ἦν 4. γν.1. Ὧν “Ὁ each ao τῳ opt eA i » * A "ECCE ITO » TUN ΝΗ (A v" dU Lt o qr ier rin MODA τος pm , fT e Ὁ dote τ -" mL "y Ι ] 890 Her LLL LO IRA ὃ ὅτ Mex TT ] Á NI ied Lees m "(er ὶ irr Ur M en Nü rm e ταν s t 5 5 A v, elu e Wars Pa! MY T rd na Ἐ Ὧν uet ὦ TIE rbel - « iebéec d E Mm dana dum ns il | T wr ids Erde ttc Ae als Mi y Ili e d € a. MAN ar at vea Labs "A a did Lt TEST X PME aM 2 we δᾺ Mo 1 " Pee pe un ocn T *i 5 LM c A ne Sp Prod ejr M d^tts d jo cr Mt - dirus s Da arem "a hr 1 td ΜΝ E yi " rd. porn HA 1S δ Ἢ ΡΠ ΤΑ P ΠΡΟ epp VAL μὴν ppm f WAS LI a ponds Mns p ΟΝ UI ΤΗ [oer terae: reo Me 4t - δ Y dan otn Hire jT wd Hi M pre Mito sieut a Hr γέάμ MEC TIC M Ly mrt ΡΝ i juitette! -H ay Memo Mavisett hi ir M δὴν ΑΗ τ t5 THAAeR IM m TEE E Ια n j de i HITS 1M 19) V ἀν Vot D qud i5) E. SEA ECT PME f etm on Mp " il E zt N " ἢ : - — V / " ᾿ | » : | Hi x | 6 i $ : | | Y ea } I | | | | : x Ἔ ͵ : | x w : i i ἣν E | v P - ; A | | : ἮΝ ΤΣ: : ! : : | E | : ; eiae E $e Monde : | | τ : : X Ὁ B | c | * ἜΝ 3 j ; : : : | à "E : | : 2 : : £3 uS - . : E PF» - | * [ z τ erm ^a n ] w—— οἱ Vides Aie n iege Le Miel ius sire ect POETAE LYRICI GRAECI COLLEGIT THEODORVS BERGK EDITIONIS SEXTAE PART. I VOL. I } d f^ Ὁ. PINDARI CARMINA u . RECENSVIT OTTO SCHROEDER EXEMPLAR EDITIONIS QVINTAE AVTOTYPICE ITERATVM NOVA APPENDICE AVCTVM - & LIPSIAE ET BEROLINI IN AEDIBVS B. G. TEVBNERI MCMXXIII PAVLAE - SORORI S CVM - ANTE- HOS - VIGINTI - QVINQVE - FERE - ANNOS - HAEC - TIBI- CARMINA: OSTENDEREM : DICENS - EN - IN- QVO: VIVENTEM : ME: CONSVMI - VELIM TV: PAVLA - MEA: SI-QVIDEM:- HISTORICA: INQVIEBAS - MONVMENTA - ESSENT - AT-EGO-SVNT « LIPSIAE: TYPIS B. G. TEYBNERI Quater contigit. Theodoro Bergk, ut Pindarum ederet: frimum anno 1843 (praefatus Marburgi Chattorum | Cal. ANov. 1842), iterum 1853 (praef. Friburgi Brisgavrae 21. Jun. 1853), tertium 1866 (praef. Halae Sax. 26. Dec. 1865), quartum 1878 (braef. Bonnae 12. Oct. 1877). Post viri egregit obitum (20. Jul. 1881) Eduardus Hiller et Poetarum. Lyricorum. Graecorum τοί. IT. 717. quartis Bergkii curis aucta atque emendata typis excudenda curavit (1882) et vol. 7 Pindari carmina continens renovandum suscepit. Qui cum medüs ex laboribus suis morte frae- matura abreptus esset, anno. 1891 librarius nobilissumus mihi mandavit, uf ofus dncohatum perficerem. Sed cum Hülleri schedis perlectis non. eadem. qua hunc continentia et fielate erga. virum summe 1i colendum illum quidem, sed poetae gravissimi cuz in vntegrum restituendo pariter omnes inservimus editorem dumtaxat, usurum qe esse mihi. per- suaderem, a librarvo petioi, ut. Pindari potius guam. Bergk edendi potestas mtha. daretur. Quod cum. facile ampetrassem a viro humanissimo mec tempore ullo quo opus absolvendum esset. constituto. jremerer, editionis. celeberrimae non. modo frontem, verum etiam. fundamentum quasi retractare con- shitui. Tum accidit, ut magnum et otii et boni anima detri- mentum caperem ingruente gymnasiorum mostrorum quam vocabant reformatione. Tandem cum $ropter egregium eorum qui scholis im Borussia administrandis praesunt im haec studia favorem integrum mili annum (1893/94) bublico mu- nere vacare lweret, Pindari codices quos quidem opus esse videretur (de quibus v. brolegg. 2. 6) denuo contuli. Nec farvo mihi fuit adiumento, quod Andreas Ursus Drach- mann annis 1895/6 et multos locos dubios, correctionibus IV PRAEFATIO jraesertim obscuratos, iterum cognovit et ex scholiorum quam jarat recensione quidquid scire cupioeram liberaliter mecum communicaant. Jam e Bergkii prolegomenis apparatugue critico ea fere retinenda duxi, quae et propria Bergkit nec viro praeter ceteros ingentoso indigna esse viderentur, reliquis aut deletis aut meum in usum mutatis. | Sed priusquam librum 6 manibus dimitiam, eos viros honoris causa nominare par esi, quos de hac editione optime meritos esse confitear: VV DD Augustum Wilmanns Bi- bltothecae Regiae Berolinensis, Carolum Fuhr et Conradum Müller loachimicae, Markgraf Redtireranae, Ceriami Am- brosianae, Rostagno Laurentianae, Bollig (T) et Carini (T) Vaticanae aut jraefectos aut adiunctos, denique wiros humanissimos, qui Bibliothecae Caesareae Vindobonensi et Bibliothecae Nationali Parisiensi braesunt, quorum omntum liberalitatem. fidem indulgentiam grato animo expertus sum. Ali rursus studiorum laborum curarum societate fideliter suscepta me adiuverunt, quorum nomina passim 1n brolego- menis commentariisque meis allata invenies. Im Blagulis corrigendis sollertem operam mihi praestiterunt VV DD. Crusius Drachmann Fuhr, e quibus Drachmann omnes fere meas curas suas esse voluit. Propter insignem et librarii Lipsiensis δέ eorum. qui Bibltothecaes Vaticanae nunc praesunt liberalitatem factum est, μὲ huic volumini praestantissimi | codicis | Ursiniani ( Vat. er. 1312) folii 26" Pind. O 1/1] 1—6 vulg.cum scholl. continentis imago photographice expressa adderetur; quod opus uf quam accuratissime ferficeretur, rogatu seo amice se interposuit Frid. Spiro Berolino- Romanus. Scribebam Berolinaz 0. S. rimo vere M CM. ἜΣ ya re dori danetar PROLEGOMENA. I De libris manu scriptis. II Observatiunculae grammaticae. III De fastis Panhellenicis. IV Index carminum epiniciorum. V Fasti Pindarici. I DE LIBRIS MANV SCRIPTIS Artis criticae in Pindari carminibus factitandae. fundamenta iecit Augustus Boeckh et periodos metricas hiatu vel syllaba ancipiti definiens et lectiones non correctas ab interpoletis (Moschopuleis et Triclinianis) strenue discernens. Variae lectionis supellectilem egregie auxit Tycho Mommsen vel propterea de Pindaro bene me- ritus, quod libros eximios .A et 85) primus contulit. Idem cum (ed mai p XII ss) veterum librorum quattuor genera esse voluisset, Ambrosianum (44), Vaticanum (B), Parisinum (C), Mediceum (D—Z), biennio post (ed min p 1) tribus vel quinque libris (M NO[KL]) ex genere Mediceo exemptis familiaeque Parisinae additis duodecim fere qui relinquebantur communi nomine comprehendere non iam ausus in quattuor rursus familias dispescere satis habuit, Mediceam (D), Vaticano- Gottingensem (EFG HI[K.Lj]) Pelatino- Caesaream (PQRSTU), Parisino-Venetam (V eum apographis X—Z). Quas copias abundantes qui post eum fuerunt critici plerique ita immi- nuebant, ut codicum .A4B CD aut ABD aut AB aut B auctoritate freti deteriores quos.quidem esse Ty Mommsen voluisset fere sper- *) Post Mommseni curas qui innotuerunt codices paene omnes mi- noris videntur esse pretii (Wien Studd 4, 1882, 224 ss, Philol 54, 1895, 274 $8; cf etiam Nouvelles Archives des Miss scientiff et litt II Paris 1892 p 7. 53. 196. 296). De cod Vat gr 916 (9) Pind O II 43 — VII 30 continente Philol 56, 1897, 93". 1* 4 PINDARYS nerent. Atqui vetustissimos nostros saec p Chr n XIII aut XII lestes cum a novissimorum grammaticorum graecorum aetate aliquot saeculorum hiatu disiunctos fuisse necesse sit, quattuor illis libris antiquam scripturam pure ac simpliciter referri quam non est veri simile! proinde quasi ex fimbriati peripetasmatis Babylonii cirris quibusdam extremis nescio quo pacto inter se perplexis qua ratione in picturis ipsis subtemine inserto decurrant stamina colligi posse putaveris. Heetius igitur Bergk * fecit, quod in varia lectione ad- ornanda intempestivo illo paucitatis studio non acquievit. Idem tamen (prol p 36 n) vultu non mutato: 'codicum veterum stirpes persequi et illustrare, quamvis non infructuosum sit, neque huius est loci neque hominis negotiosi. Nobis igitur cum in opere neces- sario turpe videretur esse aut rei difficultatem aut otii angustias excusare, Signa paullo certiora seligendi atque inter se componendi perieulum faciendum fuit. En accuratioris quam de hae re Philol 56, 1897, 78 instituimus quaestionis lineamenta: O I 60 “ἀθανάτων CDFEN ἀθανάτους γι τ 109 om κεν CDN add xev A II 10 "αἰὼν δ᾽ ACDN αἰών τ᾽ ΒΕ ὅθ *viw ACN μιν BDE (cf O III 45 [CN], IV 12, VI 56. 96, VII 6. 83, IX 63 [AC], P III 12 IV 109. x [V E]) : ; 76 "ἑτοῖμον ACN ἕτοιμον BDE (cf O IV 12, VI 12, P VI 7, N IV 74) III 25 "ὥρμα A solus ὥρμαιν᾽ 36 *énérparmev AO soli (— Bs) ἐπέτρεπεν ; 42 " αἰδοιέςτατος ACNO αἰδοιέεκτατον BDE IV ὅ “ἀλλ᾽ ὦ ΟΝ soli ἀλλὰ 17 *om καὶ ACN add xal BDE 3 25 ἁλικίαις ΔΕ "ta * ἁλικίας 5 *érépa(u)pev soli Yépapev VI 34 "λάχε ACN ἔλαχε BDE 67 "ἄγνωτον AM soli ἄγνωετον e IIII. IV48) 100 πέλονταί Y" A, πέλονταί τ᾿ C πέλοντ(αι) D(E) VII 1 “ἐν ἔντεειν ACNO Mes c BD 94 “μιᾷ μοί AC soli μοίρᾳ pi VIH 40 ópouce Y A solus *ávópouce- B solus ὶ (ἐπόρουςε C, écópouce vulgo; cf. O IX 58, P I 26, IV 217. 271, V 107) IX 102 *ápécoai A solus ἀνελέεθαι ; X 25 "ἡρακλέης non add .A solus &dd post éxríccaro CN O add ante ἐκτ. BDE(--M μὲς 5 "ἐπειὼν βαςειλὺς ΑΟΝῸ . B. ἐκ. BDE(-MYV) 87 *veór(a)roc ΝΟ (— .A* C!) soli νεότατι XI . 6 *ápxà AA solus e scholl ἀρχαὶ XII 16 *xvucctac c ápepce 4 solus kv. ἄμ. XHI 7 *ópuórpogoc CNO c paraphr ὁμότροπος BDE 42 *repyía Θ᾽ AN o(— ἰαι θ᾽ .8ε) τέρψιες 106 ὑπ᾽ ὀφρύϊ CNO *én' ὀφρύϊ BDE PS δ: ἀνα Moos E T T M PROLEGOMENA I 5 P I 12 "κώματι C κώμῳ DEV .26 "προειδέςθαι C (Evo) πυθέςθαι DE (ἰδέεθαι V) * rapeóvruv € (— GM) παριόντων DEV II 28 ὑπερφίαλον CV *ómepápavov DE 59 κτεάνοιει CV * kreáreca BDE ^8 τί τοῦτο μάλα CV "T. M. T. BDE HI 78 μέλποντι cv Ἐμέλπονται BDE IV 46 "τίκτε CY τίκτει 56 “ἀγαγεῖν CV? (Eve) ἄγαγεν(ἀγαγὲν) B.D (E?) 184 ἦἤλθε(ν) Cy * fj gov BDE 149 “τοὺς CV oc BDE 176 *goput(krüc CV φορμικτὰς BDE 181 *évruve Cv ἔντυεν BDE 228 "μίξαι CV μίξειν BDE 234 "βοέους Cy Boéoic BDE 268 "ὀξυτόμῳ Cv ᾿ὀξυτάτῳ BDE 278 αὖθις CV (constanter) "αὖτις BDE V 10 ἐὰν (ἐὰν) Cy " τεὰν BDE 82 κρέμανται CV Ἐκρέμαται BDE 65 ἔμπας (Vac?) XYZ (Es) "ἔμπαν BDE (V?) VI 10 "οὔτε V οὐ BDE VH 8 *om ὁ V add ó BDE VIH 28 *om év y add év BDE 92 ὀλίγον V Ἐὀλίγῳ BDE IX 6 "ἔνεικε L4 ἔνεγκε BDE 93 “οὕνεκεν V (constanter) οὔνεκεν BDE 105 "παλαιὰν V παλαιᾶν BDE |. 125 "νικᾶν V vikac — BDE XI 21 *mópeu' V (Er) Tópeuc(ev) BDE« 87 (*)énepvé τε Υ ἔπεφνε BDE NI42 γάμον V (Bro) δόμον BDTU IIl 38 "“χαλκότοξον V χαλκοτόξων BD 89 "ἀκμὰν V ἀλκὰν BD 56 ἀγλαόκαρνον (voluit V ini "ἀγλαόκολπον | Bi Doc? πος DS IV 1 ὅτι περ V (Bs) Ἐδτι κε BiD 54 "ἰαολκὸν y ἰαωλκὸν BD ΥἹ 87 xacroMav --Ἦ "καςταλίᾳ BD ? VII 9 "δορικτύπων B: δορίκτυπον BiD ? X 94 εὐφρόνων B* τρ schol Ἐεὐφόρων BiD ?IVI 21 ἐπιςτείχοντι B: *"émcreyovra Bi D Ex duabus igitur recensionibus fluxisse statuo quos in manibus . tenemus libros Pindarieos, ex &, quam Ambrosianam nominare liceat: O ΟΝ - D(F), I —XII ACN, XII CNO (XIV CN?) P I €, II—V 51 CV, V 52 — N VI 44 V (N VI 45 ss B'?); ex f, "Vaticana dico: OI BE (-- A, euius libri fol 185" vacuum, 186* O II initium continet ex recensione o), O II — P XII B(D)E, NI—IVII BD. Cuius discidii quas deprehendimus exceptiones, ut patriis quasi sacris derelictis aliena captare codices quidam videantur, quibus ra- tionibus excusari posse putemus, exposuimus Phil ὅθ, 1897, 83. 89. 6 PINDARVS Omnium denique librorum Pindaricorum communem fontem mutato carminum Isthmiorum Nemeorum ordine insignem (de Am- - brosiana recensione infra ad cod V) saeculo p Chr n II non esse antiquiorem probavit de Wilamowitz Eur Her! I 184. Qui fons quo- nam tempore duobus illis rivis diductus esse videatur, quaestio dif- ficillima, de qua pedetemptim pauca proposui Phil 56, 1897, 94, quam persequi et Etymologiei Genuini et scholiorum Pindaricorum quas exspectamus editionibus absolutis fortasse licebit. De singulis codicibus haec adnotare satis habeo plura circum- spieientes ad Philol 54, 1895, 274 ss relegans*): A* — Ambr C 222 inf, olim Georgii Merulae, bombye, saec XIII in, continet Ο I—XII e scholl *Ambrosianis'. C* — Paris gr 2774, olim Io Laskaris, bombye, saec XIII ex, . eontinet O I— P V 51 (67, φρενί) e scholl. M — Perus B 43, chart, saec XV sec Ty Mommsen, XV/XVI Heiberg, continet O I—XII, P I—IV (in Pythiis fere cum cod C congruens) e scholl. N -— Ambr E 103 sup, bombye, saec XIII/XIV, cont Olym- pi& c scholl. O -— Leid Q 4, saec XIII ex (Ty Mommsen; ego non vidi), eont O I—XIII e scholl O I— VIII. ΤῈ — Paris gr 2403, bombye, saec XIII ex, OI — N IV 68, N VI 38 (buvarot) — 44 (Ópeciv) e scholl, à quo pen- dere cum alii videntur, tum W — Ven IX 8, X — Paris gr 2709, Z — Oaes Vindob 58. Codex V notatu vel propterea dignissimus, quod cum Nemeaea quae ex recensione Non-Vaticana exhibet carmina non secus atque "Vaticani! codices Pythiis subiungat, recensionum quod statuimus schisma post turbatum voluminum (OPIN) ordinem factum esse solus testatur. τ Venio nunc ad codices Vaticanam recensionem referentes: B* — Vat gr 1312, olim Bembi, tum Fulv Ursini, bombye, forma quadrata, saec XII ex (TZérZou nomen occurrit f 268" in scholl I I 57), continet praeter laeunas Ὁ I. V, PL II, I VIII a nobis in hok critt indicatas Ol Py Nem Ishm e Scholl *Vaticanis D* — Laur. 32, 52, chartac, saec XIV, ads ΟἹ Py e altera manu satis Meise ds scripta Nem Isthm c scholl, ad- *) Quos libros ipse annis 1893—94 integros denuo contuli asterisco * - insignivi. Thomani PROLEGOMENA I 1 iectis X versibus (fragm Isthm 1), neque unquam plura continuit; Philol 54, 1895,.281 n. Laur 32, 37, bombye, saec XIV, OI Py integra con- tinens c scholl; a quo magnam partem videtur pendere eod F — Laur 32, 33, saec XIV (Ty Mommsen) Ol Py continens c scholl. De F"* infra ad inscr O VII not. Gotting philol 29, bombye, saec XIII (Ty Mommsen) Ὁ] Py c scholl. Guelferb 48, 23, chartae, forma quadrata, saec XV ex, in Italia ut mihi quidem videtur scriptus, continet Olympia ex recens Moschop, additis à man sec vulga- tioribus recensionis Vaticanae lectionibus, Pythia ex recensione Vaticana (P VIII 98 om crÓÀw ante πόλιν GIU); Zeitschr Gymnasialw 51, 1897, Jahresberr 23, 284. Palat Heidelb 40 [O1 Py], Q — Laur 32, 35 [0] Py], R — Urbin Vatie 144 [0] Py], S — Ambr S 31 sup 7 [Ol] Py HII—V], 7 — Vat gr 121 [Ol Py (exc V 115 —VII 12) Ne I 55 ss. II], U — Caes Vindob hist gr 130 [Ol Py Ne 1. II]; cuius familiae signa ἦλθεν P V 52 (49), τῷ ταμίᾳ 62 (58) observavit Ty Mommsen, quibus adde γαῤρύεντ᾽ (nisi quod γάρυετ᾽ [an γάρυεν voluit?] U) 72 (68); οἵ etiam ἑλεῖν (GIP'Q[E]U) P IX 113. sunt: ["* — Vindob philos gr 318, Ol et P I—IV continens, quem jn lucem protraxit Eug Abel, tum Paris 2465, Neap Borbon II F 5, Ambr Ο 22 sup!, Laur 32, 44, Vindob 144 (olim 197), Vat gr 925, Monac^250, all In Olympicis carmm Thomas ple- rumque facit cum Ambrr (cf O II 16 C, VIII 39 CNY, — IX 83 MN, 99 A), in Pythicis (I—IV) utique cum Vatt. Moschopulei (magnam partem pendentes ex apographis codicis V; Tricliniani: ef Ty Mommsen ad N III 18): Leid Q 38, Bodl Ba- roce 62, Palat Vatic 190, all. Laur olim Abbat Bened Flor conv 94 (nunc mutilus), Ambr Ο 22 sup* Bodl Laud gr 18, Vindob 219 (olim 200), Mosqu (— Gott 28 Heynii?) alii Ubi solus e Byzantinis superest Trielinius (N IV — I VIIT) aut affinis est codiei D (N XI 22— 23; Bergk* ad N X 62) aut pendet ex eius apographis (I I 4, II 13. - 96, III. IV 29. 83, VII 35. 40). 8 |. PINDARVS Librariorum errores eidem feré qui in ceteris eius aetatis codi- cibus graece scriptis in Pindari libris deprehenduntur: haplographiae, dittographiae, vocum elementa perperam divisa, voeabula traiecta, -t ἀνεκφιύνητον passim neglectum, -v παραγωγικόν temere additum omissum, litterarum imagines, syllabarum notae inter se confusae, denique variae lectiones permutatae coniunctae, glossae marginales aut interlineares imprudenter in lineam deductae. De iotacismi vitiis vulgaribus cum infra (prll II?) pauca adnotaverimus, hoc !oco similis illius € et αἱ inter se confundendi consuetudinis (in inscriptionibus inde a saec p Chr II obviae, Meister- hans? 27) exempla quaedam perlustremus. Mitto singulorum co- dicum errores: δαιδαλωςαίμεν O I 105 A, παῖδ᾽ ἄμειψαν XII 12 A, ἐών N III 75 B, Aeprioi 11 20 B, émicgeraípoici, écoi- ται all D, item δαιδαλ- vel δεδαλ- pro δεδαιδαλ- exarata (O I 29, II 53); antiquiora peullo haec videntur esse: be (bé) pro AAI O XIH 79 BG HQ, καί pro κείν) O X 20 in omnibus praeter BD, κε pro καί N VI 64, τε pro καί P X 58. 69, N IV 64, émápxece pro ἐπαρκέςαι N VI 60, (é)kéovr(o) pro éxaíovr(o) N X 72, τέρψιες (-ec0 B'CO) pro TEPVIAIO O XIII 42 in omnibus praeter N.B*, αἰόλλει pro ἐόλει P IV 238, κρύψαι pro κρύψε O VI. 31 Ambrr c paraphr, denique recte si auguror ὀργαῖς pro G)A€C in loco conclamato P VI 50. De littera F in Pindari exemplaribus exarata altum apud veteres grammaticos silentium. Fuerunt tamen qui vel in nostris codicibus eius litterae vestigia odorari sibi viderentur, quo in nu- mero Bergkium esse (proll 32 et passim in adn cr) non sime dolore commemoro. Nam ut nihil dicam de praeclara pron poss forma Feáv quam Pindaro imputant N III 15: ex particulis γε, τε, δέ inseris de digammate olim scripto existimari nihil posse eoncedet, qui librariorum morem (p 9) cognitum habuerit. Nec maioris momenti sunt aut pseudaeolismi qui traduntur αὐάτα P IL ΠῚ, ἔχευαν I VIIL a&ut interpolatae lectiones velut εὐαυχέα P Il 14 DGIU cum scholio (24) ἐφ᾽ ip écriv αὐχεῖν. Ex reli- quis quae esse putant vestigiis si exemeris quae coniecturis satis dubiis ne quid dicam gravius nituntur, ἀνήρ τι ξέλπεται O I 64, TTíca Fe veruveiv III 9, Fivvoc vel Fivic IX 76, évvoMq Fe Ce- ρίφῳ P XII 12, Fe TTeAeiábuv N II 11, évapev: Foi X 15, xara- μάρψαι᾽ Fícre I III -IV 53, mícu Fe VI 74: unum restat O X 87 δέ τοι (δέ τι in duobus Ambrr) pro bé οἱ illatum. . Interpolationibus ne ea quidem exemplaria omnino caruisse quae Aristophanes Byzantius ad corpus carminum Pindaricorum eden- PROLEGOMENA I 9 dum adhibuerit, docemur verbis illis quae 'superesge' perspexit editorum princeps φιλέοντι δὲ Moico: O II 26. Sed alias interpolationes, si modo varias mutationes ἃ semidoctis viris propter furtivum quod- dam insolita ad vulgarem usum accommodandi, obscura explanandi studium factas uno interpolationum nomine comprehendere fas est, non paucas aliquanto ante Triclinios in Pindari contextum irrepsisse nullum fere carmen non ostendit; quarum quattuor genera adum- brare hoc loco placet. Primum igitur pro dialecticis formis aut vulgares aut home- rieae invehuntur; euius rei cum exempla paullo notabiliora in ob- servationibus grammaticis (prll IT) uberius tractare in animo sit, nunc productiones quasdam temere a libraris admissas enumerare satis habeo: Eetv- O X 34 Ambrr, XI 17 Ambrr, XIII 3 omnes boni praeter EN, P IV 35, V 57, N 1Π 2, IV 23, V 8, I III IV 72, VI 70; μοῦνος N III 34, γουνάτων V 20, adde voUcuv Baechyl I 32 Ken; unde quae exsurgere possit suspicio, exposui ΡΠ II. Deinde antiquitus particulas δέ, T€ passim interpolatas esse constat ob insanum ui ait Boeckh n cr 379. 448 asyndeli horro- rem; ἐγγὺς [δ ἐλθών O I 71 (ef seholl A.B), ὄλβος [δ᾽ ἅμα VI 72 (om particulam AC), μῶμος [δ᾽ ἐξ ἄλλων 74, καμάτων [5 |. éxróc 103/4, ἄκοντι [δὲ] Φράςτωρ X 71, ὄλβος [δ οὐκ P III 105, ταχέες [δ | ἀμφί IV 179/80, αὐτοῦ μένων [δ᾽ VI 38, μέλανος [δ ἄν XI 56, τεκμαίρει [δὲ] καί N VI 8 BD, xpucóv [8 εὔχονται VIII 37 B, κλέονται [δ᾽] ἔν τε I V 27; αἰδῶ [τε] δίδοι καί O XIII 115, ἀφνεός [re] πενιχρός 1e. Ν' VII 19 BD, Μερόπων [τ | ἔθνεα καί I VI 31/32 BD, ᾿Αεωπίδων [θ}} | ónAórarm VII 17/ 18 D. ltem Te, ye ob intempestivum hiatus evitandi studium: παῖρι [θ᾽ (δ᾽ 4)] | éopráv ve O VI 68/69, ὅτι [τ | ἐμφύλιον P II 31/32, λιθίνῳ [1] | "lácova N III 53/54 BY (om. γ᾽ D), céo [1^] ἕκατι I V 2 BD (contra poetae usum; cf «εὖ ἕκατι Ο XIV 18, ὦ Ζεῦ, τὶν [γ᾿ &dd Pauw] ἄωτον I VI 4). Denique δέ, τε ob utramque fortasse causam; παύρῳ [δ᾽ ἔπει O XIII 98, vévoi(o) [δ οἷος P II 72, τοτὲ μέν —, τοτὲ [δ αὖθ᾽ 89, χρόνῳ [δ᾽ [ bcrépw IV 55/56, τίνα [τ οἶκον VII 5, ὧδε [δ εἶπε VIII 48, ἄλλοτε [δ᾽] ἄλλον 77. — O IV 8 (9 Boe) χαρίτων θ᾽ ἕκατι particulam Θ᾽ ab antiquis grammaticis non in- sertam esse vel ex scholiis colligas. Permutari inter se particulae cum aliae tum δέ : τε solitae esse non videntur ante schisma illud factum. Nam certioribus paullo confusionis exemplis, velut οὔτε : οὐδέ O XIV 7, I VI 24 10 PINDARVS [VII 56 c paraphr teneo], τά δέ (τάδε) : τά τε I V 52, τῶνδε : τῶν τε O VI 102, bé: te N IV 59, segregatis plura relinquentur & viris doctis frustra temptata, velut O V 13, VI 24, IX 112, XI 19, XIII 43, 107?, P IV 297, V 117, I VI 19. 39. Vehemen- üus titubare antiquiores grammaticos Byzantinos coepisse testantur: OIL10 δέ. τε Vati (X 97 τε *bé Α c Vatt) XIH 3 τε Ἐδέ 29. Ἔτε | Ambrr. bé 97 δέ. Ἔτε 4, Vatt 108 δέ Ἐτε 107! *re ) δέ (P II 11 "δέ BE c Ambr τε DGIPQU). Praepositionum male inculeatarum exempla colligere instituit Ty Mommsen (suppl 101): ἐν ὄρει P III 36, ἐν πυρί 102 Vatt, ἐν ἀκμᾷ IV 64 Vatt, éc.éuqpocóvav 129 (om 3 solus), ἐς ἔρανον V ΤΊ (om E solus), ἐν àvbpácww VIII 28 Vatt, ἐν Μεγάροις(ι) 78, εὺν ὄλβῳ XI 53 (cl O II 36, I V 12), ἐν μάχᾳ N III 46, ἐκ μάχας I VIII 53; omissam in archetypo (et cod A4) praepositionem suo Marte suppleverunt O VIII 40 omnes reliqui praeter B qui ex Scholl sumpsit, male ἐν O I 118 V; traditam permutaverunt πρὸ » πρὸς I VII 27 BD, εἰς — ἐπ᾿ O I 48 omnes veti, ἐπί 2 ἀμφί XI 18 4; cf ad P VII 10, IX 114, I VIII 31 et supra (p 4) ad O VIII 40. Denique glossas explanatorias non solum in contextum de- lapsas esse velut αὐτόν O I 64, ἄμοχθον II 62 A, ὕμνον IV 8 A, Ζεύς VII 49, Ἡρακλέης X 28 (om .A solus), τάν O XIII 83 et P I 77, nerócac (merácaic! Ambrr) P I 92, ἔδειξεν VI 46, ὃ VII 8 Vatt, χρή XI 42, τέλος I ΠΙΈ ΤΥ 51 BD, Adi 76 BD (εἴ ὅτ᾽ ἐπὶ [ποταμῷ] ῥοδόεντι Λυκόρμᾳ in papyro Baechyl XVI 34), sed etiam genuina vocabula expulisse constat: θάνατον (an ex 42?) O X 105, μηχανῶνται P II 92 B, δεςμοῖς IV. 71 P, φώνηςε VI 36 P; quod idem factum esse conicio (βωμῷ c Hermanno) O X 25, (φρένας) P X 60, (ἄκουςεν) N Π 14, (ἀγοράν) III 14, (θεᾶς). V 41, (ἀμύνων) I VII 28. Interpolationis e prava recordatione natae exempla collegimus ad I VI 17. . PROLEGOMENA II 11 I OBSERVATIVNCVLAE GRAMMATICAE Carminum Pindaricorum eam formam, qua a poeta ipso scripta, & choreutis cantata, & legentibus olim recitata esse videantur, plene in integrum restituere non tam propter librariorum socordiam quam . veterum grammaticorum propter operam et salutarem et pernicio- sam prohibemur, prohibebimur. Sed ut quae effiei omnino non possunt ea velle et ficta cogitatione pro veris venditare probo viro indignum, ita ad ea quae ralione et via erui possunt cum omnium virium contentione eruenda se succingere decet philologos. Igitur ex quo tempore critici Byzantini metrorum quandam aequabilitatem per omnes carminum strophas strenue observare coe- perunt, vulgatae lectionis correctionum copia quasi effusa est, qua- rum partem licentiae cuiusdam legibus cognitis merito reiecerunt Boeckh et Ty Mommsen; quos de primae stropharum dactyloepi- iritioarum riadis aequiore quadam condicione vide disputantes, illum de metr Pind (I, 2) 282, kl Schr V 344. 354, hune suppl 68. 69. 95. 102, n er ad N V 6; dactylicos q v ordines mediis in versibus in trochaeum exeuntes omnes uno in conspectu posuit Heimer studd P 139. Quam eandem licentiam ceteris strophis adeo derogandam esse, ut si qua praeter exemplum in primo systemate propositum superbire viderentur exceptis nominibus pro- priis fortiter essent recidenda, probare studuit Fel Vogi diss Argentorr IV 295 ss: ἀελπί(τ)ίᾳ (hoc quidem alia de causa su- speetum) P XII 31, μάρναται N V 47, ἐντί IX 32, πορθμόν I IHI--IV 75; intacta propter nomen proprium antecedens reliquit "icrptav viv O III 26, eadem fortasse de causa omisit Φυλακίδᾳ γὰρ I VI 57; denique ἔμπαν N X 82 neglexit, quasi spondaicam adverbii mensuram exploratam haberet. Quibus locis accedent alii, si a Boeckhiana versus certioribus divisionis signis deficientibus Secundum orationis incisa dispescendi ratione discesseris, velut O XII 99. Ingens eorum locorum numerus est, quibus spondei litterae paragogicae debentur ἃ nobis demum adiectae. Conside- ratis vero et quae de tragicorum usu congessit Ellendt lex Soph? 480 et quae de librariorum in vocibus ξεῖνος, μοῦνος all epici sermonis studio observavimus p 9, vide ne alias etiam exceptio- nes statuendas esse concedas: —"v—--—v— P IV 97 (ὦ ξέν᾽ omnes), 30 (ξένοις omnes praeter B). 233. 293, IX 27 (cl 10). 2 12 PINDARVS 108, O VII 90, N I 20, I VI 32 (οὔρει productione mere me- trien BD; cf P VI 21); —v—— P IV 103. 227; v—— P IV 78, I II 26, τοῦ vv— 48 (ξένον B); v» --οτ —»—— P ΠῚ 71 cll eis quae de metrorum permutatione infra 8 4 adnotavimus. Quid quod etiam in primo systemate licentia illa latius manasse videri possit formis ξένος, μόνος, δορί, vócoc, κόρα΄ restitutis O III 1, XI 17 (c Vatt), N IX 2, fr 1, 5; ΙΧ 10,.I.V 119. O VI 17; P HI 7, IX 13? Sed quoniam quibus legibus poeta Joigit ares affectandi studium eoercuerit adhuc parum constat, delphi- cam sapientiam recordari malumus: ῥάδιον μὲν yàp πόλιν ceicoi «καὶ ἀφαυροτέροις. Οὐλυμπόνδε, Οὐλυμπόθεν. Pindarum nunquam dicere Οὐλύμπιος {(-πία, -miác, -πιόνικος, -πιονίκας) observavit Fel Vogt diss Argentorr IV 295; de epicorum usu Hartel Zeitschr üsterr Gymn 1876, 625, Wilh Schulze qu epp 271. Adde ne Oükuumoc qui- dem cum epicis poetis usurpare eum voluisse nisi bis epica forma usum Οὐλυμπόνδε O III 36 (male "OA. NO soli) et I III. IV 73 (si modo quae sola exstet ἢ 1 Vaticanae recensioni fidem habere fas est), semel novicia quae videtur, epicis quidem inaudita Οὐλυμ- πόθεν P IV 214 (codd sive casu sive propter numeros parum in- telleetos τετράκναμον 'OX. praebent), Baccehylidem autem Οὐλ- omnino ignorare. Usurpavit igitur Pindarus in nomine Ὄλυμπος metrieam illam q v productionem epicorum usu sancitam semel (Ὁ IID) epici usus fines egressus est semel, in extremo epitrito ca- talectico (— "v — P IV); de eadem integri epitriti sede (—, —) quid statuerit incertum. (I III--IV 72 ell O XIII 92, N X 84). Ceterum adeo non favet illi productioni, ut praeter "EE quae- dam propria (Διαγόρας, Διόδοτος, Εἰλατίδας, 'lauíbac, Φιλυρίδας) aut vocabula epica ἀθάνατος, ἄπάλαμος (Hes opp 20), xüáveoc, oUÀóuevoc vix ullam admisisse videatur. Adde quod ad thesin dactylicam pertinent et haec exempla et quod cum Theognide (πειθόμενος χαλεπῇ Kópve διαβολίῃ 324) commune habet bia- βολιᾶν P HI 76 (binravéc: Aetróv, διατεταμένον gl Hesych conferri iubet Jak Wackernagel) In thesi iambica vel trochaica quae oc- currunt duo nomina ἀνήρ (P V 20, N VI 29) et Ἄρης (P V 85, I VII 37) inde ab Homero ambiguae sunt mensurae. Denique Xicupoc ab Homero creatus, a ceteris poetis retentus est. Ignorat autem Pindarus θύγατερ-, ἱερός, οὔνομα, ὅὕδατ- aut ὕδωρ, neque unquam apud eum Φύλακίδας choriambum explet. De οὔρει I VI 32 et oüpeci P VI 21 parum liquet, de verbo Fieua (P IV 207) Ahrens 1838 (kl Schr I 21) et Leo Meyer PROLEGOMENA T 18 Bezzenb Beitr I 301, de ἄνύω: ἄνω Buttmann Leril II 269, Schulze qu epp 107. τον syllabam finalem in thesi daectylica collocatam pro longa 8 esse posse dubitanter coniecit Boeckh (de metr 128, dissuadente Hermanno sp Heyn III 224 [216]): δέσποτα. ποντόμεδον, || εὐθὺν δὲ πλόον καμάτων (movrouébuv? Boeckh, quod recepimus c Ed - Boehmer) O VI 108, ἔεταςεν γὰρ ἅπαντα χορὸν || ἐν τέρμαειν αὐτίκ᾽ ἀγῶνος P IX 114, ubi πρὸς τέρμ. e Bergkii! coniectura emendare quam versum c Aug Rossbach gr Metr? 460 (sed cf eundem 419? et nostras nott metr O VIIL XIII, I IIT) dissecare maluimus. Alios locos hue vocabant Bergk** ad P III 6 et nott metr O IX. X, Ty Mommsen ad O XIII 114 (109, post Boeckhium n er 367. 427), Heimer studd P 133, Christ Abh bayr Akad 1868, 41 et Pind ed mai prol XVII, aut versuum distinctionem novantes aut diversis- sima uno quasi modulo metientes. De τοιοῦτον (F)émoc 1 VI 42 infra 8 5. De OX 99, P V 42, XI 388, N I 69, VI 20. 49 cf nott critt. Baechylidis qui loci afferri possunt V 189, XVII 100 iam felieiter videntur esse emendati. Alia omnino ratio est eorum locorum, in quibus metathesis 4 metriea deprehenditur: — "7 — O III 35, VI 28. 100, XIII 18(?). 92, P I 56, III 6, IV 118. 184. 268(2), N VI 29", X Τό. 84, I III--IV 66. 73, fr 30, 4. 124, 8; —-v— O VII 86, P IX 19; vv4—(—)O ΠΙ 45(?, N X 5, I V 37. 41, VI 4; quam singula metrorum elementa traiciendi licentiam cum in iambieis metris locum habere praeeunte Henr Weil (Jahrbb class Phil 85, 1862, 347, rev erit 1872 I 52) docuisset Studemund (ap Io Luthmer de choriambo et ionico a minore diiambi loco positis diss Argentorr VIII 1884, 77), in ionicis de Wil&mowitz-Moellendorff (veram hanc anaclasin dicens, Isylies von Epid 1886, 128), iam post Blassii (Jahrbb elass Phil 133, 1886, 455) et Hansseni (Phil 51, 1892, 244) commentationes in eo erat ut δὰ magnam metrorum Pinda- ricorum partem explicandam adhiberem, cum omnem haesitetionem ademit Bacehylides redivivus; de quo Berl philol Wochenschr 1898, 328. 871, Blass Bacch p XXXVII, de Wilamowitz GGA 1898, 148 et Mélenges Weil 1898, 459". Novas quasdam difficultates in correptione attica apud Pindarum recte aestimanda (exempla diligentissime recensuit Aug Heimer studd P 89 ss) nuno primum emergentes verbo attingere satis habeo. Quis enim erit qui in ioniei metri syllaba aut prima (-- Ὁ --- —) sut ultima (— —v—7), in choriambi altera utra syllaba brevi (—»— ——, — 7v —) mutam eum liquida positionem facere praefracte neget? Quo in genere 14 i; PINDARVS, unum exemplum diiambi in nom propr choriambo ut videtur respon- dentis apponam Ξενοκράτης I II 36. B F in thesi positionem facere ex uno loco: τοιοῦτον (Ε)ἔπος I VI 42 collegit Heyne; ubi cum de lectione non prorsus constaret (τοιοῦτόν τι ἔπος [ex O VI 16] libri) post Hermannum opp I 248 et Boeckhium negavit Hartel Hom Siudd III 81, negat hodie ex editoribus solus quod sciam (τοιούτων ἔπος proponens) Ed Boeh- mer P sicil Odd p XI. Alterum locum e coniectura addidit Heimer (studd P 32): ἐπέδειξαν (ἐπεδείξαντο libri) xpíav (F)éc0Groc ἀμφίς P IV 253, euius lectionis nos quidem. aliam modo propo- suimus explicationem; item χρὴ δὲ πὰν (F)ép-bovra I III--IV 66 choriambice metiri praestabit (de πάν infra 8 71). Sed tres ad- dere licet locos paullo certiores: cov (F)elrouu N VI 65 et πέφνεν (F)oi O Π 42 (ubi ἔπεφνέ oi vulgo edunt cum Triclinio), γόνον (ξ)ἄνακτα 1 VIII 33. De xevFóc quod esse voluit Bergk (ut EévFoc all Ty Mommsen suppl 29 et I II 36) vide infra $ 66. 6 Fp- in thesi positionem facere omnes consentiunt: ἐπὶ ῥηγμῖνι (formula epica) N V 13, μηκέτι ῥίγει 50, ἕλκεα ῥῆξαν VII 29, μακρὰ δὲ ῥίψαις P I 45; quibus lectionibus vulgatis &v6nce $óboic (I III--IV 36), ἔριψε, ἄρηκτον alia addidit Ty Mommsen suppl 134, xópaci ῥιπαῖς P TX 48 Heimer 64. Bac- ehylides habet '€vboiba Te ῥοδόπαχυν XIII 63, ὅτ᾽ ἐπὶ [ποταμῷ del Ludwieh] $obóevri Λυκόρμᾳ XVI 34. .. In arsi ante voces olim digammatas -v paragogicum addas an omittas, non multum interest. Exempla collegit Heimer studd P 148. 1 Hiatus ante nomina quaedam propria (Boeckh de metr 311) deprehenditur, de quorum consona initiali non liquet: Ἰάλυςος * O VII 74, Ἰεθμός I I 10. 32 (VI 5?, fr 122, 10?), ut Bacch II 7; "Qavic O V 11; quibus Ἰαολκός (quod quidem fuerunt qui digammate donarent: FiFaFoAxóc credo; ef ad 'N III 34) addas ea lege, si ἐς δὲ Ἰ. P IV 188 aut καὶ Ἰ. N III 34 scribere tibi pla- cuerit, hoc cum omnibus editoribus, illud cum Ty Mommsen. De spiritu multis in vocabulis non liquet sive quia de veri- loquio parum constat, sive quia fit ut quae spiritus mutationes qua aetate apud quos homines percrebuerint nisi coniectura assequi non possimus; adde quod codicum nostrorum archetypus spiritum per- raro videtur expressisse. Sed cognoscamus de singulis: 8 De ἁγέομαι (semper ἀγ. D) et derivatis, ἁγητήρ (P I 69 ἀγη- CE, ἀτις- DV), ἁγεμών (fere ἀγ. D), ἁγεμονεύω (dày. O ἘΝ ΡΠ ΤΥ ὙΨΡΡ Ύ ΜΓ ΡΟΝ nts χὰ VUE wins Pre E TP P M LOEO I ce τὸ f B I os , v "S " ΤΣ» Tv wu P "uu 2» UE OS E DUI Tn ^ oc ESURPNUTTO NU eT ONT SCIAT PROLEGOMENA II 15 "E Ὁ), ἁγηείχορος, -δαμος, -λαος, -μαχος, ᾿Αγηείας ita decer- nere solent editores, ut ἁγέομαι, ἁγητήρ, ἁγεμών exasperent, ἀγήςι- leniant, nisi quod 'Ayncíuayoc N VI 22 Hermann ap Heyn obloquente Boeckhio n er 535, ἀγητήρ P I 69 Christ, ratione omnes obseura. Sed confer quaeso inserr ap Collitz: lace Ho'vnhícrparoc . 4592, 9, Παγηειλαθ... 4425, tarent Ηᾶγις 4616 I 12, arg Ha- Ynhixp(&árnc) 3269, 10, dor (Abu-Simbel) Hav(ü)cepuo(c) IGA 4827, boeot Hayeícavbpoc 667, denique "ATHCIX(O'PA) pap Alem II 11: tum spiritu in iisdem inscriptionibus hac in stirpe non- nunquam omisso (vide etiam arcad OM3DA 1185, ATHCIX. pap Alem Π 19. 23, III 22) nihil sollicitatus ἁγέομαι ab ἄγειν secer- nere (Lottner KZ V 240), traditum autem nomina ab ἀγηςι- incipientia leniendi morem librariis attieis imputare non iam du- bitabis. ábóc, ἁνδάνω. "Verbi ἁνδάνειν et nominis ábUC communem radicem esse svad consentiunt etymologi; unde FHA(N)A doricos poetas si non scripsisse (inscr boeot 876 pamphyl 12677? Coll), at certe pronuntiasse colligas. Εἰ constant sibi meliores quidem Pindari libi (ABCDE[N?]Y) ábüc exhibentes; in verbo satis frequenter psilosin praeoptant: P I 29 (üvbüveiv, quod praeter Ty Mommsen? recipere nemo est ausus), item O VII 17 (ἀδόντα, quod vulgo re- eipiunt), item indie I III--IV 33 (ἄδον B, ἄδον D, solito sci- licet errore dbeiv et ἁδεῖν confundentes; cf N VI 36 B, O III 1 [B'?] D', Trid ad P II 175 p 480, 10 Ab); aspero spiritu or- nani: indie I VIII 18 qui solus e vett superest D, item infin O IIl 1 A, partic N VI 36 D», VIII 38 D, P VI 51 E, P II 96 EV, "ANAANHN psp Alem III 20. Editores cum indiestivum aor temp exasperare audeant (nisi qui declinantes periculum Fóboy scribunt; solus Ty Morimsen? lenit) cur infinitivum et partici- pium leni spiritu pronuntiere malint, obscurum (sed v Boeckh n er 454). ávía (ἀν. P IV 18 V; ἄν. omnes P V 32, I I 15, II 22) οὐ ávíoxoc (ἀν. P V 50 pauci dett, N VI 66 2D) intacta relin- quere satius duxi. ἅλιος, ἀέλιος. Nominis veriloquium eum *caFéMoc (sol) quam *óFélioc (ex αὔως, ἠιύς) fuisse probabilius sit, in dorica poesi asperum spiritum exspectamus. Nec movent dubitationem aut voces iunctae ἀντήλιος, ἀπηλιώτης (Lobeck ad Soph Ai v 805) aut syn- aloephae spiritu neglecto ὥ(ι)τ᾽ ἄλιον Alem pap II 7 (parth 41), ὑπ᾽ ἀλίωι epigr corcyr 185, 16 Kaib. Et Pindari codices ut in voce quadrisyllaba spir asp ignorant, ita in trisyllaba aspirationi 10 11 12 18 14 15 16 17 16 PINDARVS favent: ἅλ- O II 32 BET, Π 62, III 24 BE"'V, XIII 37 (τἀλ. B), N IV 13, VII 73 (adde fragm 133 a Platone servatum), nisi cum solutam formam exhibent pro contracta (O I 5, II 32, III 24, I V 1); trisyllaba forma leni spiritu ornata quater exstat: ἀλ- O IL 62 CEN*QS, III 24 DF*Q* XIII 37 τ᾽ ἀλ. FGH*QY. Semper deÀ- scripsit Ty Mommsen (fr 133, 2 ἅλιον intactum relinquens), quem secutus est OChrist. Bergk adeo non constitit sibi, ut in eodem carmine (O II 32. 62) primam eretici pedis sedem modo ἀελ- modo ἅλ- syllaba expleri iuberet vel invitis libris non contemnendis BE et utroque loco et O III 24 ἀλ- ex- hibentibus. Ego Pindarum psilosin una cum soluta forma ab epica poesi mutuatum esse ratus (mensuram non item, nam ἄελ- novi- cium videtur) aut óÀ- (dorice) aut ἀελ- (aeoliee) edidi, etsi me Sapphonem quidem a contractione (φάος ἀλίω) abhorruisse constat. Papyrus Baechylidea nuper in lucem protracta aut AA- aut AEA-, nunquam AEA- exhibet. ἅρμα. Casu factum esse in tanto librorum consensu arbitror, ut semel scriberetur ἔν τ᾽ ἄρματα P IL 11 C*DGY (ἔν τ᾽ ἅρμ. CP*, αὐ ἔν τ᾽ ἁμέραις P IV 130 OV); cf etiam ἅρμενα O VIII 78 ABCDY, ἀρμένοιςι N III 58 BY. éAíccu eum derivatis (ἐλ. O IV 2 V, ex αἷλ. C; ἐλικο- P IV 172 .BE; ἕλ. omnes P VI 1, N VI 55, I VIII 15) leni spiritu pronuntiandum esse mihi dba non persuasit Frid Blass in Küh- neri gr gr? II s v allata inser att κατειλίξας. | ἐπάμερος quod est in libris P VIII 95 invehere I VII 40, fr 157 non sum ausus, nee magis ἐπαμέριος quod traditur fr 182 (Aristid) invitis libris seribere N VI 6; ἐφάμερον exhibet pap Baech III 73. Ἐπιάλτα quod Pindarieum esse diserte testatur schol Harl À 308 laudato Pind P IV 89, invitis libris ibidem reposui suadente Schneidewino; cf Herodn II 514, 11, Meineke hist com gr 152, Giese aeol Dial 356, Kretschmer gr Vaseninsehr 60. 229, Wilh Schulze GGA. 1897, 816. ἔργμα salit suadente Hermanno opp 1 260 invitis ple- rumque libris optimis (θ᾽ épyu. N I7, ἐφ᾽ ἕργμ. 11 47; sed ἔργμα N IV 6 D, 84 D [4 B), VI 84 V, VII 49 B). εἴργω retinui, quamquam H appietum exstat in tabb Heraell; sed cf Boisaeq Ciall dorr 114—17. éc(8)Aóc. De spiritu (in inser semel H exaratum legitur [arcad] 1204, 4 Coll) nuric quidem constat; item de consonantismo (adverta: fere congruere A V et B.E écAóc exhibentes), quem Pindaro peculiarem PROLEGOMENA II 17 fuisse opinatus est Bergk? ad O IL 19 (eautius paullo idem ad Sapph fr 51, 4), Bacchylidi quidem non minus quam v c iambo- graphis displicuisse e papyro Britannica colligas. Hermanni inven- tum ἐθλός (opp I 251), cui dish Ty Mommsen 1864 suppl 18, nune quidem explosum est. Ἰεθμός (quod ad ἰέναι, ἰθύς revocare solent etymologi) spi- ritum asperum assumere non videtur ante med saec a Chr V, as- sumit autem in vulgari hominum sermone (Meisterhans? 66, Kretsch- mer gr Vaseninschr 158). De hiatu ante Ἰεθμός obvio vide ἃ 7. "Icunvóc exasperandum esse non solum boeoticis inserr (581. 691 ... Collitz), sed etiam attico quodam vasculo perantiquo do- eemur (Kretschmer gr Vaseninsehr 50. 228). οὕνεκα (-kev). Et superstitiosa quadam traditae (O XIV 17, P IX 93, N IV 20 in BD, non item in V) prosodiae veneratione adductus et propter psilosin in crasi τοὔνεκα obviam οὔνεκα edidit Ty Mommsen (cf suppl 199), et fuerunt quibus persuaderet. Sed quem ad modum τοὔνεκα vocabulum epieum ex τοῦ et Évexa (psi- losi aeolica) conflatum esse eonstat,-etiam οὕνεκα coniunctionem epicam (—- quapropter) adverbio attico (— propter) vetustio- rem (Meisterhans? 177) vulgo (EM 641, 44) recte ad οὗ ἕνεκα (vel ἔνεκα) revocari censeo. εἵνεκεν pro coniunctione usurpatum Pindaro (I VIII 33, item ἕνεκα N IV 87) propterea tribuere, quod eundem usum in Callimacho (fr 287 O Schn) Apollonius 239, 3 R Sehn et Armmonius differ vocc 106 vituperaverint, pravi iudicii est. α: ἢ. Hyperdorismi in omnibus utriusque recensionis libris exempla quae quidem certa sint non multa deprehenduntur. Cer- tissimum videtur unum: ácóyuuov O II 32 (adde ócóyiov P IX 22 Vatt) ell 'Hcóxioc nom propr inser Delph 1789,4 Collitz, *Hcóyiov Meccamía, vuvà δὲ Nz.oíou IGIns I 517 [Rhod]. Reliqua in variandis verborum suffixis versantur, velut πεποναμένον P IX 93 (Hermann opp I 259, Boeckh n er 470, Ahrens d d 148); quod enim afferri solet testimonium lapideum ATTONAF€ (4523 Oollitz), valde lubrieum, nec plus valet quod Hephaestio (p 25, 2 W) ex Sapphone laudat ἐξεπόναςε (98, 3 B*), eum idem (27, 7) Laco- nibus kivaciv tribuat; immerito im suspicionem vocant formam ποὸ- νήθη in epigr coreyr pervetusto (179 Kaib, 3188 Coll) Tertium 18 19 20 21 exemplum: qdvace O XIII 67, N X 76;. nam ut verbi quod fuisse autumant φιυνάω vestigium nullum praeter Pind aut Theocr (II 108), ita quvéu in ipso Pindaro cunctis suffragiis traditum P IV 163. 237, I VI 51; cf Bacch fr 5, 5 K (8 ΒΞ). Quartum: ἐδινάθην P XI 38 (ἐδινήθην B) el ὠκυδινάτοις 1 V 6 BD (sed Poetae lyr. graec. 1.1. ed. Schroeder. 2 18 PINDARVS ἱπποδινήτων Baechyl V 2). Videntur autem φωνάω, δινάω Theo- criteae aetatis hyperdorismi esse e φωνά, φωνάεις, bíva, biváeic expressi. Quintum veyev(v)uuévov O VI 53, quoniam a verbo γεννάω derivasse librarii (4) videntur, in censum non venit. Grammaticorum quorundam aut librariorum potius quam para- doseos hyperdorismi notatu digni hi videntur esse: ᾿Αμφιάραος passim (v. infra), μάλων O VII 80 A, ἅμενον O X 33 B, ἅρωα P II 7 B, θακάμεναι P IX 62 B, ἀπονοςτάςαντος N VI 50 BD [V non exstat], ὑμνᾶςαι I III 7 BD, θάςομαι I I3 D, τιθάνα P I 20 C, μᾶτιν Ὁ XIII 50 NO, ἀφθόνατος O XI 7 E', ἀναρίθ- ματοι O VII 285 tres Thomm, $ova8eica P VI 36 Tricl; quibus adde τήνῳ pro κείνῳ in uno cod M scriptum P III 75. ! τς Quae cum ita sint, in hyperdorismi ratione admittenda magnam cautionem adhibeamus oportet. Intacta igitur reliquimus: Tr0Àu- μάλῳ ΟἹ 12 (ef nott cr), ἅμερος O XIII 2, P I 71, III 6, N VII 83 (θαμερᾶ B, θεμ. D), IX 44, I III H- IV 75 (quae obstare videntur, tab Hr [4629 Coll] I 112, Isylli in hexametro fjuepó- quAAoc [3342, 20 Coll], orthographia inscr ion [p 49 Bechtel], . mea quidem sententia ad quaestionem absolvendam parum valent; Bacch XI 39 prima vocis syllaba periit) θεόδματος O III 7 (AV et DE), VI 59 (vett omnes praeter O), P I 61 (boni omnes), item νεόδματος, ἐύδματος (ut Ocóbuaroc constanter pap Baechyl); ad eandem radicem dam tres notiones: ziemen, zühmen, zimmern ingeniose referebat Ahrens d d 149, kl Sehr I 554; aliter paullo δόμος das. Unterworfne, Bereich der Herrschaft Prellwitz etym Wb 78. ᾿Αμφιάρηος. "Apícrapxoc διὰ τοῦ à, Ζηνόδοτος διὰ τοῦ 5 schol Harl o 244. Cum Aristareho faciunt O VI 18 AC (C^ et C»), P VIII 56 D, I VII 33 BD, denique codd Athen IV 172* (Stesich fr 3 B^). Zenodoteam lectionem librorum Pindd auctoritate egregie stabilitam (O VI 13 Vatt c plerisque Ambrr, P VIII 56 V c melioribus Vatt, N IX 13. 24 B D) tutati sunt Hermann opp I 258, . Boeckh kl Sehr V 325, Scehneidewin (ex iapnF- ed 1843 add), Jak Wackernagel KZ 27 (1885) 265, Kreischmer gr Vaseninsehr 32. Acutissime Bergk formas EN. ὦ quae metro flagi- tentur N IX 13. 24 a nominativo "Auqiápnc (EM 175, 33 — He- rodn II 850, 21 L) repetendas esse coniecit. Et ᾿Αμφιάρῃ quidem in libris est 24; sed ᾿Αμφιάρην accusativum vereor ut satis tueare ell formis arcadd ἱερής (cypr 38, 1 0011), τὸν ἱερήν (Otto Hoffmann - gr Diall I 23. 253) aut atticis ἸΤηλής Προμηθής Kretsehmer gr Vaseninschr 192, Meyer gr Gr? 419 cum accusativis heteroclitis PROLEGOMENA II 19 Σωκράτην τριήρην: fuisse ᾿Αμφιαρεύς arbitror, ut eadem. fere quae - inter ἀρχιέρεως et ἀρχιερεύς ratio intercedat inter ᾿Αμφιάρηος et "Augiapeóc. Plura et fortasse meliora Brugmann praebet Indogg Forsch IX 1898, 371. Εἰρήνα. Forma εἰράνα in libris non legitur nisi O XIII 7 Ὁ, P IX 23 V, qui idem liber οὐ O XIII 7. et N I 69 n prae- stat; vulgo tribus his loeis eiprjva traditur (— εἰρ]ήνας Alem pap 91) In vocis veriloquio enucleando qui a stirpe Fpa- proficiscun- tur, eis quod et in lyrieo et in vulgari sermone (velut inscr cret Caueri del? 117, 9; 130, 12) praevalet eipfjva ex epica videtur poesi fluxisse, qui a ἔρη-, ad nominum doricorum in -óva desi- nentium rationem (c)ipáva depravatum esse arbitrantur; et duas antiquitus fuisse stirpes statuit Ahrens Phil 38 (1878) 397 [kl Schr I 323]. In Pindaro nunc potiori librorum lectioni obsecuti edunt εἰρήνα e Ty Mommsen. Μήδειοι. Μῆδοι P I 78 libri vulgo, Mfjbeto E recte. Fuisse genuinam formam Μᾶδοι ex inscr eypr (60, 1 Coll) didi- cimus, Μηδείους tamen ad Μήδειαν assimilatos esse crediderim cl 23 24 Hes theog 1001, Usener Gótternn 161; nam adiectivi haec forma | insolita: τὸ Μηδικόν Aesch Pers 791. In his igitur tribus nominibus libri aut omnes aut meliores ἢ reete exhibent. Nunc priusquam de ἢ perperam 1radito verba fa- ciamus, pauca de nominum quorundam origine videntur esse prae- mittenda. ᾿Αεκλαπιός. De nominis vocalismo ('AckAnm. Boeckh, Her- mann) nune quidem ex inserr epidaur (3324. 3325 Coll, Ath Mitt 20, 20), trozen (BCH 17, 90) boeot delph thessal aeol satis constat; de veriloquio ab αἴγλα non seiungendo Wilamowitz Isyll 93; de accentu (᾿Αςκλήπιος Boeckh n er 455) Herodn I 123 L. Σαρπαδών et Ζάτας e marmore olim Farnesiano, nunc Albano (IG Sic Ital 1293 A 82. 89) laudavit Ahrens d d 144. 139, . recipere Pind P III 112, IV 182 nemo est ausus; certiora videlicet lestimonia requirunt. Analogiae rationes si spectas, Σαρπαδών satis certum videtur; nam cll Καλχαδιών et quod similiter ac Σαρπ. non herois solum, verum etiam locorum [hominumque?] graecorum nomen fuisse constat ᾿Ανθαδίών, nec de veriloquio ad cópmoc e xi- βωτός, ξύλινος οἰκία (Hesych) revocando nec de vocalismo nimis dubitabis. Ζάτας (Ζήτης) paullo difficilius videtur ad expedien- dum; nam ex Za-áFrac vel propterea derivari nequit quod ἄω ver- bum novieiae procul dubio originis est; Za-aFíjrac autem ion-att 9* 26 26 21 28 29 80 20 PINDARVS ζάτης, dor ζήτας fieri oportebat. Quid quod Ζητήρ (Ζεὺς ἐν Κύπρῳ), ζήτωρ est apud Hesychium (Otto Hoffmann gr Diall I 228, Prellwitz etym Wb 110)? De ionico glossarum vocalismo cf "Evbnibec: oí νύμφαι ἐν Κύπρῳ et Ἐνδαῖς Pind N V 12, Bacch XII 63. ᾿Ἀλκμάνα quod traditur Sim 8, 3 apud Lucianum (de Pind eodd infra $ 81) cum adiectt ἀλκμαῖος, ἀλκμαρές (Hesych), item eum Alema(o)nis, Alemanidarum, Alemenoris (Apolld bibl II 17 W), Hippalemi nominibus (Ἵππαλκμον [schol Pind O I 144 vulgo, scholl Ven B 494, vas Beroll 1655 Furtw] plerique Ἱππάλκιμον aut Ἵπ- παλμον fuisse putant sec Diod IV 67, 7, Apolld I 113 W, schol Pind 11 eod C) ad substantivum intermortuum *àAÀxp& revocandum esse probabile videtur ell Meccáva: μέςε(ε)α (Herodn I 330, 35 L), Μυκάνα (-áva): μύκα (— μύκηςεις Hesych), Πελλάνα: πέλλα (muletra), Κυλλάνα: κυλλά (κοίλα Lobeck path 1 884: an & κύλλα 'eatula'?), Πειράνα: πεῖρα (an a πειρά᾽ παρὰ τὸ πείρειν schol Aesch choeph 8609), Κυράνα: κόρα (Bechtel Gótt Nachr 1890, 37; an a κύρα 'domins^? cll Studniezka Kyr 134—151, Wilh Schulze ap Ern Maass Herm 25, 408 n), ᾿Ανθάνα (Herodn I 331, 20): "Av- θα(). Equidem ᾿Αλκήναν fuisse (Herodn II 288, 4) quam ᾿Αλκμήναν facilius erediderim ell ᾿Αλκεύς, ᾿Αλκ(ελίας, ᾿Αλκήν; nam *'Alxpeóc, *'AXkuéac, *'AAxur|v voces. prorsus inauditae. "Icurjva. et "Icunvóc ("Icuetv. boeot) obscurae originis nomina (ab écuóc, *'Ecuayé- τας, *'Ecuókprroc? ell icrío, πριςγεῖες). omnino proeul habenda; itin urbis nomen Μυτιλήνα (a μύτιλον᾽ ἔσχατον quod vulgo re- petunt; an a μύτις᾽ ἰχθὺς θήλεια κτὰ ap Hesychium?) — Aliud vocis ᾿Αλκμάνα veriloquium requirenti utrum pleonasmi. (τοῦ ἃ, τοῦ μὴ) an syncopae (τοῦ 1) ratione uti malit optio dabitur sec Herodn II 247, 22 L. l'apüóvac. Geryonis nomen quod a verbo γαρύειν nemo segregabit Γαρυξόνης seriptum invenitur in vase quodam chaleidieo, de quo Kretschmer gr Vaseninschr 62 ss. | De vámOoivoc constat e gl Hesych vómoioc: μάταιοζ. Idem ratio evincet, sive ν-λ(ε)ής '*ontuleris (àv-ámoivov: v-fmoiwoV Hom), sive νη-πενθής, vn-kepbrjc, vfj-ic (etsi νῆιν ionizat Baech V 174), ad quae explicanda vfjcca (*vària): amüis litav adhibet Brugmann Gramm? 41. Intaetum νήπιος reliqui ut glossam epicam veriloquio dorieis quidem poetis obscuro; cf 8 33 et n cr O VI 62. De νήριτος n er O X 25. : " Denique de καύχημα I V 51, καναχηδά N VIII 15 quid statuendum sit dubitant, illud ad καυχέομαι (Ahrens d d 133), hoc pas——t PROLEGOMENA II 21 ad καναχέω revocari posse dietitantes. Verum enimvero a libra- riis καύχημα quam a Pindaro ipso (καυχᾶςθαι O IX 38) ad αὔχημα nomen vulgare (Pind P I 92, ubi καύχημα rursus V^?PQ) assimi- latum esse probabilius est; καναχηδά autem cur a verbo derivato potius quam a nomine primigenio καναχά (cl ςφαιρηδόν, ἀγελη- bóv) repetendum esse videatur. obscurum. Omnino libri nostri in à dialectico observando mirum quantum dissident: P III 6 (metro daetyloepitritico) "AckAam. CYV -- BD, "Ackhnm. E c dett Vatt, N III 54 (metro aeolieo) "AckAmm. omnes (B.DY),.unde utrum P voluerit non liquet. Alemenae nominis in dactyloepitritis tantum occurrentis terminationem -άνα testan- tur P IV 172 BD soli, IX 85 B solus, septem reliquis locis -ήνα libri consentientes, nisi quod O VII 27 CM, fr 172 codd Eurip -jvnc praebent ionismo manifesto; item in dactyloepitritis: Σαρπηδόνα P III 112, Ζήταν IV 182, Μυκηνᾶν 49, Γηρυόνα I I 13 omnes (B D), fr 81 codd Aristidis, ᾿Αθηναία O VII 36 omnes boni [praeter C?,G?], N X 84 B, Λημνιᾶν P, IV 252 Ambrr, Τληπολέμου O VII 77 .ACN (sed Τλαπ. 20 eidem libri c ceteris), Εὔφημος P IV 22 omnes boni praeter B sed Εὐφαμ. ib. 44. 175. 256. omnes, item νήποινον P IX 58 omnes (V c Vatt), item fjué- poic Ν IX 42 omnes (BD), ἡμέρα O XIII 89 BE c Ambrr, item μελιηδέα P IX 37 V ]- DGIPQRU, fr 166 codd Athen,' item cibnpírav N V 19 omnes (B.D), εἰδήρου P IV 246 Ambrr -]- PQR, in eodem versu πληγαί BV, item ςτηλᾶν O III 44 duo optimi (AB), unxaváv P III 62 Ambrr (— 109 C, O VI 67 BC, VII 25 A, P IX 92 DEUV), item μητέρα O VI 100 ANO, Δάμητρα 98 A, ἀληθείας I II 10 BD, xnpó£owxa I III--IV 43 BD, μήνυε Ο VI 52 C, μηνύει N ΙΧ 4 D (cf ΡῚ 93, I VIII 55, Bacch X 14), δύετηνον P IV 268 EZ, ἀλαλητός P I 72 CE, item παπτήνας P IV 95 omnes, mpocnóba ib 119 omnes, cuAfco()c P XII 16 omnes, sieut vixfjc. ib 6 EV, 1V 10 D, P IX 73 E, N X 24 B, αὐδής. N X 89 D, καναχηδά Ν VIII 15 omnes (BD), item καύ- - ynua I V 51 BD, αἰχμητάν O XI 19 DGMPQRUYV, αἰχματήν ibid E, denique τῆς N IX 53 8. 5 Ac. 50 quis aeolica carmina alia condicione uti suspicetur: Γηρυόνα fr 169 codd Plat, Ἐπιμηθέος P V 27 Pindari omnes, item T(o)rmvóc 114 (retin Ty Mommsen), ἠνίξατο P VIII 39, κῆδος (κῦδος) O I 107, ὁμηγερέα (óumrup., ὄμυγερ.) P XI 8, θήξα(ι)ς O X 20 omnes, Mvngocóvac N VII 15 BD, μνημήϊ(α) P V 49 Vatt praeter D, εἰργαςάμην I Π 46 BD, ἀπρήκτων I VII 7 BD (a D", abnpoxopuüv P IL 2 E c Ambrr, cibfjpov 81 32 88 84 8ὅ 29 ! PINDARVS O X 37 Ambrr, κακηγοριᾶν P II 53 Vatt, ἀληθῆ O I 28 omnes praeter duos Ambrr (EN), ἀληθείας O ὙΠ 2 BG c duob Ambrr (CN), ἐξαίφνης IX 52 omnes praeter duos Àmbrr (AC), ἕκηλος 58 C, Oynckóvruv IX 35 BN, 0vfjckovri X 90 C, πέπηται P. VIII 78 E, εὐνομίην P V 67 QRS (quod placuit Mommseno). Bacchylidi quae quibus rationibus condonanda esse videantur ( ᾿Αλκμήνιος ἐπίζηλος πολύζηλος πολυζήλωτος ἐπιςκήπτων κυ- βερνήτας λῃςταί παραπλῆγι παρηΐδων) fusius exposui Berl philol Wochenschrift 1898, 868 ss. Sed ut Cei poetae sermonem ad Pin- daricam dialectum exigere temerarium est, ita quos ionismos com- muni poetarum usu (cf quae de Θρηΐκιος docet Hermann ad Eur Ale 976 [ed Monk]; de νήπιος supra 8 29) pervulgatos esse con- tendi nequeat — an 'Alxuóvav, l'apuóvav, Ἐπιμαθέα Doriensium choros suo Marte canere potuisse negas? — a vate certe Thebano Aupíav κέλευθον ὕμνων incedente abiudieare aliquando me cau- tiores quidem dubitabunt. i; &:€. Dorico adiectivo iapóc quae respondet forma vulgaris ἱερός poetarum usu sancita erat, ut regem ipsum ζαθέων ἱερῶν ὁμώνυμον proprio exui nomine necesse esset. Similiter quam "Ap- Tapiv intus domique precabatur poeta chorum suum Ἄρτεμιν. vocare iussit. πιέζω (passim) et xépab(oc) (P VI 12 libri et EM), quamvis émíaZev ap Alem 44 egregio Herodiani II 949, 23 testimonio confirmetur et xópaboc sit in tabb Heracl, retinenda duxi. De forma ckiapóc (cep. O III 14 A, 18 CNO et D, fr 129, 3 Plut codd vulgo) Pindaro reddenda nulla inter vv dd dis- sensio. XAoapóv restitui P IX 38. qpacív invitis libris P III 59 scribenti Boeckhio omnes oboediverunt, ibidem 68 τάμνων Tychoni Mommsen nemo praeter Ed Boehmer. In verbis TpéTU) (ἐπιτραψῶ in tit eret Cauer? 116, 21), τρέφειν (τραφ. P II 40, IV 115, I 1 48 B, VIII 40 BD; sed τρεφ. O I 112, X 95 et θρεψ. passim omnes eodd), crpégeiv, τρέχειν (rpax. P VIII 32) 8. vulgatis lectionibus discedere nolui. Baechylidis papyrus Londi- nensis et ἱερός, Ἱέρων, Ἄρτεμις, τρέφειν, θρέψαι, «τρέφειν con- firmat et τάμνε XVII 4, τάμνων V 17. em adiectivo Pindarico veAavfic P IV 181 (O V 2) respondet verbum γελανόω ap Bacch V 80. Scripturae ἰθύνω vestigia quamvis tenuia servarunt scholl O VII 33 (56) ἰθύνειν xoi ὁρμᾶν (εὐθῦν᾽ in carm contextu B) et O XIII 28 (38) ἴθυνε. Lectiones D? ἠθυπομπός in paraphr N II 7 (9) et ἠθείας N I 25 haud in magno discrimine pono propterea quod idem librarius ἦ pro εὖ exaravit N I 32; sed cf lect Med Aesch Pers 773; Bacch XV 54. Vocabuli mere ionici forma ἰθὕει PCM RR RENGCENIS ΨΚ, Ὁ ΨΥ ΝΣ MeL ΤΗΣ ΕΣ ME. iua c Cac, (curs FNCEUCT Om Un ESL Ime ole ἐ - aeo. "ER as PE EA PERO HEAIE: UNS , d tw elt à T , i MATER ERG. 6 V INERCABEL NUS ' TS PROLEGOMENA 1I | 23 fr 234 occurrente in hac quidem quaestione vix quidquam de- cernitur. πέτομαι. Soloecas formas πέταμαι, πέταται all antiquitus iam in carminum graecorum contextus immigrare coepisse docent eum vv ll X 143. 198, Q 345, tum schol X 198; in Pindaro bis — traduntur omnibus libris consentientibus, P VIII 90, N VI 48, quas correxi praeeunte Aug Nauck Mél gr-rom V 182. . ἐθέλω, θέλω. Boeckhio θέλειν Pindaricum esse neganti (n er 439, kl Schr V 391, ut Homericum esse negaverat Aristarchus A 271. 554, o 317) oblocuti sunt Hermann ap Heyn 1817 III 394, Ahrens kl Schr 1 77, Ty Mommsen suppl 36; profligavit quaestio- nem Bacch III 64, V 135, XIII 18, XVII 41. 69, si modo fuit quaestio; nam aphseresis quidem per quam θέλειν in ἐθέλειν cor- rigi interdum posse videbatur, vocativis ὦναξ, ὥναςςα, ὠπολλωνιάς, ὠριςτόμενες, d)pkecíha (quas crases potius esse perspexit Boeckh de metr 290, n cr 413. 470; cf Ahrensium kl Sehr I 76, Alb Lucium diss Argentorr IX 390) omissis in Pindaro statuenda est nulla. ἐκεῖνος et Pindaro et Bacchylidi ignotum. mepiFé)cioc? "Voeis origo obscura; quam ἃ *rtepieóvrcioc repetere cum aliis rebus tum constanti U prohibemur. Ac Pin- darus eum ante vocales 1 eliso Trep-, ante consonas Trepi- scribere soleat, retento 1 nisi omnia fallunt περιξώςιος esse vult, ut sit fis qui ceteros quasi protrudit atque submovet'. Utut est, ante vocales Pindarum Trep(i)- elisisse cum cll O VI 36, P IV 265, PHI 52, N XI 40, fr 314, tum inde colligo, quod N III 33 ἄναξ ὑπέραλλον αἰχμὰν ταμών novare quam περίαλλον scri- bere maluit. Unde ὅν re» πέραλλ᾽ éríuace Λοξίας conicio, P XI 5. ἦρα. Partieulae ἦ ῥα, ἦ dpa, fj dp, sive interrogantis sunt sive asseverantis, ut TT 750, w 193, T 56, apud Home- rum semper in fronte sententiarum positae sunt. Apud Atticos poetas ἦ fa raro traditur (Aesch Pers 633 D* [àp'? Kirchhoff], Soph Ai 172. 954; solent autem Attici ex ἦ ἄρα per crasin ἄρα facere (Apoll de coni II 490 B, I 223—924 RS, Ahrens kl Schr I 60, cui nunc quidem periti omnes adstipulantur), Aeoles et Do- rienses ἦρα, Alem 61 (Apoll 1 1), Sapph 102, Ale 94, Collitz 217, 4 (Wilh Schulze qu epp 472, 2); item papyrus Bacchylidea V 165. Apud Pindarum in principiis sententiarum fj fo (fj ἄρα) et tradi- tur et editur (in interrogatione I VII 3, in affirmatione P IV 57, . XI 38), mediis in sententis ubicunque trochaeus requiritur, ἄρα quod est in libris a Boeckhio in ἄρα mutari solet, omnibus plau- 37 38 39 24 | .. PINDARYS dentibus (cf etiam Hermann Arist nubb 142. 1028), nisi quod ἄρα et ab epicis et ὦ lyricis poetis abiudicavit Wilh Dindorf in lex Aeschyl p 40, recte hoc quidem; quamquam ('kowórepoy? Apollon 11) ὡς ig τῷ δ᾽ ἄρα, τίς ἄρα dixisse fertur Archil 86, 2; 89, 5; 95. Libera igitur Pindarum vocalismo illo si non ionico . 8t certe attico scribens aut legens ἦρα O VIII 46, P IV 78, N V 30 (ubi v n er), I VI 55 (n cr), VIII 59. "Nam quod a poetae manu profectum erat ἦ ἄρα, Atticos homines quique ex eis :pende- bant et voce et litteris ἄρα expressisse consentaneum est; cf δ᾽ ἀμ- φοτέρωθεν quod est in libris O XIII 99. 40 ὧν ex ἦ οὖν nestum esse docuit Ric Meister ad Herodam Abh Süchs Ges Wiss ph-hist Kl XIII 1893, 867, unde cum in μὲν ὦν, οὔτ᾽ (μήτ᾽) ὦν, αἴτ᾽ ὦν, vàp ὧν constare sibi Pind videatur, dubito an ἐμὲ δ᾽ οὖν καὶ O III 38 restituendum sit ad normam loci non absimilis ἐμὲ δ᾽ οὖν τις ἀοιδᾶν κτλ P IX 103. εἴτ᾽ οὖν et ἐμοὶ μὲν οὖν exhibet pap Bacch XIX 29. 37. 41 καὶ ἐν, κἀν I III H4- IV 43 xeiv B, xiv D (eandem lectio- . nis varietatem praestant codd Stob Sapph 68, 3, ubi nescio quis xfj ἐν "Aíba δόμοις intellegi voluit); edunt κἀν sive κἀν Boeckh (Hermann opp I 254, Jahrbb class Phil 33, 1841, 256), xrjv Bergk (idem κἠξ coni P III 118, 'x"k sive malis kàx' P XI 18), item xrjv Wilh Schulze qu epp 202 n 1, κεὶν Mommsen (idem κἀν coni O VIII 78, XIII 107, N I 79), quem secutus κεῖν e Pindaro affert Lucius diss Argentorr IX 388, per errorem opinor, cum 371 n idem Pindaro xrjv vindicare videatur. Recentioris aevi epigram- maia passim κἠν exhibent, ex quo tempore καὶ- et κη- idem fere gponare coeperat (Wilh Schulze qu epp 472). In Pindaro igitur quod cod optimus JB praestat κεὶν manifesto sbsurdum, alterius codicis (D) xcv exhibentis in Nemeis praesertim aut Isthmiis non magna est auctoritas. Est autem crasis in ἡ facta Doriensium, in à Aeolum; nam quod in Theocriti carmine aeolico traditur ἢ ex doricis carmm velut VII 50 invectum videtur. Iam Pindarum si cum Doriensi- bus et Alemane a -- c in m contraxisse constaret (de νίκη ad N V ὅδ), κἠν miscuisse crederemus: nunc eum eum Lesbiis poetis quam cum Alemane (74*3 ap Ath 110f) fecisse probabilius erit. κϊαολκόν. (— καὶ Ἰαολκόν) edidi N III 34 praeeunte Ahrensio (κἰαωλκόν); ef Alb Lucium diss Argentorr IX 362. 378 Crusium praef Babr p LVIL tem xaímep, (καὶ mep- Ahrens) N IV 36, quod ad καὶ αἴπερ revocaverim cl aíre P IV 78. 42 Vocales pronuntiatione contractas a Pindaro ipso sepa- ratim plerumque discriptas fuisse, non EAWEI sed ΕΦΑΨΕΑΙ, non μυῶν SI δον μων μμ οὐκ δον “μον ω PROLEGOMENA II 25 ᾽ OIAA sed AOIAA (Boeckh kl Schr V 343), et per se. probabile et codicibus nostris confirmatur: AE: etiam metro syllabam requirente à€01- exaratur in bonis libris nisi quod ἀθλοφόροις O VII 7 Vatt soli, item εὐάθλου I VI 3 (BD), qui eidem ἀθληταῖςιν praebent metro refragante I VI 72 (emend Bergk) qaevvóv retinui O VII 67, φαεείμβροτος restitui ib 39 cl Hes theog 958, Baechyl XIII 95 (Xil 128 Bl) ἀερύῃ an ἀερύῃ Pindarus O XIII 81 (infra 8 67) cecinerit dubito. AO: Ἰαολκοῦ scripsi P IV 77 cll P IV 188, N ΠῚ 34, IV 54(Y); vulgo (Boeckh n cr 576) Ἰαωλκός fuisse putant. cáoc edidi (ὅς libri, «ὥς Emperius) P III 106 (cll caógppov Baechyl XIII 153, Σαξοκλέξης inscr cypr XXVIII Sayce [Meister Diall I 188]), Σαο- κλείδα᾽ N VI 21. De ἀοιδαῖς N XI 18 infra 8 86. ΕΑ: vul- garia sunt Kreoróv Ὁ X : 27, πολυκτέανον 36 (quod displicuit Hermanno), BacíAea N I 39, βαειλέα ^O XII 21; quibus adde veapóc P X 25, N VIII 20. De TTu0Ééq infra 8 47. εὐκλεέα dubitanter scr P XII 24 (de εὐκλεῖα ad N VI 29). ΕΟ: traditur εὖ in verborum íerminationibus δέκευ passim, cuvéüeu P XI 41, καλεῦνται fr 133, 5 (Plat; cf gramm Meerm Greg Cor 659); mani- festa interpolatione ἐθάμβευν N III 50 B.DYV. εο exaratum est in genetivis P I 79, X 8, I V 33, (Πηλέος) VI 25, item epigr Panticeap saec a C IV 778, 8 Kseib, pap Baechyl III 7, IV 13; unde 'Apicropáveoc reposui N III 20 (-ouc Vati, -ευς V); quam- quam de céo:ce0 constare videtur O XIV 18, N VIII 46. Adde Kpeovríbav NN VI 40, mvéov P IV 226, νεομηνίᾳ 'N IV 35, θεό- μοροι O III 10 (cl infra 8 ὅδ). OA: xAoapóv scripsi P IX 88 (χλιαρόν boni, recep Tricl, χλαρ. PQ, recep Mosch); item Ὀαρίωνα N Π 12 (neque enim coalescunt wo). ΟΕ: Ὀπόεντος O IX 58, ápyevvóevri P IV 8.— 00: νόον P III 5. 1€: ἱεράν O HI 30, ἱέρεα P IV 5, ἱερόν fr. 189. ἄξ: quváevra O II 85 ommes exc 4, ποιάεντα N V 54, ἀλκάεντας O IX 72 A solus, P V 71 rest.Bergk, αἰγλάεντα P II 10 rest Bergk, ἀργάεντα O XIII 69 οὐ κνιςάεντι I III -- IV 84 rest Ty Mommsen. AO: ᾿Αἴδαο libri ex- hibent P III 11, N VII 31, fopéao (ov) O III 31 Ambrr, quas scripturas ut ex librariorum ad epieum sermonem delabendi libi- dine profectas repudiavi cll 'Aiba O VIIF 72, X 92, N X 67, Kpovíba O VIII 43, Οὐρανίδα P III 4, διφρηλάτᾶ ᾿Αμφιτρ. P IX 81. Aaouebovriüv retinui I VI 29 (Aaop. N III 36), rerpaop. Q II 5, P X 65, I HI 17 (rerpaop. P II 4, NIV 28; rerpáópoiciv N VII 93; de vocali correpta cf bucürc, bUcep:c, ὑψερεφής, Schulze qu epp 27.68). mpompoóva: scripsi N VII 6; de κοινα(ο)νία ad P I 97. 48 44 46 46 47 26 |. PINDARYS pases ἐπηετανόν retinui N VI 10; vocis veriloquium (oiFet?) mihi quidem dubium. De no, nu ad N IX 13. 24. "Aocpópoc. Est tI III -- IV 42 áuco. in B, ἑωςφ. in DD et schol B, ἀωςφ. Triclinisna lectio vulgo recepta, dubitante propter contractionem Hermanno, qui éucqópoc proposuit ap Heyn Home- ricam formam (Ψ 226) nune quidem explosam; ἀοςφόρος primus flagitavit Benfey WL I 27, probavit Ahrens kl Schr I (1845) 52, item (a glossis dubiis dec, dac Hesych profectus) Bergk** in adn, in eontextu ἀώςφ. retinuit. 'Aóoc (&oüc libi) N VI 52 et TTu0ói (πυθοῖ I VII 51 Er Schmid restituit (cf Choerob Hort Adon 268^, scholl Theodos canon I 310, 24 Hlg); KAeóoc videtur fuisse N III 83 — fr 208. Τροῖα. fipoac. fjpóioc. Ut feminina in -uc exeuntia, ita Τρώς, ἥρως cett ad stirpes correpta vocali revocanda esse inscrip- tiones testantur (fjpo[oc] 3304 Coll, epigrr πατροῖες 13, ἡροϊκῷ 219, fjpua 774, 4 Kaib), tum dactyli epici (ἥρωος) Z 808, (ἥρωϊ) H 453, 0 483, denique Pindarus casus obliquos et derivata nomi- nis ἥρως in arsi plerumque corripiens P I 53, III 7, IV 58, N VII 46, fr 133, ὅ et urbis Troiae nomen aut spondaice aut anapaestice metiens (cf Aristarch A 129). Τροία, Tpoia scripse- rat Er Schmid, Toda, Τρωΐα scribere tutius esse duxit Boeckh (kl Schr V 303; cf Eust prooem 16,7 Ab), Τροία et, vel in- vitis libris (velut N II 14), Τριϊΐα Bergk; Τροία habet pap Bacchyl ΙΧ 46. πατρώϊος quattuor syllabas explens nunquam corripitur ap P; irisyllaba forma utrum πατρῷος (ab epico πατρώϊος Pind O II 35, N X 66) an morpoioc (ab antiquiore πατρόϊος) poetae Thebano sonuerit, in medio relinquam: πατρό(ι)ος certe (πατριύων N IX 14 BD, πατρῴαν N II 6 V*) Pindaro non magis equidem im- putaverim quam Euripidi; cf Ahrens KZ III 81, Io Schmidt KZ 27, 374, Meister Diall I 249, II 17, Wilh Schulze qu epp 22. 406. 'AMpeóc. ἀφνεός. Plenior forma ᾿Αλφεῖός (A 726, Theocr 25, 10, ut TTnveióc in adulescentis poetae carmine P X 56 [TTm- νεΐοῦ IX 16]) non occurrit apud Pindarum; neque unquam media vocis syllaba longa flagitatur (de O VII 1 Ty Mommsen suppl 68. 69). Libri raro exhibent -εἰ-: O I 20 (— codd Plut qu eonv IX 15, 2, metro brevem requirente), 92 40, VII 15 (-e- AM), VIII 9 NU, IX 18 Ambrr et D*PQ (in synizesi, αὐ pap Bacch V 53, VI 3). Idem fere cadit in ἀφνεί(ει)ός (-e- O VII 1 ommes praeter A, fr 122, 2 [in carminis initio] et 218, 4 Athenaei codd). Aivéac (O VI 88), Αὐγέας (O X 28), Ἑρμᾶς (passim), πα EN QNS EC IDA Re PROLEGOMENA II 21 'Opcéac (I III--IV 90), TTv0éac (N V, I V. VI). Respuit Pin- darus formas epicas Αἰνείας, Αὐγείας (cf B 624), Ἑρμείας; idem quem ad modum Ἑρμέας tribus syllabis ignorat, contrahit TTuOéq I VI 58; cf ΤΤυθόδωρος ἸΤυθοῦ, ἸΤυθῆς ΤΤυθοδώρου Ath Mitt VII 254. oixoóptoc. P IX 19 quod traditur oikoupiüv in contextu retinui metri inaequalitate (— τὺ — ὧὖ -- —) admissa; olko- 48 piüv commentum Moschopuleum diu obtinuit hyphaeresi auxilio arcessita nescio qua (B ph Ἢ 1896, 221); oikoapüv coniecit de Wilamewitz (Herm 23, 1897, 261) cll xepi&pac, χαλκοάρας ap Pind, quibus nunc addas φρενοάρας adiectivum Bacchylideum (veo- - apbé' ἀλῳήν Φ 346 huc vocavit Curtius Grundz Etym s v ἄρδω, conferre praeterea possis ἐπιόςςομαι, ἐπιόψομαι. ap Hom), sed re- manet dubitatio et de vocabuli inusitati notione (utrum domum quasi componentes an domui affixas dicamus virgines nobiles?) et de nominum I decl in -ac desinentium genere communi (Ne- μεονίκης δή schol inser N XI p 333, 1 Ab; de ἀνδροδάμας, χαλ- xobóuac infra ὃ 85). Quod tradituma est οἰκούριος notionem si spectas uniee verum videbitur cll αὐλαρός (— αὐλαξβορός)" αὐλω- góc, οἰκοφύλαξ gl Hesych et loco in n er laudato Soph OC 343. funt autem οἰκούριαι ἑταῖραι non tantum 'domum custodientes' (— olkoupoí), sed umbratica vita quasi pallescentes. De forma feminina cf Eevía O III 40, P III 32, I II 39, ἐπωνυμία O X 78, P I 30, (κοῦραι) évvóyiai P III 79. aiévaoc. Solent αἰεί, αἰέν reponere, ubi prior syllaba pro- ducitur, oiévaoc restituere quod sciam nemo est ausus; recte hoc quidem apud atticos poetas velut ἀέναον Aesch suppl 553, Eur Ion 118 cll ἀεί Arist Ach 751 D, Apoll adverb 187, 26 RS. Pin- daro (O XIV 11, P L5, Ν XI 8, fr 119) aiévooc reddere non du- bitavi cl ἐν δ᾽ ὕδατ᾽ αἷἰὲ vóovra v 109 (Bekker Hom Bl I 310), ὑπὸ «τάλαι κρύπτέται αἰενάω[ι quod exaratum legitur in epigr Panticap (s&ec a O I) 250,4 Kaib. Ceterum sonos t, U in diphthongis ante tertium vocalem inter- mortuos scriptura nostra modo celare: BacíAea N I 39, ἱέρεα P IV 5, KAeoóc N III 83, ὑέων .N VI 22 (cl Nauckio ad Aristoph Byz fr p 53. 72 et praef Il p XIV, Meisterhans? 11319?'; aliter Wilh Schulze comm philoll soda Gryph 1887, 21), modo exprimere: Γα(ι)αόχῳ O XIII 81, ἰχνεζύγων P VIII 35, το(ι)αῦτα P VIII 55, religioni non duximus. Quo constantius id egimus, ut quae temere librarii confudissent strenué distingueremus: (-eta : -εα)ὴ δουλία P I 75, εὐκεβία O VIII 8, εὐμενία P XII 4 (cl Herodn I 292, 6, Apoll synt 341, Gust Meyer? 183), βατιά O VI 54; (-etoc: -€oc) 49 50 51 52 53 54 55 28 PINDARVS Κύκνειος O X 15, Necrópeoc P VI 32; (-ειος : -10€) Ἰεμήνιον P XI 6, Aárpioc N IV 54, ἵππιος eum mulüs in locis tum O XIII 82 ('nam quis unquam Minervam Ἱππείαν fando audivit, quae con- stanti usu Ἱππία vocatur quemadmodum Neptunus Ἵππιος, non Ἵππειος᾽ Bergk p 40) cl Baechyl XVII 99; adde μαντίων P XI 6, Αἶαν τεόν O IX 112, Ῥέας ('Apeíac) N IX 41, Θεαῖος N X 24. 37 el Dittenbergeri Syll 297, 15. Ovácku passim, κικλήεκων P IV 119. De grammaticorum testimoniis Ahrens d & 96, Meister Diall I 181, Usener Jahrbb class Phil 91, 1865, 245; de inser Meisterhans? 14177, Fuisse ali- quando *0avíckw, *6opícku, *ixeAicku, Ἐμιμανίεκω apparet. (c9)-mápqoc. In subst dor παρᾳά (aeol παραύα, ion *ma- ρῃή, att παρειά, quibus adde hom παρήξιον) quocunque veriloquio utemur (cl Ahrens kl Schr I 227, Pott etym Forsch I? 208, Benfey Wurzellex II 335, Io Schmidt Pluralb 4077) τ addere tu- lius duco, quod in adiectivis εὐπάρᾳος P XII 16, χαλκοπ. P I 44 («- E) N VII 71 (-Q- scholl?) Bergk restituit suadente Ahren- sio d d 143, cui praeierat Hermann opp 1II 26. λάαν edidi O X 44 suadente Ahrensio d d 142. De λᾶΐς, Aqcróc, λάζομαι nemo dubitet (Aesch sept 331, Bacch XVI 17, Cauer del? 181, 79. 80); apud Hesychium λάαν᾽ κτῆςιν. Δωριεῖς ἐπὶ τῆς λείας recte legi concedes cl ionico Amin. πρῷρα. Ignorant t (in πρῴραθεν P IV 22, X 52) codd Pind, item in κυανόπρῳρα pap Bacchyl XVII 1; inseruit Bergk inde 8 prima PLG editione 1843 (ol Sim fr 242! [241*]); habet 1 eod M Aesch cehoeph 390, Soph Phi] 482. 639. De inserr Meister- hans? 51; de grammaticorum testimoniis Cobet nov lectt 204, Mnemos ΠῚ 1875, 325 (2 misc οὐ 386), La Roche Hom Unterss I 220. Semivocalium ques fuisse post consonas vv dd aliquando statuerint (velut Ty Mommsen suppl 37) exempla fere haec: immi0- xépuav ΟἹ 23 (ut xpuceo- III 29, χαλκεο- N X extr, epico more, quem post Baechyl V 34. 74, IX 100, XVII 106, XVIII 59 adamavit Euripides), ἀκροθίνια O II 4 ΟΝ“ (Zenod), X 57 E (dl N VII 43), κρύφιον II 97 (cl P I 84), ταμίαι XIII 7, Λυδίῳ XIV 15 (cl V 19), vuugibíav P III 16 (cl Soph Ant 815), Bpó- τεον ἔθνος X 28 (cl N III 74), ἐννύχιοι XI 25 B (cl III 79), ficuxiq XI 55, λόγιοι N. VI 30 (d v 45 et P I 94), αἱμυλίων VIII 33 (cl a 56, Hes theog 890); quae nunc quidem omnia ad grammaticorum aut librariorum errores revocare placet; cf etiam quae ad N VI 30 adnotavimus. δυώδεκα quam δώδεκα elegan- PROLEGOMENA II 29 tius esse ratus ubi eum antiqua librorum auctoritate posset (P V 33, N XI 10, fr 171) retinendum duxit Bergk; de verbo cu)máu vide n cr ad O XIII 91. Quae praeterea huc vocari solent, ᾿Αλφεοῦ O IX 18, γενύων πνέον P IV 225, Νεμέᾳ N IV 75, κολεῷ X 6 6, πλέοντες fr 51, θεοῖςι, θεῶν, θεῷ O I 39, XIII 88, NX231 (de- Πυθέᾳ supra 8 47) nescio an "rectius ad ΠΟΤΕ ΤᾺ voca- lium contractionem revocentur. Dubia sunt Te&v N IV 78, reoíctv I VII 50, ubi aut (c Hermanno 1798) cáv et εαῖειν conicias (de sigmatismo cl Paulo Harre verbb P colloc 6) aut vocales eoaluisse statuas; nam T(c)Ov Praxillae fr 1, ad quod primus pro- vocavit Hermann opp I 253, quamvis grammaticorum testimoniis satis stabilitum, tamen propter formae singularitatem in tanta pro- nominis frequentia suspectum. Sequitur ut simile iudicium feramus de θεὸς ὀρθωτήρ P.I 56, ubi ingeniis coniectando (Tic, ut exqui- site dictum O II 59, ita [vel propter καί ric 52, fjpoac 53] pessi- mum hoe loco futurum Hermann, θεὸς curfíjp interpolatione ex- sangui Hartung) exhaustis eo perveneramus, ut θεὸς fuisse credere- mus praeter Bergkium cll 0écparov Oecrpwroí Oébupoc Θέτιμος Θέμναςτος alteram vocalem, perisse contendentem (aliter de 'his nominibus iunctis Io Baunack Curt St X 83, Meyer gr Gr? 192). De priore vero vocali eiecta vide ne nihil aliud possis conferre quam O0- ex inscrr megarr satis recentibus (non ante med saec III exaratis sec Bechtel) OokAeíba 3027, 4, Θοκλῆς 3028, 3 Collitz. Quid igitur nobis relinquitur, nisi ut metro ionieo in voce θεός variato (τυ Ὁ} θξός legamus ell si non Ocóuopot quod θ(ε)ό- μοροι cecinerit quispiam Pind O III 10, at certe Sem 7, 1. 7 (cll Soph OR 215, EL 179, Eur Hipp 476). De pron interr τά; z τί(ν)α; infra 8 77. --- Nominum propriorum vocalismus utrum ad communem choricae: poeseos rationem an ad patrium cuiusque usum exercern- dus sit non est quod dubites. Nam recognosce quaeso 'AO0ávav audire Minervam in eorum civium choris qui publice ᾿Αθηνᾶν pre- eantur, aut 'Alkueuvíbac vocari ᾿Αλκμανίδας P VII 2: tum cll praesertim quae de Artemide et de Hierone adnotavimus ὃ 34 uirum de Timodemidarum Atheniensium (N II) nomine perspicuo, de Arethusae (P IIT) nominis terminatione statuendum sit appa- rebit. Neque. enim unquam victoris dialecto patriae Pindarus videtur indulsisse (velut in Neptuni nomine lTorewóv O XIII, in auriga Siculo $ívric O VI, in terminatione thessalica Ἱπποκλέας P X), quin doricum simul sermonis colorem quasi extolleret. Minus 56. 57 30 : PINDARVS etiam me quidem arbitro relinquitur dubitationis in novieiis qui- busdam nominum formis expellendis, quas aliquanto posteriores Pindari aetate esse»constat, velut ἀμφικτυόνων (P IV 66 omnes libri, N VI 39 et I III - IV 26 D), Ὀρχομενός (0 XIV, I I), Tpo- φώνιος (fr 2) el Boeckhio Staatshaush 1817 II 384 et CIG I p 722*, Io Schmidt KZ 32, 340 (sed cave nimium tribuas v 1 O XIV 3 librariorumque Sieg oddVoU Hes fr 65 Rz). Σεκυώνιοι (inserr sicyonn 3162. 3167. 3169, arcad 1257, 8, thessal IGA 326 [Cauer? 99]; cexoó[av]a* cuia gl Hesych) quando Σικυώνιοι audire coeperint paullo incertius. Nam si modo recte observavit in anathemate Plataeensi Σικυώνιοι esse Fabricius Jahrb arch Inst I 1886, 178 (DL Zeitg 1886, 276), poetis vulgo Σι- κυών, ut plerisque Gésedli εἰκύα cíkuc melius sonare iam pridem potuisse quis est qui neget? Fuit autem et τᾶς ἱερᾶς Σεκυῶνος nobilitas pugna Plataeensi antiquior (Her V 67, Bethe Theb Heldenl 73. 186) et Pindarus antiquitatis praeter ceteros tenax. Denique de parallelis quibusdam nominum propriorum foPidii velut Zao(xAeíbac): Xw(vévnc) ef Λαομεὸ. (I VI 29): Λαομέδοντα (N III 36), 'Oapíuv (N II 12): ᾿Ωαριώνειος (I III--IV 67), ᾿Αλ- κμάων : ᾿Αλκμάν Alem 71.25 B* (Friederich, Engelland apud nostra- les) cum eis quae supra 8 27 et infra ad inser N III adnotavi- mus eisque quae Kirchhoffio auctore docet Kretschmer gr Vasen- inschr 45. De Ξεινοκράτης : Ξενοκράτης I II 36. 14 est quod dubites cl 8 4. ij Κλυταιμήςετρα, "Ymepuricrpa. P XI 17 -μνη- libri omnes, quod vulgo edunt (-uva- eerte scribi oportebat), N X 6 -un- B c lemm et scholl (primus recepit Mommsen), -uvn- D ὁ lemm et scholl. Formam in -ufjcrpa desinentem testantur etymologi nomina illa a verbo μήδομαι derivantes EM 521,17; v etiam Serv Verg Aen VII 631, Ritschl opp II (1857) 497. 502. 517, qui laudat Sca- ligerum ad Festum s v Crustumina; de codd latt Fleckeisen fünfzig Artikel 1861 p 13; de Aesch et Soph cod Laur Papageorgius Νέα Ἡμέρα (Triest) 1884 nr 487 (Berl phil Woch 1886, 291); . Kretschmer griech Vaseninschr 166, Wilh Schulze GGA. 1896, 234. 58 De nasalismo. Nasalis sonus in codicibus perperam additus invenitur: émóAdu[v]ov O I 59 vett omnes (ex E 597, Pind O II 57), probavit Ty Mommsen suppl 6, mupmóAàu[v]ov O X 80 CFO0; ó[u]gpipou O IV 6 CVEIPU, ó[u]Bpiup P IX 27 PUX (608p. B.DEGIV), recepit Ty Mommsen Boeckhium secutes contra dicente Kaysero Philol XVIII 655 [ófp. praestat pap Bacchyl]; ἅλι- πλά[γκτου P IV 14 (C)EV (cf v 1 Aesch Pers 307, Soph Ai PROLEGOMENA II 31 -591); ᾿Αμύ[ν]θάν P IV 126 B, 'fort recte' Ty Mommsen corre- ptionem ante v0 admissam esse ratus (ut opinor cll eiusdem supplem 6 et 17); ἀ[μ]φίετανται P IV 145 ΟΕ all, ἀ[μ]φε- Aeiv 158 C, ó[u]puvürw 237 C, κα[γ]χλάζοιςαν O VII 2 A, καταπέμψαι O I 55 E^ E', Τυ[μ]φῶνος O IV 6 C^, Ad[u]- Bpov O VIII 36 duo Thomm, é[u]mec' pro ἔπλεν si recte augu- ror N VI 51. Multo saepius omittitur idque variis de causis: vóvuu(v»oc O X 51 omnes vett, Éckmyev P III 58 B all, sed O VI 101 ἀπεςκίφθαι MY?, cxn- A, cka- N^, «καμ- N*, cke- O, ut dubium videatur, utrum ἀπ τνϑώθαὶ (ut εκᾶπτον) an ἀπεςκίμφθαι (C Y^ c Vatt) maluerit recensionis Ambrosianae auc- tor; àupa(v»óóv P IX 41 omnes vett (an ex ἀμφᾶδόν parum in- ' tellecto? ἀμφαδόν — ἀναφηδόν tuebatur Ty Mommsen), &(u»fa- λεν O IX 73 Ambrr fere omnes c dett Vatt, É(v»baiev P IV 184 BCG^*MYV; ü(u»pavev P IV 62 C, πεζμ)φθέν O VIII 44 C, .cóure(u»yov I V 68 B, &(u»génovra P III 108 U Y; évapi(u»p. P VI 30.D (u add idem I VIII 53), ἀλεξίζμδβρ. N VIII 30 D (cf P V 91), πλειςτόζμοβρ. O VI 69 B, ómóQu»fp. P I 92 Ev, bauací(u»gp. O IX 79 E, qavucí(Qu»Bp. O VII 39 E', kuli(v»bé- «xovro P IV 209 E, δωδεκάγγαζμοπτον O III 33 EN*, ἀτα- qg8é(p»xruv O VI 91 CDE, noM(r»rAwccoc N I 58 y, I VI 24 B, napénAa(y»£av O VII 31 D, fápu(v»0e(v) N VII 43 D, : qópu(y»E P I 1 D. Unde φορμιγκτάς P IV 176 cum Ambrr f (CM V), ἴυγξεν 237 cum cod U (et schol Ambr Theocr VIII 30), Pan met m PUn ας 3 ἀμπιμπλάντες N X 57 eum cod D reponere non dubitavi. E Tlapvaccóc. In rebus orthographicis quamquam nulla fere 59 librorum mss auctoritas, tamen in Olympicis certe carminibus verae eos E scripturae favere nota&w dignum videtur: -ccoü ACMOY -ἰ- GPQRU 3 O IX 43, -cíg COVB*»*-- EGHPQRU. Flagiteri autem cc : non solum Herodianus docet (I 209, 20 cll Steph Byz et Suid v E Tlapváccioc), verum etiami inscriptiones: IV. saec CIA II 609, 25 E. (ef Meisterhans? 75), hymn Delph I 41, ΠΡ 6 Crus, manumiss Ἂν Delph 1761, 2; 1924, 23; 1978,13; 1980 Coll; rarissime -cioc E exaratur: 2163; 2197 Coll Cave igitur quidquam tribuas Eusta- εἰ . hii testimonio Od p 1872, 52 antiquiores in hoc vocabulo duplici ^ Ὁ usos esse negantis. ! . Kvücioc. De simpli € ad O XII 16; pap Baechyl bis 60 g CC, semel C habe'. | i wicouai Vera forma simplici c, quam primus reposuit Bergk?, 61 et Pindari codd optimorum auctoritate (O III 10. 34, VI 99, P V 8, 4: κὰν 62 | 68 65 32 PINDARVS XII 25 [Vatt], N v 37 [vícc. per errorem Bergk]) et inscriptionum - fide (BCH XV 1891, 632, hymn delph ΠΡ 8) satis est stabilita. Verbi xviZu eorreptae formae xvic- inveniri non videntur ante Aristophanem (vesp 1286, ran 1198). Nam ap Pind aoristi forma kvi£- P X 60, I V 58, VI 50 est in libris, kxvic- P X 60 novavit Boeckh, I V 58 Aristarchus, unde P VIII 32, XI 23 in syllaba ancipiti kvi£- reducere non dubitavi; quamquam xvícev (— S. rursus porrexit papyr Bacchyl XVII 8. De librariorum iotacismo non est quod fusius exponam, ut Kápipov Xípuv Éreicav μεῖξαι μείχθη invitis libris me edi- disse neminem non comprobaturum esse confidam, misi qui vel orthographicis in rebus librariorum auctoritati superstitiose ad- dictus sit. Nec quod in cretico quodam aevi hellenistici epigram- mate Mus Ital ΠῚ 736 comparuit plane singulare πάντων μάτηρ πιδίκνυτι, tantopere commoveor, ut propterea δείκνυμι μείγνυται (ὀξείγνυμι ap Hom) μέμεικται μεμεῖχθαι μεμειγμένον fuisse prae- fracte negem. Tamen --- ἐξελέγχων μόνος ἀλάθειαν ἐτήτυμον᾽ Χρόνος. De νείφοντα I VII 5 restituendo cf Herodn II 554, 11. 779, 6, Io Schmidt Vocalism I 134. : Eóv:cÓv. Praeter Euvóc, Euvá(w)v, ξυνάορος (semel ludi- bundus fr 122, 12; cf Boeckh expll 610) Pindarus formas a littera E incipientes usurpasse non videtur. Nam ξύγγονος bis ab Erasmo Schmid invectum est metro non cogente N X 40 (cll 4.10) et XI 12 (prim syst; cf v 1); ξὺν dp ποτε quod est in libris N IV 25 Si quis a poeta ut in versus initio praeoptatum esse putaverit (cll Frid Ellendt lex Soph* 705, Wilh Dindorf lex Aesch 339), videat Pind O I 110, ΠῚ 35, VI 81. 98, VHI 14, XIII 19. 87, P I 2. 69, IV 203. 221. 260. 267, V 8, IX 2, I ΠῚ -- IV 23, V 21; relinquitur traditum in eodem carm (N IV) 31 E£uvicíc, quod eidem librario (attico?) deberi mihi quidem persuasum est cll et λόγων cuvéuev xopupáv P III 80 et v 1 (Plat codd) fr 105, 1. 214, 1. ἐν(ν)άλιος, É£v(v)emov, προεήνεπον. Non casui vi- detur deberi quod nunquam aut apud Pindarum (syll prima sexies longa, semel, P IV 39, correpta) aut apud atticos poetas in bonis libris scriptum invenitur εἰνάλιος: fuerunt opinor in antiquiore poesi formae aeolieae ἐννάλιος (*évcáXioc) et éváhioc. Nam de consonarum duplicium exprimendarum in inscriptionibus licentia, in libris manu scriptis inconstantia non est quod moneam peritos. ἤνεπον unius codicis B auctoritate nititur N X 79 (recepit post Calliergum Bergk), év(v)emov libris fere consentientibus ubique reposui. προςήνεπε (quod testantur P IV 97 omnes boni praeter ποτ σειν ἐν. PROLEGOMENA II 33 | B, IX 29 ad unum omnes [item Bacch XV 9 Ken]) recepi cum Bergkio. De adi ἀργεννόεις ad P IV 8. keveFóc:kev(v)óc. Adiectivi κενός passim tribrevi P uti- tur forma κενεός, bis O II.65 et III 45 bisyllaba, quam keivóc edere solent, paullo confidentius. Nam priore quidem loco vett - (intempestiva scilicet aliorum locorum recordatione) κενεάν exhi- bent, αὐ, cum xeváv et kevváv in promptu sint (de syll anc ef eiusdem carminis epod v 5, de forma xevvóc Jak Wackernagel KZ 25,260 ss), cur κεινάν novandum esse videatur parum liqueat; sed altero loco quamquam scholia vetera qui compilavit cum évíouc maluisse xetvóc statuisset (4 -- ΒΡ EV), γτράφε κεῖνος decrevit (BCDEV), de scriptura KEINOC nulla inter grammaticos (τοὺς μεταγραψαμένους) dissensio videtur fuisse. Ego κεννός maluerim, nisi forte ionicum epitriti vice fungi voluit poeta (qua de licentia 66 8 4) κενὸς εἴην scribens. Nam κενξός scripsisse Pindarum, id - quod Bergk contendit ad O II 65, eo minus probabile, quod ne pronuntiatum quidem esse ab eo propter infirmiorem intermedii digammatis naturam probari potest. ἀερύω. Libris O XIII 81 ἀναρύῃ vocabulum atticum ex- hibentibus schol 111 αὐερύῃ (Calliergus, ἀναρύη libri) δὲ ἀντὶ τοῦ cpózn, θύῃ laudato A 459 Pindarum scripsisse testatur ἀερύη i e ἀ(ν)ξερύῃ, ut xá(r)rerov O VIII 38, xo(1)Baívuv Alem 38 (He- phaest 43, 5 W), vel assimilatione dFFépucav, κάππεςον, κάββαλεν ap Hom, xoFFó£aic ap Hes opp 666, alia praebent Ahrens d a 213, d d 356, Boisacq diall dorr 123, Usener Gótternn 312. Addendum fortasse ἀ(ν)ξαλίεκοιςα, quod utrum contrahendum sit (&gAíckoica, ut ἀερύῃ; cf ὃ 42) necne in medio relinquo P IX 25, nisi forte choriambo epitriti in locum admisso simplex verbum quod Hesychius testatur (F)áMckoica ("somnum quasi rapiens) praeoptaveris. ÁÀecentui proclitico in versus fine locum non esse et per se patet et grammaticorum auctoritate confirmatur: εἰ μέντοι ἐν τέλει ςτίχου εἴη (fj πρόθεεις), ávacrpéperai πάντως Herodn I 484, 8. II 50, 30 L. Unde cum recte etiam in lyrico poeta ὕπερ | κρέ- pacev ΟἹ 57, Αἴγιναν κάτα | «πένδειν (male καταςπένδειν interpr) I VI 8 edidisset Bergk, ceteros locos O IX 17, XIII 112, XIV. 9, N V 40, X 31 eur corrigere noluerit nescio; quos correxi monente Jak Wackernagel Beitrr Gr Akzent Basel 1893, 15. Retinui ποτί O X 20 Herodiano ὅτι Δωρική ἐςτι πρόθεεις, Δωριεῖς δὲ ἥδονται τῇ ὀξείᾳ, ἣ δὲ ἀναςτροφὴ διαλέκτῳ ἐναντία II 198, ὅ praecipienti aegre obsecutus;. nec coniunetionum accentus ὡς O X 18, ij P IX 99, ἀλλά Ο IX 51 aut ἐπεί O VI 47, N.X 651. 57 ien ausus Poetae lyr. graec. 1.1. ed. Schroeder. 8 67 68 69 70 84 PINDARVS sum. Denique etiam ἐπί ro: Ὁ II 90, μετὰ γὰρ P IV 68 simm intacta reliquimus. viv. 'Voeulam NYN correptam ubi temporis notionem reti- net inclinatam fuisse non est verisimile, quamquam grammaticis veteribus ea sententia placuit, fortasse Tyrannione grammatico aliter sentiente, quem constat in Homericis carminibus νὺν et νῦν scrip- Sisse, sed nescimus quid statuerit de locis velut K 105 óca πού vuv ἐέλπεται᾽. Bergk* ad O VII 13; unde xoi viv edidit O III 34, VII 13, X 78, P III 66, IV 42, IX 71, XI 7, N VI 8, τό γε νὺν P XI 44. De Tyrannione: τὸ νῦν ἀντὶ τοῦ δή. διὸ xol Tupav- γίων ἠξίου ὀξύνειν αὐτό, οὐκ εὖ schol A 421; cf Lehrs qu epp 131. θαμά. De adverbii notione Boeckh n cr 384, Kaibel Soph El p 248. Accentum θαμά, notabilem propter τάχα, diserte testan- tur Apoll adv 158, 8 RS et Herodn I 488, 16 L. Bergkium*^ θαμά — 'frequenter' et θάμα (quod edidit O VII 12, P XII 25, N I 22, Π 9, 1 II 11) — ἅμα (etymologia antiquo etymologo digna) interpretantem fuerunt qui probarent, redarguerunt Ingram (Hermath 1876, 217 ss) et Christ (Jahrbb class Phil 1879, 13). De altero Bergkii invento cóága (N VII 20,.cl gl Hesych Σαμινά" θαμινά, cuvexyüc. Λάκωνες) tacere satius duoo. Ἂμυθάν in libris est P IV 126, TToceibáv invitis libris edidi O 126, VIIL 831, IX 31, P VI 51, I VIII 27 sec Herodiani praeceptum II 916, 1 L monente iam Ahrensio dd 246; neque ta- . men εἷς παίς πάς alia novare ausus sum. 71 72 πάν. Productionem atcam πᾶν (ἐς τὸ πᾶν ἐτητύμως Aesch Ag 681, ἐπεὶ πᾶν écriv ὁμοῖον Parmen 8, 22 Dls) et ab Homero (scholl Buttm v 31 [πὰν ἦμαρ], Boeckh kl Schr V 334) et a Pindaro abiudicandam esse (O II 85, I III --IV 66 cl Herodn II 12, 22 L) docui BphW 1896, 223; ἢ πάν γ᾽ ὁμοίως Epich 171, 10 Kaib. Subiungere placet ἔμπας, ἔμπαν, ἔμπα, quamquam adver- biorum veriloquium in obscuro est: 8 nomine πάς segreganda cen- sent Ahrens kl Schr I 526, Brugmann gr Gr? 224; Attici qua ratione ἔμπας (Aesch suppl 101) aut ἔμπᾶς (choeph 691; Prom 187 Wilamowitz) dicere potuerint, neuter exposuit. In Pindaro ἔμπας satis certum P IV 237, ambigua mensura ἔμπας τις P IV 86, ἔμπας τὰ Ambrr, ἔμπαν τὰ Vatt V ὅδ, ἔμπαν μεγαλ. (ἔμπας Tricl) N XI 44, trochaica ut videtur ἔμπᾶν Ν VI 4 (el 11) X 82 (in earmine trochaeorum levitatibus insigni), O II 57 (econ- iectura satis incerta); de ἔμπἄ constare videtur N IV 36 (Apoll Dyse adv 154, 25 R$). , πάντως : παντῶς. Bergk P IV 75 scripsit mavrüc cl ΡΟ NETT ern — ϑἐου μὰ ὠὰ : x soU usc Dae vati ES PROLEGOMENA II 35 Apoll adv 175, 13 R$; idem non solum ὅπως (Apoll 178, 9), sed etiam οὕτως intactum reliquit nec genetivos dorieos τουτῶν, παντῶν invehere ausus est. ὅμως gleichwohl et óuü)c gleich utrum Pindarus iam distinxerit necne dubito, quamquam editores cum libris distinguunt; cf etiam adverbium ὁμοίως concessivae notioni appropinquans O XI 10. τοσ: τους. BSexies in libris quibusdam vetustioribus. (O I 58, II 71, N 1 24, III 24 [ómépoxoc]. 29, X 62 [ἡμένος in scholl, ἥμενος in carminis eontextu]) scriptum invenitur -oc pro -ouc, bis metro brevem syllabam flagitante (O II 71, N III 29). Sed his ipsis locis, quibus brevis syllaba requiritur, aut codicum auctoritas (O II 71 vücov omnes praeter G) aut ambiguo librorum testi- monio perspicuitatis ratio singulari numero favet: N III 29 δίκας ἄωτος écÀóv αἰνεῖν BV*, ἐελὸς DV; neque refragatur poetae usus (τὸν échóv I III 7, φίλον ..., mori δ᾽ ἐχθρόν P. II 84); de na- salismo (-ov αἰνεῖν) cf τὰ μὲν μένων, αἰνῆςαι μενοινῶν, ὄτρυνον vOv, καί vuv ἐν ἸΤυθῶνί viv all ap Harre de verb ap P conloc 5. Hermann (opp 1 265) et Boeckh (de metr 294, kl Schr V 301—4) in aeolieis q v carminibus correptionem illam, quam immerito aeolicam dieit schol Vat Theocr V 48, admittebant, alii Pindarum modo -oc, modo -ouc, modo -uc (quod traditur O I 53 κακαγό- puc E, N I schol 34 ἐελώς B [30, 9 Ab], N III schol 42 ὑπερό- xuc B", N X schol 114 fjuévuc manifesto errore B [315, 2 Ab]) cecinisse arbitrantur. Nobis Pindarus [cum Bacechylide] et seve- rioris Doridis terminationem -uc sprevisse et a correptione illa perantiqua eaque Theocrito adamata in secunda (-0c) non minus quam in prima (-ας) aut tertia (-ic) declinatione videtur abstinuisse Hesiodi ὠκύποδας λάγος aut μεταναιέτας non imitatus. -IVC : Ic. Aceusalivos in -ic (φάτις P III 112) non esse Ionum proprios (Hermann opp I 248; Herodn II 578, 28) lapides testantur Collitz 213, 3 (Lesb); 488, 56 (Orchom); 3591, 11.21 (Calymn). De πολύς P IV ὅδ; de accusativo φάτϊς (Ty Misomsen) ad O I 28. τ : τιδι: τει. ὄπι edidi O II 6, πόλι P XII 26, ἀκροπόλι O VII 49; cf Greg Cor 311, Λιμνάτι (lac) Collitz 4600, ᾿Αρτάμι (arg) 3283, 'Adrri pap Alem 86, denique dativos homericos Θέτι, κνήςτι, μήτι. τύ. τίν. τοὶ. τὲ.. Traditur τύ (τὺ δὲ) O I 85, P II 57, N V 41, I VII 31, (τὺ yàp) P VIII 6; idem (ἀλλὰ τὺ καὶ θυ- γάτηρ) O X 3, (τύ τοί viv) P V 6, (τύ τοι εχεθών) VI 19 in- vehere dubitavi Tív pro coí edidi fr 79,3. 155,2; idem pro 3* 73 74 15 16 71 86 PINDARVS TOi edere nolui P IV 165 (ubi v n cr), qui locus (καΐ To!) non multum afuit quin mihi persuaderet a forma coi omnino abhor- ruisse P, ut πότνιά τοῖ P IX 55, Παιάν τέ τοι τιμᾷ IV 270, écrt τοι τούτων NN X 85 restituenda esse viderentur. Neque enim est veri simile quantopere poeta sonos Tt K t ὃ si non repetere dedita opera studuerit, at certe repeti aequo animo passus sit; qua de re vide prudenter monentem Lehrsium Aristarch? 478, diligenter disserentem Paulum Harre verb P colloc 1867, 10—11. T€ pro cc . cum optimis utriusque recensionis testibus retinui O I 48, pro xev particula quam omittunt Ambrr restitui ibid 109; cf Jak Wacker- nagel indogg Forsch (ed Brugmann et Streitberg) I 367. τά: — τίνα: τά κέ τις krÀ ex ΟἹ 82 affert Greg Cor p 212 (cf 236), quam lectionem principibus utriusque recensionis libris (C* et B'A, τί vulgo; οἵ Philo] 56, 1897, 93) egregrie confir- matam recepit Ty Mommsen paucis probantibus, in quibus Gilders- leeve et Ed Boehmer. Mihi grammatici quae de hac forma tradunt ex Herodiano videntur hausisse, qui (I 541, 31 L) ad explicandam formam epicam ἅςςα A 554 ingeniose usus est megarico illo cá μάν; Ar Ach 757. 784 (cf EM 157, 48. 167, 37; Eust ll p 148, 38 [Μεγαρικῶς καὶ Δωρικῶς7). De consonantismo (Tj:TT) extra fines atticos obvio dum certiora affirmare liceat cf Meister Diall I 264. 265!, Boisa&eq diall dorr 98. Quod vero mirantur uno hoc loco in codicibus nostris comparuisse formam istam: pri- mum quidem pron interr gen neutr plurali numero adhiberi raro potuisse per se patet, deinde formam satis ambiguam non solum obsolevisse paullatim, sed etiam scriptum ubi aliquando fuerit eva- nuisse nihil habet admirationis. Apud Pindarum equidem alterum ἢ invenisse mihi videor formae τά; vestigium quamvis incertum: no- 78 bilissimum illud ad solem deficientem hyporchema a verbis 'Akric - ἀελίου τί πολύεκοπε μή(δεαι) incipit sec Dion Halic, quantum vero ex interpretatione armenia colligi licet 'A. à. παῖ T. pg. Quid si ᾿Ακτὶς ἀελίου τά πολύέκοπε μήδεαι; Pindarus scripsit? nam hoc quidem loco pluralis numerus aptissimus. ποὶ : ποὺ. De adverbiorum ποὺ, ποθὶ, ποὶ notione cll for- mulis ép Ζεὺς μέν που τόδε οἶδε, οὕτω που Διὶ μέλλει κτλ egregie disputavit Jak Wackernagel KZ 33, 21. Idem Pindaro formam ποὶ reddidit O HI 4, P V 101;. quibus adde P II 17 et si me audies fr 107, 5; de O III 38 nott critt. Tou traditur quat- tuor locis: καί πού τι ΟἹ 28, οὔ Tí mov οὗτος P IV 87, ὁ μέν που τεοῖς τε P;X 11, παθόντες πού τι I II 24, quos locos eum omnes corrigere nefas esse videatur — nam Pindari artem resi- z k im SAC TE ou , TT TMERENS PROLEGOMENA II 31 piunt ut in exclamatione oU Tí που οὗτος diphthongi iteratae cll ὦ πόποι οἷ᾽ ἀπατᾶται, ita variatae in oratione modesta ὃ μέν TOU τεοῖς --- intaetos omnes relinquere satius erit. viv : uiv. Cum Hermann (1809 opp I 257) Pindaro viv reddendum esse dubitanter coniecisset, Boeckh (n er 401. 403, kl Schr V 383) in melioribus libris euphoniae ratione habita modo epicum μῖν, modo doricum viv praeferri observare sibi visus est. Uberioribus copiis usus viv Pindari esse docuit Ty Mommsen Jahrbb elass Phil 88, 1861, 44 ss; de Ambrosianis libris doricae formae faventibus cf supra p 4 ad O II 56. Semel μιν (XI 111), plus vieies viv exhibet pap Bacchylidea. De (cF)iv dativo ab Hermanno feliciter recuperato dixi ad P IV 86. ἐμίν, τίν, ἵν. “Τινὲς μέντοι ἠξίωςαν τείνειν τὸ i" Apoll pron 82, 8 RS, Pindaro quidem non suffragante; nam I VI 4 τίν primam ionici scandentis syllabam videtur explere. ἔπειτεν. αὖτεν. ÓómóTev. Adverbia in -ra, -Tev, -Te de- sinentia ad antiquiorem terminationem -τὰαν revocabat Hugo Weber de part KA 19, et Pindaro ἔπειταν P IV 211, N III 49. 54 (oblitus I VII 20), ὁπόταν vel potius ὄποταν I I 25 reddendum esse coniecit Bergk?. ἔπειτεν I VII 20 primus commendavit Pauw (prob Hermann opp I 265 et Boeckh P IV 211, N III 49. 54, I VII 20), ἃ dorica dialecto non abhorrere ex Arist Ach 745 col- legit Usener Jahrbb class Phil 117, 1878, 64; idem I VI 5 (αὖτ᾽ ἐν libri) αὖτεν restitui iussit; denique ὁπότεν I I 25 suasit Vogt diss Argentorr IV 244. ἁμᾷ : ἁμᾶ. Adverbiüs in ἃ (ἢ) desinentibus utrum, ut da- tivis (velut ἰδίᾳ), iota addendum esset necne iam veteres gramma- tiei dissentiebant (schol A 607, Herodn I 489 L). Inter recen- tiores qui instrumentalem casum odorari sibi videntur, quorum signifer exstitit Georg Curtius (Ber süchs Ges Wiss 1864, 230), eos iota quod passim adscriptum invenitur in titulis antiquissimis - (exempla collegerunt Meisterhans? 114, Gust Meyer gr Gr? 483) aut in libris (cf AMI pro AMAI N IX 52 BD; adde nunc ITANTAI pap Bacch V 31, IX 48, XV 44) ad dativam formarum illarum si non naturam, at tamen personam antiquitus indutam referendum esse fateri necesse est. Dativos Pindaro primus reddidit Bergk. De ablativa adverbiorum ὧδε, ὥ(ο)τε, oUTu (c) natura inter omnes constat. De τῶ quod reposui P V 23, I VIII 65 cf Frid Blass ad Baech XVI (XVII) 89. (Te, ὥςτε. - Particulae comparativae forma ὥτε est in libris 79 80 81 82 88 84 38 PINDARVS omnibus N VI 28, VII 62, I III--IV 36 (ubi ἅτε B); pro qua vulgaris forma ὥςτε irrepsit P X 54 (ive GI), P IV 64 (BU, ex interpolatione, opinor; nam in plurimis utriusque recensionis libris omittitur), per errorem illata est forma ὡςείτε N VII 71 (e loco simillimo P I 44). Quibus locis omnibus 'doricam' formam (Apoll pron 48, 20 S, schol N VI 47) aut reduxit aut retinuitBoeckh; idem apud infinitivum quod traditum est ὥςτε O IX 74, N V 1. 35 50 movere non est ausus: utrumque recte mea quidem sententia, praeterquam quod üjre edidit (cf quae ad O II 3 adnotavimus). Neque enim aut comparativae particulae formam Ν VI, VII, I III variandi eausam ullam video, aut fieri potuisse negaverim, ut una cum infinitivi structura plenior forma ὥςτε extrinsecus in doricasm poesin immigraret; cf. | 42, p 21 (Lehrsii Aristarch? 157), Hes theog 831, opp 44, Ale 11 B*. οὕτως duobus locis nititur: P IV 11 in fine versus, Ν᾽ XI 42 οὕτως ἔθνος (e coni Heynii, οὕτω cOévoc libri), ὥςπερ tribus: O VII 79 (in formula sacrali ὥςπερ θεῷ), P I 91, I VI 47. ταις : τας. De suspicione Tychonis Mommsen (Jahrbb class Phil 83, 1861, 40 ss) in participiorum aor I act terminatione quo- liens liquida antecesserit consulto -ας a poeta praeoptatum esse opinantis quamquam actum esse arbitror (Peter dial P 58), variam tamen lectionem in app crit silentio praeterire nolui, Boeckhii simul redarguens sententiam (Pind I p XXXII, n cr 360. 398) in Olym- picis carminibus quotiens -oic traditum inveniretur optativum signi- ficari dictitantis. Id certe notabile non raro librarios terminatione ταὶς pro optativo habita (τὸ εὐκτικὸν ἀντὶ μετοχῆς O I 60 gl A) . e correctione -ac invexisse, velut O VII 5 CO, IX 94 C, X 30 B, 86 48 C, PI T9 C, 81 C. Denique moneo -a- ubi stirpem ipsam attingat retineri, velut πᾶς, πᾶςα, Bác (cf etiam διδούς P I 57), id quod in ἀπόξρας P IV 149 solus perspexit, in ἀνδροδάμας N III 39 solus neglexit Bergk. -bápgac. -δᾶμος. Apud Soph El 857 nune edunt ἐλπίδων ... εὐπατρίδων pro εὐπατριδᾶν, nomina iuncta in -ac (-nc) desi- . mentia, quae ex femininis pleraque facta esse constat, scilicet ut pro appositione ut ita dieam qualitativa (ὀλυμπιονίκα, εὔπατρις) hominis agentis quasi persona exprimeretur, ad genus fem traduci posse suo iure negantes. Quid vero de ἀνδροδάμαν (τ᾽) Ἐριφύλαν dieamus quod legit sehol N IX 16 (266, 10 Ab)? aut de χαλκοδάμαν ἀκόναν quod facile restituas I VI 73 (-δάμαντ᾽ priore loco B, al- tero BD)? An casu deberi putas, quod nomina in -bóumc, -δάμην (-ac, -av) exeuntia tradita non habemus praeter vocativos Aristar- . ilta ADLER LL C A fri e Ere eri iW PRI ee AMETE EN R C cR ri d ὃ ἢ Ν - νας." ἢ pi AMT E CL PROLEGOMENA II 39 cheos ἸΤουλυδάμα, Λαοδάμα, genetivum ἸΤουλυδάμα inscr megar II ἃ Chr saec 3021, 26 Coll, accusativos 'Avbpobóyuav Paus II 12, 6, Σωδάμαν VI 4, 9, (τὸν κύνα) Aeovrobáuav Lue pro imagg 19? Sequitur ut dativum ἐν Τυιοδάμαις I V 59. non cum Boeckhio inter- pretemur ἐν ἀθληταῖς, sed ab adi γυιόδαμος repetamus subst aliquo abstractae notionis (8 99) subaudito, nisi forte év γυιοδαμαῖς scri- bere mavis ell ἐς τὰν οἰκοδομάν tabb Heracl I 146, eic τὰν ἀν- οἰκοδομὰν τοῦ τοίχου inser rhod Cauer del? 186. De adi forma feminina Ὑυϊιοδάμα non erit quod dubites ell θειοδάμη (Ἑκάτη) ap Suidam, "lobóun, Ἱπποδάμη nomm propr (Konr Zacher Bresl philol Abh I 86). Videtur autem ἐν γυιοδάμαις idem fere esse quod ἐν τοῖς yuiofapéci καὶ καματώδεει τοῦ παγκρατίου παλαί- cuacv. Sed ut ad ἀνδροδάμαντ᾽ Ἐριφύλαν et χαλκοδάμαντ᾽ ἀκόναν redeamus, quibus adde fragmentum 8 Boeckhio certissima emendatione restitutum (frustra obloquente Hermanno opp ΠῚ 217) ἀνδροδάμαντα ... ῥιπὰν μελιαδέος οἴνου 166: haec qui sine aurium graecarum offensione dici potuisse negant rogatos velim, num &vbpobópua(uca aut ἀκάμα(ι)ςα magis graeeum sonare videatur. τεν :-eiV. Infinitivos in -ey desinentes libri exhibent O I 3 (ταρύεν omnes c scholl) III 25 (πορεύεν A solus, qui idem in eodem versu solus recte ὥρμα), P IV 56 (ἄγαγεν [sed infin te- statur paraphr] V c Vatt), 115 (rpáqev omnes e scholl) quos uno loco O III 25 (ubi πορεύεν e coniectura Heynius invexerat) excepto retinere tutius duxit Boeckh in lectionis explicatione parum sibi eonstans (cf de metr 65, nott cr O III 25, kl Schr V 305); -ew ubique edidit Christ (cf Sitzgsb bayr Ak 1891, 59). De inser dorr Ahrens d d 176, Boisaeq diall dorr 201, de Hesiodo Rzach praef p VII. Baechylidem et -ew (velut IV 16. 18) et correpta syllaba -ev (XVII 41. 88, XIX 25) cecinisse nuper didicimus. Unde Pin- daro N XI 18 μελίζεν ἀοιδαῖς reddere facile animum inducas (μελι- Céuev eodd); sed ne nimis cauti simus in contractione admittenda ἀ(β)οιδαῖς, monet eiusdem Bacehylidis 'AAgeto0 VI 3 cl Pind O IX 18. | τοντι : OiClV. | Inter formas doricas -ovt(t), aeolieas -οιςι(ν) optione data Pindarum si v paragogico opus esset, -OiClV scripsisse, sin aliter, -ovri praeoptasse Boeckh observavit (n cr 358), sex locis (P VI 13, IX 63, X 43, XII 26, N IX 41, I VI 66) ex- ceptis, quos ad euphonicas quasdam rationes referendos esse statuit vir egregius, quamquam πάντας ἀνθρώπους, φαντὶ δ᾽ ἀνθρώπους, μάντιες ἄνδρες, ἄμμορος ἀμφί, ἔνδον ἐντί similia evitare poeta 86 88 89 40 PINDARVS operae pretium non duxit; οὗ quae de κοινωνία : Euvavía adnota- vimus P I 97. Baeehylides in dorieis voeabulis παντὶ καρύξοντι λαῷ (XIII 198), πτάςοοντι (V 22), in vulgaribus ἴεσχουςι (ibidem 24), οἰκεῦςι (IX) videtur praeoptasse. éveqx-, éveix-.. Libri consentiunt in ἤνεγκ(ε) O XIII 66, προςενεγκεῖν P IX 36, ἐνεγκών I VIII 21, item in ἔνεικ(ε) O. II 79, IX 59, (&)névew(ev) P V 59, ἐνεῖκαι IX 53, discrepant | duobus locis: ἔνεγκε E, évewev ABCDNY O III 14, ἔνεγκε BDE, ἔνεικε V. P IX 6; unde in archetypo iam duas fuisse verbi formas colligas. Quarum eum alteram utram uni alicui dialecto vindieare adeo non liceat, ut antiquitus diversae fuisse radices videantur (Brugmann indogg Forsch I 1892, 174), Pindarum aut ex libidine modo hane modo illam formam praeoptasse arbitrabimur, velut in uno eodemque non solum carmine, verum in eadem etiam versus sede χέρα oi προςενεγκεῖν οὐ ποτὶ κᾶπον ἐνεῖκαι, aut constanter - eam formam usurpasse, quae antiquiorum poetarum usu quasi san- cita esse videretur, ἐνεικ-, quae non epicorum propria est poeta- rum, verum etiam ex Áleaeo laudatur ap Ath X 480" (οἶνον évei- καμένοις μεθύςθην). Bergkius quidem duobus locis boeoticas for- mas (Herodn II 374, 21; EM 691, 24. 431, 43) Pindaro obtru- debat nullo quod sciam probante. Fuit etiam, qui dorici poetae esse doceret ἐνέγκαι, librarios autem ut ad Homerica procliviores Pindaro passim imputasse ἐνεῖκαι; quod cur eidem in aiticis poetis non fecerint, ut scriberent v e ap Soph ἤνεικα xó£écuca, difficile erit dictu. Facilius equidem atticis librariis ap Pind deberi ἐνεγκ- pro ἐνεικ- mihi persuaderem (ut ἐνεγκέμεν pro ἐνεικέμεν est in quibusdam libris T 194), si modo poetae sermonem ad amussim redigere animum inducere possem. Augmentum syllabicum perperam om: πάθον O II 23 A, cpáAe 81 A (d P VIII 15, I III--IV 53), vépapev O V 5 Vati, δώρηςαν VI 78 omnes praeter 44, xéAeucev VII 64 eidem codd, τέκε VII 74 (ex 71), πράθον I V 36; falso add: ἐφάνη O I 74 A, ἐφθέγξατο VI 14 .4, ἐδέξατο P IV 70 omnes, ἐγίνωςκον 86 B, ἔπεφνεν XI 37, ἐπίαναν N IX 23, ἔθηκε X 48, écroEev 82. Retinui τότ᾽ ἔειπεν e Ambrr P ΠΙ 40, ut ἄρ᾽ ἔειπεν IV 156, ἀνέειπεν X 9 cll O IV 21, P IV 229, N IX 33. In uno eodemque carmine Ὁ III 23. 32 eur bévbpé' ἔθαλλεν et bévbpéü θάμβαινε poeta dixisse videatur parum liquet (vel 'diligentius con- sideranti'! Hermann ap Heyn 1817): ἐθάμβαινε correxi, ut nullo non probante ἐθάμβηςε Aesch suppl 570 D$ Turnebus, item (Bergkio quidem excepto) ἐκαίοντο Pind N X 72 Boeckh. QC v. ΡΥ Av PROLEGOMENA II 41 Augmentum temporale aperte corruptum legitur ἠνίξατο P VIII 40 (eorr Boeckh), mpocqóba IV 119 (corr Ahrensio praeeunte Sehneidewin); in eodem carmine quod traditur ὄτρυνον 40, Ópvuev 170, οἴχοντο 82, Boeckh casu factum censuit, quem sequuntur edi- tores, recte, opinor cll ὦρτο 134, ἀπῴκηςαν 258, mpocrjveme 97, . ἀπέπνευςε 11, ἔειπεν 156. 229, ὑπεχώρηςαν 202. Neque enim xpnuvoici οἴκει (P IIT) aut πόλιδε οἴκιεςεν (I VIIT) fuisse ali- quando quomodo evinci queat satis assequor, quamquam xora(F)oí- . KicOev. certum videtur esse N X 5. Tribus in verbis 8 vulgari scribendi ratione discedendum pu- tavi: ἔλπετο P IV 243 (Aristereh P 603, Cauer-proll Π 1890 p XVI), ἕρπε fr 79 (n 895; cf v 1 À 580), ἐργαςάμαν I II 46 (Y 485; Bruno Keil Ath Mitt 20, 1895, 441). εἶπον (εἰπόν). Imperativi formam εἰπόν esse tradidit Aelius Dionysius ap Eust β 85 (p 82 Bas), quam O VI 92 recepit Boeckh obloquente Philippo Buttmann Plat diell quatt* p 70—73 (cf Boeckh kl Schr V 382). Libri nostri fere conspirant in εἶπον non so- lum Pind 1 l, sed etiam Arist ecel 256, Sim fr 154 Β΄, Men fr 891 K (Herodn I 460, 22. 779, 14 L, Choerob 125, 13. 139, 15. 242, 33 Hlg), Theocr 14, 11. Qui ad normam imperativi εἰπέ flagitant εἰπόν (EM 302, 26), Syracusanis quae perhibentur impe- rativis λάβον, θίγον, ἄνελον redarguuntur. Ceterum nihil profecto obstat, quin εἶπον priori q v aoristo adscribamus cll Ὁ VIII 46, N IX 83. (δεπέςθαι. Ex quo Bekker in altera Homeri editione 91 . (ef Hom Bl I 56 n) formas écrro(unv, ἑςπέεθαι, écrróuevoc nulla fere mutatione expulit ex epica poesi, exstiterunt qui ultro istas redu- plicationes q v invehendas esse arbitrarentur (La Roche ad Il E 423, Leeuwen Mnemos 13, 1885, 193 ss, Enchir diet ep 371) aliqua- tenus praeeunte ut videtur (cll schol K 246 cum schol A 158) Aristarcho. Atque Alexandrinis quidem grammaticis formas illas probates fuisse lueulentissimus testis est Apoll Rhod Γ 35. 615, A 434. 1607. Apud Pindarum formae istae quater traditae in- veniuntur: Écroiro O IX 83 (Ér. MN), ἑςπόμενοι O X 78 BMV (ἐπ. ACDENB",, 1 V 36 B (ér. D), ἕεπητ(αι) O VIII 11 GNQU, écrer[o] ABCE*MY, ξ]ςποι[τ᾿ D; ter per coniecturam illatae: 8 Moschopulo P X 17, ἃ Pauwio I VI 17, ἃ Christio P IV 40. Sed ut mittamus hoec loco coniecturas: O IX 83 praes temp ad sententiam multo accommodatius, neque offensioni est prima syllaba correpta in metro aeolico (cf eiusdem carm v 58 a brevi syllaba incipientem). O X 78 ἑπόμενοι metro flagitatur. IV 86 mpá6ov é(c)móuevot ex 42 JA ΡΙΝΡΑΒΥ͂Β ἔπραθον «πόμενοι depravatum esse probabiliter coniecit Bergk!; cf 8 89. Denique O VIII 11 modum coniunctivum esse necessarium (quae est Breyeri sententia anal Pindd Vrat 1880, 25) vix quisquam contendat cll I V 8, N XI 14. Quae cum ita sint, utrum veram illae formae referant an falsam prae se ferant antiquitatem, equidem eo minus dubito, quod ceterorum poetarum antiquiorum carmina prae- clara illa aerugine omnino carent [ÉCIT€O Bacch XI 115 est mod indi- eativus] atque in iunctis formis (ueracmópevoc N 567, ἐπιςπόμενον 92 N 495, ἐπιςπέεθαι Z 521) ne Homerici quidem libri reduplicatio- nis istius ullum vestigium. retinuerunt. - Indicativus ἐπέςποντ(ο) P IV 133 usu Homerico (émécmov) satis videtur stabiliri. Ex- spectandum igitur erit La Rochiis, dum μεταςεςπόμενος μεθεςπό-: μενος, écécrovro eicmovro e lacu quodam Aegyptiaco reviviscant. . ἔπετον : Émecov. Stirpem πετ- in aor ll act et in fut med apud Homerum in Ttec- abisse vulgo putant, apud Lesbios (ἔπετον Ale 60) et apud Dorienses perstitisse constat. Pindari libi quod modo πετ- exhibent: O VII 69 πετοῖκαι : πεςοῖςαι AN*, VIII 38 xámerov : kóámmecov N, P V 50 πετόντεςειν : iuitipach C, VII 81 ἔμπετες, N IV 41 meroicav, modo T€c-: O X 98 áugémecov, XII 10 émec(c)ev, P II 41 πεεὼν, VIII 21 Émec(c)e (οὐχὶ ἔπετε gl P), N VI 51 ἔμπες(ε) [corru- ptum], VII 31 méce, I III--IV 41 mécev, VIII 6 πέέεωμεν, N VII 73 égmeceiv, I III--IV 69 cuyumeceiv, quanam ratione factum Sit, adhuc nemo probavit. Tycho enim Mommsen (adn suppl 122) poetam nisi cum famoso illo sigmatis horrore prohibeatur, ad πες- delabi, Herwerden (studd Pind 27) in participio eum, prae- sertim ἐν Αἰολίδεςει χορδαῖς (P ID, πετ- retinere putat. Sed ne quid dicam gravius, Mommseno refragantur κάπετον, πετόντεςειν, εὐμπεςεῖν, Herwerdeno κάπετον et ἔμπετες indicativi, πεσὼν (P II) participium. In vocibus rarioribus aut dialectica forma insignibus (k&merov, ἔμπετες, meroicav, -oicot, -όντεςςι) propter felicem quandam librariorum inscitiam quamquam genuinum TreT- fere con- servatum esse videtur, corrigendi tamen locos dissentientes pericu- lum aliis permisimus. In verbi genere observando Pindarum id tenuisse, ne me- dium sua vi unquam careret, recte contra Carolum Friederichs contendit Osk Erdmann de P usu synt Halis 1867, 53— 54: boí- ovra: P III 81 (baíovri Ty Mommsen), τέμενος Éccacóo P IV 204, ἀνδριάντα καθέςεςαςθαι V 42, κρηπῖδα βαλέεθαι P IV 138, PROLEGOMENA II 43 VII 3, xáboc θήκαςθαι IV 113. Quid vero quod non raro utitur aetivo, ubi tu attico usu assuetus medium exspectaveris: δρέπειν᾽" ἀντὶ τοῦ bpémecOo: passim, ébi)pncav (κάρυκα᾽ ἀντὶ τοῦ ἐδωρή- cavro τῷ κήρυκι schol) O VI 78, ἐπαγγέλλοντι (-vrat paraphr) P IV 31, ἐπέδειξεν N XI 14, idem fortasse (libris c paraphr medium praeoptantibus) P IV 253, ἀναδῆςαι κόμαν P X 40, τρέ- vot O IX 72, κομίζειν O XIII 59, P IV 106, N Π 19, ἀγκομίςαι (-μίςαιθ' libri) P IV 9, φέρειν P VIII 38, ἐκκαλεῖν N I 60, ke- φαλᾶς βαλεῖν (ἀπώςαςθαι paraphr) O I 58, ἔῤῥιψε (ümeceícoro) I VII 44. Unde ὅ cqiv ἐν πόντῳ βάλεν ἁλικίαν cum paraphr edere non dubitavi P I 74 cll' πρύμναις Τήλεφος ἔμβαλεν O IX 72, ἐπὶ χώρας αὖτις Écca: P IV 273. Nec mihi persuasit Her- mannus τὰ καλὰ ἔργα dieens εὑρέεθαι ἄποινα μόχθων κλυταῖς ἐπέων ἀοιδαῖς. N VII 16. Denique de eorum sententia qui θή- covrat ἀθάνατον P IX 63 aut 0éccavro N V 10 ad verbum τίθημι revocant quid nobis iudicandum sit sponte apparet. De medio q v dynamico ad I I 59. De iteratis apud Pindarum nuper multi multa nugati 94. sunt, quae cum oculis potius quam auribus aut fastidiosis atque insanis potius auribus quam graecis observarint refellere nihil at- linet. Sed de sonis quibusdam aut vocibus brevi intervallo ite- ralis gravissima est quaestio, ad quam absolvendam solido libello opus esse recte dixit Car Lehrs (Aristerch? 478), qui et homi- num mores et iteratorum genera strenue distinguenda esse primus docuit. 'De verborum ap Pind collocatione' nonnulla sobrie ob- servavit Paulus Harre (Berol 1867), *de Pindari nomina variandi (imprimis nomina propria dicit) studio" acute disseruit Car Ritter diss Árgentorr IX 1885, 239 ss, de appellativi$ iteratis idem ibidem 282. 289. Rectissimé vero the Greeks have not our dread of repe- lilion Gildersleeve Pind p 250. 347 (ad P I 78—80, IX 112—114), unde δευτέρῳ : δεύτατα ΟἹ 483. 50, uerafócovrac : βαίνων P I 52. 55, ἀκοά : ἀκοάν 84. 90, δέκονται : δέδεκται 98. 100, iépea : ἱεράν IV 5. 6, ταχέες : 98ccov (ταχέως : Güccov merito vituperavit Ty Mommsen) 179. 181, γίνεται : γένηται 273. 74, ἐριβρόμου : épigpóuou VI 3. 11, νόῳ : νόῳ 47. 51, μίτεν : cuvéuei£av IX 68. 72, χρόνῳ : χρονίῳ XI 32. 36, φέρειν : φέρειν Ν᾽ III 28. 30, Ἴλου πόλιν : Πριάμου πόλιν VII 30. 35, ἀνδρῶν : ἀνδρῶν VIII 41. 42, ἐν "Ape — ἐν Διὸς ὄμβρῳ I V 48. 49, ἀπὸ παγκρατίου --- ἀπ᾽ Ἰθμοῦ I VI 60. 61 alia si non forte temere, at ab imprudente certe poeta secundum eam naturae nostrae legem qua quae diu latuerint semel evocata sponte iterum se offerant admissa esse facile con- 9ὅ 96 97 98 44 : PINDARVS eedas. Sunt tamen quae ad certas quasdam arlis sive poeticae sive rhetoricae leges revocanda esse videantur, velut πατρῴαν : πάτρῳ P VI 48. 46, xAetvórepov γάμον : ὠκύτατον γάμον IX 112. 114, ἀπατέεθαι : ἄγεν 119. 1283, γλυκὺν ἑλὼν βίοτον : ἐξαίρετον ἕλε μόχθον II 26. 80, κάμον : καμόντων I 78. 88, νομίζων ἐν ἸΤανελλάνων νόμῳ I II 38. Sed haec quidem hactenus. Plura eireumspicienti imprimis audiendus est Diels Parmen (1897) 28. De easibus eisdem in eodem enuntiato repetitis sunt quae nondum ea qua par est diligentia observata esse videantur. Àc genetivi quidem duplicis alterius ab altero pendentis, velut ὑπὸ Κυλλάνας ὀρέων quod edidimus Ὁ VI 77, exempla col- legerunt Car Bossler de praep ap P usu (Darmstadt 1862) 76 n et Osk Erdmann de P usu synt (Halis Sax 1867) 27; quibus adde locum coniecturis frustra temptatum Oecmecía δ᾽ ἐπέων καύχας ἀοιδά i e ὕμνος Oecmécia ἔπη (I III--IV 57) κομπῶν Ν IX 7. Alia ratio est eorum genetivorum qui tamquam ἀπὸ κοινοῦ ad idem nomen regens pertinent: κλαΐδες Πειθοῦς φιλοτάτων P IX 39, ἐν βάεςαις Κρονίου TTéAomoc O III 23, Νείλοιο πρὸς πῖον τέμενος Κρονίδα P IV 56, veóxricrov λίθων βωμοῖο θέναρ 206, quibus collatis et βροτῶν πεῖρας θανάτου tueare O II 80 et Κυ- ράνας γλυκὺν ἀμφὶ κᾶπον ᾿Αφροδίτας restituas P V 24. Dativos iteratos recensuit Erdmann 29. Omisit exemplum notatu dignissimum προξενίᾳ δ᾽ ἀρετᾷ τ᾽ ἦλθον τιμαορός "Iceutoici Λαμπρομάχου μίτραις O IX 83, ubi virgula post τιμαορός inserta sententiae vim et proprietatem pessumdant: 'hospitium virtutemque honorans Isthmias Lampromachi taenias honoratum eo'. Venio ad nominativos similem in modum duplicatos: TÓ (seil τὸ κοιλόπεδον νάπος) cqo' ἔχει kvmapíccivov μέλαθρον P V 39, latine: 'vallis continet armamenta illa thesauro cupressino', . vel *in valle. continet thesaurus. Quid quod duos diversi numeri copulatos invenimus nominativos? ὕμνοι... ἀρχὰ réM eroi O XI 4 atque audacius etium φάτις... ἐξαπατῶντι μῦθοι O I 28: und manches fülscht wohl auch der Menschen Rede im Mürchengestalt weit über die Wahrheit mit schillernden Lügen gezieri; nec iamen insolentius hoc quam τὰ δ᾽ αἵματ᾽ ἐκποθένθ᾽ ὑπὸ χθονὸς τροφοῦ τίτας φόνος πέπηγεν οὐ διαρρύδαν Aesch choeph 66 aut τὸ δὲ καταςτέγαςμα τῆς ὀροφῆς ἄλλος ἐπίκειται λίθος Herod II 155. Aecusativi duplicis is usus est tritissimus, quo duo obiecta, καθ᾽ ὅλον καὶ κατὰ μέρος, personale reale, edternum internum co- pulari dicuntur; in quibus quam facile falsa quaedam appositionis PROLEGOMENA II 45 species exoriatur intelleges O VII 16, P IX 4, I III 7, III IV 61—2 inter se collatis. Duos aceusativos locales habes δόμους... ἦλθε τὰν πυροφόρον Aigóav I III--IV 70. Immerito offendunt in struc- tura elegantissime variata ἐκράτηςε δὲ καί ποθ᾽ Ἕλλανα crparóv ἸΤυθῶνι, τύχᾳ τε μολών Καὶ τὸν Ἰεθμοῖ καὶ Νεμέᾳ «ςτέφανον N X 25. Notabilis videtur locus a Meinekio felicissime restitutus διὰ γαῖαν ... baccáuevor ... μοίρας O VII 75. Singulare est casu magis, opinor, quam propter sermonis graeci naturam οὐδέ vív ποτε φόβος ἔπαυςεν ἀκμὰν φρενῶν N III 39. Neque audacius εὐδίαν ὃς μετὰ χειμέριον ὄμβρον τεὰν καταιθύεςει μάκαιραν écríav iungi videbuntur P V 10 cll παραίθυξε θόρυβον O X 73 οὐ νῶτον κατ- αἴθυςεον (κομᾶν πλόκαμοι) P IV 83. Tum ἔνθα νιν ... θεὸν δέκονται N V 38 equidem θεὸν δέκονται (hymnis scilicet vocativis sive reductoriis; cf Welcker ap Dissen expll 399) artius coniungere quam cll exemplis epicis, ut Hermann et Dissen, aut Pindaricis ὃ δὲ... Ζεὺς ἀθανάτων βαειλεύς, ὁ δὲ ... Διὸς ἄλκιμος υἱός appositionem statuere malim. In nominum genere parum exaequato ne offendas τόδε... ὁδόν N VII 50 (cl Pauwii emendatione ταῦτα ... Óbóv N VI 53), recordere ἂν (ἄταν) ... λίθον O I 58, ἅν T€ (νεφέλαν) δόλον P II 39; quem item ad generis diversitatem referunt locum N V 43 μεταΐξαντα (seil cé) ... μάτρως ἀγάλλει ... ἔθνος ita potius enodaverim, ut uerai£avra Πυθέαν ἀγάλλων ἔθνος Αἰακιδᾶν ἀγάλλει exponendum esse dicam. De P I 67, V 98, N XI 11, I II 12, V 46, VII 22 dixi in notis criticis. Adiectivorum quorundam fem gen accusativos, velut γλυκυ- Tépav (κλέϊξιν si ficto vocabulo uti licet) κλεΐξειν ΟἽ 109, ἄλλαν ἐπ᾿ ἄλλᾳ (εὐτυχίαν) εὐτυχέων VII 82, τρεῖς (ετεφανώςεις) cre- φανωςάμενος N VI 20, recte interpretabere, si non solum ἐςχατιὰν creíyeiv, verum etiaiz θερείαις (*mAeUceav) I Π 41, τυιοδάμαις (παγκρατίου μηχαναῖς $ 85) V 59, δαιμονίᾳ (τύχῃ) O IX 110 confuleris Hauptio (opp II 300), Wilamowitzio (ad Eur Herc 681), Usenero (Gótternamen 374) auctoribus. 99 Pindaro Musarum sacerdoti Apollineo ab Ionum levitate quam 100 maxime abhorrenti, παλαιὸν μὲν οἶνον, ἄνθεα δ᾽ ὕμνων νεωτέρων laudanti formulas epicas parum gratas fuisse consentaneum est. Quid quod lyrici ille poetae ius ac libertatem tam acriter tutatus est, . uf tritis illis locutionibus rarissime adhibitis (velut bucuevéuwv ἀνδρῶν, ..KAéoc écAóv, ὑπὸ κεύθεει ταίας, ἐπὶ ῥηγμῖνι, λιπαρῶ γήροϊ, πολέ- uoto νέφος) memorias Homericas pro virili parte oblitterare studeret vocabula aut novando aut novum in modum inter se iungendo, éccouévoiaiy. ἀοιδή : λοιποῖς ἀθύρειν, (οὐ) κατὰ μοῖραν : κατὰ (μὴ 40 PINDARVS παρὰ) καιρόν, θεςπεείᾳ : δαιμονίᾳ, νεφεληγερέτης : ὀρεινεφής et πολυνεφέλας, τέλος θανάτοιο κιχάνω : θανάτου πέρας νέομαι, ὄψεαι ἢν ἐθέλῃςθα καὶ oi κέν τοι τὰ μεμήλῃ : ὥςτ᾽ ἔμφρονι δεῖξαι. (O IX 74) ubi v nott cr. Denique ἀμφότερον μάντις (vel BacileUc) τ᾽ ἀγαθὸς κρατερός τ᾽. αἰχμητής : ἀμφότερον μάντιν τ᾽ ἀγαθόν (Adrasti vox quaedam antiquitus tradita laudatur) καὶ δουρὶ μάρναςεθαι propterea afferro quod fuere qui inconcinnitatem Cornelio Tacito non indignam καὶ δουρὶ μάχεεθαι (scil ἀγαθός) iam. epico poetae imputarent; similia his tetigi Zeitschr Gymna- sialw 1885 Jahresbb XI 3425, ^ Absurdum scholiastae Aesch Prom 851 commentum e Pind P I 16—17 versum Hesiodeum effingentis explosit Wilh Sehulze qu epp 154, 1. Denique notatu dignum videtur Pindarum et vocabula compingendi audacia et coloris epici patientia a Bacchylide superari. ΠΙ DE FASTIS PANHELLENICIS Olympiades numerantur ab anno & Chr n 776 (Euseb chron I194, II 79 S, S Iulius Afr 3 R). Quinto quoque anno ludos per quinque dies circa plenilunium celebratos esse Pindarus ipse testatur*). De anni tempore tria in scholiis Pindaricis exstant testimonia. Quorum primum habes schol Ambr O III 35: διχό- unvic* buxóunvic {ὅτι add Drachmann) περὶ τὴν ig πανςελήνου (νης 4) οὔεης ἄγεται τὰ Ὀλύμπια, Tovrécri νουμηνίᾳ TTapeeviou (παρθν) ἢ ᾿Απολλωνίου (ἀπολλῶ) μηνὸς (μήν 4), παρ᾽ Αἰτυ- πτίοις Θὼθ ἢ Μεεωριών (-ἰων .A). Parthenius et Apollonius qui- bus mensibus attieis respondeant ignoramus; id constat mensium ordinem esse inversum, nam Μεςωρί, sive de Aegyptiorum vago qui vocatur anno cogitas, sive — quod fortasse praestat — de fastis Alexandrinis, alterum illum mensem antecedit. Sed videamus alte- rum testimonium, scholl Vett O III 35: γίνεται δὲ ὁ ἀγὼν ποτὲ μὲν διὰ Teccapókovra ἐννέα μηνῶν, ποτὲ δὲ διὰ πεντήκοντα, ὅθεν καὶ ποτὲ μὲν τῷ ᾿Απολλωνίῳ μηνί, ποτὲ δὲ τῷ Π]αρθενίῳ ἐπιτελεῖτα. — Et diem XVI et menses L confirmat Bacchylides Ἢ πενταετηρίδα O III 21, διχόμηνις — Μήνα 19, πεμπαμέροις ἁμίλ- λαις Ο V 6; cf Paus V 9. 8, scbol Pind O III 838, V 8. 14... VERA EN PS or ΟΣ ΜΉ Rr 80709 T PEN Ne Ar PROLEGOMENA III 41 (Ὦ λιπαρὰ θύγατερ Χρόνου τε καὶ Νυκτός, c& πεντήκοντα u[fivec?] ἑκκαιδεκάταν ἐν Ὀλυμπίᾳ ... VII 1, Jebb ap Kenyonem, de Wi- lamowitz GGA 1898, 130). Tertium est testimonium reconditioris doctrinae plenum (ap schol Ambr O III 33): περὶ τοῦ χρόνου, καθ᾽ ὃν ἄγεται τὰ Ὀλύμπια καθ᾽ ἑκάςττην Ὀλυμπιάδα, xol Κώμαρχος (Maur Schmidt Philol I 644, de Wilamowitz ind Gott 1889/90 p 10, κωμ 4) ὃ τὰ περὶ Ἠλείων (Boeckh, περικλείων 4) cuvró£ac (Boeckh, εὐγκατάξας .4) φηεὶν οὕτως" πρῶτον μὲν οὖν παντὸς περίοδον ευνέθηκαν (Aug Mommsen Zeit d Ol 1891, 8, -kev 4) ,B2yx8' ἡμερῶν (ἐν τῇ ἡμέρᾳ .4)9, ἄρχειν (fic dp- χεῖν Aug Mommsen 1 c, ὧν ἄρχειν Unger Zeitrechn? 1892, 773) νουμηνίαν μηνός, ὃς Βωθύειος (ὃ, Θωευθιὰς 44, Διόεθυος Boeckh [ΞξΞ- Zeus Stürmer Usener Gótternn 43. 70], Θῦος ἢ Ovioc Lati- schew ap Ern Bischoff Leipz Stud VII 347) ἐν Ἤλιδι ὀνομάζε- ται, περὶ 0v**) τροπαὶ ἡλίου γίνονται χειμεριναί. καὶ r(à μὲν» mpórTa***) (καὶ πᾶ A) Ὀλύμπια ἄγεται η΄ μηνί, (rà δὲ δεύ- τερα θ΄ μηνί Τὺ) ἑνὸς δὲ ὄντος ᾿διαφερόντων (corrupta) τῇ ὥρᾳ, τὰ μὲν ἀρχομένης (&pxo"" A, ἀρχομένης primus scripsit Aug Mommsen | e 15, ἀρχόμενα vulgo sec apogr Red) τῆς ὀπώ- pac, τὰ bé ὑπ᾽ αὐτὸν τὸν ἀρκτοῦρον. ὅτι bé (mavceMjvu» (καὶ A, compendio aliquo male intellecto?) ἄγεται ὁ ἀγών, καὶ αὐτὸς ó Πίνδαρος μαρτυρεῖ. Quae singillatim persequi non est huius loci; id sponte intellegitur duabus rationibus definiri tempus Olym- *) Cf quae Geminus (ex Eratosth de octaeter sumpta quae videntur) iradit (Isagog Phaenom VIII 27 Manit) πρώτην δὲ cuvecrrjcavro (ol ἀρ- χαῖοι 8011) τὴν περίοδον τῆς ὀκταετηρίδος, ἥτις περιέχει μὲν μῆνας Q9, ἐν οἷς ἐμβολίμους γ΄, ἡμέρας δέ I. ἔτη δὲ m. Subtilioris illius CLX ( e vicies octonorum) aut CLIÍ (i e octies undevicenorum) annorum periodi usum antiquiori-quidem aetati vix recte quisquam imputabit. "Prisci! enim Graeci id potissimum spectantes, ut menses cum Lunae cursu congruerent, hic illic diem intercalare ac saeculis aliquot peractis anni tempora corrigentes hic illic mensem non intercalare videntur satis habuisse, De tumultuaria quadam intercalandi ratione cf etiam Br Keil Herm 29 (1894) 342 ss. **; Coniciat |quispiam περὶ ἣν (scil νουμηνίαν), ut planius significetur postbrumale si non anni, at certe octaeteridis Eleae initium. Nam si περὶ ὃν interpretabere 'quem in mensem incidat bruma', non solum earum periodorum, quae postsolstitiale habent initium, similitudo relin- quenda, sed etiam ad decimum (pro octavo (aut nono» Comarchi) men- sem descendere necesse erit, ut et Alexandrinorum mensem Thoth et Arcturi ortum (utique post Id Sept ponendum; cf Ideler Handb I 247, Aug Mommsen 1 c 13) Olympia attingant. *"*) Of δεῖ δὲ τὸ πρότερον δεύτερον ποιεῖν xal τὸ δεύτερον πρῶτον schol O III 33 81. ' : 1) Si quis πᾶ intellegere malit πάλαι vel πάντως, f'octavum men- sem? pro nomine proprio accipiat; cetera quomodo expediat ipse videat. 48 PINDARVS piorum, primum lunari, deinde (a Comarcho, ut nihil decernam de eo, qui Mesori et Thoth menses attulit) solari aut siderea quam vocant. lam siquidem (sec Geminum VIII 33 Manit) τοὺς ἐμβο- λίμους μῆνας ἔταξαν ἄγεςθαι ἐν τῷ τρίτῳ ἔτει καὶ πέμπτῳ xoi ὀγδόῳ, δύο μὲν μῆνας μεταξὺ δύο ἐτῶν πιπτόντων, ἕνα δὲ με- ταξὺ ἑνὸς ἐνιαυτοῦ ἀγομένου 5), intercalari mense post sextum, ut assolet, anni vulgaris mensem inserto, uniuscuiusque octaeteridis priorem olympiadem ab antecedenti mensium XLIX, ab insequenti mensium L spatio fuisse disiunctam, ae priorem (eamque imparibus numeris numeratam) in alterum, posteriorem (eamque paribus) in lertium a solstitio plenilunium incidisse consentaneum est.**) Ur lima Comarchi verba (τὰ μὲν ἀρχομένης τῆς ὀπώρας, τὰ δὲ ὑπ᾽ αὐτὸν τὸν ἀρκτοῦρον) non ad singulas octaeterides, sed ad spatia longe maiora referantur propterea est necesse, quod pleniluniis Olympia obtemperant. Quarto testimonio (schol Plat Phaedr 236"), quod emendavit Unger***) scribens τὰ Ὀλύμπια καὶ ἀγὼν mevroernpixóc. Mera- γειτνιῶνος (Μουνιχιῶνος vulgo) μηνὸς ἤγετο τῷ Διί, aut prioris tantum olympiadis, aut frequentius Olympiorum tempus secundum recentiores fastos atticos circumscribitur. "Mensis Olympici' (IGA. 116, 11. 119, 2) qui Eleorum fasto- rum octavus fuisse et fastorum nescio quorum mensibus aut Apol- lonio aut Parthenio respondisse traditur, nomen proprium si quod fuit ignoratur. Quae utcunque se habent, verissime videtur Boeckhius coniecisse (a 1818, kl Sehr V 198) omnes mercatus panhellenicos prisca illa octo annorum periodo fuisse constitutos. Quam ad pe- riodum etiam Pythiorum origines et 47. et 49. olympiadi adsignatas pertnere cum olim negasset vir egregius, post recte videtur per- spexisse (vide Eichholtizii notulam V 199). Pythieae enim octa- eteridis etiam ab Atheniensibus. diu religiose observatae nunc gra- vissimum habemus. testimonium CIA II 2 nr 985 p 432 (cf Aug . Mommsen Delph 125, ap Bursianum 1886* 317). Be:gk* p 12 "Pythiades quando exordium ceperint, non satis constat: nam iam veteres inter se dissentiunt: auctor annalium Pariorum *) Verbis μεταξὺ πίπτειν et μεταξὺ ἄγεςθαι temporis intervalla signi- ze videntur, nullo sane discrimine; nisi forte ἀγομένους corrigen- um est. **) Cf Henr Nissen Rhein Mus 40 (1885) o De Olympiis spud rerum | Scriptores obviis vide imprimis Augustum Mommsen 1 c 54—100. ***) qui primus nostra aetate quaestionem de Olympiorum tempore aggressus est Phil 33 (1874) 229. PROLEGOMENA III 49 dieit archonte Athenis Simone. ol 47, 3 vel ol 47, 2 ἀγῶνα xpn- ματίτην instauratum esse, postea archonte Damasia (Aapacíou τοῦ δευτέρου) ol 49, 8 «τεφανίτην ἀγῶνα institutum esse: ab utro ceriamine pythiades computandae sint, non addit. Contra Pausa- nias (X 7, 3) dieit ol 48, 8 primum ἀγῶνα χρηματίτην, deinde quadriennio post ςτεφανίτην actum esse, et ab ol 48, 3 iam py- thiadas computat. Scholiastae denique Pindari quae de originibus Solennitatis memoriae prodiderunt, fere consentiunt cum annalibus Paris, nam χρηματίτην ἀγῶνα tradunt archonte Simonide vel Simone, sex (vel etiam pluribus) annis post institutum esse, creqa- γίτην archonte Damasia*): singulas autem pythiadas quando cum olympiadibus componunt, ordiuntur ab ol 49, 3, qui annus haud dubie est Damasiae ar|chontis, quo anuo primum cregavírnc ἀγών Bergk* p 18 actus est. Iam Boeckh**) uni Pausaniae fidem habendam esse cen- seti, neque tamen numeros corrigendos esse in scholiis Pindaricis, Sed errasse veteres interpretes in comparandis olympiadibus et py- thiadibus; itaque Boeckh singula pythia carmina Pindari quadriennio prius scripta esse statuit, quam veteres grammatici testificantur. At ipsa quidem carmina scholiastarum rationes potius confirmant, neque reprehendendi, qui pythiadum computationem a ludo coro- nario ordiebantur, quemadmodum veteres Pindari interpretes, cum Pausanias initium fecerit a. certamine aerario, quod illis praeter ordinem celebratum esse visum est. Et Pindari quidem interpretes videntur Aristotelis auctoritatem sequi, unde etiam is, qui annales Parios composuit, pendet: Pausanias autem alium quem auctorem recentiorem secutus est, siquidem alia praeterea memorat, quae in Aristotelis libro nondum poterant prodi Omnes testes con- — — *) ,Damasias archon non est diversus ἃ Damasia, quem Parii an- nales secundum appellant: nam prior ad tempora antiquiora referendus est, ol 35, 2 summo apud Athenienses functus magistratu, vid Dionys Hal antiq III 36.^ [De Damasia altero novum habemus Aristotelis testi- monium πολ 'A0 c 18: Σόλωνος ἀποδημήςαντος ἔτι τῆς πόλεως TerapaY- μένης, ἐπὶ μὲν ἔτη τέτταρα διῆγον ἐν ἡευχίᾳ᾽ τῷ δὲ πέμπτῳ μετὰ τὴν Σόλωνος ἀρχὴν (590/89) οὐ κατέςετηςαν. ἄρχοντα διὰ τὴν cráciw, καὶ πάλιν ἔτει πέμπτῳ (686,6) (διὰ τὴν αὐτὴν αἰτίαν ἀναρχίαν émoíncav. μετὰ δὲ ταῦτα διὰ τῶν αὐτῶν χρόνων (i e πάλιν ἔτει πέμπτῳ, -682,1; Philol 58, 120) Aapacíoc αἱρεθεὶς ἄρχων ἔτη δύο καὶ δύο μῆνας ἦρξεν, ἕως ἐξηλάθη βίᾳ τῆς ἀρχῆς. Quocum optime convenit Marmor Parium recte intellec- ium, ut Simonidis annus HH(H)AATTII -]- 264 — 591/0 — ol 47, 2, Da- masiae HHHATTIII (sec Seldeni a 1676 lectionem) -]- 264 — 6582/1 — ol 49, 3 evadat. Qui factum esse videatur, ut ol 47 pythias non suo anno (8), sed. superiori (2) adscriberetur, infra docui p 5014 ἘΠ [expll 206. 224, praeeunte Wilhelmo de Humboldt, contradicente Bergkio iàm ἃ 1859 Philol 14, 184.] Poetae lyr. graec.^ I. r. ed. Schroeder. | 4 50 ᾿ΡΙΝΡΑΒΥ͂Β sentiunt Crisa urbe capta exuviis bellicis Amphictionas usos esse ad victores certaminis pythiei honorandos, tunc primum ludis gymnicis additis certamini musico, quod antiquo more nono quoque anno indicere soliti erant: sed de tempore huius aerarii certaminis dis- sentiunt. ltem omnes consentiunt coronarium ludum primum in- stitutum esse ol 49, 3 equestri certamine gymnicis ludis οὗ musicis commissionibus addito. Origines certaminis pythici instaurati arcta necessitudine cum belli sacri memoria coniunctae sunt. Iam, quam- vis arduum sit opus Graecarum rerum annales restituere, tamen non dubito fidem annalibus Pariis et Pindari scholiastis habere potius, quam Pausaniae: illi enim Aristotelem locupletissimum auctorem sequuntur. Bellum sacrum diuturnum fuit: nam Orisa urbe post decimum annum excisa*) sex praeterea anni reliquiis belli conficiendis consumpti sunt. Exarsit hoc bellum, cuius auctor fuit Solon (vid [Aeschin III 108] Aristotel ap Plut Sol c 11) circa ol 45 1, siquidem Alemaeon dux copiarum Atheniensium initio belli fuit, non ita multo post cum gentilibus suis in exilium pulsus propter Cylonei sceleris memoriam, cum factionum dissidia graviter agitarent Atticam civitatem, quam postquam ol 46, 1| Epimenides**) lustravit, Solon ol 46, 3 leges suas tulit. Iam Crisa urbe capta Bergk* p1i4 Circa ol 47, 3 celebratus est ἀγὼν [ χρηματίτης. Ὁ) Cum fugitivi inviis locis fortiter se defendentes sexto demum anno debellati essent, et non ita multo post iterum instaret pythias ennaeterisT), *) ** Aristotelis auditor Callisthenes (Athen XIII 560 c) δεκαετῆ πόλε- μον testatur, quem Crisa capta compositum esse statuit: quo testimonio nonnulli abusi Amphictionas iam quarto anno hac urbe potitos esse cen- suerunt?' [cf etiam Hugo Landwehr Philol Suppl V 1884, 108, de Wila- mowiiz Aristot u Ath I 10 ss]. M ioo Att Geneal 140 ss, Diels Sitzungsb preuss Ak 1891, 888, Rohde Psyche? II 98. ***) [Quoniam a 590 (ol 47, 3) Athenienses archonte caruisse ex Ari- stotele cognovimus, quae illo anno facta erant, ad fastorum Atticorum rationem nisi aut superioris aut vem mee archontis nomine definiri non potuisse consentaneum est. Quo factum esse credo, ut Pythia suo € celebrata perperam superiori anno (arch Simon ol 47, 2) adscribe- rentur.] ; ' ἡ) *"Hypoth Pind Pyth $ 2 Boe μετὰ δὲ χρόνον ἑξαετῆ καταγωνιςα- μένων τῶν μετὰ τοῦ Ἱππίου τοὺς ὑπολελειμμένους τῶν Kippalwv [ol 49, 1 vel 48, 4], ἐπὶ μὲν ᾿Αθήνηειν ἄρχοντος Δαμαείου, ἐν δὲ Δελφοῖς Διοδώρου, Ücrepov [ol 49, 3] καὶ ς«τεφανίτην ἔθεντο κατορθώςαντες. Ubi voce pov designatur biennium [vel triennium], quod post belli exitum ante primum certamen coronarium transactum est)" [Quod alter scholiasta (8 4 Boe) ita interpretatus, ut ἑξαετῆ χρόνον non solum ad καταγώνιςα- . μένων, sed etiam ad ἔθεντο referret, omisso Ücrepov in artius coégit: xal ἔτει ἕκτῳ μετὰ τὴν Kíppac ἅλωειν ἀνεκήρυξαν τῷ θεῷ τὸν pa ente ἐπὶ Διοδιίύρου μὲν ἄρχοντος Δελφοῖς, ᾿Αθήνηςει δὲ Δαμάειδος. Sed plura PROLEGOMENA III 51 ol 49, 3 coronarium certamen institutum*) et lege sancitum est, ut deinceps Pythia quinto quoque anno agerentur: ab hoc igitur anno iure pythiedes computantur. Tenuit hoc Aristoteles in ἀνα- γραφῇ Πυθιονικῶν, quem sequuntur veteres Pindari interpretes. Alii vero, ut pythiadum origines altius repeterent, ordiuntur a cer- tamine aerario, idque pro arbitrio rerum gestarum ordine neglecto ex ol 47, 8 transtulerunt in ol 48, 3, ut inter aers&rium et coro- narium certamen non ennaeteris, sed pentaeteris esset interiecta. Hane computationem praeoptavit Pausanias." Post egregiam Bergkii disputationem paucis ut comprehendam quae de Pythiorum origine pythiadumque initio aut pro certo affir- mari aut aliqua cum probabilitate autumari posse videantur: anti- quitus Delphis musiea certamina acta, tum Cirrhaeorum opibus fractis gymnica addita, postremo curulia instituta simul et corona- rum praemia proposita esse inter omnes fere constat. De annis videntur dissentire, nisi quod coronarium certamen ol 49,3 — 582 Damasia Athenis archonte instaurstum esse uno quasi ore profiten- iur; nam anno 586 commissum esse si quis ex altero argum Pyth Scholiasta (v supra p 50 n 1)) elicere volet, quicunque sunt huius rei testes ad unum omnes habebit repugnantes: Marmoris Parii auctorem, priorem Pindari scholiastam, Pausaniam, denique alterum Scholiasíam ipsum quoque de Damasiae anno verba facientem. Nec magis probabile gymnicum (idque argentarium) certamen actum esse illo anno 586 (post celeberrimos illos ludos ab Eurylocho Cirrha capta institutos scilicet alterum!), quod qui solus tradit Pausanias ipse unum tantum certamen ante Damasiae annum fuisse paullo splendidius adornatum' agnoscit. Sed de anno 586 actum esse iam ne ii quidem negant qui Pausaniae obsecuti alteram py- thiadem in ol 49,3 -mveidisse putant. "Videamus igitur quid de insunt in hoc scholio (Damasis pro Damasia, Simon pro Simonide, χρη- ματικός pro χρηματίτης, vicini vexati pro peregrinis qui loca sacra acce- derent interceptis, ut nihil dieam de Hippia fegato ad Cirrhaeorum re- liquias coercendas atque perdomandas post ludos indictos editos - actos emisso), quae deteriorem fontem resipiant, ut vix quemquam πὴ putem, qui aut certamen &b Eurylocho Cirrha capta institutum aut Da- masiae annum ad huius grammatici quam ad Aristotelis et Marmoris Parii rationes definire malit.] *) **Huie eidem anno quo Damasias Athenis archon fuit adscripsit Demetrius Phalereus septem sapientes (Diog L I 22), non alio opinor usns argumento, quam quod illo anno solis defectum, quem Thales prae- dixisse ferebatur, accidisse censebat, Eudemi Rhodii ut videtur rationes secutus. Hinc Syncellus solis defectionem, Isthmia et Pythia instaurata, septem sapientes deinceps recenset; nam chronographorum veterum turbas nihil il moror? [Euseb chron p 94—95 S, de Wilamowitz Arist u Ath I 11.] 4" 59 PINDARVS Pausaniae illa "altera pythiade? (X 7) iidisanditis sit. ΠΡῸΣ et Bergk et qui eum impugnabat Leop Schmidt (v infra ad inser P I) ad. ancipitem quasi numerandi rationem referebat. Sed cum in tali re ullam obtinuisse ambiguitatem parum probabile sit, Pausaniam crediderim illud δευτέρᾳ πυθιάδι ex auctore aliquo rem fusius paullo exponente (v c ὅτε πάλιν ἐτέθη ὁ TTuOwóc ἀγών, cl MP ep 38) infeliciter expressisse, tum et quae de superioris pythiadis tempore (ol 48 fjv Γλαυκίας [Γλύκων Afr] ὁ Κροτωνιάτης évíknce) et quae de pyth 23 tradit Demareti victoria Olympica (priore videlicet cl VI 10, 4) quinque olympiadibus posteriore (Polemonis opinor Eliacis inspectis) suo Marte addidisse. Itaque cum pro "certamine denuo instaurato' intellexisset *certaminum pentetericorum alterum, necessario factum est, ut primos illos ludos gymnicos ad- scriberet ol 48,3 pythiadumque chorum quasi ducére iuberet in- Seius atque invitus fidem abrogans testimonio fide dignissimo schol inser P III (v infra), qui diligentius quam elegantius rem expo- nens ab anno 582 (0] 49, 8) pythiades numerari coeptas esse docet. Qui pythiadum computus quomodo carminum Pindaricorum rationibus confirmetur exponere non est huius loci; sed v quae infra ad carmm inscrr adnotavimus. De carm P VII Wilamowitz Ari- stot u Ath II 323. ""Agebantur Pythia tertio quoque olympiadis anno aestate ver- gente, mense Delphorum Bucatio, quem tituli recens. reperti do- euerunt secundum mensem anni Delphici fuisse, ut cum Atticorum Metagitnione sit componendus." *) Isthmiadum initium ol 49, 4 adscribitur ab Hieronymo, ol 50, 1 Ὁ Eusebio sec vers armeniam (p 94— 95 Sch). Verum altius repetendam esse Isthmiorum originem Solinus testis est ludos per Cypselum tyrannum intermissos, & Corinthiis ol 49 sollemnitati pristinae redditos dicens (VII 14 p 57—58 M?); id quod confir matur Solonis lege (Plut Sol 23), qua Isthmionicis et Olympionicis praemia decernuntur, ut Pythiis antiquiora esse appareat. Illud quidem veri simile, numerandi Isthmiades initium fecisse Corinthios ol 49, 4, i e à prima post libertatem recuparatam Isthmiade cele- brata, primo anno post Pythia denuo instaurata. Tertio quoque anno Isthmia acta esse Pindarus ipse testatur Taupopóvu Tpiernpíó: N VI 40, olympiadum secundo quoque et rursus quarto quoque anno, verno tempore post Grotium (hist of [01A II 645, 45. 651, 53, inscr delph 2075 Collitz; cf Aug Momm- sen Delph 157—161.] PROLEGOMENA III 53 Greece IX 477) evicit Unger (Phil 37, 1877, 1—42); et verno tempore Bergk* add corr p .483*) collegit e schol Pind N III 147 (p 110 Ab), unde appareret intér Megarensium ludos Pythios (sic recte cod V, mpo[áyeroi] omisso nomine B.D, Διοκλεῖα voluit Bergk) et Epidauriorum Asclepieos incidisse Isthmia: rà Μεγαρικὰ (em Boeckh, Διοκλεῖα subaudiens expll 176, μέγαρα codd) δὲ TTó- θια ἄγεται εὐθέως ἔαρος ἀρχομένου. Nemeseum certamen primum actum esse ol 51, 4. 573 Euse- bius (sec vers armen), ol 52, 1 Hieronymus auctor est (p 94—95 8). καὶ écri τριετὴς (ἀγὼν) τελούμενος μηνὶ TTavéuuw ὀκτωκαιδεκάτῃ (omnes ut videntur codd hyp Pind Nem 8 4 p 11, 13 Ab, item 85 p 13, 7 Ab DY cum recc [om B], ubi e deterioribus libris ires TU Z numerum ιβ΄ exhibent, utroque loco ιβ΄ ed Rom). Con- firmare diem XVIII videtur schol Pind O VII 147 de Rhodiorum «Αλιείοις dicens τελεῖται μηνὸς Γορπιαίου εἰκοςτῇ τετάρτῃ ἡμέρᾳ, ἀπέχει δὲ τῶν Νεμέων ἡμέραις ἕξ. Panemus et Gorpiaeus men- ses quamquam quibus e fastis sumpti sint aut utrum ex iisdem necne certo sciri nequit**), tamen post Ungeri studia in his quae- slionibus collocata ***) aestivi fuisse merito creduntur. Idem, cum antea Νέμεια χειμερινά, quae a Paus II 15,3, VI 16, 4 comme- morantur, antiquitus acta et in priorem olympiadis partem incidisse putarentur, iam hiberna Nemea Hadriani demum temporibus in- Staurata esse plerisque persuasit. Notatu dignum populiscitum *) Idem* p 482 ex Pind II 1—8 collegit Isthmia aliquanto ante Deliacum certamen nobilissimum i e ante Thargelionem mensem Atticum ineuntem acta esse (cf Car Robert Herm 21, 161, ap Lud Preller I 245/46 n 4 et Jahrb archaeol Instit V 224 n 11) Quid si carmen Deliacum, in quo condendo poeta occupatus erat, omnino nec Deli nec statis sacris, verum ἐν Κέῳ ἀμφιρύτῷ (8), posteriore dumtaxat quam inter Ceos et Pindarum convenerat temporis puncto agebatur? xai Ücrepov col (ὦ Δῆλε) πάλιν τὸν ἐπίνικον (scil τὸν Δηλιακόν) ἀποδιύςω schol 9, ut victoria ἃ Ceis vel & Ceorum aliquo ex sacris Deliacis Anthesterione mense (id quod de Apolloniis quidem constat; cf Homolle BCH XIV 1890, 493) commissis reportata esse videatur. Sed ut erraverit schol 9 epinicium dicens, cum paeanem Deliacum dici oporteret (sec schol inscr p 255, 10 Ab): id constat nihil esse cur de carmine in Deliis aut in Apolloniis aut denique in Delo insula agendo cogitemus. Nam quod (probante Bergkio* p 482 n 1) schol 6 (p 358, 7—10 Ab) opinatur Isthmiaca civis Thebani victoria praeoccupatum poetam apud Ceos proludere paeanem Deliacum (Xoip', ὦ θεοδμάτα fr 87) satis habuisse, ut ἀσχολία v 2 sit iter Deliacum οὐ ei£ov ὠπολλωνιάς i q 'liceat ipsi mihi abesse ἃ choro meo Delum &ccedente', id mihi quidem parum probabile videtur. **) Boeckh kl Schrift Y 19838, CIG II ᾧ 892, Schoemann Proll in Plut Cleom 1839 p 88 88, Bischoff Leipz Studd VII (1884) 373. ***) Phi] 34 (1875/76) 50 ss, 37 (1877) 524, Sitzgsb Münch Ak 1879 II 164, Phil 46 (1887/88) 836. 54 PINDARVS Atticum CIA II 181, quo architheoro cuidam Nemeam proficiscenti 'qui videtur pecunia erogatur, Atheniensium patronus Cleonaeus, Lapyris nomine, publice collaudatur causa non addita, factum ol 114,2 (323) mensis Hecatombaeonis die XI, ut eo quidem anno Nemea non multo post diem Hecat XI celebrata esse videantur. Id igitur nullo quod sciam exemplo refragante*) statuere licebit antiquiore aetate Nemea acta esse in primi et alterius, tum rursus in tertii et quarti olympiadis annorum confinio. Bergk* p 18 ""Itaque apparet conciliorum panhellenicorum ordinem pruden- ter sie discriptum fuisse, ut singulis quadrienniis [e gr 476] olymp anno 1, aestate vergente, agerentur Olympia [ 415] 2 ineunte [mens att Hecat] Nemea I [ 414] 2 vergente [mens att Munich] Isthmia I [ 474] 8, aestate vergente, Pythia [ 473] 4 ineunte : Nemea Ii [ 472 — 416] 4 vergente Isthmia IL" Sollemnis certaminum panhellenicorum ordo: Ὀλύμπια Πύθια Ἴεθμια Νέμεα (IGA 350. 419. 420, IGIMA I Rhod 73") et a Pindaro ipso quam religiosissime observatus**) neque ab Aristophane primo carminum Pindaricorum editore relictus est, id quod ex iri- bus carminibus Nemeorum corpori subiunctis (ᾧδαὶ κεχωριςμέναι schol Nem IX inscr) collegit Car Odofr Müller a 1840 (gr Litter- Gesch I? 399, *370 n) multisque Thomanae q v vitae codicibus***) confirmatur.: Quem ordinem non casu, sed pró aetatis gradibus : (716. 582. 581. 573) factum esse apparet. Pro ecorollerio his quaestionibus chronologicis locum ad hippo- dromi Olympici mensuras spectantem subiungamus, quem e codice Constantinopolitano (gynaec vet nr 1) nuper in lucem protraxit Hermann Schóne Jahrb archaeol Instit XII 1897, 150. Metrolo- *) De Droyseni dubitationibus Herm XIV 1ss vide Georgium Unio acriter disputantem Sitzgsb bayr Akad 1879 Π 164 et Aug Mommsen ap Bursianum 1892^ 3. Neme& ante Isthmia semel collocantur I VI in: ἐν Νεμέᾳ μὲν — —, vOv aórev Ἰεθμοῦ becmórq. Similia sunt fortasse TTó, Né. "Ico. (saec 8 Chr loger Rhod 78, Né. TTó. (eiusd aet) Rhod 79, Né. Ἴςθ. TTó. (saec p Τὴ Dittenberger Syll 237. ***) Ἰκθμιονίκας, Neueovíxac (vel -víkat, -vixo codd Ut" (Vindob philos* pr 816) O O^ (Brix A IV 18), wen s er arocc?* Néy. "ice. c interpoll; om Neu. V ut Drpoth. fothum P 349, 6 29 qua de omissione Wilamowitz Eur Her! I 184. VI" TA RO ὦ » τ NUT RM "T TTE uev PROLEGOMENA III. IV 55 | gicis igitur Heronis tabulis ab Hultschio editis Metrol Script I 184 addita in codice illo leguntur haec: ὃ ὀλυμπιακὸς (ἀγὼν add Schóne» ἔχει ἱπποδρόμιον ἔχον crabíouc ὀκτιύ᾽ καὶ τούτου ἣ μὲν (μία cod, em Heiberg lit& ad me datis 1897) πλευρὰ ἔχει cra- bíouc τρεῖς καὶ πλέθρον ἕν, τὸ bé πλάτος. πρὸς τὴν ἄφεειν crá- διον ἕν. καὶ πλέθρα τέτταρα, (ὁμοῦ, i e ib add Heiberg» πόδες τετρακιεχίλιοι ὀκτακόειοι (ft ,AQ' cod). xoi πρὸς τῷ ἠρίῳ τῷ λεγομένῳ ταραξίππῳ (Schóne, Ταραξίππου Crusius recte, πρὸς τῶι ῥωτικῶι λετομένωι παρεξ ímmu eod) (xáumrovrec add Heiberg» τρέχουειν oi μὲν ἡλικιῶται {κέλητες add Schóne» πάντες κύκλους (seripsi, crabíouc cod) ἕξ, αἱ [τέλειαι expunxit Schóne] cuvupíbec αἱ μὲν [ἡλικιῶται expunxi] πωλικαὶ κύκλους τρεῖς, αἱ δὲ τέλειαι ὀκτώ, ἅρματα (rà add Schóne» μὲν πωλικὰ κύκλους ὀκτώ, τὰ δὲ τέλεια κύκλους δώδεκα. *"Hippodromium' igitur vel *orbem ipsum equorum cursum dicit, cuius medium quasi circuitum ingeniose ita describit, ut pro orbe illo elliptico non quadrangulum fingat animo ex duobus lateribus longis circi lateri alteri fere aequalibus et duobus transversis circi latitudine dimidio minoribus, sed triangu- lum ex lateribus illis longis et latitudine 'ad aphesin' satis facile illa emetienda. Itaque fj πλευρά bis scilicet illa in rationem in- ducenda (stadd 3', -[- 3'4) et τὸ πλάτος (stadd 1?) in summa effüciunt stadia octo. Quem octo stadiorum orbem quoniam equis singularibus nullo aetatis discrimine facto (ἡλικιῶται) sexies, bigis equorum imperfectorum ter, perfectorum octies, quadrigis imper- fectorum octies, perfectorum duodecies conversum esse partim aliunde iam constat (Pind O II 50, HII 33, VI 75, P V 33, schol Pind O II 92, III 59, VI 124, P V 39), partim nunc primum certiores faeti sumus, sequitur ut, si modo stadium 192, 27 metra esse recte statuit Wilu Dorpfeld, equos singulares fere 9, 3 kilom, bigss 4,6 et 12,3, quadrigas 12,3 et 18,5 kilom confecisse colligamus. Quae decursuum spatia ut apud nostros homines in- audita, ita non incredibilia esse Herm Schóne (159) ab artis peritis edoctus est. ——— IV INDEX CARMINVM Pindari carmina cum ab editoribus inscribi solerent Ὀλυμ- πιονῖκαι, Τυθιονῖκαι ..., Bergk* Ἐπίνικοι ᾿Ολυμπιονίκαις, ΤΤυθιο- νίκαις... praeoptevit: promiscue ἐπίνικοι (cum Pindaro ipso O 56 | PINDARVS | VII 75) et ἐπινίκιοι (Pind N IV 78) usurpantur a grammaticis; sed. est ἐπίνικοι in vita Ambrosiana, tum in scholl Didymi N I 7, inscr N XI, denique Procl chrestom 246, 14 W; ἐπινίκια [Bacchyl II 13] quod idem Proclus praestat 243, 20 W (ὁ Aesch Ag 174, inscr boeot saec III/II 503, 25 Collitz) in scholiis non inveni. Dativi Ὀλυμπιονίκαις, TTuGtovíkaic ..., quos Callimacho deberi ex Herodn Π 663,18 L collegit Bergk ad Sim fr 5, codicum aucto- ritate non carent: Tiv. émiv. ὀλυμπιονίκαις in inser earmm Oll eodd Ambrr (CF.KN), mw. émív. veueovíkoic in subser Nem D. Quamquam antiquitus iam altera eaque facilior et laudandi (ἐκ τῶν Σιμωνίδου τεθρίππων schol Ar equ 405, X. ἐν πεντάθλοις Bekk An I 377, 27, TTivb. ἐν Ὀλυμπιονίκαις, ἐν ἸΤυθιονίκαις passim apud scholiastas Pindari, apud Herodianum, apud Athenaeum) et inscribendi ratio videtur percrebuisse: Ολυμπιονῖκαι inscr carmm . Oll E, subser B, unde -víkac vita Thomana. Non sine elegantia igitur Olympionicas dixerunt pro carminibus in Olympionicas factis. Singularis numerus ubi occurrit, velut Πίνδ. Ὀλυμπιονίκῃ {ς΄ add Bergk) Antiatt Bekk An I 90,23, utrum victor intellegendus sit (ell Πίνδ. ᾿Αγηειδάμῳ, "ApicrokAeíQón» EM 685, 10. 818, 13, τέλος ᾿Αγηειδάμου, Ἐργοτέλους, Ξενοφῶντος all in Pind eodd) an ear- men subaudiendum (cll Νεμεονίκης [ψδή] schol inser N XI p 338,1 Ab, Ὀλυμπιονίκας ὕμνος, κῶμος ap Pind) incertum est. Denique ne quid omittam: tertiam formam habes ὑπόθεεις τῶν Ὀλυμπιο- νίκων 4,, τέλος Thwb. Ὀλυμπιονίκων DG. (ut Πυθιόνικος ὕμνων 6ncaupóc, Πυθιόνικος τιμά apud Pindarum); quartam: Ὀλύμπια A, ἀρχὴ TivO(uv D, ὑπόθεεις, τέλος TTuOíwv B, quam quidem formam semper pluralem numerum prae se ferre non est quod mirere. Carminum tituli saepius in codicibus omissi sunt spatio vacuo interiecto videlicet ut post confectam carminum scriptionem minio adderentur, quod obliti sunt librarii velut in cod D ad P X. XI. XII. Olympiorum primique carminis inscriptiones una cum primis mul- torum codicum foliis interierunt. OLYMPIA OI Ἱέρωνι Zupakoucíy κέλητι C.EQV (Xupaxocíu edd post Boeckhium). — νικήςαντι ἵππῳ κέλητι τὴν ογ΄ ὀλ. ἢ ὡς ἔνιοι ἅρματι 4E, om C. ὃ δὲ αὐτὸς νικᾷ (καὶ τὴν) οζ΄ ὀλ. κέλητι, τὴν δὲ οη΄ ὀλ. τεθρίππῳ AE, ἐν fj ὀλ. ἐτε- λεύτα 47'Κ. cuvéfgn δὲ αὐτὸν νικήςαντα καὶ τὴν οη΄ ὀλ. 410 oH PROLEGOMENA IV 51 ἐν ταύτῃ τελευτῆςται EHQYV. "Unam victoriam Olympiae curru, duas equo ab Hierone partas cum testetur epigr ap Paus VIII 42, 9 (nr 126* Preger), curulem vero ol 73 & Gelone reportatam esse constet, plerique verba ἢ ὡς ἔνιοι ἅρματι ex confusis Gelonis et Hieronis victoriis nata esse coniecerunt, Bergk scribi iussit ἢ ὡς ἔνιοι {τὴν οζ΄, τὴν δὲ on» ἅρματι. Sed Hieronem Syracusanum priusquam Aetnam urbem condidisset Olympiae vicisse Didymus testis est ad gravissimum auctorem provocans Apollodorum (schol 33), τότε γὰρ ἦν Συρακούειος καὶ οὐδὲ ἦν Αἰτναῖος, nimirum ut ne posset quidem Aetnaeus renuntiari (Boeckh expll p 102, Ed Lübbert ind Bonn 1886 p VI). Unde olympiadis numerum Ol ex OF natum esse suo iure suspi- catus est Bergk, ut huic potius quam alteri victoriae car- .men adscriberetur. Ac Pherenicum equum Delphis victo- rem (᾿Αλφεὸν παρ᾽ eüpubivav ... ἸΤυθῶνί τ᾽ ἐν ἀγαθέᾳ Baech V 38.41) annis a Ο 482 et 478 (infra ad inscr P III) etiam aetatis anno XIII ne quid dicam gravius (472, ol 77) ἀκέντητον superavisse cursu. competitores parum credibile videtur (cf etiam Fennellium ad O I 18 et P III, Kenyonem edit Bacchyl p 37). Nec contemnen- dum nobis videtur quod observavit Hermann (opp VI 67) verba ei δ᾽ ἀριςτεύει μὲν ὕδωρ (Ὁ III 42) post "Apicrov μὲν ὕδωρ animo concepta esse, ut si recte illa ante ol 76, 4 cantata esse statuit Bergk (v infra ad inscr O II), haec ol 77 adscribere non liceat. Celeberrimis igitur illis anni 476 Olympiis post barbaros propulsatos et post no- vum regnum Syracusis instauratum primis si non Hiero- nem regem (ὧς historiolam & Theophrasto ap Plut Them 25 iraditam), at Pindarum certe interfuisse veri simillimum est (v ad inser O XIV), ut Pherenicum Olympiae decur- rentem oculis videre (O I 18 ss) poeta facile posset. Tum carmen in Sicilia praesente poeta actum esse e ὅγε 10 ss recte colligitur. Θήρωνι ᾿Ακραγαντίνῳ ἅρματι (inser) et. νενικηκότι (νική- cavrr) τὴν οζ΄ (numerum om .4) ὀλ. (scholl) libri omnes. Quem numerum falsum esse docent scholl Ambrr 168: Aé- yero: (Méyei? scil ὁ TTívb. Drachmann) τὴν (Boeckh, τὸν eod) ᾿Ακράγαντα πεντηκοςτῇ ὀλ. ἐκτίεθαι (Gerhard, éxrí- θεςθαι cod): ἐκεῖθεν δὲ ἄχρι τῆς Θήρωνος νίκης ἔτη εἶναι ἑκατόν, ἐν ὀλυμπιάςιν (? Christoph Schneider, ἐν ὀλυμ- PINDARVS πιάδ cod) κε΄" γίνονται δὲ πρὸς ταῖς ν΄ ὀλυμπιάειν οε΄. 416 ἐνίκα οὖν ος΄ (Gerhard, ις΄ 4)" κέχρηται οὖν (δὲ Boeckh) 580—476 zz 104 ΟΠ τῷ ἀπηρτιςμένῳ ἀριθμῷ εἰπὼν ρ΄, ell scholl ΟἹ EV 166: ᾿Ακράγας πεντηκοςτῇ ὀλ. ἐκτίςθη, ὃ δὲ Θήρων oc' (sed ft corr ex oL teste Drachmanno) Q (ΟΞ altero numero om CEV, οζ΄ [om évíkncev] .D solus) ἐνίκηςεν᾽ γίνεται οὖν τὰ μεταξὺ ἀπὸ τῆς κτίςεως. ἕως τῆς Θήρωνος νίκης pb* ἔτη" ὃ δὲ TT. τῷ ἀπηρτιςμένῳ ἀριθμῷ éxpfjcaro. Bergk utroque loco (οὐ τῷ ἀπηρτιςμένῳ maluit; cf ἀπηρτιςμέ- γον τέλειον Hesych. Notatu dignum videtur librarios plerosque numerum ς΄ ignorantes aut omisisse aut. futtili coniectura oblitterasse. Τῷ αὐτῷ, εἰς θεοξένια .B.DEV (eic om, ἅρματι add AC). Utrum prius cantatum sit, O II an III, incertum: III tem- pore antecessisse censuit Bergk cum Boeckhio, mihi secus videtur (studd P 6). O IV. V Ψαύμιδι Καμαριναίῳ ἅρματι Α (ἵπποις alii). — ἵπποις 456? νικήςαντι, τὴν πβ΄ ὀλ. τεθρίππῳ, παιδὶ "Axpwvoc ("Afop.) BDEYV. ὃ Ψαῦμις ἐνίκηςε τὴν πβ΄ ὀλ. τεθρίππῳ AC. “Τῷ αὐτῷ, ἀπήνῃ καὶ κέλητι καὶ τεθρίππῳ .4C, ἀπήνῃ (καὶ) κέλητι vulgo; scholl: τεθρίππῳ καὶ ἀπήνῃ καὶ κέλητι γενικηκότι τὴν πβ΄ ὀλ. (eundem numerum schol Ambr V 19, πε΄ CHQV; cf ad Ο VI). Carmina ipsa nullam nisi mularem victoriam testantur (IV 11—12, V 3), cuius de lempore sicut in O VI nihil notum. Sed cum Camarina urbs (νέοικος ἕδρα V 8) restituta sit o1 79, 4 (Diod XI 76), curulis vero Psaumidis victoria annuente tandem deo Aoi- παῖς εὐχαῖς parta ol 82, relinquuntur 80. et 81, e qui- bus posteriorem δὲ praeoptaveris cum viro docto schol Ambr V 19, Boeckhii dubitationes (expll 141— 42) uno quasi ictu praecidi videbis. Est autem IV continuo post 'vietoriam renuntiatum (αὐτίκα 4) Olympiae compositum. De earmine V. celeberrimum est seholion: αὕτη fj Ub? ἐν μὲν τοῖς ébagíotc οὐκ ἦν, ἐν δὲ τοῖς Διδύμου ὑπομνή- μαειν ἐλέγετο Πινδάρου, ultima verba aliter paullo le- guntur in optimo cod Ambr: ἐν δὲ v. A. ὕπομν. ἐλέγετο περὶ αὐτῆς τάδε᾽ γέγραπται Ψαύμιδι τεθρ. κτλ, unde ncn eam inter vett gramm dissensionem fuisse dixer&t quispiam, utrum Pindari carmen esset necne, sed utrum in epiniciis, an v c in prosodiis numerandum esse videretur, ut éba- qíoic non omnium, sed epiniciorum carminum quasi in- PROLEGOMENA IV 59 cunabula significentur. Id constat et Aristarchum et Di- dymum carmen commentatos esse ut vere Pindaricum (scholl 1. 20. 54). Carmen tamen ipsum non id est quod 8b omni suspicione facile se exsolvat: abiudicavit a Pin- daro Ern de Leutsch Philoll 1846, 116, tutabatur Godofr Hermannus 1847 opp VIII 99. "Metrum plane est exi- mium quamquam a ceteris Pindari carminibus mirum quan- ium distans Boeckh n cr 372. O VI 'Ayncía Xupoxoucíu (Xupakocíu edd post Boeckhium) ἀπήνῃ. — dc δὲ ἔνιοι Στυμφηλίῳ BD, Σταμφυλίῳ C; οἱ μὲν Συρακούειον, oí δὲ ΤΤάμφυλον .4. ὃ δὲ χρόνος τῆς ᾧδῆς ὃ (Drachmann, οἱ cod) πρὸ τῆς καταλύςεως τοῦ τῆς ἀπήνης ἀγωνίεματος᾽ κατελύθη δὲ περὶ τὴν πε΄ ὀλυμ- πιάδα, ἄπορον δὲ τὴν πόςτην ὀλ. ἐνίκηςεν 4. Quod νικήςαντι τὴν πε΄ ὀλ. inscriptioni addit F, eadem ratione explicandum, qua quod Psaumidis victoriam (O V) ei anno adscribunt CV. Eundem abolitae rhedae mularis annum (re") codex Ambrosianus praestat ad O V 6 (cum pleris- que) et 19 (solus), cum ad inscr O V Polemone auctore usus καταλυθῆναι... κατὰ τὴν οδ΄ ὀλ. καὶ εἶναι t^ vi- κας tradat; unde recte opinor Boeckh κατὰ τὴν πδ΄ ὀλ. coniecit cll Paus V 9,1 (Boeckh ad schol p 118, 1 et 119, 2). Numerum πε΄ equidem non librario male legenti, sed chronographis aboliti certaminis annum cum anno . mon iam celebrati confundentibus deberi suspicor. Cor- ruptum quidem antiquitus numerum testantur variae codi- cum optimorum: lectiones: ὥς τινές pactv ὀγδοηκοςτῇ ἕκτῃ B δὰ inscr Ὁ ) V, "& E, πε΄ et πς΄ V, πε΄ οὐ ὀγδοηκοετῇ ὀγδόῃ C ibiásm; denique διελύθη περὶ τὴν ὀγδοηκοςτὴν ᾿ ἐννάτην. B, πε΄ CDEGQ schol O V 6 (ubi ᾿δυοκαιπεντη- κονταετὴς pro δεκαετὴς Bergk* p 76). Sed carmen com- positum Hierone regnante (v 93), ut cum ex oll 77 et 78 altera utra eligenda sit — nam de 76 ne eis quidem cogi- tare licet, qui Pindarum ol 77 demum Syracusas aeces- - sisse putant —, equidem verba quibus poeta de Hierone recordatur (vv 92 ss) ol 77 post victoriam Olympiae ite- rum equo partam, quam 78 post curulem exoptatissimam 472? (O I 109. 110), aptius cantari arbitratus in 77 cum Bergkio consistendum esse censeam. O VII Διατόρᾳ Ῥοδίῳ πύκτῃ (υἱῷ Δαμαγήτου ex carm v 17 add 4). — vixfjcavri τὴν οθ΄ ὀλ. (A4BQYV, οζ΄ DOP, ξθ΄ 60 : PINDARVS N, nulla temporis nota in CE). "Tenendum igitur Dia- : 464 goram vicisse ol 79.*) Oo vni ᾿Αλκιμέδοντι (Αἰτινήτῃ) παιδὶ παλαιετῇ. — γικήςαντι τὴν. π΄ ὀλ. BCD V; inscriptioni plerique et fratris et magistri 460 nomen addunt. Carmen igitur adscribendum anno 460. Actum esse non Aeginae, sed Olympiae propter exordium - censuit Boeckh, quem secuti sunt cum multi, tum Bergk! - Primus oblocutus est Hartung propter τάνδε 25 et δεῦρο 51, recte nisi quod Nemeaeum carmen esse putabat (v quae ad v 16 adnotavimus) "Tum mutata sententia Bergk (proll* p 5) *Aeginae, non Olympise cantatum", absurdam . ad carminis v 9 grammaticorum veterum interpretationem amplexus, ἵν᾽ fj πρὸς τὸν Δία λέγων. Illud magnopere - exercuit viros doctos, quo pacto chorus per Áeginam in- cedens Olympiam non solum invocare, verum etiam ut pompam acciperet orare potuerit. At nympham Olympiam neque sollemni religione cultam nee fabularum vetustate nobilitatam, sed: poetae ingenio quasi creatam veri simi- lius mihi videtur eminus invocari, ut pro victoria Olym- pice gratiam sibi referri earminisque prooemium (P VIII 1, P VII 2) se fieri sinat, quam ad Alpheum ipsum in tanta - praesentium deorum dearumque frequentia ac nobilitate. Aram quidem Olympiae (sive Pisae) nymphae propriam, quo pompa coronaeque gestatio dirigeretur, neque apud Aeginetas exstitisse probabile est neque apud Eleos (nisi forte llithyiae cognomine Olympiae, Paus VI 20,2). Nu- per pompam Olympicam cll praesertim vv 69 558 explosit Drachmann Pindar-fortolkning Kjgbenh 1891, 175. O IX Ἐφαρμόςτῳ "Ogouvríu παλαιςτῇ. Schol 17: évíknce δὲ ὁ Ἐφ. xoi Ὀλύμπια ὡς προεῖπον (Didymus, cf schol 0 u 70. 82) xoi TTó6:1a* (gravius etiam distinguit [: -] V) ov' ὀλυμπιάδι (B.DEV, om C), et infra xai τὰρ Πύθια évíkncev δ᾽ Eg. τῇ τριακοςτῇ πυθιάδι (vulgo, λγ΄ 4, om C). De olympiadis numero πα΄ in F"" inscriptioni addito cf. ad inser O VIL. Carmen destinatum epulis Aiaci Locren- sium heroi 'tamquam deo" celebrandis (v 112 cl O VII 79) propter duas potissimum Epharmosti victorias, alteram *) Numeros F^ traditos morari desii, e uo per Drachmannum comperi ad O VII adnotari ὀλ. πη΄ (ex on), O T, O0IX r2, O X πβ΄, Ὁ XII πτ' ex og, O XIII πθ΄ ex οθ΄, O XIV ébonx. ex ἑβδομηκ. . PROLEGOMENA IV 61 Olympicam, alteram Pythicam, quarum utra prior sit, e carmine ipso, etsi olympieum decus tamquam recentius laeto quodam cum vigore renuntiari videtur, aperte tamen non elucet; id quidem probabile intervallo non ita magno illas vietorias diiunetas fuisse. Quodsi scholia olympi- cam adscribunt ol 73 (488), pythicam pyth 30 (466) — nam pyth 33 (454) sola eod A auctoritate nixus Locren- sium post pugnam Oenophytensem condicione in rationem quasi inducta haud facile quisquam amplectetur —, alte- rum utrum numerum corruptum iudicare necesse est, ut aut.ÓóÀ. om (468) vel οθ΄ (464) restituenda, aut in py- thiaedis numero duae litterae novandae esse videantur. Atque Hermanno quidem (sp Heynium 1817) pythicam Epharmosti victoriam ol 78, 3 (— pyth 30 sec scholiorum rationes) adscribere, olympicám in medio relinquere pla- euit. Boeckh in utroque scholio τριακοςτῇ τρίτῃ πυθιάδι scribere maluit, quem secutus est Bergk, nisi quod ille pythicam (ol 80, 3:81, 1), hic falso videlicet codicis F'"^ numero deceptus olympicam victoriam priorem esse (ol 81,1:81,3) existimabat. De metrica carminis ratione a primae aetatis carminibus abhorrente disseruit Ern Graf (Pind logaoed Strophen Marburg 1892, 30) Tu igitur finge Aiaci supplicationem decerni post victorias pyth 30 464 (ol 78,3) et olympiade insequenti (ol 79, 1) partas. - O X. XI ᾿Αγηειδάμῳ Λοκρῷ Ἐπιζεφυρίῳ ('Apxecrpárou add pauci dett, παιδὶ BC) πύκτῃ. — évíknce δὲ οὗτος ὁ "Ay. τὴν οδ΄ ὀλ. (vulgo, ἕκτην καὶ ἑβδομηζκοετήδν .4). Inscriptioni quod addit F^ de Archestrati nescio cuius victoria 'Apye- crpáru κέληϊε νικήςαντι τὴν πβ΄ neque ad rem quid- quam neque omnino fide dignum (cf ad O VII) Hage- sidami igitur victoriam carmenque gratulatorium Ὁ XI eum omnibus de quibus constat praeter ÀAmbrosianum testi- 484 bus ol 74 quin adscribamus nihil videtur obstare. Quem annum αὖ praeoptemus Ambrosiano anno 476 primum * suadet c O XIV ipsum quoque statim post victoriam festi- natum certissimaque ratione ol 76 (476) adscribendum, deinde alterum carmen Ὁ X aliquanto post prius carmen compositum, cum itinere in Siciliam (et in Magnam Grae- ciam: cf P II 18, fr 200) facto promissi: multis annis ante dati poeta commonefactus esset. Absurda carminis O XI inscriptio τόκος (ἀρχὴ τόκου V, subser τέλος τόκον. 62 Ο XII 410 O XIII 464 Ο XIV 4176 PINDARVS DFGY) propterea notatu digna, quod in vetustissimis iam libris (4.8 0}Ὁ E) comparet multisque verbis i in scholl | Vatt exponitur. "EproréAe ἽἹμεραίῳ δολιχοδρόμῳψ (vulgo, δολιχεῖ 4C), νικήςαντι τὴν οζ΄ ὀλ, ΒΕ. Schol Ambr: ὀλυμπιάδα μὲν éví- κηςεν οζ΄ καὶ τὴν ἑξῆς [οθ΄ add eod, οη΄ corr Mommsen], πυθιάδα δὲ κε΄, καὶ Ἴεθμια ὁμοίως. Vat: ἠγωνίςεατο ἐβδο- μηκοςτὴν ἑβδόμην (oZ) ὀλ. ΒΟΘΕΥ͂, καὶ τὴν ἑξῆς, πυθιάδα {δὲ suppl ex Ambr Mommsen» εἰκοετὴν ἐννάτην (κθ΄) se- eundum eosdem libros (praeter C qui κγ΄ exhibet teste Drach- manno) Titulum Ergotelis Philanoris f Himeraei (καθάπερ γε τὸ ἐπίγραμμα τὸ ἐπ᾽ αὐτῷ qncí) exscribens Paus VI 4, 11: δολίχου δύο ἐν ᾿Ολυμπίᾳ νίκας, τοςαύτας δὲ ἄλλας ἸΤυθοῖ καὶ ἐν Ἰεθμῷ τε καὶ Νεμείων ἀνῃρημένος, unde Boeckh (expll 205) octo fuisse Ergotelis victorias collegit; Pindarus ipse quattuor testatur v 18, duas Delphis, singulas Olympiae et in Isthmo partas. Carmen igitur compositum est post alteram victoriam Pythicam et ante Olympicam alteram, ut quoniam pyth 29 celebratam esse constat ol 77, 8, alterius victoriae Pythicae tempus, (κθ΄) a schol Vat fideliter traditum esse putandum sit. Nam quod pyth 23 tradit C, ut per iriginta fere annos Ergoteles iuventutem superasse cursu videatur, manifestus error est. Bergk* (p 6. 129) utramque victoriam Pythicam eodem mercatu (ol 77, 3) partam esse conicit, cui coniecturae non suffragatur Pisis Ξενοφῶντι Κορινθίῳ «εταδιοδρόμῳ xai πεντάθλῳ. — νική- ςαντι τὴν οθ΄ ὀλ., non dissentientibus scholl v 1: κατὰ τὴν οθ΄ ὀλ. De Thessali patris victoriis (88 55), e qui- bus unam (num primam parum constat, puérilem conten- dit Iongh p 528) Olympiae ol ξθ΄ partam testantur scholl, .v Àug Mommsen Delph 157—159. . "Acwríyw "Opxoueviw (épxou. unus e Moschopp, recepit Ty Mommsen) crobiei παιδὶ Κλεοδάμου. — vixrjcavri. (vi- κῶντι, ἐνίκηςε crábiov) τὴν ος΄ ὀλ. (BCEFGV, ot* inser D c duob Thomm, ος΄ ex οζ΄ Z). Carmen igitur 476 brevi ante poetae iter Siculum videtur esse compositum. PYTHIA ΡῚ Ἱέρωνι Airvaíu ἢ Συρακουείῳ ἅρματι Πύθια CDEG (πύθια ... oq ex cod Gott enotavit Ty Mommsen, unde 410 PROLEGOMENA IV . 68 Bergk olympisdem adscriptam fuisse suspicatur. At ex- hiberi πύθια -:- meris ornamentis *additis uno quasi ore iestantur qui mea gratia codicem inspexerunt amici) ἐνί- «nce δὲ ὃ Ἱέρων τὴν μὲν κς΄ (CV, κς΄ ἕκτην E) πυ- θιάδα καὶ τὴν ἑξῆς κέλητι, τὴν δὲ κθ΄ (ΟΕ Υὴ ἅρματι (ol 77, 3). Quem annum si tenebimus, eo tempore quo . ceantaverit poeta carmen P I, inde a bello Punico (v 72.79) decem annos, inde sb Aetnae montis (v 18 ss) eruptione nobilissima aut plus octo annos (sec Marmoris Parii com- putum, de quo v Busolt griech Gesch 1888 II 279 n 4) aut plus quinque (sec Thuc III 116), ab Aetnae urbis origine (Diod XI 48. 49) aut sex aut minus sex, tum ἃ bello Cumano (vv 72 85, Diod XI 51) quattuor, a bello denique Agrigentino (Diod XI 53, 4— 5), ad quod vv 50 ss rectissime rettulit Bergkius (adde quae Philol 53, 1894, 125 ss disputavimus), duos annos exactos fuisse concedamus necesse est. Quae temporum spatia cum. nobis celeriorem ut aiunt vitam viventibus admodum magna viderentur, fuerunt qui propter id ipsum a tradita pythiades nume- randi ratione abscedendum putarent, quorum signifer nostris temporibus exstitit Leop Schmidt, qui cum Bergkianae .thesi (Philol XIV) diffisus anno 1862 Boeckhii caleulo (v P II imprimis expll 206) librum de Pindari vita et scriptis superstruxisset, etiam post luculentas Bergkii (51865 et 51878) argumentationes usque ad vitae finem in sententia sua sibi perstandum existimavit (comm philoll in Lon Theod Mommseni 1878, indd Marb 1880/81 et 1887). Post Leopoldum si qui alii secus iudieaverant a Bacchylide redivivo victi sunt praeter Christium (Sitzgsb bayr Akad 1898, 6 ss); cf quae ad inscr O I adnotavimus. Τῷ αὐτῷ ΦΕΥ͂, Ἱέρωνι ἅρματι add Rom, Ἱέρωνι τῷ αὐτῷ, ἅρματι C, Ἱέρ. Xupakocíu ἅρμ. edd post Boeckhium. — ἄδηλον δὲ eic ποῖον ἀγῶνα᾽ biecracíacrai (διαςτ. C, διςταςιάζεται Rom) γὰρ οὐ μετρίως τοῖς πρὸ ἡμῶν. oi μὲν γὰρ οὐδὲ ὅλως émívikov αὐτόν φαειν εἶναι, Τί- μαῖος δὲ θυειαςτήριον (θυειατήριον G, θυειαςτικήν εὐ Νεμεακήν cet E), Καλλίμαχος δὲ Νεμεακόν (unde con- ieias iam Callimachum odas quasdam inter xeyupicué- vac rettulisse), ᾿Αμμώνιος δὲ xoi Καλλίετρατος Ὀλυμ- πιακόν (ut ol 78 factum necesse esset), ἔνιοι TTuOixóv (om C Rom), ὡς (ὥςπερ C, ὡς καὶ Rom) ᾿Απολλιύνιος PINDARVS 6 εἰδογράφος, ἔνιοι δὲ ἸΤαναθηναῖκόν (id quod voluit interpolato v 3 λιπαρᾶν ἀπ᾿ ᾿Αθηνᾶν [᾿Αθανᾶν certe de- 475? P III bebat] Dionysius Phaselita) Curulem victoriam quadriga equorum perfectorum relatam testantur vv 4. li, neque refragatur quod Hiero ἐδάμαςςε πώλους v 8. Propter Locrorum mentionem v 19 factam carmen compositum esse : post ol 75,4 necesse est, brevi post non est necesse. Atque ium demum scriptum esse cum familiariter Hierone usus eius ingenium et mores penitus poeta introspexisset, rec- lissime observavit Bergk eos redarguens, qui ante pere- grinationem Biciliensem (476/75) carminum in Hieronem factorum primum ἃ poeta Thebis transmissum esse con- lendissent. At siquidem neque morbus regis commemora- tur neque aut Cumanum bellum aut omnino recentiora proelia vv 2. 64— 65 significari videntur, vel propterea victoriam curulem non Pythiis 470 aut Olympiis 468, sed ludis nescio quibus 475 reportatam nuntiari. v 4 veri simile est. Reticeri ludorum nomen etsi non est in- auditum (v P XI 46, ubi obscurior aliqua patris victoria indicatur) tamen cum huius carminis versibus 1 ss initium quidem habeamus iusti epinicii, facere non possumus, quin τἂν λιπαρᾶν ἀπὸ Θηβᾶν φέρων μέλος ἔρχομαι ἀγγελίαν κτὰ eum Boeckhio ad victoriam Heracleis Thebanis (schol Ambr O IX 148, scho] N IV 32) partam referamus cl sicyonii epinieii exordio Κωμάζςομεν παρ᾽ ᾿Απόλλωνος Σεκυωνόθε, Moicai. Ἱέρωνι (Xupaxocíu add Boeckh» — vikrjcavri κέλητι τὴν κς΄ (κε΄ C Drachmanno, κγ΄ tres dett Mommseno testibus) καὶ κζ΄ πυθιάδα (ΒΟ V). Adde famosum illud scho- lium (BCD.EGV): Ἱέρωνι Πύθια νικήςαντι τὴν κζ΄ πυ- θιάδα (γέγραπται) μέμνηται δὲ καὶ τῆς πρὸ ταύτης πυθιάδος, ὥςτε ἐπὶ ταῖς δύο νίκαις τὴν δὴν ευντετάχθαι. εὐυνάδει δὲ καὶ τὰ ἀπὸ τῶν χρόνων. ὡς γὰρ ἤδη βαοι- λεύοντός qncv: “ὃς Συρ. v. β. mp. dcr. κάἀθίεταται (το CV) δὲ ὁ Ἱέρων βαειλεὺς κατὰ τὴν ος΄ ὀλ., τῆς κη΄ πυθ. τῇ προκειμένῃ ὀλ. ευγχρόνου oücnc, ὥςτε πάντη τε καὶ πάντως μετὰ τὴν Ücrepov πυθιάδα, ἥτις γέγονε περὶ τὴν οε΄ (Philol 53, 1894, 724, oc' libb) ὀλυμπιάδα, ευντετάχθαι τόνδε τὸν émívikov. Invenit igitur scholiasta ex Pythionicarum indice enotatas duas victorias equestres, alteram pyth 26, alteram pyth 27 adscriptam, unde cum PROLEGOMENA IV 65 Hiero βαςιλεύς audiret v 70, regnum autem circa eam olympiadem obtinuisse videretur, cui iam pyth 28 respon- deret, certissima ratiocinatione usus (πάντῃ τε καὶ máv- TUC) carmen ante alteram victoriam (pyth 27 partam) compositum esse posse negavit. Quem simplicem senten- liarum progressum impedivit sane homo parum elegans oratione satis lubrica, primum dicens: καθίεςταται ὁ Ἱέρων βαειλεὺς κατὰ τὴν og! ὀλ., quod τῇ οε΄ (sic E, κε΄ V, πε΄ G et vulgo) ὀλ., scilicet 75, 8 factum esse tradit Schol inscr P I; deinde: τῆς κη΄ πυθιάδος τῇ προκειμένῃ (i e ταύτῃ τῇ oc^) ὀλυμπιάδι ευγχρόνου οὔεης, ut fuerint, quibus pythiades et olympiades a diversis annis incipere ignorare videretur; tum: τὴν Ücrepov, post allatas Kg' et κζ΄, in parenthesi etiam κη΄, ut &ut vicesimam octavam aut adeo nonam aut, quasi a sexta ac non a septima sit profecta disputatio, septimam intellegere possis. Accura- tius tamen inquirenti dubium esse non potest, quin, nisi forte nimium probaturus erat grammaticus, post septimam et vicesimam carmen scriptum esse contenderit. Et po- stremo, ne qua relinqueretur dubitatio, ipse addidit opinor eam se dicere pythiadem, quae olympiadi 75 (478) re- . sponderet. Carmen igitur compositum esse constat post annum 478; nec minus certum post Aetnam urbem 476 aut 475 conditam (Αἰτναῖον ξένον 69), item post hospitium, quo usus est poeta apud Hieronem annis 476/75, ante curu- lem victoriam Delphis partam 470 (P I) redeunte Pythi- earum Pherenici (ποτέ 74) victoriarum (482. 478) me- moria, i e aut 474 (ol 76, 3) aut 470 (ol 77, 3). Prius 474? equidem temporis punetum praetulerim cum multis de causis (et ad P II et ad P I pertinentibus) quas exponere . non est huius loci, tum propterea quod Pherenicum equum quattuor quam octo annis post ultimam victoriam Cirrhae partam comissatione (73) celebrari veri similius est. De Pherenici aetate confer quae supra ad inser O I dispu- tavimus. PT. P IV. V ᾿Αρκεειλάψ (E et vulgo, -είλᾳ C^?" Y, quod edere solent e Boeckhio, om inser B^") Κυρηναίῳ (P V: τῷ αὐτῷ CV, τῷ αὐτῷ "Apkeciláu D^*EF) ἅρματι. — νικήςαντι τὴν 462 λα΄ πυθ. consentiunt scholl inser (ΒΟΏΕΤῚ P IV. V. VI Olympiecam victoriam, de qua cogitabat rex favente Poetao lyr.graec.? L.r. ed. Schroeder. 5 66 RV 490 PINDARVS poeta et deprecante P V extr, ol 80, biennio post par- iam esse testantur scholl (BCDE) P IV 1. Ace P V proprie epinieium esse senserunt iam scholl inser P IV et V. Illud quidem (P IV) in aula regis agi iubet poeta (v 1) ad augendam (v 3) hymnorum auram et ad inex- haustum divinarum fabularum fontem (v 299) regi denun- tiandum, post pompam scilicet sollemnem (P V) in urbe rite celebratam. Ξενοκράτει ᾿Ακραγαντίνῳ ἅρματι (om inser B). — vevi- κηκότι τὴν κδ΄ πυθ. BV, Aristot ap scholl inser I II, om DE. Carmen dedicatum Thrasybulo Xenocratis filio, quem aurigae vicibus functum esse cum carminis fabula, tum v 19. 50 docent, quamquam antiquitus (schol 13?) fuerunt qui negarent cll I II 18— 22. P VII Μετακλεῖ ᾿Αθηναίῳ ἵπποις (om inser B) — vudjcavmi τὴν 486 κε΄ πυθ. (DEGV, mn B Megacis Megacli f Olympicam victoriam adnotans, de qua v infra; kc mavult Christ) τεθρίππῳ. ἔςτι δὲ οὗτος οὐχ ὁ τὰ Ὀλύμπια νενικηκώς (v 12---18), ἀλλ᾽ ἕτερος (scil ᾿Αλκμεωνίδης, ᾿Αλκμέων δὲ τοὔνομα). τὴν δὲ ἐκείνου νίκην τούτῳ προςάπτει ὃ Πίνδ., ευνήθως αὐτῷ. τὴν γὰρ μζ΄ ἐκεῖνος ὀλυμπιάδα ἀναγέγραπται νενικηκώς. Sumpta haec ex docti alicuius hominis notis de Alemaeonidarum victoriis, quem non secus ac Pindarum apparet unam antiquiorem gentis victo- riam nosse Olympicam, ab Alcmaeone Megaclis f a 592 partam (Herod VI 125). Quam posteriorem Megacli cuidam adseriptam invenit victoriam (Olympicam nimirum, quod vidit de Wilamowitz Arist u Ath II 325), eam homonymia recte perspecta ab hoc Pythico victore abiudicavit. Pergit igitur scholiasta: ὃ δὲ τὴν πς΄ (scil ὀλυμπιάδα νενικηκώς) ἕτερος δὲ (δὲ del Wilamowitz) ἂν εἴη Μεγακλῆς τούτῳ ὁμώνυμος (ubi πη΄ B fj numero et hic et superiore loco ita scripto, αὖ & in exemplo suo invenisse, sed prave expressisse librarium facile credideris, kc' D, πς΄ EG V), ut Megaclem Megaclis filium, quem ol 88, 1 (428/7) Minervae quaestorum scribam fuisse accepimus (CIA I n 122. 123, Boeckh Staatsh* II 161—62. 179— 80, Kirchhoff ad CIA IV 3, 569), co- ronam oleaginam ol 86 (436) reportavisse putandum sit. Sed haec quidem nihil ad rem: illud certissimum Crisae curru vicisse Megaclem Hippocratis filium Alopecensem pyíh 25, cum esset eius anni initio ab Atheniensibus P VIII 446 P IX 414 FEX 498 P XI PROLEGOMENA IV 01 iestarum suffragiis in exsilium missus (CIA IV 1, 102, Aristot 'A0 πολ 22); nisi forte cum Christio interpre- taris: ὃ δὲ (— οὗτος δὲ) τὴν κς΄ (sic unus cod D qui supra ὃ EG τὴν xe πυθ. exhibet) [scil πυθιάδα (quod iam aegre desideres) évíkncev], ἕτερος δ᾽ ἂν εἴη (videlicet ἐκεῖνος ὁ τὴν μζ΄ ὀλ. νενικηκὼς — ᾿Αλκμέων) Μετα- κλῆς τούτῳ ὁμώνυμος. De κς΄ ὀλ. Phil 54 (1895) 282 n. ᾿Αριςτομένει Αἰγινήτῃ παλαιςτῇ (inser om B). — νική-. cavtt τὴν λε΄ πυθ. consentientibus libris nisi quod pro πυθιάδα D minio additum exhibet ὀλυμπιάδα. Numerum iraditum contra Odofr Müller (Aeginet 1817, 177 ss) aliosque bene defendit Leop Schmidt (Pind Leben u Dich- tung 1862 p 398) Bergkio non probante (cf Krüger hist philol Studd I 190 ss) Vicit igitur Aristomenes ol 83, 3 undecim fere annis post Aeginetarum libertatem ab Athe- niensibus oppressam. Τελεςσικράτει Kupnvaíu ὁπλιτοδρόμῳ (ὁπλίτῃ schol B 8 2, ὁπλιτηδρ. XZ, unde ὁπλίτῃ δρόμῳ Bergk) — νική- cavri τὴν κη΄ T0. (κη΄ ter B all, λη GU), τῇ δὲ λ΄ crá- διον. In altero scholio ἐνίκηςε μέντοι xai cróbiov [τὴν λ΄ πυθ.] οὐ φαίνεται δὲ ὁ Πίνδαρος ταύτης τῆς νίκης μνημονεύειν, cuc ὅτι προφθάκεας [τῆς xn] ἔγραψεν nu- meros inepte adiectos esse vidit Bergk. Carmen igitur adseribendum pyth 28 (ol 76, 3). Ἱπποκλεῖ [EFGIV, quod dedi c Bergkio, -κλέᾳ vulgo edunt eum f/alliergo, om BD, δέον 'immoxéa, τὸ τὰρ ὄνομα ἦν Ἱπποκλέας, ὡς xoi αὐτὸς ὃ Πίνδαρος (v 5. 57) δηλοῖ schol inser B cet] Θεεςαλῷ παιδὶ διαυλο- δρόμῳ. --- ἐνίκπξε δὲ τὴν κβ΄ πυθ. (BDU, μβ΄ V, κη΄ E) ie ol 70, 3, Pindaro vicesimum natalis diei esti agente. Opacubaíy Θηβαίῳ παιδὶ crobiei (vulgo, crabiobpóuu G, om inscr BD). — Θραςυδαίῳ παιδὶ Θηβαίῳ εταδιεῖ (schol B) νικήςαντι (τὴν) κη΄ (κε΄ V) πυθιάδα (crábiov add Y, vulgo om) καὶ τὴν λγ΄ SíauXov [ἢ cróbiov (καὶ cr. Bergk)] ἄνδρας. 8 2*: γέγραπται τῷ προκειμένῳ νικήςαντι τὴν λγ΄ πυθ. διαύλῳ (DE, hoc schol om B et ed Rom). $ 2*: οὐκ eic τὴν διαύλου (δὲ add Tricl? om B[D]E Rom) νίκην γράφει, ἀλλ᾽ eic τὴν τοῦ crabíov. Puerum victo- rem carmine celebrari poeta ipse videtur significare v 14 dicens paderna in ara eum tertiam coronam deposuisse δ᾽ 68 PINDARVS (Boeckh expll 337 et 341). Duas priores ipsas quoque Pythieas fuisse neque ex hoc loco necessario colligendum neque ex v 43. Nam recte Bergk TTu0óvikov nomen proprium dicit ell tit boeot CIG I nr 1571, 23 ss — 413, 23—26 Collitz; adde 476, 47 et quae disputant Fick et Bechtel Personenn? 1894 p 245, denique nomen simi- liter formatum ᾿Ισθμόνικος Fick 154. Illud vero certis- simum hane coronam familiae esse tertiam, non filii, de quo schol 21 8 2: αὐτὸς yàp (ὃ Opacubaioc scil ἐν παι- εἶν, v schol inser B) ἅπαξ ἀναγράφεται Πύθια νικήςας et schol 70 8 2: αὐτὸς δὲ ὁ Opacubaioc ἐν τῇ Πυθοῖ crá- διον évíkrcev. Ae ne id quidem plane reiciendum, quod de Olympica patris victoria numero olympiadis non ad- iecto tradit schol 21, 3: ἀναγέγραπται ὁ πατὴρ αὐτοῦ ᾿ Ὀλυμπιονίκης γεγονὼς xai αὐτὸς εὐτυχήςας, ubi δὶς 414 εὐτυχήςας scribendum censet ad filium ipsum referens, quem pyth 33 bis vicisse *et stadio et diaulo' (xoi crá- διον v supra) opinatur, Bergk; idem tamen de pythiadis numero dubitans in inscr retinuit παιδί. De patris vie- ioria si id quod traditum esse contendit grammaticus ex carminis v 47 coniecit potius quam ex anagraphis hausit, bene coniecit. Sed temere alius quidam (ad 70?) plures olympiades fuisse dicit. Nam tertia (14. 49) corona fuit Thrasydaei Delphis stadio parta (pyth 28, ol 76, 3), altera (patris nimirum, nam τῶν 45 “οὐ Pythonici patris οὐ Thrasydaei filii") Olympica eaque curulis (47. 48), prima (ipse quoque patris) certaminis genere (ἐν áppact) quam | loco (opp πολυφάτων - ἀγώνων) honestior videtur fuisse, quoniam olim (πάλαι 46) equis eam reportatam esse poeta dicere satis habet. .P XII Míbq αὐλητῇ ᾿Ακραγαντίνῳ (om inser BD, 'Axp. αὐλ. 490 edd post Ceporinum) — οὗτος évíknce τὴν κδ΄ πυθ. καὶ τὴν κε΄ codd consentientes. Atque in priore victoria con- sistendum esse poeta docet Midam simpliciter victorem renuntians. Accedit, quod pyth 24 ludis Apollineis Pin- darum interfuisse constat propter P VI. NEMEA. N I Inser om BD, Χρομίῳψ Aitvaíu ἵπποις UV; quod ex scholl ἅρματι recep Er Schmid praeoptare (cl v 7) Bergk* videtur ad inser I III p 332. Αἰτναίῳ (ex Pind N I 6, IX 30) PROLEGOMENA IV 69 huie quidem carmini recte adscribi negant Leop Schmidt P Leb 455, Ed Lübbert ind Bonn 1883/84 14. Post N IX Syracusis cantatum esse nunc quidem omnes fere consentiunt. N II Inser om BY, Τιμοδήμῳψ ᾿Αχαρνεῖ παγκρατεῖ D Tricl, Tu. ᾿Αθηναίῳ "Axapvet παγκράτιον TU; de "Axyapvet cf v € CIA II 1347, de παγκρατιαςτῇ, quod addunt c Mosch, Ty Mommsen suppl 155. N III Inscr om B, ᾿Αριςτοκλείδῃ Αἰγινήτῃ ine Tideri D, de Y non constat, ᾿Αριςτοκλεῖ schol Ambr EM 818, 33; cf Fick et Bechtel gr Personenn 26. 35, Herm Sauppe ad Plat Pro- tag 3185, Crusium Jahrbb class Phil 143, 1891, 385 ss et quae de Σωκλείδας : Σωκλῆς tradit Didymus schol Pind N VI 30 (181, 3 Ab), de Σίμων : Σιμωνίδης, Δάμαεις : Aa- μαείας (ap schol hypoth Pind Pyth) supra 51 n; denique de Δεῖνις: Δεινίας infra ad inser Ν᾿ VIIL. Carmen longiore post victoriam intervallo cantari profitetur poeta 80 (ὀψέ περ). N IV Inscr om BV, Τιμαςάρχῳ Αἰγινήτῃ παλαιςτῇ (bis habet) D, παιδί add Boeckh. Non temere εὐωνύμων ἀπ᾽ 'A8a- vüv 19 aut Σαλαμῖνα πατρῴαν 48 dici patet. De Me- lesia alipta Atheniensi (93) cf O VIII, N VI. N V Inscr om B, periit V, TTu0éq. υἱῷ Λάμπωνος παγκρατιαςτῇ D, Αἰγινήτῃ et παιδί add Boeckh, ἀγενείῳ addidi c Blassio Rh Mus 53, 1898, 284; cf ad inser I VI N VI Inser om B, periit V, ᾿Αλκιμίδᾳ Αἰγινήτῃ παιδὶ παλαιετῇ D, ᾿Αλκιμίδας Oéuvoc Κρής schol 173, 8. De Melesia alipta O VIII (carm fact 460) 54. | N VII Inser om B, om c rel carmm V, Σωγένει Αἰγινήτῃ πεντάθλῳ παιδὶ D, idem sed παι. πέντ. Tricl. — πρῶτος ὃ Σωγένης Αἰγινητῶν ἐνίκηςε παῖς ὧν πεντάθλῳ κατὰ Tiv τεςςαρεςκαιδεκάτην (κδ΄ D, νδ΄ Hermann ap Dissen expll 416) νεμεάδα. ἐτέθη δὲ ὁ πένταθλος παίδων (? Bergk, πρῶτος s πρῶτον eodd) κατὰ τὴν t(' (νγ΄ Hermann) ve- “μεάδα DB. Hermanniana correctione recepta efficitur 467? annus ἃ Chr n (873—106 —) 467. N VIII Inser om vett, Δεινίᾳ υἱῷ Μέγα crobiei Tricl, Acivibi (e earm v 16, ubi Aeívioc est in libris) Αἰγινήτῃ crobiet Er Schmidio praeeunte Boeckh, Δεινίᾳ ex scholl p 239, 6 Ab reduxit Bergk*, διαυλοδρόμιῳ ex scholl 242, 14 ad- seripsi. vv 35 ss in provectiorem poetae aetatem quadrare sponte intellegitur; cf etiam Graf P logaoed Str 43. 10 PINDARVS [NIX.X. XI] αὗται oí ᾧδαὶ οὐκέτι Νεμεονίκαις εἰεὶ γεγραμμέναι" [N IX] [N X] [N XI] II IH διὸ xexupicuévai φέρονται schol inser Ν IX p 256, 8. In calce carminis N VIII (p 242 Ab) quod τέλος habet D, nullius momenti esse eadem subscriptio scholl carm X adiecta fidem facit. Inscr om vett, Χρομίῳ Airvaíw (e scholl vett) ἅρματι Tricl Victoriam ipsam Sicyone aliquanto ante poetae iter Siciliense partam esse significat Pind v 52' (ποτέ). Inser om vett, Θειαίῳ παιδὶ Ἡλίου (corr Calliergus, cf 24) παλαιςτῇ Triel, Θεαίῳ 'Apreíu aX. Boeckh; cf carm vv 24. 37, Dittenberger Syll 297, 15. Carmen ante foe- dus inter Athenienses et Argivos ictum (Thuc I 102, 4; 108, 5) pugnasque boeoticas (ad inser I VIT) compositum esse patet. . Sur Inscr om vett, ᾿Αριςτταγόρᾳ πρυτάνει Τενεδίῳψ υἱῷ "A[p]- κεείλα Tricl, 'Ap. Tev. mur. Boeckh. cuvraxréov οὖν qncv ὁ Δίδυμος eic τὰ παροίνια (rop8eveia? Bergk), καθὰ καὶ τοῖς περὶ Φαςηλίτην ἀρέεκει scholl 332, 13.. Carmen senilem spirare sapientiam cl P VIII (ol 88, 8 — 446) probavit de Wilamowitz-Moellendorff in libelli Bacchylidei (1898) p 20; cf etiam fr 123. ISTHMIA Inser om vett, Ἡροδότῳ τῷ Θηβαίῳ. τινὲς δὲ (propter v 35) 'Opxouevíu: βέλτιον δὲ Θηβαίῳ ἐπιγεγράφθαι schol ἅρματι (c apogr quodam codicis D) add Er Schmid. Post Simonidis obitum Pindarum et hoe carmen et paea- ner Deliacum (fr 87. 88) scripsisse "libenter obsecutum Ceis qui posthabito Bacchylide populari principem lyri- eorum graecorum precibus adissent/, «coniecit Bergk* p 482 n 1. Inscr om vett, γέγραπται μὲν elc Ξενοκράτην 'Axpavav- Tivov, πέμπεται δὲ OpacuBoUMy διά τινος Νικαςείππου schol, unde Ξεν. 'Axpay. Tricl; ἅρματι add Heyne. Υ]ο- toria reportata ante ol 76, 1 (O II 50); carmen conditum videtur non solum Xenocratis, verum etiam 'Theronis (ol 76, 4 vel 77, 1) post mortem resque Agrigentinas pertur- batas. Senem poetam pristini affectus memoriam recolere observavit de Wilamowitz ind Gotting 1889/90 p 8 n. I III Inscr om vett, Μελίςςῳ Θηβαίῳ Tricl; πρόεκειται δὲ τῇ do) ἵπποις schol, et curulem vietoriam satis dilucide signi- ATV 1 PROLEGOMENA IV 11 ficare poeta videtur 13—17. Carmen Nemeaeum (III 11) inter Isthmia delatum esse, quoniam carmen Isthmiacum (IV 2) non solum in eiusdem victoris honorem, sed etiam id quod singulare iisdem numeris compositum tertio sit amplius, tertium autem quoniam ad curulem victoriam spectet quarto praemissum esse sententia est Bergkiif p 333. Veteres grammaticos Nemeaeum carmen pro Isthmiaco habuisse facilius crediderim cl IIT 11. Inscr om libri, τῷ αὐτῷ MeMccw Calliergus, Μελ. Onf. παγκρατίῳ Bergk. In D carmina ΠῚ. IV continuantur non secus atque I IL III (de N VII. VIII, I V. VI accura- lius quam in edd Ty Mommsen parergg 5), in B lacuna interiecta; scholl metr et III et IV om JD, habet (ad carm IV: τοῦ dici is εἴδους fj «τροφὴ ... ταὐτὸν ἔχει τῷ τρίτῳ) B; cf schol metr τοῦ πέμπτου, ἕκτου, ἑβδόμου εἴδους et τὸ ὄγδοον εἶδος B. Gramm vett carmina dis- pescuisse testis est ἐν τῇ ἑξῆς db de carmine quarto addens schol I III 24 p 398, 14. 'Videtur iam antiquis- simis temporibus ea carminis pars quae nune quarti car- minis titulum gerit & quibusdam exemplaribus abfuisse. Id et inser ἵπποις indicat et quae eius explicandae causa Scholiastes dixit Hermann, ap Heynium. Carmina duo in unum coniungebat post Héynium et Hermannum, παγκρα- τίῳ communi titulo adscribens, Boeckh, obloquente Berg- kio*-, qui carminis tertii partem extremam, quarti exor- dium intercidisse persuasum habebat. "Tertii carminis" versus XVIII post vietoriam Nemeae partam quarto non ineleganter (im glünzender Weise) praefixos esse censuit Const Bulle p:ogr schol prim Bremens 1869, Jahrbb class Phil 103, 1871, 585; carmina uno quasi spiritu cantari potuisse. et negavi (studd P [1878] 1—3) et nego; de quarii initio ἔστι μοι θεῶν ἕκατι μυρία παντᾷ κέλευθος, ὦ Μέλιςς(ε) ..., ὑμετέρας ἀρετὰς ὕμνῳ διώκειν nunc cf Baechy] XIX 1 πάρεςτι μυρία κέλευθος ἀμβροείων μελέων .:. et V 31, post Hieronem (victorem ol 76, 1 - 476) invocatum aquilaeque illam imaginem praeclare depictam, τὼς νῦν xai ἐμοὶ μυρία παντᾷ κέλευθος ὑμε- Tépav ἀρετὰν ὑμνεῖν. Isthmiaco igitur carmine composito choreutisque fortasse iam mandato, ut redeuntibus sollem- nibus Isthmiacis ageretur, tum, tribus fere ante comis- sationis publicae diem mensibus Nemeaea accepta corona, 28. 418,1} IV PINDARVS si non abiecto — nam et caritatis et gratiae plepum —, at suppresso — quippe rebus ipsis opinione celerius su- perato magnamque partem iam obsoleto, ut publice actum facile risum movere posse videretur — sub ipsam victo- riam (cll Pind O XL XIV, Bacchyl IT) Nemeaeum XVIII vel:XX versuum carmen a poeta ad eosdem modos nume- rosque festinatum, 5. civibus satis iam exercitatis commo- dissime cantatum atque saltatum esse arbitror. " Carminis quarti vv 16—17 si recte ad püágnam Pla- taeensem rettulit Boeckh (in Disseni expll 500), Baochy- lideam autem imitationem (V 31) in annos 476/5 inci- disse probabile est, sequitur ut Melissi victoriam Isthmiacam anno 478 (cf ad inscr I VIII) Nemeaeam 477 adscribere liceat. ; Inser om vett, Φυλακίδᾳ Αἰγινήτῃ παγκρατίῳ Tricl c Callistrato, Φυλακίδᾳ καὶ ΤΤυθέᾳ maluisse Hephaestio videtur scholl 427, 2; cf nott inser O VIII, I VL Carm Isthm V et post sexti in priorem victoriam facti et post Nemeaei quinti Pytheae fratri aliquanto meiori (I V 59) dedicati tempora compositum esse patet; grammaticorum errorem e verbis δεύτερον κρατῆρα I VI 2 natum esse censet Hephaestio apud schol 427, 11. De pugna Sa- laminia I V 48 ss laud&ta, in carm N V et I VI non com- memorata auditu dignus est Blass Rhein Mus 53, 1898, 285 ss, quamquam maiore temporis intervallo a bello per- Sico ne unum quidem ex his carminibus diiungere licebit. I VI Inscr om vett, Φυλακίδᾳ ἸΤυθέᾳ Εὐθυμένει μάτρωι Ἴεθμια (ut Ὀλύμπια vel Νέμεα in quibusdam codd additur inser O VII, Ὀλύμπια Πύθια [Ἴεθμια] Νέμεα TTerpoto inscr epinic Bacchylidis in pap Londinensi) Tricl; Φ. Ai. παγ- κρατίῳ Boeckh, ἐν παιςί add Heyne obloquente Boeckhio n er 569, ἀγενείῳ et I VI et I V addiderit quispiam οἱ O VIII 54 cum nott inscr N V, I VIIL De Psalychidarum victoriis quaecunque narrant scholl non ex anagraphis (cf ad N VII), sed ex Pindaro ipso hau- sisse manifestum est cl schol inser I V p 427— 28 Ab. Pindarus igitur testatur: Pytheae victoriam Nemeaeam carmine N V (Bacchyl XIII), eiusdem Isthmiaeam (sec schol 428, 2—5) fr 4, quam Isthmiacis Phylacidae fratris (I VL V) posteriorem fuisse ostendit poeta I V 17; Ne- meae Phylacidam vicisse ex I V 18 apparet, quo tempore, PROLEGOMENA IV 18 nisi quod ante alteram Isthmiacam, non apparet; Euthy- menis denique 'avunculi' Isthmiacam victoriam N V 41 significari (c scholl 162, 10. 458, 4) recte statuunt praeter Bergkium, qui verba ὁ Νεμέα μὲν ἄραρε (44) ad illum quam ad Pytheam referri mavult. Sed relinquitur diffi- eultas quaedam in verbis ἄραντο γὰρ νίκας ἀπὸ παγ- κρατίου τρεῖς ἀπ᾽ 'lcOuo0, τὰς δ᾽ ἀπ᾿ εὐφύλλου Νεμέας (I VI 60), quibus singulas a tribus illis pancratiastis par- tas victorias é6ommemorari Bergk arbitratur: τρεῖς, scil τὴν μὲν Phylacidae hoc ipso carmine celebratam, τὰς δὲ Nemeaeas, alteram Pytheae [N V], alteram Euthymenis illam, de qua secus nobis videri modo diximus. Sed quae est ista in veracissimo Musarum sacerdote vera dicendi ratio, qua cum unam victoriam praedicare fas sit, tres prae- dicari non videri paene non possunt! Deinde quid erat quod Argivam breviloquentiam exercendam sibi proponeret poeta in victoriis singulis in singulos simplicissime distribuendis? Sequitur ut quinque aut plures victorias laudari dicamus & poeta suam cuique tribuere non magis hic curante quam eiusdem carminis vv 8 ss, ubi duas crateras triumphales, I Vil Nemeaeam et Isthmiacam, tertiae quam desiderat Olym- picae opponere satis habet; cf etiam κλεινᾷ τ᾽ ἐν Ἰεθμῷ τετράκις εὐτυχέων Νεμέᾳ τ᾽ ἄλλαν ἐπ᾽ ἄλλᾳ καὶ xpa- νααῖς ἐν ᾿Αθάναις O VII 81. Tu curiosius quam Pindarus speraverat cuiusnam. quaenam victoria fuerit si inquiras, quantumvis coronarum numerum íribuas Euthymeni: lsth- miacas duas (Dissen expll 527) per poetam certe licebit. Inscr cum scholiis inser om vett, Στρεψιάδῃ Θηβαίῳ may- κρατίῳ Tricl^ Carmen a sene poete conscriptum esse, id quod vel ex verbis ... ἕκαλος ἔπειμι γῆρας 41 colligas, cum Heynio negavit (eli Scholl 34; Jahrbb class Phil 99, 1869, 190) Bergk "inter p:ima. poesis Pindaricae rudi- menta referendum" esse ratus propter exordium fabulosae historiae copia insigne. Quaestionem fere absolvisse mihi Boeckh videtur (expll 530— 34), nisi quod pugnarum ad Tanagram et Oenophyta factarum (χάλκαςπις "Apnc 25, ἔτλαν δὲ πένθος οὐ φατόν 37) tempora accuratius paullo definiri poterunt. De quibus quoniam multa interea in diversas partes disputata sunt, nostram sententiam paucis exponamus. Verba igitur τοῦ αὐτοῦ ἐνιαυτοῦ quae exstant in 14 PINDARVS indice nobilissimo civium Atheniensium e tribu Erechtheide unius anni proeliis interfectorum CIA 1 488 ad legitimum annum atticum aut ut quibusdam visum est omnino ad anni circuitum (cf etiam Prellwitz Festschr für Friedlünder Lpz 1895, 382) quam ad unius quasi stipendii spatium referre vel propterea malo quod pugnas ad Halias, ad Cecryphaleam, item ad Aeginam, duas in Megaride eadem prope aestate deinceps pugnatas esse parum credibile vi- detur. Neque aut Thucydides refragatur novo quasi ex- ordio facto (I 105) πολέμου δὲ καταςτάντος πρὸς Aiyi- γνήτας ᾿Αθηναίοις, μετὰ ταῦτα ad Aeginam insulam navali proelio decertatum esse dicens, aut Diodorus (XI 78) more suo Cecryphalensi Atheniensium victoriae (a 459 partae) τοιούτων εὐημερημάτων αὐτοῖς γεγενημένων bellum sus- 408 468,1 ceptum Aeginaeque urbis et obsidionem et deditionem continuo adiungens. Quae cum ita sint, nos quidem ob- sidionem illam novem mensium ἃ Diod XI 78, 4 traditam tenentes, ceterarum autem pugnarum iempora altius paullo quam Diodoro placuit repetentes, ad Aeginam et in Me- garide sumamus ineunte anno 458, aestate vergente ad Tanagram, sexagesimo altero die post (Thuc I 108) ad Oenophyta dimicatum esse, tum (μετὰ ταῦτα Thuc I 108, 4) Aeginam urbem hieme 458/57 concidisse. Iam optime omnia conveniunt. Nam εἰς ὥραν ἔτους (Plut Cim 17), in quod tempus Athenienses post cladem Tanagraeam novum Peloponnesiorum impetum metuisse feruntur, cum nihil aliud significet, quam in eius qui decurrebat anni tem- pus commodum', satis apte dici posse non videtur nisi post exactos menses aestivos, ut nihil dicam, quantum lemporis eis quae ante gestae sunt rebus, Lacedaemonio- rum dico in Doridem expeditione, Atheniensium insidiis circa Geraneam strüctis (Thue I 107, 3, Diod XI 80, 1) consumptum esse necesse sit. Ac ne quis miretur eodem paene temporis puncto quo in Megaride 'Peloponnésios' in Doride pugnasse: Thucydides quidem illuc Corinthios profectos esse, hue Φωκέων crpareucávrtuv ἐς Aupiüc τὴν Λακεδαιμονίων μητρόπολιν Lacedaemonios accurrisse, cum $ociis utrosque, auctor est nulla temporis nota addita, ' nisi quod post narratas pugnas Megaricas κατὰ τοὺς Xpó- νους τούτους (non μετὰ ταῦτα ut c 105) muros longos ab Atheniensibus aedificari coeptos esse et (καὶ) Lacedae- 456? I VIII 418? PROLEGOMENA IV 15 monios Doriensibus auxilium tulisse dicit. Neque aliud quidquam Diodorus tradit; nam quae inter alteram pu- gnam Megaricam et bellum a Phocensibus susceptum in codd leguntur verba paene ridicula μετὰ ὀλίγας ἡμέρας nihil moror. Viri docti in his temporibus constituendis dissentiunt, prouti quisque in indice illo Erechtheo aut de civili ut ita dicam aut de militari anno cogitat, novemque illos belli Aeginetiei menses aut in rationem inducit aut nume- rum corruptum esse putat. Nostrae rationes in hac qui- dem quaestiuncula chronologica fere cum Dunckero con- veniunt (Gesch d Alterth [1884] VIII 278 n). Sed ut ad Strepsiadam revertar: hanc quidem ho- minis Thebani victoriam Isthmiacam non ante ol 80, 4 vel anni à Chr n 456 mensem Aprilem reportatam esse satis constat, inter 'imberbes' coniecerim cum propter car- minis habitum cohortanti quam monenti similiorem, tum propter avunculi cognominis, cui laudis partem cedere Strepsiadas dicitur (24), εὐανθέ᾽ ἁλικίαν (34). Inser cum scholiis inscr om vett, Κλεάνδρῳ Αἰγινήτῃ Tricl, παγκρατίῳ (ex v 66) add Heyne, ἀγενείῳ παγκρατιαςτῇ lim. De carmine ipso proximis post pugnam Plataeen- sem (75, 2; 479 mens Septembr) temporibus adsignando fere consentiunt (post Salaminiam pugnam ante Plataeen- sem conscriptum censet Mezger Siegesl] 354). De duabus Oleandri victoriis v 4 laudatis parum constat: utramque ol 75, 2 (Nemeis 479 brevi ante pugnam Plataeensem, Isthmiis 478) partam dicit Bergk; ego Isthmiacam altius paullo repetendam esse duco, non quo victoriam prius re- portatam posteriore loco commemorare non potuerit poeta aut quo Isthmiscum anni 478 in pancratio decus adule- scenti Olearcho praeceperit Melissus vir (I IV; cf Gust Herbig in Commentt philoll semin phil Monac 1891, 141), sed quia poetae animus graviter afflictus (5 ss) coronarum non post (tamquam εὐδίαν ἐκ χειμῶνος I VII 38), sed ante cladem 'Thebanam ab Aeginetis partarum memoriam amicorum rogatu recolere videtur. Gymnicis autem cer- : taminibus severiore quodam instante certamine imberbes (N V, I VL V. VIII) quam viros studere maluisse non 16 PINDARVS v FASTI PINDARICI 0165,3 ΡΥ 11 δα 518 Pindarus nascitur 70,3 292 498 PX 12, ὃ 24 490 P VI XII TR 8 1 05 486 P VII 74, 1 48... Q EE s 75,1 480. pugna Salaminia 15, 2 A79 pugna Plaíaeensis 75, 3 418 1 VIII? : 76,1 476 O XIV. LII HI. Bacchyl V Aetna mons ardet sec Thuc ΠῚ 116 16, 3 28 A74 PIX.XI, fr 76—718, bellum Cumanum T4. E 472 O VI? bellum Agrigentinum 11, 8 29 470 PLOXIL JBacchyl 1V 78, 1 468 Hiero curru Olympia. | .Bacchyl ΠῚ 19, 1 464 fr 107, O IX. XIII. VII 20 8 ας δὲ 462 P V. IV 80, 1 460 Ο VIII 80, 3 458/71 ad Tanagram οἱ Oenophyia pugnatur Aegina wrbs concidit 81,1 456 O0 IV? 83, 3 85 446 P VIII Huic temporum indici quae coniecturis ^paullo incertioribus niterentur inserere nolui, ne dubiis certa obruerentur. De natalibus poetae haec habeo quae addam: Pindarum natum esse circa ol 65 Suidas tradit: γεγονὼς κατὰ τὴν ξε΄ ὀλυμπιάδα (Rohde Rhein Mus 33, 188), qui numerus unde haustus sit apparet ex eis quae addit idem: xarà τὴν Ξέρξου crpareíav ὧν ἐτῶν μ΄, confirmantibus optimae aetatis tempus ce- teris testibus: Diod XI 26, 8, vita Ambr (de Cadmi regno Messanensi ell Herod VII 163—64 Drachmann Berl phil Wochenschr 1897, 229 n), vita metr 21, Eust prooem 20, 7 οὐ [lectione corrupta] 18, 12 Ab, vit Thom 3, 7 Ab; quibus schol Pind I V 60 ἤκμαζε (Pindarus) κατὰ τὴν τούτων (de Persis) νίκην addebat Bergk* (de Boeckhii interpretatione ἤκμαζεν ὁ TTepcixóc πόλεμος cf Thue III 3, 1, Plut Them 4, 1) Olympiade igitur LXV, addito propter fr PROLEGOMENA Y ἌΣ T 198 anno tertio, Pindarum natum esse putabant ante Boeckhium (expl! 13. 330), qui superiorem olympiadem (64, 3) amplecti vel propterea videtur maluisse, ne carmen illud 'OAgía Λακεδαίμων, -Máxoipa θεκςεαλία secundum suam pythiadum rationem poetae XVI annorum imputare necesse esset, id quod non improbabile Tychoni Mommsen visum est (vit Pind [1845] 33). Veros et Pindari et pythiadum natales reduxit Theodorus Bergk. Bi cod B in linea scriptum exhibet 8: supra ΒΝ Bn in margin Bre add vocan) vel Υρ καί JBac ante correctionem B» post correctionem Be e corr, ubi quid ante corr obscurum Bit in litura : Βα ἃ prima manu Bb a recentiore manu Bi in lemmate scholiorum Ba . et in carminis contextu et in lemm scholl Bn) in lemmatum priore (altero). Editiones Pindari saepius laudatae: Calliergus Romae 1616 Ceporinus Basileae (Cratandr) 1526 (1556) Morel Parisiis 1558 Erasm Schmid Vitebergae 1616 Heyne Gottingae 1798 vol III 1 p 177 ss Godofr Hermanni commentationem de metris P, 2 p 396 eiusdem ad Chr Gotth Heyne epistolam continet Lipsiae 1817 "woblll 1795s Hermanni disserit Pindd Boeckh Lipsiae 1811— 21 I carmina, de metr, nott critt; ΠῚ scholia; II2 explicationes (Disseni ad Nem Isthm) Boeckh? ed min Dissen Bergk! Sebkoldowis (renov ed Dissen) Bergk* Hartung Tycho Mommsen! Lipsiae 1825 (Kl Schr V 248 ss) Gothae 1880 Lipsiae 1842 1843—50; relegit 1850 . Lps 1858. Lpzg 1855 . Berolini 1864 suppl(ementum adn cr Pind Ol 1864) e ps h (Olympia) ommsen? ed min m x" aur Schmidt (Olympia Christ! (Bibl Teubn) Bergk* Fennell Gildersleeve (Ol Py) Bury (Nemea) Ed Boehmer (sicil epizephyr Oden) Bury (Isthmia) Christ? (prolegg commentt instr) e E (Bibl. Teubn) Traj Rhen 1865 Berol 1866 Lps 1866 Jena 1869 Lips 1869 Lips 1878 Cambridge 1879. 88 London 1885 (it ed 1890) Lond 1890 Bonn 1891. Lond 1892 Lps 1896 Lps 1896 NS e τ τ ἐν τ * , ᾿ z e : » x " * j . s 3 p Y SER Hr oiii quid ade cort dbeenruan -- ΤΕΡΩΝῚ ZYPAKOTZIOI { ULLILCUU.L..U-—-3 x p! , r δι τ UID WE Ph» tent KEAHTI "Btrophae , pest, S WM Lu WVU LL. Uu c. — M LM IV — M Mox. cim M ὡς AD. ᾧ — — DN Ern U LAJ V NAJA LL VU LL Uu.M. ! UU CV MN m y Ls wu .M. 10 00 UU Ls συν. [v] AE see bui M on. tds MIN. EEUU ARMAS RP io MES ἐγ w TEM - cca τὸς ὅς , ετρ. à "Apicrov μὲν ὕδωρ, ὁ δὲ xpucóc αἰθόμενον πῦρ ἅτε διαπρέπει νυκτὶ μεγάνορος ἔξοχα πλούτου" De earminum inscriptionibus prll IV. Str vv 3 et 4 coniungebat Bergk; cf ad 73. Epod v 2 in duos versiculos dispescuit Ed Boehmer (v nott metr O IIT. 6 et 7 (cf 57. 86) in unum coniunxit Boeckh, di- visit Bergk*-* cum (Ty Mommsen (annot crit supplem p 9) Boeckhiana numerandi raiione non mutata. Poetae lyr. graec.* 1.1. ed. Schroeder. 6 82 PINDARI CARMINA εἰ δ᾽ ἄεθλα γαρύεν : ᾿ 5 ᾿ἔλδεαι, φίλον ἦτορ, : 5 μηκέθ᾽ ἁλίου «κόπει ἄλλο θαλπνότερον ἐν ἁμέ- ρᾷ φαεννὸν dcrpov ἐρήμας δι᾽ αἰθέρος, 10 μηδ᾽ Ὀλυμπίας ἀγῶνα φέρτερον αὐδάςομεν᾽ ὅθεν ὃ πολύφατος ὕμνος ἀμφιβάλλεται ςοφῶν μητίεςει, κελαδεῖν 1ῦ 10 Κρόνου παῖδ᾽ ἐς ἀφνεὰν ἱκομένους μάκαιραν Ἱέρωνος écríav, ἀντ. α θεμιςτεῖον ὃς ἀμφέπει ckümrov ἐν πολυμάλῳ Ciel, δρέπων μὲν κορυφὰς ἀρετᾶν ἄπο πακςᾶν, 20 ἀγλαΐζεται δὲ καί 15 μουεικᾶς ἐν ἀώτψ, οἷα παίζομεν φίλαν ἄνδρες ἀμφὶ θαμὰῤ τράπεζαν. | 25 ἀλλὰ Aupíav ἀπὸ φόρμιγγα παςςάλου λάμβαν᾽, εἴ τί τοι. Πίςας τε καὶ Φερενίκου χάρις νόον ὑπὸ γλυκυτάταις ἔθηκε φροντίειν, T 30 20 ὅτε παρ᾽ ᾿Αλφεῷ córo δέμας ἀκέντητον ἐν δρόμοιςει παρέχων, κράτει δὲ προςέμειξε δεςπόταν, ἐπ. α΄ Cupoaxóciov ἱπποχάρμαν βαςιλῆα᾽ λάμπει δέ οἱ κλέος 35 1—19 perierunt in. B. 8 vopóev libri, idem voluit (yapoiev scribens) cod Vat Achill isag excerpt Arat phaen p 51,16 Maass, dor formam testantur scholl; prll II*9 — 5 μηκέθ᾽ ἁλίου interpoll, μηκέτ᾽ ἄελ. boni omnes; prll II!! 6 φαενὸν AC, qaevvóv E (reposuit Boeckh), φαεινὸν D (Byz, Heyne) 10 ixouévouc (Hermann ap Heynium 1798) boni omnes praeter C, qui ἱκόμενοι ex scholl (rà δὲ ἱκομένους ἀντὶ τοῦ παραγενόμενοι, scil abbácopev?), ἱκομένοις (-uévota) refertur e duobus vel tribus dett, aut nom (— OL dat exhibent Moschopp E Scholl p 57—858 Ab), dativum praetulit Tricl, defendit Hermann ap Heyn 1817 et o VI35 12 πολυμάλῳ vett, πολυμήλῳ .AsC* Thom (Ahrens d d 153; cf ad II 32): εὔκαρπος Sicilia audit ap Pind N I 14, ἀγλαόκαρπος fr 106, ápicrókap- πος Baechyl III 1, ut πολύκαρπος Cyrene Pind P IX 7; Bergkium (ad Sim fr 28) πολυμάλῳ hyperdorismo admisso (cf prll 11?!) ad pecorum copiam referentem redarguit Ed Hiller Philol 52 (1893) 719 20 cod B foli incipit ἀλφεῷ libri nisi quod ἀλφειῶ V c libb Plut qu conv IX 15, 2; prl II* . 28 cupakoc(c)- DEN, cupakouc- 480, immoy- vett, ἱπποχ- (prll II55) rece, -ciuv vett, -kóciov (-κούειον) recc, -χάρμαν B (AN), -χαρμᾶν OLYMPIA I 83 ἐν εὐάνορι Λυδοῦ Πέλοπος &momía: οὔ τοῦ μεγαςθενὴς ἐράςςατο Γαιάοχος ἸΠοςειδάν, ἐπεί νιν καθαροῦ λέβητος ἔξελε Κλωθώ, 40 ἐλέφαντι φαίδιμον ὦμον κεκαδμένον. 5j θαυματὰ πολλά, καί πού τι καὶ βροτῶν 28" φάτις ὑπὲρ τὸν ἀλαθῆ λόγον : 45 (80) δεδαιδαλμένοι ψεύδεςι ποικίλοις ἐξαπατῶντι μῦθοι. 80 Χάρις δ᾽, ἅπερ ἅπαντα τεύχει τὰ μείλιχα θνατοῖς, ἐπιφέροιςα τιμὰν καὶ ἄπιςτον ἐμήςατο πιςτόν 60 ἔμμεναι τὸ πολλάκις᾽ ἁμέραι δ᾽ ἐπίλοιποι (85) μάρτυρες εοφώτατοι.. 38 ἔςτι δ᾽ ἀνδρὶ φάμεν ἐοικὸς ᾿ 55 ! ἀμφὶ δαιμόνων καλά᾽ μείων γὰρ αἰτία. ΟΠ, uirumque casum testantur scholia, genetivos tutatus est solus Kayser lectt Pind 1840 p 2 epodd τ' et δ΄ audacter mutatis ; 24 ἐν AB, om CD Thom, παρ᾽ interpoll ebávopoc Dc (multi suprascr), ἐποικίᾳ var lect in scholl commemorata, Hermanno 1831 (opp VI 52) probata 26 ποςειδῶν .BCN, ποςειδᾶν vulgo libri et edd ἐξεῖλε vett, eorr Byz 98 θαυματὰ ΒΑγρ' ΕὟΡ, v 1 scholl AC, Eust Π 400, 80, Od 1796, 2, Io Diac ad Hes scut 154 (a Boeckhio laudati) θαύματα Avoe*Cpe ex scholiis cum quibusdam rece, θαῦμα τὰ vulgo (CaeCp^) πού τι (om Tt B) libri; prll II'* — 285 φάτις vett, quem modo nominativum inter- pretantur scholl (oi λόγοι τῶν ἀνθρώπων schol AB, φήμη gl! N) distin- guentes aut ante ὑπὲρ, αὖ schol AB, aut post λόγον, ut schol ined E (ἰεχύει g! CE), modo accusativum (ἔνιοι bé τὸ φάτις ἀντὶ τοῦ τὰς φρένας τῶν ἀνθρώπων φαςίν schol C), unde φρένας in textum libr interpoll ir- repsit. Unus e dett (Z) suprasér exhibet φάτιν (quod Boeckh recepit) ipsum quoque ex scholiis 7"3que corruptis invectum (ἔνιοι δὲ φάτιν ἀντὶ τοῦ τὰς φρένας krÀ omisso φαεὶν .ABEU Rom, ἔνιοι δέ φαεῖν [0] edidit Heyne). 'Admirabilia, inquit poeta, sane multa (eaque vera), sun - tamen opinor etiam quae hominum sermone (prll II?" ultra id quod unice verum est exornatae versicoloribus mendaciis fallant vel fallaciter proferant fabulae' (ἃ [κλέμματα] τὸν πολέμιον ἀπατήςας Thuc V 9, 15 τοῦτο ὑμᾶς ἐξαπατῆςαι, ὡς Xen An V 7, 6, quod non iam audet di- cere Lye Leocr 55). Appositionem (páric — μῦθοι) agnovit Hermann ap Heyn et opp VI 35; βροτῶν | λόγον ὕπερ τὸν ἀλαθῆ pátic | δεδαιδαλ- μένῳ ... μύθῳ Bergk, φάτϊς — φάτιας (c schol CE) Mommsen supplem 4 (prll II'$, (βροτῶν) oáric' Maur Schmidt Pind Ol p CXVI (at cf Hermann opp I 250), φάται, item in scholl φάται ἀντὶ τοῦ ψευδεῖς λόγοι (coll He- . Sych gl φάτης“ ψεύςτης) Flach Jahrbb class Phil 119 (1879) 460, φύειν Fritzache ib 680; sunt etiam qui post φάτις vel post λόγον plenius distinguant ἀλαθῆ FN, ἀληθῆ Ὁ 80 Χάρις Er Schmid, χάρις Bergk c Boeckhio 84 cagpécraro: Hecker Phil 5 (1850) 440; εοφώτα- TO: exspectaveris cll N III 22—28; sed videtur μαρτ, cog. &d ἐπίλοιποι à; $* 84 PINDARI CARMIMA υἱὲ Ταντάλου, c& δ᾽ ἀντία mporépuv φθέγξομαι, ᾿ πότ᾽ ἐκάλεςε πατὴρ τὸν εὐνομώτατον 60 ἐς ἔρανον φίλαν τε (ίπυλον, : (40) ἀμοιβαῖα θεοῖςει δεῖπνα παρέχων, 40 τότ᾽ ᾿Αγλαοτρίαιναν ἁρπάκαι, ἀντ. β΄ δαμέντα φρένας ἱμέρῳ, χρυςέαιςί τ᾽ ἀν᾽ ἵπποις 65 ὕπατον εὐρυτίμου ποτὶ δῶμα Διὸς puerafácar ἔνθα δευτέρῳ χρόνῳ : (45) ἦλθε καὶ Γανυμήδης 170 45 Ζηνὶ τωὔτ᾽ ἐπὶ χρέος. ὡς δ᾽ ἄφαντος ἔπελες, οὐδὲ ματρὶ πολλὰ μαϊόμενοι φῶτες ἄγαγον, ἔννεπε κρυφᾷ τις αὐτίκα φθονερῶν γειτόνων, 15 ὕδατος ὅτι Te πυρὶ Céoicav eic ἀκμάν ᾿ (60) μαχαίρᾳ τάμον κατὰ μέλη, 50 τραπέζαιςεί τ᾽, ἀμφὶ δεύτατα, κρεῶν ἶ 80 ςέθεν διεδάςαντο καὶ φάγον. | 97—88 ἐς om Thomani; ἐς εὐνομώτατον τὸν ἔρανον ωει κε Hermann opp VI 35, τὸν εὐνομώτατον ἔρανον ἐς φιλάν τεῦ Bergk, ἐπ᾿ εὖν., cetera cum Bergkio, Hartung. Mihi quidem articulus eximia qua- dam cum gravitate positus videtur, ut convivium illud, quod esset in fabulis, et celebratum re vera esse et ut pium atque sollemne ab omni fraude alienum fuisse significaretur (cf ἀνόμῳ τραπέζῃ Herod I 162) 41 xpucéoic xàv' C, -a κἀν 2), -av ἀν᾽ (vel ἀν) vulgo, χρυςέαιςί τ᾽ ἀν᾽ Er Schmid; librorum lect (cf etiam schol 2 351) qui retinent, infinitivum μεταβᾶςαι aut cum Hermanno ex ἁρπάςαι suspendunt, aut cum Boeckhio ex δαμέντα ἱμέρῳ, pauci quod sciam asyndeto admisso e verbo φθέγξο- μαι. Erasmi honorem restituit Mauricius (ind len 1879 p 5 not) cll ἅρ- πας᾿ ἔνεγκέ τε χρυςέῳ — δίφρῳ P IX 6 — 48 δεύτερος Hecker Philol 5 (1850) 440 — 46—66 perierunt in B post fol2* 47 κρυφᾷ A so- lus; prll II$* φθονερῶν ve vev. C 48 ὅτι τε libri; grammatici Ale- xandrini et Aelius Aristides (1 442 D) quid legerint, non liquet, quam- quam τεμόντες ce schol C, τεμών ce schol .E et τὸν ἸΤέλοπα κατὰ μέλη τμηθέντα éyn8évra Aristides; τὸ τὲ Tepiccóv (ut in dichotomia, quam c Heynio statuunt Rauchenstein comm P II 9, Friederichs Pindd St 6) gl F; τε coniunctionem putabant Boeckh et Hermann, ce scr Bergk,. τε (— ce) recte tuentur Christ Sitzgsb bayr Ak 1891, 28 [idem 1896 edidit ce] et Jak Wackernagel Indog Forsch edd B. et Streitbg I 1892, 361; prl II'€ — ér'- vett, ἀμφ᾽ interpoll, eic e hoball Mommsen, recepit Bergk (addens 'nisi forte gravius vitium delitescit?) 49 κατὰ μέλη (karau.) libri c scholl et Aristide, κάτα Hermann ap Heynium plaudente Boeckhio 50 δ᾽ Ath 641v, om partic D ἀμφὶ δεύτατα (ἀμφιδευτῖ D) libri omnes (ΞΞ Greg Cor p 207), nisi quod ἀμφιδεύματα Voc (ἀμφὶ δεύτατα idem »o), unde ἀμφὶ δεύματα W; ápqibeupa (de mensa secunda verba faciens) Ath, qui sententiam loci unus omnium rectissime videtur perspexisse. Sunt ἐς Ὁ τα μα σα ον nott metr 58 ἀεὶ velt, corr Byz; pr OLYMPIA I 85 ἐπ. p ἐμοὶ δ᾽ ἄπορα γαςτρίμαργον μακάρων τιν᾽ εἰπεῖν" ἀφίεταμαι" ἀκέρδεια λέλογχεν θαμινὰ κακαγόρους. 8ὅ (55) εἰ δὲ δή τιν᾽ ἄνδρα θνατὸν Ὀλύμπου εκοποί 55 éríuacav, ἦν Τάνταλος οὗτος᾽ ἀλλὰ γὰρ καταπέψαι μέγαν ὄλβον οὐκ ἐδυνάςθη, κόρῳ δ᾽ ἕλεν ἄταν ὑπέροπλον, ἅν οἱ πατὴρ ὕπερ 90 51» κρέμαςε καρτερὸν αὐτῷ λίθον, (60) τὸν αἰεὶ μενοινῶν κεφαλᾶς βαλεῖν εὐφροεύνας ἀλᾶται. ctp. Y' ἔχει δ᾽ ἀπάλαμον βίον τοῦτον ἐμπεδόμοχθον 95 60 μετὰ τριῶν τέταρτον πόνον, ἀθανάτων ὅτι κλέψαις enim ires praeterea explicandi rationes a scholiastis significatae, quarum suum quaeque nostris temporibus invenit patronum: 1) τὰ βεβρεγμένα (τῷ αἵματι), unde ἀμφιδευτὰ τὰ Pauw nott in Pind 1747 p. 5, δεύματα (ἀμφὶ τραπέζαιει iungens) Boeckh, quae γεύματα interpretatur Lübbert ind Bonn 1888 p XI, 2) τὰ ἔεχατα 'nur die Extremitüten? (antecepta quo- dammodo posteriore illa de Pelopis umero historiola) ἀμφὶ διεδάςαντο 1un- ens Hermann ap Heyn et opp VI 58; contra *nec quidquam reliqui fecisse fisachensiein commentatt Pind II 10, 8) καὶ τὸ τελευταῖον 'postremo' Mommsen suppl p 5—6. Eam fuisse deorum immortalium helluationem, ut luxurioso convivio instituto plura fercula apponi iuberent, quorum 'inter ultima? de pueruli membratim consecti cocti distributi tanquam de leporis vel turdi carnibus avide gustarent, vulgo credebant, Pindarus negavit. De gen cf τῶν τε γὰρ καὶ τῶν διδοῖ I HI--IV 51, κρεῶν δια- διδόναι Xen Cyr I 3, 7; de praep ἀμφί c accus οὗ Ζηνὸς ἀμφὶ πανάγυριν Λυκαίου Ὁ IX 96, nisi forte τραπέζαιςί τ᾽ ἀμφὶ δευτάταις praeoptas 52 ἄπορον vett, ἄπορα interpoll, utrumque (ἄπορον ἀγαςτρ.) cod 4 Ath 6413; cf ad P X 68 53 xakay. boni, κακηγ. ΝΡΟ c dett, -γόρος .AcCi (gl E), -ouc .AsCoc DN*V (Moseh), -γόρως E (Tricl); prll II? — $75** τάν (τήν) οἱ libri (cf P I1 39)7*» οἱ Hermann ap Heyn 1798. Duplex prono- men (οἱ — αὐτῷ) diserte testantur scholia (cf etiam I II 15), ἅν oi — καρτεράνωτον Hecker Phil V 442, ómépomAóv οἱ, τὰν Hartung, ὑπέροπλον otov Maur Schmidt p CXVII, alia rursus idem ind Ien 1880 p 4, tum Fennell 1879, Breyer Anall P (diss Vrat) Ew 71, Buchholz Anthol Lyr Griech 1883 II 188, Bornemann Berl phil Woch 1885 p 1479, Jurenka Wien Stud 15 (1893) 153, Bury class rev 7 (1893) 207; tres emendationes Bergk invenit, quas neque ut reticere neque un&m ut ipse sibi probaret a se impetrare potuit; idem recte ὕπερ (prll zwi ónepkpéuac(c)e Boeckh c libris; II*? μενοινῶν κεφαλᾶς μολεῖν ὃ Fennell, F? ὀΐων κεφαλὰν βαλεῖν Herwerden studd 8, unde μὲν οἴων nescio quis. Finge animo lapidem nescio quo modo suspensum, cadu- cum illum quidem in regis caput, sed nunquam aut cadentem aut, quid- quid molitur alter ille Sisyphus, loco concedentem, ut quasi in caput ipsum impositus esse videatur; de verbi βαλεῖν notione cf prll 1198 9 ἀπάλαμνον vett, ut Hes "Cei aliquot libri, unde de regne ante duas liquidas cogitant Ty Mommsen suppl 6, Heimer studd P 114; cf OX 80 — 60 τέταρτος Pauw, pessumdans ut solet poetae sermonem, 86 PINDARI CARMINA ἁλίκεςςι ευμπόταις ! νέκταρ ἀμβροείαν τε 100 (65) δῶκεν, οἷειν ἄφθιτον θῆκαν. εἰ δὲ θεὸν ἀνήρ τις ἔλπεταί {τι λαθέμεν ἔρδων, ἁμαρτάνει. 65 τοὔνεκα προῆκαν υἱὸν ἀθάνατοί oi πάλιν 105 μετὰ τὸ ταχύποτμον αὖτις ἀνέρων ἔθνος. πρὸς εὐάνθεμον δ᾽ ὅτε φυάν (10) λάχναι νιν μέλαν γένειον ἔρεφον, 110 ἑτοῖμον ἀνεφρόντιςεν γάμον 10 Πιεάτα παρὰ πατρὸς εὔδοξον Ἱπποδάμειαν ςχεθέμεν. ἐγγὺς ἐλθὼν πολιᾶς ἁλὸς οἷος ἐν ὄρφνᾳ 115 ἄπυεν βαρύκτυπον (15) Εὐτρίαιναν" ὃ δ᾽ αὐτῷ πὰρ ποδὶ ςχεδὸν φάνη. 75 τῷ μὲν εἶπε ᾿Φίλια δῶρα ο 120 Κυπρίας ἄγ᾽ εἴ τι, TToceíbaov, ἐς χάριν ἷ τέλλεται, mébacov ἔγχος Οἰνομάου χάλκεον, ἐμὲ δ᾽ ἐπὶ ταχυτάτων πόρευςον ἁρμάτων 195 sententiam iamen rectius assecutus, quam qui Comparettio duce (Phil 32 [1873] 227) quartum Tantali laborem enuclearunt laborum aeternitatem ἀθανάτους AE κλέψαις DEAve (τὸ εὐκτικὸν ἀντὶ μετοχῆς gl 4), κλέψας AC; prll 184 — 68—64 oic C θέςεαν αὐτὸν optimi libri, ἔθέεαν (quod re- cepit Bergk v 63 oic viv proponens) αὐτὸν IPQ, Géccav αὐτὸν pars Thomm, αὐτὸν om Byz, nec legerunt vett gm: ἐποίηςαν, αὐτὸν δηλονότι gl Vrat? (p 51 Boe); O0éccav formam barbaram primus movit Schneidewin xríccav scribens (forma θῆκαν propter praegressam δῶκαν, subsequentem Tpofjkav repudiata), 6fjcav (lactabant) Ahrens ap Schneidewinum 1848 p 351, ἀφθίτους θῆκεν Hartung, θέν viv Mommsen, τεῦξαν Homan (ed Lps 1876), ἄφθιτον 8écav | οἷς viv: Maur Schmidt ind Ien 1879 p 5, θῆκαν tuetur Rau- chenstein comm Pind II 11 λαθέμεν vett nisi quod ληθέμεναι DN: (ef ad. P IV 1), {τι Aacéuev interpoll, {τιν Aaeépev Calliergus Boeckh, λελα- θέμεν (Épbuv absolute accipiens) Mommsen, quod recepit Bergk*, ἀνήρ τι Βέλπεται λελαθέμεν Jurenka Wien Studd XV 154 épbwv] de spir prll II!* 65 τοὔνεκά οἱ velt, oi transposuit Tricl 66 αὖθις CE 61 in- cipit B fol 11 (cf v 46) 5'om C 69 ἕτοιμον 4 71 ἐγγὺς δ᾽ vett, ἄγχι δ᾽ interpoll, ἐγγὺς Bergk(?**; prll p 9 78 eüpurplowav vett, | corr Moschop, βαρύκτυπ᾽ εὐρυτρίαιναν ὃ (versibus coniunctis [πολλάκῖς ἢ 821, metaplasmo admisso) Bergk 174 πὰρ ποεὶ interpoll ἐφάνη A (sed φάνη A!) 76 τῷ μὲν ἔειπε Ambrr Thom, τῷ δ᾽ ἔειπε Tricl, τῷ δὲ Féime? Mommsen εἴ τοι C 76 ᾿Αμμώνιος ἔγχος Οἰνομάου τὸ ἅρμα UN schol Ambr, *qui videtur Évroc scripsisse, sed nihil novandum* rg OLYMPIA I 81 (80) ἐς "Alv, κράτει δὲ méAacov. ἐπεὶ τρεῖς τε καὶ δέκ᾽ ἄνδρας ὀλέςαις 80 μναςτῆρας ἀναβάλλεται γάμον ἐπ. τ΄ θυγατρός, ὃ μέγας δὲ κίνδυνος ἄναλκιν οὐ φῶτα λαμβάνει. 130 θανεῖν δ᾽ οἷειν ἀνάγκα, τά κέ τις ἀνώνυμον (86) γῆρας ἐν «κότῳ καθήμενος ἕψοι μάταν, ἁπάντων καλῶν ἄμμορος; ἀλλ᾽ ἐμοὶ μὲν οὗτος ἄεθλος 186 85 ὑποκείςεται᾽ τὺ δὲ πρᾶξιν φίλαν δίδοι.᾽ ὥς ἔννεπεν᾽ οὐδ᾽ ἀκράντοις ἐφάψατο 865 ἔπεςι. τὸν μὲν ἀγάλλων θεός (90) ἔδωκεν δίφρον τε χρύςεον πτεροῖείν τ᾿ ἀκάμαντας ἵππους. 140 crp. δ΄ ἕλεν δ᾽ Οἰνομάου βίαν παρθένον τε cóveuvov: ἃ τέκε λαγέτας ἕξ ἀρεταῖει μεμαότας υἱούς. 146 90 νῦν δ᾽ ἐν αἱμακουρίαις ᾿ ἀτλααῖει μέμικται,͵ (95) ᾿Αλφεοῦ πόρῳ κλιθείΐς, τύμβον ἀμφίπολον ἔχων πο- 150 Aen λυξενωτάτῳ παρὰ βωμῷ τὸ δὲ κλέος τηλόθεν δέδορκε τἂν Ὀλυμπιάδων ἐν δρόμοις 95 Πέλοπος, ἵνα ταχυτὰς ποδῶν ἐρίζεται 155 78 εἰς DE . 79 óXécoic Bi et Greg Cor p 210, -(C)cac rell 80 uva- crfjpac (uvncr. D c dett) vett, Greg Cor p 210, Tzetzes ad Lycophr 156, ἐρῶντας interpoll (— Philostr imagg I 30 iE 17 Vindob]; sed μνη- crfjpec I 17 [p 36, 9], uarfjpac (speculatores) ÀÁristarchea abusus coniectura Il | 394 olim coniecit Bergk (μαςτῆρας nunc scribitur Eratosth Catast 82 oic omnes ut videtur, corr Byz τά .A (cum gl κατὰ τί) BiCec Greg Cor p 212, τί B*CrcD c rell, neque scholia formam τά agno- scunt, cá Pind scripsisse censet Jak Wackernagel; prll ΠῚ — 84 οὗτος ἀεθλός γ᾽ vel οὑτοςὶ ἄεθλός γ᾽ Tricl 85 ἐπικείςεται Hecker Phil V 439 86 ἔνεπεν BC, ἤνεπενῦ Bergk; prll II*5 ἐφάψατ᾽ ὧν Byz 87 τε (post δίφρον) om CD.EN (— Ambrr), unde (om τε) ἐν ante mrep. inve- xerunt Byz χρύςειον CO 88 ἕλε τ᾽ 2 ξύν- A, cóv- Αἱ 89 ἃ τέκε vett c scholl, τέκε δὲ vel τέκε τε interpoll, ἑλὼν δ᾽ — ἔτεκε vel τέκετο (πϑαὰθ probabile Pindarum ἄτεκε pro ἔτεκε dixisse littera ἃ augmenti loco servata") Bergk, ἕλε δ᾽ tueri schol Eur Androm 107 ipse addens; ἔτεκε Ed Boehmer; de syll anc cf 80, 113, O Π 99, IX 54. 58, X ep 3 μεμαότας vett c scholl, μεμαλότας hyperdorismum invehentes interpoll, τεθαλότας ᾽ Schneidewin, probavit Hartung, Bergkium μεμαλότες ex novicio quodam epigrammate (948. Καὶ Ὁ) afferentem refutavit Ed Hiller Philol 52 (1893) 721 92 ἀλφαιοῦ Acc (ut ἀλφεοῦ vulgo), ἀλφειοῦ Ar. 98 πολυξενοτ. BC 94 τῶν Mosch c aliquot vett δρόμοις; πέ- Aomoc: ἵνα C, iungens nimirum κλέος TTéXormoc, reete 88 PINDARI CARMINA ἀκμαί τ᾽ ἰεχύος θραεύπονοι" (100) ὃ νικῶν δὲ λοιπὸν ἀμφὶ βίοτον ἔχει μελιτόεςςαν εὐδίαν ἄντ. δ΄ ἀέθλων Y' ἕνεκεν" τὸ δ᾽ αἰεὶ παράμερον ἐελόν 160 100 ὕπατον ἔρχεται παντὶ βροτῶν. ἐμὲ δὲ «τεφανῶςαι κεῖνον ἱππίῳ νόμῳ (105) Αἰοληΐδι μολπᾷ χρή᾽ πέποιθα δὲ ξένον 165 μή τιν᾽ ἀμφότερα καλῶν T€ ἵἴδριν ἅμα xol δύναμιν κυριώτερον 105 τῶν τε νῦν κλυταῖςι δαιδαλωςέμεν ὕμνων πτυχαῖς. 110 θεὸς ἐπίτροπος ἐὼν τεαῖςι μήδεται (110) ἔχων τοῦτο κᾶδος, Ἱέρων, 96 ἀκμά T'? .Aoc (ἀκμαί τ᾽ A») θραείπονοι ID solus, casu opinor; sed cf nomm proprr Oapcímovoc, Θερείλοχος, Θαμικλῆς ap Fick et Bechtel 139—40, Jak Wackernagel verm Beitr gr Sprachk Basel 1897, 10; seiungenda videntur cTavícpupoc et τανίφυλλος im pap Bacchyl 99 ἀέθλων γ᾽ Vatt (ABE), τ᾽ om Ambrr (ΟΠ ΕΝ); particulae vim emphaticam pauci assecuti sunt; delere particulam quod sciam nemo est ausus ἕνεκα B ἀεὶ Vatt ἐςθλόν Arabrr (praeter XN) c dett Vatt; ὉΠ ΠῚ [100 βροτῷ Ν c Tricl, βροτῶν e melioribus libris et paraphr! recuperavit Ty Mommsen suppl 10 (prob Bergk*) εςτεφανῶται B (ταῖ ἀντὶ τοῦ Coi 4») 101 ἱππείῳ vett vulgo, ἱππίῳ COe» (Bergk c Her- manno et Boeckhio); prll II*? 104 εἴ τιν᾽) Bergk ἅμα καὶ vett (cf scholl rece p 95, 18, 96, 15 Ab), ἄλλον ἢ Mosch (Er Schmid, Boeckh), ἄλλον καὶ Tricl, ἀλλὰ καὶ Hermann ap Heyn 1817 (honoris causa nomi- navit Boeckh expll 118, recep Bergk, parum recte; conferunt enim ἀμφοτέρα [vel -órepov] — τε — δέ P IV 79, sed addere debebant μέν — ἀλλά ΡῚ 28, IV 273, ut quam tumide hoc loco ἀλλὰ καί dictum esset &ppareret), μᾶλλον íbptv ἢ Bergk!, ἄμμε καὶ Mommsen (coll ἄμμε : ἅμα Ὁ IX. 106; rec iis gt. ἀμφὶ καὶ δυνάμει Maur Schmidt ind len 1880 p 4 (coll ἅμα : ἀμφὶ $2), ἁμάκι καὶ Ed Boehmer; AMA ex AMMA ex ANAPA factum.esse conicio ξένον μή τιν᾽ ἄνδρα iungens, cl Ὁ II 93; de nominis (ἀνὴρ) hyperbato cf etiam ΟἹ 17, N 1 64, O IX 101, P ΠῚ 105 xcipubrepov A — 108 δαιδαλωςέμεν libri (pauci -caiuev, inter quos «4 cum Spogrépbo Bedigerano, beboAu- D, quam futuri temporis formam esse contra Bergkium (opp II 69) et Ty Mommsen (suppl 12) evicit Hiller Philol 62 (1893) 721 (μηδένα μ᾽ ἔτι — ἐγκωμιάςαι vel δύναςθαι ἐγκωμιάζειν paraphr, κοςμήζειν schol 169 BC) 106—7 distinctionem post ἐὼν e codd male - p iam sustulit Hermann κῦδος CEre, idem e suo coniecit Faehse, quod invito Hermanno ap Heyn 1817 receperunt Hartung (absurde scri- bens éoic ,selber 4m seimen Gedamken'^ et Bergk *, κῆδος rell c scholl, κᾶδος Boeckh, rwütó (scil τεαῖςι μερίμναις) κᾶδος Goram Philol 14 (1859) 485, κῦρος Rauchenstein Rhein Mus 18 (1863) 364, recep Bergk?, ἑκών (c Hermanno ap Heyn 1798) τοῦτο κέρδος *libenter eum fructum meditatur? Maur Sehmidt IL, Aubv τοῦτο x0boc? Bergk*. Nulla opus mutatione; neque enim patroni omnes eo animo clientium vel pupillorum causam : OLYMPIA I 89 uepíuvaiciv* ei δὲ μὴ ταχὺ λίποι, ἔτι γλυκυτέραν τε ἔλπομαι 175 i ἐπ. δ΄ 110 εὺν ἅρματι θοῷ κλεΐξειν ἐπίκουρον εὑρὼν ὁδὸν λόγων παρ᾽ εὐδείελον ἐλθὼν Κρόνιον. ἐμοὶ μὲν ὧν (1158) Moica καρτερώτατον βέλος ἀλκᾷ τρέφει" 180 T ἄλλοιςι δ᾽ ἄλλοι μεγάλοι τὸ δ᾽ ἔεχατον κορυφοῦται .. βακιλεῦει, μηκέτι πάπταινε. πόρειον. 115 εἴη cé τε τοῦτον ὑψοῦ χρόνον πατεῖν, 115» ἐμέ τε τοςςάδε νικαφόροις 185 (120) ὁμιλεῖν πρόφαντον cogíq καθ᾽ “Ελλανας ἐόντα παντᾷ. suscipiunt, ut ipsi sint in aegritudine: dei sollicitantür eorum quos di- & periculis (A 56. 196, B 27, H 204, O 353) 108 εἰ δὲ καὶ μὴ ΕΒ — 109—10 τε] xev Vatt, om Ambrr (CDN), particulam non expri- munt scholl, γλυκερωτέραν interpolaverunt DN κλεΐξειν CE (Byz), xAei- ξεῖν vir doct X^ (Philol 56, 1897, 80), quod edebant ante Thierschium, κλεΐζειν .A4BDDN; νίκαν vA. ἔτ᾽ ἔλπ. Hartung, ἔτι γλ. τὶν ἔλτι. Herwerden Mnem. 25, 1897, 88. Vulgo aut νίκην subaudiunt male cl ἄλλαν (scil εὐτυχίαν, εὐτυχέων) O VII 82 aut μέριμναν ex v 108; Boeckh c scholl recc γλυκυτέραν ὁδόν iungit, rectius vett grammatici δὴν intellegere videntur (prll qu optime utrique verbis cóv ἅρματι 00i non minus ad Musarum quam ad victoris currum relatis (O VI 22, I VIII 61); tum vero prono- mine (cc) quod uno quasi ore testantur paraphrr et scholl aegre carebis: τε (F)ÉAmopgoi scripsi cl 48; sententiam si spectas similior locus Ὁ XIII 106 quam P III 110 112 ἀλκὰν D, idem suprascr ἢ E, recepit Har- tung (ὦ | Moica scribens), ἀλκᾶν (— dàAxüev) ? Bergk 118 ἐπ᾽ interpoll e scholl vett, év V c gl et schol U (Germani) om praepositionem vett c lemm.scholl (ἄλλοι δ᾽ ἄλλοιςι lemma UV), ἀλλ᾽ ἄλλοιςιν ἄλλοι (coll Ar- chil 86) Bergk, omissionem dubitanter tuetur reliquis epodis mutatis Ty Mommsen suppl 13, AMO AAAOICI conicio cll N II 17, VIII 42, ἀμφί" ἐπί paraphrr O IX 13 (19). 114 βασιλεῦ D, -Aei D^ — 116 ce (om τε) V, εἴη δὲ cé μὲν vel ἀλλ᾽ εἴη ce paraphr, unde δέ ce ὃ Bergk τοῦτον] λοιπὸν Herwerden studd 8 ὑψοῖς D, óqoi ? Bergk; cf de ποι O III 4 οὐ prll II'* — 115^ ἐμὲ δὲ DN 116 προφαντὸν ABE (Vatt), πρόφαντὸν C παντὸ AIDE, παντᾷ IP, πάντα B (na C), πάντας suo Marte interpo- lavit 4:; prll 1153 ΘΗΡΩΝῚ ΑΚΡΑΓΑΝΤΙΝΩΙ APMATI UA Strophae e» a ΓΛ ΩΣ CREARE, 7 i CAE s M cl i : M d M os —-— uw —M np nc ve is ἱ dadiqy e iy vu uM. " Τ᾿ 5 gie — 7 ᾿Σ "vir bes S — (OB M. es; p AU vM Jv SESS fiuc ME — —— A: .. MAJ MV IL Mu LI wu uc. Wu lc Epodi eiu oil is —" Sk uM. cuc UL. μων τ NEW ne XE τὰς SEC TU I^ AM "UL —w—Wo WU βδσνι Ὁ τι UD CRUCE Mica LL MM99 9 yu EXXDTI 2 ) 19.99 TON. À ! Ϊ 5 5 Ὥ “Ὁ VAJU LL. dv pns vVL—— : 1 CU p ἘΦ j AJ o Ve "2 ux AME crp. α΄ » , c Αναξιφόρμιγγες ὕμνοι, τίνα θεόν, τίν᾽ ἥρωα, τίνα δ᾽ ἄνδρα κελαδήςομεν; ἤτοι Πίςα μὲν Διός Ὀλυμπιάδα ' δ᾽ ἔεταςεν Ἡρακλέης 5 Str v 3 (mutato 10) |... vsu. vou. Lu Mu Bergk 6 et 7 dispescuit Boeckh!, coniunxit idem?, Bergkios placebat divisio, nisi quod de initio v 26^ (δέ vw) dubitabat; sed.cf P II 90b (bé τινοὼ. n X la vl. uev Boeskbh(c BYE, LL was. ua Lu ommsen Zeitschr f Alterbumsw 5 (1847) 909, quem secutus est Bergk. De vv 2 et 3 v ad 76—77. ) 2 θεῶν EV τίνα δ᾽ ἥρωα AE τίν᾽ ἄνδρα CD 8 ἤ τοι (ἤτοι) BCDA!Oi, ἥ τοι AO, ἧτοι invexit Er Schmid (sed cf Jak Wackernagel Gr Akzent Basel 1893, 20); & τοιῦ Mommsen suppl 14 ; OLYMPIA Π 91 ἀκρόθινα πολέμου" δ Θήρωνα δὲ τετραορίας ἕνεκα νικαφόρου . γεγωνήτέον, ὄπι δίκαιον ξένων, 10 6» ἔρειςμ᾽ ᾿Ακράγαντος, εὐωνύμων τε πατέρων ἄωτον ὀρθόπολιν᾽" : : ἀντ. α΄ καμόντες ol πολλὰ θυμῷ 15 (10) ἱερὸν ἔεχον οἴκημα ποταμοῦ, CixeMac τ᾽ écav . 10 ὀφθαλμός, αἰὼν δ᾽ ἔφεπε μόρειμος, πλοῦτόν τε καὶ χάριν ἄγων 40 Yvncíoaic ἐπ᾽ ἀρεταῖς. m ἀλλ᾽ ὦ Kpóvie moi Ῥέας, ἕδος Ὀλύμπου νέμων ἀέθλων τε κορυφὰν πόρον τ᾽ ᾿Αλφεοῦ, 26 i8b ἰανθεὶς ἀοιδαῖς εὔφρων ἄρουραν ἔτι πατρίαν ςφίειν κόμιςον 16 λοιπῷ γένει. τῶν δὲ πεπραγμένων ἐν δίκᾳ τε καὶ παρὰ δίκαν ἀποίητον οὐδ᾽ ἄν 80 Χρόνος ὃ πάντων πατὴρ δύναιτο θέμεν ἔργων τέλος" (20) λάθα δὲ πότμῳψ civ εὐδαίμονι τένοιτ᾽ ἄν. ἐςλῶν γὰρ ὑπὸ χαρμάτων πῆμα θνάκκει 35 20 παλίγκοτον bapacoÉv, ctp. β΄ ὅταν θεοῦ Μοῖρα méumm ἀνεκὰς ὄλβον ὑψηλόν. ἕπεται δὲ λόγος ἐὐθρόνοις 4 ἀκρόθινα ABDE (Ο X 51 ), ἀκροθίνια CNac; vulgaris for- mae patronus exstitit Zevodotus (schol Ambr), quem non secutus est Ari- starchus (cf ad 97), recte (prll 1156). ἀκρόθις forma nunc in lapide delph in- venta est BCH 19 (1895) 12, 47 b δὲ om A 6 yerwvnréov ὀπί (óm G««H) libri c scholl; mire Germanus ἀντὶ τοῦ ὅπως καὶ καθά, gl G ὅπως, καθώς, quasi fuerit ὅπῃ (ὅπᾳ) δίκαιον ξένον libri c scholl vott, ὄπιν δίκαιον ξένον Hermann opp I 248 (recep Boeckh?), óri δίκαιον ξένων ap Heynium 1817 (recep Boeckh?, Bergk?, £v ór( Kayser lectt P 6, eidem postea (Wiener Jahrb Litter 106 [1844] 114) ómáov' ἐελὸν ξένων placuit, ἐν ὀπί (ut, Kayser?), δικαιόξενον Karsten 1846 (ap Jonghium 112), veyu- νητέ᾽ ἐνοπᾷ δικαιόξενον ἢ Bergk *, ὄπιν δίκαιον ξένων Hartung (recep Bergk *), ἐπεὶ δίκαιον ξένων ἔρειςμ᾽, (tum, opinor, ἄωτος óp0ómoMc) Ed Hiller in schedulis 1890, ὄπιδι δίκαιον ξένων Bury class rev 7 (1893) 208. Restituit locum Hermanr óm δίκαιον ξένων scribens; de forma ómi prll II'5 7 ὀρθόπτολινν ADN 10 ὀφθαλμοί M (non V) αἰὼν δ᾽ ACDN (Ambrr) c scholl, αἰών τ᾽ Vatt πλοῦτόν τε] ἔπ᾽ ὄλβον τε Heyne (recep Bergk), ὁ πλοῦτόν τεῦ Hermann ap Heyn 16 τε om C (prll »9) οὐδὲ (om àv) A 19 ἐεθλῶν CDE θνάκςκει (0v. ΟἿ ΝῚ libri; prll II! 21 πέμψη «4 solus (circumscribens αὐξήςῃ), recep Bergk* 2 ἀναβδς(α) 92 PINDARI CARMINA (25) Κάδμοιο κούραις, ἔπαθον oi μεγάλα᾽ ᾿ 40 “πένθος δὲ πίτνει βαρύ κρεςςόνων πρὸς ἀγαθῶν. 25 ζώει μὲν ἐν ᾿Ολυμπίοις, ἀποθανοῖςα βρόμῳ 4ὅ κεραυνοῦ τανυέθειρα (εμέλα; φιλεῖ 4600 δέ viv ΠΠαλλὰς αἰεί (80) καὶ Ζεὺς πατὴρ μάλα, φιλεῖ δὲ παῖς ὃ κιςςοφόρος᾽ 50 ἀντ. β΄ λέγοντι δ᾽ ἐν καὶ θαλάςεςᾳ | ᾿μετὰ κόραιει Νηρῆος ἁλίαις βίοτον ἄφθιτον 80 Ἰνοῖ τετάχθαι τὸν ὅλον ἀμφὶ χρόνον. 55 ἤτοι βροτῶν Ye κέκριται πεῖρας οὔ τι θανάτου, (85) οὐδ᾽ ἡεύχιμον ἁμέραν ὁπότε παῖδ᾽ ἁλίου ἀτειρεῖ cüv ἀγαθῷ τελευτάςομεν᾽ . 60 33» ῥοαὶ δ᾽ ἄλλοτ᾽ ἄλλαι εὐθυμιᾶν τε μέτα καὶ πόνων ἐς ἄνδρας ἔβαν. ἐπ. β΄ 86 οὕτω δὲ Μοῖρ᾽, ἅ τε πατρώϊον 65 (40) τῶνδ᾽ ἔχει τὸν εὔφρονα πότμον, Ocópru. cüv ὄλβῳ ἐπί τι καὶ πῆμ᾽ ἄγει, παλιντράπελον ἄλλῳ χρόνῳ᾽ ON* all, ἀνακὰς (ex Hesychio) Schneidewin Philol 8 (1848) 120 γὰρ (λόγο A, bé A! c rell δ᾽ ὁ Harlüng (οὗτος ὁ λόγος scholl), recepit Bergk; cf P VII 9, N III 29 28 πάθον A δὲ πιτνεῖ libri c scholl vett, tempus imperf flagitabat Mingarelli, unde δ᾽ ἐπίτνει (c Beckio et Boeckhio) recep Bergk; ἔπιτνε βαρὺ ζτῶνν» Hermann (ap Heyn 1817, opp ΠῚ 165), ἔπιτνεν Dissen aoristum esse rati; cf δὰ P VIII 93 — 24 xpec- cóvuv DN 28 μὲν ἐν] μ᾽ àv C 26» ὅ viv? Bergk, v metr. Post hune versum φιλέοντι (qiAéova Ceo) δὲ Moico: (Μοῦςαι .4) addunt libri praeter Triclinianos (ἀθετεῖ "Apicrogávnc, περιττεύειν γὰρ αὐτό [αὐτῷ cod] qna πρὸς {τὰς ἀντιςτρόφους schol.4) 27 πατήρ, μάλα φιλεῖ Bergk πάις 4 xiccopópac? Bergk 29 νηρῆος C«D:N* c dett et Byz, νηρέως, vnpéoc rell — 80 τετύχθαι Hecker Philol V 441. ἤτοι] οὔτοι (infra οὔτι) Hartung γε om B Mosch — 391 πέρας veit, πεῖρας Byz, quod recipere solent οὗ τί Ed Boehmer καμάτου Maur Schmidt Philol I 644, θανά- TOU | πεῖρας οὔτι xékpirai? Bergk?, πέρας οὐ | κέκριταί τι θανάτου Ty Mommsen 82 ácóywuov libri vulgo, àc. E, ἧς. 44 (idem suprascr 0a- λάςεῃ 28, ἥλιον 62, ψυχήν 70, ἠοῦς 83; cf ad O I 12), ἡεύχιμον reduxit Ty Mommsen Bergkio non oboediente; prll II*! ἁλίου B.EV, ἀελ. ACD and Bergk, v 62 non item); prll II! 83^ δ᾽] τ᾽ 4d ἄλλοτ(ε) ἀλλοῖαι (ex ὁ VII $5 CxXDN 84 μετὰ cl N III 84 Bergk c Boeckhio μετέβη- cav interpretante 85 ἅτε (vel à τὰ) πατριύϊα Hermann ap "P 1817, ᾧ τὸ πατριύϊον schol? Ty Mommsen? 86 τόνδ᾽ Cac F'acQa. 7 ἄλλος ᾿χρόνος A: (c schol 4) ἄγεν Heyne, post ἄγει dist (Boeckh) Ed Boehmer OLYMPIA 1I 93 ἐξ οὗπερ ἔκτεινε AGov μόριμος υἱός 10 cuvavróuevoc, ἐν δὲ ΤἸΤυθῶνι χρηςθέν 40 παλαΐφατον τέλεεςςεν. cTp. Y ^3.2 (45) iboica δ᾽ ó£ei" Ἐρινύς πέφνεν oi cüv ἀλλαλοφονίᾳ γένος ἀῤήϊον᾽ 15 λείφθη δὲ Oépcavbpoc ἐριπέντι Πολυ- γείκει, νέοις ἐν ἀέθλοις ἐν μάχαις τε πολέμου 45 τιμώμενος, ᾿Αδραςτιδᾶν θάλος ἀρωγὸν δόμοις᾽ 80 (60) ὅθεν cmépuaroc ἔχοντα ῥίζαν πρέπει 46» τὸν Αἰνηςιδάμου ἐγκωμίων τε μελέων λυρᾶν τε τυγχανέμεν. 85 - Ὀλυμπίᾳ μὲν γὰρ αὐτός γέρας ἔδεκτο, Πυθῶνι δ᾽ ὁμόκλαρον ἐς ἀδελφεόν 50 Ἰεθμοῖ τε κοιναὶ Χάριτες ἄνθεα τε- .. 90 ^ . θρίππων δυωδεκαδρόμων : (66) ἄγαγον᾽ τὸ δὲ τυχεῖν πειρώμενον ἀγωνίας δυςφρονᾶν παραλύει. 95 88 Adiov Πἰρτί, λᾷον Hermann ap Heyn, λαῖον Ty Mommsen? μόρ- cuoc vett, γράφεται καὶ μόρειμος... ἡμαρτημένως διὰ τοῦ c schol 4, uó- ρῖμος ΒΥσ 889 ευναντώμενος CD alii 40 τελέςκας ΕΕῊ 41 épwic E (Schneidewin), ἐριννύς libri Mr .(retin Bergk) 42 mégve(v) oí vett, TéQvev éoi Mosch, ἔπεφνέ οἱ Tricl (c duob dett), quod recipere solent; cf 62 et prll II* 48 ἐριπέντι vett, ἐριπόντι Byz, passivam formam tuentur Apoll synt p 280, 21 B, schol Π IT 342; cf Boeckh kl Schr V 368 νέων Herwerden studd 9: at μὴ πρεςβυτέραν ἀριθμοῦ δίωκε, θυμέ, πρᾶξιν, ipse monet poéz- (fr 127) 45 'Abpacreibüàv AacC, "Abpacre* ἰδὼν «41, ᾿Αδραςτειδῶὼν Herdn II 275, 10, -εἴἶδαν (-εἰδαν) B.D E, -ibav (pro -(buv accipiens schol Ambr) accusativum esse ratus recepit Mosch, -ἰδᾶν restituit "Iricl; cf Ἐρατιδᾶν O VII 93 46 ἔχοντα .E* NsP:Qs, primus reposuit ErSchmid, ἔχοντι rell libri, tuebatur Didymus post ῥίζαν distin- ΚΝ esse ratus, quod persuasit Boeckhio, contra quem Hermann ap eyn 1817; ἔχοντα utrum ÁAristarcho debeatur necne magma inter vv dd dissensio et est et fuit; schol Ambr ne quid decerneret ἔχον scribere satis habuit, quod Boeckh ἔχοντι, Bergk ἔχοντα supplevit; cum Boeckhio faciunt Chr Schneider app Pind suppl 64, Horn de Arist st Pindd 16, Schoemann phil Anz 15 (1885) 573, cum Bergkio Mommsen suppl 20, Feine comm Ienn II 268. Mihi quidem Aristarcheam lectionem ἔχοντα πρέπει τὸν Alvncbápou Didymus cum intellegeret πρέπει τῷ Aiv. ἔχοντι (vel ἔχειν) τυγχανέμεν inf claudicare ratus antiquiore lectione ἔχοντι ta- cite recepta diserte suam defendere videtur distinctionem 47 ante τυῦχ. om τε ἢ 50 xowQ? Ty Mommsen, et κοινῆ cod Vind phil gr 818 (Γ΄ Ab) 69 bucppocuvàv (παραλύει) Cac (cf paraphr B), -cóvac Cre, 5ucppocóvav rell vett, Thom, (παραλύει) óucpopüv vel δυςφρόνων inter- 94 ^ PINDARI CARMINA ὁ μὰν πλοῦτος ἀρεταῖς δεδαιδαλμένος 63» φέρει τῶν τε καὶ τῶν (80) καιρόν, βαθεῖαν ὑπέχων μέριμναν ἀγροτέραν, 100 ἐπ. 55 ἀςτὴρ ἀρίζηλος, ἐτυμώτατον : ἀνδρὶ φέγγος" εἰ δέ νιν ἔχων τις οἶδεν τὸ μέλλον, ὅτι θανόντων μὲν {ἐνθάδ᾽ αὐτίκ᾽ ἀπάλαμνοι φρένες ^ 105 poll, ἀφροεύναν passim occurrit in scholl (fantiqua, sed satis intempe- stiva correctio, quam non debebat Mommsen revocare! Bergk), π. buc- qpovàv ec interpoll libb transposuit Guil Dindorf Zimmerm Zeitschr Al- tert 8 (1836) 11 (bucppovéwv ἐπιλήθεται Hes Theog 102, ubi bucppocu- . νέων MC [cf Pind N VIL 8 D et codd Eur Hel 1470], ἀφρόνη ἀφροεύνη Bekk An 472; sed cf Lobeck Pathol I423—4), quod recipere solent edi- iores, in quibus Bergk (in adn coniciens àbocuvàv [Ὁ hom. voc ἄδοςἢ mouo 53 τῶνδε καὶ 4 δαιδαλμ. DE, δεδαλμ. all δά ἐπέχων Bunsen Gott i d Gesch III 440 ἀκροτέραν Hecker Philol V 441 - δ ἐτυμό- τατον A, ἐτήτυμον Rom»e (v metr), ἀλαθινόν interpoll 56 εἰ δέ (δὲ) libri c scholl μιν Vatt ἔχων vett, ἔχει Byz. Apodosin facile suppleveris (v c τριςὀλβιός écriv); at quanto gravius silentium! conferendus locus no- lissimus A 135, nisi quod prioris apud Homerum (ut saepius apud Atti- 608), hic alterius quasi periodi apodosis intercidit, neque absimilis A 580: quid vero, inquit, si quis non solum divitiis et; virtutibus fuerit ornatus, sed eliam sacris arcanis initiatus 'noverit vitae exitum, noverit princi- pium a Iove datum?! Locum sanissimum sanare certaverunt viri docti: εὖ δέ pw? Boeckh in nott critt, εἴ γέ μιν idem in expll et kl Schr V 871, oibé uiv? Bergk?, ἔν δέ μινὴ Schneidewin, εὖτέ νιν ὃ Hermann teste Theod Fritzsche Jahrbb class Phil 1882, 147, εἰ bé νιν. ἔχων τις, οἶδεν (tsi quis alius ... mente tenet, hic est^?) Schneidewino dubitanter prae- eunte recepit Bergk*; alia rursus proposuerunt Kayser lectt P 7, Hartung, Herwerden studd 9, Bornemann VE ow 1885* 87 (cf si placet eundem caelum et terras miscentem Berl phil Woch 1894, 1061), alii ἔχων écriv intellegi iusserunt, quasi quicunque et divites et fortes fuerint, eos etiam initiatos fuisse necesse sit ^ 67 ἐνθάδ᾽ αὐτίκ᾽ libri; ἐνθάδε tueri videtur Aristarchus, cuius interpretationem amplexus αὖτις pro αὐτίκ᾽ scr Rau- chenstein comm P ΠῚ 14, probante Bergkio eodemque 'cum alia tum ἄντιτ᾽ vel écrpic' suspicante. Aristarchea de mortuis redivivis nasque ἐνθάδε luentibus opinione abiecta (Mommsen suppl 24, Rohde Psyche 500, ἃ [ἢ I1 208, 3]) quomodo quod est in libris ἐνθάδε intellegendum sit quaeritur: Didymus (vel si quis alius ἁπλούετερον ἀκούων), Mommsenum 81 &udis, ad τὸ μέλλον ὅθ rettulit ἐν τῷ ὑςτέρῳ. χρόνῳ exponens, Dissen cum verbo θανόντων coniungit, 'simulac mortui sunt hic sive decedunt hinc, quod cur addendum censuerit poeta, non assequor, αὖ quam male se habeat ἐνθάδ᾽ αὐτίκα non dicam. lllud mihi videtur P cum gravitate "quadam docuisse supremo die vitam nequaquam terminari, sed *mor- tuorum invalida (ἀμήχανοι interpretatur Mommsen 1 c, ἀμένηνα κάρηνα conferunt Jongh p 308, Rohde "Psyche ] 2 praecordia continuo utique (cf ἐχθρᾷ ἀνάγκᾳ 59) poenas luere". Quid si Aristarchus parenthetica verborum τὰ δ᾽ ἐν τᾷδε κτὰ natura non ecta ἐνθάδε interpolavit (opp ἐκεῖ, κάτω Chrysippus schol 104, κατὰ γᾶς Pind v 59)? ἔμπαν scriberem, si de adverbii mensura constaret; prll ΠῚ’, de adverbii notione P V 56, Lehrs Aristarch* 142, ἔμπαν- πάντως, ὅμως Hesychius OLYMPIA IH - 95 ποινὰς ἔτειςαν — τὰ δ᾽ ἐν τᾷδε. Διὸς ἀρχᾷ (65) ἀλιτρὰ κατὰ τᾶς δικάζει τις ἐχθρᾷ 60 λόγον qpácoic ἀνάγκᾳ᾽ cip. δ΄ ἴςκαις δὲ νύκτεςειν αἰεΐ, jcoic δ᾽ ἁμέραις ἅλιον ἔχοντες, &movécrepov 110 ἐςλοὶ δέκονται βίοτον, οὐ χθόνα τα- péccovrec ἐν χερὸς ἀκμᾷ (10) οὐδὲ πόντιον ὕδωρ 115 65 κεινὰν παρὰ δίαιταν, ἀλλὰ παρὰ μὲν τιμίοις θεῶν οἵτινες ἔχαιρον εὐορκίαις 660 ἄδακρυν᾽ νέμονται - 120 αἰῶνα, Toi δ᾽ ἀπροςόρατον ὀκχέοντι πόνον -“---᾿ 58 τὰ (τᾷ) διὸς C [? Doc] all 59 ἐχθρὰ Acc (cf scholl vett), ἐχθρὰ λόγον φράκαις᾽ ᾿Ανάγκα Hartung ante v 55 plene distinguens, similiter Ern Maass Orph 1895 p 271—4; parum probabiliter uterque contempto pron τὶς 61—62 ἐν Jes Mesi altero versu AcCD EV, utroque B Thom (cf prll p 10), expunxit Mommsen; tcov δὲ v. αἰεί, (cà δ᾽ ἐν áp. Mosch, Tricl (tva ὀρθῶς ἔχῃ τὰ κῶλα πρὸς τὸ PY p 130, 15 Ab), icov δὲ v. αἰεί, icov ἐν ἅμ. male Boeckh, icov δὲ v. αἰεί oiov ἐν ἅμ. Hartung, multa mo- litur Maur Schmidt p CXXI, ἴςαις δὲ v. αἰεὶ (cov ἐν ἅμ. Bergk* (cum in ed ΠῚ meliores libros secutus esset [ἴσαις θ᾽ &p.]). Boeckh tcov αἰεὶ ad ἅλιον ἔχοντες referens de sole perpetuo cogitavit, Bergk ícow ad aequinoctia perpetua, ver quasi perpetuum, revocare maluit, Mommsen (Rhein Mus 18 [1863] 303, suppl p 25) c scholl vett icaic interpretatur καὶ ἡμῖν τοῖς ζῶςιν ut 801 qui superis occidat, inferis oriatur, et vice versa" (similiter Rohde Psyche 502 [*1I 210]. Pindarus, opinor, paribus inter se noctibus et diebus i e non interdiu solum, sed etiam noctu piorum animas semper sole frui voluit; cf fr 129, 1 ἀεὶ B ἅλιον (ἄλ. CEN) libri omnes, ἀέλ. Schneidewin?, cf 32; ἀπονέετατον CNÓ, àmovécrepov ἄμοχθον glossa in contextum delapsa 4 68 ἐςθλοὶ CD rece δέκονται (quod con- iecit Wüstemann apud Dissenum 1830) A, δέρκονται rell vett, adscr δὲ (— δέ-κονται) P, νέμονται 1) c interpoll, 5pákncav Boeckh! (sed cf expll p 129), δεδόρκαντι βίον (δέδορκαν βίοτον) Hermann ap Heyn 1817, δρέπονται Geel Bibl erit nov I1 68 χειρὸς EFN ἀλκᾷ B (B! non item), ἀλκᾷ χερῶν (om ἐν) interpoll . xapdccovrec? Bergk (Naber Mnem ns 9,243) ἔγχεος ΤῊΣ (cl schol [*Aristarcheo" Mommsen suppl p 28, Feine comm philol Ien If 1883, 272] τὸ ἄροτρον), Éryepoc (ab ἔγχειρ, in eandem sententiam) Mommsen Eh Mus 18 (1863) 303, ἐν xpeóc (— xpeo0c) ἀκμᾷ Maur Schmidt p CXXI; traditas lectiohes bene defendit Herwerden Pindd 8, studd 1 θῇ xeveàv vett (xeveóv .A?, κενεὸν περὶ schol Arat 110, ubi utramque terminationem exhibet cod M), κεινὰν interpoll; illud (keveàv) solus T ym Ty Mommsen, hoc edunt c Calliergo, κείναν Mad- vig adv er I 18^ (contraà quem Lehrs Rh Mus 30, 1875, 91); de forma adiectivi prll II** ταμίοις .BD* παρὰ τιμαόροις Hartung 66 cbop- κίαιειν DD Thom ὀδάκρυτον A ΟἿ τοῖς δ᾽ A! (xol θεοῖς et ὑπὸ θεῶν explicant scholl Ambr 121 et Gott 122) ἀπροόρατον ν 1 scholl ἐκχέοντι Ambrr (et EecQac) 96 | PINDARI CARMINA ἀντ. δ' (16) ὅςοι δ᾽ ἐτόλμαςαν écrpíc ds ἑκατέρωθι μείναντες ἀπὸ πάμπαν ἀδίκων ἔχειν 125 70 ψυχάν, ἔτειλαν Διὸς ὁδὸν παρὰ Kpó- vou τύρειν᾽ ἔνθα μακάρων vücov ὠκεανίδες αὖραι περιπνέοιςειν᾽ ἄνθεμα δὲ χρυςοῦ φλέγει, . 180 (80) τὰ μὲν XepcóOev ἀπ᾿ ἀγλαῶν δενδρέων, 43» ὕδωρ δ᾽ ἄλλα φέρβει, ὅρμοιει τῶν χέρας ἀναπλέκοντι καὶ «τεφάνους 185 ἐπ. δ΄ 16 βουλαῖς ἐν ὀρθαῖςει Ραδαμάνθυος, ὃν πατὴρ ἔχει (ué»rac ἑτοῖμον αὐτῷ πάρεδρον, 62 ἐχέμεν ΟΝ, ἔργον ς«χεθέμεν Hermias in Plat Phaedr 152 Ast (*unde conicias cxyéuev, sed aoristus minus conveniens! Bergk) 40 ἔςτειλαν Hermias c vett (ἀπεςτάληςαν ρἹ «44, ἐςτάληςαν schol 123'?, at ἐτελείωςαν schol Ambr, gl B), ἔτειλαν X c interpoll et Calliergo (e lemmate scholl?) 71 vàcov vett (praeter G, qui vàcoc c gl ἀντὶ (τοῦ víicouc), vücov, vácoc vücoc recc (váücoc ... διὰ τὸ μέτρον Tricl p 184, 5 Ab); utrumque nume- rum testantur scholl; de forma prll 1118. Est insula Λευκή quae vocatur in Aethiopide (Procl chrestom p 238 W), unde quae de Achille tradit (vv 78—79, N IV 49) hausisse P videtur; eandem enim insulam Leucen et Macaron dici Plin NH IV 98 testatur, qua de re nuperrime Use- ner Stoff gr Epos Wien 1897, 11 72 περιπνέοιειν CGIU, -mvéovav D» ENV, -πνέοιςαν Bi, -πνέοιςαι Bs 74 ςτεφάνοις ΟΝ rece; κατ᾽ ἐναλ- λαγὴν bé πτώςεως εἶπεν, ἀντὶ τοῦ ἀναπλέκουειν ὅρμους καὶ crepávouc schol 4; ἤτοι τὰς κεφαλάς gl F' et scholl recc ex paraphr vet, unde κέ- qaÀác Boeckh recepit suadente Pauwio, parum recte; nam et archetypum crepávouc exhibuisée et scholl (e coniectura?) crepávoic legisse veri si- milimum; crepávac (partem capitis, *nisi ea etiam créqavoc dicta est^) Hermann ap Heyn, κροτάφους Karsten tria P carmm 'Traj Rhen 1826, ὅρμοιει τῶν κάρα d. x. crepávoic Hartung, éucrepávoic? Bergk?, idem * κροτάφους probavit (vel κροτάφοις more "m. idem rursus * ópuowa τῶν cpéac (ref) ... crepávoic vel ópuoic (acc aeol) é τῶν (— ἐττῶν — ἐκ τῶν coll titt Locr et kámerov. O VIII 38) χέρες — cregávoic (acc) proposuit, χερίδας dumAékovr1? Ty Mommsen, ὅρμοις εφε τῶν χέρες àv. x. cregóá- νοις Herwerden studd 10, ὅρμοιςι (im dem Buchten) τῶν X. à. x. «τεφά- *vouc ("von ihnen [den Blumen] winden sie Hünde voll auch zu Krünzen?) Boehmer, τῶν γέρα τ᾽ à. x. crepávouc Jurenka Zeitschr óst Gymn 1895, 119. Tueor PENNA librorum (AC:N:O c Vatt) lectionem e verbo ἀναπλέκοντι subgudiens mAéxovri cl I VIII 66: en nova quaedam anti- ptosis ὅρμοιει --- crepávouc 7 βουλαῖειν ὀρθαῖει ΟΝ, βουλαῖειν ὀρθαῖς Οἱ, βουλαῖς ὀρθαῖςει .D, βουλαῖς (ἐν om Tricl) ὀρθαῖς Byz; cf nott metr 76—74 (ἔχει) γᾶς vett vulgo, γῆς 40, παῖς N*, om B!, Κρόνος Tricl (135, 1 4), recep Boeckh ἕτοιμον Vatt, ut solent αὑτῷ interpoll πόεις πάντων .A, πόεις ὁ m. "rell ὕπατον éxoícac παῖς θρόνον vett, ὑπέρτατον om παῖς interpoll γᾶς in priore versu neque testantur scholia vetera neque adhuc quisquam intellexit; tum ὁ μὲν 'Apícrapxoc πόειος γράφει OLYMPIA II 91 (86) πόεις ὃ πάντων Ῥέας ὑπέρτατον ἐχοίςας θρόνον. 140 Πηλεύς τε καὶ Κάδμος ἐν voiciv ἀλέγονται᾽ [ὁ πάντων del Maur Schmidt ind leu 1879, 11; “πόσιος. manifestum mendum: legit Ar mócc ut alii omnes, (ὁ πάντων autem videtur e con- iectura scripsisse, cum antea ἁπάντων legeretur — καὶ τὸν Δία ἀκούει ευμπότην εἶναι τοῦ Ῥαδαμάνθυος schol A, in fine addens ἔνιοι πόσιν ἤκουςαν τὸν εὐμπότην, quod vix credibile (Bergk e suo adiecit καὶ τὸν πόςιν δεςπότην). Aristarcho patrem lovem interpretanti obloquitur Didymus: ὁ δὲ Δίδυμος ἐπὶ τοῦ Κρόνου καθιςτᾷ τὸν λόγον (Gerhard, τὸν Κρόνον cod): ὃν ὁ μέγας (Christoph Schneider 1844, ὀνομάςας cod, Κρό- vov (οὐκ) óvouácac: voluit Lehrs Pindarsch 11) «τὴρ πάντων ὁ Κρόνος ἕτοιμον καὶ dyd)picrov ἔχει πάρεδρον, unde (ué»vac poetae reddas (prae- eunte Pauwio nott Pind 1747 p 16; cf etiam Schoemann philol Anz 15, 571); πάντων paraphrasta e v 77 subaudivit quemadmodum Byzantini (p 135—136 Ab) et πατὴρ πάντων et ὑπέρτατον πάντων intellegunt; ὃν πατὴρ ἔχει μέγας (de Iove) Aristarchum scripsisse coniecit Bergk/ pa- rum recte; sed videtur hoc quidem loco Magnae Matri (fr 79, 3) re- spondere πατὴρ μέγας (μεγάλοιο Κρόνοιο € 721, μέγας Κρόνος Hes Theog 459, 168, 473, 495). Reliqua iam dudum recte administraverunt Byzan- lini Áristarchea quae videtur coniectura παῖς explosa Didymum secuti; qui quae in commentariis videtur addidisse, Saturnum "Telluris fuisse filium, Rheae maritum (mócc ὧν Ῥέας, τῆς ὕπατον ἐχούεης θρόνον Dp Ambr, corr Redig cum ed Rom], παῖς δὲ [exhibet haec epa codex an τῆς ὕπ., transposuit Horn diss hisw 1888 p 20 cl ed Rom] τῆς Γῆς. εἷς yàp [Maur Schmidt Pind p CXVIII, τῆς πίεης yàp cod] τῶν Τιτά- " vuv ὁ Κρόνος [xp Ambr, θρόνος Red, em Schmidt], οἱ Γῆς εἶειν υἱοί), ea addidit Aristarchearm lectionem redarguens. Quae vero de Tellure summum solium obtinente narrant scholia (θρόνον bé αὐτὴν αὐτοῦ cod] μέγιςτον εἰληχέναι [Bergk, εἰληφέναι cod] ὡς πάντα qépoucav καὶ τοῦ κόςμου νομιζομένην: εἶναι (καὶ θεῶν [Bergk, θεῶν expunxit Boeckh, θεὸν ἢ Schneider] τροφόν, ὡς καὶ ὁ ποιητής" ζείδωρον ἄρουραν), ad aliam rursus si non recensionem, at certe interpretationem pertinere apparet. Locus coniecturis ub qui maxime vexatus: ὅν τε παῖς ἔχει [üc ἑτοῖμον αὐτῷ πάρεδρον dubitanter Kayser 1840, eidem postea placuit ὅν ye Γᾶς ἔχει γόνον ér. metro exseeuato, ὃν πατὴρ ἔχει πάις ὁ Γᾶς ér. παρ. (del αὐτῷ) Bergk, ὃν πατὴρ ἔχει γόνος ὁ Γᾶς ér. Schmidt Didym 217, ὃν πατὴρ ἔχει (x9ovàóc) ér. Mommsen', (Διὸς) Mommsen? (prob Kaibel Herm 19, 248), ὃν πατὴρ {θεῶν ἔχει ér. Sehnitzer progr Gymn Ell 1867, 17, ὅν τε l'àc ἔχει πάις ἕτ. Ohrist!, ὃν πατὴρ évaccé ποθ᾽ ἐτ. αὑτῷ πάρ. Maur Schmidt Pind CXXI, ὃν πατὴρ ἔχει πέλας &r, αὐτῷ T. idem Ind Ien 1879, 14, ὃν πατὴρ ἔχει πατρὸς ér. Fennell, ὃν πατὴρ ἔχει κάτω ér. Mezger P Siegesl 164, ὃν πατὴρ (δίκας) ἔχει ἔτ. Bornemann ap Bursianum 18855 88. In altero versu constituendo plerique cum Triclinio faciunt; πόςις ὁ Ῥείας ὅπᾳ τὸν. &cyaxov ἔχει Γᾶς θρόνον Maur Schmidt 1869, πόεις, ὁ l'àc παῖς, Ῥέας ὑπέρτ. ἐχ. 0p. idem 1879, πόεις ὁ πάντων (dominus?) Ῥέας θ᾽ (*coniunx?) ὕπατον £x. 0p.? Bergk (propter versuum inaequalitatem, frustra cll Aesch sept 170 e» 178 D érepoguvu «ςτρατῷ c μελόμενοι δ᾽ ἀρήξατε, Eur [A 277 cv 288, 268 .« 265 D, Pind O X 57), Ῥέας ὕτατον ἐχ. l'àc θρόνον Kaibel Herm 19 (1884) 248, πάις ὁ m. Ῥ. ὑπέρτατον Ey. 0p. Bornemann ap Burs 1885* 88, denique Ed Boehmer 1891 post mócic ὁ 7. (dominus omnium") distinguit, quam distinctionem cave confirmari credas codicibus optimis AB (cf scholl et Philol 54 [1894] 287) ; Poetae lyr. graece * I. r. ed. Schroeder. 1 98 PINDARI CARMINA ᾿Αχιλλέα τ᾽ ἔνεικ᾽, ἐπεὶ Ζηνὸς ἦτορ 80 λιταῖς ἔπειςε, μάτηρ᾽ | crp. € ὃς "€xrop' ἔεφαλε, Τροίας 145 (90) ἄμαχον ἀςτραβῆ κίονα, Κύκνον re θανάτῳ πόρεν, ᾿Αοῦς τε παῖδ᾽ Αἰθίοπα. πολλά pot ὑπ᾽ iba ἀγκῶνος ὠκέα βέλη 160 ἔνδον ἐντὶ φαρέτρας 86 quiváevra cuveroiciv* ἐς δὲ τὸ πὰν ἑρμηνέων (94) χατίζει. cogóc ὃ πολλὰ εἰδιὺς qui: : |o 155 86» μαθόντες δὲ Aófpoi παγγλωςείᾳ κόρακες ὡς ἄκραντα γαρυέτων . 79 ἕνεικ᾽ libri; prll I$ 81 “Ἕκτορα «pde A (ἔεφαλε P VIII 15, I ΠῚ d-IV 58) Τροίας libri, Tpuac Boeckh; prll II*5 Bb φωνάντα A, qu- vàvra interpoll plurimi, φωνεῦντα c tribus Moschopp Eust prooem p 6, 9 Ab, idem Il p 775, 48 (— Cram An Par III 242, 27) ὡς ἀπὸ τοῦ quvéovra-, mày] prl Ii" ἑρμανέων conieceris cll capavrjc bucravóc εὐδιανός; sed in voce obscura exspecto testimonia 86} λαῦροι. 4 Eae (cf P II 81); λάβρῳ Bergk 87 γαρύετον libri c scholl et testimoniis (Aristid II 34 D, Theophyl g epp 6 p 12 Meurs, Greg Cor p 218) omnibus. Nam e scholiastis unus quod As formam exprimere videtur (oi bé μαθόντες dkpavra γαρύειν fjccovéc εἰέι τῶν καθ᾽ αὑτοὺς ὅ,τι δήποτε μαθόντων ἢ émcrauévuv B), cum εἰδὼς et μαθόντες pro synonymis accepisset, quid dativo φυᾷ op- ositum esset quaerens γαρύετον videtur nomen subst (ut βίοτον) esse iussisse; cetera quomodo iunxerit parum liquet. Nec refragatur κόραξ, μᾶλλὸν δὲ koAoióc, ἄκραντα γαῤβυόμενος Διὸς πρὸς ὄρνιχα θεῖον κατὰ Tltv- bapov 8 Simplicio laudatus (Arist cael p 42, 17 Hbg) Àc ne ii quidein, qui in verbo yapóerov offendebant, de lectione dubitabant: quo modo accipiendum esset inter se dissidebant. Alteri igitur (iidem videlicet, Ὁ qui dualium formarum adeo amantes erant, ut ubicunque fieri posset vel non posset inveherent) aut omnes sciolos aut unum Bacchylidem signi- ficari dicebant (scholl 154 8 1, cf schol Ambr extr; Simonidem nuncu- pat schol B), alteri (quippe severius numerum castigantes) duos Pindari adversarios tantum non digito monstrari rati, Simonidem et Bacchylidem, καλῶς ἄρα ἐξείληπται τὸ γαρύετον δυϊκῶς (schol 158 8 2, init schol Ambr 154). Quod cur displiceat exponere non est huius loci neque Coraeem aut Tisiam morari in animo est: γαρυέμεν (v supra) Dawes, ἄκραντα γαρυέται (nom sing yapuérnc!) Hartung, γαρύεται (schem Pind) Ty Mommsen, emendavit locum Bergk nulla fere mutatione γαρυέτων coniciens, ut esset impera- livus acrimoniae (cf notissimum οἱ δ᾽ οὖν γελώντων Soph Ai 961) numero plurali Formam ipsam ut probaret, in imperativo dualis numeri perso- nam tertiam incertissimam esse exponere et écruv a 273 (A 338) comme- -. morare satis habuit. Ego κομείτων quod scripsit Aristarchus O 109 (κομείτην Zenod, 'alii fort xoueóvrwv' Bergk).plur num esse dixerim cl Cram ἀπ Ox I 398. Sed poterat Bergk etiam Archimedem afferre WS II 322, Heiberg Fleckeis Suppl 13, 1884, 563), ἐν ἐπαρῇ Écruv GA 381*21 — Cauer Del* 496, πράκτιμοι écruv Wescher-Foucart 32, 9 — Oollitz 1697 et ἴτων πάλῳ λαχόντες Aesch Eum 32. Qua lectione recepta mirum quantum sententia proficit; nam cum antea ex «otiosa OLYMPIA 1I ; | 99 Διὸς πρὸς ὄρνιχα Ociov: ἔπεχε νῦν «κοπῷ τόξον, ἄγε Ouué: τίνα βάλλομεν 160 90 ἐκ μαλθακᾶς αὖτε φρενὸς εὐκλέας ὀ- ἣ ἱςτοὺς ἱέντες; ἐπί τοι (100) ᾿Ακράγαντι τανύςαις 165 ... &bbácouoi ἐνόρκιον λόγον ἀλαθεῖ vóu, . τεκεῖν μή τιν᾽ ἑκατόν γε ἐτέων πόλιν - ! 93» φίλοις ἄνδρα μᾶλλον A 170 (104) εὐεργέταν πραπίειν dqOovécrepóv Te χέρα 95 Θήρωνος. ἀλλ᾽ αἶνον ἐπέβα κόρος «οὐ δίκᾳ ευναντόμενος, ἀλλὰ μάργων ὑπ᾽ ἀνδρῶν, 1176 τὸ λαλαγῆςαι θέλων κρύφον τε θέμεν ἐςλῶν καλοῖς quadam atque infinita contemplatione poeta ad rem propositam animum suum revocare visus sit, nunc 'garriant, inquit, isti per me licet! equi- dem iagm arcu petam destinatum'. Bergkii emendationem adhue nemo quod sciam recepit aut probavit, imperativo probato secundam personam γαρύετε praeoptavit Herwerden Pindd 9. Ceterum de plurali formae γα- póerov numero cl terminatione aeolica -vrov cogitavit Jak Wackernagel (in lit& ad. me datis 1898) 88 ὄρνιθα Theophyl lleum U* et parte Ambrr (ANV), ὄρνιχα Simplicius 1 1 cum rell Ἢ post τόξον plene dist Ty Mommsen c Calliergo, post θυμέ Heyne — 91 ἀκράγαντα aliquot dett et plurimi interpoll, recep Hartung; cf O VIII 48 — ravóccaic vett plerique, τανύςαις E, τανύςας Hl; et optativum et participium exprimunt scholl, optativum praetulit plenius infra distinguens Boeckh 92 αὐδάςομεν (sive compendio quodam male intellecto, sive memoria in tritissimum locum O 17 delapsa) B (c lemm? scholl h 1 et schol GO II 16), recep Boeckh!, idem? -μαι redonavit Hermanno ὅρκιον (om ἐν) CN, μεθ᾽ ὅρκιον 4! 98 γε (ut ium Er Schmid scr) A, Y^ rell, τ᾽ Cec et scholl O II 16 BGU 95 ἔβα interpoll, v metr 96 ευναντώμενος CE 97 κρύφιόν τε θέμεν ἐς(θ)λὸν κακοῖς (nisi quod vitiose [cf ad P IV 2] θέμεν᾽ ἑλὼν .4) vett omnes, interpolatione antiquissima, quae inde orta esse videtur quod per imprudentiam vel κρύφον substantivi satis insoliti in locum κρύφιον ad- iectivo substituto vel EXAON pro écÀóv accepto, audacter utique καλοῖς in κακοῖς mutavit nescio quis ante Aristarchum (Zenodotus v c, quem in simili re non secutus est certe Aristarchus v 4); κρύφον et ἐςλῶν καλοῖς eorr Aristarchus (an xpuqóv? Herdn I 225,2 L), ἐςλὸν κακοῖς tuentur Wiskemann progr gymn Marb 1876 p 3 et Ed Boehmer. Sed τὸ λαλα- γῆςαι θέλων graecum esse omnes fere negant praeeunte Hermanno (ap Heyn) Mihi etsi quod a quibusdam (Jongh, Gildersleeve) adfertur (ém- ὠφελεῖν δυνάμενοι) τὸ δρᾶν οὐκ ἠθέληςαν Soph OC 442 non prorsus si- mile videtur esse, tamen articulum poeta nescio an propterea necessa- rium hoc loco duxerit, quia invidi homines cum strenue quidquam facere nec possint nec audeant, in garrulatione ipsa vitae suae quasi taberna- eulo collocato id fortiter agunt, ut inani tumultu obstrepatur vera laus. Recentiorum hominum coniecturas: Pauwii, Bothii, Beckii, Hermanni (τιθέμεν 1798, quam ipse non tenuit τὸ λαλαγῆςαι --- κρύφον τε iungens T* 100 PINDARI CARMINA ἔργοις" ἐπεὶ ψάμμος ἀριθμὸν. περιπέφευγεν, (109) καὶ κεῖνος ὅςα χάρματ᾽ ἄλλοις ἔθηκεν, , 180 100 τίς ἂν qpácot δύναιτο; UE Hartungi, Ric Stein de artic ap P usu 1868, 43, Maur Schmidt CXLIL, alieram eiusdem viri ap Paul Feine comm Ien II (1883) 276, ud Rauchenstein Phil 36 qn 65, Ott Schroeder studd p 8, Fennellii 1879, Henr van Herwerden Pindd 9, Naberi Mnem n s 12 (1884) 31, H Jurenka Wien Stud 15 (1893) 7, Bergkii denique varia temptamina Qahrbb klass Phil 99 [1869] 181) perscribere longum est. Facillima quidem mu- tatio est a Ric Stein proposita (ὁ pro τὸ); denique segregatis verbis ka- Aoic ἔργοις iisque cum v 99 (ὅςα" ἔθηκεν) coniunctis ἀλλὰ μαργῶν γὰρ ἀνδρῶν | τὸ λαλαγῆςαι θέλειν κρύφον τε θέμεν ἐςλῶν praeeunte aliqua- ienus Hartungo Bergk* ^ 98 ἔργοις ém': εἰ Kaibel Herm 19 (1884) 249 περιφεύγει 4 99 κἀκεῖνος vett, ἐκεῖνος interpoll, quod probaverunt ple- rique, καὶ οὗτος ὃ Mommsen suppl 38, καὶ κεῖνος e Mommseno edidit Bergk*; etiam ἐςλῶν 19 integro iudicio spondeum esse arbitrabere ΘΗΡΩΝῚ ΑΚΡΑΓΑΝΤΙΝΩΙ | ΕἸΣ GEORENIA | perm Strophae ma $ ἣν πο τς πῶς qoo as E vus. » ἢ 3m ond ΓΔ ---τὐὧὖὖ —vv— ---- - ας, δα τον ες ἀϑοξ gr c. 365g d εν τ Ug V. ce Miss as 3 as C LAO AOT OB LU ὙΡΕΙΝ 5 .——— —"Jss — fe rmi: Epodi —9—w —Y—— ed UA! AE συ - Mu uuo uwWedugy rxdgomQu iuuat Ag. vt. p MJ HL ἡ“, | id d RO E UU ΘΝ ἰβλομ dde —— Ou υὐ-- vu M. δι ἜΑΡ ΗΟ ἐδ Ld V15 (45, 7 [v , ctp. à Τυνδαρίδαις τε φιλοξείνοις ἁδεῖν καλλιπλοκάμῳψ θ᾽ '€Aévq κλεινὰν ᾿Ακράγαντα γεραίρων εὔχομαι, Θήρωνος Ὀλυμπιονίκαν ὕμνον ὀρ- θώςαις, ἀκαμαντοπόδων ὄ e Incisiones constanter admissas brevioribus carminibus exceptislineola | | schemati inserta significavi, velut O VIII str 1, XIII str 7, P VI 1, VII ' sir 5. In commissuris membrorum plerumque separare versus malui, .. ^^ 4 velut O I.ep 6, II str 6 (haec quidem cum Bergkio), X ep 1, P I ep 7. 8, Hep iv sir 7, N I ep 2. 4, IV str 3, VI str 1. 7, I III --IV ep 5.6, . sir 6. In huius carminis versibus discribendis consentiunt fere cum Boeckhio?, praeter Eduardum Boehmer grithmeticae illum potius quam metricae artis ratione habita str v 8 in trinos, 4 in binos versus dividentem, ep v1 tres syllabas ad sequentia trahentem, 2. 8. 4 in binos versus dis- pescentem. j 1 φιλοξένοις BCE ἁδεῖν A, àbéiv BO(D)E; prll ΠΡ — 8 ὀρθώκαις AB, -coc rell 102 PINDARI CARMINA ἵππων ἄωτον. Moica δ᾽ οὕτω ποι παρέ- : «τα μοι νεοείγαλον εὑρόντι τρόπον δ Δωρίῳψ φωνὰν ἐναρμόξαι πεδίλῳ ἀντ. α΄ ἀγλαόκωμον᾽ ἐπεὶ χαίταιει μὲν Ζευχθέντες ἔπι «τέφανοι 10 πράςςοντί με τοῦτο θεόδματον χρέος, φόρμιγγά τε ποικιλόγαρυν καὶ βοὰν αὐλῶν ἐπέων τε θέειν Αἰνηειδάμου παιδὶ ευμμεῖξαι πρεπόν-. ι τως, ἅ τε Πίεα με γεγωνεῖν" τᾶς ἄπο 15 10 θεόμοροι vícovr' ἐπ᾽ ἀνθρώπους ἀοιδαί, ἐπ. α΄ ip τινι, κραίνων ἐφετμὰς Ἡρακλέος προτέρας - z ἈΠ ἂΝ ἀτρεκὴς .-Ἑλλανοδίκας γλεφάρων Αἰτωλὸς ἀνὴρ ὑψόθεν ἀμφὶ κόμαιει βάλῃ γλαυκόχροα κόςμον ἐλαίας, τάν ποτε Ἴςτρου ἀπὸ «κιαρᾶν παγᾶν ἔνεικεν ᾿Αμφιτρυωνιάδας, 25 15 μνᾶμα τῶν Ὀλυμπίᾳ κάλλιετον ἀέθλων, erp. β΄ δᾶμον Ὑπερβορέων πείςαις ᾿Απόλλωνος θεράποντα λόγῳ" πιςτὰ φρονέων Διὸς αἴτει πανδόκῳ ps 80 (Acer caapóv τε φύτευμα ξυνὸν ἀν- θρώποις crépavóv τ᾽ ἀρετᾶν. 4 ποι ABE, idem C altero loco (nam vv 4—11 inde ἃ Μοῖςα bis habet) τοι D, που C pr loco (secus visum Mommseno) c scholl; de par- ticulae et notione et forma Jak Wackernagel KZ 33, 21; prll II'* παρ- ἐςται D; παρέετη, ἐπῆλθε, ἔρχεται (ubi male épyécou. Vatt) exponunt . scholl Moica δ᾽ οὕτω To: mapícra μοι Boeckh consentiente Hermanno (retr kl Schr V 381), Moica δ᾽ οὕτω μοι παρεςτάκοι Mommsen!, Moica Ti- τωποῖ, παρίοτα uoi? (nomine e Τιτόπλοος et Τιτὦώ ficto opp II 664) Bergk, Moica δ᾽, Οὐλυμποῖ, παρίςτα μοι Maur Schmidt ind Ien 1879, 9, οὕτω μοι παρεςταίη Naber Mnemos 12 (1884) 38 7 θεόδματον .AD E, θεόδμητον BC, ubique restituit Ty Mommsen; prll II?! 9 πὰρ παιδὶ (ex ees B cuyupitai libri, ευμμῖξαι Schneidewin πρεπόντως} θήρωνος B με] Hartung γεγωνεῖν Pauw p 21, γέγωνεν Christ! *neutra coniectura pro- - banda, nam tunc uoi scribendum" Bergk*, sed cf ἀλλά pe TTuOwU ... ἀπύει PXA 10 θεόμοιροι meliores, θεόμοροι ΜΙ Tricl, θεύμοροι Mosch, quod recepit Boeckh; prll II** víccovr* C (altero loco, y supra) JD Tricl, veíccovr' Mosch; prll ΠΡ: 19 βλεφάρων AC 18 βάλλῃ D, βάλοι Tricl 14 caepàv 4 ἔνεγκε E, ἔνεικεν vulgo, prll II? 'Augirputvibac vett (tuentur scholl metr), corr Byz 15 ὀλ- vett, οὐλ- Byz; prll ΠῈ — 16 πείεαις B, -ac rell λόγῳ]. ὅγε Γ΄΄ e interpoll 17? αἴτει BreC D», ἔτει Di, αἰτεὶ ABacEN (receperunt Calliergus, Ty Mommsen) — 18 ἅλεει C (ut saepius) - caaepóv CDD. Post λόγῳ plene dist Boeckh, quem de grammaticorum (Greg Cor, Eustath) invento airoc: τέμενος, ἐνδιαίτημα OLYMPIA ΠῚ Ὑ 108 ἤδη γὰρ αὐτῷ, πατρὶ μὲν βωμῶν ἅτγι- cOévruv, διχόμηνις ὅλον .Xpucápparoc 85 20 ἑςπέρας ὀφθαλμὸν ἀντέφλεξε Μήνα, ἀντ. β΄ καὶ μεγάλων ἀέθλων ἁγνὰν κρίειν καὶ πενταετηρίδ᾽ ἁμᾷ ^ θῆκε ζαθέοις ἐπὶ κρημνοῖς "AXqeoó* ἀλλ᾽ οὐ καλὰ δένδρε᾽ ἔθαλλεν χῶρος ἐν ; Béccoic Κρονίου TTéAomoc. 40 τούτων ἔδοξεν γυμνὸς αὐτῷ xümoc ó- ξείαις ὑπακουέμεν αὐγαῖς ἁλίου. 25 δὴ τότ᾽ ἐς γαῖαν πορεύεν. θυμὸς ὥρμα 45 ἐπ. "lerpíav viv: ἔνθα Λατοῦς ἱπποςόα θυγάτηρ ἡ δέξατ᾽ ἐλθόντ᾽ ᾿Αρκαδίας ἀπὸ δειρᾶν καὶ πολυγνάμπτων μυχῶν, εὖτέ νιν ἀγγελίαις Εὐρυςθέος ἔντυ᾽ ἀνάγκα πατρόθεν 50 disputantem iraditamque lectionem prudenter defendentem vide nott cr 864; cf etiam Heimsoeth Rhein Mus 5 (1847) 6 |. .Aióc — mavbóky ἴΑλτει non Διὸς Ἄλτει ut vulgo referunt (post Boeckhium mn cr 863) Gisb Koen (Greg Cor p 220 Sch), Διὸς Ἄλτει π. ἄλεαι (ab dAbw) Hermann 1798, tum pro ἄλεαι idem ἔμμεν proposuit, λόγῳ T. φρονέων, Διὸς. αἰτῶν Η 4 λόγῳ T: 9p. Al ὅτ᾽ αἴτει Maur Schmidt ind len 1879, 9, Διὸς αἰξεὶ κτλ vel Διὸς Ἄλτει T. δοῦναι et paullo infra *fort ἀνθριύποις τ᾽ ἀρετᾶν cré- qavov, ut ξυνὸν quemadmodum ἀμφότερον adverbium sit' Bergk 19 αὐτοῦ πατρὸς (e 8chol*?) Cs; αὐγᾷ (sc igni, quo usus sacra fecit) Hecker Philol 4 (1849) 488 20 μήνη D, μῆνα rell 921 μεγάλαν 4 πενταξετηρίς (non πεντεξετ.) habent tabb Heracl I 105, II 35, item Chior III saec plebisc Dittenb 150, 29 ἁμᾶ vett, ἅμα interpoll, ἁμᾷ Heyne; prll 1153 98 δένδρε᾽ ἔθαλλεν, at 32 δένδρεα θαύμαινε libri βάταις Àmbrr — 24 ἁλίου B Et c plerisque, ἀλ. D, ἀελ. AC (Bergk); prll II!! 295—926 πορεύεν Α sdlus, ζῶν vulgo; prll II$9* θυμὸς in θυμὸν, tum rursus in θυμὸς mut C (cf ΟἽ 28) ὥρμα (quod Boeckh coniecit kl Schr V 261) c gl ἐκίνει 4, ὥρμαιν᾽ omnes rell. (retin Bergk) Ἰτρίαν viv vett vulgo, "lcrpia- νήν Bre e scholl, récep Byz, Ἰςτρία (Artemis) νιν ἔνθα Aristarchus. De infini- tivi structura cf ἐν δέ οἱ ἦτορ ἄλκιμον ὡρμᾶτο πτολεμιζέμεν Φ 571, de in- iransitiva verbi πορεύειν notione Ξάνθον ἤπειγεν -.. καὶ ἐς "Icrpov ἐλαύνων O VIII 47; verbum ipsum Homero ignotum, verbi usum intransitivum Attici scriptores non sunt imitati, quo magis collaudandi veteres grammatici, quod poetam corri. noluerunt, παραγενέςθαι πορεύεςθαι ἐλθεῖν exponentes cum. Aristarcho. inus religiosi certe recentiores: ἐς γαῖαν βορείαν θυμὸς ὥρμα, 'Icrpía viv ἔνθα (hoc c Aristarcho) Hartung, ἐς γαῖαν παρελθεῖν Bessler de praep usu ap P 1862 p 4, ἐς γαῖαν πόρευειν θυμὸς ὥρμαιν᾽ | '"lerpiav* ἵν ἔνθα (*ubi eum? cl Apoll pron 82, 25 RS; Ἰςτρίαν ἵν" ἔνθα praeierat Grashoff Schulzeitg 8, 1831, 708) coni Bergk, ἐς γαῖαν πό- peuev θυμὸς ὁρμᾶν ur Schmidt p CXXVIII, ἐς γαῖαν πόρευ᾽ ἔνθυμος ὅρμα Ἰοτρίαν idem ind len 1879 p 8, ἐς γαῖαν περαίνειν Naber Mnem 12 (1884) 28, πόρευεν θυμὸς ὁρμᾷ Christ*. De pronominis viv mensura prl Π . 27 πολυγνάπτων C; prll II^ — 28 μιν omnes libri, prll II"? 104 PINDARI CARMINA xpucóxepuv ἔλαφον θήλειαν d£ovO', ἅν more Taüyéra 30 ἀντιθεῖς᾽ Ὀρθωςίᾳ ἔγραψεν ἱεράν. .» ctp. Y τὰν μεθέπων ἴδε καὶ xeivav χθόνα πνοιαῖς ὄπιθεν Bopéa δῦ ψυχροῦ" τόθι δένδρε᾽ ἐθάμβαινε «ςταθείς. τῶν νιν γλυκὺς ἵμερος écyev δωδεκά- γνάμπτον περὶ τέρμα δρόμου ve ἵππων φυτεῦςαι. καί vuv ἐς ταύταν éop- τὰν ἵλαος ἀντιθέοιειν νίςεται 60 86 cüv βαθυζώνου ὑιδύμοις παιςεὶ Λήδας. ᾿ ἀντ. Y τοῖς γὰρ ἐπέτραπεν Οὔλυμπόνδ᾽ ἰὼν θαητὸν ἀγῶνα νέμειν — 65 ἀνδρῶν τ᾽ ἀρετᾶς πέρι καὶ ῥιμφαρμάτου διφρηλαείας. ἐμὲ δ᾽ ὧν πᾳ θυμὸς Ó- τρύνει φάμεν Ἐμμενίδαις Θήρωνί τ᾽ ἐλθεῖν κῦδος εὐΐππων διδόν- τῶν Τυνδαριδᾶν, ὅτι πλείςταιει βροτῶν — 70 40 ξεινίαις αὐτοὺς ἐποίχονται τραπέζαις, ῖ 99 χρυςεόκερων «4 solus, αὖ χαλκεομίτρα N X 90 BD θήλ. &. ΟΝ ἄξειν Christ — 80 ἱεράν vett, ἱράν Tricl, prll II*?. Hiatus post dativos in q et w exeuntes legitimi exempla collegit Ty Mommsen suppl 166; Ὀρθωείας ἔγραψεν Ahrens Philol 3 (1848) 235 81 εἶδε AB xáxcivav libri, καὶ xetvav Boeckh πνοιᾶς Calliergus, recepit Boeckh; dativum 80- loecum dicit Herwerden (studd p 12), credo etiam ἔνδον ἄλεει, Ckeuáv- bpou χεύμαειν ἀγχοῦ, alia ὄπιςθείνλ Βα.) βορέαο .A c codd quibusdam Greg Cor p 220, βορέου CNUJD?*, Bopéa rell; prll II** 82 θάμβαινε (quod, ut hymn Merc 407 Hermann, coni Bergk?) .4 (ἐξεπλάγη paraphr), θάμενε Dae, θάμαινε OP, θαύμαινε (θαύμενε) plurimi; θαυμαίνει Β (cf 28), θαύμανε Kayser lect Pind p 10; de augm pril II* 88 μιν 4 solus δωδ- libri; prll II*5 xal vOv vett, καί vuv Tricl, καὶ viv Bergk; prll II** ve((c)c. Byz 85 διδύμοις .A, διδύμοιςι vett. vulgo, δι- δύμμοις Mosch, bibóuvoic novavit Hermann 1798 (ap Heym III 398) plau- dente saeculo; prll II* 86 ἐπέτραπεν .AB*, ἐπέτρεπεν rell vet& οὔλυμ- Tóvbe vett vulgo, 6A. NO; prllII* 88 δ᾽ ὧν libri, δ᾽ οὖν conicio; prll - H*' mà (πᾷ πᾶι) Ae BUtCDE (noi? Aoc, rac? Boc), xo interpoll; testantur cóvbecuov παραπληριυματικόν scholl, muc (schol) et που UID), ADORA da. tuentur πα Kayser lect Pind p 11 cum φάμεν coniungens, Hauchenstein comm Pind II 21 cum διδόντων, Mommsen PRI 46 etiam cum sequentibus DR eo quc oper δ᾽ ἔμπα (debebat ἔμπαν , ἐμὲ δ᾽ θυμὸν ἢ Bergk?, ἐμὲ δ᾽ ὧν πᾶν (sc x0boc) Maur Sübmidt CEX VIII ἐμὲ δ᾽ ὧν τᾷ (8c yes. Jurenka Zeitschr ὅδε Gymn 1894, 1072; mo: scripseris cum θυμ. órp. con- iungens cl 4, ego καὶ malim. De καί partic. ad totam sententiam per- linente Jue hyperbaton statuunt) cf O II 28, V 16, VIII 25, P I 86, IV 86, V 13, VI 44, I VIII 8; ἐμὲ δ᾽ οὖν ... καί P IX 108 40 ξεν. velt, ξειν. interpoll; prll II OLYMPIA III 0 M εὐςεβεῖ γνώμᾳ quAdáccovrec μακάρων τελετάς. εἰ δ᾽ ἀριςτεύει μὲν ὕδωρ, κτεάνων δὲ χρυςὸς αἰδοιέετατος, Τό γῦν δὲ πρὸς ἐςχατιὰν Θήρων ἀρεταῖέειν ἱκάνων ἅπτεται οἴκοθεν Ἡρακλέος «ταλᾶν. τὸ πόρεω δ᾽ écrl cogoic ἄβατον 45 κἀςόφοις. οὔ viv διώξω" κεινὸς εἴην. 42 αἰδοιέςοτατος Ambrr (recepi cl P XI 58), αἰδοιέετατον Vatt 48 δὲ AD Thom (c scholl , Ye vulgo (dedit Bergk); est δὲ in apo- dosi repetitum 44 Ἡρακλέους 4 ετηλᾶν AB, «ταλᾶν vulgo — Écri Vatt (usque ad Boeckh? initio versus), écrl .ACN, recep Ty Mommsen 48 οὔ viv CN, οὔ μιν D c plerisque vett, οὔ μὴν Α (c gl δή), οὐ μὴν (quod recepit οὐ μὰν corrigens Thiersch) B c recc (C^), οὐ μὴ (quod coniecit Minga:elli ap Heyn, recepit Borg) Cc κεῖνος Dae cum scholl 81! et gl A, κεινὸς z 'Évio! scholl*), xe(v)vóc conicio, prll II95; xeic* ὃς εἴη (— ἴοι) , οὐ μὰν διώξω κεινὸς ἔμμεν Naber Mnem 1884, idem, sed κεῖνον οἶμον Herwerden studd 11. Optativus concessive dietus, ut ἐξολοίμην, μὴ ὀναίμην, μαινοίμην apud Atlicos, εἴη P X 21; εἴην pro καλοίμην usu notissimo. " ΦΑΥΜΙΔῚ ΚΑΜΑΡΙΝΑΙΩΙ ΑἈΠΗΝΗῚΙ 7") slo | Stropha Q OU. LU SM I. dun MM τ i ie o P. mu M AJ ie NAA rd igne M ood roni Se λων. dd; «xu MM RET) MT [5 Bgk] ün-——-——-— τυ vU. CU σύνολον, UTD Qul UU ILS UI PRENS δον V S V DURIR UAAP aat UA ir C EU V δα, v—9—— f r ^ "e VERA VIT INTUS sien LAT bes, LN Epodus Let o pos pede v uei, Las SEP CU Bec CURE AER Urdu Uis v LS uU τ ον ως Suas QE Sold gU. ὥς, συ ues ATUM v Ne v Maus. ἃ ausus MA Lua NAM Uu ee) ccs “ωἔτ ει ως νυ. M V LL συ σι. Ἐλατὴρ ὑπέρτατε βροντᾶς ἀκαμαντόποδος Ζεῦ τεαὶ yàp Ὧραι Inscriptioni ἵπποις add Boeckh!, ἀπήνῃ Boeckh?; cf prll p 58. - Quo brevius carmen, eo incertior versus discribendi ratio: sir v 1 st ὑπέρτατε in duos versus diremit Bergk* solus, 4 post mpaccóvruv ispescuit (cum Boeckhio?), 45 (— 5 Boe) superiori adiunxit Pe item in schemate praescripto, 49^ coniunxit c Boeckhio*! Ross gr Meir* 611, 4**o Ern Graf P logaoed sir 31. ep 6 et 7 sunt qui iungant (χέρες et icov scribens Kayser lect Pind 11). 1 psa libri e scholl Ὧραι Süvern P ΟἹ IV Lemgo 1796, 28, recep BO. . Ire t VERUM σαι HIE» εν OLYTMPIA IV 107 ὑπὸ ποικιλοφόρμιτγος ἀοιδᾶς ἑλιεςόμεναί μ᾽ ἔπεμψαν 5 ὑψηλοτάτων μάρτυρ᾽ ἀέθλων. [5 Bgk) ξείνων δ᾽ εὖ πραζςόντων Écavav αὐτίκ᾽ ἀγγελίαν ^— '- ποτὶ γλυκεῖαν ἐελοί. [1] 5 ἀλλ᾽, ὦ Κρόνου παῖ, ὃς Αἴτναν ἔχεις | | 10 trov àveuóeccav ἑκατογκεφάλα Τυφῶνος ὀβρίμου, ᾿Ολυμπιονίκαν [10] δέξαι Χαρίτων θ᾽ ἕκατι τόνδε κῶμον, 1ὅ ἀντ. (10 Boe?) $povij)rarov φάος εὐρυςθενέων ἀρετᾶν. Ψαύμιος γὰρ ἵκει 10 ὀχέων, ὃς ἐλαίᾳ «τέἐφανωθεὶς ΠΙιςάτιδι, κῦδος ὄρται — 320 ςπεύδει Καμαρίνᾳ. θεὸς εὔφρων [15] εἴη λοιπαῖς εὐχαῖς" ἐπεί νιν αἰνέω, μάλα μὲν e τροφαῖς ἑτοῖμον ἵππων, (15) χαίροντά Te ξενίαις πανδόκοις, 25 xoi πρὸς 'Hcuxíav φιλόπολιν καθαρᾷ γνώμᾳ τετραμμένον. .15 00 ψεύδεϊ. τέγξω [20] λόγον᾽ διάπειρά τοι βροτῶν ἔλεγχος" 80 ἐπ. ἅπερ Κλυμένοιο παῖδα (20) Λαμνιάδων. γυναικῶν ἔλυςεν ἐξ ἀτιμίας. 30 χαλκέοιει δ᾽ ἐν ἔντεσι νικῶν δρόμον 8ὅ [26] ἔειπεν Ὑψιπυλείᾳ, μετὰ «τέφανον ἰών" ! “οὗτος ἐγὼ ταϊυτᾶτι" | (25) χεῖρες δὲ καὶ ἦτορ icov. 2 &ucc. prll II'*. 4 ἐςθλοί CDNO rece. |. ἀλλ᾽ ὦ CN, ἀλλὰ rell 6 ἵπον B E, ἷπον G., ἵπον ex ἵπὸν ut vid D, ἵππον Ambrr ((ACacCUN V, trov Ce) ὀμβρίμου CEV (Boeckh, Ty Mommsen); prll II55 7. ὀλυμπ. vett, οὐλυμπ. interpoll, quod vulgo edunt; -víxàv (ex -víxàv parum intellecto?) V, víxa? vel -νικᾶν 7 Boeckh, -vixàv (servato θ᾽ 8[10]) scr Bergk! 8 δέξαι vett, béxeu interpoll (Bergk) (χαρίτων) γ᾽ .4, δ᾽ V, Θ᾽ rell vett, ὁ δὲ τε cóv- becuoc περιττός scholl, "idque? intellege; cf ad P I 70 κῶμον. ὕμνον 4; prll p 10 9 ἥκει AD παρ᾽ Bergk post κῶμον plene distinguens, Ψαύμιός τε νίκας (servato θ᾽ v 8) Hartung ^ 9— 10 ἵκει, ὀχέων ὃς ἐλαίᾳ Wiskemann progr gymn Marb 1876, 6 12.uwv Vatt; prll II? &roi- pow Vatt 14 ἠευχίαν libri (cf O II 32), ác- Heyne, 'Ac- Bergk φιλό- πτολιν .A solus 17 ἅπερ (KAup.) A.N (Doc), ἅτε C, ἥπερ Οἱ, ἅπερ καὶ Vatt, ἃ xoi? Bergk 20 δ᾽ ἔντεςι (per haplogr) ΑΝ 92. οὗτος uév- ἐγὼ 4 — 24— 928 post οὗτος ἐγὼ dist codd dett, non item scholia vett 108 | PINDARI CARMINA φύονται δὲ xol νέοις ἐν ávbpáciv moMoí — 40 25 θαμάκι παρὰ τὸν ἁλικίας ἐοικότα. xpóvov." (cave enim decipiare schol Vrat? εἶπε δεικτικῶς" οὗτος ἐγώ" conferendus enim schol .A scribens οὗτος ἐγιύ: τὸ οὗτος ἐγὼ τἀχυτᾶτι δεικτικόν [δο- τικόν cod], neque ullum lemma incipit ἃ ταχυτᾶτι. cf etiam Apoll pron p 57 RS Mass B). Invexit perversem distinctionem Moschopulus ut videtur in paraphrasi (p 181, 11 Ab), cum in contmerntario (p 180) non. minus perverse *manus dexteritatem animi fortitudini parem? dixisset. 28 χέρες CPQ icov vett, Kayser, contra Pind usum (v nott RD 24 δὲ om Ai ἀνδράει vett, recepit Bergk? (.uu.—), -av Bergk! cum Byz et Boeckhio 95 θαμάκι 4., θαμὰ καὶ rell (retinuit Christ), θαμάκι quod coniecerat Bergk! repudiavit idem? θάμα xol scribens, postea** revocavi Ἅἁλικίαις AV, -ac rell cum scholiis omnibus. Ultima de praematura quadam ca- nitie verba Pindaro, non Ergino tribuebat Boeckh JBATMIAI KAMAPINAIOI AIHNHI Strophae Boon UV eu xu Ue M nie τως . 18 v —u—V/V—9V—dOg— 20/30. ME MEL Uit ὐπ cux dw ai deouM. Epodi ERU gul.gU1UUITu] FISH US ie ed d LBS Zu e s δ διε ὁ AY ry t eR Cy y oye frs reg irginl liia tr Vis UR. dig ré iet spirit ar v PIS t Ὑψηλᾶν. ἀρετᾶν καὶ «τεφάνων ἄωτον γλυκύν τῶν ᾿Ολυμπίᾳ, ᾽Ωκεανοῦ θύγατερ, καρδίᾳ γελανεῖ b ἀκαμαντόποδός τ᾽ ἀπήνας δέκευ Ψαύμιός τε δῶρα᾽ ὃς τὰν càv πόλιν ἀὔξων, Καμάρινα, λαοτρόφον, δ βωμοὺς ἕξ διδύμους ἐγέραρεν ἑορταῖς θεῶν μεγίσταις 10 ὑπὸ βουθυείαις ἀέδλων τε πεμπαμέροις ἁμίλλαις, Metra carminis digeri solent-cum Boeckhio; de Byzantinorum divi- sione metrica Jongh p 137. Nos quominus in Boeckhii diagrammate ad- quiescamus, eo prohibemur, quod xat Fóv 8 non solum in Pindaro, verum etiam in quovis lyrico eius aetatis poeta suspectum habemus [ἀγάλλεταϊ ἣ quod edidit Kenyon Bacch XVI 6 parum probabile, epigramma vero AP VI 53 (γἄρ oí 3) sublestae fidei] Quid si νικάςαις ἀνέθηκε καί gly- coneum esse voluit poeta, ut exordium strophae asclepiadeum: ὑψηλᾶν ἀρετᾶν καὶ crepávuv ἄω- De καί (85. 245) versum finiente cf Pind ὁ VI 17, IX 65, XIV 4, I VIII 23. 1 γλυκύ (τὸ ἄωτον Pindaro quoque obtrudens O IX 19, P IV 188, X 68, N III 29, VIII 9, I V 10 [12] fortiter mutatis) Hartung 2 à. vett, οὐλ. rece, quod edere solent; prll Π 8 ψαύμιδος Tricl 4 xa- μάριναν vett, καμάρινα Mosch (Hermann), καμαρίνα Tricl ^ B ἐγέραιρεν A (recep Mommsen, Gildersléeve), évépape €, vépope vett vulgo — 6 ὑπὸ] ἐπὶ (— post) Kayser lect P 12 πεμπταμέροις vulgo, πενθαμέροις E, πεμ- 110 PINDARI CARMINA | : ἐπ. α΄ ἵπποις ἡμιόνοις τε μοναμπυκίᾳ τε. τὶν δὲ κῦδος ἁβρόν 1ὅ νικάςαις ἀνέθηκε, καί 8» ὃν πατέρ᾽ "Akpuv' ἐκάρυξε καὶ τὰν νέοικον ἕδραν. erp. β΄ ἵκων δ᾽ Οἰνομάου καὶ Πέλοπος παρ᾽ εὐηράτω᾽ν. 20 10 «ταθμῶν, ὦ πολιάοχε Παλλάς, ἀείδει μὲν ἄλεος ἁγνόν τὸ τεὸν ποταμόν τε "Qaviv ἐγχωρίαν τε λίμναν 25 ἀντ. β΄ καὶ ςεμνοὺς ὀχετούς, Ἵππαρις οἷειν ἄρδει crparóv, κολλᾷ Te «ταδίων θαλάμων ταχέως ὑψίγυιον ἄλοος, 80 ἀπ᾽ ἀμαχανίας ἄγων ἐς φάος τόνδε δᾶμον ἀςτῶν᾽ i π. Β΄ 16 αἰεὶ δ᾽ ἀμφ᾽ ἀρεταῖει πόνος δαπάνα τε μάρναται πρὸς ἔργον 86 κινδύνῳ κεκαλυμμένον᾽ | 16» échà δ᾽ ἔχοντες cogoi καὶ πολίταις ἔδοξαν ἔμμεν. παμέροις (casu, opinor) duo Tricll (v'C), πενταμέτροις .A?, cardinale, non ordinale testantur scholl; 860] formam primus commendavit Schneide- win, πεμπαμέρους ἁμίλλας Bergk* 8 νικάςας CV. c mell Vatt, vikfjcac .A0 c dett Vatt; corr Heyne 9 ss usque ad carminis finem perierunt in B, nisi quod lemmata 21 ss fol 387 una cum scholl servata sunt 9 ἱκὼν vett vulgo, ἐλθὼν interpoll (γράφε διὰ τὸ μέτρον, «αἱ μὴ ἱκών Lo 6.Ab; cf Pind P I136) εὐηλάτων CD, εὐϊλ. Evo 10 ἀέξει Hecker hilol V 441, ἀείρει Herwerden studd 13 11 ὥανιν lemma Rom (e cod Vaticano?), ὄανιν CNOV, 6avov AEGIU, idem (sed -vov in litura) D, davov 4“. Mosch, ὥαννον Tricl, "Ὥαννινῦ Ty Mommsen suppl 52; de hiatu (FáFavic?) Heymer studd Pind 1884, 76; τοὺς bé ἱεροὺς ποταμοὺς ἄλεοη εἰώθαει λέγειν schol 25, unde variam fuisse lectionem ποταμὸν τὸν "Q..coni Horn diss Gryph 1883, 31n, "lavov? cl Solin 6, 16, Athen 6921 Pais ap Ios Fraccaroli, qui Aíavov praeoptare videtur 12 crpárov? Boehmer 18 misere corruptum affert Liban 1 861 R τε] δὲ Bergk ὑψίγυιον AC, ὑψίγυον vulgo 14 ὑπ᾽ ἀπ᾿ Bergk c interpoll ἀμαχα- viac C c dett Vatt, àunx. vulgo τῶνδε Bergk 16 κεχαλαςμένον schol Pind I IV 52. (*glossema? "Boodih 6410 42 [56] 16" εὖ δὲ ἔχοντες ALDE, εὖ δ᾽ ἔχοντες AC, aoristum exponunt scholl; plures con- iecturas protulit Boeckh, inter quas ipsi εὖ δὴ ἔχοντες, aliis εὖ bé τυχόν- τες maxime placuit, Hermannianum ἠὺ δ᾽ ἔχοντες quod Boeckhio non displicebat, nunc vulgo receptum est, parum recte; nam ἠύ. adverbii loco positum antiquioribus poetis plane ignotum (Alem 88, 6 ἠύ coniec- tura invectum, traditum οὐ), ac ne ex adiectivis quidem epicis ab ἠυ- incipientibus aut Hesiodo aut Pindaro ullum nisi ἠύκομος usitatum (N IV 12 quod in codd scriptum est εὔπυργον emendatione indiget, item quod est in pap Bacchyl εὔδενδρον XVII 80); εὖ δὲ τυχών τις c. καὶ m. έδοξεν ἔμμεν Kayser lectt P 12, oí δὲ τυχόντες Hartung, εὖ δὲ παθόντες Oelschlaeger progr gy Schweinf 1858, εὖ δὲ λαχόντες vel εὖ δ᾽ ἥκοντες &liquando Bergk, in textu constituendo Hermannum secutus; scripsi ἐςλὰ ell P VIII 7385, V 118 ἔμμεναι 4 (cf eiusd cod ἔμμεναι O VII 66, ἔμμεν᾽ IX 64, 6éuev' Π 97, ἀναπεπτάμεν᾽ VI 27, δύμεν᾽ VIII 86 c nott eor P IV 2 OLYMPIA V 111 erp. Y' (ζωτὴρ ὑψινεφὲς Ζεῦ, Kpóvióv τε ναίων λόφον 40 τιμῶν τ᾽ ᾿Αλφεὸν εὐρὺ ῥέοντ᾽ Ἰδαῖόν τε ceuvóv ἄντρον, ἱκέτας ςέθεν ἔρχομαι Λυδίοις ἀπύων ἐν αὐλοῖς, 46 ἀντ. τ΄ 20 αἰτήςων πόλιν εὐανορίαιει τάνδε κλυταῖς δαιδάλλειν, cé τ᾿, Ὀλυμπιόνικε, ἸΤοςειδανίαιειν ἵπποις — 50 ἐπιτερπόμενον φέρειν γῆράς εὔθυμον, ἐς τελευτάν,, ἐπ. γ' υἱῶν, Ψψαῦμι, παριςταμένων. ὑγίεντα δ᾽ εἴ τις ὄλβον ἄρδει, 55 ἐξαρκέων κτεάτεςει καί 840 εὐλογίαν προςτιθείς, μὴ ματεύςῃ θεὸς γενέεθαι. 18 Vulgata lectio ῥέοντα Ἰδαῖον et hiatu (Heimer studd P 69, Fick et Béchtel Personenn 393) et prosodico vitio, nostra (Heynii, Boeckhii, Bergkii) ῥέοντ᾽ Ἰδαῖον metrico laborat, sed nomini proprio in metrorum aequabilitate observanda veniam quandam dare (ut Pind O X 99) quam vocis satis vulgaris mensuram corrumpere praestat; ῥέοντα καὶ Ἴδας rà? Ed Boehmer 21 obAuum. D ποεειδανίοιςιν vett, ποςειδανίαιςιν Boeckh c 8choll BCD (paraphr genus masc exponit 28 περιςταμένων ἢ Bergk ὑγίεντα libri (tribus dett exceptis) idem Choerob I 209, 5 Hlg (Herdn II 619, 2), ὑγιέντα Aristarchus, ὑγιῆντα ῦ Bergk εἴ τιν᾽ ὄλβος Schwickert Trier 1878) probante quod mirere Alfr Ογοϊβοὺ rev crit 1885, 41 4 éEapkéuv, kxreávea A, κτεάτεςει (47) Hartung ΑΤΉΣΙΑΙ ΣΥΡΑΚΟΥΣΙΩΙ AIHNHI Strophae δος PS NB S δα τρῶς "t Mee AS A t na Bea Cong Voces o 5D re sius Ebo ie s oo jg d ἢ ᾿ Esca ἢ ἡ ἄν UPS Veo vieil p LUC ϑεθιου ΝΟ WWE Ue py." Ὁ : Sp A(B0 ας GIUM: POR. RUNTERULO TUNE δ᾽. τοῦδ OL QUU QD NM gern VL Lw—o—w——— - -υ-- vVV—. --συ--ὀυὐ--- —wV—— —VBUü-— —"—u Epodi Ἐς τος θέ us LSU du WUwegywWu. M SP Mei gue TG — 9 ssl MA d VAM esce eer pn Ud MICRO kd. Mag. XE La ys EL νου REP aU uses ENT uas ΒΟ GL UU ΤΑ τὰ vu V18 B vulc Ὅς. συ Mig, dbi Mou Ασομ aere RU IT THSeP vuv. M. QUOC ΘΟΘΕΝ EUR EE. dam uos DAD ὁ erp. α΄ Xpucéac Ümocrácavrec εὐτειχεῖ προθύρῳ θαλάμου κίονας ὡς ὅτε θαητὸν μέγαρον L Str vv 5 et 6 (ut P IX 2 et 3) Hermann epit doctr metr $ 599 con- iungebat rhythmum silentio quodam post dr. note ancipitem ad.aisso continuari ratus. Bergk ita copulabat, ut hiatu ant α΄, str β΄, ant γ΄ post dativos tolerato tribus locis (ant β΄, s&r οὐ ant δ Λυυ υ.--. respor. dere putaret legitimae formae v. |u ..... De clausula bisyllaba (5 —) cf N VIII ep v 4 et append metr 8 5 n. Ep v 2 dispescuit (cum Her- manno epit doctr metr 8 599), item v 4 Ed Boehmer; cf nott metr Ὁ III. 1 εὐτυχεῖ C rece, εὐτοιχεῖ MZ, εὐθρίγκῳ Bergk; πρόθυρον θαλάμου intellege mpóbouov (P VII 10) — 2 ὥςτε C — μέγαρον πάξομεν recte con- iungit paraphr Ambr: dictio brevitate insignis, nam qui hue vocari so- OLYMPIA VI 113 má£ouev: ἀρχομένου δ᾽ ἔργου rtpócumov χρὴ θέμεν τηλαυγές. εἰ δ᾽ εἴη μὲν Ὀλυμπιονίκας, b 5 βωμῷ τε μαντείῳ ταμίας Διὸς ἐν Πίςᾳ, ευνοικιςτήρ τε τᾶν κλεινᾶν (ζυρακος- cüv: τίνα κεν φύγοι ὕμνον κεῖνος ἀνήρ, ἐπικύρςαις 10 ἀφθόνων ἀςτῶν ἐν ἱμερταῖς ἀοιδαῖς; ἄντ. α΄ icru γὰρ ἐν τούτῳ πεδίλῳ δαιμόνιον πόδ᾽ ἔχων Cucrpárou υἱός. ἀκίνδυνοι δ᾽ ἀρεταί 10 οὔτε παρ᾽ ἀνδράειν οὔτ᾽ ἐν vaucdi κοίλαις 16 τίμιαι᾽ πολλοὶ δὲ μέμνανται, καλὸν εἴ τι πονηθῇ. “Αγηεία, τὶν δ᾽ αἶνος ἑτοῖμος, ὃν ἐν δίκᾳ ἀπὸ τλώςεςας "Aópacroc μάντιν Οἰκλεί- δαν ποτ᾽ ἐς ᾿Αμφιάρηον 20 φθέγξατ᾽, ἐπεὶ κατὰ γαῖ᾽ αὖ- τόν τέ νιν καὶ φαιδίμας ἵππους ἔμαρψεν. | ἐπ. o 15 ἑπτὰ δ᾽ ἔπειτα πυρᾶν νεκρῶν τελεςθειςᾶν Ταλαϊονίδας lent loci P XI 40, N VIII 40. IX 16, I VI 1 parum sunt similes; cf quae comparationum exempla diligentissime congessit Vahlen ind lect Berol 1885, 9 ss et 1895/96, 7 ss, quamquam locum cum hoc Pindarico plane congruentem ne ille quidem attulit, ap Pind quidem proxime . accedit ὡςείτε P I 44. IV 112 8 ἀρχομένους duo codd dett Lucian Hipp 7, Iul apost or IX p 116^, quod recepit (probante Coraé Plut praec ger reip 10) Er Schmid, male 5 βωμῶ suprascr ou A 6 Cupakoucüv ΑΥ͂ rece κε B, καὶ 4 φύγη GV Znom 7? ἐπικύρεαις C solus, -cac rell (Beo) ἱμερτᾶς ἀοιδᾶς Coe; iunge ἐπικύρς, ἀςτ. ἀφθ. ἐν κτλ (Herwerden Pindd 10 8. ἐν τωὐτῷ Bergk [10 οὔτ᾽ ἐν ἀνδρ. A solus οὔτε ναυεὶ C all 11 πονηθῇ C solus; prll II?* — 12 ἀγηεία libri, αὖ 77. 98; prll ΠΡ ἕτοι- μος Vatt vulgo . 12—18 ἐνδίκου ἀπὸ 4A. Herwerden Pindd 10, cum ἀπὸ » γνώμας Hecker Phil V 441, ἀπὸ γλώςςας τ᾽ Bergk coniecissent 13 'Ayu- φιάραον 4606, prll II** 14 ἐφθέγξ. A φαιδίμους .E c dett 15 τα- Aoovibac .4 (Bac ut videtur) E. Locus iam veteribus grammaticis erat τῶν διαβεβοημένων. Ac primum quidem offensui erat numerus ἑπτά, cum quattuor esse oporteret; neque enim aut Adrastum aut Amphiaraum bello mortuos, Polynicem autem ut parricidam iustis caruisse. At de Po- lynicis supplicio poeta quid senserit ignoratur — sed fac idem. fere Pin- darum de eo tradidisse quod Aeschylum (sept 1013): hoc quidem loco accurate eum numero, sepultorum dico? immo sepeliendorum eximere operae vix pretium erat —; Arjphiarai exitum sepelientibus nescio an voluerit ignotum esse; Adrastum ipsum Pindarus non magis videtur quam Aesch sept 377$s aut Soph OC 1313 in septem ducibus numerasse, sed summae imperii quasi praeposuisse (cf "Abpacrov ὀρφανὸν μυρίων ἑτάρων Poetae lys. graec.*I r. ed. Schroeder. 8 114 PINDARI CARMINA εἶπεν ἐν Θήβαιει τοιοῦτόν τι ἔπος: ἸΤοθέω 25 | ετρατιᾶς ὀφθαλμὸν ἐμᾶς ( ἀμφότερον μάντιν τ᾽ ἀγαθὸν καὶ δουρὶ μάρναεθαι.᾽ τὸ καὶ ἀνδρὶ κώμου δεςπότᾳ πάρεετι Cupaxocíu. 80 οὔτε δύεηρις ἐὼν οὔτ᾽ ὧν φιλόνικος ἄγαν, o 20 xoi μέγαν ὅρκον ópóccoic τοῦτό τέ οἱ εαφέως . 86 μαρτυρήςω᾽ μελίφθογγοι δ᾽ ἐπιτρέψοντι Moicot. i ctp. Ὦ φιίντις, ἀλλὰ :-εῦξον ἤδη μοι cOÉvoc ἡμιόνων, "n ἃ τάχος, ὄφρα κελεύθῳ τ᾽ ἐν καθαρᾷ Bácouev ὄκχον, ἵκωμαί τε πρὸς ἀνδρῶν 40 [ VII 10). Quare per numerum sane liceret de septem ducum rogis cogi- tare nec collocatio nominum Wins ducum) rogi mortuorum" in Pindaro. a 561—862 bpócoi — — τιθέντες, feminina partieipii forma reponenda sont, Hartung et de Wilamowitz; cf etiam schol Thom p 208, 7 A). Scho- *eonfectis igne cadaveribus; quam amplexi v. t. Be y syni gr nm 88, m. v. it coll V 1 τ᾽ ébecOévruv Bergk? er T. V. T€ νηςθέντων recep: 68. 169), ur Schmidt p CXXIX (idem servato τ interpol] cupaxouc. ACE all 19. bócepwc vett, ob ey he οὔτ᾽ ὧν e Thomm) Ald φιλόνεικος libri Pind, φιλόνικος cod Γ (Urb) lsocr I 81, | OLYMPIA VI 115 οὔ καὶ Yévoc' κεῖναι γὰρ ἐξ ἀλλᾶν óbóv d[epoveücat ταύταν ἐπίετανται, «τεφάνους ἐν Ὀλυμπίᾳ ἐπεὶ δέξαντο᾽ χρὴ τοίνυν πύλας ὕ- μνῶν ἀναπιτνάμεν αὐταῖς" 46 πρὸς Πιτάναν δὲ παρ᾽ Εὐρώ- τὰ πόρον δεῖ cápepov ἐλθεῖν ἐν ὥρᾳ" | ἀντ. £g & τοι Tloceibóáuvi. μειχθεῖςα Κρονίῳ λέγεται 80 παῖδα ἰόπλοκον Εὐάδναν τεκέμεν. . τον δῦ κρύψε δὲ παρθενίαν ὠδῖνα. κόλποις᾽ κυρίῳ δ' ἐν μηνὶ πέμποις᾽ ἀμφιπόλους ἐκέλευςεν ἥρωι πορςαίνειν δόμεν Εἰλατίδᾳ βρέφος, v^ ὃς ἀνδρῶν ᾿Αρκάδων dvacce Φαιςά- vq, λάχε τ᾽ ᾿Αλφεὸν οἰκεῖν" ᾿8ῦ ἔνθα τραφεῖς᾽ ὑπ᾽ ᾿Απόλλω- vi γλυκείας πρῶτον ἔψαυς᾽ ᾿Αφροδίτας. οὐδ᾽ ἔλαθ᾽ Αἴπυτον ἐν παντὶ χρόνῳ κλέ- enis nTÓwa θεοῖο γόνον᾽ 60 ἀλλ᾽ ὁ μὲν ἸΤυθῶνάδ᾽, ἐν θυμῷ πιέςαις χόλον οὐ ΓΝ, . φατὸν ὀξείᾳ μελέτᾳ, | QW xer' ἰὼν uavreucóuevoc ταύτας περ᾽ ἀτλάτου πάθας. 65 & bé/gowikókpokov ζώναν καταθηκαμένα — 40 κάλπιδά τ᾽ ἀργυρέαν λόχμας ὑπὸ κυανέας 28 ἀλλᾶν D c paucis, ἄλλαν plerique, cf P IV 19. 344 97 ἀνα- πεπτάμεν᾽ A, quod (excepta apostropho, de qua ad ΟὟ 17, P IV 2) pro- bavit Ty Mommsen 28-*. si e apud Pind, ut apud Hom | 337; ef χρὴ 21 cáuepóv γ᾽ "Tricl, «ἀμερόν μ᾽ Boeckh, quod recepit Bergk, qui idem similia brevis syllabae productae exempla conquirebat ad P III 6; prl nostra II*^; dubitanter idem ςάμερον cmeóbew coniecit (cl schol ἐλ- θεῖν ràyéuc); id certissimum, quod observavit Ty Mommsen suppl 57, ' schol Ambr cum exponeret ἑαυτὸν λέγει ὁ ποιητής, in codice suo μ᾽ scrip- tum non invenisse 29 TToceiódovi C all Κρονίωνι .A 90 παῖδ᾽ Ἰοπλόκαμον vett, ut I viros δ᾽ ἰοπλοκάμοιςιν omnes libri, post elisionem perperam admissam (cf καὶ iomA. P I 1, καὶ locr. fr 76, 1) versum ut vi- dentur ex P I1 redintegrantes, nam ingeniose Bergk iómAoxov et ἰοπλό- koict restituit; ἰοβόζτρυχον Byz, quod utroque loco edere solebant ante Bergkium ^ rekéc0o: A5, τεκέμεν «45 c rell. 81 κρύψε .4* et Vatt vulgo, κρύψαι (vel kpOwat) A/CN; κρύψας Dit, infinitivum (ad λέγεται) exponit paraphrasta Vaticanus (ἀγνοοῦςει τὰ μέτρα Tricl) 982 ἐκέλευεν 4 88 Εἶλατ. epica forma ex Hes fr 148 Rz sumpta; prllII* βρέφος γ᾽ Tricl 84 ἔλα- NO T€ Vatt 87 πιέςςαις Ci, méc(c)ac To" 88 dero libri; cf P 82 περ AC, mép' BD, mep' rece. πάθους 40 καλπίδα C«D»rc all λοχμαῖς. ὑπὸ κυανεαῖς 4; ὕπο Bergk ἶ 8" 116 : PINDARI CARMINA τίκτε θεόφρονα κοῦρον. τᾷ μὲν ὃ ypucoxópac το ᾿ πραὔμητίν τ᾽ Ἐλείθυιαν mapécracév τε Μοίρας" , ςτρ. τ΄ ἦλθεν δ᾽ ὑπὸ «πλάγχνων ὑπ᾽ ὠδῖνός τ᾽ ἐρατᾶς Ἴαμος ἐς φάος αὐτίκα. τὸν μὲν κνιζομένα 15 46 λεῖπε χαμαί δύο δὲ γλαυκῶπες αὐτόν δαιμόνων βουλαῖειν ἐθρέψαντο δράκοντες ἀμεμφεῖ ἰῷ ueMccáv καδόμενοι. βαειλεὺς δ᾽ ἐπεί ^ 80 πετραέεςας ἐλαύνων ἵκετ᾽ ἐκ Πυ- θῶνος, ἅπαντας ἐν οἴκῳ εἴρετο παῖδα, τὸν Εὐά- ἱ ὄδνα τέκοι᾽ Φοίβου γὰρ αὐτὸν φᾶ γτεγάκειν ἀντ. γ΄ 50 πατρός, περὶ θνατῶν δ᾽ ἔςεεθαι μάντιν ἐπιχθονίοις 85 ἔξοχον, οὐδέ ποτ᾽ ἐκλείψειν γενεάν. Gc ἄρα μάνυε. τοὶ δ᾽ οὔτ᾽ dv ἀκοῦςαι οὔτ᾽ ἰδεῖν εὔχοντο πεμπταῖον γεγενημένον. ἀλλ᾽ ἐν κέκρυπτο γὰρ cxoívu βατιᾷ τ᾽ ἐν ἀπειρίτῳ, 90 41 Laudatur ὁ ποιητὴς ὁ λέγων χρυςοκόμαν ᾿Απόλλωνα ἃ Sophocle in narratiuncula lonis Chii ap. Ath 604b; cf praeter Pind O VII 32 etiam xpuceokóua (Sim 26^) ap Aristot rhet III 8, xpucokóunc (*Tyrt? 3) ap Diod VII 12 Vog; adde etiam Hes theog 947, Alc 13^, Anacr 14, 2, Eur Iph Taur 1236, Tro 253; hymn Ap 205, Archil 121 (71) 42 Ἐλείθ. PQ, Εἰλείθ. meliores, Εἰλείθυιαν cupmapécr. X, unde Ἐλευθὼ cuum. Byz. 48 τ᾽ om AM, scholl non exprimunt; ἐρατὸν (Fíapoc) ὃ Bergk Jahrbb class Phil 99, 1869, 183, éAagpüc? idem, φυγὼν ὠδῖν᾽ ἐρατὸν Wilh Schulze qu epp 151; de notione vocis ὠδίς N 136, epigr lap 145, 3 Kaib, de praep iterata ἐκ πόντου ςαῴώθη ἔκ τε ματρυιᾶς ἀθέων βελέων P IV 161, Civ νεότατι .cÓv τε δίκα N IX 44, denique ἐρατάν dici posse ὠδῖνα for- lasse concedes, si memineris ἵλεών τε γίγνεςθαι (τὸ κυοῦν) καὶ εὐφραι- νόμενον διαχεῖςθαι καὶ τίκτειν τε καὶ γεννᾶν apud Plat symp 2064; oxymori exompla praeter ea quae collegit Erdmann Pind usu synt 41: 0 100, P IV 237, XII 14, x VIII 3 45 αὐτόν om C 49 φοίβω E 50 πατρός γε 4 πέρι libri (Bergk), περὶ .DiE! ἔςςεεθαι .A 61 οὐδέπωτέκενλείψειν (wu in o mut?) A4, οὐδέποτέκελείψει 4:1 58 γεγεν- vauévov A, γεγεναμένον rell vett, γεγενημένον Ahrens dial dor 150, Christ Sitzgsb bayr Akad 1891, 72 53—54 ἀλλ᾽ ἐκρύπτετο A, ἀλλ᾽ ἐγ | κέ- κρυπτὸ BCDE, ἀλλ᾽ ἐγκεκρύπτετο Orc? Vae?, ἀλλ᾽ ἐγκρύπτετο dett, ἀλλ᾽ ἐν | κέκρυπτο Boeckh, ἀλλὰ κέκρυπτο Hermann ap Boeckhium n cr 377 (recep Bergk); cf nott metr I IIT 54 cxivo B ββατείᾳ vett, βατίᾳ rece, βατιᾷ (ut collectivum)? Wilamowitz Isyll 166 n 14 ἀπειράντῳ .ABC (ἀπειράτῳ male scripto, peius intellecto), ἀπειράτῳ .ALD»cE, ἀκηράτῳ Hein- rich ap Heynium, émeipíru? Heyne, recepit Bergk, defendit (ex á-mépj- roc) Wilh Schulze qu epp 116 n 3; idque legitur nunc Orph fr 81, 1 Ab; ἀπειράτῳ qui tuentur, aut éparóc simm conferunt, at longa utitur OLYMPIA VI 117 55 ἴων EavOaici xoi παμπορφύροις &- «tici βεβρεγμένος ἁβρόν ςὦὧμα᾽ τὸ καὶ κατεφάμι- ξεν καλεῖςθαί νιν χρόνῳ εὐμπαντι μάτηρ ἐπ. τ΄ τοῦτ᾽ ὄνυμ᾽ ἀθάνατον. τερπνᾶς δ᾽ ἐπεὶ χρυ- 95 cocrepávoio λάβεν καρπὸν "Hac, ᾿Αλφεῷ uéccu καταβὰς éxóAec- cc ἸΠοςειδᾶν᾽ εὐρυβίαν, ὃν πρόγονον, καὶ τοξοφόρον Δάλου θεοδμάτας ckomóv, 100 60 αἰτέων λαοτρόφον τιμάν τιν᾽ ἐᾷ κεφαλᾷ, νυκτὸς ὑπαίθριος. ἀντεφθέγξατο δ᾽ ἀρτιεπής 10ὅ πατρία Ócca, μετάλλαςέν τέ viv: *"Opco, τέκος, δεῦρο πάγκοινον ἐς χώραν ἴμεν φάμας Oricoev." ςετρ. δ΄ ἵκοντο δ᾽ ὑψηλοῖο πέτραν ἀλίβατον Κρονίου᾽ 110 65 ἔνθα οἵ ὥπαςε θηςαυρὸν δίδυμον uavrocóvac, τόκα μὲν φωνὰν ἀκούειν ψευδέων ἄγνωτον, εὖτ᾽ ἂν δὲ θραευμάχανος ἐλθών Pindarus paenultima I IV 80, N I 23, opinor etiam O XI 18, VIII 61, aut θαυματός, fortasse recte, modo ne quae ἃ nominibus θαυματ-, πειρατ- derivanda sunt, ea a verbis θαυμάζω, πειράζω repetantur. Sed Pind ut habet ἀπέραντος, ámeípavroc, ἀπείρων, (ἄπειρος), ita ignorat adiectiva Aeschylea ἀχείματος, ἀναίματος, ἀχρήματος; ceterum hoc quidem loco spissi dumi (δύςβατος schol 4) aptiores videntur esse quam immensi 5 ξανθαῖςί τε καὶ 4, ve^om rell Znvóboroc γράφει ἀντὶ τοῦ pe- Bperuévoc ... schol Ambr (βεβραγμένοςϑ᾽ Schneidewin, πεφραγμένος coll Hor c HI 4, 13 Rauchenstein Jahrbb class Phil 91, 656) 56 μιν Vatt 87 ὄνομ᾽ Ec all — 5854 et ἐκάλεςε ACD ποκειδᾶν(α) BOD, πο- c(c)eibdv(o) AE 69 θεοθμάτου AN, θεοδμάτας BCD (de feminina forma cf N III 2. 21, IX 2, schol Il X 51), θεοδμήτας O; prll Il?! 60 Aaórpopov Byz 62 μετάλλαςέ(ν) τέ νιν (BUE, μιν vulgo) BCDE (c schol), μετάλλαςςέ τέ viv .A (et passim lemm vett) μετάλαςςέ τέ μιν MXN; vox notione obscura (iam Pindaro, de Wilamowitz opinatur Isyll 166. n 16), scholl exponunt ἐπεζήτηςεν αὐτὸν καὶ ἐν φροντίδι Écxev (scil Apollo Iamum 8 1, Iamus Apollinem 8 2), unde μεταλλάςαντί iv Hermann olim (sed cf app ad M 984: ἐζήτει αὐτὸν, κελεύων ἐλθεῖν μετ᾽ αὐτοῦ), quod defendunt Kayser lectt Pindd 15, Rauchenstein comm Pindd II 26 uiv scribentes, similiter ueraAAócavri: ávopco Hartung. Alii μετάλλαςοέν τε recipiunt sive uer icev interpretati (velut Thiersch), sive ἠμείβετο (velut Jurenka Zeitschr óstr Gymn 1893, fasc 12 c schol Ambr mpoceimev αὐτόν); uerávcracév τέ viv? Bergk, μέγ᾽ üuvacév Té νιν Maur Schmidt p CXXVIII, ποταυδάςαντί viv Herwerden Mnemos 25, 1897, 39 τέκος Bi, τέκνον 101 68 χώραν Ac (M c corr in accentu) Q'V! c paraphr, χῶρον CN c Vatt, χῶρον B^ θέ ἁλίβατον AB, c*NV 67 ἄτνωςτον vulgo (Bergk), ἄγνωτον ΑΜ (Ty Mommsen suppl 61) θραευμήχ. BC 145 — PINDARI CARMINA Ἡρακλέης, ceuvóv ϑάλος ᾿Αλκαϊδᾶν, πατρί 115 éoptáv te κτίεῃ πλειςτόμβροτον τε- θμόν T€ μέγιςτον ἀέθλων, 10 Ζηνὸς ἐπ᾽ ἀκροτάτῳ βω- Mj τότ᾽ αὖ χρηςτήριον θέεθαι. κέλευςεν. yr. δ΄. ἐξ οὗ πολύκλειτον καθ᾽ Ἕλλανας γένος ᾿ἸΙαμιδᾶν᾽ 120 ὄλβος ἅμ᾽ ἕεπετο᾽ τιμῶντες δ᾽ ἀρετάς ἐς φανερὰν ὁδὸν ἔρχονται" τεκμαίρει χρῆμ᾽ ἕκαςτον᾽ μῶμος ἐξ ἄλλων κρέμαται φθονεόντων ^ 125 75 τοῖς, οἷς ποτε πρώτοις περὶ δωδέκατον δρόμον éAavvóvtecciy. αἰδοία ποτιςτά- £j Χάρις εὐκλέα μορφάν. εἰ δ᾽ ἐτύμως ὑπὸ Κυλλά- ) ^ : vac ὅροις, 'Ayrjcía, μάτρωες ἄνδρες 180 ἐπ. δ΄ γαιετάοντες ἐδώρηςαν θεῶν κάρυκα λιταῖς θυείαις πολλὰ δὴ moAAaiciv Ἑρμᾶν εὐςεβέως, ὃς ἀγῶ- γας ἔχει μοῖράν τ᾽ ἀέθλων, 135 ..68 ᾿Αχκαϊδᾶν vett et Menecr schol Pind I IV 104 (422, 11 Ab), ᾿Αλ- κεϊδᾶν Hermann opp I 267 68—69 πατρὶ δ᾽ A, πατρί θ᾽ rell vett, πατρός θ᾽ rece; prll p 9 69 xríca B, xrícot E. mAeicrófporov B. τε μέγιςτόν τὲ B 40 αὖ Α solus (Byz), αὐτῷ rell κέλευςέ νιν A solus 72 ὄλβος ἅμ᾽ ΑΟ(1)αο)ὴ Mosch, ὄλβος δ᾽ ἅμ᾽ rell (----σὦ ---), dist tol- lebat Hermann ap Heyn c scholl A, ut γένος penderet ab ἅμ᾽ ἕςπετο, cl N X 37, male 14 μῶμος δ᾽ ἐξ libri, μῶμος ἐκ δ᾽ Er Schmid, μῶμος ἐξ Boeckh n cr 89 717 πρῶτον BCocN et paraphr A, πρώτοις AcCpeDE Thom $uó$.libri; prll II5 — 25—76 δρόμον γ᾽ Tric] 76 ἐλαυόντεειν C ποτιςτάζει ABE (paraphr), (ποτιυ)τάξει CD, ποτιςτάξῃ D! (bis habet teste Drachmanno), edidit (*possis etiam ποτιςτάζῃ᾽) Ber εὐκλέα C, εὐκλεᾶ ABDE c schol A (cf P IX 106) μοῖραν Hecker Philo] V 442 77 ὅροις ABCE Thom, ὄροις DE! Mosch Tricl, ópouc 'Apkabixo0 gl e cod quo- dam Mosch enotavit Mommsen (nimirum voci Κυλλάνας adscr) unde ὅρους recepit Christ (ὄρεος aut ópeuc debebat), ὄρος (in fine versus) scripsit Calliergus (sive e scholiis [ut D/], seu Homericum imitatus ὑπὸ Κυλλήνης - ὄρος αἰπύ), ὅροις c Hermanno plerique, 'sub templi Cyllenii terminis" in- terpr Crusius, cpupoic Hecker Philol V 442, 8á0potc? Bergk; scripseris ópecc', ut in imis montibus habitasse viderentur proavi materni, non secus atque Heraclidae ὄχθαις ὕπο Ταὐὔγέτου, at v nott ad P I 92; ὀρέων conicio de guns (maiorum arces Cyllenae montibus superatae) col| v 40 (tecta umeto puella), O II 83 (tela cubito quasi custodita), XIII 111 (urbes Aena monte superatae), P VIII 77 (luctatorem adversarii manibus op- pressum), de genetivorum collocatione πρὸ Κορίνθου τειχέων I III IV 38, item N II 4, IV 71, de plurali Κυλλήνης ἐν ópeca Hes fr 18 Rz (schol Pind N II 17) 18 ἐδώρηξαν A solus (B*), δώρηςαν rell OLYMPIA VI 119 80 ᾿Αρκαδίαν τ᾽ εὐάνορα τιμᾷ᾽ κεῖνος, ὦ παῖ Cucrpórou, εὺν βαρυγδούπῳ πατρὶ κραίνει ςέθεν εὐτυχίαν. ' δόξαν ἔχω τιν᾽ ἐπὶ γλώςςᾳ ἀκόνας λιγυρᾶς, 140 ἅ μ᾽ ἐθέλοντα προςέρπει καλλιρόοιςι πνοαῖς. ματρομάτωρ ἐμὰ (τυμφαλίς, εὐανθὴς Μετώπα, erp. € 85 πλάξιππον ἃ Θήβαν ἔτικτεν, τᾶς ἐρατεινὸν ὕδωρ. 146 πίομαι, ἀνδράςειν αἰχματαῖςι πλέκων ποικίλον ἵμνον. ὄτρυνον νῦν ἑταίρους, Αἰνέα, πρῶτον μὲν Ἥραν Tfap0eviav κελαδῆςαι, 160 γνῶναί τ᾽ ἔπειτ᾽, ἀρχαῖον ὄνειδος ἀλαθέειν 90 λόγοις εἰ φεύγομεν, Βοιωτίαν ὗν. écd γὰρ ἄγγελος ὀρθός, ἠὐκόμων «ςκυτάλα Μοι- cv, γλυκὺς κρατὴρ ἀγαφθέγκτων ἀοιδᾶν᾽ 155 ἀντ. € εἶπον δὲ μεμνᾶςθαι ζυρακοςςᾶν τε καὶ Ὀρτυγίας᾽ 80 τιμὰν A, τιμῇ καὶ νίκῃ (cf N V 5) e Pind laudat Eustath pr $ 21 (p 14, 24 Ab) — 82—88 ἔχων pauci dett (c schol .4 $ 1) τίν᾽ {τιν boni libri, τὶν (τίν) VF! (placuit Bergkio) ante ἀκόνας graviter(; dist 4 ^ pocépmet vett (npocéprrot D), προςέλκει e scholl (ἕλκεταί ue 144) an e cod vet? (yp. προςέλκοι minio .E*) Triel (recepit Bergk). *Ferri nequit δόξαν ἔχω τινά, sed recie dici poterat τινὸς ἀκόνας᾽ Bergk; si quidem dkóvnc τινὸς δό- xncv ἔχω interpretandum esset (c schol 141 8 2), quod parum credibile. At recte se habebit τινά, si opinionem quandam de suo genere ipso » quoque ex Arcadia oriundo significare P putaverimus (c schol 140). Tum ἀκ. MY. gen qualit intellegas cl Sophocleo λευκῆς χιόνος Ant 114, adver- bialiter accipit coll πηδήματος eümeroüc àváccuv Aesch Pers 95 all Wi- lamowitz Igyll 168, cum mvraic iungit Ed Boehmer, MY. ἀκ., καί μ’ £0. προς- ἐλκει (am das Rinnsal zieht mich hin) καλλιρόοιςι ῥοαῖς (c schol Ambr) ua- 1pouárup Hartung, d (seil ἀκόνᾳ) μ᾽ ἐθ. προςέλκει x. πνοαῖς ματρομ. Leop Schmidt P Leb 276 8B ss ἔτικτες, τᾶς... ὕμνον, ὄτρυνον νῦν ἑταίρους Αἰνέα (genetivum praeeunte Leop Schmidt P Leb 276) coni Bergk vv 84—92 invocari Metopam ratus (sec schol 147 dp... Μετῴπη) — 86 πίομαι contra Meinekium (com gr III p 516 πίνομαι flagitantem) defendit Schneidewin cl Ibyc fr 17 Β΄: v etiam Wilh Schulze quaest epp 367 87—92 Libri nihil fere variant m ye re et cupaxoucüv .4). écci] ἔςτι de Wilamowitz Isyll 168 εκυτάλα (— carmen) subiectum, κρατὴρ appositionem, ἄγγελος praedicatum esse ratus, feliciter evitang quod. quam non esset graecum .eeteros fugerat, iria illa nomina particulis nullis interiectis praedicati loco posita; neque minus reicienda duo praedicata ἄγγελος, «κκυτάλα quae ad aliquam convivii crateram referebat ἄγγελος — ἀοιδᾶν iungens Ed Boeh- mer. Sed Écr: quam écc( maluit Wilamowitz, ne pets gravissimum praesertim continuo post Aeneae appellationem Ovidiano more cum car- mine suo faceret colloquentem. Εὖ fatendum est aliud esse ἀναξιφόρ- μῖγγας ὕμνους (O II 2) aut γλυκείας ἀοιδάς, Μοιςᾶν θύγατρας (N V 2. IV 8) 190 PINDARI CARMINA τὰν 'lépuv καθαρῷ «κάπτῳ διέπων, -ἄρτια μηδόμενος, goivixóneZav - , 95 ἀμφέπει Δάματρα, λευκίππου τε θυγατρὸς ἕορτάν, 160 καὶ Ζηνὸς Αἰτναίου κράτος. ἁδύλοτοι δέ νιν ᾿λυραὶ μολπαί: τε γινώςκοντι. μὴ θράς- coi χρόνος ὄλβον ἐφέρπων. εὺν δὲ φιλοφροεύναις εὐ- 165 ηράτοις ᾿Αγηςία δέξαιτο κῶμον ; : ἐπ. ε οἴκοθεν οἴκαδ᾽ ἀπὸ (τυμφαλίων τειχέων ποτινιςόμενον, 100 ματέρ᾽ εὐμήλοιο λιπόντ᾽ ᾿Αρκαδίας. ἀγαθαὶ δὲ πέλοντ᾽ ἐν χειμερίᾳ 170 tanquam deas immortales,.aliud carmen ipsum compellare tanquam epi- stulam. Plures quidem deinceps invocationes Pindaro ut cui maxime. erant adamatae, dummodo vocativis additis omnis tolleretur ambiguitas. ' An qui canebant quive audiebant ut Graecos homines putas ambiguos haesisse, quae tandem esset ἠυκόμων ckuráAa Μοιςᾶν, γλυκὺς κρατὴρ ἀοιδᾶν) Nobis quidem non inutile erit conferre ἀγγελίαν ὀρθάν P IV 279 et δεύτερον. κρατῆρα Μοιςαίων μελέων I VI 2. lam εἶπον 92 aut indicativus est poetae 'internuntium* suum quasi commonefacientis ('iube- bam te" aut imperativus genium suum sive Musam sive carmen ad- hortantis ('age dic), id quod et propter verbi tempus praefero et cll O IX 6. 11. 109, I 4, Π 89; P IV 278—79, N VI 58, P IX 1, O IX 25. Nam quod Aristarchus maluit τοῖς κατὰ τὸν χορὸν (τοῖς xopeuraic gl P) εἰπεῖν ἐπικελεύων schol 158 (eiusdem scholii initium habes 148 dmécrpe- wev οὖν τὸν λόγον ὁ TT. πρὸς τὸν Αἰνείαν (τὸν xopobibáckaAov!) λέγων κτλ), non cadit in Aeneam (πρόξενον opinor cl P X 64) Stymphalium, quippe qui nec probus nuntius dici neque iuberi a poeta possit com- monefacere chorum de Syracusis. De forma εἶπον cf prll 1199, de casu apud inf omisso si placet Erdmann de P usu synt 77 et inf NI66 ᾿ 92—98 misere pessumdati leguntur in laterculo Syracusano quem ed Matranga Ann Inst Corresp Arch XV (1844—45) 235 98 «κάπτρῳ BD 98 δάμητρα A, δήμητρα Brc (gl A) ἑορτὰς A 96 μιν Vatt 97 λύραι μολπαί τε libri, nisi quod λύραι πολλαί τε C; αἱ ἡδύλογοι πνοαὶ τῶν ὀργάνωώὠν καὶ ᾧδαί paraphr et λέγονται αἱ ἀπὸ τῶν ὀργάνων πνοαί schol 162), unde λυραὶ πνοιαί τε Lehrs Pindarsch 10, πνοαὶ μολπαί τε Bergk* (cf si placet Wissensch Monatsbl VI 80, Jahrbb class Phil 117 [1878] 42), scholl corruptam lectionem AYPA! interpretari censet Bur ed Nem p LIII De locutione cf ἁδυεπής ve λύρα γλυκύς τ᾽ αὐλός Ὁ 93, ἐγκωμίων τε μελέων λυρᾶν τε τυγχανέμεν O Π 47, κείνων τέ viv ὀάροις λύρᾳ τε kotvácoua: N III 12, λύρα xal ἀοιδά N XI 7,. φόρμιγγες δέκονται PI97 9paóco libri, qiod defendebat Bergk frustra provocans ad opt: obl Soph OR 1274; θραύςαι Hermann ap Heynium, 'possis etiam Opácco? Boeckh expll 168, quod primüs reposuit Schneidewin cl schol 4 Toto γάρ τινες cuvekbéyovroi μή rapáccor [Aristarchus? cl schol I VII 85]; re- liqui scholiastae aut θραύοι uw ἦννες 6paócot, ἀφανίςόι (Vatt) suppeditant, item θραύςοι, κοιμίςοι, ἀφανίςοι Mosch p 238 Ab 98 εὐκράτοις 4, εὐη- ράτοις Ave:c rell — 99 ποτινιςόμενον boni omnes 100 μητέρ᾽ ANO OLYMPIA VI 121 νυκτὶ θοᾶς ἐκ ναὸς ἀπεςκίμφθαι δύ᾽ ἄγκυραι. θεός τῶν τε κείνων τε κλυτὰν aicav παρέχοι φιλέων. 175 δέςποτα ποντομέδων, εὐθὺν δὲ πλόον καμάτων ἐκτὸς ἐόντα δίδοι, χρυςαλακάτοιο πόεις 3 « 105 ᾿Αμφιτρίτας, ἐμῶν δ᾽ ὕμνων ἄεξ᾽ εὐτερπὲς ἄνθος. 180 λιπόντ᾽ vett et paraphr, λείποντ᾽ Byz, quod vulgo edunt; metropolin autem Arcadiae Stymphalum poeta ideo dixit, quod sic voluit; cf v 84. Temere igitur uarép' εὔμηλόν τε λείποντ᾽ ᾿Αρκαδίαν. Hartung, ματρὸς εὐμάλοιό τ᾽ (εὐμάλ. ὁ Heynio) αἰπέων (montium?) ᾿Αρκαδίας ἢ Bergk πέλονταί γ᾽ ἐν .A, πέλονταί τ᾽ ἐν C, πέλονται om ἐν E 101 ἀπεεςκῆ- φθαι .A, cka-, cki-, cke- in all Ambrr, ἀπεςκίμφθαι C et Vatt 102 τῶνδ᾽ (τῶν, δ᾽ 4) ἐκείνων codd praeter unum e Moschopp (o — Guelf?) qui ante correctionem factam τῶν τ᾽ £x, quod flagitavit Heyne, Tüv τε κείνων recep Boeckh!, non item Boeckh? (expll 163) ^ Mihi quidem τε — τε necessarium videtur; nam quoniam duas esse patrias cum gra- vitate praedicavit vv 99— 101, misere subito concideret poeta *hanc illamque' dicéns: immo 'et hanc et illam?, et Stymphalios (99—100) et Syracusanos (92 ss)! Tirones u$ discant posse etiam simplici re coniungi res oppositas perlustrent locos ἃ Tychone Mommsen congestos ad O XIV 5 suppl 193; ceterum cf in codd omnibus τάδε pro τά τε scriptum I V 52, in Α τῶνδε pro τῶν τε O ΤΙ 53; prll p 10 παρέχει CiGN:V 108 mov- Touébuv? Boeckh n cr 381, recep Boehmer; de casu cf ἀγυιᾶτις P XI 1; de ὧν terminatione repetita Harre verb P conloc 21; de mensura ὅν; prl II? εὔθυνε mÀóov: καμάτων δ᾽ ἐκτὸς Ac 104 δίδου recc 105 ἐμῶν ὕμνων δέξ᾽ A, ἐμῶν δ᾽ ὕμνων δέξ᾽ MNOs*! (unde ἐμῶν ὕμνων δὲ δέξ᾽ Pu CV et paraphr faciunt c lect vulg (Vatt) εὐερπὲς D, εὐπρεπὲς AIATOPAI POAIQOI IITKTHI Strophae νυ LL πεσε —wV— νυ.» P Nee SERERE NEA: JI P ΜΑΙ ΦΈΣΙ ΜΗ Δ ΩΣ ἡ Αὦ MARE C Mah — lb MOTU RC ss B LL waAEGL Xe LL gut eM xuedilsum Mus IM vA LOIPIEUNIS SEES VXRE EV eri HIVE EU I EE P LO * Epodi Rv ἐν ΣΝ V Cw aPlBlasgrio sS 1 v Kassel v1 USO Xr C RRIPIN V s ἃ ——— —M—— —VUU wu —|.- —vvu-8P uu. UOI Vu —lvv— vu. P U15 ade M enio dites ἢ as Mf ain dese Jg D. Qoi ug. UU IW. τ X Ὁ δ ἐγ δ λυ DH CU Y. crp. à Φιάλαν ὡς εἴ τις ἀφνεᾶς ἀπὸ χειρὸς ἑλών ἔνδον ἀμπέλου καχλάζοιςαν δρόεῳ Str vv 2. 8 in tanta incisionum constantia ita copulare, αὐ teira- meter evadat catalecticus metro paenultimo quater vel quinquies (cf crp €') variato, equidem non audeo; 3 et 4 coniungi vel propter T inge vv 4. 10 syllabae brevitatem non possunt; cf append metr $ 7. Ep v2 sylla- bae ultimae (Ρόδον) ad sequentia trahuntur ἃ metricis antiquis, quod | ódaic- Hermann et Boeckh!; eisdem syllabis ciaudi versum maluit issen apud Boeckhium n cr 382 probantibus plerisque, ut eundem fers ambitum habeant vv 1 et 2; alias divisiones proposuerunt Boeckh nm cr 888, Ty Mommsen!; cf append metr 8 6, 8. 1 ἀφνεᾶς A et codd Athen XI 504*, ἀφνειᾶς rell; prll II*é ἀπὸ χειρὸς] ὑπὸ xnÀo0? Bergk éxv Bornemann philol Rundsch 1881 p 1430 2 ἀμπέλου ἔνδον Tricl δρόσῳ om Athenaeus ἘΦ ΝΟ MEAS S pero mV, s OLYMPIA VII | 123 δωρήςεται νεανίᾳ γαμβρῷ προπί- ὄ γῶν οἴκοθεν οἴκαδε, πάγχρυςον, κορυφὰν κτεάνων, - 5 ςυμποείῳ τε χάριν, κᾶ- δός τε τιμάςαις éóv, ἐν δὲ φίλων παρεόντων θῆκέ viv ζαλωτὸν ὁμόφρονος εὐνᾶς" 10 ἀντ. α΄ καὶ ἐγὼ νέκταρ χυτόν, Moicáv oóciv, ἀεθλοφόροις ἀνδράειν πέμπων, γλυκὺν καρπὸν φρενός, 1ὅ iNáckopot, 10 Ὀλυμπίᾳ TTuOoi τε vi- : Küvrecciv* ὃ δ᾽ ὄλβιος, ὃν φᾶμαι κατέχοντ᾽ ἀγαθαί. ἄλλοτε δ᾽ ἄλλον ἐποπτεύ- ' ει Χάρις ζωθάλμιος ἁδυμελεῖ 20 θαμὰ μὲν φόρμιγγι παμφώνοιςί τ᾽ ἐν ἔντεειν αὐλῶν. | ἐπ. o' καὶ vuv ὕπ᾽ ἀμφοτέρων εὺὑν Διαγόρᾳ κατέβαν, τὰν movríav ὑμνέων, παῖδ᾽ ᾿Αφροδίτας ᾿Αελίοιό τε νύμφαν, Ῥόδον, 25 15 εὐθυμάχαν ὄφρα πελώριον ἄνδρα παρ᾽ 'AAge- ᾧ «τεφανωςάμενον. olvécu πυγμᾶς ἄποινα : 30 καὶ παρὰ Kacraiq, πα- τέρα τε Δαμάγητον ἁδόντα Δίκᾳ, "Aciac εὐρυχόρου τρίπολιν vácov πέλας ἐμβόλῳ ναίοντας ᾿Αργείᾳ εὺν αἰχμᾷ, 35 m M». 4 προπέμπων velus quidam criticus post πάγχρ. dist Bergk $ cuumociu (suprascr ov) A4, unde cuumociu Mommsen; cupmocíou c rell Bergk; cf O X 23, P X 11 τιμάεας vulgo, -caic CacDOoc νέον Bergk 6 μιν Vatt 4 νέκτ. αὐτόχυτον Aristid I 413 D, sec scholl interpre- lationes αὐτόχυτον καὶ ἄκρατον, αὐτόματον καὶ ἄκρ. simm ἀθλοφ. Vatt 10 οὐλ. Mosch — 11 ζωοφθάλμιος pars Ambrr CNO«) 12 θαμᾶ AG, ἅμα 4, θαμὰ vett vulg θ᾽ ἅμα Byz, θαμὰ Boeckh (nott cr 384—5), θάμα Bergk (v prll nostra I1*?, ἅμα τ᾽ ἐν Hartung, ἅμα μὲν defendit Rauchen- stein Jahrbb class Phil 77 (1858) 389 παμφῴνων τε A! - ἐν ἔντ.] ἐν om Vatt 18 καὶ νῦν vett, καί vuv Byz, xai vov Bergk; prllII? — 193—14 Ex scholiis mirum quantum confusis id elucet fuisse qui venustati heroinae invidentes ᾿Αμφιτρίτας legerent; unde alios ποντίας scribendum putasse; eliam de distinctione parum constitisse; ποντίας... 'Aqpob(rac? Bergk 15 εὐθύμαχον A (c paraphr 32 BD), εὐάμαχον 41; de εὐθυ- prll II*? ἀλφεὼ AM, ἀλφειῷ (ων) rell, prJl 10 17. ἀδ- vett (1) ἀδ- Mosch; prll IT? 18 εὐρυχόρου B, -χώρου AD, -χώροιο CN, -χόροιο ΤῸ 19 ἐμβόλῳ (ω) (sser ou J^) vett, εὐβόλων N, εὔβολον (seil vücov, codex ter 124 PINDARI CARMINA cip. β΄ 20 ἐθελήεω Toiciv ἐξ dpyüc ἀπὸ Τλαπολέμου ἄς ξυνὸν ἀγγέλλων διορθῶςαι λόγον, Ἡρακλέος | eUpucOevei γέννᾳ. τὸ μὲν | ( 40 γὰρ πατρόθεν ἐκ Διὸς εὔχονται᾽ τὸ δ᾽ ᾿Αμυντορίδαι ματρόθεν "Acrubaueíac. ——— | ἀμφὶ δ᾽ ἀνθρύπων φραεὶν ἀμπλακίαι 25 ἀναρίθμητοι κρέμανται τοῦτο δ᾽ ἀμάχανον εὑρεῖν, 45 ἀντ. β΄ ὅτι νῦν ἐν καὶ τελευτᾷ φέρτατον ἀνδρὶ τυχεῖν. καὶ γὰρ ᾿Αλκμάνας καείγνητον νόθον " 80 ckürTU θενών ckxAnpüc ἐλαίας ἔκταγεν Τίρυνθι Λικύμνιον ἐλθόντ᾽ ἐκ θαλάμων Μιδέας 80 τᾶςδέ ποτε χθονὸς οἰκι- «τὴρ χολωθείς. αἵ δὲ φρενῶν ταραχαί 55 παρέπλαγξαν καὶ copóv. μαντεύςατο δ᾽ ἐς θεὸν ἐλθών᾽ ἐπ. β΄ τῷ μὲν ὃ χρυςοκόμας εὐώδεος ἐξ ἀδύτου ναῶν πλόον ' εἶπε Λερναίας ἀπ᾿ ἀκτᾶς εὐθὺν ἐς ἀμφιθάλαςεον νομόν, 60 ἔμβ, corr Boeckh) Theotimus ἐν τῷ (... T&v» περὶ τοῦ Νείλου ὅρου. ἱετο- ριῶν ap schol.A4, Ἐμβόλῳ (n pr) ahi ap schol Vat, alios rursus ἐκβόλῳ scripsisse ex Eust Od 1405, 47 collegit Bergk ᾿Αργείων e scholl ΕἸ ΕΙΣ 20 ro: νῦν C, τοίνυν D«cD! Rom ve, roiav rell (sed τοῖςιν B) 21 ἀγγέλων non pauci — 24 φραεὶν BD*E!, φρεεὶν non pauci 8 àv- αρίθματοι tres Thomm ἀμήχ. ALM —— 26 om καὶ A, ἐν καὶ ve. affert Eust prooem p 10, 9 Ab; ne τε (— καὶ) desideres, quod exprimunt paraphr Ambr et scholl, cf P X 58, Ty Mommsen suppl 193, Haupt opp 1 133, contra quem ὅ,τι vOv, εἰ κἀν τελ. Hermann Jahrbb class Phil 33 (1841) 256 φέρτερον (gl κρεῖττον) .A solus 27 ᾿Αλκμήν. libri omnes, prll 1157 ' 98 θένων libri, retin Ty Mommsen, θενών Blomfield ad Aesch sept 378 (382 D), post Hartungum recep Bergk 29 ἔκταν᾽ ἐν U et edd ante Bergkium, Éxrave(v) O c Vatt 81 mop-: émAatav D 82 ναῶν libri, nisi quod ναοῦ NN, ναῶ E, quae inter- polationem redolent; τὴν ναῦν (e000voi) paraphr, at de navium nu- mero plurali cf B 664 αἶψα δὲ νῆας ἔπηξε, πολὺν δ᾽ ὅ γε λαὸν ἀγείρας βῆ φευγὼν ἐπὶ πόντον et Apollod bibl II 170 Ὑ φεύγων μετ᾽ οὐκ ὀλίγων 99 EYOYN paradosis, unde εὐθὺν JEyoF!G*N'! (ἀντὶ τοῦ εὐθέως schol Vat 61, ubi εὔθυνε mavult Mommsen; sed οὐ χρὴ γράφειν 'e000v', πρὸς τὸ πλόον Tricl 257, 13 Ab; adde quod ex Thom cod 4 refertur εὐθὺς, probatum olim Bergkio); e000v' B (ὥετε ἰθύνειν xol ὁρμᾶν paraphr 50 contra usum poetae term -αἱ inf aor act nunquam elidentis; εὔθυν᾽ c Ambrr (εὐθύνετε paraphr 60, ubi rursus εὐθῦναι B; cf gl Thom ap OLYMPIA VII 125 ἔνθα ποτὲ βρέχε θεῶν βαειλεὺς ὁ μέγας xpu- ςξαις νιφάδεςει πόλιν, 35 ávixX' ᾿Αφαίετου τέχναιειν ι 65 χαλκελάτῳ πελέκει πα- — Tépoc ᾿Αθαναία κορυφὰν κατ᾽ ἄκραν ἀνορούςαις᾽ ἀλάλαξεν ὑπερμάκει βοᾷ. Οὐρανὸς δ᾽ ἔφριξέ νιν καὶ Γαῖα μάτηρ. 70 , CTQ. Y τότε καὶ gaecíufporoc δαίμων Ὑπεριονίδας 40 μέλλον ἔντειλεν φυλάξαςθαι χρέος παιςεὶν φίλοις, ὡς ἂν θεᾷ πρῶτοι κτίςαι- 15 εν βωμὸν ἐναργέα, καὶ ceuvàv Oucíav Ofuevoi πατρί τε θυμὸν ἰάναι- ev. κόρᾳ τ᾽ ἐγχειβρόμῳ. ἐν δ᾽ ἀρετὰν. ἔβαλεν καὶ χάρματ᾽ ἀνθρώποιςει προμαθέος αἰδώς" 80 ἀντ. Y - 456 ἐπὶ μὰν βαίνει τι καὶ λάθας ἀτέκμαρτα νέφος, - καὶ παρέλκει πραγμάτων ὀρθὰν ὁδὸν ᾿ 85 ἔξω φρενῶν. καὶ τοὶ γὰρ αἰθοίςας ἔχον- τες ςπέρμ᾽ ἀνέβαν φλογὸς οὔ. τεῦξαν δ᾽ ἀπύροις ἱεροῖς Mommsen suppl 74 ἐξ εὐθέως ποιήςαςθαι ἢ ποίει), εὐθὺν οὐ εὔθυν᾽ iunetim D, temere créAAe (ἢ ςτέλλου) Tricl, quae lectio diu obtinuit. εὐθὺν pri- mus reposuit Boec dim opp I 260) recte cl O VI 103, ópco (vel ἄραι) Ty Mommsen, vuldv πλόον... εὐθὺν Bergk; alia vide si placet ap Schnitzerum progr gymn Ellwangens 1867, 20, Maur Schmidt CXXXI, Lud Bornemann phil Rundsch 1881, 1480 — 84 ypucéoa vett, -caic Mosch, -cémc E! Tricl — 85 τέχναιςιν (quod exhibet unus ex interpoll Z) Boeckh, το libri vulgo 86 χαλκελάτα Aj, -ηλάτῳ Ε΄ ἀθήν. vett (retin Ty Momm- sen), ἀθαν. C» cum Byz 87 ἀνορούςαις᾽ CaeDac (cf 5), -cac' rell 89 gavci(u)Bporoc codd; prl] I1^*5* — 40 ἔντιλε(ν) GHIU, ἐνέτειλε A 42 θεῷ P (c gl τῇ à0nvà), unde ὡς τᾷ θεῷ cl N V 13 Kayser lect Pind 17; πρῶτον vitio C, πρώτᾳ Hecker Philol V 439 43 ἰάναι BD» V, ἰάναι ἐν all 44 αἰδῶς (— τῆς αἰδοῦς) v 1 scholl et ΑἹ, Λίδώς Jebb (Journ Hell stud III 144 ss), Gildersleeve προμαθέος c scholl antiquioribus Boeckh cll Aesch Prom 87, suppl 100 D, prob Schoemann ad Aesch Prom p 285, Bergk, Τρομ. Hermann ad Aesch Prom 86 cl Pind P V 27; προμ. ad Hyperionidam spectat, quamquam sententia generalis: et αἰδώς et προμάθεια in hominum cogitationibus desiderantur a poeta NXlextr 4 ἀτέκμαρτον libri, corr Er Schmidt; cf P X 63 40 ὁδόν t" Triel ὀρθᾶν ὁδῶν ἔξω φρένας) Bergk; trad lect magis videtur quadrare in *oblivioni& nubem? 8 oi6oUcac (-cc- EG V) libri, particip agnoscunt 196 PINDARI CARMINA ἄλεος ἐν ἀκροπόλι. κεί- ' νοις Ó μὲν ξανθὰν ἀγαγὼν νεφέλαν 90 50 πολὺν ὗςε xpucóv* αὐτὰ bé cqiciv ὥπαςε τέχναν ᾿ , ἐπ. Y mücay ἐπιχθονίων Γλαυκῶπις ἀριετοπόνοις χερεὶ κρατεῖν. ἔργα δὲ Zwoicv ἑρπόντεςςί θ᾽ ὁμοῖα κέλευθοι φέρον" 95 fjv δὲ κλέος βαθύ.- baévri δὲ καὶ ςοφία μεί- ζων ἄδολος τελέθει. φαντὶ δ᾽ ἀνθρώπων παλαιαίΐί .100 ὅδ ῥήςιες, οὔπω ὅτε χθό- | va δατέοντο Ζεύς τε καὶ ἀθάνατοι, φανερὰν. ἐν. πελάγει Ρόδον ἔμμεν ποντίῳ, ἁλμυροῖς δ᾽ ἐν βένθεειν vücoy κεκρύφθαι. 105 DN crp. δ΄ ἀπεόντος δ᾽ οὔτις ἔνδειξεν λάχος ᾿Αελίου᾽ καί ῥά νιν χώρας ἀκλάρωτον λίπον, 00 ἁγνὸν θεόν. μναζθέντι δὲ Ζεὺς ἄμπαλον 110 μέλλεν θέμεν. ἀλλά νιν οὐκ εἴαςεν᾽ ἐπεὶ πολιᾶς scholl, αἰθοίςας Boeckh, αἰθᾳέζεας Bergk!, αἰθούςςας idem* c] Herodn qui t. μον. λεξ. 12 [11 919,19 L] nom appell αἴθουςςα scribi iubet 49 ἀκροπόλει libri; prll ΠῚ. «e(voici μὲν, post vepéAav add Ζεύς, vett, Ζεύς exp Byz, κεί- voic ὁ μὲν Mingarelli (Boeckh, Bergk), xeivoici μὲν — | xpücóv ὕςε Ζεύς" Eretrév c. Kayser lect Pindd 17, contra quem Rauchenstein comm Pindd l7, retineri posse Ζεύς inaequali responsione admissa putavit Bergk, κείνοιςι μὲν cll P III 87ss defendit Ty Mommisen suppl 80 ^^ 850 εφιν AE τεχνᾶν B $1 παςᾶν B, πατῶν D 52 an Zio. (partic)? Herwerden studd 16, male ^ 58 ábóXou (genet compar) Hartung, ᾿ἀδό- Auc Christ (koi ἐπὶ τὸ μεῖζον ἀδόλως xai áveumobicruc [ergo passive?] ἐπαίρεται paraphr), *in prudente homine etiam maior sapientia fraudis est expers! Bergk ὅθ ἔμμεναι 4 67 ἁλμυροῖςει vett vulgo, óAuvpoic. A e Byz fé(v)eec(ci vett, βένθεειν Mosch B8 ἤνειξεν 'i e nemo ab- sentis Solis sortem duxit" Bergk Jahrbb class Phil 99 (1869) 184 (de verbi forma prll nostra 1138), ἔνριψεν Herwerden Animadv Theogn (1870) 16, stüdd 16, ἄνδειξεν (vel dvbwkev) Theod Fritzsche (Güstrow 1880, 20), ἔνδιξεν —. ἐνέβαλεν Herwerden Mnemos. 25, 1897, 58, temere omnes, si quidem λάχος aut λῆξιν significat, ut xpÜqoc κρύψιν; πάλος πάλειν, aut κλῆρον xal μερίδα, nunquam (ut et πάλος et κλῆρος) sortes in galeam vel in hydriam coniectas; traditam lectionem qui tuentur, c schol A (ἐνεφά- vicev ὥςτε ἀποκληρῶςαι.... αὐτῷ) et Mosch (ἀντὶ τοῦ ὑπέδειξε, τουτέςτιν ὑπέμνηςε ... διὰ τὸ λάχος) interpretantur 'commonefecit de sortitione": quid si λάχος ἐνδεικνύναι, sortitionem denuntiare, idem fere est quod *nomen dare', ante sortes deiectas scilicet. in rei alicuias partitione, partium numerus αὖ cum sortibus aequari possit? 'absentis vero nemo dedit nomen Solis! δὅ9 καί 5a (non káp fo) utv libri χλωρᾶς et λεῖπον A 61 ἄμπαλον boni omnes, ἔμπαλον et ἄμπελον dett quidam; ἀνακλή- OLYMPIA VII 121 εἶπέ τιν᾽ αὐτὸς ὁρᾶν Év- δον θαλάςςας αὐξομέναν πεδόθεν TOÀófockov γαῖαν ἀνθρώποιει καὶ εὔφρονα μήλοις. 115 ἀντ. δ΄ ἐκέλευςεν δ᾽ αὐτίκα χρυςάμπυκα μὲν Λάχεειν θὅ χεῖρας ἀντεῖναι, θεῶν δ᾽ ὅρκον μέγαν 120 μὴ παρφάμεν, ἀλλὰ Κρόνου cóv παιδὶ νεῦ- | cot, paevvóv ἐς αἰθέρα viv πεμφθεῖςαν ἑᾷ κεφαλᾷ éEomícu γέρας écce- εθαι, τελεύταθεν δὲ λόγων xopugaí 126 ἐν ἀλαθείᾳ πετοῖςαι᾽ βλάςετε μὲν ἐξ ἁλὸς ὑγρᾶς ἐπ. δ' 70 vücoc, ἔχει τέ νιν ὀξειᾶν ὃ γενέθλιος ἀκτίνων πατήρ, πῦρ πνεόντων ἀρχὸς ἵππων" ἔνθα ἹΡόδῳ ποτὲ μειχθεὶς τέκεν 180 ἑπτὰ ςοφώτατα νοήματ᾽ ἐπὶ προτέρων ἀν- δρῶν παραδεξαμένους παῖδας, ὧν εἷς μὲν Κάμιρον 186 παν ἀναδαςμόν, ἀναμεριςμόν exponunt 5680]1, τὸν ἐκ δευτέρου πάλον th ad A 126 p 64, 42 (c— Od 1484, 29), κατ᾽ ἄνπαλον μιςθούντω, καθὼς καὶ τὸ πρότερον in inscr Melitaeensi (Phthiot) ab Ussingo 1847 ed (inser gr ined nr 2, 15 — Cauer Del* 239) quid sit obscurum est, cum iteratam sortitionem proprie significare non videatur ('licitatione Ussing, *de novo' Feldmann anall epigr, diss Argentorr IX 211); ἂμ πάλον θέμεν "m τὸν πάλον ἀναθεῖναι) Baeckh, contra gum Kayser lect Pindd 18, ommsen suppl 82 viv A, jw rell 62 πεδόθε B solus 68 ἔμ- qpova V, vice versa «op. pro ἔμφρ. Α 5680] O IX 74 (113), εὐφυές pro «ἔμφ. A all O XI 20, alia ap Boeckhium μήλοις Boeckh c libris 64 ἐκέλευςε 4,, κέλευςε(ν) vulgo, corr Mosch ὀ χεῖρ᾽ ἐπαντεῖναι Bergk (ἐπιχειροτονῆςαι τῷ λόγῳ paraphr: at cf Agamemnonem T 254 priusquam iusiurandum dicat mani sublatis (Au χεῖρας ἀναςχιών) precantem. Tum non Lachesin, sed deos iurare nonnulli opinabantur poetae verba mirum quantum detorquentes; fuerunt etiam qui pro θεῶν paraphrastam (Aristarch um putabant ante Lehrsium, Pindarsch 8) θεοὺς legisse suspi- earentur, suppleto ἀνατεῖναι Maur Schmidt CXXX, θεοὺς ὅρκον ἐκέλευςε - Jo quemadmodum θεῶν θ᾽ ὅρκον ἐκέλευςεν graece dici posse cen- suit Hartung; et ὅρκον bé τῶν θεῶν μέγαν τενέςθαι exp I 270, 8 Ab . 66 παρφέμεν .47N2O0; de verbi notione (παρφάμεν τι) P IX 48 67 xpóvov 4 φαενὸν CacBi! Mosch, φανὸν Hermann ap Heynium, φανόν et φηνόν Hesych; prll II** νιν C, μιν vulgo — 68 γέρας] uépoc ACBve (Ambrr) male ἔς. vett, Écc. Mosch τελεύταθ(εν) B'CUE!Bye recie (ἐτε- AewbOncav paraphr et gl A), τελεύταςαν rell (ἀληθῆ ἐποίηςαν schol À κορυφαί — πετοῖζςαι omnes, nisi quod mec. ANac; prll ΠΣ 70. μιν libri 71— 12 Ῥόδῳ ποτὲ et copdrara. it Mommsen! (v metr) 78—74 μὲν om B, habet B! xáuépov libri, Kápipov ut est in schol 198 PINDARI CARMINA πρεεβύτατόν τε Ἰάλυ- ΐ cov ἔτεκεν Λίνδον τ᾽ ἀπάτερθε δ᾽ ἔχον τὸ διὰ γαῖαν τρίχα δαςεάμενοι πατρωΐαν : ᾿ἀςετέων μοίρας, κέκληνται δέ cqiv ἕδραι. 140 ctp. ε΄ τόθι λύτρον ευμφορᾶς οἰκτρᾶς γλυκὺ Τλαπολέμῳ ἵτταται Τιρυνθίων ἀρχαγέτᾳ, ὥςπερ θεῷ, ; 80 μήλων T€ kvicéecca πομ- 145 πὰ καὶ xpícic ἀμφ᾽ ἀέθλοις. τῶν ἄνθεει Διαγόρα ἐςτεφανώςατο δίς, κλει- νᾷ τ᾽ ἐν Ἰεθμῷ τετράκις εὐτυχέων, Νεμέᾳ τ᾽ ἄλλαν ἐπ᾽ ἄλλᾳ, καὶ κρανααῖς ἐν ᾿Αθάναις. 160 ἀντ. € ὅ τ᾿ ἐν Ἄργει χαλκὸς ἔγνω νιν, τά. τ᾿ ἐν ᾿Αρκαδίᾳ ἔργα καὶ Θήβαις, ἀγῶνές τ᾽ ἔννομοι 155 85 Βοιωτίων, Πέλλανά τ᾽ Αἴγινά T€ vi- κῶνθ᾽ ἑξάκις" ἐν Merápoicív τ᾽ οὐχ ἕτερον λιθίνα Ambr Schneidewin πρεςβύτερόν τε XN. Notatu dignum quod vulgata librorum néstrorum scriptura in scholiis (non mpecgoraroc, quod vulgo edunt cum Calliergo) ut varia lectio (τινὲς γράφουειν). affertur eum com- mentario, alia lectione nulla addita; ὧν eic μὲν Κάμειρος. Tpecpórarov δὲ fuisse dubitanter coni Mommsen suppl 86 ἰάλυςς. D τε Fi. fuisse cpinantur multi, comprobavit nemo τέκε(ν) vett, ἔτεκεν recc 425—716 πατρωΐαν μοῖραν iungebat Hermann ap Heyn, post map. di- stinxit Boeckh c scholl, μοῖραν (e μοίρ. factum B) libri (c paraphr 44), μοίρας Meineke in sched ined Soc Graec Berol (v P II 82) 1845, elegan- tissime; similiter δυώδεκα μοίρας δαςάμενοι Αἴγυπτον πᾶςαν (lect Vatic) Herod II 147, γῆ τε καὶ οἰκήςεις ὡςαύτως τὰ ταὐτὰ μέρη διανεμηθήτω Plat legg 137*, coniunctis quasi formulis διὰ κτῆςιν δατέοντο et δάςραντό τε μοίρας. Videtur autem ἀπὸ κοινοῦ P et ad ἔχον et ad biabaccápevor . rettulisse ἀςτέων μοίρας; prll II?5 77 τληπ. Ambrr (ACN) 79 θεοῖς A 80 μάλων A; prll II?! xvic. A all, kacc, B 4} 81 ἐςτεφάνωτο NV, ταυτᾶ écrepávuro G, xal crepávu Thom (ἐν παλαιοῖς xal πολλοῖς βιβλίοις schol Thom 273, 4 Ab). κλεινῶ 4 τοι ἐν C (cf 938). 82 κρανααῖςειν € C... 88 jv. C c Vatt 85 βοιωτίων A, βοιωτίας C, βοιωτῶν rell vett, βοιώτιοι interpoll — 86 πέλλανά τ᾽ olyíva τε C et sic fere sed va- riis accentibus rell vett, atywa πελλάνα τε Byz, ἸΠέλλανά τ᾽" Αἰγίνᾳ τε (scil ἔγνωςαν οἱ ἀγῶνες) scr Boeckh probantibus quod mirere Hermanno 1817 et Mommseno suppl 89—90. Vix melius Αἰγίνᾳ T€ νικᾶν ἑξάκις (λιθίνα ψᾶφος λέγει) ἐν M. τίε) Kayser lect Pindd 19, quam structuram spreto νικᾶν retinuit Rauchenstein comm Pindd I 8. Bergk in contextu trad lect dubitanter amplexus est, hymn Ap 31 νῆςόν τ᾿ Αἰγίνης corri- gens cum Schneidewino, Pindarum [TéMavá τ᾿, Οἰνώνα τε (vel TT. τ᾽" OLYMPIA VII 129 ψᾶφος ἔχει λόγον. ἀλλ᾽ ὦ Ζεῦ πάτερ, νώτοιειν ᾿Αταβυρίου 160 μεδέων, τίμα μὲν ὕμνου τεθμὸν Ὀλυμπιονίκαν, . ἐπ. ε ἄνδρα τε πὺξ ἀρετὰν εὑρόντα, δίδοι τέ οἱ αἰδοίαν χάριν 90 καὶ ποτ᾽ ἀςτῶν καὶ ποτὶ ξείνων. ἐπεὶ ὕβριος ἐχθρὰν δδόν 165 εὐθυπορεῖ, cáqa δαεὶς ἅ τε οἱ πατέρων ὀρ- θαὶ φρένες ἐξ ἀγαθῶν ἔχρεον. μὴ κρύπτε κοινόν 170 crépu' ἀπὸ Καλλιάνακτος᾽ Ἐρατιδᾶν τοι εὑν χαρίτεςειν ἔχει θαλίας καὶ πόλις" ἐν δὲ μιᾷ μοίρᾳ χρόνου 95. ἄλλοτ᾽ ἀλλοῖαι διαιθύςςοιςιν αὖραι. 178 Οἷν. δὲ) cou coniciens. Et ut nullo refragante loco ΤἸΤέλλανά habet oeta Ὁ 109 (ubi πελλάνα codd; de nominis forma Boeckh kl Sehr 328), sie Atvwá O VIII 20, P VIII 98, N III 8, VII 50, I V 89, VI 8, VIH 16, fr 1, 2; scripsit igitur h 1 aut Οἰνώνα (cf ᾿Αλεκτρώνα, Διώνα, Θυώνα, Τριτώνα) ut saepius in Nem et Isthm aut choriambum pro *diiambo' esse voluit ἑτέρου Α (ἑτέρου τινὸς... ὄνομα schol B), ἕτε- pov rell (ἕτερον «λόγον ..., ἢ ὅτι νενίκηκε Δ. 4, qui addere debebat ἑξάκις, nam λόγος idem fere videtur esse quod apud Anglos the record) 88 ante Ὄλ. dist vulgo ante Heynium 89 δίδου 4 c Mosch 92 éypaov vulgo ἔχρεον 4, quod recipere solent post Ahrensium d d 131 xAevóv Herwerden studd 16 98 ἐραςτειδᾶν vett (-εἴ- .4), corr Byz; nomen "€paroc Fick-Bechtel gr Personenn 112, IGIns I (Rhod I a Chr saec) 46. 437; librarii in épacr. aberraverunt, ut in θαυμαςτάν P X 30, ἔςτειλαν O II 70, tum in -eibáv, ut in ᾿Αδραςτειδᾶν O II 45 aps A 98-- 94 θαλίας ἔχει 4 solus 94 μιᾷ μοίρᾳ AC, μοίρᾳ μιᾷ rell vett 95 ἄλλοτε δ᾽ N -ουεῖν libri, corr Boeckh "2 Poetae lyr. graec." I. 1. ed. Schroeder. 9 AAKIMEAONTI AITINHTHI IIAIAI IIAAAIZTHI Strophae daskes UJ ais, edite e V AU ors mm ὁ! —vol—.— Mee c A A es bari wm (3) —V— Ups —Vu— vu —vv— wv — — VV -—Un A VEA (6) —oo-— vou BD OLLI rA HR V ummy hin AUR Epodi exu: adii LA. C CN EE RE dox aesho MM WS 9 coU Use τς ἐπ τ] M iua ον Ὁ αν ὑπδου o EUDA ENS VT — MM uu MAD Lie iv] δ ει LAN rio QD 2:56 -τυυ-- V€V-—Ug —""— V rr Oious ved Noe SA 3 RUE — Face, UR SS gioi πὸ eem ctp. o' Márep ὦ xpucocrepávuv ἀέθλων, Ὀλυμπία, bec- ποιν᾽ ἀλαθείας, ἵνα μάντιες. ἄνδρες 8 ἐμπύροις τεκμαιρόμενοι παραπειρῶν- ται Διὸς ἀργικεραύνου, 5 Sir v 1*^ si diviseris cum Boeckhio, in explicando versu altero haerebis frustra cll N V. I VI strr, I ep duob vv extrr. Coniunctioni non versus longitudo cll P 1 6, N V 1, IX 4, sed hiatus ῥέπῃ, ὀρθᾷ 28/24 obstare videtur; quem diphthongi n natura, ut in dativis w et q, satis excusari arbitror; nam digamma in voce ὀρθός &pud poetas certe grae- cos viguisse nemo adhuc comprobavit; sed cf I VII 12. An. v... . semel fuit? rem cerle evaderet non inelegans. xpuceocr. AV — Οὐλυμπίᾳ Er Schmid c plerisque recc libr 2 MA BCN (Mosch) 8 ἀργεικ. BE all - ' OLYMPIA VIII 181 εἴ τιν᾽ ἔχει λόγον ἀνθρώπων πέρι ὅ μαιομένων μεγάλαν. ἀρετὰν θυμῷ λαβεῖν, τῶν δὲ μόχθων ἀμπνοάν᾽ ἀντ. α΄ ἄνεται δὲ πρὸς χάριν εὐςεβίας ἀνδρῶν λιταῖς ἀλλ᾽ 10 ὦ Πίεας εὔδενδρον ἐπ᾽ ᾿Αλφεῷ ἄλοοε, 10 τόνδε κῶμον καὶ crepavagopíav δέ- £ot. μέγα τοι κλέος αἰεί, (rivi cóv γέρας ἕςπετ᾽ ἀγλαόν. 15 ἄλλα δ᾽ ἐπ᾽ ἄλλον ἔβαν ἀγαθῶν, πολλαὶ δ᾽ ὁδοί cüv θεοῖς εὐπραγίας. ἐπ. α 15 Τιμόεθενες, Üuue δ᾽ ἐκλάρωςεν πότμος Ζηνὶ τενεθλίψ᾽ ὃς c& μὲν Νεμέᾳ πρόφατον, 20 . V τῶνδε AC», recep Bergk! ἐκ bé paraphrastae vestigia ] Hermann 1847 (opp VIII 111); ὧν δὲν Bergk*-*, defendit pronomen Rich Stein de artic &p P usu (diss Vrat 1868) 26—928; in oppositis frequen- liorem esse articuli usum recte iam observavit Ty Mommsen Rhein Mus IV 562. 8 ἄνεται 5é — εὐςεβείας --- λιταῖς libri vett, πληρέονται (om δὲ) — εὐςεβέων δ᾽ — λιταί (hoc. cum mq Y oon Byz. Schemes Pindaricum quod volunt esse (Wilpert de schem P Vratis| 1878, 18) hoc quidem loco vel propterea reiciendum, quod ἄνειν λιτάς, fae esse aliquando i q ἀνύ- cac0ot χρείαν (Aesch Prom 700), ἀνύςαι τῆς χρείας Soph OC 1755, nun- quam profecto est optata aliena explere. Praebetur, inquit P, hominum oUm pio quod expetunt (v ὄὅ--- 7) animo. ἄντεται (8c. Ζεύς) mavult iskemann progr gymn Marburg 1876, 7. εὐςεβίας (quod in Theognide [1142] futtili coniectura removebat) e Boeckhio Bergk; prll II5? "AM φειοῦ NU ἄλοος ἔχων A, λείπει τὸ ἔχων gl B c scholl, quam interpre- ietionem amplexus Bergk Ar ran 340 deleto τινάςςων emendare sibi vi- debatur 10 ipei a N all 10—11 i àv τὸ cóv κλέος ἐπακολου- θήςῃ scholl Vatt (et Vindobb) κλέος (10) et γέρας (11) non sine causa inter se commutatis iudice Mommsen 5080] Germ 39 11 ἕςπετ᾽ ABCE (Bergk**) éemnv' ΟΝ (Bergk? *, ἕςποιτ᾽ Dt; prl II?! 12 à ἄλλων Α (c gl ἀνθ ), ἐπ᾿ ἄλλαν Οἷα (corr CO) 1 εὐπραξίας Byz 15 bé κλάρ. B.E! all, quoa c Byz praetulit Hermann; prll II5* 16 γτε- νεθλίῳ libri, γενέθλιος ἢ Ty Mommsen suppl 101 (recep ed min) et Bergk immerito uterque schol(Ámbr) antestati ὃς om non pauci (A«NecV et BG«PQU, sed ὃς Ζεύς P», pronomine non expresso ὁ Ζεύς exponit pa- raphr) μὲν ἐν Neg. omnes; prll p 10 ὃν μὲν ἐν Byz πρόφαντον vett (npopavróv Dr»« e duob Thom),:póqparov Byz, ἐπιφανῆ xai ἐπίδοξον et ἐπιφανῆ καὶ émicnuov nunt schol| vett; cf ἀμφαδόν et ἀναφανδόν. 8c ς᾽ ἐν μὲν Boeckh? (prob Hermann 1817 p. 217 et 800; sin fides habenda notulae manu Godofr Hermanni in margine exempli Boeckhiani additae, fuit cum Tpócparov scribendum coniceret-vir egregius: ὃς cé πίον ἐν N. sec Theod Fritzsche Jahrbb clases Phil 126 T1882] 150; at Olym- ( 9* 132 PINDARI CARMINA ᾿Αλκιμέδοντα δὲ πὰρ Κρόνου λόφῳ θῆκεν Ὀλυμπιονίκαν. ἦν δ᾽ écopüv καλός, ἔργῳ τ᾽ οὐ κατὰ εἶδος ἐλέγχων 26 20 ἐξένεπε κρατέων πάλᾳ δολιχήρετμον Αἴγιναν márpav: ἔνθα (ζώτειρα Διὸς ξενίου 22 πάρεδρος ἀκςκεῖται Θέμις cip. β΄ ἔξοχ᾽ ἀνθρώπων. ὅ τι yàp πολὺ καὶ πολλᾷ ῥέπῃ, óp- 80 θᾷ διακρίνειν. φρενὶ μὴ παρὰ καιρόν 25 δυςπαλές᾽ τεθμὸς δέ τις ἀθανάτων καὶ τάνδ᾽ ἁλιερκέα χώραν. παντοδαποῖειν ὑπέεταςε ξένοις | 86 κίονα δαιμονίαν -“--- ὃ δ᾽ ἐπαντέλλων χρόνος τοῦτο πράςεων μὴ κάμοι — picum est carmen, vv 1---10. 18. 65. 83, 'nuperrime' autem parta Alci- medontis, minoris natu fratrum, non Timosthenis victoria, cf 65 ss, óc cé μὲν N. simplici medela usus Boeckh expll 180, quod recepit post bis- senum Bergk quamvis aegre ferens numeri exilitatem (parum recte hoc quidem, 81 contuleris huius carm v 1 Ὀλυμπία, 11 ἕςπετ᾽, 17 Κρόνου, 20 πᾶλᾳ, 22 map-, 42 &Mckeran), ὃ cé μὲν ἐν (ut metrum esset cuz) Mommsen*?; alii asyndeton statuebant eiecto pronomine, ut non Ζεύς, sed πότμος illos victores reddidisse videretur: ἔκφαντον cé μὲν ἐν. N. Kayser lect P 20, γενεθλιδίῳ᾽ cé μὲν N. πρόφ. Ahrens Phil 16 (1860) 52, γενέθλιος ἀμφ᾽ ἀέθλοις" cé μὲν ἐν N. (πρόφαντον pro glossemate venditans ex ΟἿ 116 petito, cum zeugma ἐν Νεμέᾳ Ὀλυμπιονίκαν displicuisset)? Bergk εἶ παρὰ ADE all 18 ἔθηκεν A 19 κατ᾽ ACDiit all 20 ἐξέννεπεν 4 πάλᾳ et πάτραν ut ne quis numeri exilitatem fugiens inter se permutare animum induceret, viter commonuit Hermann ap Heynium 1817 III 217 98 ὅ,τι (ὅτι) libri, ἔνθα (ἄν) τι paraphr'?*, ὅπου ἄν (ἐάν 41) τι par?, unde ὅθι scr Mommsen (f*ubi quod multum est? i ubi λάβρος crparóc] *etiam multo praeponderet? suppl 103) et Gil- ersleeve (*where there is much in the balance and the balamee sways. enuch^), e uterque πολλᾷ B, πολλὰ vulgo ῥέποι boni omnes (retin Mommsen nescio quo pacto interpretatus wWberwiegen darf suppl 108), ῥέπει dett (MiQ!ViZ?) c interpoll, ῥέπειν δυνάμενον (ἢ) paraphr? (Ambr), quem ῥέπον legisse coni Mommsen, indie exponit par*, coniunct add ἄν partic par*?, unde optime ῥέπῃ c cf ὄφρ᾽ αἷμα Mapóv (fj) καὶ γού-" νατ᾽ ὀρώρῃ ^ 477 (ubi ὀρώρει unus D); nam quod in sentt cond a pron rel incipientibus mod coniunctivus non invenitur nisi aut aor temp aut praes add dv (P V 65; sed cf P X 61), casu hoc factum est: cave furo- rem arithmeticum 24 διακρῖναι 4 solus c paraphrr (prob Mommsen), διακρίνειν rell e schol A 25 ante καὶ dist Boeckh', Aeginam cum Olympia comparari putant c Disseno; cf ad Ὁ ΠΙ 38 τάνδ᾽ libri, ταύ- τὴν scholl, καὶ τὰν vel ταύταν Christ 26 παντοδαποῖςι(ν) 4C (cf 45), -ποῖς rell vett, -moic ὑποέςτ. interpoll OLYMPIA VIII 133 ἀντ. β΄ 30 Δωριεῖ λαῷ ταμιευομέναν ἐξ Αἰακοῦ" τὸν 40 παῖς ὃ Λατοῦς εὐρυμέδων τε Ποεειδάν, 32 Ἰλίῳ μέλλοντες ἐπὶ crépavov τεῦ- Eot, xaAécavro εὐνεργόν τείχεος, ἦν ὅτι νιν πεπρωμένον ὀρνυμένων πολέμων 45 85 πτολιπόρθοις ἐν μάχαις λάβρον ἀμπνεῦςαι καπνόν. ἐπ. p γλαυκοὶ δὲ δράκοντες, ἐπεὶ κτίςθη νέον, πύργον ἐςαλλόμενοι τρεῖς, oi δύο μὲν κάπετον, 50 αὖθι δ᾽ ἀτυζόμενοι ψυχὰς βάλον, . 40 εἷς δ᾽ ἀνόρουςε βοάκαις. ἔννεπε δ᾽ ἀντίον ὁρμαίνων τέρας εὐθὺς ᾿Απόλλων᾽ ἹΤέργαμος ἀμφὶ τεαῖς, ἥρως, χερὸς épyaciaic ἁλίεκεται: δῦ ὡς ἐμοὶ φάεμα λέγει Κρονίδα πεμφθὲν βαρυγδούπου Διός" CT. Y 45 οὐκ ἄτερ παίδων céOev, ἀλλ᾽ ἅμα πρώτοις ἄρξεται καὶ 60 81 ποςειδᾶν libri οὐ οὐ 88 μιν A, νιν rell. 86 λαῦρον ACN (cf O II 86) 87 Sunt qui ante νέον distinguant ('in novam munitio- nem? Heyne) 88 ἐφαλλόμενοι Hecker Phil V 489; 'sed tum πύργῳ exspectaveris' Bergk γε τρεῖς 4 οἱ μὲν δύο Acre κάπετον AE Mosch, κάππετον BCD all (in D alterum πὸ in lit), κάπτετον Triel(?) (μέν) pa πέτον Wiskemann progr gymn Marb 1876, 7; de formae ira- ditae ratione m I* 89 ab B; ab6( τ΄ ("nihil apertius") Pauw p 58, idem sensere Heyne Bergk.Christ; quibus viris adstipulari prohibeor cll μέν — δέ — bé O II 47—68, τάχα bé, αὐτίκα δέ all; denique abhorret μέν — τέ — δέ ἃ P consuetudine δατιζομένω CONV Thom (Προ), δ᾽ ἀτυζό- μενοι 4 ΒΈΪΜΟ c interpol γψυχὰς} πνοὰς interpoll (κάλλιον διὰ τὸ μέτρον Tricl 295, ὅ Ab) ἔβαλον C«e, βάλ(λ)ον vulgo; βλάβεν Ahrens Phil 16 (1860) 52, Atrov? Bergk**, θάνον (ψυχὰς coniungens c ἀτυζ.) Wiske- mann progr gymn Marb 1876, 8, inviti defendentes trad lect; sed. cf etiam βάλε P 48, βαλεῖν (ἀπιύςαςθαι) O I 58 (91), ἔῤῥιψε (ἀπεςείςατο) I VII 44 (63) 40 ópouce 4 (c schol .4), àvópouce Β (c sch 8) (recte; nam opponitur xa(ré)merov), rell interpolationem prae se ferentes émóp. O, écóp. vulgo re wi Cac) scholl quod passim dant εἰςῆλθε, nihil valet (cf βουλόμενοι εἰςελθεῖν et εἰςῆλθε paraphr); évóp.? Christ ^ godcoic pauci (DQVee, -cac G), -Eac duo e Thomm, -cac vulgo 41 àvroiov? 'correpta aenuliima! Bergk εἰςορῶν Hartung, ἀμφαίνων male cl A 87 Theod itzsche Jahrbb class Phil 125 (1882) 151, αὐγάζων Christ 42 χει- póc 4 48 ὡς A (c paraphr ἐὸν 44 πεφθὲν C βαρυκτύπου A (Neptuni cognomen ap Pind O 172, Ν ÍV87), βαρυγδόπου Ε΄ 48 πρώτοιειν BDE, -οις ACB! interpoll ἄγξεται Ahrens Phil 16, 62, ῥήξεται ὃ Bergk, TpáEerai (— fiet) Wiskemann progr gy Marb 1876, 8, οἴξεται Rauchen- 184 PINDARI CARMINA τερτάτοις. ὡς ἦρα θεὸς cága εἴπαις 41 Ξάνθον ἤπειγεν xai ᾿Αμαζόνας εὐΐπ- πους καὶ ἐς Ἴςετρον ἐλαύνων. "Opcorpíawwa δ᾽ ἐπ᾽ Ἰεθμῷ ποντίᾳ ὃ ἅρμα θοὸν τάνυεν, 65 50 ἀποπέμπων Aiakóv δεῦρ᾽ ἀν᾽ ἵπποις xpucéaic ᾿ ἀντ. Y καὶ Κορίνθου δειράδ᾽ ἐποψόμενος δαιτικλυτάν. τερπ- vóv δ᾽ ἐν ἀνθρώποις Ícov ἔεςεται οὐδέν. 10 δά εἰ δ᾽ ἐγὼ MeAncía ἐξ ἀγενείων κῦδος ἀνέδραμον ὕμνῳ, 65 μὴ βαλέτω με λίθῳ τραχεῖ“ φθόνος" καὶ Νεμέᾳ γὰρ ὁμῶς ἐρέω ταύταν χάριν, - 75 τὰν δ᾽ ἔπειτ᾽ ἀνδρῶν μάχας éx παγκρατίου. τὸ διδάξαςθαι δέ τοι stein Phil 36 (1877) 66, εἴρξεται (cingetur) vel ἔρξεται (— conficietur Jurenka Wien St 200; trad lect son die schol quamvis male rid ponens ἀρχὴν ἕξει τοῦ TopOeicóm: — 46 τετράτοις ABCD, τετάρτοις BRE; in duplici numerandi ratione defendenda nequiquam desudabant viri docti c scholl (Boeckh, Dissen, Jongh), emendavit locum Ahrens τερ- . πάτοις seribens Phil 16, 52, quod sine ulla dubitatione recepi ut for- mam homericam τριτάτοιςιν aeolice expressam ἄρα vett, ἄρα Mosch, Boeckh; prl II*? ^ cagéc A45, cóga A* et vulgo — etmowc. Coe. (cf O VII 5), εἴπας . ,47 (ξάνθον) τε ἃ, δ᾽ Dit, om partic BCD«-E; EdvOoc, ἤπ. , ἥπειγ᾽ ? scripsit Bergk εὐίπποις B écom B 48 ὀρεοτριαίνα. Β ἰεθμῷ ποντίᾳ optimi (-τίῳ C«), ἰεθμὸν ποντίαν D« DE, genetivum exprimit paraphr!, neglegentius εἰς Ἰεθμόν par* (4), dativum laudant scholl vett, accusativum praeoptavit Mosch, pro- [^n insequens δειράδ(α) videlicet 62 κὰκ (i e κατὰ) Hermann ap eod Friizsche Jahrbb class Phil 125 (1882) 152; v etiam Ty Momm- sen suppl 111 n? δειράδα .4! et schol A v 68, recte; nam - III decl e h n er 394) non eliditur ap P (cf O IX 112, I I 15. Π 12, ad P 92); paraphrasin mutilam varie wii axe (v etiam Fritzsche 1 c) δαῖτα κλυτάν libri, δαιτικλυτάν Bergk (cf fr adesp 85, 7 B5, δαιτᾶκλυτάν (ab epico subst δαίτη) Mommsen; Bergkium sequor, ἀποπέμπων AC πομπήν (τ 318 — 16) interpretor de participii vi cl κομίζοντες O 59, tum ἵππους xpucéac (51) i q ἅρμα θοόν (49) B8 icov vet& ἔςεται B DE, ἕπεται .N. De loci sententia id tenendum τερπνόν non esse 'quod pro- batur', sed i q κῦδος, χάρις, et ἴςον non màav, sed ὁμῶς πάντα χρόνον θάλλον, παρμόνιμον 54— 659 μεληςείᾳ 4.8οὶ c paraphr 71*, ueAncía vulgo, quem genelivum esse voluit, μειληςία scribens διὰ τὸ μέτρον Tricl ἀνέ- bpapov libri et schol ὕμνων ZEA»c (e scholl $ 2), ὕμνον Ne βαλ- Aéru 4 μάχαν libri et scholl, quamquam ad 74 ταύτην τὴν χάριν (pro OLYMPIA VIII 135 60 εἰδότι ῥάτερον᾽ ἄγνωμον δὲ τὸ μὴ προμαθεῖν᾽ κουφότεραι γὰρ ἀπειράτων φρένε. : 80 κεῖνα δὲ κεῖνος ἂν εἴποι ἔργα περαίτερον ἄλλων, τίς τρόπος ἄνδρα mpofácet ἐξ ἱερῶν ἀέθλων μέλλοντα ποθεινοτάταν δόξαν φέρειν. 85 65 νῦν μὲν αὐτῷ γέρας ᾿Αλκιμέδων νίκαν τριακοετὰν ἑλών" crp. δ΄ ὃς τύχᾳ μὲν δαίμονος, ἀνορέας δ᾽ οὐκ ἀμπλακὼν ἐν τέτραειν παίδων ἀπεθήκατο γυίοις 90 69 vócrov ἔχθιετον καὶ ἀτιμοτέραν γλῶς- cav καὶ ἐπίκρυφον οἶμον, 10 πατρὶ δὲ πατρὸς ἐνέπνευςεν μένος γήραος ἀντίπαλον᾽ μάχην) videtur scribendum esse et ad 716 (ubi ζἐνν ἀνδράςι ser) vox illa omnino desideratur ἐκ παγκρατίου vett vulgo, ἐν παγκρατίῳ Cac D Ei (in aliis suprascr) c schol vet 76 ἄνδρας (ἐν) παγκρατίῳ et Mosch 301, 10 A (84) Dativum Vini sr edunt c Hermanno (ut *multo commodiorem? Boeckh), genelivum retin Gildersleeve, solus recte ἀνέβρεχον Hartung, κῦδος ἀνέδραπον ὕμνων (— ὕμνους xubaivovrac) Ahrens Phil 16, 1860, 53, εἰ δ᾽ ἐμὼ MeAncía ἐξ dy. x. ἀνέδραμεν ὕμνῳ Herwerden Animadv Theogn (1870) 75, "epet studd 17 (58) μάχᾳ Dissen, μέτα Kayser lectt P 21 (ἀνδρῶν μέτα 'inter mortales ' P V 94); ἔχειν Rauchenstein comm Pindd II 30, λαχεῖν Schneidewin, c Boeckhio uterque κῦδος ἐξ dy. discipulorum victorias interpretati; τὰν δ᾽ Émewr(a) scil χάριν, ἀνδρῶν μάχαν, | ἐκ Frie- derichs Pindd St 17, μαχᾶν | ἐκ Christ!, μάχας | ἔκ (— ἐκ παγκρατίου μά- xac ἀνδρῶν) idem * (de qua incisione non admittenda cf ad I IV 36), μαχᾶν scil χάριν Wiskemann progr gy Marb 1876, 9; post μάχαν dist versibus 56 ss ad Aeginetam aliquem Nemeae victorem, Melesiae item discipulum, qui non solum! puer vicisset pancratio, verum eundem ho- norem etiam in virorum certamine consecutus esset relatis Bergk; tu ἐξ ἀγενείων κῦδος cll cum P IV 66, O IX 88 tum huius carminis vv 59 ss ad Melesiam refer ipsum quoque olim victorem, modo ne in Isthmo victorem fuisse dicas, id quod ex Isthmo Corinthiaco 48 commemorato elicuerunt; 'etenim Nemeae', ait P, 'Melesiam olim pariter atque Alci- medontem puerum Olympiae aut Nemeae rursus Timosthenem ('imber- bem'? ef nott inser ΝΎ, I VI. VIII) reportasse dicam (de locutione cf P I1 19) hoc ex imberbibus decus' (ἐκ πάλης opinor c scholl rece 300, 19 Ab), postea vero virorum certaminis decus e pancratio'; μάχας scriben- dum, quod post τὰν antiquitus ia μάχαν depravatum esse scholia docent 59 δέ τοι τί B, δέ τι AE 60 ῥαΐτερον libri, ῥαίτ. Heyne, ῥάτ. Boeckh 65 μὲν] μὲν γὰρ A 66 ἕλεν Hartung, alii ἤνεγκε e v 64 subaudiebant c schol* (4), quasi inauditae sint locutiones Ἰφιγένεια cpax0eica ἔκνιξεν, παῖς dipcev πυρὶ καιόμενος ἐκ Δαναῶν γόον; recte écciv suppl schol: 67 τῆς τοῦ ὃ. εὐτυχίας scholl Vatt; δ᾽ del (dist ante àvop subl) Hartun ἀμβλ. Qac (recep Ty Mommsen!) 69 τλῶττ. Tried oigov 48 186 PINDARI CARMINA ᾿Αἴδα τοι λάθεται — . 9ὅ ᾿ἄρμενα πράξαις ἀνήρ. ἀντ. b ἀλλ᾽ ἐμὲ χρὴ uvauocóvav ἀνεγείροντα φράςαι χει- 75 ρῶν ἄωτον Βλεψιάδαις ἐπίνικον, ἕκτος οἷς ἤδη crégavoc περίκειται 100 φυλλοφόρων ἀπ᾽ ἀγώνων. ἔετι δὲ καί τι θανόντεςειν μέρος κὰν νόμον épbopévuv: κατακρύπτει δ᾽ οὐ κόνις 80 ευγγόνων κεδνὰν χάριν. 10ὅ ἐπ. δ΄ Ἕρμᾶ δὲ θυγατρὸς ἀκούςεαις Ἰφίων ᾿Αγγελίας, ἐνέποι κεν Καλλιμάχῳ λιπαρόν κόςμον Ὀλυμπίᾳ, ὅν cpi Ζεὺς τένει 110 ümacev. ἐςλὰ δ᾽ ἐπ᾽ ἐελοῖς 85 ἔργα θέλοι δόμεν, ὀξείας δὲ vócouc ἀπαλάλκοι. εὔχομαι ἀμφὶ καλῶν μοίρᾳ νέμεειν διχόβουλον μὴ θέμεν᾽ ἀλλ᾽ ἀπήμαντον ἄγων βίοτον 115 αὐτούς τ᾽ ἀέξοι καὶ πόλιν. 78 ἄρμενα] prll II!* πράξαις C solus (cf O VII 5. 37, VIII 46) 76 φυλλοβόλων ex scholl?) 18 xavvóuov .AE (i e κατὰ νόμον vel κὰν νόμον quod habent OPQ c plerisque rece, ἔννομον καὶ δίκαιον schol), xàvvóuov (quod nihil est) Βα ἢ, unde xávvouov Br^ (quod recep T Mommsen), κἂν νόμον quidam recc épbóuevov libri, nisi quod épà. Brc all, et épbouévuv unus e Moschopp (sec Hermannum); nominativum exprimit paraphr Vat (ἀποδιδόμενον, recte addens τὸ τῶν ἐπαίνων λέγει), at genetivus requiritur, quem reposui c Er Schmid 81 ἀκούςαις (49 G, -cac rell 82 évvéro: boni omnes, ἐνέποι UV. recc 88 óv libri, Yp 6 (ἀντὶ τοῦ ὅτι) E, et 6 Νας͵ óc Eae cpi 458, cquv ὅν cgiv ὥπαςε(ν) | Z. γένει interpoll; cf v 39 (διὰ τὸ μέτρον) 85 ἔργ᾽ ἐθέλοι Boeckh; prll II** ἀπαλάλκει P 86 μοῖραν D 87 ἔχων (supraser ἄγων) A 88 dca V Tricl ἘΦΑΡΜΟΣΤΩΙ OIIOTNTIOI ͵ [2 ! ÀA Strophae Pih AUS UU au dM. j NP EA EK) Qusas AU oie t ὑπο ΣΝ Us. i [V] [V] É«. s XC a abd i AP QA T. unes DE NOR CRUS. 7 Ltsis n V [ ες ἀπά LA AU QUIE UM. / B lote. MN ai VASA BEC PM PERIIT ἡ / f (44) Vu x νυ -Ξ ἜΣ ΓΒΕ us dh το ξεν Wee Vi ? i LCS TIS VRBES. us (87A Y Y * D ἀλλ. ὠτω δὲν "T. 2 E [s 105355 * νι Ὁ — og" — v—w—€p Epodi usn c Uu uw IM DU dU uU Lad M ϑπ σοῦ à CL M αν πε; τὰν EUN Bo τίει ALTUS Mera λιν; J Ad ccu Wl wA WNMELÁÀ Let QE SER [9] ——9—u -- " z^ nh ----"“--ὖὁον--Ὗ᾿΄ἷ΄σὐ--"“ *Vix ullum est Pindaricorum carminum, cuius versuum discriptio tantis laboret difficultatibus quam hoc' Boeckh. Str vv 7 et 8 cum con- iunctionem inde a sir y' non facile admittere viderentur, nec probari possent mutationes ἃ Boeckhio propositae simul et reiectae (n cr 397; οὗ kl Schr V 257), ab Hermanno asynarteti dicti sunt, 'qui sicut placeret poetae nunc cohaerentibus numeris decurrerent, nunc ex duobus consta- rent non coniinuatis numeris, opp VIII 1847, 115; item vv 3. 4. 5. Str vv 7 et 8 coniunxit Hartung (64. 73. 74. 91. 101 audacter mutatis), ei coniungendos esse fuit cum ipse quoque censerem ab uno eodemque poeta non solum ΤΙηνεῖόν quattuor aut ᾿Αλφε(ι)ῷ tribus, sed duabus 188 PINDAPI CARMINA Τὸ μὲν ᾿Αρχιλόχου μέλος φώνᾶεν Ὀλυμπίᾳ, καλλίνικος ó τριπλόος κεχλαδώς, ἄρκεςε Κρόνιον παρ᾽ ὄχθον ἁγεμονεῦςαι b κωμάζοντι φίλοις "€papuócru civ éraípoic: 5 ἀλλὰ νῦν ἑκαταβόλων Μοιςᾶν ἀπὸ τόξων Δία τε φοινικοςτερόπαν ceuvóv τ᾽ ἐπίνειμαι 10 ἀκρωτήριον Αλιδος τοιοῖςδε βέλεςειν, τὸ δή ποτε Λυδὸς ἥρως Πέλοψ 15 10 ἐξάρατο κάλλιετον Ébvov Ἱπποδαμείας" πτερόεντα δ᾽ ἵει γλυκύν ΤΤυθῶνάδ᾽ óicróv: οὔτοι χαμαιπετέων λόγων ἐφάψεαι, ἀνδρὸς ἀμφὶ παλαίεμαειν φόρμιγγ᾽ ἐλελίζων 20 etiam syllabis ᾿Αλφεοῦ dici posse praefracte ne (v 101 addito τε, ceteris locis invita Minerva excusatis Berl philol Wochenschr 1896, 222). Cuius sententiae nunc adeo me paenitet, ut quinque illarum (8. 4. 5. 6. 1 - 8) periodorum bimembrium ultimam arbitrer non temere esse dir- emptam a poeta cum metrorum elegantiae consulente tum pausa ante ipsum Alphei nomen facta Olympicae victoriae pondus addente. Quam e ᾿Αλφεοῦ non ego primus moveram dubitationem dissolvit versus Bacchy- lidis VI 3 κῦδος ἐπ᾽ ᾿Αλ-φειοῦ Tpoxoaic[t; cf etiam prll II*?-4696 Str vv 9 et 10 'arctissima necessitudine' coniunctos esse propter καὶ | ἔργοιςι 65 existimabat Bergk (sed cf notü metr Ὁ V), coniungere, ut productionis illa venia ter (λιγύν 47, vóov 75, cecrrauévov 103) usurpata periodus esset irium membrorum, idem non est ausus. Ep v5 |. 5... .....—— eum parum probaretur, in ep o' (25) ità mutandus esse videbatur Wila- mowitzio ind Gott 1889/90 p 8, ut paenultima syllaba brevis evaderet, in ep δ΄ (109) alia accedebat mutandi causa, in ep γ΄ (δίφρῳ 81) mensura ambigua. Sane v 53 (ep f) écav et traditum et Pindaro unice dignum. Quid vero quod $' 58 deleto (prll p 9) incisio constanter post sextam versus syllabam facta voces ταύταν, écav, δίφρῳ, θαρεέων cum insequenti. versu coniungi sinit dico? immo iubet cll ep 4, O IV 4, P VIII 20 initiis, O IX ep4 et 7 clausulis? Id fatendum divisioni isti metricas rationes magis favere quam quas Boeckhius quidem non minus curare solebat grammaticas. Ultimum versum dispescere non sum ausus propter bé καί 28 in versus initio collocandum; cf O II 26^, P II 90». De eiusdem ver- sus syllaba quinta cf 56 et 112. 2 φωνᾷ (à) ἐν BDacEac (v 1 schol v 2), quvàev .Drc Er c. Ambrr et glossis permultis, neque aliud quidquam exprimit paraphr Vat φωνη- θὲν καὶ προλεχθέν (ut schol v 2 φωνηθὲν καὶ πολυθρύλλητον exponit vul- gatam), unde φωναθὲν ἢ Boys κεκλαδιύς 4 4 φίλος Β 8 βέλες- av EvePQ c dett Ambrr (et schol 85, post Er Schmidium vulgo edunt (dubit Ty Mommsen suppl 118—120), péAec(c(v) rell vett c recc (sehol 8*. 13) 10 ébvov BCE 11 θ᾽ mavult Christ; cf 32 . 12 πυθῶ- va δ᾽ (πυθώναδ᾽) libri, πυθῶνάδ᾽ Steph ἐφάψῃ CPQ interpoll OLYMPIA IX ' 139 κλεινᾶς ἐξ "Onóevroc: αἰνήςαις € καὶ υἱόν, 15 ἂν Θέμις θυγάτηρ τέ οἱ εὐτειρα λέλογχεν 25 μεγαλόδοξος €óvouía. θάλλει δ᾽ ἀρεταῖειν cóv τε, Καςταλία, πάρα ᾿Αλφεοῦ τε ῥέεθρον᾽ ὅθεν crepávuv ἄωτοι κλυτάν 80 20 Λοκρῶν ἐπαείροντι ματέρ᾽ ἀγλαόδενδρον. ἐγὼ δέ τοι φίλαν πόλιν ἐπ. α μαλεραῖς ἐπιφλέγων ἀοιδαῖς, καὶ ἀγάνορος ἵππου 8ὅ 6üccov καὶ ναὸς ὑποπτέρου παντᾷ 26 ἀγτελίαν πέμψω ταύταν, εἰ εὖν τινι μοιριδίῳ παλάμᾳ ἐξαίρετον Χαρίτων νέμομαι xümov: -— 40 κεῖναι γὰρ ὥπαςαν τὰ τέρπν᾽" ἀγαθοὶ δὲ καὶ ςοφοὶ κατὰ δαίμον᾽ ἄνδρες , ^P ise CT. ἐγένοντ᾽" ἐπεὶ ἀντίον E 80 πῶς ἂν τριόδοντος 'HpakAénc ckóraAov τίναξε xepcív, 4b 14 κλειτὸς A — ante αἰνήςαις plene dist Boeckh c Mosch (de vet peer parum liquet; nam αἰνήςαις αὐτήν Lehrs p 25 e suo adiecit), eynii (— ἐπαιϊινέςας schol Ambr?) interpretationem secutus est Bergk*'* male; nam novum exordium fieri verbis αἰνήςαις € (seil Ὀπόεντα) luce clarius; de sententia v infra ad 109, de forma optativi cf P140 16 με- γαλόδωρος Thom 16—17 ἀρεταῖς i|cóv τε καςταλίᾳ (ia) .BC et : (vp. καὶ icov Té καςταλία 44), áperoiciv | ἔν τε xacraMa 44 (e scholl recep Boeckh) Genuinam lectionem suppeditavit schol 4: ἢ (add Bergk prae- eunte Mommseno) παράστε τὸ cóv ῥέεθρον, KacraA(a, in Boeckhii editione e Gerhardi sive errore sive tacita quadam correctione (τὸ ἴςον) depravatum, unde felicissimo ingenii acumine Bergk 1853 Pindari verba áperaiav | cóv τε, KacroMa, restituit. Augetur egregii viri laus eis quae ab aliis et antea et postea excogitata sunt: xpávav Καςταλίας παρά Kayser 1840, αἰεὶ KacraMav παρά Rauchenstein 1844, icov KacroMq Hartung 1855, tcov KacraMac ve πάρ | 'AMpeo0 τε ῥεέθρων Ahrens Phil 16, 1860, 53; adde Mommseni dubitationes suppl 120—924 17—18 παρ᾽ ἀλφειοῦ PQ c Ambrr; παρά | ᾿Αλφεοῦ nunc vulgo edunt c Boeckhio; v noti metr 19 κλυτάν BCE, κλυτᾶν D, κλυτῶν A, κλειτάν (ἂν) Ν᾽ all, κλεινάν (ἂν) Thom, cf 14 20 ἐπαίροντι D, ἐπαείρονται Cs 91 τοῖ 0m A, τι V 24 avrà CE, πάντα AB, dtrumque D 9 ταύταν] duplicem illum de Olympiea et Pythica victoria nuntium κλυτάν Wilamowitz; de voce κλυτάν vv 19—926 iterata cf si placet prll II?*, sed v nott metr 28 ἀγα- θοὶ bé φύςει καὶ copol κτλ. laudat Aristid Π 85 D 29 ἐγένοντ᾽ A, ἐγένοντο rell, unde ἐπεὶ ἔναντ᾽ ἂν πῶς interpoll (Heyne) ἀντία Callier- gus in lemmate priore per errorem (Boeckh), ἀντίον mss (Berg): plur num Pindaro usitatior, de -ov : -α ad O VII 45, sed sing habes N I 26 80 εκυτάλην Tricl 140 PINDARI CARMINA ávix? ἀμφὶ ΤΤύλον cra6eic ἤρειδε TToceibáv, ἤρειδεν δέ viv ἀργυρέῳ τόξῳ πελεμίζων Φοῖβος, οὐδ᾽ ᾿Αἴδας ἀκινήταν ἔχε ῥάβδον, 50 βρότεα εώμαθ᾽ à κατάγει κοίλαν πρὸς ἄγυιαν 86 θνᾳςκόντων; ἀπό μοι λόγον τοῦτον, «τόμα, ῥῖψον᾽ 55 ἐπεὶ τό τε λοιδορῆςαι θεούς ἐχθρὰ cogíao, καὶ τὸ καυχᾶςθαι παρὰ καιρόν ἀντ. p μανίαιςειν ὑποκρέκει. 40 μὴ νῦν λαλάγει τὰ τοιαῦτ᾽" ἔα πόλεμον μάχαν τε πᾶςαν 60 χωρὶς ἀθανάτων’ φέροις δὲ TIpurovevelac ἄςτει γλῶςςαν, ἵν᾽ αἰολοβρόντα Διὸς: αἴεᾳ 65. ἸΤύρρα Δευκαλίων τε TTapvaccoó καταβάντε δόμον ἔθεντο πρῶτον, ἄτερ δ᾽ εὐνᾶς ὁμόδαμον 45 κτιςςάςθαν λίθινον γόνον᾽ το λαοὶ δ᾽ ὀνύμαεθεν. ἔγειρ᾽ ἐπέων cqiv. οἶμον λιγύν, αἴνει δὲ παλαιὸν μὲν οἶνον, ἄνθεα δ᾽ ὕμνων ἡ ἐπ. β΄ νεωτέρων. λέγοντι μάν 15 60 χθόνα μὲν κατακλύςαι μέλαιναν ὕδατος cOÉévoc, ἀλλά Ζηνὸς τέχναις ἀνάπωτιν ἐξαίφνας 81 ἡνίκ᾽ A πύλου (ΕἸ nullo in textu, neque aut ego aut Drachmann invenimus B^ fjpee D moceàv (-Ov)librietedd δῶ τέ libri, δέ Her- mann 1847 opp VIII 115, quod necessarium in anaphora; aliter quidem T€ quod est comparantis O X 11 μιν libri; prll II'? πολεμίζων libri, πελεμίζων ὃ Thiersch 1820, receperunt Bergk et Mommsen; cf π[ε]λέμαιγις Bacchyl XVII 7 ex em Jak Wackernagel 88 ἔχει E, ἔχοι Νὰς 84. πρὸς BGNOYV, ἐς ACDE ex paraphr ἀγυιάν libri, nisi quod ἀγυὰν D^ (ἀγρὸν Da), sed cf N VII 92 BD et P IV 228 8b θνηςκ. BN Mosch, 6vacx. rell ámo A — 40 μή νυν Herwerden Pindd 12 . 42 Moicav Hecker Phil V 442 cl N III 28; quidni τιμάν propter P IV 278, κόμπον propter 1148, δόξαν propter N IX 34? 48 mapvacoó B (Bergk c Boeckhio); prl I5 καταβάντες AO (c scholl) 45 κτιςάεθαν ARN , κτηςάεςθαν BDE, κτηςάεθην C, érowjcavro paraphr, cf παῖδα, τὸν αὐτός ποτ᾽ Ékricev γόνῳ Aesch suppl 171; veram lectionem xric(c) ab Heynio relictam re- duxit Bergk* c Mommseno 46 Aaoi Schneidewin ιὐνύμαςθεν. C, ὀνομ. vulgo, ὀνύμ. Bergk 47 coíav AC οἷμον .AE (rec Mommsen, Ὁ VIII 68 non item), οὖρον Gedike (rec Boeckh'*?, kl Schr V 382), ὕμνον Hecker Phil V 440, similiter antiquitus interpolaverunt hymn Mere 451 (ἀγλαὸς oipoc ἀοιδῆς, ubi γρ. καὶ ὕμνος EL) 52 ἄμπωτιν libri et scholl vett, &vámwav Mosch, ἀνάπωτιν Triel ἐξαίφνας AC, -φνης vulgo OLYMPIA IX | 141 ἄντλον ἑλεῖν. κείνων Écav χαλκάςπιδες ὑμέτεροι πρόγονοι 80 65 ἀρχᾶθεν, Ἰαπετιονίδος φύτλας κοῦροι κορᾶν καὶ φερτάτων Κρονιδᾶν, ἐγχώριοι βαειλῆες αἰεί, : : CTQ. Y πρὶν Ὀλύμπιος ἁγεμών 85 θύγατρ᾽ ἀπὸ τᾶς Ἐπειῶν ᾿Οπόεντος ἀναρπάζαις, ἕκαλος μείχθη Μαιναλίαιειν ἐν δειραῖς, καὶ ἔνεικεν 60 Λοκρῷ, μὴ καθέλοι νιν αἰὼν πότμον ἐφάψαις 90 ὀρφανὸν γενεᾶς. ἔχεν bé cmépua μέγιςτον B8 κἀκείνων 4 δ᾽ ἔςαν boni omnes (nam fjcav quod est E! ΕἾ nullius momenti) Éccav interpoll Traditur epica forma fjcav Pind N IX 17 (loco corrupto), Sapph 31 GMhenN Epicharm (παρῆςαν) 170, 1 Kaib, Pindari ᾿ς editores Éccav praeoptare solent, quam formam in fragmento satis dubio iS iraditam (Artemid on II 25 ab aliena man add) tuetur O Hoffmann gr ]l ΠΤ 470; δὴ "cav (per aphaeresin in P non admittendam) Bergk; y nott metr 54 post πρόγονοι, non post ἀρχᾶθεν dist Bergk, vulgo non distinguebant δῦ ἰαπετιονίδος E c interpoll, iamere. vett vulgo -(baic.DQ) —— 56 ss κουρᾶν xal vett (καὶ om IN), κορῶν τε (pepráruv τε) osch, xopáv re Tricl, κόραι. τε φερτ. Λελέγων (cl Hesiod fr 141 Rz) Her- mann (ap Schneidewinum?, cf opp VIII, 1848, 114), φερτ. Opovibàv? (B 533) Bergk. "Temerarium foret conicere peprárov' Boeckh n cr 400. — Viam per invia huius loci aperuit Hermann pleniore post αἰεί distinctione sublata, cum antea vv 55—56 et 57—59 (πρίν — olim) eadem fere nar- rari visa essent. Alterum est, ut desinantus Protogeneam cum mytho- graphis plerisque in Elidem deducere aut (58) de secunda aliqua 'Primi- nia? cogiure (quam bonis auctoribus ignotam esse monui Zeitschr nis w 1886 Jahresber 344). Pindarus quidem vetustissimam 'Proto- aped urbem" (41 poneciore aetate Eleae virginis (Cambysae, sec Aristot 820 ed Berol, 102; cf schol Laur Ap Rh A 69) filio tradi fingit, unde 'Opuntem' nomén urbs acceperit necesse est, sive ignobilis usque: ad illud tempus prae Cyno emporio (schol Ambr [Hellan] O IX 64 a Boeckhio suppletum, Strab 425), sive quod probabilius anonyma aut nullo nisi civitatis nomine Λοκροί nominata. fjv δὲ Λοκρὸς ζΦύεκου Eust ad B 531, Plut qu gr 15 [Aristot] τοῦ ᾿Αμφικτύονος τοῦ Διός schol O IX 96, 2; ste κοῦροι ὅθ phictiones, ÀÁmphictio autem secundum Pinda- rum Pyrrhae non filius (Apollod I 49 W), sed nepos, Protogeneae (lom. φύτλ. κορᾶν) filius 58 θυγατέρ᾽ .AC, τὰν παῖδ᾽ (διὰ τὸ μέτρον, cf 88) interpoll ὀποῦντος interpoll ἀναρπάκαις B? solus, ápmácoic 4, ἁρπάςας AV, ἀναρπάςας rell ἕκηλος C 69 ἔνεικε(ν) libri, prll 1158 60 νιν C, μιν rell. ἐφάψας libri, corr Heyne — 60—61 paraphr ἵνα μὴ ὁ αἰὼν καὶ ὁ χρόνος αὐτὸν ἐξέλοι τῆς ζωῆς ὀρφανὸν γενεᾶς iungere videtur viv ὀρφανόν (cf Mosch 328, 20 Ab), durum; nam post ἐφάψαις expectares ὀρφανῷ. Corruptus locus videbatur Hartungo et Bergkio (αἰῶ πότμος dubitanter ccnicienti); *ne ad inferos', inquit poeta, 'eum ita auferret aevum (δόλιος αἰὼν éAiccuv βίου πόρον I VIII 14, ὁ μόρειμος αἰών VII 41), ut infligeret ei sortem liberis orbam" 61 ἔχεν 4“. c interpoll, ἔχε Asc et vulgo, éxe(v) CD all 142 PINDARI CARMINA ἄλοχος, εὐφράνθη Te ἰδὼν ἥρως θετὸν υἱόν, 95 μάτρωος δ᾽ éxáAeccé viv ἰεώνυμον ἔμμεν, 65 ὑπέρφατον ἄνδρα μορφᾷ τε καί ἔργοιει. πόλιν δ᾽ ὦὥπαςεν λαόν τε διαιτᾶν. 100 ἀντ. Y ἀφίκοντο δέ οἱ ξένοι ἔκ τ᾽ Ἄργεος ἔκ τε Θηβᾶν, οἱ δ᾽ ᾿Αρκάδες, οἱ δὲ καὶ TTicárai: υἱὸν δ᾽ "Axropoc ἐξόχως τίμαςεν ἐποίκων 105 70 Aivívac re Μενοίτιον. τοῦ παῖς ἅμ᾽ 'Arpeíbauc Τεύθραντος πεδίον μολὼν éÉcra cóv ᾿Αχιλλεῖ μόνος, ὅτ᾽ ἀλκάεντας Δαναοὺς τρέψαις ἁλίαιειν 110 πρύμναις Τήλεφος ἔμβαλεν᾽ ὥςτ᾽ ἔμφρονι δεῖξαι 75 μαθεῖν Πατρόκλου βιατὰν νόον᾽ 116 ἐξ οὗ Θέτιος γόνος οὐλίῳ νιν ἐν "Ape : παραγορεῖτο μή ποτε ςφετέρας ἄτερθε ταξιοῦεθαι 68 νιν AC, μιν rell. 65 ὑπέρφυτον A solus (recep ym ὑπέρ- φατον vulgo, ὑπέρφαντον MV, ὑπέρτατον Thom 68 οἱ δ᾽ ἠδ᾽ MV», i^ interpoll οἱ δὲ] ἠδὲ MV», καὶ om DNQ, δὲ om all 69 via interpoll neglectis vv 59 et 97 72 àXkáevrac Α solus, ἀλκᾶντας (C), ἀλκάντας, ἄλκαντας vulgo τρέψαις BD, -ac rell 78 égoAe(v) Ambrr (exe C) c dett Vatt (PQRU); prll II** 74 εὔφρονι schol A vulgari errore (cf O VII 63) dicr' ἔμφρονα δεῖςαι ('prudens enim atque cautus verebatur Patrocli impetum experiri? Bergk; ἔμφρονι᾽ éxéppovi, cuverü, qpo- viuu (propter hunc ipsum locum videlicet) Hesych, adiectivum epicis poetis ignotum primum occurrit Theogn 1126 ἸΤηνελόπης ἔμφρων, κου- pibínc ἀλόχου, adde Aesch Prom 848, cho 195 (e certa corr), 1026; unde apparet primitus non esse i q prudens (opp ἄφρων), sed memor, dili- gens, attentus, mentis compos (opp ἔκφρων), aptissimeque comparari posse ὄψεαι, ἢν ἐθέλῃςθα καὶ αἴ κέν τοι τὰ μεμήλῃ, Τηλεμάχοιο φίλον πα- τέρα A 353, ὄψεαι, αἴ κ᾽ ἐθέλῃεθα O 470, màa δ᾽ ὅςοιει μέμηλε (e coni Lachmanni) Theogn 261. En quo modo formulas epicas P transformet τὸ τόνος (—-; ὦ —) libri, γοῦνος Mingarelli (setioris aetatis vocabulum), T ivic Bothe (τίννος vel Fívvoc Ahrens Philol XVI 53, Fivic vel Fívvoc Mommsen suppl 131, Fivic Heimer studd P 71), *quod a Pindaricae poesis avitate quam longissime abhorret! Bergk, γ᾽ οὐλίῳ γόνος Hermann ap eyn, BAacróc οὐλ. idem 1847 opp VIII 116, γ᾽ υἱὸς Hartung, Θετιόγνητος 90A. Schneidewin, Oérióc γ᾽ ὄζος Bergk, O. xoüpoc? Mommsen?; et cor- rigendum esse olim ipse quoque censui B ph W 1896, 222; nunc v prll II* νιν E c dett, μιν optimi c interpoll ^ 78 coérepoc pron ap Aeschy- lum semper ad sing num pertinet; cf etiam Bacch ΠῚ 36 et verbum OLYMPIA IX 143 δαμαςειμβρότου αἰχμᾶς. 80 εἴην εὑρηςιεπὴς ἀναγεῖςθαι 190 Tpócpopoc ἐν Moicáv bíppu* τόλμα δὲ καὶ ἀμφιλαφὴς δύναμις ἕποιτο. προξενίᾳ δ᾽ ἀρετᾷ τ᾽ ἦλθον τιμάορος ἸΙεθμίαιει Λαμπρομάχου 125 μίτραις, ὅτ᾽ ἀμφότεροι κράτηςαν - ετρ. δ΄ 85 μίαν ἔργον ἀν᾽ ἁμέραν. ἄλλαι δὲ δύ᾽ ἐν Κορίνθου πύλαις ἐγένοντ᾽ ἔπειτα χάρμαι, ταὶ δὲ καὶ Νεμέας Ἐφαρμόετῳ κατὰ κόλπον᾽ 180 ἌΔργει T' ἔςχεθε κῦδος ἀνδρῶν, παῖς δ᾽ ἐν ᾿Αθάναις. οἷον δ᾽ ἐν Μαραθῶνι ευλαθεὶς ἀγενείων 185 90 uévev ἀγῶνα mpecBurépuv ἀμφ᾽ ἀρτυρίδεςειν᾽ φῶτας δ᾽ ὀξυρεπεῖ δόλῳ ἀπτωτὶ δαμάςςαις, — cperepíZoum: ταξιεῖςθαι MM, ταξιοῖςθαι .N c tribus dett, quem pseudaeo- lismum (οὗ ἀκοῖςαι in cod quodam Macrob Pind P I 26, alia exempla Schneidewin 1843 in add ad ἢ 1) recepit Mommsen. Verbi formatio si is monentibus Batavis: *'cum analogia saltem non pugnaret ταξιᾶ- εθάι, formatum ut δηριᾶςθαι᾽ (Ὁ), Herwerden studd 17. 68 79 δαμαειμ- βρότας Βα 80 cópec. Ambrr c plerisque Vatt, εὑρης. B.E c interpoll ἀναγεῖςθαί τε 4. et καὶ inserunt scholl 88 ἕποιτο MN Thom, recep Bergk '* (recte, nam praes temp requiritur [cf P X 17] neque offendit me- irum cl v 58 in θὔγ.), ἕσποιτο rell quod edere solent c Bergkio?**, prll II**, ἕςποιτ᾽ ἀεὶ προξ. A, similiter αἰεὶ (8chol διαπαντός) add C minio et Ald, syll προ- non delete, quod sec 4! reparavit Mommsen (ἕςποιτ᾽ αἰεί. ξενίᾳ) ne tum quidem Éitotro scribens, ceterum *debebat ἀεί dici? Bergk*. áperQ ἦλθον ἢ Mommsen; de datt prll II** ἤλυθον codd non interpo 84 μίτραιειν 4 solus 85 ἔργου A 86 ἐγένοντο δ᾽ D χάρμα A 87 τῶδε A 88 κῦρος Hecker Phil V 442; de genetivo cf O VIII 654—859 89 oiov v 1 schol AB, refutata in schol B, οἷος Jurenka Wien St XV 16 nescio quo pacto cl Hom Nécrup οἷος ἔμιμνε; δ᾽ om 4 c duob dett et uno Tricl, secutus est Heyne, oia δ᾽ Schmid (at cf 59. 69. 17), οἶνον δ᾽ ὃ 'videntur autem pueri victores in ludis Herculeis Marathoniorum vini amphoram accepisse, cum viris argenteae phialae proponerentur: nisi forte victoribus pueris vini tantum poculum bibendum praebebant, id quod Oschophoriorum exemplum probare videtur' Bergk; scholl recte θαυμαςτικῶς interpretantur, ut óccq 93 — c0À' ἀνθεὶς ἀγενείων (cl AP VI 198) Ahrens Phil XVI 53, de structura τινός τι cf ἀποουλᾶν P IV 110, κλέπτειν O I 60 99 ἀπτῶτι libri, quod vulgo retinent; ἐπιρρηματικῶς schol 4 (neque aliter paraphr, id quod git Lehrsium p 31), unde ἀπτωτὶ Bérgk, recte (de mensura -τὶ cf ἀβοατί N VIII 9, ἐγκονητί N III 36, ἀδείᾳ ποιητικῇ Herodn II 464, 16 L; de re Olymp Insehr 188, 3 Dittenb-Purg, AP IX 588, 6) bapáccaic BiCac D, -c(c)ac rell 144 PINDARI CARMINA διήρχετο κύκλον óccq βοᾷ, 140 "ὡραῖος ἐὼν καὶ καλὸς κάλλιετά τε ῥέξαις. ἀντ. δ΄ 96 τὰ δὲ TTappaciu ετρατῷ θαυμαςτὸς ἐὼν. φάνη Ζηνὸς ἀμφὶ πανάγυριν Auxaíou, 146 καὶ ψυχρᾶν ὁπότ᾽ εὐδιανὸν φάρμακον αὐρᾶν ΤἸΠελλάνᾳ qépe: cóvbixoc δ᾽ αὐτῷ ᾿ἸἸολάου τύμβος ἐνναλία τ᾿ '€Aeucic ἀγλαΐαιειν. 160 100 τὸ δὲ φυᾷ κράτιετον ἅπαν" πολλοὶ δὲ διδακταῖς ἀνθρώπων ἀρεταῖς κλέος ὥρουςεαν ἀρέεθαι. 165 ἄνευ δὲ. θεοῦ, cecrrauévov οὐ εκαιότερον χρῆμ᾽ ἕκαςτον᾽ ἐντὶ γὰρ ἄλλαι à T. 5 105 ὁδῶν ὁδοὶ πέραίτεραι, μία δ᾽ οὐχ ἅπαντας ἄμμε θρέψει 160 μελέτα᾽ cogíat μέν αἰπειναί: τοῦτο δὲ προςφέρων ἄεθλον, ὄρθιον T ὥρυςαι 98 ócca(q) DG c Ambrr; οἵ φήμῃ cóv τῇ gl.A, ὄςεα᾽ φήμη Hesych 94 ῥέξαις BCD (poit. C), ῥέξας rell; in eadém locutione ἔρξ. O X 91 vulgo, sed rursus καλὰ ῥέζοντ᾽ P IX 96 — 96 ràbe A (cf 87) 98 mé- λανα P, πελλάνα παρέχει memoria lapsus schol N X 82 αὐτοῦ Bac 99 évvaA. Nac, ἐναλ. rell vett, civaA. vulgo edunt c Byz; prll II?5 ἀγλαΐ- oci CD; post ἀγλαΐαιξι(ν) ex Ὁ 1.98 μέμικται inserunt .A et Thom 100—102 laudat Aristid II 35 D, .qui αἱρεῖεθαι exhibet, unde ἀρέςθαι Bergk?, quod postea in A comparuit, ἀνελέςθαι rell vett, ἐλέεθαι inter- pol 108 ἄνευ δὲ A c dett et lemm scholl, ἄνευθε δὲ BCD E, unde ἄνευθε Boeckh 106 ἄμμε dett et interpoll (ἡμᾶς paraphr), ἄμε .E solus, ἅμα D c Ambrr, ἁμέρα B (pa supra lineam scr Βα, spir len add B'?, ἄμμε Bm) 107 cogíac (c uno e Triella) Boeckh!, quod redargwt ipse expll 195 cll μανίαιειν 89 et μανίαι Ν᾿ XI οχ μὰν Ex Schmid, Vogt diss Arg IV 226 108 τοῦτον C 109 ópouce 4 (— ópuncoi? schol B, ubi ὥρμηςα cod), ὥρουςαι (Ba?) BN, ὥρυςαι .B*m c rell, ávafóncov ἂν raphr; ὄρθια Yápucoi, 'nisi forte etiam verius? ὄρθιον ἄρυςαι (cll EM 134, 12 et Hesych gll ἀρύουςαι᾽ λέγουςαι, κελεύουςαι; ἀρύςαςεθαι᾽ ἐπικαλέ- καεθαι; sed cf etiam àpFdá, ἀρξάομαι, καταραῦςαι ap Wilh Schulze qu epp 89 ss) Ahrens Phil XVI (1860) 54, ὄρθι᾽ ἀῦςαι Gapcéu .de Wilamowitz ind Gott 1889/90, 8 (v nott metr); ego cum neque participium delere ausim, neque in hoc praesertim carmine imperativis (6. 11. 47. 48; c vocativo «τόμα 36 ss; adde optativos 14. 41) insigni imperativum, αὔδαςαι conico, quamquam verbi aor med apud vetustiores poetas non inveni (αὐδάξα- εθαι Her II 55 s2ep); fut abbácoua habet P loco simillimo O II 92; 0ap- péuv? Mommsen, ut θαρρήςαιςϑ P IV 101. Ceterum qui ὥρυςαι de prae- conis voce dictum concoquere se sibi videntur, eos ὄρθιον ὥρυςαι θαρ- Céuv certe devoratis credas suffocari OLYMPIA IX 145 110 0apcéuv, τόνδ᾽ ἀνέρα δαιμονίᾳ γεγάμεν εὔχειρα, δεξιόγυιον, δρῶντ᾽ ἀλκάν, 165 Aiav, τεόν τ᾽ ἐν δαιτί, Ἰλιάδα, νικῶν ἐπεςτεφάνωςε βωμόν. 110 δαιμονίᾳ vett c scholl Ven et Townl B 367 (ad θεςπεείῃ), δαι- μονίως interpoll (ut ἡςύχως pro ἡευχίᾳ [-ᾷ] P XI 55 Tricl) 111 distinctio- nem post δεξιόγ. delevit Hermann (fdum dextrum membrorum robur re- spicit, h e curat? opp VIII 116); sane rarius ópávlet ἰδεῖν cum accusativo adverbiali coniunguntur quam βλέπειν aut δέρκεςθαι, sed cf praeter ex- empla ab Hermanno 1 c et ad Eur I A 1127 allata ἀχρεῖον ἰδών B 269, ἐλεινὸν ὁρῶν Soph Phil 1180 112 αἰάντειόν τ᾽ ἐν δαιτὶ ἰλιάδα vett (nisi quod αἰάντειον δ᾽ [casu opinor] OU, olA. AC«D, -ábav .E*, -άδου 6), αἰάντεόν γε (vel ve) δαιτὶ ὅςτ᾽ ἰλ. (óu.) mL SA ὅςτις ἀνὴρ καὶ ἐν ... paraphr; Αἰάντεόν τ᾽ ἐν δαίθ᾽ 8c "Il. Boeckh, idem, sed δαιτὶ ὃς Hermann ap Heyn 1817, δεξιόγ. ὁρῶν τ᾽ ἀλκὰν | Alavréuv ἐν δαιτὶ Ἰλ. Hermann 1831 (ad Eur ΙΑ 1127), unde Αἰαντέων mutuati sunt Kayser lectt P 26, Schneidewin 1843, Rauchenstein comm II 32, denique δ᾽ ὁρῶντ᾽ ἀλκάν" Aiav, τεόν τε δαιτί, Ἰλ. Hermann 1847 opp VIII 116, rem fere absolvens. Neque lamen persuasit Bergkio Aiávreóv τε δαίθ᾽ óc' Ἰλ. edenti, Aiávreov δὲ δαιτὶ Ἰλ. v. óc' écrepávuce βωμόν in nott cr proponenti τε particulam movendam non duxi, quamquam ut saepissime δέ, aliquotiens γάρ, semel ἀλλά, sic nunquam Te post vocativum collocari memini; sed aut fallor sut festivi aliquid habet particula illa in carminis clausula rem gravis- simam quaesita simplicitate adiciens Poetae lyr.graec.* I. r. ed. Schroeder. 10 ΑΡΗΣΙΔΑΜΩΙ AOKPOI ἘΠΙΖΕΦΥΡΙΩΙ IIAIAI IITKTHI Strophae CE LU rcertod oh SAID, Mi Liu, Ri. Σιν [v] : u—— —A Vr τ ἐν v Hed —|ve*— eque dic Mss NL PRENNE UI OUO ὦ AST TA s δι. Ust LM Ὁ VELA amd σὰν yw dafs e a J Epodi υ --,ῸΑΑὧυ---«ὐὐο. ΒΡ ΘΕ Ὁ Ἢ E (δου ῳ ὠς: 99 v A tens UR ies ωυν... --οὐ--φ.ΕΝἩ --ὖ͵αἂἰ B uas ve REN [O7 WBSETHII Ur P TENA (5) PEESRCTMPI LS cT. T.i n EST NANI NR Uu. wwu.M. TREE C0 SPISSINIAT (10) 9 — 008 MD... 0.0, 150.2. Legg. Mr Bir v 3 et ep vv 1 (hoc quidem recte; cf ep v 4 et P V 4. 6; 8 dia- grammate Boeckhiano [u. vus vv ———— -υυυ. 1 primus discessit Hartung [Bergk*], 5 (δ᾽ ἐν initio versus ἐπ. d), 9 (πρός extr v ἐπ. 5) binis XR i re Ed Boehmer; ep vv 7 ^u .8 divisos a Boeckhio coniungendos esse suspicatus Bergk propter ὡς atonon in fine versus po- situm 18 vei prll 1158 et eundem Bergkium P II 4i auctoribus αὖ puta- bat exandrr (de scripturis moraiviov 60 in cod B obviis cf schol Germ XXIII, Philol 54, 1895, 280), praeeuntibus certe Byzantinis (διός γ᾽ 81, χρόνον γ᾽ 102, γε λάχε 61), v 60 ποταινίων ... crepávuv pro- posuit, 81 non movit. Singulos versus alii aliter interpretati sunt maxime in sir v3 (v not er 9) et'ep vv 1. 8. 9 dissentientes; atque initium qnidem ep v 8 plerique c Boeckhio — 4.4; esse voluerunt, ne 57 (ἀκροθῖν-) arsis esset sol- venda. Bergk neque arsin solvere nec -0iv- corripere ausus spondeum bids auctam Rr OLYMPIA X 141 ctp. α΄ Τὸν Ὀλυμπιονίκαν ἀνάγνωτέ μοι ᾿Αρχεςτράτου παῖδα, πόθι qpevóc ἐμᾶς γέγραπται᾽ γλυκὺ γὰρ αὐτῷ μέλος ὀφείλων ἐπιλέλαθ᾽" ὦ Μοῖς᾽, ἀλλὰ có καὶ θυγάτηρ 5 ᾿Αλάθεια Διός, ὀρθᾷ χερί δ ἐρύκετον ψευδέων ἐνιπὰν ἀλιτόξενον. ἕκαθεν vàp ἐπελθὼν ὃ μέλλων χρόνος ἐμὸν καταίεχυνε βαθὺ χρέος. 10 ὅμως δὲ λῦςαι δυνατὸς ὀξεῖαν ἐπιμομφὰν τόκος θνα- τῶν᾽ νῦν ψᾶφον ἑλιςςομέναν pro cretico accepit in ep a' 8' δ. Multa molitus est Hermann, ut ne -kreav- 36 syllaba efficeretur, opp VIII 118—119. In ultimo ep versu (de quo eodem nobilissimum est scholion ad v 25 [cf etiam schol O IX 126. 184] rà δύο μία écri περίοδος ιζ΄ ευλλαβῶν) cum in codd incidi soleat ante syllabam undecimam, trochaeos κλέος ἀνὴρ θεοῦ aeolico membro et choriambo circumdari arbitratus est Bergk; nos cum Hermanno Boeckhium secuti sumus. Denique cum propter numerorum similitudinem, tum pro- Low brevium exituum frequentiam, quam observaverunt Bergk ad Mar iet p 68, 5 K provocans et Fel Vogt nostrum síaccato conferens diss Arg IV 217. 256, carmina O II e5 P V comparanda sunt. 2 X wor AA (àpxecrp. idem 99 et O XI 11) 8. ἀμᾶς metri causa Mingarelli (cf interpoll v 8) ἀλλὰ có libri, -Aà εὖ paene evanuerunt in B; prli II7* 4 χειρί B 6 ἀλιτοξένων Mingarelli, recep Bergk 7? ὁ μέλλων χρόνος non ὁ τότε ἰὑριςμένος xal τότε μέλλων (veb paraphr) aut ὁ διακείμενος (ἀποκείμενος codd), ὁ ευμπεφωνημένος (Mosch), sed ὁ (μέχρι τοῦ vOv) μέλλων, ub sit pensionis tempus ad hunc usque diem in- stans quasi atque impendens, quippe dilatum, non sublatum; ἐπελθὼν ὀφέλλων (faugendo" Herwerden studd 21 8 ópuóv (àp.) interpoll καταιςχύνει vett, κατήςχυνε interpoll, karaícyuve Boeckh 9 δέ Te et ὀξείαν 4 ἐπὶ pu. .AE, ἐπιμομφὰν BCD (cf ἐπίπληξιν et ἐπιτίμησιν pa- raphr 5), ἔτι μομφὰν ὁ paraphr Α (11) maluit Grumme progr gymn Bielefeld 1866, 6 τόκος θνατῶν vett et Thomm, nisi quod γε τόκος 6v. CP, ὁ τόκος ἀνδρῶν interpolati. "Traditam lectionem confirmat par Ambr τὴν τῶν θνητῶν (ἔτι) μομφήν, unde quo' pertineat geneti discas cll nott crit O I 104. Iam perlustra si placet recentiorum ho- minum tentamina: τόκος ὀνάτωρ Hermann ap Heyn 1817 (recep Boeckh?) γε τόκος ἀνδρῶν Kayser lectt P 26 (prob Friederichs Phil XV 34, idem placuit Tych Mormmsen schol Germ p VI) τόκος᾽ ὁρᾶτ᾽ ὧν νῦν Sehneide- wiu?*, γε τόκος: ἄθρει νῦν Rauchenstein comm Π 84, Ye τόκος" dOpncov Kayser Jen Litt Ztg 1846, 1148, τ. ómabéuv. Mommsen in edd, τ. ἀοιδῶν vel ἀέθλων Schnitzer progr Ellwangen 1867, 26, τ. ὁ ναυτᾶν᾽ Bergk Jahrbb class Phil 99, 1869, 184 (recep Bergk*, prob Herwer- den studd 21), τόκος. ἀθρῶμεν rursus Wiskemann progr gymn Marb 1876, 10, τόκος. ópárw Fennell, [τόκος, θνατῶν vOv w. (v noit metz): 10* € 148 — PINDARI CARMINA 10 ómQ κῦμα xoraxAóccer ῥέον, - 15 ónQ τε κοινὸν λόγον φίλαν τείεομεν ἐς χάριν. ἐπ. αἱ νέμει γὰρ ᾿Ατρέκεια πόλιν 18» Λοκρῶν Ζεφυρίων, μέλει τέ cpici. Καλλιόπα 15 καὶ χάλκεος "Apnc. τράπε δὲ Κύ- κνεια μάχα καὶ ὑπέρβιον 90 Ἡρακλέα πύκτας δ᾽ ἐν Ὀλυμπιάδι νικῶν Ἴλᾳ φερέτω χάριν “Αγηείδαμος, ὡς ᾿Ἀχιλεῖ ΠΠάτροκλος. 20 θάξαις δέ κε φύντ᾽ ἀρετᾷ ποτί m πελώριον δρμάςαι κλέος ἀνὴρ θεοῦ civ παλάμᾳ. Ene ΄Ὶ ctp. β΄ ἄπονον δ᾽ ἔλαβον χάρμα παῦροί τινες, | ἔργων πρὸ πάντων βιότῳ φάος. Ed Boehmer, τ. ὁμαρτέων Christ. Quibus perlectis redibis opinor ad irad lect, sive trochaeis non minus eleganter quam iambis primum versus membrum excipi concesseris sive diiambis semel ditrochaeum ' (wv:e—) respondere iusseris: 9—12 τ. ὀνάτωρ νῦν, w. &X. ὅταν x. κατακλύςςῃ p. ὅταν τε H ὅπα (et ὅπα ce) libri vulgo, ὅπᾳ Hermann, ὁπᾷ ubique ap P scr Bergk κατακλύςει vett, corr Mosch? — post χάριν istae tm signum posuit Philippus Melanthon; recte ómQ ex- ponit ὅπως gl.A (Ahrens dial dor 371) 8 ἀτρέκεια πόλιν vulgo (BCD, ἀτρέκεια Ai, πόλιν 445), ἁ τραχεῖα πόλις (scil τὴν χάριν ἀπονέμει) 4! et v ] schol 178, unde οὐ -άχ- 45 et πόλις .A£E (quod. ita recep Mommsen, ut πόλϊς — πόλιας esset); tertia lectio eaque non minus corrupta, quae in aliquot libris ri oe comparuit, ἀτρέκειαν πόλις, ex antiqua μεν. τοὶ e intellecta videtur fluxisse (v scholl 17*-5); ἀτρέχεια Jo Gottl Schneider ap Boeckh expll 199 (Ahrens d dor 83), àrpáyeia? Bergk 18^ émzeg. c aliquot detti, cf O X115. 14 μέλλει BCL cq A (ὁ schol A) 156 xuxvéa vett, κυκνεία Byz, Κύκνεια Hermann ap Heyn 1798 et opp I 262 16 ὀλυμπιάδι vix. ΘΕ ΝΑΟΥ͂, ὀλυμπία vix. BC, ὀλυμπιονικῶν4( 17) ἴλᾳ (a) BDG soli, ióàha ACE c scholl 21** 18 ἀτγηςείδαμος libri; prll 115 19 ἀχιλλεῖ CD all 20 θήξαις meliores, θήξας vulgo; θάγω fuisse docuit Ahrens d d 140. 182. 343 nullo oboediente; νεοθᾶγι aé(d)py Sapph 119, 3 (A P) δέ κε BD, δὲ καὶ (correctionibus omissis) rell vett; φύντ᾽ BD, φῦντ᾽ A, φῶτ᾽ CE c interpoll, φῶντ᾽ (cl — qQüvra* λάμποντα) Bergk; de sententia cf O IX 100ss ποτὲ 4 1 ὁρμᾶςαι .A c dett, ὥρ- pace Triel (B^), ὥρμηςε P παλάμαις Ambrr soli. Immerito locum vexa- verunt Kayser lectt P 27, Rauchenstein Einleitg Pind Siegesl 44, neque est quod cum Hartungo θήξαι et ópuücoi scribas παλάμαις Ámbrr, sing num lueri videntur scholl id 99. παῦροι τινὲς B. ὁ Ambrr, τινὲς παῦροι rell vett $8 ex schol Ambr (ἁπάντων τῶν ἐτῶν τοῦ βίου. oáoc) v 1 OLYMPIA X 149 . τιἸἀγῶνα δ᾽ ἐξαίρετον ἀεῖςαι θέμιτες ὦρεαν Διός, ὃν ἀρ- xaiwu cápari πὰρ Πέλοπος 80 25 βωμῷ ἑξάριθμον ἐκτίεςατο, ἐπεὶ ἸΠοςειδάνιον πέφνε Κτέατον ἀμύμονα, ἀντ. β΄ πέφνε δ᾽ Εὔρυτον, ὡς Αὐγέὰάν λάτριον ἀέκονθ᾽ ἑκὼν μιςθὸν ὑπέρβιον 85 80 πράςτοιτο, λόχμαιςει δὲ bokeócoic ὑπὸ Κλεωνᾶν bápace καὶ κείνους Ἡρακλέης ἐφ᾽ ὁδῷ, ὅτι πρόςθε ποτὲ Τιρύνθιον 40 ἔπερεαν αὐτῷ crparóv μυχοῖς ἥμενον "AMiboc fuisse ἐτεῶν προπάντων collegit Bergk, ἐτέων προπ. Mommsen? βιότου €*; cf O VII 5 94 O0éusec 4 εὐὠματι LACAT DeC. all 95 βωμῶν AE: (iunctim eum βωμὸν 2) βωμὸν CNO et ΕΞ c plerisque dett (velut PQV et Thom), βωμῷ (ὦ) B.DG; ἕξάριθμον (é£dp.) libri omnes; éxrícoro, om fjpakAénc, .A solus, ἐκτήςαθ᾽ ἡρακλέης C«cO, ἐκτίςαθ᾽ ἡρ. CecN, ἡρακλέης éxric(c)aro Vatt, βίη ἡρακλέος éxríccaro interpoll βωμῷ (-óv) é£dp. in suspicionem vocavit Boeckh, cum adderet 'quid P scripserit, nemo in- veniet: unum hoc scio βίη 'Hp. esse interpolantis grammatici! n cr 410 (cf Εἰ Schr V 315); at ἑξάριθμον cll sex certaminum generibus, quibus primas coronas partas esse P ipse auctor esset 64 ss, tutatus est Kayser (cetera minus recte administrans (é0ny'» ἑξάρ:. 'HpoxAénc) lectt P 28; secuti sunt Bergk, qui 1848 {πατὴρ ἑξάρ. éxr. (propter mediam verbi . formam in deo quam in heroe aptiorem), Rauchenstein, qui (tà πρῶθ᾽ é£áp. éxr. comm Pindd II 84, rariorem formam éxríccaro & veteribus cri- licis non profectam esse recte contendens (idem ib I 30 bene disseruit de subiecto in extremam sententiarum partem delato), denique Hermann, qui cum v 25 ad "sd. perm (863, 6. 851, 21 Ab) refugisset, v 24 pro ἐξαίρετον invexit é£fjpirov] quippe cuius interpretamentum esset ἑξάριθμον 25, cll νήριτον νηριτόμυθος opp VIII 119 m ἀριθμός vocalismo non- ionico certe descendere oportebat é£-dpiroc); Hermanni auctoritas multis fraudi fuit: ᾿Αλκμήνας γενεᾶ éxr. Herm Ad Koch Phil VI 1365, π. TT£A. (cra- θμῶν᾽» Ἡρᾶκλέης éxriccaro Bergk*, denique (icyüc) Ἡρᾶκλέος éxr. Har- iung; alios rursus id effugit, quod recte Hermann perspexerat, βωμόν (μῷ, -μῶν) ex interpretamento vocis ςάματι in contextum inlapsum esse (τὸ μνῆμα τοῦ ἸΤέλοπος τὸ αὐτὸ τῷ βωμῷ 5680] 4.8), velut βωμῶν ἑξάρ. ἐκτ. defendebat Mommsen suppl 146 (de molosso baecheis respondente frustra coll spondeis vv 48. 90, ΟἿ 80. IT 99), postremo βωμῶν ἱςάριθμον ἐκτ. sor Bergk **. In veram viam a Kaysero munitam regressus «ένα ἑξάρ. ἢ Christ, quod de sex unius viri laboribus, velut Herculis, quam de sex certaminis generibus equidem intellegere mallem: (reAéuv» ἑξάρ. eonicio cll πυγμᾶς τέλος 67, ἐφ᾽ ἑκάςτῳ ἔργματι κεῖτο τέλος I 1 27 26 ποκειδάνιον AC, ποςςειδάνιον Εἰ, ποςειδάνειον B 98 ὥςτ᾽ A αὐγέα E! c aliquot dett 29 ἀέκων θ᾽ C«0a δὃ0 λόγχμ. D, λόχμαις Bac δοκεύεαις .ABi, -cac rell κἀκείνους libri, καὶ κείνους Boeckh 82 αὐτοῦ Thom 88 ἅμενον B (quamquam vix legi potest ἅ-) c inter- 150 PINDARI CARMINA | ἐπ. p^ “ MoMovec ὑπερφίαλοι. 84» καὶ μὰν ξεναπάτας 86 Ἐπειῶν βαειλεὺς ὄπιθεν οὐ πολλὸν ἴδε πατρίδα πολυ- κτέανον ὑπὸ «τερεῷ πυρί 45 πλαγαῖς τε cibópou βαθὺν εἰς ὀχετὸν ἄτας ἵζοιςταν éàv πόλιν. | νεῖκος δὲ xpeccóvuv 40 ἀποθέςθ᾽ ἄπορον. καὶ κεῖνος ἀβουλίᾳ Ücraroc ἁλώειϊιος ἀντάςαις θάνατον αἰπὺν οὐκ ἐξέφυτεν. " 50 crp. Y ó δ᾽ ἄρ᾽ ἐν Πίεᾳ ἔλεαις ὅλον re crparóv λάαν τε πᾶςαν Διὸς ἄλκιμος 45 υἱὸς «ταθμᾶτο ζάθεον ἄλεος πατρὶ μεγίετῳ᾽ περὶ δὲ πά- ξαις Ἄλτιν μὲν ὅγ᾽ ἐν καθαρῷ ο΄ as. διέκρινε, τὸ δὲ κύκλῳ πέδον ἔθηκε δόρπου λύειν, τιμάςαις πόρον ᾿Αλφεοῦ μετὰ δώδεκ᾽ ἀνάκτων θεῶν καὶ. πάγον poli, ἅμμενον ed Rom, ἥμενον libri vulgo c scholl vett, ut λοχήςαντες, quod est in enarratione Thomana, nullius sit pretii; ἥμενοι Heyne, áp- μένον Hermann opp I 256, ἡμένω Thiersch; Heynianum ἥμενοι runt Boeckh?*, Bergk'*, Schneidewin, Mommsen!, postremo Kayseri (lect P 29) propter verbi tempus, Hartungi propter constantem labs rum dissensum dubitationibus commoti ad trad lect redierunt Mommsen? Bergk*; quamquam Bergk* in notis rursus 'emendationem commendari v 80' arbitrabatur. Sed cognosce quaeso ex Apollod II 189—140 W aegro- tantem Herculem cum Molionidis indutias fecisse, illos gutem de herois morbo certiores factos exercitum imprudentem oppressisse: tum de vera le- cione non iam dubitabis; ceterum notatu dignum neque ᾿Αλείους di- ou ap Pind neque Ἠλείους ap Homerum 84 μολίωνες 4 ἔξειναπ. brr D Bac. ἐπ. Vatt ὄπιςθεν ACD E, ὄπιθεν B; cf P 192 — 86 εἶδε ABCDE, ἴδε N c interpoll πολύκτητον Boehmer (v noti metr et pril II*5 41 κἀκεῖνος libri, corr Boeckh ἀβουλίαις vett, corr Byz — 48 àvn- ácac vett, ἀντήςας interpoll, dvráco Boeckh 48 ἄρ᾽ àv A — &caic B solus, éácac 4, ἕλεας C all, ἔλεας rell τε om CONO all — 44 λαῖαν vett, λεῖαν interpoll, Agav? Ahrens ἃ ἃ 142; prll II*? 46 πάξαις ATBSD, -ac rell ἄλιν Ow? (e schol) quae est corruptela perantiqua ab Aristar- cheis expulsa recte, ἄλτιν vett, καὶ δὴ xal ἸΤινδάρῳ ποιήςαντι éc ἄνδρα ὀλυμπιονίκην Gcua "Axric ἐπωνόμαεται τὸ χωρίον Paus V 10, 1; cf ad O IH 17 46 τὸ δ᾽ ἐν CO 46—47 δάπεδον θῆκε vett (etiam in lemm scholl), corr Bys 48 τιμάκαις 4801), -ac rell. 49 ἀθανάτων CNO soli OLYMPIA X 151 50 Κρόνου προςεφθέγξατο᾽ πρόςθε γάρ | 60 γώνυμνος, ἃς Οἰνόμαος ἄρχε, Bpéxero πολλᾷ νιφάδι. ταύ- τ δ᾽ ἐν πρωτογόνῳ «ελετᾷ παρέεταν μὲν ἄρα Μοῖραι cyebóv 65 ὅ τ᾽ ἐξελέγχων μόνος ἀλάθειαν ἐτήτυμον 55 Χρόνος. τὸ δὲ cagavéc ἰὼν 55b πόρεω xarégpacev, ὁπᾷ τὰν πολέμοιο bóciv ἀκρόθινα διελὼν ἔθυε καὶ : 10 πενταετηρίδ᾽ ὅπως ἄρα ᾿ἔςταςεν ἑορτὰν cüv Ὀλυμπιάδι πρώτᾳ νικαφορίαιςί τε. 60 τίς δὴ ποταίνιον᾽ ἔλαχε «τέφανον χείρεςςι mocív τε καὶ. ἅρματι, ἀγώνιον ἐν δόξᾳ θέμενος εὖχος, ἔργῳ καθελών; 75 crp. δ΄ «τάδιον μὲν ἀρίετευςεν, εὐθὺν τόνον 65 ποςεὶ τρέχων, παῖς ὁ Λικυμνίου Oiwvóc* ἧκεν δὲ Μιδέαθεν crparóv ἐλαύνων᾽ ὁ δὲ πάλᾳ κυδαίνων Ἔχεμος Τεγέαν᾽ 80 51 νώνυμος CD, νώνυμον ABENYV Thom, νώνυμνος Mosch ἧς Mosch τελευτᾷ .4!C al 59—B55 in cod Flor dto Damasc) miserum in modum corrupti leguutur (ap Meinekium Stob p 242), ultro cor- rupit Hartung ὁ δ᾽ é£cA. ... χρόνος τόδε... karéqpacev, quod faciendum esse non solum: Leop Schmidtio (Pind Leb 109 ss) sed etiam (excepto ὁ δ᾽ ἐξ.) Bergkio** persuasit τὸ δ᾽ ἐς ἀφανὲς ΟἿ ΕὟΡ (v 1 schol) mpócw velt (Io Dam), corr Byz 66 ὄπα DG, ónà Α (gl ὅπου), óma(q) reli, ὁπᾷ Bergk δ ἀκρόθυνα .D, ἀκροθίνια .E, cf nott metr et O II 4. 58 ἐν ὀλ. interpoll πρῶτος (-oc minus certur) B, πρῶτα D all, πρώτα. AC . 58—59 post ἑορτάν, non post τε plene dist Boehmer — 60—61 de Byzantinorum et Bergkii coniecturis v nott metr ἔλαβε B! c pauc dett 62 ápuacw Β e interpoll ^ 68 ἔνδοξα 4, (ἀντὶ τοῦ ἔνδοξον νομίςας et δόξαν θέμενος scholl 4), ἐν δόξα B, unde intellegas qui factum sit, ut dett aliquot (et Dc) ἐν δόξαν scriberent, quod recepit Bergk**; idem? ante εὖχος distinxit, in ed* καὶ ἑλών proposuit crábiov et εὐθύ- Tovov libri et scholl vett (εὐθύτονον JV); εὐθύδρομον Er Schmid, crabíov ... εὐθὺν πόνον Hermann ap Heyn 1817, crabíou ... εὐθὺν τόνον Thiersch, «τάδιον ..., εὐθὺν τόνον Bergk 65 mod CD, quod praeoptavit Her- mann ap Heyn 66 ixe(v) vett, ἧκεν interpoll μηδεάθεν A, μαδ. ali- quot dett τεγέαν N«cQ (— N X 47 BD), τέτεαν BID ECnin, xéqeàv A 152 'PINDARI CARMINA Δόρυκλος δ᾽ ἔφερε πυγμᾶς τέλος, Τίρυνθα ναίων πόλιν" ἀν᾽ ἵπποιςι δὲ τέτραοϊν ἀντ. δ΄ 10 ἀπὸ Μαντινέας (ᾶμος ὡλιροθίου᾽ ἄκοντι Φράςετωρ ἔλαςε εκοπόν᾽ 86 uüxoc δὲ Νικεὺς ἔδικε πέτρῳ χέρα κυκλώςαις ὑπὲρ ἁπάν- τῶν, καὶ ευμμαχία θόρυβον παραίθυξε μέγαν: ἐν δ᾽ Écmepov 90 ἔφλεξεν εὐώπιδος 16 ςελάνας ἐρατὸν φάος. ἐπ. δ΄ ἀείδετο δὲ πὰν τέμενος 76» τερπναῖςει θαλίαις τὸν ἐγκώμιον ἀμφὶ τρόπον. ἀρχαῖς δὲ προτέραις ἑπόμενοι καί vuv ἐπωνυμίαν χάριν 95 γίκας ἀγερώχου κελαδηςόμεθα gpovráv 67 δὲ φέρε Vatt, δὲ τέλος | m. φέρε Τίρ. κτλ interpoll, ἄπο ante πυγμᾶς inser B 69 ἀνίπτοιει καὶ A (δὲ A 70 càp* ἁλιρροθίου vulgo (-θίου.ς 4, :θίους 41, add c opinor ex scholl scilicet αὖ esset ἁλιρρόθιοο), cip" ἄλιρρ. (per errorem α : ὦ, an ex schol 1^? cf τὸ cia gl P) N, «ἅμα δ᾽ ἁλιροθίου E Κ΄ soli, cfjuoc (càpoc) ἠείδετο interpoll; de compendio syll -oc male intellecto cf ad v 87, XII 2. Vulgatam lectionem metro contrariam tuebatur Didymus (Mommsen schol Germ 55, suppl 149) interpretatione absurda, repudiata quod mirere altera lectione, quam docte defendit Aristodemus cüpuoc ὁ ἁλιροθίου, quae exprimi videtur paraphr Ambr quamvis corrupto: ἀπὸ Μαντινείας (Cfjuoc ó» τοῦ ᾿Αλιρροθίου (ἀπὸ v. ἅλ. μαντ. cod, transp et suppl Boeckh) ἐν ἅρματι πρῶτος ἐνίκα; tertiam fuisse lectionem Cfipoc parum credibile (Ciuoc Hes fr 106 Rz coni Boeckh n er 413). Suo igitur iure cüpoc ὠλιροθίου réposuit Boeckh; om articulo metroque violato UT MM|-e) 'AMipo8(-ov Boehmer; de artic cf τὸν Alvnabápou O Π 46 1 ἄκοντι bé vett, asyndeton tuetur schol.A (εἶτα ἀφ᾽ ἑτέρας ἀρχῆς RE paraphr versus anteced), om δὲ Mosch, post φράςτωρ invexit δ᾽ Tricl Nein 792 (δὲ) νικεὺς 4 (c lemm et schol) solus (feliciter coniecerat Àug Meineke Zeitschr Alterthumsw 1845, 1069), δ᾽ ἐνικεὺς vulgo — xv- κλώςαις .4B, -ac rell ἅπαντας interpoll (οὕτω γὰρ ἔχει πρὸς τὴν cóv- ταξιν ὀρθῶς Tricl 862, 10 Ab) ευμμαχίᾳ «4 c scholl recc 78 παρέθηξε A (B ut vid, nam charta perforata) c aliquot det&à ἂν δ᾽ Hartung ad schol ἀνέλαμψε provocans; at ἐν τούτοις δὲ ... ἔφλεξεν ἤτοι ἀνέλαμψε (Écrepov, ἐπιρρηματικῶς) Moschop 76 δὲ om E πᾶν libri ἄειδε δὲ τὸ T. Grashoff Zeitschr Alterthurmssw 1884, 248 θαλίαιει C 78 écmóu. B c aliquot dett οὐ Mosch καὶ νῦν libri, καί νυν Hermann ap Heyn, καὶ vov Bergk; prll II*?* ἐπωνυμίας Hartung, eUwvupíav (*boni ominis causa") Bergk** OLYMPIA X 153 80 καὶ πυρπάλαμον βέλος ὀρεικτύπου Διός, ἐν ἅπαντι κράτει αἴθωνα κεραυνὸν ἀραρότα᾽ χλιδῶςα δὲ μολπὰ πρὸς κάλαμον ἀντιάξει μελέων, 100 ctp. € 85 τὰ παρ᾽ εὐκλέϊ Aípkq χρόνῳ μὲν φάνεν᾽ f ἀλλ᾽ dre παῖς ἐξ ἀλόχου πατρί —— ποθεινὸς ἵκοντι νεότατος τὸ πάλιν ἤδη, μάλα δέ οἱ θερμαίνει φιλότατι vóov* 105 ἐπεὶ πλοῦτος ὁ λαχὼν ποιμένα ἐπακτὸν ἀλλότριον 90 θνάεκοντι ςτυγερώτατος" , ἀντ. € καὶ ὅταν καλὰ ἔρξαις ἀοιδᾶς ἄτερ, “Αγηςείδαμ᾽, eic ᾿Αἴδα «ταθμόν 110 ἀνὴρ ἵκηται, κενεὰ πνεύςαις ἔπορε μόχθῳ βραχύ τι τερ- πνόν. τὶν δ᾽ ἁδυεπής τε λύρα - χλυκύς τ᾽ αὐλὸς ἀναπάςςει χάριν" 115 95 τρέφοντι δ᾽ εὐρὺ κλέος κόραι Πιερίδες Διός. ἐγὼ δὲ ευνεφαπτόμενος 97» ςπουδᾷ, κλυτὸν ἔθνος 80 πυρπάλαμνον C$; 84 ἀντιάζει CE! 411} 88 εὐκλεεῖ vett, εὐκλέϊ Byz φάνη Πηΐϊ, φάναι Ei, φάνα GU 86. dicte libri, dre edunt c Boeckhio; prllIi** 87 veóram vulgo, veóraroc NO (νεότατ᾽ O) AsF*CC* (e scholl ut videtur; nam eic τὸ ἀνάπαλιν τῆς νεότητος paraphr Vat, eic τὸ ἔμπα- Mv τῆς v. schol Vrai, eic τὸ ἐναντίον τῆς v. schol Ambr), flagitavit pri- mus Hermann ap Heyn ('non metri causa, cuius vulgata discriptio [veó- τατι | τὸ πάλιν] servari poterat, quod repetiit ἃ 1817; at cf ὀξεῖαν an- listr à) τοὔμπαλιν (δ᾽ Cur. C, τ᾿ ἔμπ. .N, Eur. CO) veti, em Byz δέ : TO: vulgo, tuetur Ty Mommsen, δέ τι NO, τοῦ ἑαυτοῦ πατρός paraphr, corr Boeckh 88 ὁ πλοῦτος ὁ ΟΝ all 89 ἀλλοτρ' supra lin scr 4; καὶ ἀλλότριος schol2 (om verbum 4) — 90 θνήςκ. C, θναςκ. rell 91 (καλὰ) uév vett, om veg us ῥέξας .A (ῥέξ. omnes codd O IX 94), ἕρξαις B4, ἔρξας CD, ép£ac 92 ἀτγηςίδ. libri 98 πνεύςαις Bi, ac rell τε om ΟΝ all (cf 88) 94 ávamácce A! c melioribus (lectio cod 2) cor- rectionibus obscurata), ἀναπλάςςει .A c dett, ἀναπτάςςει G* et passim in scholl (vetustam lectionem fuisse putat Mommsen schol Germ 56 n); áva- θύςςει (cll gl Hesych θύςςεται᾽ τινάςςεται et θυςεόμεναι" ςειόμεναι) ali- quando coni Bergk, ἅμ᾽ ómácce: quantocius scribi iubet Maur Schmidt p CXV 97 ἐγώ τε CNO soli 154 mu. PINDARI CARMINA Λοκρῶν ἀμφέπεοον, μέλιτι ᾿εὐάνορα πόλιν καταβρέχων᾽ παῖδ᾽ ἐρατὸν (δ᾽) ᾿Αρχεετράτου 120 100 αἴνηςα, τὸν εἶδον κρατέοντα χερὸς ἀλκᾷ βωμὸν παρ᾽ Ὀλύμπιον κεῖνον κατὰ χρόνον ἰδέᾳ τε καλόν ὥρᾳ τε κεκραμένον, ἅ ποτε 106 ἀναιδέα Γανυμήδει πότμον ἄλαλκε cóv Κυπρογενεῖ. 126 98 ápgérnecov libri; prll II**, ἀμφίεπον ἢ Bergk, ἀμφιέπω Herwerden Mnemos 25, 1897, 41; at verbum Pind usitatissimum semper ap eum ἀμφέπω sonat 98 (ἐρατὸν) δ᾽ inser Mosch, quod Hermanno duce recipere solent editores contradicente Ed Hiller Jahrbb class Philol 1888, 456, qui quod Aeschylo conceditur. (velut c0évouca λαμπὰς δ᾽ Ag 296, ἱερῶν πατρῴων (δ᾽ sept 1010 [994], id Pindaro denegandum. censet. Mihi vero et asyndeton et metrica illa licentia (de qua prll II?) in his ipsis verbis παῖδ᾽ éparóv admissa, ut dicam quod sentio, scurrile aut obscaenuüm nescio quid habere videretur 100 aivficac 4, oivécac E χειρὸς vett, corr Mosch 104 κεκραμμ. D ἅποτ᾽ vett, ἅτ᾽ inter- poll, corr Boeckh 106 γανυμ. 4 solus e vett, γαννυμ. ceti; tum θάνατον libri (sed πότμον Bekkero teste unus e Thomm, E), πότμον Er Schmidio praeeunte Hermann ap Heyn et Boeckh n cr 409 (quod Mea Bergk), versibus aliter discriptis (retento ἅρμαςιν v 62) ἅ τε (quod ben —— Γανυμήδει ἀναίδητον | πότμον dÀ. Hermann opp VIII 117; μόρον Ty Mommsen; cf ἀεικέα πότμον, ἀναιδέα κυδοιμόν Homeri, μέγαν εὔφρονα πότμον ἄνακτα Pindari. De mensura πότμος non est qaod mo- neam praesertim hoc in carmine. ΑΤΉΣΙΔΑΜΩΙ AOKPOI EIIIZEDTPIOT ΠΑΙΔῚ IITKTHI Strophae ks WP quss dft wd W ὦ ὡδο. VUL “ὦ MÀ aui eumd vence uf AP acies uA. ces bie AU rel seio dne ΝΑ AM rode amus AD ὼς f pia AD dens «iue subse AMAA eaias VID ῳπὩπῷ ᾿ --υνυ-- -ὕὺν-«-. s VII -.-υυ-. υν...ὕ.ὦυ«ὑ.-..-.- —M MIL Me ctp. Ἔστιν ἀνθρώποις ἀνέμων ὅτε πλείετα | χρῆςις᾽ ἔςτιν δ᾽ οὐρανίων ὑδάτων, —— ὀμβρίων παίδων νεφέλας. Str v 4 fverunt qui omisso ὕμνοι scriberent μελίγαρυς,. quod metrum quidem facere licet vv 4 et 5 in unum coniunctis, de arsium brevitate cll eis quae ad 17 observavimus; cf tamen n cr ad 10. Ep 180 (7--8 Boe) coniunxi; membrum hypercatalectum versu paen- ultimo admittere si malueris, vide ne temere obtrudas Pindaro quae sibi ipse concedere in epiniciis quidem noluerit cll nott metr Ὁ . 1 πλεῖςτα AD — 9 post ὀμβρίων vulgo dist c scholl, post ὑδάτων 6e Wilamowitz ind Gotting 1889/90, 9 156 PINDARI CARMINA εἰ δὲ civ móvu τις εὖ πράςςοι, μελιγάρυες ὕμνοι ὅ ὑςτέρων ἀρχὰ λόγων | : 5 τέλλεται καὶ πιςτὸν ὅρκιον μεγάλαις ἀρεταῖς. ἀντ. ἀφθόνητος δ᾽ atvoc Ὀλυμπιονίκαις οὗτος ἄγκειται. τὰ μὲν ἁμετέρα Y^Ucca ποιμαίνειν ἐθέλει, 10 ἐκ θεοῦ δ᾽ ἀνὴρ ςοφαῖς ἀνθεῖ πραπίδεςειν ὁμοίως. 10 ἴεθι νῦν, ᾿Αρχεςτράτου Tüi, τεᾶς, ᾿Αγηείδαμε, πυγμαχίας ἕνεκεν 4 εὺν μόχθῳ (ἀνὴρ esse ratus v 10) Hermann opp ΠῚ 110 πράετοι libri vulgo, tpáccuv C, optativum testantur scholl (εὐτυχοίη .4, εὖ πράς- co: B, τῆς νίκης τύχοι omnes); mpáccei Heyne, mpácc Ha ^u Bergk; opt paullo exquisitior videtur cll P VIII 14, I II 88. V 18—15; denique εἴ ric εὖ mpácco: βροτῶν Bacchyl V 190- ἀρχὰ Α c schol A, ἀρχαὶ rell vett, utrumque scholl B μελίγαρυς ἀοιδά Er Schmid, μελί- ' Yapuv ἐς ὕμνον, Ocrépuv ἀρχὰν λόγων, τέλλεται Η , μελιγάρυες ὕμνοι, ócr. ἀρχαὶ λ., τέλλετ᾽ αἰεὶ Wiskemann progr gymn Marburg 1876, 9, μελίγαρυς | ócr. ápxà A. Bornemann ap Bursian 42, 1885, 99, Wilamowitz 1 ὁ (v nott metr) 6 post τέλλεται plene dist, Wilamowitz: *Et firma sunt promissa magnis virtutibus data'. Immo indigent magnae virtutes fidi alicuius pignoris (N IX 16), ut fuisse a posteris credantur ^ 4? .ἀφθό- vatoc E! 8 οὗτος] τεθμὸς (— 9ncaupóc)? Bergk ἔγκειται velt, corr Byz e scholl A; οὖρος ἔγκειται Maur Schmidt CXXXI ἁἀἁμέτερα (ἡμ.) CxDYV 9 πορκαίνειν Hecker Philol V 442 10 πραπίειν C solus . ὁμοίως" B!C' (lemma lineola miniata distinctum C), ὅμως ὧν CNO (i e Ambrr classis altera), om rell (de tachygraphica vocis ὁμοίως nota v ad P V 118), testantur ὁμοίως grammatici vett in interpretatione dissentien- les (ὥςπερ καὶ có vevixnxac!, xai ἡμεῖς [47}, ἴτωε καὶ τῷ αὐτῷ (Hartung, αὐτῷ τῷ codd) τρόπῳ rectissime e suo addens διαπαντός paraphr; (ἀν- θεῖ) ἐςαεὶ (πραπίδεςειν) Mosch, quod recepit hiatu quidem. remoto πραπί- becav ἐςαιεί scribens Bergk!; ἄνθηςεν ὁμῶς mp. Hartung, ἀνθεῖ πραπ. ὁμοίως Leutsch Gótt Gel Anz 1861 p 1549 (ex scholl uterque, librr Ambrr CNO lectione nondum cognita), ἐκ θεοῦ δ᾽ ἀεὶ copóc λάμπει πραπ. ὁμοίως (Pindarum [ἐκ θεοῦ δ᾽ ἀνήρ] interimens ut ne quid Moschopulei ingenii periret) Heimsoeth Indir Überl Aesch 130, similiter ἐκ θεοῦ δ᾽ ἀεὶ cogaic ἀνθεῖ τίς ὁμῶς πραπίδεςειν; Bergk?, nec melius δ᾽ ὁμῶς cog. ἀνθ. τίς ἀεὶ Bergk*, denique πραπίδεςειν. ὁμῶς ὧν | (càv Ty Mommsen. *'Propter deum, inquit P, poetae ut mortales homines ingeniosis vigent praecordiis', cum gravitate addens — ὁμοίως, seu vulgare quid carmine celebrandum nobis roposuerimus sive 'quam lingua nostra fovere havet Olympicae victoriae | Oe ingentem'; ὁ δὲ καιρὸς ὁμοίως παντὸς ἔχει kopupáv: ἐκ θεῶν γὰρ μαχαναὶ πᾶςαι βροτέαις ἀρεταῖς" νῦν δ᾽ ἔλπομαι μέν, ἐν θεῷ γε μὰν τέλος" en cur διαπαντός addat paraphr! cf quae de ὁμῶς et ὅμως adnotavimus E NH 11 οἷεθα νῦν, "Apx. moi: τεᾶς δ᾽ ἢ Bergk mirum in modum anguere dicens (c0: νῦν. At novo quasi exordio facto dulcem illum quem significavit v 4 hymnum tandem incipiens 'nunc quidem' inquit poeta 'fscito additurum me esse coronae tuae dulce sonans ornamentum Locros canentem'; cf N V 48 OLYMPIA XI 157 ἐπ. .Kócuov ἐπὶ «τεφάνῳ χρυςέας Aid) ἁδυμελῆ κελαδήςω, 16 Ζεφυρίων Λοκρῶν γενεὰν ἀλέγων. 15 ἔνθα ευὐγκωμάξατ᾽" ἐγγυάςομαι ὔμμιν, ὦ Μοῖκαι, φυγόξενον crparóv μηδ᾽ ἀπείρατον καλῶν ᾿ἀκρόςοφόν τε καὶ αἰχματὰν ἀφίξε- — εθαι. τὸ γὰρ ἐμφυὲς οὔτ᾽ αἴθων ἀλώπηξ 90 οὔτ᾽ ἐρίβρομοι λέοντες διαλλάξαντο ἦθος. 20 18 κῶμον Maur Schmidt CXV, recep Bergk* ἀμφὶ .4, recep Ty Mommsen, metro non ineleganti: ὦ vu AUT (cf idem fere & maiore llep 4). Sed “δᾶ coronam? recte iam interpr Phil Melanthon; nam δα xócuov ἐλαίας addit postea xócuov αὐδάεντα λόγων 15 τῶν émZegpupluv libri, τῶν ζεφυρίων 4! (cf O X 1» τὴν émZegupiuv γενεὰν paraphr 4A; τῶν ἐπὶ Ζεφυρίῳ᾽ Maur Schmidt O Slegosges 67 (sed cf πὰρ Ζεφυρίου κολώναν fr 200), τῶν Ζεφυρίων ser Ed Boehmer etiam τῶν delendum esse suspicans, quo una cum praepositione illa deleto versum quoque rotundiorem reddes ^ 16 εὐγκωμάξετ᾽ Fennell ἐγτγυάομαι Her- werden studd 22, ἐθελήεω O VII 20, ἐρέω VIII 57 alia intacta relinquens . 17 μὴ uiv libri, pronomen imos Scholl vett et paraphrr, tuetur de Wi- lamowitz 1 c 9 not; μή τιν᾽ Thiersch, μὴ μὲν Hartung, ὕμμιν e paraphr (δὶ coniectura opus foret") Jongh quod recepi cum Bergkio; vitii causa per- spieua φυγόξεινον Ámbrr (recep Ty Mommsen), φυγόξενον Vatt; cf str v 6, epod 4. 8 19 δὲ E c paraphr Α (ἀλλὰ paraphr 2D), τε libri vulgo, quod ut longe elegantius reduxi cum Mommseno, sed cave τε καί iungas cum eodem Mommseno supplem 154; nam asyndeton non ferendum; cf ποςίν Te, kai ἅρματι O X 62, Πέλλανά Te, καὶ Cexud)v O XIII 109, Ξ 29. Ceterum ut non temere ἃ poeta Locrenses £evnAacíac crimine absolvi, ita tis illius τῶν ἐν Δωριεῦςι νομιζομένων καλῶν (cf etiam Pind P V 116, VII 59) studio addi consulto laudem cogíac patet 19 αἰχματὰν B ec Ambrr, -μητὰν D c ἀξ, -ματὴν E 20 εὐφυὲς A 91 οὐδ᾽ A so- lus, recep Ty Mommsen διαλλάξαιντο libri (ἂν minio suprascr C), bi- αλλάξαιντ᾽ ἂν Hartung, διαλλάξαντο Lehrs Rhein Mus 30 (1876) 93; de &or gnom v N III 41—42. 81, P IL 50. Sed fatendum est ἦθος non di- gammari apud Pindarum, &c ne apud epicos quidem poetas, nisi in for- mulis quibusdam stabula vel sedes significantibus, ut κατὰ ἤθεα; apud Hesiodum opp 167. 222. 526 p e -— M LÁ — — M — — — M — — — M — — Bi udo bi — M — ass wu i boc τὰν yc S D e. Eos MIN i 5C. Jut UL — M LL . AOAIXOAPOMOI Strophae c WM ess AA, τ PU) cere meds T cres. NR eem esie ase uer "ry edis Vis SENT TTAT P SES TNAESITTY S 4. UR AMINO 158 Wc c PULO USUAL PE LL HH IN Δ μος ism ER. MERE Epodus ἄν us agweake VA GLUTRIDA NA AA as ENS. x Miser vide i Mina PUN pc iiem TW TERRIER τω τ νι μεν ον Adwnu lib guy LN Mana UNT. “ας, UK unns, iun. — v — puuew! v οὐπο πῆρα —Ó νὼ ὦ “...» ςτρ. Aíccouat, παῖ Ζηνὸς Ἐλευθερίου, Ἱμέραν εὐρυςθενέ᾽ ἀμφιπόλει, εώτειρα Τύχα. Versuum discriptio in strophis est Boeckhiana. Ep vv 8 et 4 ita diremi, ut εἰ (16) ad priorem versum traherem cll ἐπεί O VI 47, N X 51. 93. 121, ὅτι P IL 31, X 69, N V 3. 46, prll II*5, Boeckh [, expll 158; nisi forte praestat v 4 claudere duép-ce πᾶτρας cl IIepi. De 57, Bacch X . |! we in aliquot libris carmini praefixo recte iudicavit 1 παῖ om XN«cOec (per haplogr) . ἀμφιπόλει AV. soli e vett (c schol inscr 4, quod unice verum esse Hermann perspexit ap Mommsen. 2 iuépav (iuép' V) εὐρυςεθενέ᾽ 1 81. 2^; de B» v infra), eyn 1798, iuépa εὐρυςθενέ᾽ ἀμφὶ πόλει Bi E, ἱμέρα εὐρυςθενέος ἀμφὶ T. C, iuépac εὐρυςθενέος ἀμφὶ T. D« (c paraphr), ἱμέραν (— .4), tum suo Marte ut videtur corr πόλιν Bs; ἱμέρᾳ εὐρυςθενέ(ι) videtur supplevisse Moschopulus (378, 15 Ab); εὐρυςθενὲς Bergk τύχᾳ 4 . golus TUN RESI FP EE LM Dm Ὁ ῬΑ OLYMPIA XII 159 Tiv yàp ἐν πόντῳ κυβερνῶνται θοαί νᾶες, ἐν χέρεῳ τε λαιψηροὶ πόλεμοι b 6 κἀγοραὶ βουλαφόροι. αἵ γε μὲν ἀνδρῶν πόλλ᾽ ἄνω τὰ δ᾽ αὖ κάτω ψεύδη μεταμώνια τάμνοι- και κυλίνδοντ᾽ ἐλπίδες" ἀντ. εύμβολον δ᾽ οὔ πώ τις ἐπιχθονίων 10 πιςτὸν ἀμφὶ πράξιος ἐςςομένας εὗρεν θεόθεν᾽ τῶν δὲ μελλόντων τετύφλωνται φραδαί. 10 πολλὰ δ᾽ ἀνθρώποις παρὰ γνώμαν ἔπεεεν, ἔμπαλιν μὲν τέρψιος, οἱ δ᾽ ἀνιαραῖς 15 ἀντικύρεαντες ζάλαις écÀóv βαθὺ πήματος ἐν μι- κρῷ πεδάμειψαν χρόνῳ. : T. υἱὲ Φιλάνορος, ἤτοι καὶ τεά κεν ἐνδομάχας ἅτ᾽ ἀλέκτωρ ευὐγγόνῳ παρ᾽ ἕετίᾳ 20 15 ἀκλεὴς τιμὰ κατεφυλχλορόηςεν ποδῶν, ei μὴ «τάεις ἀντιάνειρα Κνωείας c ἄμερεε πάτρας. νῦν δ᾽ Ὀλυμπίᾳ «τεφανωςάμενος 25 καὶ δὶς ἐκ TTuOG voc Ἰεθμοῖ τ᾽, Ἐργότελες, θερμὰ Νυμφᾶν λουτρὰ βαετάζεις ὁμι- λέων παρ᾽ οἰκείαις ἀρούραις. 4 1c] δὲ gramm Harl $ 21 [Triclinianus? Studemund ind Vrat 1887/88, 8], placuit Bergkio — 5B βολαφ. CaeDe 6 ταὶ δ᾽ Er Schmid, recepit Heyne, trad lect reduxit Hermann ψευδῆ libri c scholl (defen- dunt Mommsen api 157, Jongh 325) ψεύδη Morel 1558 τέμνοιςαι B (c schol B), idem liber ;áuvew O 57 9 φραδαί A solus, φράδαι vulgo, correxerat Boeckh 10 ἀνθρώποιει 4 solüs παρὰ] mepi-C solito errore éme(c)cev libri 11 ἀνιεραῖς DV 12 ἐςθλ. CDNO; prll ΠΡ’ ἐν] ἔκ Bossler de praep ap P usu 14; at cf de genetivo τίς οὖν ἀξίαν γε co πεφηνότος μεταβάλοιτ᾽ ἂν ὧδε ειγὰν. λόγων (ubi ἀντὶ λόγων schol) Soph El 1262; adde quod "v desiderabitur praep ἐν cll ἐν μιᾷ μοίρᾳ χρόνου O VII extr, ἐν ὀλίγῳ P 92 παῖδ᾽ ἄμειψαν 4, ποτάμειψαν Bs, προςάμ. pauci ἀοὺ 18 ἤτοι ABC, ἦτοι D, utrumque E; ad ΟΠ 8 14 ἐνδομά- χαιῖς E ὩΤἑὄ κατεφυλλορόηςεν libri, ex -εν 4; cf Phil 54, 1895, 277), -ev Hermànn epit doctr metr 8 599, quod recep Bergk; de metro ct P III ep 8 16 κνωςείας pars Ambrr; cf Meisterhans* 75, Ziebarth Ath Mitt 22, 1897, 2931 ς᾽ áuepce .A solus, dpepwe JN, ἄμερεε vulgo; c' e schol Jacobs animadverss in Eur 8, post cognitas ÀÁmbrosiani cod lectio- nes rece t omnes edd ἐν 6X. A solus 18 δι᾽ ἐκ 4 solus, re- cep Ty Mommsen: 19 θερμᾶ et θερμὰ, tum Aourpüv A solus De ὁμιλέων tribus syllabis legendo Boeckh n or 416 ΞΕΝΟΦΩ͂ΝΤΙ KOPINOIOI ΣΤΑΔΙΟΔΡΟΜΩΙ ΚΑΙ ΠΕΝΤΑΘΛΩΙ Strophae φῦ δ, yl ia 4 ' MM, ecd. cca ai MEER Ὁ WE aee AJ AA aua: alas cac fs vt8., AM as NM Y 5.999 SENE V SENE «COE T uL Vinh enis Vien) νυν aT TTC Vr uat MESI. e Rh Las es^ dus wy —"vV — UC E. 2 AR —» Bei ἐκ ν GEM E k — ^ 44 * e V RAE ^ hh MEINT S Epodi E." nau) Po A , Mt. BUTS IER δ ων μος αν fioi dosage V * |o tCANNUM, F ue T ΟΝ o E i ὠς 7^ RARE DNE ri OR RU KQUU Melon dab . 19 ν |. ἄν j^ e ον ΕΜ ΕΝ ΓΕ ὍΜΙ a M MES Vu V , 1 B xa edes iuUuL GEM aeneo A MM ] Qu c Ul MS w ai n bic ja Pubs id, : v/192 P 69.7 --ν--.-- 9woolv , ctp. à Τριςολυμπιονίκαν ἐπαινέων οἶκον ἅμερον ἀετοῖς, ξένοιει δὲ θεράποντα, γνώεομαι Sir v 7 p quinti membri syllabam ancipitem dividunt cum Boeckhio; de Byzantinorum partitione Hermanno (1847, opp VIII 122) probata ΤῪ Mommsen suppl 160. Ep vv 6 et 6 separavit Boeckh?, ἐὰν bant rursus (υὐ...ἤ Mc am sine vi CL gr T I Uem ommsen. 7 et 8 divisit Hermann opp 126 (prob Berg ia ala) ef ait zer O DIT 8 ξείν. vett vulgo τε Ambrr (CNO) OLYMPIA XIII 161 τὰν ὀλβίαν Κόρινθον, Ἰεθμίου .5 πρόθυρον TToreib&voc, ἀγλαόκουρον᾽ ὄ 6 ἐν τᾷ γὰρ Εὐνομία ναίει xací- γνηταί τε, βάθρον πολίων ἀςφαλές, Δίκα καὶ ὁμότροφος Εἰρήνα, ταμί᾽ &vbpóci πλού- 10 του, Xpüceot παῖδες εὐβούλου Θέμιτος᾽ 9 ἐθέλοντι δ᾽ ἀλέξειν 10 "Ygpiw, Κόρου ματέρα θραεύμυθον. ἔχω καλά τε φράκςαι, τόλμα τέ μοι εὐθεῖα γλῶεςαν ὀρνύει λέγειν. 15 ἄμαχον δὲ κρύψαι τὸ ευγγενὲς ἦθος. ὔμμιν δέ, παῖδες ᾿Αλάτα, πολλὰ μὲν νικαφόρον ἀγλαΐαν ὦὥπαςαν 15 ἄκραις ἀρεταῖς ὑπερελθόντων ἱεροῖς ἐν ἀέθ- 20 λοις, πολλὰ δ᾽ ἐν καρδίαις ἀνδρῶν ἔβαλον , ἀντ. α B ποςειδᾶνος BC(N?)O, ποτιδ. DETUV, ποτειδ. Thom Tricl, πο- ςεἰδῶνος Mosch; cf 40: more voc B (perforata charta), ποτειδᾶνος (certum) B! Tricl, tori. DETUVO:, voce. Οἱ, ποεειδῶνος NO Mosch; sequitur ut forma singularis ἸΤοτειδάν utroque loco satis stabilita esse videatur (mor- altero certe loco Vatt omnium, -εἰ- Ambrr c Vatt principe consensu) Atque ποτειδ. ut formam Corinthiis familiarem (TTo- τειδάξωνι Βάνακτι) Corinthiaco carmine recepit Boeckh (praeeunte Er Schmidio); ποτιδ. commendavit Ahrens dial dor (1843) 244, kl Schr (1866) I398, quem secutus est Bergk, et traditur ποτῖδ. in Epicharmo 6 ἐν Tübe γὰρ Vatt, ἐν rübe δ᾽ V ὁ Tricl καείγνηταί τε BD (scholl rece; de ' vet paraphr v infra), καςιγνήτα τε rell vett Ἄν Bergk) ἀςφαλέςε ON solus (lectione certa), ἀςφαλής vulgo (tuentur Kayser lect P 33, Ty Momm- sen); βάθρον] ἐφ᾽ ὧν πᾶςα πόλις ἀςφαλῶς βέβηκεν paraphr, unde καείγνη- ται eum legisse apparet; cf etiam εὐνομίαν λιπαροθρόνους τ᾽ ἀδελφεάς, Δίκαν καὶ crepavagópov Εἰρήναν fr adesp 140 B* 7 óuórpopoc ÀÁmbrr (ἡ ἀδελφὴ αὐτῆς ὁμότροφος Εἰρήνη paraphr), reduxit Kayser 11, óuórpo- Toc Vatt (O^N*), scholl rece ('concors αὖ concordiae effectrix? Hermann opp VIII 122, *moribus par' Boeckh) — eipáva CO soli e vett (recep Bergk); prll II?* ταμίαι libri, crasin &dmittebant ante Ahrensium (de cras et aph kl Schr I 711—783) aut ταμίαι aut cl A 272 ταμί᾽ proponentem, τάμι(α) de pace sola Ty Mommsen supp! 161, τάμι(αι) idem edidit (at ταμίαι O 3.19} 9 ἀλεξεῖν libri vulgo, ἀλέξειν (C^) post Paul Stephanum recep Boeckh expll 212 10 ὕβριν, κόρου maluit Dissen (ad O II 32 ματέρα] θυγατέρα (c schol Germ) Hartung θραςύθυμον Ambrr (et H c Thom, recep Bergk), rec Bergk*, θραεύμυθον Vatt (0pacógouAov 126), τὴν θραςεῖαν paraphr; θραςυμύθου cl O II 95 Christ; opponitur ὁ εὐθύγλως- coc τοῖς δολίοις καὶ 6pacuvAdiccoic, quorum ὕβριν xeAabevváv, necessario illam quidem μῶμον ἀνθριύπων et κόρον ἀνθρώπων quasi gignentem (en quantum distet haec genealogia ἃ vulgari τίκτει rot κόρος ὕβριν) quanto quis fortius arceat (P VIII 10), tanto eum tutius & poeta sincero laudari par est 14 ὕμμι(ν) DE ὥπαςεν C». 15 ὑπερελθοῦειν Mosch ἀξέθλοιει vulgo, ἀέθλοις G? Poetae lyr. graec.* I. r. ed. Schroeder. 11 162 PINDARI CARMINA 11 Ὧραι πολυάνθεμοι ἀρ- ἐπ. α | χαῖα copícua0' ἅπαν. δ᾽ εὑρόντος Épyov. ταὶ Διονύςου πόθεν ἐξέφανεν 25 εὺν βοηλάτᾳ χάριτες διθυράμβῳ; 90 τίς τὰρ ἱππείοις ἐν Évrecciv μέτρα, ἢ θεῶν vaoiciv οἰωνῶν βαειλέα δίδυμον. ἐπέθηκ᾽; ἐν δὲ Μοῖς᾽ ἁδύπνοος, 80. ἐν δ᾽ "Apnc ἀνθεῖ νέων 93» οὐλίαις αἰχμαῖειν ἀνδρῶν. SON erp. β΄ ὕπατ᾽ εὐρὺ áváccuv 25 Ὀλυμπίας, ἀφθόνητος ἔπεςειν - 85 Yévoio χρόνον ἅπαντα, Ζεῦ πάτερ, καὶ τόνδε λαὸν ἀβλαβῆ νέμων Ξενοφῶντος εὔθυνε δαίμονος οὖρον᾽ 17 Orid ro 'ἅπαν (more antiquo) boni oinnes (Nac), ςοφίεματα. πᾶν N»PQ Ou 18 καὶ Hartung διον. vett, Av. edere solent c Mosch; de iaa prll II*; sed fatendum est pap Bacchyl IX 98 in eadem versus sede praebere Awv[ocov?]. De forma Διον. Pind I VII 5 et Prell- witz dial thess 31, Festschr Ludw Friedlünder Lpz 1895, 8881, Wilh Scliulze qu epp 79, Gust Meyer* 381 ἐξέφαναν interpol 19 βοηλάτω C; be gpvediu (el schol 1 τὸν A. προςλαβοῦςαι) Maur Schmidt, CXLIII 5:9. vulgo edunt, Xap. Διθ. (cl vase pieto ap Welekerum ant βάνω ΠῚ 128) Bergk; quo pacto dithyrambus dicatur boum vel bovis agitator, obscurum; Bouqóvov (Διωνύςοιο) θεράποντα Sim fr 172 conferunt Boeckh expll 213 de victoris Gp apud Atticos credo cl Sim 1465, 1) cogitans et Wilamowitz Eur Her I! 64, cf etiam Reitzenstein τἀεκρας " Skol 207; quid si ut vulgo cum laeto quodam ululatu tibiarumqu: cantibus (Btengel Kultusaltt* 101). sie Corinthi antiquitus μου, trip Fir ckcsm] τῊ victimam xin, caedi Nam ταυροφάγος "Atóvucoc 20 Tic δ᾽ d VIII 124 in — me lionis membro δέ requirens; at cf at cf O I 2, P VII 5 e- IV 89 ss ἱππεῖοις (immíoic))? Mommsen, ἱππείοιειν Christ, quod pro μὴ Bergk praeterea μίτραν coniciens; sed quoniam alia es& ratio addendi armamentis equestribus modum, sive abstracte μέτρον intell. (ἕπεται δ᾽ ἐν ἑκάςτῳ v 47, ἐν δρόμῳ προςτιθείς Aesch choeph 797, vel ῥυθμόν ib 198) sive frena. $e (ut φίλτρον infra 68, φάρμακον 85), alia imponendi deorum — ipe τε" rplacet variata verborum struetura ἔντεσι RC osch not metr βαειλῆα libri (-ἢ N IV 27, VIH 26, I i d e - Heyn, -ἣϑ Bergk: y pril Ii** 22 ἐπέθηκεν (non D) Thom, ἔθηκ᾽ interpoll (Boeckh Ἢ ἔπ᾽ ἔθηκ᾽ ὴ Christ (cf ad 20) 24 post ὕὅπατ᾽ ortum eg eópuav. ( Begb. ἔρμος tabac dist Ὅν. Serie prie at venue irs "25 PAL ranis E ON ( O » Deo rn ἊΣ e éméeca dier (CNO) rri e B 28 ἴθυνε paraphr (Got) ; prll II*5 OLYMPIA ΧΙ 168 δέξαι τέ οἱ «τεφάνων ἐγκώμιον τεθμόν, τὸν ἄγει πεδίων ἐκ TTícac, 40 30 πενταέθλῳ ἅμα crabíou νικῶν δρόμον" ἀντεβόλη- cev τῶν ἀνὴρ θνατὸς οὔπω τις πρότερον. ἀντ. β΄ 32 δύο δ᾽ αὐτὸν ἔρεψαν πλόκοι ςελίνων ἐν Ἰεθμιάδεςειν —- 45 φανέντα᾽ Νέμεά τ᾽ οὐκ ἀντιξοεῖ" 86 πατρὸς δὲ Θεςςαλοῖ᾽ ἐπ᾽ ᾿Αλφεοῦ ῥεέθροιειν αἴγλα ποδῶν ἀνάκειται, ΤΤυθοῖ τ᾽ ἔχει crabíou τιμὰν διαύ- 50 Aou θ᾽ ἁλίῳ ἀμφ᾽ ἑνί, μηνός τέ oi 88 τωὐτοῦ κρανααῖς ἐν ᾿Αθάναιει τρία ἔργα ποδαρ- κὴς ἁμέρα θῆκε κάλλιςτ᾽ ἀμφὶ κόμαις, δῦ ἐπ. β΄ 40 Ἑλλώτια δ᾽ ἑπτάκις ἐν δ᾽ : ἀμφιάλοιει TToreibGvoc τεθμοῖειν Πτῳοδώρῳ εὺὑν πατρὶ μακρότεραι Τερψίᾳ θ᾽ ἕψοντ᾽ Ἐριτίμῳ τ᾽ ἀοιδαί" ! 60 .. 29 bé oi Vatt (καί paraphr), τέ oí Ambrr, quod recep Bergk c Mommseno $0 πεντάθλῳ interpoll c pauc dett οὐκ ἀντεβόληςεν in- terpoll (v not metr) affertur sine negatione EM 112,50 et Et Flor Miller p 36 81 πρότερος Ambrr — 8b θεςεαλοῖο Vatt, 9eccaAoi" CecN O^, 0ec- ςαλοῦ interpo. 87 (nv00i) δ᾽ Ambr (c paraphr), τε Vatt θ᾽ ἁλίῳ] in trisyllaba forma consentiunt codd, in spiritu fluctuant {τ᾽ à. Co); τ᾽ ἀελ. Bergk; prll II" 88 ταὐτοῦ E (c dett quibusdam); consentiunt libi O 145 ποδαρκὲς Bc 89 ἡμέρα BE c Ambrr 40 Ἑλλώτια CD Tricl (Ath XV 6785, EM 332,43), Ἐλλ. BE Mosch (Hesych); 'de& Ἐλλωτίς videtur dicta, quod ἐν λωτῷ olim eius fuit simulacrum Bergk? *-* Tlore. v 1 dedi ad 5 — 41 πτοιοῦ. libri, mrwob. etiam Thuc IV 76 corrigendum ratus Bergk?, quod postea paenituit virum egregium: *in hoc nomine videntur antiquam scribendi consuetudinem tenuisse' Bergk*; sed scriptum exstat nomen Πτωιόδωρος Collitz 571* 9 (Dial-Inschr I p 397) 42 Versus antiquitus corruptus legebatur: verae lectionis ve- stigia praeter schol 1 comparent τερψία θ᾽ N, -im Bs; ἐριτίμῳ schol 1; τέρψιές θ᾽ B:C (nulla corr) Ὁ c interpoll, τερψίεςθ᾽ D (nulla cor- rectione), om θ᾽ EV, ἕψοντί(αι) ἐρίτιμοί τ᾽ libri omnes. Vulgatae libro- rum lectionis patronus ultimus Heyne, veram primus reposuit Er Schmid. Scholiorum in Oligaethidarum ,stemmate leviuscula quadam discrepantia iu Eritimus secundum quosdam Terpsiae non filius, sed fratris opinor ius ['nepos! Mommsen suppl 168—70]) abusi suo Marte Ptoodorum Terpsiae Éritimique patrem fecerunt Hartung et (del θ᾽) Mommsen. Pro ἕψοντ᾽ Bothii coniecturam écmovr' probavit Boeckh, non improbavit Her- mann ap Heyn 1817; 'laudes diutius mansurae' interpr Boeckh et Ty Mommsen, *"longiores ut qui plures etiam victorias enumerent' Dissen; 11* 164 PINDARI CARMINA cca τ᾽ ἐν Δελφοῖειν ápicreócare, ᾿ ἠδὲ χόρτοις ἐν λέοντος, δηρίομαι πολέειν 45 περὶ πλήθει καλῶν᾽ ὡς μὰν cagéc οὐκ ἂν εἰδείην λέγειν 65 46» ποντιᾶν ψάφων ἀριθμόν. ἕπεται δ᾽ ἐν ἑκάςτῳ μέτρον᾽ νοῆςαι δὲ xaipóc ἄριετος. ἐγὼ δὲ ἴδιος ἐν κοινῷ ε«ταλείς 50 μῆτίν τε γαρύων παλαιγόνων 10 πόλεμόν τ᾽ ἐν ἡρωΐαις ἀρεταῖειν οὐ ψεύςομ᾽ ἀμφὶ Κορίνθῳ, (ίευφον μὲν πυκνότατον παλάμαις ὡς θεόν, ; 53 καὶ τὰν πατρὸς ἀντία Μήδειαν θεμέναν γάμον αὐὖὐ- 16 TG, voi εώτειραν ᾿Αργοῖ καὶ προπόλοις" : ἷ ἀντ. Y 65 τὰ δὲ καί ποτ᾽ ἐν ἀλκᾷ : rectius, αὖ esset praeteritio, 'si velim ... canere, longiora erunt car- mina' Kayser lecti P 34, quam interpretationem amplexus est Her- mann opp VII 124; de fut v infra 108. 113 48 44 θαυμαςτικὸν τὸ Ócca schol, quem secutus post λέοντος 44 plenius dist Bergk c Hey- nio πολέει (-av B! c Ambrr) libr vulgo (c schol), moAéeca DF for- mam ToÀéc ut epicam in suspicionem vocabat Hermann opp VIII 125, quae non magis epica videtur esse, quam aut aeolica aut dorica; idem vir summus sententiam ipsam acriter impugnavit (p 124) divinari posse negans poetam multos dicentem multas uno complexu gentes compre- hendi velle. At recte schol eic ὥν subaudivit, ut Pindarus (ἴδιος ἐν κοινῷ «ταλείς) gentis patronus unus multis multarum cum patronis in cer- iamen descendere videatur. Persuasit Hermannus Bergkio, ut πόλιειν proponeret, ipse πολίεςςειν scripserat, ToÀéeca rursus Mommsen (v nott metr ^ 41 δὲ om ἐν Ambrr (GNO) unde Fekácru Mommsen; additam esse praep 8 poeta (cl μίγνυςθαι év) quam a librariis (prll p 10) proba- bilius 49 δ᾽ (ἴδιος) vett, δὲ interpoll, γὰρ Heyne, fuisse Είδιος primus statuit (e tab Heracl) Boeckh Staatshaush II 1817, 393, expll 217, δ᾽ ἄρ᾽ (propter ἐγὼ δὴ οὖν paraphr) Kayser lectt P 34, δ᾽ ἅτ᾽ (ὧς paraphr) Her- mann opp VIII 126 μᾶτιν ΝῸ 51 ἡρώαις Vatt, ἡρωΐαις CANO c interpol 52 ψεύδομαι Co, ψεύςεομαι rell vett, weócou' interpoll κο- ρίνθου NO, -0u D in lit, ut mihi quidem videtur, -θω. οὐ dett non pauci; dativus ut minus abstracta notione longe praestat. post Kop. s erunt distinctionem οὐ ψεύςομαι Cícupov πυκνότατον iungentes Hi Heim- soeth alii cícupov mensura epica; prllll? ὡς θεόν] αἰνέων vel óuvéwv ex schol] recc inculeabat Bossler de praep ap P usu':45 n, male; nam impugnat P vulgarem de Sisypho hominum fraudulentissimo opinionem multum interesse dicens inter deorum (P II 40) et astutorum hominum . (ib 75) consilia 58 ab1à(Q) vett vulgo, αὑτᾷ interpoll, utrumque JB (cf O I1 76); αὐτάν Christ δά mpocr. C*D all non pauci solito errore δῦ as. affert Steph ap Cram An Par I 285 — comm Aristot rhel p 295,11 ttabe OLYMPIA XIII 165 πρὸ Δαρδάνου τειχέων ἐδόκηςαν ἐπ᾿ ἀμφότερα μαχᾶν τάμνειν τέλος, 80 τοὶ μὲν γένει φίλῳ civ ᾿Ατρέος Ἑλέναν κομίζοντες, oi δ᾽ ἀπὸ πάμπαν 60. εἴργοντες᾽ ἐκ Λυκίας δὲ Γλαῦκον ἐλ- θόντα τρόμεον Δαναοί. τοῖει μέν 85 ἐξεύχετ᾽ ἐν dcrei TTeipávac cperépou πατρὸς ἀρ- χὰν καὶ βαθὺν κλᾶρον ἔμμεν καὶ μέγαρον᾽ ἐπ. τ' 68 ὃς τᾶς ὀφιώδεοςξ vi- όν ποτε Γοργόνος ἦ πόλλ᾽ ἀμφὶ κρουνοῖς 90 ἸΠάγαςον ζεῦξαι ποθέων ἔπαθεν, 65 πρίν τέ οἱ χρυςάμπυκα κούρα χαλινόν Παλλὰς ἤνεγκ᾽, ἐξ ὀνείρου δ᾽ αὐτίκα ἦν ὕπαρ, φώνηςε δ᾽" ᾿Εὕδεις, Αἰολίδα βαςειλεῦ; 95 ἄγε φίλτρον τόδ᾽ ἵππειον δέκευ, καὶ Δαμαίῳ νιν θύων 69» ταῦρον ἀργάεντα πατρὶ δεῖξον.᾽ ετρ. δ΄ 70 κυάναιγις ἐν ὄρφνᾳ 100 κνώςςοντί oi παρθένος TÓóca εἰπεῖν ἔδοξεν" ἀνὰ δ᾽ ἔπαλτ᾽ ὀρθῷ ποδί. παρκείμενον δὲ ευὐλλαβὼν τέρας, — ἐπιχίύριον μάντιν ἄςμενος εὗρεν, Ν 56 ἐδόκαςαν Steph 57 τέμνειν EV; prlh II** 58 φίλῳ γένει P, recep Bergk! ᾿Ατρέως dett plerique ὅ9 κομίξοντες Hecker Phil V 442, recep Bergk; y P IV 106 60 oia μὰν metri causa Er Schmid, τοῖς ὁ uév? Bergk — 61 de cger. pronomine ad O IX 78 65 τέ οἱ CO 66 ἤνεγκίεν) libri; prll II** 67 φώναςε libri; prll Π 68 δέκευ C Solus e vett, δέχευ aut δέχου cett 69 νιν CO, μιν rell ἀργᾶντα vett, ἀργὸν interpoll, ἀργᾶν (cl Aesch Ag 115, ἀργᾶς [ópyQc]) novavit Hermann opp VIII 125, cuius formae adulterinae invenit patronum Bergkium Atav Oóav conferentem, ἀργάεντα Ty Mommsen; prl II**5. De thesi soluta cf 91. 112. Ceterum recie huc Boeckh vocavit Eust 1286, 3 (ad V 30 βόες ἀργοί) saepius καὶ oi παρὰ Tfwvbápu ἀργᾶντες vel xai ἀργᾶν- τες ταῦροι T. TT. adnotantem —— 70 κυαναιγὶς vulgo (δ᾽ add 17), κυάναιγις B e lemm et scholl, quod primus recepit Mommsen, ut nunc quidem recte μελάναιγις edunt Aesch sept 699 (682) 71 πνέοντι Hermann opp VII] 126 metri causa, ut κνώςς. esset interpretis ^ Tócca vulgo, Tóca D, ut correxerat Schmid 72 ἐπᾶλτ᾽ B expl] 218, quod persuasit . Bergkio!, explosit Hermann opp VIII 126 166 PINDARI CARMINA 16 bei£év τε Koipavibq πᾶςαν τελευ- : 10ὅ τὰν πράγματος, ὥς τ᾽ ἀνὰ βωμῷ θεᾶς κοιτάξατο νύκτ᾽ ἀπὸ κείνου χρήειος, ὥς τέ οἱ αὐ- τὰ Ζηνὸς ἐγχεικεραύνου παῖς ἔπορεν 110 ἀντ. δ΄ 18 δαμαείφρονα χρυςόν. ἐνυπνίῳ δ᾽ à Táyicra. πιθέεθαι 80 κελήςατό νιν, ὅταν δ᾽ eüpucOevei καρταίποδ᾽ ἀερύῃ Γαιαόχῳ, θέμεν Ἱππίᾳ βωμὸν εὐθὺς ᾿Αθάνᾳ. 115 τελεῖ δὲ θεῶν δύναμις καὶ τὰν παρ᾽ ὅρ- Xov καὶ παρὰ ἐλπίδα κούφαν κτίειν. 84 ἤτοι καὶ ὁ καρτερὸς ὁρμαίνων ἕλε Βελλεροφόν- 190 τας, φάρμακον πραῦ τείνων ἀμφὶ τένυι, ἐπι. δ΄ 86 ἵππον πτερόεντ᾽" ἀναβὰς δ᾽ εὐθὺς ἐνόπλια χαλκωθεὶς ἔπαιζεν. εὺν δὲ κείνῳ καί ποτ᾽ ᾿Αμαζονίδων — αἰθέρος ψυχρῶν ἀπὸ κόλπων ἐρήμου ᾿ 125 76 ἀπ᾽ ἐκείνου libri, corr Boeckh n cr 366 (Bergk 79 δ᾽ ἃ) δ᾽ ἃ JE solus, δαὶ CDe, δε B, δὲ B! c Thom, δ᾽ ὡς interpoll ex scholl; ante cognitas cod E lectiones correxit Kayser lectt P 35 49 πιθέεθαι D, πείθεςεθαι (πίθ.) vulgo 80 μιν Vatt 81 κραταίπ. (κραιταίπ. B) vett (ef 95), corr Byz, κραταίπ. per errorem reduxit Bergk*; cf rà πρόβατα καὶ καρταίποδα leg Gortyn IV 36 ἀναρύῃ vett (recep Mommsen, Bergk*, ávappóg Thom, ἀνερύῃ Mosch, ἀνρύῃ Tricl (probavit Hermann 1847 op VIII 126 a thesi soluta abhorrens ut 69), αὐερύῃ (quod esse in cod Mosch Lips Hermann auctor est) Calliergus ex scholl (recep Hermann 1798 et 1817, Boeckh, Bergk'-*-5, áFepón Pind cecinit; de contractione prll II** γαιαόχῳ(ω) vett, γεαόχῳ vocalismo ionico interpoll (Boeckh); prll II" 82 ἱππείᾳ vett, ἱππίᾳ pars rece; prll II^ εὐθὺς vulgo (τότε δὴ paraphr, αὐτίκα comm Mosch), ἐγγὺς NOP (πληείον gl Th quod commendavit Hermann opp VIII 126—7, recep Mommsen τελεῖ θεῶν DD solus (Bergk c Boeckhio), τελεῖ δὲ 0. vulgo (Ty Mommsen), πληροῖ δὲ 0. inter- poll (διὰ τὸ μέτρον); τέλλει 0. Hermann iC 197 καὶ τὰν παρὰ ἐλπ. vett, corr Mosch κτῆςειν vett, κτίειν Mosch (c Thomanis quibus- dam), γ᾽ add Tricl, xpícw Bossler de praep ap P usu 58 84 ἤτοι libri, fito: edd post Ceporinum; ad O II3 δῦ τεῖνον B* (bis) ratione ob- scura γένυ (γένυν) interpoll 86 ἐνόπλια] οὐκ ἔχω φιλεῖν οὐδὲ τὸν Βελλερόφοντα, ὃς ἀέρια χα(λκω)θεὶς ἔπαιζε κατὰ Πίνδαρον Eust opp 849 T ἔπαιξε Amhrr, sed ἔπαιζε C! c Vatt end Fac H) utrumque (add -v) power ay varie exprimunt scho. 87 δ(ὲ) ἐκείνῳ libri, corr S8 ψυχρᾶς ἀπὸ κόλπων ἐρήμου libri (τὸν crparóv τῶν ᾿Αμα- ζόνων τὸν ἐκ τοῦ ἀέρος τοῦ ἐρήμου καὶ τῶν ψυχροτάτων τόπων τῶν Ὑπερβορέων ἐνίκηςεν paraphr 194, μετέωρος γὰρ ὧν ἀνήρει καὶ ἐνίκα OLYMPIA XIII 161 τοξόταν βάλλων τυναικεῖον crparóv 90 καὶ Χίμαιραν πῦρ, πνέοιςαν καὶ ζολύμους ἔπεφνεν. διαςωπάςομαί οἱ μόρον ἐγώ" 180 τὸν δ᾽ ἐν Ὀλύμπῳ φάτναι 92» Ζηνὸς ἀρχαῖαι δέκονται. ctp. € ἐμὲ, δ᾽, εὐθὺν ἀκόντων ἱέντα ῥόμβον παρὰ «κοπὸν οὐ χρή 96 τὰ πολλὰ βέλεα καρτύνειν χεροῖν. 135 Moícoic γὰρ ἀγλαοθρόνοις ἑκών Ὀλιταιθίδαιείν τ᾽ ἔβαν ἐπίκουρος. Ἰεθμοῖ τά τ᾽ ἐν Νεμέᾳ παύρῳ ἔπει θήεω φανέρ᾽ ἀθρό᾽, ἀλαθής τέ μοι 140 Schol 125); ἐρήμων Hermann opp VIII 127, ἐρήμας Hecker Philol V 440, ἄπο κόλπων τ᾽ ἐρήμου permire (ἡ ἔρημος ut esset substanti- vum?) Bergk, ψυχρῶν edidi paraphr (124) lectionem, schol (125) inter- ^W MTE amplexus; de aetheris genere grammatico cf O VII 67, N 41, 0 I6 89 βάλε(ν) aliquot dett (QRSTUV), dubitanter gáA- Aev proposuit Boeckh n cr 425, quod non legisse grammaticos vett cer- tum (ἐνίκηςε, ἀνεῖλε, ἀνήρει xai ἐνίκα pariter ad tria illa obiecta referen- ies); iidem recte καί ποτε 87 ad totum enuntiatum videntur rettulisse; tu igitur vizgula quam vulgo ponunt post 89 deleta βάλλων etiam ad insequentia subaudi 90 χείμ. C Tricl 91 διαεωπάςομαι libri vett, διασιγάςομαι Tricl (— Hermann Pind I I 63), διασιωπ. Hermann (v nott metr. *'Verbum «autáuw haud dubie reduplicatione auctum olim dice- batur cicumáuw, unde geminatione abiecta ortum est cumáu, quemadmo- dum alia plurima vocabula ad istum modum decurtata sunt; nam minus verisimile ex ccuwmdáuw extrita sibilante factum curmáw, tum obmutescente iota cwráu, quamquam véu, vqvéu, vnéu non dissimilia. Huc pertinet ica corrupta Hesyó^ii ὥπαινες᾽ dymatv. ser dómaive: cidjma; cf etiam esych «eUcumía: fjcuxyia et Empedoclis v 30 Curr, quemadmodum olim correxi? Bergk αὐτῷ μόρον (om ἐγώ) interpolaverunt Byz 92 ὀλύμπῳ vett, Οὐ). edunt ὁ Byz; prllII* ἀρχεῖαι Tricl (τοῦ ἄρχον- τος, 'regia' Heyne), explosit Hermann 1798 δέκονται C solus (ut cor- rexerat Boeckh), δέχ. rell; cf 68 98 εὐθὺς N — 96 κρατύνειν D 96 uoícaa vett, corr Byz εἴκων vett καρ ἐπίκουρος καὶ ὑπηρέ- τῆς epitheton non exprimit), ἔκων interpoll (gl ὑπακούων), ἑκὼν unus e Mosch ('easu! Mommsen suppl 185), quod primus recepit Morel 1558 (c glossa P), "lubens volens' exponit Heyne, otiosum atque haud dubie insitieium dicit Bergk, (xwv sive ἱκών sive Fíkuv (— wat proposuit . Mommsen- suppl 186, idem in ed min addidit “ἄκων (satelles) schol? Serb nea quandam per etymologiam credo ex διάκονος aom) sed quid dem mirum ἑκόντι νώτῳ (— N VI 57) poetam subire duplex illud onus? 97-- 98 post ἐπίκουρος plene distinguendum esse coniecit Mommsen suppl 186 particula δ᾽ quae est in libb et scholl post παύρῳ deleta, secutus est Bergk** nisi quod contextu παύρῳ τ᾽ ἔπει recepit (v prll p 9) ἐπιθήςω BC (c lemm et scholl uterque), ἔπει 6. DE et vulgo 168 . PINDARI CARMINA 99 ἔξορκος ἐπέεςεται ἑξηκοντάκι δἠμφοτέρω- θεν ἁδύγλωςςος βοὰ κάρυκος ἐελοῦ. 101 τὰ δ᾽ Ὀλυμπίᾳ αὐτῶν ἔοικεν ἤδη πάροιθε λελέχθαι" 146 τά τ᾽ éccóneva τότ᾽ ἂν φαίην cagéc: νῦν δ᾽ ἔλπομαι μέν, ἐν θεῷ τε μάν 105 τέλος᾽ εἰ δὲ δαΐ!ων γενέθλιος ἕρποι, Ai τοῦτ᾽ Ἐνυαλίῳ T^ ἐκδώςομεν πράεεειν. τὰ δ᾽ ἐπ᾿ ὀφρύϊ Tlapvaccíq 150 107 ἕξ᾽ "Αργεῖ θ᾽ Ócca xoi ἐν Θήβαις᾽ óca τ᾽ ᾿Αρκάςι βάς- ςαιῖς μαρτυρήςει Λυκαίου βωμὸς ἄναξ᾽ 99 ἔξορκος (ἐξ ὅρκος B, ἐξόρκος De) libb et scholl, ἐξαίρετος ὅρκος exponit wt rg μέγας ὅρκος gl N, 'adiurans mihi' Hermann ap Heym, *iurata? Boeckh expll 220; ἀνθόρκιος éccerai edidit Hartung, εὐόρκῳ Bossler de praep ap P usu 15 n, eic ὅρκος Bergk*, ἕξορκος Christ (quasi sex sacra- mentis sancita") Jahrbb class Phil 1879, 11 et in ed novissima; idem etiam ἑξηκοντάκι de infinita copia dictum arbitratur; ego nullus dubito quin recte vocem vett grammatici pro substantivo acceperint, neque ἔξορκος ab é£- opkiZu, é£opkóu, ἐξανύω, ἐκφράζω seiungi posse puto; cf ἔκλογον" διήγηςειν Aesch fr 210) ap Hesychium; cf etiam Aristarchum ad I I 11, Horn de ist studd P 70 δ᾽ ἀμφ. vett, δὴ. ἀμφ. Boeckh (recep Bergk); de crasi δήμφ. prl] II*? — 100 ἐςθλοῦ Ambrr — 108 τὰ δ᾽ Ambrr, ex scholl con- iecerat Boeckh probante Mommseno, qui particulam post νῦν 104 delen- dam censet suppl 187; non est secutus Bergk 105 γενέθλιος om ὁ AN. solus e vett, ὁ γεν. cett, unde ópórvioc? aliquando Bergk 106 bii libri (— P VIII 99, N I 72. IV 9. X ὅθ, I VIII 35), A1 constanter ap P Boeckh (cf kl Schr V 845), secutus est Bergk*; quod semel schol recc P VIII 140 p 14 Mo cov τῷ Δί exhibent, casu factum videtur τό τ᾽ E, τάτε Eve, τῷ τ᾽ (τῶτ᾽) ἀοὺδ ὑπ᾽ Ambrr (quod e coni iam scripserat Bergk?, *eunctanter reposuit! Mommsen), ἐπ᾿ C/O! c Vatt; etsi stadium m e quon coniunctum fuisse in planitie Cirrhaea comprobari videtur no-- ilissima lege Araphict quamvis mutila CIA II 545, 36 (Cauer Del* 204), iamen ad marginem quam sub margine Parnassio haud scio an rectius di- catur cll ἐπ᾿ ὀφρύει Καλλικολίύνης Y 151, ἐπ᾿ ὀφρύειν Αἰγιάλοιο Ap Rh A 178 Tapvaciq BecDN; prll Ii? 107 ἕξ, ἄργει θ᾽ C solus recte (ἐν ἄργει θ᾽ NO), ἕξ ἄρατο ἐν ἄργεϊ δ᾽ Β solus (quod expulsis δ᾽ ὅςςα, ut, de Xenophonte solo sermo esset, recep Μοχωχηβθῃ), et victoriarum Pythiearum numerum te- statur (ὃ Écr1 πύθια ἑξάκις) schol Vát; £v ἄργει δ᾽ DE; ἐν "Apret θ᾽ Boeckh, Bergk'-?, &&- "Apyei δ᾽ Bergk*, (ἕξ ἄρατ᾽" ἐν "Apyei) κἀν O. Ty Mommsen 6c(c)a (c) ἀρκάειν &áváccuv vett, unde ἀρκάς᾽ interpoll (ἤγουν νικῶν Mosch), gramm vett quid legerint (xal ἐν ᾿Αρκαδίᾳ δὲ ὅπως δεςπότης γέγονε τοῦ ς«τεφάνου) non liquet; ᾿Αρκάς᾽ oct Hermann ap Heyn 1798, ᾿Αρκὰς &váccuv idem 1809 opp I 250, quod receperunt Boeckh et Bergk!, postea displicuit auctori ipsi 'Apkáci uáccu praeoptanti opp VIII 123, 'Apkáav «ἄθλοις» (ἀνάςεων pro interpretamento vocis ἄναξ 108 accipiens) Kayser lectt P 36, ᾿Αρκάειν (épra» Rauchenstein! comm Pindd I 9, τά τ᾽ ἐν 'Ap- xáav (ἔργα) uapruprcor A. B. ἂν ἕξ Hartung, 'Apxáav áccov (sc io0Qv) Mommsen, ^A. ἄκρων (sc ἄναξ) Schnitzer progr Ellwang 1867, 28. 77, "A. OLYMPIA XIIT 169 ἐπ. € 109 Πέλλανά τε καὶ (ζεκυὼν 155 καὶ Méyap' Αἰακιδᾶν τ᾽ εὐερκὲς ἄλεος 110 ἅ τ᾽ Ἐλευεὶς καὶ λιπαρὰ Μαραθών ταί θ᾽ ὑπ᾽ Αἴτνας ὑψιλόφου καλλίπλουτοι πόλιες ἅ τ᾽ Εὔβοια" καὶ πᾶςαν κάτα 160 Ἑλλάδ᾽ εὑρήςεις ἐρευνῶν μάςςον᾽ ἢ ὡς ἰδέμεν. ἄνα, κούφοιειν ἐκνεῦςαι ποείν᾽ 116 Ζεῦ τέλει᾽, αἰδῶ δίδοι καὶ τύχαν τερπνῶν γλυκεῖαν. 165 Ses censor anon Phil Anz I 41, 'A. ἄνθεον (sc Oligaethidge) Maur chmidt CXXV, *A. tcrwp Christ! 'A. Écyev Riauchensteitt) Lit Centralbl 1870, 123, "'Apkáa βωμός | u. A. (Ζηνὸςν ἄναξ Hóman (ed 1876), 'A. «pác- cac» Bergk*, 'Apkácw (do^ ennell, ad priorem Hermanni denique coniecturam reflecbens 'Á. dccuv Ohrist*; plur& qui cupiat Ty Mommsen suppl 189, Jurenka Wien Studd XV 21, Haeberlin Wochenschr klass Phil - 1894, 344 adeat. Inter quae vv dd commenta principem facile locum obtinebit Bergkianum fáccox. Agebantur enim Lycaea in convalle inter duos quos nune Diaphorti (H Elias) et Stephani vocant montes patente (Paus VIII 38, 5, Ern Curtius Peloponn I 801: *'gerüwmiger Thalkessel, dholsniund; *Hochthal); cf ἐν gáccowc Κρονίου O III 28, ἐν Báccovav Ἰςθμοῦ I 11. Idem* óca δ᾽ 'Apk.? (καὶ ἐν 'Apx. δέ paraphr); .de- nique ut haec ad Oligaethidarum gentem universam potius quam ad Xenophontem referrentur, μαρτυρεῖ cqiv. coni idem? * 109 πελλάνα libri, corr Hermann ap Heyn; post πέλλανά τε dist Ty Mommsen; cf ad O Xi 19 οεἰικυὼν libri; prll 1168 112 xoi ἐν τῇ Εὐβοίᾳ. δὲ πάςῃ satis neglegenter paraphr καθ᾽ vett, κατὰ interpoll; prll II** 118 uàccov vett, corr Byz ἰδέμεν libri, quam lectionem testantur tres paraphrases vett; ὑπερβολικῶς δὲ εἶπεν, finge vero praemia unum in locum coacta; ἀριθμεῖν Hartung, τιθέμεν (86 ψῆφον) Bergk, óbéuev Maur Schmidt CXXV, btiuev Christ 114 ἀλλὰ libri (recep Mommsen, v nott metr) ἄνα (— ὦ ἄνα) Pauw p 101, ἀνὰ. koug. (praeeunte Mingarellio) Hermann 1798, ἄνα — ἀνάςτηθι) recte Kayser p 37 (c scholl vett), ἄνα, κούφοιςί μ᾽ ἐκν. chneidewin 115 τέλειε DE et vulgo (C5), τέλεαι B, τέλει C^ et interpoll (imperativum exponunt scholl recc), τέλει᾽ Boeckh, τελέαν Momm- sen (cf schol» αἰδῶ re δίδοι (δίδου AN*) vett, αἰδῶ διδοὺς interpoll (Her- mann 1798. 1817), αἰδὼ δίδοι Boeckh, αἰδῶ τε δὸς (114 dva — ὦ dva) Hermann opp 126 AZQIIIXOI ΟΡΧΟΜΕΝΊΩΙ ΠΑΙΔῚ ZTAAIEI --π-ν--υν-ου-- WI cL V b C. ΤῈ c ὡ συ D qies, A ns EAM E A; μι Lu Mises M cM A Ἔχω, ὦ ir AM ra LAETI E VE uae enu, ΩΝ D OA Ur SEE d TVA A οὐ UT T MUT MEM, UU NC. NEA —V— us — a UL wd —Ó -υν.υν.. ENERO OS icsc i uit C UU (CL gilet ime iii ea wf το πο ΟΣ ΣΝ ΝΣ 10. — Nuus λᾶς oido fila: UMP SP AK XU odd ES LAE d Kagiciuv ὑδάτων λαχοῖςαι ταί τε ναίετε καλλίπωλον ἕδραν, Strophas inaequales putabat Triclinius c scholl metr (p 19 et 289 ss Boeckh, 47 et 419 ss Ab). Strophae fine (verbis 'OX. τιμάν) terminatur codex Barcinonensis ab Ernesto Volger (Phil 18, 1862, 714—15) descri- ptus, Moschopulei generis qui videtur (Abel Wien Studd 4, 233; nec novi quidquara addiderunt Graux et Martin Nouv Arch des Miss scientiff et litt 2, 1892, 7). Omnino carminis partem novissimam intercidisse suspi- catur Leop Schmidt (Pind Leb 210), epodum Bergk* (vide infra). Metra ut in carmine brevissimo (cf O IV) alii aliter digerunt: 1 Boeckh! i αἵτε incisionem fecit, idem? post ὑδάτων, Hermann (ap Heyn et opp 127) post Aayoicoi (: φιληςι-) 1 et 2 iungebat &di κρατιςτόπαιδες quod e scholl Jongh elicuerat revocari posse ratus Bergk, 2 et 3 Fel Vogt (infra ad 13) 4--ῦ restituit Kayser (ἄνεται) probante Bergkio?, contra dicente eodem (Jahrbb class Phil 99, 1869, 185) 1 Boeckhii eorrectio (uéAdvó- 18 co -oi ceuv- 7) versui vereor ut satisfaciat, versum autem qui optime redintegrarunt aut ceuvàc Χάριτας (fr 95, N VII 28, Eur Hel 1341) laeserunt (Kayser) aut verborum collocationem pessumdederunt (Hermann et DES Nobis igitur quid relinquitur nisi ut aut homerico μείλανι πόντῳ abusi ithyphallicum membrum statuamus, aut asclepiadeum restituentes me- irorum inaequabilitiaàtem — .—,;;— excusari putemus nomine θεοί ad proprii nominis instar (cll O X 99, V 18; N VII 35. 70, I III-- IV 63)? Metricos antiquos v 1 Kagicíuv tribus syllabis pronuntiasse, v 12 cum libris ὦ ignorare patet. Eosdem nec 4 τὲ nec 15 ἐν agnoscere me docet Drachmann; quibus voculis omissis str v 4 metrum evadit v 9 non dissimile. 1 Aayoicai | αἵτε libri (etiam c); Aaxoicav Boeckh, θάλλοιςαν Hartung, OLYMPIA XIV . 171 ὦ λιπαρᾶς ἀοίδιμοι βαείλειαι Χάριτες Ἐρχομενοῦ, παλαιγόνων Μινυᾶν ἐπίεκοποι, b κλῦτ᾽, ἐπεὶ εὔχομαι cóv γὰρ ὔμμιν [6] τὰ τερπνὰ καί ὅ τὰ γτλυκέ᾽ ἄνεται πάντα βροτοῖς, εἰ ςοφός, εἰ καλός, εἴ τις ἀγλαὸς ἀνήρ. 10 οὐδὲ γὰρ θεοὶ ceuvüv Χαρίτων ἄτερ —Koipavéovri χοροὺς οὔτε δαῖτας ἀλλὰ πάντων ταμίαι [10] ἔργων ἐν οὐρανῷ, χρυςότοξον θέμεναι πάρα 16 10 Πύθιον ᾿Απόλλωνα θρόνους, αἰέναον ςέβοντι πατρὸς. Ὀλυμπίοιο τιμάν. ετρ. β΄ (ὦν πότνι᾽ ᾿Αγλαῖα φιλητί- 3 μολπέ τ᾽ €ógpocóva, θεῶν κρατίετου 20 παῖδες, ἐπακοοῖτέ vuv, Θαλία Te λαχοῖςαι, ταίτε pog quod virgula deleta retinui non sine dubitatione; nam αὖ ταί forma Pindaro non inusitata, ita ταί τε, τοί τε; τά τε apud eundem inauditae (cf fr 122, 3); quamquam τάς τε pro relativo usurpa- tum habes A 554, τοῖςί τε Sim 5, 7. Hiatus certe in arsi iamb aut troch nisi post solutam thesin non videtur ferendus esse cll P VIII 28. 96, N III 39 καλλίβωλον Cec et pars rece, καλλίπ. C minio suprascr man 1 et Ct 8 épxouevoó unus e Thomanis (E), item e Moschopp unus (9), ópx. rell omnes; prll II5* 4--- ὑμῖν rà τερπνὰ vulgo, τερπνά τε CPQ; cf nott meir γὙλυκέα γίνεται omnes libri εὺὑν ὑμῖν (ὕμμιν ἢ γὰρ τά τε κτλ, infra Λυδίῳ δ᾽ ᾿Ας. ἐν Tp. et μελεταῖς ἔν c^ (ἔν τε μελέ- ταις Hermanno suadente Boeckh, cóv γὰρ ὕμμιν τά γε τερπνὰ et infra Λυδῷ yàp (Λύδῳ. γὰρ Psuw p 106) 'Ac. et ἔν τε uc. Hermann ap Heyn 1817, κλῦτ᾽, ἐπεὶ εὐχόμεςθα᾽ cv γὰρ ὕμμιν τά τε τερπνὰ οὐ infra Λυδίῳ γὰρ 'Ac. et ἔν τε p. idem 1847 opp VIII 127, τὰ γλυκέ᾽ ἄνεται Kayser 1844 Wiener.Jahrbb Litt 105 p 108, probante Bergkio?**?. emen- dationem confirmat 8080] quamvis corruptum τὸ δὲ γίνεται ἀντὶ τοῦ ἀνύεται͵ C(N) 6 εἰ ςοφὸς ἢ καλὸς ἤ τις Hermann 1847, oic ςοφός Ahrens, κεὶ c. Bergk 7 οὔτε libri, οὐδὲ *confidenter correxit Schneide- win nullo non probante cepuvàv libri, ἁγνᾶν Kayser 1840 lectt P 929 (prob Bergk?) οὔτε θεοί ποτε ceuvüv Hermann 1817, οὐδὲ ceuvàv | ἄτερ- θεν Χαρίτων θεοί vel οὐδὲ γὰρ δίχα ceuvàv X. θεοί idem 1847, οὐδὲ γὰρ θεοὶ ἔμπαν Maur Schmidt ΟΧΧΥ͂, οὐδὲ γὰρ θεμερᾶν “θεοὶ (Hesych Geuépn- βεβαία, ςεμνή, εὐςταθής) recep Bergk* 8 κοιρανέοιςιν Boeckh? οὐδὲ Hermann 1847 . 9— 10 ἔργων ἐνουρανίων (c ὄφρα ἰδ.) xpuc. θέμ. (cxe-- 66v» | πὰρ ΤΤύθιον "Am. (c κόλποιει παρ᾽ εὐδόξοιο) Hermann 1847, TTv- θῷον (co κόλποιςι) Ahrens Philol 16 (1869) 52 11 àév(v)aov libri; prll II* 12 ὦ (P?)inseruit Heyne πότνια et τε libri (praeter ΟΝ ΡΟ. De κρατιςτόπαιδες v not metr 18 ἐπάκοοι νῦν libri (ἐπάκουοι νῦν Thom, οὗ ἐπάκουον ἐόντα Hes op 29), τίνεεθε subaudiendum, putant scholl, ἐπ- ákoot γένοιςθε gl C; ἐπάκοος veve0 Hermann ap Heyn 1798, émákoot τα- νῦν id ib 1817, ἐπάκοοι τὸ vOv idem 1847 o 127, ἐπακοοῖτέ vov Bergk (de verbo ἐπακοεῖν v tit lac IGA 86, Wilh Schulze qu epp 56, 2, de optativo Wackernagel KZ 33, 27), ἐπαΐοιτε Hartung, ἀκηκόοιτέ jeu 112 PINDARI CARMINA [15] ἐραείμολπε, iboica τόνδε κῶμον ἐπ᾽ εὐμενεῖ τύχᾳ 16 κοῦφα βιβῶντα᾽ Λυδῷ γὰρ 'Acómxov τρόπῳ 25 ἐν μελέταις T^ ἀείδων ἔμολον, — οὕνεκ᾽ Ὀλυμπιόνικος ἁ Μινύεια [20] «εὖ ἕκατι. μελαντειχέα νῦν δόμον Qepcegpóvac ἴθι, ᾿Αχοῖ, πατρὶ κλυτὰν φέροις᾽ ἀγγελίαν, 80 20 Κλεόδαμον ὄφρ᾽ iboic', υἱὸν εἴπῃς, ὅτι οἵ νέαν κόλποις παρ᾽ εὐδόξοις Πίεας ἐςτεφάνωςε κυδίμων ἀέθλων πτεροῖςι χαίταν. 8ὅ ' (debebat certe ἀκακόοιτε) Rauchenstein Jahrbb class Phil 77 (1865) 280, ἐπάκοοι γενέεθε Θάλειά τ᾿ (hoc cum codd BCXN) ἐραείκολπε Vogt diss ent IV (1880) 228—830 14 épacíuoXmov ió.? Bergk? ^ 15—16 λυδίῳ codd, Λυδῷ Páuw, alia virorum doctorum commenta v ad 4—5 àcj- πῖον .E (ilem in inscr EF), quam formam in titulis boeoticis minus fre- quentem habes ap Collitz 1 791^ (p 401), CIG Sept 1 1888 c 6 ἐν τρόπῳ libri et edd; cf nott metr 17 μινυεία Cre, tuentur Boeckh et Hermann, μινύεια libri vulgo, recep Bergk metro quidem correptionem aeolicam non postulante; ef O X 15 18 ceo libri (— N VIII 46) μελαντειχέα B. cum interpoll, μελαντείχεα vulgo, μελανοτειχέα (str v 7 codd lectione revocata; cf nott metr) Boeckh? (kl Schr V 385) 19 gepcepóvac B.DE, περε. CNPR ἐλθὲ (ἔλθε C) vett (recep Boeckh? —» xoipavéoiav), ἔχθ᾽ N (recep Bergk "5 c κοιρανέοντι), ἴθι interpoll (recep Boeckh!, Bergk; i Rip Ars ἴθ᾽ Hermann opp VIII 128 forma ἔλυθ᾽ merito repudiata. Nam «ut fuisse aliquando / (NS pleniores etiam praeter indic ἤλυθον consentaneum est, ita. historicis ut ita, dicam temporibus inauditae sunt, id quod in tanta verbi frequentia non levis momenti est. Quid quod inter centum fere hexametros epicos syll -ελθ- (-ηλθ-) nonagies secundae vel primae arseos " locum obtinet, in tertia et quarta sede ternis vicibus, in quinta ante . batrachom 155 (ἐξέλθωςι) nunquam invenitur? Parum igitur probabiliter et E 293 αἰχμὴ δ᾽ ἐξέλυθεν et hoc loco cepcegóvac ἔλυθ᾽ novavit Ahrens - Phil 16 (1860) 52 (quem utroque loco secutus est Christ; cf Rhein Mus 86, 1881, 37). Accedit quod neque Aeolensibus nec Doriensibus, de quibus quidem constet, formae pleniores in usu videntur fuisse. OCrudeliter ut solet ἔθελ᾽, "Axoi, περᾶν Maur Schmidt adn cr p 90, denique satis infeli- citer μόλε, vel εὐθι. coni Bergk*. De digammate vocis 'Ayi) nune quidem nulla dubitatio; cf Collitz 1181 A 36, Kretschmer gr Vaseninschr 67. Redeundum igitur erit ad Byzantinorum correctionem certe non malam 20. κλεοδάμῳ 8 solus, Κλεύδαμον Boeckh; prll II* νέον B solus 21 κόλποις EN, κόλποιει vul ε(ὐ)δόξοιο libri omnes; εὐδόξου Boeckh (idem vitium pap Bacchyl XVII 42, similia [-ow1 pro oic] Pind codd pas- sim), εὐδόξοις Bergk* (idem vitium O II 45 4, P IX 78 B); cf ad KY 6 . 29 'Fortasse hoc enuntiatum terminabatur voce Níxa, ut clausula orationis non sine gravitate epodum incohaverit? Bergk; de activa verbi forms (υἱὸς écrepávuce χαίταν) οὗ κόμας ávbhcavrec P X 40, crepavoüv T€ κρᾶτα Eur Bacch 177, prll II?*; οἱ 20 intellege πατρί ATO: « 4 gx ee d |o MewE inse dk VAM Ton τς Strophae EU A Ee df antcediui sns ME UE anra Auf πο "aues Nd Nf qe sn mer uuns ^ mn δ Mia Sue iji Pur Jit e SURE EET ὦ ω ραν ρος. qulNMdeb. 3 o ον σῦς 1{ῦ " | A LOI — CODUUIA 20M üBR UU L UU Messa men! cuc WEM σα θείως, —M—uy Epodi Στ νι κὸν ρῶς ων ας J — Vv υὐ--τἡὰ --ὐ--- —vv— vx ZUM REPRE. Ὁ) τῶ CTS wu wu.M. ir uu oS. iis Qu V BUM. .— GQU.L WU. Me VR Βάττον LEMMA E CLA Ee EE vui 0 Ob IL RC WA τς πο REEL τ. ΔΕ, En I oo. Lo sv uae 10 VAJMU LR — M Strophae vv 4 et 5 aut epodi 5. 6. 7 coniungere ausus est nemo. Ep vv 8 et 4 coniungebat Hermann (v ad 95) v 5 a prava mensura fecti miserrime vexaverunt Byz. vv ἢ et 8 Boeckhii in binos κιλίκιον 17 versiculos irem; t Ed Boehmer, quem secutus sum, in ultimo quidem epodi versu disguadente Boeckhio cum propter longiorum versuum in fine , tum propter incisionem post choriambum str v 2 Sirophae frequenti multo i nos) prohi sir 6 hiatu 24/95 et 68/69 siabilitum, O VIII sir 6, &dmissam quam neglectam. Coniungere versus (8 et 9 apud ur syll anc marépóc 59; de versus 9 (8 Boe) initio cf O append metr 8 7 VIII str 3/4, 116 PINDARI CARMINA crp. α Xpucéa φόρμιγξ, ᾿Απόλλωνος xai ἰοπλοκάμων εύὐνδικον Μοιςᾶν κτέανον᾽ τᾶς ἀκούει μὲν βάεις ἀγλαΐας ἀρχά, πείθονται δ᾽ ἀοιδοὶ ςάμαειν, 6 ἁγηειχόρων ὁπόταν προοιμίων ἀμβολὰς τεύχῃς ἐλελιζομένα. 5 καὶ τὸν αἰχματὰν κεραυνὸν ςβεννύεις αἰενάου πυρός. εὕδει δ᾽ ἀνὰ «κάπτῳ Διὸς αἰετός, ὠκεῖ- 10 αν πτέρυγ᾽ ἀμφοτέρωθεν χαλάξαις, ἀρχὸς οἰωνῶν, κελαινῶπιν δ᾽ ἐπὶ οἱ νεφέλαν ἀγκύλῳ κρατί, γλεφάρων 15 ἁδὺ κλάΐετρον, κατέχευας᾽ ὃ δὲ κνώεςων ὑγρὸν νῶτον αἰωρεῖ, τεαῖς 10 ῥιπαῖει καταςχόμενος. καὶ γὰρ βια- τὰς "Apnc, τραχεῖαν ἄνευθε λιπών ἐγχέων ἀκμάν, ἰαίνει καρδίαν : 20 κώματι, κῆλα δὲ καὶ δαιμόνων θέλγει φρένας, ἀμφί τε Λατοί- ba ςοφίᾳ βαθυκόλπων Te Moicáv. ἐπ. α΄ ὅεςα δὲ μὴ πεφίληκε Ζεύς, ἀτύζονται βοάν : 26 ᾿Τιερίδων ἀΐοντα, γᾶν τε καὶ πόντον κατ᾽ ἀμαιμάκετον, 15 ὅς τ᾽ ἐν αἰνᾷ Ταρτάρῳ κεῖται, θεῶν πολέμιος, 80 Τυφὼς ἑκατοντακάρανος᾽ τόν ποτε Κιλίκιον θρέψεν πολυώνυμον ἄντρον᾽ νῦν ve μάν ταί θ᾽ ὑπὲρ Κύμας ἁλιᾷρέες ὄχθαι Integrum carmen periit in cod B 4 éynax- fragm Neap (Borb II D 2) et unus de Moschopp, rece Bergk! (*-* non item), ἀγης. vulgo; prl II? τῶν φροιμίων Er Schmid, προυοιμίων c Moschopulo Ed Boehmer; est licentia primi systematis; prl II! — 6 áevw(v)áou libri; prll II! ἀετὸς DE! χαλάξαις Cw, -Eac rell 8 βλεφ- DC* xAoicrpov vett, κλαῖςτρον μὰν Mosch, xAóictpov Tricl 10 xaracyóuevoc C, καταγχόμενος Vatt 19. xdpari C (c lemm et schol C), κώμῳ Vatt; κῆλα δὲ κώματι (*nam ἰαίνει καρδίαν iung c verbis ἀμφί τε κτλ) Bergk βαθυκόλπων] ἰοπλοκάμων paraphr, unde Fio- κόλπων ὃ Bergk 18 ἀτύζονται CE, tuetur paraphr 25 et Plut qu symp 9, 14, 6, adv Epis 18, de superst 5, ἀτύζεται F*PQV schol 29, ἀτύζηται DG 14 áiovrec? Boeckh n er 434, recep Boehmer; de metro ad 4 16 formam ἑκατοντακ. contra Naberum defendit Herwerden studd 23 17 lege Κἴλ.; de absurdo schol Aesch Prom 351 cf W Schulze qu epp 164 n PYTHIA I 111 Cixeia τ᾽ αὐτοῦ πιέζει ᾿ 86 19» crépva λαχνάεντα᾽ κίων δ᾽ οὐρανία cuvéyei, 20 νιφόεςς᾽ Αἴτνα, πανέτης 20» χιόνος ὀξείας τιθήνα" τᾶς ἐρεύγονται μὲν ἀπλάτου πυρὸς ἁγνόταται | 40 ἐκ μυχῶν παγαί᾽ ποταμοὶ δ᾽ ἁμέραιειν μὲν προχέοντι ῥόον καπνοῦ αἴθων᾽" ἀλλ᾽ ἐν ὄρφναιειν πέτρας φοίνιςςα κυλινδομένα φλὸξ ἐς βαθεῖ- él 45 av φέρει πόντου πλάκα civ πατάγῳ. 25 κεῖνο δ᾽ ᾿Αφαίετοιο κρουνοὺς ἕρπετόν δεινοτάτους ἀναπέμπει᾽ τέρας μὲν θαυμάειον προειδέεθαι, θαῦμα δὲ καὶ παρεόντων ἀκοῦςαι, 50 ἀντ. β΄ οἷον Αἴτνας ἐν μελαμφύλλοις δέδεται κορυφαῖς καὶ πέδιμ, «τρωμνὰ δὲ χαράς- Coic'! ἅπαν νῶτον ποτικεκλιμένον κεντεῖ. 55 εἴη, Ζεῦ, τὶν εἴη ἁνδάνειν, 30 ὃς τοῦτ᾽ ἐφέπεις ὄρος, εὐκάρποιο ταί- ας μέτωπον, τοῦ μὲν ἐπωνυμίαν κλεινὸς οἰκιςτὴρ ἐκύδανεν πόλιν γείτονα, ΤΤυθιάδος δ᾽ ἐν δρόμῳ κάρυξ ἀνέειπέ νιν ἀγγέλ- 60 λων Ἱέρωνος ὑπὲρ καλλινίκου : ἐπ. β΄ ἅρμαςει. ναυςιφορήτοις δ᾽ ἀνδράει πρώτα χάρις . — 5 ἐς πλόον ἀρχομξοις πομπαῖον ἐλθέϊν οὖρον ἐοικότα γάρ 20 πάνετες libri et scholl, πανέτης᾽ olim Christ, quod recepi coll πεμπταῖον γεγενημένον O VI 53, χρυςᾧ μεςονύκτιον veipovra I VIL 5 τι- θάνα C (schol Ὁ) 28 αἴθωνος dett 24 xvMvbouévac? Thiersch 26 προςιδέεθαι CEre (Gell XVII 10, 9, cod vet Macrob V 17, 9), ibéc8at V, πυθέεθαι C'DE, τε ἰδ. Mosch, τι πυθ. Tricl; θαυματὸν ἄντα ibécOot Kayser lectt P 40 παρεόντων C (idem Gellius, quamquam παρέντων libri; παρεόντων rursus Macrob), παριόντων ΠΥ, παρ᾽ ἰδόντων Koraes lettres inéd p 38 (Cobet NL 144) contra usum poetae, προςιδόντων Hecker Philol V 442 — AKOICAI (calami lapsu an per pseudaeolismum?) cod vet Macrobii V 17, recepit ἀκοῖςαι c Mommseno? quod mirere Boehmer 27 μελαμφύλλου Herwerden studd 24; at Aetna omnis minime est nigra frondibus, sunt pleraque inferioris montis cacumina; ceterum cf ad N M6 29 àvbávew libri, ávb- Er Schmid; prll II? 80 ταίη D 82 ἀγγέλων ὡς D 88 πρώτα (πρῶτα) vett, πρώτοις paraphr, πρῶτον Mosch 84 ἐρχομένοις C (— schol N I 49 [p 36, 5 Ab], ubi ἀρχ. D solus) Poetae lyr. graec."I.r. ed. Schroeder. 13 .118 PINDARI CARMINA 86 καὶ τελευτᾷ geprépou vócrou τυχεῖν. ó,b& λόγος ᾿ ταύταις ἐπὶ ευντυχίαις δόξαν φέρει 10 λοιπὸν ἔςςεεθαι ςτεφάνοιςί νιν ἵπποις τε κλυτάν καὶ εὑν εὐφώνοις θαλίαις óvupacráv. Λύκιε καὶ Δάλοι᾽ ἀνάςεων 89» Φοῖβε, Παρναςςοῦ τε κράναν KacraMav φιλέων, 75 40 ἐθελήςαις ταῦτα νόῳ 40» τιθέμεν εὔανδρόν τε χώραν. CTp. Y ἐκ θεῶν γὰρ μαχαναὶ πᾶςσι Bporéaic ἀρεταῖς, 80 καὶ copol καὶ χερεὶ βι- ταὶ περίγλωςςοί τ᾽ Épüv. ἄνδρα δ᾽ ἐγὼ κεῖνον αἰνῆςαι μενοινῶν ἔλπομαι μὴ χαλκοπάρᾳον ἄκονθ᾽ ὡςείτ᾽ ἀτῶ- voc βαλεῖν ἔξω παλάμᾳ δονέων, 865 45 μακρὰ δὲ ῥίψαις ἀμεύςεαςθ᾽ ἀντίους. εἰ γὰρ ὃ πᾶς χρόνος ὄλβον μὲν οὕτω καὶ κτεάνων bóciv εὐθύ-᾿ νοι, καμάτων δ᾽ ἐπίλαςιν παράςχοι. 90 ἀντ. Y' 2; ἦ κεν ἀμνάςειεν, οἵαις ἐν πολέμοιο μάχαις 95 ἐν καὶ τελευτᾷ prava O VII 26 recordatione ἢ σου vett (praeter CPQ), unde κἀν τελ. Mosch (prob Stahl ind lect Münster 1891/92 p 7), ἐν del Tricl, ἐν xal τελευτὰν corr in τελευτῇ V; φερτέρου CiESIP, φερ- τέρα ΘΕΙ͂ΟΣ all (τέλους εὐδόξου, neglecto vócrov, paraphr) xai τελευτὰν qeprépav (ut esset subi) Boeckh, φέρτερ᾽ àv Ahrens Phil ie 55, xal τελευτᾶς φερτέρας Bossler de praep 76; de καί ad O ΠῚ 888 87 éce- c0oi libri, corr Calliergus (et ἘΣ «τεφάνοιειν om viv (per haplogr) vett, ςτεφάνοιειν ἱππείᾳ τε E (αὶ in P I non pertinet ad recensionem Ambro- sianam), similiter crepávotav ἵπποιςί τε Calliergus (et X^"), νιν crepávot- cv Mosch, ἐν crepávoic τε Tricl, crepávotci viv? Heyne, Boeckh 88 θαλείαις C ὀνομαςτάν non pauci ( 89 δάλοι᾽ Cc (δάλι᾽ 2c) Tricl, δάλοιο vett vulgo, báAou Mosch, quod c Boeckhio praefert Heimer studd P pi4 Tapvac()G CiDE, -c(c)i quidam e dett, dativum recep Ty Momm- sen, -co0 C*, quod recipere solent, -cce0 τε, Bergk; de -cc- prll 1189 40 εὐανδροῦν Hermann Ti 115; zeugma verbi τιθέμεν bene defendit Sehneidewin; post νόῳ dist Hartung Boehmer 42 xal x. xol c. C 44 χαλκοπάρειον E, -mápaov vulgo, -mápqov Ahrens d d 148; prll II** 45 ῥίψας vett, corr een ny áueócacó'" CDGPQU (gl Hesych et paraphr), ἀμεύςεςθ᾽ CEV ; Erdmann us synt 59 ἐναντίους CO 47 àv uváceev libri, ἀναμνήςειεν schol*, á(u)uvácetev id; IV δέ Tapacydv (46) μηκέτ᾽ ἀμν. Stahl ind leet Münster 1891/92 p 9 οἵαις ἐν .πολέμοιςι μάχαις libri, ὁποίας ἐν πολέμοις ὑπέμεινε μάχας paraphr, ἐν πο- λέμοις ambigue schol; οἵαιειν πολέμοιο Hecker Phil ὅ — 448 (cf O II ἢ οἵαις ἐν πολέμοιο Bergk, οἵαις ἐμπολέμοιςι 'bellicis Ahrens Phil 55 PYTHIA I 179 τλάμονι ψυχᾷ παρέμειν᾽, ἁνίχ᾽ εὑρίεκοντο θεῶν παλάμαις τιμάν οἵαν οὔτις “Ἑλλάνων bpémet 95 50 πλούτου «τεφάνωμ᾽ ἀγέρωχον. νῦν τε μὰν τὰν Φιλοκτήταο δίκαν ἐφέπων ἐςτρατεύθη᾽ εὺν δ᾽ ἀνάγκᾳ νιν φίλον καί τις ἐὼν μεζγαλάνωρ ἔεανεν. φαντὶ δὲ Λαμνόθεν ἕλκει 100 τειρόμενον μεταβάςοντας ἐλθεῖν ἐπ. τ΄ fipoac ἀντιθέους Tloíavroc υἱὸν τοξόταν᾽ ὃς ἸΤριάμοιο πόλιν πέρεεν, τελεύταςέν τε πόνους Δαναοῖς, 105 65 ἀςθενεῖ μὲν χρωτὶ βαίνων, ἀλλὰ μοιρίδιον ἦν. οὕτω δ᾽ Ἱέρωνι θεὸς ὀρθωτὴρ πέλοι τὸν προςέρποντα χρόνον, ὧν ἔραται καιρὸν διδούς. 110 Μοῖςα, καὶ πὰρ Δεινομένει κελαδῆςαι πίθεό μοι ποινὰν τεθρίππων᾽ 59» χάρμα δ᾽ οὐκ ἀλλότριον. νικαφορία πατέρος. 116 60 ἄγ᾽ ἔπειτ᾽ Αἴτνας βαειλεῖ 60» φίλιον ἐξεύρωμεν ὕμνον. 48 εὑρίεκοιτο Thom Tricl, recep Boeckh! (n er 487) παλάμαιει vett $1 ἀνάγκα(ᾳ) μιν φίλον libri, omisso pronomine ἀναγκαίᾳ quod Boeckh dedit in lemmate scholl unde hauserit nescitur nec confirmat paraphr (αὐτόν, τὸν Ἱέρωνα δηλονότι), idem scribi iussit Hermann 1834 (opp VII 113), ἀνάγκᾳ μὴ φίλον Rauchenstein comm 1I 6 (recep Bergk), viv vócou (e paraphr) Ty Mommsen, μὰν φίλον, viv εἰφλόν, πρὸς cipAóv alii; librorum scripturam defendit Heimsoeth P erste pyth Ode Bonn 1859 17 δῷ μεταλ(λ)άς(ϑοντας (-λ- C, -c- libri et scholl, μέτα Aócovrac ermann ap Heyn (μέτι: Aácovrac 'dissimulantes qui essent? --- λάθοντας exspectes — idem 1884 opp VII 118), uerafácovrac mutatione lenissima (AA: B) amicus Boeckhii (Phil Buttmann an Heindorf? cf P II 82; in idem incidit coll ΟἹ 42 Kayser 1 P 41), uexaváccovrac Wakefield ad Soph Phil 208 (prob Hermann 1839 ópp VII 113 n), μεταμείψοντας Ahlwardt, uera- μείβοντας Boeckh, μέτ᾽ ἀλύεςοντας ("petiisse ultima inopia pressos?) Ahrens Philol 16 (1860) 55, ueravá£ovrac Bergk (at ἀνάγειν ut 510 deducere, uerav- ἀγεῖν hoc loco quid sit obscurum). Sed acquiescendum videtur in ànonymi Boeckhiani coniectura uerafáccvrac, nisi forte ambigis quonam transpor- tantes Philoctetam quonam venerint heroes illi, aut offendis in vocabulo βαίνειν 52—856 bis repetito; sed cf prll II** — 58 ἥρωας codd; prll II** $4 πόνον I c Thomm δῦ μοιράδιον Ὁ, eadem forma est in libb Ath II 61^ (Eurip epigr) 56 οὕτω δ᾽, Ἱέρων, θεὸς et (57) ἔραςαι Minga- relii, Ἱέρωνί τις Hermann opp VII 118, Ἱέρων. θεὸς Ahrens kl Schr I 71 (cf Hermann opp VIII 88), θεὸς «ωτὴρ Hartumg; prll 1656 οὐ nomm propr Ocu- (Oov-) apud Fick et Bechtel 143 ss 55 παρὰ Co: cum melio- stein et c paraphr, περὶ Coe PQV, πὰρ corr Byz 59 πείθεο velt, corr Tric 12" 180 PINDARI CARMINA , crp. ὃ . τῷ πόλιν xeívav θεοδμάτῳ civ ἐλευθερίᾳ ; Ὑλλίδος cróOuac Ἱέρων 120 ἐν νόμοις Ékricce* θέλοντι δὲ Παμφύλου καὶ μὰν Ἡρακλειδᾶν ἔκγονοι : ὄχθαις ὕπο Ταὐὔγέτου ναίοντες ai- εἰ μένειν τεθμοῖειν ἐν Αἰγιμιοῦ 65 Δωριεῖς. ἔεχον δ᾽ ᾿Αμύκλας ὄλβιοι 125 Πινδόθεν ὀρνύμενοι, λευκοπώλων Tuvbapibüv βαθύδοξοι γείτονες, ὧν κλέος ἄνθηςεν αἰχμᾶς. ἀντ. δ΄ Ζεῦ τέλει᾽, αἰεὶ δὲ τοιαύταν "Auéva παρ᾽ ὕδωρ 180 αἷςαν ἀςτοῖς καὶ βαειλεῦ- cv διακρίνειν ἔτυμον λόγον ἀνθρώπων. εὖν τοι τίν κεν ἁγητὴρ ἀνήρ, 70 υἱῷ τ᾽ ἐπιτελλόμενος, δᾶμον τεραί- 135 puv τράποι εύὐμφωνον ἐς fjcuxíav. : λίςεομαι veücov Κρονίων, ἅμερον 61 κλεινὰν CE θεοδμήτω MY?; prll II?! 62 £kxric(c)e: θέλοντι Vatt, ἔκτιςεν. ἐθέλ. C, Ékricc". ἐθέλ. Boeckh παμφύλω E, -Aou vulgo 63 κἀλκᾶς Ἡρακλείας ἔκγονοι Hartung; Heraclidas intellege Hyllos coll O IX 56 65 δωριεῖς E. (Bergk), δωριῆς vulgo; Δωρίοις Hermann opp I 255, recep Boeckh 67 τέλει 1) (Schmid), 1éXev' CE, ὦ Ζεῦ τέλειε paraphr (Boeckh) Loeus obscurus: ambigunt utrum τοιαύταν oicav (Hermann) an ἔτυμον λόγον (Boeckh) verbi διακρίνειν subiectum esse dicant; neutrum recte. Infinitivum optative dietum accipias (ut ap εὔχομαι O VIII extr) verbumque ad duos illos accusativos ἀπὸ κοινοῦ positum: 'semper talem sortem (qualis 61—66 illustratur) civibus et regibus definias verum (effi- ciens, ut viv φίλον 60 minium de civitatis hbertate, felicitate, gloria sermonem'; prllII?*. Neque aliud quidquam si non intellexit, at tamen legit paraphrasta. Coniecturae inutiles: αἰεὶ πόροις Toíav .. . βαςιλεῦειν, διακρ. Hartung, αἰεὶ δίδοι ταύταν Bossler de praepos. ap P usu 30, αἰεὶ δὲ δὸς ταύταν (vel αἰεὶ δὲ τοιαύταν ... δίδοι κρίνειν) Ty Mommsen, δίδοι, κραίνειν τ᾽ vel δίδοι κραίνων Bergk, διακρίνει᾽ ἔτυμον λόγος Ju- renka Wien Studd XV 18 69 τέκεν) Cac. ἀγητὴρ CacE (ἀγηςτὴρ Cro, ἀγιςτὴρ D, ἁγιςτὴρ vel ἁγηςτὴρ all; prll II*.— 70 υἱῷ τ᾽ libri om- nes, υἱῷ γ᾽ Bothe (Boeckh?) υἱῷ (om t) dy Mommsen suppl 166; defen- dit particulam τε Boeckh? (kl Schr V 885) cl N XI 45, recte, quamquam et illic et P VI 46 anteit verbum finitum, ut facile iterum subaudiri pos- sit ('idque facimus', 'idque fecit), hic arctius inter sé cohaerent duo nomina, quasi dixerit poeta αὐτὸς μὲν dpyuv, vip τ᾽ ἐπιτελλόμενος; cf etiam O VII 5 simm δᾶμον Yep. CE, δᾶμόν τε γερ. sive interpolatione sive dittographia vulgo, ὃ. τ᾽ ἀγείρων interpolavit Hartung ἐς C c scholl, om Vatt, defuisse in archetypo contendi nequit ἡευχίαν libri; prll II?! 271—572 ἅμερον fuerunt qui cum verbo veücov coniungerent (teste Tri- clinio 447, 13 Ab, quos sequitur Madvig adv cr I, 1871, 187), veücov — PYTHIA I 181 ὄφρα κατ᾽ οἶκον ὁ Φοίνιξ ὁ Tupcavüv τ᾽ ἀλαλατὸς ἔχῃ, ναν- cícrovov ὕβριν ἰδὼν τὰν πρὸ Κύμας, 140 ἐπ. δ΄ οἷα Cupakocíuv ἀρχῷ δαμαςθέντες πάθον, ὠκυπόρων ἀπὸ ναῶν ὅ cqiv ἐν πόντῳ βάλεν ἁλικίαν, 146 75 Ἑλλάδ᾽ ἐξέλκων βαρείας δουλίας, ἀρέομαι πὰρ μὲν (αλαμῖνος ᾿Αθαναίων χάριν μιεθόν, ἐν (πάρτᾳ δ᾽ ἐρέω πρὸ Κιθαιρῶνος μάχαν, 150 ταῖει Μήδειοι κάμον ἀγκυλότοξοι, παρὰ δὲ τὰν εὔυδρον ἀκτὰν 79» Ἵμέρα παίδεςειν ὕμνον Δεινομένεος τελέςαις, 80 τὸν ἐδέξαντ᾽ ἀμφ᾽ ἀρετᾷ, 155 800 πολεμίων ἀνδρῶν καμόντων. | crQ. € καιρὸν εἰ φθέγξαιο, πολλῶν πείρατα cuvravücoic ἐν βραχεῖ, μείων ἕπεται μῶμος ἀνθρώπων, ἀπὸ γὰρ κόρος ἀμβλύνει 160 αἰανὴς ταχείας ἐλπίδας" ibóv paraphr iungebat, ἅμερον --- ἔχῃ Tricl, ἔχῃ — ὕβριν Lehrs Rh Mus 30, 1875, 92; ἅμερος Hartung, quod placuit Bergkio, mihi ne graecum quidem videtur. Pindarus cum posset dicere ἡςύχως ἔχειν et κατ᾽ οἶκον ἔχειν, tranquillitatis atque mansuetudinis notionem ab hominibus (vel & deo) ad domum transferre maluit 72 ἀλαλητὸς CE 129—178 post Kópac vulgo plenius dist, Boeckh recte iung οἵαν ὕβριν vaucicr. 74 ὅς cpiv Εἰ c interpoll βάλετ᾽ ἁλ. O, βάλετ᾽ ἀλ. E, βάλεθ᾽ ἁλ. D, ἐνέβαλε paraphr; βάλεν Hecker Phil V 439, quod recipere eo minus du- bitavi, quod amantior paullo est P formae activae (cf τρέψαις ἔμβαλεν 12 et prll II*9) ^ 25 δουλείας vett, bouMac Mosch, recep c Heynio Bergk; prll II**^ αἱρέομαι CE, αἱρέομαι D, ἁρέομαι Mosch, ἐρέομαι unus aut duo recc (probavit Mommsen); ἀρέομαι Dawes 1745 miscell cr 98, quod ib recipiunt; cf ad I VI 60. 76 παρὰ D ἀθην. CD χάρις Ca 71 δ᾽ ἐρέων Bothe et Boeckh ('debebat vel λέγων vel εἰπών dici Schneidewin), bé κλέων Christ! τὰν πρὸ C et o, om τὰν EF soli 78 coia b per Bergkio — Mfjbet EF soli (οὐ Mosch), Μῆδοι vulgo, Μῆδσι μὲν Triel μάχαν τλᾶςειν, (dc) Μῆδοι (pugnam ausis, cum ..., si recte Ly coni Bergk. Μάδειοι propter formam cypr Mábor 60, 1 (Collitz; Wilh Schulze qu epp 304, 1; prl II** — 79 πὰρ δὲ vett, corr 'Tricl ἔνυδρον Ce, eóavbpov Es δεινομένευς Mosch, Boeckh; prll II** TeAéc(O)a()c libri, τελέςαιν ὃ Bergk; ceAécu scriberem aut (cl 81) v£A€- cov, nisi praestare videretur archaicam quasi structurae duritatem (cll supra v 70 et schol 152*) intactam relinquere 80 τὸν émpátovr' Stahl ind lect Münster 1891/92 p 15 καμνόντων E 81 cuvrovócac DE 82 μεῖον C 88 aiavóc Tricl ἐλπίδας libri, διανοίας exponit paraphr (Boeckh confert schol P II 89); de lectione ed Rom dmábic Philol 56, 1897, 81 182 PINDARI CARMINA ἀςτῶν δ᾽ ἀκοὰ κρύφιον θυμὸν βαρύ- vet μάλιςτ᾽ ἐελοῖειν ἐπ᾽ ἀλλοτρίοις. 86 ἀλλ᾽ ὅμως, kpéccov γὰρ οἰκτιρμοῦ φθόνος, μὴ παρίει καλά. νώμα δικαίῳ Ἱπηδαλίῳ crparóv* ἀψευ- 16ὅ δεῖ δὲ πρὸς ἄκμονι χάλκευε τλῶςςαν. ἀντ. € εἴ τι καὶ φλαῦρον παραιθύεςει, μέγα τοι φέρεται 170 πὰρ ςέθεν. πολλῶν ταμίας ἐεςί᾽ πολλοὶ μάρτυρες ἀμφοτέροις microf. εὐανθεῖ δ᾽ ἐν ὀργᾷ παρμένων, 90 εἴπερ τι φιλεῖς ἀκοὰν ἁδεῖαν oi- εἰ κλύειν, μὴ κάμνε λίαν δαπάναις" 175 ἐξίει δ᾽ ὥςπερ xuBepvárac ἀνήρ icríov ἀνεμόεν. μὴ δολωθῇς, ὦ φίλε, κέρδεειν εὐτράπ- λοις᾽ ὀπιθόμβροτον αὔχημα δόξας 180 ἐπ. € οἷον ἀποιχομένων ἀνδρῶν δίαιταν μανύει καὶ λογίοις καὶ ἀοιδοῖς. οὐ φθίνει Kpoícou φιλόφρων ἀρετά. 96 τὸν δὲ ταύρῳ χαλκέῳ καυτῆρα νηλέα νόον 18ὅ ἐχθρὰ Φάλαριν κατέχει παντᾷ φάτις, οὐδέ νιν φόρμιτγες ὑπωρόφιαι κοινανίαν 84 ἐςθλοῖειν CD 8B xpeiccov ΟΕ: (c cod Vindob Stob Aníth III . 712 H), κρεῖττον ΕἸ, kpéccov unus e Tricl in lemmate, xpéccuv DV (quod recipiunt) xpelccuv .E, ἀμείνων videtur esse in libris AP X 51, 1; dialectum recte observavit recensio Vaticana, substantivam praedicati naturam Ambrosiana, cf οὐκ ἀγαθὸν πολυκοιρανίη B 204, xpeiccov A. p. 1 190, Eur suppl 488, fr 7. 825, 1 N* οἰκτιρμοῦ CE (— Stob 1*8 c Herodn II 946, 10 ΚΥΡΊΩΝ, Tricl, -μῶν DPQV ('selectius? Boeckh) 88 ápporépoii vett, corr Byz 90 ἀεὶ vett, corr Mosch 91 ὥςπερ C, ὥςτε DE — 92 áveuóev mexáca()c vett, ἀμπετάςας Byz, werácac eiecit Cal- liergus, ἱστίον eiciebat Ahrens Philol XVI 55 ὦ φίλε, xépbeav εὐτραπέλοις vett (évrp. C^ all), transposuit (eótp. xépbec) Moschop, ὦ φίλος, εὐτρ. gr Hermann ap Boeckh, ὦ φίλ᾽, ἔυτρ. képbecc' k (cf éupp. P 129, ἐύδμ. XII 3), contra usum poetae nunquam (aut post -c- aut post -cc) in dativis III decl i sonum, elidentis, eürpémroi? Ty Mommsen, εὐτράπλοις Buecheler ap Ed Boehmer, rectissime hoc quidem, exemplis usus ἔπλετο πλέθρον ὄρμενος, quibus adde crugeAóc: crugAóc ap Aeschylum ὀπιθόμβροτον .D solus (Mosch), ómceópfporov vulgo, ómceófp. Ez, óm- cófporov Tricl καύχημα ΡΟ 98 olov vett vulgo, otov U c ye scholl 94 φθινεῖ Er Schmid; de mensura φθίνω cf I VIII 46, Epich 170, 13 Kaib et τἵνεεθαι P II 24 96 καυςτῆρα PQ νηλεονόαν᾽ Her- mann ap Heyn; v not metr 96 mavrà CD, παντᾷ G solus, πάντα E 97 μιν libri; prll II'? ὑπωρώφιοι C Pro κοινωνίαν (libri) vido ne non modo xoiavíav, verum etiam ξυνανίαν restituendum sit; nam κοινᾶνι PYTHIA 183 . μαλθακὰν παίδων ὀάροιει δέκονται. 190 — τὸ δὲ παθεῖν εὖ πρῶτον ἀῤθλων᾽ ο΄ 99» εὖ δ᾽ ἀκούειν δευτέρα μοῖρ᾽" ἀμφοτέροιει δ᾽ ἀνήρ 100 ὃς ἂν ἐγκύρεῃ καὶ ἕλῃ, 1000 crépavov ὕψιςτον δέδεκται. , 19ὅ IIl 28 eu pos cgi sae ury pd alia (adi xotvóc) exempla aut dikmicis aub metricis excusari rationibus videntur, vocabulum autem a E£uv(ao)vóc descendens πᾷ τὴ Archilocho notum 86, 2; ' prll II** ^ μαλθακᾶν C δέχονται libri, corr . IEPONI XYPAKOTXIOI APMATI Strophae MAJ V MAJ V LL M LM — VU vM. NAJA LL AU cde ----, --οοῆἶἯν..ὄ.ὄ-- ἀπὸ τ ΟΣ ENDE A δ ὦ ΕΣ JEDER" uus NK ES VUL oO JOE UU E UL UAE UU IL du B zu gw EC ἄρας - adus NJ SAU Adi apego το TOS 26a MAIN MM es Vu LI xus M UNE περ ioa τα Ὁ ἐιείμις τ ale --.ν--ὧὖ ENGL V ΠΌΤΗ TUM NI Epodi hat s VC Mo HER V VIRIS Vr C A "T pidto/osime co τς Fi. a pelo v dA), ΝΣ i, ud VAEINNSASA Ὁ TIT giae Ὁ RC Vu. uu. LL IS Uu Ue. uuu 2 Ug. AS. y NIMIRUM EAMUS MA eeu M cie fx d 4... ἐν (5) ---"“-- --π-οῦύ---ῆὔἶῦ-- pou s Us αι ως. ᾿ς τῷ VI SE IRE CO RU ἐς TU arsi dC. U pA Mes Ar SEDEUB: ut ies pec iiam c crQ. α΄ Μεταλοπόλιες ὦ Cupáxocat, βαθυπολέμου Ep vv 5.6 (3. 4 Boeckhii) aut 8. 9 (6. 7 B) coniungere nemo est ausus. At Boeckhii vv 1 et 2 in binos versus divisit Ed Boehmer, recte; de iisdem membris modo uno versu comprehensis modo separatis cf O IX str vv 3—8. De v 90b (bé τινος in versus initio) nott metr O II. Pedes tribreves in versuum initiis si quis cll epodi vv 2. 3. 5. 8. 10 ὦν discribere maluerit, equidem non repugnabo. De.membro ultimo Heph p 45, 2 W, Pind I VIII 1. 1—56 perierunt in B 1 cupáxoucm C, -koccoi vett vulgo, -κοςαι interpoll βαθυπτολέμου D (cf O II 7 AD) ESO [PYTHIA II] 185 τέμενος "Apeoc, ἀνδρῶν ἵππων τε cibapoyxap- μᾶν δαιμόνιαι τροφοί, 5 ὔμμιν τόδε τᾶν λιπαρᾶν ἀπὸ Θηβᾶν φέρων μέλος ἔρχομαι ἀγγελίαν τετραορίας ἐλελίχθονος, ὅ εὐάρματος Ἱέρων ἐν à κρατέων τηλαυγέειν ἀνέδηςεν ᾿Ορτυγίαν ετεφάνοις, 10 ποταμίας ἕδος ᾿Αρτέμιδος, ác οὐκ ἄτερ κείνας ἀγαναῖειν ἐν χερεὶ ποικιλ- ανίους ἐδάμαςςε πώλους. 1ὅ SE e ἀντ. α ἐπὶ γὰρ ἰοχέαιρα παρθένος χερὶ διδύμᾳ 10 ὅ τ᾽ ἐναγώνιος Ἑρμᾶς αἰγλάεντα Tí0nci κός- μον, ξεςτὸν ὅταν δίφρον 20 ἔν θ᾽ ἅρματα πειειχάλινα καταζευγνύῃ ςθένος ἵππιον, ὀροςοτρίαιναν εὐρυβίαν καλέων θεόν. ἄλλοις δέ τις ἐτέλεςςεν ἄλλος ἀνήρ εὐαχέα Bacieüctv ὕμγον ἄποιν᾽ ἀρετᾶς. 26 18 κελαδέοντι μὲν ἀμφὶ Κινύραν πολλάκις φᾶμαι Κυπρίων, τὸν ὁ χρυςοχαῖτα προφρόνως ἐφίλης᾽ ᾿Απόλλων, 80 ἐπ. α΄ ἱερέα κτίλον ᾿Αφροδίτας" ἄγει δὲ χάρις 17^ φίλων ποί τινος ἀντὶ ἔργων ὀπιζομένα᾽ c& δ᾽, ὦ Δεινομένειε παῖ, 2 εἰδηροχ. E c Ambrr ὃ ὕμμιν vett, ὄμμιν interpoll ἀπ᾽ "A0n- νᾶν Dionys Phasel ἃ ἐλελείχθονος (*quod ex ἐλελεείχθων ortum, quem- admodum ταλαίφρων ex raAacippwv"? Bergk; fuerunt etiam qui verbum ἐλελίζειν (vibrare) ex antiquiore poesi expellerent 7 τὰς libri, ἃς Her- manp ap Heyn 8 supra ἀγαναῖςιν scripta habet εὖ et ἐπιτηδείαις C^, εὐαγαναῖειν iunctim ΤῸ (cf ἀγανώπιδος — εὐρφθάλμου Hesych) 9 xepi C, χειρὶ E 10 ai[Aàvra vett valgo. αἰγλάεντα (I* [Ven 465], -'evra U ] Bergk; prll II*! — 11 τ᾽ ἄρματα CocD, τ᾽ ápu. Cre, θ᾽ ἅρμ. E; prll II! 12 ἵππιον 7 solus, ὕππειον vulgo, retin Ty Mommsen; prll 1169 14 εὐαυχέα D (c schol* Rom) — de virgula post ὕμνον deleta ad P IX 4 16 xpucoxoírac vett, -χαίτα Mosch 17 χάριν E? ποί τινος (Q, Toírwvoc vulgo, moi τινος V) libri, moíviuoc Jer Spigel ap Er Schmid (ἀμειπτικῆ paraphr) plaudentibus plerisque, πότ τινος Bergk?, τίμιον (scil τὸν εὐεργέτην) Kayser lect P 48, τίμιος idem Heidelb Jahrb 1868, 44, ποιπνυὸς (— Oepámuv) Maur Schmidt XCIX; trad lectionem revo- cavit φίλων τινός iungens Bergk**: φίλων (ἔργων) active accipias, ut φίλα δῶρα, τά οἱ δίδομεν qiAéovrec, coll Pind O I 16, P IIL 5, ΝΥ 8, & 208 et (non sine irrisione) A 167; τινός additum ad generalem senten- liam significandam; de forma «o: prll II79 186 PINDARI CARMINA 18» Ζεφυρία πρὸ δόμων 8ὅ ᾿Λοκρὶς παρθένος ἀπύει, πολεμίων καμάτων ἐξ ἀμαχάνων 20 διὰ τεὰν δύναμιν δρακεῖς᾽ ἀςφαλές. θεῶν δ᾽ ἐφετμαῖς Ἰξίονα φαντὶ ταῦτα βροτοῖς 40 λέγειν ἐν πτερόεντι τροχῷ παντᾷ κυλινδόμενον᾽ τὸν εὐεργέταν ἀγαναῖς ἀμοιβαῖς ἐποιχομένους τΐνεεθαι. cip. β΄ 25 ἔμαθε δὲ cagéc. εὐμενέςςι γὰρ παρὰ Κρονίδαις 45 γλυκὺν ἑλὼν βίοτον, μακρὸν οὐχ ὑπέμεινεν ὄλ- βον, μαινομέναις φραείν Ἥρας ὅτ᾽ épáccaro, τὰν Διὸς εὐναὶ λάχον 50 πολυγαθέες᾽ ἀλλά viv ὕβρις eic ἀάταν ὑπεράφανον ὦρεεν᾽ τάχα δὲ παθὼν ἐοικότ᾽ ἀνήρ 80 ἐξαίρετον ἔχε μόχθον. αἱ δύο δ᾽ ἀμπλακίαι δῦ φερέπονοι τελέθοντι᾽ “τὸ μὲν ἥρως ὅτι ἐμφύλιον αἷμα πρώτιςτος οὐκ ἄ- τερ τέχνας ἐπέμειξε θνατοῖς, ἀντ. β΄ ὅτι τε. μέγαλοκευθέεςειν ἔν. ποτε θαλάμοις 60 20 δρακεῖς᾽ σα ΕἸ, δρακοῦς᾽ E, ὁρακοῖς᾽ Mosch ἀςφαλῶς PQ Mosch 21 égeruoic? Bergk, ut v 85, X 60, I VI 9. 12, 17, VII 8, ('pla- nissime") I 124; v etiam ad N VIL 16 92 πυρόεντι Mosch — 28 παντᾷ Z solus, παντᾶ rell 24 ἐπερχομένους V τίνεςθαι] céfecóm? Bergk; de τίν. ad P 194; ceterum ut ἄποιν᾽ ἀρετᾶς, καμάτων Totvàv λαχεῖν vul- gare, ita εὐεργεζιῶν τινα τίνεςθαι festivum — 26 φρεείν E, φραείν CD 7 λάχοντο PQ | 98 πολυγαθέος ED» ἐς CD Et, ἐπ’ E, corr Tricl ἀυάταν libri (ἄταν Ca), quod rec Boeckh, ἀάταν Beck, aóárav Bergk; cf à(v)epón O XII 8i. ὑπερφίαλον Ambrr 80 ἔςχε CE, ἔχε IM Thom, ἕλε Mosch, quod recipere solent. ('satis commode, sed aucto- ritatem desidero? Bergk); aor exprimunt paraphr et schol, et ferri po- terat aut aor sut praesens tempus (coll v 81 et O I 56—59); corrupte- lam aut e gloss& (cf schol) aut e P III 24 prava memoria natam esse arbitror ᾧ δύο γ᾽ Herwerden studd 26; st cum gravitate Pindarus utriusque delicti poenam luere Ixionem contendit 81 ὅτι τ᾽ veti, e Mosch, ὑτ᾽ (haplogr?) Z(talus?), τ᾽ eiecit Hermann; prll p 9 32 ἐπέμιξε libri, ἐνέμιξεν schol, àvéuote? Bergk —— 88 μελανοκευθέεςειν Hecker Phil V 439, ueyaXokubéecav ('aedibus, non cubiculo") Herwerden no 27, μεγάλοις xal εὐκαταςκευάςτοις paraphr; cf κεῦθος οἴκων Eur c 872 [PYTHIA τῇ 181 Διὸς ἄκοιτιν ἐπειρᾶτο. χρὴ δὲ κατ᾽ αὐτὸν oi- εἰ παντὸς δρᾶν μέτρον. 856 εὐναὶ δὲ παράτροποι ἐς κακότατ᾽ ἀθρόαν 65 ἔβαλον᾽ ποτὶ καὶ τὸν Íkovr'T: ἐπεὶ νεφέλᾳ παρελέξατο ψεῦδος γλυκὺ μεθέπων ἄϊδρις ἀνήρ εἶδος τὰρ ὑπεροχωτάτᾳ πρέπεν Οὐρανίδα 10 θυγατέρι Κρόνου᾽ ἅντε δόλον αὐτῷ θέςαν 40 Ζηνὸς παλάμαι, καλὸν πῆμα. τὸν δὲ τετράκναμον ἔπραξε becuóv ἐπ. β΄ éóv ὄλεθρον ὅγ᾽" ἐν δ᾽ ἀφύκτοιει γυιοπέδαις 15 41» πεσὼν τὰν πολύκοινον ἀνδέξατ᾽ ἀττελίαν. ἄνευ οἱ Χαρίτων τέκεν 49» γόνον ὑπερφίαλον μόνα καὶ μόνον οὔτ᾽ ἐν ἀν- 80 δράει γεραςφόρον οὔτ᾽ ἐν θεῶν νόμοις" ' 84 ἐπείραςε Hecker Phil V 439, medium diserte testatur schol; ἐπείρα εὐνᾶς N V 30 simplicius, Διὸς ἄκοιτιν ἐπειρᾶτο acerbius dictum y:detur: illud Hippolytam poeta inducit comminiscentem (rà δ᾽ ἐναντίον ἔσκεν), hoc cum indignatione eloquitur καθ᾽ αὐτὸν Caec, καθ᾽ αὑτὸν, καθ᾽ ξαυτὸν rell (schol Aesch Prom 889), κατ᾽ αὐτὸν Thiersch; Pind non modo angit, sed no componit quidem ὃ αὐτόν 8 ἀθρόαν] ὄρθάν Οἱ (ἔνιοι 8chol) . 86 ποτὲ C*, αἵ καὶ eic κακόξητα ἐνέβαλον τὸν Ἰξίονα schol, ἦλθον πρὸς τόν gl P. Locus conclamatus: ἔβαλον ποτὶ καὶ τὸν ἵκοντί(ο), scil αἱ εὐναὶ εἰς κακότητα ᾿“ἐμβάλλουςται, dubitanter edidit Heyne, ἔβαλον. ποτὶ κοῖτον ἱκὼν ἐπεὶ Jacobs'animady Eur trag 289, unde ἔβαλον ποτὶ κοῖτον ἱκόντ᾽ " ἐπεὶ Beck (prob Hermann), --- ióvr* Boeckh! (recep Christ); ἔβαλόν ποτε xol τὸν ἑκόντ᾽ Bothe (rec Boeckh?), — xal, οὐ τὸν ἑκόντ᾽ Ast (ap Gurlitt 1810), — καὶ φρονέοντ᾽ Kayser lect Pind ind xal τὸν ἑλόντ᾽ ilh de Humboldt Ges W II 293) Schneidewin, recep Gildersleeve, — καὶ τὸν ἰδόντ᾽ Aug Mommsen 1846 (Hartung), ἔβαλον παρὰ καιρὸν ἰόντ᾽ Bossler de praep 57 n, ἔβαλον ποτὶ καιρὸν ἰόντ᾽ v d in Athenaeo 1882, 738, ἔβα- λον, ποτὶ τὰν καὶ tkowr^? Ty Mommsen?, cum alia tum ἔβαλόν ποτε xol τὸν lcavr'? Bergk, — καὶ τόν’ ἑκὼν ἐπεὶ Fraccaroli, Fuerunt denique qui ἱκέτην, tpocikcopa intellegerent (Welckero praeeunte Aesch ΤῊ] 580 n) 88 οὐρανίαν Cs (-vubv C9, -νιᾶν E, -vía(q) [c Moschop?] Rom Ald; -víou paraphr, quem Οὐρανίδα legisse putat Bergk (recepi ὁ Ty Mommsen), ipse oüpavibüv coniecit (Obpavibüv scr Christ); post oópaviüv virgulam D Hartung, recte 89 ἅντε E Tricl, τάν τε Ambrr, ἄν (ἄν) ποτε. σ᾽ Thom 41 ὅτ᾽ ἐν ἀφ. DG, 6 δ᾽ ἐν E. πεεὼν libri; prll II?* ἀνεδέξατ᾽ vett, corr Mosch, ᾿ἀνδείξατ᾽ Mitscherlich ad hymn Cer 478 (— Hermann ap Heyn 1798, non item 1817); τὰν πολύκοινον ἀγγελίαν &d partum por*entosum (42 ss) trahebat Bergk, male; nam ἀγγελία hoc loco λέγειν excipit e v 22; cf ξυνὸν ἀγγέλλων λόγον O VII 21, ἀγγέλλων γεγωνεῖν P IX 2 49 ἄνευ δ(ὲ) ol PQS all τέχ᾽ ὃν 'relativo postpo- Sito ante τὸν 43/44 virgula distinguens Bergk 48 ávbpáa] ἀνθρώποιει Ambrr νομοῖς unus e Thomm, prob Heyne : 188 z PINDARI CARMINA τὸν ὀνύμαξε τράφοιεα Κένταυρον, ὅς 45 ἵπποιςι Μαγνητίδεςειν ἐμίγνυτ᾽ ἐν Παλίου cpupoic, ἐκ δ᾽ ἐγένοντο crparóc 85 θαυμαςτός, ἀμφοτέροις ὁμοῖοι τοκεῦςει, τὰ μα- τρόθεν μὲν κάτω, τὰ δ᾽ ὕπερθε πατρός. crp. Y' θεὸς ἅπαν ἐπὶ éAmíbecci τέκμαρ ἀνύετα, 90 ὅ0 θεός, ὃ καὶ πτερόεντ᾽ αἰετὸν κίχε, καὶ θαλας- caiov παραμείβεται δελφῖνα, καὶ ὑψιφρόνων τιν᾽ ἔκαμψε βροτῶν, 95 ἑτέροιει δὲ κῦδος ἀγήραον παρέδωκ᾽, ἐμὲ δὲ χρεών φεύγειν δάκος ἀδινὸν κακαγοριᾶν. εἶδον γὰρ ἑκὰς ἐὼν τὰ πόλλ᾽ ἐν ἀμαχανίᾳ 65 ψογερὸν ᾿Αρχίλοχον βαρυλόγοις ἔχθεειν 100 πιαινόμενον᾽ τὸ πλουτεῖν δὲ civ τύ- ΐ xa πότμου cogíac ἄριετον. 44 ὀνύμαζε CE ὃς ἵπποιει.... πατρός e» Galen de usu part ΠῚ 1, ubi cum multa male, tum dc ἵπποιςι cod Urb, quod recepit Bergk* 49 τέκμωρ Ambrr — 50 καὶ ante rep. om D 51 ἔκναμψε CU 8 xa- xny. Vatt -píav V (non item C) schol U, EM 246, 36, recepit Hermann opp VII 118, cum antea ap Heyn 1817 genetivum elegantiorem dixisset ταπόλλ᾽ Bergk (Boeckh?) ἀμηχανίᾳ E c Ambrr — 58 βαρυλόγοιει vett, corr Mosch 586 Locus obscurus: olov εἴ τις λέγει ὅτι εὐποτμότα- tóc ἐςτιν ὁ πλουτῶν καὶ ςοφίας ἅμα τυγχάνων Aristarchus, quod qua ra- lione ex traditis verbis elicuerit, non liquet; neque 15 dilucide τὸ δὲ ἐπιτυγχάνειν πλούτου μετὰ copíac ἄριςτόν ἐςτιν schol'; aliter certe interpretatus τὸ πλουτεῖν (εὐτυχεῖν codd) καὶ εὐπορεῖν cogpíac εὺν εὐτυχίᾳ ἄριςετον schol*; qua interpretatione spreta civ τύχᾳ πότμου cogíac iun- gebat Heyne, móruou ópicrov (ut Aristarchus?) Bothe (πότμος cogíac ἄριετος emendabat Hartung), copíac dpicrov (schol*b) Boeckh (quem secutus copíac duroc Bergk? ; id quod Boeckh poetam si τὸ πλουτεῖν cüv copía commendare, voluisset, scripburum fuisse e gr proposuerat co- qíac τ᾿ (n cr 446), certatim arripuerunt Croiset annuaire 1878, 63, Bergk*, Herwerden studd 28. Hermann cum a 1817 alterius schol πλου- τεῖν copíac amplexus esset, ἃ 1884 (opp VII 119) cum schol! vel Ari- starcho 'potentiam cum sapientia coniunctam" intellegere sibi visus est. En sententiarum ordo inde & v 52 magnificentius quam elegantius in- cedens: ἐμὲ φεύγειν χρὴ τὴν τῶν kaxnyopubv ἐχθρὰν coglav, μὴ ἐν ἀμη- χανίᾳ (ἀμηχάνοιει κήδεειν Archil 66, 1 Β΄, πενίας ἀμαχάνου Baech I u διάγων βαρυλόγοις ἔχθεει πλουτίζω (κίβδηλόν τινα πλοῦτον πιαίνων c ὅςτις μὴ φθόνῳ πιαίνεται Bacch III 68): τὸ δὲ ςοφαῖς ἀνθεῖν πραπίειν πότμου παραδόντος (cf etiam O X 28, P I 41) ἄριςτός ἐςτι πλοῦτος (mpa- πίδων πλοῦτος Emped 300 St) có δέ, d βαειλεῦ, τὸ πλουτεῖν cogíac ca- φῶς ἐνδεῖξαι ἔχεις ἐλευθεριότητι (οἵ P V 12) . ὦ [PYTHIA II] 189 ἀντ. Y τὺ δὲ ςάφα viv ἔχεις ἐλευθέρᾳ φρενὶ πεπαρεῖν, 106 πρύτανι κύριε πολλᾶν μὲν εὐςτεφάνων ἀγυι- ἂν καὶ crparo0. εἰ δέ τις ἤδη κτεάτεςςί τε καὶ περὶ τιμᾷ λέγει 110 60 ἕτερόν τιν᾽ ἀν᾽ Ἑλλάδα τῶν πάροιθε τενέεθαι ὑπέρτερον, χαύνᾳ πραπίδι παλαιμονεῖ κενεά. εὐανθέα δ᾽ ἀναβάςομαι «τόλον ἀμφ᾽ ἀρετᾷ | κελαδέων. νεότατι μὲν ἀρήγει θράςος 11ὅ δεινῶν πολέμων ὅθεν φαμὶ καὶ cé τὰν ἀπείρονα δόξαν εὑρεῖν, ἐπ. Y' 65 τὰ μὲν ἐν ἱπποςόαιειν ἄνδρεςει μαρνάμενον, ο 190 65» τὰ δ᾽ ἐν πεζομάχαιςι᾽ βουλαὶ δὲ πρεεςβύτεραι ἀκίνδυνον ἐμοὶ ἔπος 665 (c&5 ποτὶ πάντα λόγον : ἐπαινεῖν παρέχοντι. χαῖ- ' 125 pe' τόδε μὲν xarà Goíviccav. ἐμπολάν μέλος ὑπὲρ πολιᾶς ἁλὸς πέμπεται" τὸ Kacrópeiov δ᾽ ἐν Αἰολίδεςει. χορδαῖς θέλων τὸ ἄθρηςον χάριν ἑπτακτύπου φόρμιγγος ἀντόμενος, 180 γένοι᾽, οἷος écci μαθών. καλός τοι πίθων παρὰ παιείν, αἰεί 57 Incipit rursus B. πεπορεῖν Vs Mosch, πεπαρεῖν᾽ ἐνδεῖξαι, cnufjvat et πεπαρεύειμον᾽ εὔφραςι᾽ν, capéc Hesych. Distinctionem post ἔχεις delebat Boeckh (n cr 447) ςάφα πεπαρεῖν iungens, recte — 89 xredvoici Ambrr (cf O V 24 A) . 61 χαῦνα D; xeveá 1, quod emendaverat Pauw, xeveià D, xe- veà (Q) rell; xoi ἐλαφρᾷ xai κούφῃ schol*, χαῦνα — κενεᾷ (Ty Mommsen coll κενεᾶν ἐλπίδων χαῦνον τέλος N VIII 45, máàle; nam ut sana κενεόφρων, κενὸς λόγος, κενὴ γνώμη, κενὴ ἐλπίς, κενεὰ mveücat, keveà χαρίζεςθαι, ita absurdum et χαῦνα παλαϊμονεῖν et κενὴ πραπίς — 65 ἐν om E ἀνδράει libri, corr Her- mann πεζομάχοιςι Ambrr — 66 cé om vett, ποτί ῥ᾽ ἅπαντα (ποτί ba πάντα Mosch, ποτὶ ám. Tricl, ποτὶ cé tt. Boeckh, cé ποτὶ m. Bergk 69 ride ἑκών Boeckh n cr P I 62 71 ἀντώμενος D 72 γένοι δ᾽ B, γένοιο δ᾽ rell, corr Tricl καλός τις unus e Tricll, unde fuit, cum γένοι᾽, οἷος écd μαθών, καλός Tic, cecinisse Pind crederetur; xoÀóc: καὶ πίθων Har- tung. Vulgo post μαθών distinguunt aut τὸ γεγραμμένον subaudientes (τὸν ὕμνον schol', ἐξ ὧν ἔγραψα schol*, ut sit οἷος ὧν ἔμαθες παρ᾽ ἐμοῦ) aut τὸ λεγόμενον (ὃ οἱ παῖδες. εἰώθαζι λέγειν schol?b, neglecta particula TO!) δὰ εἶναι (οἷος ἔμαθες εἶναι *'institutione sapientium', tum καλός τις. [v supra]? Heyne) aut οἷος €i, ut sib yévov' οἷος. ὧν ἔγνως (memor innatae virtutis' Boeckh n cr 448, 'tui recordatus' Hermann ap Heyn, 190 PINDARI CARMINA cip. δ΄ - καλός, ὃ δὲ Ῥαδάμανθυς εὖ πέπραγεν, ὅτι φρενῶν ἔλαχε καρπὸν ἀμώμητον, οὐδ᾽ ἀπάταιςι θυ- 135 μὸν τέρπεται ἔνδοθεν, : 75 οἷα ψιθύρων παλάμαις ἕπετ᾽ αἰεὶ βροτῷ. ἄμαχον κακὸν ἀμφοτέροις διαβολιᾶν ὑποφάτιες, 140 ὀργαῖς ἀτενὲς ἀλωπέκων ἴκελοι. κέρδει δὲ τί μάλα τοῦτο κερδαλέον τελέθει: *nosce te" idem opp VII 120, similiter, γένοιο μαθών — μάθοις iungens, Comparetti Philol 98,396). Novam viam ingressus est Bergk μαθὼν mi- 96wv iungens (cl Ael h an V 26: καὶ ὀρχεῖται γοῦν [ὁ πίθηκος] ἐὰν μάθῃ xal αὐλεῖται ἐὰν διδάξῃ. Quae huc afferre solent τοῖος ἐὼν οἷός écct ex Homero, ἔςτ᾽ ἂν ἧς οἷός περ εἶ ex aliis, et multo minorem vim vi- dentur habere neque quidquam valent ad verbum μαθών illustrandum; quod ut recte interpretemur, iam qui sint pueri ill, quis simia videa- mus: μὴ πείθου ταῖς τῶν κολάκων (co τῶν παίδων) ἀπάταις — ὥςπερ ὁ πίθων schol 1815, at contra ὁ Βακχυλίδης παρὰ moicl μὲν ἄφροειν εὐδοκι- μείτω, παρὰ δὲ col ςοφῷ ὄντι πίθηκος écrw schol (ὦ 1881); quorum cum altero facit Galenus de usu part I 22 hanc Pindari simiam ἄθυρμα γελοῖον παιζόντων παίδων dicens. Sed fuerunt usque ad hune diem qui pueros blandientes potius fingerent quam stolide admirantes aut propter inscitiam καλά dicentes quae otcyicra sunt (Semon 7, 73; “πιθ- — foed- Frid Solmsen Eh Mus 53, 1898, 186 58), αὖ nihil dicam de, specioso quo- dam Huschkii (miseell philol ed Matthiae I 30) invento, quo paulisper deceptus πάρα παιείν (fin ore est. pueris") voluit Hermann (quem dd bo- nam írugem se recipientem vide opp 119) Sed quoniam μαθιύν et παρὰ παιςίν opponi inter se apparet, tu ne (c Bergkio all) offendas in Pindaro diclis potius hoc loco quam insitae virtutis praecone, vide Xípuvoc διδαςκαλίαν P IV 102, N IIL 58, vel quid didicerit Damcphilus P IV 284, vel non didicerit Porphyrio P VIII 12, quibus adde homericum ilud ἐπεὶ μάθον ἔμμεναι ἐεθλός Z 444: tum interpretari non dubitabis γένοι᾽ οἷος éccl οὐ τυχών, ἀλλὰ μαθών, οὐ παῖς div, ἀλλὰ Ῥαδάμανθύς τις καὶ ἐν βουλαῖς πρέςβυς (65), οὐ νήπιος, ἀλλ᾽ ἀγαθός (P III 82. 88, II 81. 96, Simon [ap Plat Prot] fr 5 B*. Ergo non αὖ se ipse noscat aut qualis & natura quasi factus aut cogitatione praeformatus esse sibi videatur, talis folliculis nescio quibus abiectis evadat, regem adhortatur poeta, antiquae ille, non renascentis humanitatis alumnus, sed — multo sane simplicius — ut quid fortunae disciplinae aetati debeatur memor sit: sei wwr was, du deiner Erziehung mach, wozw dw erzogen bist! (Goethe Ilmenau 178) Post πίθων dist Bergk. Ultimum systema inde ab altero καλός pró epimetro adiectum fuisse coniecit Ty Mommsen vit Pind 1845, 86. 94 n 285, prob Bergk* 74. ἀμωμήτων Jacobs anim Eur trag 290 15 βροτῶν libri (retin Bergk), βροτῷ egregie. Heindorf (ap Boeckh), ante βροτῶν plene dist Boehmer 70 διαιβολιᾶν Bergk, contra poetae usum ὑποφάντιες E! (ex ὑποφᾶτιες ortum; 'recte? Mommsen, recep Bergk?, ὑποφάτορες Bothe, ὑποφαύτιες '"nictationes? Boeckh, ὑποφατίδαι (ut ποταγωγίδαι nonnulli ap Aristot Pol 1313") coni DA de femininis istis Lobeck Ai v 880, Hermann opp VII 121, infra ad Ν 49 77 ἴκε- λοι C, ἵκ. plurimi 78 κέρδει δὲ libri et scholl, tuebantur ('astutiae vero, i e astutis istis hominibus") Boeckh!, similiter Kayser lect P 46, (ὀργαῖς — κέρδει δὲ inter se opponi ratus) Friederichs Pind Studd 1868, [PYTHIA H] —— 191 ἅτε yàp ἐννάλιον πόνον ἐχοίςας βαθύν 145 80 ckeuüc ἑτέρας, ἀβάπτιςτός εἰμι, φελλχὸς ὥς ὑπὲρ ἕρκος, ἅλμας. ἀδύνατα δ᾽ ἔπος ἐκβαλεῖν κραταιὸν ἐν ἀγαθοῖς δόλιον ἀςτόν᾽ ὅμως μὰν caívuv ποτὶ πάντας T ἄ- 160 γὰν πάγχυ διαπλέκει. ; οὔ oi μετέχω θράέεος. φίλον εἴη φιλεῖν" i ποτὶ δ᾽ ἐχθρὸν ἅτ᾽ ἐχθρὸς ἐὼν λύκοιο δίκαν ὑποθεύςομαι, 155 85 ἄλλ᾽ ἄλλοτε πατέων ὁδοῖς εκολιαῖς. ἐν πάντα δὲ νόμον εὐθύγλωςςος ἀνὴρ προφέρει, παρὰ τυραννίδι, χὠπόταν ὁ λάβρος͵ ἐτρατός, 160 χῶταν πόλιν oi cogoi τηρέωντι. χρὴ δὲ πρὸς θεὸν οὐκ ἐρίζειν, 28; κερδοῖ δὲ Huschke 1 1 — fabb Aesop ed Furia p CCXXXVIII (probavit Hermann ap Heyn 1817, recep Boeckh?, Bergk); cf ἐς ἀλκὴν ἄλκιμα Her III 110 τοῦτο μάλα Àmbrr ΄ τελέθει] τί δὴ oi .B 79 ἐνάλιον vett, εἰνάλιον interpoll, quod vulgo edunt ὀχοίςας B solus, unde ὀχεύεας Ahlwardt eontra usum poetae eoi (:€o0vc) non conitrahentis (cf N IV 41) βαθύ libri, quod βαθέως aut ἐν βάθει esse volunt, βάθει Hartung, βαθύν Bergk ^ 80 Épkcoc Ambrr (ἕλκεος Cac), ὑπὸ ἕρκος Hartung, ἀὲ γὰρ civá- Mov T. ἔχ. βαθύν | ck. ér., ἀβ. εἶμι φελλὸς κτλὴ (dé propter comparandi particulam repetitam, εἶμι ἐν si. aecusativum ἕρκος) Bergk**; ἕρκη᾽ ὅπλα, Épkea* δικτύοις (— N IIL51), €pkoc ... περίφραγμα Hesych — 81 ἀδύ- varov δ᾽ DC!, ἀδύνατον (om 5 Er Schmid, ἀδύνατα Fémoc praeeunte Boeckhie Heimer stud Pind 22 82. ἄγαν manifesto corruptum; ἐπιπολὺ καλῶς διανύει τὸν βίον E N VII 99, Arist av 754) πλοκήν τινα ποιῶν. paraphr; ἄταν Heyne (plaudente Hermanno 1798), ἀγὰν ('inflexum, cur- valuram"; de genuina vocis mensura [Choerob I 308, 14 —— licet) sodalis soc graec Butimannianae ap Boeckhium (prob Hermann 1817), αἰῶ πάντα διαπλ. Harbusg, ὀργὰν πάγχυ Maur Schmidt CXXXII, ori πάντ᾽ ἀκαςκᾷ (Eust prooem p 14, 21 Ab) coni Bergk*, αὐδὰν πάγχυ Henr Sehmidt Synonym [Π 311. Lectionem ἀγὰν qui adoptaverunt comple- clendo quasi necaverunt: 'insidias struit more vulpeculae' et 'flexura eallida omni modo circumvenit? Boeckh, *caudam incurvans canis adu- lantis instar' Huschke, 'insidias struit more supplantantium' Rauchen- stein (1 7), “ἦε peculiar fawning way 1n which the dog makes, an arc of himself? Gildersleeve, *schmniegt sich durch das ganze Gedrünge' Ed Boeh- mer, denique diversa concilians "metaphora ἃ cane et palaestra petita astutus homo adulando omni modo sinum facere et se insinuare dicitur* Christ; qui aut quod in antecedentibus verbis caívuv ποτὶ πάντας inest male repetunt, aut quod in subsequentibus ςκολιαῖς ὁδοῖς male antici- pant. aivov conicio τὸν εὐθύγλωςςον ἄνδρα (86) opponi ratas τοῖς ψιθύ- potc καὶ διαβόλοις «ai τῷ δολίῳ ἀςτῷ. τῷ πρὸς πάντας caívovri καὶ τοῖς Tapo0ct θραςέως ἐπαινοῦντι καὶ μηδὲ τοὺς φίλους ὡς ἀληθῶς φιλοῦντι 88 ὁδοὶς ckoMafc? Bergk; cf 21 86 νόμον Ambrr, νομὸν Vatt (vó- μὸν E) 87? λαῦρος BD, solito errore, velut O II 86 A Eae, -αὐρόν t HI 110 B», N VIL82 D 88 τηρέωντι D(V), τηρέοντι BCE PINDARI CARMINA ἐπ. δ΄ ὃς ἀνέχει τοτὲ μὲν τὰ κείνων, τότ᾽ αὖθ᾽ ἑτέροις. 89» ἔδωκεν μέγα κῦδος. ἀλλ᾽ οὐδὲ ταῦτα νόον 165 90 ἰαίνει φθονερῶν᾽ cráOuac 90b δέ τινος ἑλκόμενοι ᾿περιςςᾶς ἐνέπαξαν ἕλ- Koc ὀδυναρὸν ἐᾷ πρόςθε καρδίᾳ, πρὶν ὅςα φροντίδι unriovrat τυχεῖν. 170 φέρειν δ᾽ ἐλαφρῶς érauxéviov λαβόντα ζυγόν ἀρήγει᾽ ποτὶ κέντρον δέ τοι . 95 λακτιζέμεν τελέθει ὀλιςθηρὸς οἶμος᾽ ἁδόν- 175 τα δ᾽ εἴη με τοῖς ἀγαθοῖς ὁμιλεῖν. 89 ἀνέχη DGIU ποτὲ D (Moschop, Hermann opp I 256, Boeckh, Bergk!'-5, τοτὲ BCE (Mommsen, Bergk*), τόκα uév — τόκα δὲ Pind habet N VI 10 (O VI 66), unde in vulgare τοτέ librarios aberrasse suspicere, nisi forte τόκα μὲν τὰ κείνων poetae auribus displicuisse putas. τοτὲ δ᾽ αὖθ᾽ γοὺδ, corr Tricl $0—91 ἑλκόμενος — ἐνέπαξεν B c Ambrr (ἑλκόμενοι CrcV*), interpolatione satis antiqua 91 πρόςεθεν CDUV 92 yunyx(a)- νῶνται B solus, μητίωνται Thiersch, μητιῶνται Bergk ('sine causa ido- "nea? Wilh Schulze qu epp 348 n 4 95 Aokticbéuev ΑἸ — 96 οἶἷμος GU, utrumque spir B ábóvra EV soli, ἀδόντα vel dbovra rell ) "Atque illé mihi magnus Apollo erit, qui carmen hoc crassa cali- gine tectum in clara posuerit luce. Boeckh n er 447. v AE NERA. ΕΝ ὙΠ e ET HL VIRES TES ur e P. ENS E WR TERR m INE e NIE Ὁ )ὼὼ SANE TON - IEPONI XTPAKOTEIOI KEAHTI Strophae οὐ. πω Ufa L2 vo ΡΟ Εν ὐχς στον μος ως, ἀν AQ en M USE: RE es WU vu opt Bis AUC LC τ Ν OSPER OS SNKEBIF VT - ΟΣ ΡΟ 2 scie uS NER ep Cord —"U;— ioi UM τ —V 9 -υυ---- Vou Epodi Se o Tuscos MV VU V DUPRNEV UL M LE DHERCUASNL UT Vr URN Me oen Uh La AULA ar QU S UU RUD vM. —9"—Jgi --νν-- vv— Bau, ὠσί eS Euri I CLARUM IRNLILIDPL.CURNE —V — VM two vu.M. TOUT Pocta σά. ^ CS Metall AR Cu lid A Lom Dos o cc UR Str vv 2 et 3 coniungi possunt (. οὐ]... 48. 78. 94), ut vv 2-3 et 4 amplitudine inter se exaequentur; sed cf O IX str 3—8, P II ep 2—4 4 dividunt Aug Rossbach? 458 et Ed Boehmer; sed cll O VI ep 3, I II ep 1 nescio an displicuisse poetae post iambos |... vo. (L——) clau- . sula videatur. 6 quattuor syllabas novissimas ad 7 transferre frustra conatus esí Hermann opp VII 136: ἢ γυίοις mépi| ἅπτων ἄκη πάντοθε (quamquam φάρμακα dilucide testatur mpocavéa φάρμακα iungens paraphr) 52, ἀτὰρ λευκωλένῳ | τ᾽ αὖ Ζεὺς πατὴρ 98, ὄλβος ἀνδρῶν ἐς μακρόν | ox ἔρχεται 104; quam metrorum divisionem non improbavit de Wilamowitz Herm 18, 410 et (lectionem ὄλβ. ἀνδρ. ἔρχεται | οὐκ ἐς pakp. tanquam Hermannianam laudans) Isyll 61. Ep v 3 tres syllabas Miined quo- minus abscindam (Rossbach 459) cum aliis rebus impedior tum elisione δ᾽ 1 ἀςφαλὴς 86; de versus noni initio app metr $ 6, 3 not. Poetae lyr. graec." I.r. ed. Schroeder. 13 194 PINDARI CARMINA ctp. α΄ Ἤθελον Xípuvá xe Φιλυρίδαν, εἰ χρεὼν τοῦθ᾽ áperépac ἀπὸ γτλώςεας κοινὸν εὔξαςθαι ἔπος, ζώειν τὸν ἀποιχόμενον, Οὐρανίδα γόνον εὐρυμέδοντα Κρόνου, βάς- δ ςαιεΐί T' ἄρχειν ἸΤαλίου φῆρ᾽ ἀγρότερον : ὅ νόον ἔχοντ᾽ ἀνδρῶν φίλον" οἷος ἐὼν Opéwev ποτέ 10 τέκτονα νωδυνίας ἅμερον γυιαρκέος ᾿Αςκλαπιόν, ἥροα παντοδαπᾶν ἀλκτῆρα vouUcuvy. ) τὸν μὲν εὐΐππου Φλεγύα θυγάτηρ πρὶν TeÀéccoi ματροπόλῳ civ Ἐξλειθυί- 1ὅ ᾳ, δαμεῖςα xpucéoic 10 τόξοιειν ὕπ᾽ ᾿Αρτέμιδος εἰς ᾿Αἴδα δόμον ἐν θαλάμῳ κατέβα, τέ- . χναιῖς ᾿Απόλλωνος. χόλος δ᾽ οὐκ ἀλίθιος 20 γίνεται παΐδων Διός. ἁ δ᾽ ἀποφλαυρίξαιςά νιν ; ἀμπλακίαιει φρενῶν, ἄλλον atvncev γάμον κρύβδαν πατρός, 25 πρόςεθεν ἀκειρεκόμᾳ μειχθεῖςα Φοίβῳ , ἐπ. à 16 καὶ gépoica cmépua θεοῦ ka0apóv: 1 xeípuva libri φιλυρ. DocI (primus reposuit Bergk), φιλλυρ. BCE; ef Φῖλύρα P IV 103, VI 22, N III 43 et ciAupibnc Hes theog 1002, Εἰλα- τίδης Hes fr 148, 4 Rz, Pind P III 31, O VI 38 4 εὐρυμέδοντος CEs (schol BU) 5 νοῦν Boeckh (c Tricl), γνῶμ᾽ Hermann opp VII 1365, Afju Kayser lect P 46 6 τέκτονα νωδυνίας (ex scholl?) I(talus?), cé- xTov' ἀν. àut τέκτον ἀν. vulg. τυαρκ. CV ἀεκληπιόν E (ut N III 54 BDV); prl II*5 γωδυνιᾶν --- γυιαρκέωυν Hermann ap Heyn (sed vide ad metr), γυϊαρκίας Hartung; de mensura γυιαρκέδς prll II* 7 ἥρωα libri (ἄρωα B); prll Π᾽1 ἀλεκτῆρα BE 8Β φλεγυία CE, φλεγύα B.D 9 εἰλειθ. C 10 ὑπ᾽ libri, ὕπ᾽ Hermann 11 ἀΐδαο vett, ἀΐδα Heyne c interpoll; prll II** ἐν θαλάμῳ testantur οἱ ὑπομνηματιςάμενοι τὸ εη-. μεῖον 3X παρατιθέντες (rapevr. Lehrs Pindarsch 106), ὅτι ἀευνάρτητά eic (rà δύο κῶλα); ἐκ θαλάμων Bergk?, 'Aibao ὃ. θαλάμῳ Ty Mommsen, ἐν θαλάμῳ, ὃ. εἰς ᾿Αἴδα transp Oelschlaeger progr Gymn Schweinfurt 1858, recepit Bergk*, in adn εἰς 'Aiba μύχιον θάλαμον vel εἰς "Aibao 0óov θά- λαμοὸν coniciens propter schol* éyapievrícaro δὲ εἰπὼν θάλαμον τὸν ἅδην; Pindarum equidem nec δόμον eic 'Aiba unquam scripsisse neque subti- lius nescio quid quaesivisse credo vocabulis more suo conexis atque co- artatis 18 -ξαςα libri, corr Schmid νιν Ambrr (Philol 56, 1897, 91 n), μιν Vatt 14 ἀκειρεκόμᾳ BCV, àxepcekóuq .E c dett Vatt (Bergk**) xpófbav πατρός c sequ iungebat Bergk?; cf scholl et de Wilamowitz Isyll 59 — Post Φοίβῳ plenius dist Bergk PYTHIA III 195 οὐκ ἔμειν᾽ ἐλθεῖν τράπεζαν νυμφικάν, οὐδὲ παμφώνων ἰαχὰν ὑμεναίων, ἅλικες 80 οἷα παρθένοι φιλέοιειν ἑταῖραι ἑςπερίαις ὑποκουρίζεςθ᾽ ἀοιδαῖς ἀλλά TOi 20 ἤρατο τῶν ἀπεόντων᾽ οἷα καὶ πολλοὶ πάθον. 86 ἔςτι δὲ φῦλον ἐν ἀνθρώποιςει ματαιότατον, ὅςτις aicyóvuv ἐπιχώρια παπταίνει τὰ πόρεω, μεταμώνια θηρεύων ἀκράντοις ἐλπίειν. 40 | cip. β΄ ἔεχε τοιαύταν μεγάλαν ἀάταν 25 καλλιπέπλου λῆμα Kopuvíboc. ἐλθόν- τος γὰρ εὐνάςθη ξένου λέκτροιειν ἀπ᾽ ᾿Αρκαδίας. 45 οὐδ᾽ ἔλαθε ckomóv: ἐν δ᾽ dpa μηλοδόκῳ TTv- θῶνι τόςςαις ἄϊεν ναοῦ βαειλεύς Λοξίας, κοινᾶνι παρ᾽ εὐθυτάτῳ γνώμαν πιθών, 50 πάντα icávri νόψ᾽ weubéuv δ᾽ οὐχ ἅπτεται, κλέπτει TÉ viv 80 οὐ θεὸς οὐ βροτὸς ἔργοις οὔτε βουλαῖς. ἀντ. β΄ καὶ τότε γνοὺς Ἴεχυος Εἰλατίδα —— 55 ξεινίαν κοίταν ἄθεμίν τε δόλον, πέμ- yev καςειγνήταν μένει θυίοιεταν ἀμαιμακέτῳ 10 οὐδ᾽ Ald (prob Hermann, Βοθοκη) νυμφιδίαν vett vulgo (e pa- raphr?) νυμφίαν I Mos:h, quod recipere solent, νυμφικάν em Bornemann philol Anz XIV 101. *Lapithae iuvenis ἃ patre sibi destinati mensam nuptialem exspectare virgini longum erat' 19 ὑπὸ κουρίζεεθαι Heyne 2 verbi aicyóvwv nervosam quasi vim non assecutus ἀςχάλλων ΟἿ Wakefield (ap Heyn 1817), idem commendabat cll θάνατον ἀςχάλλων πα- τρῷον Eur Or 786 Herwerden studd 28 24 τοιαύταν I c paraphr, τοιαύτ(ης ) Cac, τοι ταύταν BCPcEV ἀυάταν vett, ἀάταν Mosch, Heyne 97 μηλοδόκῳ ΒΟΡΟΥ͂, unbob. Cac ED*, μαδοδ. De — róccéca[ievao0 8 ναοῦ] Δάλου Naber, prob Herwerden studd 28 98 γνώμα(ᾳ) CD, re- cepit Boeckh xotv. π. εὐθ. iungens c antecedd πεπιθών libri, corr Schmid; sunt qui παρ(ά) — πιθών iungant, velut (γνώμαν — bonam de Coronide opinionem) de Wilamowitz Isyl 58 n; γνῶ (hoe praeeunte Hartungo) Fàv má0av? Bergk 29 ícavr edunt c libris sec praeceptum Apoll adv 175, 19 RS, item (coc AP VII 718, 4; sed ef Epicharm 53 Kaib, Hesych sv δ᾽ οχ D«E« μιν libri, corr Boeckh 82 ξενίαν vett, ἕξειν. Byz; prll II*.* 88 θύοιςαν libri, θυίοιςαν ὃ Wilh Schulze qm epp 314; cf Come Oviov papyr Paris Hes theog 131 (Sitzgsb Berl Ak 1887, 812, len Studd X 266/17) ; 13* 196 PINDARI CARMINA ἐς Λακέρειαν, ἐπεὶ παρὰ Boifióboc xpn- 60 : uvoiciv ᾧκει παρθένος᾽ δαίμων δ᾽ ἕτερος 86 ἐς κακὸν τρέψαις ἐδαμάςςατό νιν, καὶ γειτόνων πολλοὶ ἐπαῦρον, ἁμᾷ δ᾽ ἔφθαρεν᾽ πολλὰν δ᾽ ὄρει πῦρ ἐξ 65 ἑνός ςπέρματος ἐνθορὸν ἀΐετωςεν ὕλαν. ἐπ. β΄ ἀλλ᾽ ἐπεὶ τείχει Oécav ἐν ξυλίνῳ εύγγονοι κούραν, ςέλας δ᾽ ἀμφέδραμεν 40 λάβρον ᾿Αφαίετου, τότ᾽ ἔειπεν ᾿Απόλλων᾽ Οὐκέτι 10 τλάςτομαι ψυχᾷ γένος ἁμὸν ὀλέεςεαι οἰκτροτάτῳ θανάτῳ ματρὸς βαρείᾳ cüv πάθᾳ. Oc φάτο᾽ βάματι δ᾽ ἐν πριύτῳ κιχὼν παῖδ᾽ ἐκ νεκροῦ τό ἅρπαςε᾽ καιομένα δ᾽ αὐτῷ διέφαινε πυρά. 46 καί ῥά νιν Μάγνητι φέρων πόρε Κενταύρῳ διδάξαι 80 πολυπήμονας ἀνθρώποιειν ἰᾶςθαι vócouc. ᾿ ctp. Y τοὺς μὲν ὧν, ὅεςοι μόλον αὐτοφύτων ἑλκέων ξυνάονες, ἢ πολιῷ χαλ- κῷ μέλη τετρωμένοι 85 . ἢ χερμάδι τηλεβόλῳψ, ὅ0 ἢ θερινῷ πυρὶ περθόμενοι δέμας ἢ χει- : μῶνι, λύεαις ἄλλον ἀλλοίων ἀχέων 90 ἔξαγεν, τοὺς μὲν μαλακαῖς émaoiboic ἀμφέπων, τοὺς δὲ mpocavéa πίνοντας, ἢ γτυίοις περάπτων πάντοθεν φάρμακα, τοὺς δὲ τομαῖς Écracev ὀρθούς" 95 84 μοιβιάδος B 8 τρέψαις B, -wac rell. 86 ἅμδι Q, ἁμᾶ rell; cf Herodn (I 489, 16 L) ap schol h 1 (πολλὰν) δ᾽ Boeckh c libris, τ᾽ Heyne, Mommsen! c scholl Rom, del particulam Mommsen!, Bergk? *. ἐν ὄρει vett, del praep Mosch 40 λαῦρον BE, cf P I1 87 τότ᾽ ἔειπεν Ambrr, τότε εἶπεν Vatt; prll II? — 41 ἁμὸν CacD, ἀμὸν BCre (Bergk), ἐμὸν E ὀλέ- ςθαι Er Schmid, defendit trad lect Herwerden studd 29 48 πρώτῳ libri, schol Pind (ὡς νῦν γέγραπται), schol Hliad N 20, τριτάτῳ Aristarchus, quem sequi videtur τρίτῳ δὲ ὡς oi ποιηταὶ καλοῦςι βήματι Aristid I 372 D; et τρίτῳ recepit c Hartungo Bergk? in adn** répru coniciens; cf prl I'99? . 44 διέφαινε BcCci, LES V, διέφανε C^D (rec Boeckh?), 5i- éxoive Er Schmid, δίχ᾽ ἔφαινε Bergk; verbum διαφαίνειν testatur schol οὐ λέγει ὅτι διαφανὴς ἐγένετο xai λαμπρά, ἀλλ᾽ ὅτι ἡ φάεις (φύεις codd) τοῦ πυρὸς olov διεςχίςθη explicans; temp imperf ad loci sententiam accom- modatissimum 45 μιν libri 48 cuvaóvec B, cuváovec Vatt vuigo, ξυνάοντες Ambrr — 50 Aócac CE 52 περιάπτων BDV; de Herm?nni coniectura nott metr : PYTHIA III 197 ἀλλὰ κέρδει xoi cogía δέδεται. 55 ἔτραπεν καὶ κεῖνον᾽ ἀγάνορι μιεθῷ χρυςὸς ἐν χερεὶν φανεΐς ἄνδρ᾽ ἐκ θανάτου κομίςαι ἤδη ἁλωκότα᾽ χερεὶ δ᾽ ἄρα Κρονίων pi- — 100 waic bU ἀμφοῖν ἀμπνοὰν «τέρνων κάθελεν ὠκέως, αἴθων δὲ κεραυνὸς ἐνέεκιμψεν μόρον. 105 χρὴ τὰ ἐοικότα πὰρ δαιμόνων μαετευέμεν θναταῖς φραείν. 60 γνόντα τὸ πὰρ ποδός, οἵας εἰμὲν αἴςας. μή, φίλα ψυχά, βίον ἀθάνατον. ςπεῦδε, τὰν δ᾽ ἔμπρακτον ἄντλει μαχανάν. 110 εἰ δὲ cógppuv ἄντρον ἔναι᾽ ἔτι Χίρων, καί τί οἱ : φίλτρον ἐν θυμῷ μελιγάρυες ὕμνοι 65 ἁμέτεροι τίθεν, ἰατῆρά τοί κέν viv πίθον 115 καί vuv ἐελοῖςει παραςχεῖν ἀνδράειν θερμᾶν vócuv ἤ τινα Λατοῖδα κεκλημένον ἢ πατέρος. καί κεν ἐν ναυεὶν μόλον Ἰονίαν τάμνων θάλαςςαν 120 ᾿Αρέθοιςαν ἐπὶ κράναν παρ᾽ Αἰτναῖον ξένον, ι ctp. δ΄ 70 ὃς ζυρακόςςαιει νέμει βαειλεύς, 55 Hune versum et verba χερεὶ δ᾽ ... μόρον aíferunt Athenag legat pro Christ 26 p. 116 L, Clem ΑἹ protr 25 Pott (Euseb praep ev III 13, 19, Cyrill c Τὰ] VI p 201) κἀκεῖνον libri Pind, Athenag, Clem, xai κεῖνον Boeckh 57 ἑαλωκότα libri, ἁλωκότα Er Schmid. De reduplicatione cessante (ἁλώκαντι Plut Lysand 14) dubitabat Ahrens dial dor 337; sed cf Meyer gr Gr ἃ 549, Orugmann gr Gr? 114. Wilh Schulze qu epp 385, Br Keil Ath Mitt 20, 1895, 441 ῥίψαις B (-wac G), ῥίψας rell δ᾽ ἀμφ. CE; χερεὶ δ᾽... ἅμ᾽ ἀμφοῖν Bergk, simul ex schol διαμπὰξ δι᾽ dugo- TÉépuv antiquam scripturae varietatem odorans ἀμπνοὰς Er Schmid c codd Clementis καθεῖλεν vett (Clem), καθέλεν Mosch, κάθελεν Ty Momm- sen 58 évéckqyev B. Athenag, écye Clem, ἐπέσκηψε Cyrillus 59 gpeci(v) libri, corr Boeckh 60 γνόντας C c aliquot dett, γινώ- ckovrac paraphr παρὰ πόδας paraphr ἐμὲν (B?) Dro, εἰμὲν Cac . Dec? EIV all, fiuév C»c; ἐμμὲν an εἰμὲν poeta dixerit dubitat Christ 62 μηχανάν Ambrr 68 ἔναιεν vett, corr Mosch χείρων libri; — 64 ἐν om vett Tricl, add (X?) Mosch 68 μιν libri, νιν Boeckh 66 xai νῦν vett, νῦν τε Tricl, καί vuv Schmid, καὶ vov Bergk 67 ἢ πατέρα Bergk; v de Wilamowitz Isyll 64 68 τέμνων libri, τάμνων Mommsen; prl II** 69 ἀρέθουςαν libri, 'ApéGoicav Bergk!, quem postea emenda- lionis certissimae (Schneidewino probatae) paenituit propter nummorum Syracus scripturam legitimam APEOOZA (— 'Apé8uca!); prll II55 70 lau- dat schol inscr (ubi ἄρχει C); Cupakóccota βαςιλεύς iungit schol, item (ταῖς. 198 . PINDARI CARMINA πραῦς ácroic, οὐ φθονέων ἀγαθοῖς, ξεί- 126 νοις δὲ θαυμαςτὸς πατήρ. τῷ μὲν διδύμας χάριτας εἰ κατέβαν ὑγίειαν ἄγων χρυςέαν κῶ- μόν τ᾽ ἀέθλων ΤΤυθίων αἴγλαν «τεφάνοις, 180 “τοὺς ἀριςτεύων Φερένικος ἕλεν Κίρρᾳ ποτέ, 15 ἀςτέρος οὐρανίου φαμὶ τηλαυγέετερον κείνῳ φάος 135 ἐξικόμαν κε βαθὺν πόντον περάκαις. ; ἀντ. δ΄ ἀλλ᾽ ἐπεύξαςθαι μὲν ἐγὼν ἐθέλω Ματρί, τὰν κοῦραι παρ᾽ ἐμὸν πρόθυρον civ Tlavi μέλπονται θαμά ςεμνὰν θεὸν ἐννύχιαι.. 140 80 εἰ δὲ λόγων cuvéuev κορυφάν, Ἱέρων, óp- θὰν ἐπίετᾳ, μανθάνων οἴεθα προτέρων᾽ ἕν παρ᾽ ἐςλὸν πήματα cóvbuo δαίονται βροτοῖς 145 ἀθάνατοι. τὰ μὲν ὦν οὐ δύνανται νήπιοι κόςμῳ φέρειν, ἀλλ᾽ ἀγαθοί, τὰ καλὰ τρέψαντες ἔξω. ἐπ. δ΄ τὶν δὲ μοῖρ᾽ εὐδαιμονίας ἕπεται. ς 150 86 λαγέταν γάρ τοι τύραννον δέρκεται, εἴ τιν᾽ ἀνθρώπων, ὁ μέγας πότμος. αἰὼν δ᾽ ἀςφαλής οὐκ ἔγεντ᾽ οὔτ᾽ Αἰακίδᾳ παρὰ TTnAei Cupaxo)catc βαειλεύει) paraphr, recte (cf P X 2); vulgo ἐν Cup. interpre- iari malunt; uébei? Bergk 71 Eclvo τε D Tricl 78 αἰτλοςτεφάνων Hartung, ἸΤυθίων τ᾽ αἴγλαν crepávuv? Bergk (in schol inser crepávouc τε 00)ÀÓv. coniciens); cf μέλος — ἀγγελίαν P II 4, κῶμον — λύτρον --- ἄποινα I VIII in, de dativo P XI 11 78 κείνῳ] τήνῳ M; prll II*! 76 πόντον] πόρον Ambrr mepáóccmic B, -c(c)oc rell 78 μέλποντι Ambrr ^. 80 énícra forma contracta nihil habet offensionis (Aristarch schol Townl £199), in verbis πεύθεεθαι ἀΐειν γινώςκειν μανθάνειν temporis praesentis usus notissimus; fuerunt tamen qui émícrücot μαθιὺν praeoptarent metro attenuato ἱερῶν Ed Boehmer 81 afferunt Plut cons ad Apollon 11 (δαίνυνται), scholl ΟἽ 97 (δέοντι 4; cf μέλποντι supra 78) et P V 74 (ubi δέτονται B), δαίοντι xs Mommsen; verba δαίομαι, δατέομαι propter vim reciprocam aut distributivam non admittunt genus activum, cf κρέα πολλὰ δατεῦντο o 112, κρέα πολλὰ baióuevoc uvncrfjpa p.382, ὁ bé τοῖσιν ἐὺ biebáccato τιμάς Hes theog 885; aliter certe γάμον baícavra N I 72 83 laudat (rà καλὰ τρέπειν ἔξω τοὺς ἀγαθούς) Aristid II 548 D, ἔνδον Écrpeye et ἔξω Tpémovrac schol, unde fuerunt qui crpéwavrec praeopta- rent^ | 86 τοι om .E et Ambrr (haplogr?) 86 c' ὁ μέγας Bergk 87 ἔγεντίο) BD Tricl, évévev' EU et orit γείνετ᾽ οὔθην Aiax. inter- polavit. Mosch : PYTHIA III 199 οὔτε παρ᾽ ἀντιθέῳ Κάδμῳ᾽ λέγονται μὰν βροτῶν 155 ὄλβον ὑπέρτατον οἱ cyeiv, otre καὶ χρυςαμπύκων 90 μελπομενᾶν ἐν ὄρει Μοιςᾶν καὶ ἐν ἑπταπύλοις 160 ἄϊον Θήβαις, ὁπόθ᾽ Ἁρμονίαν γτᾶμεν βοῶπιν, ὃ δὲ Νηρέος εὐβούλου Θέτιν παῖδα κλυτάν. : CTQ. € καὶ θεοὶ baícavro παρ᾽ ἀμφοτέροις, 165 καὶ Κρόνου παῖδας βαειλῆας ἴδον xpu- ςέξαις ἐν ἕδραις, ἕδνα τε 95 δέξαντο᾽ Διὸς δὲ χάριν ἐκ προτέρων μεταμειψάμενοι καμάτων ἔ- 110 cracav ὀρθὰν καρδίαν. ἐν δ᾽ αὖτε χρόνῳ τὸν μὲν ὀξείαιει θύγατρες ἐρήμωςαν πάθαις εὐφροεύνας μέρος αἱ τρεῖς᾽ ἀτὰρ λευκωλένῳ γε Ζεὺς πατήρ 175 ἤλυθεν ἐς λέχος ἱμερτὸν Θυώνᾳ. ἀντ.. € 100 τοῦ δὲ παῖς, ὅνπερ μόνον ἀθανάτα τίκτεν ἐν Φθίᾳ Θέτις, ἐν πολέμῳ τό- ξοις ἀπὸ ψυχὰν λιπών 180 ὦρςεεν πυρὶ καιόμενος. ἐκ Δαναῶν τόον. εἰ δὲ νόῳ τις ἔχει θνα- τῶν ἀλαθείας ὁδόν, χρὴ πρὸς μακάρων 185 τυγχάνοντ᾽ εὖ παςχέμεν. ἄλλοτε δ᾽ ἀλλοῖαι πνοαί 106 ὑψιπετᾶν ἀνέμων. ὄλβος οὐκ ἐς μακρὸν ἀνδρῶν ἔρχεται cáoc, πολὺς εὖτ᾽ ἂν ἐπιβρίςαις ἕπηται. 190 88 τε μὰν vett, corr Byz 98 τε om D solus (p haplogr); v ad metr 99 ἦλθεν Ambrr — 100 ἀθάνατος E — 101 λιπών] libri c paraphr, βαλών cl O VIII 39 Hecker Phil 5, 444, δικών ὃ Herwerden studd 30, trad lect tue- tur Rohde Psyche! IL 207 not 2 102 ἐν πυρὶ Vatt 104 πνοιαί Ambrr 105 ὑψιπετῶν B.D soli (-éuv certe oportebat) ὄλβος δ᾽ vett, corr Tricl 105—6 ὃς πολὺς libri, nec pron rel neque aliud quidquam praeter πολύς exprimunt scholl, tuetur lect trad (cum Hermanno ap Heyn 1817 et Ta- felio dilucidd II 614) Buecheler ap Ed Boehmer émifpícac libri, corr Boeckh. Locus conclanratus: verborum collocationem v 105 quomodo immutaverit Hermann v notí metr. Tum oic πολὺς εὖ τ᾿ àv Heyne (εὖ τ᾿ recep Bergk*), παμπολὺς Dissen (Boeckh, Christ?, ἄσπετος Schneidewin Ibyc fr p 99 (Hermann, Bergk?), ἄπλετος Hermann opp VII 138, θεύμορος Kayser lectt P 48, c, πολὺς Emperius ap Schneidewinum, καὶ πολὺς (*vel multus") Hartung, oic (c Heynio), πολὺς — ἐπιβρίςῃ, ἕπ. Ty Mommsen, ὄλβ. ἀνδρ. ἐς μακρόν (c Hermanno) | οὐκ ἀςφαλής | ἔρχεται. εὖτ᾽ ἂν Rau- chenstein I 10, ὡς πολὺς (coll ὡς πλεῖςτα) Heimsoeth Wiederherst Dram Aesch 45, οὔριος εὖτ᾽ ἂν Maur Schmidt CXXXII fj πολὺς εὖτ᾽ ἂν Bergk*. 900 PINDARI CARMINA cupóc ἐν «μικροῖς, μέγας ἐν μέγάλοις ἔεεςομαι. τὸν δ᾽ ἀμφέποντ᾽ αἰεὶ qpacív δαίμον᾽ ἀςκήςω κατ᾽ ἐμὰν θεραπεύων μαχανάν. 110 εἰ δέ μοι πλοῦτον θεὸς ἁβρὸν ὀρέξαι, 190 ἐλπίδ᾽ ἔχω κλέος εὑρέεθαι κεν ὑψηλὸν πρόςω. Nécropa καὶ Λύκιον ζαρπαδόν᾽, ἀνθρώπων φάτις, ἐξ ἐπέων κελαδεννῶν, τέκτονες οἷα cogoí 200 ἅρμοςαν, τινώςκομεν᾽ ἁ δ᾽ ἀρετὰ κλειναῖς ἀοιδαῖς 115 χρονία τελέθει" παύροις δὲ πράξαςθ᾽ εὐμαρές. 205 Quo e coniecturarumi numero omnino reiciendae sunt eae, quibus πολύς deletur et scholiis confirmatum et vetere illo proverbio (Sol fr 8) satis stabilitum (id quod vidit Bergk), praeter ceteras autem arridet Ad Em- peri diu neglecta, a Wilamowitzio Isyll 61 quasi resuscitata: ὁ τῶν ἀνθρώπων ὄλβος οὐκ eic μακρὸν χρόνον dic παραγίνεται ἀνθρώποις, ὅταν πολὺς — εὐνακολουθῇ, quod et elegantius expressit poeta genetivo ἀνδρῶν iraiecto (cf n cr O I 104) et nervosius eis quae diu coniungi posse negaret, ςῶς et πολύς, iuxta compositis 1609 unx. C c dett Vatt 110 πλοῦτον] πότμον Hartung, quod recepit Bergk, addens 'non solebat P mendica- bundus potentiorum gratiam ambire'. Non prudentius alii et hunc et similem locum N I 31 (οὐκ ἔραμαι κτλ) ad enii opes rettulerunt 111 xev] καὶ C«V, xàv M 112 capmpbóv' libri, Capmabiv e marm Albano attulit Ahrens d d 144; prll II*6 “ φάτις — φάτιας prll II**, opa- civ Hartung, xai Λυκίων Capr. áv6purmuv φάτιν Hecker Phil 5, 444, φάτι κὴξ ἐπέων k 114 ἅρμοςαν᾽ γινωςκομένα δ᾽ ἀρετὰ libri, e scho corr Er Schmi ΑΡΚΕΣΙΛΑΩΙ ΚΥΡΗΝΑΙΩΙ ΑΡΜΑΤῚ Strophae πές τσ δι SO ETILT ετρ. α΄ Cóuepov μὲν χρή ce παρ᾽ ἀνδρὶ φίλῳ «τᾶμεν, εὐίππου Baci Κυράνας, ᾿ ὄφρα κωμάζοντι εὑν ᾿Αρκεείλᾳ, Str v 6 (c Blassio Jahrbb class Phil 188, 1886, 460) dubites utrum cllep5 etII[2 |... .. | u.. vv —vwu- wwv-- dimeliare an cll str 4 et O VI 100 ub nos fecimus; cf append metr 8 7. De metro v 253 (LLuvo. ) 'stupidus fuerit qui sana verba putet Boeckh n cr 460. . 9 «τάμεν᾽ BD (ut alias [cf ad O V 16"] cod .4) contra usum poe- tae praeter infinitivum ἔμμεναι ἃ terminatione -μενὰι abhorrentis 202 PINDARI CARMINA Moica, Λατοίδαιειν ὀφειλόμενον TTv- θῶνί τ᾽ αὔξῃς οὖρον ὕμνων, b 99 ἔνθα ποτὲ xpucéuv Διὸς αἰετῶν πάρεδρος 5 οὐκ ἀποδάμου ᾿Απόλλωνος τυχόντες ἱέρεα χρῆςεν οἰκιςτῆρα Βάττον καρποφόβου Λιβύας, ἱεράν ο 10 vücov ὡς ἤδη λιπὼν κτίεςειεν εὐάρματον πόλιν ἐν ἀργεννόεντι μαςτῷ, καὶ τὸ Μηδείας ἔπος ἀγκομίςαι 1ὅ 10 ἑβδόμᾳ καὶ cüv δεκάτᾳ γενεᾷ Θή- pawv, Αἰήτα τό ποτε ζαμενής παῖς ἀπέπνευς᾽ ἀθανάτου «τόματος, béc- ποινὰ Κόλχων. εἶπε δ᾽ οὕτως ἡμιθέοιςιν ᾿Ιάςονος oixparáo ναύταις" 90 Κέκλυτε, παῖδες ὑπερθύμων τε φωτῶν καὶ θεῶν᾽ φαμὶ γὰρ Tücb' ἐξ ἁλιπλάκτου ποτὲ τᾶς Ἐπάφοιο κόραν 536 15 ἀςτέων ῥίζαν φυτεύςεεςεθαι μεληςείμβροτον ; Διὸς ἐν Ἄμμωνος θεμέθλοις. ἐπ. α΄ ἀντὶ δελφίνων δ᾽ ἐλαχυπτερύγων ἵπ- πους ἀμείψαντες θοάς, 80 ἁνία τ᾽ ἀντ᾽ ἐρετμῶν δίφρους τε vupácoiciv. ἀελλόποδας. κεῖνος ὄρνις ἐκτελευτάςει μεγαλᾶν πολίων 8 αὔξαις C 4 alntüv Mosch (forma Aratea), ópviywv Heyne. Metricam primi systematis in carminibus dactyloepitrr licentiam primus observavit Boeckh de metr 282, kl Schr V 344; cf Ty Mommsen suppl 68, Fel Vogt diss Argentt IV 9888. 5 ἱέρεα vett (et accentum et 'ámo- βολὴν τοῦ τ᾽ diserte testatur cl Z 300 schol), ἱερέα (formam Atticam; ef Wilh Sehulze qu epp 489) D'Z Aldus (scholio parum intellecto), (pea Mosch, ἱερά Tricl, ἱέρεια (form ep) Steph, ἱερέα (cl forma ion ἱερέη Callim fr 40, 2 Wil) Hermann, ípéa Boeckh (Bergk?, ἱέρεα retinuit Heyne (Bergk? ἢ; prll IL** 7 κτίςειεν ΒΟ, κτής. D, κτίες. E Tricl.— 8 ἀργε- vóevri vett (quod vulgo edunt; àpyiv. Bergk coll ᾿Αργῖνον Thuc VIII 34) - ἀργήεντι Tricl, ἀργάεντι Hermann ap H rob Boeckh), ᾿Αργινόεντι (coll schol Ap Rh II 299) Ern Maass GGÀ. 1890, 379. Sed et 'Apyivov promunturium rectius 'Apyevvóv scribitur (Steph Byz 112, 4; cf 'Apyev- νοῦςςαι v 1 Thuc VIII 101) et poetis aut dpyewóevra (B 647. 656 cl He- sychii glossa) aut ἀργενν reddendum 9 ἀγκομίςαιθ᾽ (ἐγκ. C, ut O XI 8 omnes vett) libri, ἀγκομίςαι (casu?) B!, primus recepit Mommsen; pri P 9. II**— 14 ἁλιπλάκτου B, -πλάτου D, -πλάγκτου (-πλεγκ. C; cf 11) CEV; prlllII 17 μικροπτερύγων exponit paraphr, ἐλαφροπτ. ὃ Christ 18 éperuàv PU(Q?), olim placuit Bergkio cl éperuaic: κώπαις Hesych 19 μεγαλᾶν F c paraphr, μεγάλων C, μεγάλαν vulgo PYTHIA IV 208 20 ματρόπολιν Θήραν τενέςθαι, τόν more Tpi- 35 Tuvíboc ἐν προχοαῖς λίμνας θεῷ ἀνέρι eibouévu γαῖαν διδόντι ξείνια πρῴραθεν Εὔφαμος καταβάς “δέξατ᾽ — aicíav δ᾽ ἐπί οἱ Κρονίων 40 Ζεὺς πατὴρ ἔκλαγξε βροντάν —, ὲ erp. β΄ ἁνίκ᾽ ἄγκυραν ποτὶ χαλκόγενυν 25 voi κριμνάντων ἐπέτοςςε, θοᾶς 'Ap- ' xOÜc χαλινόν. δώδεκα δὲ πρότερον ἁμέρας ἐξ 'QxeavoO φέρομεν νώτων ὕπερ γαίας ἐρήμων 40 ἐννάλιον δόρυ, μήδεειν ἀνεπάςςαντες ἁμοῖς. τουτάκι δ᾽ οἰοπόλος δαίμων ἐπῆλθεν, φαιδίμαν 50 ἀνδρὸς αἰδοίου mpócoytv Onkáuevoc: φιλίων δ᾽ ἐπέων 80 ἄρχετο, ξείνοις ἅτ᾽ ἐλθόντεςειν εὐεργέται δεῖπν᾽ ἐπαγγέλλοντι πρῶτον. 55 ἀντ. B; ἀλλὰ γὰρ vócrou πρόφαεις γλυκεροῦ κιύλυεν μεῖναι. φάτο δ᾽ Εὐρύπυλος Γαι- αόχου παῖς ἀφθίτου '€vvocíba ἔμμεναι᾽ γίνωςκε δ᾽ ἐπειγομένους" ἂν δ᾽ εὐθὺς ἁρπάξαις ἀρούρας 60 22 πρώρ. libri, corr Bergk εὔφαμος B solus, εὔφημος vulgo 28 otaov libri; afciov 56... βροντήςας ἐπεκτύπηςεν (sermonis angustiis pres- sus) paraphr, unde βροντοίς (partic) interpolavit Bergk; cf N IX 18 25 κρι- uvávruv B, xpnuv. vulgo; formam xpiuv. ἃ Nauckio (Mél gr-rom V 188; cf Gust Meyer gr Gr? 579) flagitatam adhuc spreverunt edd, immerito énocce BE, éricce (voluitne émírocce?) ΕὟΡ 26 ἐρήμου E (paraphr), re- cepit cum Mommseno Bergk* 21 éval. vett, εἶναλ. Mosch | &v(o)cmá- cavrec libri, corr Mingarelli ἀμοῖς BDEV (v P III 41), ὠμοῖς C 29 πρόςωψιν C, ὄψιν ἑαυτῷ περιθείς paraphr, unde περ᾽ ὄψιν Bergk* (prob Gildersleeve); poterat sane conferri δύναμιν περιθεῖναι y 205 et ὄψιν ἐειδό- μενος N X 15, sed quod 'vitium" in mpócoyiv aut in verbo simplici τίθε- εθαι lateat, parum intellego 80 ἄρχεται CD EV interpoll, recep Boeckh, explosit Erdmann de P usu synt 56 81 δεῖπνον D, δεῖπν᾽ rell c pa- raphr; de num plür cf P IX 19, Soph OR 779, Tra 268, El 203, Eur Or 1008; bérac(?) Mommsen(?, £évi'? Bergk? (recepit Christ), 5éimv', ut Φόϊβ. 54, 'AióA. 108, nescio quis Journ of philol 44, 267; nobis quidem non te- mere omnibus illis locis cuvaipecc in diphthongos incidere videtur, ut legisse Graecos εἰ oi ài, cecinisse, hymnorum delphicorum ratione si uti fas est, ξΐξι ὀΐδί dít( facile credideris cl append metr 8 ὅδ not 84 γί- γνώςκε BD 81 ἄν v'? Bergk ἁμρπάξαις B, -ας rell — 204 PINDARI CARMINA 85 δεξιτερᾷ προτυχὸν ξένιον μάςτευςε δοῦναι. οὐδ᾽ ἀπίθηςέ iv, ἀλλ᾽ ἥρως ἐπ᾽ ἀκταῖςειν θορών, χειρί οἱ χεῖρ᾽ ἀντερείςαις δέξατο βώλακα δαιμονίαν. 65 πεύθομαι δ᾽ αὐτὰν xaraxAucOeicav ἐκ boUparoc ἐναλίαν βᾶμεν cóv ἅλμᾳ ἐπ. β΄ 40 ἑςπέρας ὑγρῷ πελάγει cmouévav. ἦ 10 μάν viv ὥτρυνον θαμά λυειπόνοις θεραπόντεςειν φυλάξαι" τῶν δ᾽ ἐλάθοντο gpévec -— καί νυν ἐν τᾷδ᾽ ἄφθιτον vácu κέχυται Λιβύας τό εὐρυχόρου cmépua πρὶν ὥρας... ei γὰῤ οἴκοι νιν βάλε πὰρ χθόνιον Λιδα ἐτόμα, Ταίναρον εἰς ἱερὰν Εὔφαμος ἐλθών, 45 υἱὸς ἱππάρχου ἸΠοςειδάωνος ἄναξ, ..80 τόν for Εὐρώπα Τιτυοῦ θυγάτηρ , τίκτε Καφιςοῦ παρ᾽ ὄχθαις, : CTQ. Y τετράτων Taíbuv κ᾽ ἐπιγινομένων αἷμά οἱ κείναν λάβε cóv Δαναοῖς εὐ- ρεῖαν ἄπειρον. τότε γὰρ μεγάλας 8ὅ ἐξανίετανται Λακεδαίμονος ᾿Αργεί- ou τε κόλπου καὶ Μυκανᾶν. 85 προτυχὼν BiCac, προτυχὸν B*CPcEV (Chaeris) ἔξείνιον vett 86 ἀπίθηςέ viv lihri, ἀπίθηςέν iv Hermann ap Heyn; de spir (iv Hermann opp 1 3571, ἀπίθηςέ iv Boeckh) v Heinier studd P 56 Rzach Wien St V 201. Hermannum cum secutus esset Bergk!-?, idem varia coniecit, ἀπίθηςέ οἱ Hartung, ἀπιθήςαμεν Maur Schmidt ind len 1880, 8, ἀμέληςέ viv? Hiller in schedulis 1891. Ad v parag ante (cF)v omis sum οἵ nott metr O V 987 ἀντερείςαις B. solus e vett (— 34) ..99 év- αλίᾳ libri et schol? (retin Bergk), cvugepouévnv τοῖς κύμαςιν paraphr, évaMou Io Fr Meyer (unus ex Heynii auditoribus), ἐναλίαν Thiersch (Her- mann opp VII 138, Lehrs Pindarsch 122), évoMac fi. cóv d. | ἐς πέτρας elegantissima quaeque pessumdans Maur Schmidt ΟΠ. Ad δούρατος qui epitheton (v 27 aptissimum) desideraverit, usum Aeschyleum circum- spiciat 40 cruuévav C μιν Ambrr ὄτρυνον BC, ὥτρυνον DEec (Boeckh n cr 462, Berg) θαμᾶ Ambrr 41 λυειπόνοις] affert. schol Ω 7134, ληειπόνοις (debebat certe λαθιπ. aut λαειῖπ., at cf verba sequen- tia) Thiersch, buc. Hecker Phil V 445; et remigandi et navem vespere perluendi laborem dixisse Pindarum censet de Wilamowitz 42 ἀφθίτῳ DI c paraphr 48 εὐρυχώρου CDE μιν C 45 mocebáovoc B 46 τίκτει Vatt 47 ἐπιγεινομένων libri; cf Meisterhans* 38, Wilh Schulze 3 epp 182; ἐπιγ)νομένοις recte Kenyon M» pap Baechyl VIII 81 9 μηκυνᾶν (un- ex uu-) CD, Muxav. (in trop Plataeens) Cauer Del? 12, 18, PYTHIA IV 905 50 νῦν γε μὲν ἀλλοδαπᾶν xpiróv εὑρήςει γυναικῶν ἐν λέχεειν γένος. οἵ κεν τάνδε civ τιμᾷ θεῶν 90 vücov ἐλθόντες τέκωνται φῶτα κελαινεφέων πεδίων δεςπόταν᾽ τὸν μὲν πολυχρύεῳ mor ἐν δώματι 95 Φοῖβος ἀμνάςει θέμιεειν 65 Πύθιον ναὸν καταβάντα χρόνῳ ὑςτέρῳ, νάεςει πόλϊς ἀγαγὲν Νεί- λοιο πρὸς πῖον τέμενος Κρονίδα. ἦρα Μηδείας ἐπέων críyec. ἔπταξαν δ᾽ ἀκίνητοι ciwwmQ — 100 ἥροες ἀντίθεοι πυκινὰν μῆτιν κλύοντες. ὦ μάκαρ υἱὲ ἸΤολυμνάςτου, c£ δ᾽ ἐν τούτῳ λόγῳ 105 60 χρηςμὸς ὥρθωςεν μελίςςας Δελφίδος αὐτομάτῳ κελάδῳ᾽ & ce χαίρειν écrpic αὐδάςαιςα πεπρωμένον βαςιλέ᾽ ἄμφανεν Κυράνᾳ, 110 : ἐπ. Y bucOpóou φωνᾶς ἀνακρινόμενον ποινὰ τίς ἔεται πρὸς θεῶν. ἦ μάλα δὴ μετὰ καὶ νῦν, ὥτε φοινικανθέμου ἦρος ἀκμᾷ, 65 παιεὶ τεοῖς ὄγδοον θάλλει μέρος ᾿Αρκεείλας᾽ 115 τῷ μὲν ᾿Απόλλων & τε ΤἸΤυθὼ κῦδος ἐξ ἀμφικτιόνων ἔπορεν ἱπποδρομίας. ἀπὸ δ᾽ αὐτὸν ἐγὼ Μοίςαιει δώεω 120 Collitz 3815. 8316 (bis) ὅ0 μὰν vett, corr Byz 51 Aexéeca C 54 ἀμμνάςει Vatt 56 δ᾽ ócrépu (Ücrepov Ec) libri et scholl, δευτέρῳ (—.OI43) Maur Schmidt CIV (rec Bergk) post xp. ocr. dist Thiersch, cum sequentibus iungit pàraphr, cf vv 7—10 πολεῖς libri, πολλοὺς ἄν- ópac paraphr, váecc( ποτ᾽ eicaváye: Hermann opp VIII 125, moAeic vulgo edunt (πολὺς [*moAbwt! certe debebant cl Wilh Schulze ^omm philoll sodal Gryph 1887, 19), πόλις (*móMwvc) Lehrs epist ad Eug Plew data ' 3876 (Π 973 Ludw): 'eivitates navibus deducere! ut in vaticinio non nimis audscter dictum videtur (praesertim cll 15. 19, P V 16) ἀγα- γεῖν CV^, ἀγαγὲν PQE»r, ἄγαγειν) Va et vulgo, infin tuetur paraphr; prll 1159 57 ἢ $a Μηδεία γ᾽ ἐπέων ετίχας Matthiae (obss cr); αἵ pa Boeckh', ταί pa Hartung (quae Graeca esse negabat Hermann ap Heyn 1817), ἢ fo: Μηδείας δ᾽ ἐπέων criyac ἐπτάξαντ᾽ ἀκ.) Bergk, complura iemptavit Maur Schmidt CIV et ind len 1879, 10 n δὅ8 ἥρωες libri 60 ópOuce(v) LE soli; cf H 272 61 cic τρὶς libri, écrpic (B!) Boeckh αὐδάξαιςαι B, -caco. rell 62 κυράνας B 64 δὴν μέτα Bergk (bàv debebat) | dre] om utriusque recensionis codd plurimi, dre (ex scholl opinor add BU, πού γε Mosch, de (ut Boeckh O X 86) Bergk ἐν (ἀκμ.}) add Vatt — 65 παιεὶ τούτοις bibri, παιςὶ τούτου Tricl, quod "plane putidum" esse arbitratus τοῖο παιεὶν Hermann ap Heyn 1798, 'longe exqui- sitius vulgatum" idem opp I 250, παιεὶν οὕτως Emperius ap Schneidewin, παιεὶ Teoic (p litt) de Wilamowitz; cf append metr $ 8" 66 ἀμφικτυόνων libri, corr Boeckh; ef Kretschmer KZ 31. 429. 699 906 τ PINDARI CARMINA καὶ τὸ πάγχρυςον váxoc κριοῦ" μετὰ γάρ κεῖνο πλευςάντων Μινυᾶν, θεόπομ- ποί cpiciv. τιμαὶ φύτευθεν. cip. δ΄ 10 τίς γὰρ ἀρχὰ δέξατο ναυτιλίας; τίς δὲ κίνδυνος κρατεροῖς ἀδάμαντος 125 ofjcev ἅλοις; 0écparov ἦν Πελίαν ἐξ ἀγαυῶν Αἰολιδᾶν θανέμεν χεί- ρεςειν ἢ βουλαῖς ἀκάμπτοις. ἦλθε δέ οἱ κρυόεν πυκινῷ μάντευμα θυμῷ, 180 πὰρ uécov ὀμφαλὸν εὐδένδροιο ῥηθὲν ματέρος᾽ 15 τὸν μονοκρήπιδα πάντως ἐν φυλακᾷ cxeO€uev μεγάλᾳ, εὖτ᾽ ἂν αἰπεινῶν ἀπὸ ςταθμῶν ἐς εὐδείελον 185 χθόνα. μόλῃ κλειτᾶς "laoAko0, i ξεῖνος αἴτ᾽ ὧν àcróc. ὁ δ᾽ ἦρα χρόνῳ ἵκετ᾽ aixpaiciv διδύμαιειν ἀνὴρ ἔκ- παγλος᾽ ἐςθὰς δ᾽ ἀμφοτέρα νιν ἔχεν, 140 80 ἅ τε Μαγνήτων ἐπιχώριος ἁρμόζοιςα θαητοῖςει γυίοις, ἀμφὶ δὲ παρδαλέᾳ «ςτέγετο φρίεςοντας ὄμβρους᾽ οὐδὲ κομᾶν πλόκαμοι καρθέντες ᾧχοντ᾽ ἀγλαοί, 145 ἀλλ᾽ ἅπαν νῶτον καταίθυςςον. τάχα δ᾽ εὐθὺς ἰὼν cperépac ἐςτάθη γνώμας ἀταρβάκτοιο πειρώμενος. 160 8ὅ ἐν ἀγορᾷ πλήθοντος ὄχλου. 710 ἀρχὰ δέξατο E! solus (idem tamen Fulvius Ursinus ad marg ed Rom adscripsit), ἄρχ᾽ ἐδέξατο vulgo (etiam Bee; prll II99), ἀρχὴ δέξατο Br»c(*) Byz; (πρώτη αἰτία) ἐγένετο gl C, unde (ἄρχ᾽) ἐγένετο M, verbum om scholl; ἀρχἠκδέξατο pessime Bergk, ἄρχεν, λέξατε (scil ὦ ΜΟοῖςαι), vaut. Blass ad Bacchyl XIV (XV) 47, parui probabiliter; αὐτούς et Ad δέξατο et ad δῆςεν supple 72 ἀκάμποις C, ἀκνάμπτοις BDEV, ἀκάμπτοις Hermann ap Heyn 76 μονοκρήπιδα BacEV (cf Herodn I 526, 2 L), -κρηπῖδα (-kpnmíba) rell παντῶς (cll Apoll adv 175, 18 RS) Bergk; prll ΠΣ 77 κλυτᾶς PQU; cf 8. De Ἰαολκοῦ prll Π 78 ἄρα libri, àpa Boeckh; prll II*? 79 ἀμφοτέρα E c utraque paraphr (con- iecerat Hecker Phil V 489), ἀμφότερον vulgo (non in scholl; retinuit Bergk) μιν libri, corr Boeckh 81 παρδαλέᾳ] dativum flagitavit Her- mann 82 κόμαν ΒΡ κα καρθέντες C* (minio ἃ manu pr, aut, Am- brosiana recensione fideliter propagata aut emendatione certissima), xep0. vulgo οἴχοντ᾽ libri, ᾧχοντ᾽ edere solent c Boeckhio cl O 38 84 ἀταρβάκτοιο libri vett (c schol U), ἀταρβήκτοιο scholl vulgo, ἀταρβύ- κτοιο ZZ!, ἀταρβήτοιο ΕἾ, ἀταρβάτοιο Calliergus (Tzetz ad Lycophr 175), ἀταρμύκτοιο Hermann opp VII 139 (et habent ἀτάρμυκτος, ταρμύξαςθαι Hesych, ταρμύςεειν Lycophr ΑἹ 1177), praeeunte Ty Mommmsen recep Bergk*, ἀτυρβάκτοιο Herwerden Mnemos 25, 1897, 43; trad lect confirmavit Bac- PYTHIA IV 201 ἐπ. δ΄ τὸν μὲν οὐ Yívuckov: ὀπιζομένων δ᾽ ἔμ- Tac τις εἶπεν καὶ τόδε" Οὔ τί που οὗτος ᾿Απόλλων, οὐδὲ μὰν χαλκ- 16ὅ ἀρματός ἐςτι mócic "Agpobírac: ἐν δὲ Νάξῳ φαντὶ θανεῖν λιπαρᾷ "Ipuuebeíac παῖδας, Ὦτον καὶ cé, τολμάεις Ἐεπιάλτα ἄναξ. 90 καὶ μὰν Τιτυὸν βέλος ᾿Αρτέμιδος θήρευςε κραιπνόν, 160 ἐξ ἀνικάτου φαρέτρας ὀρνύμενον, ᾿ ὄφρα τις τᾶν ἐν δυνατῷ φιλοτά- τῶν ἐπιψαύειν ἔραται. : CTQ. € τοὶ μὲν ἀλλάλοιςειν ἀμειβόμενοι 16ὅ γάῤυον τοιαῦτ᾽" ἀνὰ δ᾽ ἡμιόνοις ξε- «τᾷ τ᾽ ἀπήνᾳ προτροπάδαν Πελίας 95 ἵκετο ςπεύδων᾽ τάφε δ᾽ αὐτίκα παπτά- vaic ἀρίγνωτον πέδιλον δεξιτερῷ μόνον ἀμφὶ ποδί. κλέπτων δὲ θυμῷ 170 δεῖμα προςήνεπε᾽ Ποίαν γαῖαν, ὦ ξεῖν᾽, εὔχεαι πατρίδ᾽ ἔμμεν; καὶ τίς ἀνθρώπων ce χαμαιγενέων πολιᾶς 175 ἐξανῆκεν γαςτρός; ἐχθίετοιει μὴ ψεύδεειν 100 καταμιάναις εἰπὲ γένναν. , ἀντ. € τὸν δὲ θαρεήςαις ἀγὰνοῖει λόγοις chyl ἀτάρβακτος γυνά V 139 Ken 86 οὐκ ἐγίν. B, οὐ viyvv. D ἔμπας libri; prll II εἴπεςκεν ὃ Heyne (recepit Ha ), κατεῖπέν mc? Bergk; de καί cf ad O ΠῚ 38*. 87 οὔ τοι ποὺ libri omnes; prll II'* 89 ἐφίαλ' ' Ambrr, ἐφίἄλτα Vatt, ἐπιάλτα quod diserte testatur schol Harl λ 808/9, edebant ante Boeckhium; prll II!5 90 τερπνόν C 92 τῶν CE ἐρᾶται Boeckh! (Bergk); coniunctivi naturam primus perspexit Bergk 1860 de titulo arc p XV (opp Π 337) 9 παπτήνας (-ἧνας B) libri, corr Boeckh 97 mpocéveme B, -üveme rell vett retin Bergk (cf P IX 29, N X 79, Bacchyl XV 9), -évveme Mosch; de Zenodoti et Ari- starehi dissensione Maur Sehmidt Philol IX 481 ξέν᾽ vett, corr Tricl(?) 98 «κοτιᾶς Hartung, κοίλᾶς Róhl Jahrbb class Phil 115, 850, ποτὲ Füc Herwerden Pindd 15 (plaudente Nabero), morvíac Jurenka Zeitschr óstr Gy 1893; πολιᾶς λέγει τῆς τιμίας παρὰ τὸ τοῦ γήρως ἔντιμον schol, quod neque in puerperas cadit neque in huius loci rationem; nam acer- bissimis Pelias contumeliis animi conscientiam sedare aut occultare co- natur: selche Vettel hat dich zwr Welt gebracht? 99 ἐχθίςτοις ce Min- relli ap Heyn, aicyícrori Hecker Phil V 439; cf P ΧΙ 26, O IX 38 00 καταμιάνας Vatt, μὴ Hbkva paraphr! unde fuerunt qui καταμιάνῃς eum legisse conicerent; paraphr* certe non legit 101 θαρεήςαις Β solus e vett, -cficac Ambrr, -pficac rell vett 208 PINDARI CARMINA ὧδ᾽ ἀμείφθη᾽ Φαμὶ διδαεκαλίαν Xí- 180 : puvoc οἴςειν. ἀντρόθε γὰρ νέομαι πὰρ Χαρικλοῦς καὶ Φιλύρας, ἵνα Κενταύ-. ρου με κοῦραι θρέψαν ἁγναί. εἴκοςι δ᾽ ἐκτελέξεαις ἐνιαυτοὺς οὔτε ἔργον . 185 105 οὔτ᾽ ἔπος ἐκτράπελον κείνοιςειν εἰπὼν íxóuav- οἴκαδ᾽, ἀρχαίαν κομίζων πατρὸς ἐμοῦ, βαειλευομέναν οὐ κατ᾽ alcav, τάν ποτε Ζεὺς ὥπαςεν λαγέτᾳ 190 Αἰόλῳ καὶ παιεὶ τιμάν. πεύθομαι γάρ νιν Πελίαν ἄθεμιν λευ- , καῖς πιθήςαντα φραείν 110 ἁμετέρων ἀποευλᾶςαι βιαίως ἀρχεδικᾶν τοκέων᾽ 195 ^oi μ᾽, ἐπεὶ πάμπρωτον εἶδον φέγγος, ὑπερφιάλου ἁγεμόνος δείςαντες: ὕβριν, κᾶδος ὡςεί- τε φθιμένου δνοφερόν 200 ἐν bópac θηκάμενοι, utra. κωκυτῷ γυναικῶν κρύβδα πέμπον «παργάνοις ἐν πορφυρέοις, 116 νυκτὶ κοινάςαντες͵ ὁδόν, Κρονίδᾳ ι δὲ τράφεν Χίρωνι δῶκαν. 206 | Cp. ς΄ ἀλλὰ τούτων μὲν κεφάλαια λόγων ἴετε. λευκίππων δὲ δόμους πατέρων, κε- δνοὶ πολῖται, φράςεατέ μοι cagéuc: 102 χείρωνος libri ἄντροθε(ν) Ambrr e dett Vatt; cf Herodn I 500, 4 L, Apoll adv 191, 26 RS 108 χαρικλᾶς P, -κλοῖς edd ante Boeckhium 104 -cawc (cac) BG, cac rell οὔτ᾽ vett, corr Byz οὐδ᾽ ἔπει οὐδὲ | ἔργῳ ex attico saec V psephismate (IV 275 24) laudat Bergk 108 ἐντράπελον libri, schol* (recep Mommsen), εὐτρ. (— P I 92) M solus, rec Boeckh, ἐκτρ. (c schol") Heyne, οὔτε ἔπος τραπελὸν ὃ Fennell ξεί- voiav Wilamowitz Herm 14, 1879, 171 106 ἀρχαίαν libri, cum τι- μάν iungens tuetur Boeckh, ápyáv male interpretatur schol cl àvayxaín (Lobeck parall 297 ss, Conr Zacher nom in ταῖος diss Hal 1877, 88 sg), ápxeiav certe exspectat Boeckh, ἀρχὰν ἀγκομ. orationis vigorem um- dans Chaeris; καινίζων B, κομίξων Hecker Phil V 442, ut O ' 59, ἀρχὰν ἀγκομίξων ut Chaeridis emendationem recepit Bergk. De anno- minatione ἀρχαίαν — ἀρχεδικᾶν non magis petita fortasse Pindaro quam evitata prll H?* 109 μιν Vatt πειθ. Ε΄ (non B) qpecdv B 110 ἅμε- Tépuv ... ἀρχεδικᾶν libri c Chaeride, -répav ... -δίκαν v 1 scholl (et ἡμε- tépav Bs 118 δώματι Eo μίγα Cr Dee E&GIPQ[U]V (néca? Cac, μέγα E^, μετὰ (ex scholl?) B 114 κρύβδαν vett, corr Byz — 116 τράφεν libri et schol; prll II?*96 — χείρωνι libri PYTHIA IV 209 Alcovoc γὰρ παῖς ἐπιχώριος οὐ ξεί- ναν ἱκόμαν ταῖαν ἄλλων. 210 φὴρ δέ με θεῖος "lácova κικλήεκων προςαύδα. 190 ὡς φάτο᾽ τὸν μὲν ἐςελθόντ᾽ ἔγνον ὀφθαλμοὶ πατρός" ^ ἐκ δ᾽ ἄρ᾽ αὐτοῦ πομφόλυξαν δάκρυα γηραλέων γλεφάρων, 215 ἃν περὶ ψυχὰν ἐπεὶ γάθηςεν, ἐξαίρετον γόνον ἰδὼν κάλλιςτον ἀνδρῶν. ἀντ. ς΄ καὶ καςίγνητοί cpiciv. ἀμφότεροι 220 126 ἤλυθον κείνου γε κατὰ xAéoc* ἐτγὺς μὲν Φέρης κράναν Ὑπερῇδα λιπών, ἐκ δὲ Meccóvac ᾿Αμυθάν’' ταχέως δ᾽ "A- ὅὃματος ixev καὶ Μέλαμπος εὐμενέοντες ἀνεψιόν. ἐν δαιτὸς δὲ μοίρᾳ 225 μειλιχίοιςι λόγοις αὐτοὺς "lácuv δέγμενος ξείνι᾽ ἁρμόζοντα τεύχων πᾶςαν éugpocóvav τάνυεν 280 118 ἱκόμαν libri, ἱκοίμαν Hermann ap Heyn, optativum explosit Hartung ipse οὐ ξεῖνος χθόν᾽ ἱκόμαν ἐς ἄλλων &cribens, οὐ ξείνων ikoiuav οἶκον ἄλλων Bergk?, οὐ μὰν ξεῖνος (xw γ. ἄλλ. (hoc quidem contextu re- pM δα ἐπιχώριός (εἰμ᾽), οὐ ξεῖνος ἵκω Bergk*, aut ἱκνοῦμαι aut ἱκάνω Madvig adv er I 1871, 187, ἱκάνων Lehrs Rh Mus 80, 1876, 93, Wissensch Mtsbl VII 137, οὐ ξείνων ἱκοίμαν δῶμ᾽ àv ἄλλων Herwerden studd 32, οὐ ξεῖνος Eévav ἵκοιμ᾽ ἂν αἷαν Jurenka Wien St 15, 1893, 33 (nititur aor ikeiv lectione dubia Il | 414), οὐ ξείναν àv (kot γαῖαν ἄλλων Bornemann B ph W 1894, 1218, οὐ ξείναν μὲν ἵκω Christ; de metro append metr 8 8^; de mensura Íxóuav οὗ P V 76, N VII 87, O IX 67, N 18, I VI 48 119 κικλήςκων libri; prll I** προεηύδα (-n05a E) libri; mpocaóba Ahrens d d 1883. 299, προςαύδη ὃ (cl ποταύδη Stesich fr 92 ap Herodn II 316, 4 7 Bergk 120 ciceA0. vett, corr Byz ἔγνον 1 e interpoll, é[v... (perfor charta) B, ἔγνων rell vett; ἔγνω ὀφθαλμὸς Er Sehmid, érvov primus commendavit Pauw Ὁ «167; cf Ahrens (1838) kl Schr I 10, d d 317 et infra ad P IX 79 121 αὐτῷ scr Bergk?*, quod alis placuisse miror 122 πέρι Hermann opp VII 140 (recep Bergk), ὑπὲρ w.? Christ; intellege ὅλῃ τῇ ψυχῇ cl Rohde Psyche? II 207, 2 γάθ. ἐξαίρ. iung paraphr [194 cqiav B solus e vett, cpi vulgo 125 ómepníba libri, corr Hermann 126 ἀμυνθάν B (c lemm et schol B), *fort recte! Mommsen; prll II59 ἧκεν B, ikov? Bergk μελάμπους QARU, *fort recte" Christ; cf Herodn I 188, 15 L et Choerob I 192, 15. 248, 37 Hlg (— fr adesp Bergk* 72) 127? εὐμενέοντος (c gl φιλοφρο- voóvroc) V ἀνέψιοί Hartung (c cod AR) μοῖραν Herwerden (supra ikov et ἀνεψιοί, infra bpémuv commendans) Pindd 15, studd 32, Mnemos 265, 1897, 44 128 δεξιούμενος paraphr, béyuevoc (— δεχόμενος)! Bergk; cf Herodn II 2£2, 16 L, Ludwich Aristarch I 298 (O 296) 129 τεύξων C . πᾶςαν εὖφρ. B solus (confirmans coniecturam Bergkii* mücav éuqp.), eic interpolavit C, éc rell vett, év Byz (lectio vulgo recepta, etiam Berg- kio*; cf locutiones homericas ἔριδα, πόνον τανύειν Poetae lyr. graec." 1.1. ed. Schroeder. 14 910 PINDARI CARMINA 180 ἀθρόαις πέντε δραπὼν νύκτεεειν ἔν θ᾽ ἁμέραις ᾿ ἱερὸν εὐςοίας ἄωτον. ἀλλ᾽ ἐν ἕκτᾳ πάντα λόγον θέμενος crrou- δαῖον ἐξ ἀρχᾶς ἀνήρ. 286 ευγγενέειν mrapexoivá0'* oi δ᾽ émécmovr.. αἶψα δ᾽ ἀπὸ κλιειᾶν ὦρτο civ κείνοιςι᾽ καί ῥ᾽ ἦλθον Πελία μέγαρον᾽ ' 186 éccópevor δ᾽ efcu xarécrav: τῶν δ᾽ ἀκούςεαις | 240 αὐτὸς ὑπαντίαςεν Τυροῦς ἐραειπλοκάμου γενεά᾽ πραῦὖν δ᾽ Ἰάεων μαλθακᾷ φωνᾷ ποτιςτάζων ὄαρον βάλλετο κρηπῖδα ςοφῶν ἐπέων᾽ 246 TTai TToceibávoc. TTerpatou, erp. ζ΄ ἐντὶ μὲν θνατῶν φρένες ὠκύτεραι 140 κέρδος αἰνῆςαι πρὸ δίκας δόλιον τρα- χεῖαν ἑρπόντων πρὸς ἔπιβδαν ὅμως" | ἀλλ᾽ ἐμὲ χρὴ xoi c& θεμιςςαμένους óp- 280 γὰς ὑφαίνειν λοιπὸν ὄλβον. εἰδότι τοι ἐρέω μία βοῦς Κρηθεῖ τε μάτηρ καὶ θραεουμήδεϊ ζαλμωνεῖ" τρίταιειν δ᾽ ἐν τοναῖς - 965 ἄμμες αὖ κείνων qureuOÉvrec cOévoc ἀελίου xpóceov 180 δρέπων E c schol] et paraphr, quos quam eleganter poeta variaverit tempora fugisse non mirum: 'cum --- excepisset, — instituens — intendebat, ut quinque diebus noctibusque continuatis sacrum laeti- tiae florem. delibaverit ἔν τ᾽ ἅμ. Amhrr 181 εὖ ζωᾶς (εὐζ.) libri, ον est εὐζωΐα, nolim. tamen εὐζῴας scribi" Boeckh expll 274, εὐςοίας ὃ Bergk*?*, εὖ, Zwàc Mommsen?, εὖ Zwàc Bergk; εὐςοίας, Bergkio ipsi pro ter notionem ingratum, nobis quidem cll eócoía* εὐθηνία Hesych, oph OC 390 c scholl tantopere arridet, ut emendationem a viro ingenio- sissimo nulla fere mutatione, id quod monuit de Wilamowitz, recuperatam, quamvis forma cóoc & Pindaro aliena videatur, contextu recipiendam duxerimus 188 πᾶς(ι) ἐκοινᾶθ᾽ B c Ambrr — égécrovr Herwerden studd 33, de formis émécmov, émécme(v) ap Hom et Aesch (Pers 552) tre- ditis nihil addens; ad stirpem verbi ἐννέπειν revocat Christ 184 ἣλ- θε(ν) Ambrr 18 Écw vett, corr Byz (exstat eiu in inser Mytil Collitz 278, 7), εἴτω an Éccu poeta voluerit dubitat Christ ἀκούςαις om δ᾽ B, δ᾽ áxoócac rell 186 &acm. Ci; ἐρατοπλοκάμου Herwerden studd 33; cf Ibye 9, 2 B* γέννα D 188 ποςειδῶνος B, ποειδ. E 140 &m- βδαν C (Bergk), ἐπίβδαν vulgo (retin Boeckh, Mommsen) 141 corru- ptum putat Hecker ὀρθὰν ('aequo iudicio) scribens, de reliquis despe- rans Phil V 445: credite posteri 144 ἀμὲς vett (B?), ἄμμες B* c interpoll PYTHIA IV 211 145 Aeóccouev. Μοῖραι δ᾽ ἀφίεταντ᾽, εἴ mic ἔχθρα πέλει ὁμογόνοις αἰδῶ καλύψαι. 260 ἀντ. ζ΄ οὐ πρέπει νῷν χαλκοτόροις ξίφεειν οὐδ᾽ ἀκόντεςςιν μεγάλαν προγόνων τι- μὰν δάςαςθαι. μῆλά τε γάρ τοι ἐτώ καὶ βοῶν ξανθὰς ἀγέλας ἀφίημ᾽ ἀ- γρούς τε πάντας, τοὺς ἀπούρας 265 150 áuerépuv τοκέων νέμεαι πλοῦτον miaívuv: κοὔ με πονεῖ τεὸν οἶκον ταῦτα mopcóvovr' ἄγαν" ἀλλὰ καὶ «κᾶπτον μόναρχον : 210 καὶ θρόνος, ᾧ ποτε Κρηθεῖδας ἐγκαθίζων ἱππόταις εὔθυνε λαοῖς δίκας “--- τὰ μὲν ἄνευ ξυνᾶς ἀνίας ἐπ. ζ΄ 166 λῦςον ἄμμιν, μή τι νεώτερον ἐξ αὐτῶν ἀναςτάῃ κακόν. 276 146 λεύςομεν BCE ἀμφίεταντ᾽ CDE, ἀφίοταιντ᾽ V. (Chaeris), καὶ οὐκ ἀπιθάνως ὁ Xoipic schol; at cf 141 πέλῃ Bergk* c 146 πέλει --- καλύψαι iungebat Boeckh c scholl (et Chaeride), ügícravra: — καλύψαι (ad occultiandum?) Dissen, item (αἰδοῖ ser "prae pudore et reverentia? et ágícr. — *non probant?) Hermann opp 140; αἰδὼς χαλέψαι (post ὁμογόνοις plenius dist) Hecker Phil V 445, αἰδὼς *oportet' καλύψαι Leop Schmidt Pind Leb 301, plura temptat Herwerden Mnem 25, 1897, 45. Qui abici vel exui solet (v 218) pudor hoc quidem loco si non deletur, at tamen occultatur prae inimicitiis: en πραῦς 'lácovoc bapoc ὀργὰς Ocuicrevouévou 147 vàw B et Ambrr, νῶν E, νὼ D merat P5, wg PU χαλκοτόροιει CIDGIPQUY, -τέροιει BCE, corr ἘΝ ?) Calliergus 148 μεγάλων Ca 149 oüc Vatt ἀπούραις tacite oeckh, quem omnes seculi sunt praeter Bergkium; prll II** 180 vé- peat] vóuec B, véuev O^ V. 181 mopcaivovr' Hartung (idem infra móp- caiv' 278 et rursus mopcóvovrac I VI 8) nimis confidenter 152 prius καί om PQE, ἀλλὰ τᾶς Hecker Phil V 449, ἀλλὰ xvà Maur Schmidt CIV; θρόνος B.DE Mosch c Ambrr ('nom absol Boeckh, πονεῖ subaudit Gil- dersleeve c scholl), θρόνον FGeIU Tricl (Hermann opp Vil 141); ἀλλὰ cé ckámtuv μοναρχεῖν xal θρόνου Bergk* De καί — καί cf εκῆπτρόν τ᾽ ἠδὲ θέμιςτας | 99, (γῆς) ἧς ἔχω κράτη τε καὶ θρόνους νέμω Soph OR 237 et infra num plur (τὰ μέν), quo regiae potestatis provincias graviter laso sibi vindicat; aliter certe infra μοναρχεῖν καὶ βαςιλευέμεν Pelias — 158 in- πότας Bs (placuit Mommseno) Aaoia vett, corr Byz 104 de ἀνΐας cf NI63(»,O0 ΧΙ 11, PIV 288 (Ὁ) et B 190 — 155 ἄμμι vett, corr Byz, cum sequentibus i t scholl probante Mommseno ἐξ ἀςτῶν Bergk ἀναςτήςης BacC DV (6. schol 2182), ávacr'icac .E (quod. participium inter- pretatur Mommsen coll v 100, ex -crhjcnc suprascripto a natum censet Bergk, ex -cracnc ego Philol 56, 1897, 84, ut in eodem cod cyoía ex cyfico: PIX 116), unde -crácoc Schnitzer progr Ei 1867 (male propter ἐξ αὐτῶν), àva- eran BI (ἀντὶ τοῦ ἀναςτήςηαι schol 2, quod Aristarcheam disciplinam olet; cf schol A 203, N 449), ἀναςταίη P*Q* (c paraphr 274, 1, quod pro 14* 212 PINDARI CARMINA Gc ἄρ᾽ ἔειπεν, ἀκᾷ δ᾽ &vravópeucev xoi Πελίας: "Ecopot Toioc: ἀλλ᾽ ἤδη με γηραιὸν μέρος ἁλικίας 280 ἀμφιπολεῖ᾽ cóv δ᾽ ἄνθος ἥβας ἄρτι κυμαί- ver δύναςαι δ᾽ ἀφελεῖν μᾶνιν χθονίων. κέλεται γὰρ éàv ψυχὰν κομίξαι 160 Φρίξος ἐλθόντας πρὸς Αἰήτα θαλάμους 286 δέρμα τε κριοῦ βαθύμαλλον. ἄγειν, τῷ ποτ᾽ ἐκ πόντου ςαώθη ςτρ. n ἔκ τε ματρυιᾶς ἀθέων βελέων. ταῦτά μοι θαυμαςτὸς ὄνειρος ἰὼν qu- ἈΠ vei. μεμάντευμαι δ᾽ ἐπὶ Καςταλίᾳ, 290 εἰ μετάλλατόν τι΄ καὶ ὡς τάχος ὀτρύ- vet με τεύχειν vol πομπάν.. 1606 τοῦτον ἄεθλον ἑκὼν τέλεςον᾽ καί τοι μοναρχεῖν καὶ βαςιλευέμεν ὄμνυμι προήςειν. καρτερός 295 ὅρκος ἄμμιν μάρτυς écru Ζεὺς ὁ γτενέθλιος ἀμφοτέροις. εύνθεειν ταύταν ἐπαινήςαντες οἱ. μὲν xpíOev* 800 ἀτὰρ Ἰάεων αὐτὸς ἤδη ἀντ. η΄ 110 ὥρνυεν κάρυκας ἐόντα πλόον φαινέμεν παντᾷ. τάχα δὲ Κρονίδαο Ζηνὸς υἱοὶ τρεῖς ἀκαμαντομάχαι coniunctivo &ccepit Ahrens dial dor 188 cl παραφθαίηει K 846), ἀναςτήῃ Hermann opp 1 268 (quod recepit Bergk, 'nisi &vacrfjcw malis pene quod dubitanter proposuit Georg Curtius Verb II* 81 defendit Wilh Schulze qu epp 431, 2 156 ἀκᾷ δ᾽ ἀγόρ. PQ, unde ἀκαςκᾷ δ᾽ àyóp.? cl Eust prooem 21 Bergk éccouat boni, ἔςομαι J c Mosch 187 τοιοῦτος vett (retinebat Bergk; cf ad O' VII 49), corr Byz 160 ἐλθόντα Henr Ste- phanus (κελεύει με paraphr ex v 164 ut vid) 161 βαθύμαλον ΒΡ 162 ἐκ τῶν B βελῶν E, βουλέων D 168 φώνει (e paraphr ἔλεγε) recepit Bergk; at cf μεμάντευμαι .. . ὀτρύνει 164 μεταλλακτόν ὃ Bergk', καταλλακτόν (πυτηαυϊὰ expiari posset") Herwerden studd 34; quanto gravius el μετάλλατόν τι dubitantem deus ὡς τάχος erro voi πομπάν iubet. De notione verbi ad O VI 62 et Hermann opp 141 με] cc B. (non exprimit paraphr, sed cf ad 160), vereóyew? Momm- sen, drpuv' ócca vel ὄὅςς᾽ dirpuvev? Bergk — 168 créAeccov boni, véAecov I c Mosch (B/. Cave καὶ τὶν scribas, ne egregiam καὶ particulae vim infringas; de pron forma ad 270 167 ἄμμι boni, ἄμμιν Mosch μάρ- 1up 1 solus 169 αὐτὰρ Ambrr c plerisque Vatt, ἀτὰρ DE 170 óp- vuev boni omnes, d)pvuev Boeckhium secutus Bergk τῶς ante ἐόντα ineuleat Ca, unde érma? Bergk; émóvra contra poetae usum Jurenka Wien Stud XV 28, ióvra? Christ, quasi procedat iam navigatio, quae vix &dest — 171 παντᾷ GI, παντᾶ (návrà 5 rell PYTHIA IV 213 ἦλθον ᾿Αλκμάνας θ᾽ ἑλικογλεφάρου Λή- 806 δας τε, δοιοὶ δ᾽ ὑψιχαῖται ἀνέρες, '€vvocíba γένος, aibecOÉévrec ἀλκάν, ἔκ τε ἸΤύλου καὶ ἀπ᾽ ἄκρας Ταινάρου τῶν μὲν κλέος 910 175 échóv Εὐφάμου τ᾽ ἐκράνθη cóv τε, ΠΠερικλύμεν᾽ εὐρυβία. ἐξ ᾿Απόλλωνος δὲ φορμιγκτὰς ἀοιδᾶν πατήρ ἔμολεν, εὐαίνητος Ὀρφεύς. 815 ἐπ. q πέμπε δ᾽ Ἑρμᾶς xpucópomic διδύμους vi- οὺς ἐπ᾽ ἄτρυτον πόνον τὸν μὲν '€xíova, κεχλάδοντας fifa, τὸν δ᾽ Ἔρυτον. ταχέες 180 ἀμφὶ ἸΤαγγαίου θεμέθλοις ναϊετάοντες ἔβαν, 820 καὶ γὰρ ἑκὼν θυμῷ. τελανεῖ 0üccov ἔντυ- νεν βαειλεὺς ἀνέμων Ζάταν Κάλαϊν τε πατὴρ Βορέας, ἄνδρας mrepoiciv 825 νῶτα Tegpíxovrac. ἄμφω πορφυρέοις. τὸν δὲ παμπειθῆ γλυκὺν ἡμιθέοι- cv πόθον ἔνδαιεν Ἥρα cro. θ΄ 186 ναὸς ᾿Αργοῦς, μή τινα λειπόμενον 172 ἀλκμάνας BD, -μῆνας rell; prll II*! 56θ᾽ ἕλ. Ambrr, τ᾽ ἐλ. D, τ᾿ ἐλ. ΒΕ -βλεφάρου libri, ἑανογλεφ. dias parth 69, ad βλεφ- aberravit O IH 12 Ambrosiana, P IX 24 Vaticana recensio, et hic et P VIII 68, N IV 39 utraque; cf etiam fr 123, 5, Eust prooem 16 (12, 9 Ab), hymn Ven 19, [Hes] theog 16. Dubitabat Boeckh n cr 467 'praesertim cum x prae- cederet'; at cf δωδεκάγναμπτος, qoivikÓkpokoc, γλαυκόχροα. κόςμον, fou- πομπός 178 ἃ Fe-0évrec ἀλκᾷ) Bergk, ἀλδήεκοντες Maur Schmidt CXXXIII, ἀμναςθέντες vel ác uvacOévrec ἀλκᾶς Herwerden studd 84, oiv' écOtvrec Jurenka Zeitschr óstr Gymn 1898; Humboldtos quam Hartungos sequi praestabit cl N IX 36 . 176 φορμικτὰς Vatt; prll Πόδ 178 ypv- cóppamic vett, corr Byz 179 κεχλαδότας D εὔρυτον libri c scholl, corr Er Schmid ex Ap Rh A 52 ταχέες δ᾽ C c Vatt, ταχέως δ᾽ V(E^ut); ταχύ- rota bé paraphr BE, ταχύτατοι δὲ D c dett; δ᾽ eiecit Boeckh (cf kl Schr V 261; prll nostra p 9), retinuit Bergk, ταχέες edidit Mommsen; cf v 209, Aesch Pers 739, Soph Phil 1080 180 θέμεθλα E c Ambrr et interpoll, om B«DG PU, περὶ τὸ ἸΤάγγαιον ὄρος paraphr, nec vocabulum nec metrum attenuatum redolet interpolationem; θεμέθλοις Boeckh, πρὸς ópuàv? Ty Mommsen, ταχέως δ᾽ | ἀγχὶ TT. θεμέθλων v. ἔβαν | (xal γὰρ... Bopécc) ἄνδρες πτ.. v. πεφρίκοντες d. m.? Bergk 181 τελανεῖ libri (item O V 2, et τελανιύςας Bacch V 80); prll 1159 ἔντυνεν Ambrr, ἔν- τυε(ν) Vatt; cf Wilh Schulze qu epp 337 ss — 182 ζήταν libri; prli II'*- 188 πεφρικότας D (cf 179) 184 παμπληθῆ DE πόθον γ᾽ Mosch; πρός- bo:v Boeckh, ἡμιθέοις ἐν πόθον baíeck«ev Hermann opp VII 141; cf ap- pend metr 8 85 . 214 PINDARI CARMINA τὰν ἀκίνδυνον παρὰ. ματρὶ μένειν ai- 880 (va Téccovr, ἀλλ᾽ ἐπὶ καὶ θανάτῳ φάρμακον κάλλιετον ἑᾶς ἀρετᾶς ἅ- λιξιν εὑρέεθαι cüv ἄλλοις. ἐς δ᾽ Ἰαολκὸν ἐπεὶ κατέβα ναυτᾶν ἄωτος, 835 λέξατο πάντας ἐπαινήεαις "lócuv. καί ῥά oi 190 μάντις ὀρνίχεςςι καὶ κλάροιει θεοπροπέων ἱεροῖς Μόψος ἄμβαςε crparóv πρόφρων᾽ ἐπεὶ δ᾽ ἐμβόλου 840 κρέμαςαν ἀγκύρας ὕπερθεν, ἀντ. θ΄ χρυςέαν xeípecci λαβὼν φιάλαν ἀρχὸς ἐν πρύμνᾳ πατέρ᾽ Οὐρανιδᾶν ἐγ- χεικέραυνον Ζῆνα, καὶ ὠκυπόρους 84ὅ 196 κυμάτων ῥιπὰς ἀνέμους τ᾽ ἐκάλει νύ- κτας τε καὶ πόντου κελεύθους ἄματά T' εὔφρονα καὶ φιλίαν νόετοιο Moipav: ἐκ νεφέων δέ οἱ ἀντἄυςε βροντᾶς αἴειον 350 qOérua: λαμπραὶ δ᾽ ἦλθον ἀκτῖ- vec «τεροπᾶς ἀπορηγνύμεναι. ἀμπνοὰν δ᾽ ἥρωες écracav θεοῦ «ςάμαειν 8δὅ 200 πιθόμενοι᾽ κάρυξε δ᾽ αὐτοῖς ἐμβαλεῖν κώπαιςει τεραςκόπος ἁδείας ἐνίπτων ἐλπίδας" εἰρεεία δ᾽ ὑπεχώρηςεν ταχειᾶν ἐκ παλαμᾶν ἄκορος. 860 cóv Νότου δ᾽ αὔραις ἐπ᾽ ᾿Αξείνου «τόμα πεμπόμενοι ἤλυθον ἔνθ᾽ ἁγνὸν ἸΤοςειδάωνος ἕςςαντ᾽ ἐνναλίου τέμενος, 205 φοίνιςςα δὲ Θρηϊκίων ἀγέλα ταύρων ὑπᾶρχεν 865 καὶ νεόκτιετον λίθων βωμοῖο θέναρ. 186 μρὶ B, μητ(δρὶ CDV, ματέρι E. 188 δ᾽ ἰωλκὸν vett, δὲ ἰωλ- κὸν Byz, δ᾽ ἰαωλκὸν Er Schmid; prllII** κατέβαν DE ναυτῶν Ambrr et PU ἄωτον E 189 ἐπαινήςαις B solus, -coc rell 190 ópvixeca kAápoict τε Z, ógvixecciv ἐν κλ. Tricl, unde ὀρνίχεςειν ἐν κλάροις ve? Boeckh θεοπρεπέων (ut videtur) B c dett et interpoll 195 ἀνέμων PQ, quod vulgo edunt; cf P IX 48 197 àvrávuce Cac 198 ἀπορρ. BCE 199 ἄμπλοον Coraes, prob Herwerden; cf áumvéuv τε πρίν τι φάμεν N VIII 19, ávamvéouev δ᾽ οὐχ ἅπαντες ἐπὶ ica Ν VIL 6. 200 πειθ. vett, corr Byz 202 «pax. Ambrr 908 ἀξείνου BEV paraphr, εὐξείνου CD Mosech 204 mocebàüvoc B — évaMov vett, εἰν. intérpoll 205 ὑπῆρχε C; παρῆν cpw? Bergk 206 βωμ. θεν. laudat Eust Il B p 309, 26 et E PYTHIA IV 215 ἐς δὲ κίνδυνον βαθὺν iéuevot δεςπόταν Aíccovro ναῶν, crp. v cuvbpóuuv κινηθμὸν ἀμαιμάκετον 370 ἐκφυγεῖν πετρᾶν. δίδυμαι γὰρ écav Zw- αΐ, κυλινδέεκοντό τε κραϊπνότεραι 310 ἢ βαρυγδούπων ἀνέμων críyec* ἀλλ᾽ ἤ- δη τελεὐτὰν κεῖνος αὐταῖς ἡμιθέων πλόος ἄγαγεν. ἐς Φᾶειν δ᾽ ἔπειτεν 315 ἤλυθον, ἔνθα κελαινώπεςςει Κόλχοιςειν βίαν μεῖξαν Αἰήτᾳ παρ᾽ αὐτῷ. πότνια δ᾽ ὀξυτάτων βελέων 880 ποικίλαν ἴύγγα τετράκναμον Οὐλυμπόθεν 215 ἐν ἀλύτῳ ζεύξαιςα κύκλῳ , ἀντ. v μαινάδ᾽ ὄρνιν Κυπρογένεια φέρεν πρῶτον ἀνθρώποιςει, λιτάς τ᾽ ἐπαοιδὰς 885 ékbibáckncev cogóv Aicovíbav: ὄφρα Μηδείας τοκέων ἀφέλοιτ᾽ ai- δῶ, ποθεινὰ δ᾽ Ἑλλὰς αὐτάν ἐν φραεὶ καιομέναν δονέοι μάετιγι: Πειθοῦς. 890 220 καὶ τάχα πείρατ᾽ ἀέθλων δείκνυεν πατρωΐων᾽ 653,97 λίθινον vett, corr Tricl(cuius recensio inde ἃ v 207 usque ad 117 periit in libris); prll II*5 907 iéuevo: BCE, ἱέμενοι D[V?] c dett, quod edere solent post Er Schmid 209 δίδυμοι Β c Ambrr; P II 9, III 72, IV 79, I 17 in gen fem consentiunt libri ταχύτερον paraphr, unde κραϊιπνότερον interpolavit 1, κραιπνόν Dit 211—12 ἔπει(τ)εν ἤλυθον GIU (ef Zeits^hr Gymnasialw 1897 Jahresberr 288), idem fere CEV (ἔπειτ᾽ ἐνήλ. CV, ἔπειτ᾽ ἐν ἤλ. E), ἔπειτ᾽ ἀνήλ. B. (recep Mommsen?; cf schol Germ p VI), ἔπειτ᾽ “Ἱ ἤλυθον Dit; Énmevrav? Bergk; prll II*! 912 xeXowürmec(c) vett, κελαινώποιςι 1: κελανιύπαιςι Bergk; cf γλαυκῶπα 249, γλαυκῶπες O VI 45 et Lobeck ad Soph Ai v 955 218 μίξαν libri, μῖξαν Schneidewin (Bergk) παρ᾽ αὐτῷ τῷ ταχεῖ Αἰήτῃ (ταχεῖ om Boeckh, ταγτῷ substituit Faehse, βαζειλεὶ Ty Mommsen, τραχεῖ Bergk) paraphr; in Pindaro παρ᾽ αὐτώδει. πότνα δ᾽ ὃ Bergk, in libro vetusto AIETAI.A AYPOI fuisse, inde παρ᾽ αὔρῳ (τῷ ταχεῖ), denique παρ᾽ αὐτῷ (τ. T.) factum esse, Pindarum autem τ᾽ ἀγαυρῷ scripsisse susp Maur Schmidt CV, τ᾽ ἀγαυῷ Herwerden studd 35. Ego βίαν μεῖξαν inteilego de ludis dictum, ut ἀέθλους τοὺς Φαίηκες ἐπειρήςαντ᾽ "Obucfjoc, coram rege ipso (eiusque filia?), quae &viorum certaminum (224 ss) esset quasi quaedam prolusio κυτάτων Vatt (rec Mommsen et Gildersleeve) 214 τετρακνάμον(ι) C et v 1 scholl, explosit Hermann ap Heyn ὀλυμπόθεν vett, corr Mosch 215 ζεύ- Emwa D, -ξαςα rell 917 éxbibácknce(v) DGIU, ébibácknce B, éxbibá- ckoica. ΕἾ, διδάςκηςε Ambrr; ἐκδιδάςκει kal? Mommsen? 220 πατρώων . vett, corr Byz 216 PINDARI CARMINA cüv δ᾽ ἐλαίῳ φαρμακώςαις᾽ ἀντίτομα crepeüv ὀδυνᾶν . δῶκε χρίεεθαι. καταίνηςάν τε κοινὸν γάμον 895 γλυκὺν ἐν ἀλλάλοιει μεῖξαι. ἐπ. 1 ἀλλ᾽ ὅτ᾽ Αἰήτας ἀδαμάντινον ἐν uéccoic ἄροτρον. ςκίμψατο 225 καὶ βόας, oi φλόγ᾽ ἀπὸ ξανθᾶν γενύων πνέον 400 καιομένοιο πυρός, χαλκέαις δ᾽ ὁπλαῖς dpócceckov χθόν᾽ ἀμειβόμενοι᾽ τοὺς ἀγαγὼν ζεύγλᾳ πέλαςςεν μοῦνος. ὀρθὰς δ᾽ αὔλακας ἐντανύςαις 40ὅ ἤλαυν᾽, ἀναβωλακίας δ᾽ ὀρόγυιαν cxiZe νῶτον τᾶς. ἔειπεν δ᾽ ὧδε᾽ Τοῦτ᾽ ἔργον. βαειλεύς, 480 ὅςτις ἄρχει ναός, ἐμοὶ τελέςαις ἄφθιτον «τρωμνὰν ἀγέεθω, 410 CTQ. τα΄ κῶας αἰγλᾶεν χρυςέῳ θυςάνῳ. ὡς ἄρ᾽ αὐδάςαντος ἀπὸ xpokóev ῥί- ψαις Ἰάςων εἷμα θεῷ πίευνος εἴχετ᾽ ἔργου" πῦρ δέ νιν οὐκ ἐόλει παμ- φαρμάκου ξείνας ἐφετμαῖς, 415 2291 -cac B, -cac reM 298 ἐν om C ui£n Ambrr c paraphr (μῖξαι Bergk), μίξειν Vatt, recep Ty Mommsen; de inf aor Osk Erdmann de P usu Det 569, a qoe as a vow takes the aorist of the future Gilder- sleeve 96 Hesychii gl vevÓwv: τῶν παρειῶν non minus in ἢ 1 qua- drat quam in Eur Hel 1111; vevóv Wilh Dindorf Aesch sept 122, idem in Sapph fr 44 coni de Wilamowitz Isyll 127 n (et -ówv propius ad -üv quam ad -üv accedere consentaneum est; prllII*5, ad N VI 30), γνάθων quod scripserat Boeckh!, sprevit idem? (k1 Schr V 346), oi γενύων ξανθᾶν φλόγα πνεῦν Hermann opp VII 142, oi y. E. ἄπο wvéov? Bergk 926 ἐπέξεον xal émeyóápatrov paraphr 997 τοὺς δ᾽ I solus 228 ἀνα- βωλακίας (idem in contextu libri optimi, ἀνὰ βωλακίας P, ἀνὰ βωλακίαις E) bé τῆς ἐν τῇ τμήςει τὰς (Lehrs, τοὺς vulgo) βώλους ἄνω πεμπούςης schol, ἀνὰ --- ópóy. *in altitudinem ulnae' iung Boeckh (redarg Gildersleeve), ἀνὰ --- εχίζε Dissen (si quidem ἀνὰ δὲ βωλακίας scripsisset poeta), ἀνὰ βωλακίας (— ἀνὰ βώλακας cll χάραξ : χαρακίας, μύρμηξ : μυρμηκίας, ὄμ- φαξ : ὀμφακίας) Bergk (prob Christ), ἤλαυν᾽ ἀνὰ βώλακας, ἐς δ᾽ ὀρ. Har- ('egregie" Herwerden studd 35); tueor adiectivum ἀναβωλάκιος 'glebis contectus' (proleptice) cll ἀμφίαλος πάρεδρος ὑπόπτερος cum formatione singulari ἐπωνύμιος Ó X 78, P130 ὄργυί ἂν libri, ópóy. Hermann opp I 262, an ópéyuinv?, formam affert testimonio nullo addito Steph Byz s v ἀγυιά (Herodn II 901, 35); sed ἑπτορόγυιοι legitur Sapph 98, 1 B*; cf Io Schmidt KZ 32,348 229 ante Bacueóc distinxit ἔειπεν — βαειλεύς iungens Bergk 980 τελέεςαις B c Ambrr, τελέ(ο)ςας rell 282 xpo- xóev B, κρόκεον rell ῥίψαις B c Ambrr, -yac rell. 288 αἰόλλει libri τ PYTHIA IV 211 cmaccóáuevoc δ᾽ ἄροτρον, Boéouc δήςαις ἀνάγκᾳ 235 ἔντεειν αὐχένας ἐμβάλλων τ᾽ ἐριπλεύρῳ φυᾷ κέντρον αἰανὲς βιατὰς ἐξεπόνης᾽ ἐπιτακτὸν ἀνήρ 430 μέτρον. ἴυγξεν δ᾽ ἀφωνήτῳ περ ἔμπας ἄχει δύναςειν Αἰήτας ἀγαςθείς. ἄντ. 10 πρὸς δ᾽ ἑταῖροι καρτερὸν ἄνδρα φίλας 4925 240 ὥρεγον χεῖρας, cregávoicí Té viv moí- ac éperrov, μειλιχίοις τε λόγοις ἀγαπάζοντ᾽." αὐτίκα δ᾽ ᾿Αελίου θαυ- μαςτὸς υἱὸς δέρμα λαμπρόν ἔννεπεν, ἔνθα νιν ἐκτάνυςαν Φρίξου μάχαιραι" 480 ἔλπετο δ᾽ οὐκέτι οἱ κεινόν γε πράξαςθαι πόνον. κεῖτο γὰρ λόχμᾳ, δράκοντος δ᾽ εἴχετο λαβροτατᾶν γενύων, 435 245 ὃς πάχει μάκει τε πεντηκόντερον ναῦν κράτει, τέλεςαν ἃν πλαταὶ cibápov. et (cl v 27) scholl, ἐόλει impert verbi ἐολέω Boeckh, impf verbi εἰλέω Buttmannn Lexil II 78, impf v ὀλέω (cl *Hesych' óX[a]é ^ ἐνοχλεῖ) Har- tung, plusquamperf stirp FeA- (cl ἐόλητο Ap Rh Γ 471) plerique; αἵόλει retin Moramsen 934 «ςπαςάμ. vett, corr 1 984—935 oéouc Ambrr, Bo. bnc. ἀνάγκ. periit in B, βοέοις rell Vatt c paraphr (quem ἀνάγκας ἔντεεί τ᾽ legisse putat Lehrs Pindarsch 136); δήεᾳς G, δήςας C'DUtEV!, bficev B! c Ambrr; ἐν ἀνάγκας Ecc, ἐν ἀνάγκαις (1 inserto) Ere, ἀνάγκαις (Dac?) PQU. (ταῖς τοῦ ζυγοῦ ἀνάγκαις ἀφ κι" ἀνάγκας Ambrr οὐ B! D»«G., ἀνάγκᾳ v 1 schol! (ὀρθῶς δὲ τὸ ἀνάγκας), c Hermanno opp VII 142 recep Bergk; βοέους δήςαις ἀνάγκαις ἔντεςί τ᾽ αὐχένας Hartung, foéoic δήςαις ἀνάγκαις ἔντεειν ('ad* aratrum") Ty Mommsen ἐμβάλλων B, ἐμβαλών C(D)E 286 ἐξεπόνης libri, ἐξεπόνας᾽ Hermann opp I 259; prll 11} 987 ἴυγξεν U, ἴυξ. vulgo; in II:** 288 δύναμιν E. 289 ἕταροι (ἑτᾶροι) vett, corr Mosch 240 μιν libri; prll 1119 &penrov libri c scholl, ἔριπτον Pauw (rec Boeckh!), épewav? Boeckh n cr 470, ἔρεπτον tuetur Hermann ap Heyn 1817 et opp VII 142, confirmat Bacch IV 16 248 ἤλ- mero vulgo edunt c libris; prll II? —— πεπράξεςθαι Mosch, (ye) πράξεςθαι (— πραχθῆναι, cl gl P) Hermann opp VII 142 (Bergk); de subi om Erd- mann77 9244 λαβροτάταν (Aaup-.£) B.E c Ambrr, -τάτων D; cas genet diserte testatur schol (λείπει δὲ ἡ ὑπό) monente Lehrsio Pindarsch 137; Aagporarüv Hermann ap Heyn, κεῖτο 4àp λόχμᾳ δράκων, τοῦ λείχετο λα- βροτάταιν γενύοιν) Bergk, similiter, sed κεῖνο γὰρ λόχμᾳ δράκοντος λεί- χετο Herwerden Pindd 17, λαβροτάταις vévuciv? Christ 946 πεντηκόν- τερον (Dac?) EG(P?)UV ^ scholl GU teste Mommseno), quod recepi ut '€pxóuevoc, Τρεφώνιος; cf Herwerden lap dial att testim p 67, Pindd 17, Meisterhans? 18 246 τέλες(ο)αν (ἐτέλ. V) libri, num plur exprimit pa- raphr, sing ut vulgatam lectionem commemorat schol, unde réAecev re- cepit Mommsen πληγαὶ BV 218 PINDARI CARMINA μακρά μοι νεῖεθαι κατ᾽ dpo£iróv: ὥρα ἐπ. τα΄ γὰρ εὐυνάπτει᾽ καί τινὰ τς 440 οἶμον ἴεαμι βραχύν᾽ πολλοῖςι δ᾽ ἅγημαι ςοφίας ἑτέροις. κτεῖνε μὲν γλαυκῶπα τέχναις ποικιλόνωτον ὄφιν, 250 ὠρκεείλα, κλέψεν τε Μήδειαν cv αὐτᾷ, 445 τὰν TTeMao góvov: ἔν τ᾽ ᾽Ωκεανοῦ πελάγεςει μίγεν πόντῳ τ᾽ ἐρυθρῷ Λαμνιᾶν τ᾽ ἔθνει γυναικῶν ἀνδροφόνων" ἔνθα καὶ γυίων ἀέθλοις ἐπέδει- 450 .Eav xpíciv ἐςθᾶτος ἀμφίς, καὶ ευνεύναςθεν. xai ἐν ἀλλοδαπαῖς ctp. 1B 255 ςπέρμ᾽ ἀρούραις τουτάκις ὑμετέρας ἀ- κτῖνος ὄλβου δέξατο μοιρίδιον ἅμαρ ἢ νύκτες᾽ τόθι γὰρ γένος Εὐφά- 455 μου φυτευθὲν λοιπὸν αἰεί 250 ἀρκεείλα om ὦ I solus, recepit Boeckh contradicente Hermanno opp VIL 148; de crasi prll ΠΡ αὐτῷ C (non V) e scholl (ἔνιοι); cv mn Heyne, cóv αὐτᾷ μὰν Hermann LM. speci barbare Tier civ Q τεῦξεν TT. q. Hartung, cv αὐὠώτῳ (praeeun eynio, *cum vellere &ureo")? Bergk*, (cqi» ευνναύταν vel cóv ἄτᾳ FQ Maur Schmidt ind Ien 1879, 10 (aliter idem Pind Ol p ΟΥ̓), cóvevvov T. IT. φ. Fennell, Μηδείᾳ cv αὐτᾷ TTeMao ποθάν Bornemann phil ἀπ XIII 296. Et civ αὐτᾷ et τάν bene tuetur Boeckh n cr 470 probante Hermanno ap Heyn 1817; et videtur articulus appositioni additus facinus illud famosum posteriore lempore perpetratum egregie significare — meMaogovov iunctim (de ac- centu dubitans) Didymus (divisisse vocabula Chaeridem testantur scholl) 251 περάτεςει Hecker Philol V 445, ἐν τ᾽ ᾿Ωκεανῷ veváyeca (fin vada inciderunt)? Bergk, πελάταιςι man Jurenka Wien Studd XV 7 252 λημνιᾶν Ambrr — 258 ἐπεδείξαντο κρίειν ἐςθᾶτος ἀμφίς libri et acholl (nisi quod vp. ἀμφ᾽} C», ἀμφὶ c gl περὶ C^, ἄμφω M); ἐπέδειξαν κρί- av γ᾽ Pauw, ἐπέδειξαν κρίεις (— xpíciac) Hermann Opp I 248, ἐπεδείξαντο xpiu' idem ap Heyn 1817, ἐπεδείξαντ᾽ ἀγῶν᾽ Boeckh, ἐπεδείξαντ᾽ ἀκμὰν Kayser lect Pindd 52, ἐπεδείξαντο ἵν᾽ idem Heidelb Jahrbb 1868, 42 (re- cep Christ) ἀέθλους ἐπέδειξαν xpíav τ᾽ Hartung, ἐπέδειξαν βίαν (cl N XI 14) Oelschlaeger progr Sehweinfurt 1858, complura proposuit Bossler de praep ap P usu 42, ἔνθ᾽ ἀκμὰν γυίων ἀέθλοις ἐπέδειξαν xpía τ᾽ ὃ dubi- tanter Bergk, ἐπέδειξαν κρίειν Fecoüroc Heimer studd P 32; de mensura nott metr et prll II*5, de verbi genere II** 955 περ ἀρούραιει. (dist BDGIV c scholl ut vid) τ. ó. ἀκτῖνας (c scholl et paraphr; de stigme appositioném [quam probavit Friederichs Pind studd 38] significante . Philol 54, 1895, 2877) ὄλβου (ΒΕ, ὄλβον vitio C, ὄλβῳ -DGIU c scholl et paraphr) δέξατο μ.; cmépu' (e scholl) ἀρούραις T. ὑ. ἀκτῖνος restituit Hermann opp I 249, *pessime" Mommseno arbitro, qui retenta ἀκτῖνας lectione πρῶτ ἀρούραις, postéa μὰν ἀρ. maluit, cmeip' ἀρ. T. ὑμ. τ᾽ ἀκτῖ- vac ὀλβὠνδείξατο edidit Bergk*; cf ad 70 286 νύκτες B c Ambrr, νυκτὸς DE(C*), νύκτας Mosch » PYTHIA IV 219 τέλλετο᾽ καὶ Λακεδαιμονίων μειχθέντες. ἀνδρῶν ἤθεει τάν ποτε Καλλίεταν ἀπῴκηςαν χρόνῳ 460 vücov: ἔνθεν δ᾽ ὕμμι Λατοίδας ἔπορεν Λιβύας πεδίον 260 cóv θεῶν τιμαῖς ὀφέλλειν, ἄςτυ χρυςοθρόνου διανέμειν θεῖον Κυράνας 465 ἀντ. ιβ΄ ὀρθόβουλον μῆτιν ἐφευρομένοις. γνῶθι νῦν τὰν Οἰδιπόδα εοφίαν᾽ εἰ ᾿ γάρ τις ὄζους ὀξυτόμῳ πελέκει ἐξερείψειεν μεγάλας δρυός, αἰςχύ- νῃ δέ οἱ θαητὸν εἶδος, 410 265 καὶ φθινόκαρπος éoica διδοῖ ψᾶφον περ᾽ αὐτᾶς, εἴ ποτε χειμέριον πῦρ ἐξίκηται λοίεθιον, ἢ εὺὑν ὀρθαῖς κιόνεςειν δεςποεύναιειν ἐρειδομένα 415 μόχθον ἄλλοις ἀμφέπει bócravov ἐν τείχεειν, ἑὸν ἐρημώςαιςα χῶρον. | ἐπ. ιβ΄ 270 ἐςεὶ δ᾽ Ἰατὴρ ἐπικαιρότατος, Tloiáv τέ τοι τιμᾷ φάος. 480 258 ἤθεσιν. ἅν (ἄν) libri, ἔν voluit Chaeris (rec Bergk), ἤθεςι τάν restituit Boeckh, ἄν (— ἀνά) Hermann opp VII 148, τὰν τότε) Bergk ἀπῴκιςαν BV; eic τὴν Καλλ. dmbkncav paraphr 989 ἔνθα E 960 cv θεῷ e paraphr Mommsen et Bergk ^ cru re I solus (ex scholl), κἄςτυ Dawes mise er 100. "Acru xp. διανέμων 0. K. à. μ. ἐφευρόμενος γνῶθι Bergk, quem refutavit Friederichs Pindd St 85 268 ὀξυτάτῳ Vatt 264 ss. ἐξερείψαι (ἐξερίψαι B.E. c. Ambrr) κε — oityóvn(g) — ἐξίκηται — ἀμφέπει vett, ἐκκόψει (ἐκκόψειε U) — καταιςχύνει --- ἐπιγένηται ... paraphr; αἰςχύνοι scr Moschop probantibus plerisque, -wetev, -vot, -κηται, -πῇ (hoc c Beckio) Thiersci. (Act phill Mon I, 1812, 221), -ψαι xev, -vot, -κῆται, -met Boeckh (ym xev, -vg? n er 471), -ψαι μὲν (cetera c Moschopulo) Hermann opp IV 178. VII 143, ap Heyn 1817, -ψή κεν, -vg, -knrat, -"m Bergk?, idem revocato -πεὶ Mommsen, ἐξερείψῃ καμ μεγάλας Bergk*, -ψῃ μὲν (cetera ut Bergk?) Christ, -ψῃ μὲν, -νει, -κηται, -met Breyer Anall P 26. Quid si in exemplo ficto a quo exorditur apologum proponens poeta optativum modum, deinde ad id quod necessario consequeretur pergens coniunctivüm praeoptavit, tum in apodosi iudicium suum pro- nuntiavit indicativo, tum rursus (et TOTEC) ad severiorem modum 856 revoeavit, denique miseram Damophili sui condicionem circumscribens omni quasi enuntiati subordinatione abiecta ad indicativi simplicitatem rediit? Ergo xev soloecum removens cum Thierschio (et paraphr?) ἐξ- ερείψειεν scribece satis habui; v interpp Herod I 53 265 περὶ B (c Ambr?), mep' ΟΡ. ΠΡ περ DUtE 264 becmocóvoiav. ('substantivi loco cum ἄλλοις iungendum")? Bergk. 268 bócrnvov E solus (nam à est in Be) 269 épnuubcaica. B, -caca. G, -caca rell 270 cé co: libri, τὲ toi scr monente Wilamowitzio (Herm XIV 194 n) el Apoll adv 81, 25 RS sec usum Hom, cuius immemorem me prll II? dubium haesisse pudet: 220 PINDARI CARMINA χρὴ μαλακὰν χέρα προεβάλλοντα τρώμαν ἕλκεος ἀμφιπολεῖν. ῥάδιον μὲν γὰρ πόλιν ςεῖςαι καὶ ἀφαυροτέροις᾽ 485. ἀλλ᾽ ἐπὶ χώρας αὖτις ἕςςαι δυςπαλὲς δὴ γίνεται, ἐξαπίνας εἰ μὴ θεὸς ἁτεμόνεςει .kufepvari)p γένηται. 416 τὶν δὲ τούτων ἐξυφαίνονται χάριτες. 490 τλᾶθι τᾶς εὐδαίμονος ἀμφὶ Κυρά- νας θέμεν ς«πουδὰν ümacav. crp. iw τῶν δ᾽ Ὁμήρου καὶ τόδε cuvOépuevoc ῥῆμα πόρευν᾽" ἄγγελον ἐςλὸν ἔφα τι- μὰν μεγίςταν πράγματι παντὶ φέρεϊν᾽ 496 αὔξεται καὶ Μοῖςα δι᾽ ἀγγελίας ὀρ- θᾶς. ἐπέγνω μὲν Κυράνα 480 καὶ τὸ κλεεννότατον μέγαρον Βάττου δικαιᾶν Δαμοφίλου πραπίδων. κεῖνος γὰρ ἐν παιεὶν νέος, 5C0 ἐν δὲ βουλαῖς mpécBuc ἐγκύρςεαις ἑκατονταετεῖ iori, ὀρφανίζει μὲν κακὰν γλῶςςαν φαεννᾶς ómóc, : 505 ἔμαθε δ᾽ ὑβρίζοντα piceiv, ἀντ. Y 285 οὐκ ἐρίζων ἀντία τοῖς ἀγαθοῖς, οὐδὲ μακύνων τέλος οὐδέν. Ó γὰρ και- ρὸς πρὸς ἀνθρώπων βραχὺ μέτρον ἔχει. εὖ νιν ἔγνωκεν" θεράπων bé οἱ, οὐ bpá- δ10 «τας ὀπαδεῖ. φαντὶ δ᾽ ἔμμεν τοῦτ᾽ ἀνιαρότατον, καλὰ τινώςκοντ᾽ ἀνάγκᾳ 271 χεῖρα vett, corr Mosch βάλλοντα Ambrr τραῦμα C | 272 pav- porépoic Ambrr 278 αὖθις Ambrr Post, non ante é£omívac dist Hartung οὐ Mommsen! é£omícu? Bergk, ἐξ ἀνίας} Christ (cf supra ad 154) 275 τούτων] plur num testantur scholl 278. mópcaw' Hartung; cf 161 ῥῆμα, πόρευν᾽ ἄγγελον ἐελόν: ὃ qà? Bergk, qui (c Maxim Sengebusch Hom diss 1 168) negat respici O 207; sed cf Zeitschr Gymnasialw 1885 Jahresb 342 et Hiller Rh Mus 42, 1887, 330 μέγιςτα (solito errore ex ueyicra) cod Townl schol O 207 980 βάττου μέγαρον vett, corr Mosch .bwcoiüv I, δικαίαν BC, alii utrumque (cf etiam scholl) 981 Δαμό- φιλον Beck, prob Madvig adv cr I, 1871, 187 (ut bik. πραπ. essei gen causae), refutavit Lehrs Rh Mus 30, 1876, 93. De vv 281—883 parum callide disputat Herwerden Pindd 17 (studd 36) ἐν πράξει (mpá&i certe debebat) νέος et κακᾶς vA. φαεννὰν scribens 282 ἐγκύρεαις B c Ambrr, -cac 285 κοὐκ QRU ἐξερίζων C 288 ἀνιαρώτ. CD T'rviickovr' B CUUOMR PONI KMETKERTN RTT ὦ... 4 PYTHIA IV 221 ἐκτὸς ἔχειν πόδα. καὶ μὰν κεῖνος "ArAac οὐρανῷ 616 290 προςπαλαίει νῦν γε πατρῴας ἀπὸ τᾶς ἀπό τε κτεάνων᾽ λῦςε δὲ Ζεὺς ἄφθιτος Τιτᾶνας. ἐν δὲ χρόνῳ μεταβολαὶ λήξαντος οὔρου 520 ἐπ. i icríuv. ἀλλ᾽ εὔχεται οὐλομέναν voücov διαντλήςαις ποτέ οἶκον ἰδεῖν, ἐπ᾿ ᾿Απόλλωνός τε κράνᾳ εὐυμποείας ἐφέπων 295 θυμὸν ἐκδόςθαι πρὸς fjBav πολλάκις, ἔν τε ςοφοῖς 625 ᾿ δαιδαλέαν φόῤμιγγα βαςτάζων πολίταις ἡευχίᾳ θιγέμεν, μήτ᾽ ὦν τινι πῆμα πορών, ἀπαθὴς δ᾽ αὐτὸς πρὸς ἀςτῶν᾽ 680 καί xe μυθήςαιθ᾽, ὁποίαν, ᾿Αρκεείλα, εὗρε παγὰν ἀμβροείων ἐπέων, πρόςφατον Θήβᾳ ξενωθείς. 291 ἀφθίτουςῦ Bergk (redarguit Mommsen 298 διαντλήςαις B, -cac rell — 294 xupávq ba 295 ἐκδιδόεθαι πολλάκις € sequ con- "ym scholl (prob Ty Mommsen) 296 ἀευχίᾳ Heyne 297 ἀπαθὴς δὲ libri, καὶ αὐτὸς δέ paraphr ut καὶ ἐν ᾿Αρκαδίᾳ δέ exponit quod tra- ditum est ὅςα τ᾽ ᾿Αρκάει O XIII 107; dubitavi tamen τε invehere, quod ut est elegantius, sic bé gravius habetque admonitionis aliquid 298 μυ- θήςαιτο ποίαν Vatt ἀρκεείλαε E, «οἱ exponit paraphr, ὠρκεείλα certe requirit Hermann opp VII 143 dativum (iam Triclinio commemoratum) praeoptans, 'ApkecíAa virgulis deletis tacite Christ*, ut est ap P Αἰακοῦ et 'Obuccéoc λόγος ΑΡΚΕΣΙΛΑΩΙ ΚΥΡΗΝΑΙΩΙ APMATI Strophae pute v utin E e.t : 2 FL. Aaa )? uo MF MEL Lm Y 0. Cassie frt 1 iy e vta ὁ EE VEV V) ROSE 5 νυ Ὁ «I ARMES WU uU .M Jw ww. Ὁ“. δ. ow —— MN 36 ὠς ΡΨ, wedgeieapapa. τ βὰν δ ἡ ων, Nd dia NI Ναὶ 10.20. Ia Ad DHAEL gu (10) — 9 — uu Uu RA CE i uy A πο τῶν τον - aa wu. Epodi Co TRORSNU NOME VIEN NP Aes ei M coe KU VU MES ML —KKJ—wWy — DEO id re Ness Nd uf ames dad M duse NE AME CE NU Po gebe m ps Mie MA uu M ona dem V “ὦ ὧ ας mem 5291 SROUUE S AU PEU QE ds vu Lo ᾿ῶϑ VEU T ἘΣ ΩΣ PSU PN in NE o τ Sh. 905: οι E d ase ΝΑ ΣΟ ΘΆΘΕΟΝΕ; V81.. 62 Str v 7 ὁ sequentibus non separavit Boeckh (uvaufj 49, μαντήϊον᾽" τῷ Λακ. [navreiov: dp καὶ A. Christ!] 69, Καρνήϊ᾽ 80, ῥανθεῖςα [favOeicav ὕμνων Beck] 100), item, syllaba intercepta, (κλυτάν | αἰῶν᾽ 6—7, ὀφθαλ- μοῖς cev.? [|óccowc αἶδοι. Hartung] 18, ἄμειψ᾽ [ἄμειψεν kou. mima 88, uvauet 49, pavreiov: τῷ Λακ. 69, Kapvei" 80, ῥάνθεν (ῥανθὲν ἀκούει κλέος 101, πάνολβον 102 NE 100, γλῶςςαν θάροος τε [φέρβε xai Ὑλῶςςαν, θάρεοος δὲ Hartung] 111) Bergk!; separavit Hermann opp VII 167, PYTHIA V 228 Ὁ πλοῦτος εὐρυεθενής, ὅταν τις ἀρετᾷ κεκραμένον καθαρᾷ βροτήειος ἀνὴρ πότμου παραδόντος αὐτὸν ἀνάγῃ πολύφιλον ἑπέταν. 5 6 ὦ θεόμορ᾽ ᾿Αρκεείλα, εὖ τοί νιν κλυτᾶς αἰῶνος 1» ἀκρᾶν βαθμίδων ἄπο εὺὑν εὐδοξίᾳ μετανίςεαι 10 ἕκατι χρυςαρμάτου Κάεςτορος᾽ 10 εὐδίαν ὃς μετὰ χειμέριον ὄμβρον τεάν καταιθύςςει μάκαιραν ἑἕετίαν. ἀντ. α΄ copol δέ τοι κάλλιον 1ὅ φέροντι καὶ τὰν θεόςδοτον δύναμιν. ct δ᾽ ἐρχόμενον ἐν δίκᾳ πολὺς ὄλβος ἀμφινέμεται᾽ propter incisionem octies, ie omnibus in strophis observatam, propter tertiam syllabam bis (69. 100) longam, propter distinctionem ter [quater] obviam (49. 69. [80]. 111); adde vocabula semper fere esse et soni gra- vissimi et magni ponderis (sunt enim αἰῶνος, ὀφθαλμός, ἀμεῖψεν, μνα- ueta, μαντεῖον, Καρνεῖε, ῥανθειςᾶν, YAdiccáv τε), quibus versum expleri po voluisse non improbabile esse videatur, praesertim cll ^€v ἀνδρῶν Vlin. Hermannum secutus est Bergk* (uvaufjov scribens [c Herm 1798] 49, μαντῆον 69). vv 8 et 9 coniungebat Bergk* (ἀπὸ βαθμίδων [suadente Boeckhio] 8, τῷ xai Za6éq ΤΤύλῳ ἐν "Apyet τε xal Λακεδαίμονι 70, κώμων ὑπὸ χευμάτεςς᾽ 101, τανυπτέροις 112). vv 10 et 11 copulavit Boeckh* (ταρύοντ᾽ [γαρυέται! ἀπὸ Mommsen] 72) Contractionem singularem 36 removentes χεριάρα | ré. rovoc ἀγάλματ᾽ Er Schmid, τεκτόνια δαίδαλ᾽ Her- mann opp VII 147, τεκτόνι᾽ ἀγάλματ᾽ Bergk?; item solutiones 2 ὀργᾷ Her- mann 145, ápyQü? Bergk, 29 ἀφῖκται Hermann p 147, 81 ὑγρᾷ Ty Mommsen Rh Mus IV 554, κράνᾳ Schwenck ib V 627. Versuum numeri sunt Boeckhiani ed prioris, uncis inclusimus Boeckhianos posteriores ἃ Ty Mommsen adoptatos. ἃ ἐπάγῃ Hecker Phil V 440 b θεόμοιρ᾽ libri, corr Er Schmid 6 có libri; prll II'* vuv CacE, unde νῦν Boeckh? 8 μετανίςεςεαι Ambrr 10 εὐδίαν óc libri et scholl (ante ὃς dist B; cf Philol 54, 1895, 288); εὐδιανὸς Io Go Schneider in lex s v, εὐδίᾳ) Ty Mommsen, εὐδιάν᾽ ὡς (quod esset εὐδιανὰ dic) Bergk — éàv (ἐὰν) Ambrr (cf P IX 105); τεᾶς et écriac Wilamowitz per liti 1893; de accusativorum structura prll II? 12 δέ τι Ambrr, δ᾽ ἔτι Vatt, corr Mosch (Tricl IV 20788. V 1—117 periit) 18 0cócbor. fr 42, Hes opp 320 14 ἐρχόμενος Drachmann Pindar- fortolkn 1891, 300; de notione verbi ἔρχεςθαι (c ςτείχειν) οὗ cum Naegels- bachium ad B 457, tum Pind N VII 69 (ἔρχομαι [non ἦλθον, &uoAov, tku] évvémuv); atque ut ἔρχεςθαι ἔς τι ést advenire, ita ἔρχεςθαι ἔν τινι in- 224 PINDARÍ CARMINA 15 τὸ μέν, ὅτι βαςιλεύς ἷ (15) écà μεγαλᾶν πολίων, 20 ἔχει ευγγενής ὀφθαλμός 18b αἰδοιότατον γέρας τεᾷ τοῦτο μιγνύμενον φρενί" 20 μάκαρ δὲ καὶ νῦν, κλεεννᾶς ὅτι 26 (20) εὖχος ἤδη παρὰ TTuOidboc ἵπποις ἑλών δέδεξαι τόνδε κῶμον ἀνέρων, ἐπ. o ᾿Απολλώνιον ἄθυρμα. τῶ ce μὴ λαθέτω 80 Κυράνας γλυκὺν ἀμφὶ κᾶπον ᾿Αφροδίτας &eibóuevov, - 25 παντὶ μὲν θεὸν αἴτιον ὑπερτιθέμεν, φιλεῖν δὲ Κάρρωτον ἔξοχ᾽ ἑταίρων᾽ (25) ὃς οὐ τὰν Ἐπιμαθέος ἄγων 8 cedere. Ergo: 'te in iustitia incedentem magna circumvolat ἔοσθαηδ᾽; quae mihi quidem magis Pindarice videntur et dici et sentiri quam fmerito veniente fortuna regem circumdari' 17—19 Librorum lectionem confirmat paraphr; (cu[yevhc) δ᾽ Ceporinus (fnon inepte' iudice Her- manno; quamquam 'potius τε esse debebat, quod recep Christ?), ευγγενές . Heyne (Rauchenstein comm 112) — (18*) otboiécrarov libri c paraphr, corr Er Schmid; Bergk! Hartung Ahrens (kl Schr I 72) Goram (Phil XIV 247) Herwerden (studd 36) alii quae temptaverint exponere nihil attinet; post γέρας dist non pauci invito Hermanno. Locus obscurus; primum am- bigitur quid sit cuv. ὀφθ.: 'innatus virtutis splendor consecutus est hoc decus? (fere c Herm ap Heyn) Boeckh, 'gentile lumen est haec dignitas" ἐπεὶ pro ἔχει scr. Hermann opp VII 146, vim propriam (c paraphr) docte tuentur Ταῦ] (dilucidd spec I Tubingae 1819, 7; dilucidd 784 88) et h- mann (Pindarfortolkn 301); tum dubitant utrum a verbo ἔχει apodosin incipere dicant an parenthesin; denique utrum ὅτι (15) sit *quia^ (cl ὅτι 20) an verba insequentia γέρας τοῦτο quasi exponat (id quod praetulerim eum v d [cf ad P II 82] ap Boeckh expll 285). “Α΄ primum quidem" in- quit P *quod rex es potentissimus, omni tempore sponte refert oculus tuus venerabilem hanc dignitatem in animo tuo penitus infixam?' — 22 δέ- δεξο Dii 28 τῷ edere solent; prll II? μή ce vett, μή, μιν Mosch, transp Er Schmid 24 xupáva libri, ἡ Κυρήνη. ἀνυμνουμένη paraphr, unde ἀειδομένη C*F* (placuit Mommseno); Κυράνᾳ Er Schmid, Kupávav (ἀμφὶ) Bergk et Hartung eo discrepantes, quod ἀειδόμενον Hartung ad Arcesilaum, Bergk ad proverbium (Stob flor 44, 40 et 20) vel oraculum (Diod VIII 30) aliquod referebat (quorsum igitur ἀμφὶ kümov?), Kupávac proposui Jahrbb class Phil 1877, 24, quod scholiastam legisse puto parti- tivum an explicativum genetivum interpretaretur dubitantem; cf ἐν βάς- caic Κρονίου ἸΤέλοπος Ὁ III 23 (41), ubi eadem fere veterum grammaii- eorum haesitatio, et prll II**5 — 26 δεῖ. ... ὑπερτιθέμεν καὶ quAeiv: οὕτως ᾿Αρίςταρχος ἀντὶ τοῦ φίλει scholl, quod de lectione ac non de interpre- tatione dici ratus Bergk c Hermanno (ap Heyn) φίλει edidit c Boeckhio 297 ἐπιμηθέος libri, corr Heyne rd PYTHIA V 225 óyivóou θυγατέρα TTpógpaciv. Barribüv ἀφίκετο δόμους θεμιςκρεόντων᾽ 80 ἀλλ᾽ dpicOÓpuarov ὕδατι Καςταλίας ξενω- 40 θεὶς γέρας ἀμφέβαλε Teaiciv κόμαις, ctp. β΄ (80) ἀκηράτοις ἁνίαις ποδαρκέων δωδεκάδρομον τέμενος. 4ὅ κατέκλαςε γὰρ ἐντέων c0évoc οὐδέν: ἀλλὰ κρέμαται 35 ὁπόςα χεριαρᾶν ni τεκτόνων δαίδαλ᾽ ἄγων (86) Κριςαῖον λόφον ἄμειψεν 60 38» ἐν κοιλόπεδον νάπος θεοῦ᾽ τό cQ' ἔχει κυπαρίςεινον 40 μέλαθρον ἀμφ᾽ ἀνδριάντι cxebóv, Κρῆτες ὃν τοξοφόροι τέγεϊ ΤΠΠαρναςείῳ 65 kaüéccavro μονόδροπον φυτόν. 28. ὀψινόου (ὑψ. ΟἿ libri et paraphr (Lehrs Pindarsch 44), ὀψίνοον PQ c schol 35, 2 βαττιαδᾶν vett, corr Mosch 29 θεμικρεόντων Har- tung coll θεμίπλεκτος all; θέμις pro adverbio accepit formula τὸ μὴ θέμις coll Hermann ad Soph OC 1189 (cf Danielsson ap Gust Meyer gr Gr? 412), Oeuickpeóvruv scripsit idem opp VII 147, ex θεμιςτ-κρέων nullo sono inter- ealari velut áoc-pópoc coartatum videtur 81 ξυνωθεὶς B 82 ἀκη- ράτοιςι Vatt ἅἁνίαιςει vett, corr Mosch 88 mobapkéuv libri et paraphr (ποδαρκῶν [ἐπαρκῶν libri], rourécri τὸ crábiov τοῖς ποςὶν érrapkécac); mor- apkéuv Io Go Schneider (improbante Boeckhio expl! 286) δωδεκαδρό- uuv E c Ambrr ct para&phr, δυώδεκα δρόμων Vatt vulgo, bubekdbpouov (Gac?)V*; δώδεκ᾽ ἂν δρόμων τέμενος Thiersch (rec Boeckh?) parum feli- eiter ποδαρκέων δώδεκα δρόμων τέμενος (ἀμφέβαλε Káppuroc) Hermann ap Heyn 1817, infelicius etiam τέμενος ἀμφέβαλε γέρας construebat (verba 65. Kacr. ξεν. non curans) idem opp VII 147, δωδεκαδρόμων (scil [Gmmuv] ποδαρκέων ἁνίαις praeeunte Pauwio) mróuevoc Hartung, δυωδεκάδρομον Bergk (de $uw- prll H55. Dativus ἁνίαις desiderat participium; neque esse video quod displiceat in verbo ποδαρκέω cll ἐξαρκέω Ν I 32, O V 24, εὐτυχέω, θεοςεβέω all; tum δώδεκα δρόμων an δωδεκάδρομον scribas non multum interest: praetuli adiectivum cl O II 50 96 δαιδάλματ᾽ libri, corr Pauw; v nott metr 88 àv kou. Rittershusius ap Er Schmid, probavit κρέμαται ἂν x. νάπος iungens Hermann opp VII 148, similiter ἄμειψεν, ἐν x. v. θεῷ scribens Berg 89 0coó' καί «' Kayser lect P 53, 0€o0- τῷ cp' 'eui dicata? Rauchenstein comm I 13, θεοῦ τοί co' Bergk?, θεοῦ τέ ἐφ᾽ Hartung, θεοῦ δέ cp' Rauchenstein Jahrbb Phil 1858, 402, θεῷ" τοῦ cp' Bergk*; de dupl nominativo prll II? 41 παρναείῳ ΒΕ 42 xa0éc(cjavro (ka8éccav|vó IU) μονόδροπον φυτὸν libri, ka6ibpucav paraphr, uovóbportov diserte testantur et scholl et paraphr Poetae lyr. graec.* I. t. ed. Schroeder. ; ' 1ó . 226 PINDARI CARMINA (40) ἑκόντι τοίνυν πρέπει vóu τὸν εὐεργέταν ὑπαντιάςαι. 46 ᾿Αλεξιβιάδα, c& δ᾽ ἠύκομοι φλέγοντι Χάριτες. sn X μακάριος, ὃς ἔχεις , καὶ πεδὰ μέγαν κάματον (45) λόγων φερτάτων μναμεῖα᾽ | 49» ἐν τεςςαράκοντα γάρ 66 60 πετόντεςειν ἁνιόχοις ὅλον δίφρον κομίξαις ἀταρβεῖ φρενί, ἤλθες ἤδη Λιβύας πεδίον ἐξ ἀγλαῶν ἀέθλων καὶ πατρωΐαν πόλιν. 10 ἐπ. (50) πόνων δ᾽ οὔ τις ἀπόκλαρός écriv οὔτ᾽ ἔςεται᾽ d 65 ὃ Βάττου δ᾽ ἕπεται παλαιὸς ὄλβος Éumav τὰ καὶ τὰ νέμων, πύργος &creoc ὄμμα τε͵ φαεννότατον i 16 ξένοιει. κεῖνόν τε καὶ βαρύκομποι λέοντες περὶ δείματι φύγον, φυτόν non exprimentes; xáOeccav τῷ (scil θεῷ) Μίπρδτθ ap Heyn, κά- 0eccav θεῷ Hermann I 249, xá6eccáv ro M dE. x. τὸν uovóbpo- . πον, φυτόν Boeckh, quod aut abrópurov dicendum aut virgula post po- vobp. deleta scribendum fuisse statuit Hermann ap Heyn 1817 et opp VII 149, x. τοῦ μονοδρόπου φυτοῦ Kayser lectt P 53, xo8éccavro ξύλον contuleris ábpua-: πλοῖα. μονόξυλα Hesych) Hartung, xá8eccov τοῦ (scil νάπους) μονόδροπον φυτόν Ty Mommsen, xá6eccav. Εῷ (scil τέγει) t esae Tied rer monente Boeckhio n er € edidit , κάθεεςαν j ) uovóbpuov (c Hartungo) τύπον Herwer- den. Pindd 19, studd 38. Quam Hermann itia fiie protulerat medelam emendatione Boeckhiana emendata, ut facillimam recepit Schneidewin; at displicet genus verbi cll τέμενος ἕεταςθαι P IV 204 et ἐπὶ xbppac Écca1 273, displicet pronomen; nam φυτόν pro participio acci- iendum el οὐκ ἀποδάμου τυχόντος P IV 5, ἐπακτὸς ἐλθών VI 10. Me- iora dum inveniantur acquiesco metro variato 44 ávriácoi laudat schol 38 47 μετὰ B 49 uvnu. Vatt praeter D, -μήϊα DEH, -μήϊον B ec Ambrr, utrumque G, plur num T€ paraphr; v noti metr 60 πετόντ. BD, nevróvr. E, neccóvr. C, πεπόντ. V ἁνιόχοιειν Ambrr δ] κομίξαις B c Ambrr, -ξας rell. Hoc versu finitur C (fol 176* δῷ ἀταθῶν Vatt, ἀγαυῶν V, ἐνδοξοτάτων paraphr, ἀγλαῶν Mosch ( ), ἀγαθέων ΤῪ Mommsen (male cll P IX 71, N VI 35) 68 πατρώαν vett, corr Mosch — 64 ἔτεται HI Mosch, &c. vulgo — 66 ἔμπας τὰ Ambrr A Mesi vue Philol 56, 1897, 85) Mosch, ἔμπαντα (ἔμπαν τὰ) V5 et apogr W c Vatt et scholl BU; prll ÍI''; est autem adverbium con- cessiva notione (ὅμως) referendum ad τὰ xai τά (non 'et haec et illa', sed, cum pudore dictum ut P VII exir, 'varia' 7 ξείνοιςι vett. vulgo, ξέν. X Mosch — 58 φεῦγον vett, aor testantur scholl et paraphr, corr Mosch PYTHIA V 221 (65) γλῶςεςαν ἐπεί cpiv ἀπένεικεν ὑπερποντίαν" 60 ὃ δ᾽ ἀρχαγέτας ἔδωκ᾽ ᾿Απόλλων 80 θῆρας αἰνῷ φόβῳ, ὄφρα μὴ ταμίᾳ Κυρά- vac ἀτελὴς γένοιτο μαντεύμαειν. ὃ καὶ βαρειᾶν νόεων 86 (60) ἀκέεματ᾽ ἄνδρεςει xai γυναιξὶ νέμει, 65 πόρεν τε κίθαριν, δίδωςί τε Moicav οἷς ἂν ἐθέλῃ, ἀπόλεμον ἀγαγών ἐς πραπίδας εὐνομίαν, 90 μυχόν τ᾽ dugémei : (65) μαντεῖον᾽ 69» τῷ xoi Λακεδαίμονι 70 ἐν Ἄργει τε καὶ ζαθέᾳ Πύλῳ ἔναςςεν ἀλκάεντας Ἡρακλέος 9ὅ ἐκγόνους Αἰγιμιοῦ τε. τὸ δ᾽ ἐμὸν ταρύει ἀπὸ (πάρτας ἐπήρατον κλέος, (69) ὅθεν γεγενναμένοι 16 ἵκοντο Θήρανδε φῶτες Αἰγεῖδαι, ᾿ 100 ἐμοὶ πατέρες, οὐ θεῶν ἄτερ, ἀλλὰ μοῖρά τις ἄγεν" πολύθυτον ἔρανον ; ἔνθεν ἀναδεξάμενοι, "AnoAAov, τεᾷ ^. 105 60 δῶκεν Mosch " 62 μαντευμάτων Herwerden studd 387 69 μὰν- Thiov libri, μαντεῖον Hermann epp. 152 71 ἀλκᾶντας libri, corr Bergk; v prl ΠΣ — 72 αἰγιμίου γαρύετ᾽ boni, γαρύατ᾽ G, γαρύεντ᾽ eidem fere libri dett qui ἦλθεν 52, τῷ ταμίᾳ 62 (prll p 7), γαρύεται V'; γαρύοιτ᾽ Mosch; paraphr καυχᾶται εἶναι exponens legisse, non intellexisse γαρύει videtur, quod reposui suadente Wilamowitzio (p litt 1893), simi- liter Ὑάρυέν (scil Apollo cl v 69) coniecerat Heyne; de tempore non est quod moneam peritos; de -ci perperam intellecto ad P X 4, τὸ δ᾽ ἐμὸν κλέος iungebant Alexandrini et Byzantini, disiungebant Calliergus et Melanthon, iungebant rursus Er Schmid Heyne Boeckh (v nott metr) Hermann (opp VII 150), tum disiungere placuit Hermanno opp VIII 97 (ταρύειν) ἜΝ (ταρύεν) all 18 τἀπὸ violato metro, violata craseos lege Pind (I II 9) Heyne 74 κεκοιναμένοι Hermann opp VIII 98 75 αἰγεῖδαι vett, corr Mosch 16 àyev EV $1 πολ. ép. E c Mosch, T. ἐς ép. rell vett; verba c antecedentibus iungere videntur scholl vett, c sequentibus (in adn) Heyne, c antecedentibus rursus Boeckh et Her- mann ap Heyn, recte denique cum sequentibus Hermann opp VIII 99 . 18 ἀναδεξαμέναν Hermann opp VIII 97 19—81 τεᾷ Kapvei(e) ἐν vett 15* DB PINDARI CARMINA (16) Kapveie 80» ἐν δαιτὶ ςεβίζομεν Κυράνας ἀγακτιμέναν πόλιν᾽ ἔχοντι τὰν χαλκοχάρμαι ξένοι Τρῶες ᾿Αντανορίδαι" εὺν Ἑξλένᾳ γὰρ μόλον, 110 καπνωθεῖςαν πάτραν ἐπεὶ ἴδον 85 ἐν "Aper τὸ δ᾽ ἐλάειππον ἔθνος ἐνδυκέως (80) δέκονται θυείαιειν ἄνδρες οἰχνέοντές εφε δωροφόροι, 115 τοὺς ᾿Αριετοτέλης “ἄγαγε ναυεὶ θοαῖς ἁλὸς βαθεῖαν κέλευθον ἀνοίγων, κτίςεν δ᾽ ἄλεεα μείζονα θεῶν, 120 90 εὐθύτομόν τε κατέθηκεν ᾿Απολλωνίαις (86) ἀλεξιμβρότοις πεδιάδα πομπαῖς ἔμμεν ἱππόκροτον ckupurüv ὁδόν, ἔνθα πρυ- μνοῖς ἀγορᾶς ἔπι δίχα κεῖται θανών: 126 crp. δ΄ μάκαρ μὲν ἀνδρῶν μέτα 96 ἔναιεν, ἥρως δ᾽ ἔπειτα λαοςεβής. (90) ἄτερθε δὲ πρὸ δωμάτων ἕτεροι λαχόντες ἀΐδαν . 180 (e schol, τεὰ Καρνεῖ(α) ἐν Mosch, τεᾷ Καρνήϊ(ε) ἐν Boeckh n cr 480, τεὰ Kapveia | ἐν Hermann opp VII 167, τεᾷ Kapvete | ἐν et infra c Pauwio cepiZéuev idem VIII 98, τεὰ Kapvei' ἐν et ἀγακτιμένα πόλις Hartung, τέὰ Καρνήϊ᾽ ἐν et (plaudente Bergkio) ἀν᾽ εὐκτιμέναν πόλιν Schoemann opp IV 78, τεᾷ Καρνεῖε | c? ἐν et Κυράνας τ᾽ Bergk. De loci difficillimi sen- lentia (ἐμοὶ πατέρες, ἔρανον ἀναδεξάμενοι, ceB(Zouev) teneo quae disserui Wochenschr elass Phil 1898, 706 ss 88 ávrqvopíbai V 84 εἶδον DE 8B τὸ δ᾽ ἐλ. ἔθνος Graecos Batti socios intellegunt scholl et paraphr, Antenoridas m Τρῶας ímmobáuouc) recte Heyne et Boeckh, Asbystas Libyas (Her 170) τόδ᾽ ἐλ. ἔθνος᾽ scribens Bergk. Vulgari opinioni (καὶ τέςςαρας ἵππους ευζευγνύναι παρὰ Λιβύων oi Ἕλληνες μεμαθήκαειν Her IV 189; cf etiam Lysimachum Alexandrinum ex antiquioribus fa- bulis haurientem schol 108 et Studniczka Kyr 130) leniter obloqui videtur Pindarus Troianos substituens 86 δέχονται D; de temp recte ad ἔχοντι 82 provocant cl N IV 48; olyvéovrec] παραγίνονται δὲ μετὰ δώρων xal ἐναγιςμάτων rectissime paraphr; olyveiv est transitivum ut fr 75, 5, ἐποίχεεθαι Ὁ IIT 40, ἐλθεῖν I I 48 ςφε] τοὺς ᾿Αντήνορος παῖδας. τεθνη- κότας paraphr, unde ἄνδρας οἰχνέοντάς coi (Graecos *commeantes' sacro- rum communione recipiunt Troiani) bupoqópouc Hartung, olyvéovrác coe Troianos *mortuos* pie colunt Graeci postea Aristotele duce ad hanc oram elati) Bergk, oiyvéovréc cqi (Graeci advenae Troianis sese insinuantes) Drachmann Pindarfort 305 87 τοὺς δ᾽ c Hómano Christ 88 βαθείας e scholl Bergk 89 xrícev τ᾽ Mosch 90 εὐθύτονον e scholl Er Senmid 93 ἐπίδιχα libri, ἔπι δίχα Er Schmid; in scholl utrumque' PYTHIA V 229 βαειλέες ἱεροί ἐντί, μεγαλᾶν δ᾽ ἀρετᾶν bpócu μαλθακᾷ 1005 ῥανθειςᾶν κώμων ὑπὸ χεύμαειν, (95) ἀκούοντί ποι χθονίᾳ φρενί, 185 ςφὸν ὄλβον υἱῷ τε κοινὰν χάριν ἔνδικόν τ᾽ ᾿Αρκεείλᾳ᾽ τὸν ἐν ἀοιδᾷ νέων πρέπει xpucáopa Φοῖβον ἀπύειν, | 140 ἀντ. δ΄ 106 ἔχοντα ἸΤυθωνόθεν τὸ καλλίνικον λυτήριον δαπανᾶν (100) μέλος χαρίεν. ἄνδρα κεῖνον ἐπαινέοντι cuveroí* λεγόμενον ἐρέω" 145 «péccova μὲν ἁλικίας 110 νόον φέρβεται γλῶςςάν T€' 1110 θάρςος δὲ τανύπτερος (105) ἐν ὄρνιξιν αἰετὸς ἔπλετο᾽ 150 ἀγωνίας δ᾽, ἕρκος oiov, cOÉvoc: 98 ss genetivum exhibent boni libri c scholl 182 (μεγάλαν Vatt αὖ v 16 BE), acc U (alii ») c scholl 186 et Mosch 100 (κώμων) θ᾽ vett (etiam U), om X c Mosch; videtur Θ᾽ antiquitus interpolatum ad gene- livos ἀρετᾶν et κώμων copulandos; nam e recentioribus qui solus tuetur, ῥανθεῖςει x. θ᾽ ὑποχεύμαειν (ὑποχ. D et Mosch) δῷ Heyn 1817, aut μεγά- Àav δ᾽ ἀρετάν | 5p. μ. | ῥανθεῖςαν | x. θ᾽ ómox. opp VII 182, 5pócu et ὑποχ. iungens, Hermann hoc.quidem vix cuiquam persuadebit; μεγάλα δ᾽ ἀρετά | bp. pu. | favOcica x. Boe.kh, de aliis cf nott metr 101 ro: Boeckh, που Hermann opp VII 152; prll II'*. Post φρενί interpunxit distinctione ante ἀκούοντι sublata, “αὖ μεγαλᾶν δ᾽ ἀρετᾶν genelivi ab ἀκούοντι sint suspensi, et deinde per epexegesin addatur ςφὸν ὄλβον κτλ᾽ Bergk. Re- linui distinctionem utramque, ut et ἀρετᾶν intellegeretur genetivus ad- verbialis οὐ augeretur verborum ἀκούοντί moi vis et verecundia 108 év- δέκοντ᾽ (— εἰςδέχονται) } Bergk. Fateor me identidem dubitasse an vi in suspicionem vocandum esset, ἄςτει potius exspectantem: nunc qu iraditum est tenere placet. Nam ut.ó Βάττου ille παλαιὸς ὄλβος τὰ καὶ τὰ νέμων hoc quoque decus eum filio (οὗ O IX 14) Arcesilao videtur communicasse, ita proprium atque legitimum est Arcesilai regis victoris. ὦ ᾿Αρκεείλα paraphr 182 (Jac), 'Apkec(iav paraphr 138 107 χάριεν vett, corr 7 (Apoll adv 160, 22 RS, Herdn I 490, 29, II 678, 10 L) αἰνέοντι libri, ἐπαινέοντι Mosch, κεῖνον, ὃν aiv. cuv., Aey. ἐρέω. Bergk; de praep om prll p 10; *proverbio' utitur P (ràcav γὰρ ὁμηλικίην éxéxacro..., ὃς ἡλικίην éxéxacro...N 431, TT 808.) 111 (0ápcoc) τε vett, δ᾽ αὖ Mosch, δὲ Schneidewin c scholl, distinctionem post YA. τε restituerat Hermann opp VII 151 112 ἔπλετ᾽ Vatt 118 ἐν ταῖς ἀγωνίαις (vocabuli oiov duas inter- 280 PINDARI CARMINA ἔν τε Moícaici ποτανὸς ἀπὸ ματρὸς φίλας, 115 πέφανταί θ᾽ ἁρματηλάτας cogóc: ἐπ. δ' ὅςαι τ᾽ eiciv ἐπιχωρίων καλῶν écoboi, 155 τετόλμακε. θεός τέ oi τὸ νῦν τε πρόφρων τελεῖ bóvaciv, (110) καὶ τὸ λοιπὸν ὁμοῖα, Κρονίδαι μάκαρες, διδοῖτ᾽ ἐπ᾽ Épyowiv ἀμφί τε βουλαῖς 160 190 ἔχειν, μὴ φθινοπωρὶς ἀνέμων χειμερία- κατὰ πνοὰ δαμαλίζοι χρόνον. Διός τοι νόος μέγας κυβερνᾷ (115) δαίμον᾽ ἀνδρῶν φίλων. 16ὅ εὔχομαί νιν Ὀλυμπίᾳ τοῦτο δόμεν γέρας ἔπι Βάττου τένει. ον T mire confundens) paraphr, unde ἀγωνίαις δ᾽, ἕρκος ol', ὃν c8. gk 114 ἐν béHartung m(o)rnvóclibri, corr Heyne — 116 ócca: vett, corr Mosch 117 wn τε libri, γὰρ paraphr, bé Hartung (recep Bergk*) νῦν γε Er Schmid - 118 λοιπὸν ὦ (ὦ D) Kp. libri, xai eic τὸν μέλλοντα ταὐτὰ χρόνον paraphr!, καὶ eic τὸ μέλλον, ὦ Kp., οὖν (hoc om HU) qna pe B Rom; ὦ πλεῖςτα Mosch, ὑμεῖς γε Tricl, ἀεί γε Pauw, ἔπειτα ermann ap Heyn, ὄπιςθε Boeckh, ὁμοῖα e paraphr! οὐ τυχεῖν (scil αὐτῷ). 120 Hartung, ἅπαςι Rauchenstein Jahrbb 1858, 402, óc' ὧν xe (paraphr? . abusus) coniecit, ὁποῖα *qualiacunque' ed Ty Mommsen, similiter óc' ὧν cp: coniecit, ὁμῶς € ed Bergk* (ὁμῶς, μάκ. ὦ Kp. scr idem**) Τὰ si IM 0 A 10 ὁμοίως 8 ὍΝ codd rampa ymoserf ri i in) dude ὧν i ἃ plerisque omitti, hic quoque notam aliquam ygraphicam (Bast comm palaeogr 826, tab VI 17 [ὁμοῦ], Wattenbach Anl 2 Peli 116 [ὅμως, ὁμοίως], Gardthausen gr Palaeogr 266 [ópoiv]) parum. intel- lectam esse ratus ὁμοῖα... ἔχειν (scil αὐτῷ biboire) reponere &on dubi- labis, de locutione cll P VIII 51 (ἀντία πράξει), O V16 119 δίδοτ᾽ ἐπὶ Naber(Mnem 1884,37) plaudente Herwerdeno studd 25, δίδοιτ᾽ ἢ Jak Wacker- nagel ΚΖ 88,80 120 post ἔχειν e dist Gildersleeve — 121 χειμερίων ᾽᾽ Bergk καταπνοὰ libri, diremit k c Christio, et καθάπερ ὑπὸ φθινο- πῴρου πνοῆς rà φύλλα κεῖται ἐπὶ γῆς τῶν δένδρων paraphr δαμάζοι PQ χρόνον (— τὰ χρονιςθέντα) glossatoris esse nego, nisi forte e v 118 (τὸ λοιπόν) glossam huc delatam esse dicis ; bau. χρόνῳ (scil τὴν bóvaav)? Heyne, κατὰ πν. δνοπαλίζοι χλόαν (i e φύλλα) coni, x. Tv. bv. πότμον (βίον phr) ed st. p πελεμίζοι θρόνον (hoc quidem praeeunte Heckero Phil V 446) Herwerden studd 87. Ad formam δαμαλίζειν (Eur ope: "o tuendam recte πυκταλίζειν ἁρπαλίζειν conferunt [122 bióc τε 1 ιλίων Β 194 τωὐτὸ ; οὗ ταύταν χάριν O VIII 57, νόημα τοῦτο P VI 29 ἐπὶ libri, ἔπι eum Ὀλυμπίᾳ iungens Tricl, cum γένει vel etiam (hoc quidem recte) cum δόμεν Er Schmid, ἔτι Heyne, prob Hermann EENOKPATEI AKPATANTINOI APMATI CL 9. Τ᾽ " MM MM Mo —-e—9—9— wu του Ὁ X 1 da vul MIR T bent C PEN 0 aS Gi LL uM us V ue CEU ^v eoe s BS SIEN CS on B UD ULL. UV oce V ers — ww u.M. UE eea. Op IIO e gelu LE NM, cp. αἱ "Axoócar' fj τὰρ ἑλικώπιδος "Agpobí- | τας ἄρουραν ἢ Χαρίτων 8 ἀναπολίζομεν, ὀμφαλὸν ἐριβρόμου χθονὸς ἐς νάϊον προςοιχόμενοι᾽ Versus 1. 2 αὖ *in re ambigua? diiungere maluit Boeckh, Bergk* non modo 1. 2 (cf nott metr O III, sed etiam 3. 4 (Boe) rectius coniungi arbitrabatur (évapiufporov? 30, morpóc? 89); vv 5. 6 (Boe) copulare in ianta digereseos constaatia nihil attinet, sed 7. 8 (Boe) nescio an rectius coniungantur 1 ἢ vulgo οὐ traditur οὐ editur, ἢ cum Moschopulo Dissen et Schneidewin 2 ἄρουραν, ἦ (anaphorice) Ed Boehmer 8 ἀναπολή- couev Er Schmid, ávamoMEouev? Bergk; cf τριπόλιςτον οἶτον Soph Antig 858 (ubi τριπόλητον Dindorf) 4. ἐς ναὸν libri, idem exprimunt paraphr, iuebatur Tricl reliquis strophis fere mutatis; ἀένναον ('unice verum") Hermann ap Heyn (recep Boeckh'-*, tum errore perspecto ἐς váiov idem ad Eur Ion 118. Obiter moneo scribendum esse ᾿Αθάναι Tài ΤΠρονάιαι in inscr Delph LA Ern Curtium Anecd nr 45 (Dittenberger Syll 189), TTaA- Aàc ΤΙρονάα c Hermanno Aesch Eum 21 (Callim fr 220), βωμοὺς mpo- váouc (-váouc Hermann c codd) suppl 495 D; in attica saec V inscr I 117, 6 — 140, 1 iota intercidisse passim, quam. τὸ προνῇον et τὸν πρόνεων prozaiscue i credere malim. Palmari Hermanni emen- datione spreia misere dabant Dissen (merito irridente Hermanno 232 PINDARI CARMINA 5 ΠΠυθιόνικος ἔνθ᾽ ὀλβίοιςειν "Eupevíbouc - ποταμίᾳ τ᾽ ᾿Ακράγαντι καὶ μὰν Ξενοκράτει ἑτοῖμος ὕμνων . θηςαυρὸς ἐν πολυχρύεῳ ᾿Απολλωνίᾳ τετείχιεται νάπᾳ᾽ crp. β΄ 10 τὸν οὔτε χειμέριος ὄμβρος, ἐπακτὸς ἐλ- θὼν ἐριβρόμου νεφέλας 12 «τρατὸς ἀμείλιχος, οὔτ᾽ ἄνεμος ἐς μυχούς ἁλὸς ἄξοιει παμφόρῳ χεράδει τυπτόμενον. φάει δὲ mpócumov ἐν καθαρῷ .16 πατρὶ τεῷ, Θραεύβουλε, κοινάν τε τενεᾷ λόγοιςι θνατῶν εὔδοξον ἅρματι νίκαν Κριςαίαις ἐνὶ πτυχαῖς ἀπαγγελεῖ. 80 rursus Schneidewinum Bergk, ut νάϊον recte olim receptum abiceret me invento futtili λάϊον. De iota abiecto cf δαχθείς 33 B, μάτρω(ἢ θ᾽ VIL 24 D παροιχόμενοι Dawes; videtur ἐς ὀμφαλὸν προςοιχόμενοι “ἐπ umbilici sanctissimi regionem quasi accedentes? non minus eleganter diei, quam ἐς τὸν ὕπερθεν ἅλιον ἀνδιδοῖ ψυχάς fr 1838 aut ἔνθα μήποτ᾽ eic εὐνὴν πατρός τούτων πρόςειει μηδέν Soph El 436 ἢ 7 ἕτοιμος Vatt { 9 vfr321 [0 οὐ Vatt ἐπακτὸς *'haud dubie mendosum* Bergk, quod persuasit Herwerdeno Pindd 18, studd 38 et Christio quod ipsi Bergkio mon satis fecit émqxróc carminis contextu recipienti 1» ss ἄνεμος BDV (ie utriusque recensionis testes satis luculenti) c Byz, sed dissentit ἄνε- μοι exhibens .E c paraphr ἄξοιςι veli (prll Π57), ἄξοι Mosch, ἄξει (πρὸς τὸ üveuoc) Tricl ToÀugópu B! e paraphr χεράδι vett, nisi quod χοιρ. Ds (P X 52), xap. R (casu); χεράδει cmobéwv.e Pindaro (v fr 327) EM 808, 42 et τὸ xépaboc Pindaricum diserte testatur schol Townl Φ 319 (cf κινεῖν xépaboc. Sapph fr 114 B* et Alc fr in scholl Genev Φ 319 "— p 203 Nicole]; de Aristarchi et Apollonii veriloquiis Ahrens Beitr griech lat Etym 1879, 173 ss, Eug Horn Arist stud P 50, Arth Ludwich ind Kónigsberg 1896/97, 18; de vocalismo (διὰ τῶ yapábeoc tab Her I 60. 78) prll jim τυπτόμενοι Vatt Mosch c paraphr et scholio, τὺυ- πτόμενος V Tricl, unde quidnam fuerit in archetypo parum liquet; ἄνεμοι... τυπτόμενοι (illis?) Boeckh (*propulsantes' c scholl Ty Momm- xs sed sing num (ἄνεμος) quem exhibebat archetypon (de *hiatu' ad O 1) omnino retinendus, est enim vi collectiva, ut οὐ θεός, οὐ βροτός P III 30; τυπτόμενον (scil θηςαυρόν) restituit Dawes misc cr 73 (ed 1827), θρυπτόμενον Pauw, κρυπτομένους (scil uvyoóc maris ultra Herculis co- lumnas aliisque plantis et sordibus obsiti) Hecker Phil V 446, kpu- . πτόμενον Bergk** (idem* χεράδει xacmobéuv coniecit ex EM), τυπτομέ- vouc rursus Leutsch (ap Bergk), τυπτομένος Bury class rev VII 1898, 206; Dawesii lectionem post Hermannum receperunt plerique (in quibus Bergk?) . 15 xowQ Ambrr 18 κριεαίαιειν ἐνὶ πτυχαῖειν vett, corr Mosch, κριςαίαιειν ἐν πτυχαῖς Triel ἀπαγγέλλει BE cR PYTHIA VI 233 crp. Y εὖ τοι ςχεθών viv ἐπὶ δεξιὰ χειρός, óp- ὴ 20 θὰν ἄγεις ἐφημοεύναν, τά ποτ᾽ ἐν οὔρεει φαντὶ μεγαλοςθενεῖ Φιλύρας υἱὸν ὀρφανιζομένῳ ΤΤηλεῖδᾳ παραινεῖν᾽ μάλιετα μὲν Κρονίδαν, βαρυόπαν «τεροπᾶν κεραυνῶν τε πρύτανιν, 25 θεῶν ςέβεεθαι" ᾿ ταύτας δὲ μή ποτε τιμᾶς ἀμείρειν γονέων βίον πεπρωμένον. ctp. δ΄ ἔγεντο καὶ πρότερον ᾿Αντίλοχος βια- τὰς νόημα τοῦτο φέρων, 80 ὃς ὑπερέφθιτο πατρός, ἐναρίμβροτον ἀναμείναις crpárapxov Αἰθιόπων Μέμνονα. Νεςτόρειον τὰρ ἵππος ἅρμ᾽ ἐπέδα᾽ Πάριος ἐκ βελέων δαϊχθείς᾽ ὁ δ᾽ ἔφεπεν | κραταιὸν ἔγχος" ι 35 Meccavíou δὲ γέροντος 19 εὖ libri; prll Π6 ςχέθων libri et edd, cye6uv primus flagitavit Elmsley Eur Med.995 (fnon ausus sum novare' Bergk) νῦν B solus (cf . P V 6, IX 6), vuv Bergk**-* ad cyc0. equos subaudiens, ergo *perite auri- gae officio functus', perperam laudato paraphr, à quo neque cyeOuv νιν neque vuv exprimi perspexit Friederichs Pindd St 61 (ro: quod traditum est, τοίνυν exponit, ut N X 22 [39] et passim); tum cye8uv i q εὖ cxe- θὼν περὶ τέρμα (V 465) esse voluit Bergk, cxe0uv χειρός iungebant Herm ap Heyn et Boeckh νιν:ιπατέρα ἐπιδέξια πατρός interpretati, vituperavitque Boeckh lect Ambr ἐπὶ ὑεξιὰ, oboedientibus ad unum omnibus, fere coll nescio quo pacto ἐπ᾿ ἀριςτερὰ χειρὸς ἔχοντα € 277, viv τὴν νίκην recte (nisi quod deae personam sensim induit Níxa tamquam παραβάτις aut Tapacrátic), tum mire 'dexteritate manus? Dissen, viv τὴν ἐφημοςύνην Heimsoeth add corr 4. 38, Wiederherst Dram Aesch 385 91 τάν vett c paraphr, τό Tricl, τά Er Schmid (Bergk), ópeci τάν more φαντί Dawes miscc cr 74 (ed 1827), quo recepto vitaveris productionem metricam a Pind fortasse alienam; de pron num plur cf oia Pind P I 73, III 18 (cl IL 75), τά Her II 51 (ἱερόν τινα λόγον, rd) μεγαλοςθενῆ Bergk; sed quanto esset praepotentior adulescens tanto videbatur magis indigere illius cohortationis 93 μὲν] δὲ Ambrr 94 Bapuomàv E, βαρυόπᾶν B 95 θεὸν B solus, tuebatur Friederichs Pindd St 52 26 abràc? Bergk, τακτᾶς Herwerden studd 37 98 ἐγένετο vett, corr Tricl 99 τρέφων Herwerden studd 38, ut δεῖμα Tpéqoucav flagitabat Casaubon Soph Trach 108 et φέρειν γλῶςςαν dici posse negabat Cobet Mnem IX 1860, 116; cf PIV 102 30 ἐναριμβρότων Tricl 81 ἀμμείνας vett, ἀναμείνας Tricl, ἀναμείναις Boeckh 82 vecrópeov (epice) velt, corr Byz 93 δαχθείς B solus 234 PINDARI CARMINA bovnOcica φρὴν βόαςε παῖδα ὅν, χαμαιπετὲς δ᾽ ἄρ᾽ ἔπος οὐκ ἀπέριψεν᾽ αὐ- τοῦ μένων Ó θεῖος ἀνήρ πρίατο μὲν θανάτοιο κομιδὰν πατρός, 40 ἐδόκηςἐν τε τῶν πάλαι γενεᾷ ὁπλοτέῤοιειν ἔργον πελώριον τελέςαις ὕπατος ἀμφὶ Tokeüciv ἔμμεν πρὸς ἀρετάν. τὰ μὲν παρίκει᾽" τῶν νῦν δὲ καὶ Θραεύβουλος 46 πατρῴαν μάλιετα πρὸς cráOuav ἔβα, ctp. € πάτρῳ τ᾽ ἐπερχόμενος ἀγλαΐαν ἅπα- "s cav. νόῳψ δὲ πλοῦτον ἄγει, ἄδικον οὔθ᾽ ὑπέροπλον ἥβαν δρέπων, 86 δοναθεῖςα Tricl et edd ante Schneidewinura 87 ἀπέριψεν αὐτοῦ libri, τὸν λόγον αὐτοῦ ἔρριψεν paraphr, quasi αὑτοῦ fuisset, quod ediderunt Oxonienses c Calliergo; αὐτοῦ μένων δ᾽ proposuit Heyne om- nibus plaudentibus praeter Mommsenum2?, qui utrum cum paraphr fe- cerit an οὐκ ἀπέριψεν. δ insequentis sententiae subiectum rettulerit (cl P IV 36, ἀπέριψεν interpretatus ut dmoppiyoucav ἁπηγγελλόμην Soph El 1018) parum liquet. Est χαμαιπετὲς ἔπος ἀπορρῖψαι loquentis, non eudien- tis (cf O IX 12), ἀπορρῖψαι autem (Herod I 153, VI 69) idem fere valet quod ἐκβαλεῖν P IL 81; αὐτοῦ a posterioribus P carminibus alienum esse recte monuit Mommsen. 88 (μένων) δ᾽ libri (δὲ, om ὁ, DG), δ᾽ eiecit k, in ed IV dubitans propter v 44; aptius certe παῖδ᾽ ἔρατον e » O X 99 contulisset. Sed arridet hoc loco asyndeton 40 ébókncé τε libri, corr Hermann γενεᾷ ómAorépouc posteros vel propter τῶν ftá- Aot MUT M M XVL45 48 d μον 44 T δὲ νῦν vett, corr B πάτρωι vett (excepto B), unde πάτρωϊ τ᾽ ἐρχ. i lavit Tricl ἀγλαῖαν (τ᾽ ἀγλ. E) ἔδειξεν | áracav (ὥπαςαν E; «Fo Xm 14) vett, ἔδειξεν non legisse paraphr (ἐπερχόμενος πρὸς τὴν τοῦ. θείου ἀγλαΐαν) manifestum est καὶ κατὰ "τὸν κόςμον ícov ἑαυτὸν ἀπέδειξεν e suo &ddentem; ἅπαςαν (non expressum & "o vet) expunxerunt Byz, ἔδει- ξεν interpolatum esse (cf O XIII 75, N.IV 88) perspexit Bergk?, ἔνειξεν (om &macav) coni idem, πᾶςάν τ᾽ émepy. ἀγλ. &b. Hartung, ὁμάν τ᾽ ἐπ. ἀτλ. &6.? Ty Mommsen, ἀγλαϊᾶν ἀπαςᾶν (scil πρὸς «ταθμάν) Maur Schmidt CVII; versuum initia proxima πατρῴαν et πάτρῳ displicebant Momm- seno, Pindaro non minus videntur ΤῊΝ quam πολλὰ μὲν et πολλὰ δὲ N XI 6. 7, τρὶς μὲν οὐ τρὶς δὲ Ν X 27. 28, nisi quod accessit lusus . quidam a patre ad patruum iliendi. Recte Bergk?: 'omne patrui decus imitans'; de RI ii constructione cf ad P I 70 47—48 νόῳ] πόνῳ» Maur Schmidt CV ' ἄγειν ID solus διέπων Εἰ πλοῦτον, ἄγων οὐ ἥβαν, δρέπει, copíav Bergk ῆβαν] testatur schol Aristid p 54 D, ὕβριν (errore) Eust prooem c 12 [p 10, 14 Ab], ἀυατὰν Hermann opp VII 154, quem refutavit Kayser émérav proponens lectt P 56, Wien Jahrbb Litt 1844, 107, ἀπό viv bpémuv(scil πλοῦτον) Rauchenstein comm T 15, ὑπεράφανον ἀκμὰν Mommsen Mus IV 546, ὑπεράφανον ὕβριν Heimsoeth indir Überlief Àesch 181 PYTHIA VI 235 copíav δ᾽ ἐν μυχοῖει Πιερίδων᾽ 50 τίν t^ Ἐλέλιχθον, ὀργαῖς T πάςαις ὃς ἱππείαν ἔςοδον, μάλα ἁδόντι νόῳ, ἸΤοςειδάν, προεέχεται. γλυκεῖα δὲ φρήν καὶ cuumóraictv. ὁμιλεῖν μελιςςᾶν ἀμείβεται τρητὸν πόνον. 49 πτυχαῖςι Leutsch Philol39,395 δ0 τὶν δ᾽ 7, *non male' Boeckhio iudice —'€Aáayx8ov? huc trahentes Eust pr c 16 (12, 8 Ab) Schneidewin, Bergk all.: Sequitur locus conclamatus: ὀργαῖς πάςαις ὃς (cov B) ἱππείαν Écobov (ἐς ὁδόν V3) vett, num plur (ἱππικὰς ἁμίλλας) videtur exponere cea εὑρές θ᾽ ὃς (e paraphr) Mosch, ὀργαῖς ἐς (ταῖς ὁρμαῖς exponens) Tricl. Adiectivi formam ἵππιος restituit Hermann probantibus plerisque; prl II5^, Ceterum cum Mosch fecerunt non pauci: ὅςθ᾽ εὗρες ἱππίαν écobov Boeckh n cr 485, ἅς θ᾽ (καὶ Taic....0c) εὗρες -ac -ovc Heimsoeth indir Überl Aesch 7. 186, idem, sed ἃς scr Ty Mommsen, óc θῆκας -av -ov? Bergk?, óct' οὖρος -ἂν -wv? Bergk*, temere omnes vett libr lectione ὀργαῖς πάςαις relicta infelicis paraphraseos subsidia amplexi. Triclinia- nam lectionem receperunt (ὀργαῖς — 'suopte PNIS ductus) Hermann ap Heyn et (imm. écob. 'aditum ad equestria studia ludosque' cll P V 116) Boeckh, ópyQc ὃς ἱππίαν ἐς ὁδόν Bergk!, ὁρμᾷς ὃς ἱππίαν ἐς ὁδόν Rauchenstein Zeitschr Alierthumsw 1845 Supplem p 68, idem, sed ἱπ- πείας (τέχνης) Hartung, ópyaic (ab ὄργαμι; sed cf prll II?) πρὸς ἱππίαν Écobov? pev; das óc (haec quidem c Bergkio!) ἱππειᾶν ἐςόδων Maur Schmidt et Christ'* proposuerunt, proposita reiecit Schmidt ὀργαῖς ('sum- mopere"), ὃς ἱππείαν écobov p. db. v. moteibec, mp. coniciens p XCV. Locus. proeul dubio graviter corruptus: τίν τ΄, ἐλέλιχθον «ὦ δέςποθ᾽ ἱππιᾶν écóbuv conieceris (ΩΔΑΙΟΙ͂ΤΟΘ; de ài et € confusis prll p 8, de TT [i e nominis Aecr. signo] parum intellecto Bast comm palaeogr 797. 755, thausen gr Palaeogr 255 et infra Pind N ΠΙ 58) cll becmórav ναῶν P IV 207, O VI 103, Ἰεθμοῦ I VI 5 et de interiectione μεγαλοπόλιες ὦ Cup. P II 1, μᾶτερ ὦ xpucocrepávuv ἀέθλων, Ὀλυμπία, δέςποιν᾽ ἀλαθείας .O VIII 1; écóbuv parum recte interpretantur c Boeckhio cl ἐπιχωρίων καλῶν Écobo: P V 116, intellego ἵππων εἰς τὸν δρόμον εἰςόδους καὶ elce- λάςεις,᾽ velut de Oreste auriga εἰςῆλθε πολλῶν ἁρματηλατῶν μέτα dici fingit Soph nobilissimo loco El 700; cf Zeitschr Gymnasialw 1897 Jahres- berr 287 B1 dbovri (db. E) vett, corr Byz; ΡΠ ΠΡ — mocibàv E, ποςειδᾶν libri vulgo et edd Tpocépxerat libri vulgo, corr Er Schmid METAKAEI AGHNAIQOI TEOGPIIIIIOI Strophae ET. üeggut. ρος dni aede M τον RUM (T) vou — o. Ww Epodus ipsc ῳ ὦ“. ὦ Aris — MM LLLA My tht οι odd Gra uihponu di WU LL uu. ; 85 4S)uuu. LU]. vu ! gin PU. νην νον τι (By aide Misi die MM ie ML etie. ᾿Κάλλιετον αἱ μεγαλοπόλιες ᾿Αθᾶναι προοίμιον ᾿Αλκμανιδᾶν εὐρυςθενεῖ γενεᾷ κρηπῖδ᾽ ἀοιδᾶν ἵπποιςει βαλέεθαι. δ ἐπεὶ τίνα πάτραν, τίνα οἷ- P. Kov ναίων ὀνυμάξεαι Str vv 8. 4 separari elegantius duxit Boeckh praesertim cl sir v vereor αὖ recte. ὅδ᾽ (5. 6 Boeckhii) coniunxit Ber IL 4. In epodo sex versus effecit Boeckh, ἃ quo CT. é 8 ; de spondeo cf N scessit Henr Schmidt duos versus ultimos coniungens, Fel Vogt diss Argent IV 281 verba «φαντί ve μάν (45 Boe) ad antecedentia trahens, Christ? v 2 dirimens, «S-- 4 (Boe) tripartito dividens, utrumque ille traditam colometriam se- cutus. 2 ἐριεθενεῖ Tricl 4 ἵπποις vett, correxit Tricl B τίνα τ᾽ οἶκον libri, nisi quod τίν᾽ οἶκον De G?, τίνα δ᾽ οἶκον unus e dett (P), quod pla- PYTHIA VII 231 7 émipavécrepov Ἑλλάδι TtuOÉcOa:; ἀντ. πάκςαιει γὰρ πολίεςι λόγος ὁμιλεῖ 10 Ἐρεχθέος ἀςτῶν, ἼἌπολλον, ol τεὸν πρόδομον . 10 cuit Bergkio!; τίνα οἶκον Boeckh ναίων libri, idem legit Apollonius (sec codd DG, Didymus sec cett) οὐκ ἐξ ἀκοῆς ἀκηκοώς, ἀλλ᾽ αὐτὸς ἐγὼ ναίων ἐν τῇ Ἑλλάδι interpretatus, alii legebant vatovt(a), τ᾿ ἀΐων (— ἀκούων), αἰῶν(); et ναίοντ(α) defendebant Hermann, Boeckh, ille voióuevov ex- ponens (passive), hic habitatorem (— schol82) ὀνυμάξαι BD EVV, -μάξω Ἢ Mosch (-Zw .Eac), -μάξομαι Tricl e parte scholl vett. Traditae lectionis ναίων interpretatio in scholiis tradit& cum plerisque satisfacere non vi- deretur, alii alia proposuerunt: μαίων (i e udpevoc) Pauw, κλείων (κλέον- ται I V 27) Thiersch, λαῶν (vel θνατῶν) Schneidewin, αἰνέων Kayser Wien Jahrbb 105 (1844) 102, ὑμῶν Wolfflin Philol VIT (1852) 210, ἔργοις Rau- chenstein Jahrbb class Phil 71 (1855) 280, νικῶντ᾽ id ibid 83 000 1» «iàv (i e γαιάων) Mommsen, 5aíuv (i e φλέγων) Maur Schmidt p CVIII, δίων (olim δήων — quaerens) Bergk Jahrbb 99 (1869) 18225; χαιῶν (bo- norum, ex Hesychio) Róhl ibid 111 (1875) 608, yáwv rursus M Schmidt ind Ien 1879.p 4, τῶν vOv Hiller (in schedis relictis 1891) cll O I 106 P VI 44; ναίων eiciebat (ut νῖκαι v 14) Bergk? ὀνυμάξαι plerique c Tricl eorrigunt in ὀνυμάξομαι, perperam, id quod primus perspexit Hartung ell media verbi forma So δ OR 1021; ὀνυμάξεαι (servato ναίων opinor) coni Boeckh, óvuuá£ouev Rauchenstein Jahrbb 83, 89, (ναίων) ὀνυμάξομαι 7» ὀνομαςθήςομαι accipiebat Ty Mommsen, v. ὀνυμάξομαι — ὀνυμάξεταί τις Fennell. Quod Boeckh dubitanter proposuit nullo quantum scio pro- bante, egregie inventum censeo: 'quam patriam, quam domum tenens iuam dixeris clariorem apud Graecos fama? 9 πολίεςει V, quod. fue- rünt qui reciperent μεγαλοπτ. scribentes v 1, πόλεειν E, moMecav rell vet, corr Byz ὁ λόγος Vatt, om artic V et Byz 10 ἐρεχθέως DE c dett, quod ut tueretur προοίμιόν v^ v 2 Tricl ᾿Απόλλων (ft recte) Mosch τεόν τε δόμον Vatt, τὲ (— τεὸν) b. V, τεόν γε ὃ. Mosch (Boeckh); τεὸν δόμον ἐν vv 2. 3 iungens Hartung, τεὸν μέγαρον Rauchenstein Jahrbb 83 (1861) 40, τεὸν δόμον et v 2 γενεᾷ ὃ Ty Mommsen, τεὸν τέμε- voc (quo vocabulo utitu: Philochorus ap ous P νῷ δῇ τεόν attingere nemo audebit, δόμον tutatus est Wilamowitz Árist ἃ Athen II 827, πρό- δομον scripsi cll rà ἔμπροεθεν Herod V 62, mpóbopoc: mpocrác, προςτῷον Hesych; de pesada" compendio aut male aut omnino non intellecto cf P I 26, 271, IX 62; nam To: re secundum recentiorum rationem & Bastio (p 838) observatam confusa esse ideo minus crediderim, quod antiquius mendum videtur esse (οἶκον. paraphr) En delphici templi εὐτειχὲς πρόθυρον θαλάμου et πρόςτωπον τηλαυγές. Vaticana lectio ol... τε (*quippe ww quamvis videri possit ad sententiam loci esse accom- modata, particulae tamen traiectione inaudita (nam εἰ δὴ τήνδε τε γαῖαν ἀνείρεαι v 238 de vitio suspectum) damnatur. Retinuit oi ... τε Er Schmid restrictionem inesse ratus ('eorum Atheniensium, qui^), pessime, hoc prae- sertim loco. Nam quod fecerunt olim Alemeonidae, Atheniensibus sci- licet Pythiae g-atiam conciliantes, Athenienses ut liberarentur, id si non populo (τῷ δήμῳ, τῷ λάβρῳ «τρατῷ), at tamen nobilitati Atheniensium ('€pex0€éoc ἀετῶν, cf Κάδμου «τρατῷ I I11, N 1 61—61) condonat poeta, modesto quodam silentio usus, quasi nihil amplius illi fecissent, quam quod *Erechthidarum? quivis facere potuisse videretur. * Verum cum 238 PINDARI CARMINA ἸΤυθῶνι δίᾳ θαητὸν ἔτευξαν. ἄγοντι δέ με πέντε μὲν Ἰεθ- μοῖ νῖκαι, μία δ᾽ ἐκπρεπής 15 Διὸς “Ὀλυμπιάς, δύο δ᾽ ἀπὸ Κίρρας, ἐπ. ὦ Μεγάκλεες, ὑμαί τε καὶ προγόνων. 46 νέᾳ δ᾽ εὐπραγίᾳ χαίρω Tw τὸ δ᾽ ἄχνυμαι,. φθόνον ἀμειβόμενον 20 τὰ καλὰ ἔργα. φαντί ve μάν 20 (20) οὕτω κεν ἀνδρὶ παρμονίμαν θάλλοιςαν εὐδαιμονίαν τὰ καὶ τὰ φέρεεςθαι. tacet, clamat Pindarus, nec sine leni quadam acrimonia videntur verba πάτραν — ναίων v 6 diei coram exsule: 'ergo qui quae praeclare fece- cerunt non tam suo quam patriae nomine fecisse videri se volunt, eos carere patria? Haec est summa 'prooemii', euius pessum dabitur ele- gantia, si coniunctis vv 10—13 primum (τε) urbis, deinde (δὲ) gentis glo- riam illustrari putaveris cum Karinio iener Jahrbb Litt 105, 110) 14 νῖκαι fuit cum —M— censeret Bergk (v y ad E 16 Ὀλυμπίας vett, Ὀλυμπιάς Tricl (idem coni Wesseling ad Herod VI 70) 16 δοιὼ ἀπὸ Tricl 17 ὑμῶν tres libri dett (c scholl), placuit Har- 18 ἐυπραγίᾳ) Bergk χαίρω τι (vel τί) boni libri (ἔν τινι ex- ponit Aristarchus), χαίρω" τι (vel τί) E&IP c Tricl, χαίρω τε Hartung, τί δὲ τόδ᾽ Rauchenstein Jahrbb 83, 40. Loci interpretationem conira Boeckhium stabilivit Hermann opp VII 156 21] πὰρ μονίμαν D all παρμενέμεν θάλλοιςαν τ᾽ εὐδ. (et sententiae(?) et metri(?) gratia) Hartung ἘΝ o RN em secqememoe APIZTOMENEI AITINHTHI BStrophae ψων.--ὧαν-- uM; τ ete ὩΣ “ὧν τ πλοῦν, τω νος νὰν: r -- ol cient ἱ Ba ως" PMDIOVOE 2UERUR PU perio zT Dg : UI Te Mu Xn Ὁ did X —4—9v— 3 u—1—-X 0. ; EC e QM anii TNR d RE Ὁ [5] wires Epodi πὸ ἐς ARS v EB PI ἢ u ^ NAI eM ΜΞ edi pde MM 2 UPS a4 v LV TEE PH PR EIU ^ SASRENN 9 " Y s 2h i opio v FU SA νὰ (ect we .- n 5 DE UgUI uc A) uie Nonas. P “Δι ἐ] Ga. ^ üpuuuLuLb oco. UA Uu istas E Ϊ MIN ——Wuy—uy—— ΠΥ MANY RERIA, 28 : $0.100 200.100 “ 2) ctp. à Φιλόφρον 'Hcuxía, Δίκας ὦ. μεγιςτόπολι θύγατερ, Str v 6 syllaba 6 quinquies vel sexies brevis traditur: 32 (κνίξῃ malui). 45. 52. (65?). 72, quae facile corrigas, denique 92 (ubi uépunpav emendabat Hermann) De ep v? syllaba 3 vide ad 96. Membrum Heizianum (de quo nott metr P X) ὃμᾶθεν δὲ κεραὐνῷ 4 (39), quod incuria in ed mai seorsum : expressum esse doluit Boeckh n cr 488, sine ulla dubitatione segregavi | cli O IX stir vv 3—8. "Versus ultimi syll tertiam semper brevem esse voluit Er Schmid (móq [ποΐᾳ Bergk] 20, Θήβαις υἱοὺς 40, cpiccoic [τρίταις Pauw; νικᾷς (hoc c Hartungo), τρὶς ác (-- ἕως) Bergk*]| 80), semper lon- gam, ut trochaei semanti evaderent subsequente 'anacrusi' longa, Her- mann, cuius emendationes videantur opp 168—160. 1 ἠευχία libri, Acuyía Bergk c Heynio 240 PINDARI CARMINA βουλᾶν T€ καὶ πολέμων ᾿ἔχοιςα κλαῖδας ὑπερτάτας 5 6 ἸΤυθιόνικον τιμὰν ᾿Αριςτομένει békev. τὺ γὰρ τὸ μαλθακὸν ἔρξαι τε καὶ παθεῖν ὁμῶς ἐπίεταςαι καιρῷ εὺν ἀτρεκεῖ᾽ ἄντ. α΄ τὺ δ᾽ ὁπόταν τις ἀμείλιχον 10 καρδίᾳ κότον ἐνελάςῃ, ᾿ 10 τραχεῖα δυςμενέων ὑπαντιάξαιςα κράτει τιθεῖς. ὕβριν ἐν ἄντλῳ. τὰν οὐδὲ ΤΠορφυρίων μάθεν 1ὅ παρ᾽ aicav ἐξερεθίζων. κέρδος δὲ φίλτατον, ἑκόντος εἴ τις ἐκ δόμων φέροι. ἐπ. α 15 βία δὲ καὶ μεγάλαυχον ἔεφαλεν ἐν χρόνῳ. 20 Τυφὼς Κίλιξ ἑκατόγκρανος οὔ viv ἄλυξεν, οὐδὲ μὰν βαειλεὺς Γιγάντων᾽ 17^ δμᾶθεν δὲ κεραυνῷ τόξοιςί τ᾽ ᾿Απόλλωνος᾽ ὃς εὐμενεῖ νόῳ 26 Ξενάρκειον ἔδεκτο Kíppa8ev ἐςτεφανωμένον 20 υἱὸν ποίᾳ ΤΠαρναςείδι Δωριεῖ τε κώμῳ. erp. β΄ ἔπεςε δ᾽ οὐ Χαρίτων ἑκάς 80 ἁ δικαιόπολις ἀρεταῖς κλειναῖειν Αἰακιδᾶν θιγοῖςα vácoc: τελέαν δ᾽ ἔχει ᾿φό δόξαν ἀπ᾽ ἀρχᾶς. πολλοῖςει μὲν γὰρ ἀείδεται 85 vixagópoic ἐν ἀέθλοις O0péyaico καὶ θοαῖς 4 κλᾶδας Β 6 ἕρξαι E, ἄρξαι V (cf P 134) ὅπως B solus 11 -£uica B, -Eaca rell κρατὶ legit aut Wy M chem τιθεῖς (-eic BD), libri et edd, nisi quod τίθεις (c Ahrensio dial dor 312) Bergk?, τί- nc? Christ — 12 λάθεν Matthiae misce philol II 11 (obss cr 39), recepit Bergk, prob Herwerden Pindd 19; male, BORUK 15—17; de μάθεν ad P I[ 72 14 εἰς δόμον Gye φέρει Vi; of ad O XI 4 15 βίᾳ Heyne (Z) 16 éxarovrokápavoc B, -rakápavoc E (DV), corr Er Schmid μιν libri; prll II*?— &Ae£ev Mee an foeda interpolatione?) I 20 map- vac] libri, eleganter corr Boeckh; de cc prll Il ^ 21 émece libri (οὐχὶ ἔπετε Pr); prll TI?* 24 θίγοιςα (-ovca .E) libri, corr Buttmann ausf Gramm? II 198 (Bergk, contra dicente Schneidewino) 25 post &eiberai dist Christ, Boeckhio praeeunte expll 311 26 vikagópouc .E 8018, male θρέψαιςα 2, -yaca vulgo PYTHIA VII 241 ὑπερτάτους ἥρωας ἐν μάχαις᾽ τὰ δὲ καὶ ἀνδράειν ἐμπρέτπει. εἰμὶ δ᾽ ἄεχολος ἀναθέμεν | 40 30 πᾶςαν μακρατγορίαν λύρᾳ τε καὶ φθέγματι μαλθακῷ, μὴ κόρος ἐλθὼν κνίξῃ. τὸ δ᾽ ἐν mocí μοι τράχον 4b ἴτω τεὸν χρέος, ὦ παῖ, νεώτατον καλῶν, ἐμᾷ ποτανὸν ἀμφὶ μαχανᾷ: ἐπ. 85 παλαιςμάτεςει γὰρ ἰχνεύων ματραδελφεούς i ᾿Ολυμπίᾳ τε Θεόγνητον οὐ xareMéyyei, δ 50 οὐδὲ Κλειτομάχοιο νίκαν 37^ Ἰεθμοῖ θραεύγυιον " ᾿ αὔξων δὲ πάτραν͵ Μειδυλιδᾶν λόγον φέρεις, τὸν ὅνπερ ποτ᾽ ᾿Οϊκλέος παῖς ἐν ἑπταπύλοις ἰδών 55 40 Θήβαις υἱοὺς aiví£aro παρμένοντας aiyud, & | : CTQ. Y ὁπότ᾽ ἀπ᾿ "Apyeoc ἤλυθον : j δευτέραν ὁδὸν Ἐπίγονοι. 60. ὧδ᾽ εἶπε μαρναμένων - ᾿φυᾷ τὸ γενναῖον ἐπιπρέπει 45 ἐκ πατέρων παιςεὶ λῆμα. θαέομαι «αφές ^ - 65 δράκοντα ποικίλον αἰθᾶς ᾿Αλκμᾶν᾽ ἐπ᾽ ἀςπίδος νωμῶντα πρῶτον ἐν Κάδμου πύλαις. ὃ δὲ καμὼν προτέρᾳ πάθᾳ νῦν ἀρείονος ἐνέχεται |. 40 28 καὶ ἐν Vatt, sec pravam schol interpretationem ἃ Boeckhio ex- plosam; ἐμπρέπει scil ἐν ταῖς νήςοις, similiter Soph El 1187 82 κνίεῃ ibri; prll ΠΣ μου 26 τρέχον ἴτω Mosch, ἴτω τράχον Tricl 85 ἰχνεύων libri, ἰχνέων Er Schmid, οἰχνέων. Hermann ap Heyn, ἰχνεύων tutatus est Bergk cl θηρεῦει Hippon 22* (cf Hartel Hom Studd III 7, Heimer studd P 117, Wilh Schulze qu epp 55, 2) 86 OX. Tricl 87 κλυτομ- PQRU, κλειτομάχον 88 μιδυλ. libri, corr Bergk (ut fr 190) . φέρεις, *quod etiam schol tuetur, cave mutes (fiure mutes' in ed IV) φέρῃ sive φέρεαι scribens? Bergk; prll II?! 40 ἠνίξατο libri, aiví- taro Boeckh n er 462; prl| ΠΡ 48 ὧδε δ᾽ εἶπε vetí, corr Tricl (6) 44 ἐπιτρέπει solite errore aliquot libri. Post ἐπιπρέπει colon poi. [o ; rectius quidem Plut Arat 1 46 λῆμα e sequ coni at Bergk? 46 θαέομαι B*EV, θεάομαι Vatt vulgo — 47 Κάδμου singulare, ut fuerint qui Κάδμου πρῶτον ἐν praeoptarent 49 'Apeíovoc (equi *alati") Welcker ep Kykl 1I 371. 381, quod probavit (equi 'vaticinantis" Bergk Poetae lyr. gràec.* I. τ. ed. Schroeder. 9 242 : PINDARI CARMINA 50 ὄρνιχος ἀγγελίᾳ ι "Abpacroc ἥρως" τὸ δὲ οἴκοθεν ἀντία πράξει. μόνος γὰρ ἐκ Δαναῶν crparoó θανόντος ócréa λέξαις υἱοῦ, τύχᾳ θεῶν 15 ἀφίξεται λαῷ cóv ἀβλαβεῖ 55 Ἄβαντος εὐρυχόρους ἀγυιάς. τοιαῦτα μέν ἐφθέγξατ᾽ ᾿Αμφιάρηος. χαίρων δὲ καὶ αὐτός ᾿ ᾿Αλκμᾶνα ςτεφάνοιει βάλλω, | 80 57» ῥαίνω δὲ xoi ὕμνῳ, γείτων ὅτι μοι καὶ κτεάνων φύλαξ ἐμῶν ᾿ ὑπάνταςεν ἰόντι γᾶς ὀμφαλὸν. παρ᾽ ἀοίδιμον, |. 85 60 μαντευμάτων τ᾽ ἐφάψατο ευγγόνοιςει τέχναις. crp. δ΄ τὺ δ᾽, ἑκαταβόλε, πάνδοκον . ναὸν εὐκλέα διανέμων “Πυθῶνος ἐν τυάλοις, ; 90 τὸ μὲν μέγιςτον τόθι χαρμάτων 65 ὥπακςας, οἴκοι δὲ πρόςθεν ἁρπαλέαν δόειν πενταεθλίου civ ἑορταῖς ὑμαῖς ἐπάγατες᾽ 95 ὦναξ, ἑκόντι δ᾽ εὔχομαι νόῳ ἀντ. δ΄ κατ᾽ ἐμὶν ἁρμονίαν τλέπειν ἀμφ᾽ ἕκαετον, ὅςα νέομαι. 52 μοῦνος interpoll 53 λέξαις B, -Eoc rell δῷ εὐρυχόρους B solus, «χώρους (-χώρου :DIU) τοϊαῦτα singulare ap Pind; cf ad 35 56 àuqiápaoc D; prll ΠΞ 57/58 ὕμνῳ τέγγων Leop Schmidt P Leb 403 59 ὑπαντίαςεν vett vulgo, ómávracev P (Er Schmid), ómávracé τ᾽ (prae- eunte 'l'rie)) Boeckh (e scholl vett? 59 γαίας vett, corr Τὺ} — 60 ευγ- Tevécci Hartung, ut O XII 14, P.IX 108 poetam corrigens 63 τυιάλοις V 66 πενταθλίου Boeckh Post ἐπάγαγες plene dist Boeckh, virgula Bergk 6Γ ἄναξ E, male post invocatum iam deum 61 δὴ εὔχομαι Derek 67—69 Crux interpretum dubitantium primum, quid sit TIN (τίνα "iuxta quem modum ... quaevis concinnem* Er Schmid, τίν — εὔχο- ual cor Pauw, — εὔχομαί ce Hermann opp 1 257, τὶν ἅρμ. — τεὰν ápp. . . varie explicantes alii, κατά τιν᾽ c librr et paraphr! [cl cóv τινι μοιριδίῳ πα- Aáug Ὁ IX 26] Kayser lecti P 58 et Wien Jahrbb Litt 105 p 111), deinde utrius sit ἁρμονία (poetae quam Apollo 'respiciat? [Boeckh], an Apollinis quam poeta [Ty Mommsen|, denique ut summa tantum perstringam, Cuius generis sit éxacrov (masc Boeckh, Bergk; Éxacrov τῶν ποιημάτων, óca paraphr). E vv dd coniecturis Bergkianam ῥέπειν (i e karappémew τιν᾽ ἁρμονίαν) et Mingarellianam Bergkio probatam νέμομαι afferre satis habeo; nam quod Kayser proposuerat (v supra), postea ipsum paenituit, duas PYTHIA VII 248 170 κώμῳ μὲν ἁδυμελεῖ Δίκα παρέετακε᾽ θεῶν δ᾽ ὄπιν 100 ἄφθονον αἰτέω, Ξέναρκες, ὑμετέραις τύχαις. εἰ γάρ τις ἐελὰ πέπαται “μὴ εὑν μακρῷ πόνῳ, πολλοῖς ςοφὸς δοκεῖ πεδ᾽ ἀφρόνων 105 ἐπ. δ΄ 15 βίον κορυςςέμεν ὀρθοβούλοιει μαχαναῖς᾽ τὰ δ᾽ οὐκ ἐπ᾽ ἀνδράει κεῖται᾽ δαίμων δὲ παρίεχει, ἄλλοτ᾽ ἄλλον ὕπερθε βάλλων, TI» ἄλλον δ᾽ ὑπὸ χειρῶν. | 110 simul in medium protulit Rauchenstein comm I 16. Sententiam loci unus omnium rectissime assecutus est Hermann (v supra): 'eantum tu mihi precor inspires; nam ad carminum οἴμους, κελεύθους, λάγων ὁδούς verbum νέομαι referendum esse apparet. Sed restat scrupulus in traditis KATATIN: scribe κατ᾽ ἐμὶν οἱ schol Aristoph av 930 τὸν TT. cuveyüxc Aé- yovra ἐν ταῖς αἰτήςεει τὸ éuiv. Formam pronominis ut Atticis auribus molestam, ita huic loeo convenientissimam duco; nam opposita sunt ἐμίν 68 et ὑμετέραις τύχαις 72. De mensura épiv prll II*, de vocabulorum colloeatione cf ἀπό μοι λόγον τοῦτον, crópa, ῥῖψον O IX 86 βλέπειν libri (cf ad PIV 172), correxi ex Alem pap ΠΠῚ 72 ἄφθιτον libri et edd vulgo ἄφθονον Gre (fort ex paraphrasi ductum, ubi ἀνεπίφθονον legitur, sed olim haud dubie ἄφθονον fuit? Bergk*, ed Ty Mommsen; cf O 25 48 πέπηται E (edidit Bergk* errore opinor; nam altero loco idem recte πέπαται fr105) πόνῳ BEV?,ypóvw Vi (Mosch, Hermann ap Heyn, Boeckh!) cogoic (E scr Ber, 74 πολλοῖς πεδ᾽ ἀφρόνων iungebat Tafel dilucidd II 879 , nec melius παροφρόνων Hartung, πέρα φρονῶν Mezger P Sie- gesl 407, περιςςόφρων Herwerden studd 39; recte 'sapiens inter stultos, sapiens prae aliis plurimis, qui stulti comparati cum eo? Dissen 211—318 ἄλλοτε δ᾽ ἄλλον vett, corr Byz ὕπερθε βάλλων, ἄλλον. δ᾽ ὑπὸ χειρῶν μέτρῳ (μέτρον EV.D:Gs) καταβαίνει. ἐν μεγάροιει (-poic) libri vett, idem legerunt scholiastae varie explicantes (ὑποχείριον ποιῶν 109, ὑπὸ χειρῶν μέτρῳ [uérpa G, μέτρον U] ποιῶν 111!, tum καταβαίνειν ποιεῖ et μέτρῳ adverbialiter αὖ -idetur 1117); ante μέτρῳ plene distinguendum esse Bergk? perspexit, cum vulgo aut καταβαίνων scribentes (Er Schmid, Pauw) aut nihil nisi ἄλλοτε [δ᾽] 77^, [ἐν] μεγάροις 78 mutantes scholio- rum distinctionem retinerent; ὑπὸ χειρῶν μέτρῳ (i e μετρίως) κατάβαιν᾽. "ἐν Bergk?, ὑπὸ χεῖρα, μέτρῳ Hartung, ὑποχείρων μέτρῳ “δὰ modum op- .'pressorum" Ty Mommsen, ἄλλος δ᾽ ὑπὸ χειρῶν μέτρον 'infrà mensuram manuum aut virium descendit Madvig advv cr I, 1871, 188, ὑποχειρῶν ᾷ e ὑποχείριον ποιῶν). μέτρῳ καταβαίνειν: Bergk*, alia rursus Herwerden indd 21, studd 39, Bornemann Phil 50, 1891, 232; ὑπὸ χειρῶν *'ém ac- - eount of the contrast with ὕπερθε, which suggests the gen. parum rccte Gildersleeve, quáàsi priore loco ὕπερθε χειρῶν intellegendum sit; aptius afferas Calypsonis illud ὑπὸ crépvoto Távuccov aut (cum Herwerdeno) Hesiodi μου, 717: Τιτῆνας ὑπὸ χθονὸς εὐρυοδείης πέμψαν cll eis quae ad O VI 77 adnotavimus. Ceterum carmen si luctatori dedicatum esse memineris, χεῖρας adversarii potius quam dei intelleges. Denique ἄλλον δέ quod dicit, quasi non ἄλλοτ᾽ ἄλλον, sed ἄλλον μέν antecedat, anaco- luthia est graeco poeta dignissima. Sed nobis quoque dictum esto: μέ- Tpu καταβαίνειν 16* 9 244 .PINDARI CARMINA μέτρῳ xarapatvew* Μεγάροις δ᾽ ἔχεις γέρας, μυχῷ τ᾽ ἐν Μαραθῶνος, Ἥρας τ᾽ ἀγῶν᾽ ἐπιχώριον 80 νίκαις Tpiccoic, ὠριςτόμενες, δάμαςςας ἔργῳ" 115 ' cip. € Térpaci δ᾽ ἔμπετες ὑψόθεν ςὠμάτεςει κακὰ φρονέων, τοῖς οὔτε νόετος ὁμῶς ἔπαλπνος ἐν ἸΤΠυθιάδι κρίθη, 190 86 οὐδὲ μολόντων πὰρ ματέρ᾽ ἀμφὶ γέλως γλυκύς ὦρςεεν χάριν᾽ κατὰ λαύρας δ᾽ ἐχθρῶν ἀπάοροι πτώςοοντι, ευμφορᾷ δεδαγμένοι. 125 ávr. € ὃ δὲ καλόν τι νέον λαχών ἁβρότατος ἔπι μεγάλας 90 ἐξ ἐλπίδος πέτεται ὑποπτέροις ἀνορέαις, ἔχων . 130 xpéccova πλούτου μέριμναν. ἐν δ᾽ ὀλίγῳ βροτῶν τὸ τερπνὸν αὔξεται" οὕτω δὲ καὶ πίτνει χαμαί, ἀποτρόπῳ γνώμᾳ ceceicuévov. 80 νίκαιςι (-aic lemm et Byz) τριςςαῖς, ὠὡριςτόμενες (ὧρ., ὦ ᾽ρ.), δά- μαςί(ϑας (-c(c)otc Beisch) ἔργῳ libri; νικᾷς, τριςςοὺς δ᾽ Bergk?, de aliis v nott meir. Id tenendum «piccoóc non simpliciter esse tres, αὖ ne óiccoóc quidem (N I44. VIII 16) duos; v infra ἔργῳ᾽ ἀντὶ τοῦ μετ᾽ ἔργου καὶ ἐνεργείας πολλῆς schol, μὴ cóv μακρῷ πόνῳ 73 contulerunt alii; ἔργον im- primis ieum certamen significat, icyooc ἔργον 1 ΠῚ - IV 86, O VIII 63, IX 85, 88, ut ἔργῳ bapáccot plus valeat quam ἶφι bap. apud epicos; sed cf etiam ad P IX 29 82 Post φρονέων plenius dist Bergk, vir- gulam posui (c Mommseno), quo celerius ἐν ΤΤυθιάδι ad ἔμπετες subaudi- retur. id moneo ávegébpu quidem ter victori quattuor adver- sarios opus fuisse (ab ed (e); ae (c); ac), aut sex (ab cd ef (g); ac eg; ae; v inscr olymp nr 164. 174,6. τριςςὰ κατ᾽ ἀντιπάλων ἄθλα κονιςάμενος et ἑπτὰ γὰρ ἐκ παίδων 225,18. 20 Dttb-Prg), quater vietori octo (ab cd ef gh (ὃ ; ac ei (g); ag (Ὁ); ae); épébpu ter victori octo ((a) be de fg hi; ab df (Ὁ); ah (d); ad), quater, velut O VIII 67, sedecim ((s) be de fg hi kl mn op qr; ab df hk mo (3); ad hq (ὃ; am (8B); ab), ut plures utique eum quam quos ipse profligaverit competitores afflictos habuisse appareat 84 ἐπ’ ἀλπνὸς Bergk — 85 οὔτε μολόντων ἂψ p. Hartung — 86 [δὲ] χορῶν Bergk plaudente Herwerdeno 87 δεδαϊγμένοι libri, δεδαιγμένοι Hermann ap Heyn, δεδαγμένοι quod paraphr (bakvóuevot legisse vidit Boeckh, primus recepit Bergk; de contrario librariorum vitio ad P VI 8 88 τι καὶ νέον BB solus 89 ἀπὸ E (Mosch), unde ἄπο Ty Mommsen ἅβρ. ἔπι, uev. Hermann ap Heyn, áfp. ἔπι pey. cum interpretatione "in magma felicitate ' Bergk; cf P XI 18 90 πέταται libri et edd; prll II?e 98 πιτνεῖ (καὶ ἐπ. D) libri et edd; cf O II 23, N V 42, I1 II 26 94 παρατρόπῳ U solus; ἀπότροπον γνώμας Harwung PYTHIA VIII 9245 ἐπ. € 95 ἐπάμεροι᾽ Tí δέ τις; τί δ᾽ οὔ τις; ckfüc ὄναρ 135 ἄνθρωπος. ἀλλ᾽ ὅταν αἴγλα biócboroc ἔλθῃ, λαμπρὸν φέγγος ἔπεςτιν ἀνδρῶν 97^ καὶ μείλιχος αἰών. Αἴγινα φίλα μᾶτερ, ἐλευθέρῳ «τόλῳ 140 πόλιν τάνδε κόμιζε Ai καὶ κρέοντι cóv Aiax 100 Πηλεῖ τε κἀγαθῷ Τελαμῶνι cóv τ᾽ ᾿Αχιλλεῖ. 145 96 ἄνθρωπος schol N VI 4 B, Plut cons Apoll 6, Eust Il 757, 32, ἄνθρωποϊ (de hiatu O XIV 1) libri et scholl h 1, item schol Soph Ai 125, OR 1186; sing num primus reposuit Boeckh ('confidentius' iudice Ty Mommsen); cf si tanti esse videbitur O II 56. VII 26. XI 10, P VII 21, Ν 1Π 30. V 18. Pluralem numerum in sententiam vulgo decantatam in- gruisse nihil mirum, praesertim antecedente plurali ἐπάμεροι (cf P VI 12 .E e paraphr) 97 ἔπεςτι φέγγος ἀνδρῶν libri, transp Heyne; ἔλθῃ | ἀνδρί, λαμπρὸν ἔπ. pépy.? Bergk, émécmev Hartung. De genetivo ἀνδρῶν, pro quo male dativum desiderabat Bergk, cf ne forte cl ἔπεςτι πόντου Sophocleo (Ai 1218) a verbo ἔπεςτι suspendas, O II 30, P III 105, VIII 92, X 10. An non sentis splendidam istam. mortalium lucem vitamque suavem poetae graviter afflictio non εἶναι videri, sed ἐπεῖναι tantum alienae luci eique (ὅταν... ἔλθῃ) fulguris instar emicanti? ^ 99 bi libri, Ai Boeckh (Bergk*) 100 xoi ἀγαθῷ (antiquo more) libri. κἀγαυῷ Bergk, causa obscura ΤΕΛΕΣΙΚΡΑΤΕΙ KYPHNAIQOI Strophae MU EC. en NE er ar Ὁ RUE aiuti ὃ M9... Ed Qu uoo sc ip UM VUL v —uv— vu-—u —wvuv— vVU—-— ——vV— Uv-— -. δι EA NM D VUELO T e - Qu Mf ere cran e Ad Nh dora AE ERES X m-— MN uu M A uus cm at M MP oem MAS dee ans ipi Sud AJ. onini v Me CR uL AWO uL A UE LONG ACA. DIS MOM πέντ, ceo SUR ac o. e M lDOd Epodi VT UR) Vg d DAY SEDAN CS UG RUE en JU FE RR ὡς MOM eae NM adus ems eme UA aec o CAMS Lie A aH. enU c ace MAR 19 ῳ --υ.--.-- --Φυ--υὕὐνυ-- - -οὐυν pe Wf diae neq ^ acte ὍΣ ων vein Ivi $6 —v— αι... —vv— vvV—gg τοῦς nd Mes QAM eade M AU. ὡρῶν. AERA CES BOE s PUORUER QM BUE. VOS RATE SMES SHAB... ἀμ μον εξ in το, — Vdi— — VV — Vua , ctp. à Ἐθέλω χαλκάςπιδα Πυθιονίκαν. εὺν βαθυζώνοιειν ἀγγέλλων De «quarta ionici syllaba str v 1 quater, v 3 per omnes strophas correpta cf append metr $4b**. Str vv 2. 3 silentio admisso (ut inter Ὁ VI str vv 5 ct 6) copulabat Hermann epit doctr metr $ 599, opp VII 162; cf append ποὺς $ 7***, 6 dispescuit Aug Rossbach gr Metr* 460; de membro prosodiaco hypercatalecto 6^ inte versum in Pind epiniciis ᾿ non efficiente vid nott metr N V; de χορὸν ἐν, quod 114 esse voluit Bergk, prll II?. Ep v 7 divisit Boeckh'!. P e mr 2 ἀγγέλων DV FRAA CA 1 Je PYTHIA IX 241 Τελεεικράτη Χαρίτεςςει γεγωνεῖν ὄλβιον ἄνδρα διωξίππου ετεφάνωμα Kupávac: 5 5 τὰν ὃ χαιτάεις ἀνεμοςφαράγων ἐκ Παλίου κόλ- P. πὼν ποτὲ Λατοῖδας üpmac, ἔνεικέ τε χρυςέῳ παρθένον ἀγροτέραν δί- 10 φρῳ, τόθι νιν πολυμήλου. καὶ πολυκαρποτάτας θῆκε δέεποιναν χθονός ῥίζαν ἀπείρου τρίταν εὐήρατον θάλλοιςαν οἰκεῖν. 15 ὑπέδεκτο δ᾽ ἀργυρόπεζ᾽ ᾿Αφροδίτα 10 Δάλιον ξεῖνον θεοδμάτων ὀχέων ἐφαπτομένα χερὶ κούφᾳ᾽ καί εφιν ἐπὶ γλυκεραῖς εὐναῖς ἐρατὰν βάλεν(αϊδῶ) i 20 ξυνὸν ἁρμόζοιςα θεῷ re γάμον μειχθέντα κούρᾳ θ᾽ Ὑψέος εὐρυβία" ὃς Λαπιθᾶν ὑπερόπλων τουτάκις ἦν βακςιλεύς, ἐξ 26 Ὠκεανοῦ. γένος ἥρως 15 δεύτερος᾽ ὅν ποτε Πίνδου κλεενναῖς ἐν πτυχαῖς Ναῖς εὐφρανθεῖςα Πηνειοῦ λέχει Κρέοις᾽ ἔτικτεν, 80 Γαΐας θυγάτηρ. ὁ δὲ τὰν εὐώλενον : θρέψατο παῖδα Kupávav^ ἁ μὲν οὔθ᾽ ἱετῶν παλιμβά- μους ἐφίληςεν ὁδούς, οὔτε δείπνων οἰκουριᾶν μεθ᾽ ἑταιρᾶν τέρψιας, 35 4 post ἄνδρα virgulam delevi cl I III -- IV 61; structuram γεγωνεῖν «τεφάνωμα primus perssnexit luauchenstein comm 1 (1844) 17 frustra ob- loquente Schnéidewino, dubitantibus plerisque; prllII?999 ^ 5 àveuocpa- ράγων Herwerden studd 41 àveuocq. *vento turgidum? esse dicens; cf ad fr15 6 ápmacev libri, corr Er Schmid ἔνεικε V, ἔνεγκε Vatt. (Mosch) S τριτάταν B.EV, τρίταν DG! Byz 10. ξεῖνον B, ξένον. rell vett θεο- ὁμήτων R (prll 115}, θεοδώτων Ε΄, 0cocbóruv V (P V 18, VIII 90) 11 χερὶ BE, χειρὶ rell vet& κούφως τῇ χερὶ paraphr, unde κοῦφα Zi (Heyne) 18 μιχθέντα B.E paraphr, μιχθέντι DV; δαχθέντι dedit Bergk 16 κρέοις᾽ vett (retin 'Ty Mommsen, 'per primi systematis" aut [ut I III--IV 82] 'per nominis proprii licentiam', supplem 178: secutus est Bergk*) xpetoic Byz (Boeckh) 17 γαίαι 1) solus λευκώλενον ex pa- raphr λευκόπηχυν Lehrs Pindarsch 145, recep Bergk*; cf Eur Hippol 605. Quamquam Bacchylides λευκώλενον Dianam dieit V 99 19 δεῖπνον ViDs, οἰκουριῶν B (utrumque vp. schol GU), οἰκουρίαν Q5, οἰκοριᾶν Mosch (probantibus pleris E μεθ᾽ οὔτε (ἢ est in U et apud Calliergum, μετὰ emendabant ΤῪ Mommsen progr gymn Moeno-Francof 1867, 15, Lehrs Pindarsch 145) τῶν ἑταιρῶν τῶν τοῦ οἴκου becmoZoucóv, ἀπὸ κοινοῦ τὸ οὐχ (del Bergk Jahrbb 117, 1878, 45) εἵλετο τὰς τέρψεις paraphr; 248 PINDARI CARMINA — j 20 ἀλλ᾽ éxóvreccív τε χαλκέοις — 3 - φαςγάνῳ Te μαρναμένα xepdiZev ἀγρίους θῆρας, ἦ πολλάν τε καὶ fjcóyiov | "ux ὁ wr we Bouciv εἰρήναν παρέχοιςα πατρῴαις, τὸν δὲ εὐγκοῖτον γλυκύν. παῦρον ἐπὶ Ὑλεφάροις , 25 ὕπνον ἀαλίεκοιςα ῥέποντα πρὸς ἀῶ. | bin | ep. β΄ κίχε. νιν λέοντί ποτ᾽ eüpugapérpac NU ὀβρίμῳ μούναν παλαίοιςαν i ἄτερ ἐγχέων ἑκάεργος ᾿Απόλλων. αὐτίκα δ᾽ ἐκ μεγάρων Χίρωνα προςήνεπε φωνᾷ᾽ 80 "ceuvóv ἄντρον, Φιλυρίδα, προλιπὼν θυμὸν. γυναικὸὸ . 50 ^. καὶ μεγάλαν bóvaciv ; θαύμαοον, olov ἀταρβεῖ νεῖκος ἄγει κεφαλᾷ, uó- . χθου καθύπερθε. νεᾶνι m . bb — ἦτορ ἔχοιςα᾽ φόβῳ δ᾽ οὐ κεχείμανται φρένες. οἰκοριᾶν τε ér. Hartung, οὔτε δείνων (ell Hesychio s v οὐ Ath XI 4674; adde Herdn Π 492, 16) τέρψιας οὔθ᾽ (c paraphr) érapáv olkoupíav (invito paraphrasta) Bergk, idem, sed δείπνων et oikoupiàv retinens Ty Mommsen (etiam .eiwan Praep 1895, 570), FotxoFop(1)üv male conieci B ph W 1896, 221 (cf ibidem not 4 et prll ai FoikoFopobc? Jak Wackernagel (p litt 1896), de Laconicarum virginum epulis (θωςτήρια Alem parth) οἰκοαρᾶν proponens de Wilamowitz Herm 32, 1897, 261 (prll II*9); de notione οὐκούριος cf κατ᾽ οἶκον oixoupoOcv ὥςτε παρθένοι Soph 0C 343; v append metr$8* 21 μαρ- vagévav D κεραΐζειν E gene 922 ácóyvov Vatt 98 εἰράναν V παρέχουςα velt, corr Tric 4—95 ὕπνον ... παῦρον V βλεφάροις Vatt ἀναλίεκοιςα vett, àvA(ckoica Tricl, ἀλδίεκοιςα (ἀλδηςκ. idem P IV 173) Maur Schmidt CXXXIII, ὕπνον ἐπὶ yÀ. | raüp' ἀναλ. scr Bergk, pro- bavit Herwerden praeterea πετόντα (vel contra poetae usum ἐπόντα) con- ieiens studd 42; ὕπνον ἀαλίεκοιςα scripsi, αὖ AAQMA --- ἀνάλωμα est in inserr (boeot nr 48815? Coll, cea nr 47,20 Pridik, Wilh Sehulze GGA 1897, 9009); ef prll II*' et append metr $ 6 — 27 ὀμβρ. dett quidam c Tricl;- prll 115 ^ 98 ἄνευ δόρατος paraphr, unde ἔγχεος restituere recte dubi- tavit Ty Mommsen; nam digammi positionem facientis exempla nisi post ' v non exstant; ceterum «f Iasonem διδύμας αἰχμάς gestantem P IV 79 οὗ interprr ΓΒ 29 ἐκ μεγάρων 'ex aede Delphica' Boeckh, *domo evocatum" aut 'domo evocans' recte c prioribus interprr Dissen, simi- liter, cl Σ 210 T ἔξω), Bergk (idem μελάθρων mavult cll Soph Phil 147. 1453, Eur Cycl 491 mérpwa μέλαθρα), denique cll ἐκ δεξιᾶς, ἐκ τοῦ ἔμ- mpoceev Christ; emendabant ἐμμεμαὼς Heimsoeth indir Überl Aesch 1862, 189, δὲ «κμαραγῶν Maur Schmidt CIX, ἐκκαλέων Herwerden studd 42 χεί- puva libri. προςήννεπε V, προτήνεπε Vatt; prll II*5. De φωνᾷ dativo nudo efl 161, Pind O X 65, P VIII 80, IV ὅ7 80 φιλλυρίδα Ei; cf ad P III 1 81 νῖκος D:PQ, νίκην paraphr κεφαλᾷ] xpabíq Schneidewin, olov ἀταρβὴς γεῖκος ἄγει, κεφαλὰν μ. καϑ. καὶ ἦτορ | νεᾶνις éyoica? Bergk “92 éyouca Β ) : É E [ PPYTHIA IX: 249. τίς νιν ἀνθρώπων τέκεν; ποίας δ᾽ ἀποςπαςθεῖςα φύτλας ὀρέων κευθμῶνας ἔχει εκιοέντων; | * 250 60 85 γεύεται δ᾽ ἀλκᾶς ἀπειράντου. - -ócía κλυτὰν χέρα οἱ προςενεγκεῖν, ᾿ . ἦρα καὶ ἐκ λεχέων κεῖραι μελιαδέα ποίαν; τὸν δὲ Kévraupoc ζαμενής, ἀγανᾷ χλοαρὸν γελάςςαις -ο 66 ὀφρύϊ, μῆτιν ἑάν. - ε΄ 86 εὐθὺς ἀμείβετο" ἱκρυπταὶ κλαΐδες ἐντὶ ςοφᾶς Πει- ὲ θοῦς ἱερᾶν φιλοτάτων, ἔχων for ρῶς Ὁ 40 Φοῖβε, καὶ ἔν τε θεοῖς τοῦτο κἀνθρώποις ὁμῶς αἰδέοντ᾽) ἀμφᾶδὸν ἁδείας τυχεῖν τὸ πρῶτον εὐνᾶς. H Dnus ἐν f καὶ yàp cé, τὸν οὐ θεμιτὸν ψεύδει Oweiv, — —— cons ἔτραπε μείλιχος ὀργὰ παρφάμεν τοῦτον λόγον. κού- pac δ᾽ ὅπόθεν γένάν — | solus οὐδὲ φόβῳ ἐχειμάςθηςαν αὐτῆς ai φρένες paraphr, unde 'possis οὐκ ἐχείμανθεν scribere' Ty Mommsen, φρένας) Bergk*, alter sermonis proprietatem, alter variatae structurae elegantiam pessumdans (cf etiam δονηθεῖςα φρήν, τῶν δ᾽ ἐλάθοντο φρένες ap Pind); non: igitur dubi- tandum erit de plurali forma xeye(uav(v)ro (neque dubitavit Bergk Jahrbb 99, 1869, 188), quamquam alia exempla quae quidem et certa sint οὐ ad dialectum Pindaricam pertineant desiderantur (de usu Archi- medeo Heiberg Fleckeis Suppl XIII 561) $8 τίς μὲν D (Tricl ἀπο- «παρθεῖςα (non item in U) paraphr, praeoptavit Hermann ap Heyn 85 ἀπειράότου QE (à parum intellecto; in B est vr detrita : 96 ócia DV (quod edere solent cl formula epica οὐχ ócin), κλειτὰν Vatt, ócía δὲ τὰν (οὕτω γὰρ. ἔχει πρὸς τὸ μέτρον οἰκείως) Tricl; ócia c paraphrr - (post Oxonn) recep Haitung χεῖρα .BEV 87 ἤ $a cum Hermanno Boeckh, post ἢ ῥα. αἰδὺ Ty Mommsen (Bergk); .de crasi ἢ ἄρα prll 1159 κεῖρε B, unde κεῖρεν Mosch, κείρειν vir doctus X^(Z) μελιηδέα DV c dett Vatt (retin Bergk' c Boeckhio) ^ 88 χλιαρὸν .B.DEV Tricl, χλαρὸν P9 Mosch (παρὰ τὸ χλιαρόν schol*», ἀντὶ τοῦ χλιαρὸν xoi ἡδὺ κατὰ cu- vaípectv schol?); χλαρὸν — λαρὸν (λάω, ἀπολαύω, λαβρός) Boeckh, — χλωρὸν Hermann ap Heyn, χλιαρὸν alii; prll II**; Est autem χλραρὸν γελάςςαις fere iq ἁπαλὸν γελάεας ἢ Merc 281; cf χλωραῖς &épcaic N. VIII 40 γελάεςαις B (G), -c(c)ac re 89 κλαΐδες boni, κλαΐδες 7 c Mosch - copoic Bergk; propter ipsam deae sapientiam occultae sunt amorum sa- crorum claves 10 ἔν γε Tricl (fortasse adductus vét paraphr, ut post ὁμῶς plenius distingueret), τοῦτό γ᾽ áv0p. θ᾽ ὁμῶς aib. Kayser lectt P 61, causa obscura 11 ἀμφαδὸν libri (relin [-a-] Ty Mommsen), φανέρῶς exponunt &choll, cf ἀναφανδὸν ὀπυίειν TT 178, ἀμφάδιον γάμον ἐλθεῖν 7 288, ἀμφᾶδά, ἀμφᾶδόν passim; ἀμφανδὸν Er Schmid; cf append metr $ 8f, de nasalibus continuatis prll II*' τυχεῖν τὸ πρῶτον ebvàc — Ἥβας καρπὸν ἀνθήςαντ᾽ ἀποδρέψαι (110), displicuit Batavis: τὸ παράπαν Naber Mnem 1884, 88, ἐρῶντες Herwerden studd 42 48. δ᾽ 'fortasse de- 250 PINDARI CARMINA ἐξερωτᾷς, ὦ dva; κύριον ὃς πάντων. τέλος 80 45 oic0a xoi πάςας κελεύθους" ócca τε χθὼν ἠρινὰ φύλλ᾽ ἀναπέμπει, yurmócoi ἐν θαλάςεᾳ καὶ ποταμοῖς ψάμαθοι κύμαει ῥιπαῖς τ᾽ ἀνέμων κλονέονται, 8ὅ XU τι μέλλει, χὠπόθεν ἔεςεται, εὖ καθορᾷς. 50 εἰ δὲ χρῇ καὶ πὰρ τοφὸν ἀντιφερίξαι, ἐρέω ταύτᾳ πόεις ἵκεο βᾶςεαν τάνδε, καὶ μέλλεις ὑπὲρ πόντου 90 Διὸς ἔξοχον ποτὶ κᾶπον ἐνεῖκαι" ἔνθα νιν ἀρχέπολιν θήςεις, ἐπὶ λαὸν dYeípaic ὅδ ναςιώταν ὄχθον ἐς dugímebov: νῦν δ᾽ εὐρυλείμων 95 πότνιά τοι Λιβύα δέξεται εὐκλέα νύμφαν δώμαειν ἐν xpucéoic πρό- qpuv' ἵνα oi χθονὸε oicav αὐτίκα ευντελέθειν ἔννομον δωρήεεται, 100 οὔτε παγκάρπων φυτῶν νάποινον οὔτ᾽ ἀγνῶτα θηρῶν. ἀντ. Y cup. γ΄ τόθι παῖδα τέξεται, ὃν κλυτὸς Ἑρμᾶς 60 εὐθρόνοις "Opotci καὶ Γαίᾳ 105 ἀνελὼν φίλας ὑπὸ ματέρος olcei. ταὶ δ᾽ ἐπιγουνίδιον {προς)θηκάμεναι βρέφος αὐταῖς, lendum' Bergk τενεάς (solito errore) B! (in B et accentus et v periit), γενετάν ΕἸ, γενεά e paraphr Hermann ap Heyn 1798, non repetiit 1817 48 κύμαςι vett, -av interpoll et edd, κύμαςι Fp. Heimer studd P 64 x τι vulgo edd, xir Berg X ὥτι πόθεν Vatt, χώτι ποθὶ V, eorr (χώ- πόθεν vel χὠὡππόθεν vel χ᾽ ὁππόθεν) Er Schmid 51 ταύτας} (quod ex- hibet E) Bergk — 52 ómepmovriov ΘΟ ΤΟ (explosit Tricl) δά ἀγείρας libri, corr Heyne cot libri; ad P IV 270 5? ἐννόμως (cuvreAé0etv iransitive c schol) Hartung ὅ8 ονήποινον libri; prll Π — 60 γαί᾽ B, γαῖ V, unde γᾷ, γᾶ alii; corr Byz 62 θακάμεναι B, θηκ. DV, 6nc. EGIPQRU, ἐπὶ ταῖς ἑαυτῶν γόναςει θεῖςαι τὸν "Ap. xal θαυμάςαςαι τὸ βρέφος paraphr, θηςάμενί(αι) τοῖς ὄμμαςιν schol GU (sec Ty mtm κατθηκάμεναι Mosch (Boeckh), évOnk. Triel versus initio, item ἀνθηκ. Er Schmid, θαηςάμεναι paraphrastae amplificatione abusi certatim DBergk*, Hartung, Ty Mommsen schol Germ V αὑταῖς BE; αὐτῷ Hecker Phil V. 414, αὐγαῖς propter frustulum schol GU a Mommseno enotatum Bergk (prob Christ); mpoc- addidi syll -ov non ausus quattuor temporibus metiri quemadmodum diphthongos dubitanter duobus P IV 31. 54. 108. De vocabulo προςτίθεεθαι cf ταύτην προςθοῦ δάμαρτα Soph Tr 1224, παίδων τον μή μοι πρόεθῃ μέριμναν OR 1460, ἐπιγουνίδιος autem ille a Tellure Οὗ 17) Horisque suscipitur, ut ab Autolyco avo parvulus Ulixes τ΄ 401, 45 δόξαν. iueprüv ἀγαγόντ᾽ ἀπὸ Δελφῶν. PYTHIA IX ! 251 νέκταρ ἐν χείλεςει καὶ ἀμβροείαν crá£oici, Ofjcov- 110 ταί τε νιν ἀθάνατον, Ζῆνα καὶ ἁγνὸν ᾿Απόλλων᾽, ávbpáci χάρμα φίλοις, ἄγ-- χιςτον ὀπάονα μήλων, 65 ᾿Αγρέα καὶ Νόμιον, τοῖς δ᾽ ᾿Αριςταῖον καλεῖν. 110 Gc ἄρ᾽ εἰπὼν ἔντυεν τερπνὰν γάμου κραίνειν τελευτάν. ἐπ. T ὠκεῖα δ᾽ ἐπειγομένων ἤδη θεῶν πρᾶξις ὁδοί τε βραχεῖαι. κεῖνο κεῖν᾽ ápop διαίτα- 120 cev: θαλάμῳ δὲ μίγεν ἐν πολυχρύεῳ Λιβύας᾽ ἵνα καλλίεταν πόλιν 10 ἀμφέπει κλεινάν τ᾽ ἀέθλοις. 125 καί vuy ἐν ΤΤυθῶνι viv ἀγαθέᾳ Καρνειάδα υἱὸς εὐθαλεῖ ευνέμειξε τύχᾳ᾽ ἔνθα νικάεαις ἀνέφανε Κυράναν, ἅ νιν εὔφρων δέξεται ^ 130 .KolArpóvana πάτρᾳ cip. δ΄ ἀρεταὶ δ᾽ αἰεὶ μεγάλαι πολύμυθοι᾽ βαιὰ δ᾽ ἐν pakpoici ποικίλλειν ἀκοὰ copoic ὁ δὲ καιρὸς ὁμοίως 135 παντὸς ἔχει kopugáv. ἔγνον ποτὲ καὶ Ἰόλαον | 80 οὐκ ἀτιμἄᾶςαντά viv ἑπτάπυλοι Θῆβαι᾽ τόν, Εὐρυ- εθῆος ἐπεὶ κεφαλάν 140 "Wolfg Heichel vorhelisn Gütterkulte 46; de praep om pril p 10 εὐ ad P VII 10, I VIII 31 68 τε viv V, τέ μιν B, γέ νιν E. 0fjcovroi] ποιή- couctv paraphr, 6fcovrai scholl, ut utrum recté iàm vett gramm ad θῆςθαι rettmlerint necne dubitare possis, quamquam θρέψουςι 5080} 113; hymn Ap Del 124 primus adhibuit Schneidewin; θέςςονταί τ᾽ ἔμεν ἀθ. Ζῆνα κτλ *orabunt lovem eft Apollinem, ut fiat immortalis'? Bergk; prll 1195. Distinetionem post ἀθ. a Boeckbio (Usener Gótternn 53) deletam reduxi c Welckero Rh Mus 1833, 8ῖδ 64 ὁπάονα D«c* ἄγχιςτον ómáova iun- unt scholl, χάρμα ἄγχιςτον (sed dXmvicrov eoniciens, quod idem placuit ergkio) Hermann ap Heyn . 68 ἀγραῖα Βὲ 67 ὠκεῖα... πρᾶξις BEV, plur num JD c dett 71 καὶ νῦν vett, corr "TTricl, xoi vov Bergk καρνιάδα libri, corr Er Schmid 18 νικάςᾳς Οὐ, -cac rell, νικήεας Κ΄ 78 ἀκοὰ libri e£ scholl εοφοῖο 2; ςοφός de audientibus dicitur P 1V 263. 295, N VIII 41, I H 12; ἀκόνα cogoic de Wilamowiiz p litt 1893, acute 79 ἔγνων libri (retin Bergk, Epimer Hom Cram An Ox I 102 τὴν γὰρ παραλήγουςαν (oOx) ἔχει τῆς μέτοχῆς male corrigens, ef Herodn 1l 45, 5, '€pu Aóv 1 328), ἔγνον Schncidewin e Ahrensio; cf ad P IV 120 80 ἀτιμώςαντα B^ solus εὐρυςθέος velt, corr Byz 202 PINDARI CARMINA ἔπραθε φαςγάνου ᾿ἀκμᾷ, κρύψαν ἔνερθ᾽ ὑπὸ τᾶν bi-.- : φρηλάτα ᾿Αμφιτρύωνος. —— ςάματι, πατροπάτωρ ἔνθα οἱ (παρτῶν ξένος 146 κεῖτο, λευκίπποιςι Καδμείων μετοικήςαις ἀγυιαῖς, ἀντ. δ΄ τέκε oi καὶ Ζηνὶ μιγεῖςα δαΐφρων : 85 ἐν. μόναις ὠδῖειν ᾿Αλκμάνα διδύμων κρατηείμαχον εθένος υἱῶν. 160 κωφὸς ἀνήρ τίς, ὃς Ἡρακλεῖ «τόμα μὴ περιβάλλει, μηδὲ Διρκαίων ὑδάτων ἀὲ μέμναται, τά νιν θρέ- τς yayro xal Ἰφικλέα". | | 155 Toici τέλειον ἐπ᾿ εὐχᾷ κωμάςομαί τι παθὼν éc- A λόν. Χαρίτων κελαδεννᾶν . 90 μή με λίποι καθαρὸν φέγγος: Αἰγίνᾳ τε γά, — ^ 100 . papi, Nícou τ᾽ ἐν λόφῳ τρὶς δὴ πόλιν τάνδ᾽ εὐκλέϊξας, ἐπ. δ΄ εἰγαλὸν ἀμαχανίαν. ἔργῳ φυγών" 88 μετοικήςαις B, -cac rell, πεδοικήςαις (cl Eust prooem 21) Bergk . 84 oilibri, ot Boeckh — $88 ἀλκμάνα B, ἀλκμήνα rell; prll I[*" 87 περιβάλλει libri yett, vulgo et Tricl.c acholl, παραβάλλει D - (Mosch, Bergk), vulgari παρά et περί praepp confusione; ποτιβάλλῃ}) Bergk* 88 αἰεὶ (ἀεὶ) μέμναται vett, ἐπιμέμναται Tricl, ài gu. Er Schmid, ἀναμ. Pauw, ἀὲ u. Hermann ap Heyn (Ruhnken orr epp diss [II] 688, Bast Greg Cor 349, Cramer An Par III 321, 28, Ahrens dial dor 379), ἅμα p. Bergk?, denique (paraphr αἰεθάνεται xoi ἔχει μνήμην et [κωφός μὴ ἀκού- cac mire abusus) ἀΐων uvàrav'edidit Bergk* . 89 Χαρίτων κτλ cum εὐχᾷ iungebat Hermann opp VII 163; cf τελέαις εὐχωλαῖς ἰανθείς fr 122, 15. De futuri temp κωμάςομαι usu inde pendente, 'quod tempus'scribendi carminis a tempore canendi distinxit pbeta', Drachmann nord tidsskr 1893, 167; videtur esse poetae se ipsum vel sodales ad canendum im- péllentis, e pervetusto poetarum et recentiore urbanorum Mhominunf more. Idem (praeeunte Rauchensteinio Einl 136) recte 165: *ne «Gra- . liae se relinquant, h & ne iustae et propriae carminis componendi ratio- nis obliviseatur . 90—92 φαμὶ ... τάνδ᾽ εὐκλεῖξαι... φυγών libri, ὁ δὲ λόγος ἀπὸ τοῦ νικηφόρου paraphr 1601» (ef 166 παρὰ τοῦ Ógvoupévou), aliter διορίζομαι γὰρ τὸν «νικηφόρον ... εὐκλεᾶ καταςτῆςαι ... ἐκφυγών phr 160!2, quem sequitur Boeckh cll B 350—53; contra εὐκλέϊξεν (cl bind P III 75) Pauw, εὐκλέϊξας Hermann opp VII 168 (Bergk! Drachmann 11 164), τόνδ᾽... φυγόνθ᾽ ἡ (hoc quidem c Beckio et Kaysero) Dissen, φατὶ Schneidewin, nulla mutatione πόλιν τάνδε Thebas, ἔργῳ carmine inter- pretatus est Bergk, similiter (éckóv 89 ad Thrasydaei Thebani victoriam éàdem pyth partam referens)|Rauchenstein Jahrbb 77,246. Ante τρὶς δὴ dist, "in summa tres victorias', Thebanam (89, δηλαδὴ xai rà Ἰολάεια ἐγίκηςεν ὁ νικηφόρος schol 1567), Aegineticam, Megaricam fuisse arbi- tratus Christ, rectius tres Megaricas (τρίτον ἐν Μεγάροις et, τρεῖς ἐν M;) paraphr 160: en cur φαμί in hoc ipso loco interposuerit poetg "ECTTNNMCIMUÁ PYTHIA IX 253 οὕνεκεν, εἰ φίλος dcrüv, εἴ τις ἀντάεις, τό γ᾽ ἐν ξυ- — 105 vi πεπονημένον εὖ μὴ λόγον βλάπτων ἁλίοιο γέροντος κρυπτέτω᾽ 9ὅ κεῖνος αἰνεῖν καὶ τὸν ἐχθρόν x | ᾿παντὶ θυμῷ cóv τε δίκᾳ καλὰ féZovr' Évvemev. 110 πλεῖετα νικάςαντά ςε καὶ τελεταῖς | ὡρίαις ἐν ἸΤαλλάδος εἶδον ἄφωνοί θ᾽ ὡς ἕκαςται φίλτατον — παρθενικαὶ πόειν ἤ | 116 100 υἱὸν εὔχοντ᾽, ὦ Τελεείκρατες, ἔμμεν, | cip. € ἐν Ὀλυμπίοιςί τε. καὶ βαθυκόλπου Γᾶς ἀέθλοις ἔν τε καὶ mácw ἐπιχωρίοις. ἐμὲ δ᾽ οὖν τις ἀοιδᾶν δίψαν ἀκειόμενον πράςςει χρέος, αὖτις ἐτγεῖραὶϊ 180 106 καὶ παλαιὰν δόξαν ἑῶν προγόνων᾽ οἷοι Λιβύςςας ἀμφὶ γυναικὸς ἔβαν 98 οὕνεκεν V, οὔνεκεν Vatt Mommsen), toüvekev Bergk πεποναμένον libri; prll II?! 96 cóv τε libri, xoi μετὰ δικαιοούνης, πάντα τρόπον — M TD. K. is ὃ. Ty Mommsen) rel, iv cv παντὶ θυμῷ καὶ προθυμίᾳ Tác καὶ δίκῃ ἤτοι δικαιοςύνῃ Triel, cv γε — paraphr ratus) Boeckh (prob Bergio; de sententia N III 29 at IX 44 et αἰνείτω copóv ἄνδρα cóv δίκᾳ Bacchyl XIII 168 97 vicc. DE (cf 18) 98 ἑκάςται (dativum [-m] intellegi voluit) B, ἑκάςτᾳ (ὦ, ἑκάςτα UV, ἕκαςται Epce(atr), &acra. D (cf supra v 60); plur num ex- primit paraphr; sing ὁ Boeckhio praetulit Bergk. Eundem (e Ty Momni- sen invito paraphr 173 ὁρῶςαί cc) εἶδον pro prima persona habuisse ex virgula quam c Heynio all ante ἄφωνοι posuit cave colligas 99 map- θενικᾷ "filiae virgin? Be-gk 10] ἔν τ᾽ ὀλ. τε vett, corr Byz 108 οὖν libri (prll II^), ὧν edunt e Hermanno opp I 256; οὔ τις (nonne quis ...?) e B! 'Ty Mommsen, τι (scil χρέος xai δόξα Tpáccet ue δίψαν ἀκειόμενον αὗτις ἐγεῖραι δίψαν) Er Schmid, τις δόξα iungebat Pauw probante Her- manno ap Heyn (v infra) 104 αὖθι. V 10 παλαιῶν Vatt τεῶν. vett, ἑῶὼν Mosch, ὑμῶν paraphr; παλαιὰ δόξα (hoc c Er Schmid) Boeckh καὶ παλαιά τις δόξα iungens expll 329, áàoibóáv | διψάδ᾽ (paraphr, qui ἀοιδᾶν pro gen subiectivo accepto διψῶςαν ᾧδήν exponit, abusus) Hermann opp VII 164, unde doibáv recepit (ἐγεῖραι ἀοιδὰν xal δόξαν iungens) Bergk!, áoibüv et, καὶ τεῶν δόξαν παλαϊῶὼν vp. Bergk*(9, rursus ἀοιδάν | ... αὐτίκ᾽. ἐγεῖραι καὶ τεῶν κτλὴ᾽ Bergk* Nihi] mutandum, dummodo lectionem teneas 8 Moschopulo traditam; nam Moschopulum, cum magnam partem ex Àms brosianis pendeat (v infra ad 109. 112 et T; Mommsen ad N III 18), ἑῶν e suo dedisse (τῶν «ὧν προγόνων schol Byz a Mommseno ed 1867, 21) non credo; ceterum cf librorum lectiones N VII 25. 85, P V 10 et nott er ad N VII 85. De παλαιάν ne dubites cf P V 55, I III - IV 16. 40—41, VII 16—17. Denique non inutile erit monere pron τις ad Carneadam (71), ut qui filio hunc Musarum currum iunxisse videatur, ἀκειόμενον ad 954 : PINDARI CARMINA "|paca πρὸς πόλιν, 'Avraíou μετὰ καλλίκομον 'μνα- 186 | «τῆρες ἀτακλέα xoópav: | τὰν μάλα πολλοὶ àpictfjec ἀνδρῶν αἴτεον εύγτονοι, πολλοὶ δὲ καὶ. ξείνων. ἐπεὶ θαητὸν εἶδος 190 ἀντ. εὖ ἔπλετο" χρυςοςτεφάνου δέ οἱ Ἥβας 110. καρπὸν ἀνθήςαντ᾽ ἀποδρέψαι ἔθελον. πατὴρ δὲ θυγατρὶ φυτεύων i xAeivórepov γάμον, dxoucev Aavaóv ποτ᾽ ἐν [Ἄργει 196. οἷον εὗρεν τεςςαράκοντα καὶ ὀκτὼ παρθένοιει,. πρὶν uécov ἄμαρ, ἑλεῖν ὠκύτατον γάμον᾽ Écracev. yàp ἅπαντα χορὸν πρὸς 200 τέρμαειν αὐτίκ᾽ ἀγῶνος" 116 εν δ᾽ ἀέθλοις ἐκέλευςεν διακρῖναι ποδῶν, ἅντινα εχήςοι τις ἡρώων, ὅςεοι γαμβροί cpiv. ἦλθον᾽ 205 , ἐπ. € οὕτω δ᾽ ἐδίδου Λίβυς ἁρμόζων κόρᾳ γυμφίον ἄνδρα᾽ ποτὶ γραμμᾷ μὲν αὐτὰν cráce κοςμή- caic, τέλος ἔμμεν ἄκρον, | 210 εἶπε δ᾽ ἐν uéccoic ἀπάγεςθαι, ὃς ἂν πρῶτος θορών 190 ἀμφί οἱ ψαύςειε πέπλοις. ἔνθ᾽ ᾿Αλεξίδαμος, ἐπεὶ φύγε λαιψηρὸν δρόμον, 216 poetam promissi religione obstrictum (cll O VIII 74, P XI 41) referendum esse — 126 ipaccav (ip. IZ) πρὸς vett, ipacav.éc Tricl, corr Heyne; idem ante 'Avraiou dist, post "Avr. c scholl Mommsen (Bergk*) 109 οἱ om V; unde xpucocrepávoio δὲ "Hgac Moschop 112 ποτ τ᾽ V, τε Mosch 118 εὗρεν V, εὗρε DB, εὗρε rell vett, εὑρεῖν (oiov dxoucev ... οὕτως ἐδίδου [sic scribendum coni 117] iungens) Bergk πρὶν uécov ἅμαρ ἐλθεῖν ex antiqua interpolatione (mplv ... γενέεθαι recte supplet paraphr) . meliores c Mosch, mp. μ. à. ἑλεῖν GIPQ/R]U Tricl hoc uno quantum video loco in praestantiore lectione consentientes; sed laborant vy dd in verbis interpretandis: "priusquam meridies supervenissét" Boeckh expll 329, similiter (cl locutione ὁ λόγος αἱρεῖ) Gildersleeve (νύξ, ἡμέρα, ἥλιος αἱρεῖ graecum esse sentio, uécov ἅμαρ αἱρεῖ non Mm. *diem assequi, lempus (occasionem) capere Latinorum confert zd [ommsen; ἐλᾶν Ὁ Bergk?, ἐλεῖν --- γελεῖν, λάμπειν, ἀνθεῖν (Hesych) Bergk?, tum distinctione mutata εὑρεῖν ἑλεῖν videtur iunxisse (bene .inventum turpi coniectura pessumdans) Bergk, plura molitur Herwerden studd 48, Mnemos 25, 1897, 48 114 πρὸς τέρμ. Boeckh de metr 128 probante Bergkio! (ef ποτὶ YpaupQ- 118); de praeposs inter se permutt prll p 10. 115 ἀέθλοιει(ν) vett vulgo, ἀέθλοις .E 116 cxoicq E, «χήεει DV 117 οὕτω δ᾽ MT B solus, ὀὕτως δὲ δίδου DEV 118 xocuficaic. B(G), -cac rell 119 ἀπάγεεθαι contra Naberi temeritatem defendit Herwerden studd 69 ΟΡΥΤΉΙΑ ΙΧ 255 παρθένον xebvàv χερὶ χειρὸς ἑλών ἄγεν ἱππευτᾶν Νομάδων δι᾽ ὅμιλον. πολλὰ μὲν κεῖνοι δίκον QUAM ἔπι καὶ «τεφάνους ὁ | 125 πολλὰ δὲ πρόςθεν πτερὰ δέξατο vixüv. ἐν τ ἭΒΗΝ ' V (fquaesite* Mommsen); Bergk prine probantibus, proinde quasi alatae deae alas vietor am- MM sit. De vietorum taeniis, quas μίτρας vocat Pindarus, Jüthner ahresh oest arch Inst I, 1898, 48 : 199 χειρὶ χειρὸς EV, χερὶ xepóc D 1938 κείνην Es; κείνῳ Bergk 125 viso: Vale e paraphr, vid m Wine ἹΠΠΟΚΛΕῚ ΘΕΣΣΑΛΩῚΙ ΠΑΙΔῚ ΔΙΑΥΛΟΔΡΟΜΩΙ Strophae MIU... AME SU ΨΆΡΆΦΟΠΔ UR V - συν -ς ΩΨ ων νων frr zu u eM OP Lus M—9—— QIZUU GL. Lu B UL EDU. M eic M oua ME caia τὰ OUI DU MI ----"“--ὐἱ Epodi eT ha BEER, 1T lant UNE T Dy REUS, AM LIBRAIRIE IIS SEN Y TELA J ks aM std NNI QUA Me CL AE LC MODE NE NIE VAT — — M — MIL wWWuxIlwWx ll M ! Ὀλβία Λακεδαίμων, 49 [v us A) VÀ aci) FONS μάκαιρα OeccaMa: πατρὸς δ᾽ ἀμφοτέραις ἐξ évóc ápicrou&you γένος Ἡρακλέος βαειλεύει. τί κομπέω “παρὰ καιρόν; ἀλλά με Πυθώ τε καὶ τὸ Πελινναῖον ἀπύει A 4 gr" ut n ἐφ ὶ 4 iw rau. ü Jun ua CN Lv Reus TE A ctp. αἴ A cerlioribus str v 3 et ep 1 rationibus profectus str 4 duo dein- ceps membra Reiziana (antiquissimae poeseos propria sec Bergkium opp. II 395, Frd Leo Rhein Mus XL 185 88, 'prosodiaca? sec Aristid p 26, 12 J, *Hipponactea' sec schol metr O I ep 9, Serv centimetr IV 464, 5 K) expressi cl Eur Herc 1050 c notis Wilamowitzii* p 219. 1 λακεδαῖμον (-δαίμον) B«BWDEV: c paraphr, -δαίμων ΒέΒιεγε (Mosch, Boeckh, Bergk 8 "Apicrouáyou Er Schmid (ef Boeckh expll 332) Ἡρακλεῦς 4 παρὰ libri (πρὸς G?), κατὰ scholl; post PYTHIA X : 251 5 ᾿Αλεύα τε παῖδες, Ἱπποκλέᾳ θέλοντες ἀγαγεῖν ἐπικωμίαν ἀνδρῶν κλυτὰν ὄπα. 10 γεύεται γὰρ ἀέθλων᾽ «τρατῷ T' ἀμφικτιόνων ὃ TTapváccioc αὐτὸν μυχός διαυλοδρομᾶν ὕπατον παίδων ἀνέειπεν. 10 "Ἄπολλον, γλυκὺ ὃ ἀνθρώπων τέλος ἀρχά ᾿ 15 T€ δαίμονος ópvóvroc αὔξεται" ὃ μέν που Teoic Te μήδεει τοῦτ᾽ ἔπραξεν, “τὸ δὲ ευγγενὲς ἐμβέβακεν ἴχνεειν πατρός 20 ᾿Ὀλυμπιονίκα δὶς ἐν πολεμαδόκοις ἐπὶ e *Apeoc ὅπλοις᾽ : 15 ἔθηκε καὶ βαθυλείμων ὑπὸ Kíppac ἀγών πάτραν κρατηείποδα Φρικία. | 26 ἕποιτο μοῖρα xoi ὑςτέραιειν ἐν ἁμέραις ἀγάνορα πλοῦτον ἀνθεῖν coíciv: κομπέω dist (ut videtur) schol!, τί κομπέω; κατὰ καιρόν; Beck, τί; κομ- πέω π. κι; Heyne, τὶ (*quidquamne") x. π. x.; ? Hermann ap Heyn, quae omnia explosit Boeckh, κατ᾽ akaipov Ahrens ap Schneidew, τί koyuméu; κατὰ καιρὸν ἀλλά Bergk**. Poeta iuvenis anteoccupat quae opponi sibi videt ab obtrectatoribus exordii magniloquentiae invidentibus πᾶελινν. duplici v B*V, simplici rell, παλινν. B? ἀπύειν (-& B) B.DacViit (-εἴ per- peram intellecto; cf P V 72, I VIII 69), βοᾷ καὶ προςκαλεῖται paraphr, ἀπύειν παρακελεύονται καὶ ὑμνεῖν par'; ἄπυεν ὃ Christ!, ut γάρυεν Heyne P V.72 B ἱπποκλέᾳ GI (eidem libri dÀeóq), -κλέα vulgo; παῖδ(ε) ἐς - '"hrrokAéa Ahrens dial dor 146. 564; de aetate nominum in -xAéac desi- nentium non est quod dubites coll inscr antiquissima 325 Ràhl (Collitz 824, Meister gr Diall I 291 n) 8 napváaoc DV 9 -δρομῶν Bae, -bpóuwv Bc 10 ἀνθρώπῳ Herwerden studd 43; cf ad P 97 11 τεοῖςί τε vett, τεοῖς γε. M^sch (prob Bergk c plerisque), Teoic re Tricl rob Kayser lectt P 62), ceoia (quod exhibet V) Calliergus (prob Ty ommsen). Hecte Triclinius; nam respondent infer se τεοῖς τε μήδεςι — τὸ bé c. (el τε — δέ P IV 80, τε (o0) — οὐδέ P VIII 36); ceterum non addit Pindarus γε part pronominibus, nisi magna cum vi (velut τίν γε μέν Ν III 83), nam céo γ᾽ ἕκατι I V 2 de vitio suspectum (cl ςεῦ ἕκατι O XIV 20; pri p9) 19 (mde T€ C Triel) τό τε cuyy. Harlung — 15/16 καὶ om E; ἔνθηκε καὶ Tricl (cf 69), θῆκεν δὲ xoi? Boeckh (prob Hermann opp VIL 165) βαθυλείμωνα (-uwv D) | ἀγὼν ὑπὸ xíppac | πέτραν κρατη» címoba gpikíav libri c pntph ὑπὸ κίρρας ἀγὼν transp Tricl, βαθυλείμων Ὁπὸ K. πέτρας | ἀγὼν Hartung, idem, sed πέζαν Bergk, πετρᾶν ἢ' Christ; βαθυλείμων (invito Boeckhio expl: 885) ὑπὸ K. ἀγών (c Tricl) omnino te- nenda (16) πάτρων Jurenka Wien St XV, πάτραν κρατης. Φρικία scripsi cll "Apicrayópav νῖκαι πάτραν τε écrepávucav N XI 19, Ὀλυμπιόνικος á Μινύεια Ὁ , εὔαθλος γενεά I VI 3, κρατήεσιππον ἅρμα Ν IX 4, quibus optime Kéov πύξ τε kal «τάδιον xpareü(cav) Bacch VI addit Drachmann. De Phricia nomine patris (e Φρικόδαμος orto?) non est quod dubites, - sertim in carmine puero victori destinato ^ 17 ἕςποιτο Mosch (Boeckh) Poetae lyr. graec.* 1,1. od. Schroeder. 17 208 : PINDARI CARMINA : crp. β΄ τῶν δ᾽ ἐν Ἑλλάδι τερπνῶν 40 λαχόντες οὐκ ὀλίγαν δόςιν, μὴ φθονεραῖς ἐκ θεῶν 80 μετατροπίαις ἐπικύρεαιεν. θεὸς εἴη ἀπήμων κέαρ᾽ εὐδαίμων δὲ καὶ ὕμνη- τὸς οὗτος ἀνὴρ τίνεται cogoic, 35 ὃς àv xepciv ἢ ποδῶν ἀρετᾷ κρατήκεαις τὰ μέγιςτ᾽ ἀέθλων ἕλῃ τόλμᾳ τε καὶ cOÉvei, 45 καὶ ζώων ἔτι νεαρόν xar aicav υἱὸν ἴδῃ τυχόντα «τεφάνων Πυθίων. 40 ὃ χάλκεος οὐρανὸς οὔ ποτ᾽ ἀμβατὸς αὐτῷ" ὅςαις δὲ βροτὸν ἔθνος ἀγλαΐαις á- : πτόμεςθα, περαίνει πρὸς Écyarov 45 πλόον᾽ vauci δ᾽ οὔτε πεζὸς ἰών (xev) εὕροις 80 ἐς Ὑπερβορέων ἀγῶνα θαυματὰν ὁδόν. ἐπ. p παρ᾽ oic ποτε TTepceüc ébaícoro λαγέτας, 50 δώματ᾽ ἐςελθών, κλειτὰς ὄνων ἑκατόμβας ἐπιτόςςαις θεῷ ῥέζοντας: ὧν θαλίαις ἔμπεδον 21—22 ἀπήμων active (ut Aesch suppl τὸς Re quem refu- tavit Hermann, male (θεὸς) οἷος proponens, opp 166, αἰεί Schneide- win Philol III 528, θεός ἐςτιν Hartung, plura molitur Maur Schmidt CIX; optativum, quem testatur paraphr, potentialem interpretatur (*eim Golf wéüre er") Friederichs Pind St 56, ('si quis aerumna prorsus fuerit liber, diis sit aequiparandus") Bergk**; est concessivus (ut O ΠῚ 45): 'Goté mag wnversehrten Herzens sein!? 28 κρατήκαις B, cac rell. 24 ἕλῃ] λάβῃ PQRE 26 ἴδοι libri, ἴδῃ c paraphr Calliergus nullo non probante 27 οὔπω Er Schmid, οὔπως Hermann ap Heyn 1817, οὐ ποτάμβατος Bergk αὐτοῖς boni omnes c paraphr, αὐτῷ ΟΖ Tricl c schol*, quod necessarium videtur propter περαίνει 28; αὐτός Hartung, αὐτῶ (— αὐτό- 0cv)? Bergk 28 βρότεον libri (O IX 34, N III 74), retin Boeckh?, Ty Mommsen, βροτὸν Er Schmid ἀἁπτόμεθα vett, corr 1 c Triel περαίνειν Mosch, περαίνοι (εἴθε ἔλθοι gl Z) Tricl περαίνει τὸν πλοῦν πρὸς τὸ ἔσχατον male iung Rauchenstein comm I 18, Écyarov* πλόον ναυςὶ, tum virgula ante θαυματὰν dist Bergk ἰὼν eópnc (om etiam ἐς 80) DG, ἰὼν εὕροις rell vett (ἐὼν εὕροις Eust prooem 10, 16 Ab), ἰὼν ἂν εὕροις Mosch, ἰὼν εὕροις àv Tricl, εὐμαρῶς εὕροις paraphr, οὐκ ἂν εὕροις schol 47; ἰών τις εὕροι Hermann ap Heyn 1198, ἰών κεν εὕροις id ibid 1817 (prob Gildersleeve), ἰὼν τάχ᾽ εὕροις Bergk. Omissio haplographica: ΩΝ ΚΕΝ 80 θαυμαετὰν libri, corr Er Schmid — 82 δώματ᾽ ἐλθὼν DG, δώ- ματὰ ἐλθὼν Mosch; cf Heimer studd P 67 88 é&mróccaic ΒΕ (ΟΣ) Vae, -c(c)ac rell 84 ἔμπεδος E (nullius pretii codex), unde ἐμπέδως δ΄ Bergk . 0 m E n—'. TU CERO PHP PYTHIA X 259 35 εὐφαμίαις τε μάλιςτ᾽ ᾿Απόλλων | χαίρει, γελᾷ θ᾽ δρῶν ὕβριν ὀρθίαν κνωδάλων. 55 ctp. γ΄ Moica δ᾽ οὐκ ἀποδαμεῖ τρόποις ἐπὶ ςφετέροιςι᾽ παντᾷ δὲ χοροὶ παρθένων λυρᾶν τε βοαὶ καναχαί τ᾽ αὐλῶν bovéovrar 60 40 δάφνᾳ Te Xpucéq κόμας ἀναδήςαν- τες εἰλαπινάζοιειν εὐφρόνως. vócoi δ᾽ οὔτε γῆρας οὐλόμενον κέκραται θὅ. ἱερᾷ γενεᾷ᾽ πόνων δὲ καὶ μαχᾶν ἄτερ ἀντ. Y οἰκέοιει φυγόντες , ὑπέρδικον Népeciv. θραςείᾳ δὲ πνέων καρδίᾳ 45 μόλεν Δανάας ποτὲ παῖς, ἁγεῖτο δ᾽ ᾿Αθάνα, 10 ἐς ἀνδρῶν μακάρων ὅμιλον᾽ ἔπεφνέν τε Γοργόνα, καὶ ποικίλον κάρα δρακόντων φόβαιειν ἤλυθε ναειώταις λίθινον θάνατον φέρων. ἐμοὶ δὲ θαυμάκεαι 15 θεῶν TeÀecávruv οὐδέν ποτε φαίνεται ὅ0 ἔμμεν ἄπιετον. κώπαν cxácov, ταχὺ δ᾽ ἄγκυραν ἔρειςον χθονί 80 86 ταλᾷ D, vavQ? (cl γάνυται᾽ ... γελᾷ, ἥδεται Hesych) Bergk ὀρθίαν 1 MH RENE vett vulgo, explosi& Boeckh; ὁρῶς᾽ ὕβριν Ὀρθία Crusius Rosch Myth I 2816 n, Delph Hymn 52n . 88 δρόποις (ie δόρποις ἃ bpémerv)? Bergi, πότοις Herwerden studd 44 παντᾷ G, παντᾶ vett vulgo δὲ χοροὶ τὲ D; 'itaque τε fuit scripturae varietas! Bergk 89 λύρας exponit paraphr βοᾷ καναχᾷ τ᾿ Herwerden Pindd 14, studd 44 40 εἰλαπινάζουειν .B.EV εὐφρόνως] cugpóvuc καὶ ευνετῶς paraphr, ut εὔφρονες qoe oí cuvera( IN V38(67) 48 οἰκέουει E ; olkéovri? Christ; ΡΠ II** ἀτεῖτο EV, ἄγειτο D; ἅγητο (tro)? Bergk 46 né- φνέ τ᾿ ἢ c dett 448 θαυμάκαι libri et paraphrr (ὥςτε θαυμάκαι et liberius οὔτε θαυμάειον οὔτε ἄπιςτον), θαυμάςαι TeAecávruv iung (emendatione θαυματά repudiata) Hermann ap Boeckhium et sp Heyn 1817, 'nihil a diis effectum ita incredibile est, ei αὖ admirationem denegandam cen- seas? Boeckh n cr 503, θαυμάςαι φαίνεται (ὥςτε) ἔμμεν dmicrov Tafel di- lucidd I 946, θαυματόν ('quamvis mirum") Rauchenstein Einl 79, θαυμάτων Hartung, fne miror quidem Dissen, post θαυμάςαι plene dist (ieiuna oratione iudice Boeckhio) Melanthonem secutus (tum θεῶν τελ. 5'?) Bergk. Videtur *incredibile ad admirandum" tumidius paullo dici pro 'incredibile auditu 61 κώπαν ἤδη uot cxácoic laudat, schol Arist nub 107, κώπην CXácac idem 740, unde κιίύπαν cyácaic τάχυ δὴ ἄγκυραν quosdam legisse male coni Bergk 17* 260 PINDARI CARMINA πρώῴραθε, χοιράδος ἄλκαρ πέτρας. “ἐγκωμίων γὰρ ἄωτος ὕμνων ἐπ᾿ ἄλλοτ᾽ ἄλλον ὥτε μέλιςςα θύνει λόγον. ςτρ. δ΄ 565 ἔλπομαι δ᾽ Ἐφυραίων 8 ὄπ᾽ ἀμφὶ TInveióv γλυκεῖαν προχεόντων ἐμάν τὸν Ἱπποκλέαν ἔτι καὶ μᾶλλον civ ἀοιδαῖς ἕκατι «τεφάνων θαητὸν «ἐν ἅὅλι- 90 ξι θηςέμεν ἐν καὶ παλαιτέροις, νέαιείν τε παρθένοιει μέλημα. καὶ γάρ 60 ἑτέροις ἑτέρων ἔρως ἔκνιξε (ἐλπίδας ona ἀντ. δ΄ τῶν δ᾽ ἕκαςτος ὀρούῃ, 9ὅ τυχών κεν ἁρπαλέαν εχέθοι φροντίδα τὰν πὰρ ποδός" τὰ δ᾽ εἰς ἐνιαυτὸν ἀτέκμαρτα προνοῆςκαι. πέποιθα ξενίᾳ προςανέϊ Θώρα- 100 κος, ὅςπερ ἐμὰν ποιπνύων χάριν 65 τόδ᾽ ἔζευξεν ἅρμα Πιερίδων τετράορον, φιλέων φιλέοντ᾽, ἄγων ἄγοντα προφρόνως. 52 πριώραθε libri, corr Bergk χειράδος VPQRU (Ziegler ad Theogn 576) ἀλκὰν DEve all c Tricl. δά ἐπ᾽ ἄλλοτε ἄλλον (antiquo more) V (re GI, ὥςτε rell, ve edunt c Boeckhio 56 πηνειὸν vett, corr I c Mosch 67 ἱπποκλέα (-κλέαν casu 1) libri; corr Er Schmid e scholl m (de forma ad 5), τὸν Ἱπποκλέα c^ (αὖ esset Hippocles Hippocli uu ermann opp VII 165, genetivo probato ποτὲ pro c' ἔτι Kayser lectt 1 63, tum πόθ᾽ Ἱπποκλέαν Rauchenstein comm 1 18. Articulo nomen vi- eioris ornare in posterioribus carminibus P non iam ausus es& 58 ἐν ἅλιξιν BEV; ὁμάλιξιῦϑ Bergk ἔν τε xal (xai exp) B, ἔν ve vulgo, ἐν καὶ Tricl (Hermann ap Heyn); ἔν τ᾽ αὖ Heyne (Hermann 1841 in censura Hauptii obss cr Jahns Jahrbb 83, 266, contra quem Triclinianam emen- dationem defendit Rauchenstein comm II 28), ἔμμεν vel εἶναι (maAatr. νέαιςίν τε παρθ. iungens sec paraphr) Kayser lect P 64; de praep iterata Bossler de praep ap P usu 79 . 60 écépoxav (-pow V?) ἑτέρων ἔρως ἔκνιξε (ξὲ B) φρένας vett, idem (sed ἑτέροις) schol Townl A 469, ἑταίροις ἑταίρων ἔκνιζεν ἔρως φρένας vel ἔκν. qp. ἔρ. EM 879, 39; ἔκνιξέ γε Mosch, ἔκνιξε τὰς Tricl, ὑπέκνιξε (paraphr ὑπεκίνηςε abusus) Hermann ap Heyn, unde ὑπέκνιςε Boeckh, ἑτέροις (fort &ceus aeol^) ἑτερωνίων (cl schol Y 404, Cram An Ox IV 329, 26, Eust Il 1214, 27) Bergk, org ἑτέρων γερῶν ἔκν. ép. op. Maur Schmidt CXXXIX, ἔκνιξε καρδίαν Ed Hiller in schedulis 1891, rectam emendandi viam aperiens; nam ἔκνιξε FeXrríbac scribendum cl schol P II 89 ἐλπίδας νῦν τὰς φρένας qnd καὶ τὰς διανοίας 6} óp(o)óet libri, ópoón? Bergk; cf O VIII23 68 τυχὼν μὲν Hartung; de part colloc cf 29. Potentialis optativo aut imperativo o mr 68 ἀτέκμαρτον vett (de ον: cf O 45, N III 45, 44, I 15), correxi cum 7 (-talo? Zeitschr Gymnásialw 1897 Jahresbb 286 64 npocavet vett, corr Tri PYTHIA X 261 ἐπ. δ΄ πειρῶντι δὲ καὶ χρυςὸς ἐν βαςάνῳ πρέπει 10ὅ καὶ νόος ὀρθός. ipare ἀδελφεοὺς καὶ ἐπαινήςομεν ἐελούς, ὅτι 70 ὑψοῦ φέροντι νόμον Θεςςαλῶν αὔξοντες" ἐν δ᾽ ἀγαθοῖςι κεῖνται 110 πατρώϊαι κεδναὶ πολίων κυβερνάειες. 69 ἀδελφεούς τ᾽ ἐπαινήςομεν vett, τ᾽ om apographa cod V (non om V), àb. τε ἐπ. Moseh, κἀδ. δὲ ἐπ. Tricl, ἀδ. μὲν ἐπ. Boeckh, κἀδ. μὲν ἐπ. Hermann opp VII 165, ἀδ. ἐπί τ᾽ (vel ἐπὶ δ᾽) olv/couev Bergk, ἀδ. δὲ ποταινήςομεν Ty Mommsen, ἀδ. τε μάλ᾽ αἰνήςομεν Ed Hiller in schedulis 1891, ἀδελφεοῖςί τ᾽ ἐπ. éckoic Wilamowitz (p litt. 1897); καί in fine car- minis habes P IV 298 (καί xe), I V 59 (αἰνέω καί); de particulae collo- catione 58, O VII 26, N IV 64, I VII 30 c Hauptii observationibus opp I 133 eisque quae ad O III 38 collegimus; de τε et καί a librario permu- . talis supra v 68 71 ἔνθ᾽ U c paraphr (c Mommseno recepit Bergk?) κεῖται 1) c dett (et scholl) recep c Boeckhio Bergk πατρῶαι (-ῷαι E) vett, corr Byz Aj OPA£ZTAAIOI GHBAIOI HAIAI ZTAAIEI Strophae jd aus Mic U Cus Vos. U 1L. -—29. ds OLET T (2) .*^ ὡοὺὦυυυ.. τς ΟΜ. MAJ V ILLU : UU MV Iu uM. NOE, nid ev gelo Dire UvJuU.-. uu. (5) — as MM up MIO EE us M. aues MJ M Epodi DEG WS PU V erc. ἀν HEEL Ds redesign, FP mH. UL ASSRMU S DEUM PES EE e A WU. Me ML. AME δι: moe cs VUTVERE v—M-— c (M uU. i ετρ. α΄ Κάδμου κόραι, (εμέλα μὲν Ὀλυμπιάδων ἀτυιᾶτις, Ἰνὼ δὲ Λευκοθέα 2» ποντιᾶν ὁμοθάλαμε Νηρηΐδων, i Strophae discriptionem certam esse dictitant (Boeckh n cr 504, Ross- bach Metr* 619); de vv 2.8 (280 Boe) equidem secus iudicavi. Str vv quartos (Boe) ut inter se exaequaret, 4 παρὰ, 20 Kaccávbpav nomine eiecto olkrpórara, 36 TTapvaccoü eiecto Δελφὸν ὑπὸ (πόδα), denique 25 ἐννύχια πάραγον κοιμήμαθ᾽" ὃ νέαις ἀλόχοις proposuit Hermann opp VII 168; item 9 ἱερὰν (vel ipàv) ὄφρα Θέμιν TTuO. Maus Schmidt ind len 1879, 5 n, item 41 Moica, δὴ τεόν Ed Boehmer p VII, 79 κάλλιον θανάτου cyrcetv id ibid; eundem strophae versum ad normam traditae vv (20). 36. 41. lectionis (... —-— υυ. vv..) redigebat plurimis strophis audacter mu- iatis Bergk?, aliter rursus interpretatus κοῖ-ται; τὸ δὴ - νέαις ἀλόχοις 25 retinuit Ty Mommsen. 1 ἀγυιᾶτι) Christ — 2 ve (cum uno e Moschopp) Boeckh; videntur dearum nomina satis arcte coniungi praemissa allocutione κόραι, satis oco νυ ον E" ων... VITSE ORO 3 PAESI nacer πε ΘΙ dur MrA: ον PYTHIA XI 263 ἴτε cóv Ἡρακλέος ἀριετογόνῳ δ ματρὶ πὰρ Μελίαν xpucéuv ἐς ἄδυτον τριπόδων ὅ θηςαυρόν, ὃν περίαλλ᾽ ἐτίμαςε Λοξίας, Ἱεμήνιον δ᾽ ὀνύμαξεν, ἀλαθέα μαντίων Odov, 10 ὦ παῖδες “Ἁρμονίας, T» ἔνθα καί νυν ἐπίνομον ἡρωΐδων ςτρατὸν ὁμαγερέα καλεῖ ευνίμεν, ὄφρα Θέμιν ἱερὰν TTuOGvó τε καὶ ὀρθοδίκαν 1ὅ 10 γᾶς ὀμφαλὸν κελαδήςετ᾽ ἄκρᾳ εὑν ἑςπέρᾳ ἑπταπύλοιςι Θήβαις χάριν ἀγῶνί τε Kíppac, | 20 ἐν τῷ Θραευδαῖος ἔμναςεν écríav | τρίτον ἔπι crépavov πατρῴαν βαλών, 16 ἐν ἀφνεαῖς ἀρούραιει TTuAóba γικῶν ξένου Λάκωνος Ὀρέετα. ςτρ. β΄ τὸν δὴ φονευομένου πατρὸς ᾿Αρεινόα Κλυταιμήςτρας 25 dilucide diiungi additis genetivis 'OÀupm. (μὲν) — Νηρηΐδ. (δὲ) νηρεΐδων vett, corr Mosch — 8 ápicroyóvov c paraphr Ty Mommsen 4 cic τὴν MeMav καὶ ... eic τὸν ἄδυτον κτὰ paraphr, unde np πάρ in suspicio- nem vocabat Maur Schmidt CXIII εἰς vett, corr Tric. ὃ ὃν πεῤίαλλ᾽ libri (ut P III 52 περιάπτων BDV, Ν XI 40 περιόδοις omnes; ὅν τε πέρ- αλλ᾽ conieci prll II*5 (cf ad N III 33) 6 ἰεμήνειον Εἰ (Ty Mommsen), icujviov BDV; de spiritu prll II'? ἀλαθεία D μαντείων Vatt (retin Ty Mommsen), μαντεῖον V; corr Hermann genis 7 καὶ νῦν vett, νῦν xai Triel, καί νῦν Er Schmid, xoi νὺν Bergk 8 óunyepéa BE, idem voluit (ὁμυγερέα) V, óunrupéa DG all (ut est in codd dett A 57, H 415); deteriorem formam ὁμαγυρέα praeoptavit Boeckh (quasi fingi possit adi óumropfic), ὁμαγερέα Ty Mommsen (Bergk^ 9 de καί cor- repto in arsi trochaica ad O XIV 1 10 κελάδῆτε libri, ὑμνήςητε pa- raphr, κελαδήςετ᾽ Heyne, κελαδῆτον Bergk 18 ss ἔμναςεν libri (-cav B), ávéuvnce paraphr?, unde áuvacev Boeckh n cr 508, Kayser lectt P 55, ἔμναςεν .. . (virgula post βαλών, deleta) . .. νικᾶν (Thrasydaei maio- rum), ξένου xrÀ Hermann ap Heyn, quod recepit (distinctione omissa de Oreste Pythionica cogitans praeeunte Kaysero 1 1) Bergk*.*, ἔμναςέ μ᾽ (c partic βἁλών iungens) Hermann opp VII 167 (recep Bergk!.5, écriàv ... πατρῳᾶν Ty Mommsen, ἄν τοι (i e ἀνά τοι) Op. éyvacev, écriav ..... βα- Mv, év ἀφν. áp. ΤΤυλάδα νικῶν, ξένου κτὰ (πὶ memoriam revocat Pyladae hospitem Orestem")? Bergk* Traditam lectionem bene defendit Rau- chenstein comm I 19 4 ἐπὶ libri, ἔπι Hermann opp VII 167 (Bergk ?.5); praepositionis et & substantivo et ab attributo aliis vocabulis diiunctae exemplum fugit grammaticos 17 κλυταιμνήςτρας libri et edd; prll II5? 264 PINDABI CARMINA " χειρῶν ὕπο κρατερᾶν i8» ἐκ δόλου τροφὸς ἄνελε δυςπενθέος, ὁπότε Δαρδανίδα κόραν Πρῤιάμου 20 Καςςάνδραν πολιῷ χαλκῷ civ ᾿Αγαμεμνονίᾳ 80 ψυχᾷ πόρευ᾽ ᾿Αχέροντος ἀκτὰν παρ᾽ εὔςκιον ἀντ. β΄ νηλὴς γυνά, πότερόν νιν ἄρ᾽ Ἰφιγένει᾽ ἐπ᾿ Εὐρίπῳ 35 ςφαχθεῖςα τῆλε πάτρας 23» ἔκγιξεν βαρυπάλαμον ὄρςαι χόλον; ἢ ἑτέρῳ λέχεϊ δαμαζομέναν ; 26 ἔννυχοι πάραγον κοῖται; τὸ δὲ νέαις ἀλόχοις 40 ἔχθιετον ἀμπλάκιον καλύψαι τ᾽ ἀμάχαγνον ἐπ. β΄ ἀλλοτρίαιςι γλώςςαις᾽ κακολόγοι δὲ πολῖται. ἴεχει τε γὰρ ὄλβος οὐ μείονα φθόνον᾽ 4b. 30 ὁ δὲ χαμηλὰ πνέων ἄφαντον βρέμει. θάνεν μὲν αὐτὸς ἥρως ᾿Ατρεῖδας ἵκων χρόνῳ κλυταῖς ἐν ᾿Αμύκλαις, | ctp. Y μάντιν τ᾽ ὄλεςςε κόραν, ἐπεὶ ἀμφ᾽ Ἑλένᾳ πυρωθέντων 60 18 χερῶν libri, corr Er Schmid ὑπὸ καρτερᾶν (-Góv E) BEV ὕπο (DG) Bergk c Boeckhio καὶ δόλου Hartung (c paraphr?) xük (sive xàx) Bergk; qovevouévou ὑπὸ bene iungit paraphr! 20 xacáv- oópav BV . cov om V (Bergk?*; v ad metr) 21 mópeuc(ev) Vatt, quod tuentur cll P XII 11, 91, mópev' V.Ere, ἔπεμπε paraphr, quod recepi a d id, ent P IV V im. E 40 FA 29^ ae ze, -cev yz; Gf pr ἰ λόχον osch) male λέχει vett, corr Byz δαμαζομέναν B.E, δαμαλιζομέναν ess τινὶ δαμαλιζ. Er Schmid, θαμι- — Zouévav (6] θαμίζεται᾽ ὁμιλεῖ Hesych, μιςγομένην paraphr) Maur Schmidt CXLI, bakvaZouévav? (λέχει pellicis Agamemnonis, κοῖται Aegisthi) Bergk? (retract id*), prob (etiam κοῖται ad furta Agamemnonis referens) Her- werden studd 44 25 évvóyi B, ἔννυχον Vs v ad meir τὸ δὴ vett, τόδε Triel, τὸ δὲ I» 26 ἔχθιςτον 'quod tanquam hostis nocet? Hermann opp VII 168, v supra ad P IV 99, αἴοςχιςτον (quemadmodum schol G interpretari magis quam legisse videtur' Bergk) Hecker Phil V 439 ἀμβλάκιον A erae ἀμπλακιᾶν maluit Hecker 11. ἔχθ., ἀμ- πλακίαν Hartung 28 τὲ D solus 29 xicye μέγας Hartung (prob Herwerden) 80 ἄφαντος D solus; unde ἄφαντος πέλει Rauchenstein Phil 27, 1868, 170, pessime 81 θάνε vett, corr (Triel) Pauw 82 ἱκὼν ΠΡ ΝΑ ἵκων (ἥκων) GIU κλυταῖς V c dett Vatt non paucis, κλειταῖς DEG ἐν ἀμύκλαις (— ἀμυκάλαις *nobilibus decantatisque Clytae- mnestrae spiculis) Hermann 1798 apud Heynium (III 2, 411), quem refu- tavit Doeckh n cr 506 898 dece Vatt TupuOévrac? Bergk PYTHIA XI 265 Τρώων ἔλυςε δόμους 34» ἁβρότατος. ὃ δ᾽ ἄρα γέροντα ξένον 85 (τρόφιον ἐξίκετο, νέα κεφαλά, ἹΤαρναςςοῦ πόδα ναίοντ᾽ ἀλλὰ χρονίῳ civ "Apet . 55 πέφνεν τε ματέρα θῆκέ τ᾽ Αἴγιςθον ἐν φοναῖς. ἀντ. (' ἦρ᾽, ὦ φίλοι, κατ᾽ ἀμευειπόρους τριόδους ἐδινήθην, ? ὀρθὰν κέλευθον idv 60 890 τὸ mpív: ij μέ τις ἄνεμος ἔξω πλόου-. 40 ἔβαλεν, ὡς ὅτ᾽ ἄκατον ἐνναλίαν; Μοῖςα, τὸ δὲ τεόν, εἰ μιςθοῖο ευνέθευ παρέχειν φωνὰν ὑπάρτγυρον, ἄλλοτ᾽ ἄλλᾳ ταραςεέμεν 65 en. Y - ἢ πατρὶ ἸΤυθονίκῳ 84 ἔπαυςε Herwerden studd 45 ξένον γέροντα vett, transp Byz 85 νέα(ᾳ) xepoAa(Q) libri gx poetice" arbitro Ty Mommsen*?), νέα ᾿κεφαλά (νέος ὧν ἔτι paraphr) Heyne omnibus fere post Boeckhium?* pro- bantibus 86 mapvacoó meliores; prll II? ἀλλὰ χρόνῳ(ω) vett(xpóvi.Ba), corr .Tricl 87 ἔπεφνέ τε V, ἔπεφνε (om τε) Vatt, rece n Mosch, ἔκπεφνε ΤΥ] — 88 ἄρ᾽ ΕἸ; prll 1189 ἀμευείπορον cpíobov libri, -mópouc τριόδους Hermann opp I 267, 170, -πόρων τριόδων Boeckh*-?, trad lect (c 8choll et Eust prooem c 21 p 14, 16 ον retinuit Bergk; prll II* ἐδινήθην B (Ty.Mommsen), -νάθην rell; prll I1?! 40 évaMav vett, eivaMav edunt c Byz 41 τὸ δ᾽ ἐτεὸν εἰ vett (Ty Mommsen), corr Mosch μιςθῷ cuvéOeu παρέχειν vett, cuvéOeu εὖ παρέχειν Tricl μιςθῷ γε Er Schmid, μιςθοῖει Bothe, cuveríóeu (post παρέχειν dist) Boeckh (Bergk!), παρεχέμεν cuvéóeu Hermann (ap Heyn 1798) apodosis ut inciperetur ab ἄλλοτε opp VII 170, uic000. γε — c paraphr), μιςθοῖο nescio quo modo parum esse aptum dicens, Bergk?, μιςθοῖο recep Christ"*, μιςθοῖςα (contra poetae usum) Bergk, uic9óv cu Bornemann Philol 52, 1893, 41, μιςθόν c? Frac- earoli Pind p 501; uicQ.^o. recepi invito Bergkio 429 ὑπάργυρον 'cui argentum quasi subest? cl ómótuAoc Boeckh expli 342; immo: 'quae sub argento quasi est' (cll ὑπωρόφιος émvíxtoc émívixoc); ἐπάργυρον (cll ἐπάρ- yupov: μιςθωτήν Hesych) Io Gottl Schneider Les mel ip 111 ἄλλοτ᾽ ἄλλα (ᾳ G) χρὴ ταραςςέμεν vett, ἄλλα Ye χρὴ Tricl, χρὴ exp Er Schmid, nec uot vett gramm (ἀντὶ τοῦ Tápacce καὶ μετάφερε᾽ λείπει τὸ ὀφείλειὼ, ἄλλῳ Bothe, ἄλλαν H , ἀλλᾷ Bergk (prll II; *rapáccewv vocabulum ab arte musica prorsus alienum" Bergk, idem disWnctione Boeckhiana recepta ὑπ᾽ ἄργυρον ἄλλοτ᾽ ἀλλᾷ xapaccéuev maluit 'translatione à num- mis feriendis ducta', μιςθοῖο c Christio, tum ἄλλῳ (c Bothio) παραςχέμεν Herwerden Pindd 24 (Mnemos 26, 1897, 50), mopqccéuev ('praeterferri") Jurenka Wien St XV. Mihi verbum «copaccéuev (scil φωνήν, αὖ ἐλελίζειν φόρμιγγα) ipsos carminis sonos videtur resonare cll verbis Opociv, re- ρετίζειν (Graf de Graec re mus 21), denique si gravia cum ridendis com- pe fas est.famoso illo φλαττόθρατ 48 ante ἢ dist (Heyne) Christ, ennell, Gildersleeve, alio alius consilio; est autem ἤ — ἤ non *aut — aut', nune — nune', sed 'sive — sive' vel planius *et — et? (cf τῶν 45) πυθιονίκων JD, πυθιονίκω (xw B) vett vulgo, πυθονίκῳ Tricl, (τῷ πατρὶ 266 PINDARI CARMINA τό τέ νυν ἢ Opacubaíu, : 45 τῶν eügpocóva τε καὶ δόξ᾽ ἐπιφλέτει. τὰ μὲν (év5 ἅρμαει καλλίνικοι πάλαι, το Ὀλυμπίᾳ ἀγώνων πολυφάτων ἔςχον δοὰν ἀκτῖνα civ ἵπποις, ἸΤυθοῖ τε τυμνὸν ἐπὶ «τάδιον καταβάντες ἤλεγξαν 590 Ἑλλανίδα- ετρατιὰν 15 50» ὠκύτατι. θεόθεν épaíuav καλῶν, δυνατὰ μαιόμενος ἐν ἁλικίᾳ. : τῶν τὰρ ἀνὰ πόλιν εὑρίεκων τὰ μέεςα μακροτέρῳ ὄλβῳ τεθαλότα, μέμφομ᾽ αἷςαν τυραννίδων᾽ 80 ἀντ. δ΄ Zuvaiciv ἀμφ᾽ ἀρεταῖς τέταμαι᾽ φθονεροὶ δ᾽ ἀμύνονται τοῦ) πυθιονίκου paraphr, unde receperunt Q«E 44 γε νῦν libri, γέ νυν Er Schmid, γὲ vóv Bergk 46 ἐν om vett, inser Tricl, θαμάκις ἅρμαει x. T. Ὀλυμπίας Kayser lect P 66, τὰ μὲν ἐν ἅμμαςι κ- ráAac? *quamquam πάλαι satis est conveniens! Bergk; ἐν ἅρμαςι necessarium videtur γυμνὸν ἐπὶ crábiov καταβάντες (49). De dicendi varietate (ἐν dpuact: cóv ἵπποι Car Ritter diss gen 286 47 ὀλυμπίᾳ(α) τ᾽ libri, Ὀλυμ- πίας Er Schmid, τ᾽ eiecit Pauw (cf prll p 9), reducebat Bergk cl schol (ἀπὸ κοινοῦ δὲ τὸ νικήςαντες ἀκτῖνα ἔςχον), Ὀλυμπίαν (se ἀκτῖνα) B Ὀλυμπίαν οὗ θοαῖς (θοαῖς recep Bergk 49 γυμνοὶ PQE B1 ἐν εὐδικίᾳ Hecker Philol V 447, ἐν ócuxíq Rauchenstein Philol 28, 1868, 170 . 52 àv Mosch, ἂμ Hermann ap Heyn; v metr μακροτέρῳ cóv BV, -τάτῳ cóv Vatt vulgo (O II 36, I V 12); páccow cv Bergk? (recep Christ); uakporépuc? k* — 54/55 Euvoia δ᾽ Vatt, Euvaia V, £uvaiav Mosch (EX, c lemm scholl?), *non male! Ty Mommsen ἀμύνον] τ᾽ ἄτα (ᾳ .B!I, n G* c scholl) εἴ τις dxp. ἑλ. ἡευχία(ᾳ) (ἡςύχως Triel) τε veu. alvàv ὕβριν ἀπέφυγεν libri, nisi quod ἀμύνοντα supplevit P, -ται ΘΕ; idem legerunt scholl ἀμύνονται aut βλάπτονται (1) aut βλάπτουειν (2. ὃ exponentes; ἀμεύονται *praetereunt mediocrém sortem? Hermann opp 250, ἀμύνονται *coercentur damno' Boeckh (Hermann opp VII 171), *ob- sistunt dementes', interpretor, *quasi vero vi vis sibi illata defendenda sit; ἀλλά viv ὕβρις eic ἀξάταν ὑπεράφανον üpcev P II 28 ütq- kr εἰ γάρ τις Hermann 1, τᾶν εἴ τις Thiersch (τᾶνδ᾽ εἴ τις Maur Schmid CXID), ἄτᾳ, εἴ τις Boeckh? (kl Schr V 849), ἅται, εἴ τις Hermann VII (eli- sionem statuebat cl homerico ὀξεῖ᾽ ὀδύναι Ahrens kl Schr I 72), ἀμύνοντ᾽, ei|ruuüc τις Hartung, ἄγᾳ, εἴ τις (υυ-- οὐ Bergk*, ἄτᾳ᾽ τίς... ἀπέφυγεν; : Οἱ 29 et schol? Hóman ed Hungar Lps 1876 p ἀλλ᾽ εἴ τις Jak Wacker- nagel lità ad me datis 1898 ἄευχᾶ Hermann ap Heyn, ἥευχᾷ Ty Mommsen, ἄευχᾷ Bergk** (v prll II?*, ácóxyav τε veu. αἰῶν᾽ ὕβριν Hartung. Germanam lectionem Hóman restituit coniunctionem εἰ sive interpolatione satis antiqua — ne alterum quidem scholiastam aliud . quidquam legisse puto — invectam sive ex antiqua scriptura ATAA(I) duos sonos musicales referente ( .1..; cf ad P IV 31) natam expungens; nam primum quidem ἄτᾳ deletum quis aequo animo ferre potest? deinde post εἴ τις in sententia generali coniunctivum exspectares cl n er ad N XI 14, v τὰν ἡ) ως, δεῖ, ῬΞ E^ dba Kei Aiii : ἌΣΩΣ Ὁ »δνοφοααων oho o ὁ oo Hune QM le ite PYTHIA XI 261 $5 ἄτᾳ᾽ τίς ἄκρον ἑλών 555 fjcuxQ τε νεμόμενος αἰνὰν ὕβριν 85 ἀπέφυγεν; μέλανος ἂν écyariáv καλλίονα θανάτου (creíyor» γλυκυτάτᾳ γενεᾷ εὐώνυμον κτεάνων xparícrav χάριν πορών᾽ 90 ἐπ. δ΄ ἅ τε τὸν ᾿Ιφικλείδαν 60 διαφέρει Ἰόλαον ὑμνητὸν ἐόντα, καὶ Kócropoc βίαν, cé τε, ἄναξ TToAóbeuxec, υἱοὶ θεῶν, τὸ μὲν παρ᾽ ἅμαρ ἕδραιει Θεράπνας, 95 τὸ δ᾽ οἰκέοντας ἔνδον Ὀλύμπου. ium aliud videtur esse ἀποφυγεῖν (ὥςτε μὴ ἐπιληφθῆναι, Ammon p 10 V), aliud ἀποφεύγειν (καὶ μὴ ἔραςθαι) Theogn 1159, tum sec vulgarem loci inter- tionem non solum vv 52 et, 55 ss, verum etiam verba fjcuxQ τε νεμόμενος et alvàv ὕβριν ἀπέφυγεν idem fere dicunt, denique verba écyariàv καλλίονα θανάτου mea quidem sententia opponi necesse est eis quae in vita praeter voluntatem acciderint: quae in summo virtutis gloriaeque fastigio invi- dorum non solum odium paene ridiculum, verum etiam quam 'effugere' modestissimus quisque minime possit saevam insolentiam atque arrogan- liam esse eX et Sententiam vero et gravitatis et pietatis plenam eo Pindarus consilio videtur inseruisse, ne quis alienae superbiae arcendae causa regiam Thebis superbiam ipse sibi assumeret: οὔτε yàp ὕβρις ὕβριν ἐν ἄντλῳ τίθηςειν οὔτ᾽ ἄτην ἄτη, ἀλλ᾽ ἡουχία, δίκης μὲν θυγάτηρ, χάριτος δ᾽ εὐωνύμου μήτηρ. De prima persona (ἐραίμαν, τέταμαι) admonitionis acrimoniam suaviter mitigante cf O III 4δ, P ΠῚ 107, ΝΊ 81, Hor epp * II 1, 264 56 μέλανος δ᾽ ἀν᾽ (om ἀν᾽ B.E!) libri (θανάτου gl E), δὲ vetüi gramm non legisse constat eo dissentientes quod μελ. ἀν᾽ écy. alteri ad antecedentia irahebant, alteri c sequ coniungebant; delevit particulam Er Schmid ^ 547 θανάτου (μέλανος θανάτου schol B), θά- varov rell vett ἐν γλ. libri vulgo, ecyev (sine acc et spir, ut εκὰς P VIIT 21, θιγεῖν IX 42, zo XI 20) ἐν 1A. D, unde καλλίω θανάτου écyev vA. Tricl, λείπει ἐξεῦρε gl .E; in lectione mutila explicanda se torquent scholl; μέλανα δ᾽ ἀν᾽ é&cy. xk. θάνατον {εχήςει c Thierschio) Boeckh, μέλανος ἀν᾽ &cy. x. θανάτου {ταύταν Hermann opp VII 171, θάνατον {πάςχει» Har- , alia Kayser Heidelb Jahrb 1868, 45, Rauchenstein Philol 28, 1868, 169, Maur Schmidt CX—XIII, Wiskemann progr gymn Marburg 1876, 12—15, ἀπέφυγεν" μέλανος ὁ δ᾽ écy. x. θανάτου {τέτμεν» Bergk*, μέλανα δ᾽ ἀν᾽ ἐςχ. κάλλιπεν θανάτοι᾽ aicav γλυκυτάταν (hoc quidem c Bornemanno Phil 52, 39) dubitanter Christ? . Locum emendavit μέλανος ἂν .écy. x. θα- várou crelyor» scribens de Wilamowitz p litt 1893. De verbo cre(yew ef Antigona τὰν νεάταν ὁδὸν cre(youco, de particulae ἄν collocatione Jak Wackernagel indog Forsch I, 1892, 378 ss 58 κράτιςτον B solus, Hartungo p 318 monente recep Bergk*; cf Ambrr Ὁ ΠῚ 4 64 ἕδος E, ἔνδον fao (Eve); ἐντὸς cll Hes theog 37. 51 Hecker Phil V 447, év- δὸς ἢ Berg MIAAI AKPATANTINOI ATAHTHI Strophae vu as dM 41 IARE s cC τς MR LRL RU MET pter AU RU PG V 7€ WV Coal ἐῶ» ἐν PAL SIIST. cw I 6 Mole aux Well AE REI AUAM SI a OU bi. (uide εν: Aitéu ce, φιλάγλαε, καλλίετα βροτεᾶν πολίων, Qepcégóvac ἕδος, ἅ τ᾽ ὄχθαις ἔπι μηλοβότου ναίεις ᾿Ακράγαντος ébbparov κολώναν, ὦ ἄνα, 5 ἵλαος ἀθανάτων ἀνδρῶν τε civ εὐμενίᾳ 6 δέξαι «τεφάνωμα τόδ᾽ ἐκ ΤΤυθῶνος εὐδόξῳ Μίδᾳ 10 αὐτόν τέ νιν Ἑλλάδα vixácavra τέχνᾳ, τάν ποτε Παλλὰς ἐφεῦρε θραςειᾶν Γοργόνων οὔλιον θρῆνον διαπλέξαις᾽ ᾿Αθάνα᾽ ᾿ cip. β΄ τὸν παρθενίοις ὑπό τ᾽ ἀπλάτοις ὀφίων κεφαλαῖς 1ὅ Est Pindari carminum 'dactyloepitriticorum" de quibus quidem con- siet primum. 2 ὄχθουςω V ἐπὶ libri, corr Er Schmid 8.cóbuarov vett, ἐς A Tricl, εὐδμ. Er Schmid; ἐύδμητον Ty Mommsen; prll II?! À εὖ F, εὐμενείᾳ(α) c" sit. vulgo; prl II^ ὅ εὐδόξου μίδα .E (c scholl d Voti € νικήςαντα Ε΄ γοργόνων om meliores, ex scholl suppl PQE c Trid 8 venei BV soli, -ξαςθ᾽ D, -£ac' rell (à0)áva eras D, om vocabulum PQRU 9 παρθένοις V she i ie c d adii PYTHIA XII . 969 10 die Aeifóuevov δυςπενθέϊ civ καμάτῳ, Tlepceüc ὁπότε τρίτον &vuccev καςιγνητᾶν μέρος, 20 ἐνναλίᾳ (ζερίφῳ Aaojcí τε μοῖραν ἄγων. ἤτοι τό τε θεςπέειον Φόρκοι᾽ ἀμαύρωςεν γένος, λυγρόν τ᾽ ἔρανον TloAubékrq θῆκε ματρός τ᾽ ἔμπεδον 26 18 δουλοούναν τό τ᾽ ἀναγκαῖον Aéxoc, εὐπαράου κρᾶτα cuÀácoic Μεδοίςας crQ. Y υἱὸς Δανάας" τὸν ἀπὸ χρυςοῦ φαμὲν αὐτορύτου 80 ἔμμεναι.. ἀλλ᾽ ἐπεὶ ἐκ τούτων φίλον ἄνδρα πόνων ἐρρύςεατο, παρθένος αὐλῶν τεῦχε πάμφωνον᾽ μέλος, 20 ὄφρα τὸν. Εὐρυάλας ἐκ καρπαλιμᾶν γενύων 35 χριμφθέντα cóv Évreci μιμήςαιτ᾽ ἐρικλάγκταν γόον. εὗρεν θεός: ἀλλά νιν εὑροῖς᾽ ἀνδράςι θνατοῖς ἔχειν, 40 ὠνύμαςεν κεφαλᾶν πολλᾶν νόμον, | εὐκλέα Aaoccóuv μναςτῆρ᾽ ἀγώνων, ctp. δ΄ 26 λεπτοῦ διανιςόμενον. χαλκοῦ θαμὰ καὶ δονάκων, ^. 10 δυςπενθεῖ vett, corr Byz 11 duce(v) velt, διχῶς". ἢ dvucev 6 écriv. ἀνυςθῆναι ἐποίηςεν (A 365, Y 452, ὦ 71)" ἢ ἄυςεν schol, ducev solum interpretantur paraphrr; ἄνυςεν Pauw, ávuccev Boeckh, ἄϊξεν (cll cut; 222, Ap Rh A 1524) μέρος ἄγων iungens Kaibel Herm 19, 1884, 247 12 ἐναλίᾳ vett, εἰναλίᾳ edunt c Moschop Cepíou] producitur t epigr 214, 5 (Kaib) c Aristoph Ach 542, item apud posteriores poetas, unde multa ne- gotia oborta sunt criticis: εἰναλίᾳ τε Cepíqu ταῖςί τε (Gorgonibus, vel roicí τε, Seriphiis) Hermann ap Heyn, idem, sed Aaojcí τε cll cum aliis tum o15aic 18 Boeckh'*?*(kl Schr V 347), eivoMq τε Hi] 1 Ἀρορὴς reri opp 172, εἰναλίᾳ τε νομᾷ Rauchenstein comm I 20, de ensii quodam invento (kl Schr I 73) Hermann opp VIII 89, eivaMq τε Colon) λάϊνον ἄγε μόρον Hartung, εἰναλίᾳ Fe Cep. Aaoic( τε Ty Mommsen, εἰναλίαιςι ζερίφου πλαξί Fe Maur Schmidt CXXIV, εἰναλία τε Cep. λάεατο (ecl λάιςαςθαι᾽ κτή- ςαςθαι Hesych)? Bergk, εἰν. τε C. Aàcí τε (proleptice) Ed Boehmer. Quid, si Céptpoc insula non ab apsinthio (ἡ ςἐρῖφος, τὸ cépipov), sed διὰ τὸ «κληρῶς ζῆν a gryllo (ὁ ςἐρ[φος Aristoph fr 676 D^) denominata i lon- in formis dactylicis Cepiqioc, Cepipidc metricae debet productioni? 18 fito wg a (vulgo edunt); ad O II 8 — qópkot' ἀμαύρωςε(ν) libri, Φόρκοιο μαύρ. Hermann ad Orph 722 et Boeckh, trad lect reduxit Bergk 14 ἐμπέδα Bossler de praep ap P usu 25 n. *Locus haud dubie vitium contraxit; δῦ imperfectum ab hoc loco alienum" Bergk 10 εὐπαράον D, εὐπαράου rell, corr Bergk ευλήκςαις Β(Ω, -cac rell, corr Heyne 17 φάτις Hecker Phil V 447 — abcopp. B 22' μιν B solus, viv rell 28 ὠνόμαςε(ν) libri, et edd ante Ty Mommsen?; ἔχειν | ὥπαςε, τὸν κεφ. ὃ Bergk . 24 εὐκλέα libri (tuetur, dubitanter de -a ante λ- pro- ducto cogitans [nunc forsitan conferat Bacch XVII 90] Jos Lind dial P Lundae 1893, 15); εὐκλεᾶ Er Schmid (Bergk); εὐκλεέα scribebam prll II** Aaoccóv V, -cówv Vatt πρηςτῆρ᾽ PQ (c G veppien), πρηκτῆρ᾽ Κὶ 25 διανιςςόμενο Κ΄ θ᾽ ἅμα V, θαμὰ Vatt (Boeckh π er 384), ὁμοῦ 210 PINDARI CARMINA τοὶ παρὰ καλλιχόρῳ vaíoict πόλι Χαρίτων ^45 Kagicíóoc ἐν τεμένει, πιετοὶ χορευτᾶν μάρτυρε. εἰ δέ τις ὄλβος ἐν ἀνθρώποιςιν, ἄνευ καμάτου 50 οὐ φαίνεται᾽ ἐκ δὲ τελευτάςει viv. ἤτοι cápepov 80 δαίμων — τὸ δὲ μόρειμον οὐ παρφυκτόν —, ἀλλ᾽ ἔεται χρόνος οὗτος, ὃ καί τιν᾽ ἀελπείᾳ βαλών | 55 ἔμπαλιν γνώμας τὸ μὲν δώςει, τὸ δ᾽ οὔπω. (re... καὶ) paraphr, θάμα Bergk 96—82 in E manus rec ex D supplevit 6 καλλιχώρω Y Dre, -χόρων U, -xopov in nullo libro ναίουςει 811) (prll II?) πόλει V, πόλιν Vatt; παρὰ koAMyopov v. πόλιν (sui ad O II 6 inventi immemor) Hermann opp VII 172, πόλι Bergk pro- pter O VII 49 dubitans 929 ἐκ δὲ] αὖτε (tum ἤτοι *oder) Hartung ἐκ δ᾽ ἐτελεύταςεν ('die ip iig Boeckh n cr 510 (reir expll 847) ἤτοι libri (Bergk), ἦτοι Boeckh, ἐκ δ᾽ ἐτελεύταςεν (— *quo die victoriam Midas rettulit), Μίδα, τοι Kaibel Herm 19, 247 80 τό yc vett (Bergk), τὸ δὲ Tricl (QG"»»!) c scholl (Hermann opp VIL 173) οὔ πα φυκτόν V; οὐ τεκμαρτόν, Tj ἔςται Maur Schmidt XCI ἤτοι cápepov δαίμων post χρόνος inser Vac, . quo errore abusus est Bergk?; idem quae coniecerat in ed III improbavit in ed IV de emendatione desperans. Neque vero ulla praeter Triclinianam (τὸ δὲ e scholl) opus est mutatione, dummodo ne sut c scholl (Doeder- lino, Schneidewino) ad ἤτοι cóuepov subaudiendum putes ἢ αὔριον aut cum Disseno οὐ παρφ., ἀλλ᾽ ἔεται iungas. Nam respondent inter se ἤτοι οὐ ἀλλά, velut ἤτοι ἐμὸν θυμὸν (γνώςεαι), ἀλλ᾽ οὔ τοι τόδε (κέρδος Écce- ταῦ) π 309, ἤτοι ὅτε --- ἀλλ᾽ ὅτε μ 237; οὗ etiam οἱ δ᾽ ἤτοι πρῶτοι τεῦξαν νέας ἀμφιελίεςας, πρῶτοι δ᾽ icr (E0ev Boeckh) κτλ Hesiod (fr 100, 7 Rz) . ap schol Pind O VIII 26, ut intellegas éxreAeurüv bé δύναται τὸν ὄλβον (κάματον male Gildersleeve) ὁ δαίμων τοτὲ μὲν αὐθημερόν, τοτὲ δὲ καί τινα eic ἀνελπιςτίαν βαλὼν τὸ μὲν δοῦναι, τὸ δ᾽ οὕπω — 81 καὶ τὶν (Bergk?) Mezger P Siegesl 200 ἀελπτία DV (quod vulgo edunt; de E ad 26), ἀελπία BPQ(T)U, àvekmcriq paraphr; ἀελπείᾳ reposui subst formam ad adi ἀελπής (€ 408) pertinentem, ut κακοεργείη (Gust Meyer Bezzenb Beitr I 89) ad xaxoeprüc. Ty Mommsen cum ἀελπείᾳ coniectura invenisset, edere** ἀελπίᾳ maluit; ἀελπείᾳ primus recepit Ed Boehmer S, Seen : ἷ * : 2s : j εἰ a^ A T : j ET ü : - Li 2 Ἢ ΠῚ ἡ δος : à ^ * 4a | 1 δὲ ui ys. ἡ " Fue f Te 1 ot 3 Rp ES VEU “ "vl dl 9o. φυκτόν ἣν idpuw uti ἮΝ cient ix. us. veio Da praster "pv, τῷ b Sene | LPV iuood vigo parapht: Eie ἐν ΧΡΟΜΙΩΙ «ZTPAKOTZIQD vinis Ad inen sms Uca T Mus ax B Dor e USLU ἘΞΑ. S P ΚΆΒΕΣ ὁ (i) vs LaL BA ΤΣ erai (3 ;u ρῶς — b iu —— M EDI «-υ..... IHIIOIZ Strophae e MA ais. FUSE DS d es ΤᾺ NA ur e Sena, ape ΟΝ Kd s. ———. M —— -π3ὠἠῳ--- Epodi uM uas SCIL NBE TRIS diiit iie ARUM, "Aumveuua ceuvóv ᾿Αλφεοῦ, κλεινᾶν Cupakoccüv θάλος Ὀρτυγία, δέμνιον ᾿Αρτέμιδος, Str vv 1. 2 coniungebat Ahrens (cf v 37). Ep v 1 God Hermann ετρ. a^ cum ap Heyn1798 ordine 'dactylico' claudi iussisset, Boeckhium secutus est 1817; idem propter diseresin ante creticum constanter observatam et syllabam ancipitem 69 (v etiam 51) admissam 'asynartetorum" luculen- tum hoc esse exemplum censuit; de versu monometro admittendo cogi- lavit iam Ty Mommsen; cf e *dactyloepitrr' δωρήςεται O VII, ἄμμε πότ- uoc N VI, e iambis αἰῶνος P V, ex aeolicis Ἕν ἂν quoque Boeckhii versum dispescui cil O VIII str 5/6, v N Vl Alterum VIII str 3/4; quar- tum ell O VIII str 5. 6. 7; v nott metr O III. In octo versiculos epodum diremit Ed Boehmer; poterat in decem. : Poetae lyr. graec.* I.1. ed. Schroeder. 914 | PINDARI CARMINA Δάλου καειγνήτα, ςέθεν ἁδυεπής ὅ ὕμνος ὁρμᾶται θέμεν δ αἷνον ἀελλοπόδων μέγαν ἵππων, Ζηνὸς Αἰτναίου χάριν" ἅρμα δ᾽ ὀτρύνει Χρομίου Νεμέα τ᾽ ἔργμαειν νικαφόροις ἐγκώμιον ζεῦξαι μέλος. 10 ἀντ. α΄ ἀρχαὶ δὲ βέβληνται θεῶν κείνου εὑν ἀνδρὸς δαιμονίαις ἀρεταῖς. 10 ἔετι δ᾽ ἐν εὐτυχίᾳ πανδοξίας ἄκρον" μεγάλων δ᾽ ἀέθλων Μοῖςα μεμνᾶςθαι φιλεῖ. 15 cmeipé vuv ἀγλαΐαν τινὰ vácu, τὰν Ὀλύμπου becmórac Ζεὺς ἔδωκεν Φερςεεφόνᾳ, xaréveu- cév τέ οἱ χαίταις, ἀριςτεύοιςαν εὐκάρπου χθονός 90 ἐπ. α΄ 16 (ικελίαν πίειραν ὀρθώςειν κορυφαῖς πολίων : 10» ἀφνεαῖς" dace δὲ Κρονίων 16^ πολέμου μναςτῆρά oi χαλκεντέος λαὸν ἵππαιχμον, θαμὰ δὴ καὶ Ὀλυμπιάδων φύλ- 26 λοις ἐλαιᾶν xpucéoic μειχθέντα. πολλῶν ἐπέβαν 180 καιρὸν οὐ ψεύδει βαλών᾽ ! cp. β΄ Écray δ᾽ ἐπ᾽ αὐλείαις θύραις, : 20 ἀνδρὸς φιλοξείνου καλὰ μελπόμενος, 80 ἔνθα μοι ἁρμόδιιν i δεῖπνον κεκόςμηται, θαμὰ δ᾽ ἀλλοδαπῶν 7 θ᾽ ἕρμαειν͵ B, θ᾽ ἕργμαςειν rell; prll II! 8 θεῷ Dawes misc er 56, ἐκ θεῶν c paraphr Mingarelli ap Heyn, 'orsa deorum, tanquam fun- damenta, iacta "e m Ne n wg eame τὐηβ τς μεγί- «τῶν rell e parap eipe libri, νῦν ἐγεῖρ᾽ transp Tricl, creipe e paraphr (ubi εἰγεῖρε B) Beck 14 χαίτας V 16 χαλκεντέος boni libri (etiam .B, qui ante terminationem -oc quid voluerit prae correctio- nibus obscurum) et Eust prooem c 16 (p 11, 20 Ab), χαλκέντεον XYZ c Mosch 17 θ᾽ ἅμα δὴ v 1 schol?, Tricl; θάμα (id quod ne Bergkius quidem voluerat) Leutsch ind Gott 1865, 4 xpucéowa vett, corr Tricl 20 κλέα Bergk; cf καλὰ φράςεαι O XIII 11 ΠῚ θ᾽ ἅμα δ᾽ Hartung plau- .dente Rauchensteinio Jahrbb class Phil 1858, 389, θάμα δ᾽ ἐχθοδοπῶν᾽ Bergk; de θαμά prll II?* NEMEA I 215 οὐκ ἀπείρατοι δόμοι éyri* λέλογχε δὲ μεμφομένοις ἐελοὺς ὕδωρ καπνῷ φέρειν 35 οὔ ἀντίον. τέχναι δ᾽ ἑτέρων ἕτεραι" χρὴ δ᾽ ἐν εὐθείαις ὁδοῖς creí(yovra μάρναςθαι qui. ἀντ. β΄ πράςςει γὰρ ἔργῳ μὲν cOÉvoc, βουλαῖει δὲ φρήν, éccóuevov προϊδεῖν , 40 ευγγενὲς οἷς ἕπεται. (os ᾿Αγηςιδάμου παῖ, céo δ᾽ ἀμφὶ τρόπῳ 80 τῶν τε καὶ τῶν χρήειες. οὐκ ἔραμαι πολὺν ἐν μεγάρῳ πλοῦτον κατακρύψαις ἔχειν, 46 ἀλλ᾽ ἐόντων εὖ τε παθεῖν καὶ ἀκοῦ- cat φίλοις ἐξαρκέων. κοιναὶ yàp ἔρχοντ᾽ ἐλπίδες p ἐπ. β΄ πολυπόνων ἀνδρῶν. ἐγὼ δ᾽ 'HpaxAéoc ἀντέχομαι jJ 33^ προφρόνως | ἐν κορυφαῖς ἀρετᾶν 34» μεγάλαις, ἀρχαῖον ὀτρύνων λόγον, 924 μεμφομένοις libri et scholl; fuisse tamen qui μεμφόμενοι legerent ex scholl 30, 9—11 Ab collegerunt Ahrens Philol XVI 55 et Horn de Ari- starehi studd P 53 r. ἐελὸς libri, ἐςλοὺς Aristarchus, ἐςλὼς schol 30, 9 cod B; ἐελός γ᾽ (scil λέλογχε) e Pauwio Rauchenstein comm 1 20 xamvóv XYZ e Mosch (abusi f antiptosi scholl vett 30,5. 14). Lectionem iraditam ἐςλὸς propter metrum quidem (cl append metr $ retinere haud scio an liceret, si aut de acc plur -oc constaret apud Pindarum (prll II*5) aut, ὁ éckóc λέλογχεν, τοῖς μεμφομένοις αὑτὸν, ὥςπερ ὕδωρ καπνῷ ἐπιφέρειν — e 8choll Non-Aristarcheis vel Didymeis ($25. 4, p 30, 6. 11 Àb); quae interpretatio placuit Rauchensteinio 1 1, displicuit recte Mommseno Rh Mu. 1846, 555. Similiter λέλογχεν ὁ xp. cetera quidem (reposito écÀobc) varie iungentes Hermann Dissen Matthiae (verm Schr 97, prob Bergk. Aristarchum sequi praestabit: λέλογχε xal ὑπο- κείμενόν ἐςτιν, olov ἀκολουθεῖ κτλ. (cll N II 6—10), sive cum Aristarcho κἀὶ cgevvóvai (καταςβ. codd) perrexeris (*gloriam bonorum minuere stu- dent Horn 1 1) sive cum aliis ($ 1. 6) intellexeris οὐκ ἀνύουειν (velut *mehren Rauch statt lóschen Gluth* ''y Mommsen 1846, *quemadmodum .fumus aqua infusa augescit, sic maledicentia bonorum laudes altius evehuntur' Feine diss philoll Ien II 298). Locutionis origo non minus obseura quam cróOua mepiccà P H 90. Aliena velut acute illud de fumi quibusdam cum invidorum vanitate similitudinibus dictum (Plut fr 23, 2) aut fumi vilitatem proverbiis celebratam admiscere nihil attinet, id quod Christ perspexit 5 ἠθείαις D; prll II?5 — 27 προιδεῖν --- ἕπεται primus . coniunxit Stephanus, nam schol 32, 15, ad quem provocat Ty Mommsen, βουλαῖει --- ἕπεται iungere videtur; 'quibus ingenitum est, eorum agit fortitudo in rebus, in deliberationibus mens provida futuri' Rauchenstein comm 121 probantibus non paucis — 29 ἀγηειδ. libri 81 ἔραςαι Min- gareli; οὗ ad P XI 54 -ψας vett, corr Tricl ; 18" 210 . PINDARI CARMINA 35 ὡς, ἐπεὶ «πλάγχνων ὕπο ματέρος αὐτίκα θαη- i τὰν ἐς αἴγλαν παῖς Διός δῦ ὠδῖνα φεύγων διδύμῳ ij 36b cüv kact[vrru μόλεν, ὥς τ᾽ οὐ λαθὼν xpucóOpovov Ἥραν κροκωτὸν «πάργανον ἐγκατέβα, ἀλλὰ θεῶν βαείλεα 40 cmepx0eica θυμῷ πέμπε δράκοντας ἄφαρ. 60 τοὶ μὲν οἰχθειςεᾶν πυλᾶν ἐς θαλάμου μυχὸν εὐρὺν ἔβαν, τέκνοιειν ὠκείας γνάθους ἀμφελίξαςεθαι μεμαῶτες" ὁ δ᾽ ὀρ- θὸν μὲν ἄντεινεν κάρα, πειρᾶτο δὲ πρῶτον μάχας, 65 . ἄντ. v' óiccaici δοιοὺς αὐχένων | 45 μάρψαις ἀφύκτοις χερεὶν ἑαῖς ógiac. ἀγχομένοις δὲ χρόνος ψυχὰς ἀπέπνευςεν μελέων ἀφάτων. το 865—847 ὡς ἐπεὶ --- ὥς τ᾽ οὐ libri; si non ἐπεί, at tamen τε exprimit paraphr (καὶ ὅπως ad 58); ὡς dpa — ὥς τ᾽ οὐ Hermann ap Heyn 1798 (recep Boeckh), *non ausim mutare ἐπεί᾽ magna cum dubitatione 37 οὔτοι praponqs Hermann ap Heyn 1817, servato ἐπεί del τ᾽ Boeckh? Schr V 387), falsae cuidam scholl lectioni (ad 58 ὅπως] ὅπερ D" eck) emendationes superstruebant Kayser lectt P 68, idem Wiener Jahrb Litt 105, 1844, 111, Rauchenstein comm Pindd I 21, ὡς ἐπεὶ — ὦπ᾽ οὐ À. xpucoOpóvot' Ἥρας (cf metr) Ahrens Philol] XVI 56, τοῦδ᾽ ὅπᾳ --- ὥς τ᾽ οὐ d Mommsen, pro apodosi vv 41 88 (rol μέν) accepit (ὥς τε — ἐπεί. T€) Bücheler ap Ed Boehmer. Ego quam plerique probaverunt (in quibus Bergk) lectionem Boeckhianam? maxime reformido coniunctionum epa- nalepsin (velut ὅκως, ἐπεὰν — ἔλθω ἐκεῖ, ὡς Her I 209. extr, ὡς, €i — ἀπο- λοῦνται, ὅτι Xen Cyrop V 8,30) Pindari sermone dignam esse negans; anacoluthon statuo, ut ad ἐπεὶ — μόλεν apodosin velut θαῦμα ἦν haustam - esse dicam, nisi forte de ellipsi quadam minus usitat& cogitare audes cll comparationum formulis ὡς ὅτε doc εἰ simm 88 εἰς vett, corr Byz 88 éyxoréfav (ex -à ortum) UV; écxarégo? Bergk 89 βαείλεια vett, ga- εἰλεῖα Tricl, βαειλίς Er Schmid, βαςίλη (coll Hesych) Pauw, prob eum El- len&tio (Lex Soph) Bergk, βαείλεα Heyne (recepi c Bergkio), Baciéa Boeckh, βαςιλᾶ (βαείλα) Buttmann ausf gr Gr? Π 426 n, Lobeck path proll 42; cf, P IV 5 et prll II** 48 ἄντεινε B!UV, ávérewe BD, corr Byz 4 μάρ- ψαις B, -yac rell ἀφύκτως e paraphr (ἀφύκτως κατεῖχεν) Bergk cll πλήξας ἀφύκτως Lycophr 498; trad lectionem cll ἐν βρόχοις μάρψας ἀφύ- κτοῖς Lycophr 310 et ἐν ἀφύκτοιςι χερῶν εἷλε θεὰ δεςμοῖς Eur Ale 984 defendit Wilh Schulze qu epp 290 46 xpóuoc Maur Schmidt .Rhein Mus IV, 1846, 462 (plaudente Buryo propter Xpopíoc), ἄτρομος (ἀπέπνευ-. ςεν — ἀπέπνιξεν)} Bergk; 'diuturnitas' bene iam Er Schmid. »Ὡ ΡΥ eU NEMEA I 271 ἐκ δ᾽ ἄρ᾽ ἄτλατον δέος πλᾶξε γυναῖκας, ὅςαι τύχον ᾿Αλκμάνας ἀρήτοιςαι λέχει" 60 καὶ γὰρ αὐτὰ ποςεὶν ἄπεπλος ὀρού- coic' ἀπὸ ετρωμνᾶς ὅμως ἄμυνεν ὕβριν κνωδάλων. 75 ἐπ. τ΄ ταχὺ δὲ Καδμείων ἀγοὶ χαλκέοις εὑν ὅπλοις ἔδραμον j 51» ἀθρόοι, ἐν χερὶ δ᾽ "Augtrpóuv: $2» κολεοῦ τΤυμνὸν τινάςεων (gpácravov» 80 ἵκετ᾽, ὀξείαις ἀνίαιει τυπείς. τὸ γὰρ οἰκεῖ- ον πιέζει πάνθ᾽ ὁμῶς" εὐθὺς δ᾽ ἀπήμων κραδία 54» κᾶδος ἀμφ᾽ ἀλλότριον. ctp. δ΄ 55 écra δὲ θάμβει δυςφόρῳ 8ὅ τερπνῷ τε μειχθείς. εἶδε γὰρ ἐκνόμιον λῆμά τε καὶ δύναμιν υἱοῦ“ παλίτγλωςςον δέ οἱ ἀθάνατοι ἀττέλων ῥῆςιν θέςαν. 60 τείτονα δ᾽ ἐκκάλεςεν Διὸς ὑψίςτου προφάταν ἔξοχον, 90 48 βέλος Vac Mosch (cf μελ. v 47 et Ty Momimsen ad N III 18), quae lectio permultis fraudi fuit; ἄπλατον xypéoc? Bergk 49 ἀλκμήνας hbri ὄὅ0 παιείν, ἄπεπλος Bergk* — ópoócac' UV. ὁμῶς libri, vet pa- raphr non exprimit, ὁμοίως τῷ Ἡρακλεῖ Tricl, *mit ihnen? (una cum ser- vis) et ἄμυνεν 'suchte zw entrinnen! (Friederichs Pindd St 60, *wie Herakles Boehmer, ὅμως Diepaagus (Hermann ap Heyn, Bergk) B1 cóv ὅπλοις ἀθρόοι ἔδραμον Tricl hia. * admisso, quem ut removeret, ἀθρόοι c. ὅπλ. ἔδρ. Hermann ap Heyn 1798 (v nott metr); Ébp. c. ὅπλ. á0p. Bergk, non male 52 xepci ἐν χερί 1'? Bergk φάςτανον om vett, add Mosch, scholl velt 77—81 in nostris quidem libris interciderunt (ut infra scholl 108 in BD, 111. 112 in BD V), ξίφος éxriváccuv Tricl | 58 πάνθ᾽ libri et pa- raphr, item (πάνθ᾽ et πᾶν θ᾽) schol Eur Med 1196, *màv Pachymeres decl Xl p 224 ed Boissonade, aique ita legunt Gregor Nazianz epist 194 et orat 3, item (Gregor presb in vita Nazianzeni p 2, quos locos adscripsit Boiss, sed schol ad Gregor Naz or p 61: ἐν τῇ μιᾷ τοίνυν τῶν νικῶν (ser ἐν τῇ α΄ τῶν Νεμεονικῶν) ἐκεῖνό qnav, ὅτι τὸ οἰκεῖον Éxacrov πιέζει κακόν, ὅ écri πάντα ἄνθρωπον τὸ ἴδιον ὧν, κακόν, testatur πάντα, adhi- bito Pindaricorum carminum exemplo. Adde Pausan X 232, 9 Tl(vbapoc ..Távra τινὰ ὑπὸ κακῶν οἰκείων ἔφη πιέζεςθαι, ἐπὶ δὲ ἀλλοτρίοις κήδεςιν ἀπήμαντον εἶναι.᾽ Bergk B4 καρδία libri, corr Er Schmid; cf XI 10, Aesch Prom 881, s t 181 88 maAiyAuccov V δέ οἵ 8ol TU 60 éxxáAecav BD, ἐκάλεςαν rell vett, éxxdAecev Tricl c paraphr (ubi -cav U solus ut "woher plur num male retin Ty Mommsen, δὴ κάλεςεν (cl Theocr 24, 64)- Berg. 218 PINDARI CARMINA ὀρθόμαντιν Teipecíav* ὁ δὲ οἷ φράζε καὶ παντὶ ςτρατῷ, ποίαις ὁμιλήςει τύχαις. , ἀντ. δ΄ ὅςεους μὲν ἐν χέρεῳ κτανών, 95 Óccouc δὲ πόντῳ θῆρας dibpobíkac, καί τινα cüv πλαγίῳ 65 ἀνδρῶν κόρῳ ετείχοντα τὸν ἐχθρότατον φᾶςέ viv T δώςειν μόρον. καὶ γὰρ ὅταν θεοὶ ἐν πεδίῳ Φλέγρας Γιγάντεςειν μάχαν 100 ἀντιάζωςειν, βελέων ὑπὸ ῥι- παῖει κείνου φαιδίμαν γαίᾳ πεφύρςεεθαι κόμαν ἐπ. δ΄ ἔνεπεν᾽ αὐτὸν μὰν ἐν εἰρήνᾳ τὸν ἅπαντα χρόνον 10ὅ 61 δὲ οἵ V (ut Boeckh edidit), δέ οἱ rell 68 δ᾽ ἐν libri, corr Er Schmid dibpobikac] cf ἄιδροι" ἀίδριες Ἴων Τεύκρῳ (fr 34 Nauck?) He- sych 68 ἀνδρῶν γιγάντων intellego; cf τὸν πολεμιςτὰν ᾿Αλκυονῆ IV 27, τὸν βουβόταν 'AAx. I VI 82, Welcker gr Gótterl 1788 — 68—66 In lectione tradita καί τινα... creiyovra τὸν ἐχθρότατον qücé νιν δώςειν μόρον, quam confirmant scholl, et artic τόν offensioni fuit viris doctis et verbum διύςειν c dupl aec coniunctum. dique accusativos quidem iuebantur Aug Matthiae verm Schrr 97 et Ern Friese de cas sing ap P usu 28$, ille τινὰ cre(yovra ex antecedd κτανιύν subaudiens, hic verba μόρον διδόναι audacius paullo ad sensum constructa esse ratus; τῷ ἐχθρο- τἀτῴ ... μόρῳ Beck (recep Christ), pácév iv (scil Nessum Herculi) Her- mann ap Heyn 1798, φᾶςε iv Boeckh!, φᾶςέ ἵν Hermann ap Heyn 1817, ποτ᾽ éy0pórarov ..'. μόρῳ Dissen (μόρῳ recep Boeckh?, kl Schrr V 887), πανεχθροτάτῳ ... μόρῳ Kayser lectt P 68, καί τινι... cre(yovri? Bergk? (Hermann ap Heyn), νόῳ cteíyov0' ὁδὸν ἐχθροτάταν.... μόρῳ ^ πώςειν (— παύςειν) Ahrens Philo] XVI 56, γεύςειν) Ty Mommsen, cov πλαγίῳ (adv) ἀνδρῶν πόρον crelyovra ... μόρῳ Bergk?, dióp., (vulgo plenius distinguebant) καὶ τίνα... cre(yovra. τὸν Mezger P Siegesl 108 (sim, sed καί τινα Bücheler ap Ed Boehmer), dibp., κεῖ τινα εὑν πλαγίῳ (v supra) ἀνδρῶν xupoi cr. τὸν Bergk*, (F)ubcetv πόρον Wilamowitz Herm 14, 171, θῆρας. dibpob(kav καΐ τινα c. πλ. ἀνδρῶν χ᾽ ὁρῷ crelyovra, τὸν ἐχθροτάτῳ φ. v. 5. μόρῳ Jurenka Wiener St XV, 14 plaudente Haeberlino. Aut fallor aut optime restituo &ACEAICTOQCEIN. De articulo cf Zwác ἄωτον . .. τὸν ἄλπνιςτον I V 12. "Tiresias igitur non perituros modo dicit su- perbos homines (ut θῆρας 62), sed quanto quisque fastidiosior incesserit, tanto infestiore eos fato perituros esse(ueréupov κλαςεθῆναι Apollod II 115 W, φαιδίμαν vaíg πεφύρεεςθαι κόμαν infra v 68), τὰ πρὶν bé πελώρια vOv óicroi. Infinitivi autem subiectum hoc quidem loco elegantius subaudiri (ex ὁμιλήςει οὐ κτανών, cll infra 67—68 c Erdmanno P us synt 77) quam addi patet, praesertim in vaticinio 68 ἀντιάζωειν] eic μάχην cuvámru- «av paraphr, àvrió£wav? Bergk?-* ταῖαν D solus πεφυρήςεςθαι UV (ευμφυρήςεςεθαι paraphr); coe φύρεεεθαι (sive cpt malis) Bergk; v supra 9 ἔννεπεν vett, corr Byz μὰν BD, μὲν BiDITUV (690) ἐν add Hermann ap Heyn, κἀν Ty Mommsen?, τὸν ἅπ.-χρόν. et καμάτων "τ ΠΡ ΟΣ οτος ΤΎΤΌΌΝΝ NEMEA I 919 695 (év» εχερῷ 70 fjcuxíav καμάτων 70» μεγάλων ποινὰν λαχόντ᾽ ἐξαίρετον ὀλβίοις ἐν δώμαςει, δεξάμενον θαλερὰν Ἥ- 110 βαν ἄκοιτιν καὶ γάμον δαίςαντα πὰρ Ai Κρονίδᾳ, 72» ςεμνὸν αἰνήςειν νόμον. μεγάλων traiecit Boeckh; prllII*. ^ Pro cyepdj est cyeiv in duobus apo- graphis cod V, unde fuerunt qui cyeiv ἀεί, cyncéuev, Eewíav conicerent 11 ante ὀλβ. ἐν δώμ. dist Boeckh Bergk? 72 bii libri, Ai Boeckh (Bergk?) cf ad O XIII 106 πὰρ A. Kpov. c antecedd MEE paraphr (prob Bergk?, item νόμον pro subiecto accipiens Bücheler ap Ed Boehmer) αἰνήςει .B δόμον BDTU, γάμον VBre, NOMON (quod modo νόμον, modo νομόν [biavéunav] — scholl (cf Ty Mommsen scholl Germ VII; νόμον Pauw (idem cl P II 43 Ty Mommsen), ἕδος PRA πότμον Kayser Heidelb Jahrbb Lit 1868, 45, croOpóv (cll I VII 45, O X 92) Bergk* ΤΙΜΟΔΗΜΩΙ AXAPNEI ΠΑΓΚΡΑΤΊΑΣΤΗΙ Ὁ ὐου ξυ NM, Pii jus. V 3d Went ὰ ὅσ VR Se ὁ itid o e NA KE ade A CET dbiield A eie ia [v] LSU EU QEISNR V RS SIS. ig SES ERPUAQENGU UL WARE Past ———w—-M δι M. ὡς APP Mz AID Ὅθεν περ xoi Ὁμηρίδαι ῥαπτῶν ἐπέων τὰ πόλλ᾽ ἀοιδοί ἄρχονται, Διὸς ἐκ προοιμίου καὶ ὅδ᾽ ἀνήρ καταβολὰν ἱερῶν ἀγώ- b vuv νικαφορίας δέδεκται πρῶτον Nepeatou 5 ἐν πολυύμνήτῳψ Διὸς ἄλεει. cip. β΄ ὀφείλει δ᾽ ἔτι, πατρίαν εἴπερ καθ᾽ ὁδόν νιν εὐθυπομπός 10 αἰὼν ταῖς μεγάλαις δέδωκε κόςμον ᾿Αθάναις, θαμὰ μὲν Ἰεθμιάδων δρέπε- | εθαι κάλλιςτον ἄωτον ἐν TTuOíoicí τε νικᾶν — 15 '29 ταπόλλ᾽ Bergk c Boeckhio ἀοιδᾷ male schol I IV 63 (413, 8 Ab), placuit Leutschio ind Gotting 1865, 8 4 iepàv vett (antiquitus mana- vit ex καταβολάν, eb ἱερὰν mavult Bury) corr Er Schmid e paraphr; de ἀγών. nominis genere cl ἡ αἰών dubitat Ty Mommsen πρῶτα Tricl, πρώταν Heyne prob Boeckhio; cf ad P IX 41 6 δ᾽ & Aristarchum legisse Ty Mommsen perspexit, δέ τι .B.D (c Byz) πατρώαν V* (recepit Mosch; cf N IX 14) 4 καθ᾽ ὁδόν νιν V, καθ᾽ óbóviv D, κάθοδόν νιν BT«U εὐθυπομπός V, εὐθύπομπος BTU, εὐθύποντος D, εὐθυπεμπής apogrr cod V, εὐθυπομπής Mosch; de ἠθύπομπος schol D prll II*5 9 θαμὰ libri, ἅμα Hartung, θάμα Bergk ἄωτον νικᾶν primus iunxit - Mezger, vulgo νικᾶν infin esse volunt c scholl P TOT PP ANAL TENEBAT ὙΨ Ψ ὙΥΥΥἊ T TT CR ΡΥ Ύ UR S.T Hn NEMEA .II 281 10 Τιμονόου παῖδ᾽. ἔςτι δ᾽ ἐοικός erp. τ΄ ὀρειᾶν γε ΤΤελειάδων μὴ τηλόθεν ᾿θαρίωνα γεῖςεθαι. | xoi μὰν à (ζαλαμίς ve θρέψαι φῶτα μαχατάν 20 δυνατός. ἐν Tpoiq μὲν Ἕ- xrup Αἴαντος ἄειςεν᾽ ὦ Τιμόδαμε, c& δ᾽ ἀλκά 16 παγκρατίου τλάθυμος ἀέξει. | crp. δ΄ ᾿Αχάρναι δὲ παλαίφατον 25 εὐάνορες᾽ Óócca δ᾽ ἀμφ᾽ ἀέθλοις, Τιμοδαμίδαι ἐξοχώτατοι προλέγονται. παρὰ μὲν ὑψιμέδοντι Παρ- γαςςᾧ Téccapac ἐξ ἀέθλων νίκας ἐκόμιξαν, 80 40 ἀλλὰ Κορινθίων ὑπὸ φωτῶν crp. € ἐν ἐςλοῦ Πέλοπος πτυχαῖς 10 Post παῖδ(α) distinxisse Aristarchum statuit Horn de Arist st P 56; παῖς scil ὀφείλει invitis Aristarcho et Hermanno ap Heyn 1817 Hartung ἔτι δ᾽ (T?) UXZ Mosch 11 θερειᾶν Crates, quem refutaverunf Alexandrr Y€] τε vitio schol N I3 (19, 10 Ab), Bergk confert schol h 1 (λείπει γὰρ τὸ νικᾶν αὐτὸν "i Fe (*eum ut Orionem?)? Bergk* 12 ὀαρίων(α) Ath XI 490f codd 47), Eust Od ε 1585, 50 (cf Phil Buttmann Abh Berl d 1826, 56, Aug Nauck Mél gr-rom III, 1871, 234), djápiwva schol N I 8 cod V (cf Athenaei codd dett), ὡρίωνα U et scholl h 1 passim, ὠαρίων(α) vulgo (retin Bergk) ἀνεῖςθαι .B.D (c Ath cod 4), defendebant tanquam áv-eicóat Ty Mommsen schol Germ VIII (non item in edd), tan- quam ó[va]-veic6o: (cf prll II^?) Bergk *:*, νεῖςθαι ΤΟΥ, confirmat paraphr πορεύεεθαι exponens 54, 4 Ab; c eiiam Eust lc νεῖεθαι ἢ κεῖςθαι c lectione tradita αἰθέρι κεῖςθε Ath 4919 14 rpoía Er Schmid c libris, Τρῶϊα Boeckh? (kl Schr V 303); pr!l II*5 μὲν [T]U c Tricl, μὰν rell vett (TU?) &xoucev.libri, ἤκουςε T'V! 65, 12, ΤΊ 66, 4, ἤςθετο τῇ πείρᾳ, ὡς καὶ Ὅμηρος’ Tol bé πληγῆς ἀΐοντες schol 66, 4 Ab; ἐτγεύςατ᾽ Hecker Philo] V 447 (praeeunte Aug Matthiae), émóic Bergk, ἄειςεν Wilh Schulze qu epp 357 (cf eundem KZ 29, 253; a 352, Hes opp 213; in Cyrilli gl áeíboev: dxoucev ft scribendum (ewov: dxoucov — ades animo) τιμόδημε libri; prll II*.— cà TUV 15 παγκράτιον XZae - Mosch θυμὸς D 16 àyopvol B.DecB!D!, ἀχάρναι TUV. Herodn I 327, 25 1, παλαίφατοι manifesto errore (c uno de Moschopp) schol 67, 3 Ab (placuit Boeckhio Bergkio!'-? al. 18 τιμοδημ. libri 19 πὰρ. μὲν velt, rà μὲν XYZ Mosch, unde τὰ μὲν &v? Bergk'*? c Pauwio, παρὰ μὲν corr Tricl παρναςτῷ Mosch, quod edere solent; prll II** 91 πύλαις Bergk?-* c Heckero Philol y 511, quod cll O IX 86, XIII 5, N X 27, Bacchyl fr 7 (— schol I IL 19 [386, 8 Ab]) reposuit Christ; at cf Ἰεθμοῦ βᾶςςαι I III 11, Ἴεθμιον νάπος VIII 63, Κορίνθου μυχοί N X 42. Quid Pelopi eum lsthmo, nisi aut de Neptuni amore aut de Pelopis 982 PINDARI CARMINA ᾿ ὀκτὼ ετεφάνοις ἔμειχθεν ἤδη᾽ | ἑπτὰ δ᾽ ἐν Νεμέᾳ — τὰ δ᾽ οἴκοι uáccov' ἀριθμοῦ --- 35 Διὸς ἀγῶνι. τόν, ὦ πολῖ- ται, κωμάξατε Τιμοδάμῳ εὺὑν εὐκλέϊ vócrur 96 ἁδυμελεῖ δ᾽ ἐξάρχετε φωνᾷ. 40 cum Oenomao certamine (Ἰςθμοῖ δὲ τὸ τέρμα schol Ap Rh A 752) cogi- iaveris, obscurum. Male ἐν (τῇ) lTeAomovvüicw paraphr 28 uàccov ΤΟΥ͂ Mosch, ἀριθμῷ (ω) DTYBsUs: 94 Διὸς ἀγῶνι ad Nemeam refe- rendum esse vidit Christ; cf O VIII 28, P X 45, Soph Ai 52, Lobeck ad Soph Ai 475, Διὸς ἀγῶνά vuv Rauchenstein Philol?28, 1868, 171, ἀριθμοῦ. Διὸς ἀγῶνι τόδ᾽ frustra ad scholl provocans Bergk* Τιμοδήμῳ(ω) libri cum scholl nam Tiuob. cóv iunxisse paraphr! certe manifestum; Τιμο- δήμου (in libro Tricl [α΄ Momms] suprascr) dubitanter quod proposuerat . Bergk * *, recepit Christ?, vulgo nunc dativum retinent Hermanno ob- .Secuti, cum antea -μὼ vulgatum fuerit auctore Calliergo εὐκλεεῖ libri, corr Calliergus APIZTOKAEIAHI ΑΙΓΙΝΗΤΗΙ ΠΑΓΚΡΑΤΊΑΣΤΗΙ c Strophae ἀν a i e SPA a ALD iU AJ ILLU IL. vu .M. MAJ LS AU LL Ls — Vwwu.M. edu οὐ IM pu s yu υυυ--οὐ. 5... 5 5 VE J Us LEN SCIES uio tds e ir S Mee ΤΑΣ an vv geb $1 Meli rg am "genie; ue y e Ὁ Epodi iso. v RE v ub idi. ὦ sla v afit a υνυυ.-.-υ- ν. μώμυ ἀπ ul. Luv. νου LESE Ὁ TUE τ Ἢ ΣΈ τας HA "3 IUE) —99—V—wu Ue —vu—vwu— -ὐἰ Ὁ ὅυυ-.-υν.-..-ν... IU UO νι. NUR -. " Ὦ πότνια Moico, μᾶτερ óperépa, λίεςομαι, τὰν πολυξέναν ἐν ἱερομηνίᾳ Νεμεάδι ἵκεο Δωρίδα vácov Αἴγιναν᾽ ὕδατι γάρ 5 μένοντ᾽ ἐπ᾿ ᾿Αςωπίῳψ puelirapóuv τέκτονες 5 κώμων νεανίαι, ςέθεν ὄπα μαιόμενοι. διψῇ δὲ πρᾶγος ἄλλο μὲν ἄλλου, | 10 ἀεθλονικία δὲ μάλιςτ᾽ ἀοιδὰν φιλεῖ, 1 ὦ DB,om BV . 2 πολυξείναν vett, corr Mosch 6 πρῶτος D (ie cod Laur 32, 52 manus altera paullo neglegentior, cuius errores enotare vix quidquam attinet) 4 ἀθλ. Mosch ἀεθλονεικία V — ἀεθλο- νικίας (scil rpàyoc) Tricl, explosit Hermann ap Heyn 284 PINDARI CARMINA crepávuv ἀρετᾶν τε δεξιωτάταν ómnabóv: fer ἀντ. α΄. τᾶς ἀφθονίαν ὄπαζε μήτιος ἁμᾶς dmo: 15 10 ἄρχε δ᾽, οὐρανοῦ πολυνεφέλᾳ xpéovri θύγατερ, δόκιμον Üuvov: ἐγὼ δὲ κείνων τέ νιν ὀάροις λύρᾳ τε κοινάςομαι. χαρίεντα δ᾽ ἕξει πόνον 20 χώρας ἄγαλμα, Μυρμιδόνες ἵνα πρότεροι Üxncav, ὧν παλαίφατον T ἀγοράν 15 οὐκ ἐλεγχέεςςειν ᾿Αριςτοκλείδας τεάν ᾿9ὅ ἐμίανε κατ᾽ aicav ἐν περιςθενεῖδ μαλαχθείς ἐπ. α΄ παγκρατίου «τόλῳ᾽ καματωδέων δὲ πλαγᾶν 8 ἀρετάν '΄ 9 ἁμᾶς B, ἀμᾶς V (Bergk), ἀκᾶς Ὁ (ο[6) 10 οὐρανῷ ΒΡ (và B! c schol Eur Hec 685 Ddf), ovstb Vc (i e οὐρανὼ suprascr οὐρανα [e suprascr οὐρανία coni Bergk; an e suprascr οὐρανοῦ — schol Vat?], πολυνεφέλα libri, -λᾷ Ald; Op. moÀuv. kp. dativos esse voluit ἃ θύ- Yarep pendentes Aristarchus, οὐρανοῦ πολυνεφέλᾳ xpéovri Didymus (?), nisi forte οὐρανῶ praeoptavit c schol Vat (αἰολικῶς ἀντὶ τοῦ οὐρανοῦ); πολυνεφέλου οὐρανοῦ ga paraphr B, quod gacíAeia exprimunt o Calliergo et (cod D; de V non constat), unde κρεοντί (Scaliger Valekenario plau- dente; 'non intelligo! Hermann ap Heyn) fuerunt qui pro vocativo acci- perent, xpéoica? Bergk?. Aristarchea lectione recepta οὐρανῷ dativum loei esse voluit Hermann opp 1 255 (prob Ty Mommsen), οὐρανοῦ πολυ- νεφέλα (c paraphr?) maluit Boeckh, ἄρχε κρέοντι iungebat Dissen, Obpavot (2 Οὐρανία), πολυνεφέλᾳ xp. Bergk; probato genetivo οὐρανοῦ (quem ad dativum πόλυνεφέλᾳ assimilasse librarii videntur) epitheton πολυνεφέλας cum κρέοντι quam cum οὐρανοῦ genns us multo praestat; prll Π|΄99 οὐ adNV6 11 δ᾽ ἐκείνων libri, corr Boeckh μιν libri; prll II"? 12 κοινώςομαι libri, κοινάτομαι Boeckh, κοίν᾽ ἀείςομαι Bergk ἕξεις Hey- nio praeeunte Rauchenstein comm 1 22 et Phil 250 4 ἀγορὰν quod est in libris (retinuit Bergk) metro repugnat; nam Alcaici versus syn- copati paenultimam dissolvi non minus inauditum fuisse necesse est quam v c Pherecratei quem vocant; at tueri videtur paraphr ἀγορὰν καὶ Cóvobov exponens. ἕδραν (quod languet post iva—4ükncoav) Kayser Wien Jahrbb 105, p. 108, ἀλκὰν (ex TT 157) vel ópuáv Rauchenstein Phil XIII 250, ὀργὰν Ed Boehmer p VIII; écuóv inserui memor quarum etiam schol ἃ 1 mentionem facit formicarum, quas παλαιφάτους fuisse Hesiodus auctor est ἃ schol laudatus (fr 100 Rz) Videtur enim vitium e glossa olim adscripta ortum esse: écuóc' ὄχλος, πλῆθος, cuvaOpoicuóc* κυρίως bé ἐπὶ μελιςςὧν gl Hesych, écuóc — 'cohors? epigr 985, 2 Kaib; cf μυρμήκων ἀγοράν et τοὺς παλαιοὺς μύθους τῶν Θετταλῶν Luc Iearomen 19 — 1ὅ ἐλέγχειςειν Vi (-xecav V5), ἐλεγχέεειν Vatt, corr Byz τεὰν (τεᾶν 2) vett, τὰν Tricl; ἐάν Pauw, recep (pro sua parte") Heyne, item (Fedv, cFeáv fuisse rati) Bergk (1878) et Onrist (1896!), véav Boissonade ap Schneidew; τεάν ad Messe ( KAeoüc ἐθελοίςας 88) referens testatur - paraphr, sed videntur antiquitus fuisse qui ἐάν legerent (κατὰ τὴν ἑαυτοῦ μερίδα κτὰ schol 81, 7 Ab) Cave offendas in verborum ocollo- catione contorta illa quidem, sed graeca νι δινν νν". BENE. σαν amd NEMEA III 285 ἄκος ὑγιηρὸν ἐν fa- θυπεδίῳ Νεμέᾳ τὸ καλλίνικον φέρει. 80 εἰ δ᾽ ἐὼν καλὸς ἔρδων τ᾽ ἐοικότα μορφᾷ 80 ἀνορέαις ὑπερτάταις ἐπέβα : παῖς 'Apicropéveoc, οὐκέτι πρότω - 8ῦ ἀβάταν ἅλα κιόνων ὕπερ Ἡρακλέος περᾶν εὐμαρές, ctp. β΄ ἥρως θεὸς ἃς ἔθηκε ναυτιλίας ἐςχάτας μάρτυρας xAutác: δάμαςε δὲ θῆρας ἐν πελάγεϊ 40 ὑπερόχους, ἰδίᾳ τ᾽ ἐρεύναςε τεναγέων 26 ῥοάς, ὁπᾷ πόμπιμον κατέβαινε vócrou τέλος, . καὶ γᾶν φράδαςε. θυμέ, τίνα πρὸς ἀλλοδαπάν 46 ἄκραν ἐμὸν πλόον παραμείβεαι; Αἰακῷ ce φαμὶ γένει τε Μοῖςαν φέρειν. ἕπεται δὲ λόγῳ δίκας ἄωτος, 'écÀóv oiveiv", 50 18 ἐν βαθυπεδίῳ (-(w) vett, ἐν βαθυπέδῳ apogr cod V, unde ἔν γε βαθυπέδῳ interpolavit Mosch probantibus plerisque, in quibus (codicis .B in scholl errore abusus) φέρειν scribens (τό γε φέρειν, i e φέρεςθαι, τὴν νίκην ἐν Νεμέᾳ τῶν πληγῶν ἄκος écri) Bergk, idem ἐν βαθυπετάλῳ coni (cl εὐφύλλου Νεμέας I VI 61). Adiectivi βαθυπέδιος forma singularis; sed cf etiam ἐπωνύμιος olkoópioc μεθομάρε(ι)ος ἀναβωλάκιος 19 εἰ δ᾽ ὧν libri εἰ δὲ ὧν schol N IX 109; corr Heyne ἔρδει ἐοικότα μορφᾷ, àvop. tum plene dist post 'Apicrop. male Herwerden Pindd 25, studd 46 20 ἀριςτοφάνευς V, -pávouc Vatt; prll II** οὐκέτι Tpócu schol N IX 109, περαιτέρω exponit paraphr (cf O IIl exir); oükéri προτέρω Hermann ap Heyn 21 ὑπὲρ libri et edd; fuisse aliquem video qui κιόνων (δια-) περᾶν, ὑπὲρ 'Hp. construeret 22—98 iunge et vavr. écy, et ἃς μάρτ. κλυτάς ut κλυτὰν ἀγγελίαν alia; ambigebant vett gramm, item in vocis xAvrác prosodia libri. *'Genetivi accusativos am- pe puleriores' Ty Mommsen .28 meyeav Hermann opp I 266, oeckh c apogr cod Vat, Tev&[eav (et vicissim πελαγέων 24)? Bergk? (recep Hartung, explosit Hecker Philol V 446) 24 ὑπέροχος vett, ὑπερόχως B* (δωρικῶς ἀντὶ τοῦ ὑπερόχους schol), ὑπερόχους Mosch; ef prll II'?, de ὑπερόχος, Ριδίᾳ ad P IX 28 — ibiq] οὐκέτι προςτάξαντος €ópucOéuc . .. διηρεύνηςεν (cl ἐξ αὐταγρεςίης Callim) paraphr, ἔνιοι T0. διά τ᾽ ἐρεύναςε (interpretatione διηρεύνηςεν temere abusus opinor) schol, cui errori emendationes superstruebant Hermann (opp I 266 et ap Heyn) et Boeckh; cmibíac τ᾽ ép. (μακρά) Maur Schmidt p XCVIII, éibvác τ᾽ ép.?: Bergk* (cll Hesych ἸΤηλὸς dibvóc et 'Aibvóv); ἰδίᾳ tuetur (ἀπ᾿ ἄλλων) "Leutsch ind Gott 1865/66 p 5, item (cl μόνος ἄνευ crpa- Ttüc 34) Bury, poeta ipse addito ómà ... τέλος 25 ὅπα libri, ὅπᾳ Ty Mommsen, ὁπᾷ Bergk (cf O X 10) 26 (ppáb)ace vett (-bnce Vac), item — ἐποίηςε) schol Vat, qpabàov: épunveüov Hesych; qpá- bacce Mosch nullo non probante. De notione verbi id moneo ἐρευνᾶςαι et φραδᾶςαι pro synonymis ἢ ] accipienda esse. — 27 παραμείβῃ(η) libri, corr Boeckh 29 ἐςλὸν BV: (ἐςλὸν αἰνεῖν ἀντὶ τοῦ ἐελοὺς (xol ἀγαθοὺς͵ 986 PINDARI CARMINA ἀντ. β΄ 80 οὐδ᾽ ἀλλοτρίων ἔρωτες ἀνδρὶ φέρειν κρέεςςονες᾽" οἴκοθεν μάτευε. ποτίφορον δὲ κόςμον ἔλαχες γλυκύ τι γαρυέμεν. παλαιαῖςει δ᾽ ἐν ἀρεταῖς 56 γέταθε Πηλεὺς ἄναξ, ὑπέραλλον aiyuàv ταμών᾽ ὃς κἰαολκὸν εἷλε μόνος ἄνευ ςτρατιᾶς, 85 καὶ ποντίαν Θέτιν κατέμαρψεν 60 ἐγκονητί. Λαομέδοντα δ᾽ εὐρυςθενής Τελαμὼν Ἰόλᾳ παραςτάτας ἐὼν ἔπερςεν᾽ ἐπ. β΄ καί ποτε χαλκότοξον ᾿Αμαζόνων μετ᾽ ἀλκάν 65 ἕπετό oi, οὐδὲ vív πο- τε φόβος ἀνδροδάμας ἔπαυςεν ἀκμὰν φρενῶν. . 40 ευγγενεῖ δέ τις εὐδοξίᾳ μέγα βρίθει. 70. ἐπαινεῖν scholV; cf etiam τὸν ἐςλὸν c» τοῖς ἀγαθοῖς paraphr I III 7 [11], φίλον c» τοὺς φίλους par P II 83 [155p ἐελὸς DV: (c apogrr) BUD! (τὸ ἐελὸς ἀντὶ τοῦ ἐελούς schol Vatt) Mosch; ambigua igitur et hbrorum et scholiorum auctoritas. Sed Pindarum ἐςζλός scripsisse hoc loco parum . eredibile, nisi forte δίκας duoc écAóc αἰνεῖν iungere placet (iustitia egregia 2d laudandum [Aeacum] Leutsch ind Gott 1865/66 p 6); cf etiam prll II'?. Sequitur ut amplectamur cod Vaticani (B) lectionem, cuius vestigia non nimis incerta servavit etiam alterius recensionis testis v Interpretatio paullo diffücilior: primum aegre ferunt quod ἐεςλὸν (vel ἐελὸς — ἐςλοὺ). αἰνεῖν se malle poeta profiteatur, quasi parum écAóc fuerit Hercules; unde ἔθνος ('genus victoris Bergk. Sed cave éOóv δὰ Áeacum potius quam δὰ Aristoclidam referas; nam victorem nondum rite laudasse poeta se arguit. Tum infinitivus quo referendus sit valde. dubitant: δίκας ἄωτος scil ἐελ. αἰνεῖν Er Schmid (λόγῳ rationi" et Dissen (λόγῳ. cl φαμί 28), ἐκείνῳ τῷ λόγῳ scil éak. αἰνεῖν ell P IX 94 ss, N IX 6 Heyne recte; vetb gramm quid decreverint obscurum; prius schol corruptum, alterum (δικαιόν ἐςτι) nimium breve 81 ἔλαβες libri, ἔλαβες ἐκ θεῶν paraphr?, ἔλαχες. καὶ ἔχεις paraphr!, unde ἔλαχες restituit. Bergk ; 82 παλαιαῖςιν ἐν Bergk 88 γέγαθε] λέλαμπε Herwerden studd 46; cf κύδεϊ γαίων homericum et Lehrs popul Aufs* 87 περίαλλον Her- werden ib, ὁ πέραλλον Postgate Transact Cambr philol Soc I (1881) 252; pri ΠΡ 84 xol Ἰωλκὸν libri, kiawAkóv Ahrens Phil IIÍ 235, xoi FiwA- κὸν Bergk; at recognosce quaeso ysvelk (suleus) » FheAx- (&-) » ἀξολκ- (ὥλξ, αὔλαξ, ἄλοξ) » Ἰαξολκός; de crasi cf χἰππίδια (ex emendatione Din- dorfii) Epicharm 44 Kaib et prll II*! μοῦνος vett, corr Βγζ 86 ἀγκό- vga Aug Matthiae obss cr, é[kovir(? Bergk, τοῖς PLG 114 266, denuo commendavit Herwerden Pindd 25 987 ᾿ἰόλα vett, dativum expressum a schol restituit Tricl 88 χαλκοτόξων Vatt δ89 μιν libri, prll ΠῚ’ ávópobápaic tacite Bergk*, prll II* ἀλκὰν qp. Vatt (e versu 38, an eodem quo O IL 63 B errore?), τὴν ἀνδρείαν ἐκ. τῶν φρενῶν φόβος Tic paraphr, qui si ἀλκάν legit, deteriorem lectionem communem habet cum Vatt; αἰχμὰν Heyne, ἀλκᾶς ὃ Christ; prll II*9 ncm c a Turner NEMEA III. 287 ὃς δὲ διδάκτ᾽ Fxei, wegevvóc ἀνὴρ ἄλλοτ᾽ ἄλλα πνέων οὔ ποτ᾽ ἀτρεκεῖ κατέβα ποδί, μυριᾶν δ᾽ ἀρετᾶν ἀτελεῖ νόῳ τεύεται. ctp. Y ξανθὸς δ᾽ ᾿Αχιλεὺς τὰ μὲν μένων Φιλύρας ἐν δόμοις, 75 παῖς ἐὼν ἄθυρε μεγάλα épya* xepcl θαμινά 456 βραχυείδαρον ἄκοντα πάλλων ἴςα τ᾽ ἀνέμοις, 80 μάχᾳ λεόντεςειν ἀγροτέροις ἔπραςςεν φόνον, κάπρους τ᾽ ἔναιρε᾽ cópara δὲ παρὰ Κρονίδαν Κένταυρον ἀςθμαίνοντα κόμιζεν, ἑξέτης τὸ πρῶτον, ὅλον δ᾽ ἔπειτ᾽ ἂν xpóvov: 85 60 τὸν ἐθάμβεον "Apreuíc τε καὶ Opacei' ᾿Αθάνα, , ἀντ. Y - κτείνοντ᾽ ἐλάφους ἄνευ κυνῶν δολίων θ᾽ épxéuv: 41 ψεφηνὸς libri c lemm schol BV, ψεφενὸς καὶ ψεφηνὸς EM 818, 33 (ex scholl Ambrr) unde wegevvóc Porson adv 312 (277 Lips), quod pla- -euit Bergkio*; ψεφεινὸς maluit Bergk* * ἀτρεκεῖ BV (-ἐὶΐ Er Schmid, nullo non probante; 8t cf 20 et 18. 47, tum P VIII 7, denique ἄτρ- in carmine concitatis numeris unice insigni O X 13), ἀτρεμεῖ .D, quod prae- optant (-uéi Hecker Phil V 448 (lectionis Mediceage adhuc m Leutsch ind Gott 1865/66 p 7, Diels Parmen p 55. Non male scho imaginem hominis nunquam certo pede insistentié, οὐδέποτε ἀςφαλῶς &mfaívovroc, οὐκ ἐπιβαίνοντος, οὐ διομαλίζοντος, ἀλλὰ vOv μὲν ἐπιτυγχά- vovroc, νῦν δὲ οὔ describunt; ἀτρεμία exponitur ἀφοβία schol Ν ΧΙ 1δ 48 ἀχιλλεὺς libri, corr Morel 44 ἄθυρεν edd ante Hermannum. Post ἔργα plenius dist e 9 ; 46 icov τ᾽ ἀνέμοιειν ἐν μάχᾳ vett, ica. τ᾽ Mosch, ἀνέμοις μάχᾳ Tricl, ἴςον ἀνέμοις" p. λεόντεςει δ᾽ Er Schmid, πάλ- λων ἴςα τ᾽ ἀνέμοις, μάχᾳ Beck (recte, nisi quod icá τ᾽ edidit), idem, sed anie ica distinguentes plerique c Hermanno, post ἀνέμοις potius quam post ἔργα (44) plenius distinguens Christ*, ícov (c Sehmidio) ἀνέμοις, μάχᾳ Bergk* Quam ex schol 98 olim Heyne elicuit emendationem ícoc ἀνέμοις refutavit, Hermann diei (prob Boeckhio), renovavit tamen quodam modo k Philol 599 (assentiente Friederichsio P Studd 66). Para- hrasis solito neglegentius facta: ὀξείαις βολαῖς (-0ic codd, βολίςι Maur Behmidt ind Ien 1879, 7) — v 46 (cf ὀξέως: ταχέως, ὀξύ; ταχύ Hesych), nec tamen 46 aut pugnae aut caedis nomina ignorantur. De variis vv dd ad h 1 commentis Abel schollp 93—98 47 εὐματα VeDrc ΜΟΒΟΒ, cópam: paraphr, quae lectio invasit in libros Vatt (Dec D!, «ωμάτια Ben) 48 ἀςθμαίνοντα libri, ἄσθματος πλήρης paraphr, unde εὠματι.... . ἀςθμαίνοντι c Triclinio Er Schmid, quod probaverunt Hermann et Boeckh, bene refutavit Dissen in sua ed, revocavit Ty Mommsen, εὐματα... ἀςθμαίνων ἐκόμιζεν (cl got Hartung plaudentibus quod mirere non paucis 49 ὅλον τ᾽ cl 89 mavult Boeckh ἔπειτ᾽ àv yp. vett, ἔπειτα xp. Mosch, 'fort recte, nisi poeta forma ἔπειταν usus est! Bergk ut P IV 211), &rerrev? cl v 54 Boeckh; trad lect defendit cll O IX 88. 80 simm UÜsener; prl II*' Ante ὅλον δ᾽ plenius dist Heyne et Hartung 50 ἐθάμβευν BV, ἐνθάμβευν D! (idem voluit ἐνθάμβεν scri- bens D), ἐθάμβεον Mosch, ἐθάμβεεν Tricl 288 PINDARI CARMINA ποςεὶ γὰρ xpérecke. λεγόμενον δὲ τοῦτο προτέρων 90 -ἔπος ἔχω βαθυμῆτα Χίρων 'τράφε λιθίνῳ Ἰάςον᾽ ἔνδον τέγει, καὶ ἔπειτεν ᾿Αςκλαπιόν, 65 τὸν φαρμάκων δίδαξε μαλακόχειρα νόμον᾽ 95 vóugeuce δ᾽ αὖτις ἀγλαόκολπον | Nnpéoc θύγατρα, γόνον TÉ oi φέρτατον ἀτίταλλεν (év» ἀρμένοιει πᾶςι θυμὸν αὔξων᾽ 100 ἐπ. γ΄ ὄφρα θαλακςείαις ἀνέμων ῥιπαῖςι πεμφθείς 60 ὑπὸ Τροῖαν δορίκτυ- : Tov ἀλαλὰν Λυκίων τε rtpocuévoi καὶ Φρυγῶν 105 Δαρδάνων τε, καὶ ἐγχεςφόροις ἐπιμείξαις : Αἰθιόπεςει χεῖρας, ἐν φραεὶ πά- ξαιθ᾽, ὅπως εφίει μὴ κοίρανος ónícu πάλιν οἴκαδ᾽ ἀνεψιὸς ζαμενὴς '€Aévoio Μέμνων μόλοι. 110 δῷ κράτεςκε praeteriti temp forma homerica, velut xaAéckero O 338 πρότερον DBiDVi Tricl, προτέρων V* (c apogr) B* Mosch (primus re Boeckh) B8 βαθυδμῆτα Vatt (BD; cf 47); nomina in -μήτης desi- nentia suspecia.Nauckio h 1 dubitanter βαθύμητις ἥρως Dro Mél. gr-r IV 1874, 123 χεῖρον libri Qu6lvu) Y' BV, om τ᾽ D, τ᾽ Ald Rom, corr Er Schmid ἔπειτεν Ambrr ( ; cf 53), ἔπειτον (ἔπει. τὸν, ἔπι. τὸν) Vatt (unde fortasse τὸ ἔπει ἀντὶ τοῦ ἔπειτα Eustath prooem p 15, 14 Ab), ἔπειτεν Pauwio praeeunte vulgo receptum, ἔπειταν ὃ Bergk m 49) ἀκςκληπιόν libri; prll I1*5 δῇ μαλθακόχειρα vett (cf I II 8), corr s νόμον (c κυρά f (Boeckh), vouóy (διανέμηςειν schol) Vatt (Ty ommsen clP V 64) 56 αὖθις libri, corr Boeckh ἀγλαόκολπον (-koA- vov Κη; Philol 56, 88) Vatt, ἀγλαόκαρπον (B*, -kapvov V*, -kpavov Dif) Ambrr; hoc vulgo recipiunt varie interpretantes, illud (in adn coniciens ἀγλαόμολπον) Bergk; -kpavov (ffontibus insignem?) recep Boeckh!, idem (— -kápavov) Bury (et χαλκεόκρανον Lv eg .pap Baech V 74); de Ne- reidum velaminibus non est quod dubites ^58 ἐν (in libris per hapl omissum) e paraphr add Er Schmid πάντα libri, παντὶ θυμῷ quid sit intellegere mihi videor, πάντα θυμὸν αὔξων non item, nec confirmant lectionem scholl: ἐν τοῖς ἁρμοδίοις xal mpoc/kouc τὴν αὐτοῦ. παιδεύων ψυχήν paraphr, ἁρμρετὰ αὐτῷ πάντα παρέχων schol 101; unde rectissime πᾶσι Mingarellio ap" Heyn pr ie Hecker Philol V 448 (prob Hartung et Bergk) πάντα 6upóv.male tuentur Heyne, Dissen (αὔξων — 'imbuens'. expll 374), Ty [fes aet Christ; cf παῖδας ἐπεὶ θρέψαιο xol ἄρμενα πάντα παράςχοις Theogn 275 (similiter 695); Hes scut 84, theog 639; formula posthomerica 59 θαλαςείων Mosch 60 τροίαν Vatt, xpunav Ve; prll Ir*5 61 ἐγχεειφόροις B ἐπιμίξας .B 62 χεῖρας c sequ iungunt: 'in Aethiopum &nimis' schol'*?, “π᾿ suo ipsius' (interpretatione addita parum sana) schol*, rursus *in Memnonis praecordiis! Heyne, quem refutavit Hermann, κῆρας maluit Jacobs (item Maur Schmidt CXXXIIT, Heynii interpretàtionem revocabat Huschke (1814), contra quem Diesen expll 374; χεῖρας, ἐν φραςὶ πάξαι θάπος (coll θάπαν᾽ φόβον Hesych), cpía go t H Té c 4 - j E n5. 1 $ NEMEA III ^n 0 cip. δ΄ τηλαυγὲς ἄραρε φέγγος Αἰακιδᾶν αὐτόθεν᾽ ᾿ 66 Ζεῦ, τεὸν γὰρ αἷμα, céo δ᾽ ἀγών, τὸν ὕμνος ἔβαλεν 115 ὀπὶ νέων ἐπιχώριον χάρμα κελαδέων. βοὰ δὲ νικαφόρῳ cóv ᾿Αριςτοκλείδᾳ πρέπει, ὃς τάνδε νᾶςον εὐκλέϊ προςέθηκε λόγῳ 190 καὶ ςεμνὸν ἀγλααῖει μερίμναις 70 Τ]υθίου Θεάριον. ἐν δὲ πείρᾳ τέλος διαφαίνεται ὧν τις ἐξοχώτερος γένηται, ἀντ. δ΄ ἐν παιςὶ véoici παῖς, ἐν ἀνδράειν ἀνήρ, τρίτον 125 ἐν παλαιτέροιει, μέρος Éxacrov oiov ἔχομεν βρότεον ἔθνος᾽ ἐλᾷ δὲ καὶ réccapac ἀρετάς. 180 15 (δ) θνατὸς αἰών, φρονεῖν δ᾽ ἐνέπει τὸ παρκείμενον. τῶν οὐκ ἄπεςςει᾽ χαῖρε, φίλος ἐγὼ τόδε τοι. μὴ Bergk*, quae ingeniosa atque elegans esse coniectura (sed post coía posito commate) visa est Breyero anall P 34; χεῖρας ἐπιμιγνύναι simi- liter dictum est atque ἐπιφέρειν, ἐφιέναι, προςφέρειν, TpocgáAAetv χεῖρα vel xeipac. "Tum locutione.év qpaci πάξαεθαι (sicut P 1 40 νόῳ τιθέμεν) exprimitur formula epica ἐν qped 0éc0m; recte igitur παγίως (Bury, πλαγ. codd) λογίςαιτο schol 103,1 Ab. Denique ὅπως μή quo rarius in- veniatur apud poetas antiquiores, eo maiorem vim habeat necesse est: en Pelida ille cedere nescius eadem iracundia incitatus in eum qui An- tilochum qua olim in eum qui Patroclum suum interemerit! 65 ὕμνον D 67 βοὰ B, Bod Vc, βοᾷ (cóv τῷ Ὁ rp. schol 68 εὐκλεεῖ vett, corr Mosch 71 post γένηται plene dist (ad sequ supplens ᾿Αριςτοκλ. écriv) Er Schmid 72 ἐν δ᾽ àvóp. libri, corr Hermann ap Heyn τρί- τατον DV, τρίτατος B, corr Byz; v infra 78 post μέρος dist Er Schmid "Hermann Boeckh ἕκαςτον confirmant scholl; v infra οἷον (ante ἕκα- «τον plenius dist) Hermann ap Heyn 1798 (v Boeckh) 75 μακρὸς αἰών DV (cf 72) interpolatione satis antiqua (tuetur Boeckh), 6varóc (c Aristarcho et scholl omnibus). ἐών B; artic add Tricl (71s8) yévn- ται. ἐν παιςὶ νέοις cO παῖς, ἐν ἀνδράειν ἀνῆρ, τρίτος ἐν παλ., μέρος ἕκαςτος... ἔθνος" ἐλᾷ δὲ κἀς (vel κἠς) τέεςαρας ἀρετάς (vel δὲ καὶ τετράδ᾽ ἐς ἀρετᾶῶ ὁ θνατὸς αἰών, φρονεῖν δ᾽ (vel 1") ἐν. τ. παρκείμενον᾽ τῶν οὐκ ἄπεςειϑ. Bergk; μακρὸς αἰών cum Byz qui praeoptant de quarta hominum (ergo παλαιτάτων) aetate cogitant praeter Boeckhium quo diutius consi- deret locum eo sibi obscuriorem fieri ultro fatentem. *Experimento', ait poeta, 'perspicitur quibus quisque rebus (τέλος τούτων d) excellat, inter pueros puer, inter viros vir, denique inter provectiores, prouti quamque aetatis partem exercemus humanum genus; procreat autem vel quattuor virtutes mortale aevum cum (missis aliquando experimentis laboribus curis) doceat: frwi paratis et quod adest memento componere |? vel ut ipsius verbis utar: ἁρπαλέαν δ᾽ ἐνέπει cye0eiv φροντίδα τὰν πὰρ ποδός (P X 61, III 60) 40 ἄπεςτι libri e paraphr, tertiam personam tuebatur Dissen, dubitabat Bergk** (v supra), secundam rece- pit Christ; cf P II 67 Poetae lyr. graec.* I. r. ed. Schroeder. 19 290 PINDARI CARMINA πέμπω μεμιγμένον μέλι λευκῷ — Uv γάλακτι, κιρναμένα δ᾽ &epc ἀμφέπει, 18ὅ πόμ᾽ ἀοίδιμον Αἰολῇειν ἐν πνοαῖςιν αὐλῶν, ^ 80 ὀψέ περ. ἔςτι δ᾽ αἰετὸς ὠκὺς ἐν moravoic, ὃς ἔλαβεν αἶψα, τηλό- | 140 θε μεταμαιόμενος, δαφοινὸν ἄγραν ποείν᾽ κραγέται δὲ κολοιοὶ ταπεινὰ νέμονται. τίν γε μέν, εὐθρόνου Κλεοῦς ἐθελοί-" - 145 cac, ἀεθλοφόρου λήματος ἕνεκεν ᾿ Νεμέας Ἐπιδαυρόθεν τ᾽ ἄπο καὶ Μεγάρων δέδορκεν φάος. 77 versum om D, suppl D» (eadem manus quae N IV 29. 85 exa- ravit) 78 xipvauévuv? Bergk ἀμφέπει c sequ iungit paraphr, dist Hermann ap Heyn (Bergk? ἢ 79 οαἰολῖειν (-Mav) libri, corr Boeckh πνοαῖς Vatt, πνοαῖειν ἐν mvoaia Λυδίαιειν Hecker Phil V.448 80 meravoic D Tricl 82 κραυγέται (cl Herdn II 929, 18 L)? Bergk 88 xAcóc (ἐθελ. ante lituram, θελ. post lit) V, κλε(ι)γοῦς BD; an KAEQOX fuit? cf ad fragm 308 84 ἀπὸ Bergk?-* (c Ty Mommsen); cf Hermann ad Soph Ant 106 (0 matzxu t "ORE "Le" dfi cun 44 TIMAXAPXQOI AITINHTHI «ΠΑΙΔΙΣ IIAAAIETHI "ente UR rad Papier τι ὦ tM 2 Pe Ps us d [v] τ τς ρα usd Md Afros [Ὁ] Ὁ : ᾿ : RE E. Au ise MEA ime ΤΌΣ ur d i Je Jun VERSUS We USUS. J diede δ) τοῦς CS iio ii DG IU I UAM ue Uo koc ie ut eae a Ὁ ἥ Ὁ EU e cum cus A AM Lan LU eet ἀλκάν νον, Ἐπ [9] : GU LLLA UNCLE Ici ELI CE υδ ΑΝ δὸς s AES 7 i Cp. a "Apicroc εὐφροςύνα πόνων κεκριμένων ἰατρός" oi δὲ ςοφαΐ .Moicüv θύγατρες ἀοιδαὶ θέλξαν viv ἁπτόμεναι. 5 «οὐδὲ θερμὸν ὕδωρ Tócov γε μαλθακὰ τεύχει ὅ γυῖα, Tóccov εὐλογία φόρμιγγι cuváopoc. ῥῆμα δ᾽ ἐργμάτῶν χρονιώτερον βιοτεύει, 10 ὅ τι κε εὺν Χαρίτων τύχᾳ : γλῶεςα φρενὸς ἐξέλοι βαθείας. Str v 3 ut dispescerem commovere me anon potuerunt incisiones in duodecim strophis undecies observatae: non displicuit vv 2. 3 metrorum epanalepsis; dirimebat (tribus syllabis veoun- 35, Νεμέᾳ 75, duabus δι- ampu- 5i dimetiens) Bergk in nott metr; vv 7 et 8 propter 64 in unum coni ndos esse 23. 47 mutatis Bergk" suspicatus est, item Ahrens Phil XVI 56; mutavit sententiam Bergk? * 8 θυγατέρες libri, corr Er Schmid ευναπτόμεναι Rauchenstein Phil XIII 252, εὐναντόμεναι Leutsch Phil XVIII 340 (idem placuit Bergkio) 4 1óccov Vatt, οὐδὲ... γυῖα aff Plut tranq 6, οὐδὲ... εὐλογία "Tzetzes Chil VII 76 — rocóvbe ... τέγξει Plut, unde τέγγει Beck 6 épru. BV; prll I1!5 7 (6 τῇ περ VB* 8 ἐξέλῃ prosaice Bergk; cf P IX 119 et ad O XI 4 : 19* 292 PINDARI CARMINA crp. β΄ τό μοι θέμεν Kpovíóa re Ai καὶ Νεμέᾳ - 15 10 Τιμαςάρχου T€ πάλᾳ ὕμνου προκώμιον εἴη δέξαιτο δ᾽ Αἰακιδᾶν | ὑψίπυργον ἕδος, δίκᾳ ξεναρκέϊ κοινόν 90 φέγγος. εἰ δ᾽ ἔτι ζαμενεῖ Τιμόκριτος ἁλίῳ cóc πατὴρ ἐθάλπετο, ποικίλον κιθαρίζων 16 θαμά κε, τῷδε μέλει κλιθείς, 925 ' υἱὸν κελάδηςε καλλίνικον Κλεωναίου τ᾽ ἀπ᾿ ἀγῶνος ὅρμον crepávuv ΡΟ πέμψαντα καὶ λιπαρᾶν εὐωνύμων ἀπ᾽ ᾿Αθανᾶν, Θήβαις τ᾽ ἐν ἑπταπύλοις 80 20 οὕνεκ᾽ '"Augirpiuvoc ἀγλαὸν παρὰ τύμβον Καδμεῖοί viv οὐκ ἀέκοντες ἄνθεει μίγνυον, 35 Aivívac ἕκατι. φίλοιςι γὰρ φίλος ἐλθών ξένιον ἄςτυ κατέδρακεν Ἡρακλέος ὀλβίαν πρὸς αὐλάν. erp. δ΄ 25 εὺν ὦ more Tpoiav κραταιὸς Τελαμών 40 πόρθηςε καὶ Μέροπας καὶ τὸν μέγαν πολεμιςτὰν ἔκπαγλον ᾿Αλκυονῆ, 9 τῶ uo: Ahrens Phil XVI ὅ6 Διὶ "τὶ, corr Boeckh 12 εὖ- TupYyov libri, ἠύπυργον Er Schmid, ὑψίπυργον scripsi; cf ad O V 46 Ecvapkei vett, corr Tricl 18 Zauevic el N III 63 Bergk*, Za0epei? ex scholl Lehrs Pindarsch 10; cf μένος ἀελίου fr 129, cOévoc ἀελίου P IV 144 ἀελίῳ Ty Mommsen (Bergk*; prll ΠῚ 14 óc Pauw, cix Christ? 15 ἅμα Christ"? [16 ὕμνον libri et scholl, υἱὸν Bergk? emendatione palmari, quam qui spernunt aut πέμψαντος (ex apogrr cod V, c schol 118, 10 Ab? aliter certe 120, 5) aut πέμψαντι invehunt (e coni Pauwii); ὕμνον κελάδη (cl Ahrens d a 144) ce? ΤῪ Mommsen, παῖδ᾽ &YkeAdbnce? Fennell 19—38 in D manus tertia exaravit (secus visum Eug Abel ed scholl p 2) 19 virgulam post érrom. del Bergk 20 οὔνεκεν Vatt (prll II**), οὕνεκεν V; corr Tricl 28 Eciviov vett, corr Tricl κατέδρακεν vett, κατ᾽ εὐχὴν θεάςαςθαι τὴν τοῦ Ἡρακλέους αὐλήν pa- raphr (119, 5 Ab), unde ὄλβιος in libris fuisse coni Bergk; κατέδραμεν Tricl, karéópacev *sive καθήδραςεν malis', Ἵ e deiecit adversarium", tum παρ᾽ αὐλάν (c Kaysero)? Bergk, κατέδρακεν (ἐλθὼν πρὸς αὐλάν recte iungens) tuitus est Ty Mommsen (vulgatam explicari posse ratus suppl . 109. 113); ad xarébpaxev οὗ ᾿Αλεκτρᾶν ὕπερθεν 1 III - IV 179. 28 ξὺν libri ων k), cov Boeckh; prll II** Tpuíav libri Boeckh? (Bergk), corr chmid καρτερός libri, κράτιετος Er Sehmid praeterea κραταιός coniciens, quod primus recep Boekh, recte; cf c 382, hy Merc 265, ^ 119 (605p), E 83 (Μοῖρα) 21 πολεμιςτήν V. (BUDO) ΨΥ TELE TI UCCUNY STER ΡΨ RIP Jiu cuu moi d NEMEA IV 293 οὐ τετραορίας Ye πρὶν δυώδεκα πέτρῳ 45 ἥρωάς τ᾽ ἐπεμβεβαῶτας ἱπποδάμους ἕλεν 80 bic TÓccouc. ἀπειρομάχας ἐών κε φανείη 50 λόγον ὁ μὴ cuvicíc" ἐπεί ῥέζοντά τι καὶ παθεῖν ἔοικεν. crp. € τὰ μακρὰ δ᾽ ἐξενέπειν ἐρύκει ue TeOuóc (pai τ᾽ ἐπειτόμεναι᾽ 55 35 ἴὔῦγγι δ᾽ ἕλκομαι ἦτορ νεομηνίᾳ θιγέμεν. ἔμπα, καΐπερ ἔχει βαθεῖα ποντιὰς ἅλμα uéccov, ἀντίτειν᾽ ἐπιβουλίᾳ᾽ cpóbpa δόξομεν 60 δαΐων ὑπέρτεροι ἐν φάει καταβαίνειν᾽ φθονερὰ δ᾽ ἄλλος ἀνὴρ βλέπων 40 γνώμαν κενεὰν «κότῳ κυλίνδει 65 CT. δ΄ χαμαὶ meroicav. ἐμοὶ δ᾽ ὁποίαν ἀρετάν ἔδωκε πότμος ἄναξ, : εὖ οἶδ᾽ ὅτι χρόνος ἕρπων πεπρωμέναν τελέεει. το ἐξύφαινε, γλυκεῖα, καὶ τόδ᾽ αὐτίκα, φόρμιγξ, 45 Λυδίᾳ εὺὑν ἁρμονίᾳ μέλος πεφιλημένον Οἰνώνᾳ τε καὶ Κύπρῳ, ἔνθα Τεῦκρος ἀπάρχει 16 29 ἥρωας, quod non magis corrigendum esse duxi, quam Tóccouc 30, ubi rócouc edunt c Tricl; cf 21.(22.) 46. 53. 69. 78 81 Euvicic libri, cuvieíc Boeckh; cf 25 81-- 82 ἐπηρεάζοντα κτλ. laudat Stob floril 46, 12 c cod Laur schol Soph El 1026 *Qpo: Heyne, Boeckh 88 νουμηνίᾳ Tricl . (Boeckh) ^ 36 καί περ. libri (Boeckh), κεΐπερ (c Donaldsono?) Bergk, xoi περέχει Ahrens Philol XVI 57, cui obsecutus (prll II**) xatrep scripsi c Chri- stio, xol yàp? Fennell 87 émfouMq Vatt, -awc Vc (idem vitium omnes O X 41), praetulit Kayser lectt P 73 δόξωμεν vett, corr Tricl Locus diffüicillimus; sed aut fallor aut hoc vult poeta: 'carminis lege non solum Aeacidas canere iubente (I VI 19), sed certum etiam canendi tempus defi- niente in variis Herculis casibus enarrandis multus esse prohibeor; accedit quod iynge nescio qua impellor ut novilunium attingere haveam, scilicet uf probus sim νουμηνιαςτῆς (Lysias ap Ath XII 551f, Demosth Aristogit 199/800, Arist vesp 96; alia congessit Hoscher Philol 57, 1898, 21815) in sacris domesticis aut gentiliciis celebrandis ex animi sententia (8) ovans atque gratulans (95s 7388) potius quam laborum (1) aut malorum (32) recordationi indulgens: utut est, mi anime, quamvis paene demersus invidiae quasi undis (ἀβάπτιςτος ἅλμας P Il 80) reluctare inimicorum in- sidiis.. .ἢ 41 χαμαὶ meroicav DO, χαμαιπ. BV (Boeckh); ad P II 79 οὐ Aug Peter dial P 61 42 Tlóruoc Bergk (Heyne, Boeckh), πότμος Ty Mommsen 46 ἀπάρχει B.IDV, "procul a patria — wu c Heynio Dissen cl ἀποικεῖν, quod invehebat Rauchenstein Phil 255, ὑπάρχει Bx (recep Er Schmid), ἡγεμονεύει paraphr, émápyei? Pauw (recep Har- 294 PINDARI CARMINA ὁ Τελαμωνιάδας" ἀτάρ - Αἴας ζαλαμῖν᾽ ἔχει. πατρῴαν᾽ erp. Z ἐν δ᾽ Εὐξείνῳ πελάγει φαεννὰν ᾿Αχιλεύς 80 50 νᾶςον᾽ Θέτις δὲ κρατεῖ φθίᾳ᾽ Νεοπτόλεμος δ᾽ ᾿Απείρῳ διαπρυείᾳ, βουβόται τόθι πρῶνες ἔξοχοι κατάκεινται 85 Δωδώναθεν ἀρχόμενοι πρὸς Ἰόνιον πόρον. TlaMou δὲ πὰρ ποδὶ λατρίαν Ἰαολκόν 55 πολεμίᾳ χερὶ προτραπών 90 Πηλεὺς παρέδωκεν Aiuóvecav. cr. η΄ δάμαρτος Ἱππολύτας "Axacroc δολίαις τέχναιςι χρηςάμενος τᾷ (ἢ Δαιδάλου τε μαχαίρᾳ φύτευέ οἱ θάνατον 95 tung), ἀπάρκει (secesserat, — üàmüFépke, parum probabiliter, quamquam ἀρειπόδας hy Ven 212, φερομόχους Bacchyl XIII 67 K) edidit Bergk*: con- firmatur ἀπάρχει Aeschyleo Κιλίκων ἄπαρχος (Pers 327), nisi quodjft prae- stat ἀπαρχῖ 49 ἐν Εὐξένῳ Tricl; cf 17 et str v 2; ἀχιλλεύς DV; ἐν Εὐξένῳ δ᾽ "Ax. φ. m.? Christ 51 δ᾽ ἀπείρῳ διαπρυςίᾳ libri, 'Ar. vulgo edunt c scholl; δέ] ἀπείρῳ 510mp.? Bergk, ζαπρυςίᾳ certe exspectaveris; v nott — meir 53 Δωδόναθεν épy. Tricl; cf ad 29. 49 ἰώνιον Β 54 λατρείαν Bergk c libris, λατρίαν ὃ cl O X 28 Er Schmid, recep Heyne; prll II? ἰαωλ- κόν Vatt (Bergk), iaoAxóv V δῦ χειρὶ vett, corr Tricl προςτραπών ἡ libri, προτραπιών schol legisse (mop6ricac) coni Heyne, recep Bergk, recte; cf Wattenbach Anl gr Pal? 115; παρτραπών (maparpéyai παρενέγκαι, πορθῆςαι Hesych) Hartung, alia Rauchenstein Phil XIII 256, Ahrens Phil XVI 57, Herwerden studd 48 $8 ἀκάςτου libri, confirmant scholl utriusque. recensionis (137, 1—2 et 138, 1—3 Ab); altero schol (V) χολωθείς ... καὶ αἰτίᾳ xpncáuevoc abusus Tricl quae tràdit (τινὲς δὲ ... xucápevot) male videtur collegisse (Abel p 137 ss), cuius vestigia bm ene τέχναις xapaccáuevoc (— χαραχθείο) in textum recep Bergk* (*debuit saltem xapa£áuevoc Herwerden studd 48). Locus corruptus; nam ut sib graecum δολίαις τέχναις τινὸς χρῆςεθαι — ἐπιβουλεύεςθαι (id quod putant plerique cum Pauwio Heynio Disseno), qua sunt verba tradita (δὲ) ambiguitate, φύτευε (59^) ad Hippolytam aut ad Peleum potius quam ad Acaástum pertinere videretur, nisi ἃ tergo nos quasi retraheret TTeAíao παῖς (60); Ácastum esse verbi χρῆςθαι (58) subiectum δάμαρτος docet in fronte enuntiati ita collocatum, ut marito Acasto, non Peleo quem desiderabat muliercula opponi necesse sit: "Akacroc scripsi, tum (59) τε pro bé (prll p 9/10); de structura Erdmann de Pind usu synt 88 med et nos ad PITO 69 δαιδάλου libri (c scholl** de Daedalo heroe fabrorum epo- nymo hariolantibus), δαιδάλῳ Dime (et schol 139, 12 Ab), quem se- cuti sunt Hermann et Boeckh (kl'Schr V 300); Hes fr 38 Rz (schol Pind) et Zenobius V 20 (iam ab Heynio laudatus) ensem ab Hephaesto factum testantur. Et Hephaesto nomen fuisse Daedalo cl vasculo quodam taren- tino *Enyalium', *Heram', *"Daedalum' fabulam agentes repraesentante MC 59 RV WECS ΘΕΕΥ HE PS NEMEA IV 295 60 ἐκ λόχου, TTeMao aic: ἄλαλκε δὲ Xípuv, καὶ τὸ μόρειμον Διόθεν πεπρωμένον ἔκφερεν᾽" 100 πῦρ δὲ παγκρατὲς θραεςυμαχάνων τε λεόντων ὄνυχας ὀξυτάτους ἀκμάν καὶ δεινοτάτων cxócouc ὀδόντων ετρ. θ΄ 65 ἔγαμεν ὑψιθρόνων μίαν Νηρεΐδων, 105 εἶδεν δ᾽ εὔκυκλον ἕδραν, ᾿ τᾶς οὐρανοῦ BaciMjec πόντου τ᾽ ἐφεζόμενοι δῶρα καὶ κράτος ἐξέφαναν ἐγγενὲς αὐτῷ. 110 Γαδείρων τὸ πρὸς ζόφον οὐ περατόν' ἀπότρεπε 70 αὖτις Εὐρώπαν ποτὶ xépcov ἔντεα vaóc: 115 (Millin m mythol XIII 48, Müller-Wieseler Denkm II 195, Th Schreiber Bilderati V 13) coniecit Welcker gr Trag I 75 de Daedalo Sophocleo verba faciens (fr 162 ss N*), probavit Bergk cl Eur Herc 471, oblocutus est Maur Haupt opp II 262, denique Ἡφαίετου μάχαιραν idem quod 'Hoeicróreukrov aut 'Hoaicrou ἔργον esse negavit Ern Kuhnert Fleckeis Supplem 15, 197 n. In re dubia traditam lectionem abicere nolui, prae- sertim cum parum placeret gladius 'artificiosus' τε] δὲ libri; v ad 58 60 χείρων libri 62 6pacuuayüv vett, τὴν θραςεῖαν τῶν θηρίων φύειν satis neglegenter paraphr, Opaceouayàv Tricl, θραευμαχά- vuv Hermann a&p Heyn (recte; fuit olim 6pacuuaxyávV), Opacéuv μάχαν Ahlwardt (plaeuit Boeckhio kl Schr V 377, *non male? Ty Mommsen), 6pacuuayavóc τε (particula αὖ iraiecta esse videretur) ser Bergk? ὃ, *nec paenituit^ Bergkium*, 0pacuuáyavóv τεῦ Ty Mommsen 63—64 cf nott metr; ἀκμάν | e libri (defendebat Boeckh kl Schr V 260), ἀκμάν | καὶ Ahlwardt (vituperavit Boeckh 11, prob Ty Mommsen), ἀκμάν τ᾽ ἢ Bergk*, kàxuáv | f, Ed Boehmer p XIII, ἀκμάν τ᾽ [ἀλγεινοτ. E Hiller in schedulis 1891. Displicuit καί Boeckhio ut ab áxuáv ad quod pertineret versus fine, diiunctum. Sed quoniam nullius fere ponderis est ákuáv antecedente iam ὀξυτάτους, particula non tam ad áxuáv quam ad δεινοτάτων ὀδόντιυν pertinet; ceterum cf ad P X 69 — 64 cyácac DV 66—67 ἕδραν c libris Pind V?, ἕδρας scholl 142, 9 tee perit V); δ᾽ αὖ κύκλον ébpàv, ταῖς Hartung, δὲ κύκλον ébpüv, τὰς ns Phil XVI 58, τὰν ('assidentes mensis efficiunt) Herwerden Pindd 27, stud 49. De genetivo praeter Soph Phil 1122 a Bergkio adlatum cf ἐφάπτεςθαι, ἐπιβαίνειν (etiam Bacchyl V 73); ceterum immerito suspectum habet locum Bergk 68 ἐξύφαναν Bury male cll 45, P IV 141 ἐς γενεὰς (-àc V) libri, ἐς γένος Ursinus, quae diu obtinuit lectio, ἔγγενες quod exhibent scholl commendavit Hittershusius ap Er Schmid, recep Bergk, ἐς γέρας Pauw, ἐς γενεάν oí? οἱ N X 14 Boec 69 s8 usque ad N VI 82 (dpórow) perierunt in V 69 àmorpému propter uot 72 bes diss Argentorr IV 248; cf 37 10 Εὐρώπαν quod (c scholl) vulgo edebant acriter up mae Kayser lectt P 73 εὔπορον coniciens (opp ἄπορα 71), εὐρωπὰν Bergk (cf εὐρωπόν᾽" ckotetvóv, πλατύ Hesych) €ópov àv Ahrens Phil XVI 58, eóopuov Leutsch ind Gotting 1868/69 (additamm III 2) p 6; Europa (vel Europae) terra est ri Ap 151. 191, Aesch Prom 784, fr 191 N*; epitheton quodvis hoc quidem loco otiosum 996 PINDARI CARMINA ἄπορα τὰρ λόγον Αἰακοῦ ᾿ παίδων τὸν ἅπαντά μοι διελθεῖν. Ρ í c CTQ. 1 Ocavbpíbaici δ᾽ ἀεξιτυίων ἀέθλων | κάρυξ ἑτοῖμος ἔβαν ᾿ .120 15 Ὀλυμπίᾳ τε καὶ Ἰεθμοῖ Νεμέᾳ τε ευνθέμενος, ἔνθα πεῖραν ἔχοντες οἴκαδε λυτοκάρπων οὐ νέοντ᾽ ἄνευ «τεφάνων, πάτραν ἵν᾽ ἀκούομεν, 125 Τιμάςαρχε, τεὰν ἐπινικίοιειν ἀοιδαῖς πρόπολον ἔμμεναι. εἰ δέ τοι 80 μάτρῳ μ᾽ ἔτι Καλλικλεῖ κελεύεις 180 ctp. ια΄ «τάλαν θέμεν Παρίου λίθου λευκοτέραν᾽ ó xpucóc ἑψόμενος αὐτὰς ἔδειξεν ἁπάςας, ὕμνος δὲ τῶν ἀγαθῶν 186 ἐργμάτων βαειλεῦειν ἰεοδαίμονα τεύχει 85 φῶτα᾽ κεῖνος ἀμφ᾽ ᾿Αχέροντι ναιετάων ἐμάν γλῶςςαν εὑρέτω κελαδῆτιν, "Opcorpiatva 140 ἵν᾽ ἐν ἀτῶνι βαρυκτύπου θάληςε Κορινθίοις ςελίνοις᾽ ctp. ιβ΄ τὸν Εὐφάνης ἐθέλων γτεῤαιὸς προπάτωρ 14ὅ 90 cóc ἄειςέν ποτε, παῖ. 74 ἕτοιμος BD (Philol LVI 985), corr Boeckh 76 OQ. edd ErSchmid 71 νέον Dac, νέον γ᾽ Tricl πάτραν viv BD»c (πάτρανιν Dac ; cf in eodem libro óbóviv N II 7, éveuéa 23, θελξάνιν TV 3, ἀνάπο I VIII 63), confirmat lectionem schol 144, 13 Ab (τὴν πατρίδα cov ταύτην), quam ele- gantissime correxit πάτραν ἵν᾿ (ad οἴκαδε referens) Hermann ap Heyn, male πάτραν vuv (cl initio paraphr τοιγαροῦν, quod om D) Bergk 78 μα ςὰν Hermann ap Heyn, sed cf eundem opp I 253; prll Πόδ. libri, corr Heyne — 82 χρυςὸς δ᾽ Boeckh!, monente Hermanno (ap Heyn 1817) retr Boeckh* 84 épyu. Β $86 ópcorpiawa libri, corr Ceporinus 87 iv^ ἐν] ὡς νενικηκότος et ὅτι... ἐςτέφθη schol et paraphr B (om JD, periit V) 146, 6—9 Ab; ἵνα — ὅπου γε, *quandoquidem* (velut Soph El 855), similiter iam *quemadmodum, prout? Er Schmid, 'darin, daf$', "weil' Hartung, κελαδῆτιν---να, ut carmen: Isthmiacum aliquando in ipso Isthmo agendum P significare videretur, Dissen; ὃς ἐν Rauchenstein Zeitschr Álterthumsw 1845 Suppl p 61n, idem vel bic év? Bergk?, ἕνεκ᾽ (2 οὕνεκα) Bergk*-* (idem dubitanter Mommsen!; prll 1135. 88 θάλ- ληςε verbi θηλέω, ἀναθηλέω immemor Schmid κορινθίοιςι vett, corr Tricl . 90 ὁ cóc ἀείςεται, παῖ libri, bis in metrum peccantes et absurde fut temp pro praeterito invehentes c scholl; Hermanni (ap Heyn 1798) emendationem ὁ cóc deicév ποτε, mai deleto articulo emendavit Boeckh 80 μάτρωϊ. "C—————— NEMEA IV 291 ἄλλοιει δ᾽ ἅλικες «ἄλλοι᾽ τὰ δ᾽ αὐτὸς ἀντιτύχῃ, ἔλπεταί τις ἕκαςτος ἐξοχώτατα φάεθαι. 150 olov αἰνέων xe MeAncíav ἔριδα crpéqoic, ῥήματα πλέκων, ἀπάλαιετος ἐν λόγῳ ἕλκειν, 95 μαλακὰ μὲν φρονέων ἐελοῖς, 155 τραχὺς δὲ παλιγκότοις ἔφεδρος. assentiente Hermanno (1817), τότε maluit (damals, als er siegte) Rauchen- stein (ad 87), τῶν (crepávuv) Εὐφάνης... ὁ cóc τ' émáie (vel émáice, *animadvertit") identidem proposuit Bergk 91 ἄν τις τύχῃ pron τις post αὐτός satis importune &ddito, metro violato libri; ἅπερ 5? ἄν τις om αὐτός paraphr solus, τύχῃ egregie confirmant si non scholl (mapa- τετυχηκότος et παρατετυχηκύς xol [i e] ἑωρακώς), at certe paraphrr (τύχῃ λέγων, ἔνιοι δὲ... τύχῃ 9eacóápevoc), quod fugit eos qui ἄν τις ἴδῃ edi- derunt cum Hermanno; ἂν τετύχῃ vel ἄντα τύχῃ vel ἢ Mingarelli, quarum hariolationum quae videbantur Up pes altera placuit Bexzgkio, prima eidem ad N VI 27, mihi tertia cl N VI 27 cum 42 98 oiov Aristarchus, olov (θΘαυμαςτικῶζ) Didymus (idem D, utrumque B), quibus collatis prudenter ne quis οἵαν coniceret monuit Boeckh n cr 525 ἔριδας paraphr (184, 5; sed cf v1184, 11—12) ετρέφοι libri c scholl, crpégotv (— ςτρέφοιμι)ῦ Bergk (cf N VIII 38; prob Ahrens praeterea οἵων, B ia quae ipse vidi', coniciens Phil 59), crpégoic scripsi 94 ἕλκειν libri c lemm scholl (in B est ἕλκειν, unde ἕλκει Calliergus et Hermann ap Heyn 1798) 95 μαλθακὰ libri, corr Er Schmid. Verbis &A ota δ᾽ ἅλ. ἄλλοι ἃ Callicle οὐ Euphane aequalibus ad alteros aequales iransitum fieri patet; quamquam fuerunt qui negarent. Ac Melesias qui- dem 93 nuncupatur; quem laudans, ut qui non solum eadem aetate vixerit, verum etiam virtutes illius ipse expertus sit vel disciplinae parti- P ceps fuerit (ἀντιτύχῃ), quisnam ceteros existimatores superaturus, reluctan- | ^*^ tes vero utique profligaturus esse dicatur non est quod dubites. IITOEAI «AITINHTHD «ATENEIQI) IIATKPATIAZTHI Btrophae -—-— — M — pM — -ν —— —M—— —wVy— XUL vM. —UuUI ὡνψοὦὦἍὄὸ. e Uu Iu --"-- -. gr SERMO NETT S ΝΑ SP.) Q2 Ud τω χα WC. Cu M: 9 1 0794700 DEN SQU TU. JU MC 11477 Lg ILuur Ll. ol LI Epodi pismo ed ABS BS calicis θ᾽ phia τσ v9 os | a — Ug. Me ned ME ru. dum | ^ eu 5 eis MEE PRAE Saas oi Dapur ce uoa oat. Y NIS UNI με εξ τε τω JL O15 ERO AMT URBE REI SECO (0 EVER που T elle A Ud 06 uc 16 Ue UAE τ, E CN) sa Mes sos ny AF βήνέϑ clc Rn AP PEDE eio TRAN Rs Correctionem metricam vévvi 6 invenit, inventam iure sprevit Boeckh, resumpsit Hermann ap Heyn 1817; eidem placuit commentum Schmidianum 10 πὰρ βωμὸν πατρός θ᾽ Ἑλλ. crávrec, πίτναντί(ο), ipse 12 '€vbQboc ἄρίγνωτες pop cf append metr 8 6. Ἂ n epodi metris constituendis vix ulla esset difficultas, si vv 1 et 2, 8 et 4 inter se coniungere liceret; nunc ea re laboramus, quod aut vv 1 et 3. 4. 6 cum scholl metr diversis rationibus dimetiri (cf etiam nott metr O III et III) aut primum versum membro hypercatalecto finire necesse est; hoc praeoptavi cll str 6, N IX 9, I 116. 17, VI 9, Soph Tr 102. Nam verbis ὁ τᾶς θεοῦ ὃν Ψαμάθεια, quamquam incisione (item verba parallela ἐπ. β΄ et y") ἃ sequentibus secernuntur, versum effici ut negem cum aliis causis commoveor, tum eà re quod quae in ceteris carminibus velut in hymnis Pindarus fortasse non abnuerit, in epiniciis consulto eum evitasse persuasüm habeo. De ultimi (54) versus syllaba paenultima cf O VI ep 2. XII sir 2, P I ep 9 (85). δ σα ΡΥ νι νὰ pu 0 4E NEMEA V 299 cip. αἵ Οὐκ ἀνδριαντοποιός εἰμ᾽, ὥςτ᾽ ἐλινύςοντα ἐργά- ζεεθαι ἀγάλματ᾽ ἐπ᾽ αὐτᾶς βαθμίδος ἑςταότ᾽- ἀλλ᾽ ἐπὶ πάςας j ὁλκάδος ἔν τ᾽ ἀκάτῳ, γλυκεῖ᾽ ἀοιδά, 5 «τεῖχ᾽ ἀπ᾽ Alrívac, διαγγέλλοις᾽,. ὅτι | Λάμπωνος υἱὸς TTuOÉéac εὐρυςθενής ὅ νίκη Νεμείοις παγκρατίου crépavov, οὔπω γένυει φαίνων τέρειναν ματέρ᾽ οἰνάνθας ὀπώραν, 10 ; ἀντ. α΄ ἐκ δὲ Κρόνου καὶ Ζηνὸς ἥρωας αἰχματὰς φυτευθέν- τας καὶ ἀπὸ χρυςεᾶν Νηρηΐδων Αἰακίδας ἐγέραιρεν 15 “ματρόπολίν Te, φίλαν ξένων ἄρουραν" τάν ποτ᾽ εὔανδρόν τε καὶ ναυεικλυτάν 10 θέςςαντο, πὰρ βωμὸν πατέρος Ἑλλανίου Ὄπ «τάντες, πίτναν τ᾽ ἐς αἰθέρα χεῖρας ἁμᾷ 420 '€vbaiboc ἀριγνῶτες υἱοὶ καὶ βία Φώκου κρέοντος, , ἐπ. à ὃ τᾶς θεοῦ, ὃν Ψαμάθεια τίκτ᾽ ἐπὶ ῥηγμῖνι πόντου. Carmen periit in V 1 ἐλινύςοντ᾽ (ἐλινύςεοντ᾽ D, ἐλιννύεοντ᾽ schol D I II 66 p 898 Ab) libri, ἐλινύςοντά μ᾽ c ed Brubach (1542) scri- bebant ante ἘΠ ommsen schol Germ p VII ῷ mácnc libri, corr Tricl 8 8 ro: Tricl (ut videtur), ary irad colometr, de qua schol metr 150, 14 Ab B νικῆ (ἢ) libri, schol 152, 15, cf Eust prooem 14, 24 Ab; νίκη (a verbo aeolico νίκημι, de quo schol Ambr Theocr VH 40) Heyne; νικῇ ('repetit Aem pigsco nis vocem, itaque et praes temp et dor contr retinet, qua alias non utitur") Bergk; de contractione dubito cl prll II*!, .de tempore cll 8 et Theocr VI 46 6 φαίνων (Hermann c scholl) vett, φαῖνεν interpoll οἰνάνθαν ὀπώρας Pauw aliique permoti scho- liastae dubitatione ἡ δὲ ὀπώρα οὐκ ἔςτι τῆς olvávOnc μήτηρ, ἀλλὰ τοὐ- ναντίον dicentis; ὀπώραν maturitatem interpr c Didymo Dissen οἱ Τὸ I 5; ματρίῦ᾽ (cll P VIII 85, Eur Phoen 1160) Bergk, τερείνας coniecerit quispiam cl paraphr ἁπαλῆς exe vg progr Landau 1863, 5), sed iunge Tépewvav --- ὀπώραν cll Lobeckio ad Αἱ v 7, Godofredo de eloc P (Soest 1862) 37, Wilamowitzio ad Eur Herc 468 7 vnpetbuv vett, corr Tricl 8 ἐγέραιρε(ν) libri c scholl, évépapev Calliergus et edd plerique, temp impf reduxerunt Ty Mommsen et Bergk*; cf 5 ξείνων "vett, corr Tricl 10 6éccavro] vett gramm interpretationem (ηὔξαντο) impugnavit Christ cl O I 64 (66); prll II?? 11 ἐς libri, eic edunt c Er Schmid; cf 47 ἁμῷ] iota add Bergk; prll II*? 12 '€vbnibec gl. cypr Hesych (vocalismo ionico, Otto Hoffmann gr Diall I 228), Ἐνδαΐδα Baechyl ἀρίγνωτες libri, corr Lobeck parall 181 18 τὸν libri, corr .Er Schmid 300: | PINDARI CARMINA αἰδέομαι μέγα εἰπεῖν : 25 ἐν δίκα Te μὴ κεκινδυνευμένον, 15 πῶς δὴ λίπον εὐκλέα νᾶςον, καὶ τίς ἄνδρας ἀλκίμους δαίμων ἀπ᾽ Οἰνώνας ἔλα- : cev. «τάςομαι᾽ οὔ τοι ἅπαςα κερδίων 80 φαίνοιςα πρόςωπον ἀλάθει᾽ ἀτρεκής᾽ καὶ τὸ ειἰγζᾶν πολλάκις ἐςτὶ ςοφώ- τατον ἀνθρώπῳ νοῆςκαι. : | erp. β΄ εἰ δ᾽ ὄλβον ἢ χειρῶν βίαν ἢ cibapírav ἐπαινῆ- 8ὅ coi πόλεμον δεδόκηται, μακρά μοι 20 αὐτόθεν ἅλμαθ᾽ ὑποεκά- πτοι TiC' ἔχω γονάτων ἐλαφρὸν ὁρμάν᾽ καὶ πέραν πόντοιο πάλλοντ᾽ αἰετοί. 40 πρόφρων δὲ καὶ κείνοις ἄειδ᾽ ἐν ἸΤαλίῳ Μοιςᾶν ὃ κάλλιςτος χορός, ἐν δὲ μέςαις φόρμιττ᾽ ᾿Απόλλων ἑπτάγλωςςον χρυςέψ πλάκτρῳ διώκων ἀντ. β΄ $5 ἁγεῖτο παντοίων νόμων oi δὲ πρώτιςτον μὲν ὕμνη- 45 cav Διὸς ἀρχόμεναι ςεμνὰν Θέτιν ἸΤηλέα θ᾽, ὥς τέ νιν ἁβρὰ Kpneic Ἱππολύτα δόλῳ πεδᾶςαι ἤθελε ξυνᾶνα Μαγνήτων «κοπόν 50 14 τε μὴ libri, τ᾽ οὐ μὴ Hermann epit doctr meir 8 599, τι μὴ Hartung, recep Bergk 16 ἀποινιύςας lectionem ed Ald iam a Ritters- husio et Er Schmidio spretam retin (-cow scribens) Heyne 17 àrpe- κής libri, neque aliud quidquam sut schol aut paraphr, quamquam ἀτρε- κές in scholio exaravit D et ἀτρεκές (sicut 18 ἀνδρί) interpolatum exhibet floril append Laur p 242 M; sed *malim ἀτρεκές, et sic ft paraphr' Bergk, recep Christ, quod adverbialiter *ohme Schew' exposuit er Christio* ' non obloquente 18 ἀνθρώπῳ] ἐν καιρῷ ᾽ scholl abusus Hermann ap Heyn, recep Hartung, explosit Rauchenstein Phil XIII 259 19 χερῶν Tried cbnp.libri, corr Heyne 19/20 δ᾽ αὐτόθεν more suo Tricl, ἤδη (om αὐτόθεν) paraphr et schol, unde δὴ αὐτόθεν. Boeckh! (Bergk?-5) μα- κρὰ δή | αὐτόθεν Thiersch (Boeckh?) quae explosit Ty Mommsen 20 ἔξω vett, et habet ὥςτε ἐπὶ τὸ ἐξώτερον φέρεςεθαι paraphr 158, 12, sed δύναμαι bis scholl, unde ἔχω recte Tricl γουνάτων vett, corr Tricl ἐλαφρὰν libri, corr Er Schmid . 22 κἀκείνοις libri, corr Boeckh ἀείδει libri, ἄειδεν Er Schmid, ἄειδ᾽ ἐν Pauw 28 uécc. B (paraphr non exprimit) uoícc. D, μοίς(αιο) Tricl, corr Er Schmid 26 κρηθηΐς libri et schol, corr Heyne 97: ξυνεῦνα B; βίου ξυνᾶνα interpr Eustath pro- oem 16, 12 Ab, 'Pelei? Dissen, δόλου intellege ξυνᾶνα Teíco:ca iungens ὙΠ 4 mU TERT umm τ οὖν Ἂν, Ἐν ΡΨ ΟΝ ΤΆ ὁ US NEMEA V ; 301 πείςαις᾽ ἀκοίταν ποικίλοις βουλεύμαειν, weücrav δὲ ποιητὸν ευνέπαξε λόγον, 80 ὧς ἄρα νυμφείας. ἐπείρα κεῖνος ἐν λέκτροις ᾿Ακάετου δῦ ἐπ. β΄ εὐνᾶς᾽ τὸ δ᾽ ἐναντίον Éckev: πολλὰ γάρ viv avri θυμῷ παρφαμένα λιτάνευεν. τοῦ δὲ ὀργὰν κνίζον αἰπεινοὶ λόγοι" εὐθὺς δ᾽ ἀπανάνατο νύμφαν, ξεινίου πατρὸς χόλον 60 δείςαις᾽ ὃ δ᾽ εὖ φράεςεθη κατέ- νευςέν τέ οἱ ὀρεινεφὴς ἐξ οὐρανοῦ 8ῦ Ζεὺς ἀθανάτων βαειλεύς, ὥςτ᾽ ἐν τάχει ποντίαν χρυςαλακάτων τινὰ Νη- 65 ρεΐδων πράξειν ἄκοιτιν, crp. Y' γαμβρὸν TToceibáuva πείςαις, ὃς Αἰτᾶθεν ποτὶ κλει- ; τὰν θαμὰ νίςεεται Ἰεθμὸν Δωρίαν᾽ ἔνθα νιν εὔφρονες ᾿ἷλαι 10 εὺν καλάμοιο βοᾷ θεὸν δέκονται, καὶ εθένει γυίων ἐρίζοντι Opacei. 40 πότμος δὲ κρίνει ευγγενὴς ἔργων πέρι πάντων. τὺ δ᾽ Αἰγίνᾳ {{θεᾶς], Εὐθύμενες, 15 28 áxotrav] "Axacrov Eustathii interpretationem secutus proposuit, propositum (propter nom propr 30 repetitum; prll ΠΡ) reiecit Er Schmid, recep Bergk 29 εὐνέπλεξε D Tricl, quod post verba ψεύςταν δὲ ποιητόν interpolationem redolet, cuvémAacce schol legisse e verbis τὸ δὲ πλάςμα weóctnc fjv λόγος, ὅτι collegit Bergk, ipse cuvémAoa£e (quasi spatha te- xentis) coniecit; cf ὅρου πῆγμα παγέν Aeschyli et latinrm compin- gere $0 ἄρα libr, ἄρα Boeckh (prll II?9, δὴ ἄρα Jak Wacker- ὩΣ p litt 1896; cf append metr 8 88 ἀκάςτα D Tric] — 81 μιν libri 2 τοῦ δὲ, ópyàv Bei Dd, *non est mutandum? Hermann ap Heyn 1798, τοῖο δ᾽ (bpyàv) idem opp 1 250, τοῦ μὲν Boeckh, τοῦ δ᾽ ὑπ᾽ (dubitanter*) Bergk, alia Kayser lectt P 75, Wien Jahrbb Lit 105 p 112, Maur Schmidt [9 VI; de Fopy- οὗ Λυκόξοργον heroem Homericum 84 5eícoc Tricl ὁ δ᾽ εὖ φράςεθη Bc De, οὖ non r paraphr, unde vulgo (Boeckh, Bergk) male ὁ δ᾽ ἐφρ. c ed Ald; cf ni 287, IX 49 86 ποντίαν libri, ποντιᾶν Bergk c Heynio πράξον D; mpáccew male Herwerden studd 50 :$8 μιν libri; defendit pron cll N 316 (om ACD Townb, λ 570 Hermann ap Heyn, item a 194, Ζ 48 Dissen, aliter ego prll II*5; τὸν θεόν paraphr!, αὐτόν paraphr?*; μὲν Mingarelli plaudente Heynio, μάλ᾽ (ὅπου δὴ μάλιςτα par!) Bergk εὔφρονες] cuverai (ut paraphr P. X 40 [58]) par', εὔφρονες. obcat, rourécriv εὐφραντικαί par? 89 θράςος ex scholl Eug Abel; c0évei... 0pacei fere idem quod τόλμᾳ τε καὶ cOéve P X 24 0 ευὐγγενὲς D Tricl, quod (suppl 0pácoc) prob Abel πέρι) prl II** ^ 41 θεᾶς libri, θεοῦ Er Schmid quod fere recipiunt; Αἰγίναθεν, 802 PINDARI CARMINA Νίκας ἐν ἀγκώνεςει πίτνων ποικίλων éyoucac ὕμνων. — Xe MN ἀντ. τ' ἦτοι μεταΐξαντα καὶ νῦν τεὸς μάτρως ἀτγάλλει κείνου ὁμόςπορον ἔθνος, ΤΤυθέα. 80 ὦ €00. Mingarelli, Αἰγίνας vel Αἰγίνᾳ θάλοςῦ Bergk Jahrbb class Phil 99, 1869, 189, Αἰγίναθεν ἀπ᾽, €00. Christ. Atque Αἰγίναθεν habere aliquid pro- babilitatis Hermann censuit ap Heyn; contulerit quispiam ἀπὸ Μαντινέας Càpoc O X 70, quamquam non. solum ἧκεν praecedit, verum etiam oppositae sunt aliae civitates, Midea Tegea Tiryns 66—68; neque vero οἴκοθεν Ἡρα- κλέος «ταλᾶν ἅπτεςθαι videtur apte conferri posse: quid igitur nobis "E quitur, nisi ut aut titubantem poetam ab Isthmiaca victoria (schol N V 67 [162, 10 Ab], schol [D] I VI 89 [468, 6]), quo tendebat 37, ex improviso ad Aegineticam delabi aut locum corruptum esse iudicemus? θεᾶς glossemate (el τῆς θεᾶς Νίκης paraphr) antiquam lectionem (v c χάριν) expulsam esse conicio 42 πιτνῶν D, πιτνὼν (tanquam aor) Boeckh, πίτνων (B) pri- mus ed Bergk; cf I II 26 48 ἤτοι libri, ro: edunt c Heynio; cf ad Ὁ Π 8 μεταΐξας (γε) pars Tricll πυθέας libri, — ἔνιοι ap schol 164, 4, unde alios πυθέα (vocativum) legisse recte vulgo colligitur; ceterum c libris congruunt paraphrr, nisi quod pro μεταΐξαντα mire μετὰ τὰ mpo- εἰρημένα ὑπὸ coü (quae varie corriguntur) pro κείνου partim coü partim ὑμῶν exhibent. Sed appellari Pytheam imperativus (cO: 48 docet (cl Bacehyl XIII 158 K). Sequitur ut non Pytheam et Euthymenem (48 et I VI 62) μάτρωας intellegamus materterarum filios, 'consobrinos' (hoc primus Ty Mommsen Pind vit (1845) 48, in versione germanica eo pro- cedens, ut *Neffe pro 'Ohein? venditaret), sed μάτρωα Euthymenem, Pytheae Phylacidaeque avunculum sive ex maioribus maternis aliquem, μεταΐξαντα autem Pytheam, quem decorans (hoc nimirum carmine fieri iusso, ut Bacchylideo Lampon pater) καὶ νῦν μάτρως (cf Αἰγίνᾳ xá- pv? 41) κείνου (i e Pelei; cf 30, Soph El [de Oreste] 681. 698. 703. 720. 191) óuócmopov ἔθνος (Aeacidas; cf 8) decorare videatur (de. verbo ἀπὸ κοινοῦ accipiendo prll II?). Denique (45) éxpáreic restituendum; videtur &utem ἐκράτει (κράτει, κρατεῖ) antiquitus (schol 164, 7; 168, 12. 15) una eum nominativo ΤΤυθέας (43) esse interpolatum. An tu Eulhymenem Ne- meae Aeginae Megaris| vicisse statuere mavis (cum Bergkio)? quasi vero Euthymeni potius dedicatum carnien sit quam Pytheae? Sed priusquam pergamus, en novarum lectionum fasciculus varios odores exhalans: μετ᾽ ἀΐξαντα᾽ (scil Euthymenem Pytheas "praegressum secutus") Fulvius Ursi- nus (recep Ty Mommsen), μετάϊξ ἄντα ('aemulatus [te] eoram'?) Pauw, αἵξας (hoc iam Benedictus Beckius [-Eo:c debebant], Euthymenes sci- icet) vel μεταΐξαν n t0voc) τὰ xal νῦν reóc ..., Πυθέα Mingarelli Mens τε (c Benedicto) xal νῦν ἑὸν μάτρω᾽, ἄγάλλει κλεινὸν ... Ἰυθέας eyne, μεταΐξαντα. .. ἀγάλλει ("laetatur, *celebrat et 2 desi κείνου m ἑαυτοῦ) .óuócm. ἔθνος ("genus', “6 ipsum"), ἸΤυθέα Hermann ap Heyn, eckh n cr 470. 529, Dissen expll 400, tres emendationes proposuit Ty Mommsen Pind vit 48, idem ibd primus recte κείνου Pelei intellexit (idque lenuit schol Germ p X et in ed mai), cum multa tum quod recepimus 43) ΤΤυθέα, (45) éxpáreic coni Kayser Neue Jen Allg Litt Ztg 1846, 1147, dem tamen (45 retento ἐκράτει) 43 ἔθνος" TTuGéq | & Neuéa maluit Hei- delb Jahrbb 1868, 41, alia rursus H , Rauchenstein Phil XIII 261, N Schw Mus III 251, Leop Schmidt P Leb 120, Schnitzer. progr gy Ell- wangens 1867, 53, 'dubitanter ut par est? fj τοι μετάϊξας ('persecutus es ea studia, quibus etiam nunc KEuth ornat et auget consanguineam NEMEA V 308 — & Neuéa μὲν dpapev μείς τ᾽ ἐπιχώριος, ὃν φίλης᾽ ᾿Απόλλων᾽ 45 ἅλικας δ᾽ ἐλθόντας οἴκοι τ᾽ ἐκράτεις Nícou τ᾽ ἐν εὐαγκεῖ λόφῳ. χαίρω δ᾽ ὅτι 8ὅ ἐςλοῖει μάρναται πέρι πᾶςα πόλις. ἴεθι, γλυκεῖάν τοι Μενάνδρου εὺν τύχᾳ μόχθων ἀμοιβάν᾽ vu cem, v* ἐπαύρεο. χρὴ δ᾽ ἀπ᾿ ᾿Αθανᾶν Tékrov' ἀεθληταῖειν Éuuev: 90 50 εἰ δὲ Θεμίετιον ἵκες ὥςτ᾽ ἀείδειν, μηκέτι ῥίγει᾽ δίδου φωνάν, ἀνὰ δ᾽ ícría τεῖνον πρὸς ζυγὸν καρχαείου, πύκταν τέ νιν καὶ παγκρατί- ? 95 φθέγξαι ἑλεῖν Ἐπιδαύρῳ διπλόαν νικῶντ᾽ ἀρετάν, προθύροιειν δ᾽ Αἰακοῦ ἀνθέων ποιάεντα φέρειν crepavuü- ματα εὺὑν ξανθαῖς .Xápicciv. 7 gentem?) rà (haec Kaysero praeeunte) ... κεδνὸν ὁμόςπ. ἔθνος, ΤΤυθέα, | ὦ N. μὲν ἄραρεν ('eui Euthymeni favet Nemea") Bergk, Ἰεθμόν τ᾽ ἐπαΐξας (τξαις voluit) τὰ (dist e Hartungo) καὶ νῦν τεὸς μάτρως (*consobrinus?) ... Πυθέας Mezger progr gymn Hof 1866, 8, Ἰεθμοῖ τ᾽ ἐπεὶ νίκης, τὰ καὶ νῦν κτλ idem P Siegesl 337, Ἰεθμοῖ τ᾽ ἄϊξας ἄντα (Mezgerum et Pau- wium quasi contaminans): καὶ νῦν... ἸΤυθέα Bury, τεὸς. μάτρως c' (hoc Bergkio praeeunte ap Ty Momms?) àváAÀet καὶ «οὔ óp. ἔθν., ΤΤυθέα ed Christ'!?, τεὸν μάτρω (cf Heyne) c ἀγάλλει.. . ΤΤυθέα Fennell, τὲ τεὸς u. ἀγ. καί cou krÀ? Christ? 44 ἄραρε libri, ἄρηρεν Tricl qíAac Boeckh 45 £pbovrac? Christ; ἐλθεῖν absolute dictum non significat "peregre venire', sed "venire, adesse, nomina dare* τε κράτει B (schol 164, 7), T€ κρατεῖ DD (sch 168, 12); τ᾽ ἐκράτει post Boeckhium edunt c Beckio, τ᾽ ἐκράτειςῦ ne (v supra) 47 μάρνανται c Ahlwardtio Fel Vogt diss Argentorr IV 362; »f ad 11 ^ 48 ευμπτυχᾷ Hartung, εὐντυχὼν (c gen, usu Sophocleo)? Bergk 49 ἔμεν libri, corr Tricl 50 δίδου libri, δίδοι Hermann opp 1 256, sed cf Jak Wackernagel KZ 33, 25; 'fort ῥίγει δίδοι iung' Bergk; cur Pytheas Aa alios: Musa) iubeatur μηκέτι ῥιγεῖν ignoramus 52 πύκτα D Tricl παγκρατίου D Tricl τριπλόαν )4. ἄνθεα libri (cf φαιδρὰ τὰ ἄνθη τῶν crepávuv paraphr), corr Hermann ap Heyn χάριειν libri, simplex C testari videtur schol metr, corr Er Sehmid, ft non opus; cf nott metr et P IV 54 As ^. | À Á f "4 EU : c /v^ '* M. t 4d * y ρει, - 4 “ 346. M. " x Aun ze ἐὺ à f 2 ἣν Ψὲ Ἂν» .- £F φὴ we y d aia i AAKIMIAHI AITINHTHI ΠΑΙΔῚ IIAAAIZTHI Ὡ Strophae [URRauE oae e 9» ul uuo wu. M. — M aine AE LE LL Le Wozu ut --υὐἷΣ νυν--οὧυ.. ων συ: (QXLUU I CC UM b uuLIUMUL-QUI. UUQ M. οὖν OU) eue MM soi MM Qe MO asc AM MC ϑχοΣ Lui v uUo Ὁ) — agar (—— 1) OEC —9v— v—v— (v v — vs) Epodi Uu UL UN Wes Ju. --υυ uL woe QA LU. ὧς σε τον SERE, LIMIT UUIUG' LUI b — — WA — “ὦ VN sen NP nn Ugc- V uv esie U UL UM -- πε .-᾿-πᾷοζῳ-. ψμω.. In carminis versibus discribendis ea «st inter vv dd dissensio, ut LXIX versus efficiat Boeckh*?, Lxxv Schneidewin 1848, LXvi Hermann 1844 (opp VIII 68); in laudandis versibus Hermanni ratio obtinuit. Strophae v 1 post tertiam syll finiri patet (de versus brevitate cll O VII, PV, NI, quod qui solus statuere ausus est Ohrist!', postremo 'in re dubia à consensu vv dd recedere" noluit ὅ (4) pes ultimus a Bergkio ad 6 (6) transfertur mutato (κλέος ex ὄνομ᾽ 49; cum audacia pausae ἐργμάτων ἕνεκεν 38/84 nihil sane habeo quod conferam praeter καμάτων | ἐκτὸς ἐόντα C VI 103/4 8 (7*) quem cum 7 (6) coniunxerat Boeckh, non solum constanti vocabulorum. fine, verum etiam hi»tu (28/29. 145.) et & 7 (6) et ἃ 9 (7*) disiungi solus videtur Schneidewin perspexisse. Ep v6 dispescue- - runt Boeckh et Schneidewin. UU ur CES ΡΝ wm NEMEA VI 305 ετρ. α΄ Ἕν ἀνδρῶν, ιν ἕν θεῶν γένος᾽ ἐκ μιᾶς δὲ πνέομεν ματρὸς ἀμφότεροι᾽ διείῤγει δὲ πᾶςα κεκριμένα δύναμις, ὡς τὸ μὲν οὐδέν, ὃ δὲ χάλκεος ἀςφαλὲς αἰὲν ἕδος ὅ μένει οὐρανός. ἀλλά τι προςφέρομεν ἔμπαν ἢ μέγαν 6 νόον ἤτοι φύειν ἀθανάτοις, καίπερ ἐφαμερίαν οὐκ εἰδότες οὐδὲ μετὰ νύκτα 10 ἄμμε πότμος 1» ἅντιν᾽ ἔγραψε δραμέμεν ποτὶ «τάθμαν. Str 7* choriambum esse voluit Hartung (νῦν ἐφάνη 14, (δεῖξε) χα- . μαί 51, ἀγγελίας [deleto ἔβαν] 58); nobis 295 certe choriambus pro 'di- trochaeo' positus videtur, 7 et 36 ambigui. Str 7**^ Hermann? (ap Heyn 1817) normis usus crp β΄ et ἀντ y' (ἐπὶ εἴκοςι), αὖ esset . υνυ.. — vu uvu-.u--u-—, Similiter Bergk a crp α΄ et ἀντ γ΄ (ἐπ᾽ εἴκοςι) profectus reliquas strophas ingeniosis castigaverunt correctionibus; en Bergkianae: νῦν πέφαντ᾽ οὐκ 14, οὖρ. ἐπ. εὐκλεᾶ“ oly. "nisi malis εὐκλέ᾽- ἀποιχ.᾿ 29, ἀπὸ- τωὐτοῦ | αἵματος (del πάτρας) xpuc. 35/36, νεῖκος (del ἔμπες᾽ ᾿Αχιλεὺς {δεῖξε χαμαί 51. Nos in constituendo v 7^ ad Boeckhii (vel Hermannianam alteram opp I 261) rationem reverlimus nulla fere ne 51 quidem versui graviore medicina adhibita. Ep 4 ordinem dactyli- cum irochaico quodam membro excipi iusserunt ckh, Hermann, Ty Mommsen: τριετη-ρίδι Kpeovríbav 40, nos τριετηρίδι ---- Kpeovribav (cum Peso) legere malumus; cf append metr $ 5n. 6n. Epodi vv 1—8 uno lenore legere qui maluerit metra (velut vv 6. 7) vereor ut facilius ex- . pediverit. Medium quendam hoc carmine inter aeolica et dactyloepitritica cursum teneri observavit Ern Graf P logaoed Str 39. 1--32 perierunt in V 2 ματρὸς] yacrpóc Stob codd (ecl II 191, 19 Wchsm) 8 ai libri, corr Hermann ap Heyn; forma in P libris non obvia nunc occurrit Bacchyl XIII 174, XVIIL 48. 4 ΒΕ] ura τὸν νοῦν bis scholl neglecto adiectivo, quod confirmat schol Eurip Med 1224 6 ἐφαμερίαν libri; prl II'* μετὰ νύκτας libri, ἐν νυκτὶ et διὰ νύκτα . paraphrr, κατὰ νύκτας Pauw, μεθ᾽ ἡμέραν recie comparavit, unde μετὰ νύκτα exspectandum esse sensit Hartung, quod reposui c Wilamowitzio (Eur Her* Π 232, v 1106), Hartung ipse νυχίαν τις interpolare maluit, alii (velut Heyne) ἅμαρ ἢ νύκτας P IV 256 male conferunt; de hiatu cf 28 et nott metr 1^ ἄμμι Kayser lectt P 76 c paraphr! et uno de Tricll 1" ἄν τιν᾽ et δραμεῖν libri, ἅντιν᾽ Tricl, neque aliud quidquam lege- runt paraphrr etre — εἴτε et εἴ τις... τινα (ὅςτις... τινα B) exponen- les, ἅντιν᾽ ἔγραψε δραμέειν T. cr. Hermann ap Heyn 1798, quod pulvis- culo quodam absterso recipere non dubitavi; οἵαν τιν᾽ maluit idem opp I 261 Boeckhio Bergkio! Schneidewino plaudentibus — qui utinam οἷός τις 1848, υ 377 (4- 880), óc(c)oc ric x 45, Her 1 192, ποῖός τις Soph OC 1163, Ant 42 accuratius paullo considerare voluissent —, πρὸς ἅντιν᾽ ... ποτε cra0udáv Bergk?; cf v 51^ et nott metr Poetae lyr. graec.* 1.1. ed. Schroeder. 20 306 PINDARI CARMINA τεκμαίρει ab 8» καί vuv ᾿Αλκιμίδας τὸ εὐγγενὲς ἰδεῖν 1ῦ ἄγχι καρποφόροις ἀρούραιειν, αἵτ᾽ ἀμειβόμενα! τὸ τόκα μὲν ὧν βίον àvbpáciv ἐπηετανὸν ἐκ πεδίων ἔδοςαν, τόκα δ᾽ αὖτ᾽ ἀναπαυςάμεναι ςθένος ἔμαρψαν. ἦλθέ τοι 20 Νεμέας ἐξ ἐρατῶν ἀέθλων παῖς ἐναγώνιος, ὃς ταύταν μεθέπων Διόθεν aicav 25 νῦν πέφανται. ' 14» οὐκ ἄμμορος ἀμφὶ πάλᾳ κυναγέτας, ἐπ. α΄ 15 ἴχνεειν ἐν TTpa£ibópavroc ἑὸν πόδα νέμω πατροπάτορος ὁμαιμίοις. κεῖνος γὰρ Ὀλυμπιόνικος ἐὼν Αἰακίδαις 80 ἔρνεα πρῶτος (ἔνεικεν» ἀπ᾽ ᾿Αλφεοῦ, καὶ πεντάκις Ἰςθμοῖ «τεφανωςάμενος, 20 Νεμέᾳ δὲ τρεῖς, ἔπαυςε λάθαν 8ὅ 8b δὲ καὶ νῦν vett, καὶ del Tricl; καί vuv Er Schmid, καὶ νῦν "propter emphasin' Pauw, prob Ty Mommsen, recep Fennell, quasi vero iam pridem illud comprobarit Alecmmidas; καί vov Bergk; prll 1589. —cuy- Yevéc] τὸ ἑαυτοῦ interpretatur paraphr? (178, 23), recte, dummodo τε καὶ τῶν ἑαυτοῦ simul audias, ut τὸ ευγγενές fere sib i q εὐγγενὴς πότμος; at contra τὸ πρὸς τοὺς θεούς paraphr! vds 6); 'cognatos suos' interpr Hermann ap Heyn (assentientibus Boeckhio n er 535, Disseno expll 408); unde ᾿Αλκιμίδα τὸ ευγγενές ('cognati"), ἰδεῖν Hartung, quem secutus est Bergk; nominativum ᾿Αλκιμίδας confirmant non solum scholl (adde Ari- starchum quamvis hariolantem 180, 5), verum etiam P ipse pergens ἦλθέ τοι κτλ 11 10 ἄνδρεςειν libri, corr Hermann ap Heyn ἐκ πεδίων vett, πεδίων Tricl, ἐκ reduxit (de émmeravóv cll Hes opp 607, hy Merc 113) Hermann 1844 opp VIII 70 [148 νῦν τε πέφαντ᾽ vett, τε om "T'riel, Hermann ap Heyn 1798 et opp I 261, Boeckh, Sehneidewin, Bergk ** diversis rationibus usi; cf nott metr 14^ ἄμοιρος D Tricl ante, non post κυναγ. dist c paraphr Hartung, Rauchenstein Phil XIII 262, Bergk? *, obloq Ty Mommsen 16 ὁμαιμίου libri, om scholl, defendit cl τὸ ευγ- γενές 85, ut esset quasi quaedam appositio (marpom., ój.) Friederichs P Studd 75 irridente Bergkio, tuetur Bergk ipse Asclepiadis de *Aleimida Theonis filio Crete' testimonio ap schol inser (178, 8) temere abusus; ὁμαιχμίου "iisdem exercitationibus dediti! Hermann opp VIII 70, ὁμαίμο- voc (ὁμαιμίου 'fratris' interpr Bury) Hecker Phil V 439. ὁμαιείου Rau- chenstein Phil XIII 262, ὁμαιμίοις scripsi cl πατρίαν καθ᾽ ὁδόν N II 6 18 lacunam eleganter suppl éveiev.scribens Bergk?, praeeunte ἐνεγκὼν Kaysero lectt P 77, émápxec' Fennell, éroccev Bury; ad aliud metrum ἐλαίας Boeckh, éüppóoó Hermann, ἐπεὶ δράπεν Ty Mommsen 19 ἰεθμῷ B, ἰεθμοϊῷ D (cf 56, VII 41), corr Tricl 20 τρίς (in fine versus) libri (contrariam interpolationem 19 invexit πέντε μὲν Hartung), corr cl O VII 82 Hermann opp VIII 70, «τεφανώςεις intellege cl prll 1159; cf nott metr τύ τν "oM 9—mM UPTIad αι 7498 ΞΟ ον τ s i a a Rd NEMEA VI 301 CaoxAeíba", ὃς ὑπέρτατος ᾿«Αγηειμάχῳ ὑέων. γένετο. erp. β΄ ἐπεί οἱ 93» τρεῖς ἀεθλοφόροι πρὸς ἄκρον ἀρετᾷς ἦλθον, οἵ τε πόνων ἐγεύςαντο. εὺὑν θεοῦ δὲ τύχᾳ 40 25 ἕτερον οὔ τινα οἶκον ἀπεφάνατο πυγμαχία {πλεόνων» ταμίαν «τεφάνων μυχῷ Ἑλλάδος ἁπάςας. ἔλπομαι —— 45 .. μέγα εἰπὼν ἐκοποῦ ἄντα τυχεῖν ὥτ᾽ ἀπὸ τόξου ieí(c: εὔθυν᾽ ἐπὶ τοῦτον, ἄγε, Moica, οὖρον ἐπέων no 295 éUKkÀÉé'" ἀποιχομένων γὰρ ἀνέρων — 50 ἀντ. β΄ 80 ἀοιδαὶ : 30^ καὶ λόγοι τὰ καλά εφιν ἔργ᾽ ἐκόμιςαν᾽ 91 «ὠκλείδα vett, τὴν, περὶ ἐκείνου (ἐκεῖνον ed Boeckh, ut περὶ αὐτόν est p 183, 4 Ab) λήθην schol, (ωκλείδᾳ Tricl, recep Bergk* olim ζῳκλείδα suspicatus (cf ζοιναύτ[ες] Dittenb Syll 31^ 13, alia ap Car Keil anall Ae 117, Wilh Schulze qu epp 397); sed ut λάθαν παύειν τινί cll I 13, Soph Ant 575 vereor ne idem Graecis auribus valeat quod ἀναμιμνήςκειν τινά potius quam quod volunt τινός, ita λάθαν τινὸς παύειν optime illustratur opp λάθαν τινὸς ποιεῖν, ποιεῖςθαι Soph Thy fr 238 N*, er VIII 79. De CaoxA. quod reposui cum Wilamowitzio (infra ad 43) ef prll 1166. de terminatione -δα᾽ Ty Mommsen suppl 165/6 22 ἀτη- «gu. BD et edd, ἁτηςιμ. Hermann opp VIII 71; prll II υἱῶν ἐγέν. vett (— P IX 86), υἱέων γέν. Tricl, ὑέων Wilh Schulze comm philoll so- dal hisw 1887, 26 8 ἐπέϊ oi D; ἐπεὶ οἱ Boeckh (expll 409), ve-. ram lect reduxit Hermann opp VIII 71 ^ 25 lacunam e scholl suppl Er Sehmid 87 ἄντα cxomo0 veruyeiv B, ἄντα «κοποῦ τυχεῖν D; ἔνιοι yp. ἂν τετυχεῖν.... yp. δὲ καὶ ἄντα {τυχεῖν scil) scholl, ἄν non exprimit paraphr*; τυχεῖν ἄντα «κοποῦ Tricl, «κοποῦ ἄντα τυχεῖν certissima emendatione Min- garelli 98 ὦ τ᾽ B, ὦ τ᾽ D, ὧτ᾽ edunt c Tricl ἱεῖς᾽ e sequ iungens Tricl εὐθὺν libri (c scholl?), εὔθυν᾽ Er Schmid 29^ εὐκλέα παροιχ. libri; t0xAé'* dmory. Er Schmid (idem commend Ahrens, recep Schneidewin), et videtur TT in €YKAECATTOIX. a librario (Vaticano?) pro TY acceptum esse, εὐκλῆα Hermann opp I 261, εὐκλεῖα Boeckh n cr 533 (Christ); v nott metr 80 ἀοιδοὶ xol λόγιοι libri et scholl, nisi quod suspicionem mo- vent paraphr verba διὰ τῶν οἰκείων λόγων oi ποιηταί 184, 11; nam λόγοι quod exhibet apogr B, unde recep Boeckh (Bergk?, nullius auctoritatis, ut recte Ty Mommsen!; confirmare rursus lect trad videntur scholl 185, 9 et 191, 4 ss cl schol P I 181. Probabiliter tamen ἀοιδαὶ καὶ λόγοι (ell N XI 17—18) Pauw (utrumque recep Bergk?-5; nam λόγιοι duabus syl- labis pronuntiari, sive extrito i putaveris, ut pariter ae λόγοι sonuerit, sive coalescentibus 10, quemadmodum ao, €o passim, vu semel (γενύων Tvéov onomatopoetice, opinor) coalescunt, parum credibile. Ceterum post ἀοιδούς et λογίους strenue distinctos (καί — xat P I 94) in eodem carmine λογίοιςιν — cogoic — ποιηταῖς (45) dici minime ferendum videtur ἔργα ἐκόμιξαν vett, corr Tricl; sententiam generalem recte statuit paraphr 50. 20* 808 PINDARI CARMINA Baccíbaiciv ἅ τ᾽ οὐ cravíZei, παλαίφατος τενεά, ἴδια ναυςτολέοντες ἐπικώμια, Πιερίδων ἀρόταις 55 δυνατοὶ παρέχειν πολὺν ὕμνον ἀγερώχων ἐργμάτων ἕνεκεν. καὶ γὰρ ἐν ἀγαθέᾳ 35 χεῖρας ἱμάντι δεθεὶς Πυθῶνι κράτηςεν ἀπὸ ταύτας 60 αἷμα πάτρας 800 χρυςαλακάτου ποτὲ Καλλίας óbuv ἔρνεει Λατοῦς, παρὰ Καςταλίαν τε Χαρίτων 65 écrépioc ὁμάδῳ φλέγεν᾽ πόντου τε γέφυρ᾽ ἀκάμαντος ἐν ἀμφικτιόνων 40 ταυροφόνῳ τριετηρίδι Κρεοντίδαν τίμαςε ἸΠοςειδάνιον ἂν τέμενος᾽ 70 Boráva τέ vív ποθ᾽ ἁ λέοντος : νικάςαντ᾽ ἤρεφε backíoic Φλειοῦντος ὑπ᾽ ὠτυτγίοις ὄρεειν. crp. γ΄ 46 πλατεῖαι 15 45» πάντοθεν λογίοιειν ἐντὶ πρόςοδοι De locutione οὗ παιὼν ... νεοκρᾶτα φίλον κομίςειεν Aesch choeph 344, ae ne Pindarus quidem P I.93 defunctorum hominum mores a poetis, sed poetis a fama superstite denuntiari facit 81 Βουδίδαιειν (a Budione) Di- dymus ('ineptiens' Otfr Müller Aeginet 140) vv 33—44 exstant etiam inV. 88 παρέχει V ἐργμάτων Vatt; prllIl'5 — 885 ἱμαντωθεὶς libri ὁ lemm scholl, em Tricl ("haud dubie ex schol perdito' Bergk) 86} ypuca- λακάτα (c gl-ov) Tricl, χρυςταλακάτας Er Schmid: quidni etiam βαθυζώνα καλλικόμα μελιγλώςςαϑ ἄδων B.Dac, ἁδῶν Drc, ἀδὼν V; prll ΠΡ 87 xo- craMa Vatt c paraphr (-Aq), xacraMav V, recepi cll O IX 3. 17, P III 78 88 φλέγειν V. 89 ἀμφικτυόνων D 40 κρεοντίδαν del Tricl τὸν Καλλίαν. intellegens c scholl vett; ac fuerunt nostra etiam aetate qui Κρεοντίδαν interpretarentur τὸν Κρέοντος Pindari videlicet usu neglecto ut Φιλυρίδας, Δεινομένειε παῖ, Ξενάρκειον υἱόν, ita nunquam Δεινομενείδαν, Ξεναρκείδαν dicentis; cf etiam Fick et Bechtel gr Persoun 26; Κρεοντιδᾶν --- 'Corin- thiorum" Rauchenstein Zeitschr Alterthumsw II, 1844, 406, explosit Ty Mommsen Rh Mus IV, 1846, 556 42 ποία τε viv ποθ᾽ ἁ Aéovroc? Her- mann opp VIII 73, βοτάνᾳ δέ νιν πόα (TIOFA) λέοντος 'pratum leonis"? Bergk 48 νικάςαντ᾽ ἔρεψε backíoic vett, vixácave? ἔρξψ᾽ ἀςκίοις Tricl (cf ἐπ. α΄ et 4^), eodem metro: νικάςαντ᾽ ἔρεφ᾽ dcktoic Er Schmid (Boeckh), ' viküvt' (an kparéovt'?) ἤρεφε backtoic Hermann opp VIII 73 (recep Borges" νικάςαντ᾽ ἔχε back. Ty Mommsen; vikácavr' ἤρεφε backíoic (cf prll 1155), QA. de Wilamowitz ad Eur Her? 681. De geminatis epithetis cf O I 10, N IV 27, qua in re luxuriare vidimus Bacchylidem φλιοῦντος libri ὠγυγίοι᾽ ópecv (ut esset *antiquus' ὁ dA. ager Phliasiorum) Bergk*; de epithetorum traiectione quam vocant cf ad N V 6 » γον DW MS" - Ug IRI PEN NEMEA VI 309 vücov εὐκλέα τάνδε kocueiv* ἐπεί cqiv. Αἰακίδαι ἔπορον ἔξοχον αἷςαν ἀρετὰς ἀποδεικνύμενοι μεγάλας, 80 πέτεται δ᾽ ἐπί τε χθόνα καὶ διὰ θαλάςςας τηλόθεν ὄνυμ᾽ αὐτῶν καὶ ἐς Αἰθίοπας 50 Μέμνονος οὐκ ἀπονοςτήςαντος ἔπαλτο᾽ βαρὺ bé εφιν 85 veikoc ἔπλεν 51^ ᾿Αχιλεὺς χαμαὶ καταβὰς ἀφ᾽ ἁρμάτων, ἀντ. Y' φαεννᾶς 52» υἱὸν εὖτ᾽ ἐνάριξεν ᾿Αόος ἀκμᾷ ἔγχεος ζακότοιο. καὶ ταῦτα μὲν παλαιότεροι 90 ὁδὸν ἀμαξιτὸν εὗρον᾽ ἕπομαι δὲ καὶ αὐτὸς ἔχων μελέταν᾽ 55 τὸ δὲ πὰρ ποδὶ ναὸς ἑλιςεόμενον αἰεὶ κυμάτων 95 λέγεται παντὶ μάλιετα boveiv θυμόν. ἑκόντι δ᾽ ἐγὼ νώτῳ μεθέπων δίδυμον ἄχθος ἄγγελος βᾶν, Versu 44 terminatur cod V 46 cqiav. vett (BD), corr Tricl 48 πέταται libri; prll 1186 50 ἀπονοςτάςαντος libri, retin (N XI 26 -n-) Bergk, invito Ahrensio d d 149; prll II?! ἐπᾶλτο libri, ἔπαλτο (v l.schol — ἐπάλθη) primus recep Schneidewin, ἔπλᾶτο Bergk cquv libri? . $81 νεῖκος Éumec libri κἀμβὰς B, καββὰς D; paraphr unde ἐπέδειξε οὐ χαμαὶ κλίνας τὸν Μέμνονα hauserit obscurum; sed de ἐπέδειξε nescio an recte conferas P VI 46; βαρὺ δέ cqi (bete) véikoc | χαμαὶ καταβὰς (hoc praeierant Hermann ap Heyn οὖ Boeckh!) 'Ay. Dissen, re- cep Boeckh?, βαρὺ δ᾽ Éume-cé coi νεῖκος | x. x. "Ax. Kayser lect& P 77 (re- cep is), βαρὺ bé cptv | ἕλκος ᾿Αχιλεύς | ἔμπαιςε (hoc praeierat Bois-. sonade) x. x. Áhrensio auctore recep Schneidewin, βαρὺ bé civ | ἔμπες᾽ ἕλκος [χ. x. 'Ax. Rauchenstein Phil XIII 268, βαρὺ δέ cpi | νεῖκος ἔμπας . (hoc etiam Hermann opp I 261) καββὰς 'Ax. (émébeiE"» deleto χαμαί ΤῪ Mommsen, alii pro δεῖξε scribere ppácce aut φᾶνε maluerunt; verba xay. X. ἀφ᾽ ápu. (c Hermanno opp VIII) ad sequentia traxit Bergk, de quo plura nott metr; νεῖκος émAev ('evasit contentio") scripsi praeeunte (ÉmAev vel ἔμπλεν) Ed Boehmer ᾧ IX, cetera (praeter καμβάς, καββάς) intacta relinquens, de locutione cuikpol μεγάλων χωρὶς cpaAepóv πύργου ῥῦμα πέλονται ap Soph, tum ᾿Αχιλεὺς πυρὶ καιόμενος ὥρςε γόον vel Ἰφιγένεια ςφαχθεῖςα ἔκνιξεν ὄρςαι χόλον ap Pind. Formam ἔπλεν fuisse M 11 οὐ Ze- nodoti et Aristarchi auctoritate coarguitur frustra obloquente Nauckio Mél gr-rom IV 319. De metro 515 (uu. ὦ) cf 7^ (Lu... ), de quarta syllaba correpta P IX 1.3, nisi forte χαμάδις scribere mavis cum Boeckhio n er 534, ut metra sint .... vv vulgo, . uu... Tb, vu. uv ὄϊν cll str v 5 in, ep 4 med, append metr 8. 6 n δῶν évápiZev B —— ἀοῦς libri, corr Er Schmid plaudente Boeckhio kl Schr V 387, dubitante Hermanno opp VIII 73 αἰχμᾷ libri, corr e paraphr Er Schmid ἐνάριξαν ... olyuot? Bergk 58 ταύταν libri c scholl, retin Bergk; τάνδε Er Schmid, ταῦτα Pauw, Hermann opp VIII 74 56 μέγεται παντὶ om B, suppl B^, παντιὸς (cf 19) D, éxácrov paraphr 68 ἔβαν libri (prll II*9), corr Hermann opp I 261, non obtemperavit Bergk ᾽ 810 PINDARI CARMINA 58» πέμπτον (r^ ἐπὶ elkoc τοῦτο γαρύων /100 , ém. Y εὖχος ἀγώνων ἄπο, τοὺς ἐνέποιςιν ἱερούς, 60 ᾿Αλκιμίδαν ἐπαρκέςαι κλειτᾷ γενεᾷ --- δύο μὲν Κρονίου πὰρ τεμένει, 105 παῖ, cé τ᾽ évócqice xai Πολυτιμίδαν κλᾶρος προπετὴς ἄνθε᾽ Ὀλυμπιάδος —, δελφῖνι καὶ τάχος δι᾿ ἅλμας 65 ἴςον εἴποιμι Μεληςείαν 110 χειρῶν τε καὶ ἰεχύος ἁνίοχον. 58^ πέμπτον ἐπὶ libri metrum non violaturi, si ἐπὶ (F)Fe(koct legere liceret, ut ἐπὶ (Ε)ρηγμῖνι licet (cf ad P XII 24), πέμπτον γ᾽ ἐπὶ Hermann opp I 261, quod ut *commodissimum' edere solent, dissentiente Fennellio (πέμ- πτὸν ἐπί), ego τ᾽ praeoptavi cl àugórep(ov) ... τε — καί ΟἹ 104, VI 17, P IV 79, 1 142 59 ἱερῶς Bergk 60 ἀλκιμίδας τό γ᾽ ἐπάρκεςε κλειτᾷ γενεᾷ libri, ᾿Αλκιμίδα (genet) ὅ γ᾽ énápkece κλειτὰ γενεά Er Schmid, quod | recep (émdpkecev scr c Tricl) Boeckh, item (sed ὅ T" Hermann opp VIII 74, ᾿Αλκιμίδα (nomin) τό γ᾽... Ahlwardt, quod respuit Boec kl Sehr V 377, recep Betgk, idem (dissuadente Disseno expll 414) ᾿Αλκι- uíba (vocativum cl N VII 70), τό γ᾽ (vel 6 τ᾽ ἐπάρκεςας κλειτᾷ γενεᾷ coniecit, τοὺς ἀέθλοιειν ἱεροῖς [᾿Αλκιμίδας émápkecev ... Hartung, et ᾿Αλκι- μίδας (pro uuu) ut nom propr (cf 515) excusationem habet: ᾿Αλκιμίδαν émapxécai scripsi eiectis quae (ex paraphr ὅπερ) interpolata esse credi- derim τό τὺ; de infinitivo apud verbum γαρύειν sane inusitato cf αἰνέω ΤΤυθέαν mÀayàv δρόμον εὐθυπορῆςαι I V 59 62 παῖς ἔτ᾽ évócqice καὶ πολυτιμίδα Ὁ, παῖ cé τ᾽ (B) ἐνόςφιςε τιμίδαν Tricl; cf nott metr et ad 40 68 verba xAüpoc προπετῆς non ad eam sortitionem spectant, qua paria componuntur, quam describit Lucianus loco notissimo (προζελθὼν ... ἕκαςτος. .. καθεὶς τὴν χεῖρα eic τὴν κάλπιν, ἀναςπᾷ τῶν κλήρων ἕνα κτὰ Hermot 40), sed ad antiquissimam illam singulos eligendi aut ordinem . aliquem constituendi rationem: ἐκ δ᾽ ἔθορε κλῆρος. are finge animo - competitoribus nimio pluribus nomina professis Olympiae aut Aegina : ipsa duos illos magnae spei adulescentes 'procaci sorte' certamine ex- udi: tum victoria se fraudari merito eos conquestos esse libenter con- cedes 64 δελφῖνι xe (-φίνι xe) vett, δελφῖνί κεν Tricl, ἀντὶ τοῦ ἴέον ᾿ ἂν εἴποιμι καὶ τὸν MeAncíav paraphr, unde ell 57 s8 ὁ schol 97! certissima. ratione δελφῖνι καὶ restituisse mihi videor dissuadente Bergkio. De opta- tivo voluntatem (ἑκόντι νώτῳ μεθέπων 57) exprimente cf εἰγῶμι "tacere malim fr 81, 8, φίλον εἴη — écru (subsequente futuro ὑποθεύςομαι) ΡΤ 83, αἰνήςαις (post imperativum addito y IX 14, φέροις (post impe- rativos) 41; de particulae collocatione ad P X 69, de e: αἱ supra ad 60 et. prlp$8 65 icov vett, (cov Tricl, quod vulgo recipiunt uuu. uu. Lu — interpretantes; εἰκάζοιμι *dubitanter' Bergk, recep Christ*?; de ἴςον Εείποιμι prll Πὸ 66 χερῶν D Tricl STEIN ERE δ Pie cr ον Ὁ ΨΨΘΒΝΝΝ ΣΩΓΈΝΕΙ AITINHTHI ΠΑΙΔῚ ΠΕΝΤΆΘΛΩΙ Strophae 17 SIDES τ᾿ ᾧ Mis IN. βδυδιὰ BRE ra cas vb. - d Cue UA) cuo UAM LLL LS SAU aS mL IUDA Uu MP UU IL QU SD OURLODU LM 24i ὩΣ καλῷ VONAGE CDL LAM. B 0 — au. ^ dais AJ ees REA VAN, LAM NL DA eod v E Wired ee La ΓΕ ue uU. : «Οὐ istae w oss. ^F, Vy V aao TUA 2o0sy OUO Ui. τ U i Epodi Ur n PEPPER Uu wu. M. ἢ ἶ | UJuU—-- uu. Ug M: Lr iv^ UTUOIDUTOTU 7 vu. uM gi M D 1: DAJ ef uz M e LT πο s ὅς P NU we MES Utm UI UT Ὑ ΞΘ nts WESBREN UARIIS HOMES" EN i "i | crp. o' Ἐξλείθυια, mápebpe Moipüv βαθυφρόνων, παῖ μεταλοςθενέος, dkoucov, ."H- | TOL pac, vevéreipa Tékvuv* ἄνευ cé0ev - οὐ φάος, οὐ μέλαιναν bpakévrec εὐφρόναν τεὰν ἀδελφεὰν ἐλάχομεν ἀγλαόγυιον Ἥβαν. δ᾽ ᾿ Ep versus quarti rationem primus perspexit Hermann (ap Heyn 1817); «ἅμα vé-, κτέατ᾽ ἀνά-, ὕδατος, γάπεδον, δὴ ἔπεςι Boeckh', unde apud Schneidewinum'*? et Christium"* haesit vümebov. 1 εἰλείθυια vett, corr Tricl πάρεδρος D 9 τέκνον D; vad N I6 8 εὐφροεούναν D; cf ad 0 II 52; οὐ φάος ἐκ μελαίνας bp. εὐφρό- vac Hartung, οὐδὲ κνέφας μελαινᾶν bp. εὐφρονᾶν) Bergk; cf Wilamowiiz ad Eur Her* v1106 τεὰν £A. ἄδ. B; ἀδελφὰν Er Schmid, explosit Boeckh 912 PINDARI CARMINA 5 àvamvéouev δ᾽ οὐχ ἅπαντες ἐπὶ ica: ᾿εἴργει δὲ πότμῳ ζΖυγένθ᾽ ἕτερον ἕτερα. civ δὲ τίν καὶ παῖς ὃ Θεαρίωνος ἀρετᾷ κριθείς 10 εὔδοξος ἀείδεται (ωγένης μετὰ πενταέθλοις. ἀντ. α πόλιν γὰρ φιλόμολπον οἰκεῖ δορικτύπων 10 Αἰακιδᾶν᾽ μάλα δ᾽ ἐθέλοντι εὐμ- πεῖρον ἀγωνίᾳ θυμὸν ἀμφέπειν. 15 εἰ δὲ τύχῃ Tic épbuv, μελίφρον᾽ αἰτίαν ῥοαῖει Moicáv ἐνέβαλε᾽ ταὶ μεγάλαι yàp ἀλκαί «κότον πολὺν ὕμνων ἔχοντι δεόμεναι᾽ ἔργοις δὲ καλοῖς ἔςοπτρον Ícouev ἑνὶ cüv τρόπῳ, 20 15 εἰ Mvapocóvac ἕκατι λιπαράμπυκος εὕρηται ἄποινα μόχθων κλυταῖς ἐπέων ἀοιδαῖς. ἐπ. α΄ ςοφοὶ δὲ μέλλοντα τριταῖον ἄνεμον 25 ἔμαθον, οὐδ᾽ ὑπὸ κέρδει βλάβεν᾽ ἀφνεὸς πενιχρός τε θανάτου πέρας 20 ἅμα νέονται. ἐγὼ δὲ πλέον᾽ ἔλπομαι 5 ἐπ᾽ íca vett (B?), corr Tricl; ἐπὶ icoic Bothe, ἐπὶ (cac? Bergk 6 πότμω (πότμος D) ζυγόν | θ᾽ vett, móruw Tricl, ζυγένθ᾽ Er Schmid; ζυγοῦνθ᾽ Wieseler ap Schneidew, Zuyoi θ᾽ Bergk?, contra quos et emen- dationem Schmidianam et scholiorum expositionem defendunt Hartung 200 et Friederichs Pindd St 76 8 ἔνδοξος D c schol πεντάθλοις vett, corr Tricl 9 δορίκτυπον Bi, δορύκτυπον DD (bopuxr. cur Boeckhio* Schneidewino aliis placuerit obscurum), δορικτύπων (lectio Ambrosiana?) Bs (man pr) "Tricl(?), γενναίων paraphr 10 ἀγωνίας Hartung, temere 12 égoAe(.)rol libri vett, ἐνέβαλε (c scholl): ταὶ Hermann ap Heyn (Berg, évégoAev* ai praeoptavit Boeckh 18 uvnuocóvac libri, corr Boe 16 εὕρηταί τις libri interpolatione manifesta, εὕρῃ gl Tricl, εὕρῃ τις ed Er Schmid, εὕρηται (scil τὰ καλὰ ἔργα) Hermann ap Heyn, omnibus fere probantibus, τις subaudire mavult Fennell; ὁ ἔρδων τὰ καλὰ ἔργα intellege cll vv 11—14; de verbi genere P I 48. III 111. ΤΥ͂ 187, prll II*? ἀοιδαῖει B, κλυταὶς ἐπ. ἀοιδαίς Herwerden Pindd 27, κλυτὰς ἐπ. ἀοιδάς Borne- mann Philo! 45, 1886, 600 18 λάβεν DD, βάλον Tricdl 19 àgveóc τε . velt, corr Triel θανάτου | παρὰ càpa libri, ὁμοίως τελευτῶει (τελευτᾷ) paraphr; θάνατον πάρα (vel θανάτου πάρα, ut παρ᾽ Ἅιδου) θαμὰ Hermann ap Heyn (prob Boeckh?), θανάτου πέρας ἅμα Wieseler ap Schneidew (re- bu deri θαν. πέλας ἅμα Hartung, θανάτου πόρον ἅμα Kayser Wiener Jahrbb 105 p 103, πόρον recep Bergk** Wieseleri € pro À scribentis emendatio palmaris: videtur poeta formulas epicas ὀλέθρου πείραθ᾽ ἱκέ- «θαι, τέλος θανάτοιο κιχάνειν suo more (prll II!*^) variasse, πεῖρας θανάτου O IL 31, verbum νέομαι Pindaro ut cui maxime adamatum 20 πλέον libri, corr Er Schmid TOS ML AE CAL ad ω..»..... " n dud ν᾿ ΦΕΥΤΑ MAN STUNPIUSRT CPP HEIC WRUC ti. CD. Ys PRETIO M a Tum rat NDS MP NEMEA VII 313 λόγον "Obuccéoc ἢ πάθαν : 80 διὰ τὸν ἁδυεπῆ vevéco' "Ounpov: ctp. β΄ ἐπεὶ ψεύδεςί oi ποτανᾷ (re» μαχανᾷ ςεμνὸν ἔπεςτί Tt^ ςοφία δὲ κλέπ- τει παράγοιςα μύθοις τυφλὸν δ᾽ ἔχει ἦτορ ὅμιλος ἀνδρῶν Ó πλεῖετος: εἰ γὰρ ἦν 35 25 € τὰν ἀλάθειαν ibéuev, οὔ xev ὅπλων χολωθείς ὁ καρτερὸς Αἴας ἔπαξε διὰ φρενῶν λευρὸν ξίφος᾽ ὃν κράτιςτον ᾿Αχιλέος ἄτερ μάχᾳ 40 ξανθῷ Μενέλᾳ δάμαρτα κομίςαι θοαῖς ἂν vauci πόρευςαν εὐθυπνόου Ζεφύροιο πομπαί Ρ ἀντ. f 80 πρὸς Ἴλου πόλιν. ἀλλὰ κοινὸν γὰρ ἔρχεται κῦμ᾽ ᾿Αἴδα, πέςε δ᾽ ἀδόκητον ἔν 465 καὶ δοκέοντα τιμὰ δὲ γίνεται ὧν θεὸς ἁβρὸν αὔξει λόγον τεθνακότων βοαθόων, τοὶ T yàp μέγαν ὀμφαλὸν εὐρυκόλπου μόλον χθονός" ἐν TTu6íoici δὲ δαπέδοις | 50 21 πάθεν Tricl, selectius arbitro Boeckhio, πάθ᾽ ὧν (quod graecum esse nego) Bergk*, πάθη Bornemann Phil 45, 1886, 600 22 weübecci oi B moravoia? aliquando Boeckh, τε add Hermann ad Orph p 788 (recep Boeckh c plerisque), ve (per errorem, opinor, ad lectionem Sehmi- dianam 1798 laudatam relapsus) Hermann ap Heyn 1817; ad rem cf O I 28—34, ceuvàc Χάριτας ὁ XIV 7, fr 95 25 ἐὰν v l1 (ἔνιοι) schol (Tricl), ἐὰν Dionysius Charmidae f (Boeckh n er 538), utrumque iunctim vett; € τὰν ('vulgus ips^m rerum sam t Boeckh, éreàv Hartung, éràv Bergk; cf ad I I1 10 εἰδέμεν libri, corr Er Schmid 26 &cra£c D 917 ἀχιλλέως vett, corr Tricl 29 ἐν vauci Tricl (Hartung) εὐθυπόρου B πνοαί t paraphr) B, sed 4p πομπαί B"m« 80 πρὸς Ἴλ. T. bis ha- bet B 81 ἀϊδαο libri, ᾿Αἴδα edunt c Oxonn; prlllI** méce libri; prll II*! ἀδόκ. ἔν Schneidewin, retin ἐν Bergk, item (fin inglorium atque etiam in gloriosum" Maur Haupt opp I 133, item alii àbóx. pro nomi- nativo accipientes; cf (Ζεὺς) καθελὼν μὲν bokéovr', ἀδόκητον δ᾽ ἐξαείρων fr trag adesp 482 N?, de praep anastropha Bossler 80 82 Verba ὧν — βοαθόων his habet B αὔξει libri (B utroque loco) et lemm scholl, ὧν àv αὐξἠςῇ et ὧν ἂν αὔξῃ paraphrr, unde αὔξῃ recep Bergk, male; nam à communi hominum sorte (ἔρχεται 30) sensim ad id quod certis quibusdam evenerit transiri (cf N VI 30/31) docemur non solum verbis τοὶ... μόλον (sec lectionem antedidymeam), verum etiam vocabulo epico βοαθόων quo heroas significari manifestum est, ut ad eos ipsos pompis heroicis (46) & deo Pythio auctos verba θεὸς αὔξει referre necesse sit 88—84 τοὶ γὰρ libri, rol παρὰ ex scholl Hermann ap Heyn, γὰρ παρὰ Bergk (v infra), τοί ποτε malim μόλον antiquam lectionem ex scholl elicuit Hermann, ἔμολε(ν) libri e coni Didymi, quem τεθνακότων 314 . PINDARI CARMINA 85 κεῖται, TTpiáuou. πόλιν Νεοπτόλεμος ἐπεὶ πράθεν, τᾷ καὶ Δαναοὶ móvncav* ὃ δ᾽ ἀποπλέων Ckópou μὲν ἅμαρτε, πλαγχθέντες δ᾽ εἰς Ἐφύραν ἵκοντο. 55 ἐπ. β΄ Μολοςείᾳ δ᾽ ἐμβαείλευεν ὀλίγον 3 : Xpóvov* ἀτὰρ γένος αἰεὶ φέρεν 40 τοῦτό οἱ γέρας. ᾧχετο δὲ πρὸς θεόν, κτέατ᾽ ἄγων Τροΐαθεν ἀκροθινίων᾽ 60 ἵνα κρεῶν νιν ὕπερ μάχας ἔλαςεν ἀντιτυχόντ᾽ ἀνὴρ μαχαίρᾳ. ςτρ. Y βάρυνθεν δὲ περιςςὰ Δελφοὶ ξεναγέται. ἀλλὰ τὸ" μόρειμον ἀπέδωκεν ἐ- χρῆν δέ τιν᾽ ἔνδον ἄλεει παλαιτάτῳ 6ὅ 45 Αἰακιδᾶν κρεόντων τὸ λοιπὸν ἔμμεναι i; θεοῦ παρ᾽ εὐτειχέα δόμον, fjpoiouc δὲ πομπαῖς βοαθόων τοι (... μόλεν), ἐν ἸΤυθίοιςι (δὲ) bam. κεῖται (Νεοπτόλεμος) con- iunxisse testantur scholl; unde ante Didymum τεθνακότων βοαθόων, τοὶ fuisse conicias, quamquam βοαθόων omittit paraphr! (211, 12); cum Di- dymo facit Rauchenstein Phil 36, 1877, 69 βοαθόον (scil λόγον, cll ἐπίκουρον O 1110, XII 97) Hermann ap Heyn, quem sequitur Dissen τοὶ... μόλον 'cum(?) templum adierint?! interpretans expll 424—325, τεθνακότων. foa0óuv (gen partit), rol... μόλον ... ἐν TT. Yaméboic Har- tung, βοαθόων᾽ τῷ ... μολὼν (tum vam. c He SHE Phil 28, 720, Siegesl 867, τεθνακότων. βοαθέων τις πατρὶ (Achilli Neoptolemus) ... μόλεν Maur Schmidt CXXXIX, ve0vaxóruv: βοαθόων yàp uéra ... μολὼν ... ἸΠυθίοιςί γε Wiskemann progr gymn Marburg 1876, 21, βοαθόων γὰρ παρὰ ... μόνος χθονὸς ἐν ἸΤυθίοιςί τε Bergk? *, βοαθόος τοι v. ... μόλεν Bor- nemann Phil 45, 604, βοαθόόν (c Herm). τῷ (c Mezg) π. ... μόλον per questo io venni interpretans Fraccaroli Pind 588, 1, τεθνακότων. βίᾳ θάνεν τοι ... μολὼν Christ? 8 πριάμοιο D Tricl Νεοπόλεμος invexit Christ im- merito provocans ad Paulum Kretschmer KZ 38, 1895, 571; prll II** 86 de καί ad O III 38; τᾷ καὶ Δαναοί, πόνης᾽ ἄνοδ᾽ ἀποπλέων (vel ávo- δίᾳ πλέων)" Bergk 97 ἅμαρτεν. ἵκοντο δ᾽ εἰς ἔφυραν mAa(y)x0évrec libri, scholl quod bis habent ἵκοντο δέ (212, 10 οὐ 214, 12), non multum : valet; emendavit Boeckh; neque enim aut de metro (πλαγχθέντες δ᾽) aut de mensura (-τέ πλαγχθ., ἵκοντο) erit quod dubites, de metro cll O IX 59. 69, P VII 5, de πὰ Heimer studd P v8, de augmento omisso ad P IV 118; mÀavévrec? Hermann opp 1 251, πλάναιςιν scr Bergk simul πλάνητες vel πλανᾶται proponens, quorum prius recep Christ 88 ἐνβαείλευεν vett, corr Tricl 89 φέρεν B, écyev paraphr, φέρει D ('egregie' Boeckh), recep Christ? ^ 41 κτέαν᾽ ἄγων B (cf P 1l 59 Ambrr, O V 24 4), quod vulgo edunt, κτέατ᾽ ἀνάγων DD (cf N VI 19. 56); accusativi forma κτέατα - hoc solo loco testata τρωΐαθεν libri, corr Er Schmid; prll II*^ 42 ὑπὲρ libri, quod prob Boeckh in interpretatione a nobis non dissentiens ille quidem, sed in prosodia administranda parum sibi constans P V 124, IX 194, ὕπερ Er Schmid Bergk 48 βάρυ(ν)θε(ν) mepiccà δὲ libri, transp Er Schmid 46 ἡρώϊαις libri et edd; prll II*^ 1 3 $ NEMEA VI 315 θεμιεκόπον οἰκεῖν ἐόντα πολυθύτοις. εὐώνυμον ἐς δίκαν τρία ἔπεα διαρκέεει᾽ 70 οὐ ψεῦδις ὃ μάρτυς ἔργμαειν éricrarelt, 50 Αἴγινα, τεῶν Διός τ᾽ ἐκγόνων. θραςύ μοι τόδ᾽ εἰπεῖν | ἀντ. Y qaeyvaic ἀρεταῖς ὁδὸν κυρίαν χόγων᾽ 15 οἴκοθεν. ἀλλὰ γὰρ ἀνάπαυςιι ν΄ — ᾿ παντὶ γλυκεῖα ἔργῳ᾽. κόρον δ᾽ ἔχει καὶ μέλι καὶ τὰ τέρπν᾽ ἄνθε᾽ ᾿Αφροδίεια. φυᾷ δ᾽ Éxacroc διαφέρομεν βιοτὰν λαχόντες, | 80 δῦ ὃ μὲν τά, τὰ δ᾽ dior τυχεῖν δ᾽ ἕν᾽ ἀδύνατον εὐδαιμονίαν &racav ἀνελόμενον" οὐκ ἔχω εἰπεῖν, τίνι τοῦτο Μοῖρα τέλος ἔμπεδον. ὥρεξε. Θεαρίων, τὶν δ᾽ ἐοικότα καιρὸν ὄλβου 85 olouci, τόλμαν τε, καλῶν ἀρομένῳ 60 εύνεειν οὐκ ἀποβλάπτει φρενῶν. ξεῖνός elut «κοτεινὸν ἀπέχων ψόγον, 4, ἀρυϑῷ — 44 θεμίεκοπον libri, θεμιςκόπον editur c Lobeckio 48. distinctio mostra Aristarchea ab Er Schmid, Ty Mommsen, Bergkio** probata, mo- λυθύτοις εὐων. ἐς δίκαν. τρία dist Hermann ap Heyn, “αὖ prospera in iis gubernet iustitia! Boeckh, quae post θεμιςκόπον mihi quidem videntur esse ieiuna; ad εὐώνυμον ἐς δίκαν ef δίκην ὑπεχέτω ... μὴ καλὴν μηδ᾽ mem ἀλλ᾽ aicxpáv Plat Legg 7549 49 οὐ w. ὁ μάρτυς’ ἕργμαειν - ἐκγόνων. dist Mezger Jahrbb class Phil 93, 105, μάρτυς" ἕργμ. ἐπιςτατεῖ. Bury; de forma ψεῦδις non erit quod dubites ell ἴδρις τρόφις ἄναλκις adiecit, μάντις substs(Monro hom Gr* p 109) μάρτυς] μάντις (lectio Am- ' brosiana?) Bs Épyuauv D 49—50 ἐπιςτατεῖ (scil Neoptolemus), Αἴγινα, τεῶν Διός τ᾽ ἐκγόνων. 6pacó dist Hermann opp III 23, post ém- «τατεῖ vulgo plenius dist 51 λέγων Heimsoeth add corr 55 55 τό, . τὸ b B: 57 uoipa edd ante Er Schmid 89 ἀραμένῳ libri, corr *metri causa! Hermann ap Heyn 1817, τόλμαν καλῶν ἀρέεθαι 'certare' interpr opp III 23; cf ad I VI 60 60 cóvecac libri, retinuit ἀράμενον (59) scribens Er Schmid, item (àpóuevov) Kayser lectt P 79, cóvecww Hermann ap Heyn omnibus fere probantibus praeter Christium? (cuius interpr v apud ipsum), audacius olim τόλμα T€ καλῶν épauévu cóveav? Bergk 61 elut ckoretvóv libri, diiambo cboriambum explente; quod vario modo emendare student: κοτεινὸν — κοτήεντα Boeckh, κελαινὸν vel εἰμ᾽" épe- Bevvóv (cl gl *Hesych ἐρεβεννή" cxorew/)? Bergk, eiu'* ἀπέχων cxoreivóv , κρυφαῖον. ipse sibi non satisfaciens hRauchenstein Phil XIII 429; ali pronunuatione (Lobeck path elemm I 125, Meyer gr Gr? 331) €x in x abisse putant cll óc pa (κάμανδρον, ἔπειτα ckémopvov ap Hom, Terpaín τε ckí τε Hes opp 589, alterum ex Pind exemplum afferebat Christ fr 142, 3; de adiectivi epicae poesi propter meírum negati voca- lismo: cf ποθεινός aimewóc ap Pind di 816 PINDARI CARMINA ὕδατος ὥτε ῥοὰς φίλον ἐς ἄνδρ᾽. ἄγων κλέος ἐτήτυμον aivécu* ποτίφορος δ᾽ ἀτγαθοῖςι μιςθὸς οὗτος. cip. δ΄ ἐὼν δ᾽ ἐγγὺς ᾿Αχαιὸς οὐ μέμψεταί μ᾽ ἀνήρ 66 Ἰονίας ὑπὲρ ἁλὸς οἰκέων᾽ 9ὅ προξενίᾳ πέποιθ᾽" ἔν re δαμόταις ὄμματι δέρκομαι λαμπρόν, οὐχ ὑπερβαλών, βίαια πάντ᾽ ἐκ ποδὸς ἐρύςαις, Ó δὲ λοιπὸς εὔφρων ποτὶ χρόνος ἕρποι. μαθὼν δέ τις ἂν. ἐρεῖ, 100 εἰ πὰρ μέλος ἔρχομαι ψάγιον ὄαρον ἐννέπων. 10 Εὐξενίδα πάτραθε ζώτγενες, ἀπομνύω μὴ τέρμα προβὰς ἄκονθ᾽ (re χαλκοπάρᾳον ópcoi 105 ἀντ. δ΄ θοὰν γλῶςςαν, ὃς ἐξέπεμψεν παλαιςμάτων αὐχένα καὶ cOévoc ἀδίαντον, oi- θωνι πρὶν ἁλίῳ γτυῖον ἐμπεεεῖν. 62 dre (ᾧτε B) vett οὐ edd 65 xai προξενίᾳ libri et προξεγίᾳ confirmant scholl, καὶ del Hermann ap Heyn, προ- del Ty Mommsen; καὶ aut asyndeti horrori aut falsae compendii (de quo ad P VII 10) inter- pretationi debetur ^ 66 ὑπερβάλλων libri, ὑπερβαλών edunt c Er Schmid, nisi quod ὑπερβλέπων scholiis abusus Ty Mommsen 68 δέ τις ἂν ἐρεῖ libri c scholl, cf καί κέ τις ὧδ᾽ ἐρέει formulam epicam ; δέ τις épéei? Boeckh, μαθὼν δέ κε (F)épéer malle Hermann videtur opp (III 24) IV 32; de forma ἐρέει ad I V 48; ávepei? Gildersleeve Amer journ philol III, 1882, 438, recep Bury ((renuntiabit"?) 69 ψάγιον vett (etiam D), ψέγιον Tricl, wóviov Io Gottl Schneider in Lex (prob Boeckh), ψάγιον" πλάγιον, λοξόν Hesych primus attulit Bergk Ὁ Εὐξενίδά vocativum aeolicum esse primus statuit Hermann ap Heyn, €ó£ewíb: Cuyévouc πάτρᾳ scholiis ut solet audacter abusus Hartung ad audaciora etiam temptamina abripiens Rauchensteinium Phil XIII 429 ὑπομνύω scr Bergk (c Scholl ut vide- batur: ἀπομνύω codd, ὑπομνύω edd) 71 ad verba τέρμα προβάς ex- plicanda primus Hesych gl mpofác: ὑπερβάς adhibebat aliam ipse inter- pretationem praeoptans Hermann opp III 82, τέρμα non scopum, sed lineam qua arcerentur iaculantes ne propius ad scopum aécederent in- lerpr Ed Pinder Fünfkampf Hellen 1867, 93; cf quae ad βαλβῖδα illu- strandam congessit Jüthner Eran Vindob (1893) 310 ὠςείτε vett, ὥετε Tricl, Gre Boeckh; prll II*? xaAxomápaov libri, i add Hermann opp III 25 72 ὃς ἐξέπεμψας B, ὃς ἐξέπεμψε D, quod addito v recep Hermann ap Heyn merito vituperans 1817 Boeckhium haec ad Sogenis res c scholl referentem, ὅ c' ἐξέπεμψεν graviter dissuadente Hermanno opp III 31 re- cep Bergk, óc ἔκ c' ἔπεμψεν Bury. Voluit poeta ἐκπέμπειν idem esse quod ἔξαθλον ποιεῖν, cum v 73 ironice, 74 ex&ra iocum adderet; quae rspexit schol 225, 3, non item (schol 226, 14 secutus) Boeckh ὃ πρὶν] πρὸς c gl ἐν Tricl ἀελίῳ Ty Mommsen (Bergk; prll II'! ἐμπεςεῖν libri; prll II?* NEMEA VII 311 εἰ πόνος fjv, τὸ τερπνὸν πλέον πεδέρχεται. 76 ἔα ue* νικῶντί γε χάριν, εἴ τι πέραν ἀερθείς 110 ἀνέκραγον, οὐ τραχύς εἰμι καταθέμεν. εἴρειν crepávouc ἐλαφρόν" ἀναβάλεο᾽ Μοῖςά τοι κολλᾷ xpücóv ἔν τε λευκὸν ἐλέφανθ᾽ ἁμᾷ 115 καὶ Aeípiov dvOeuov ποντίας ὑφελοῖς᾽ éépcac. ἐπ. δ' 80 Διὸς δὲ μεμναμένος ἀμφὶ Νεμέᾳ πολύφατον θρόον ὕμνων δόνει ficuxà. Baca δὲ θεῶν πρέπει 130 δάπεδον ἂν τόδε vapuéuev ἁμέρᾳ ὀπί᾽ λέγοντι γὰρ. Αἰακόν viv ὑπὸ ματροδόκοις γοναῖς qureócat, erp. € 86 éQ μὲν πολίαρχον εὐωνύμῳ márpq, 125 15 πὲρ ἂν libri, corr Hermann ap Heyn; verba εἴ τι... . ἀνέκραγον non tam ad fabulam ipsam, quam ad ea quae suam quasi causam agens addiderit poeta *animo praeter consuetudinem commoto' (oppos ἡευχᾷ 82, ἁμέρᾳ ómi 83) spectare arbitror 16 οὐ γὰρ B!D! c paraphr infini- tivum ἀπὸ κοινοῦ accipiente, post ἔα pe plenius dist Hermann ap Heyn, post ἀνέκραγον plene Er Schmid, ἔα με — καταθέμεν Hartung 71 àva- βάλλεο vett (cf 66), corr Tricl εἴρειν cr. ἐλ. ávaBáA(A)eo iung scholia- siae, εἴρειν exponentes λέγειν 227, 13. 16 (pap Baechyl XVII 20. 74; πλέ- κεῖν schol 227, 8), λέγειν ἀναβάλλου, oiov μὴ λέγε schol 227, 14 ('a fri- gida laudatione abstine' Er Schmid), contra ἀνακρούου καὶ ἄρχου 227, 15, quae probaverunt Lonicerus et Phil Melanthon Moicd, τοι κόλλα legentes, similiter (sed xai κολλᾶν) Hartung, (καὶ κόλλα) Rauchenstein Phil XIII 480, ἔα — εἴρειν «τεφάνους (c Ceporino): ἐλαφρόν ἀναβάλεο, Moicá, rot: κόλλα Christ*; post ἐλαφρόν plene dist Heyne (Boeckh, Bergk), recte; nam respicit poeta ad τὸ τερπνόν (74) 48 ópà libri et edd ante Berg- kium; prll II*? 81 πολύφατον ὕμνων (ὕμνον JD, ut 82 θεὸν Dc) 0póov vett, πολυφάτων Tricl, qua interpolatione retenta verba transp Er Schmid, πολύφατον reduxit Hermann ap Heyn 82. ἡουχῆ libri, ácuyà Hermann ut P XI extr, ἁευχᾷ Bergk; prll II** 88 θαμερᾶ B, θεμερᾶ D; quas lectiones ad v olim suprascr revocat Ty Mommsen, ad heta ex antiqui- tate nescio quo pacío propagatum Christ (Sitzgsber bayr Akad. 1891 hist- p Kl p 41), θευμερᾶ(ᾷ) Tricl, ἡμέρᾳ Benedictus, ἁμέρᾳ Hermann ap eyn 84 uv libri, viv Boeckh n er 401 ματροδόκοιςι(ν) vett, corr Triel $6 ἐμᾶί() libri c scholl, τεᾷ Pauw, ὑμᾷ Heyne, ἐᾷ (ϑορθηίε) Her- mann ap Heyn, ἐᾷ (Aeaci, assentiente Boeckhio) Dissen.(expll 437, ἐμᾷ (Pindari, posito Thebis fuisse Aeaceum, sicut Athenis) defendit Hartung, lacite reduxit Bergk **; éóc antiquiore usu ut omnium personarum com- mune fuisse constat, ita reflexivam semper retinuit notionem, ut xecte si restituatur hoc loco ad Aeacum potius quam ad Sogenem referendum sit; cf Brugmann gr Gr? 492 πολίαρχον (moAn- vel πολυ- Deo) libri c scholl, roMáyov? Bergk; cf'Kupávav ἀρχέπολιν P IX 54 318 PINDARI CARMINA Ἡράκλεες, céo δὲ προπραόνα μὲν ξεῖνον ἀδελφεόν τ΄. εἰ δὲ γεύεται ἀνδρὸς ἀνήρ τι, φαῖμέν κε γείτον᾽ ἔμμεναι νόῳ φιλήςαντ᾽ ἀτενέϊ γείτονι χάρμα πάντων 130 ἐπάξιον᾽ εἰ δ᾽ αὐτὸ καὶ θεὸς ἀνέχοι, — 90 ἐν τίν x? ἐθέλοι, Γίγαντας ὃς ἐδάμαςας, εὐτυχῶς ναίειν πατρὶ (ωγένης ἀταλὸν ἀμφέπων ᾿ θυμὸν προγόνων ἐϊκτήμονα ζαθέαν ἄτγυιαν. 136 ; ἀντ. € ἐπεὶ τετραόροιειν ὥθ᾽ ἁρμάτων Zuyoic ἐν Teuévecci δόμον ἔχει τεοῖς, ἀμφοτέρας ἰὼν χειρός. ὦ μάκαρ, 95 τὶν δ᾽ ἐπέοικεν Ἥρας πόειν πειθέμεν / 140 κόραν τε γλαυκώπιδα δύναςαι δὲ βροτοῖειν ἀλκάν ἀμαχανιᾶν δυςβάτων θαμὰ ᾿διδόμεν. εἰ γάρ cpiciv. ἐμπεδοςθενέα βίοτον ἁρμόκαις : 23445 : ἥβᾳ λιπαρῷ τε γήραϊ διαπλέκοις ἶ 100 εὐδαίμον᾽ ἐόντα, παίδων δὲ παῖδες ἔχοιεν αἰεί γέρας τό περ νῦν καὶ ἄρειον ὄπιθεν. | τὸ δ᾽ ἐμὸν οὔ ποτε φάςει κέαρ : 160 86 προπρεῶνα libri c scholl πρόθυμον exponentibus; cf epicum vo- - cabulum προπρηνῆς; rpocnvéa (-avéa debebat) μὲν del Hartung, προπρεῶνα. reiin 'praestantem interpr, tum τὲ vel μὰν requirens Rauchenstein Phil XIII 431, προπρήονα del μὲν Bergk; nihil mutandum, dummodo foe- dum ionismum abstergas; prl| I[** γεύεται B*DD Aristarch, δεύεται Bi scholl*?, recep Christ solus ^ $87 ἀνήρ. τί ... γείτονι; schol?, rectius dist Aristarch 8 ἀτενεῖ libri, corr Hermann ap Heyn 89 àv ἔχοι libri, . tuebantur Boeckh! et Hermann opp IV 174, ἀνέχοι Thiersch, óméyoi? Rau- chenstein Phil XIII 431, ἀλέγοι enis Thierschium fr 119, 3 δῶρ᾽ ἀθα- vároic ávéyovrec conferentem et c paraphr παρέχει exponentem redargue- bat Boeckh!, emendationem (nulla addita interpretatione kl Schr V 887) recep Boeckh*, alii contulerunt P II 89, Soph Ai 212; ἀνέχοι αὐτό in- tellege ávéyotro γειτνιῶν (b 595) de genere verbi el prll II** — 92 εὐκτ. vett, corr Tricl ἄγυιαν vett, prosodiam ionicam (Herodn I 530, 80) in- vexit Tricl; ef O IX 34 98 ὥςθ᾽ B, ὧθ᾽ D, quod edunt e Boeckhio 94 χερὸς B 98 ἥραν libri, tuetur nescio quo pacto Bornemann Phil 45, 611, "Hpac Bothio praeeunte Boeckh 96 δύναται δὲ D, recep infra (99) διαπλέκοι (scil Ζεύς) seribens Hartung, — δύναςαι δέ — separavit Bergk £nale antestatus scholiastam διδόμεν et ad δύναςαι et ad πεῖςαι referentem 97 δυςβά D θαμὰ] τ᾽ ἴθμα (— πόρους)» Bergk 98 cqtv vett, eorr ΤΥ ἁρμόκαις libri et seholl, pro — accipit διαπλέκειν (99) scri- bens Bergk 99 γήρᾳ(α) libri, corr Er Schmid 101 ómce«(v) libri, corr Morel κι ὐ“τπτὰἶν ἐν δ δ ον. ..».». Aba. T 2C ecd e rani 8 | 1 3 : ἱ E : : E ΤΥ Aye mpm RSS T UT———-—CGÓ€Ó9— NEMEA VII 319 ἀτρόποιει Νεοπτόλεμον éAkócoi ἔπεςι᾽ ταὐτὰ δὲ τρὶς τετράκι T ἀμπολεῖν 106 ἀπορία τελέθει, τέκνοι- cv ἅτε μαψυλάκαις “Διὸς Κόρινθος. 155 104 ἔπεςειν αὶ ταῦτα libri, corr ex scholl Boeckh τετράκις libri, corr Er Schmid 105 μαψυλάκας libri, μαψιλάκας Er Schmid, quod ex- plosit Boeckh, idem nec passive (ὁ μάτην φλυαρηθείς schol) accipi μαψυ- λάκας posse neque ἃ fatuis ineptisque hominibus illud A. K. decantari pueris recte observavit, ipse post uawuAákac distinxit, ad ἀπορία fere c paraphr λόγων (ἀπορία΄ ἀγνωςεία Hesych; πὶ ἡδῳρι ist$, wird wnertrüglich, hilft gar nichts alii), ad μαψυλάκας subaudiens ταὐτὰ ... àvamoAei, denique A. K. pro totius sententiae quasi appositione accipiens; μαψυλάκαις To Gottl Schneider 1776 ad Pind fr XL, quod non displicebat Bergkio; de generis diversitate cf φίλε τέκνον alia: ταὐτὰ δὲ ἀεὶ θρυλεῖν ἀπορίαν ἐξελέγχει, ὥςπερ ἂν εἴ τις μαψυλάκαις παιδίοις (ὥςπερ παρὰ vrmíoic τοῖς τέκνοις pa- raphr) θρυλοίη τὸ Διὸς Κόρινθος, Ceterum Διοςκόρινθος libri et (casu) schol 236, 2, quod tuetur Zeus Knüblein interpr Usener Gótternn 70 XAEINIAI ΑΙΓΙΝΗΤΗΙΣ XAIATAOAPOM9D Strophae Cu NAM utu DET ETBANA. — MM .... οὐδ κάκ τ ἡ —M—dà -τ --- τ-οα---- SM el -τυ--- -΄---- —w—-— - οὠ͵υν.- υυ-. M MV cuu b^" aet tees aiit V ek PR, v i, ..ὕ. TAS ............. 6 dua c Momo or mg m Mr Epodi — — MAU — AA LS atis V) arpus cre. ni FERE, E EOGSDIUECSDMOS TNR XP Aalosiaegn ur xS οἴ Up o ΝΈΑ uM Mn ERAN E ΟΣ ΟΣ Ὁ evel uipeico e n MES T S Um ιι RUBRI, ρος ἐν εν μιν Ἀττι" ἢ SEES] v ΔΕΒΟΕΒΕΣΕΡ epis E TT «τὴν ew ILLA VU lI sies Ὁ ἀξ υσν sistat e a iin ana 5 ἢ τος ——. ὺν ετρ. α΄ "Qpa πότνια, κάρυξ ᾿Αφροδίτας àuBpociáv φιλοτάτων, ἅ τε παρθενηΐοις παίδων τ᾽ ἐφίζοιςα γλεφάροις, τὸν μὲν ἁμέροις ἀνάγκας χερεὶ βαςτά- ζεις, ἕτερον δ᾽ ἑτέραις. b Str v 1^ cum 2 coniungebat Ty Mommsen (díc-|cet copoic antistr Y^). —., ji Ep 7*^ divisit Aug Rossbach gr Metr? 462. De strophae initio et de ep v 4 L Ó 7 Τ᾿ extr cf append metr $ 5* not. , 1 ἀμβροζιῶν D (P IX 19 B, N IX 18 B) 29 παρθενηΐοιει B, παρθενίοιει .D Tricl, corr Hermann ap Heyn 1798, opp I 254; de li- centia metrica Hermanno (ap Heyn 1817) suspecta app metr 8 4b**, de vocalismo cf Τ]ελοπηΐϊάδαι 12 βλεφ. libri, corr Boeckh 8 ἁμέ- poic Β Tricl, ἁμάρας D; ἀνάγκας libri c scholl; ἁμέροις ἀνάγκαις xepcl NEMEA VIII 321 ἀγαπατὰ δὲ καιροῦ μὴ πλαναθέντα πρὸς ἔργον Éxacrov 5 τῶν ἀρειόνων ἐρώτων ἐπικρατεῖν δύναςθαι. ἀντ. o, οἷοι καὶ Διὸς Αἰγίνας τε λέκτρον 10 ποιμένες ἀμφεπόληςαν Κυπρίας δώρων ἔβλαςτεν δ᾽ υἱὸς Οἰνώνας βαειλεύς χειρὶ καὶ βουλαῖς ἄριετος. πολλά νιν πολ- λοὶ λιτάνευον ἰδεῖν" ἀβοατὶ γὰρ ἡρώων ἄωτοι περιναιεταόντων 1ὅ 10 ἤθελον κείνου ve πείθεςθ᾽ ἀναξίαις ἑκόντες, : ἐπ.. α΄ οἵ re κρανααῖς ἐν ᾿Αθάναιειν ἅρμοζον crparóv, 40 οἵ τ᾽ ἀνὰ (πάρταν Πελοπηϊάδαι. : ἱκέτας Αἰακοῦ ςεμνῶν γονάτων πόλιός θ᾽ ὑπὲρ φίλας ἀςτῶν θ᾽ ὑπὲρ τῶνδ᾽ ἅπτομαι φέρων 15 Λυδίαν μίτραν καναχαδὰ πεποικιλμέναν, 25 Acívioc διςςῶν crabíuv xoi πατρὸς Μέγα Νεμεαῖον ἄγαλμα. εὺν θεῷ γάρ τοι φυτευθείς 17» ὄλβος ἀνθρώποιςι παρμονώτερος᾽ crp. p Ócrep καὶ Kivüpav ἔβριςε πλούτῳ 80 ποντίᾳ ἔν ποτε Κύπρῳ. ἵεταμαι δὴ ποςςὶ κούφοις, ἀμπνέων τε πρίν τι φάμεν. 20 πολλὰ γὰρ πολλᾷ λέλεκται" νεαρὰ δ᾽ ἐξευ- ρόντα δόμεν Bacávu ἐς ἔλεγχον, ἅπας κίνδυνος: ὄψον δὲ λόγοι qOovepoiciv: 80 Hermann ap Heyn 1798, retr 1817, recep Bergk**, *quodsi ἀνάγκας re- tinendum" &uépac mavult idem?*, similiter *si quid mutandum esset! áué- pac ἀνάγκας ... ἑτέρας Boeckh; ἁμέραις quod iam Hermann flagitaverat scr Hecker Phil V441 ἀνατκὰς (ἀν᾽ ἀγκὰς) Er Schmid, Heyne. De oxymoro ad O VI 43, de adi trai ad N V6 9 κὠβοατὶ vett, corr Tricl 10 ἂν ἀξίαις libri, eorr (c vv dd ad Hesych s v ἀναξίαν) Beck. 12 «πάρτην BD (αὐ 36 ζωῆς B, ἐφαπτοίμην B) πελοπηΐδαι libri, corr (cum ed Bru- bach) Er Schmid — 14 φίλων D 15 xavaynbá libri, corr Bergk; prll II^ 16 Acíviboc Tricl, Actvioc, ἤ Tot τοῦ Δεινίου schol; prll p ὁ9 vé- μεῖον libri, corr Pauw 18- ὥςπερ DD Tricl ποντίω (cf 1) D 19 áva- πνέων Dec 20 (τὰρ) πολλὰ libri, πολλοῖς Er Schmid, πολλᾷ Pauw 291 δὲ λόγοι om Tricll (casu), confirmant scholl et schol Soph Ai 154; λόγιοι Bergk, ὄψον φθονεροῖει δὲ uógqot? Christ, idem sed μομφαί Her- werden studd 53 | Poetae lyr. graec δ I. . ed Schroeder. 21 329 PINDARI CARMINA ᾿ ἅπτεται δ᾽ ἐςλῶν ἀεί, xeióveca δ᾽ οὐκ ἐρίζει. | ἀντ. β΄ κεῖνος καὶ Τελαμῶνος δάψεν υἱόν, 40 φαςγάνῳ ἀμφικυλίςαις. ἦ τιν᾽ ἄγλωςςον μέν, ἦτορ δ᾽ ἄλκιμον, λάθα κατέχει 25 ἐν λυγρῷ νείκει μέγιετον δ᾽ αἰόλῳ ψεύ- δει γέρας ἀντέταται. | xpugíaici γὰρ ἐν wógoic "Obuccfj Δαναοὶ Oepámeucav: 45 xpucéuv δ᾽ Αἴας crepn8eic ὅπλων φόνῳ πάλαιςεν. ἐπ. β΄ ἦ μὰν ἀνόμοιά ve δάοιειν ἐν θερμῷ χροΐ : ἕλκεα ῥῆξαν πελεμιζόμενοι ἶ 50 30 ὑπ᾽ ἀλεξιμβρότῳ λόγχᾳ, τὰ μὲν ἀμφ᾽ ᾿Αχιλεῖ νεοκτόνῳ, ἄλλων τε μόχθων ἐν πολυφθόροις ἁμέραις. ἐχθρὰ δ᾽ ἄρα πάρφαεις ἦν καὶ πάλαι, δῦ αἱμύλων μύθων ὁμόφοι- τος, δολοφραδής, κακοποιὸν ὄνειδος" ἃ τὸ μὲν λαμπρὸν βιᾶται, 840 τῶν δ᾽ ἀφάντων κῦδος ἀντείνει ςαθρόν. 35 εἴη μή ποτέ μοι τοιοῦτον ἦθος, 60 Ζεῦ πάτερ, ἀλλὰ κελεύθοις ἁπλόαις ζωᾶς ἐφαπτοίμαν, θανὼν ὡς. παιεὶ κλέος μὴ τὸ δύςφαμον προςάψω. χρυςὸν εὔχον- ται, πεδίον δ᾽ ἕτεροι 22 αἰεί vett, corr Tricl ἐρίζει libri et scholl e schol Soph Ai 164, ἐφίζει male cl Semon 7, 84 Hecker Phil V 449, 'verissime" iudice Her- werdeno studd 53 28 àyugikuMccoic libri, -íca:c (e schol) Boeckh 24 λάθαν D; lectionem B scholl confirmatam male interpretatus (e Lo- . beckio! ad Soph Ai p 365, quem refutavit oue *oblivio eum capit, ut obmutescat! λάςθα (*contemptus, irrisio? Berg κατέχει τε À. v. B, xaéxei-|v λ. v. D, κατέχει λ. v. Tricl; κατέχει confirmant paraphrr (cf etiam ἀντέταται 25), κατέεχεν schol, sieut τουτέςτιν ... ἐτελεύτηςεν paraphr, unde male κάτεχεν Bergk; λυγρῷ ἐν Er Schmid, ἐν λυγρῷ Hermann opp I 251, sicut est in scholl (quorum lectione vulgata [— cod B] ἐν X. γήρει mire abutitur Kayser lectt P 82) 97 πάλαιςεν libri (om scholl), defen- dit Dissen expll 447; φόνῳ (— αἵματι) παλάχθη male Herwerden studd 53 28 δαίοιειν (δαιοῖςειν B) libri, corr Hermann ap. Heyn 239 πολε- . μιζόμενοι libri, διακινοῦντες vel κινούμενοι (Aristarch) exponunt gramm vett, unde recte πελεμιζόμενοι Wakefield (silv crit 1 79, non vidi) primus recep Boeckh obloquente Kaysero lectt P 83 80 ἀλεξιβρότῳ D; prll 186 81 πολυφθόροιει ἐν libri, eorr Boeckh 88 αἱμυλίων vett, corr Tricl ὁμόφυτος ὶ 87 κλέος, | μὴ τὸ δύςφ. Christ χρυςὸν δ᾽ B ΡΩΝ T NEMEA VIII 323 ἀπέραντον, ἐγὼ δ᾽ ἀςτοῖς ἁδὼν καὶ χθονὶ γυῖα καλύψαι, — 65 αἰνέων αἰνητά, μομφὰν δ᾽ ἐπιςπείρων ἀλιτροῖς. ἀντ. τ' 40 αὔξεται δ᾽ ἀρετά, χλωραῖς ἐέρεαις ὡς ὅτε δένδρεον ἄεεει, «ἐν cogoic ἀνδρῶν ἀερθεῖς᾽ ἐν δικαίοις τε πρὸς ὕγρόν 10 αἰθέρα. χρεῖαι δὲ παντοῖαι φίλων ἀν- . δρῶν" τὰ μὲν ἀμφὶ πόνοις ὑπερώτατα᾽ μαςτεύει δὲ καὶ τέρψις ἐν ὄμμαει θέεθαι πιςτόν. ὦ Μέγα, τὸ δ᾽ αὖτις τεὰν ψυχὰν κομίξαι Τό | ἐπ. Y 45 oU μοι buvaróv: κενεᾶν δ᾽ ἐλπίδων χαῦνον τέλος" «εὖ δὲ πάτρᾳ Χαριάδαις τε λάβρον 88 ἀδ(ὼν) B, quod vulgo edunt; prll ΠΡ καὺ χθονὶ Be καλύ- vou libri, καλύψαιν) Bergk, recep Ty Mommsen, καλύψαι Jak Wacker- nagel verm Beitr Basel 1897, 45*, quam emendationem confirmat εὔχομαι --- τεθνάναι exponens —41 αὔξεται libri, testantur scholl identidem, 'crescit occulto velut arbor aevo fames? Hor c I 12, 45, ἀρετὰ γὰρ émaiveouéva δένδρον ὡς ἀέξεται ex memoria laudans ut videtur Clem Alex c d I 164 P, cf etiam νεοθαλὴς δ᾽ αὔξεται μαλθακᾷ vikagopía cbv ἀοιδᾷ Ν IX 48; áíccei δ᾽ áperá (cetera c Bergkio) Fel Vogt diss Ar- gentorr IV 270, ὕμνοιειν δ᾽ áperá? c schol 249, 7 (λόγοις 248, 17) Christ bévbpeov óiccet copoic libri, tuebatur Ty Mommsen (notí metr), bév- bpeov áccei [£65 copoic Boeckh (de áiccew Pind N V 48, I III - IV 24, Boeckh kl Schr V 331!, Wackernagel KZ 27, 276), bévbpeov αἴνῳ Bergk; at confirmat alterum verbum finitum paraphr? (249, 2), nec redolet áiccá interpolatoris officinam. Retinui vulgatam distinctionem, quamquam et ex éépcaic (cll N III 78, bpócoc P V 99, I VI 64, paivew ὕμνῳ P VIII 57, I VI 21) et ex üccet lucis atque vigoris nescio quid etiam τὰ αὔξεται δ᾽ ἀρετά redundare sponi. persentiscis. Tum (41) ante πρὸς ὕγρ. αἰθέρα dist Heimsoethio suadente Schneidewin, non male; nam pertinent illa verba non minus ad αὔξεται quam ad depOcica. Obversari poetae viden- iur imagines Homerieae κλέος οὐρανὸν ἵκει, (Ἔρις) οὐρανῷ ἐεςτήριξε κάρη. De εοφοῖς civibus ad P IX 78, de δικαίοις καὶ πιςτοῖς καὶ ἀφθόνοις καὶ ἀγαθοῖς amicis O IL 6. VI 7, P IV 280, N III 29. X 78. XI 17, I VIII 69 44 micróv paraphr, micrá B (cf ad P X 63), mícrav D; πίςετιν (e scholl 250, 8?) interpol Tricl, retin Boeckh; nunc paraphrastae et lectionem et interpretationem (τὸ Ticróv) amplecti solent (*Pfand' Ty Mommsen, ' Be- státigung" Rauchenstein Phil XIII 443, *'evidence? Fennell, *die Treue der Freunde? Mezger); 'einem treuem F'reund? recte Herwerden studd 54. *Havet/, inquit, 'etiam laetitia (cf N X 78) ante oculos sibi ponere ex amicis viris aliquem fidum, tanquam felicitatis testem atque partici- pem.' Et locutionis μαςτεύει ἐν óupaa θέεθαι gravitatem et generis me- dii 0éc0o1 proprietatem, denique nominis πιστόν numerum singularem eo consilio quaesita esse, ut ad patrem victoris mortuum si non vocandum, at certe invocandum transitus fiat, facile perspicitur; emendabant mcrá voip (scil rà ἐν ὄμμ.) Μέγα Bergk*, ἐν ὄμμας᾽ ἰδέεθαι Herwerden (cf ad P I 92), πιςτά Fo: Bury 46 Χαριάδαις τε libri c scholl τῇ ... πατρίδι xoi 21* 824 PINDARI CARMINA . ὑπερεῖςαι λίθον Moicoiov ἕκατί ποδῶν εὐωνύμων 80 δὶς δὴ δυοῖν. χαίρω δὲ πρόσφορον ἐν. μὲν ἔργῳ κόμπον ἱείς, ἐπαοιδαῖς δ᾽ ἀνήρ 50 νώδυνον καί τις κάματον θῆκεν" ἦν τε μὰν ἐπικώμιος ὕμνος 8ῦ δὴ πάλαι καὶ πρὶν γενέεθαι 51» τὰν ᾿Αδράςτου τὰν τε Καδμείων ἔριν. τοῖς X. exponentibus; Χαριάδαιει Heyne, 'gentem tuam et tribules' Her- mann ap Heyn, 'Chariadas universos et singulos! Boeckh! n er Ν IV 77, *Chariadas et Eteochariadas' Odofr Müller Aeginet 139, 'gentem tuam et Chariadas quorum tua gens pars est? fere c Hermanno Boeckh* ap Diss expll 450; de τὲ particula explicativa cf I V 19 λάβρον (Aa0pov 88) libri c Scholl, τ᾽ ἐλαφρόν vel (xe) βάθρον" Bergk, Acupóv Herwerden studd 54; de adiectivi notione 'wmfassend? Wilamowitz Eur Her* II 65 47 ὑπερ- cícu Hermann ap Heyn, inf ut ἠθικώτερον tuetur Boeckh ap Diss expll 449, ὑπερείςαιν ἢ Bergk . send] herum Raüchenstein Phil XIII 473, prob (sed *mutare talia non ausus") Bergk 48 mpocpópu ex scholl Wiske- mann progr gymn Marburg 1876, 22, quod fuerunt quibus probaret 49 εἵνεκ᾽ ἔργων Hartung, ὕμμιν a Bergk Ὁ] τῶν τε K. quod iam Dissen proposuerat expll 461, Naber Mnem n s XII, 1884, 40; τὰν — τάν τε magis poeticum: hinc Ádrastum, illinc Cadmeos videre vide- mur épí(Zovrac (XPOMIQI ΑἸΤΝΑΙΩΙΣ En δ δ τὼ onse fet ὁ ΣΡ ἘΣΟῪ E esae 22) EU er Ad C AS KA usbo Ai NK iis UR XR DS M ita M dd vss | Ut SOME d NS. tan NT MCN RSSRENUR min ks GAUL CER Lacan ω M 19 EU EB n EO) QU aus. QUO EM uu QA QUE dad" ss CA dun ^ an Ψ ΔΕ, CICER s Uds το PY SOL ἀνιῶν ἀρ νος crp. α΄ Κωμάςομεν παρ᾽ ᾿Απόλλωνος ζεκυωνόθε, Moicoi, ; τὰν veoxrícrav ἐς Αἴτναν, ἔνθ᾽ ἀναπεπταμέναι ξείνων νενίκανται θύραι, ὅ ὄλβιον ἐς Χρομίου δῶμ᾽. ἀλλ᾽ ἐπέων γλυκὺν ὕμνον πράςςετε. τὸ κρατήειππον γὰρ ἐς ἅρμ᾽ ἀναβαίνων. ματέρι καὶ διδύμοις maíbecciv αὐδὰν μανύει 10 5 ΤΤυθῶνος αἰπεινᾶς ὁμοκλάροις ἐπόπταις. e erp. β΄ écri bé τις λόγος ἀνθρώπων, rereAecuévov ἐελόν μὴ χαμαὶ εἰτᾷ καλύψαι" 1ὅ θεςπεεία δ᾽ ἐπέων καύχας ἀοιδὰ πρόςφορος. De 'carminibus separatis? [N] IX. X. XI prll p 70 De ultimo strophae membro hypercatalecto cf N V, 11. VI. : 1 εἰκυωνόθε libri; falsam prosodiam (cf ad P IV 102) invexit Ceporinus, veram reduxit Schneidewin; de vocalismo prll 1156 2 εἰς B, ἐς D 8 wpáccere B c paraphr, mpáccerüi DD, quod retin cll O X 8 et 30 Fel Vogt diss Argentorr IV 250, male 4 αὐδὰν μανύει] 'hymnum or- diendum esse significat Heyne probantibus Boeckhio n er 549, Hermanno ap Heyn 1817, a((Aov? Bergk; de scholl E Mommsen parergg Pind 1877, 7, Abel p 257 ἢ καύχας libri c scholl omnibus, καύχαις Benedictus - Hermann Boeckh Bergk), kovyüácc?? Schneidewin (recep Christ?) alia Kayser lectt P 84, Hartung, Rauchenstein Phil XIII 435, Leutsch 326 PINDARI CARMINA ἀλλ᾽ ἀνὰ μὲν fpouíav qóp- utYY, ἀνὰ δ᾽ αὐλὸν ἐπ᾽ αὐτὰν ὄρεομεν ἱππίων ἀέθλων κορυφάν, ἅ τε Φοίβῳ 20 θῆκεν "Abpacroc ἐπ᾽ ᾿Αεωποῦ ῥεέθροις᾽ ὧν ἐγώ 10 μναςθεὶς ἐπαςκήςω κλυταῖς ἥρωα τιμαῖς, erp. Y' ὃς τότε μὲν βαςιλεύων κεῖθι véoicí θ᾽ ἑορταῖς 25 ἰςχύος τ᾽ ἀνδρῶν ἁμίλλαις ἅρμαςΐ τε γλαφυροῖς ἄμφαινε κυδαίνων πόλιν. φεῦγε γὰρ ᾿Αμφιαρῆ πο- 80 τε θραευμήδεα καὶ δεινὰν «τάςιν πατρίων οἴκων ἀπό τ᾽ "Ἄργεος᾽ ἀρχοὶ δ᾽ οὐκ ἔτ᾽ écav Ταλαοῦ παῖδες, βιαςθέντες λύᾳ. 15 kpéccuv δὲ καππαύει δίκαν τὰν πρόζθεν ἀνήρ. 86 cip. δ΄ ἀνδροδάμαντ᾽ Ἐριφύλαν, ὅρκιον ὡς ὅτε πιςτόν, δόντες Οἰκλείδᾳ γυναῖκα, : ξανθοκομᾶν Δαναῶν Tav μέγιςτοι —v— 40 καί ποτ᾽ ἐς ἑπταπύλους Θή- Bac ἄγαγον crparóv ἀνδρῶν αἰειᾶν gen e II** . 8 ἐπ᾽ αὐτὸν ὄρεωμεν libri, corr Morel . 9 ímmeiwv libri, eorr Hermann ap Heyn 18 ἀμφιάρηόν ποτε B, ἀμφιάρηόν τε D, recep Tricl, dubitanter (de synizesi no cogitans) Boeckh, πρὸ τούτου paraphr, unde πρὶν Ty Mommsen Tg 11, ᾿Αμφιάρην ποτὲ kG5*, Ἄμφι- αρῆ vore scripsi; prll II?* 14 πατρώων vett, πατέρων Tricl, πατρῴων vulgo retinent, corr Er Schmid; prll II* ^ πατρ. τί(ε) paraphr legisse susp Bergk, crácv — οἴκων coniung Ed Boehmer; sunt οἶκοι βαείλειοι 16 ἀνδροδάμαντ᾽ B, àvbpouábav τ᾽ D, unde ἀνδρομέδαν τ᾽ Tricl, àvbpo- δάμαν τ᾽ (ex scholl 266, 10) suprascr in duobus Tricll recep c àv- δροδάμαν δ᾽ (Boeckhio monente) Schneidewin, àvbpobápavr' cll vi 13, fr 166 e coniectura reposuit kh improbante ἀνδροδάμαν ab - àvbpóbapoc) Lobeckio parall (I) 262; prll II*^ — 17—18 fjcav uéricrot libri, ἐγένοντο περιφανέετεροι paraphr; lacunae sedem alii alio loco in- dicant edd, post καί ποτε | Er Eehunid, post καί ποτ᾽ ἐς | male Beck (Kay- ser) post μέγιετοι plerique Hermanno auctore; Éccav μέγιςτοι. (δὴ 160€v5 XIV 68; ad mpócpopoc ex verbis τετελ. éck. dativum subaudias, de dupl Boeckh (supplem prob Hermann ap Heyn 1817, item, post δὴ τόθεν di- stinguens, , explosit Kayser lectt P 85), uéricroi. (τουτάκι» Rau- chenstein comm Pi dd I 26, μέγιςτοι (λαγέται» Bergk**, Δαναῶν «τὰ πρῶτ᾽ ἔγεντ᾽ ᾿Αδραςτίδαι» edidit Bergk» μέγιοτοι (τοὔμπαλιν » ? Christ?*, καί ποτε | éc(Aóv éc) Ed Boehmer, subsidii apud paraphr καί more (&n καὶ τότε) exponentem ἐντεῦθεν δὴ kal et, ἀνδρῶν «τρατὸν nude crpá- τευμα, neque ad senteniiam quidquam deest, dummodo e v 14 (fiacoévrec) &d ἀνδροδάμαντα ... δόντας (i e τὸν κρείττονα καὶ τὸν βιαςάμενον δαμά- [NEMEA IX] — 321 οὐ κατ᾽ ὀρνίχων óbóv: οὐδὲ Κρονίων &crepomàv ἐλελίξαις οἴκοθεν μαργουμένους 45 20 creiyeww. ἐπώτρυν᾽, ἀλλὰ φείςαςθαι κελεύθου. CTQ. € φαινομέναν δ᾽ ἄρ᾽ ἐς ἄταν cmeübev ὅμιλος ἱκέεθαι 50 χαλκέοις ὅπλοιςειν ἱππεί- oic τε civ ἔντεειν᾽ Ἱςεμηνοῦ δ᾽ ἐπ᾽ ὄχθαιςι γλυκύν νόςτον T ἐρειςάμενοι λευκ- ανθέα εώμαει πίαναν καπνόν᾽ 55 ἑπτὰ γὰρ boícavro πυραὶ νεοτυίους φῶτας: ó δ᾽ ᾿Αμφιαρεῖ cxíccev. κεραυνῷ παμβίᾳ 25 Ζεὺς τὰν βαθύετερνον χθόνα, κρύψεν δ᾽ ἅμ᾽ ἵπποις, 60 cavrac) ὁ paraphr τοὺς περὶ "Abpacrov subaudias; sed quoniam ἀνδρῶν crparóc sine ullo epitheto positum verendum est ut aliud quidquam signi- ficet nisi aut illorum hominum exercitum aut virorum opp deorum pue- rorum mulierum plebeiorum servorum animalium, non displicet certe facillima Boehmeri correctio — 18 αἰειῶν B, om D, corr Tricl; cf P IV 23 22 "Icy. libri 28 ἐρειεάμενοι Bis; ἐρυςάμενοι DDU Tricl, ut épucov pro épeicov P X 51 PQac Tricl, πυρῶντι : πειρῶντι 67 Z, ὁμυγερέα : óun- γερέα P XI 8 V, κῦδος: κῆδος ΟἹ 107 Cre, νεογήους : νεογυίους N IX 24 D, peccatum itacisticum, cui emendationes superstruere (épuccáuevot *con- tinentes, impedientes! Hermann àp Heyn, ἀνυςςάμενοι 'ironice dictum? Kayser Heidelb Jahrbb 1868, 45, ἐρυκόμενοι "interclusi! Herwerden studd 55) fas esse nego; ἐρειςάμενοι trad lect aut explicemus aut emendemus oportet. Defendunt 'proiecto vel amisso reditu Mommsen parergg 12, 'having set fast on Ismenos banks? ? Fennell, 'laid down, *buried ther hopes! fere c paraphr (ἀπέθεντο) Bury, quas ad interpretationes stabilien- das comparaverit quispiam ἀπερείδεςθαί τι εἴς τι 'deponere', 'defigere' usu hellenistico, nec miratus sim, si quando vel apud antiquiores poetas traditum invenerim ἐν rérpac παίδων ἀπερείςατο γυίοις vócrov ἔχθιετον, sed absolute ἐρείδεςθαι Pici pro ἀποτίθεςθαι non credo. Denique óAeccá- μενοι Benedictus, ἀπουράμενοι Hartung; an ἀμερεάμενοι Ὁ ('fraudati' cll καταςχόμενος, ς«τεφανωςάμενος) 98 εὠμαεῖιν ἐπίαναν BD, εὠμας᾽ ἐπ. Tricl contra Pind usum. (Werininn opp I 250), cijuara-(v 1, sec Kayseri emendationem lectt P 85, aut calami quodam lapsu ad Aeukav6éa assimi- laia aut e paraphr ςώματα τροφὴν δόντες τῷ πυρί invecta) schol 268, 5, *melior lectio! iudice Hermanno ap Heyn, *ob id ipsum, quod difficilior est, alteri praeferri debet! Boeckh, male tamen; neque enim temere prae- ferenda diffciliora, hoc autem loco post cópuara epitheto ornata male se haberent veófuiot φῶτες (24); de λευκανθέα ... καπνόν cf ἐπεὶ κνίςη μὲν ἀνήνοθεν p 270, ὄφρα οἱ αἷμ᾽ ἔτι θερμὸν ἀνήνοθεν ἐξ ὠτειλῆς A 266. Re- clissime igitur cpuacv πίαναν c Kaysero reduxit Bergk 24 νεογήους D ἀμφιάρηι libri, ᾿Αμφιαρῆι Er Schmid; cf 18 ic(c)e(v) B:B! De, δι- écyice. paraphr, cyicaic vitio Bi 25 τᾶς βαθ. Hecker Phil. V 449, γᾶν βαθ., χθονὶ Rauchenstein Phil XIII 436, cyíccoic xep. παμβ. Z. γᾶν βαθ., χθονὶ κρύψεν θάμ᾽ Bergk ?:*, cyíccoic ... κρύψ᾽ ἄνδρ᾽ ἅμ᾽ Bury, quem lau- davit Christ; quae Alfonsus Hecker vir acutissimus awe animo si potuisset, articuli ap P usum (velut PI5. X 27, I IV 72) non dubito quin accuratius circumspicere maluisset ) 828 PINDARI CARMINA CTp. δουρὶ TTepixÀuuévou πρὶν νῶτα τυπέντα μαχατάν ἐῶν θυμὸν αἰεχυνθῆμεν. ἐν τὰρ τς δαιμονίοιςι φόβοις φεύγοντι καὶ παῖδες θεῶν. 65 εἰ δυνατόν, Κρονίων, πεῖ- pav μὲν ἀγάνορα Φοινικοςτόλων ἐγχέων ταύταν θανάτου πέρι καὶ ζω- ἃς ἀναβάλλομαι ὡς πόρειςετα, μοῖραν δ᾽ εὔνομον τὸ 80 αἰτέω ce παιεὶν δαρὸν Αἰτναίων ὀπάζειν, | erp. ζ΄ Ζεῦ πάτερ, ἀγλαΐαιειν δ᾽ ἀςτυνόμοις ἐπιμεῖξαι λαόν. ἐντί τοι φίλιπποί 15 T αὐτόθι καὶ κτεάνων ψυχὰς ἔχοντες xpéccovac ἄνδρες. dmicrov ἔειπ᾽. oi- — δὼς γὰρ ὑπὸ κρύφα κέρδει κλέπτεται, ἃ φέρει δόξαν. Χρομίῳ κεν ὑπαςπί- 80 Cuv παρὰ πεζοβόαις ἵπποις τε ναῶν τ᾽ ἐν μάχαις 35 ἔκρινας, ἂν κίνδυνον ὀξείας ἀυτᾶς, à CTQ. ἢ οὕνεκεν ἐν πολέμῳ xeíva θεὸς Évruev αὐτοῦ 85 θυμὸν αἰχματὰν ἀμύνειν λοιγὸν Ἐνυαλίου. παῦροι δὲ βουλεῦςαι φόνου παρποδίου νεφέλαν τρέ- 90 wat ποτὶ bucuevéuv ἀνδρῶν críyac 28 φοινικοςτόλον D; φοινικοςτόλων (— "punicantium", Sy eri am- biguitate) Mezger P Sieges] 118 29 ταύταν 'hanc nuperam' Er Schmid, 'gumile certamen! ad cladem Argivorum spectans Mingarelli, *notos hosce impetus! Dissen expll 4569, τακτὰν (e κειμένην περὶ 0av. κτλ.) de Wila- mowitz n 14, 171 owfy ces € cf Kd 17—18 οὐ Erd- mann de P usu synt 90), 'Kriegszug erwogen worden seim muss g die Karth.* c του κολνοῦλες Ed Boehmer, satis probabiliter, dummodo MD ταύταν θανάτου πέρι καὶ Cuwüc artius coniungas non sine vv 21 ss recor- datione: 'ultimum illud', inquit P, *quod cum Poenis aliquando fore omnes intellegimus certamen, si per fatum licet, quam longissime ut differatur deprecor'; verbi ἀναβάλλεςθαι interpretatio Heynio debetur: ἀναβάλλεο Er Schmid, ἀναβαλλέμεν Herwerden Pindd 29 (— Naber Mnem n s XII, 1884, 27) 81 ὦ ζεῦ D 82 ciciv o1? Boeckh ἔχοντες ἔχοντι Bergk. 38 ὑπόκρυφα edebant ante Boeckhium 8ῦ ἀν᾽ (— ἀνὰ), ium οὕνεκεν — ὅτι Beck Heyne, ἔκρινας ἂν *"pernosceres belli saevitiam, - quia aemulatio illum (Chromium) accendit? c paraphr Hermann ap Heyn, praepositionem reduxit Kaysero lectt P 85 monente Hartung, 'fort àv seribendum, quamquam I V 23 est ἀν καθαράν᾽ Bergk* - 88 mobi Tricl, explosit Henr Stephanus [NEMEA IX] 329 χερεὶ καὶ ψυχᾷ buvaroi^ λέγεται μὰν Ἕκτορι μὲν κλέος ἀνθῆςαι ζκαμάνδρου χεύμαειν 40 ἀγχοῦ, βαθυκρήμνοιςι δ᾽ ἀμφ᾽ ἀκταῖς “Ελώρου, 95 ἔνθα Ρέας πόρον ἄνθρωποι καλέοιςι, bébopxev T παιδὶ τοῦθ᾽ ᾿Αγηςιδάμου φέγγος ἐν ἁλικίᾳ πρώτᾳ᾽ τὰ δ᾽ ἄλλαις ἁμέραις 100 πολλὰ μὲν ἐν κονίᾳ χέρ- , CU, τὰ δὲ γείτονι πόντῳ φάςοομαι. ἐκ πόνων δ᾽, οἱ cóv νεότατι γένωνται εὖν τε δίκᾳ, τελέθει πρὸς γῆρας αἰὼν ἁμέρα. 10ὅ 45 Ícru λαχὼν πρὸς δαιμόνων θαυμαςτὸν ὄλβον. ; CT. 1 €i γὰρ ἅμα κτεάνοις πολλοῖς ἐπίδοξον ἄῤηται 110 κῦδος, οὐκ ἔςτι πρόεωθεν , : θνατὸν ἔτι «κοπιᾶς ἄλλας ἐφάψαςθαι ποδοῖν. ficuxía δὲ φιλεῖ μὲν | cuumóciov* νεοθαλὴς δ᾽ αὔξεται 116 μαλθακᾷ νικαφορία εὺν ἀριδᾷ᾽ θαρεαλέα δὲ παρὰ κρατῆρα φωνὰ γίνεται. 50 ἐγκιρνάτω τίς νιν, γλυκὺν κώμου προφάταν, 190 ἀργυρέαιςι δὲ νωμάτω φιάλαιςει βιατάν ΗΝ ἀμπέλου παῖδ᾽, ἅς ποθ᾽ ἵπποι κτηςάμεναι Χρομίῳ πέμψαν θεμιπλέκτοις ἁμᾷ 196 41 ἔνθ᾽ dpsiee πόρον libri, utrum 'Apeíac πόρον ('Apeiácmopov) an 'Peíac t. discri ὑ dubitabant iam vett gramm; ἔνθα Ῥέας T. scri- bendum esse cll Aesch Prom 887—40, Hesych s v Ῥέας πόρον (móv- Tov edunt, móprov cod; cf v 1l P III 76) Beckio praeeunte perspexit Boeckh n οὐ 551, expll 460, 'Apciac sive πηγῆς (certe "Apéac leg c Bo- thio' Boeckh) sive ἀρίας τοῦ φυτοῦ intellegere malueris sensu cas- sum καλέοιςι] prll II** 42 τοῦτ᾽ 'Ayv. libri et edd ἡμέραις vett, eorr Tricl δὲ oi (oi) vett, δ᾽, oi Tricl 47 οὐκέτι mópcu B, οὐκ Écri mpócu utique rectius D, οὐκέτ᾽ ἐςτὶ mpócu Tricl; binas emendatio- nes proposuernnt Pauw, Hermann, οὐκ Écrw mi mópcu? (de iterato ἔτι male cl Soph Trach 880) Boeckh, οὐκ Écriv πέραν τοῦ (— πέρα τούτου) Ty Mommsen parergg 16, (cru ... ὄλβον, εἴ Tic... küboc* {ὡς οὐκ ἔςτι k*, οὐκ ἔςτι πρότωθεν Ed Boehmer, quod recepi mpócuw statuere hoc loco nondum ausus 48 ἠευχία vett, nominativum diserte tutantur scholl (282, 1.8 cl 152, 20), Mommsen secus iudicantem (parergg 16) iam pridem refutaverat Rauchenstein Phil XIII 436; ἡευχίαν Tricl, edebant ante Berg- kium? 49 παρὰ κρητῆρι schol Luc conv 32, Orion 35, 16, male; of παρὰ πότον 50 μιν libri 92 ἀυφὶ libri, ἅμα ex scholl Er Schmid, quod vulgo edunt, áuà Fel Vogt diss Argentorr IV 222; prll II* 330. D. PINDARI CARMINA Λατοῖδα crepávoic ἐκ ᾿ Tüc ἱερᾶς (ζεκυῶνος. Ζεῦ πάτερ, εὔχομαι ταύταν ἀρετὰν κελαδῆςαι civ Xapírecciv, ὑπὲρ πολλῶν τε τιμαλφεῖν λόγοις 130 55 νίκαν, ἀκοντίζων ckomoi' ἄγχιετα Μοιςᾶν. $8 axuüvoclibri — $4 τιμαλφοῖν D, cf Christoph Ziegler ad Th 576 B5 νικᾶν libri, (ὑπὲρ πολλᾶν) νικᾶν v 1 fuisse testantur sch (286, 1. 2), recep Christ, νίκαν c paraphr Ceporinum secuti edere solent, Níxav Bury εκοποῦ libri, ckorroi il III 235, p Ty Momm- sen addens defendi posse etiam ςκοπῷ, quod recep Bergk; cf etiam ap- pend metr 8 8€ — Moicav v 1 scholl 285, 4; 286, 3 49EAIQI ΑΡΓΒΙΩῚ» BStrophae VUL VUL Ups —"—— τοῖν -- VICA LM es dien: ach Gigs NAM οι πω. ων. Mens "cas NE Aisuer E. MER ὁ ΑἹ δ —V— Uis niin d A acis VV — Uia 91M Sg PT ARIES SERE TU Lh v U— Us A ius γὼ M —"gi— —"—— —v— —"—Ukw —"—— HANS ELT M Epodi --νυ-----:-υὐ--ὖὺυ.-.-.- -—— ΔΕ: Sd ore a. τὰν ὦ vie. ΠΝ Lr ee τῶ δ UR. --ιὖ.- VuULI- -ὌὔὺὔὉὖὔὖνυ..-. vu.M. dedu. NJ AD anus NE Lum aud dass ND assai πίω [9] D DODOUUS ror. QU --οὧυ-- vv—. NALE us oM gans MM παν ares. etd ME. ^ * Y Δαναοῦ πόλιν ἀγλωοθρό- X5 οὐ το vuv τε πεντήκοντα κορᾶν, Χάριτες, "Apyoc Ἥρας δῶμα θεοπρεπὲς ὑμνεῖ- T€' φλέγεται δ᾽ ἀρεταῖς μυρίαις ἔργων θραςέων ἕνεκεν. 5 . . Ep vv 4. 5. 6 nullo hiatu distingui observavit Boeckh; sed arsium levitati 4 (v 88) et 5 (vv 16. 71) succurrere interpunctionem (ἔπ. δ΄ et €). - Favet coniunctioni quod soli hi versus in hoc carmine nulla pausa gra- viore distinentur; contra faciunt non solum diaereses quinquies ita ob- servatae, ut irimeter et tetrameter excipiantur atque superentur quasi hexametro, verum etiam ultimi versus initium contractionibus (cf append meir $ 6, 3 not) et prima syllaba soluta insignitum. Ergo: ut effusus ita non impotens ruit profundo Pindarus ore! 1 ἀγλασθώκων Tricl, ἀγλαοθράνων ἢ Bergk, βίαν (73) non corrigentes 882 PINDARI CARMINA “μακρὰ μὲν τὰ TTepcéoc ἀμφὶ Méboícac l'opróvoc: 6 πολλὰ δ᾽ Αἰγύπτῳ καταοίκιςεθεν. ἄετη ταῖς €rmágou παλάμαις" οὐδ᾽ Ὑπερμήςετρα παρεπλάγχθη, μονό- 10 ψαφον ἐν κολεῷ xaracyoica ξίφος. : ἀντ. α΄ Διομήδεα δ᾽ ἄμβροτον ξαν- θά ποτε Γλαυκῶπις ἔθηκε θεόν᾽ γαῖα δ᾽ ἐν Θήβαις ὑπέδεκτο κεραυνω- θεῖςκα Διὸς βέλεειν 16 μάντιν Οἰκλείδαν, πολέμοιο νέφος" 10 καὶ γυναιξὶν καλλικόμοιειν ἀριςτεύει πάλαι" Ζεὺς ἐπ᾽ ᾿Αλκμάναν Δανάαν τε μολὼν τοῦ- TOV κατέφανε λόγον" 20 πατρὶ δ᾽ ᾿Αδράςτοιο Λυγκεῖ τε φρενῶν καρπὸν εὐθέίᾳ ευνάρμοξεν δίκᾳ᾽ ἐπ. α θρέψε δ᾽ αἰχμὰν ᾿Αμφιτρύωνος᾽ ὃ δ᾽ ὄλβῳ φέρτατος 4 mepcéuc D, mepcé ... exesis lit& B, corr Tricl 5 κατῴκιςθεν libri (nisi quod κατῴκιςεν suprascr habet apogr cod B saec XV), κατῳ- xícOncav paraphr; Αἴγυπτον κάτα ᾧκιςεν (subiecb "Apyoc, cf 2. 10) Her- mann ap Heyn 1798, quod cum durum videretur, ὅπᾳ ἔκτιθεν id ibd 1817 (ὅπᾳ paraphrastam resipit, ἔκτιθεν contra usum poetae: κτίεθη Ὁ VIII 37), rursus τὰ (— Écriv, ἃ) κατῴκιςεν Boeckh kl Schr V 379 (re Bergk'**5) Hermanni et Boeckhii interpolationibus inter se coniunctis τὰ κατέκτιθεν Ty Mommsen, παλάμαις κατέναςθεν ücrea τ. Ἐπ. (cll ἐνά- c0n* ᾧκίεθη, karévacce* κατῴκιςεν Hesych), vel ρυορίθγθῶ parum proba- biliter quod xaraváccoi πόλιν graece dici non videtur, Bergk*, alia Har- tung, Hauchensiein comm.Pindd I 28, Phil XIII 437, Maur Schmidt (1869) CXXXVI, Hardie class rev IV, 1890, 318, Bury ed Nem (1890) p 198 et class rev VII, 18983, 346—847; xaro(F)otkicOev scripsi (— v» — τυ — —) de forma cl fr 119, 1 6 ὑπερμνήςτρα D Tricl, retin Bergk; prll ΠΗ μονόψαφον cl Aesch suppl 373 tutatus est Heyne, μονόψαφος (quod si traditum invenisset paraphr, in explicando nescio an minus elaboraturus fuerit) Hecker Phil V 439 probantibus plerisque; cf O I 60 κολεῷ libri c schol metr 288, 12, xovAep Hermann ap Heyn (recep Boeckh, Bergk) 8 βέλεϊ D 9 πολέμοιο νέφος, formula epica inter- pretibus non minus hoc loco facessivit negotii quam P 243—44, γέρας (τοῖς Θηβαίοις scil) Rauchenstein Phil XIII 437, φάος Bergk, céAac Her- werden studd 56; of de Wilumowitz Eur Her? Il 236 10 γυναιξὶ libri, retin Bergk* c Ty Mommsen, corr Er Schmid; cf 60 bis. Interpun- elionem Ceporini ante πάλαι plene distinguentis explosit Ty Mommsen 11 ἀλκμήναν vett, corr Tricl; prll II?? τὸν libri, τοῦτον .B!D! (id quod. perspexit Ty Mommsen parergg 22), primus recep Er Schmid; éróv Bergk* et fuerunt quibus persuaderet ^ 12 πατρὶ δ᾽ D! (c Heynio recep Bergk), πατρί τ᾽ .B.D (defendit Dissen expll 464) 18 ὄλβος Kayser lectt P 86, ὄλβων Herwerden studd 57 -———e [NEMEA X] 333 ἵκετ᾽ ἐς κείνου γενεάν, ἐπεὶ ἐν χαλκέοις ὅπλοις οὔ 15 Τηλεβόας évapev: τῷ ὄψιν ἐειδόμενος ἀθανάτων βαειλεὺς αὐλὰν ἐςῆλθεν, cmépu' ἀδείμαντον φέρων Ἡρακλέος" οὗ κατ᾽ "Oluumov 80 ἄλοχος Ἥβα τελείᾳ παρὰ ματέρι βαίνοις᾽ ἔςτι, καλλίετα θεῶν. ; ctp. p βραχύ μοι «τόμα πάντ᾽ ἀναγή- 35 cac0', ὅτων ᾿Αργεῖον ἔχει τέμενος 20 μοῖραν ἐελῶν᾽ ἔετι δὲ καὶ κόρος ἀνθρώ- Tuv βαρὺς ávriácai: ἀλλ᾽ ὅμως εὔχορδον ἔγειρε λύραν, καὶ παλαιςμάτων λάβε φροντίδ᾽" ἀγών τοι χάλκεος 40 δᾶμον ὀτρύνει ποτὶ βουθυείαν Ἥ- ρας ἀέθλων τε kpíciv: Οὐλία παῖς ἔνθα νικάςαις δὶς ἔ- cxev Θεαῖος εὐφόρων λάθαν πόνων. 46 25 ἐκράτηςε δὲ καί ποθ᾽ Ἕλλα- ἀντ. β΄ va ςτρατὸν Πυθῶνι, τύχᾳ τε μολών καὶ. τὸν Ἰεθμοῖ καὶ Νεμέᾳ crépavov, Μοί- ςαιςΐ τ᾽ ἔδωκ᾽ ápócai, 14 ἐκείνου Β 15 évo()pe(v) τί οἱ libri, ἀναιροῦντος αὐτοῦ (par- ticipio exponens ἐπεὶ... ἔναιρεν, quoniam ὅτε γὰρ praemiserat) schol 297, 12 (aliter Ty Mommsen parergg 23); évapóvmi | ὄψιν Rittershausen &p Er Schmid, ἐναρόντ(ι) ὄψιν Fol Ahrens kl Schr I 74 (mutata dist recep Bergk), évapóvroc Ty Mommsen, évapóvri Foi Bury (re lantur Rittersh hiatu — nisi forte cll émióccout; ἐπιόψομαι satis defendi putas —, Momms lin- | guae graecae legibus, Bury metro uu. ον, de quo append 8 6 n *; rectius retento ἔναρεν plerique: τῷ Mingarelli, τῷ {δ᾽ Hermann ap Heyn 1798 (recep Bergk? ), explosisse (5'» videtur Dior expll 466, Fol (ol) Cepo- rinus, prob Hermann ad Orph p 789 et ap Heyn 1817, hiatum non cu- rans, unde Foi δ᾽ Heimer studd 50, καί Foi ὄψιν. Boeckh (kl Schr V 349); Mingarellianum tij reponere non dubitavi, de hiatu cl I I 16, τι: 101 Ὁ ὙΠ 59 (rot τι B). IX 21, P V 12, I VII 44 229 χάλκεον B* 28 8ov- Oucíav vett, felicissima coniectura assecutus erat Pauw, Ouciav Tricll 24 ἁλία (ἁλίου suprascr) interpolavit D (c schol), recep Tricl; prll II p 70 vixficaic B. Θειαῖος libri, retin c Mommseno Bergk*, Θιαῖος fuisse con- ieiens, corr Hermann opp 1253; prll II^ εὐφρόνων .B* (ve schol), δυς- φόρων Er Schmid, bucppóvuv Bergk**, εὐφόρως Bergk'; labores Pind neque faciles ad perferendum dicit neque aut per se libenter fortiterque susceptos aut fertiles, sed ἀπόνους τε καὶ τερπνοὺς διὰ τὴν λήθην vevo- μένους; de prolepsi Ὁ I 68. 82, P IV 194. X 10. 56 26 Moícaiav? Heyne in schedis 1817, recepp crépavov ἀρόςαι iungentes ae SES et Hartung, item sed ἀρόςαι absolute accipiens Rauchenstein Phil 439; de accusativis ςτρατόν — crégpavov prll II** 884 PINDARI CARMINA τρὶς μὲν ἐν πόντοιο πύλαιει λαχών, - 50 τρὶς δὲ καὶ ceuvoic δαπέδοις ἐν ᾿Αδραςτείῳ νόμῳ. Ζεῦ πάτερ, τῶν μὰν ἔραται φρενί, cra οἵ cróua* πὰν δὲ τέλος 80 ἐν τὶν ἔργων" οὐδ᾽ ἀμόχθῳ καρδίᾳ προςφέρων τόλμαν παραιτεῖται χάριν. 55 γνώτ᾽ ἀείδω oi τε καὶ ὅέτις ἁμιλλᾶται πέρι er ἐςχάτων ἀέθλων κορυφαῖς. ὕπατον δ᾽ écyev TTíca 60 Ἡρακλέος τεθμόν᾽ ἁδεῖαί. γε μὲν ἀμβολάδαν ἐν τελεταῖς δὶς ᾿Αθαναίων νιν óugoí 86 κώμαςαν᾽ ταίᾳ δὲ καυθείςᾳ πυρὶ καρπὸς ἐλαίας 65 ἔμολεν Ἥρας τὸν eüávopa λαὸν ἐν ἀγγέων ἕρκεςιν παμποικίλοις. crp. Y ἕπεται δέ, Θεαῖε, ματρώ- Uy --- πολύγνωτον Yvévoc — ὑμετέρων 70 εὐάγων τιμὰ Xopíreccí τε xai (cóv» Τυνδαρίδαις θαμάκις. ἀξιωθείην κεν, ἐὼν Θραεύκλου 40 ᾿Αντία τε εύγγονος, "Apyei μὴ κρύπτειν φάος 15 ὀμμάτων. νικαφορίαις γὰρ Ócoic ἵπ- ποτρόφον ἄετυ τὸ TTpoí- 29 μὲν libri, e scholl corr Er Schmid Β8Ὶ1 oi] θεῷ libri, testantur lectionem (e Θεαίῶ suprascr?) antiquitus corruptam scholl; γνωτὰ Θειαίῳ Hermann ap Heyn incohans, oi pro θεῷ Kayser lectt P 87 absolvens loci emendationem, Hartungi Bergkiique coniecturas silentio praeterire fas est; de notione adi γνωτός ad 1 II 18 82 ne quis abusus schol 308, 7/8 ἐςχάταις edere animum inducat: scite Pind quamvis diversis de eausis eb hic et N IX 9 (ἐπ᾽ αὐτὰν ... ἱππίων ἀέθλων κορυφάν) epitheton 8d nomen regens attrahere noluit κορυφᾶς sunt qui malint (c scholl 1. Ὁ praeeunte Phil Melanthone, partim cas gen partim num sing praeoptan- tes, utrumque male 88 ἁδείᾳ ... ἐν τελετᾷ coni unus de scho 84 μιν B, om D, corr Boeckh 86 ἐν ἀγγέων θ᾽} Bergk; cf Heimsoeth &dd corr 1840, 59 $7 θειαὶε libri, corr Boeckh πολύγνωτο(ν) γένος libri; κατά subaudit paraphr (nostra aetate διά vel eic vel ἀνά substi- tuerunt), meb' εὔγνωτον novavit Bergk*, πολυγνώτῳῴ γένει nulla aut mu- tationis aut restitutionis probabilitate Er Schmid Hartung, post ὑμετέ- pu dist Pauw Mingarelli Christ?; verbum ἕπεται corrigentes: δέκεται cl P I98 Rauchenstein Phil XIII 440, épérei Bury; denique ἔπεςθαι *comitari € accus iungi posse decrevit Heimsoeth add corr 60. Sunt πολύγνωτον γένος nominativi non magis libere interpositi quam N VI 32 (παλαίφατος γενεά) ostpositi 98 xai ruvb. libri, suppl Er Schmid ^ rvvbapíbaia vett, corr ric 40 ξύγγονος Er Schmid; cf N X112 et prll H** — 41 vixagopíoia vett eorr Tricl ἱπποτρόφον ücru τὸ Tpoí-|roto θάληςε(ν) libri; ΤΤροίτοιο [NEMEA X] 335 τοῖο θάληςεν Κορίνθου τ᾽ ἐν μυχοῖς, καὶ Κλεωναίων πρὸς ἀνδρῶν τετράκις’ Cexuuvó80e δ᾽ ἀργυρωθέν- 80 τες εὺν οἰνηραῖς φιάλαις ἀπέβαν, ἐκ δὲ TTeAAávac ἐπιεςςάμενοι νῶ- τον μαλακαῖςει κρόκαις᾽ 45 ἀλλὰ χαλκὸν μυρίον οὐ δυνατόν ἐξελέγχειν --- μακροτέρας γὰρ ἀριθμῆςαι εχολᾶς --- 8ὅ ὅν τε Κλείτωρ καὶ Τεγέα καὶ ᾿Αχαιῶν ὑψίβατοι πόλιες καὶ Λύκαιον πὰρ Διὸς θῆκε δρόμῳ, cüv ποδῶν χειρῶν τε νικᾶςαι εθένει. 90. ἐπ. Kácropoc δ᾽ ἐλθόντος ἐπὶ ξενίαν πὰρ Παμφάη ε τόδ᾽ (αὕτη ἡ πόλις ad "Αργεῖ respiciens paraphr) ἱπποτρόφον | ἄςτυ θά- Ancev Boeckh (prob Hermann 1817), ἱπποτρόφον ἀν TTpotrou | ἄςτυ θάλη- cav? Bergk olim (cf ἀπέβαν 43, de diaeresi -oi- Choerob II 110, 29 Hig, Herodn 1 10, 16 L), ΤΤροίτου τόδ᾽ ἀν᾽ ἱπποτρόφον | &cru θάληςαν Bergk?, Tipoíroto καθ᾽ ἱπποτρόφον | &cru θάληςαν ludos Tirynthios dici ratus, ut . Bergk Argivos, Rauchenstein Jahrbb class Phil 77, 250, Phil XIII 440, denique ἸΤροίτοιό τ᾽ ἀν᾽ ἵππ. κτὰ Bergk; ego cum collocationem verbo- rum in libris traditam (cf etiam paraphrastae errorem 308, 1) Boeckhia- nae ulique praeferendam esse censeam, ut nihil dicam de pron τόδε ab eodem satis infeliciter invecto, nomini proprio semel venia data consulto poetam in duorum versuum commissura md 29. 65. 83) posuisse quam- vis invitus crediderim (cf O X. 99, Baech III 64. 92): Argivum certe Proeti um (de quo schol Pind h 1 [263, 8] et schol Eur Phoen 1109) haud scio an non temere Pindarus commemoraverit. Sed duriusculum ócatc — T€ — kal — τετράκις vid.5ur monente Hartungo, nisi forte ὅςαις quod le- gisse paraphr constat idem fere esse putas quod οἵαις! an Κορίνθοι᾽ ἐν μυχοῖς corrigere mavis? quid vero quod victorum mentionem desiderant c Bergkio? at testatur non solum τὲ (τοῦτο μὲν — τοῦτο δὲ), verum etiam θάληςεν (ἔθαλλεν) paraphr; v infra 48 εἰκυωνόθεν libri, -θε Er Schmid ἐπέβαν lectio Ald diu obtinuit, ἀπέβαν c codd primus recep Bergk 48 ἔθηκε vett, θῆκεν Triel ποδῶν τε χειρῶν τε B, alterum τε om D, prius Er Schmid παρὰ τῷ τοῦ Διὸς βωμῷ τοῖς δυναμένοις νικῆςαι cov ποδῶν «θένει καὶ (om .B) δρόμῳ καὶ χειρῶν εθένει, πάλῃ κτὰ paraphr, qua opera partim satis neglegenter (βωμῷ) partim non male (ποδῶν ςεθένει) in Pind verbis explicandis collocata non est veri simile quantum exagitaverit -eriticos: m. A. 0. θρόνῳ vel δόμῳ Eug Abel p 310^, δόμῳ recep Bury, δρό- μοιειν Rauchensteim Phil XIII 440, θῆκεν 0éAouciv Maur Schmidt CXXXVII θῆκεν baciciv Ty Mommsen parergg 27, πὰρ Διὸς (scil ναῷ), δρόμῳ cov iun- gens Christ; δρόμῳ, civ v. x. τ᾽ évíkacav (*plane dicendum haec praemia proposita magna ex parte cessisse Theaei maioribus: οὖν non cum c6évet a apod sed adhaerescit verbo: in omnibus his ludis victores renuntiati sunt" Bergk; et νικαφορίας 41 fuisse ματρώων et χαλκόν 45 obtigisse quibus eisdem φιάλας persentisces cl cpícv 60 49 παρὰ libri, corr Er 336 τ΄ PINDARI CARMINA 50 καὶ καςειγνήτου ἸΤολυδεύκεος, οὐ θαῦμα cpíciv ᾿ἐγγενὲς ἔμμεν ἀεθληταῖς ἀγαθοῖςειν᾽ ἐπεί 95 eüpuxópou ταμίαι Cmóprac ἀγώνων μοῖραν Ἑρμᾷ xoi cov 'HpaxAet διέποντι θάλειαν, μάλα μὲν ἀνδρῶν δικαίων περικαδόμενοι. καὶ 100 μὰν θεῶν πιςτὸν γένος. cip. δ΄ 55 μεταμειβόμενοι δ᾽ ἐναλλὰξ ἁμέραν τὰν μὲν παρὰ πατρὶ φίλῳ Ai νέμονται, τὰν δ᾽ ὑπὸ κεύθεει γαίας, 106 ἐν γτυάλοις Oepámvac, πότμον ἀμπιπλάντες ὁμοῖον ἐπεί τοῦτον ἢ πάμπαν θεὸς ἔμμεναι οἰκεῖν τ᾽ οὐρανῷ, εἵλετ᾽ αἰῶνα φθιμένου ἸΤολυδεύκης 110 Kócropoc ἐν πολέμῳ. 60 τὸν γὰρ Ἴδας ἀμφὶ Bouciv πως χολω- θεὶς ἔτρωςεν χαλκέας λόγχας ἀκμᾷ. ἀντ. δ΄ ἀπὸ Ταὐγέτου πεδαυγά- Cuv ἴδεν Λυγκεὺς δρυὸς ἐν creAéxei 115 ἥμενον. κείνου yàp ἐπιχθονίων πάν- τῶν γένετ᾽ ὀξύτατον ὄμμα. λαιψηροῖς δὲ móbecciv ἄφαρ ἐξικέεθαν, καὶ μέγα ἔργον ἐμήςαντ᾽ ὠκέως 120 Schmid ἸΤαμφάῃ Tricl, male ei propter metaplasmum et propter ca- sum ipsum, cuius in paraphr (ἐπιξενωθέντος παρά) alia ratio; ἐπὶ ξένια πρὸς ΤΙ. Bergk, prob Herwerden Pindd 29; nunc ξενίαν (παρέχειν) habes Baechyl XIII 191 K 51 ἔμεν D 53 θαλειᾶν Ceporinus, explos Er Schmid θαλείαν scribens, θάλειαν edunt c Heynio 565 μεταμείβεεθαι etiam P III 96 traditur, activum πεδαμείβειν Ὁ XII 12 56 διῖ libri, corr Boeckh τάν 0'-D Tricl — 57 ἀμπιπλάντες B, ἀμπιμπλ. D, recepturus eram prll 1168, sed ef ad P IX 41; de vocalismo ionico ἐμπιπλείς (Hes theog 880 MC) cf Smyth 570 ss . 60 gouci vett, corr Tricl ἔτρωςε libri, corr Morel, quamquam ..u..v 6. 24; sed cf ad 10 αἰχμᾷ(δ) libri, corr Pauw 61 πόδ᾽ αὐγάζων .BD!, méb' αὖ γάζων D, πεδαυγάζων Tricl (cf prll I p 7) ἴδεν B, quod yulgo edunt, ἴδε D Tricl 62 ἥμενον Aristarchus, ἡμένος Didymus, neutrum est in libris nostris, e quibus ἥμενος vett, ἡμένως Triell (ut κακαγόρως Ὁ I 53); ἡμένους Boeckh (kl Schr V 301), ἡμένω Thiersch, ἥμενον primus recep Hartung; de antiquis huius loci lectionibus enucleandis bene meritus est Ty Moram- sen parergg 30—36 (ap Eug Abel p 318 ss), quem secutus ἥμενον recep Bergk* (in scholl 314, 12—13 πῶς addens; alia ap Eug Abel 322) 63 móbeav vett, corr Tricl 64 ἐμνήςατ᾽ B, ἐμνήςαντ᾽ DD Tricl, corr Xd . run ΑΝ δ dd 2e [: - 3 E E eC et err ES ONT DOR NGA TP ORTI i 2 EMT [NEMEA Xj 331 65 καὶ πάθον δεινὸν παλάμαις ᾿Αφαρητί- δαι Διός" αὐτίκα γάρ ἦλθε Λήδας παῖς διώκων τοὶ δ᾽ ἔναν- τα «τάθεν τύμβῳ cyebóv πατρωΐῳ᾽ ἐπ. δ΄ ἔνθεν ἁρπάξαντες ἄγαλμ᾽ ᾿Αἴδα, Eecróv πέτρον, 125 ἔμβαλον crépvu Πολυδεύκεος᾽ ἀλλ᾽ οὔ. viv φλάςαν οὐδ᾽ ἀνέχαςςαν᾽ ἐφορμαθεὶς δ᾽ ἄρ᾽ ἄκοντι θοῷ, 180 10 ἤλαςε Λυγκέος ἐν mÀeupaici χαλκόν. Ζεὺς δ᾽ ἐπ᾿ Ἴδᾳ πυρφόρον πλᾶξε ψολόεντα kepavvóv: ἅμα δ᾽ ἐκαίοντ᾽ ἐρῆμοι. χαλεπὰ δ᾽ ἔρις ἀνθρώ- 135 ποις ὁμιλεῖν xpeccóvuv. A ctp. € ταχέως δ᾽ ἐπ᾽ ἀδελφεοῦ βί- αν πάλιν χώρηςεν ὃ Τυνδαρίδας, καί viv οὔπω τεθναότ᾽, ἄεθματι δὲ gpíc- covra πνοὰς ἔκιχεν. 140 15 θερμὰ δὲ τέγγων δάκρυα «τοναχαῖς Er Schmid ᾿Αφαρηϊάδαι Ed Boehmer (cf app metr 8 6 n 5; ᾿Αφάρης, -roc Bacchyl V 129, Herodn II 850, 18 c nott Lenizii 66 ἦλθε παῖς Ζηνὸς Christ?; cf 73 et Car Ritter diss Argentorr IX 272 πατρώψῳ(ω) libri; corr Er Schmid . | 69 ávéyacav B, ávécyacav D Tricl, ὑποχωρῆςαι εἰς τοὐπίςω πεποιήκασιν paraphr, Eust ad Λ 333 aptissime contulit Her- mann ap Heyn; ávéyaccav editur c Gilb Wakefield (silv critt I 61), ἀνέ- xaccev vel dveyóccovr'? Bergk* 71 δ᾽ ἐπίδαπ᾽ ἴδα πυρφ. D! 12 ἁμᾶ δὲ κέοντ᾽ libri, ἅμα δὲ καίοντ᾽ e scholl Er Sehmid, augm add Boeckh ἔρημοι libri; noviciam prosodiam relictam a Boeckhio n cr 359 corr Ahrens d d 35 74 μιν libri | gppíccovr' ἀμπνοὰς B, idem, sed ἀναπν. D Tricl; nomen ἀμπνοάς (&ávamv? cum e scholl librarii sumpsisse non videan- tur, e prava aut 'tritiseimae vocis! ἀναπνοή (Ty Mommsen pueug 89; de ἀμ- (àv-) forma a librariis invecta O IX 52, P VI 31, 1 II 16) aut locorum Pindd (velut P III 57) recordatione natum esse apparet pravo (opíccovr-a) epimerismo suppeditata accedente nasalismi in libris nostris condicione incerta (ó[u]picravrot, ἀ[μ]φελεῖν, Fun yebvoc, Méó[u ]woc, Aá[u]Bpov; prll II55); recte igitur opiccovra πνοὰς Er Schmid probante Bergkio'*?, cum subito infeliciter inventum Mommsenianum γένυς (par- ergg 38) Bergkianum γένει᾽ procreavit; Hesychiana certe glossa allata ἄεθμα᾽ ἀναπνοὴ βιαία, quam suam in gratiam adhibere sibi visus est Bergk, id ipsum quod voluit, ἀναπνοαῖς fuisse vocis ἄςθματι interpre- tamentum, non efficit 75 θερμὰ δὴ Er Schmidii correctionem me- iricam quamvis recte explosam ab' Hermanno (ap Heyn 1817) retin edd emi Bergkium* θερμὰ τέγγων θάκρυ᾽ ὑπὸ (ἀνὰ Bergk?) crovayaic scri- ntem, Hermanno (1798 et 1817) emendationes etiam infelicius cessere; ef app 8 8^ crovayaic dativum cl epico οἰμωγῇ τε crovayfj τε comitati- vum quam antipiosi nescio qua admissa pro crovayüc δάκρυςι dictum interpretari malo Poetae lyr. graec. L 1. ed. Schroeder. 22 338 PINDARI CARMINA ὄρθιον φώνηςε᾽ Πάτερ Κρογίων, τίς δὴ λύεις ἔςςεται πενθέων; καὶ ἐμοὶ θάνατον civ τῷδ᾽ ἐπίτειλον, ἄναξ. 145 οἴχεται τιμὰ φίλων τατωμένῳ φωτί: παῦροι δ᾽ ἐν πόνῳ πιςτοὶ βροτῶν ἀντ. € καμάτου μεταλαμβάνειν. ὡς ἔννεπε Ζεὺς δ᾽ ἀντίος ἤλυθέ oi, 80 καὶ τόδ᾽ ἐξαύδας᾽ ἔπος΄ '€ccí μοι υἱός" 180 τόνδε δ᾽ ἔπειτα πόεις : «σπέρμα θνατὸν ματρὶ τεᾷ πελάκεαις «τάξεν ἥρως. ἄλλ᾽ ἄγε τῶνδέ Toi ἔμπαν αἵρεειν παρδίδωμ᾽- εἰ μὲν θάνατόν τε φυγὼν καὶ 155 τῆρας ἀπεχθόμενον αὐτὸς Ὄλυμπον θέλεις (ναίειν ἐμοὶ cóv τ᾽ ᾿Αθαναίᾳ κελαινεγχεῖ τ᾽ “Ἄρει, ἐπ. € 85 Écri Tot τούτων λάχος᾽ εἰ δὲ καςιγνήτου πέρι 160 μάρναςαι, πάντων δὲ νοεῖς ἀποδάςςαςεθαι ἴςον, | ἥμιου- μέν κε πνέοις. Yoíac ὑπένερθεν ἐών, ἥμιου δ᾽ οὐρανοῦ ἐν χρυςέοις δόμοιειν.. 105 Oc ἄρ᾽ αὐδάςαντος οὐ γνώμᾳ διπλόαν θέτο βουλάν, 90 ἀνὰ δ᾽ ἔλυςεν μὲν ὀφθαλμόν, ἔπειτα δὲ φωνὰν χαλκομίτρα Κάετορος. GEN 77 ἐπίτελλον B 78 παῦροι᾽ ἂν 79 ἤνεπε B ὑπο! Bergk), ἔνεπε D, ἔννεπε Heyne ἀντία ἤλυθέν oí B; ἤλυθεν ἀντία oi Hermann Orph 788, 'pulehre' iudice Boeckhio: 82 ἔςταξεν vett, ἔςταξ᾽ Tricl, «τάξεν Pauw ἔμπας metri causa Bergk; prll II"! 84 Οὔλυμπον edunt c Tricl; prll II* ἐθέλεις vett (retinebat «.. | . Boeckh? kl Schr V 391), corr Triel νῦν οἰκέειν suppl duo Tricll, οἰκεῖν ἐμοὶ e scholl Benedictus, prob Hermann ap Heyn, ναίειν (vel οἰκεῖν) ἐμοὶ} Boeckh?, unde ναίειν ἐμοὶ recep Bergk***; cf votov: d)kouv, ναίοντα᾽ οἰκοῦντα, vaíoucv: οἰκοῦςιν Hesych 85 coilibri; cf ad P IV 270 86 πάντων τε paraphr, non displicuit kio' ámobácacOoi libri, corr Er Schmid 90 χαλκεομίτρα vett, corr (Tricl) Er Schmid puu—ÁÁÁ DUMP ΨΥ ΨΥ ΡΥ REST, ΤΥ ΡΟ ΤΥ ΡΥ ndr ΡΨ ΎΡι ν». XAPIZTATOPAI ΤΕΝΈΔΙΩΙΣ Strophae Er o eeu NA NA et MEO EI. I LJ 2A Ui Eie τ... enel dom MÀ cubi eec —-—-— WM EL WA. ἀῶ da Ὁ QE e LOL LRL qus. ru DW, arn prisa dtes - αὐ € Ἐφ κα ide των iom V a, ἢ ΠΟ αὐλήν i c TA eis iy ub δός, πάλι, Epodi xp Ue cU GU. 2 I0 οὐ: E ELE LU T ANM A KM uis uud Vise M cotes. V12 --ου--ὀνὐυ-- - —uv— VvVu—. Lol (Y coc AU ED ΟΠ ΣΙ APA oi ILU UE Oa ets ld Fue E ni Face Us in pe M cie vbst- Visas epis MM mem coc AD μῶν CTQ. α Παῖ Ῥέας, à T€ πρυτανεῖα λέλογχας, Ἑετία, j Ζηνὸς ὑψίετου καςειγνήτα καὶ ὁμοθρόνου Ἥρας, εὖ μὲν ᾿Αριετταγόραν δέξαι τεὸν ἐς θάλαμον, εὖ (δ᾽ ἑταίρους ἀγλαῷ ckámru πέλας,. 5 οἵ ce epaípovrec ὀρθὰν φυλάςςοοιειν Τένεδον, 5 ἀντ. α΄ πολλὰ μὲν λοιβαῖειν ἀγαζόμενοι πρώταν θεῶν, 4 ἀτλαῶὼ «κάπτω vett c duob Tricll iota ut solent omisso, genetivum exponit Mer πύλας B 6 λοιβαῖς vett, corr Tricl; λοιβαῖς ἀγαπα- Cóuevor deos ex Olympo in campum quasi deducens Herwerden studd 58; cf ἀγαζόμενοι᾽ λιπαροῦντες. ἀγάζεται᾽ ςέβεται. ἀγάςματα Syn fr inc) ceBácuara Hesych. E fragm Soph ὦ mpüpa λοιβῆς Ἑετία 658 N* in scholl laudato πρῷραν θεῶν aliquando fuisse collegit Bergk - 22* 340 PINDARI CARMINA. πολλὰ δὲ κνίςᾳ᾽ λύρα bé cqi βρέμεται xol ἀοιδά" καὶ ξενίου Διὸς ἀςκεῖται θέμις αἰενάοις ᾿ἐν τραπέζαις ἀλλὰ civ δόξᾳ τέλος 10 10 δωδεκάμηνον περᾶςαί viv ἀτρώτῳ κραδίᾳ. ἄνδρα δ᾽ ἐγώ --- μακαρίζω μὲν πατέρ᾽ ᾿Αρκεείλαν, καὶ τὸ θαητὸν δέμας ἀτρεμίαν τε εύγγονον. 15 εἰ δέ ric ὄλβον ἔχων μορφᾷ παραμεύςεται ἄλλους, ἔν τ᾽ ἀέθλοιειν ἀριςετεύων ἐπέδειξεν βίαν, 4 cpia vett, corr (Tricl) Boeckh 8 Θέμις Boeckh?, prob Schnei- dewin, quemadmodum τὰν Ζηνὸς ὁρκίαν Θέμιν θεοκλυτεῖὶ Medea Eur Med 209 ἀενάοις libri, corr Pauw; prll ΠῚ 9—10 civ δόξᾳ(α) libri δυωδ. libri (Bergk), δωδ. Er Schmid; prll II^5 περᾶςαι P (παράςχου αὐτοῖς ἐξενιαυτῆςαι paraphr), περάςαι 186,1) (et διανύςειε et εὔχεται αὐτὸν διατελέςαι schol) καρδίᾳ(α) vett, corr Tricl; οὗ N I 54 civ ἀτρ. x. quod et libri et paraphrr exhibent non magis equidem quam v c civ χαύνᾳ πραπίδι, εὺν ἑκόντι νώτῳ, CUv ποςεὶ κούφοις dignum Pindaro arbi- tror; ceterum cf paraphrr (Tzetzianas?) cüv φροντίδι ὀξείᾳ O VI 87, ἐν ἀλαθεῖ νόῳ II 92; at viv confirmari videtur paraphrr εὔχεται αὐτόν κτλ et παράςχου αὐτοῖς κτλ cll viv : αὐτούς Apoll Dysc pron 84, 7 RS; viv δόξᾳ ... περᾶςαι cv? Boeckh, (cov δόξᾳ) περᾶςαί viv? Dissen, prob Schneidewin Boissonade prse ὦ alia Kayser lectt P 88, Bergk?, Haau- chenstein Phil XIII 441, tum Kayserum quasi c Rauchensteinio conci- lians Bergk?, Ty Mommsen in edd (retr parergg 42), Maur Schmidt CXXXVII, Schnitzer progr gy Ellwang 1867, 65, Christ 11 versum qui olim corrigebant Bergk? et Christ(? postea interpretari maluerunt, ille (c scholl?) ἄνδρα πατέρα iungens (ut ἁγητὴρ, kufepvárac, u&vric àvfip? et vv 11—18 ad patrem Arcesilaum referens, hic c Friederichsio (stud 92) et Mezgero (Sieges| 482) ἄνδρα Aristagoram, θαητὸν δέμας eiusdem intellegens, haec quidem rectisstme, sed in eo falsus quod fortissimo viro de patre satis ignavo (22. 30. 38) polius quam quod par erat vice versa poetam gratulantem facit; meam interpretationem, quae proxime accedit ad Disseniagnam ? ab anglicis editoribus laudatam, distinctionibus post Cp et 'Apx. insertis significabam: hominem vero, inquit, (Aristagoram) ita ego laudabo, ut quamvis gratuler patri de tali filio, atque etiam ad- mirabilem illam filio ipsi formam (μακαρίζω τινά (ttvoc», καὶ {τινός τι) innatamque (P VIII 60) animi tranquillitatem, tamen ..., 'von meinem Helden aber sag ich: Heil seinem Vater! Heil auch dieser. Schónheit des Leibes und dem Adel se/ner Seele! doch .. ^ 192 ἀρτεμίαν Io Gottl Schnei- der (in lex v ἀτρ.), recep Bergk* ^, ᾿Αρτεμίαν (n pr c paraphr?) Hartung, quod nomen graecum fuisse constat (ex 'Apreuíóupoc?) decurtatum, ut 'Apre- μᾶς ex ᾿Αρτεμαγόρας ξύγγ. Er Schmid; cf N X 40 18 παραμέ ψεται B ἄλλων libri, τῷ εἴδει παρέρχεται τοὺς ἄλλους paraphr?; μορφὰν Boeckh, ἄλλως (— ouc sec Tricl ΟἹ 53, N X 62) αἱ P Il 50 Pauw, ἄλλους Hartung, προαμεύςεται (cll προαμείψαςεθαι" προαλλάξαςθαι [de tempore?], παρελθεῖν [9]. mpoauebc(ace»av: ὁμοίως Hesych) Bergk*, περαμεύςεται mon- strose Bury; παραμεύςαςθαι ἄλλων qui tuebuntur (cum Hermanno? Schnei- dewino Matthiaeo Kühnero Gerthio) verbi παρελθεῖν cum genetivo iuncti exempla velim afferant 14 ἐπέδειξε(ν))] διήνεγκε. paraphr! égavé- puce par?, ἐπιδείξῃ Breyer anall P 27 mihi quidem non displicet in- LIE ———— Cw RP RALPH ΨΥ VOTRE QEEIUUVERNT SON ETT Tw ΡΥ IRE MEA ΧΗ, & mE TI 941 15 θνατὰ μεμνάςθω περιςτέλλων μέλη, ᾿ 20 καὶ τελευτὰν ἁπάντων γᾶν ἐπιεςςόμενος. ἐν λόγοις δ᾽ ἀςτῶν ἀγαθοῖςειν ἐπαινεῖςθαι χρεών, Koi μελιγδούποιςι δαιδαλθέντα μελιζέμεν ἀοιδαῖς. ἐκ δὲ περικτιόνων ἕξ καὶ δέκ᾽ "Apicraópav 80 ἀτλααὶ νῖκαι πάτραν τ᾽ εὐώνυμον 25 ἐςτεφάνωςαν πάλᾳ καὶ μεγαυχεῖ παγκρατίῳ. ἐλπίδες δ᾽ ὀκνηρότεραι γονέων παιδὸς βίαν Écxyov ἐν ΤΤυθῶνι πειρᾶςθαι καὶ ᾿Ολυμπίᾳ ἀέθλων. vai μὰ τὰρ ὅρκον, ἐμὰν δόξαν παρὰ Καςταλίᾳ 80 25 καὶ παρ᾽ εὐδένδρῳ μολὼν ὄχθῳ Κρόνου κάλλιον ἂν δηρϊώντων ἐνόετης᾽ ἀντιπάλων, πενταετηρίδ᾽ ἑορτὰν Ἡρακλέος τέθμιον 35 κωμάςαις ἀνδηςάμενός τε κόμαν ἐν πορφυρέοις - épveciv. ἀλλὰ βροτῶν. τὸν μὲν κενεόφρονες αὖχαι 80 ἐξ ἀγαθῶν ἔβαλον τὸν δ᾽ αὖ καταμεμφθέντ᾽ ἄγαν 40 ἰεχὺν οἰκείων παρέεφαλεν καλῶν χειρὸς ἕλκων ὀπίεςω θυμὸς ἄτολμος ἐών. , o CERE ευμβαλεῖν μὰν εὐμαρὲς ἦν τό τε Πειςάνδρου πάλαι D αἷμ᾽ ἀπὸ Cmóprac, --- ᾿Αμύκλαθεν vàp ἔβα cóv Ὀρέετᾳ, 8ῦ Αἰολέων ςτρατιὰν χαλκεντέα δεῦρ᾽ ἀνάγων, — 48 dicativus iterativum modum excipiens tamquam de certo aliquo homine wenn jeizt einer, ne dic^m concessive wemn gleich (cll O VIII 54, N III 20. VII 74. 76; de modis variatis ad P IV 264) 17? ἀταθοῖς μὲν aiv. vett, μέν om B!, ἀγαθοῖει Tricl, μιν Mingarelli, tres coniecturas prop Ty Mommsen parergg 44, ihe significant μέν retinendum ratus ἀγαθοῖς μὲν ἐπαινεῖεθαι Bury (de omisso ém- conferre poterat P V 107); paraphrr pro- nomen ignorantibus utique parendum est cll P III 103 et n er N I 66: INETT et MEN confusa ad uncialem litteraturam pertinent ^ 18 μελίζεν ἀοιδαῖς Pauw (cf prll 1155), μέλειν ἐν ác:* oic Hermann opp I 260. VII 172; in verbi genere post δαιδαλθέντα variato non est quod offendas 19 mepi- κτυόνων ἑκκαίδεκ᾽ (ἐκκ.) 8), ἕξ καὶ δ. c apogr B Bergk?, retractare vide- tur idem* (n er); ἑκκαιδεκάταν pe Bacch VII 3, éckaibekábupo malim A 109; cf Gust Meyer gr Gr?^501 21 μετγαλαυχεὶ libri, corr Tricl 99. 98 om Ὁ Το] 96 5npióvruv? Wilh Schulze qu epp 348, 3; bnptouo: est O XIII 44 27 τέθμ. 'Hp.? nec elegantius nec correctius Bergk*-*-*; cf N X 33; an utroque loco Ἡρᾶκλέος T&0u- (cl app $ 8*7)? 8 ávabnc. vett, corr Tricl 30 ἔλαβον B 88 λίαν libri c schol] lemm et paraphr*, corr Pauw; cf Bast comm pal 722, tab I 14 δῦ χαλκεντέων (χαλκέ τε B) libri, quod primo retinebat (spondeum opinor pro dactylo esse ratus) Her- 342 .PINDARI CARMINA καὶ παρ᾽ Ἱεμηνοῦ ῥοᾶν κεκραμένον : ἐκ Μελανίπποιο μάτρωος᾽ ἀρχαῖαι δ᾽ ἀρεταί , ἀντ. Y ἀμφέροντ᾽ ἀλλαςςόμεναι γενεαῖς ἀνδρῶν cOÉvoc: : ἐν ςχερῷ δ᾽ οὔτ᾽ ὧν μέλαιναι καρπὸν ἔδωκαν ἄρουραι, 50 40 δένδρεά τ᾽ οὐκ ἐθέλει πάςαις ἐτέων περόδοις . ἄνθος εὐῶδες φέρειν πλούτῳ ἴςον, ἀλλ᾽ ἐν ἀμείβοντι. καὶ θνατὸν οὕτως ἔθνος ἄγει ἢ T. Y μοῖρα. τὸ δ᾽ ἐκ Διὸς ἀνθρώποις cagpéc οὐχ ἕπεται 55 τέκμαρ᾽ ἀλλ᾽ ἔμπαν μεγαλανορίαις ἐμβαίνομεν, 45 ἔργα τε πολλὰ μενοινῶντες᾽ δέδεται γὰρ ἀναιδεῖ ἐλπίδι γυῖα" προμαθείας δ᾽ ἀπόκεινται ῥοαί. 60 κερδέων δὲ χρὴ μέτρον θηρευέμεν᾽ ἀπροείκτων δ᾽ ἐρώτων ὀξύτεραι μανίαι. . mann ap Heyn 1798, alii vereor ne ἢ esin metricam auxilio arcessant (—vx;—); sed praestabit c Er Schmidio χαλκεντέα emendare cl n er N V 6 96 'Icu. libri et edd ῥοὰν libri, plur num (ῥεύματα) exprimit pa- raphr; em Bergk** 40 περιόδοις libri, corr Er Schmid (Eust prooem 8 21 p 15, 3 Ab, Cram An Ox IV 309; 20) 41 πλούτῳ om B, (εὐώδη) καὶ ἐπικερδῆ paraphr; πλουτώςειον novavit Bergk cl χαριτώειος Ibye fr* 51, πλούτῳ τ᾽ (cl paraphr καὶ ἐπικερδῆ) Ty Mommsen parergg 46; πλούτῳ est dat instrum, ícov ad sententiam (mácaic mepóboic) concinnandam ne- cessarium 49 οὕτω cOévoc libri, γένος paraphr, unde corr Heyne 44 ἔμπας Tricl μεγαληγοροῦμεν paraphr, unde peyoAayopíaic? Bergk obloquente Ty Mommsen parergg 46 45 ἔργα τε libri, recte cl P I 70 iuetur Boeckh kl Schr V 385, ἔργα γε Bergk, ἔργ᾽ ἅτε Ty Mommsen pa- ον τ 46 ss, μεγαλανορίαις ἔν βαίνομεν, ἔργα τε π. p. scil. βαίνομεν Christ!* κερδέων δὴ χρὴ Bergk ir ϑεπύχα OPN CRONDUM SEE ἊΝ exin Ty Ma ópea. (educ aba) gUuoRt "pite ότι sd cat Ὁ, Εν - β X4XHPOAOTOI ΘΗΒΑΙΘΟΙΣ «ΑΡΜΑΤῚΣ» Strophae δ: τῶ. 2DXJVOAMPIBDUNMAMS 2221 7 ον ΕΣ ὦ BULL Ων, Epodi CIUNPPEUS arca daticquegr p S NUR pH SHEER TRAE δὶ deca cade E lor, e meses RA A neoss Jal Raf oco cpm Zr Bii NR cu OU CiU um lica. wu CAP. AUE. ΣΤ ον τὰ i) um EE. MA Se : Rd cca Mu LEM LLL c MEAM ὦ ον ES ESAME. ΜΙ v CTp. α Μᾶτερ ἐμά, τὸ τεόν, χρύςεαςπι Θήβα, πρᾶγμα καὶ ἀςχολίας ὑπέρτερον θήςομαι. μή μοι κραναὰ vepecácat Δᾶλος, ἐν κέχυμαι. Str vv 3-- 4 tam confidenter coniunxit, ut versus numerandi ratio- nem non sine magna legentium molestia immuiaret Ty Mommsen; cf metrorum ambitum eundem eadem diaeresi sexies diremptum I V 3-t 4, a Mommseno quidem non minus confidenter coniunctum. Ep v 4 sylla- bam decimam correptam legit schol metr (τὸ Z' iaugéAeyoc); cf I VI str 8. De membris hypercatalectis ep vv 4. 5 cf nott metr N V. 1 ἁμά B(-v;—?? 8 θάεομαι D Tricl 4 év om (c apogrr D) Tri] τέταμαι Hartung, ἐν ἃν κεχ. Herwerden studd 58; lect trad testatur paraphr (ἐφ᾽ ἣ νῦν πᾶς É[keuia 346 PINDARI CARMINA 5 τί φίλτερον κεδνῶν Tokéuv ἀγαθοῖς; 5 '€l£ov, ὠπολλωνιάς᾽ ἀμφοτερᾶν Toi χαρίτων εὺν θεοῖς ζεύξω τέλός, : ἀντ. à καὶ τὸν ἀκειρεκόμαν Φοῖβον χορεύων ἐν Κέῳ ἀμφιρύτᾳ εὺὑν ποντίοις ἀνδράειν, καὶ τὰν ἁλιερκέα "Icouo0 10 10 δειράδ᾽ " ἐπεὶ cregávouc ἐξ ὥπαςεν Κάδμου crparip ἐξ ἀέθλων, καλλίνικον πατρίδι κῦδος. ἐν ἃ καὶ τὸν ἀδεί- μαντον "Alxuáva τέκεν ἐπ. α΄ παῖδα, θραςεῖαι τόν ποτε Γαρυόνα φρίξαν. κύνες. 1ὅ ἀλλ᾽ ἐγὼ Ἡ ροδότῳ τεύχων τὸ μὲν ἅρματι τεθρίππῳ τέρας, 16 ἁνία τ᾽ ἀλλοτρίαις οὐ χερεὶ νωμάςαντ᾽ ἐθέλω 20 ἢ Kacropeiu ἢ Ἰολάου évapuóEm νιν ὕμνῳ. κεῖνοι γὰρ ἡρώων διφρηλάται Λακεδαίμονι καὶ Θήβαις ἐτέκνωθεν xpáricroi* 25 ctp. β΄ ἔν τ᾽ ἀέθλοιει θίγον πλείςτων ἀγώνων, 6 ὦ ᾿πολλ. edere solent; prll II?! ἀμφοτέρων B^, ἀμφοτέροις D, corr Boeckh 8 κείω D ἀμφιρύτῳ (c apogrr D) Tricl, ἀμφιρύτᾳ (c melioribus) reduxit Boeckh 9 àvbpáa vett, -av Tricl ἁλιερκέος Hermann opp I 249; cf ad 32 11 ἕξ doce libri, nisi quod -cav Di; t£umacev Aristarchus, ἐξώπαζεν ἐξέπεμπεν gl Hesych huc vocavit Maur Schmidt, quod verbum in Cyprio titulo se indagavisse ait Bergk, de ἐξ- WTioc, κατωπιᾶν Ahrens (kypr Inschr I 12) kl Schr I 226; ἕξ ὥπαςεν edunt c Hermanno 12 ᾿Αλκμήνα libri et edd τέκε libri, corr Boeckh . 18 Γηρυόνα libri et edd 14 ss poterat Pind dicere aut 'Hpobóru τεύχων γέρας τὸ μὲν ἵπποις νικήςαντι — ἐξαίρετόν τι γέρας τεύχειν ἐθέλω, ᾿ τὸ δὲ Ἡρόδοτον αὐτὸν ἡνιοχεύςαντα ἐθέλω ἢ Καςτορείῳ κτὰ aut Ἡροδότῳ τὸ μὲν ἵπποις νικήςαντι, τὸ δὲ ἡνιοχεύςαντι τεύχων τέρας, νικῶντά τε καὶ δι᾽ ἑαυτοῦ νενικηκότα ἐθέλω ἢ Kacr. κτλ; quae in brevius eum contraxisse nec veti gramm nec Boeckh Hermann Schneidewin Bergk"? moleste tu- lerunt; τεύχων μέλος, ἅρμ. τεθρ. γέρας, | ἁνί᾽ ἐν ἄλλοτρ. Hartung, alia non meliora Bergk**, Maur Schmidt OXXXVIII, νωμάςαντι, θέλω Wiske- mann progr gymn Marb 1876, 23 (recep Christ?, alia rursus Herwerden Studd 58, Jurenka Wien St XV, denique τεύχω ut 'simplicissime', ita ΡΟΝ Bury; defendebat participium male cll O T 12—15, I IIT9—12 all ennell 16 ioAáou libri, -ἀοι᾽ Ty Mommsen; cf app metr $ 8* μιν libri 17—1$8 non de victoriis omnino (ἀέθλοις), sed de curulibus dicendum : fuisse putabat in emendatione sibi ipse non satisfaciens Bergk, unde ἔνθ᾽ ἀέθλ, Maur Schmidt ind len 1879, 10; “πὸ ipsum genus dicendi v 18 offensione caret, ut schol quoque animadvertit Bergk, u(rev emen- dabat Wiskemann progr gymn Marb 1876, 23; crepávoia 0tf0v ἀντὶ τοῦ ctepávuv e Pind laudat schol I IV 18 ᾿ 1 ᾿ | j : i | ISTHMIA I 941 xai τριπόδεςςειν ékócuncav δόμον 20 καὶ λεβήτεςειν φιάλαιςί τε Xpucoó, γευόμενοι «τεφάνων νικαφόρων᾽ λάμπει δὲ ςαφὴς ἀρετά 80 ἔν τε γυμνοῖςει «ταδίοις cpíciv ἔν τ᾽ ἀςπιδοδού- ποιεῖν ὁπλίταις δρόμοις, ἀντ. β΄ οἷά τε χερεὶν ἀκοντίζοντες αἰχμαῖς 25 καὶ λιθίνοις ὁπότ᾽ ἐν δίςκοις fev. οὐ γὰρ ἦν πενταέθλιον, ἀλλ᾽ ἐφ᾽ ἑκάςτῳ 8ὅ ἔργματι κεῖτο τέλος. τῶν ἀθρόοις ἀνδηςάμενοι θαμάκις ἔρνεειν χαίτας ῥεέθροιεί τε. Δίρκας ἔφανεν καὶ παρ᾽ Εὐρώτᾳ πέλας, ἐπ. β΄ 30 Ἰφικλέος μὲν παῖς ὁμόδαμος ἐὼν (παρτῶν τένει, 40 Τυνδαρίδας δ᾽ ἐν ᾿Αχαιοῖς ὑψίπεδον. Θεράπνας οἰκέων ἕδος. χαίρετ᾽. ἐγὼ δὲ ΠΟοςειδάωνι Ἰεθμῷ τε ζαθέᾳ 45 20 λεβήταιει B, -rea D, corr Tricl 21 ccevópevo D Tricl 98 γυμνοῖς vett, corr Tricl ἀςπιδοδούποιειν (oU e corr) B, ἀςπιδόαιν | Totcv (alii leg racav [ὁ apogrr Tricl] vel πειειῖν I Momms], est oj) D; ἀςπιςιδούποιςι(ν)ῦ) cl fr 17 Bergk 24 oic τε D c apogrr, unde fici τε Tricl αἰχμάς ex scholl praeeuntibus Pauwio et Kaysero (lectt P 88), ob- loquente Bergkio Hartung, sed αἰχμαίς (acc 860], ut àickow 25)? Bergk φῦ ὁπότε vett, ὅτε Tricl, ὁπόταν Trypho ap Eust Od p 1591, 30, ποτ᾽ ἀνὰ Àmmon diff vocc s v δίεκος (p 41 V); ὁπότ᾽ ἐν Hermann ap Heyn (qua praep alteri membro addita more Pind etiam in priore αἰχμαῖς da- tivus elegantissime distinguitur a dativo mere instrumentali yepciv; Zu praepositionis usum notissimum bene illustr Dissen expll 487, Ern Friese prog: po francog :berol 1872, 8), accusativis invectis (cf 24) ὁπότ᾽ αὖ yser lectt P 89, item ὁπότ᾽ εὖ Hartung, ὁπότ᾽ ἐκ (scil χερῶν) bickorc (acc aeol) Bergk*, ómórev Vogt diss Argentorr IV 244 (prll II*5, retinent vet lect ὁπότε scribens (ut ante jio ?) Ty Mommsen, 'caesuram' excu- sans Christ 296 ἢ € (— fev) B, fic D (ex ΗΕ ortum? Bergk), ἧς D! apogrr D Tricl, ἣν Calliergus πένταθλον vett, mw πένταθλον πο, πεντ- άθλιον (P VIII 68) Boeckh, πένταθλον, ἑὸν δ᾽ Maur Schmidt, CXXIV; πεντ- ἄεθλον scribere, ut metrum esseí | o... v ὦ. ὧοὐὐ- -ς non sum ausus; cf app 8 8** 97 ἕρματι D et Ammon 11, ἔἕργματι Β et edd 99. 97 (λάμπει — TéÀoc) pro parenthesi habent, ut τῶν (28) sit creqá- vuv, Fennell et Bury 28 ἀθρόους D Tricl ^ ávbncapévouc Tricl 99 ἕρν. (item 66) D ἔφανε libri, corr Er Schmid εὐρώτα libri et (suppl ῥεέθροις) schol 366, 8, retin Er Schmid Heyne, -rq Morel Boeckh πέλας] in B ligatura [Wattenbach? 91 nr » deceptus πύλας legebat Ty Mommsen'**, item N XI 4 B; Εὐρώτα πόρῳ Herwerden studd 58, quasi inaudita sint πέλας παρεῖναι, πέλας παρεςτάνει, πὰρ ποδὶ cxebóv (O I 74) 82 Tloceóáwvi τ᾿ Mingarellio praeeunte Bergk; eundem hiatum -i 'Icop. 848 PINDARI CARMINA "Ovxnctíoicív τ᾽ ἀϊόνεςει περιςτέλλων ἀοιδάν Yapócouoi τοῦδ᾽ ἀνδρὸς ἐν τιμαῖειν ἀγακλέα τὰν ᾿Αςωποδώρου πατρὸς aicav 50 ctp. τ΄ 35 '€pxouevoió re πατρῴαν ἄρουραν, & viv épeibópevov ναυαγίαις ἐξ ἀμετρήτας ἁλὸς ἐν xpuoéccq δέξατο ευντυχίᾳ᾽ νῦν δ᾽ αὖτις ἀρχαίας ἐπέβαςε πότμος δῦ 40 ευγγενὴς εὐαμερίας. ὁ πονήςαις δὲ νόῳ καὶ προμάθειᾳν φέρει" ι ἀντ. Y' εἰ δ᾽ ἀρετᾷ κατάκειται mácav ὀργάν, ἀμφότερον δαπάναις τε καὶ πόνοις, -“--- χρή viv εὑρόντεςειν ἀγάνορα κόμπον 60 μὴ qOovepaici φέρειν habes fr 122, 10, Bacchyl II 7; prll II" 88 ὀγχηςτίαιςί τ᾽ vetb, -civ τ᾽ Triei áióv(ec)a vett, -av Tricl; cf ad 16 $5 Ὄρχομ. libri et edd 86 épebóuevov vavayríoic libri et schol inser 855, 8 Ab; βαρυνόμενον ἐπὶ τῆς ναυαγίας paraphr, similiter 'afflicbum naufragio" Dissen, vavayíoic *suffultum naufragii tabulis' Er Schmid, prob Bergk, ἐρειπόμενον Har- ing, aoristum certe exspectares cl ἐν δ᾽ ἐρειπίοις νεκρῶν ἐρειφθεὶς ἕζετο Sophocleo; magnificentius paullo dictum ναυαγίαις ἐρείδεςθαι pro ἐν ναυ- αγίαις ἐμπεπτωκέναι; de dativo cf οὔδει ἔρείςθη et οὔδεϊ bé cqiv χαῖται épnpébaro: ap Hom; PE num cur praeoptaverit poeta non difficile est intellectu cl 37 41 ἀρετὰ Bec, áperQ(à) BD cum Aristarcho; olim APETA Bergk* fuisse perspexit, scilice&, postquam quod adscriptum ἃ Pindaro fuerat i intercidit (Meisterhans* 52), ἀρεταὶ (schem Pind) v 1 schol 370, 4. 371, 3; áperà c Tricl edebant ante Boeckhium, 'si cui summo studio parata virtus est Hermann ap Heyn (quam Hermanno tribuit interpretationem non meliorem si virtus circa totum animum est Horn de Aristarchi s& P 71 unde hauserit nescio), ἀρετᾷ “δὶ quis virtuti omni- modis incumbit et operam dat' Boeckh, εἰ δ᾽ ἀρετὰ κατάκειται πᾶςειν ὀρ’ γᾶν Kayser lectt P 90, εἰ δ᾽ ἀρετᾷ καταθῇ ric Hartung, 'alia Rauchen- stein Jahrbb class Phil 93, 225. Phil 35, 266, Maur Schmidt OXLV, Wis- kemann progr Marb 1876, 24, Bury, Bornemann (Pind I Isthm Ode Hmbg 1898, 16), Jurenka Wien St XV, Christ?, de emendatione desperabat Herwerden studd 59. Nihil mutandum; nam egregie dicitur ei δ᾽ ἀρετᾷ κατάκειται (ὁ πονήςας scilicet; Heimsoeth add corr 62) mücav ὀργᾶν, "in virtute? (i e in laude equestri potius quam in studiis civilibus, quae le- niter modo perstrinxerat P) 'si collocatus atque occupatus est toto pe- €etore': en quantum distet κατακεῖςθαι ἃ vulgari quod vulgo desiderant ἐγκεῖςθαι ('sectari")! dativus dperQ est loci, sicut apud τίθημι P I 40, τί- θεμαι N X 89; de apodosi liberiore quadam ratione protasin excipiente cef N VII 90 42 bamáv(o)d Te vett, corr Tricl 43 xócuov v 1 fuisse ex scholl 58 et 61 colligebat Bergk, quem refutavit Abel ad 370, 12 ISTHMIA I 349 45 γνώμαις. ἐπεὶ κούφα bócic ἀνδρὶ ςοφῷ ἀντὶ μόχθων παντοδαπῶν ἔπος εἰπόντ᾽ ἀγαθὸν ξυνὸν ὀρθῶςαι καλόν. ἐπ. Y^ . μιεθὸ γὰρ ἄλλοις ἄλλος ἐπ᾽ ἔργμαειν ἀνθρώποις γλυκύς, 66 μηλοβότᾳ τ᾽ ἀρότᾳ τ᾽ ὀρνιχολόχῳ τε καὶ ὃν πόντος τράφει. γαςτρὶ δὲ πᾶς τις ἀμύνων λιμὸν αἰανῆ τέταται᾽ το 50 ὃς δ᾽ ἀμφ᾽ ἀέθλοις ἢ πολεμίζων ἄρηται κῦδος ἁβρόν, εὐαγορηθεὶς κέρδος ὕψιετον δέκεται, πολια- τἂν καὶ ξένων γλώςεςας ἄωτον. 15 cro. δ΄ ἄμμι δ᾽ ἔοικε Κρόνου ceicíy00v' υἱόν . γείτον᾽ ἀμειβομένοις εὐεργέταν ἁρμάτων ἱπποδρόμιον κελαδῆςαι, 65 xoi céOev, ᾿Αμφιτρύων, παῖδας προςειπεῖν, τὸν Μινύα τε μυχόν 80 καὶ τὸ Δάματρος κλυτὸν ἄλεος Ἐλευεῖνα καὶ Εὔ- βοιαν, ἐν γναμπτοῖς δρόμοιζ᾽ | ἀντ. δ΄ ΤΙρωτεείλα, τὸ τεὸν δ᾽ ἀνδρῶν ᾿Αχαιῶν - ἐν Φυλάκᾳ τέμενος εὐυμβάλλομαι. 60 πάντα δ᾽ ἐξειπεῖν, ὅς᾽ ἀγώνιος Ἑρμᾶς 86 Ἡροδότῳ ἔπορεν ἵπποις, ἀφαιρεῖται βραχὺ μέτρον ἔχων ὕμνος. fj μὰν πολλάκι καὶ τὸ ςεζωπαμένον εὐ- θυμίαν μείζω φέρει. 47 ἄλλος (om ἄλλοις) B, ἄλλος ἄλλοις D, transp Ὑτῖοὶ ἐφ᾽ ἕργμα- av B et edd, ἐφ᾽ ἅρμ. D 48 τρέφει D Tricl, τράφει (B) primus re- cep Schneidewin 49 ἀμύνειν, cum διατείνεςθαι ap scripti att infiniti- vum flagitet, Herwerden studd 59 probante Christio; participium con- firmat paraphr 51 εὖ ày. libri, ebày. Pauw δέχεται libri, corr Boeckh 54 ἱπποδρομίων Rauchenstein Phil 35, 256, prob Herwerden; accusativum luculentissime testari videtur Chrysippus stoicus ap scliol, quamquam duobus hoc loco *cognominibus' deum ornari parum probabile, ut a ge- netivo epitheton ad nomen regens attractione notissima traiectum dicere malim; nam tertiam (ἁρμάτων ἱπποδρόμιον Mezger) aut quartam (ἱππο- δρόμιον scil ὕμνον Christ) interpretationem véreor ne non circumispicias . 89 medium dynamicum, rarissimum ap Pind, explicatur eis quae se- quuntur 61. ἔμπορεν .B 63 cecyrauévov Hermann opp VIII 126, recep Ty Mommsen; cf ad O XIII 91 350 PINDARI CARMINA ἐπ. δ΄ εἴη νιν εὐφώνων πτερύγεςειν ἀερθέντ᾽ ἀγλααῖς ITO ag 65 ἸΤιερίδων, ἔτι καὶ ἸΤυθῶθεν ᾿Ολυμπιάδων τ᾽ ἐξαιρέτοις ᾿Αλφεοῦ ἔρνεει φράξαι χεῖρα τιμὰν ἑπταπύλοις 95 Θήβαιει τεύχοντ᾽. εἰ bé τις ἔνδον νέμει πλοῦτον κρυφαῖον, ἄλλοιει δ᾽ ἐμπίπτων γελᾷ, ψυχὰν ᾿Αἴδᾳ τελέων οὐ φράζεται δόξας üveuOev. 100 64 uv librii ἀγλαΐἴαιει B, ἀγλααῖει DD, corr Tricl 65 πυθόθεν libri, corr Pauw 68 ἀλαοῖει Chrysippus legisse fertur (τυφλοῖς πράγμα- «v) schol 377, 10 ἐμπίπτων] τοῖς bi εὐδοξίαν ἀναλίεκουςιν ἐπεμβαίνων καταγελᾷ paraphr, ἄλλοιςι δ᾽ ἐν πόνοις Hartung, ἄλλοις δ᾽ ἐνιλλώπτων Bergk (καταμωκᾶςθαι Hesych), ἐμπαίζων Rauchenstein Phil 35, 256; trad lect 0 interpretantur "insultans ridet?, *insultat atque irridet^, 'si quibus forte occurrit ridet?: banausorum non solum avaritiam sordesque, verum etiam arrogantiam stultam atque rusticam quos dolose circum- scriptos possessione aut honoribus summoveant irridentium notat poeta; ἐμπίτνων malim, nam πίπτειν non est ap Pind ^ ον οὐ υ νν . Ὁ TIPOS ὙΝ PRIOR, S ρλω v*s WV ἀν va WILD. PlmR ΨΥ JÉ 4 WAUaCRUSU r« "even ΝΎ ye nee HOT NET VS ZENOKPATEI AKPATAN TINOD Strophae m EVEN I COR Lo RE E pic B Mike wt VLHPT ETE ee Uus V1 € QU ssl t. SN LC END. iui! nac c Ὁ ub ru LL —9—-— —ve—u4 —»v— vv—- UE T δῶσ Ὁ: Δ ὧν Pp noveno (36159 [πὶ Ὁ Bt OPQU HUEDIZXSU T gc. J Epodi V PTT NIB: v vic]. Vell vi ane 62. DC TM E UU EOM e M. rer re Ὁ Seri Y lee E DIE ἢ ὦ y V ΡῈ MI Jy v (o—V—üug —V—— —wvvX Mo ΚΡ MAL A iet oce ME A qeu. ane VÀ e pet CTQ. à Oi μὲν πάλαι, ὦ Θραεύβουλε, φῶτες, oi xpucaumükuv ἐς δίφρον Μοιςᾶν ἔβαι- , . voy κλυτᾷ φόρμιγγι εὐναντόμενοι, ῥίμφα παιδείους ἐτόξευον μελιγάρυας ὕμνους, 5. ὅετις ἐὼν καλὸς εἶχεν "Agpobírac δ εὐθρόνου μνάςτειραν óbícrav ὀπώραν. . Ep 5.6 coniungere Boeckh dubitavit propter pedem υυυ.-- "in hoc quidem metro atque hac versus sede? incommodum (οὗ append metr 8 6, 8); coniungere diviso v 1 maluit Rossbach gr Metr? 465. 1 6c()oi libri, oi Er Schmid, idem habet schol Arist pac 696 2 ἐς ὃ 841), ἐν Bi, unde ἐν δίφρον") Christ; si quidem ἐν δίφρῳ JB suprascriptum eret, ut de rec Ambr cogitare liceret! ^ cuv- αντιὠμενί(οι) BB c schol Arist; cf O II 89. 96 παιδίοις Plut Pyth or&c c 23; de adi c verbo artius coniungendo cf βαθεῖαν ὑπέχων O II δά 952 PINDARI CARMINA ἀντ. α΄ ἁ Moica γὰρ οὐ φιλοκερδής πω τότ᾽ ἦν οὐδ᾽ ἐργάτις" 10 οὐδ᾽ ἐπέρναντο γτλυκεῖ- αι. μελιφθόγγου ποτὶ Τερψιχόρας ἀργυρωθεῖςαι Tpócuma μαλθακόφωνοι ἀοιδαί. νῦν δ᾽ ἐφίητι {τὸν τὠργείου φυλάξαι 15 10 ῥῆμ᾽ ἀλαθείας (érüc» ἄγχιςτα βαῖνον, ἐπ. α΄ ἱχρήματα χρήματ᾽ ἀνήρ᾽ ὃς φᾶ κτεάνων θ᾽ ἅμα λειφθεὶς καὶ φίλων. ἐεεὶ γὰρ ὧν ςεοφός: οὐκ ἄγνωτ᾽ ἀείδω : Ἰεθμίαν ἵπποιςει νίκαν, 20 6 uoücg libri non-corr ποτ᾽ B (οὔ ποτ᾽ schol Arist), recep Ed Boehmer, τότ᾽ D Tricl, τὸ παλαιόν pope 7 émépvaro (ἃ parum intellecto) B μελίφθογγοι libri, corr Heyne — 8 ἀργυρωθείςας πρόςτωπα Gurlit& ap Heyn 1798, irrisit Ulixis is καλὰ πρόςωπα contegentis immemor Boeckh, recep (ποτὲ 7) Hartung; ἀργυρωθεῖςαι Tpócuma intellegunt aut ore. ambitiose adornato (schol 882, 8), fucato, pallidulo, frigido, tristi, vo" der Blüsse des Silbers amgekrünkelt, sut, proinde ac si venditantis vox audiatur, bellissime candido atque argenteo ad aspiciendum, parum recte utrique, quamquam apte iam pridem contulerant οὐδ᾽ ἀργυρέη κω ᾿ τότ᾽ ἔλαμπε Τειθώ Anacr 33, κατηργυρωμένος λέγω Soph Ant 1077, φωνὰν ὑπάργυρον Pind P XI 42 denique ἀργυρωνήτους ὕφάς Aesch Ag 949 et ἀργυρωθέντες Pind N X 43: mercenariae igitur illae laudationes κατηργυ- ρωμέναι βλέπουςειν i e vultu non sincero atque vero, sed propter mérce- dem composito, ut quo ime *argenti' polliceare, eo impensius profanatis mellitae vocis suavibus blandisque sonis decantentur — credo: here 18 nothing bitier or even depreciatory in this phrase! 9 τὸ add Heyne, re- cep (in adn ἐφίητί με τὠλκαίου [scil fr 49] coniciens) Bergk 10 xa- λῶς suppl Tricl, ὁδῶν cl P III 103 Hermann ap Heyn, recep Boeckh, éüc Bothe, érüc post varia tentamina Bergk; ἀλαθείαν ἐτ(ε)δάν Pindaro red- dendi princeps exstitit Hartung Ν᾽ 25. quem imitatus hoc quidem loco rem videtur acu tetigisse, tertio loco (N X 11) non item Bergk, quar- tum et quintum adiectivi exempla (N VII 86, X 41) addere sibi visus est Bury; et traditur ἀλάθει᾽ ἀτρεκής invito Bergkio N V 17, ἀλάθειαν ἐτή- -uuov Ὁ X 54 11 'haud dubie ὃ à scribendum" contextu recipere dubitans Bergk θ᾽ ἅμα libri c scholl, θαμὰ Boeckh, θάμα Bergk; cf A417, OQ 173, Soph Phil 772 12 ἀγνῶτ᾽ B, ἄγνωτ᾽ (ut num plur signifi- caretur, ἔνιοι ap schol) D, ἀγνῶτ(ι) ἀείδω Callistratus probante Di A» (fragm p 238 MS), nec melius ἀγνῶτις ἀείδω suadente Kaysero lectt P 90 Rauchenstein Phil 35, 257, ἀγνῶτ(α) vel ἄγνωτα νίκαν iungebant ἔνιοι ap schol;-probantibus Hermanno Boeckhio Bergkio, invito Didymo (p 3865, 9 ss Ab), οὐδ᾽ (immerito paraphr οὐ γάρ antestatus) ἄγνωτ᾽ ἀείδω, Ἰεθμ. xrÀ Hartung, ἄγνωτ᾽ ἀείδω Ἰεθμ. sicut ante Stephanum edebant Boeh- mer; non obsceure', inquit P, (tibi, Thrasybule, pro tua sapientia) *Isth- miacam cano victoriam ...^; 'obscure? et accusativi plur et verbi γινώ- cketv usu notissimo, de quo cf eliam γνῶθι νῦν τὰν Οἰδιπόδα -opíav P IV 263, γνώτ᾽ ἀείδω N X 81, ubi φανερά opp αἰνιγματωδῶς scholl? ?, γνωτόν" εὐεπίγνωςτον (H 401, ὦ 182), Hesych, eó[vutoc' φανερός Suid — ISTEMIA II 353 τὰν Ξενοκράτει TToceibáuv ὀπάςκαις, 15 Δωρίων αὐτῷ «τεφάνωμα κόμᾳ πέμπεν ἀναδεῖςθαι ceMvuv, ctp. β΄ 17 εὐάρματον ἄνδρα γεραίρων, ᾿Ακραγαντίνων φάος. 925 ἐν Kpíca δ᾽ eüpucOevic εἶδ᾽ ᾿Απόλλων viv πόρε τ᾽ dyAoiav: καὶ ἐτόθι κλειναῖς Ἐρεχθειδᾶν χαρίτεεειν ἀραρώς 20 ταῖς λιπαραῖς ἐν ᾿Αθάναις, οὐκ ἐμέμφθη — 80 ῥυςείδιφρον χεῖρα πλαξίπποιο-: φωτός, ἀντ. β΄ τὰν Νικόμαχος κατὰ καιρὸν νεῖμ᾽ ἁπάκςαις ávíoic: ὅν τε καὶ κάρυκες ὡ- ρᾶν ἀνέγνον, «πονδοφόροι Kpovíba 88 Ζηνὸς ᾿Αλεῖοι, παθόντες πού τι φιλόξενον ἔργον᾽ 25 ἁδυπνόῳ τέ viv ἀςπάζοντο φωνᾷ Xpucéac ἐν τούναειν πίτνοντα Νίκας ἐπ. β΄ γαῖαν ἀνὰ ςφετέραν, τὰν 40 δὴ καλέοιειν Ὀλυμπίου Διός &Acoc: ἵν᾽ ἀθανάτοις Αἰνηειδάμου παῖδες ἐν τιμαῖς ἔμειχθεν. 80 καὶ γὰρ οὐκ ἀγνῶτες ὑμῖν ἐντὶ δόμοι οὔτε κώμων, ὦ Θραεύβουλ᾽, ἐρατῶν, οὔτε μελικόμπων ἀοιδᾶν. 45 15 αὖον} (— τὸ ξηρὸν céMvov) identidem apposuit Bergk; cf δὰ O I57 κόμα Philol 54, 279; γαιᾶι simm pa Bacch) B; κόμαν edebant ante Boeckhium 16 àvbe;-8o: libri, eorr Er Schmid, vv 32. 48 corrigebat Hermann — doctr metr $ 538. 699; cf ad N X 74 18 εὐρυςθενής quod epitheton deum ἑκάεργον, éxarnfóAov, ckomóv (P III 27), ἄνακτα egregie significat non expressit paraphr; εἶδε idem exposuit εὐμενῶς ἐθεάεατο, non male, siquidem in conspectum dei Delphici Xenocratem non venisse apparet ex carm P VI; εὔφρων ἄναξ cib' "Am.? Kayser lectt P 90, nec multum afuit, quin transversos ageret editores 18 μιν libri; Boeckh n cr 401 19 καὶ τότε D, καὶ ὅπου — 'item ubi' paraphr, quid quod ἐν ἐκείνῳ τῷ τόπῳ ... οὐκ ἐμέμφθη ᾿Απόλλων exp schol? ἀγλαΐαν | xal q001* κλειναῖς δ᾽ Heyne, ἀγλαΐαν | καὶ τόθι (et Delphis) κλειναῖς 1(c) Bergk cl schol P VI 18"; καί ποτε conicio: *ac ne Athenis quidem olim quem habuit aurigam vituperavit', ut tecte laudetur auriga Delphicus Panathe- nàici nomine posterius (22) addito; quo consilio non perspecto v 22 multa molitur Hartung 99 γωμᾶ πάκαις libri, νεῖμε πάςαις Pauw, veiu' étm. Hermann ap Heyn; ἁπάςαις immerito vituperant Hartung et Bergk, 'ma- nibusque omnis effundit habenas! Verg Aen V 818 recte contulit Dissen 98 Ὡρᾶν Christ ἀνέγνων libri; cf ad P IX 79 96 πίτνοντο D, unde πιτνῶντο Tricl, πιτνῶντα Ceporinus, πιτνόντα Boeckh, πίτνοντα (B) primus ed Bergk; cf N V 42 27 τὰ Herwerden studd 60 Poetae lyr. graec." L i. ed. Schroeder. 23 354 PINDARI CARMINA crQ. Y 88 οὐ γὰρ πάγος, οὐδὲ mpocávrnc ἁ κέλευθος γίνεται, εἴ τις εὐδόξων ἐς ἀν- ΣῊ . . δρῶν ἄγοι τιμὰς ἙἙλικωνιάδων. δ0 35 μακρὰ διςκήςαις ἀκοντίςςαιμι τοςοῦθ᾽, ócov ὀργάν Ξεινοκράτης ὑπὲρ ἀνθρώπων τλυκεῖαν ἔεχεν. αἰδοῖος μὲν ἦν ἀςτοῖς ὁμιλεῖν, ἱπποτροφίας τε νομίζων ἐν Πανελλάνων vónu 55 καὶ θεῶν δαῖτας προςέ- TTUKTO πάςας᾽ οὐδέ ποτε ξενίαν 40 οὖρος ἐμπνεύκαις ὑπέετειλ᾽ ἱετίον ἀμφὶ τράπεζαν" 60 ἀλλ᾽ ἐπέρα ποτὶ μὲν Φᾶειν θερείαις, ἐν δὲ χειμῶνι πλέων Νείλου πρὸς ἀκτάν. μή νυν, ὅτι φθονεραὶ θνα- ' τῶν φρένας ἀμφικρέμανται ἐλπίδες, μήτ᾽ ἀρετάν ποτε εἰγάτω πατρῴαν, 66 45 μηδὲ τούςδ᾽ ὕμνους: émet Toi. οὐκ ἐλινύςοντας αὐτοὺς épyacáuav. | ταῦτα, Νικάειππ᾽, ἀπόνειμον, ὅταν ξεῖνον ἐμὸν ἠθαῖον ἔλθῃς. 84 εὐδόξων ἐς ἀνδρῶν scil δόμους (80) ἄγοι. vel ἄγει B, ἐςάγοι iungit Boeckh expll 497 et 470 δὰ N X 48, ἄγοι" τιμὰς (sive τιμὰς 5)? Bergk 86 Ξεινοκράτης edunt c Tricl, Zevoxp. libri, fortasse recte, ut diiambus in nom propr deat choriambo 89 διαίτας libri, ex scholl (πανηγύρεις, ἑορτάς) corr Morel ξενίοις (c apogr D) Tricl, ξενίαν (B.D) reduxit Stephanus ^^ 40 οὔριος ἄνεμος πνεύςας paraphr!, unde male οὔριος πνεύςαις scil Ξενοκράτης Hermann Eur Hec 1052 ὑὕὑπέετειλεν vett, eorr Triel 41 θερείας cll genett χειμῶνος θέρους Hecker Phil V 440 (Siquidem accusativum voluisset); cf I V 59 2 πλέον B, mAéev? Har- pessime ἀκτάς schol B», unde recep edd ante Bergk? *, αὐγάς schol BiD mire (an ἀκτῖνας esse putabant?), quas ῥύςεις (ῥήςεις D; an ῥήξεις volebant? cf ἀκτή" ... ῥῆξις Hesych) intellexisse ἔνιοι dicuntur; áyác? forth ad P II 82, Dissen expll 498) Schneidewin, ὄχθας Rauchenstein hil 35, 1876, 257; ἀκτάν (BD) fluminis regionem significare apparebit ell P I 79, XI 21, Soph Ant 812, OR 177. 48 ἀμφικρέμονται D 44 a- γάςω (πατρῴαν. deines Vaters) Hartung, cvrávru(v)? Bergk : . 45 μήτε Heyne et Hartung, dubii haerebant Bergk οὐ Christ?; μήτε si traditum esset, vereor ut nostrum quisquam offensurus fuerit: nunc post μήτε ποτὲ (44) equidem μηδέ mordicus teneo c Boeckhio n er 476 praesertim in hoc suavissimi.carminis epilogo suavissimo 46 εἰργαςάμην libri, eipracáuav Boeckh; pril 1159 «ΜΕΛΙΣΣΩΙ OGHBAIQI? «ΠΠΠΟΙΣ» | Strophe Ὡς το P M MEO MW. e o ERST Lu) V — 49 — VV4—lx ——u NIS Uie die aA or nii zone ul Mi τς, ας Vu —V— —V dá --“---- --οὑ.--- Epodi m μῶν QUAS "ua QU co FCRIEUCAS υυ E ML παλιν τς Ὁ πε mem. am MI ones iie qe Uuit c LIE M. M DEI. uL Nu - το νῦν vd ecu MP tors! ρῶς qutupi i Mies 7 cie iios Nf cs Ὁ " (6) — — v —M— —v—u —9X AiJ* wa Lou ML Og uM. De duobus earminibus eodem metro conscriptis prll p 71. Carmen IV vv 1 (19) bis. 2 (20). 15 (33). 16 (34). 17 (35) bis, ut in primo antiqui- (us systemate arsium leviorum licentiam effusius usurpare observavit Fel Vogt diss Argentorr IV 306; sed cf n er IIL 8. 15. 17. De epodi v 1 ex- plicando parum liquet; nam aut ad decantatum illud '€pacuovión Xopí- Aue referendus esí aut quattuor metris discribendus c scholl metr (cl Ὁ VI ep 2 et append metr $ 5 not); hoc praetuli. Ep v 5 syllaba nona ter- minabat Hermann opp VII 133 invitis vv III d- IV 53. 71. (89?), item ep v 7 (6 Boe) syllaba octava repugnante v 90. Poetam ipsum bis trimetrum se- iunxisse arbitror de adverbio ἐξ a verbo suo ἄλλαξεν 17*/^ dirempto cll ímeseos q v exemplis cum His A dE velut P II 46. XII 29, N I 48, tum audacioribus paullo O VII 43. 73, N I 48, denique ἀλλ᾽ ἐν | κέκρυπτο γὰρ cxoivu βατιᾷ τ᾽ ἐν ἀπειρίτῳ O VI 53 (de incisionibus quibusdam ap P non ferendis cf ad IV 36). Sed commotum me imprimis v 72 esse fateor. 23* 856 PINDARI CARMINA ὦ : ctp. ᾿ Εἴ τις ἀνδρῶν εὐτυχήςαις ἢ cóüv εὐδόξοις ἀέθλοις " ἢ εθένει πλούτου κατέχει ppaciv αἰανῆ κόρον, ἄξιος εὐλογίαις ἀςτῶν μεμίχθαι. 6 Ζεῦ, μεγάλαι δ᾽ ἀρεταὶ θνατοῖς ἕπονται 5 ἐκ cé0ev: ζώει δὲ μάςεων ὄλβος ὀπιζομένων, πλαγίαις δὲ qpévecciv οὐχ ὁμῶς πάντα χρόνον θάλλων ὁμιλεῖ. 10 εὐκλέων δ᾽ ἔργων ἄποινα χρὴ μὲν ὑμνῆςαι τὸν ἐελόν, χρὴ δὲ κωμάζοντ᾽ ἀγαναῖς χαρίτεςειν. βαςτάςαι. écri δὲ καὶ διδύμων ἀέθλων Μελίςεῳ 15 10 μοῖρα πρὸς εὐφροεύναν τρέψαι γλυκεῖαν ἦτορ, ἐν βάςςεαιειν Ἰεθμοῦ δεξαμένῳ crepávouc, τὰ δὲ κοίλᾳ λέοντος ἐν βαθυςτέρνου νάπᾳ κάρυξε Θήβαν 20 ém. ἱπποδρομΐᾳ xparéuv' ἀνδρῶν δ᾽ ἀρετάν - εύμφυτον οὐ κατελέγχει. 15 ἴετε μὰν Κλεωνύμου δόξαν παλαιὰν ἅρμαειν᾽ | : 25 καὶ ματρόθε Λαβδακίδαιςιν cóvvopot 11» πλούτου διέετειχον τετραοριᾶν πόνοις. αἰὼν δὲ κυλινδομέναις ἁμέραις ἄλλ᾽ ἄλλοτ᾽ ἐξ 3) 18» ἄλλαξεν. ἄτρωτοί ye μὰν παῖδες θεῶν. 8 μεμῖχθαι vulgo edunt c Bergkio, erperam; nam aut μεμίχθαι (c Boeckhio) aut μεμεῖχθαι scribendum; pill T * — 7 ópgvüco libri, corr Heyne 8 xapírec(O: libri, *nescio an vere? cll 20. 44. 56. 62 Boeckh, v addunt c Er Schmidio 19 βαθυςτέρνῳ paraphr, recep (quod iure mi- rere) Bergk*** κήρυξε B 18 Κλειων. Tricl 16 ópuaa libri 175 ματρόθεν libri, corr Er Schmid Λαβδακίδαιςι libri, -aw (non imme- mor v 35 πολέμοιδ) Boeckh, -c ξύννομοι Ty Mommsen*?, non item Praeposs 737 17^ διέετιχον libri (cf ΤΙ 258), corr Hermann ap Heyn; διὰ πλούτου ἤρχοντο, τουτέετι πλοῦτον ἐκτῶντο paraphr, 'versabantur in divitiis", "divitias habebant? Dissen expll 502, malim intellegere οὗ φεί- cavro τοῦ πλούτου (scil bamávq χαίροντες (mmwv 47) de genetivo el δι- énpnccov πεδίοιο formula epica, ut ἀπὸ κοινοῦ et ad εύὐννομοι et ad b: écretxov referre liceat; πλούτῳ biécyov xai Hartung, πλούτου, διέετιλβον Bulle progr schol prim Brem 1869, 20 i «ΜΕΛΙΣΣΩΙ GHBAIQ1» «ΠΑΓΚΡΑΤΙΩΙΣ ςτρ. à Ἔστι μοι θεῶν ἕκατι μυρία παντᾷ κέλευθος, E (20) ὦ MéXicc, εὐμαχανίαν γὰρ ἔφανας 'IcOuíoic, ὑμετέρας ἀρετὰς ὕμνῳ διώκειν" 5 aici Κλεωνυμίδαι θάλλοντες αἰεί 5 cüv θεῷ θνατὸν διέρχον- ται βιότου τέλος. ἄλλοτε δ᾽ ἀλλοῖος οὖρος πάντας ἀνθρώπους émoiccuv ἐλαύνει. 10 ἀντ. α΄ (25) τοὶ μὲν ὧν Θήβαιει τιμάεντες ἀρχᾶθεν λέγονται πρόξενοί τ᾽ ἀμφικτιάνων κελαδεννᾶς τ᾽ ὀρφανοί ὕβριος᾽ ὅεςα δ᾽ ἐπ᾽ ἀνθρώπους ἄηται 15 10 μαρτύρια φθιμένων ζωῶν τε φωτῶν ἀπλέτου δόξας, ἐπέψαυ- cav κατὰ πὰν τέλρςε᾽ ἀνορέαις δ᾽ ἐεχάταιειν, (80) οἴκοθεν cráAoiciy ἅπτονθ᾽ Ἡρακλείαις" 20 ἐπ. α΄ καὶ μηκέτι μακροτέραν ςπεύδειν ἀρετάν᾽ ἱπποτρόφοι τ᾽ ἐγένοντο, 1 πάντὰ B, παντᾶ D; prll II*? 2 εὐμηχ. B, εὐμαχανίας et schol et paraphr legisse susp Bergk ἔφανες libri vulgo, épav«c unus e Tricll »c? —8 Ἰεθμ. ὑμ. om D, supplere frustra studuit Tricl - 5 βίου vett, τὸ βίου Tricl, corr Donaldson (1841) 8. ἀμφικτυ. D κελαδενᾶς αὶ al- terum 1(c) confirmat paraphr 402, 14, abesse mavult Christ 11 πᾶν libri et edd κατὰ 7. T. si non scholl 185, at tamen schol 18 cum sequ coniunxisse susp Bergk ^ ávopéac e quibusdam apogrr D) Tricl . écyá- ταῖςιν — cróAaiciv male iung Er Schmid Heyne alii; cf πρὸς" ἐςχατιὰν ἀρεταῖειν ἱκάνων Ὁ III 43 13 vexavit criticos, ut τῷ μηκέτι Bergk, τᾶν μηκέτι Herwerden, alii alia novarent 358 PINDARI CARMINA 15 χαλκέῳ τ᾽ "Ape: ἅδον. ᾿ ἀλλ᾽ ἁμέρᾳ γὰρ ἐν μιᾷ ^— 95 (35) τραχεῖα vipdc πολέμοιο Teccápuv : i7» ἀνδρῶν ἐρήμωςεν μάκαιραν écriav: νῦν δ᾽ αὖ μετὰ χειμέριον ποικίλα μηνῶν ζόφον 80 180 χθὼν ὥτε φοινικέοιειν ἄνθηςεν ῥόδοις ME erp. β΄ δαιμόνων βουλαῖς. ὃ κινητὴρ δὲ γᾶς 'Oryncróv οἰκέων 90 καὶ γέφυραν ποντιάδα πρὸ Κορίνθου τειχέων, 365 τόνδε πορὼν γενεᾷ θαυμαςτὸν ὕμνον | (40) ἐκ λεχέων ἀνάγει φάμαν παλαιάν εὐκλέων ἔργων: ἐν ὕπνῳ γὰρ πέςεν᾽ ἀλλ᾽ ἀνεγειρομένα χρῶτα λάμπει, 40 "Aocpópoc θαητὸς ὡς ἄςτροις ἐν ἄλλοις" ἀντ. β΄ 25 ἅ τε κἀν γουνοῖς ᾿Αθανᾶν ἅρμα καρύξαιςα νικᾶν ἔν τ᾽ ᾿Αδραςτείοις ἀέθλοις ζεκυῶνος dimacev . 4b (45) τοιάδε τῶν τότ᾽ ἐόντων φύλλ᾽ ἀοιδᾶν. οὐδὲ παναγυρίων ξυνᾶν ἀπεῖχον καμπύλον δίφρον, Πανελλά- veca δ᾽ ἐριζόμενοι δαπάνᾳ χαῖρον ἵππων. 50 30 τῶν ἀπειράτων γὰρ ἄγνωτοι ειωπαί. ἐπ. β΄ ἔςτιν δ᾽ ἀφάνεια τύχας καὶ μαρναμένων, (60) πρὶν τέλος ἄκρον ἱκέεθαι. τῶν τε γὰρ καὶ τῶν διδοῖ" 55. 15 χαλκείῳ (uw) vett, corr Triel τ᾽ om DD ἄδον (ᾷδον) libri, ἅδον Stephanus, ἄδον Ty Mommsen?; prll II? 18 ποικίλων libri et schol, qotviuv Kayser lectt P 91, ποικίλα Hartung egregie, recep Bergk*, spre- verunt Ty Mommsen et edd Britannici ἅτε B, dre D (Boeckh) ἄνθος JD, ávOncav (e Chrysippi interpretatione) Ceporinus, ἄνθηςεν (B) e scholl Pauw 98 εὐκλεῶν libri, corr Er Schmid mécev libri; prll II?? 24 üwcpópoc B, ἑωςφόρος D (prob Hermann), 'Aocpópoc? Bergk; prll II** 258 κείν B (Ty Mommsen), xrjv D Tricl (Bergk), κὰν Boeckh?; prll II*! ἀθηνᾶν libri, corr Heyne κηρύξ. libri, corr Aldus — víxàv vett, scholl dissident, νίκαν — ὥπαςεν iung paraphr! post ὥπαςεν ut vid distinguens € scholl 407, 1—5, prob Ty. Mommsen solus 26 εἰκυῶνος libri ὥὦπαςε vett, -cev Tricl 27 (ἀοιδ)ῶν B scholl 407, 2. 5, e Hartungo Bergk, ἀοιδᾶν (-bàv .D) Tricl (c schol 407, 4?), revoc Bury 28 ξυνῶν B 80 ávvucroi libri, corr Ty Mommsen suppl 61 — 31 ἔςτι vett, corr Tricl 32 ἄκρον om B 88 διδοῖ τέλος vett, τέλος ignorant scholl, eiec Tricl MU Ta Lt. TER ΤᾺ, We CX ΣΝ ISTHMIA III. IV 959 καὶ kpéccov' ἀνδρῶν χειρόνων 35* ἔεφαλε τέχνα καταμάρψαις᾽, ἴετε μάν Αἴαντος ἀλκάν, φοίνιον τὰν ὀψίᾳ ἐν νυκτὶ ταμὼν περὶ ὦ φαςγάνῳ, μομφὰν ἔχει 60 36» παίδεςςειν Ἑλλάνων, ὅεοι Τροίανδ᾽ 'égav. : CT. Y (55) ἀλλ᾽ Ὅμηρός τοι τετίμακεν bi ἀνθρώπων, ὃς αὐτοῦ πᾶςαν ὀρθώςαις ἀρετὰν κατὰ ῥάβδον ἔφραζεν 65 θεςπεςίων ἐπέων λοιποῖς ἀθύρειν. 40 τοῦτο γὰρ ἀθάνατον φωνᾶεν ἕρπει, εἴ τις εὖ εἴπῃ vv. καὶ πάγ- καρπον ἐπὶ χθόνα καὶ διὰ πόντον βέβακεν 10 (60) ἐργμάτων ἀκτὶς καλῶν dcfecroc αἰεί. ἀντ. Y' προφρόνων Moicáv τύχοιμεν, κεῖνον ἅψαι mupcóv ὕμνων 35 τέχνᾳ B Tricl ex interpolatione satis antiqua in scholl (τῇ τέχνῃ ἀποςφαλῆναι πεποίηκε. τὸ δὲ καταμάρψαι ἀντὶ τοῦ καταμαρφθῆναι — ἡ τύχη ἐποίηςε. καταγωνιςθῆναι τέχνῃ) diserte defensa, quae nostris tempo- ribus patronum invenit Ty Mommsen; καταμάρψαις᾽ libri in carminis con- textu p καὶ D ἀλκάν, φοίνιον τὰν 'feriendo cruentavit Madvig adv er I 188 obloquente Lehrsio Rhein Mus 80, 96; cf ad I IL 3 86 ταμὼν quod frustra sollicitaverunt καμὼν, πετῶν, δικὼν scribentes confirmat et schol et paraphr (male interpr διατεμὼν καὶ btagpOcípac) μομφὰν ἔχει] ὄνειδος τοῖς Ἕλληει περιεποίηςε interpr Chrysippus, at μέμψιν ἔχει ἐν τ. Ἕλλ. τοῖς ἐν Τροίᾳ διαβεβηκόειν (prius ἐν del Hartung) paraphr; fac μομφὰν ἔχειν τινί posse idem fere esse quod αἰτίαν ἔχειν ὑπό τινος (Aesch Eum 99) vel πρός τινος (Soph Ant 1313), atque ἐλέγχιςτον uepóreca βροτοῖςιν, ἄτιμος "Apretowav recte comparari a Friederichsio Pindd St 94: tura temp praes quod confirmat paraphr quid sibi velit obscurum ('accepit acceptamque tenet" Erdmann de P usu synt 5); sequitur ut perpetuum opprobrium Aiax quasi infligat Graecis, quicunque Troiam accesserunt, quippe qui propter χει- póvuv Téyvav woven virum debito privarint honore, quem restituit Homerus (ut Iliadis auctor, recte Ed Hiller Rhein Mus 42, 331, ut Aethio- pidis, alii maluerunt cum Bergkio); μομφὰν ἔχ᾽ ἐν maíbecciv de passiva notione cll Eur Heraclid 974, [saei or XI 39 Bergk, id quod nobis qui- dem versum dividentibus vel propter metrum displicet, cum πρός | κάλα- μον Ὁ X 84, ἐξ | οὐρανοῦ IN V 34 simm ausus esse P non videatur; ἔχει — éycFe cum Scehnitzero (progr gymn Ellwang 1867. 69, ap Abelium p 411) interpr Bury, plura molientem vide sis j'en Schmidt CXLIII τρώανδ᾽ B, τρώωνδ΄ D; Τρῴανδ᾽ Boeckh?, Τροίανδ᾽ (c Boeckhio!) Bergk*; pril II*5 40 ἕρποι D; post ἕρπει plene dist Chrysippus, item (typo- thett errore?) Boeckh?, qui error manavit in Dissenii (cf expll 506), Schneidewini' Bergkii" Hartungi edd 41 móvrou cl N VI 48 Naber Mnem n s XII (1884) 40; quidni ἄγεν δι᾽ ὁμίλου P IX 123 aut (τέτμανται κέλευθοι) bi Ὑπερβορέων I VI 23? Sed notabile videtur Pind loci per- meati (βέβακεν διὰ) accusativum, termino ipso obversante (xai ἐς Αἰθίοπας ἔπαλτο N VI) loci pervolati (πέτεται διὰ) genetivum praeoptare 860 PINDARI CARMINA καὶ Melíccu, παγκρατίου «τεφάνωμ᾽ ἐπάξιον, 15 45 ἔρνεϊ TeAecióba, τόλμᾳ τὰρ εἰκώς θυμὸν ἐριβρεμετᾶν θηρῶν λεόντων (65) ἐν πόνῳ, μῆτιν δ᾽ ἀλώπηξ, αἰετοῦ & τ᾽ ἀναπιτναμένα ῥόμβον ἴσχει — 80 χρὴ δὲ πὰν ἔρδοντ᾽ ἀμαυρῶςαι τὸν ἐχθρόν. ἐπ. Y οὐ γὰρ φύειν "Qapwoveiav ἔλαχεν - 50 ἀλλ᾽ ὀνοτὸς μὲν ἰδέεθαι, 8ὅ εὐμπεςεῖν δ᾽ ἀκμᾷ βαρύς. 44 verba ςτεφάνωμ᾽ ... ἀλώπηξ (47) bis habet B (ἄξιον, omm ἔρν. Tec. B?) καὶ τῷ τοῦ MeMccou παγκρατίῳψ᾽ αὐτὸς γὰρ cuvubóc xal τῇ τῶν crepávuv εὐδοξίᾳ scholl 413, 18 ss, unde alios καὶ Μελίςςου παγκρα- Tiw, alios vero Μελίςςῳ παγκρατίου crepávuv ἐπαξίῳ legisse collegit Bergk 45 ἕρνει D Τελεειάδᾳ duo e Tricll c antiquioribus quibus- dam gramm Τελ. [patri ipsi quoque luctatori] εἰκώς iungentibus, et oí δὲ ἐν τῷ ἔρνεϊ cr(Zova schol 414, 1, quos παγκρατίου, — ἔρνεϊ iunxisse susp Bergk τόλμᾳ .B.D εἰκώς libri; ὅμοιος dv et ἐοικέναι (φηςεὶν αὐτόν) schol, nisi quod οἰκεῖος ὥν (calami lapsu?) 414, 8, an οἰκώς referens? , fortasse recte (cf ad P III 57); εἰκὼν ed Calliergus θηρᾶν libri, θηρῶν Heyne, testantur scholl (ἐν θηρείν male interpr) 414, 5, (0n- ρεύοντι ἐοικέναι [quem θήρᾳ legisse vulgo putant, θηρῶν scil Μέλιςςος Bergk]) 414, 9—10, sed 6npà qu idem οἰκεῖος) 414, 8—9, quem si recte ἤτοι τῇ θήρᾳ emend Io Go Schneider ap Boe tertium lectionis θηρῶν quamvis invitum testem numerare licebit (aliorum de scholiis commenta : recensuit Àbel p 415—16). Qua lectione recepta sententia efficitur verbo finito carens; nam pro écrív quod subaudiunt (Heyne Boeckh!) fjv flagi- tatur, quod intellexerunt scholl (414, 5); nec melius 0npà ('animum leo- nis sectatur) Hermann Viger 939, quem secuti τολμᾶν γὰρ εἰδιύς ... 0npà Thiersch Act philoll Mon (1 223) Il 282, τολμᾷ γὰρ εἴκων... θηρᾷ cll v 143, y 288 in peculiari de hoc loco commentatione (progr gymn Ge- danensis edit Kónigsberg i Pr 1818; ego non vidi) Aug Meineke probante Boeckhio?, denique verbo θηρῷ absolute accepto Bury; temp praeterit restituebat τόλμα γὰρ, tum épifpeuérq ἐν θήρᾳ λέοντι scribens Wiske- mann progr gyumn Marburg 1876, 26 probante Rauchensteinio Phil 36, 1877, 70; alia Hartung, Goram Phil 14, 1859, 258, Maur Schmidt CXXIV, Kayser Wien Jahrb 105 p 115, N Jen Allg Litt Ztg 1846, 1148, Her- werden studd 61, quibus repudiatis nunc vulgo faciunt cum Heynio. Finge animo poetam praemisso participio εἰκώς (vel οἰκώς) τόλμᾳ λεόν- τῶν post alterum substantivum ἀλώπηξ nominativo casu positum, ad quod si opus esse videbitur partieipium ὥν subaudias (cf πόεις ἵκεο P IX 51), pergere voluisse οὕτως ἀμαύρωςεν τὸν ἐχθρόν᾽ οὐ γὰρ ... ἔλαχεν, sed nova sententia se ingerente χρὴ δὲ πὰν ἔρδειν, "oportet enim et leo- nem et vulpeculam simulare', parenthesin cum apodosi quasi confluxisse. De 'appositione' θηρῶν λεόντων ne cum Boeckhio n cr 566 aliena im- misceas cf cum Bergkio Eur Herc fur 465, Epimenid ap Ael nat anim XII 7 48 máy libri οὐ edd ἕρδοντ᾽ B ἔρδοντα μαυρῶςαι Boeckh (P XII 13) $1 cupmeceiv libri αἰχμᾷ libri (idem vitium N VI 52, X 60; Boeckh n cr 531), tuentur (cll nescio quo pacto γυναικὸς αἰχμᾷ et dd 5 2 cibum "UA we wr.;v EQ ISTHMIA III. IV 361 (10) καί τοί ποτ᾽ 'Avraíou δόμους Θηβᾶν ἄπο Καδμεῖᾶν μορφὰν βραχύς, . 53» ψυχὰν δ᾽ ἄκαμπτος, προςπαλαίεων ἦλθ᾽ ἀνήρ 90 τὰν πυροφόρον Λιβύαν, κρανίοις ὄφρα ξένων 54» ναὸν TToceibáuvoc ἐρέφοντα cyé001, cro. δ΄ 55 υἱὸς ᾿Αλκμάνας᾽ óc Οὔλυμπόνδ᾽ ἔβα, ταίας re mácac 95 καὶ βαθύκρημνον πολιᾶς ἁλὸς ἐξευρὼν θέναρ, (16) ναυτιλίαιςεί τε πορθμὸν ἁμερώςκαις. ' νῦν δὲ παρ᾽ Αἰγιόχῳ κάλλιετον ὄλβον ἀμφέπων ναίει, τετίμα- 100 ταί τε πρὸς ἀθανάτων φίλος, Ἥβαν τ᾽ ὀπυίει, 60 χρυςέων οἴκων ἄναξ καὶ γαμβρὸς Ἥρας. ἀντ. b' τῷ μὲν ᾿Αλεκτρᾶν ὕπερθεν δαῖτα πορεύνοντες ἀετοί 10ὅ (80) καὶ νεόδματα «τεφανώματα βωμῶν αὔξομεν ἔμπυρα χαλκοαρᾶν ὀκτὼ θανόντων, τοὺς Μεγάρα τέκε oi Κρεοντὶς υἱούς᾽ 65 τοῖςιν ἐν δυθμαῖειν αὐγᾶν 110 φλὸξ ἀνατελλομένα cuvexéc παννυχίζει, Itu wl monente 284] γυναικείαν ἄτολμον aiyuáv ap Aesch) Christ! et ahrbb class Phil 1879, 13, (cl O VIII 58) Bury; corr Pauw 52 καί τοί ποτ᾽ D, idem, sed ro: B Tricl, καίτοι πότ᾽ edere solent, πότ(ι) Fenrnell; de duobus accusativis δόμους — Λιβύαν prll II? 58 καδμειᾶν libri, eorr Er Schmid ἄκομπος vitio B 54 ξείνων vett, corr Tricl TTo- ceibüvóc cq' (— αὐτόν) ἐρέπτοντα ςχέθοι metri exaequandi causa Hermann ap Heyn et opp VII 135 (de vocabulo ἐρέπτειν nune conferri potest Bacch IV 15), eipyovra (el paraphr ἐμφράττοντα) Boehmer p IX; ἐρέφειν exhibet schol (419, 8), de metro cf Ν᾿ V'6. 10 12, app metr ὃ 6 δῦ ἀλκμήνας libri O^. libri; prll II* 96 βαθυκρήμνου libri, τῆς γῆς καὶ τῆς πο- λυβαθοῦς 6aÀáccnc ... τὸ τέλος paraphr; γαίας plur esse cl μ 404 (adde C 284) statuit Er Schmid, βαθύκρημνον ὃ Heyne, quam emendationem cer- tissimam ne mentione quidem dignam putaverunt Boeckh, Schneidewin, Bergk'-?, in lucem protraxit Ty Mommsen, recep nemo; sed quam longe P a Bacchylideo epitheta cumulandi studio abhorruerit ut persentiscas cf cum quae ad N V 6 adnotavimus, tum O I 10. II 54, N IV 27. VI 48, I IL 3; iam γαίας τε πάςας xol βαθύκρημνον᾽... θέναρ accusativi quam eleganter se excipiant te non fugiet . 57 πορθμοὺς metri causa Er Schmid, prob Fel Vogt diss Argentt IV 305, πόντον Hecker Phil V 438; et vocabuli formam traditam et.vocabulum ipsum confirmat paraphr 58 αἰγιόχιω διῖ vett, glossam exp Triel $9 ὀπύει B, ὀπήει D (cf N IX 24), corr . Cepor 629 veóbuarc formam testatur schol 421, 4 64 οἱ τέκε libri, iransp Morel Κρειοντίς Er Schmid — vic D — 685 δυθμαῖειν BcDc Hesych (buOuéc cod), bucu. Tricl, edebant ante Ty Mommsen; cf Callim 962 PINDARI CARMINA αἰθέρα kxvic&evri λακτίζοιςκα καπνῷ, (85) καὶ δεύτερον ἄμαρ ἐτείων τέρμ᾽ ἀέθλων - 115 γίνεται, ἰεχύος ἔργον. ! | ἔνθα λευκωθεὶς κάρα . 10. μύρτοις ὅδ᾽ ἀνὴρ διπλόαν νίκαν ἀνεφάνατο παίδων (re» τρίταν 120 71» πρόεθεν, xuBepvarfjpoc οἰακοςτρόφου (90) γνώμᾳ πεπιθὼν πολυβούλῳ. civ 'Opcéq bé viv 72» κωμάξομαι τερπνὰν. ἐπιςτάζων χάριν. hy Cer 10, fr 539 (II 681 Schn) 66 ἀέρα (c paraphr) Plut de prim frig 10, αἰθέρα confirmat schol κνιςάντι libri, κνιςςᾶντι Hermann ap Heyn; de σε prll II** — mAaxríZoica Hecker Phil V 438, idem (69) Acv- κανθὴς, any abren coniecturis iudice Herwerdeno studd 62 67 ἀέθλων Tépua libri, transp Er Schmid 71 παίδων τρίταν vett, τὴν interpol Tricl, v. | Cre» 1p. Hermann ap Heyn, postea ne τε esset in versus initio καὶ Tp. Opp 133, {καὶ παίδων Ty Mommsen immerito antestatus Chrysippum, παίδων {δὲν Schnitzer progr Ellwang 1867, 70 ^ mpóc0e vett, corr Tricl 72 πεπιθὼν libri, πειθόμενος paraphr, micuvóc novavit Hermann opp VII 134, πεπιθὼς Hartung κωμάζομαι B ἀποςτάζων B (cum Hermanno VII 135 retin Ty Mommsen), ἐπιςτοχάζων D, ex schol vett corr Tricl πὰ νυν πὰ ὔὔὐν νὰ ὙΝΨΡΩ o ot o—— ΨΨ TN -- Eae X«pTAAKIAAI AITINHTHD «ΠΑΓΚΡΑΤΊΩΙΣ Strophae iit U'U o Wrong Ὁ AU M II REN rV anm Ma NEM 3.8 Ὁ 3.8,.. δῶ λων γ ὦ υ αν FI pET νυ; "λα UTTOUCETL S ONU σον APVYU auditor usen MAS SIN V NU POR EU. sc Lu vb we DEM eet: C UI Ὁ Epodi BUNALI σου... τως Ὁ πα κεν, ΨΥ ie BER, bia Deer cast ως ΒΗ vu. eun Σὲ dp ως $T) B ing gu wWwID UD GIU VAJ AZ Lu «ὦ -— MM LL AT—— 2€ 2 o a ca M. icai AAA EIC n UEAU sii dS oo ci anu dx [s λό Αὐτῷ ZZ WM WA VALL vens —— ΔΨ ἐμ.» [v] : crQ. α΄ ᾿Μᾶτερ 'AMou πολυώνυμε Θεία, céo ἕκατι καὶ μεγαςθενῆ νόμιςαν De str vv 8 et 4 non coniungendis not& metr I L 6*^ in unum coniunxit Boeckh?; ego hunc disicere hexametrum malui deleta particula bé 27. Ep v4 ad normam ..... ..»o.. eum Boeckhio constituit Bergk, nos Hermannum secuti sumus, nisi quod 37 pro cretico (vel di- ees admisimus anapaestum (vel ionicum à minori); eandem fortasse poeta sibi sumpsit licentiam 16, contrariam 41. 1 ἀελίου libri, retin Bergk** c Mommseno; prll II" — 2 τέο γ᾽ €x. libri (de poetae usu ad P X 11), fe scholl non agnoscunt, delevit Bergk 364 PINDARI CARMINA xpucóv ἄνθρωποι περιώειον ἄλλων᾽ xai γὰρ ἐριζόμεναι 6 νᾶες ἐν πόντῳ καὶ ζύφ᾽ ἅρμαξιν ἵπποι 5 διὰ τεάν, divacca, τιμάν 6^ ὠκυδινήτοις ἐν ἁμίλλαιει θαυμαςταὶ πέλονται" P vr. à ἔν τ᾽ ἀτγωνίοις ἀέθλοιςει ποθεινόν κλέος ἔπραξεν, ὅντιν᾽ ἀθρόοι ςτέφανοι 10 χερεὶ νικάςαντ᾽ ἀνέδηςαν ἔθειραν 10 ἢ ταχυτᾶτι ποδῶν. κρίνεται δ᾽ ἀλκὰ διὰ δαίμονας ἀνδρῶν. δύο δέ τοι ζωᾶς ἄωτον : 12» μοῦνα ποιμαίνοντι τὸν ἄλπνιςτον εὐανθεῖ cóv ὄλβῳ, 15 εἴ τις εὖ πάςχων-. λόγον écÀóv ἀκούῃ. μὴ μάτευε Ζεὺς γενέεθαι᾽ πάντ᾽ ἔχεις, 15 εἴ ce τούτων μοῖρ᾽ ἐφίκοιτο καλῶν. θνατὰ θνατοῖςι πρέπει. 20 Tiv δ᾽ ἐν Ἰεθμῷ διπλόα θάλλοις᾽ ἀρετά, Φυλακίδα, κεῖται, Νεμέᾳ δὲ καὶ ἀμφοῖν ΤἸΤυθέᾳ τε, παγκρατίου. τὸ δ᾽ ἐμόν 40 οὐκ ἄτερ Αἰακιδᾶν κέαρ ὕμνων γεύεται" 25 cüv Χάριειν δ᾽ ἔμολον Λάμπωνος υἱοῖς 5 καὶ ἅρμαειν ID, καὶ ἐν ἅρμ. B Tricl, καὶ ὑφ᾽ ἅρμ. ex scholl Bergk 6 ὠκυδινάτοις libri, retin Bergk, corr Ty Mommsen; prll II*! 8 émpa- ξεν] plur num exprimit paraphr, vitii originem ostendit schol 430, 14; secus visum Bergkio 11 διὰ δαίμονος Heyne, prob Boeckh, recep Har- lung, male; nam et paraphr διὰ τοὺς θεούς egregie confirmat accusati- vum nec poeta cur 'propter deos! quam *per deum" dicere maluerit ob- scurum 129 δύω BiDc, δύο Bsa« Triel ἀνέλπιετον vett, quae lectio obtinuit apud grammaticos (Bekk An I 595, 15 all), quamquam dudum emendaverant Alexandrini schol 431, 4— 6 comprobante Triclinio 18 ἀκούῃ B, recep Er Schmid, ἀκούςῃ D Tricl (Boeckh Bergk) 16 θνα- τοῖς vett, -c Tricl, -av Hermann ap Heyn 1817 18—19 ἀμφοῖν TTv- θέᾳ τε (Πυθέα τε *o Pytheaque' Er Schmid), quod ἀμφοτέροις ὑμῖν cof T€ καὶ τῷ TT. recte interpr paraphr, minus durum videbitur cl N VIII 46 cum eis quae post Jak Grimm kl Schr III 256 de nominum quorundam num duali disputavit Jak Wackernagel KZ 23, 808 (de exemplis quibus- dam Homericis velut Αἴαντε δύω ... Τεῦκρόν τε M 335 mihi quidem, se- eus videtur); simillime apud Lusatos audire memini cum dicerent 'wir beide sit Hugo', ut duo, non tres homines intellegerentur. Ante maYkp. dist Er Schmid Heyne, nec qui omittunt distinctionem omnes pancra- iium Pytheae reservare voluisse credibile 91 xápii vett, corr Tricl civ xáp. 'eum carminibus! Heyne, corr Boeckh?. Schol verba satis obscura - ΠΥ WC M RR IRR CST E ISTHMIA V 365 cro. p τάνδ᾽ ἐς εὔνομον πόλιν. εἰ δὲ τέτραπται θεοδότων ἔργων κέλευθον ἂν καθαράν, μὴ φθόνει κόμπον τὸν ἐοικότ᾽ ἀοιδᾷ 80 25 κιρνάμεν ἀντὶ πόνων. καὶ Yàp ἡρώων ἀγαθοὶ πολεμιςταί λόγον éxépbavav: κλέονται 27 ἔν τε φορμίγγεςειν ἐν αὐλῶν τε παμφώνοις ὁμοκλαῖς —— 85 ἀντ. β΄ μυρίον χρόνον" μελέταν δὲ cogicraic Διὸς ἕκατι πρόεβαλον ςεβιζόμενοι 80 ἐν μὲν Αἰτωλῶν θυείαιει φαενναῖς Οἰνεῖδαι κρατεροί, ἐν δὲ Θήβαις ἱπποςόας Ἰόλαος hof 40 γέρας ἔχει, TTepceüc δ᾽ ἐν "Ἄργει, 33» Kácropoc δ᾽ αἰχμὰ ἸΤολυδεύκεός τ᾽ ἐπ᾽ Εὐρώτα ῥεέθροις. ἜΣ ἐπ. ἀλλ᾽ ἐν Οἰνώνᾳ μεγαλήτορες ὀργαί , 35 Αἰακοῦ παίδων τε΄ τοὶ xoi cóv μάχαις 45 bic πόλιν Τρώων ἔπραθον, «πόμενοι Ἥρακλῆϊ πρότερον, ἀπὸ κοινοῦ δὲ τὸ εὑν Χάριει καὶ Λάμπωνος υἱοῖς explicantur paraphrasi procul dubio absurda civ ταῖς X. παρεγενόμην καὶ εὺὑν τοῖς τοῦ A. υἱοῖς 21—22 paraphr εἰ δὲ τούτων ó βίος καθορᾷ etsi τέτραπται male iungit, iamen υἱοῖς testatur, id quod vidit Hartung 94 ào$] gen mavult Bergk, eredo quia ἀοϊδᾷ κιρν. iungenda esse parum perspexit ^ 925 xip- νάμεναι vett, corr Tricl; sed ne xipváuev' scribas c uno de Tricll, cf ad OV17,PIV2 27 éxépbavov Tricl, retin Hermann 1798 obloquente Boeckhio (κλέονται) δ᾽ libri e paraphr; non displicebit asyndeton; v nott metr 29 post cepiZóuevot distinctionem ab Heynio deletam redu- xit (c scholl 433, 18; 434, 3 Ab) Bergk, et fuerunt, quibus persuaderet; respondent inter se ςεβιζόμενοι et γέρας ἔχει 81 oiveiboi vett, corr Er Schmid καρτεροί vett, κρατ. Tricl; cf P IV 71. XI 18 82 ἱπποεῖας vett, corr Tricl 83 -ΤΤολυδεύκευς Pauw; prll II*? 86 τῶν Αἰακοῦ παίδων paullo neglegentius paraphr ταῖς ἑαυτῶν εὐμμαχίαις paraphr, unde τοὶ καὶ ευμμάχαις *auxilio suo' nescio quo pacto Ern Friese Pindd (progr colleg francog Berol 1872) 1 n 86 πράθον ξςπόμενοι D, πάθον ἐπ. D, πράθ. écr. Tricl, quod vulgo retinent, correxi cum Bergkio'; prll II?! De mensura ἔπραθον cf ἔπραξεν 8, émpaccev, πέπραγεν all Heimer studd P. 95; de augmento a librariis omisso prll H** 91 ἡρακλεῖ vett, ἡρακληὶ Tricl, ἢ ft non opus πρότερον libri c paraphr, πρῶτα μέν Her- mann ap Heyn 1817, Boeckhianam rationem secuti τε πρότερον satis insulae Hartung, τὸ πρότερον Homan (ed Lips 1876) 366 PINDARI CARMINA καὶ civ ᾿Ατρείδαις. ἔλα νῦν μοι πεδόθεν᾽ 'λέγε, τίνες Κύκνον, τίνες Ἕκτορα πέφνον, 40 καὶ ςτράταρχον Αἰθιόπων ἄφοβον 50 — Μέμνονα χαλκοάραν᾽ τίς γὰρ ἐελὸν Τήλεφον τρῶςεν ἑῷ δορὶ Καΐκου παρ᾽ ὄχθαις; ςτρ. Y Toiciv Αἴτιναν προφέρει «ετόμα πάτραν, ' - 5b διαπρεπέα νᾶςον᾽ τετείχιςται δὲ πάλαι, Ἃ 46 πύργος ὑψηλαῖς ἀρεταῖς ἀναβαίνειν. πολλὰ μὲν ἀρτιεπής γλῶςςά μοι τοξεύματ᾽ ἔχει περὶ κείνων κελαδέμεν᾽ καὶ νῦν ἐν "Ape εὐ! 060 48» μαρτυρήςαι κεν πόλις Αἴαντος ὀρθωθεῖςα ναύτας. ὁ d n ; ἀντ. τ' ἐν πολυφθόρῳ (αλαμὶς Διὸς ὄμβρῳ x 50 ἀναρίθμων ἀνδρῶν χαλαζάεντι φόνῳ. : ἀλλ᾽ ὅμως καύχαμα κατάβρεχε ἴά΄Ἥ᾽ ὁδδ᾽ὴ᾽᾽᾽ 65 88 ἀτρείδαιειν vett, corr ΤΥ ΘΙ] παιδόθέν ID, cmbó0ev --- puaxpóoev . Maur Schmidt XCVIII, 'cyeoóó0ev melius intellegerem? Herwerden Pindd . 80 41 χαλκοαρᾶν Bergk, non ineleganter; sed cf N IV 27 τίς ἄρ᾽ metri causa edunt c Er Schmid; ef append metr 8 8e; de τίς γάρ Ὁ XIII. 20 . 42 ἑῷ testatur paraphr 435, 13 cum Tzetza Lycophr 250 et scholl antehom p 20, τρῶς ὀλοῷ Hartung, quasi vero perierit Telephus, nec melius τρῶςεν ἑλὼν Bergk; mire *Telephi ipsius telo? vertit Hermann ap Heyn (nott N VII 125). Ceterum τρῶςαι (ie littera paragogica ne- glegenter omissa) bis Tzetzes Καΐκου] lect trad testatur Tzetzes c. raphr; mensurae insolentiam ut in nomine grino defendit Boeckh, Mucíaic. proposuit Hermann ap Heyn 1817 b πύργος ὑψηλότατος libe- riorem in modum. paraphr, non male; nam turrem altis ex decoribus exstructam ipsam quoque aliam fieri necesse est; recte idem ὑψηλὸς àva- - βαίνειν iungens non heroum virtutes ipsas ascendentes facit, sed poeta- rum hymnos aut nepotum admirationem atque aemulationem 48. κελα- δῆςαι libri; vocabulum aptissimum, vocabuli forma metro (vou...) ad- versatur; audacioribus igitur coniecturis (κελαρύςαι multis murmur illud nescio quid probantibus Bergk, καναχίςαι Kayser Wien Jahrb Litt 105 p 101) repudiatis optio dabitur inter xcAabéuev.Schmidianam et κελαδέειν Boeckhianam, quarum hanc quidem propter poetae dialectum «ei nun- quam non contrahentem recte explosit Ahrens Rhein Mus 2, 1843, 459, illam dubitationibus de participio xeAábuv ab Aug Nauckio motis (Mél gr-rom IV 51) non deterritus recepi cll non solum ποταμοῦ xe(A)ábovroc pap BaecchylÍX 65 Ken, verum aliorum etiam verborum formis parallelis, velut αἴδομαι : αἰδέομαι. κέλεται : κελήςατο 49 post ὄμβρῳ dist credo αὖ ἀνδρῶν φόνῳ appositio esset ad Διὸς ὄμβρῳ c paraphr! Christ* .. 60 ἰςαρίθμων legit, interpretari frustra studuit paraphr? ἀναρίθμων per raphr! (437, 8) φόνου (ergo Διὸς ὄμβρῳ ἀνδρῶν φόνου) Herwerden studd 63 δ καύχημα libri; prll II** | xarégpaxeav 229, unde male κατάβραχεϑ cl O VI 55 Schneidewin int ΤΥ ΡΝ ὙΎΎΨ P ct ΠΟ. ΣΝ ISTHMIA V : 361 Ζεὺς τά τε καὶ τὰ νέμει, Ζεὺς ó πάντων κύριος. ἐν δ᾽ ἐρατεινῷ μέλιτι καὶ τοιᾷδε τιμᾷ : 54» καλλίνικον χάρμ᾽ ἀγαπάζοντι. μαρνάςθω τις Épbuv το Ἶ ( : ! ἐπ. τ΄ 55 ἀμφ᾽ ἀέθλοιειν γενεὰν Κλεονίκου ἐκμαθών" οὔτοι τετύφλωται μακρός μόχθος ávbpübv''oUb' ὁπόςαι δαπάναι, ἐλπίδων ἔκνιξ᾽ ὄπιν. αἰνέω καὶ Πυθέαν ἐν τΤυιοδάμαις 16 60 Φυλακίδᾳ πλαγᾶν δρόμον εὐθυπορῆκαι, χερεὶ δεξιόν, νόῳ ἀντίπαλον. λάμβανέ oi crépavov, φέρε δ᾽ εὔμαλλον μίτραν, καὶ πτερόεντα νέον cóumeuyov ὕμνον. 80 $2 τάδε καὶ libri, corr Boeckh — 858—854 τοιαίδε τιμαί scholl*-* (re- cep, ἐν — μέλιτι — χάρμα satis recte interpr Er Schmid, Dissen expll 520), τοιᾷδε τιμᾷ schol! c paraphr (Bergk) . 56—58 De lectione satis constat: nam ἔκνιξ᾽ ὄπιν B et ἔκνιζ᾽ ὄπιν D eodem conveniunt, ἔκνις᾽ ómí (Ékvica τῇ φωνῇ) novavit Aristarchus. Loci interpretatio virorum doctorum studiis non minus obscurata quam expedita: τετύφλωται sunt qui ad hominum oblivionem referant (c schol 440, 7? Heyne, Hartung, Ty Mommsen vita P 67 et ed mai 422), alii de progressu aut eventu dictum putant prae- eunte Disseno (*non hebescit', *non defecit? expll 520), — ἔνιοι scholl 440,15 ὀξυδερκεῖ xal ἔχει καλὰ ἀποτελέςεματα, optime modo ne urgeas ἀποτελέςματα. Tum δαπάναι ἐλπίδων iungebat (ἐπὶ τῶν éxfegrnkuiGv éXrrí(buv) Aristarchus, item (*sumptus in spem victoriae facti?) Er Schmid, "frustra factos? interpr Bury p 85, et post ἐλπίδων dist certe Bergk*; contra ἐλπίδων — ὄπιν schol (ἔνιοι) 440, 16, quos secutus 'nec operam (μόχθος) nec oleum (ba- Távor) frustra insumpsisti" Kayser lecti P 92, &c planius etiam: 'non frustraneus fuit longus labor virorum', *nec quotquot sumptus i e quo- liens certaverunt, lae» iis est ἐλπίδων ὄπις, h e semper vicerunt' Heim- soeth add corr 67; ὁπόςαι ita explicant, ut aut quanti fuerint? (Er Schmid) aut 'quotquot fuerunt, hoc atirivit eorum studium? (Dissen) intellegant, alii rursus schema Pindaricum statuunt (ἔνιοι scholl, Heim- soeth 68, Ty Monunsen, Osce Wilpert de schem Pind [1878] 27). Emen- dabant: οὐδ᾽ ómóca: δαπάναι, ἐλπίδων ἐκτὸς ómic Hartung, ἐλπίδων éE- émecov Rauchenstein Phil 35, 260 satisfaciens Herwerdeno studd 63, non item Mauricio Schmidt CXLV; οὐ τετύφλωται intellege *non cae- cus est, non temere susceptus temere ab eis tam diu eontinuatur'| tum ad ómóca: subaudi non fjcav, sed eicív vel εἶεν: *quanti essent vel futuri essent sumptus, id nunquam animorum pupugit curam', h e 'id non magnopere cum animis suis reputaverunt'; laudatur enim Lamponis et prudentia et liberalitas 59 ἐν Yurobápotc ... πλαγαῖς Hartung, ἐν (sive éc) γυιοδαμᾶν ὃ Bergk, ἢ γυιοδαμᾶνῬ Christ*; cf 61 et prll II55 60 Φυλακίδαν ἢ 61 νόων D; (ἔν γυιοδάμαιο) χερεί, δεξιὸν Hermann ap Heyn et opp III 217, (εὐθυπορῆςαι) χερεί, δεξιὸν (ἐν Ὑυιοδάμαις "inter P, S AR χερεὶ δεξιόν τε νόῳ ἀντίπαλον ὃ᾽ Bergk?-*-* 68 νόον D, νόῳ Tricl es «ΦΥΛΑΚΙΔΑΙ ΑἸΤΙΝΗΤῊΗΙ» Strophae cis pst Nb as χα SIME E rer Mos UMEN ge casi ocn ciis 3, ΑΝ Δὲ; bil quse ciii. Cou i du ^ MIEL AXE AU Lc xs M ERAN laws" o 5 ur ww vieil di τῇ BL ὑοῦ L. δίνω, e WA ΩΣ quic m M V e d cux NA νος VA v V — gr —"——Um Te"— ZH ἘΈΡΕΕΣ τ UU duy wu SL CLIQ UC AER LA p RA QUU LS [V] Epodi GRAM a E. Am ue u5 Uu LL mW L2 eer IAE X) QUIILBCUNUEA TOIT xe gore rra tige nsi liu LEA iE xde. caque. «did Af sil epe uf. s χω ἐὰν VU—dgg —v-——— BU ESO nM ΡΣ MU. MOTTA ir εν y Pace S Qu dde SP anu EA E TIUPT V BEC rm vul di P Idae EON. A. usd: quias , cTp. & Θάλλοντος ἀνδρῶν ὡς ὅτε cuumocíou | δεύτερον κρατῆρα Moicatuv μελέων - κίρναμεν Λάμπωνος εὐαέθλου γενεᾶς ὕπερ, ἐν Νεμέᾳ μὲν πρῶτον, ὦ Ζεῦ, c Str vv 3 et 4 in unum contraxit, 5 et 6 coniungi posse observavit Boeckh'; 7 δὲ τρίτατον, 16 ὑ-ψίθρονον αὖ Er Schmid probante Her- manno ap Heyn 1817. Ep 4 divisit Boeckh!. 9 μοιςέων libri, corr Heyne 8 κιρνάμεναι in or obl schol inser I V; casu in edd Heynii obtinuit iipváuev, quam immerito coniecturam Heynianam nuncupant εὐάθλου libri, corr Ty Mommsen; prll II** "Ww CONCUUCU CK VESTEM cem ISTHMIA VI 369 τὶν ἄωτον δεξάμενοι crepávuv, ὅ νῦν αὖτεν Ἰἰεθμοῦ δεςπότᾳ Nnpeibecci τε πεντήκοντα παίδων ὁπλοτάτου Φυλακίδα νικῶντος. εἴη δὲ τρίτον 10 εὠτῆρι πορεαίνοντας ᾿Ολυμπίῳ Αἴγιναν κάτα ςπένδειν μελιφθόγγοις ἀοιδαῖς. ἀντ. α΄ 10 εἰ γάρ τις ἀνθρώπων δαπάνᾳ τε χαρείς καὶ πόνῳ πράςςει θεοδμάτους ἀρετάς, 1ὅ cóv τέ οἱ δαίμων φυτεύει δόξαν ἐπήρατον, ἐ- εχατιαῖς ἤδη πρὸς ὄλβου βάλλετ᾽ ἄγκυραν θεότιμος ἐών. τοίαιειν ὀργαῖς εὔχεται ᾿ | 20 15 ἀντιάςαις dibav γῆράς τε δέξαςθαι πολιόν ὃ Κλεονίκου παῖς ἐγὼ δ᾽ ὑψίθρονον Κλωθὼ καειγνήτας τε T προςεννέπω ςπέεθαι κλυταῖς 25 4 τίν γ᾽ interpolavit Pauw (de poetae usu ad P X 11), τίν metiri ἐνίους testatur Apoll pron 82, 8 Schn; prll Π δεξαμένου (Λάμπω- voc) Heimsoeth add corr 69; cf ἄμμι I VII 49 οὐ Wochenschr klass Phil 1893, 708 5 αὖτ᾽ ἐν Ἰςεθμοῦ libri, idem schol inser I V (nisi quod ἐν om JD), ἐν Ἰεθμῷ ... τῷ δεςπότῃ αὐτοῦ paullo neglegentius paraphr, unde αὖτ᾽ ἐν Ἰεθμῷ, 5ecm. Ceporinus; αὖτις Ἰςθμ. prava cod cuiusdam "Tricli- niani?? lectione (αὐτις ἐν Ἰςθμοῦ) fretus Boeckh, αὖτε Ἰεθμοῦ Hermann ap Heyn 1817 (de hiatu tolerando prll II^, αὖτε δ᾽ Ἰεθμοῦ Hartung, αὖ τίν, Ἰεθμοῦ δέςποτα (δέςπ. D) Bergk, αὖὗτεν Usener; prll II! 6 νηρηΐϊδ. B 8—9 creóbew D, utrum κατὰ Αἴγιναν cmévbeww an καταςπ. τὴν Aly. iungenda essent ambigebant vett gramm, illud praefero cum Boeckhio, hoc Bergk cum Kaysero lectt P 92 12 ἐςχατιαῖς B c paraphr!, nec refragari paraphr? (mpéc τὸ ἔςχατον ... ἑαυτὸν mpocopuícac; cf etiam ὁρμίζει ἐπ᾿ ἄκρον par?) perspexit Hartung, ἐςχατιᾶς Calliergus, ἐςχατιὰς D 'Triel Boeckh, ἐςχατιαὶς (accus aeol)? Bergk; accusativus Pindaro in- dignus 17 verba tradita non metro solo laborant ( ὦ. : vv, unde mpocevvémü) ἕςπεςθαι Pauw, mpocevvémü) ἀνδρὸς φιλτάτου | cm. xà. M. ἐφ. Herwerden studd 17), sed in precibus ad deas imprimis horren- das, οὐρανίας χθονίας τε δαίμονας πανδειμάτους factis vocabulum προςεν- vému sic nude positum inverecundi habet nescio quid; nam alia certe praeconis causa illius τοὺς ἀγωνίους θεοὺς πάντας προςαυδῶντος Aesch. Ag 513, alia rursus chori Iovem ὅςτις ποτ᾽ ἐςτίν ... τοῦτό viv mpocevvé- ποντος 160: πείθονται Parcae (Aesch Eum 724), non iubentur (φαμί N III 17, ἐννέπω Soph OC ys nec confirmat trad lect παρακαλῶ paraphr cl παρηγορεῖ᾽" παρακαλεῖ gl Hesych: παραγορέω conicio, ut προςεννέπω cri- tico Vaticano deberi iudicem memoria lapso; similiter ἄλλοτ᾽ ἀλλοῖαι Ὁ II 33 Ambrr praeter A (ex VII 95, P III 104?), μέμικται IX 99 4 c Thomm (ex I 93), θάνατον O X 105 omnes (ex 42? eadem versus sede), ἐν xoi τελευτᾷ P I35 plerique vett, bauáZo: V 121 PQRS, δαμαλιζομέναν XI 24 V c dett Vatt (etiam PPQR), βρότεον ἔθνος X 28 V c Vatt (ex N III 74), ἀοιδοὶ xai λόγιοι IN VI 30 (ex P I 94), ὡςείτε VII 71 Vatt (ex P I 44), Poetae lyr. graec.6 I.1. ed. Schroeder. 24 910 PINDARI CARMINA ἀνδρὸς φίλου Μοίρας ἐφετμαῖς. ὶ : ἐπ. α ὔμμε T, ὦ χρυςάρματοι Αἰακίδαι, 20 τέθμιόν μοι φαμὶ ςαφέεςετατον ἔμμεν τάνδ᾽ ἐπιςτείχοντα vácov ῥαινέμεν εὐλογίαις. 80 μυρίαι δ᾽ ἔργων καλῶν τέ- τμανθ᾽ ἑκατόμπεδοι ἐν ςχερῷ κέλευθοι,, καὶ πέραν Νείλοιο παγᾶν καὶ δι᾽ Ὑπερβορέους" οὐδ᾽ ἔετιν οὕτω βάρβαρος οὔτε παλίγγλωςςος πόλις, 85 25 ἅτις οὐ Πηλέος ἀΐει κλέος ἥ- ρώος, εὐδαίμονος γαμβροῦ θεῶν, cip. β΄ οὐδ᾽ ἅτις Αἴαντος Τελαμωνιάδα καὶ πατρός" τὸν χαλκοχάρμαν ἐς πόλεμον ἄγε εὺὑν Τιρυνθίοιει πρόφρονα εύμμαχον ἐς 40 Τροΐαν, ἥρωει μόχθον, Λαομεδοντιᾶν ὑπὲρ ἀμπλακιᾶν 80 ἐν vauciv ᾿Αλκμάνας τέκος. εἷλε δὲ ἸΤεργαμίαν, πέφνεν δὲ εὺν κείνῳ Μερόπων 45 ἔθνεα xoi τὸν βουβόταν oüpei fcov Φλέγραιειν εὑρὼν ᾿Αλκυονῆ, cperépac δ᾽ οὐ qeícaro τοιοῦτον τι ἔπος I VI 42 Vatt (ex O VI 16 19 ὑμέ B!Dc, óupe (ex ὕμμε B» Trid] τῇ δὲ paraphr B, 'ft recte! Bergk, quasi ἐγὼ δέ et ὕμμε bé inter se respondeant 3230 εἶναι (hoc uno loco) libri, corr Boeckh, αἰεί frigide Berg 21 ἐπιςτείχοντι (c paraphr) B*; accusativum cur tandem aptiorem dicat Dissen (expll 524) obscurum: Graeci enim quibus usi ra- üonibus antiquiores recentiores, poetae pedestres scriptores infinitivo modo aecusativum, modo praédicati quadam ad regentis quas! enuntiati nomen correlativum attractione facta dativum addiderint, parum adhuc ex- ploratum est praeter quam quod duo quaedam genera (cf e gr Pind N X 60 et Aesch choeph 410) adumbravit Lobeck Soph Ai v 1006. Ego (ap Pind cll O HI 4, I 1 58 et 46, VI 21) soni quandam. diversitatem o servare mihi videor, ut attractione admissa elegantiorem, variata stru- ctura graviorem fieri orationem arbitrer 929 τέτμηνθ᾽ libri et edd, suspectum Ahrensio d d 133; cf. τάμνω, τμᾶμα (Archimed) 928 mépavei- λοιο B c schol 448, 17 et Tricl 94 οὐδ᾽ — οὐδὲ paraphr, οὔτ᾽ — οὔτε Bury παλίγλωςςος B 26 πηλέως B ἀει libri, κατακούει paraphr, unde corr Hermann ap Heyn 28 τρωΐαν B*, c Boeckhio* et Mommseno recep Bergk; prll II** 99 λαομεδοντίαν ὑπὲρ ἀμπλακίαν libri et edd ante Kayserum lectt P 93 recte scholl antestantem, Λαομεδον- τειᾶν scr Bergk, et licet certe €i scribere per Herodn I 136, 31, II 417, 2; 860, 30, sed cf Eur Tro 822 80 ἀλκμήνας libri 81 πέφνεν τε ma- vult Christ μερόπων τ᾽ libri, del τ᾿ Boeckh? (kl Schr V 261); cf ad 33 et prll p 9 82 οὔρεϊ vulgo libri et edd, cuviznac gl Tricl; de οὔ- ad P Viz1 . 38 coerépac δ pravum Heynii iussum δ᾽ particulam delentis yep in aria τ Mo M Ὑγ.᾿ νὸν. «ΨΚ ΨΥ ΩΨ ΝΠ cm ISTHMIA VI 311 χερεὶν βαρυφθόγγοιο veupüc 50 85 'HpaxAénc. ἀλλ᾽ Aiaxíbav καλέων ἐς πλόον * * κύρηςεν δαινυμένων. τὸν μὲν ἐν fiv) λέοντος «τάντα κελήςατο ve- κταρέαις cmovbaiciv ἄρξαι δῦ καρτεραίχμαν ᾿Αμφιτρυωνιάδαν, ἄνδωκε δ᾽ αὐτῷ φέρτατος 40 οἰνοδόκον φιάλαν χρυςῷ πεφρικυῖαν Τελαμών, ὃ δ᾽ ἀνατείναις οὐρανῷ χεῖρας ἀμάχους 60 αὔδαςε τοιοῦτον ἔπος Εἴ ποτ᾽ ἐμᾶν, ὦ Ζεῦ πάτερ, θυμῷ θέλων ἀρᾶν ἄκουςας, ἐπ. β΄ νῦν ce, νῦν εὐχαῖς ὑπὸ θεςπεείαις 45 λίςεομαι παῖδα θραεὺν ἐξ Ἐριβοίας 65 ἀνδρὶ τῷδε, ξεῖνον ἁμὸν μοιρίδιον τελέςαι᾽ spretum ἃ Boeckhio ut renovaret paraphrasi paullo neglegentiore (ἐν δὲ QAerpaíg . . . οὐκ ἐφείςατο) adductus est Bergk non paucos secum ducens; ceterum interpolatione illa satis vetusta τ᾽ (31) confirmari trad. lect δ᾽ (38) sponte intellegitur ^ 86 ἐς πλόον xfüjpucce δαινυμένων B, ἐς πλ. κύ- pnce bavuuévuv D, quem secutus {πάντων δαινυμένων Tricl, lectione B cum supplem Tricl contaminata xfjpuc(c)e πάντων Calliergus, idem (sed xápucce, *ad expeditionem se vocare indicabat?) Hermann 1815 opp II 111, Triclinianam interpolationem denotatam ἃ Pauwio retinuit καλέων — xüpnce iungens Boeckh, item xópnce — δαινυμένων Hartung, ἐς πλ. {τοῦ- Tov» κύρηςεν δαινύμενον illud probabiliter, hoc infeliciter (quod perspexit Bergk*) usus paraphr (εἰς τοῦτον τὸν πλοῦν xal ταύτην τὴν ὠμμαχίαν καλῶν ἔτυχεν ἀνευρὼν εὐωχούμενον τὸν Τελαμῶνα) Ty Mommsen, ἐς πλόον (Euvóv» κύρηςε δαινυμένων Christ*, ἐς πλ. kbpncev ἀντῶν (quasi traditum esset mávruj; δαινυμένου Wiskemann.progr.gymn Marburg 1876, 26 (et fuerunt quibus persuaderet) nec melius rerudv xópncev δαι- νύμενον ἔοι Hermath 851 (recep Bury), fuisse suspicor KCINON KYPHCE€N; ad propositum (ἄγε) poeta revertitur 88 xparepatyuav .D ἀμφιτρυωνίδαν .D 89 ἄνδωκέ τ᾽ mavult Bergk — 41 ávreívac libri, me- irum corr Er Schmid, terminationem Boeckh — 42 τοιοῦτόν τι vett (cf ad 17), τοιοῦτόν τ᾽ Tricl, τοιοῦτόν γ᾽ Pauw, , a d quod mirere Hermann Boeckh Schneidewin, τοιοῦτον (F)éroc Heyne; F in thesi facere positionem cum diu frustra negaverint (Kayser lectt P 93, Hartung; Rauchenstein Phil 35, 260), nunc omnes fere concedunt; (lg Il5 42- 48 ἐμὰν... ἀρὰν libri, gen quem testatur paraphr restituit Ty Mommsen 48 de aphae- resi θυμῷ θέλων aut crasi θυμῷ ἐθέλων quam statuunt θέλω Pindaricum esse negantes prll ΠῚ 44 εὐχαῖς ὑπὸ Oecnecíav libri, corr Ceporinus 46 τῶδε Be, τόνδε D E. ἀμὸν B, κεῖνον áp. D; lectionem vulga- iam (τῷδε, ξεῖνον ἁμὸν) tuetur schol μοιρίδιον exponens εὐτυχῆ (cf μοι- ρηγενές, ὀλβιόδαιμον), τελέςαι verbum ἀπὸ κοινοῦ et ad παῖδα ἐξ ᾿ξριβοίας et ad ξεῖνον μοιρίδιον intellegens (cf O I 88, P I 40, prll II?*5; particula καί quam desiderant addita ante ξεῖνον ommis huius loci deleretur gratia 24* 512 PINDARI CARMINA τὸν μὲν ἄρρηκτον φυάν, ὥς- περ τόδε δέρμα με νῦν περιπλανᾶται θηρός, ὃν πάμπρωτον ἀέθλων κτεῖνά ποτ᾽ ἐν Νεμέᾳ" το θυμὸς δ᾽ ἑπέεθω. ταῦτ᾽ ἄρα οἱ φαμένῳ πέμψεν θεός 60 ἀρχὸν οἰωνῶν μέγαν aieróv: ἁ- δεῖα δ᾽ ἔνδον νιν ἔκνιξεν χάρις, ετρ. Y' εἶπέν τε φωνήςαις ἅτε μάντις ἀνήρ᾽ 16 *"E€cceraí τοι παῖς, ὃν αἰτεῖς, ὦ Τελαμών᾽ καί νιν ὄρνιχος φανέντος κέκλευ ἐπώνυμον εὐ- ρυβίαν Αἴαντα, λαῶν ἐν πόνοις ἔκπαγλον ἸΕνυαλίου.᾽ 80 65 ὡς ἦρα εἰπὼν αὐτίκα ; : &er. ἐμοὶ δὲ μακρὸν mácac (ἀνδαγήςεαςθ᾽ ἀρετάς" Φυλακίδᾳ γὰρ ἦλθον, ὦ Μοῖςα, ταμίας ΤἸΤυθέᾳ τε κώμων Εὐθυμένει Te* τὸν ᾿Αργείων τρόπον 85 εἰρήςεται πόλλ᾽ ἐν fpayícroic. atque vigor; emendabant: ξείνιῷ ἀμῷ (contra poetae usum, de quo ad Ὁ XIV 1)? Heyne, ξυνόδαμον ^" O IX 46)? Bergk? (recep δαμόταν interpr, oppos Teucro, Bury , τῷδ᾽, ὃν ξεῖνον ikov Hartung, Ecivióv μου Schnitzer rogr Ellwang 1867, 72 (recep Christ), aliter idem p 80, Rauchenstein hil 35, 260, Wiskemann progr gymn Marburg 1876, 27, Fennell, ἄνδρα τόνδε (Telamonem) ξεῖνον ἀμὸν poipíótov τελέςαι (κατὰ μοῖραν ἐκποιεῖςθαι vel παιδοποιεῖν) kc 47 τὸν μὲν] "illum vero' (scil παῖδα) Her- mann ap Heyn; τὰν uév? Heyne, τὼς μὲν Hartung - με νῦν] uluvot interpolatione notabili libri, nisi quod μένει unus e Tricll, μίμνον, μίμνειν alii, περιλαμβάνει με gl Tricl paraphr vet periit, corr Stephanus ὅθ μιν libri 58 κέκλετ᾽ libri, quod. κέκλεται interpretatur τὸ θεῖον (hoc e suo addens; aliter visum Hartungo Mommseno) παρακελ(εύ)εται . . ., ἔξωθεν τὸ καλεῖςεθαι τὸ ὄνομα paraphr; κέκλευ (Ὁ) Phil Melanjhon, κέκλε᾽ ὃ vel κέκλετ(ε)ῦ hoc quidem vel'*ropter Éccera( τοι parum probabiliter Bergk 55 dc ἄρα libri, quod retinere per metrum quidem liceret, nisi certa res esset ὡς ἢ ἄρα θεὸς cága εἴπαις O VIII 46; ὡς ἄρα Boeckh; prll II*9 56 &rficacoa (àv. D) libi, àvav.? Mingarelli, quod cl N X 19 comprob Hermann ap Heyn $7 γάρ τ᾽ Er Schmid, 6. δ᾽ ἦλθον váp? Bergk, νῦν Rauchenstein Philol 36, 1877, 71, eorum qui γὰρ ἦλθον lege- - bant iolationes explosit Heimer studd P 67; cf 29 et prll II! B8 Verba τὸν "Apr. tp. c antecedd iungit paraphr, quod probaverunt εἰρήςεταί πᾳ δ᾽ ἐν 8p. vel δ᾽ ὧν ἐν fp. scribentes (59), male; asyndeton contra Naberum defendit Herwerden studd 64 9 mou κέν B, πα κ᾿ ἐν D, πᾳ κ᾿ ἐν Tricl; verbi subiectum non exprimitur in scholl, τὸ ἐγκώ- μιον add paraphr; κου κἀν Heyne, πά κ᾿ ἐν (male cl Iliad X 42: idem Tw ἂν ἐρεῖ male delevit IN VII 68) Boeckh, κε explosit Hermann opp IV 82, πως. év? Dissen, πάντ᾽ ἐν Schneidewin, πᾶν ἐν (vel πάντ᾽ ἐν vel πᾷ κὐἠνὴ Bergk'-?, παῦρ᾽ ἐν Bergk*, βαί᾽ ἐν Bury; mihi simplicissimum est visum πόλλ᾽ ἐν Bpayxícroic (ΠΌΛΛ: TTOYK) scribere el rà πολλὰ κεῖνα διὰ ISTHMIA VI 318 ἀντ. τ' 60 ἄραντο γὰρ νίκας ἀπὸ παγκρατίου τρεῖς ἀπ᾽ Ἰεθμοῦ, τὰς δ᾽ ἀπ᾿ εὐφύλλου Νεμέας, ἀγλαοὶ παῖδές τε καὶ μάτρως. ἀνὰ δ᾽ ἄγαγον ἐς 90 ; φάος οἵαν μοῖραν ὕμνων" τὰν Ψαλυχιαδᾶν δὲ πάτραν Χαρίτων ἄρδοντι καλλίςτᾳ δρόςῳ, : 65 τόν τε Θεμιςτίου ὀρθώςαντες οἶκον τάνδε πόλιν 95 θεοφιλῆ vatoici* Λάμπων δὲ μελέταν ἔργοις ὀπάζων Ἡειόδου μάλα τιμᾷ τοῦτ᾽ ἔπος, υἱοῖςί τε φράζων παραινεῖ, 100 | ἐπ. τ΄ ξυνὸν ἄςτει κόςμον ἑῷ προςάγων᾽ τὸ καὶ ξένων εὐεργεείαις ἀγαπᾶται, μέτρα μὲν γνώμᾳ διώκων, μέτρα δὲ καὶ κατέχων᾽ γλῶςςα δ᾽ οὐκ ἔξιυ φρενῶν᾽ φαί- 105 nc κέ viv ἄνδρ᾽ ἐν ἀεθληταῖειν ἔμμεν Ναξίαν πέτραις ἐν ἄλλαις χαλκοδάμαντ᾽ ἀκόναν. Tícu cpe Δίρκας ἁγνὸν ὕδωρ, τὸ βαθύζωνοι κόραι 15 χρυςοπέπλου Μναμοεύνας ἀνέτει- 110 | λαν παρ᾽ εὐτειχέειν Κάδμου πύλαις- παύρων λέγω Aesch fr 99, 5 N? 60 ἄραντο libri, sicut [ἄ]ρατο νίκαν ap Bacchyl II 5, ἐξάρατο Ébvov Pind O IX 10; sed κλέος κῦδος μιςθὸν ἤρεκθαι Pind IX 102, P I1 75, N VII 59 [ἀραμ. codd], IX 46, I 1 50; de vocalium in priore verbo (àFep-) contractione prll 14 5.86 61 τρεῖς, (seil τὴν μὲν) ἀπ᾽ "IcOuo0 dist Bergk; cf ad carm inscr p 78 62 μά- 1pu€c. àv δ᾽ libri (c schol 457, 4; Arist Byz ap Miller ΜΙ 431 num huc spectet satis incer;um), corr Er Schmid ἐκ wégaoc Fáv μοῖραν ὃ Bergk; cf Phil 56, 1897, 96 68 ψαλυχιαδᾶν libri, formam poeticam (cf etiam 38) agnoscunt scholl 457, 12 (D, -ἰδαι B), 458, 1 (BD), recep Bergk, Ψαάλυχιδᾶν Er Schmid, Ψαλυκχαδᾶν (-υχαδᾶν unus e Tricll ante correctionem) Hermann ap Heyn 1817 III p 224 67 ad Ἡειόδου τοῦτ᾽ ἔπος sine auctoris nomine μελέτη δέ vo: ἔργον ὀφέλλει (Hes opp 412; vy 410—183 ab Hesiodo abiudicat Ad Kirchhoff) afferunt scholl 458, 14, eadem verba Homero adscribunt ad N VI 91 p 194, 12 Ab 69 προς: éyvewv olim (Jahrbb class Phil 1877, 24) proposuisse paenitet 70 Eci- vuv libri, corr Er Schmid 72 ἀθλ. libri, corr Er Schmid Lam- ponem τῶν ἄλλων ἀλειπτῶν διαφέρειν dicit schol vet 459, 16, unde τὸν ἀλείπτην Μένανδρον intellegere maluit Tricl, unde φαίης xe Μένανδρον Pindaro reddebat Ty Mommsen 73 χαλκοδάμαν Heyne; prll II*5 74 coc] re EM 673, 22. Cram An Par III 15, 29, unde alios ἑ (Fe) legisse coni Bergk -— «ΣΤΡΕΦΙΑΔΗΙ GHBAIOD «ΠΑΡΚΡΑΤΙΩῚ» Strophae v LU LU ποσῶς L7 v Les Vales Vilis AE LL ALME 5 .— ie ΤΟΣ nw WU 3 2t. v : ἢ Μὰ a. a-wValUE a5 15nyss- Vidit i y^ . ΖΡ ΝΣ" Epodi piece dal c E MEAM UR ΡΘΕ τῆν DIU ΟΡ SN iie VIE πκν. ἐ xia ILL Oh iss ὁμῶς QUO EQUIS UU CAL. dra a VIV) a. M g— 7" —"— bise VT spes Dona i J EU VENTE ———H LU OVED cow. 0l , cTQ. α Τίνι τῶν πάρος, ὦ μάκαιρα Θήβα, καλῶν ἐπιχωρίων μάλιςτα θυμὸν τεόν εὔφρανας; ἦρα χαλκοκρότου πάρεδρον Δαμάτερος ἁνίκ᾽ εὐρυχαίταν δ ἄντειλας Διόνυςον, ἢ χρυςῷ μεςονύκτιον vei- 5 povta be£auéva τὸν φέρτατον θεῶν, Ep v 6, de quo cf ἀγτελίαν πέμψω Ὁ IX ep 5, Reizianum esse (ut ᾿Αλφεοῦ τε ῥέεθρον O IX 18) maluit Bergk ad 33; 6 et 7 coniungebant, ut evaderebh Luo. v. vv ..., Hermann ap Heyn 1817 οὗ Christ? ad 34, infelicius etiam Fel Vogt diss Argentorr IV 237. 8 ἢ pa D Tricl, vulgo edunt ὄ vígovra libri; prll II** — 9 " ΠΥ OM TERTBRSRRREEE τ 4 MTM TW "-— ευγυνονν νυν dibus di ISTHMIA VII 315 . ὁπότ᾽ "Augirpóuvoc ἐν Oupérpoic «ταθεὶς ἄλοχον μετῆλθεν Ἡρακλείοις γοναῖς; 10 ἢ ἀμφὶ πυκναῖς Τειρεείαο βουλαῖς; ἢ ἀμφ᾽ Ἰόλαον ἱππόμητιν; 10 ἢ (παρτῶν ἀκαμαντολογχᾶν; ἢ ὅτε καρτερᾶς "A- bpacrov ἐξ ἀλαλᾶς ἀμπέμψας ὀρφανόν 15 μυρίων ἑτάρων ἐς "Apyoc ἵππιον; ἢ Δωρίδ᾽ ἀποικίαν οὕνεκεν ὀρθῷ écracac ἐπὶ cupi) Λακεδαιμονίων, ἕλον δ᾽ ᾿Αμύκλας 20 15 Αἰγεῖδαι céOev ἔκγονοι, μαντεύμαςι Πυθίοις; ἀλλὰ παλαιὰ γάρ εὕδει χάρις, ἀμνάμονες δὲ βροτοί, crp. β΄ ὅ τι μὴ ςοφίας ἄωτον ἄκρον 25 xAuraic ἐπέων ῥοαῖειν ἐξίκηται Ζυγέν. 20 κώμαζ᾽ ἔπειτεν ἁδυμελεῖ εὺν ὕμνῳ καὶ (τρεψιάδᾳ" φέρει yàp Ἰεθμοῖ νίκαν παγκρατίου εθένει τ᾽ ἔκπαγλος ἰδεῖν re μορφά- 80. εἰς" ἄγει τ᾽ ἀρετὰν οὐκ αἴςχιον φυᾶς. 6 θερέτροις Β Ἶ ταῖς θείαις γοναῖς (compendio male intellecto?) paraphr 8--9 ἢ ὅτ(ε) libri, fj ὅτ᾽ Pauw, ἢ ὅτ᾽ Boeckh (kl Schr V 350), ὅτ(ε) del Er Schmid, ἤτ᾽ (— ἤτοι) Bergk; cf Hartel Hom Studd II 869 Teip. πυκιναῖς libri, transp Pauw, πυκναὶς ... βουλαίς ῦ Bergk 10 xpar. D Tridl ἄνπεμψῶς B Tricl, ἀπέπεμψας paraphr, quem (rmm. legisse coni Bergk . 11 ἑταίρων cic libri, corr Er Schmid 12 οὔνεκ᾽ ὀρθῷ (οονεκ᾽ vel εονεκ᾽ B teste Mommseno) BD, οὕνεκα ὀρθῷ Tricl (cf nott metr O VIID, ὅτε paraphr, ὅτι gl Tricl; ἁνίκ᾽ ἀρ᾽ ὀρθῷ Ὁ Heyne, οὕνεκεν ὀρθῷ Thiersch, ἁνίκ᾽ ἀν᾽ ὀρθῷ Hartung, oüvexev ὀρθῷ Ty Mommsen; r]l II?* 15 αἰδεῖςθαι ID Tricl, ἀργεῖδαι yp schol πυθίοιςει vett, corr icl 16 ἀλλ᾽ ἁ παλαιὰ Bergk; v nott metr γάρ] μέν schol Z 276 19 Zevyév B 20 ἔπειτ᾽ ἐν vett (c scholl), ἔπειτ᾽ ἄρ᾽ Tricl, émetrev Pauw 22 poppáec (-páecc B, -φόεες᾽ Tricll) libri, corr Ceporinus; -€C pro -€IC vocali littera subsequente vett gramm propagaturos non fuisse ratus λιλεῖ τ᾽ ἀρετᾶν (λιλῇ certe debebat iudice Wilh Schulze qu epp 361 n) coni Bergk* αἴεχιον B, αἴςχθιον (lectionibus aicyiov et ἔχθιον contaminstis?) D, αἰςχίω Tricl, genus neutrum agnoscit οὐχ ἧττόν ἐςτιν ἡ γνώμη τοῦ κάλλους exponens paraphr!', neglegentius paullo οὐκ olcyóvoucav p&r*; aicyíova adversante metro Bothe, aícy(w (c Tricl) recep Thiersch; vett librorum lectionem αἴσχιον retin (deterius aliquid, 'deteriorem' interpr) Boeckh (Bergk'-?), aicyiwv ed Bergk* ratione ob- scura, αἰςχίων accusativi formam grammaticis ante Aristarchum proba- 316 PINDARI CARMINA : ἀντ. β΄ φλέγεται δὲ ἰοπλόκοιςι Μοίςαις, μάτρωϊ θ᾽ ὁμωνύμῳ δέδωκε κοινὸν θάλοε, 25 χάλκαςπις ᾧ πότμον μὲν Ἄρης ἔμειξεν, 85 τιμὰ δ᾽ ἀγαθοῖςειν ἀντίκειται. ἴετω γὰρ cogéc ὅετις ἐν ταύτᾳ νεφέλᾳ χάλαζαν αἵματος πρὸ φίλας πάτρας ἀμύνεται, 40 ἐπ. β΄ λοιγὸν ἀμύνων ἐναντίῳ ετρατῷ, ἀςτῶν γενεᾷ μέγιετον κλέος αὔξων 80 ζῴων τ᾽ ἀπὸ καὶ θανών. τὺ δέ, Διοδότοιο παῖ, μαχατάν αἰνέων Μελέαγρον, αἰνέων δὲ καὶ Ἕκτορα 45 'Augiópnóv Te, εὐανθέ᾽ ἀπέπνευςας ἁλικίαν ctp. Y 86 προμάχων ἀν᾽ ὅμιλον, ἔνθ᾽ ἄριετοι tam fuisse narrat Christ (abusus fortasse scholl Γ 11, A 400); 'gerit atque exercet', inquit poeta, 'summam fortunam (cf πλοῦτον ἄγειν P VI 47) ut aliquid robore formaque non minus decorum atque splendidum": διὰ τὸ ἀγαθὸς εἶναι οὐχ ἧττον καλός ἐςτιν ἢ διὰ τὸ cOÉvoc kal τὴν μορφήν, αὖ dubitem an eandem voluerit sententiam efficere Bergk αἰςχίων coni- ciens; de praedicativi adiectivi genere neutro ad P I 85, de structura prll II?$ 28 δ᾽ ἰοπλοκάμοιει libri, δ᾽ ioBocrpóxoici (praeeunte Tricl ad O VI 30) Er Schmid, emend Bergk 94 μάτρω (-w BB) vett, corr Tricl 25 "Apnc] ἄρ᾽ D (Tricl) . 26 τιμὰ (à B) libri, τιμᾷ v 1 schol, quam τιμαὶ fuisse (schem Pind) coni Bergk — 27 ὅτις Dt πρὸς libri, corr Er Schmid 28 λοιγὸν ἀμύνων ἐναντίῳ libri, χάλαζαν ἀμύνεται ἐναντίον φέρων ὄλεθρον τοῖς πολεμίοις. paraphr, quem aut λοιγὸν ἄντα φέρων .... crpar( aut λοιγὸν .. φέρων. ἐναντίον ctp. legisse conicias; Pindaricum certe vocabulum periit interpolatione satis antiqua; emendabant: ávri- τίνων Hermann ap Heyn, ἄντα φέρων ἐναντίῳ Thiersch (Boeckh?, ἀντι- πνέων Wolfflin Phil VII 209, λοιγὸν αἰπὺν ἐναντίῳ crp. φέρων Kayser Heidelb Jahrb 61, 1868, 47, ἀμπεπαλὼν Ty Mommsen, ἀντιφέρων ἐναντίῳ (cl AP VII 438) dubitanter Bergk, alia alii, perperam omnes ex voca- buli interpolati litteratura aliquid efficiendum esse rati 29 αὔξων ... ἀςτῶν transp (ἀςτῶν ἄπο coniungens 6] “παρὰ τῶν ἀςτῶν κλέος paraphr) Hartung; ἀςτῶν γενεᾷ cum gravitate dici videtur cll non solum P X 42, O XI 15, sed etiam P VII 10 88 ἀμφιάραόν τε libri, om paraphr, vo- calismum rest Boeckh; in Amphiarao (de quo est locus nobilissimus O VI 16) viris patriam strenue defendentibus addito primus offendit Hartung ἀμφὶ πατρῴᾳ γᾷ scribens, ἀν᾽ ᾿Αμφιάρειον ad Amphiarai Ἅρμα quod vocant (Unger Theb paradd 408) bello Peloponnesiaco priore (cf ad carm inscr) occidisse Strepsiadam maiorem opinatus Bergk (v nott metr), ἀμφ᾽ ᾿Αμφιάρειον ΒΥ 84 λευκανθέ᾽ ἢ Christ? (v nott metr); cf cum alia iuventutis epitheta velut εὐάνθεμον quáv O I 67, tum ultimae epodi vo- cem respondentem δῦ üpicrov Tricl (c apogrr cod D) eS o eec PAS C PASE TTE DEREN T RR P mS PINCULE gc stem P. au PR NEA ΜΡ ISTHMIA VII 511 Écyov πολέμοιο νεῖκος ἐςχάταις ἐλπίειν. 50 ἔτλαν δὲ πένθος οὐ qaróv: ἀλλὰ νῦν pot Γαιάοχος εὐδίαν ὄπαςςεν ἐκ χειμῶνος. ἀείςομαι χαίταν cregávoiciv. ἁρμό- Cuv. ὃ δ᾽ ἀθανάτων μὴ θραςςέτω φθόνος. 55 ἀντ. Y 40 ὅ τι τερπνὸν ἐφάμερον διώκων ἕκαλος ἔπειμι γῆρας ἔς τε τὸν μόρειμον αἰῶνα. Ováckouev yàp ὁμῶς ἅπαντες" δαίμων δ᾽ ἄϊςος᾽ τὰ μακρὰ δ᾽ εἴ τις 60 παπταίνει, βραχὺς ἐξικέεθαι χαλκόπεδον θεῶν ἕ- δραν᾽ ὅ τοι πτερόεις ἔρριψε Πάγαςος ἐπ. Y 45 δεςπόταν ἐθέλοντ᾽ ἐς οὐρανοῦ «ταθμούς 65 ἐλθεῖν μεθ᾽ ὁμάτυριν BeAAepogóvrav Ζηνός. τὸ δὲ πὰρ δίκαν γλυκὺ πικροτάτα μένει τελευτά. ἄμμι δ᾽, ὦ χρυςέᾳ κόμᾳ θάλλων, πόρε, Λοξία, 70 50 τεαῖειν ἁμίλλαιειν εὐανθέα καὶ TTu0ói crépavov. 86 ἐςχάταις ἐπ᾿ ἐλπίς... B (ἐλπίειν B), ἐςχάτοιειν ἔπ᾽ ἐλπίδιν D, corr Calliergus 89 ἁρμόζων libri et scholl*?, ἁρμόςαις (c schol*) Er Schmid, veram lectionem reduxit Bergk? 89—40 φθόνος, ὅτι (εἰ et ὅτι exponentes) scholl** (Er Schmid), φθόνος(,) 6 τι (scil τερπνὸν ὃν διώκων ἔπειμι) Heyne, idem sed ἔπειμι c sequ coni ns Boeckh, φθόνος. 6 τι (ὅπερ τερπνόν [écri]) schol?, post Tricl et Calliergum pri- mus reposuit Bergk?, τὸ δὲ Tepm. Rauchenstein Phil 35, 260; cf ómócoi δαπάναι I V 58 2 ἐφάμερον vett, ἐφάμερος (c apogrr cod D) Tricl, émáuepov? Ty Mommsen!; prll II'* 41 ἐπεί μιν D, unde érea Tricl 49 θνάςκομεν libri; prll II*! 48 dicroc libri c schol 60, corr c paraphr (59) Benedictus 44 6 τοι it Schneidewin coniecerat) B, ὅτι 50 coic ἐν Mingareli ap Heyn, τεαῖς tv? Ty Mommsen!; prll II55 ἁμίλλαις Bergk (v nott metr) — 81 πυθοὶ libri, corr Er Schmid; «ΚΛΕΑΝΔΡΩῚΙ AITINHTHD «ΠΑΤ ΚΡΑΤΊΩΙΣ QU ees soie ἘΚ anie WU AD iun NU maus ὡς, QUIA eM, Κλεάνδρῳ Tic ἁλικίᾳ τε λύτρον εὔδοξον, ὦ νέοι, καμάτων 13. 5307 IAEA οὐ X UOGECS —Wuu A —vv uM NRUNI Ὁ ASONG. v YT ABI Ὁ ERG BET t NN SEEN WIRT δι usw Uu MNT rar m Poner v INDET TT SA χρυ χα ida NIIT 7 atti v ndo mueve ense —9— π-υ --ν“-ν-.-. MV A Lu lg wUUIZQ 6C IU UIN —McME MUTO. UU. v wv M. M LL. Ωρ ρον. 10: 5. τος 0 dandouOo.-D e UC OO. Str vv 1 et 2 coniunxit Hermann, quem secutus est Bergk! *. versi- bus 21. 41 mutatis; cf ad 11. 31, nott metr P II. 5 periodum ut ampli- tudine ita concinnitate insignem conformavit Boeckh, recepit Bergk*-, tribus versibus dispescere maluit idem! *. 6 hiatum (ἀου)δαὶ ἔλιπον (56) tolerari nescio quo pacto posse censuit Boeckh, excusari tempore inani (— ^uu Ὁ) dicit k, quod quidem admitti non posse vv 26. 36. 46 ostendunt, versus irimetri (glyconei cum choriambo) ratio evincit. 157 — 41* (χρὴ à — ióv-[) οὗ 54—70 (ἔργον — δάμαςεν) perierunt in B, ut solus testis relinquatur D. : 1 librorum lectionem tuetur sehol c paraphr; τις ἁλικία τι λύτρον interpol Hartung, ἁλικίᾳ (2 ἐν àA) τι λύτρον ed Bergk', alia Maur Schmidt CII, ind len 1880, 5, Rauchenstein Phil 35, 260, Wiskemann progr gy Marburg 1876, 28; una cum victore (imberbi? prll p 75) prae- dicatur sodalicium (cf 65), ut alias familia gens urbs ΠΥ ΨΥ ὙῚ CHEN ERR Ret ΜΝ, nsi. ISTHMIA VIII 819 πατρὸς ἀγλαὸν Τελεςάρχου παρὰ πρό- θυρον ἰὼν ἀνεγειρέτω κῶμον, Ἰεθμιάδος τε νίκας ἄποινα, καὶ Νεμέᾳ 5 δ ἀέθλων ὅτι κράτος éE- εῦρε, τῷ καὶ ἐτώ, καίπερ ἀχνύμενος (5 Bgk) θυμόν, αἰτέομαι χρυςέαν καλέςαι 10 Μοῖςαν. ἐκ μεγάλων δὲ πενθέων λυθέντες μήτ᾽ ἐν ὀρφανίᾳ mécupev crepávuv, 15 μήτε κάδεα θεράπευε᾽ παυςάμενοι δ᾽ ἀπράκτων κακῶν γλυκύ τι δαμωςόμεθα καὶ μετὰ πόνον᾽ (10) ἐπειδὴ τὸν ὑπὲρ κεφαλᾶς 30 10 τὸν Ταντάλου λίθον παρά τις ἔτρεψεν ἄμμι θεός, ετρ. β΄ ἀτόλματον Ἑλλάδι μόχθον. ἀλλά ἐμὲ δεῖμα μὲν παροιχόμενον καρτερᾶν ἔπαυςε μεριμνᾶν" τὸ δὲ πρὸ 25 ποδὸς ἄρειον ἀεὶ (cxormeiv» χρῆμα πάν δόλιος γὰρ αἰὼν ἐπ᾽ ἀνδράςι κρέμαται, 8 πρόθυμον Ὁ ἀγειρέτω Ὁ Tricl, ἀνεγ. (αὖ corr Hermann) B 4 κώμων B . post Νεμέᾳ (c paraphr) dist Ty Mommsen, Νεμέᾳ, ἀέθλων ὅθι e ad utramque victoriam referretur)? Bergk ἐξεῦρε, Tj] virgula dist Bergk, opinor ut gen masc (Κλεάνδρῳ, c paraphr) po- lius quam neutrum (— τῶ 65, c Hartungo) intellegeretur, recte Ὁὄὅ mé- cupev libri; prll II?? 7 ἀπρήκτων libri, ἀπράκτων D!, reposuit Schneide- win 10 τὸν] τε (ST€ Bt) libri, γε laudat schol 12, recep c Calliergo Boeckh Musis δὰ quas provocat invitis omnibus, τὸν ὑπὲρ κεφαλῆς ἡμῶν émnprnuévov Ταντάλειον λίθον paraphr; δὴ Er Schmid, τὸν (— t; cf er- rorem cod D infra t5) emend Heimsoeth indir Überl Aesch Text (1862) 99, ἅτε Bergk*-* probantibus vel cautioribus quibusdam, καὶ Ty Mommsen, πᾷ Rauchenstein Phil 35, 261, Heimsoethii emendationem renovavit Fen- nell, propter artic repet abiecit Bury, prae duabus uno quesi fetu editis a se emendationibus sprevit Christ; repetitur τόν non eadem vi: 'pen- dentem (τόν) supra eaput illum (τόν) Tantali lapidem", quasi altero loco fuerit pron c proprie demonstr, velut à véoproc ἅδε νύμφα, unde distinctioni nullum locum esse apparet cll Aesch Prom 942, choeph 730; distinguendum vero in appositione explicativa τὸν éxrpémovra, τὸν Tpo- χηλάτην Soph OR 806 11/12 ἀλλ᾽ ἐμοὶ ὃ. p. παροιχομένων καρτερὰν ἔπ. μέρ. libri, idem (sed kapcepáv τ᾽ ?? οὐ ἔλυςεν ὃ) paraphr, ἀλλά | μοι, tum παροιχόμενον c Benedicto, Boeckh (de ἀλλά | ef O IX 51), ἀλλ᾽ ἐμοὶ χάρμα μὲν παροιχομένων — μέριμναν ('praeteritorum recordationem") Ty Mommsen, ἀλλ᾽ ἔμ᾽ οὐ δεῖμα μὲν παροιχόμενον καρτερᾶν ἔπ. μεριμνᾶν Bergk?2* (καρτερὰν μέρ. tueatur quispiam cl prll II*5,, idem, sed ἀλλά | tué δ. Ed hmer p IX 18 αἰεὶ libri, eorr Er Schmid 13—14 cx scholl (ckorreiv καὶ εὖ διατιθέναι et προςβλέπειν) rectissime supplevit Thiersch (recep Boeckh?; (ópàv» ἀεί Bergk xpfiua* πανδόλιος Leop Schmidt 380 PINDARI CARMINA 16 éMccuv βίου mópov: i- | ατὰ δ᾽ ἔςτι βροτοῖς cóv γ᾽ ἐλευθερίᾳ, 80 καὶ τά. χρὴ δ᾽ ἀγαθὰν ἐλπίδ᾽ ἀνδρὶ μέλειν" χρὴ δ᾽ ἐν ἑπταπύλοιει Θήβαις τραφέντα 85 Αἰγίνᾳ Χαρίτων ἄωτον προνέμειν, πατρὸς οὕνεκα δίδυμαι Yé- γοντο θύγατρες ᾿Αεωπίδων (20) ὁπλόταται, Ζηνί τε ἅδον βαειλέϊ. 40 ὃ τὰν μὲν παρὰ καλλιρόψ 20 Δίρκᾳ φιλαρμάτου πόλιος ᾧκιςςεν ἁγεμόνα᾽ CTp. Y ct δ᾽ ἐς vácov Οἰνοπίαν ἐνεγκών 45 κοιμᾶτο, δῖον ἔνθα τέκες Αἰακὸν βαρυςφαράγῳ πατρὶ κεδνό- τατον ἐπιχθονίων᾽ ὃ καί (25) δαιμόνεςει δίκας ἐπείραινε᾽ τοῦ μὲν ἀντίθεοι 50 .25 ápícrevov υἱέες vi- éuv τ᾽ ἀρηΐφιλοι παῖδες ἀνορέᾳ χάλκεον crovóevr' ἀμφέπειν ὅμαδον᾽ 55 εὠφρονές τ᾽ ἐγένοντο πινυτοί τε θυμόν. ταῦτα καὶ μακάρων ἐμέμναντ᾽ ἀτοραΐ, (80) Ζεὺς ὅτ᾽ ἀμφὶ Θέτιος àyAa- 60 óc T' Épicav Ποςειδᾶν γάμῳ, ἄλοχον εὐειδέα θέλων ἑκάτερος éàv ἔμμεν" ἔρως 'γὰρ ἔχεν. : 80 ἀλλ᾽ οὔ «εφιν ἄμβροτοι τέλεςαν εὐνὰν θεῶν mpamíbec, 66 P Leb 164 (recep Bergk), χρῆμα πάν] "perquam bonum cl N VIII 21, ut “τὸ — ἄρειον ὄν (non secus atque O I 99) intellegere videatur, Christ? 18 βιότου velt, corr (ex scholl?) Tricl καὶ raóv D; cf ad 10 et P X 63 τραφέντ᾽ D (de B ad. carm initium), corr Er Schmid 17 θυ- γατέρες D, corr Triel (ἀςεωπίδων) θ᾽ D, corr Heyne; prllp9 18 ὁπλό- τατὰ D, corr Tricl θ᾽ ἅδον D, θ᾽ ἕαδον Tricl, τ᾽ Éabov Hartung, τε ἅδον Er Schmid, τε ἄδον Ty Mommsen?*; prll II? βαειλῆϊ D, corr Er Schmid 20 dacev 7), corr Tricl; de angm prll Π|59 21/22 ἐνεγκὼν κοιμᾶτο D Tricl, διακομίςας εὐνεκοιμήθη paraphr; ἔνεγκε, κοιμᾷ τε Her- mann ap Heyn 1817, ἐνεγκών | κοίμαςε Kayser Wien Jahrb Litt 105 p 104, φέρων (cl P III 45) ἐκοιμᾶτο Bergk* 24 ἐπέραινε D, corr Tricl 95 crovóevra τ᾽ D, corr Tricl 87 Épicac Τὸ Tricl, ἐφιλονείκηςαν paraphr, unde épicov Lese steuens Hermann opp I 259 et Boeckh; ἔριςας ὦ ΤΙος. tuentur Heynio praeeunte Ty Mommsen et Bury 28 εὐειδέ᾽ ἐθέλων Boeckh 29 ἔμμεναι D, ἔμμεν Tricl ἔςχεν D, ἕλεν Tricl, κατεῖχεν paraphr, ἔχεν Er Schmid vesc ees i Ee mari com ΡΟ IRE S pm ' ISTHMIA VIII 381 crp. δ΄ ἐπεὶ 0ccpáruv ἐπάκουςαν᾽ εἶπεν εὔβουλος ἐν μέςοιει Θέμις, (86) οὕνεκεν πεπρωμένον ἦν, φέρτερον γό- yov ἄνακτα πατρὸς τεκεῖν 10 ποντίαν θεόν, ὃς κεραυνοῦ τε kpéccov ἄλλο βέλος 85 διώξει χερὶ τριόδον- Tóc τ᾽ ἀμαιμακέτου, Δί τε μιςγομέναν 15 ἢ Διὸς παρ᾽ ἀδελφεοῖειν. “ἀλλὰ τὰ μέν παύςατε᾽ βροτέων δὲ λεχέων τυχοῖςα (40) υἱὸν εἰειδέτω θανόντ᾽ ἐν πολέμῳ, 80 χεῖρας "Apei τ᾽ ἐναλίγκι- ον «τεροπαῖςί τ᾽ ἀκμὰν ποδῶν. 81/82 εἶπε δ᾽ libri, εἶπεν | Boeckh? (kl Schr V 261), εἶπε | δ᾽ Christ 81 ἤκουςαν D, κατήκουςαν paraphr, ἐπάκουςαν Tricl (prob Hermann ap Heyn 1817, Schneidewin GGA 1847 p 2069), ὄπ᾽ ἄκουςαν Hermann opp I 252 (recep Bergk!), εὐνίευν “ ἔειπεν) Boeckh, alia Kayser lectt P 98, Rauchenstein Phil 35, 262, ἐευνῆκαν Bergk* (Jahrbb class Phil 99, 1869, 191); de praepositione omissa cf: [προς]θηκάμεναι P IX 62 omnes, [àv]ó- pouce O 40 omnes praeter B, [ἐκ]διδάςκηςεν P IV 217 Ambrr, [προς]- βάλλοντα 271 Ambrr, [ἀν]αρπάςαις Ο IX 18 pars Ambrr, denique ad P VII 10 et prll p 10 88 εἵνεκεν D Tricl, retin Bergk, οὕνεκεν ed 1841) Donaldson; cf N IX 36 et prll II?? in trad lect syllaba revis requiritur; corrigunt: γόνον ἄρ᾽ Er Schmid, γόνον oi Boeckh, κε ante vel ἂν post γόνον inserentem Bergkium merito vituperavit ne- scio quis (Kayser?), γε γόνον Bury, transpositionibus metrum qui emendaverunt (πατέρος ἄνακτα γόνον τεκεῖν vel τεκέμεν ἄνακτα πατρὸς γόνον) verborum mihi ordinem videntur pessumdedisse; γόνον (ξ)ἄνακτα reduxi metri ingequalitatem (P V ep versu ultimo hanc quidem mode- sitiorem; cf etiam huius carm 25. 35. 45) vaticinii gravitate excusari ratus; de digammate positionem efficiente prll Πό 85 χειρὶ D, corr Tricl διῖ μιςγ. D, Znvl ;icy. Tricl (Ty Mommsen), Δί τε uicy. Hermann. ap Heyn et Boeckh (n cr 352) emendatione certissima, Ad cugjicy.? Ty Mommsen, Ad ye picy.? Bergk?, Ai δαμαζομέναν (cl P XI 24 c paraphr) confidenter Bergk* ἢ Διός ep? Heyne, ἢ Διὸς cov? Bergk?; cf àv- δρὶ παρ᾽ ἀλλοδαπῷ ἐμίγη φιλότητι καὶ εὐνῇ w 219; neque obstat quid- quam quin Ai --- πάρα iungas cl Ai καὶ κρέοντι εὺν Αἰακῷ Bosslero qui- dem (praep 84) invito; Dissen cum yucy. παρά iungere nollet, *apud', “ἴῃ matrimonio intellegebat expll 546, prosaice, velut ευνῳκηκυῖα δ᾽ Ἱππονίκῳ! πρότερον, ἐξ οὗ Καλλίαν ἔτεκε τὸν πλούειον᾽ ἔτεκε bé καὶ παρὰ τῷ TTepi- κλεὶ ZávOvrmov Plut Per 24 m Tuxyo0ca D 'Tricl, corr Heyne, Aa- xoica? Bergk; cf non solum ἀδείας τυχεῖν ᾿τὸ πρῶτον εὐνᾶς P IX 41, γάμων ἐπαξίων τεύξῃ Soph El 971, verum etiam δουλείας, βίας, κακῶν τυχεῖν οὐκ ἀγαθῇ δηλονότι τύχῃ 87 ἄρεϊ | χεῖρας D, quod sec antiq colometr satis bene corr χέρας scribens Tricl; χεῖρας "Apei évaA. metrorum ratione perspecta transp Hermann ap Heyn, emendationem particula quae in transponendis vocabulis perierat reducta absolvit Boeckh non satis- faciens Bergkio* ἃς "Apet χέρας praeoptanti aut Buryo ἄνδρ᾽ "Apet χέρας in carminis contextum invehenti 882 PINDARI CARMINA τὸ μὲν ἐμόν, ΤΠηλέϊ γέρας θεόμορον 85 . ómáccoi γάμου Aloxíbq, | 40 ὅν τ᾽ εὐςεβέετατον φάτις Ἰᾳολκοῦ τράφειν πεδίον" ctp. € (46) ἰόντων δ᾽ ἐς ἄφθιτον ἄντρον εὐθύς bs Xípuvoc αὐτίκ᾽ ἀγγελίαι" 90 μηδὲ Νηρέος θυγάτηρ νεικέων πέ- ταλα δὶς ἐγγυαλιζέτω ἄμμιν" ἐν διχομηνίδεςειν δὲ ἑςπέραις ἐρατόν ' 45 λύοι κεν χαλινὸν ὑφ᾽ ἥ- : 95 pui παρθενίας,᾽ Gc φάτο Kpovíbaic évvémoica θεά" τοὶ δ᾽ ἐπὶ γλεφάροις (60) νεῦςαν ἀθανάτοιειν᾽ ἐπέων δὲ καρπός 100 οὐ κατέφθινε. φαντὶ γὰρ ξύν᾽ ἀλέτγειν καὶ γάμον Θέτιος ἄνακτε. καὶ νεαρὰν ἔδειξαν ςοφῶν tsi: As. 88—40 πηλεῖ 0eá-|uowpov ómácai γάμου | αἰακίδα γέρας, óv-|à DD, θεόμοιρον Tricll ratione obscura, ΤΤηχέϊ θεόμορον ómácoi, tum -δᾳ γέρας, ὅν [ τε c VENIO (Tricl? Hermann ap Heyn 1798, idem, sed (105 yé- pac, | ὅντ᾽ Boeckh*-?, TT. γάμου θεόμορον | ὀπάςςαι γέρας Aiax., | ὅντ᾽ sive uno vocabulo traiecto IT. γέρας xrÀ Hermann ap Heyn 1817, simplicio- rem transpositionem prob Bergk'?, item, sed γάμον scribens quen testante paraphr) Bury, difficiliorem post Ty Mommsen recep Bergk? *- 40 φαεὶν ἰαωλκοῦ D, oác iaw. Tricll, φάτις Ἰωλκοῦ Bothe (Hermann opp I 256), prob Boeckh (Bergk!-5), gpaciv Ἰωλκ. τράφεν dativum more epico (cf ad P IX 29) addens. Bergk*; Bothii emendationem confirmat paraphr (Aéyovav), vituperavit tanquam deae vaticinanti parum con- venientem Bergk 4l (ióv)ywwv] ultimum folium codicis B in- cipit vv 41—53 continens εὐθὺς libri, εὐθὺ Hermann ap Heyn 1817 (Bergk! 2 42 xeipuvoc libri (xe- periit 48 vnpéux libri, corr Boeckh 44 bàwounvibe(c)a libri, corr Boeck δ᾽ écr. vett, corr Tricl 45 ἐνέποιςὰ vett, corr Tricl 46—47 ευναϊλέγειν B, cu|va- λέγειν 22 Tricl; (47) γάμον D, γάμ(ου 2) B, γάμου Tricl ἄνακτα καὶ vé' ἀνέδειξαν vett, ἄνακτε καὶ νέαν ἔδειξαν Tricl; paraphr ἐγαμήθη γὰρ ἡ Θέτις τῷ ἸΤηλεῖ nihil docet, nisi id forte ἄνακτα vett grammPeleum interpretatos esse, Iovem maluit Er Schmid, Peleum Heyne, Nereum Hartung, ἄνακτε (Iovem et Neptunum) Emperius sec notam marginalem in Pindari Disseniani exemplo Schneidewimiano ἃ Schneidewino ipso adscriptam, postea idem proposuit Schneidewin (1843), idem rursus Rauchenstein comm Pindd Í 30 (1844) Tricliniange emendationis omnes ignari, obloquente propter dualem substantivorum numerum a Pindaro abiudicandum Kaysero Wien Jahrb Litt 105 p 114 (at cll xepoiv O XIII 95, ποδοῖν N IX 47 quis hoc quidem loco non exspectaverit ἄνακτε, sicut alias τὼ θεώ ἢ), ἄνακτι (Peleo) Kayser lectt P 94, ἄνακτας (deos om- nes) alivéav τ᾽ (vel δ᾽) ἔδειξαν Bergk*. Verba ultima καὶ νεαρὰν ἔδ. emendavit Er Schmid nullo fere non probante (Bergkio'-*, quamquam paraphr! certe prava iam lectione abusum esse patet; 'iuvenilem" in- ISTHMIA VIII 383 «τόματ᾽ ἀπείροιειν ἀρετὰν ᾿Αχιλέος" ὃ καὶ Μύειον ἀμπελόεν δ0(66) αἵμαξε Τηλέφου μέλανι ῥαίνων φόνῳ πεδίον, 110 ετρ. ς΄ γεφύρωςέ τ᾽ ᾿Ατρεΐδαιει vócrov, Ἑλέναν τ᾽ éAócaro, Τροΐας ἵνας ἐκταμὼν δορί, ταί νιν ῥύοντό ποτε μάχας ἐναριμβρότου ἔργον ἐν πεδίῳ xopóccovra, Μέμνονός τε βίαν 115 55 ὑπέρθυμον Ἕκτορά τ᾽ ἄλ- λους τ᾽ ápicréac* οἷς δῶμα Φερεεφόνας (60) μανύων ᾿Αχιλεύς, οὖρος Αἰακιδᾶν, 120 Αἴγιναν cperépav τε ῥίζαν πρόφαινεν. τὸν μὲν οὐδὲ θανόντ᾽ ἀοιδαί τι λίπον, 125 ἀλλά oi παρά τε πυρὰν τά- φον θ᾽ Ἑλικώνιαι παρθένοι. «τάν, ἐπὶ θρῆνόν τε πολύφαμον ἔχεαν. (66) ἔδοξ᾽ ἦρα καὶ ἀθανάτοις, 180 60 ἐελόν ve φῶτα καὶ φθίμενον ὕμνοις θεᾶν διδόμεν. tellege cl O II 43. Prioris (48) versus emendationem ξύν᾽ ἀλέγειν (ξυνά, κοινῶς) ab Hermanno ap Heyn propositam receperunt edd ad unum om- nes, dubitanter (pavri δ᾽ ebvàv dAévew?) Bergk, (νῦν àA.?) Ty Mommsen, (Ζῆν᾽ art Bury, nova interpretatione wsi (καί — 'id est?) Fennell et c Mezgero; in avia delatus est Maur Schmidt Rhein Mus IV 463 cróuac Tricll ἀπείροιςει(ν) libri et scholl, ἀοιδαῖειν Hartung; de- pingitur admiratio hominum in re inaudita stupescentium ἀχιλέως B, ἀχιλλέος D BI ἀτρεάδαιει libri c lemm scholl, unde 'Apyeábota? (cl Herodn I 66, 15 L et Steph Byz νυ" Ἄργος) Bergk, paraphr Atridas test&ri non ignorans . 52 τρωΐας libri; prll II** 53 μιν libri; prlII'? ποτ᾽ ἐκ μάχας vett, corr Tricl; ταί (vel potius τοί) νιν (Troiam) póovO', ὁπότε μάχας ... kopüccorro? Bergk? évapip ... TOv" hac voce terminatur cod B 54 xopóccovra. D c paraphr, κορύςςοντε Triell δῦ mepc. D Tricl, Φερς. Boeckh ἀχιλλεύς D, corr Tricl 66 οὔτε libri c paraphr, retin Boeckh! (n cr 476), οὐδὲ corrigunt c Dis- seno (Boeckhio*) ἀοιδαὶ ἔλιπον libri (v nott metr), ἀοιδαί γ᾽ ἔλιπον Hermann opp I 250, vituperavit Boeckh n cr 576, aptissimum dixit Ty Mommsen suppl 166; κατέλιπον paraphr, unde neminem eorum qui ex scholiis Pindarum interpolare solent in κάλιπον incidisse miror; ἀοιδαί τι λίπον scripsi: "illum quidem mortuum adeo non destituerunt carmina, ut ad ipsum rogum Musae adstantes naeniam funderent celeberrimam" 58 Ecrav libri, corr Mingarelli ἔχευαν libri, corr Er Schmid 59 ἄρα libri; prll II** καὶ ἀθ. D c paraphr, unde primus repos Bergk?, δ᾽ pro καὶ Triell, unde τόδ᾽ Boeckh, ἔδοξ᾽ ἄρ᾽ ἄδος ἀθ. Bergk — 60 ἐς λόγον γε libri, corr (ex scholl?) Calliergus 884. . PINDARI CARMINA τὸ καὶ νῦν φέρει λόγον, ἔςευταί τε Μοιςαῖον ἅρμα Νικοκλέος μνᾶμα πυγμάχου κελαδῆςαι. γεραίρε- 135 τέ νιν, ὃς Ἴεθμιον ἂν νάπος Δωρίων ἔλαχεν ςελίνων᾽ ἐπεὶ περικτίονας 65(70) ἐνίκαςε δή ποτε καὶ κεῖνος ἄνδρας ἀφύκτῳ χερὶ κλονέων. 140 τὸν μὲν οὐ κατελέγχει κριτοῦ γενεά πατραδελφεοῦ᾽ ἁλίκων τῶ τις ἁβρόν ᾿ 145 ἀμφὶ παγκρατίου Κλεάνδρῳ πλεκέτω μυρείνας crépavov. ἐπεί νιν ᾿Αλκαθόου τ᾽ ἀγὼν εὺν τύχᾳ (75) ἐν Ἐπιδαύρῳ τε veórac δέκετο mpív* 150 τὸν αἰνεῖν ἀγαθῷ παρέχει" 70 ἥβαν γὰρ οὐκ ἄπειρον ὑπὸ χειᾷ καλῶν bópocev. 61 φέρει confirmant scholl 509, 5. 8. 9, ἔχει interpolavit Hecker Phil V 450 c scholl 509, 6 68 γεραίρεταί μιν D (prll II'9), γερᾶραί T€ μιν Tricl (καὶ τιμῆςαι αὐτόν paraphr), γέραιρέ τέ μιν Hermann ap Heyn, τεραίρετέ μιν Bothe, quod vulgo edunt, γεραιρέμεν θ᾽ male Bury; de metro ad 33 ἀνάπος .D, àv πέδον Tricl, em Hermann ap Heyn 66 κἀκεῖνος D Tricl, corr Boeckh ἀφύκτε χειρὶ D, corr Tricl TÓ uév D, corr Tricl γενεάν D, corr Tricl, κριτὸς γενεά ' Christ τῷ τις edere solent (prll II*5, ἁβρόν | τῷ ἁλίκων τις Ed Boehmer p IX 67 ἀλκάθου D, corr Tricl 68 εἰ émó. D, corr Tricl τε νεότας πρὶν ἔδεκτο libri, τε νεότας δέκετο πρίν Hermann ap Heyn 1798, τε πρὶν ἔδεκτο νεότας (ne vox monosyllaba versum clauderet, Jahrbb class Phil 99, 1869, 184 n) maluit Bergk — 69 παρέχειν D, corr Tricl; cf ad P X 4 ὧν Dm (vel χεία) πω D, χειᾷ (del mw) Tricl; ὑπὸ χρεία καλῶν bápacev? ergk. τ΄ 5 v δ: ! δ » Fr E ^ ᾿ e x, x D 3 Ἴ H b e " ͵ Na), ; Y à ; ; ὦ i j ^ s. δὲ ἢ T———. ᾿ . i m "de E] " 4 ? . : , Y x 1 1 ς e " i Ἶ | s I.r. ed. Schroeder. 1 | GMENTA "i FRA Poetae dyr. graec, “Ὁ 44 RIO MU στ σα νυν». Indices carminum Pindaricorum habemus quinque vel potius duos, alterum in codice A servatum (Boeckhio qui innotuit ex apo- grapho Redigerano), neglegentius paullo repetitum ab Eustathio, alterum apud Suidam, cuius affines sunt, indices si spectas, Tho- mana vita (cum appendice Vindobonensi) et γένος ἔμμετρον. .in Ambrosiano igitur libro scriptum legimus: γέγραφε δὲ βιβλία ἑπτακαίδεκα ὕμνους, παιᾶνας, διθυράμβων β΄, rrpocobiwv β΄, παρθενίων β΄, φέρεται δὲ καὶ γ΄ (φέρεται δὲ καὶ παρθ. β΄ καὶ τ΄. cod, transp altero καὶ deleto Boeckh), ὃ ἐπιγράφεται (Boeckh, -Qei eod) xexupicuévuv παρθενίων (xexupicuéva m. alii laudant), ὑπορχημάτων β΄, ἐγκώμια, θρήνους, ἐπινίκων δ΄. Eustathius autem (prooem e 34, p 26, 19 Ab): eici δὲ (τὰ ποιήματα) (ὕμνοι, cf p 22, 9 ss 27, 4», παιᾶνες, διθύραμβοι, mpocóbia, παρθένια, τὰ. xol αὐτὰ μνημονευθέντα πρὸ βραχέων (scil p 25, 12; nam ubi versum affert ex partheneis p 20, 21 ἄομα dicere satis habet), ὑπορχήματα, ἐγκώ- μια, θρῆνοι xoi ἐπινίκιοι, κατὰ τὴν ἱςτορίαν ὕ (ςτιχομϑτρίαν Birt Buchwesen 165, μετὰ τῶν ἱςτοριῶν Vitelli Mus Ital I 162) ὡςεὶ τετρακιεχίλιοι, οὖς καὶ ἐπινίκους τετραευλλάβως gacív. Suidas (1 e Hesychius Milesius epitomatus recoctus interpolatus) haec habet: Πίνδαρος ἔγραψε δὲ ἐν βιβλίοις ιζ΄ Δωρίδι διαλέκτῳ ταῦτα᾽ ὀλυμπιονίκας, πυθιονίκας, (ἰεθμιονίκας, νεμεονίκας, v infra», προςόδια, παρθένια, ἐνθρονιεμούς, βακχικά, δαφνηφορικά, παιᾶνας, ὑπορχήματα, ὕμνοῦς͵ διθυράμβους, «κολιά, ἐγκώμια, θρήνους, δρά- ματα τραγικά [ἰιζ΄, numerum repetitum expunxit Welcker gr Trag (III) 1290], ἐπιγράμματα émikà*) καὶ καταλογάδην παραινέεεις τοῖς Ἕλληει καὶ ἄλλα πλεῖετα. Cuius indicis vitae Thomanae in duobus codd (UI") post enumerata epiniciorum genera adiectum quasi nucleum quendam habes: ἀπὸ δὲ τῶν ιζ΄ βιβλίων εἰςὶ xoi τὰ λεγόμενα προςόδια καὶ παρθένια (παρθένοι codd), παιᾶνες, ὕμνοι, διθυραμβικά, ckoMà καὶ ἄλλα.) *) “ἔπη x h e viginti quattuor milia versuum? Bergk, πάντα ἐπικὰ opp καταλογάδην Daub Fleckeis Supplem 11, 1880, 450, ἘΠ Bergkio (* 368 n) haec insolentioribus nominibus omissis e Suida hausta esse videbantur. At omittuntur etiam vulgaria, velut ὑπορχήματα θρῆνοι. fllud non casu factum esse apparet, hoc paullo obscurius est ad intellegendum. 25* 388 PINDARI FRAGMENTA Brevissimum indicem vita a Nonnianae quodam artis semulo*) composita metro heroico exhibet vv 26 ss: ἔμελψε δὲ κῦδος ἀγώ- vuv τῶν ricÓpuv, μακάρων παιήονας Távabeberuévoc**) καὶ μέ- λος ópyn0uoio***) θεῶν τ᾽ ἐρικυδέας ὕμνους ἠδὲ μελιφθόγγων μελεδήματα παρθενικάων. In quo cum desint non solum nova illa monstra, évOpovicuoí βακχικά δράματα τραγικά, sed etiam ex iis quae cod .A praebet προςόδια διθύραμβοι ἐγκώμια θρῆνοι, fuerunt qui unum saltem carminum genus recuperare conarentur v 27.) Apparet igitur de duobus indicibus esse quaestionem, de Am- brosiano et de Hesychiano vel Thomano.[[) Atque Ambrosianum quidem ad Aristophanem Byzantium ut referamus ceteri grammatici suadent secundum eius editionem procul dubio laudantes: ἐν τῷ πρώτῳ τῶν διθυράμβων schol Pind, ἐν τῷ πρώτῳ τῶν παρθενίων schol Aristoph, év: τοῖς κεχωριςμένοις τῶν παρθενίων scholl Pind et Theocr. Alterum indicem cum in recentiorem aetatem recte re- legasset Boeckh (de Aristareho cogitans expll 555), Ernestus de Leutsch (Philo| XI 176) Aristophani obtrusit, breviorem, in quo earminum genera minus subtiliter (hoc eum Boeckhio 556) digere- rentur, Callimaeho adscribens, euius mentionem Schneidewin inie- cerat (Eust prooem p 25 n) Bergk et indicis Ambrosiani et Aristo- phanis honorem restituit in eo discedens a Boeckhio, quod indicem ab epiniciis incipientem et Aristcphanis et Callimachi aetate supe- riorem putavit commotus maxime scolis ab Aristoxeno (Ath XIV 6353), a "Theophrasto (ut coniei quidem licet Ath X 4279), a Cha- maeleonte (Ath XIII 573?) allatis, quae confirmari viderentur poe- tae verbis τοιάνδε μελίφρονος ἀρχὰν eópóuevov «ςκολιοῦ se dicentis. Atqui seoliorum nomen antiquitus omnibus carminibus inditum esse, quae in conviviis post paeanem cantari aut recitari possent, nune quidem omnes consentiunt. Sed quoniam Bergk in fragmentis ad- ornandis Aristophaneum ferme ordinem secutus est, nihil amplius mali ex errore illo redundavit. Suidae index qua ratione ex Aristophaneo ortus esse videretur, seite exposuit (Herm 21, 1886, 366) qui hanc editionem paraturus erat Eduardus Hiller. *) Docuit Arth Ludwich Rh Mus 34, 1879, 358 ss. **) ávabebevuévoc codd Eust, évbebevuévouc vel ἐνδεδαγμένους rell. ***) ὀρχηθμοῖο codd Eust, -uoia Boeckh c rell. 1) ἀνδράει θρήνους, ἔν δέ τε θρήνους, ἔν δ᾽ ἐλεγείους, ἔν δὲ Opovicuobc. - Ὁ De vita Thomana aut de appendice Vindobonensi quaestionem longius persequi cum non sit huius loci: id per se probabile et Thoma- nam vitam et Suidae indicem ad epiniciorum illam editionem celeberri- mam pertinere; unde epiniciorum ipsorum ordinem Thomanum (dc quo prl p 54) Hesychio reddere voluimus. EIINIK OI ΙΣΘΜΙΟΝΊΚΑΙ͂Σ 1 (4)*) €... AITINHTHI» Mee. a debeo | Toilet in) Aqu ted. D eue dieu Uere QS MENT WU RUEUNP V D acr" n ΠῚ ACT, T STGEREUNEN Y PETERE Anl Uh CUL RR UTE tama: s Ca MET c Ac OL MMNBE Y SER CO LU RE e. LETT WEIL TP TL 27 τορι V REEE Y REERESN 0e Κλεινὸς Αἰακοῦ λόγος, κλεινὰ δὲ xol vav- εἰκλυτὸς Αἴγινα᾽ εὺν θεῶν δέ νιν αἴςᾳ Ὕλλου τε καὶ Αἰγιμιοῦ Δωριεὺς ἐλ- θὼν ςτρατὸς ἐκτίςατο᾽ τὰ μὲν ὑπὸ cráOuq νέμονται οὐ θέμιν οὐδὲ δίκαν ξεί- νων ὑπερβαίνοντες" οἷοι δ᾽ ἀρετάν ὅ δελφῖνες ἐν πόντῳ, ταμίαι τε ςοφοὶ ᾿ς Μοιςᾶν ἀγωνίων τ᾽ ἀέθλων. Carminis 'epinicii ' (Boeckh cll verbis ἀγωνίων ἀέθλων) stropha gue. sir exitu noit metr N V) inscriptione omissa (ut semper in | üs D), item interpretatione metrica (ut idem liber I III—VIID), - scholiis aut glossis non adiectis decem versibus discripbum post carmen γῇ; entorum numeros fere retinui Bergkianos adiectis Boeckhianis. Stellula notavi ea fragmenta quae generi alicui e con- iectura adscribuntur, duabus stellulis qdae sine poetae nomine affe- runtur, cruce, Ὁ suspects vel pseudepigrapha. Variam lectionem Pausaniae mecum Frdr S iro, Clementis Alexan- drini Otto Stáhlin benigne communicaverunt Sole olim Romani; scho- liorum Pindaricorum libros mss quantum potui ipse inspexi. 390 PINDARI FRAGMENTA P VIII legitur in cod D fol 97", neque unquam plura continuit liber (Phil 54, 1895, 281; de cod B ad I VIITD. Hauserunt inde non solum codicis apographa, verum quattuor etiam interpolati (de quibus Phil 54, 284). | Strophae versus tràditos fere retinuit Hermann (Acta philoll Mon .1, 1812, 316 et apud Boeckh n cr 578), octo esse voluit Boeckh, septem Bergk. 1 κλεινὸς μὲν Hermann cóv θεῶ et aicoa cod, cóv θεοῦ — aicq Hermann, civ θεῶν — aícq Boeckh; de metro cf 4 extr et append 8 8t6f^ 2 ἐκτήςατο cod, ékríccaro (in versus initio) Hermann . 9 τῶν μὲν Hermann (Bergk?—4) non oboediente Boeckhio, τοὶ μὲν Bergk! (Hartung) Fragm 190 [199] huc vocabat Boeckh. 2. *3 (26) ΚΑΣΜΎΛΩΙ POAIOI IITETHI ὃ δ᾽ ἐθέλων τε καὶ δυνάμενος ἁβρὰ mácyeiv τὰν ᾿Αγαμήδεϊ Τρεφωνίῳ θ᾽ *€xaragóAou ευμ- βουλίαν λαβών Schol Lucian dial mort IIT e cod Vat (Pal 73) protraxit Erw Rohde Phil 35, 1876, 199: τοῦτον γὰρ τὸν Tpoquviov καὶ τὸν ἄλλον μέμνηται ἐν τῇ ὠδῇ τῶν Ἰεθμιονικὼν τῇ εἰς Καςμύλον (κάεμηλον cod) Ῥόδιον πύκτην, ícropei δὲ οὕτως (Bergk, οὗτος cod): ὁ δὲ θέλων τε κτλ. ὁ δὲ τὴν περὶ ταῦτα μετάφραειν (Bergk, qpácv cod.) ευντάξας λέγει οὕτως" reliqua interciderunt; ícropei et λέγει inter se permutari iubet Bergk* addend 485, male. De Casmylo Euagorae filio pugile Rhodio testi- monium Simonideum (154 B* attulit Rohde 1 δ᾽ ἐθέλων Rohde . 2 ᾿Αγαμήδει τε eb λαβὼν cuuBouMav vel Có δ᾽ ἐθέλων... λάβον cup. Bergk, alia idem add 485. De nominis Τρεφώνιος vocalismo prll 1158, (*3) Plut consol ad Apoll c 14 p 109: Καὶ περὶ ᾿Αγαμήδους δὲ καὶ Tpo- quviou qnc ΤΤ]Τίνδαρος, τὸν νεὼν τὸν ἐν Δελφοῖς οἰκοδομήςαντας αἰτεῖν παρὰ τοῦ ᾿Απόλλωνος μιςθόν, τὸν δ᾽- αὐτοῖς ἐπαγγείλαςθαι εἰς ἑβδόμην ἡμέραν ἀποδώςειν, ἐν τοζούτῳ δ᾽ εὐωχεῖεθαι παρακελεύςαεθαι, τοὺς. δὲ ποιήςταντας τὸ προςταχθὲν τῇ ἑβδόμῃ νυκτὶ κατακοιμηθέντας τελευτῆκαι. (Λέγεται. δὲ καὶ αὐτῷ Πινδάρῳ ἐπιςκήψαντι τοῖς παρὰ τῶν Βοιωτῶν πεμφθεῖςειν εἰς θεοῦ πυθέεθαι, τί ἄριετόν ἐςτιν ἀνθρώποις (cf vit Ambr), ἀποκρίνάςθαι τὴν πρόμαντιν, ὅτι οὐδ᾽ αὐτὸς ἀγνοεῖ, εἴγε τὰ γραφέντα περὶ Τροφωνίου καὶ ᾿Αγαμήδους ἐκείνου écrív: εἰ δὲ καὶ πειρα- θῆναι βούλεται, μετ᾽ οὐ πολὺ ἔςεςθαι αὐτῷ πρόδηλον, καὶ οὕτω πυθόμενον τὸν Tlívbapov εὐλλογίζεετθαι τὰ πρὸς τὸν θάνατον, διελθόντος δ᾽ ὀλίγου. χρόνου τελευτῆςαι).. Fragmentum statim huc vocavit Rohde. ISTHMIA . 391 4 (199) ... MIAAI AITINHTHI κεἴ μοί τιν᾽ ἄνδρα τῶν θανόντων Schol Pind I V inscr (427/28 Ab): (ἔνιοί «ac ἸΤυθέαν μὴ νενικη- κέναι "IcOuia. λανθάνει δὲ αὐτούς: ἐν γὰρ τῇ τγεγραμμένῃ ᾧῳδῇ μίδᾳ (ὠδῇ μίδα D, μὶ ὠδῇ B, πρώτῃ d$ edebant c Calliergo, unde Tfpuréq df Bergk) ὡς οἰκείῳ αὐτοῦ (-r edunt c libris) ἱςτορεῖ, ὅτι xal ὁ ΤΤυθέας Ἴεθμια ἐνίκηςε᾽ λέγει δὲ ἤδη τετελευτηκότα τὸν TTuOéav* κεῖ μοί τιν᾽ ἄ. τ. 0. καὶ τὰ ἑξῆς. Pancratio victorem fuisse Boeckh suspicatur expll 659. Midae nomen barbarum (tibicinis Agrigentini'ap Pind P XII, 5, orum fullonum, peregrinorum libertinorum in inscrr) & Psalychi- darum *propinquitate' abhorret, ut priorem nominis partem intercidisse conicias. 5 (1). 6 ῳ.ὦ«.«..--.-.- Αἰολίδαν δὲ (ίευφον κέλοντο ὦ παιδὶ τηλέφαντον. ópcot γέρας φθιμένῳ Μελικέρτᾳ (8) Apollon synt II 21 p 156, 11 B: ᾿Αλλὰ καὶ τὸ ἐν Ἰεθμιονίκαις Thwbápou ἐτάραξε τοὺς Ümouvnuaricauévouc: Αἰολίδαν κτλ; laudat versus idem de pron p 48, 20 RS. De carminis qi gre hypoth Pind Isthm 849, 13; 351, 14; 352, 4 et, Er Bethe gen Gotting (1888) 32 ss 1 κέκλοντο synt 2 ὦ (ὦ) ἀντὶ τοῦ ὡς et oi, ἵνα δοτικὴ ἀντὶ γενικῆς ἀκούηται vv ll ab Apollonio recensitae, ὦ pro αὐτῆς (Inus) accipit synt 8 φθιμένῳ (synt) retin Io Go Schneider, ἐπιφθιμένῳ adv, ἀποφθι- μένῳ edunt post Im Bekker (6) Apoll synt 11: ἀποροῦει πῶς. ὃν εἶπεν ᾿Αθαμαντιάδαν καὶ (ιεύφου παρίςετηειν. Οἵ ad fr 5, 2. T (2) ὅςτις δὴ τρόπος ἐξεκύλιςέ viv Apoll pron 84,7 R8: Ἔτι καὶ ἡ viv τάςςεται ἐπὶ πλήθους" ócric . . . νιν. Tf(vbapoc Ἰεθμιονίκαις. ἐξεκυλίςεθη cod, ἐξεκύλιςςε Heyne, corr Bekker (ut N VIII 23 Boeckh?) Aptissime Bergk κυλιςτικὸν Μέλιςςον confert e schol Pind I IV 81. 8 (3) Eust Od 1715,63: ὅτι δοκεῖ τὸ τοιοῦτον κατὰ vévoo εἰρῆςεθαι οὐδέ- τερον, ὡς ἐμφαίνει Πίνδαρος ἐν Ἰεθμιονίκαις εἰπὼν τρία κρᾶτα ἤτοι κράατα, 392 | — PINDARI FRAGMENTA 9 (e paeanibus); cf ad fr 64/65 10— 328 (incertae sedis) Eust prooem comm Pindd c 11. 16. 21 (p 10. 11—12. 14—165 Ab). *Haec fragmenta ad Isthmias, fortasse nonnulla ad Nemeaeas odas revocanda? esse Bergk contendit unum certe apud Eustathium esse *scoliorum? fragmentum non ignorans (123, 5); ceterum cf Wilamowitz Eur Herc! 1 184, de Nemeaeis Philol 54, 1895, 284. Partem aliquam (velut 12. 13. 16. 17. 19. 20. 23) ad Isthmia carmina pertinere facile conicias; ex incertis! addas 227 (νέων μέριμναι). 228 (τιθεμένων). 229 (νικώμενον). : (10) Eust 21: μάλιετα δὲ ἄτριπτον eic ευνήθη γνῶκιν τὸ ἀρμῷ, ἤγουν ἄρτι, ὃ παρ᾽ ἑτέροις ἁρμοῖ λέγεται, ὡς καὶ παρὰ Λυκόφρονι (106) γινό- μενον (2), ὅθεν καὶ τὸ ἀρτίως, οἷον ἐλπίειν ἀθανάταις ἁρμοῖ φέρονται ἀρμῶ eod, ópuoi Pindaro reddebat Schneidewin (Eust p 12—13) δὰ threnos fragmentum revocans, utrumque recte. (11) Eust 21: τὸ μέντοι ἐρίξαι, ἤγουν ἔριν κινῆςαι, olov οὐ ψεῦδος. ἐρίξω, ἤγουν οὐ πρὸς ψεῦδος φιλονεικήςω, οὐχ οὕτως ἀςαφές. (12*-b-o) Eust 11: (παράδειγμα) τοῦ τάςςειν ἀευνήθως καθ᾽ ὑποταγὴν τῶν ὀφειλόντων προτάςςεςθαι τό : évikacav oi (ἐνίκηςαν cod, corr Schneidewin), ἤγουν οἵτινες ἐνίκηςαν. Fictum exem- plum mihi quidem esse videretur, nisi adderet Eustathius alterum eius- dem generis ex O II 23 e lertium ex 8 haustum. Unde (12") νίκᾳ μίγνυςεθαι, τὸ νικᾶν (ap Eust Π 382, 38. 482. 14; Od 1428, 34) et ew. ἔργῳ μίγνυςθαι, τὸ ἐργάζεςθαι, καὶ ἕτερα τοιαῦτα (Il 382, 88) Pindarum pertinere posse non negaverim negent Boeckh expll 685 et Bergk* 477). Nam licet νίκᾳ μίγνυςθαι ad normam locutionum simi- lium, velut ἄνθεζι cregávoic φύλλοις μίγνυςθαι, formatum sit: ἔργῳ utrvucOot, τὸ ἐργάζεςθαι, quamquam εἴχετ᾽ ἔργου est, P IV 288, qua ratione Eustathius vel quem ille expilavit aut e traditis carminibus aut e suo hausisse videatur difficile dictu est. (13) Eust 16: xai ἐπιθέτων δὲ πόριμος ἐπινοητὴς ὁ αὐτὸς διεκπέφηνεν, ὡς ὅτε (λέγει) ἵππον κρατηςείποδα, τὸν δρόμῳ νικήςαντα, πρὸς ὁμοιό- τητα τοῦ... κραταίποδες. Quae fuerunt qui ad P X 16 aut ad O XIII 81 referrent, quasi Phricias ille equus fuisset, aut equus (non taurus) κραταίπους audivisset apud Delphos, invita Minerva utrique. (14. 15) Eustll: ... καὶ Δία εὐρύζυγον ἄλλως παρὰ τὸ OyiZuvov: τὸν δὲ αὐτὸν καὶ... ἐριεφάραγον (idem. ad Od 1636, 8; cf Pind P IX 5. I VIII 23, Bacch V 20, denique poetae anonymi (Pindari? M c cu ἐριςφάραγος πόεις Ἥρης | ἔεκται (Ἥρας ἔςςεται Bergk) 160, 58). ρος POT ΔΡΑ͂Ν e * — vo ems V ISTHMIA 393 (16. 17. 18) Eust 11: ... καὶ κρατηειβίαν χερεί, τὸν ῥωμαλέον, καὶ ἁρμαειδούπους, τοὺς ἱππικωτάτους, καὶ ἐλαςείχθονα ἸΤ]οςειδῶνα, τὸν ἐννοείγαιον. De Schneidewini quadam δὰ Pind P VI 50 opinione aliis velu& Bergkio probata Zeitschr Gymnasialw 1897 Jahresber 288. 19. 20) Eust 11: ... καὶ ἀγῶνα δὲ uvacicrégavov (uvnacr. cod, corr Schneidewin), ὃν καὶ ἑτέρως xarà λόγον δριμύτατον μναςτῆρα (μνηςτ. eod, corr Sw) στεφάνων εἶπεν. Addit P XII 24. (21) Eust 11: ... kal λιτὰν δὲ ᾿Αὦ (λιτὴν et Ἠῶ cod), τὴν εὐκταίαν xal ὡς ἄν Tic Ὁμηρικῶς πολύλλιςτον εἴτε καθ᾽ ἕτερόν τινα (quasi non iam exstaret O 488) τρίλ(λιςτον. 9) Eust 21: (αἰολίζει) τὸ émvrócca()c (P X 33), 6 ἐςτιν ἐπιτυχών, καὶ τόςςαι καλῶν, ἤγουν ἐπιτυχεῖν. (23. 24) Eust 11: καὶ τὸ ἀμεύςεαςθαι (ἀμεῦςαι cod), 6 écm παρ- ελθεῖν kal νικῆςαι, olov ἀμεύςεεςθαι (-cacóai? Bergk cl gl Hesych; sed οἵ P I 45) Ná£iov Teícavbpov (τίς. cod), ὅθεν xai ἀμευειεπῆ φρον- τίδα qnd τὴν ταχέως εὑρετικὴν διάνοιαν (διαλλάςεουςαν xol ἀμειβομένην τοῖς λόγοις exponit Hesych et EM p 82, 15, cogitati - quae superet verba Schneidewin) De Tisandro (23) Cleocriti filio Naxio (Siculo) pugile nobilissimo testimonium Paus 18, 8 attulit Schneidewin. (25. 26. 27) Eust Ll: ... καὶ τὸ méboixoc, ὅ écri μέτοικος, καὶ τὸ πεδὰ «τόμα φλέγει ἀντὶ τοῦ μετὰ «τόμα (de osculabundo?), καὶ τὸ πεδαςχεῖν ἤτοι ueracyeiv. i (28) Eust 11: ... καὶ τὸ ἀκαςκᾷ, ὃ δηλοῖ τὸ ἡςύχως (ἀκᾷ᾽ ἠρέμα καὶ ἡςύχως paraphr P IV 166 [277] et àxackQ* ἡεύχως κτλ gl Hesych contulit Schneidewin). In iis quae paullo infra de δᾶμος: δῆμος, κεχλαδώς: χλιδή, πράν: πρίν hariolatur Eustathius, nihil amplius obscuri nisi quid haec ad Pin- darum? nam recte ad τὸ πρὰν Δωρικόν Schneidewin adscripsit: 'neque utitur Pindarus neque hoc videtur velle Eustathius". Denique ibidem: xai τὸ ἔπει bé ἀντὶ τοῦ ἔπειτα ἡ ἀποκοπὴ καινὸν παρ᾽ «αὐτῷ ποιεῖ quid sibi velit. elucebit fortasse cl v 1 N III 54. .. * YMNOI a' 29—835 OHBAIOIX 29. *30 (5. 6) vales - Pu oed Aue ET. Date 2 εν λέ δι συ ΡΝ UNT των Lot REIR DP AGRUC T NOU CHITI i Ὁ ——wuy τ πτουν -ου- add Kee RN LLI. dao euer. SEEN, — "Icunvóv ἢ χρυςαλάκατον Μελίαν, ἢ Κάδμον, ἢ (παρτῶν ἱερὸν γένος ἀνδρῶν, ἢ τὰν κυανάμπυκα Θήβαν, ᾿ ἢ τὸ πάντολμον εθένος Ἡρακλέος, δ᾽ ἢ τὰν Διονύεου πολυγαθέα τιμάν, ἢ γάμον λευκωλένου Ἁρμονίας ὑμνήςομεν .. .; * * *k πρῶτον μὲν εὔβουλον Θέμιν οὐρανίαν Xpucéoictv ἵπποις Ὠκεανοῦ παρὰ πατγᾶν Μοῖραι ποτὶ κλίμακα ceuváv ἄγον Ὀλύμπου λιπαρὰν καθ᾽ ὁδόν 5 εὠτῆρος ἀρχαίαν ἄλοχον Διὸς ἔμμεν᾽ ἁ δὲ τὰς xpucóumukac ἀγλαοκάρπους τίκτεν ἀλαθέας Ὥρας. De hypercatalexeon et genere et frequentia in epiniciis carminibus inaudita cf nott metr N V; sed monendum est versuum fines certos non esse nisi post Ἡρακλέος, αὖ vv 1—2. 3—4. 5—6 coniunctis nulla praeter Sirophae initium . .. v. .. .. fragmentique exitum satis incertum hyper- catalexis relinquatur. Lucian Icaromen 27: ἐν δὲ τῷ δείπνῳ 6 τε ᾿Απόλλων ἐκιθάριςε καὶ ὁ (ιληνὸς κόρδακα ὠρχήςατο καὶ αἱ Μοῦςαι ἀναςτᾶςαι τῆς τε '"Hctóbou θεογονίας ἧςαν ἡμῖν καὶ τὴν πρώτην ῳᾧδὴν τῶν ὕμνων τῶν Πινδάρου. HYMNI 395 (29) [Lucian] encom Demosth 19: ὥςπερ οὖν ὁ Πίνδαρος ἐπὶ πολλὰ τῷ νῷ τραπόμενος οὕτω Tuc ἠπόρηκεν᾽ Ἰςμηνὸν κτλ. Ad quae ᾿Αρχαὶ ταῦτα τῶν Πινδάρου τοῦ μελοποιοῦ ὕμνων schol; similiter ἐν τῇ db, ἧς ἡ ἀρχή" "Icunvóv ἢ xp. M. schol Pind N X 1. vv 1. 2. 4 et 5 initium laudat Plut glor Ath c 4 p 348, v 1 et 2 initium Dio Prus or XXXIII, 4. Fragmentum primus huc vocavit Boeckh 1 χρυεηλ. Plut Dio — 2 ἀνδρῶν om Luc 8 xvaváum. laudat Dionys Phas ap schol inscr Pind P II 4 Ἡρακλέους Plut et v 1 Luc B Awvócou Boeckh; ef I VII 5, de metr append 8 4 nr 16 et not 38. $ 88, (80) Clem Alex strom VI 731: TT(vóapoc δὲ ἄντικρυς καὶ cuwrfjpa Δία cuvoiko0vra Θέμιδι, BacAéa cumfjpa δίκαιον ἑρμηνεύων ὧδέ πως" TTpuo- TOV KTÀ; v 1 (pro iambelego) sine auctoris nomine affert Hephaestio 561,22 W 1 πρῶτα codd Clem vulgo 2 χρυςίαίειν ἵπποιειν Clem, corr Hermann παρὰ πάγον Clem, corr ρον 4 ἄγον Clem, corr Hermann Οὐλύμπου edunt. c Hermanno ἔμμεναι Clem, corr Heyne 6 ἀγαθὰ curfjpac om Ὥρας Clem, ἀγαθὰς Ὥρας Stephanus, ἀγαθὰς εὠωτείρας Ὥρας Schneider, ἀγαθὰ cuwrfjipac Ὥρας Hermann, ἀλα- θέας "9pac ex Hesychio s v recuperavit Boeckh. *31 (1) Aristid II 142 Ddf: Tlívbapoc δὲ τοςταύτην ὑπερβολὴν ἐποιήςατο (ὥςτε ἐν Διὸς γάμῳ καὶ τοὺς θεοὺς αὐτούς φηςῖν ἐρομένου τοῦ Διός, εἴ του δέοιντο, αἰτῆςαι ποιήςαςθαί τινας αὑτῷ θεούς, οἵτινες τὰ μεγάλα ταῦτ᾽ ἔργα καὶ πᾶςάν γε τὴν ἐκείνου καταςκευὴν κατακοςμήςουει λόγοις καὶ μουεικῇ, Similia, sed e suo exornata praebet Choricius Gaz p 806 Boiss, 8 Fórster. Primus huc rettulit Boeckh. ; 32 (8) (τοῦ θεοῦ) (ἄκουςε Κάδμος) μουςικὰν ὀρθὰν ἐπιδεικνυμένου Aristid II 383 Ddf: κὰν τοῖς ὕμνοις διεξιὼν περὶ τῶν ἐν ἅπαντι τῷ χρόνῳ cupfatvóvrum παθημάτων τοῖς (θεοῖς xol? Christ) ἀνθρώποις καὶ τῆς μεταβολῆς τὸν Κάδμον φηςεὶν ἀκοῦςαι τοῦ ᾿Απόλλωνος (TTívbapoc) μουεικὰν ὀρθὰν ἐπιδεικνυμένου. Plut Pyth orac c 6 p 897: ὁ δὲ ἸΤίνδαρος ἀκοῦςαί «mc τοῦ θεοῦ τὸν Κάδμον «(ἐπιδεικνυμένου inser Paton, οὐ libri» uoucikàv ὀρθάν, οὐχ ἡδεῖαν xrÀ; idem anim procr c 33 p 1030: ὥς που αὐτὸς ὁ Tlívbapoc τοῦ θεοῦ qnav ἐπακούειν (Boeckh, -ovroc libri) uoucikàv ὀρθὰν ἐπιδεικνυμένου (agnovit Heyne, οὐκ ávopéav ἐπιδεικνύμενος libri) τὸν Κάδμον. Metrum Boeckh ita constituebat, ut frg 172, 1—2 responderet. *33 (133) ᾿ἄνακτα τὸν πάντων ὑπερβάλλοντα Χρόνον μακάρων Plut quaest Plat VIII 4 p 1007: τὴν δ᾽ oücíav αὐτοῦ καὶ τὴν δύναμιν οὐ cuvopüvtec, ἣν ὅ Te. ΤΤίνδαρος ἔοικεν: οὐ φαύλως ὑπονοῶν εἰπεῖν: ἄνα τῶν πάντων KkTÀ. ἄνακτα Heyne τὸν Hermann. Vocavit huc Bergk. 896 PINDARI FRAGMENTA | **34 (9) € καὶ τυπεὶς ἁγνῷ πελέκει τέκετο ξανθὰν ᾿Αθάναν Hephaestio p 52, 7 W: ᾿Αντεςτραμμένον δέ écri τούτῳ (τῷ Πλατω- vixi) τὸ ΤΙινδαρικὸν καλούμενον" ὃς καὶ τυπεὶς (v 1 τυπῶς eb τί πῶ) κτλ; sequitur fragm Pind 216; cf fr 80, 1. Invito Hephaestione & verbis Eav0. 'A0. novum versum incipi iussit Boeckh cll fragm 29,1. 2. Idem Schneideri (fragmm p 78) de EM 474, 30 (Ἱππία ἐκλήθη δὲ οὕτως ἡ ᾿Αθηνᾶ, ἐπεὶ ἐκ τῆς κεφαλῆς τοῦ Διὸς μεθ᾽ ἵππων ἀνήλατο, dc ὁ ἐπ᾿ αὐτῆς ὕμνος δηλοῖ) coniecturam iure sprevit. **35 (10) κείνων λυθέντων caic ὑπὸ xepciv, ἄναξ, Heph p 51, 19: Τὸ δὲ ἀντεςτραμμένον τούτῳ (rip ἐγκωμιολογικῷ) ἰαμβέλεγος καλεῖται’ τούτῳ δὲ ἐν cuveyeíq οὐκ ἴομεν τινὰ κεχρημένον, διεςπαρμένως bé: πρῶτον μὲν εὔβ. O. οὐρ. (fr 30, 1). κείνων λυθέντων (v 1 λυθέντεὼ κτλ. Hunc ad splendidissimum hymnum Thebanum non est dubium quin | emen non pauca eliam ex incertis fragmentis et re et metro simi- ibus. De Cadmi rebus conferantur etiam quae *poetas et mythographos* antestatus tradit schol Pind P 1Π 153. *36 (11) ΕΙΣ AMMONA Paus IX 16, 1: Οὐ πόρρω bé écri ναὸς "Ἄμμωνος, καὶ τὸ ἄγαλμα ἀνέθηκε μὲν ΤΤίνδαρος, Καλάμιδος δέ ἐςτιν ἔργον: ἀπέπεμψε δὲ ὁ Πίνδαρος καὶ Λιβύης ἐς ᾿Αμμωνίους τῷ Ἄμμωνι ὕμνον (Schneider, ὕμνους codd): οὗτος καὶ ἐς ἐμὲ ἦν ὁ ὕμνος ἐν τριγώνῳ «τήλῃ παρὰ τὸν βωμόν, ὃν ΤΙτολεμαῖος ὁ Λάγου τῷ Ἄμμωνι ἀνέθηκεν. Schol Pind P IX 89: λέγει δὲ τὴν Λιβύην Διὸς κῆπον ... διὰ τὸ τὸν "Apuwva Δία νομίζεςθαι. Ἄμμων Ὀλύμπου bécmoro qnc, καὶ πάλιν (P IV 16): Διὸς ἐν Ἄμμωνος θεμέθλοις. Bergkius huc vocabat fragm adesp 84, quod nos dithyrambis (140) adiecimus. 31 (12) Paus IX 23, 3: Λέγεται δὲ kal ὀνείρατος ὄψιν αὐτῷ τενέεθαι προή- κοντι ἐς Tfjpac: émicrüca δὲ ἡ ἸΠερςεφόνη οἱ καθεύδοντι οὐκ ἔφαςκεν ὑμνηθῆναι μόνη θεῶν ὑπὸ ΤΙινδάρου, ποιήςειν (-cet Laur) μέντοι καὶ ἐς αὐτὴν Qcua TTívbapov ἐλθόντα ὡς αὐτήν. ... ὕμνον fjcev ἐς TTepcepóvny ... ἐν τούτῳ τῷ dcuam ἄλλαι τε ἐς τὸν “Αιδην εἰεὶν ἐπικλήςεις καὶ ὁ xpuc- ἥνιος, δῆλα dic ἐπὶ τῆς Κόρης τῇ ἁρπαγῇ. Vit Pind Ambr: καὶ ἡ Δημήτηρ (idem Eust p 22, 14 Ab) ὄναρ ἐπιςτᾶςτα αὐτῷ ἐμέμψατο, ὅτι ree τῶν θεῶν οὐχ Üpuvncev. ὁ δὲ elc αὐτὴν ἐποίηςε ποίημα, οὗ ἡ AT σω Δ κω HYMNI 391 ἸΤότνια θεεμοφόρε xpucáviov (χρυςανίου scil "Aubou δάμαρ maluit Boeckh). 38—41 «ΕἸΣ TTXHN) *(88 [16]) Aristid II 384 Ddf: ἀλλὰ κἀνταῦθα τὸ τοῦ Τ]ινδάρου κρατεῖ" πάνυ γὰρ μετ᾽ ἀληθείας ταῦτ᾽ ἐκεῖνος Üpvncev: ἐν épyuaci δὲ νικᾷ τύχα, οὐ εθένος (ἔργμαει vel ἕργμ. 6.L'» N Dindorfii, recep Schneider confirmante Phot bibl 248 p 4865 27—29, dpuaa vel ἅρματι alii Dubitanter huc vocavit Boeckh Τύχα scribere non ausus. *(39 [14]) Paus IV 30, 6: ἧεε δὲ ὕςτερον (post Bupalum) TT(vbapoc ἄλλα τε ἐς τὴν Τύχην xal δὴ xal φερέπολιν ἀνεκάλεςεν αὐτήν. Plut de Rom for& c 10 p 322: τὴν δὲ Τύχην καὶ οἱ μετ᾽ ἐκεῖνον (Numam) ἐθαύ- pacav βαειλεῖς ὡς πρωτόπολιν καὶ τιθηνὸν καὶ φερέπολιν τῆς Ῥώμης ἀληθῶς κατὰ Titvbapov. : *(40 [15]) Plut de Rom fort c 4 p 818: οὐ μὲν γὰρ ἀπειθὴς (Τύχη) κατὰ ἸΤίνδαρον (ἀπευθὴς codd, em Reiske; cf Hor c 1 35, 17. III 29, 49), οὐδὲ δίδυμον crpéqoica (Pindaro reddebat Boeckh, dubitabat Bergk, crpépouca codd Plut, de cuius plura verba κατὰ Tl(vbapov laudandi ralione cf ad fr 57) πηδάλιον, ἀλλὰ μᾶλλον Εὐνομίας καὶ ἸΤ]ειθοῦς ἀδελφή κτλ. "(41 [13] Paus VII 26, 8: Ἐγὼ μὲν οὖν Πινδάρου τά τε ἄλλα πείθομαι τῇ ᾧδῇ καὶ δ τε εἶναι μίαν τὴν Τύχην καὶ ὑπὲρ τὰς ἀδελφάς τι ἰεχύειν. Pindaro redde ἀδελφεάς cll Hermanno ad Soph OC 1056, Boeckhio n cr Pind N VII 4. Ad fragmm 88—41 id monendum est de Pindari in Fortunam (Thebanam? Boeckh cl Paus IX 16, 1) hymno parum constare; 'nam quod Aristides dicit ὕμνηςεν ambiguuin est? (Bergk). Conferre propter . metrum ad 38. 39 licebit fr 44 (de arce Ogygia). 198^ (de Tilphossa). 42 (111) MENOR PURI SA μον ἂν. Pb FLAMINE quia wis iani ἘΠΕ ΒΡ ess ui gm VADO ANC gui E SNL NC NACE Ac 7 erm m ius sd B. yl -ὁ-. —v—u .. . ἀλλοτρίοιειν μὴ προφαίνειν, τίς φέρεται μόχθος ἄμμιν᾽ τοῦτό γέ τοι ἐρέω" 898 PINDARI FRAGMENTA καλῶν μὲν ὧν μοῖράν τε Teprm- , γῶν ἐς μέςον χρὴ παντὶ λαῷ δεικνύναι εἰ δέ τις ἀνθρώ- ποιςι θεόςδοτος ἀτλάτα κακότας ὅ προςτύχῃ, ταύταν «κότει κρύπτειν ἔοικεν. Versuum discriptio parum certa; dedi Boeckhianam de membro hypercatalecto ῷ cl fr 29. ἔλα. Stob flor CIX 1 (vol IV p 54 Mein): Πινδάρου ὕμνων (hoec e cod optimo Vindob add Meineke): ᾿Αλλοτρίοιςι μὴ κτλ 1 -εἰν Boeckh προφέρειν Β 29 ἅμιν Stob, ἄμμιν Boeckh 8 καλὸν Vind, καλῶν B, κακῶν rell ὧν Stob, corr Grotius — 4 ἀνθρώποις Stob, corr Hermann ἀθεόςεθοτος Stob, corr Stephanus ατληκηκότας Vind, ἄτη B, ἀτλη- κηκότα vel ἀθληκηκότα edd vett, ἀθλίοις κακότας Stephanus, ἀνταία κακότας Hermann ap Heyn, ἀτλάτα κακότας Boeckh, ἄτα edere Bergk satis habuit, ἀτηρὰ κακότας Wilamowitz Gótting Nachr 1898, 217 n 3, ἀτα scribere dcbuit cll ὀδυναρός:ὀκνηρός (Fáréovra » Fürnpóc?) De adiectivi ἄτλ. motione ct non solum O IX 33, N ΠῚ 21, 11 37, sed etiam ἀθανάτοις τιμαῖς fr 121 (I II 28): ἐλπίειν ἀθανάταις fr 10, θεοδμάτους ἀρετάς I VI 11: Δάλου θεοδμάτας O VI 59 (CV c Vatt) ὅ mpocróxot B.-. «κότῳ maluit Schneidewin (item fr 142, 3) : Boeckh huic fragmento praefixit fr 180 (λόγος ᾿Αλλοτρ.), Bergk fr 43 (φρόνεϊ. 'AMorp.). Videtur ad ἀλλοτρίοιςιν substantivum requiri velut ὄμμαειν. *43 (173) "D nid. LL WALLÉ LL LIU ?—UWu Ji. — ltÁA— — «νυ... uu CESO VENE vu NBN xw Pu f own fganUbenun ὦ τέκνον, ποντίου θηρὸς. πετραίου χρωτὶ μάλιετα νόον προςφέρων πάκαις πολίεςειν ὁμίλει" τῷ παρεόντι δ᾽ ἐπαινήςαις ἑκών δ ἄλλοτ᾽ ἀλλοῖᾳ φρόνει. vv 3 et 4 coniunxit Boeckh probante Bergkio. Ath XII δὅ18ς: τοι- οὗτός écri xai ὁ παραινῶν ᾿Αμφιλόχῳ τῷ παιδί᾽ ὦ τέκνον κτλ. vv (1) 2—3 laudant Philodem voll rhett II 74 Sudh, Plut qu natt c 19 p 916, de soller& animm c ?7 p 978, Luc de saltat c 67. De Amphiarai praecepto fllio Thebàs proficiscenti dato Ath VIT 317^, Boeckh expll 650, Bergk ad Theogn 215, Ed Hiller. Rhein Mus 42, 341 8 mgocrpémuv male Philod παρεὸν δ᾽ ἐπαινήςας Ath cod E. *44 (28) Lactant commentt Stat Theb II 85 Jahnke: Ogygii] Thebani ... (cl 118). Sic εἰ Pindarus in hymnis (Boeckh, som(p)mss vel somniis codd): HYMNI . 899 opireigC DeeYPeNOPONNHTHeoAHeCCINHYHà| cod M; idem, sed opite- - - τ τ εν ν ΟΠῸ «- -- e TAN HY | cod L; unde seil κτιςθεῖςαν ἐξεῖναί oi οἰκίζειν Boeckh. Primum vocabulum scholio nititur, deinde TH(A)EPANECCI certum esse dicens cum alia tum haec: ᾿Ωγυγίοις δ᾽ εὗρεν (ἐν) oüpeci τη(λγεφανέεειν via (Agave) - Buecheler proponit Rh Mus 54, 1899, 7. Probabilius forsitan Ὠτγυγίων δ᾽ εὗρεν óp(€)uv ἐν τη(λ)γεφανέςει πύ(ργοις) legas. Utut est, metrum non solum ab hymni Thebani, verum etiam a ceterorum fragmentorum ad res Thebanas pertinentium 'dactyloepitritis' videtur esse alienum, nisi forte verbo εὗρεν expulso aut iraiecto vv 42, 4. 43, 3. 194, 4 similitudinem affectandam esse censes. Sed cf etiam frr 3885s (de Fortuna Thebana?) 198^ (de Tilphossae fonte). : 45 (20) Bekk anecd gv 1 80, 8: ἀρχαιέςτερον. Πίνδαρος ὕμνοις. 46 (21) Bekk aneed gr I 339, 28: ἄγριος ἔλαιος, ἣν οἱ πολλοὶ ἀγριέλαιον xaloüciv: écm (δὲ) παρὰ ἸΤινδάρῳ ἐν ὕμνοις. Ex Photio esse conicit Fredrich Gótt Nachr 1896, 327. 41 (18) EM 821, 59 et Gud 578, 42: ὡμήρηςεν (Ὅμηρός, óunpou] TTivbapoc δὲ ἐν ὕμνοις: ἐρίφων μεθομήρεῦν, oiov ὁμοῦ kal μετ᾽ αὐτῶν Tropeuó- μενον. Pana intellegit Boeckh; μέθ᾽ ὁμήρεον et πορευόμενοι - mavult Schneider, μεθομήρεα Bergk, μεθομάρεον flagito de praep cll μεθο- 1 μιλεῖν A 269, cuvoga(uuwv (: ευναίμων, ὁμαίμων) Aesch Prom 409, de for- matione singulari (pro -ápac) n cr N ΠΙ 18, de terminatione -ε()ος prll TI46- 47. 50 δῷ VNTTVRSITEERURINU I terr clip τὼ 48 (17) Aristid Π 168 Ddf: πέπονθας ταὐτὸν τῷ Πινδάρου ἸΤηλεῖ, ὃς τῆς Ἶ "4€ θήρας διήμαρτε καὶ τὸν Εὐρυτίωνα φίλτατον (φίλον et φίλιον v 1) ὄντα ἑαυτῷ προςδιέφθειρεν. Schol p 468: ἐν ὕμνοις μέμνηται Πίνδαρος, "ὅτι τὸν Εὐρυτίωνα, τὸν τοῦ Ἴρου τοῦ "Axropoc παῖδα, ἕνα ὄντα τῶν ᾿Αργοναυτῶν, εὐυνθηρεύοντα ἄκων ἀπέκτεινε ἸΤηλεύς. φίλον (φίλτατον v 1) δὲ “λέγει (Aristides), ἐπειδὴ ευγγενὴς τούτου fjv. ΤΙηλεὺς γὰρ πρὸ Θέτιδος θυγατέρα "Axropoc τὴν ἸΠΤολυμήλαν (de qua cf Tzetzes Lycophr 175) εἶχε γυναῖκα. ὁ δὲ Ἄκτωρ πατὴρ Ἴρου, ὃς παῖδα écye τὸν Εὐρυ- ) Tluva. Boeckh cum fr 172 ad hymnum Thebanum revocabat. 1 49 (19) : Schol Pind P IV 288: ταύτην δὲ (Phrixi novercain) ὁ μὲν Tl(vbapoc ἐν ὕμνοις Δαμοδίκαν (Boeckh, Δημοτικήν codd) qncív, Ἱππίας δὲ Γορ- 400 PINDARI FRAGMENTA γῶπιν, ζοφοκλῆς δὲ ἐν ᾿Αθάμαντι Νεφέλην, Φερεκύδης Θεμιςτιύ. Cf Hygin astron XX p 60, 6---26 B. .50 (22) Quint inst VIII 6, 71: *Exquisitam vero figuram huius rei (hyper- boles crescentis) deprehendisse apud principem lyricorum Pindarum videor in libro quem inscripsit ὕμνους. Is namque Herculis impetum adversus Meropas (N IV 26 c scholl [42], I VI 31 c scholl [47], qui in insula Coo dicuntur habitasse, nom igné mec ventis nec mari, sed fulmini (fulminis .4, retin Bergk) dicit similem fwisse?. De re cf interprr Ξ 255, de figura ibid 394—401 (οὔτε θαλάςςης. κῦμα TÓcov βοάει “--- οὔτε πυρὸς τόςςος γε πέλει βρόμος --- οὔτ᾽ ἄνεμος κτλ). 51 Strab VII (frgm) tom II p 91 Kram: οὐκ ókvoüc δέ τινες xal τὸ μέχρι ToO Μυρτῴου πελάγους ἅπαν καλεῖν Ἑλλήςποντον, εἴπερ, ὥς qncav ἐν τοῖς ὕμνοις Πίνδαρος, oí μεθ᾽ Ἡρακλέους ἐκ Τροίας πλέοντες διὰ παρ- θένιον Ἕλλας πορθμόν, ἐπεὶ τῷ Μυρτῴῳ ευνῆψαν, εἰς Κῶν ἐπαλινδρόμηςαν Ζεφύρου ἀντιπνεύςταντος. Quae in versus 'dactyloepitriticos' redigebant Meineke Zeitschr Alterth-w 1844, 15 et abusus fr 189 Schneidewin GGA 1844, 268 (Beitr Krit PLG p 82). Ego praeter Ἕλλας διὰ παρθένιον πορθμόν aut (παλινδρόμεον (sed dubito cll e gr ἀντιπνεύςαντος et ἐπαλινδρόμηςεν Plut Cic 32) nihil quod quidem satis certum sit dispicio. 518: b- 6. ἃ «ΕΙΣ ἈΠΌΛΛΩΝΑ IITOION) 515}. (101/2 Bgk, 10 Boe) — —M— — P --- Jy —M—— — — VM LL MAJ uu — M LÁÀ — VM VUL — ---κ"".--..- — ML VU LLL . ὁ BAV Ww IL — MU LL MAS. e. QU»vn8eic ἐπῇεν γᾶν τε καὶ (L——) θάλαςςαν : καὶ «κοπιαῖςειν (v— — —)c ὀρέων ὕπερ ἔετα καὶ μυχοὺς διζάςατο βαλλόζμενος κρηπῖδας ἀλεέων. (512) Strab IX 412: οἱ δὲ ποιηταὶ κοςμοῦειν ἄλεη καλοῦντες τὰ ἱερὰ πάντα κἂν ἢ ψιλά" τοιοῦτόν écri καὶ τὸ τοῦ ΤΠινδάρου περὶ τοῦ ᾿Απόλ- Aujvoc λεγόμενον... νηθεὶς ἐπήει κτλ 1 κινηθεὶς Kramer, δινηθεὶς (vel ὁρμηθεὶς) Meineke vindie Strabonn (1852) 142, et ὁρμαθεὶς recepit de Wilamowitz Herm 29, 247 immerito irridens δινηθεὶς, quo verbo dei mare terrasque ingenti ambitu pervagantis iter egregio videtur adumbrari (de temp cl Homerico dí£aca, de vocabulo ipso Pind P XI 38), mepi- Ww M——IPdPmmmt m ÉSE——ECI HYMNI 401 bivaOelc cl περιδινεῖςθαι᾽ — περιέρχεςθαι gl Hesych maluit Bergk; de à prll II*! ἐπήει Strab, yàp ἐπήϊε (τᾶν τε x. 0.) Wilamowitz, formam contractam non ignorat Homerus (Hes fr 236 Rz) 2 γῆν Strab, corr Hermann τε del Boeckh καὶ (rücav» Meineke ς«κοπιαῖςι (spat sex litt)c Strab cod .4, μεγάλαις interpol 4^7 plerisque probantibus, s AN {Πτῴων» Meineke, (ém' aimewoi»c conicio : 8 bewácoro : Stra .A, τινάξατο Schneider, éóócaro (vel metro vitiato διανίςςετο) Her- mann, διφάςατο Schneidewin, ivácaro? (cl ivácaro: κατέχεεν, ἐκάθηρεν gl Hesych) Bergk, διζήςατο Meineke, dialectum restituit Wilamowitz βαλ- Aé(spat quinque litt) Strab .4, suppl Byz? (δ15᾽:.ἃ 101/2 Bgk, 70 Boe) Strab ib 413 interiecta Alcaei poetae mentione: τὸ δὲ Τηνερικὸν πεδίον ἀπὸ Τηνέρου προςηγόρευται᾽ μυθεύεται δ᾽ ᾿Απόλλωνος υἱὸς ἐκ Μελίας, προφήτης τοῦ μαντείου κατὰ τὸ Ἰτῷον ὄρος, ὅ qncv εἶναι τρικόρυφον ὁ αὐτὸς ποιητής" καί ποτε τὸν τρικάρανον Ππτωΐου κευθμῶνα κατέεχεθε κούρα καὶ τὸν Τήνερον καλεῖ ναοπόλον μάντιν δαπέδοιςιν ὁμοκλέα. ὑπέρκειται δὲ τὸ ἸΤτῷον τοῦ Τηνερικοῦ πεδίου καὶ τῆς Κωπαΐδος λίμνης πρὸς 'Axpaipiu: Θηβαίων δ᾽ fjv τό τε μαντεῖον καὶ τὸ ὄρος κτλ. καὶ τότε conicio τρικαράνου male Bergk; cf ad N V6 πτώου Strab A, quod pro iambo accepit Boeckh, Ἰτωΐου Meineke (1852), diserte testatur Herodianus ap Reitzenstein Gesch gr Etymm 305 κούρα non est ap Strab, adieci ex Herodiani 11; qua de puella edocemur Pindari fragmento 51* ipso quoque nuperrime in lucem: i (619) Schol Paus IX 23, 6 (Herm 29, 149): ὅτι οὗτος (Pausanias cum Asio poeta; οὐ τὸν Fa Rice, οὗτον Fb [Laur 56,11], em de Wilamowitz Herm 29, 246) 'A60ápavi(oc) καὶ Θεμιςτοῦς qna (paa eodd) τὸν ΤΙτῷον. Tfívbapoc δὲ ἐν ὕμνοις "AmóAAuv(oc) καὶ τῆς 'AOápavt(oc) θυγατρὸς Ζευξίππης (Εὐξίππης Steph Byz v ᾿Ακραιφία; Εὔξιππος hominum nomen non ignotum). Quo testimonio confirmatur Heynii coniectura fuisse in Apollnem Ptoum Pindari hymnum, Bergk fragmenta inter parthenea rettulit cum Boeckhio. ' . (?) 51* Cod Par suppl 7r 676 (S ap Leop Cohn Bresl phill Abh II 1887,61): ᾿Αθηνᾶ γὰρ τῷ Ἡρακλεῖ πολλαχοῦ ἀνῆκε θερμὰ λουτρὰ πρὸς ybi xai S) ἀνάπαυλαν τῶν πόνων ὡς μαρτυρεῖ καὶ TTINA/// //AYMNOIC (teste Crusio). Eadem fere Zenob (Par vulg) VI 49, cum addat ὥς qna καὶ Πίνδαρος (TTeícavbpoc Ruhnken) ἐν τοῖς περὶ Ἡρακλέους, item schol Arist nubb 1047 addens ὡς TTe(cavópoc* τῷ δ᾽ ἐν Θερμ. κτλ (fr ? K). Ruhnkenii emenda- tionem certissimam iudico (cf ad fr 167), ut si recte supra legatur Tiiv- δαρος ἐν ὕμνοις, sec rece gramm usum ὕμνους ἐπινίκους interpretatus de titubante pecoteioiaput memoria cogitare cl θερμὰ Νυμφᾶν λουτρά (Ὁ XIT) quam lavacra i malim. eraclea Pindari hymnis inserere Didymi in hymnos Pindaricos fuisse commentarios Schneider col- legit e schol recentiore (IV ὅδ n Ddf, p 543 Dübn) Aristoph plut 9: xol τὰ μὲν περὶ τοῦ TTuO(ou τρίποδος διαφόρως ἱςτορούμενα ἐν τοῖς τοῦ TTtv- bápou ὕμνοις εὐκαίρως ἡμῖν διείληπται, probante Boeckhio - 560, ad Thomae Magisiri vel Tzetzae in epinicià commentarium referre Bergk maluit; cf frr 66 ss. : Poetae lyr. graec.* 1. 1. ed. Schroeder. | 26 IIAIANEZX 52—56 «ἘΣ ἈΠΌΛΛΩΝΑ IITOION» ΔΕΛΦΟΙ͂Σ. 52 (24) ἀμφιπόλοιει μαρνάμενος μοιριᾶν περὶ τιμᾶν Schol Pind N VII 94: καθόλου γὰρ ἀπολογεῖεθαι βούλεται περὶ τοῦ Νεοπτολέμου θανάτου πρὸς τοὺς Αἰγινήτας" ἐκεῖνοι γὰρ ἠτιῶντο τὸν TTiv- δαρον, ὅτι γράφων Δελφοῖς τὸν παιᾶνα (confirmat schol 160) ἔφη" ἀμφιπόλοιει μαρνάμενον μυρίαν περὶ τιμὰν (-ἀν et ἂν iunctim D) ἀπολωλέναι. μοιριᾶν cll eis quae sequuntur περὶ τῶν. νομιζομένων τιμῶν Schneidero praeeunte Boeckh ἀπολωλέναι (αὖ paullo ante καὶ διὰ τοῦτο ἀπολωλέναι et ad 160 ἐτελεύτηςεν --- ἀνῃρέθη) e suo dedisse schol viderunt Schneider Heyne Hermann (opp III 23); sequitur αὖ μαρνά- μενος reponamus. 53 (25) χρύςεαι δ᾽ ἐξύπερθ᾽ αἰετοῦ ἄειδον Κηληδόνες Paus X 5, 12: τὰ μέντοι ἄλλα με οὐκ ἔπειθεν ὁ λόγος ἢ Ἡφαίετου τὸν ναὸν τέχνην εἶναι ἢ τὰ ἐς τὰς ᾧδὰς τὰς χρυςᾶς, ἃ δὴ Πίνδαρος fjcev ἐπ᾽ ἐκείνῳ τῷ ναῷ΄- xpóc(e)a() δ᾽ ἐξ ὑπερῴου (edunt c cod Laur, ὑπαρέτου Pe, ὑπηρέτου 49) ἄειδον (ἃ εἶδον Pc Ag) Κηλήμονες. οὗτος μὲν δὴ ταῦτα. ἐς μίμηςειν ἐμοὶ δοκεῖν τῶν παρ᾽ Ὁμήρῳ (ειρήνων ἐποίηςεν. Galen ad Hippocr de articc XVIII 1, p 519 Kühn: οὕτω γὰρ ἐοίκαειν εἰκάζοντες oi παλαιοὶ καλέςαι τοῦτο τῆς οἰκίας τὸ μέρος" ἀετὸν δὲ καὶ οἵδε, καθάπερ καὶ ὁ ἸΤίνδαρός φηςιν ἐν τοῖς παιᾶςει (ταῖς πλειάει codd): χρύςεα δ᾽ ὀξύπτερα αἰετοῦ ἄειδον Κληδόνες. Pindari Κηληδόνας testantur Ath VII 290*, Eust Od 1689, 37. 1709, 56, opp 89,26 T. χρύςεαι Hermann ap Heyn ἐξ ὑπερῴου edebant ante Cobetum (or de arte interpr 1847, 128), qui ὑπὲρ αἰετοῦ e Galeno recuperavit ἐξ (ὀξ) utriusque recensionis neglegens, ἕξ ὑπὲρ Schneidewin Philol V 366, ἐξύπερθ᾽ egregie Bergk (Rh Mus VIII 147). ΡΥ ΟἹ ——ÉÓpnm— £2" Mmmm PAEANES 403 *(54 [27]) Paus X 16, 3: τὸν δὲ ὑπὸ Δελφῶν καλούμενον ὀμφαλὸν λίθου πεποιημένον λευκοῦ, τοῦτο εἶναι τὸ ἐν puécu γῆς mácnc αὐτοί τε λέγουςιν οἱ Δελφοί, καὶ ἐν ᾧδῇ τινι ἸΤίνδαρος ὁμολογοῦντά cqiav ἐποίηςεν. Strab IX 419: καὶ éxdAecav τῆς γῆς ὀμφαλόν, προςπλάςαντες καὶ μῦθον, ὅν φηςι Πίνδαρος, ὅτι ευμπέςζοιεν ἐνταῦθα οἱ αἰετοὶ οἱ ἀφεθέντες ὑπὸ τοῦ Διός, ὁ μὲν ἀπὸ τῆς δύςεως, ὁ δ᾽ ἀπὸ τῆς ἀνατολῆς οἱ δὲ κόρακάς paa Rp Plut def oracc 1 p 409). De terrae umbilico praeter P IV 74. 8. VIII 59. XL 10, N VIL 33 aut de aquilis istis praeter P IV 4 ceci- misse Pindarum negare nemo audebit. Boeckhius quidem cum paeani delphico hoc fragmentum inseruit, fragmentum quod est de Trophonio et Agamede (3) ad epinicium quoddam pertinere ne suspicari quidem poterat. *(55 [28] Schol Aesch Eum 2: Πίνδαρός pna πρὸς βίαν κρατῆςαι ΤΤυθοῦς τὸν ᾿Απόλλωνα, διὸ καὶ ταρταρῶξαι ἐζήτει αὐτὸν ἡ Γῆ. *(56) Himer orr ΠΠ1: Χαῖρε φίλον φάος χαρίεντι μειδιόον προειύπῳ᾽ μέλος γάρ τι λαβὼν ἐκ τῆς λύρας εἰς τὴν cv ἐπιδημίαν προςάςομαι, ἡδέως μὲν ἂν πείςας καὶ αὐτοὺς τοὺς λόγους λύραν μοι γενέςθαι καὶ ποίηειν,. ἵνα τι κατὰ coO νεανιεύςτωμαι, ὁποῖος ζιμωνίδης ἢ TTivbapoc κατὰ Διονύζου καὶ ᾿Απόλλωνος. Idem XIII 7: τὰ δὲ cà νῦν δέον καὶ αὐτῷ τῷ Μουςηγέτῃ εἰκάζεςϑθαι, οἷον αὐτὸν καὶ ζαπφὼ xai TT(vbapoc ἐν ᾧδῇ κόμῃ τε χρυςῇ (velut Pind O VI 41. I VII ani καὶ λύραις xocufjcavrec κύκνοις ἔποχον eic Ἑλικῶνα πέμπουει. κτλ; de Apollinis itinere 10, de Simonidis in Apollinem carmine XVI 7. 'Sed omnino inepto huic rhetori non multum irbuendum? Bergk. s 57—060 «ΕἸΣ ΔΙᾺ ASAQNAION» . *51 (20) Δωδωναῖςε μεγάεθενες, ἀριςτότεχνα πάτερ | * * ΡΨ δαμιοργὸς (Ὁ) εὐνομίας καὶ (Ὁ) δίκας *(67 [207) Dio Prus or XII 81/2: ποιητὴς προςεῖπεν ἕτερος: Au. ... πάτερ οὗτος γὰρ δὴ “πρῶτος xal τελειότατος δημιουργός κτλ. Plut praec reip ger c 13 p 807: ὁ δὲ πολιτικὸς ἀριςτοτέχνας τις ὧν κατὰ Τ|ίνδα- ρον (— qu conv I2, 6) καὶ δημιουργὸς εὐνομίας καὶ δίκης, e Pin- daro idem de sera num vind c 4 p 550 affert: ápicrovtéyvav ... dc δὴ δίκης ὄντα δημιουργόν, denique adv Stoic c 14 p 10650: ὁ δὲ πατρῷος καὶ ὕπατος καὶ θεμίετιος Ζεὺς καὶ ἀριςτοτέχνας κατὰ TTív- δαρον, οὐ δρᾶμα δήπου μέγα καὶ ποικίλον καὶ πολυμαθὲς δημιουργῶν τὸν κόςμον, ἀλλὰ θεῶν καὶ ávOpuruv ἄςτυ κοινὸν εὐνομηςόμενον (ευννομηςομένων codd) μετὰ δίκης καὶ ἀρετῆς ὁμολογουμένως καὶ μακα- ρίως κτλ.; de Plutarchi dictione ad fr. 77. 78. Clem Alex str V 710 (Euseb praep ev XIII 675b): [N VI 1.2] xoi ἕνα τὸν τούτων δημιουργόν, ὃν ἀριςτοτέχναν πατέρα λέγει κτλ. Pindaro δίκας δαμιοεργὲ καὶ εὐνομίας reddebat Bergk. (58 [30] Schol Soph Tr 172: Εὐριπίδης δὲ τρεῖς γεγονέναι Qnciv αὐτὰς (sacerdotes Dodonaeas dicit schol; cf fragm Soph 418 N?; τρεῖς Tepicrepác testatur Strab VII fr 1): oi bé δύο, kai τὴν μὲν εἰς Λιβύην ἀφικέεθαι Θήβηθεν (Her II 54. 55. 57) eic τὸ τοῦ "Auuwvoc χρηςτήριον, τὴν (δὲ εἰς τὸ Brunck) περὶ τὴν Δωδώνην, ὡς καὶ Πίνδαρος παιᾶειν. ᾿ 26 : 404 PINDARI FRAGMENTA "(69 [81]) Strab VII 328: πότερον δὲ χρὴ λέγειν ᾿Ελλούς, ὡς Titvbapoc, ἢ CeÀAoóc, ὡς ὑπονοοῦςει παρ᾽ Ὁμήρῳ. κεῖςθαι, ἡ γραφὴ ἀμφίβο- Aoc oca οὐκ ἐᾷ διϊςχυρίζεεοθαι. EM 709, 86: pee ...Xdl oí μὲν '€A- λοὺς (Ἐλλ.) αὐτοὺς ἐξεδέξαντο, ὡς ΤΙίνδαρος. Schol.A TT 234: Πίνδαρος χωρὶς τοῦ c ἀπὸ Ἑλλοῦ τοῦ δρυτόμου, ib ac τὴν περιςτερὰν πρώτην καταδεῖξαι τὸ μαντεῖον (de re cf Serv Aen III 466). Eust Π 1057, 57: Ἑλλοὶ xarà Πίνδαρον. Pindaro Ἑλλούς praeisse Hesiodum (e fr 156 Rz: E τις Ἑλλοπίη ... ἔνθα bé Δωδώνη Tx) suspicatur Ben Niese Herm 413. *(60 [32]) Strab VII 8328: Ἡ Δωδώνη τοίνυν τὸ μὲν παλαιὸν ὑπὸ Θεςπρωτοῖς fjv ...., καὶ οἵ τραγικοί τε καὶ Πίνδαρος Θεεπρωτίδα εἰρή- xac τὴν Δωδώνην ὕςτερον δὲ ὑπὸ Μολοττοῖς ἐγένετο. 61 (88) Moon M d V LS ἘΞ Ἐπ ΤΥ δὲ V T i “ως πο ie XOU lcm A eO NE oo voc COMO — — MM LÁ WV LL τί ἔλπεαι cogíav ἔμμεν, àv ὀλίγον τοι ἀνὴρ ὑπὲρ ἀνδρὸς ἰεχύει; οὐ γὰρ ἔςθ᾽ ὅπως τὰ θέῶν βου- λεύματ᾽ ἐρευνάςει βροτέᾳ φρενί" θνατᾶς δ᾽ ἀπὸ ματρὸς ἔφυ. Stob Anth II p 4 Wachsm: TT(vbapoc παιάνων. τί ἔλπεαι --- φρενί. Clem Al str V 726 (Euseb pr ev XIII 688) frr 140. 141 praemissis (ubi v nott cr): τί ἔλπεαι (ὅτι ἔλπεται Clem LL) ςοφίαν ὀλίγον τοι (ὀλίγαν τοι L, ὀλίγον τι Euseb) ἀνὴρ ὑπὲρ ἀνδρὸς ἔχειν; τὰ θεῶν (ζαθέων 1.) βουλεύματ᾽ ἐρευνᾶςαι "ΩΝ φρενὶ δύςκολον᾽ θνατᾶς δ᾽ ἀπὸ ματρὸς ἔφυ. Clementem secutus est ermann ap Heyn, Stobaeum rect. Boeckh 1 Ετί Stob F (Ero, Mi LM», τί P τί δ᾽ Heeren Boeckh Bergk εἶναι Stob, ἔμμεναι Boeckh, ἔμμεν Bergk 4 (ἃ) Stob codd, nisi quod àv P2» (dativus velut φυᾷ διαφέρομεν vulgaris, aec velut ἀλλά τι προςφέρομεν ἔμπαν ἢ μέγαν νόον ἤτοι φύειν ἀθανάτοις exquisitior), ᾧ τ᾿ ὃ (om τοι vel τι) Boeckh, quod vulgo recipiunt (partic to: retenta Bergk) ^ Mov Tot Stob L, ὀλίγοι (om To) FP' 2 icye Stob L; de mensura ὕ Wilh Schulze qu epp 338 8 ἐρευνᾶςαι Stob F, fco: PL, de Clemente vid supra, épeuvácei (*quod elegantissimum cuivis videbitur quippe ad ἄνδρα relatum, qe deinceps etiam illud ἔφυ poeta rettulit") Dons. épeuvücai retin achsmuth, épeuvácet βροτέᾳ φρενί, | (ócric καρπὸν ἀρούρας αἴνυται,» θνατᾶς τ᾽ κτλ coni Bergk. 62 (34) Schol Apoll Rh Arg A 1086: εἴληφε δὲ τὰ περὶ τῶν ἀλκυόνων (unam dicit Apoll 1084 ss) παρὰ Πινδάρου ἐκ παιάνων. εὐλόγως bé ὄςςαν εἶπε τὴν τῆς ἀλκυόνος Lui (1087): ὑπο γὰρ Ἥρας fjv ἀπεςταλμένη, ὥς ona Πίνδαρος. De Glauco marino fragm 268 cl Philostr imagg “ἂν ποιεῖ "mu ΨΚ Ὁ PAEANES 405 II 15, 6 (περιθέουει δὲ αὐτὸν [Glaucum] καὶ dAxvóvec ... dboucot τὰ τῶν ἀνθρώπων) huc vocat Schneider fragmm p 39. 63 (85) Schol M Lycophr Alex 440: Afjpotvoc: τόπος οὕτω καλούμενος iv ᾿Αβδήροις, ἔνθα Anpaivou ᾿Απόλλωνος ἱερόν écriv, οὗ μνημονεύει καὶ Titvbapoc ἐν παιᾶςιν. Cf fr 316 οὐ Tzetzes ad h 1. 64. *65 NIOBHX l'AMOI (64 [36]) Ps-Plut de mus 15 (1136): Ὄλυμπον πρῶτον 'ApicróEevoc ἐν τῷ πρώτῳ περὶ μουεικῆς ἐπὶ τῷ ΤΠηύθωνί gnav ἐπικήδειον αὐλῆςαι λυδιςτί. εἰςὶ δ᾽ οἱ "Avrurrov (Μελανιππίδην codd) τούτου τοῦ μέλους ἄρξαι φαςί. Πίνδαρος δ᾽ ἐν παιᾶςιν ἐπὶ τοῖς Νιόβης τάμοις ond λύδιον áp- μονίαν πρῶτον διδαχθῆναι. Post διδαχθῆναι e Vulgatii interpretatione ὑπ᾽ ᾿Ανθίππου (Αντίππου) cl Poll IV 78 add Burette et Boeckh, quo addita- mento male recepto pessime ἐν παιᾶςιν ἐπὶ T. Y. iungens supra pro Melanippide Antippum recte inseruit; aliter illum locum expediebat Bergk PLG 11’ 593. : -*(65 [37] Ad eundem paeanem Boeckh revocavit Ael v hist, XII 36: (ὑπὲρ τοῦ ἀριθμοῦ τῶν τῆς Νιόβης παίδων) “Ὅμηρος μὲν ἕξ λέγει ἄρρενας καὶ τοςαύτας κόρας ($2 604), Λᾶςος δὲ δὶς ἑπτὰ λέγει (ilem bis seplenos c iragg Aristoph sec schol Eur Phoen 159), Ἡείοδος δὲ ἐννέα καὶ δέκα .. . (bis denos sec Apollod III 45 W). ᾿Αλκμὰν δέκα qnci, Μίμνερμος εἴκοςι καὶ ΤΙίνδαρος τοςούτους (item bis denos Xanthus Lydus ἐκ Φιλόττου τοῦ ᾿Αςουρίου, ὃς ᾧκει ἐν (ιπύλῳ, ὃς ἀνῃρέθη ἐν κυνηγεείῳ ὑπὸ ἄρκτου schol Eur Phoen 159, unde etiam Alcmani (bic) δέκα reddas) 'Sappho bis novenos, Bacchylides et Pindarus bis denos' addit Gell noctt att XX 7. Ad *'Niobae nuptias' pertinere opinor quae tradit Servius Verg Georg 181 (— fragm 9 B^: 'generwum vero pro marito positum mui acci- piunt? (affertur Sapph 1056 ΒΦ); 'sic et Pindarus ἐν τοῖς παιᾶςιν (ἐν τοῖς Ἰεθμίοις legebant e coni Petri Danielis Lemovicensis); γαμεῖ δὲ (e duobus Antiopa Asopi fili$-natis) Zfj9oc μὲν Θήβην ..., ᾿Αμφίων δὲ Νιόβην τὴν Ταντάλου Apollod III 45 W. 66 (88) Ammon diff affn vocc p 70 (Valek 1739): Θηβαῖοι καὶ Θηβαγενεῖς διαφέρουςειν, καθὼς Δίδυμος ἐν ὑπομνήματι τῷ πρώτῳ τῶν παιάνων ΤΤιν- δάρου φηείν᾽ — καὶ τὸν τρίποδα ἀπὸ τούτου Θηβαγενεῖς πέμπουςει τὸν χρυςέον εἰς "Icunvóv t πρῶτον. εἰς τὸ Ἰεμήνιον sive εἰς Ἰεμηνίου corr Valckenaer, elc τὸ Ἰομηνίου ἱερόν Gisb Koen Greg Cor 415, eic Ἰςμηνίου ἡρῷον Maur Schmidt Didym p 239 verbis ita transpositis, αὖ Ἐφόρου ἐν τῇ δευτέρᾳ potius quam Didymi esse viderentur; atque hoc quidem ipsum ut ben possit, transponere verba, nisi illud ἀπὸ τούτου habebit quo referatur, nihil attinet. Ceterum Θηβαιγενής Hesiodo (theog 530 e schol Soph 'Trach 116) et Euripidi (suppl 130 c codd) reddidit - Valekenaer animm ad Ammon 98, eandem formam (et 'Icunvíou si quando) . Pindaro reddendam esse patet. 406 PINDARI FRAGMENTA 61 (40) Schol Pind O I 26 (HQ): περὶ δὲ τῆς δωριςτὶ ἁρμονίας εἴρηται ἐν παιᾶειν, ὅτι (Schneider, παιᾶει ποτὶ codd) δώριον μέλος ςεμνότατόν ἐςτιν. ξηρῷ GR (41) | | Schol Ambr Ὁ II 70: ἐν δὲ τοῖς παιᾶςιν εἴρηται περὶ τοῦ χρηςμοῦ τοῦ ἐκπεςόντος Λαΐῳ, καθὰ καὶ Mvacéac ἐν τῷ περὶ xpncuü γράφει" Λάϊε Λαβδακίδη, ἀνδρῶν περιώνυμε πάντων. ; 69 (49) Schol P VI 4": ἐν τῇ moAuypócu ᾿Απολλωνίᾳ νάπῃ, περὶ ἧς ἐν παιᾶειν᾽ εἴρηται. Schol?: ἐκεῖ γὰρ (ἐν ἸΤυθοῖ) ἡ ᾿Απολλωνία νάπη, περὶ ἧς ᾿ ἐν παιᾶειν εἴρηται. το (39) | Schol P XI 45: ἐν yàp τῷ Κηφιςςᾧῷ ot αὐλητικοὶ κάλαμοι φύονται" εἴρηται δὲ καὶ ἐν παιᾶςι περὶ αὐλητικῆς. Conf ad fr 249b. ΔΙΘΥΡΑΜΒΟῚ 1i (43) Schol Pind O XIII 25: ὁ Πίνδαρος δὲ ἐν μὲν τοῖς ὑπορχήμαειν ἐν Νάξῳ φηεὶν εὑρεθῆναι πρῶτον διθύραμβον (fr115), ἐν δὲ τῷ πρώτῳ τῶν διθυράμβων ἐν Θήβαις, ἐνταῦθα δὲ (0 XIII) ἐν Κορίνθῳ. : 712---4 ζὩΡΙΩΝΣ 12 (44) ... ἀλόχῳ ποτὲ θωραχθεὶς ἔπεχ᾽ ἀλλοτρίᾳ Ὀαρίων. : . EM 460, 35: ὁ θώραξ ὁ δεκτικὸς τῆς τροφῆς tÓómoc: ἀφ᾽ οὗ καὶ τὸ — ἐμπίπλαςθαι οἴνου θωράξαςεθαι (θωράςαςθαι codd) λέγεται, dc παρὰ ᾿Αρι- «τοφάνει (Ach 1135): καὶ TT(vbapoc διθυράμβων πρώτῳ". ἀλόχῳ ποτὲ θωρηχθεὶς (ἀλόγω ποτε θεωραχθεὶς Sorb) ἐπ᾿ ἀλλοτρίᾳ. Cram Án Par IV 194, 7: Ὠρίων, ἐπεὶ καὶ Ὀαρίων ἐν ευετολῆ (τοῦ i scil cll Herodn I 20, 7. Π 723, 25 L, Choerob II 397, 21 Hlg) xai ΤΙίνδαρος (kal Εὐριπίδης)". ἀλλ᾽ οὐχ 6 ποτε OupayOcic ἔπεχ᾽ ἀλλοτρίᾳ Ὡαρίων (seq Eur Cycl 213); eadem: Ὀαρίων priore loco, tum ἀλ(λ)λόχῳ ποτὲ θ(ε)ωραχθεὶς ἔπεχ᾽ ἀλλοτρίᾳ spatio quinque litt admisso et versu Eur adiecto Etym Angelic (Ritschl opp 1690); Pindari denique verba omisso Orionis nomine . satis fideliter servavit Meletius de nat hom (Cram An Ox ΠῚ 89, 29, - MOULIN LA o Lo oi s DITHYRAMBI 401 Ritschl 700) cum Nicol Petrei versione latina nisi quod ἐπέχεεν ἀλλότρια Petr éméypaev ὁ Schneidero maluit Boeckh 'Qapíwv an 'Oapiwv seribendum esset dubitabat Bergk; cf ad N II 12. graewum ors et. Alcyonae unius ex Atlantidibus filium facit Euphorio ap schol Ven ἐν θεούς, ἔπειτα δὲ xav' εὐφημιςμὸν (venustate Hyg) 'Qpiuv. Similem gginem quod referre dicitur Hesiodus schol Germ BP, recte explosit Robert Erat catast p 166; Eratosthenem similia tradidisse e verbo αὐξηθέντα colligas auctore Wilamowitzio ap Robertum p 164 Ὁ Thebis in latum ab Hygino esse recte iudicaremus, si Hesiodeam hoc loco fabulam traditurus esset: Antimacheam refert 5) Oenopio Bacchi filius Hes fr 145 Rz ?) in Meropae nomine omnes fere consentiunt testes, nisi quod 'Aepómnv habet schol Nic ther 15 cod A, ᾿Αλερόπην K, Αἱρὼ κόρην Parthen erott XX, ubi Mepómnv scribebat Hercher, 'Aepómnv non minus facile restituas. Sed quod gravius est, vulgo quam filiam vocant Oenopionis, velut τὴν Olvumíuvoc Hes ap Erat, e matre Helica sec Parthen XX, .eam Mepónnv τὴν (Οἰνοπίωνος) τυναῖκα diserte esse: iubet schol Nie ther 15* (ceterum eum Eratosthene fere congruens), id quod propter Pind fr72 minime neglegendum esse perspexit Schneidewin Rhein Mus II (1843) 298: genetivi ambiguitatem recentioribus hominibus fraudi fuisse eredideris cll Ἕκτορος ᾿Ανδρομάχη, Ἡτηςὼ TTpo£évou; filiam primo rite expeti, tum violari fingit Parth XX. Ceterum de Meropa una e Pleiadibus cum mortali viro nupta cf scholl Arat p 229/30 Maass 408 |. PINDARI FRAGMENTA 19) sic plerique, velut βιάςαςθαι oivuOévra Hes ap Erat, μεθύςας Oivomíwv solus (e Pherecyde?) Apollod I 25 1) traditur nullo re- ΜΝ 13) insolentem propter iactationem mortuum esse. Orionem c Hesiodo ap Erat catast 32 (Ὠρίων) testatur schol Nic ther 15! (de 103 y supra ad?), propter vim aut Dianae Erat s v Ckopm. (— ἄλλοι s v 'Qp.), Callim ap Hyg astr 8 4 (hy Dian 265?), Arat 637 (προτέρων Aóvoc Nic ther 16, Euphor fr108 M, aut Uypi virgimi Hywperboreae (alteri quasi Artemidi) illatam Euphor fr 109, Apollod I 27?, a dis (Diana) Aurorae cum. Orione amori invidentibus € 121 ss (Deliaca fabulae forma sec Apollod I 25—27), in Creta Hes ap Erat 'Qp., Antimachus ap Hyg astr 8 2 extr, im Chio Erat Ckopm., Arat (mpor. Aóy.) 687 58 c plerisque poet Alexandrr ut videtur {(Παυςτήρια᾽ ὄρη ἐν Χίῳ, ἐν οἷς ὁ Ὠρίων ἀπέθανεν ap Hesych scr Robert Myth I 4525), scorpione a Tellure immisso Hes ap Erat 'Qp., a (Latona et) Diana sec alios, deae ab eo violotae sagittis Hyg fab 195, Callim ap Hyg astr $ 4, Hor c III 4, 72. 73^ (52) Strab IX 404: xal ἡ Ὑρία δὲ τῆς Ταναγραίας vOv écrit, πρό- τερον δὲ (quae corrupit Eustath Il 264, 44) τῆς Onfaíóoc, ὅπου ὁ Ὑριεὺς μεμύθευται kal ἡ τοῦ 'Qpiuvoc Yévecic, fjv qna Πίνδαρος ἐν τοῖς διθυράμβοις. Hoc testimoniorum conspectu opus esse videbatur, ut de natalibus, de adulterio, de oculorum acie amissa restituta, de exitu Orionis haberes quic P docuisse censeres. Ac de origine quidem fabulis boeoticis cum Strabonis testimonio satis luculento collatis id sequitur, ut γηγενῆ (Apol- lod 1 26) Pindari Orionem fuisse credamus, unde fr adesp 84 Β΄ huic dithyrambo adicere placuit cll fr Pind (de Erichthonio) 253. (de Tityo) 294, De adulterio dictum ad ?); ἃ peccato ultionis narrationem abesse vix posse facile concedes. Denique mortem occubuisse Orionem apud P utrum in Creta an in Chio decernamus nulla erit dubitatio, nisi forte Pindarum ut Antimachum aut Euphorionem boeoticam fabulam cum alíenis contaminasse putas. Hygini igitur verba illa Pindarus autem in insula Chio ad finem potius quam ad initium 8 2 adscribenda esse ar- bitror. Ceterum duae videntur fuisse memoriae boeoticae, altera mifior | quam nobis quidem repraesentat Corinna Yepoiwv α΄ fr 3 (εὐςεβέ- crarov αὐτὸν λέγει). 7 Β΄, altera paullo atrocior, quam sequitur Pindarus. Relinquitur ut apponamus eximium quod exstat de Orionis cata- sterismo fragmentum: "145 (53) ς᾽ τρεχέτω δὲ μέτα Πληϊόναν, ἅμα δ᾽ αὐτῷ κύων — "*Acovrobápac — Schol Pind N Π17 (ex Aristarcho?): óré μὲν Πλειάδας καλεῖ πληθυντικῶς, ὁτὲ bé TlAnióvnv ὡς μίαν’ τρεχέτω δὲ... κύων (δὲ add B solus ut vid, om ΤΟΝ, periit schol D; post μέτα versum finivit Bergk). δοκεῖ γὰρ κατ᾽ αὐτὸν τὸν TTívbapov ἐῤαςθῆναι αὐτῆς ὁ 'Qpiwv καὶ διώκειν αὐτὴν ἐπὶ πολλοὺς xpóvouc: ὑπομνήματα δὲ τούτων ὁ Ζεὺς κατης ἐριςε. παρὸ δή φησιν Ὁ Ὠρίων ἐπίτω ταῖς Τλειάςει {(ἐπίτω em Bergk, ἐπιὼν codd, unde ap P τρέχων δὲ ser Boeckh) Lucian pro imagg 19: ὁ τὸν Ὠρίωνος κύνα ἐπαινῶν ἔφη ποιητὴς λεοντοδάμαν αὐτόν, primus huc vocavit Schneider fragmm p 49, post κύων addidit Boeckh, quod si recte fecit, accusativi forma Aeovrobáuav Luciano debetur, pro qua in Pind Aeovrobáuavra exspectaveris cl prll II*5. EM 675, 86: λέγει δὲ TT(v6apoc περὶ τοῦ καταςτεριςμοῦ αὐτῶν, ὅτι τῆς ἸΤληϊόνης Topeuouévnc μετὰ τῶν θυγατρῶν κατὰ τὴν Βοιωτίάν ευναντῆςαι αὐτῇ 'Qpíwva: εἶτα ἐραςθεὶς ὥρμηςε πρὸς τὸ ἁρπάςαι, τὴν δὲ φεύγουςαν μετὰ τῶν θυγατρῶν Ὠρίων ἐδίωκε, γτενέεθαι δὲ αὐτῶν τὸν δρόμον πέντε ἔτη ἀδιάλειπτον" τὸν δὲ Δία διὰ τὴν κακοπάθειαν αὐτῶν οἱονεὶ μνήματα καταςτερίςαι τὰς Τ͵λειάδας φευγούςεας τὸν Ὠρίωνα, ὅς ἐςτιν ἐνιαυτός. Cf Eust Od 1712, 49. o o PEE DITHYRAMBI 409 **74^ (fr adesp 84 B*: Hippolyt refut haeres V p 96 Miller, p 134 Dnck-Schndw: μάθετε πῶς κατὰ μέρος παρὰ τῶν ἐθνῶν τὴν ἀνεξεύρητον καὶ ἀδιάφορον τοῦ ἀνθριύπου γενεὰν λαβόντες ἐπιπλάςςουςι τῷ Χριςτῷ. Γῆ δέ φαεῖιν οἱ Ἕλληνες ἄνθρωπον ἀνέδωκε πρώτη καλὸν ἐνεγκα- μένη γέρας, μὴ φυτῶν ἀναιςθήτων. μηδὲ θηρίων ἀλόγων, ἀλλὰ ἡμέρου ζῴου καὶ θεοφιλοῦς ἐθέλουςεα μήτηρ γενέεθαι. Χαλεπὸν δέ, φηείν, ἐξευρεῖν εἴτε Βοιωτοῖς ᾿Αλκομενεὺς ὑπὲρ λίμνης Κηφιείδος ἀνέςχε πρῶτος ἀνθρώπων, εἴτε Κουρῆτες ἢ «εανίδαι οἱ θεῖον γένος ἢ Φρύγιοι Κορύβαντες οὗς πρῶτος ἥλιος ἔπιδε (ἔφιδε eod *) δενδροφυεῖς ἀναβλαςτάνοντας, εἴτε πρὸς ceÀmvaiov ᾿Αρκάδα διὰ TTeAacyóv ἠραρυίας οἰκήτορα, δίαυλον Ἐλευεὶν ἡ Λῆμνος καλλίπαιδα Κάβιρον ἀρρήτων ἐτέκνωςεν ὀργιαςμῷ, εἴτε Φελλήνη Φλεγραῖον ᾿Αλκυονέα πρεςβύτατον Γιγάντων. Λίβες δὲ Τάρβαντα φαςὶ πρὠτόγονον αὐχμηρῶν ἀναδύντα πεδίω γτλυκείας ἀπάρξαςεθαι Διὸς βαλάνου. Αἰγυπτίων δὲ Νεῖλος ὕλην ἐπιλιπαίνων, μέχρι εήμερον ζωογονῶν, φηςίν, ὑγρᾶς ἀρκούμενα θερμότητι ζῷα xal ς«ὧμα ἀναδίδωειν. ᾿Αςεύριοι δὲ Ἰάννην ἰχθυοφάγον γενέεθαι παρ᾽ αὐτοῖς, Χαλδαῖοι δὲ τὸν ᾿Αδὰμ καὶ τοῦ- TOV εἶναι φάςκουςι τὸν ἄνθρωπον ὃν ἀνέδωκεν ἡ γῆ μόνον κτλ. Primus αὖ Pindaricum commentatus est (obloquente nescio quo pacto Carolo Robert 1894 Mythol I 857/8) fragmentique fines recte descripsit Schneidewin Philol I 420 ss, strophae initium perisse ratus verborum πρώτα... ἐνεγκαμένα καλὸν γέρας et ἢ καλλίπαιδα A. ἀρρ. ér. Ko. ὀργίων responsione perspecta emendatius edidit Hermann ib 586, Schneidewini operam mon sine invidia castigavit, responsionem Her- mannianam versibus εἴτε — Καφιςίδος οὐ εἴτε — mpecgürarov inter se collatis confirmavit, ante. prima fragmenti verba quae ἄνθρωπον (Uc) ἄνδωκε γαῖα πρώτα ἐνεγκ. x. v. esse voluit verbum regens una cum antecedentibus haustum esse coniecit (velut im hac re ommes gentes com- sentiunt), denique Pindari hymno Ammoniaco fragmentum adscripsit Bergk Zeitschr Alterthumsw 1847, 1 58 et PLG* III 711 58. Dithyrambi nos initium servatum esse censemus particulam δέ post Γῆ ab Hippolyto additam esse arbitrati. Strophae EPOR eU: ML OA toad iur μοῦ d Bgm πο qug τ δος, U"ODUDOu;M: ——— --σ-͵5υ..- LU ru gehe foto iln τ pbaeisdi! md o M. RM ον NM [v] " lf bruvadaesh.umn6mus: ON.Ixz. Laudis ωπον ὦ Ξζανθσον τοὺ ABE Ἐς οὐ Li e s efe SÉ et a E Ev PRI og eoe, ἃ devi E UU ες Lr J dici. Mou ocmadd. -duoeeMiioe Epodi TES dX9p D copgand. uou... oua ὦ DVEU ET ς ΤΌ Lira s Pes GUILL TL— -«- τι... τ... .ὧὕν... Str v 5 (de quo cf append 8ὶ 8*-*) Hermannum non secus 80 nos dimensum esse apparebit cll eius opp 1252. elem doctr metr 362; de v 7 clausula bisyllaba cf PI?2; de duobus versibus ultimis nott metr N V.II Ep vv 1. 2 e fr 72 constitui posse censeo; fr 74* si modo cetera recte suspicati sumus ad dithyrambi epodum aliquam pertinere sponte patet. 40 — PINDARI FRAGMENTA ctp. α΄ ρώτα (utv» ἐξανῆκε γαῖ᾽ ἄνθρωπον ἐνεγκαμένα. καλὸν γέρας ἁμέρου μάτηρ ζοοῦ T€- νέςθ᾽ ἐθέλοιςα᾽ τὸ δ᾽ ἐξευρεῖν χαλεπόν, εἴτε Βοιωτοῖςειν ᾿Αλαλκομενεὺς λί- μνας ὑπὲρ Kagicíboc πρῶτος ἀνθρώπων ἀνέεχεν, 5 εἴτε (καὶ Κουρῆτες Ἰδαῖοι ἔςαν, θεῖον γένος, ἢ Φρύγιοι Κορύβαντες, RR obc "Alioc πρώτους ἐπεῖδεν bevbpogueic ἀναβλαςτόντας, εἴτ᾽ "Apxabía προςελαναῖον TTeAacyóv, ἢ ;Papíac Δίαυλον οἰκιςτῆρ᾽ "€Aeucíc, ; ἀντ. à 10 ἢ καλλίπαιδα Λᾶμνος ἀρ- ρήτων ἐτέκνωςε Káfipov ὀργίων, εἴτε ΤΤελλάνα Φλεγραῖον ᾿Αλκυονῆα Γιγάντων πρεςβύτατον [septem versus perierunt] 1 πρώτα δὲ γαῖ᾽ ἄνδωκεν ἄνθρωπον (róT'» ἐνεγκαμένα καλὸν γέρας Hermann, de Bergkio v supra; ἐξανῆκε scripsi cll P IV 99, ῥόον ὅντε BáOicrov γαῖα τότ᾽ é£avinav Callim hy Del 206; àvabibóva: ter in hoc quidem loco e suo dare Hippolytus videtur 2 μὴ φυτῶν κτλ] in versus redigebat Schneidewin, ἁμέρου καὶ θεοφιλοῦς ita ut in antistropho otiosum epitheton addere cogeretur Hermann, Bergkium secuti sumus (Ztschr Alterth 1 D, nisi quod ille Zü)üc scripsit Ipse sibi non satisfaciens; Coóc Theocr Il 5, Zóoc 'sec plures ! Epicharm Herodn II 947, 14 9 restituit Hermann (Kaqucc.) 4—6 rest Hermann, εἴτε Κου-ρῆτες Écay, γένος Ἰδαῖοι θεῶν maluit Bergk; vv 5/6 respicere Strabo videtur X 472: ἄλλοι δὲ γηγενεῖς (Aérova τοὺς Κουρῆτας) καὶ χαλκάςπιδας (χαλκά- cmibec — κοῦροι O IX 54—56): οἱ δ᾽ οὐ τοὺς Κουρῆτας, ἀλλὰ τοὺς Κορύβαντας Φρύγας, ἐκείνους δὲ Κρῆτας᾽ ἢ rest, Schneidewin, nisi quod Ἅλιος (tribus potius quam quattuor syllabis) et ἀναβλαςτόντας Bergk 8 'Apkába διὰ] corr Schneidewin, cetera rest Bergk 9 "Papíac rest Hermann de spir cà Choerob II 43,27 Hlg, Herocn I 546, 20 L, cetera rest Bergk; Δίαυλον nomen ad iudos Eleusinios referebat Schneidewin p 431 10 rest Hermànn; genetivus ἀρρ.. ὀργ. ('vix aptus! Bergk .est' qualitatis; Κάβιρον c Schneidewino retinui cll IGSept I 3577ss, Szanto Ath Mitt XV, 1890, 384. 386, invito (?) Hero- diano II 448, 29 L 11 rest. Bergk de. ἸΤελλάνα cl Thuc IV 120, ΤΤαλλάνα scr Hermann, Φαλλάνα Schneidewin de ᾧ male cl Φερεεφόνα: est Φελλ. oculorum lapsus ad Φλετρ. aberrantium; post v 11 lacunam indicavit Bergk recte de Erichthonio cogitans (fr 253) cum Schneidewino p44iA2 — — | DITHYRAMBI 411 Lo ei. ... φαντὶ δὲ πρωτόγονον Λίβυες αὐχμηρῶν πεδίων ἀναδύ- ντα Ἰάρβαντα τλυκείας Διὸς ἀπάρξαςθαι βαλάνου᾽ * ; De ep vv 1. 2 nott metr. Ἰάρβαντα coll Verg Aen IV 196 s8 recu- peravit Sehneidewin p 435, q. δὲ mpur. Γαράμαντα maluit Bergk, Ἰάρ- Bavra post ávabóvra inserendum duxi. De reliquis restituendis despera- Αἰγυπτίων δὲ Νεῖλος ἰλυὶ γᾶν λιπαίνων | óvpà «αρκούμενα (hoe 1 quidem voluisse Hippolytum apparet) θερμότατι ζωά τε εὐματ᾽ ávblbuav ; Schneidewin, similter (sed ἀνδιδοῖ) Hermann, plura molitus est Bergk, ἐπιλιμπάνων ser Crusius Anth lyr (1897) p LXVI. 15 (45) «ΣΕΜΈΛΗ (?) AGHNAIOIZ) UU UU Lo. DU SU. —wuuJ Erin M. VUA Uo MECS TO Quas ΠΡ "ma rrr MAL τ Mic ea .b ik TER PRI QUOD. MIGgUddJ UJUL UU uU. meii 2 rais eie in de Eom MN RP itt ir Peri τ υνων.... ἜΘ ΤΌΣ — UA -OUL.UAMI 10 vou - QUU E T vv. M. VUL —MVU—L Mw, Mossiceu M eis ALL [συν] USUEEESGET UT VOTED ERES FEN conet e JJ -— e uL, rct Eu SU EI 15 ov —w) ὦ. vu. Mi Gai edu M eso e VUE μα er CIR LS Uia e e, πα MI MEL — — wr v rei V REM Versuum discriptio fere Boeckhiana, xxu: efficiebat Hermann ap Heyn ad O VIII, v 16 dirimebat Bergk, item 3, tum 6/7 tripartito Christ. Dion Halic de comp verb c 22 (p 152 ἢ): ἀρχέτω (ut austerae har- moniae. exemplar) Πίνδαρος καὶ. τούτου διθύραμβός τις, οὗ écriv ἀρχή᾽ Ἴδετ᾽ ἐν xopóv.. . . χοροί. vv 1—8 (ἀοιδᾶν) commentatur rhetor, unde *comm? et lemm: attuli. Codd lectiones (// Laur 59, 15 saec XII, P Par r 1741 saec XI |quorüm ille 'praestantior' sec Usenerum ind aest Bonn 1878 p VII|, M. Mare Ven 508* saec XV ['quasi arbiter quidam', sed : “κα, χ᾽ accedens! Usener p IX], 1 epitoma integrum Pindari locum ex- ; hibens, cuius recensio in quattuor libris nititur) cum Bergkio Usener communicavit, qui libelli Dionysiaci editionem nunc ipsum evulgaturus est. 412 PINDARI FRAGMENTA Ἴδετ᾽ ἐν xópov, Ὀλύμπιοι, ἐπί τε κλυτὰν πέμπετε χάριν, θεοί, πολύβατον οἵ τ᾽ ücreoc ὀμφαλὸν θυόεντα ἐν ταῖς ἱεραῖς ᾿Αθάναις ὅ οἰχνεῖτε πανδαίδαλόν τ᾽ εὐκλέ᾽ ἀγοράν. ἰοδέτων λάχετε «τεφάνων τὰν ἐαρίδρεπτον λοιβάν᾽ Διόθεν τέ με εὺὑν ἀγλαΐᾳ ἴδετε πορευθέντ᾽ ἀοιδᾶν δεύτερον ἐπὶ κιςςοάραν θεόν, 1 ἴδετ᾽ PMi, δεῦτ᾽ EFM:*; Dion comm 'verbum" testantem, tum verbum ἴδετε ipsum e Cram An Ox I 169, 19. 176, 5 adhibuit Schnei- dewin exurcitt cr (Braunschw 1836) 21; mire ὡς παρὰ Tlwwbdpu " καλεῖτ᾽ ἐς χορὸν Ὀλύμπιοι (-πια v 1) ἀντὶ τοῦ καλεῖςθε Anonym de barb et soloec prem Lex Vind ἃ Nauckio ed 1867) p 291, quem explosit Schneidewin - ust prooem Ὁ 29 ἐν χορόν EF Greg Cor 658,: item gramm Ox 11, ἐς x. Mec, utrumque test (vox) P ἃ οἵ v] οἱ P acci E ter- minabat Christ poe], ὀφθαλμὸν M: 4 ἀθάναις P" (Boeckh), ἀθήναις rell 6 iobéruv PM, ἰαδέτων E, ób' ἐγὼν F* (ace add FP), lobérnv Ald, ἰοδετᾶν (ab iobérac) Boeckh λάχει F 6/7 rem recte considerantibus libri trium lectionum se testes offerunt: τἂν τ᾽ éapi- bpérruv PE, τὰν τ᾽ ἐαριδρεπῶν M M1P! (isi quod τ᾽ αὖτ᾽ P!, τ᾽ αὖ M, ἐπαριδρ. M), ἄντ᾽ ἐαριδρόπων FF, deinde duarum: λοιβᾶν PM, ἀοιδᾶν EFF'PM!, tum διατεθέντε est in P, denique τ᾽ ignorat, ἀγλαῖαι agnoscit comm Dion; τᾶν τ᾽ éapibpémtuv Aoipüv Boeckh, τὰν ἐαρίδρεπτον λοιβάν Hermann (Pind ed Gothan 1855 p IX), ὑλάχετε — ἐλάχετε᾽, vum τῶν ἐαριδρόπων᾽ | ἀμοιβὰν Διόθεν (huius honoris memores [ἀμοιβάν — χάριν] me superne respicite") Bergk λοιβήν translate dici solere negans, proinde quasi in bacchico carmine exercendus sit sermo pedester; ceterum cf si tanti esse videbitur ap Pind ipsum crmévbew ἀοιδαῖς et κώμων ὑπὸ xeóuacv, ac rursus φύλλ᾽ ἀοιδᾶν οὐ carminum «τεφανώτεεις, denique aliis deis alios flores sacros quasi esse memineris. E tribus illis quae traduntur adiectivis ἐαρίδροπος S gts placuit Bergkio) parum videtur defendi posse cll ὠμόδροπος (Aesch) μονόδροπος d), alierum quod tueare cll ἠριγενής κηριτρεφής (Hes opp 418) consensu cod M c lemm PM manifesto corruptis nonnimis commendatur, éapí- bperroc et testium et conformationis probitate ceteris praestat; de ultimo versus membro contracto cf O IX ep 5, Soph Ant 786 8 πορευθέντα᾽ οἱ δ᾽ ἂν IF, mopeuOÉévra: οἱ δὲ FF", πορευθέντες ἀοιδαὶ M, πορευθέντες ἀοιδὰν 1471, πορευθέντες ἀοιδαῖς E .P.P! (ergo AOIAAN AOIAAI ΑΟΙΔΑΙΟ; πορευθέντ(α) ἀοιδᾶν Io Go Schneider en πορευθέντ᾽ ἐν ἀοι- boic? Heyne, εὑν ἀγλαᾷ | ἴδετε πορευθέντ᾽ ἀοιδᾷ ckh, ἐς ἀοιδάν Her- mann (cf ad 6/7), recep Bergk. Videtur hoc quidem loco cod F' solus (cf 15. 18) carere interpolatione; nam et éc Pindaro indignum videtur . inter cóv — ἐπί (ut taceam *deos profectos"), et àyAaia genetivum re- quirit, ut *coronis? statim 'carmina" adiciantur 9 δεύτερον in suspi- cionem vocabat Herm Sauppe ind Gotting 1890, 5 (ausgew Schr 810) ut ex δεῦτ᾽ profectum suprascr po, in δεῦτε etiam Goram incidit ἐπὶ τὸν libri, τὸν exp Barnes, ἐπί τε scr Bergk xiccobórav P (sed κιςςοδόμ [sec Schneidew ed Goth] ante corr), κιςςοδαῆ (-m) EF M; wxiccobé- ταν Ὁ edunt (cf ad 6), κιςςόδετον mavult Schneider, κιςςοκόμαν scr Bergk (librarii F' errore abusus), κιςςοθαλῆ Christ (de mensura á nunc ΚΡ 1-6 ΕΣ pow €o.————————— — TN DITHYRAMBI 413 10 Βρόμιον ὅν τ᾽ Ἐριβόαν τε βροτοὶ καλέομεν, γόνον ὑπάτων μὲν πατέρων μελπέμεν γυναικῶν τε Καδμεῖδν [ἔμολον]. ἐναργέα δ᾽ ἐμὲ «ἀματ᾽ οὐ λανθάνει, φοινικοεάνων ὁπότ᾽ οἰχθέντος .Ὡρᾶν θαλάμου 15 εὔοδμον ἐπάγῃςειν ἔαρ φυτὰ νεκτάρεα. τότε βάλλεται, τότ᾽ ἐπ᾽ ἀμβρόταν χθόν᾽ ἐραταί ἴων φόβαι, ῥόδα τε κόμαιει μίγνυται, ιἀχεῖ τ᾽ ὀμφαὶ μελέων civ αὐλοῖς, ἀχεῖ τε (ζεμέλαν ἑλικάμπυκα χοροί conferatur Baech XIII 196 K), κιςςοάραν edidi cll παῖς ὁ κιςςοφόρος O Π 27 et xicchpnc: xiccogópoc schol Soph Ant 1132, de formatione prll II49 10 τὸν βρόμιον τὸν P (Boeckh), ὃν βρόμιον ὃν EFM, τὸν Βρόμιον) Schneider, recep Bergk in adn Βρόμιον ὅν τ᾽ coniciens, uod longe praestat τε om E Ε', βροτοὶ tacite om. Boekh' 5 11/12 πληθυντικῶς δὲ εἶπεν ἀντὶ τοῦ ἀδελφῷ τῷ ἸΤοςειδῶνι᾽ cóvnOec δὲ τὸ εχῆμα ΤΠΙινδάρψ΄ ὑπάτων μὲν [re] πατέρων γυναικῶν τε Καδμειᾶν ἀντὶ τοῦ Διὸς καὶ ζεμέλης schol Pind I 15 μὲν P, τε E, utrumque FM schol Pind μέλπε P, μέλπομεν rell (12) τε om F' cum epi- tomae cod Urb εμολον (sine spir et acc) P solus, ςεμέλην (-av) EFM. Seribebant μέλπωμεν (Sylb). .. CeuéAav Schneider, μελπόμενοι.... CeuéAav Hermann; ζεμέλαν glossema esse scholl Isthm extr nondum cognitis Boeckh perspexit ipse μελπέμεν .... Καθμειᾶν ἔμολον. scribens, quae vulgo retinent praeter Usenerum μέλπομεν v. τε K. ἄγαλμα proponentem. i ἔμολον τον πορευθέντα suspectum, αὖ e glossa (CeuéAnv) profectum quam in EFM glossa expulsum esse credere malim. De diaeresi Kobueiàv of IIV 53 . 18 ἐν ἀλγεα F, tum τεμεωιϊ τε Κ΄, veuéu E (ires codd) P (?), veuéa .E (cod Urb) P (??); ἐν ᾿Αργείᾳ Νεμέᾳ Schneider Boe Sw Hrtg Mms), ἐναργέα θεόν. | ἐμὲ δ᾽ ὧν μάντιν vel évapyéa μὲν «ἀματ᾽ ὃ Bergk?*, ἐναργέ᾽ ἀνέμων μαντήϊ᾽ et (15) ἐπάγωςιν ἔαρ’ ed Bergk*, ἐναργέα τελέων 'cápgar' Usener Rh Mus 23, 1868, 148, ἐναργέᾳ δ᾽ ἐμὲ cópat' scripsi 14 φοίνικος ἑανῶν .E P M, qowikocáuv E, φοίνικος ἔρνος (varie interpr edebant c Rob Stephano, φοινικοεανῶν monente Schneidewino Herm A Koch Phil 6, 1851, 1594: accentum corr (cá an cà? uin Bergk; καὶ Tiivbapoc φοινικέας τὰς "Qpac ἐκάλεςεν Etym AES 87 (Ritschl opp I 685) θάλαμοι (— 90Àópor?) PF; Aristid II 370 BK contulit Usener 18 εὐόαμον F' ἐπάτοιειν FF, ἐπαΐωειν E PM, quod vulgo edebant (post vexrápea disi: lauwschem dem F'rühlingsrufe Hartung), ἐπάγῃςιν Usener; de terminatione cf ἐθέλῃςιν bow 139, λάχηιειν pap Bacch XIX 3/4 Ken, θάλπῃςιν fr Bacch 27 Bgk* (20 BD), de i adscribendo Meyer gr Gr* 641, Brugmann gr Gr? 349. At *'ver non adducit flores, sed educit? Bergk: ἐπιπλόμενον ἔαρ interpretere ἐπάγειν φυτά cl Schilleriano der meue Lenz bringt neue Saaten wieder —— 16 prius τότε om PF, alterum secl Christ; cf νῦν ce, vOv I VI 44 ἄμβροτον EF x0óv' P.M (primus recep Schneidewin), xépcov .E Τ' 16/17 ἐραταὶ ἴων φόβαι ῥόδα τε E (libris fere consentientibus), ἐρατέων (i e eparawv pro εραταιιων) φοβερόδατε Κ᾽, ἐρατὰν ἴον φοβερά τε PM μίγνυνται EF 18 ἀχεῖ τ᾽ ὀμφαὶ (τε ὀμφᾶι) F, idem ex Apoll Ὄγβο (synt 223/24: ὡς Βοιώτιόν écmv ἔθος, ὅμοιον τῷ παρὰ Πινδάρῳ" ἀχεῖται ὀμφαὶ p. c. αὐ.) correxerat Hermann (ed Goth 1843 p 280); οἰχνεῖτ᾽ Ε ῬΩ͂; ὀμφὰ (ἀμφᾶ Urb) E, ὀμφαῖς PM; ἀχεῖταί τ᾽ ὀμφαὶ Boeckh 19 οἰχνεῖτε libri, corr Hermann . too PINDARI FRAGMENTA | 16. 11 AN €... AGHNAIOIZ» | Plutarchus de glor Ath c 7 tria Pindari fragmenta affert; ac primum quidem' poetae nomine ipso corrupto fr 78, deinde fr 77 salis libere ille quidem, sed ita tamen cum duobus fr 76 verbis (ἔρειεμα T. Ἑλλ.) eoniungens, ut ex uno eodemque carmine duo fragmenta esse videantur; cf etiam Aristid II 251 c schol HI 600 Ddf. Ex dithyrambis esse fr 76 οὖ 78 aliunde novimus, ad eundem dithyrambum tria fragmenta referebat Bergk; nec refragatur metrum ex aeolicis et dao : quod videtur mixtum esse ad instar carmm O XIII et N VI. Sed se- iungere fr 78 tutius duximus, ut dactyloepitriei earminis initium esse posset membro alloeometro sicut N X insignitum. ^Q ταὶ λιπαραὶ καὶ ἰοςτέφανοι καὶ ἀοίδιμοι, Ἑλλάδος Épeicua, κλειναὶ ᾿Αθᾶναι, δαιμόνιον πτολίεθρον 76 (46) E tribus potissimum testimoniis fragmentum celeberrimum concinnavit Boeckh, schol Arist Ach 674: παρὰ τὰ ἐκ τῶν Thvbápou διθυ- páuguv: Αἱ λιπαραὶ καὶ locrépavo: ᾿Αθῆναι (cl Suid v locrégavor), schol nub 299: TTívbapoc: Ὦ ταὶ (e 'cod Ven rwr" λιπαραὶ xal ἀοίδιμοι, Ἑλλάδος Épeicua, kAeivat ᾿Αθᾶναι, Aristophane ipso eq 1329: Ὦ ταὶ λιπαραὶ xai ἰοςτέφανοι e eins ᾿Αθῆναι, unde epithetorum etiam ordinem recte constituit Boeckh; pes locrég. '€AX. us testium continuat, doíbiuor Ἑλλ. multi praestant velut Ps-Aeschines (v infra) Ultima fragmenti vocabula e schol Aristid (III 341 Ddf) τὸ δὲ ἔρειςμα πολλοὶ μὲν xal ἄλλοι καὶ Πίνδαρος δέ grav: ἔρειςμ᾽ ᾿Αθήνας (᾿Αθηναίων D) δαιμόνιον πτολίεθρον adiecit Dissen. Dithyrambi initium (quod servatum nobis esse probent statuit Bergk) e prava epistulae Pseud-Aeschineae (IV p 35 Hrch) lectione αἵ τε Arm. x. ἀοίδ. Ἑλλ. ép. eorrupit Boeckh, quamquam verum iam pridem e meliore lectione ὦ τε expressum erat a Brunckio, cuius emendationem postea certatim arripuerunt Schneidewin et Bergk, ille cl Eust prooem c 28,. hic cl Arist eq ll. Himerium (or XVI 2) *Pindari fidibus profana manu quasi percussis Constantinopolin canentem αὖ fatuitatis crimine liberaret Boeckh plura velut cé δὲ Nnpnibuv ἁλιπορφύρων χοροὶ ἄκροις émickip- τῶντες τοῖς κύμαςι κύκλῳ περὶ πᾶςαν xopebouct ex hoc ipso Pindari dithyrambo sumpsisse coniecit; cf ad fr 56. ... ὅθι παῖδες ᾿Αθαναίων ἐβάλοντο qaevváv κρηπῖδ᾽ ἐλευθερίας 71 (196) Plut de glor Ath c 7 p 860: ἐν τούτοις Πίνδαρος ἔρειεμα τῆς Ἑλλάδος mpoceime τὰς ᾿Αθήνας ... ὅτι πρῶτον, ὥς qrnciv αὐτός, ἐπ᾽ ᾿Αρτεμιείῳ παῖδες ᾿Αθηναίων ἐβάλοντο φαφινὴν κρηπῖδ᾽ ἐλευθερίας (eadem fere vit Themist 8, de Herod malign 34 ff 867[601 παΐδες}), κρη- míb' edidit Bergk'*?, quod defendas cll κλαῖδας P VIII 4: xAoibec ΙΧ 89, Wilh Schulze qu epp 425?; sed cf etiam de metro append $ 8*4. Quae iniecta etiam Salaminis Mycalae Plataearum mentione sequuntur verba ὥςπερ ἀδαμαντίνοιζς xloci?» «τηρίξαντες «τὴν ἐλευθερίαν si modo ex antiquiore aliquo poeta sumpta sunt ac non Plutarcheae Musae de- bentur in amplificanda Pindari crepidine debacchanti, ab hoc certe car- mine ampullas istas alienas esse iudico. UNUS OT MARCANS TIER Ie dE ϑΠ TFT TRRTTNERPERIA T RIED IRURAQAIPI C v QU DITHYRAMBI : 415 18 (225) RUP U T PME t δ, νάνι o v 7 Ned audi ae 715484 anal Die dre AMA rers, τ A Κλῦθ᾽ ᾿Αλαλά, ΠΠολέμου θύγατερ, ἐγχέων προοίμιον, à θύεται ἄνδρες (ὑπὲρ πόλιος) τὸν ἱερόθυτον θάνατον Plut de frat &m 11 p 483 (sine poetae nomine): KA00" ᾿Αλαλά. π..θ., idem fere Herodn II 944, 18 L, proxima verba éyy. vp. addit Ath I 195, unde hausit Eust Iliad Z 994, 59. Pindarum auctorem significat Plut de glor Ath 7 p 349: Κλῦθι àvva [lacuna] vw TToX. θύγ. ἐγ. mp. ἀμφύετε (v 1 ἐνφύετε) ἄνδρες τὸν ἱερόθυτον θάνατον, ὡς ὁ Ὅηβαϊος ἸΠΤίνδαρος (Ἐπαμινώνδας codd, em Xylander, del nomen Haupt) εἶπεν ὑπὲρ πατρίδος xal τάφων καὶ ἱερῶν émibibóvrec τοῖς καλλίετοις καὶ λαμπροτάτοις ἀγῶ- «v. De Plutarcheo vini aqua temiperandi studio cf ad fr 77. Restituit fragmentum Maur Haupt (1861) opp I 3108s in lucem. protracto schol Laur Aesch Pers 49: κλῦθι αλλα πολέμου θύγατερ ἀιθύεται ἄνδρες, ἐν διθυράμβῳ᾽ οὕτω «τεῦται (ap Aesch) ἑνικὸν ἀντὶ πληθυντικοῦ, denique adhibito Herodiano m. cynp. (rhett gr III 180, 27 Sp): Τ͵Ινδαρικὸν δὲ τὰ τοῖς πληθυντικοῖς óvópactv ἑνικὰ ῥήματα ἔχοντα ἐπιφοράν, olov ἄνδρες ἐπὶ πόλεως (ὑπὲρ πόλεων. v 1) καὶ (sequitur fr 239), unde 4 θύεται ἄνδρες egregie Haupt; tum ὑπὲρ πολίων inser Haupt, πόλιος praeoptavit Bergk, quae qui spreverit nisi versuum 2 et 3 aequabilitatem reformida- verit ἀνέρες τὸν scribat. : 799^. 80 €... SHBAIOIZ) 195» (47. 48) Tipiv μὲν ἕρπε εχοινοτένειά τ᾽ ἀοιδά διθυράμβων καὺ-τὸ càv κίβδηλον ἀνθρώποιειν ἀπὸ «τομάτων * 8X * τὶν μὲν xarapyxat, ᾿ μᾶτερ μεγάλα, πάρα ῥόμβοι κυμβάλων᾽ ἐν δὲ κεχλάδειν κρόταλ᾽, αἰθομένα τε δὰς ὑπὸ ξανθαῖςει πεύκαις Strab X 409: Μάρτυρες δ᾽ οἱ ποιηταὶ τῶν τοιούτων (de Curetibus et Corybantibus) ὑπονοιῶν ὅ τε γὰρ Tlívbapoc ἐν τῷ διθυράμβῳ, οὗ ἡ ἀρχή ITpiv ... διθυράμβων, μνηςθεὶς τῶν περὶ τὸν Διόνυςον ὕμνων τῶν τε παλαιῶν καὶ τῶν Ücrepov μεταβὰς ἀπὸ τούτων φηςί᾽ col μὲν... πεύκαις, τὴν κοινωνίαν τῶν περὶ τὸν Διόνυςον ἀποδειχθέντων νομίμων παρὰ τοῖς Ἕλληςι καὶ τῶν παρὰ τοῖς Φρυξὶ περὶ τὴν μητέρα τῶν θεῶν ευνοικεϊῶν ἀλλήλοις. Aristoxenus ap Ath XI 467*'b: καὶ ΤΤίνδαρος δέ gna: ΤΙρὶν μὲν ... ἀοιδὰ kal τὸ càv κίβδηλον ἀπὸ «τομάτων, Clearchus ibd X 4δδε: TT(vbopoc δὲ πρὸς τὴν ἀειγμοποιηθεῖταν ὠδὴν ... ἐποίηςε᾽ 416 PINDARI FRAGMENTA Tfpiv μὲν ... κίβδηλον ἀνθρώποις (ἄνθρωποι v 1). Dion comp verb c 14 p 80H: eicl δὲ oi ἀείγμους ᾧδὰς ὅλας émoíovv: δηλοῖ bé τοῦτο TT(vbapoc ἐν oic φηςι᾽ TIpiv μὲν ... (ἀοιδὰ) διθυράμβων xai τὸ càv κίβδαλον ἀνθρώποις (ἄνθρωποι v l) mittit igitur διθυράμβων Ath utroque loco; rem diserte testatur (τῶν T. T. Aióvucov ὕμνων) Strabo. Pro ἀπὸ cropáruv altero loco ἀνθρώποις (-ποι} exhibet Ath, atque hoc quidem commune habet cum Dionysio; unde ἀνθρώποισιν ἀπὸ cr. Hermann nullo non probante, (195) 1 εἷρπε Strab Ath X, ἦρπε Ath XI, ἤριπε (npme Par) Dion; . ἘΠῚ 1189 cxoworovíac Strab, ςχοινοτονία Ath X, ςχοινοτονῆ φωνήεντα v 1 Dion (idem epitoma, sed cyoworeveia ara οἶδα Par), et lectionem et interpretationem stabilivit Boeckh; cf etiam μὴ &moreivew (τὰ ἄςματα) μηδὲ ςχοινοτενῆ . ἐργάζεεθαι Philostr heroic 1 214, 8 K. Quid si Callias comicus non à paire restiario, sed a canticorum longitudine cognomen accepit (χοινίων (Heph p 55,13 W)? neque 'vocem dilatatam" quam testatur Hesych cyotvivqv φώνην, ca0pàv καὶ διερρωγυῖαν exponens, multum abesse arbitror 2 κίβδαλον Dion solus, quod vulgo recipiunt, Róhlio IGA 509 monente Athenaeum secutus sum cll ἡ κίβδος Poll onom VII 99, tum ὕψος: ὑψηλός, ἐρυγμός: ἐρύγμηλος, de accentu Herodn I161,14L ᾿ (79^) 1 coi libri, corr Wilamowitz Herm XIV 194 n κατάρχει libri, καταρχαί Scalig Casaub, non displicuit Boeckhio, κατάρχειν Hermann (ap Heyn 1817 ad Ὁ VIID, quod edere solebant, Scalhgeri memoriam renovavit Wilamowitz 2 πάρα μεγάλοι Strab libri vulgo, πάρα μεγάλαι v l, corr Boeckh ῥοίμβοι libri, unde póugo: Mein vind Strab 174 quamvis atticam glossam esse (schol Theocr Il 30) non ignorans com gr II 452 8 xayAdbuv librij em Hermann (αἰθομένα) τε Strab, retin er, bé vulgo edunt c Herm (tacite). 80 Philod de piet (Gomperz Herkulann St I) 19, 14: oi bé (Δία καὶ) Ἥραν πατέϊ(ρα xai) μητέρα θε(ὧν vo)uiZouctv, TT(v(bapoc) δ᾽ (ἐκ) Κυβέϊ(λης μ)ητρὸς ἐν τῷ! ().. OIN... KYBE ()-.. MAT... ΦΕΡΕ ).4« 9KAQ. οὖς PIOC, quae hunc in modum aut emendata aut suppleta (mpo)ow(uíu): KP) uüt(ep θεῶν Φερεκύ(δηο) δ᾽ ὁ (Có)pioc ... ad phrygium hune dithy- rambum revocabat Bergk. 81 (49) ct δ᾽ ἐγὼ παρά viv αἰνέω μέν, Γαρυόνα, τὸ δὲ μὴ Δὶ φίλτερον εἰγῶμι πάμπαν Aristid II 70 Ddf: “τεκμαίρομαι ἔργοιειν Ἡρακλέος᾽ αὐτοῖς τούτοις, ὅτι καὶ ἑτέρωθι μεμνημένος περὶ αὐτῶν ἐν διθυράμβῳ τινί" cé δ᾽ ἐγὼ παράμιν (παρ᾽ ἁμίν), φηςείν, αἰνέω μέν, Γηρυόνη, τὸ δὲ μὴ Aii φίλτερον ειἰγῶμι (αγῶ με, εἰγῶμι μὴ) πάμπαν" οὐ γὰρ εἰκός, φηείν, ἁρπαζομένων τῶν ὄντων καθῆςθαι παρ᾽ ἑςτίᾳ καὶ κακὸν εἶναι. 1 παρ᾽ ἄμμιν Boeckh, παρά μιν Hermann (παρ᾽ αὐτὸν τὸν Ἡρακλέα Scholl II 409 Ddf), παρά viv Bergk* ὦ Γηρυόνα edunt c Boeckhio; yrll II*8 . Δὶ Hermann ctp (6 lemm schol Hermann opp I 266, εἰγημὶ : PUT MT ETT VSEE VU pras) X Socr ΣᾺ - "T Ψ TAA δὰ λὰν τ - ν... που μμ δνμν Sen DITHYRAMBI . 411 Schneider, ctragi? Bergk. Quae inde a verbis οὐ γὰρ εἰκός addit Aristi- des in versus Pindaricos redigebant Boeckh Bergk Christ dissuadentibus Hermanno et Wilamowitzio (Eur Her* I 97 n); cf ad fr 77 et 78. 82 (50) A VI aui UV aL V ecc — M τ....,.. τὰν λιπαρὰν μὲν Αἴγυπτον ἀγχίκρημνον Schol inscr Pind P If: καὶ τὴν Αἴγυπτον ἐν διθυράμβοις τὰν κτλ ἀγχίκρημνον EG, ἄγει κρίμνων Ο7Ρε (-uvov Vac), ἄγει κνήμων alii. 88 (61) ἦν ὅτε cóac τὸ Βοιώτιον ἔθνος ἔνεπον Schol Vat Pind O VI 152: ὅτι διὰ τὴν ἀγροικίαν καὶ τὴν ἀναγωγίαν τὸ παλαιὸν οἱ Βοιωτοὶ ὕες ἐκαλοῦντο καθάπερ καὶ αὐτὸς ἐν τοῖς διθυράμ- Boic^ ἣν... ἔλεγον. Idem fere Strabo VII 321, Galen protr 7, nisi quod uterque male om τό, recte pro ἔλεγον exhibet Évemov. 84 (54) Harpoer p 232: maAivoíperoc]... ἐπὶ δὲ τῶν καθαιρεθέντων. οἰκοδομημάτων xal ἀνοικοδομηθέντων Πίνδαρος διθυράμβοις. Bekker An I 59, 14; Phot lex 373, 11---18. Suidas. *86. *85 (56. 55) (86) Herodn II 626, 35 ss L: ἡ αἰτιατικὴ ἵκτινον, ... εἶτα... κατὰ μεταπλαςμὸν γέγονεν ἴκτινα, ... ὥςπερ ἁλίτροχον ἁλίτροχα παρ᾽ Ἰβύκῳ καὶ διθύραμβον διθύραμβα παρὰ Τ]Πινδάρῳ. Choerob I 267, 18. 391, 21 Hlg. (85) EM. 274, 44: Ai00paufoc: ὁ Aióvucoc. Ἐπίθετόν écri τοῦ Διο- vócou, ὅτι ἐν διθύρῳ ἀντρῳ τῆς σα ἐτράφη ... Πίνδαρος δέ gna λυθίραμμον (dedi c Cyrili cod Vind 319, λυθίραμβον Etym): καὶ γὰρ Ζεὺς τικτομένου αὐτοῦ émefóa: A001 ῥάμμα, A001 ῥάμμα, ἵν᾽ ἡ λυθίραμ- μος καὶ διθύραμβος κατὰ τροπὴν καὶ πλεοναςεμόν, Ἡῤωδιανὸς δέ qna τὰ προςτακτικὰ μὴ ευντίθεςθαι (Η 375, 14 L). Sorb cod haec habet: TTív- δαρος δὲ ὅτι τίκτων ἐπεβόηςεν ὁ Zebc: A001, A08 ῥάμμα, ἵν᾽ jj λυθίραμ- Boc (cod Angelic [Ritschl opp I 686], λυθρίαμβος Sorb) καὶ ἐν τροπῇ διθύραμβος. Nullius pretii Et Gud 146, 42, nec novi quidquam addit Procl Phot bibl p 320 B. p 244 W. Subiungamus quod iam Boeckh inter dithyrambos referebat: 247 (123) Herodn II 492, 28 L (EM 277, 39): Aióvucoc] oi δὲ ἀπὸ τοῦ Διὸς καὶ τῆς Nóc[c]nc τοῦ ὄρους ὠνομάςεθαι, ἐπεὶ ἐν τούτῳ ἐγεν- νήθη ὡς Πίνδαρος καὶ ἀνετράφη. Quibus omnibus consideratis id sequi videtur, ut Pindarum primum Nysae Bacchum et nasci et educari fecisse, deinde deo cognomen indidisse Διθύραμβον, tum huius nominis accusativum Διθύραμβα transformasse dicamus. Poetae lyr. graec." I. r. od. Schroeder. 27: IIPOZOAIA (RIZ AHAON» 81. 88 (58). Ὡς ρος, τ ςτὸ doc N rossi tive duo jai di Ν EA ch t iiem T t etc Tola iab iai ὉΒΈΝ ὦ pne Va PUURD UE U SUBEN U V M SAU MN peo OPRSLCMN VASEAPRUSQ QUE LAM rie S ss (B) CL APLLCOM Mare bol τς ILU ugue Ὡς Vise νἀ TO m -ἑἈΙ v pua er V RU NSWtout, N90 Que glad net SARI CTp. Xaip',. ὦ θεοδμάτα, λιπαροπλοκάμου παί- becci Λατοῦς ἱμεροέετατον ἔρνος, πόντου θύγατερ, χθονὸς εὐρείας ἀκί- νήτον τέρας,. ἅν τε βροτοί Δᾶλον κικλήςκοιςιν, μάκαρες δ᾽ ἐν Ὀλύμπῳ τηλέφαντον κυανέας χθονὸς dcrpov. [Desunt strophae versus quos quidem sciamus quattuor.] ἀντ. [Deest strophae versus primus.] ἦν yàp τὸ πάροιθε φορητὰ xuuárec- civ παντοδαπῶν (r» ἀνέμων ῥιπαῖςιν᾽ ἀλλ᾽ à Κοιογενὴς ὁπότ᾽ ὠδί- vecca θυίοις᾽ ἀγχιτόκοις ἐπέβα νιν, ᾿ Utrumque fragmentum ad προςοδιακὸν παιᾶνα Ceis iubentibus ἃ Pindaro (Ísthm T init c scholl, post Simonidis obitum susp Bergk) con- scriptum rettulit Schneider fragm p 29; strophicam responsionem Boe rspexit, str vv 3. 4 (4. 5 Boe) aliter disiunxit Bergk (θυίοις᾽ ser 88, 3), 1** (1.9 Boe) coniunxi; fortasse etiam 5.6 coniungendi, ut respondeant quasi inter se 1. 3. 5. Y bec ἶ (87) Theophr ap Ps-Philon περὶ ἀφθαρείας xócuov € 23 (Diels Dasogr 486) Tlivbapoc ἐπὶ τῆς Δήλου qnc: Xaip' ὦ... ἄστρον 1 θεοδμήτα 7 ἦν Mommsen; prll TI*: παῖδ᾽ oi.M (Diels dubitat an παίδοιν dederit scriptor metri immemor) ^ Épxoc Hartung 8 xudijckoiiv]. dialeetum rest Boeckh?, de i addendo prll II*! μάκαρ M, μάκαρες vulgo τηλέ- φᾶτον (co θοαῖς) edebant ante Bergkium (88) Strab X 485: ἣν γὰρ τὸ πάρ. pop. φηεὶν ὁ Πίνδαρος... γένναν 2/8 (ῥιπαῖειν) laudat, schol x 8 (— Cram An Par III 464, 7, Eust 1644, 54), qui quod post κυμάτεςει habet Δῆλος (AàAoc) insiticium esse Boeckh perspexit; τ᾿ ante ἀνέμων. inserunt c Schneidero 8 ἀαλλακαϊιογενῆς varia prosodia codd Strab, διδῶ, δὰ, K—— PROSODIA 419 δή τότε Téccapec ὀρθαί 5 πρέμνων ἀπώρουςαν χθονίων, : ἂν δ᾽ ἐπικράνοις εχέθον πέτραν ἀδαμαντοπέδιλοι ο κίονες" ἔνθα τεκοῖς᾽ εὐδαίμον᾽ ἐπόψατο γένναν. ἀλλὰ Κοίου γένος Schneider, em Porson ad Eur Hec 788 (in meo exemplo [1802] non inest) ^ dbivea Strab, ὀδύναιςει edebant ante Boeckhium θύοις Strab CD, θείαις B, θοαῖς Boeckh, θύοις᾽ Bergk; Wilh Schulze qu epp 314 ἐπιβαίνειν Strab, ἐπέβαινεν Schneider, quod vulgo retinent, ἐπέβα viv Porson, recep Bergk 5 πρυμνῶν CD, πρεμνῶν B, corr Schneider (Pors Herm) ἐπὶ xpavoic Strab B, éxpávowc οὐ ἐπὶ κραναῇ alii, corr Porson cyebóv et πέτρᾳῳᾳ B ἀδαμ. κίον. laudat Plut fac orb lun € 6 p 923; cf etiam Seneca natt qu VI 26, 3 89 (59) XAITINHTAIZ ἘΣ AOAIAN» Paus Π 30, 3: Ἐν Αἰγίνῃ δὲ πρὸς τὸ TTaveAAnvíou Διὸς ioüciv. écriv ᾿Αφαίας ἱερόν, ἐς ἣν καὶ Πίνδαρος cua Αἰγινήταις ἐποίηςε. Primus ad prosodia revocavit Schneider p 32; cuius eiusdem carminis initium & schol Aristoph servatum esse Boeckh coniecit. Schol igitur Arist eq 1263: τοῦτο ἀρχὴ mpocobíou Tftvbápou: ἔχει δὲ οὕτως" Τί κάλλιον ἀρχομένοις ἢ καταπαυομένοιειν, ἢ βαθύζωνόν τε Λατὼ καὶ θοᾶν. ἵππων ἐλάτειραν ἀεῖςαι: male cum Aristophanis imitatione confudit Suid v προςόδια, aliam imi- tationem habes Ath XV extr 1 àpxyouévoiav et Aristoph et scholl libri, nisi quod in schol ἀρχομένοις 0, qui idem etiam xaromavoyévoic habet; -Bergk ἀρχομένοις scribebat (ap Arist ἀρχομένοις et in antistr évvuyíaic) evitans ut opinor homoeoteleuta satis molesta, quibuscum quae e Pin- daro componam nulla habeo, accedere proxime unum videtur ἀργυρέαιει δὲ νωμάτω qiáAaici βιατάν Ν IX 51, longius certe absunt Ὁ VI. 108. XII 40,1 VII 40. Sed augetur suspicio difficultatibus mmetricis, nisi forte in gravissimi carminis primo membro poetam illud Ἐραςμονίδη XapíAae imitatum esst& putas. At recepta dativi forma breviore et tol- letur putidula illa clausularum monotonia et metrum evadet elegantis- simum WM —MV— uuo VM oa quale habes 0. ep in .*90 (60) «ΕἸΣ AEASOTZy TIpóc Ὀλυμπίου Διός ce, xpucéa xAurópavri TTu8oí, -Mcecopat- Xaptrec(ci» Te καὶ εὺν "Appobírq Aristid II 160 BK: ἑτέρωθι δὲ (ITivbapoc) ἔτι λαμπρότερον: TTpóc '0X....mpoqácav. ὁρᾷς ὡς εὐχόμενος μεταξὺ oU xarécyev ἑαυτόν, ἀλλὰ κἀνταῦθα ἐςεμνολογήςατο. Inter prosodia rettulit Boeckh, paeanem esse ' & verbis Ὀρχήςτ᾽ ἀγλ: (fr 148) incipientem coni Hartung 9 ἄ()εομαι xáprréc τε (-τάς τε U) x. c. ἀφροδίτα (1n U) libri, em interpretatione latina Wilh Canter (t 1575), unde primus graece Schneider p 69 97* 420 PINDARI FRAGMENTA . év ζαθέῳ με δέξαι χρόνῳ 5 ἀοίδιμον Πιερίδων προφάταν. 4 χρόνῳ libri, nisi quod χώρῳ U (recep Boeckh), θρόνῳ (οἱ Paus X 24, 4)? Scehneidewin (recep Ty Mommsen, Christ) χορῷ Bergk (recep Hartung), xpóvu recte tuetur Br Keil 5 πιερίων libri, em Canter 91—93 «ΕἸΣ ΔΙΑ AITNAION» 91 (61) Porphyr de abst III 16 (ex Theophrasto?): Πίνδαρος δὲ ἐν Tpocobíoic πάντας τοὺς θεοὺς émoíncev, ὁπότε ὑπὸ Τυφῶνος ébubxovro, οὐκ ἀνθρώποις ὁμοιωθέντας, ἀλλὰ τοῖς ἄλλοις (ἀλόγοις corrigunt c Wes- selingo) ζῴοις. Quae sequuntur (ἐραεθέντα δὲ ΤΠαειφάης Δία τγενέεθαι {νῦν add Abresch» μὲν ταῦρον, νῦν δὲ ἀετὸν καὶ κύκνον) vulgo corrupta putant (bé pac Δία scr Bergk), ad Pind carmen referre solus Christ videtur. Rem ipsam vel in Pind non incredibilem suo more exornaverunt poetae Alexandrini velut Nicander (p 65 Schn). Probabiliter huc Bergk vocavit frr 92. 93, quae cum fir 125.126 coniungere Boeckh maluit; cf ad fr 276. *92. *93 (93) Strab XIII 626/7: Πίνδαρος δὲ cuvoixetoi τοῖς ἐν τῇ Κιλικίᾳ τὰ ἐν Thenkoüccaic, ἅπερ écrl πρὸ τῆς Κυμαίας, xal τὰ ἐν Σικελίᾳ" καὶ γὰρ τῇ Αἴτνῃ φηςὶν ὑποκεῖςθαι τὸν Τυφῶνα τόν ποτε Κιλίκιον... λαχνάεντα (P I 16), καὶ πάλιν: : κείνῳ μὲν Αἴτνα becuóc ὑπερφίαλος ἀμφίκειται, καὶ πάλιν᾽" ἀλλ᾽ οἷος ἄπλατον κεράϊζες θεῶν Τυφῶν᾽ ἑκατοντακάρανον ἀνάγκᾳ, Ζεῦ πάτερ, ἐν ᾿Αρίμοις ποτέ. | Respicere hunc Tulianum apparet (epp 34 p 510 Hrtln), nisi quod epi- niciorum carminum memoriam admiscet et novum illud addit ὅτι τὸν γίγαντα τὸν ἑκατογκέφαλον ἑνὶ βλήματι καθελεῖν ἤρκεςεν(οῦ Hes th 855; aliter certe Apollod I 41 W). ἜΣ (93) 1/2 κεράϊζε θεῶν libri, sed tum Ze0ü rw (Gemisti excerpta Pa- risina et Veneta) et πάτερ F (i e Vat optimus) c Gemisti excc, unde κεράϊζες... Ζεῦ πάτερ c Tschuckio Bergk, recte; nam ut in narratione Ζεὺς πατήρ putidum, ita Ζεῦ πάτερ in anastropha sollemne. De metro append 8 85 9 τυφῶνα πεντηκοντακέφαλον libri (cf Pind OIV 6, P I16. VIII 16, Hes theog 825), πεντηκοντακέφαλλον Bergk? cll Hes theog 287, Arist equ 416 (cf Sehulze qu epp 252), em Hermann. ' De versus metro eximjo append $4nrr31.32 8 εἰν 'Ap. Boeckh, contra poetae usum; de trochaei syllaba. prima soluta append $ 6, 1 j 94 (911) μεμνᾷτ᾽ ἀοιδᾶς Cram An Par ΠῚ 292, 26 (schol V 861 μεμνέῳτο): ΤΤίνδαρος δὲ δωρι- κώτερον διὰ τῆς αι διφθόγγου ἐν mpocobíoic μεμνᾷτ᾽ ἀοιδᾶς, eadem (sed omm verb ἐν mg. οὐ ἀοιδ.) EM 579,3; traditur utrogue loco διὰ τῆς ai et μεμναίατί(ο), quae correxi (καὶ τὸ ἢ δὲ μετὰ τοῦ 1 δίφθογγόν écmv), μεμναῖτο praeierat Sylburg, μεμνάατο Boeckh, vulgo in trad lect acquie- scunt, male; neque enim aut sermo est de numero plurali aut (ne quis : grammatici errorem subesse — -ato pro -vro Pindaricum vel bupi- κιύτερον cuiquam visum esse credibile. ὃ — uL Ld IIAPOENEIA 95 (63) Ὦ Πάν, ᾿Αρκαδίας μεδέων, καὶ ςεμνῶν ἀδύτων φύλαξ, * * * Marpóc μεγάλας ὀπαδέ, ce- μνᾶν Χαρίτων μέλημα τερπνόν Schol Pind III 189: πάρεδρος ὁ ἸΤὰν τῇ Ῥέᾳ, ὡς αὐτὸς ὁ Πίνδαρος ἐν τοῖς κεχωριςμένοις τῶν παρθενείων (παρθένων codd) φηςίν᾽ ^O TTáv, 'Apkabíac μεδέων, ἕως τοῦ Marpóc...Tepmvóv. Initium auctius ex- hibet Vit Ambr (cf etiam Eust pr c 27 et Vit Thom): ὁ vo0v TTàv ὁ θεὸς ὥφθη μεταξὺ τοῦ Κιθαιρῶνος καὶ τοῦ Ἑλικῶνος ἄδων παιᾶνα ΤΙιν- 6ápou: διὸ xal ᾷεμα ἐποίηςεν εἰς τὸν θεόν, ἐν dj χάριν ὁμολογεῖ τῆς τιμῆς αὐτῷ, οὗ ἡ ἀρχή Ὦ ἸΤὰν TTàv 'Apx. μεδ. καὶ ςεμνῶν ἀδύτων φύ- λαξ, ubi alterum TTáv delendum esse perspexit Boeckh, cf Soph Ai 6946, Theocr I 123 ceuvüv] ceuvibv libri, eorr Boeckh; vocabulum repetitum eo minus habet offensionis (pr]l ΠΡ ἢ), quod quantum distet ἃ versu secundo ultimus sciri nequit μέλημα] ἄγαλμα v l, manavit e scholl 137 De carminis opportunitate id addam per temporis quidem rationes potuisse fingi et Pana saltantem ἐν τῇ xpeoupyíg τοῦ TTéAomoc (schol Aristid III 564, 10 df) vel canentem περὶ τοῦ ἸΤέλοπος (vit Thom GE Vrai^, παιᾶνα vit Ambr Eust) post ol 76, 1, οὐ Pindarum gratias deo hoc carmine 'pseudo-partheneo' Mum ad delubrum quod in carmine c ol 76, 8 facto commemorat (P III 78). *96 (66) ὦ μάκαρ, ὅν τε μεγάλας θεοῦ κύνα παντοδαπόν καλέοιειν Ὀλύμπιοι Aristot rhet II 24 (14015 16): ἢ εἴ τις κύνα ἐγκωμιάζων τὸν ἐν τῷ οὐρανῷ ευμπαραλαμβάνοι ἢ τὸν Πᾶνα, ὅτι Πίνδαρος épncev: ὦ μάκαρ... Ὀλύμπιον. Nihil discitur e comm Anonymi p 148, 27 R aut Stephani p 304, 8 R. κύνα mavrob. peculiarem versum esse Bergk iussit; mavró- δᾶμον maluit Lobeck Agl 860 probante Schneidewino; xoAéovav libri, corr Boeckh. Fragmentum cum pseudopartheneo (95) coniungunt auctore Boeckhio; 97—100 adiecit Bergk. 499 PINDARI FRAGMENTA *91 (64) αὐτὸς αὐτῷ μέλος γλάζεις Schol Theocr I2: μέλη γὰρ τὰς ᾧδὰς ἔλεγον ὡς καὶ Πίνδαρος τὸν ἸΤᾶνα qáckuv* τὸ εαυτοῦ μέλος γλάζεις, τουτέςτιν ἑαυτῷ ᾧδὴν ἄδεις. τὸ cauro0 libri vulgo (τὸ ἑαυτοῦ Ambr 222 teste Zieglero, sed τὸ cauro0 asseverante Bergkio, rocaóra Bar 5, τὰς αὐτοῦ et μέλους Gen b), τὸ cauro0 retin (fragm nescio quo pacto ad illam de Pane Pindari car- men cantante narratiunculam referens) Boeckh, τὸ scholiastae esse cen- suit Ahrens, τὺ cauti) (hoc e paraphr) Bergk!, τὸ (— 0) revocavit idem?*, - pronomen a Pindari sermone non minus quam ἑαυτοῦ abhorrens movit nemo; ζαὐγτὸς αὐτῷ scripsi, nisi forte αὐταυτῷ praeoptas (cll Epich 172, 7 [ex- emend Porsoni], Sophr 19 Kaib); ab aeoliis frr 95 et 96 numeris haec -ω- οὖ... - utique videntur esse aliena. Ad γλάζεις conferunt γλάζει (qM(opr»ÓZe): mrepóccerai. κέκραγε Hesych; quae in xAóZeic et κλάζει (κλζαγγ δάζει) mutare nisi qui dormitaverit animum non inducet. : *98 (65) Schol Theocr V 14: τὸν TTàva τὸν ἄκτιον] .. . ἢ ὥς qna Φιλοςτέφανος, ὅτι ἸΤανὸς ἱερὸν mAnctov Κράθιδος ποταμοῦ τινὲς δέ qaa τὸν ἐπὶ τῆς ἀκτῆς ἱδρυμένον (quae aut ante aut post qoc codd inserunt verba τὸν ᾿Απόλλωνα del Bergk; cf etiam EM 54,29) qnd δὲ καὶ Πίνδαρος τῶν ἁλιέων αὐτὸν φροντίζειν. *99 (61) Aristid II 331 K: διδόαςι δ᾽ αὐτῷ (Atovócu) xai τὸν Πᾶνα χορευτὴν τελεώτατον θεῶν 2 ὄντα, ὡς Πίνδαρός τε ὑμνεῖ καὶ ot κατ᾽ Αἴγυπτον ἱερεῖς κατέμαθον. *100 (68) ! Serv Verg Georg I 17: *Pindarus Pana « Apollinis) et Penelopae fiiwm dicit; ibd comm Leid: 'Pana Pindarus ex Apolline οὲ Penelopa in Lycaeo monte editum scribit ' (cf Euphor ap schol Eurip Rhes 36); schol Bern addit: *alii ex Aethere et ὌΡΗ, (cf Araethus Tegeata ap schol Eur Rhes 36). Accedit schol Lucani ΠῚ 402: *Pindarus et Heca-. taeus (Ὁ) dicunt Apollinis et Penelopae filium?. Unde supplere non du- bito Holoboli schol Theocr syring 1: τὸν bé Tlàva ἔνιοι γηγενῆ ícro- poücv, ἔνιοι δὲ Αἰθέρος καὶ νύμφης Olvónc, «ἔνιοι δὲ ᾿Απόλλωνος καὶ - Πηνελόπης», ὡς καὶ Πίνδαρος, ἔνιοι δὲ Ὀδυςςέως. De Oenoa Panis nu- irice Paus VIII 80, 8. ij 101. 102 B* — supra 51" 108 (62) Schol Arist Ach 720: ἀγοράζειν ἐν ἀγορᾷ διατρίβειν... ᾿Αττικῶς" ὅθεν καὶ ἡ Κόριννα ἐπιτιμᾷ ΤΙινδάρῳ ἀττικίζοντι, ἐπεὶ καὶ ἐν τῷ πρώτῳ , E T ἢ : PARTHENEA 428 τῶν παρθεν(είγων éxpficoro τῇ λέξει. Verba ᾿Αττικῶς ---λέξει om Rav, ἐςτὶ τοῦ ἸΤινδάρου ἀττικιςτί libri vulgo, em Iac Geel 1843 litt ad Schneide- winum datis (p LXXXI ed Goth) non satisfaciens Leutschio Philol XI 181. 104 (69) Schol Theocr II 10: Πίνδαρός qmav ἐν τοῖς κεχωριςμένοις TÜv παρ- Gev(el)uvv, ὅτι (ἤτοι eb vot v 1) τῶν ἐραςτῶν ol μὲν ἄνδρες εὔχονται παρ- εἶναι (εἶναι 4, εἶναι καὶ alii, τὸν vulgo, corr Bergk) Ἥλιον, αἱ δὲ γυναῖκες Σελήνην. **104^ (adesp [90B*]) Eua) ue ah au ce ΩΣ t “ v ἘΡΕῚ 9 ΣΚΙΑ͂Σ; 2:47 VÀ CSS adds S Y SN TUS MUS] Y ΤΙΣΙ ΕΣ V TU RESET VD ρος ὐ L2 V OHRMIES RU diet B V cu wr δῶσ νος ... προβάτων γὰρ ἐκ πάντων κελάρυζεν, ὡς ἀπὸ κρανᾶν φέρτατον ὕδωρ, θήλεον γάλα᾽ τοὶ δ᾽ ἐπίμπλαν ἐςεύμενοι πίθους" Plut Pyth orr c 29 p 409: οἱ μὲν οὖν περὶ τὸ Γαλάξιον τῆς Βοιωτίας κατοικοῦντες ἤςθοντο τοῦ θεοῦ τὴν ἐπιφάνειαν ἀφθονίᾳ xal mepioucíq. γά- Aakroc- προβάτων... ἅπαντες. De carminibus daphnephoricis Apollini Galaxio virginum choro celebratis Procl chrest ap Phot 321^ 29 (248, 25 W. ap Boeckh prooem parth p 590; cf supra ad fr 66). (TT(vbapoc) ἔςχεν υἱὸν Δαΐφαντον, dj καὶ δαφνηφορικὸν ᾷεμα ἔγραψεν vit Ambr. Fragmentum Pindaro adsceribendum esse primus docuit Sehneidewin Zeitschr Alter- ihumsw 1, 1834, 433 (ed Goth fr 1824?) plaudente Bergkio!, comprobante Wilamowitzio Herm 34, 1899, 223 1 προπάντων libri nostri, προ- βάτων Leonicus 2 «xpnváuv libri, corr Bergk ὕδωρ] Pindarus si earminis auctor est, semel ut in clausula adonea U produxit (prll II*, id quod ponere (cl N.lI str 5) quam versum corrumpere aut mutata li- brorum lectione (velut qépricrov Schneidewin) ne versum quidem resti- tuere malui ὃ θήλεον libri, θάλεον Schneidewin, θάλεον Bergk, θηλᾶν Wilamowitz (prll 114. quid si ex eadem e qua femininum θηλέ(ι)α (-eia Pindarus, sed cf prll 11**) constat, aliquando neutrum θήλε(ι)ον prognatum esse suspicari fas est de licentia quadam in adiectivis formandis a Pind usurpata cll eis quae ad N III 18 adnotavimus, de notione θῆλυς éépcn (e 467)? nam θηλάεις mihi quidem (ut οὐθατόεις vel οὐθάτιος apud recen- tiores poetas) de ubere quam de lacte videtur aptius dici ἐπίμπλων libri, ἐπίμπλαν certe legisse Plutarchus videtur, de Pindaro οὗ N X 57; émíumAeuv? Bergk, émíunAev Wilamowitz πίθους] offendunt in vocabulo iterato (5), nec difficile erat cxóqouc rescribere ell Βοιωτίοιςιν ἐν ckógotav Bacchyl ap Ath XI 500^ (Poll onom 10, 166), μέγαν εκύφον οἷά τε ποι- uévec ἄνδρες ἔχοντι Alem ibd 4998, γάλακτος kíccwvov φέρων εκύφος Eur ibd 477*, denique eiusdem Cycl 390 (ut ἀμφορεύς 327): malui tamen asyndeto restituto (4) poetam in lactis affluentia describenda ipsum quoque verbis quasi abundantem agnoscere (ἐπίμπλαν πίθους: πίθοι πλῆςθεν Gmavrec) cl prll 1194 4 .— PINDARI FRAGMENTA ᾿ς ἀεκὸς οὔτε τις ἀμφορεὺς éMvuev δόμοις, δ. πέλλαι δὲ. ξύλιναι πίθοι (1€) mAfjcOev ἅπαντες. 4 ἀκςκὸς δὲ libri, ἀςκὸς δ᾽ edd οὔτε (ovre) libri, οὐδὲ Bergk, item. Ed Sehwariz ap Guilh Paton (Plut pyth dial tres) p 131 tvüev] cf Heimer studd P 132, Wilh Schulze qu epp 843; ἐλίνυ᾽ ἐν eum Schneide- wino maluit Bergk B ξύλινοι libri, ξύλιναι Wilamowitz (semel Pind eur ποτανὸν icyóv dixerit non obscurum ἔν 107, 4); ξύλινοι πίθοι secl Toup πέλλαι ἅπαντες iungens, satis hoc quidem audacter; πέλλαι bé rx λίθινοι πίθοι Schneidewin, πέλλαι γὰρ λίθινοί {τε k^ T. Bergk, πίθοι {τε Schwartz πλῆςθεν libri, πλᾶςθεν Ald, cum Wyttenbachio recep e **104* Oxyrh pap II 62/63, e schol! Ammonii (saec p C I?) Φ 162,68: 5 τοδορυους. και. a[.]a νακ. .... evrap8eveioicrra[ . . .Jacrep [ ..... 9 γενημαιοςποί .] 10 [ . . Jocan [. . .. αἰκηερειριπτενκαι [.- Μ᾿ - .- .- οδεχαλκεοις 0pacu [.......... s. 10 πεῖ κ[ν]χωμοπτολι peel Ba un en puaxoigoupotver.[.......ee usse λεωνιενταρομ[βονβαλλειδαμαάμφο τεραιϊιετηνδαςπιδααπεβαλεν .... 0 Tibucxpncrocevubaav....... sss. Pindaro adscribunt Grenfell et Hunt cll iévra ῥόμβον 1 12 et ἐμὲ δ᾽ εὐθὺν ἀκόντων iévra ῥόμβον Pind O XiID 94, neque improbabilem esse con- iecturam dixerim, nisi quod Fipdam nomini 1 4 locus esse non videtur 8 áugorépa[ic 16i ]c pner a pido m ut 'Acrepomotov vo- luisse gramm videatur b nihil dispicio ma[ic δ ᾿Αςτερ[οπαίου. γεγένημαι suppl Gr-H, παῖς — 'aemulus? ? lacunas qui expleat ex- spectatur: obiectum velut *hastae' er T ἀμ φοτέραι]ει Gr-H 9 ó bé ypucéoic exspectaveris cl N VIII 27 11/19 δούρων ἀζαλέων Blass, quibus receptis haec dubitanter propono: παῖς δ᾽ ᾿Αςτεροπαίου γεγένημαι, ὅς ποτ᾽ (αἰγανέας) ἀμφοτέραιει χερείν ῥῖπτε καὶ οὐχ ἅμαρτεν (᾿Αχιλλέα)" ὁ bé χαλκέοις θραευμή- ónc ἐν ὅπλοιςι τάρβηςε ζαμενῆ, 6 χὠμόπτολις ἁλικία εἴξαιςτα μάχας θαύμαινε νεανίαν δούρων ἀζαλέων ἱέντα ῥόμβον. T CV TIIOPXHMATA 105. 106 IEPONI ZYPAKOTZIQI M VAZ LM LLL ως χω ὧν M rice anie αν WE aA ὅκα UM Ge SP Iu ae Mi QOIOUUSEAH NDU LS um UL A) eeuire e Cóvec ὅ τοι λέγω, ζαθέων ἱερῶν ὁμώνυμε πάτερ κτίςτορ Aírvac: vouábeca γὰρ ἐν ζκύθαις ἀλᾶται crparüv 6 ὃς ἀμαξοφόρητον οἶκον οὐ πέπαται" ἀκλεὴς (δ égpa...- (105* [71]) Schol vet Pind P II 127: icréov δὲ ὅτι τὸν ἐπίνικον ἐπὶ μιςθῷ cuvrá£ac ὁ Tfívoagoc ἐκ περιττοῦ cuvéypawev αὐτῷ προῖκα ὑπόρχημα, οὗ ἡ ἀρχή" εὐνες... ἐπώνυμε:" ὃ δὴ Καςτόρειον εἶπε κτλ, quod Castoreum carmen non iam inveniri tradit schol Pal (p 472, 9 Ab). De *Castoreo' P II 69 ad epinicium ipsum referendo mihi quidem satisfecit Boeckh kl Schr VII 448 ss; fragmentum auctius servavit (ilem ἐκ τῶν IT. bmopyn- μάτων) schol Arist av 927: ζύνες.. . ἐπώνυμε m. kv. Alrvac, et cor- rectius schol Pind N VII 1: ὅταν ὑπῇ tiw ὁμωνυμία, oiov (sequ fr 120), καὶ ξύνες... ὁμώνυμε.... Αἴτνας, similiter Strab VI 268; initium laudant Plat Menon 76?. Phaedr 2363, Greg Naz epp II 108. (*105*» [72]) Schol Ven Arist av 942: xai ταῦτα παρὰ τὰ ἐκ Πινδάρου" ἔχει bé οὕτως: vouábecci... πέπαται. ἀκλεὴς ἔβα τῶνδε (vulgo, ἀκλεῆτε βάτην δὲ V). Λαβὼν {δὲς ἡμιόνους παρ᾽ Ἱέρωνος ἥτει αὐτὸν καὶ ἁμάξιον (ἁμάδιον V, corr Ed Boehmer; cf schol nub 862). Fragmm 105*-^ vel propter Aristophanis parodiam av 926—465 ad unum idemque carmen pertinere contra Hermannum (opp VII 124) Boeckh evicit (ΚΕἸ Sehr VII 457 ss), idem artissimo sententiarum vinculo conexa esse primus statuit (463), denique interiectum quidquam fuisse recte ne- gavit Bergk. (106) 1 ξ(ύγνες Plat (v I) et Strab; prll II5* | ó τοι Arist 426 PINDARI FRAGMENTA UUILUUIL UU. ZU LCWuL ULLUS A eses UULLVuv M. Matt] V ὙΜΕΙ͂Σ Y TU υϑω pecie UN V VQ. V af Sr JEU UM LL UuULL WV. UM, v MET UL AERE TEC rm NITE δ᾽ δ duin, V ποις Ὁ ΣῈ TURMUE, ELLOS ἀπὸ Ταύὔγέτοιο μὲν Λάκαιναν ἐπὶ θηρεὶ κύνα τρέχειν πυκινώτατον ἕρπετον᾽ (κύριαι δ᾽ ἐς ἄμελξιν γλάγεος αἶτες ἐξοχώταται᾽ ὅπλα δ᾽ ἀπ᾿ Ἄργεος, ἅρμα Θη- βαῖον, ἀλλ᾽ ἀπὸ τᾶς ἀγλαοκάρπου 5 (ικελίας ὄχημα δαιδάλεον ματεύειν. av 945, schol Pind P II cod G, (om ὅ) Strab, ὅ co: Plat Phaedr, ὅτι testes plerique —— 2 ὁμώνυμε c Strabone schol Pind N VII et in parodia Arist av 927, émüvuue schol Pind P II, schol Arist av (cf etiam fr 120 Dio); festivius illud. Egregium Hermanni errorem Iovem patrem interpretantis explosit Boeckh (459). De metris vv 1—3 recte dirimendis cf Aristo- phanes; de dimetro v 3 ἔρειςμ᾽ ᾿Ακράγαντος O II 7 4 Στράτων ede- bant, ex Aristoph male repetitum esse, ap Pind μόνος fuisse cepsebat Hermann (contra quem Boeckh 465), Βάτων ('cui Aristoph Crpárwv po- tuit substituere")? Bergk, crpáruwv cll cráprov αἱ τάξεις τοῦ πλήθους Hesych, ὁ Αἰθαλεὺς crparóc leg Gortyn V 5, de accentu Herodiani (Arca- dii) testimonio (I 215, 211.) nescio quo pacto in dubitationem vocato Ed Lübbert Rh Mus 41, 1886, 468; oix. οὐ mém. propter oppositum ςτρατῶν ἀλᾶται diei arbitror B ἁμαξ. attico spiritu o edunt (cf P IV 247); ἁμαξηφόρητον libri, corr Schneider p 9 6 {δ inserunt ex Aristoph, ἀκλεὲς δ᾽ ἔβα [ζεῦγος ἡμιόνων ἄνευ ἅρματος Brunck (teste Schneidero ap Heyn 1817 III 161), ἀκλεὴς δ᾽ ἀπέβα τῶνδε tanquam de exsule Hartung; et ἀκλεής et ἔβα Pindari esse apparet cl Aristoph av 944 c scholl 943. 945 Ddf (*106 [73]) Ath I 28*: TT(vbapoc δ᾽ ἐν τῇ eic Ἱέρωνα πυθικῇ ᾧδῇ᾽" ἀπὸ Ταύὐγέτοιο... ματεύειν. vvi.2 laudat Eustath Od 1822, 5, vv 3. 4 idem Od 1569, 44. Σκύριαι aivec saepius laudantur, velut Str IX 437^, Ath XII 540, adhibita Pind memoria Zenob II 18 (Miller MLG 359). 2 τρέφειν Eustath, recep Bergk, τράφειν Ty Mommsen, ad ἀπὸ T. Ri epum verbum aut antecessit aut e v 5 supplendum est; de vocalismo pri II** 8 γάλακτος. Ath, γλάγους Eustath, recep Bergk, yAá- ycoc Schneidewin Beitr Κυὶ PLG 36; Σκύριας per errorem typoth olim edd Aíh, unde Σκυρίας ἐξοχωτάτους Schneider; ἐξοχώτατοι edd. Ath, tue- batur (ell c aliis male tum O II 94) Nauck Phil IX 176 n. 4 ἀπὸ τῆς Ath, ἀγλαοκάρπους Ath cod C; Θηβαίων ἀπὸ γᾶς ἀγλαοκάρπου, ζικελίας δ᾽ edebant ap Ath, em (ἀλλ᾽ add e schol Ven Aristoph pac 73) Boeckh kl Schr VII 471 i ΡΥ ΎΝΝ Led iat CT - ΜΝ... ὦ“ E ΠΥΡῪ ς HYPORCHEMATA 421 (*) 107 (74) Strophae τῶν exu jnzió A) Adios A) Af ares MARE comi C cexD —(ovyodGuonuur. (3) — uv — 0 Made Us τον. d, NIEN (S RRSNCU CVRBESTONME πὰ rM Mi ME B ESWUT δα θὰ τ LL UV LLL (5 o —— νος vvv. M. LL OWESOUITS VELO VU ULLuUUIL VM rv SESS Ur T rr GPRIUS EINIGE AIR ULT Xa UA Epodus υν.--ὖὖν.. Vu. μευ d ot » Dionys Halic de Demosthenis dictione c 7 (VI 972 R, I 142 Usener- Raderm): ταῦτα καὶ τὰ ὅμοια τούτοις, ἃ πολλά ἐςτιν, el λάβοι μέλη καὶ ῥυθμοὺς ὥςπερ οἱ διθύραμβοι καὶ τὰ ὑπορχήματα, τοῖς ΤΤινδάρου ποιήμαειν ἐοικέναι δόξειεν ἂν τοῖς εἰς τὸν ἥλιον εἰρημένοις, ὥς γ᾽ ἐμοὶ φαίνεται" ᾿Ακτὶς. Initium fragmenti (vel carminis, Hermann opp VIII 85) lau- davit Philo in libro de providentia conscripto, qui ad nos quidem non pervenit nisi in armeniam linguam ab homine satis diligenti illo quidem, sed sermonis graeci parum gnaro translatus; unde quae latine expressit Io Bapt Aucher monachus armenius (Ven 1822 Π 97), germanice Car Frid Neumann (Berl Jahrbb wiss Krit Π 1829, 811), propterea minus habent fidei, quod ex versione armenia ad verbum facta aliquam sen- tentiam quocunque modo uterque e bat. Rectius fecerunt Paulus Bót- ticher (de Lagarde, Zeitschr ΑἹ umswiss XI jH94 184; cf idem de Auchero iudicans ap Wendland, Philo üb d Vors 1892, 3 n) et Frid Conybeare (epistula ad Wilamowitzium data mihique ab hoc libera- liter permissa) quaenam vocabula graeca reddidisse aut reddere voluisse HMM armenius videretur — accurate uterque, magis tamen sobrie Conybeare — inquirentes. En Conybearii versio, ad quam id moneo, latine reddi quae &z»ecis sp Dionys verbis respondere non videantur: Nam [1] ἀκτίς ἀελίου dieit iuvenis (vel νέος, vel μειράκιον Conyb) πολύεκοπε ne da (cod Ven, dare alii) te [2] &ndulgentiam corporealium ὀμμάτων Ul ácrpov ὑπέρτατον óuépa (vel áuépac) adpellatum (Ὁ) [4] quod (vel quam ἔθηκας rex m βασιλικὴν Conyb; οἵ ávakrópiov: ápáy.?) ἰςχύν tilius quod (vel ) [5] καὶ copíac ὁδόν ἐπί «κότον ἀτραπόν (invium Arm) existens (ἢ [6] ἐλαύνειν τὶ νεώτερον fj mápoc[7] ἀλλά cé πρός Διός ἵππος deus ἱκετεύω ἀπήμονα [8] ἐς ὄλβον τὶ τροπαί quam (OHB — ΤΗΝ) cantabo (AIC?) [9] ὦ πότνια (gloriosa augusta', according to the usual method of the translator, rendered by two words Conyb) πάγκοινον τέρας. Philo. de provid II p 110 (graece ap Euseb praep ev VIII 3957) quae ex Pin- daro afferre videtur μηνύματα ἢ Bacéuv τελευτῆς ἢ πόλεων φθορᾶς" ὃ καὶ Πίνδαρος ἠνίξατο γενομένης ἐκλείψεως διὰ τῶν πρόεθεν (p 97?) εἰρημένων quonam spectent obscurum. Sed gravissimus testis prodit Plut fac orb lun 19 p 931: εἰ bé μὴ Θέων ἡμῖν οὗτος τὸν Míuvepuov ἐπάξει... καὶ τὸν Tl(vbapov ἐν ταῖς ἐκλείψεειν ὀλοφυρομένους dcrpov (τὸν codd, corr Boeckh) φανερώτατον κλεπτόμενον καὶ μέεῳ ἄματι (Schott ap Wyttenbach, ἅμα τὴν codd) νύκτα γινομένην (γεν. c codd ? W yt&b) 428 PINDARI FRAGMENTA ; ctp. ᾿Ακτὶς ἀελίου, τί πολύςκοπε μήςεαι, Η ὦ (βροτέων) μᾶτερ ὀμμάτων, (2) ἄετρον ὑπέρτατον ἐν ἁμέρᾳ κλεπτόμενον; ἔθηκας ἀμάχανον ἰεχύν πτανὸν ἀνδράειν ὅ xoi copíac óbóv, ἐπίεκοτον ἀτραπὸν ἐςςυμένα᾽ (δ) ἐλαύνεις τι νεώτερον ἢ πάρος: ἀλλά ce πρὸς Διός, ἱπποςόα θοάς, ἱκετεύω, ἀπήμονα καὶ τὴν ἀκτῖνα τοῦ ἡλίου ckórouc ἀτραπὸν (ἐςεουμένην ) qáckovrac. Adde (ex eodem auctore [Posidonio? Plin Il 85] pendentem) Plin nat hist Π 54: ΕΣ ingentes (Thales, Hip us)..., miser& hominum mente absoluta, in defectibus (siderum) scelera aut mortem aliquam siderum] p&vente; quo in metu fuisse Stesichori et Pindari vatum sub- imia ora palam est solis deliquio?) — Emendatius paullo ediderunt fragmentum Ios Scali castigg Prop III 4, Io Gott! Schneider Dogg 41, hyporchemaitis ripsit Boeckh, peculiari commentatione illustravi ermann 18456 opp VIII 75 ss, strophicam carminis compositionem agno- "vit Frid Blass bb class Phil 99 (1869) 387 ss, Rh Mus δδ (1900) 91. 1 ᾿Αελίου edunt, ἀελίου Hermann τί] 'éwvenis videtur ex- primere Árm, unde παῖ recepit Hartung, ego τά conieci proll II'* ἐμῆς θεῶ μ᾽ ἅτερ ὀμμ, Dionys; κἀκεῖνό που κατὰ Πίνδαρον, τὸ τὴν ἀκτῖνα τὴν ἀπὸ ςοῦ πηδῶςαν εἶναι τῶν ἐμῶν ὀφθαλμῶν μητέρα (Boissonade c cod Vat, μέτρα vulgo, δμήτειραν Hermann) Philostr epp ὅ8 (72); unde (τί πολύςκοπον) ἐρημώςαιςα μέτρον ὀμμάτων Schneider, ἐμαῖς θέαις μέτρ᾽ ὀμμάτων (— θεα- μάτων) Boeckh, ἐμοὶ θέας μέτρ᾽ ὄμμαειν Dissen, ἐμοὶ θοῶν μᾶτερ. ὀμμάτων Schneidewin, μηδομένα πότ᾽, ὦ δμάτειρ᾽ ὀμμάτων Hermann, ἐμήςαο (ἐμήςω erger ap Schneidewin), θοῶν μᾶτερ ὄμμ. Bergk*, μήςεαι, ὦ μᾶτερ ὀμμάτων Blass (cf τίπτ᾽ ἔτι μεῖζον ἐνὶ φρεςεὶ μήςεαι ἔργον λ 474). Quid vero si pro Pindarico ὦ βροτέων (quod om Dionysius) μᾶτερ ὄμμ. mu- iato ordine Armenius (ὦ) μᾶτερ fporéwv legens 'indulgentiam (Ermüdung Neumann, unde κόπῳ suspicatus πότ᾽, ὦ scripsit Hermann) corporealium", κώματα (κάματον μάταν ματίαν) βροτέων intellegere sibi visus est? 8 λέγεται δὲ καὶ ὁ ἥλιος ἄςτρον ἰδίως παρὰ ΤΙινδάρῳ, ἄςτρον ὑπέρτατον schol Arat Phaen 1: κλεπτόμενον] καλούμενον ὃ Arm, βλεπόμενος Philostr le (quem corr Hermann) λιποῖςα vel simile aliquid desiderabat Her- mann ᾿Ακτῖνα esse dcrpov praefracte negans; 'inani cum verborum tin- nitu' neque ἄςτρον ὑπέρτατον (nam noblesse oblige) neque ἐν ἁμέρᾳ (vespere enim legitima quasi solis fuga) addi arbitror — 4 ἀγμάχανον B tv B, πτανόν δράειν cod Paris 1745 (ap Schneidewin), icyóv τ᾽ àvbpáa Blass, in antistropho lacunam indicare malui 5 ante coplac sec unum fac s age ἄττα émíckorov( Ms, confirmat Arm, éníckomov Mi, -πτον B. -πτεν T^. (ἢ ov éríckorov Hermann, ζῆ rot» ckoriav praeoptabam pril II'5 ἄτροπον éccauéva Dionys, corr Schneider 6 ἐλαύνεις M (Scaliger), ἐλαύνειν P (Boeckh Bergk Blass) ἐλαύνει B τί Schneidewin 7188 ím- Toc θαθοὰς Dionys ὄλβον τινὰ] confirmare στη videtur, τρόποιο Dionys, τράποιο Sylburg; ἵπποις θοαῖς---τράποιο---τέρας (aceusative) Hermanno! auctore Boeckh, ἵππους Ζαθέας---τράποις (tum τέρας vocative) Schneide- win, ἵππους 90ácaic οὗ ἀπήμον᾽ ἐς oluóv τινα Tpámoic— Tépac Her- mann?, ἀλλὰ ςε- -ππους τε θοὰς---ἀπήμον᾽ eic oiuóv τινα τράποιο---τέρας (vocative) Bergk* *, idem? antea ἱπποςόα c' coniecerat, unde ἱπποςόα θοάς (vel θεὸς) Blass; recepi Bergkii* egregie inventum cll P II 65, I V 82, sed CAT MAD. TS δε ασυνννς Ὑὖν ψυυνμγ m HYPORCHEMATA 429 éc ὄλβον τινὰ τράποιο Θήβαις, ὦ πότνια, πάγκοινον τέρας. 10...» .*- .*"-" 9 ἀντ. et et πολέμου ΄ εἰ cüáua φέρεις τινός, ἢ καρποῦ (v—) φθίειν, ἢ νιφετοῦ εθένος ὑπέρφατον, ἢ cráciv οὐλομέναν, 16 ἢ πόντου κενέωειν AAAA πέδον (10) ἢ παγετὸν χθονός, ἢ νότιον θέρος, ὕδατι ζακότῳ ῥέον, ἢ γαῖαν κατακλύςαιςα Ornceic ἀνδρῶν νέον ἐξ ἀρχᾶς γένος᾽ ὀλοφύ(ρομαι oU)bév, ὅ τι πάντων μέτα πείςομαι. E moneo ἐλαύνειν 6 non esse curru vehi *novo quodam modo (Boeckh), sed mali aliquid agitare, persequi, afferre (ut κολῳόν A 575, τέςςαρας ἀρετάς Pind N ΠῚ 74, Ἰλίῳ κῆδος Aesch Ag 700 ἀπήμονα (vóv» Blass; cf16 9 máckowov B 19 δὶς ἅμα Dion, δ᾽ ἢ càga Scaliger, δ᾽ εἶ c. Her- mann, πολέμου | εἰ dubitanter Blass, dubitanter reposui 15 xejav B ἀλλὰ Dion, ἀνὰ Scaliger; ἂμ Hermann, (ἄρ᾽) ἂμ Blass 16 ἱερόν] διερόν Scaliger plerisque probantibus, ῥέον scripsi .. 17 κατακλύ- caca 7M (-ελύ- P, -εκλύ- B), corr Hermann! 6ficer Dion, θήςεις Barnes 18 νέων B ἀρχῆς Dion, corr Boeckh 19 ὀλοφύ BP, óhop M, lac IX litt M, XVII B, XXV P ὀλυφυρομένων πάντων μέτα Boeckh, ὀλοφύρομαι οὐδέν, ὅτι (ὅπερ) πάντων μέτα Hermann?*. Octo igitur Pindarus formidines enarrat: bellum, frugum perniciem, immanem nivium vim, seditionem, terrae solum mari haustum, humum aut gelu . eonstrictam aut imbribus aestivis obrutam, terrarum denique humanique generis exitium; in quibus iustum ordinem desiderari ratus hune in modum poetae membra disiecit Bergk: ἢ cráav οὐλ. | ἢ παγετὸν (pruinam) καρποῦ q8. ἤ vig. c6. ὑπ. | ἢ πόντου x. ἀνὰ πέδον | χθονὸς ἢ vór. θέρος, | ὕδ. ζακ. ξερὰν | εἰ γαῖαν κτλ. Solis defectionem utrum anno 478 (17. Febr, sec Hofmann progr Tergest 1889, su Febr a 477 idem scripserat progr 1884, 1 an 463 (30. April, Boeckh expll 602) factam esse statuamus, non facile erit ad diiudicandum. Nam de ea defectione quae Xerxi formidini fuisse ferebatur (Henr Stein ad Her VII 37, Hofmann 1884, 15) actum videtur esse, alteram autem anni 480 defectionem (Her IX 10?) minorem fuisse quam ut in censum venire possit Hofmann auctor est (1884, 17. 1889, 46). Restat igitur, αὖ àut anni 478 mens Febr aut 463 mens Apr poetae animum defectione solis commoveri fingamus. Sed priorem an- num si quis propterea praeoptaverit, quod Februarius nivibus aut frigo- ribus (v 12—46) accommodatior esse videatur: quemadmodum pacata fuisse rei publieae tempora recte Boeckh collegit e verbis πολέμου δ' εἰ cüua φέρεις, sic nives et frigora quanto minus exspectata, tanto formi- dolosiora. Ceterum ad annum 463 carmen referre malim, non solum propter ingentem terrarum inundationem et huius fragmenti vv 16—17 et, inopi carminis quod anno 464 compositum credo Ὁ IX 42 ss com- memoratam, sed etiam propter Pythagoream quandam disciplinam, quam verba ὦ (βροτέων) μᾶτερ ὀμμάτων redolere mihi videntur, cuius ante iter Siculum (476/75) poetam vix crediderim fuisse alummum. Nam 490 PINDARI FRAGMENTA aliud certe oculorum acie amissa soleni desiderare medicaque quasi vi ornare (Hes fr 17 Rz, Apollod I 25 W, Eur Hec 1066 D), aliud miortalium oculorum lumina e solis "luce" quasi prognatas putare. ? 108 (15) θεοῦ δὲ δείξαντος ἀρχάν ἕκαςτον ἐν πρᾶτγος, εὐθεῖα δή κέλευθος, ἀρετὰν ἑλεῖν τελευταί τε καλλίονες. Epist Soer I p 610 Hrch: ἀπειθεῖν δὲ αὐτῷ ὀκνῶ καὶ τὸν Πίνδαρον ἡγούμενος εἰς τοῦτο εἶναι ςοφόν, óc qnav* θεοῦ... καλλίονες, «χεδὸν γὰρ οὕτω που αὐτῷ ἔχει τὸ ὑπόρχημα. ὦ ἕκαςτον ἕν edebant ante Her- mannum (ap Heyn 1817 p 39), verba om Aristides non solum Π 125, 10 K, sed etiam l| 228, 4 K; vv 2.3 vulgo iungunt, inde a verbis εὐθεῖα δὴ versum 3 incipit Hermann, inde à κέλευθος male ante ἕκ. ἐν tp. distin- guens 110. 109 (16. 228) ULAJL ςς;, VA) M IL em V ERES AL LEER U V REN W ENSEL ULT 1S v πος το * * yrs. xr mie oDutlan ὦ pac) v iin s fana Δεν νυ D ΠΡΟ «ΑΘ Ὁ ΛΩΝ 9 Ὁ MONEMES PRCDUREDSS ΝΣ ωνο.-υὦυ υνυνυν... VOCE HD UD Wu QE LE γλυκὺ δ᾽ àmeípowi mÓAÀeuoc' πεπειραμένων δέ τις ταρβεῖ mpocióvra viv καρδίᾳ περιςςῶς. * * * τὸ κοινόν τις ἀςτῶν ἐν εὐδίᾳ τιθείς ἐρευναςάτω μεγαλάνορος 'Hcuxíac τὸ φαιδρὸν φάος, «τάειν ἀπὸ πραπίδος ἐπίκοτον ἀνελών, πενίας δότειραν, ἐχθρὰν (bé) κουροτρόφον. (110) Stob flor 50, 8 (περὶ πολέμου): ΤΙίνδαρος ὑπορχημάτων᾽ γλυκὺ δὲ πόλεμος ἀπείροιςιν᾽ ἐμπείρων δέ τις ταρβεῖ mpoaóvra viv (μιν v 1) καρ- δίᾳ περιςςς. Scholl A 227: φιλοπόλεμοι oi νέοι, ὡς xai ΤΤίνδαρος γλυκὺς ἀπείρῳ πόλεμος" ἐμπείρων bé τις τ. πρ. v. περ. (viv πέρ. om 4. πέρ, om B, καρδίᾳ om ABT), quibuscum fere congruit Eustath Il 841, 82 (νιν καρδ. περ. om c cod 4), nisi quod omnium solus recte πεπειραμένων, quod edi iussit Schneider; γλυκὺς ἀπείρῳ πόλεμος tanquam proverbium laudari solet, velut Diogenian III 94, schol Thuc IL 8. Numero plurali &reípoiav quem e. Stobaeo recipiunt metrum favet; nam de adiectivi numero sin- gulari collectiva notione usurpato ap Pind si dubitaveris cf quaeso ad NII99. . : ΤΟΥ ΨΨΥΥΥ ΨΥ δ. ME εὐ aiat HYPORCHEMATA : 431 (109) Stob flor 58, 9 (περὶ fjcuxiac): ΤΤινδάρου ὑπορχημάτων (hoc add 4A): τὸ κοινόν ric. ..kouporpógov. Polyb IV 31: οὐδὲ γὰρ Θηβαίους ἐπαινοῦμεν κατὰ τὰ Μηδικά, διότι τῶν ὑπὲρ τῆς Ἑλλάδος ἀπρετάντες xiv- δύνων τὰ ἸΤερεῶν εἵλοντο διὰ τὸν φόβον, οὐδὲ ἸΤίνδαρον τὸν ευναποφηνά- μενον αὐτοῖς ἄγειν τὴν ἡευχίαν διὰ τῶνδε τῶν ποιημάτων: τὸ κοινόν. τις... φάος. 1 laudat Philod mus p 18 K, respicere videtur id ibd 87K; καταθείς Stob — 2 épeuvncáru Stob τὸ φαιδρὸν] ἱερὸν memoria in ormularum ἱερὸν ἦμαρ κνέφας (φάος Hes opp 339, Aesch Eum 1005) re- eordationem aberrante Stob πραπίδων B solus in vulgarem formam delatus ^ émikórov A, ἐπικόπον (ἐπὶ κόπον) rell, corr Grotius (floril p 223) 4 ἐχθρὰν xoup. libri et edd, ἔχθρας xovp.? Christ | Alterum fragmentum postquam ex hyporchematis esse (e cod 4) innotuit huc vocavit priori subiciens Schneidewin; eiusdem carminis esse fragmenta vel metro coarguitur. Poetam non tantum esse pacis quantum concordiae diligentem monuit Boeckh kl Schr IV 346, Persis ipsis ne tum quidem eum studuisse e Polybii silentio collegit Bergk gr Litt-Gesch II 516. 111 (77) UULL UU. UU wu. M. «-Ἁἁ«.... ᾧ.. υᾧν....᾿. . —— MAJ LM IL Vo . 5. 000907 OUL «ALII évémice κεκραμέν᾽ ἐν αἵματι, πολλὰ δ᾽ ἔμβαλ᾽ ἕλκεα νωμῶν τραχὺ ῥόπαλον, τέλος δ᾽ ἀξίραις Trpoc ςτιβαρὰς “ςπάραξε πλευράς, 5 αἰὼν δὲ δι᾽ ócréuv ἐραίεθη. Erotian glossar Hippocr p 49 Kl: Αἰών᾽ ὁ νωτιαῖος μυελός... καὶ Tfívbapoc ἐν ὑπορχήμαςει (-i v 1) λέγων (AB, λέγει v 1) évémice...ép- . ραίςθη. De Hercule sermonem esse vidit Heyne 1 évémice καὶ kpap- uéva (AB, κεκραμένα C) ἐν αἵματι libri, évérruce (adversarius scilicet) Vul- canius ap Heringam obss cr 116, ἐξέπτυςε κεκραμέν᾽ αἵματι Heringa 29 πολλὰ δ᾽ ἕλκεα πλευρὰς ἔμβαλεν ὦμον libri, ἔμβαλε νωμῶν Vulcanius, ἕλκε᾽ (del πλευρὰς) Heringa, ἔμβαλ᾽ ἕλκεα Bergk 8 ρώπ. vel ράπ. libri, pór. edd vett; dé mensura τραχὺ Fpóm. prll I$ ἀείρας libri, corr Boeckh 4 πρὸς (üxpav» Bergk, ἀνδρὸς Christ, ὕψοῦ (ad ἀείραις) conicio; non displicet versiculi sigmatismus ἐςπάραξε (c libr dett?) edd vett, retin Bergk, ἀπάραξε 480, cmápate Heringa ὄὅ épp. libri, corr Christ; cf ἀπέριψε ᾿Αλιρόθιος ἀμφίρυτος xpucópamc alia. 112 (18) Λάκαινα μὲν παρθένων ἀγέλα Ath XIV 6819: ἡ δ᾽ ὑπορχηματική ἐςτιν, ἐν fj ἄδων ὁ χορὸς ὀρχεῖ- — TU... καὶ Titvbapoc bé gnav: Λάκαινα... ἀγέλα, ὀρχοῦνται δὲ ταύτην παρὰ τῷ Πινδάρῳ οἱ Λάκωνες, καὶ écriv ὑπορχηματικὴ ὄρχηςις ἀνδρῶν καὶ γυναικῶν. 432 PINDARI FRAGMENTA 113 (19) Schol Theocr VII 103: Ὁμόλη (Bergk* c Ambr jóy.], 'OuóAac [lemma] alii, Ὅμολος vulgo) δὲ Θετταλίας ὄρος ὡς Ἔφορος καὶ ᾿Αριςτόδημος ὁ On- Boioc, ἐν oic ἱετορεῖ περὶ τῆς ἑορτῆς τῶν Ὁμολωΐων (Meursius, ὁμόλων . Ambr, ὁμηρῶν simm alii) καὶ ΤΠΙίνδαρος ἐν τοῖς ὑπορχήμαειν. 1145.» (80) Schol Pind ΠῚ 21: Ἰόλαος δὲ ἦν Ἡρακλέος ἡνίοχος (cf Paus V 8,.38)" T ἀλλ᾽ εὑρήματα ΤΤΙινδάρου T ἐν ὑπορχήμαςιν, ὡς Te0pnua Kácropoc, ὡς αὐτὸς λέγε. "Haec immane quantum corrupta sunt! Boeckh ἅρματα δὲ αὐτοῦ εὕρημα κατὰ τὰ Tlwbápou etc coniciens, de Castoris invento cl schol P V 6; ἅρμα bé εὕρηκε κατὰ Πίνδαρον ἐν ὑπορχ., ὡς καὶ {ζεῦγος νυ Fa ὡς αὐτὸς (ὁ Τ]Πίνδ. scil) λέγει malim, ut duo esse fragmenta videantur. 115 (81) Schol Pind O XIII 25: ὁ Πίνδαρος δὲ ἐν μὲν τοῖς ὑπορχήμασιν ἐν Νάξῳ φηεὶν εὑρεθῆναι πρῶτον διθύραμβον. Οἱ fr 71. **116. **117 (82) Hephaest p 84 (45, 2 W): ἀπὸ δὲ ἀντιςπαςτικῆς, τὸ καλούμενον Thw- δαρικὸν ἑνδεκαεύλλαβον, ὃ τὴν μὲν πρώτην ἀντιεπαςτικὴν ἔχει, τὰ bé λοιπὰ ὁμοίως τῷ Σαπφικῷ χοριαμβικὴν καὶ ἰαμβικὴν κατακλεῖδα, olov (v1 etiam Cram An Par I 123, 19) : ὃ Moicavérac με καλεῖ χορεῦςαι * * * ἄτοις ὦ κλυτὰ θεράποντα Aaroi Moic. Boeckh, μους. libri. Inter Pindari hyporchemata ut car- minis in Apollinem facti essent fragmenta rettulit Boeckh. De metro cf Pind P II ep 8^, I VIII 1, (bexacóÀA.) O XIV 1. EPKOMIA 118. *119 (83. 84) (8HPO9NI AKPATANTINQLD, om un TR iioii e T idi ipt tU e * * * ἂς, A VU ILI M NULLA. EXE Lr Poss ον t: ca I NM Lu EL Lr eT 1 eurn MEE inae M rS [v] ue M erc ^ DU NI aues Med MED S Βούλομαι παίδεεειν Ἑλλάνων * * * ἐν. δὲ Ρόδον xaraoíkicOev ... ἔνθεν ὁρμαθέντες ὑψηλὰν πόλιν ἀμφινέμονται, πλεῖςτα μὲν δῶρ᾽ ἀθανάτοις ἀνέχοντες, ἕςπετο δ᾽ αἰενάου πλούτου νέφος. De Theronis maioribus ἃ Cadmo oriundis sunt scholl Pind O II 15/16. 39. 70. 82, HI68, P VIA, ex Timaeo et Pindaro. Pindari in Theronem encomii initium (fr 118) soli schol Ambr debetur (O II 39. 70, Boeckhio innotuit ex apogr Vrat), altera particula quae est de migra- tionibus (fr 119) servatur ap schol Vat O II 16, intercidit in schol Ambr 15, ubi ex Timaeo haustam esse diseimus. (118) Schol Ambr O II 39: εὖ δὲ τὸ τοῦ Κάδμου θυγατέρων με- μνῆςθαι, ἵνα οἰκείῳ παραδείγματι χρήςηται᾽ τὸ γὰρ τοῦ Θήρωνος γένος ἐν- θένδε κατάγεςθαί φηειν ὁ Πίνδαρος ἐν ἐγκωμίῳ οὗ ἡ ἀρχή: Βούλομαι παί- δευεῖιν Ἑλλάνων. Schol Ambr O II 102 incipit περὶ τῶν Θήρωνος προ- γόνων, quibus eisdem verbis interrogationi περὶ τίνων οὖν λέγει Καμόντες οἱ πολλά; respondetur ap schol Vat O II 16; pergit Ambr octo proavos Cadmum Polydorum Labdacum Laium Oedipodem Eteoclem Polydorum Haemonem fuisse usque ad Haemonem in exsilium missum (τῶν ἐμφυ- λίων ἀνδρῶν ἀποκτείναντά τινα), cuius posteros Rhodi habitasse (Eteoclem, rig. gero alierum, Haemonem e Pindaro sumptos non esse Pindarus O ἢ 46 docet cl schol Vat.O IL 827), unde Agrigentum venisse, aetates autem usque ad Theronem in summa septem. ad illas octo numerari, ταῦτα ícropei (Pindarus) ἐν ἐγκωμίῳ, οὗ ἡ ἀρχή Βούλομαι maítbecciv (παίδευςιν apogr Vrat) Ἑλλάνων. Eidem fere indici (non sine Haemone Poetae lyr. graec." 1.1. ed. Schroeder. 28 484 ᾿ς PINDARI FRAGMENTA parricida) schol Vat O II 16 subicit summam xxvrr aetatum Pindari testi- monio non adhibito. Et xv illas Ambrosiani schol aetates persequi licet auctore schol Vat O II 82!; sed remanent cum aliae tum graviores quae- dam,de Theronis avo dubitationes, quibus indulgere hoc loco nolumus. (119) Schol Vat O II 16: 'immócrporoc bé (ὁ τὰ περὶ τῆς CikeMoc γενεαλογῶν schol P VI 4) ícropei αὐτὸν (τὸν Θήρωνα scil) πλούτῳ διενη- νοχέναι᾽ ἀλλ᾽ οἵ γε πρόγονοι τῶν ᾿Ακραγαντίνων Γελῷοι οὐχ οὕτως ηὐπο- ρήκεςαν, ἀλλὰ καὶ πᾶν τοὐναντίον μόγις καὶ ταπεινῶς διέζων ἐπὶ φύλακῇ τῆς πόλεως. μιςθαρνοῦντες. ἔνιοι bé qaciv ὅτι οἱ τοῦ Θήρωνος πρόγονοι οὐδ᾽ ὅλως εἰς τὴν Γέλαν κατῆραν, ἀλλ᾽ εὐθὺς ἀπὸ Ῥόδου εἰς τὴν ᾿Ακρά- γαντα᾽ ὡς καὶ ὁ Πίνδαρος λέγει. ἐν δὲ Ῥόδον... νέφος. Schol Ambr OH 15: οἱ δὲ ᾿Ακραγαντῖνοι Γελῴων εἰςὶν ἄποικοι, ὥςτε τὸ πατέρων ἄωτον᾽ λέγει ἐπὶ τῶν Θήρωνος προγόνων, oi οὐχ ἁπλῶς εἰς τὴν Γέλαν (Chrph Schneider, τὸν Γέλωνα cod) κατῆραν (μετῆραν cod), ἀλλ᾽ εὐθὺς ἀπὸ Ῥόδου εἰς τὴν ᾿Ακράγαντα᾽ καὶ τοῦτο ἐξ αὐτοῦ Πινδάρου ςαφηνίζεται, ὡς καὶ Τίμαιός φηε. — 1év.G Q*Vrat?, ἀν γαὰ]ρο κατῴκιςθεν libri, κατέναςθεν Bergk, et ante et post hoc verbum lacunam indicavit Boeckh, καταξοίκ. scripsimus nulla mutatione sicut N X 5; prll II*? ῷ ἔνθεν δ᾽ GHQ, ἐν δ᾽ B, ὅθεν δ᾽ V, ἔνθ᾽ E Boe ἀφορμαθέντες libri; ἔνθεν ὁρμ. Pindarum Re * inor non dedecebit 4 écmero GQ, émero vulgo ἀεννάου libri; pr *120. *191 (85. 86) AAEZANAPOI AMYNTA — Mu — MM LL VU IL NBN CST UI RENE E * * GO PIE SEUNSSUT NEN (rues eMe AUN IT NEL Sg ὩΣ UI TRE NE MOSS SEL eus ΤΈΣ, —v(o —) Ὀλβίων ὁμώνυμε Aapbavibüv, παῖ θραεύμηδες ᾿Αμύντα E * s . πρέπει δ᾽ échoiciv ὑμνεῖςθαι ... . καλλίςταις ἀοιδαῖς τοῦτο γὰρ ἀθανάτοις τιμαῖς ποτιψαύει μόνον, θνάςκει δὲ εἰγαθὲν. καλὸν ἔργον (ἅπαν). Alexandrum Amyntae filium Philhellena quem voeabant Olympiae . stadio paene vietorem (Her V 22) hanc quidem ob laudem epinicio or- nari non potuisse sponte intellegitur. Inter encomia recte fragmm re- vocavit Boeckh cl Dion Prus or 1ἰ 33 (ἐπήνεςεν ᾿Αλέξανδρον). De regis donis Delphicis et Olympicis cf Her VIII 121, Solin IX 1388 (p 65 Mo?; de eiusdem cum Pindaro necessitate Solin 11. Certaminis Olympici tempus ut recte οἱ 71, 1 (496) definiverit Maxim Duncker Gesch ENCOMIA 435 Alterth* VII 1005: carmen etiamsi καλὸν ἔργον ad nullam aliam rem pertinuerit aliquanto post componi potuisse nemo negabit. (120) Schol Pind N VII 1: ὅταν ὑπῇ τις ὁμωνυμία, otov: Ὀλβίων εν Aubvrta. 1 laudat Dio 1l ἐπίώνυμε exhibens; cf fr 105, 2. (121) Dionys Halic de Demosth dictione c 26 (I 185 Usn-Rdrm): πρέπει... ἔργον. Tl(vbapoc τοῦτο πεποίηκεν eic ᾿Αλέξανδρον τὸν Maxe- δόνα, περὶ τὰ μέλη καὶ τοὺς ῥυθμοὺς μᾶλλον ἢ περὶ τὴν λέξιν ἐςπουδακιύς, 1 δὲ ὅλοιςιν libri, corr Sylburg 1/2 supplere otiosum est ὃ maic libri, corr Boeckh μόνον ῥηθέν᾽ libri, ῥηθέν del Bothe, uóvov: ῥηθὲν {μένει » parum recte Radermacher — 4 δ᾽ ἐπιταθὲν libri, δ᾽ ém- AacOév Sylburg, prob Sehneider Boeckh, δὲ cwa0év Barnes, prob Reiske Schneidewin ἅπαν addidi. Fragmenta 122—126. 128 SCOLIA praeeunte fere Schneidero in- scripsit Boeckh, quibus fr 127 adiecit Bergk; cf Ed Hiller Herm 21, 366 ss ei supra p 388. 122 (81) ΞΕΝΟΦΩΝΤΙ KOPINGIOI Eg MAIRIE TES νυ M. 1.13. του ELO GOAT i. o 21-4 i Mica aus EP UT ἘΨῚ ULL ELT SPI UMEN Ὁ Ὁ VERON ST UNE 6ctouiwza το -“-- cto. α΄ ΤΤολύξεναι νεάνιδες, ἀμφίπολοι Πειθοῦς ἐν ἀφνεῷ Κορίνθῳ, τὰ. Ath XIII 573* (Chamaeleo): καὶ οἱ ἰδιῶται δὲ κατεύχονται τῇ θεῷ (Veneri) τελεςθέντων περὶ ὧν ἂν ποιῶνται τὴν δέηειν -ἀπάξειν (ἐπάξειν Schweigh e Pind) αὐτῇ καὶ [τὰς del Wilamowitz ind Gotting 1889/90 p 6] ἑταίρας. ὑπάρχοντος οὖν τοῦ τοιούτου νομίμου. περὶ τὴν θεὸν Ξενοφῶν ὁ Κορίνθιος ἐξιὼν εἰς Ὀλυμπίαν ἐπὶ τὸν ἀγῶνα καὶ αὐτὸς ἀπάξειν (ἐπάξειν Schwgh) ἑταίρας εὔξατο τῇ θεῷ νικήςας. Tl(vbapóc τε τὸ μὲν πρῶτον ἔγραψεν εἰς αὐτὸν ἐγκώμιον (O XIID), οὗ ἡ ἀρχὴ ᾿Τριςολυμπιονίκαν émat- νέων οἴκον᾽, Ücrepov δὲ καὶ «κόλιον τὸ παρὰ τὴν Oucíav ἀεθέν, ἐν ᾧ τὴν ἀρχὴν εὐθέως.πεποίηται πρὸς τὰς ἑταίρας, αἱ παραγενομένου τοῦ Ξενο- φῶντος καὶ θύοντος τῇ ᾿Αφροδίτῃ cuvéOucav. διὸπερ ἔφη ὦ Κύπρου... ἰανθείς. ἤρξατο δ᾽ οὕτως τοῦ μέλους" ἸΤολύξεναι... καλόν. ἀρξάμενος δ᾽ (Kaib, θ᾽ 4) οὕτως ἑξῆς φηειν: ἀλλὰ θαυμάζω... γυναιξί. δῆλον γὰρ ὅτι πρὸς τὰς ἐταίρας διαλεγόμενος ἠγωνία ποῖόν τι φανήςεται τοῖς Κορινθίοις τὸ πρᾶγμα. πιςτεύων δέ, ὡς ἔοικεν, αὐτὸς αὑτῷ πεποίηκεν εὐθέως: ἐδιδάξαμεν...βαςάνῳ. Strophas minutiores esse docuit Bergk Actt Soc Gr (ed Wstrm et Fncekh) I, 1836, 199. 1 πολύξειναι 4, corr Boeckh — 2 àgvew Ath, -à Schneider, -ᾧ cl B 570 reduxit Schneidewin exerce cr (Brunsv 1836) p 22, de dqveóc prll II*6 28* 480 PINDARI FRAGMENTA αἵ τε τᾶς χλωρᾶς λιβάνου ξανθὰ δάκρη θυμιᾶτε, πολλάκι ματέρ᾽ ἐρώτων οὐρανίαν πτάμεναι 5 νοήματι πρὸς ᾿Αφροδίταν, » 3 H erp E p ὔμμιν ἄνευθ᾽ ἐπαγορίας ἔπορεν, ὦ παῖδες, ἐρατειναῖς (év» εὐναῖς μαλθακᾶς ὥρας ἀπὸ καρπὸν δρέπεεθαι. cüv δ᾽ ἀνάγκᾳ πὰν καλόν... * ᾿ * (cre. Y) (10) ἀλλὰ θαυμάζω, τί με λέξοντι Ἰἰεθμοῦ δεςπόται τοιάνδε μελίφρονος ἀρχὰν εὑρόμενον εκολίου ξυνάορον ξυναῖς γυναιξίν. Ἶ (crp. δ) διδάξαμεν χρυςὸν καθαρᾷ βαςάνῳ * Ἕ * ὦ Κύπρου δέεποινα, τεὸν δεῦτ᾽ ἐς ἄλεος (15) φορβάδων κορᾶν ἀγέλαν ἑκατόγγυιον Ξενοφῶν τελέαις ἐπάγαγ᾽ εὐχωλαῖς ἰανθείς. 8 διαιτε ταςχειρας λιβάνου 4. corr Tittmann é Zonara p 1307 (cf Phot lex v λίβανον); an ταί τεῦ cl O XIV 1 báxpua.A, ξανθὰ bákpn sine poetae. nomine Cram An Ox I121,1, unde corr Schneidewin 11 et Bergk Rh Mus IV 1836 fase 2 p 219; quod ibd laudatur ἐν ἠρινοῖς πέταλει Pin- : daro tribuebat Schneidewin 4 θυμιᾶτε] τε ἡμῖν 4, corr Tittmann e Zonara et Phavorino πολλάκις ματέρας A, corr Boeckh οὐρανίανϊπτά- μεναι 44, οὐρανίαν vr. Hermann M ad οὐράνι᾽ ἀμπτάμεναι (cl Eur Tro 518)? Bergk, οὐράνιαι wr. Kaibel b νοήματι ποττὰν 4, νόημα ποττὰν Hermann ap Heyn, νόημα πρὸς τὰν Boeckh n cr 438, νοήματι πρὸς Wilamowitz ind Gotting 1889/90 p 5; de dativo cf Soph OR 487, de interpolatione semidocta ποττὰν (ποτὶ τὰν B) cf 10; articulus quomodo defendi possit non video 6 ὑμῖν ἄνωθεν ἀπαγορίας Ath, ὕμμιν Her- mann ap Heyn (idem etiam III 30 recipi debebat), ὕμμιν ἅ τ᾽ ἄν. ἀπ. 'e caelo exeusationem* Boeckh (at quorsum tandem civ δ᾽ áváykq?), peius etiam ἄνευθ᾽ ἀπαγορίας 'sine intermissione! Bergk!, emendavit ἄνευθ᾽ ἐπαγορίας Meineke, prob Bergk9* — 7 év add Boeckh 8 μαλ- θακιυρας A4, corr Boeekh 9 παγκαλον A, πᾶν καλόν edunt c Hermanno; prll Il'* 10 λεξοῦντι 4 (cf gramm Meerm in Schaeferi Greg Cor p 658 et n cr OI110), retin Bergk, Aé£avr: codd dett, λέξοντι Casaubonus, AEZONTI dedit Pind Ἰςθμοῦ] ὁμοῦ Ath libri, corr Casaub; de hiatu prll II* 11 τοιόνδε A, corr Schweigh 18. ébibótauev Ath, διδάξαμεν Hermann ap Heyn, ἐδείξαμεν Hecker bu V 4388 κιθάραι 4, καθαρᾷ Casaub, καθαρὸν prosaice Meineke 14 δηῦτ᾽ Dindorf thes I1 pag ult 18 κόραν et ἑκατόνγυιον .A, corr Casaub ξενοφόων (lectione valde notabili el prll II55) 4, -φῶν Musurus τελείαις 44. corr Boeckh 16 ἀπάγαγ᾽ e Chamaeleonte (v supra) Meineke. TUM KS TP ENCOMIA 431 *123 (88) OEOEENO9I TENEAIQOI BStrophae dixi or ii dy mus ds roO km von Unio quss i^ eie τ ἘΠῚ Epodus — — M Á — daa—À VJ A —uv(o—) — —M— crp. Χρῆν μὲν κατὰ καιρὸν ἐρώτων δρέπεεθαι, / θυμέ, cóv ἁλικίᾳ᾽ τὰς δὲ Θεοξένου ἀκτῖνας πρὸς Óccuv uappapuZoícac δρακείς ὃς μὴ πόθῳ κυμαίνεται, ἐξ ἀδάμαν- ' Toc ἢ cibápou κεχάλκευται μέλαιναν καρδίαν ἀντ. (6) ψυχρᾷ φλογί, πρὸς δ᾽ ᾿Αφροδίτας ἀτιμα- ; c0cic ἑλικογλεφάρου 5 ἢ περὶ χρήμαει μοχθίζει βιαίως, ἢ γυναικείῳ θράςει Ath XIII 6018: μνηςθεὶς δὲ καὶ τοῦ Τενεδίου Θεοξένου ὁ TTívoapoc, ὃς fjv αὐτοῦ ἐριύμενος, τί nav; Χρῆν μὲν... ᾿Αγηειλάου. vv288 (ἀκτῖνας... μέλαιναν ψυχάν) laudat idem XIII 564* (Ath?). Str vv 3.4 Boeckhii et Bergkii in unum coniunxi, epodi versus aliter discripsi. De tempore carminis Suidas v TT(vbapoc et prll IV p 70 ad N XI. 1 μὲ A, μὲν c Hermanno Heyne ἡλικίᾳ Ath, eorr Boeckh 2 ἀκτῖνας óccuv Ath', retin in antistr μοχθεῖ scribens Hermann opp VIII 88, ἀκτ. προούπου Áth?, retin Bergk, dxr. πρὸς (ποτ óccuv? Kaibel, et καὶ ποτ᾽ ἀςτῶν xol ποτὶ ξείνων scr Pind O VII 90, ἀπαθὴς δ᾽ αὐτὸς πρὸς ἀςτῶν iraditum legitur P IV 297; ceterum ἀπ᾿ ὀφθαλμῶν ἀμαρυγαί et ὄμματα μαρμαίροντα ex Homero nota, crn0éuv παρηΐδων προσώπου μαρμαρυγή recentioris videtur esse monetae, ut plura non dicam uappuapuZoucac A Ath!, μαρμαριζοίςκας Ath*, quod go edunt; est autem μαρμαρίζειν verbum denominativum 'marmorizare' *marmoris splendorem imitari", ἀμαρυγ- μαρμαρυγ- stirpes verbales e V/uap prognatae ut αἰθυγ- ex γίαιθ, dique "cto κα vulgari -ccw aeolico cuidam deberi videtur exemplo Sicut ἀτύζομαι Homero ὃρακις A Ath* — 8 ἠὲ A Ath?, retin Boeckh; cf antistr. Plura qui movere voluerit, Plutarchum is non solum μέλ. καρδ. κεχάλκ. wuxpQ φλογί testari sciat (ser num vind c 18 p 558), verum etiam ἐξ ἀδάμ. ἢ ab. xex. p. x. (inimm util c 9 p 91) . 4 &uxofAepápou Ath, ἑλικοβλ. Ἄφρ. laudat Eust prooem c 16 (p 12, 9 Ab); cf ad P IV 172 5/6 φορεῖτε A, corr Musurus. Interpretatio lectione non minus impe- * 498 PINDARI FRAGMENTA Ἵψυχρὰν φορεῖται πᾶςαν ὁδὸν θεραπεύ- ὧν, ἀλλ᾽ ἐγὼ θεᾶς ἕκατι κηρὸς ὡς δαχθεὶς ἕλᾳ | ἐπ. ἱρᾶν ueMiccáv τάκομαι, εὖτ᾽ ἂν ἴδω παιδὸς νεόγυιον ἐς ἥβαν᾽ ἐν δ᾽ ἄρα καὶ Τενέδῳ Πειθώ τ᾽ ἔναιεν καὶ Χάρις υἱὸν (v —) ᾿Αγηείλα. dita: ψυχὰν Schneider, quo recepto 'ad mulierum obnoxios cultores re- ferri videtur Boeckh, 'servire mulieribus (eum dieit) Hermann opp VIII 88, similiter (θεραπεύων scil γυναῖκας) Herwerden Pindd 31; *mu- liebri impudentia tritam (wynxpàv scr) quamvis viam persequens fertur Bergk Actt soc gr (1836) 198, aicypàv φορεῖται Ahrens kl Sehr I 57, ἢ γυναικείαν Opacet | ψυχὰν... .΄. θεραπεύων Bergk, ἢ γυναικείοις φραείν Kaibel, quasi vero de impudentia muliebri non constet fere inter ..homines Graecos, cópbav φορεῖται (oder muss frech wie eim Weib álles ohne Unterschied nehmen) de Wilamowitz Gotting Nachrr 1898, 2841, βληχρὰν φορεῖται "muliebri procacitate inaniter trepidat atque con- cursat officia curasque affectans' conicio 6/7 ἐγὼ δεκατιτας xnpoc ὡς δαχθεὶς ἐλεηρὰν μέλιςςαν LA, ἑλειηρᾶν (palustrium?) μελιςςᾶν Hermann ap Heyn, ἐγὼ (φώὥραςν ἕκατι τᾶς {ποθεινᾶς» κηρὸς ὡς | (ineunte epodo) δαχθεὶς ἐλαιηρᾶν μελιςςᾶν Boeckh, ...xnpóc ὡς δαχθεὶς ἕλᾳ | ἱρᾶν μελιςςᾶν (*uti cera apum sanctarum tacta 8016 ᾽ emendatione palmari) Bergk 1886, ἐγὼ Tücb' ἕκατι cetera c Bergkio Hermann opp VIII 89, facillima correctione, nisi rücbe ('Agpobírac 4) scaenicum magis deceret poetam quam Pin- darum, ἐγὼ θεᾶς ἕκατι cett; c Bergkio Schneidewin?, in quo acquiescendum duco, nam τᾶς contrario quodam vitio ac Tücbe laboraturum esse con- cesseris cll O II 78. VII 20 (roiav), ἐγὼ πᾶς δέατι Bergk* τήκομαι Ath, corr Boeckh 8 παίδων Ath, παιδὸς scripsi sine ulla dubitatione ἥβην Ath, corr Boeckh τονεδὼ .4, corr Musurus 9 τε ναίει Schneider, de temporis imperf proprietate recte monuit Schneidewin, ἐν δ᾽ ἄρα καὶ (iuventam cum aliorum [παίδων] tum eius quem"), Τενέδῳ ΤΤΙειθὼ τὸν üyev Ahrens kl Schr I 57, Τιθώ τ᾽ ávàyev Hermann opp Vill 89, ΤΙειθώ τε νέον | x. X. υἱὸν (àvày» ᾿Αγηείλα Bergk* .*124* ^ (89. 239) Wl δ. TN haria Adis ς ecd: P ARMES SER TE rro SENT EUPSCIINSIV] RTT NRUERES VOS ER ὠς δῶο PLUR SU SC πρῶ i3 Ath ΧῚ 4806: καὶ τῶν μὲν ἀττικῶν (κυλίκων) μνημονεύει Πίνδαρος ἐν Toicbe: ὦ Θραεύβουλ᾽... κέντρον. Continuo subiunxit fr 1249 (Ath XIV 6410) Bergk, quod ne tum quidem sprevit vir d λοι cum carminis stropham certissime constituit Frdr Blass Rhein Mus 19, 1864, 306 vocatis huc versibus quos idem Athenaeus exhibet XI 782? (vol III p 19 Kaib): ἁνίκ᾽ ἀνθρώπων ... πλουτέοντες et (εἴτ᾽ ἐπάγει) áé£ov- ται... δαμέντες. Sunt enim metro non 'simili ut ait Bergk, sed plane eodem, nec displicet continuatis fragmentis ἁνίκ᾽ ἀνθρώπων *cum ad eam hilaritatem venerint convivae tui, qua perfusi homines...' Res propterea. gravioris momenti est, quod altero fragmento nulla lacuna subiuncto excluditur epodus.(fr 124*), nisi forte unius quasi periodi strophas esse statuis, ut verba beí[mvou ... dq8o|vov βοράν medium str locum ieneant; de minutioribus istorum carminum strophis Bergk ipse primus recte iudicavit ad fr 122. omo RERUMS ΡΨ. ΞΟ AW. "memo AÀm CTS. qv 1 ENCOMIA 439 | (crop. o^) (a) ὦ OpacófouX, ἐρατᾶν ὄχημ᾽ ἀοιδᾶν τοῦτό {τοι πέμπω μεταδόρπιον. ἐν ξυνῷ xev εἴη . εὐμπόταιείν τε γλυκερὸν xoi Διωνύςοιο καρπῷ (crp. 8) καὶ κυλίκεςειν ᾿Αθαναίαιςει xévrpov: (Ὁ) ἁνίκ᾽ ἀνθρώπων καματώδεες οἴχονται μέριμναι «τηθέων ἔξω’ πελάγει δ᾽ ἐν moluypücoio πλούτου (crp. Y) πάντες ἴεον véouev ψευδῆ πρὸς ἀκτάν᾽ ὃς μὲν ἀχρήμων, ἀφνεὸς TÓTe, τοὶ δ᾽ αὖ πλουτέοντες (crp. δ) ΓΝ ἀέξονται φρένας ἀμπελίνοις τόξοις δαμέντες. (1249) 1 ὄκχημ᾽ ὃ Boeckh 2 τοι add Boeckh 8 Tot γλυκερὸν πὰρ Blass, male — iv. Ath, Διων. edunt c Boeckhio, recte; nam melius decurrit tetrameter semel quam bis infractus, unde in altera str πολῦχρ. praefero (moAUyp. P VI 8). . 4 ἀθηναιῖεει A, corr Schneider; ᾿Αθηναῖος ro ᾿Αττικός ex hoc Pindari loco afferre Suidas videtur v ᾿Αθηναίας ad- ens καὶ T(vbapoc ἐν cyo (ἐν cxoMoic Küster, ἐν cyoA(w i e *'in scholio aliquo plura invenies Ed Hiller Herm 21, 368). Panathenaicos calices diei cl I.II 19 censet Boeckh (124b) 2 ἔξωθεν et moXuypócou Ath, corr Mitscherlieh ^ 8 íca véouev Ath, metro violato, nisi forte (c)véouev posi- tionem facere contendis cl δόρυ coe: Bacch XVII 90; icq vulgo edunt c Hermanno, -— ell δαιμονίᾳ simm (prlllI?9?)) defendi posse nego, ica πλέομεν Bergk, ὁμοῦ véouev tacite Blass, ὁμῶς certe Pindaro reddere debebat, ícov véouev scripsi; de -ov: -α cf ad P X 63, à nasalium -v v- concursu non abhorrere Pindarum constat 4 ἀφνειὸς Áth, corr Her- mann; prl II*^ — Ultimum versum affert (τόξοιςι scr) Eust Tl 1367, 30; fuit cum huc vocaret ἐλπίειν 49. ἄρμ. φέρονται (fr 10), (εὖτ᾽) ἀέξονται κτὰ scribens Bergk: *194* (94) δείπνου δὲ λήγοντος γλυκὺ τρωτγάλιον καίπερ πεδ᾽ ἄφθονον βοράν Aristot ap Ath XIV 641^: 'Ap. δ᾽ ἐν τῷ περὶ μέθης (fr 91 R) τὰ τραγή- ματά qna λέγεεθαι ὑπὸ τῶν ἀρχαίων τρωγάλια᾽ ὡςεὶ γὰρ ἐπιδορπιςμὸν εἶναι. Tfívbapoc δέ ἐςτιν ὁ εἰπών: δείπνου ... βοράν. 1 ut Pindari afferunt Clem Alex strr I 377 (ubi in vulgarem numerum τρωγάλια aber- ravit cod Mon) et Eust Od 1401, 49, γλυκὺ τρωγάλιον laudant Philodem de mus A ΧΠ 3 et Plut de sanit c 20 p 133 29 καὶ περι A, corr Boeckh παιδαφθονον 44, corr Schneider πέδ᾽ scribens, πεδ᾽ reposuit Boeckh?, eandem prosodiam diserte defendit Bergk', unde casu videtur factum esse, ut idem fr 26 retineret vulgatam τ 440 PiNDARI FRAGMENTA 125. 126 (91. 92) IEPO9NI ZYPAKOXIQI ΒΕ δὸς εἴδη OC Us. ^ ὁ οἷς θὰ CIE ων ae M RE πεν uR SUR Metu PORTU hdd. de Fried ados dier * * * c τ ELO Tru wis UU Wit AL LU (βάρβιτον) τόν fa Τέρπανδρός ποθ᾽ ó Λέεβιος εὗρεν πρῶτος, ἐν δείπνοιςι Λυδῶν ψαλμὸν ἀντίφθογγον ὑψηλᾶς ἀκούων πακτίδος * * * μηδ᾽ ἀμαύρου τέρψιν ἐν βίῳ᾽ πολύ Tot φέριετον ἀνδρὶ τερπνὸς αἰών (125) Aristox ap Ath XIV 6355: ᾿Αριςτόξενος δὲ τὴν μάγαδιν καὶ τὴν πηκτίδα χωρὶς πλήκτρου διὰ ψαλμοῦ παρέχεςθαι τὴν χρείαν. ὅπερ (Ὁ Kaibel, διόπερ vulgo) καὶ TTívbapov εἰρηκέναι ἐν τῷ πρὸς Ἱέρωνα «κολίῳ τὴν μάγαδιν óvouácavra ψαλμὸν ἀντίφθογγον διὰ τὸ [διὰ (del Musurus)] δύο γενῶν ἅμα καὶ διὰ παςῶν ἔχειν τὴν ευνῳδίαν ἀνδρῶν τε καὶ παίδων. Ath 6359; ἀγνοεῖ δ᾽ ὁ TToceiburvioc ὅτι ἀρχαῖόν écriv. ὄργανον ἡ μάγαδις ς«αφῶς ΤΠινδάρου λέγοντος τὸν Τέρπανδρον ἀντίφθογγον εὑρεῖν τῇ παρὰ Λυδοῖς πηκτίδι τὸν βάρβιτον᾽ τόν fa Τέρπ.... πηκτίδος. πηκτὶς δὲ καὶ μάγαδις ταὐτόν, καθά qnav ὁ ᾿Αριετόξενος καὶ Μέναιχμος κτλ. (126) Heracl Pont ap Ath XII 5123: Πίνδαρος (bé) παραινῶν. Ἱέρωνι τῷ Συρακοείων ἄρχοντι: μηδ᾽ ἀμαύρου... αἰών. Ad unum carmen revocavit Boeckh. (126) 1 hunc locum si respicit Ps-Plut de mus ὁ 38 (ἔτι δὲ καθάπερ Tl(vbapóc qna xai τῶν «κολιῶν᾽ μελῶν Τέρπανδρος εὑρετὴς ἦν) non sicut Athenaeus aut Àristodemus τόν pa videtur βάρβιτον inter- pretatus esse — 2 λύδιον 44, corr Schneider ἀντίφθογγος A, v supra Tnkr. Àih, quod vulgo retinent, maxr. vulgo recipitur Sapph 122 Be monuit Herwerden Mnem 1899, 378 (126) 2 φέρτιςτον edunt c Schnei- dero, pépicrov retin Kaibel. Conf fr 268. 127 (236) εἴη xoi ἐρᾶν xai ἔρωτι χαρίζεςθαι κατὰ καιρόν᾽ μὴ πρεεβυτέραν ἀριθμοῦ δί- uxe, θυμέ, πρᾶξιν. ENCOMIA 441 Chamsael ap Ath XIII 6019: xai ἸΤίνδαρος δ᾽ οὐ μετρίως ὧν épurrikóc qnav: εἴη... πρᾶξιν. Ath XIII 561^: xal κατὰ TTívbapov ἄλλος mc ἔφη᾽ εἴη ... καιρόν (Ath*. De metro Wilamowitz Eur Herc? II 27 et Gótting Nachrr 1898, 225 n. Poetam iuvenilem coarguit v3, quem corruptum esse cum Christio iudicat Kaibel. 1 ἐρῶντι Christ, prosaice 128 (90) Vu LVULCLIVu ν.»-....... —— asm 7 —— o— AM s MM uus asse e «ως. χάριτάς τ᾽ ᾿Αφροδιείων ἐρώτων, - ὄφρα cóv Χειμάρῳ re» μεθύω ᾿Αγάθωνί τ᾽ ἰάλω κότταβον Theophr ap Ath X 4273: διὸ καὶ τὰ «κολιὰ καλούμενα μέλη τῶν ἀρχαίων ποιητῶν πλήρη écrí: λέγω δ᾽ οἷον καὶ Πίνδαρος πεποίηκε᾽ χά- ρῖτας... κότταβον. 2 cóv χειμαμάρῳ μεθύων Ath codd, Χειμάρῳ μεθύων edebant ante Boeckhium, qui Χειμάρρῳ μεθύω c cens quodam - Xiudpu μεθύων Bergk, Χειμάρῳ me commonente reduxit Christ? ( inserr passim, Fick et Bechtel gr Personenn 248. 290/91), Χειμάρῳ τε μεθύω scripsi 8 ἀγάθωνι: δὲ βάλω Ath, ᾿Αγάθωνι bé καλῷ vulgo ede- bant c cens len, unde verbum desiderabatur: xórraBov (maízw» vel κοτταβίζω Meineke, ('AráO6wvi τε καλῷ) κότταβον ζἀγκυλῶμαι» k; ᾿Αγαθωνίδᾳ coni Wilamowitz ap Kaib (᾿Αγάθωνι λατάξω idem Herm 14,170; cf Kretschmer gr Vaseninschr 87), ᾿Αγάθωνί τε βάλλω Christ?, ᾿Αγάθωνί τ᾽ ἰάλω scripsi cl ἰάλω᾽ προπέμψω gl Hesych. OGPHNOI 129 4-130. (95) --"---- —VJ— WU e WA aus NJ V MELIA —— A rc MACC UOI IL C TOU IZ Vr δὰ οὐ νὸν και ον idit". MINER SNENALA OL μα ur οι, ON NER VE Bon SUCT EUVTRUSET S ΟΣ τος MU Pe lude RE ene EAE, ΡΥ ΟΣ ObeRe uM Leer, Li Vade). ist NE RNC TE kae diia IU i ΝΑ ees. et i e TU! MERO T TM VITRCET ia air “μι. πο, ὦ eund SEL us Plut consol ad Ápoll e 35 p 120; Λέγεται δ᾽ ὑπὸ μὲν τοῦ μελικοῦ Πινδάρου ταυτὶ περὶ τῶν εὐςεβῶν ἐν Ἅιδου τοῖςι λάμπει... βωμοῖς" Sequitur (ἐν ἄλλῳ θρήνῳ) fragm. 131. ^ Plot de latenter viv c 7 p 1130: (εὐςεβῶν χῶρον) roict.. λειμώνεεει καὶ roiciv Tàkápmuv μὲν Τάν- θηρῶν καὶ Τεκυθίων δένδρων ἄνθεει τεθηλὸς ἀναπέπταται πε- δίον (qua in libera quae videtur verborum προάςτιον αὐτῶν κτλ. para- pues εὐκάρπων facile restituas cum Ruühnkenio, ckiepü)v δένδρων cum oeckhio) kai ποταμοί τινες ἄκλυεςετοι kal λεῖοι διαρρέουει" καὶ διατριβὰς ἔχουξειν ἐν μνήμαις καὶ λόγοις τῶν γεγονότων καὶ ὄντων, παραπέμποντες αὑτοὺς (αὐτοὺς vulgo) καὶ ευνόντες. ἡ bé τρίτη τῶν ἀνοείως βεβιωκότων καὶ παρανόμων ὁδός ἐςτιν εἰς ἔρεβός τι καὶ βάραθρον ἰὠθοῦςα τὰς ψυχάς, “ἔνϑεν... ποταμοί᾽, δεχόμενοι καὶ ἀποκρύπτοντες ἀγνοίᾳ καὶ λήθῃ (ἀγνοίᾳ καὶ ἀδοξίᾳ dicit Plut) τοὺς κολαζομένους. Ex beatorum diatribis quas Pindarum Platonem alios antestatus commemorat Aristid II 225 BK (ποιητῶν T€ χοροὺς... τὴν δεξιὰν προτεινόντων κτλ.) certi nihil recuperare licet. Sed cl Plat reip X p 614* *memorias et sermones? bene illustravit Dieterich Nekyia 120; idem quod tres illas vias aut tria animarum genera e Pindaro wir s Plu a Plutarcho esse docet, mihi quidem nondum persuasit. Quae ap consol c 34 fragmento nostro antecedunt verba de piorum apud inferos proedria et honore', item quae Ps-Plat Axioch 371* affert lyrici poeiae fragmenta (Dieterich 121) a Pindaro aut ab hoc certe Pindari threno aliena sunt. : Boeckhii vers:bus 1—83 ut responderent vv 5 extr — 7, cum alia mu- lavit Hermann tum (6/7) κίδνατ᾽ ἀεί, θύα μιγνύντ. (co ἐνθάδε νύκτα κάτω, . Φοι. 1/2). Unam stropham 'omnibus numeris gbsolutam" Boeckh statuit. Idem versibus 6. 7 respondere fr 130 recte observavit; quod fragm eisdem verbis quibus p 1130 (ἔνθεν .. ποταμοί) legitur p 17^ (de aud poet c 2). — o S AEN ION NR TRE NR IRR ERE ΡΨ τε ——m————o——R»U ἡμΝΝΝυνδυυυννδνννόΝυν ὦ. α..νϑ.1.,.. “ὠὰ ww THRENI 443 à j t (crp.) toic: λάμπει μὲν cOÉévoc ἀελίου τὰν (2) ἐνθάδε νύκτα κάτω, φοι- γικορόδοις δ᾽ ἐνὶ λειμώ- γεςςι προάετιον αὐτῶν (3) καὶ λιβάνῳ «κιαρὸν καὶ χρυςέοις καρποῖς βεβριθός * * * καὶ τοὶ μὲν ἵπποιςί (re» γυμναείαις (re», roi δὲ rreccoic, (8) τοὶ δὲ φορμίγγεςςι τέρπονται, παρὰ δέ ςφιειν εὐαν- θὴς ἅπας τέθαλεν ὄλβος᾽ ὀδμὰ δ᾽ ἐρατὸν κατὰ χῶρον κίδναται Tóc θύματα μιγνύντων πυρὶ τηλεφανεῖ παν- τοῖα θεῶν ἐπὶ βωμοῖς. v ^ (ἀντίετρ.) * '..— ἔνθεν τὸν ἀπείρον᾽ ἐρεύγονται «κότον βληχροὶ δνοφερᾶς νυκτὸς ποταμοί στον πο MUSS τος 1 μὲν μένος Plut! (consol Apoll), μένος Plut? (lat viv), μὲν «εθένος seripsi; cf 190, x 160, Solon 18, 23: Pind P IV 144. IX 41 c prll II*? ἐνθένδε Plut? 2 φοινικορόδοις ἐν λ. Plut?, φοινικορόδιαάί τε λειμῶνες Plui', corr Boeckh, nisi quod δ᾽ ἐνὶ Bergk; φοινίκορόδους (Διὸς xiytouc) e Pind Cramer An Ox ΠῚ 173, 16 ^ mpoácretov Plut, corr Hermann 8 caopóv Plut, εκιαρᾷ Boeckh ὁ Hermanno xpucoxáprow Plut, corr Boeckh βέβριθε Plut, retin (-ev) Boeckh c Hermanno, βεβριθός Reiske, χρυςοκάρποις! ε«ταχύεςει βεβριθὸς πέπταται ϑ (εὐκάρπων μὲν ἀθήρων coni in paraphr) Bergk 4 ἱππείοις qupvacioic Plut, ἵπποις γυμν. {τε Boeckh, ἵπποις γυμναείοιςί τ᾽ ἀέθλοις Hartung, ἵπποιςι «τἀδίοιςί τε γυμνοῖς Bergk, ἵπποιςί {τε γυμναείαις {τε (τυμναεία" ἄςκηεις, μελέτη Hesych) edidi; an καί deletó τοὶ ἱππείαιςεί τε γυμναείαις τε Scribere praestat (cl Soph ἘΠ 505 ὁ schol διφμπλαςεία) ? b τέθηλε Plut, dial rest, Hermann 6 ἐρατῶν Plut, corr Xylander 7 ἀεὶ θύματα Plut, αἰεὶ 05a (hoc c Herm; v supra) Boeckh; θύον si cert& quaedam arbor (Plin n ἢ XHI 16, von Fritze Hauchopfer 1894 p 6), παντοῖα 00a probari non posunt: ἀρτύματα ὃ cl ἀρτύμαει: τοῖς πρὸς τὴν Oucíav εὐτρεπιζομένοις. Σοφοκλῆς Φινεῖ (643 N?) Hesych c gl pervulgata ἀρτύματα: ἡδύςματα. 6 spondeis μιγνύντ c ρᾶς vukr choriambi vice fungentibus append 8 5 not 35. 131 (96) mud CY ον τ ον μα vo ES OT. dO SMS COMAS S APRENR UE ADU [s € alg ρα πλτωων, Mole νων EOS DCN Y 5 ie Bl. «LS EL ao JE PR LEM E s ah UII UU EUELLLIL UXZIMM yw -MEdGgJ ucc ERBEN egal - quss M ecu nice. pecu MA ien MU Mes Plut consol Apoll c 35 p 120: xol μικρὸν προελθιὺν ἐν ἄλλῳ θρήνῳ περὶ ψυχῆς λέγων grnciv: ὀλβίᾳ... κρίειν. vv 2—4 (dc εὧμα...θεῶν) 444 PINDARI FRAGMENTA ὀλβίᾳ bpamóvrec αἴςᾳ Aucímovov τελετάν. καὶ cüpa μὲν πάντων ἕπεται θανάτῳ περιςθενεῖ, ζωὸν δ᾽ ἔτι λείπεται αἰῶνος εἴδωλον τὸ γάρ écrit μόνον ἐκ θεῶν" εὕδει δὲ mpaccóvruv μελέων, ἀτὰρ εὗδόν- τεςεῖιν ἐν πολλοῖς ὀνείροις᾽ ὅδ δείκνυςι τερπνῶν ἐφέρποιςαν χαλεπῶν τε xpíciv. idem vit Rom c 38 (Plut?). Non male ap Plut! καὶ ἐν ἄλλῳ θρήνῳ π. y. À. onciv: óABiq..TeAeuTráv: καὶ μικρὸν προελθών: εὦμα μὲν krÀ? Bergk. De trimetro 85 cf append 8 4 nr 17 c 8ὶ 886, de dimetro ὅδ ibid nr 10c 8 8c? 1 ὀλβίᾳ δ᾽ ἅπαντες et reAeuráv Plut, Aucim. (ueravíc- covrai» τελευτάν Boeckh, τελετάν Dübner (calami lapsu opinor; nam mortem" interpr) ὀλβίᾳ λαχόντες αἴςᾳ Aucmóvwv velerüv? Bergk* *, λα- χόντες etiam Lehrs pop Aufs? 313 n, δραπόντες et τελετάν scripsi Zeitschr Gymnasialw 1882 Jahresb 41 n, et τελετάν in cod Vat 139 invenit Rohde Psyche? I217 n 1; cf 10 X 51 8 ζῶν bé Plut!, ζωὸν δ᾽ ἔτι Plut? (ubi δέ τι male Sintenis) μόνον ἐςτί Plut! écr μόνον Plut? b égép- Toucav Plut, corr Boeckh 1132 (97) Ψυχαὶ δ᾽ áceB(C)uv ὑπουράνιοι γαίᾳ (?) π(ογτῶνται ἐν ἄλγεςι φονίοις ὑπὸ ζεύγλαις ἀφύκτοις κακῶν᾽ εὐςεβ(έδων δ᾽ ἐπουράνιοι (?) váova μολπαῖς μάκαρα μέγαν (?) ἀείδους(ιν) ἐν ὕμνοις. Clem Alex strom IV 640 (τὸν μελοποιόν), unde Theodoret gr aff cur VIII 117, « (Πίνδαρος ὁ Aupikóc). De his versibus a Pindari Musa alienis recte aestimandis optime meritus est Dissen (ed 1830 comment p 651), quem secutus est Rauchensiein Einl P 82 n, emendabant cum alii tum Lehrs pop Aufs* 313 n 2; Welckerum fragm defendentem (Rh Mus 2, 1833, 121 [kl Schr V 252], gr Gótterl I 741) redarguit Rohde Psyche? II 214. ***133 (98) Moon dep RN Ue qiie — dedi V) Sieg rerro 1E. iens i TEE paci d does i cii Nl i SM MOV PEE S Me ΘΉ Corr Me n8 ΤΑ CLE D CAM S οὐ WM reci V uS SEL VMNILAS iU CULA T Uv UAM A A TD δ ρου, μων τος ἈΝ, s dius ML iQw ses PRIM Briss Ὁ δά ei. oici δὲ depcepóva ποινὰν παλαιοῦ πένθεος δέξεται, ἐς τὸν ὕπερθεν ἅλιον κείνων ἐνάτῳ ἔτεϊ ἀνδιδοὶῖ ψυχὰς πάλιν, ἐκ τᾶν βαειλῆες ἀγαυοί καὶ cOÉvei κραιπνοὶ cogíqg τε μέγιςτοι 5 ἄνδρες αὔξοντ᾽ς ἐς δὲ τὸν λοιπὸν χρόνον ἥροες ἁ- Yvoi πρὸς ἀνθρώπων καλεῦνται. ΤΠ ΎΥ CPC wr, THRENI 445 Plat Menon p 810 (exscr Stob flor 48, 112): λέγει δὲ καὶ TT(vbapoc καὶ ἄλλοι πολλοὶ τῶν ποιητῶν Ócot θεῖοί εἰςιν"... φαςὶ yàp τὴν ψυχὴν τοῦ ἀνθρώπου εἶναι ἀθάνατον καὶ τοτὲ μὲν τελευτᾶν, ὃ δὴ ἀποθνήςκειν καλοῦει, τοτὲ δὲ πάλιν γίγνεςθαι, ἀπόλλυςθαι δ᾽ οὐδέποτε δεῖν δὴ διὰ ταῦτα ὡς δειώτατα διαβιῶναι τὸν βίον" οἷει... καλεῦνται. vv 3/4 ita dirimi so- lent, ut novo quasi strophae exordio facto ἐκ τᾶν κτὰλ (4) esset versus hypercatalectus 1 oia γὰρ àv Plato, oic δὲ Boeckh 2 cic Plato, eorr Boeckh ἔτει edd ante Boeckhium 8 ψυχὰν Plato, wuxà Stob, eorr Boeckh ὄ αὔξονται edd ante Boeckhium καλξῦνται c libb reti- nui; sed cf prll II** 134 (99) εὐδαιμόνων δραπέτας οὐκ ἔςτιν ὄλβος Stob flor103,6: Πίνδαρος θρήνων: εὐδαιμόνων ... ὄλβος. εὐδαίμων et ὄλβιος sec lectiones deteriores edebant ante Schneiderum. :- 135 (100) πέφνε δὲ τρεῖς καὶ δέκ᾽ ἄνδρας" rerpáru δ᾽ αὐτὸς πεδάθη Schol Pind O 1 127: ἐπεὶ τρεῖς τε καὶ δέκα ἄνδρας ὀλέεςας] καὶ ἐν θρήνοις τὸν αὐτὸν ἀριθμὸν τίθηςι τῶν ὑπὸ τοῦ Οἰνομάου ἀναιρεθέντων μνηςτήρων᾽ πέφνε... πεδάθη. Porphyr ap schol B K 252 (cf fr Pind 171): καὶ verpáru δ᾽ αὐτὸς πεδάθη. In schol Pind τριςκαίδεκα non pauci, δεκατρεῖς CO, τετάρτῳ (-rov .E) omnes, πεδάθη BE, πελάθη AQ, mebácon πελάςθη ali, quae corr Hermann. De re cf si placet schol Ap Rh I 752. *136* (101) $crpa Te καὶ ποταμοὶ καὶ κύματα — πόντου. Aristid II 215RK: ἐπέρχεταί μοι τὸ τοῦ ἸΤίνδαρου παραθεῖναι (cf ποῖος ταῦτα (ιμωνίδης θρηνήςει, τίς Tl(vbapoc κτὰ orationis funebris initio, lum ... ὡς πρὶν ὑμέναιον ἀεθῆναί cor καιρὸν εἶναι, τοὺς θρήνους ἄδειν κατέλαβεν), “ἄςετρα... πόντου᾽ τὴν ἀωρίαν τὴν cv ἀνακαλεῖ, Suppleri poterit κύματ᾽ (ἀγκαλεῖ ce» cl ἀγκαλέει᾽ ἀνακαλεῖ gl Hesych. * 136^ (p 619 Boe) De Pindaro Hor c IV 2, 21: flebili sponsae iwvenemve raptum. plorat et viris a.imumque moresque awreos educit 4n astra nigroque invidet Orco. *137* (102) ὄλβιος ὅςτις ἰδὼν keiv' elc ὑπὸ χθόν᾽" οἶδε μὲν βίου τελευτάν, οἶδεν δὲ biócborov ἀρχάν. Clem Alex str III 518: ἀλλὰ καὶ TTivbapoc περὶ τῶν ἐν 'EAeucivi μυςτηρίων λέγων ἐπιφέρει" ὄλβιος... ἀρχάν. 1 ἐκεῖνα κοινὰ εἰς (eic 1) 448 PINDARI FRAGMENTA codd, unde ἐκεῖνα xoíAav eiciv ex Heinsii coni edd ante Bergkium; ditto- graphiam quandam esse patet χθόνα et oibev .L, corr Bergk. 5 d 191^ (102) ! Schol Pind P VII 17: ἔοικε δὲ τὸ περὶ τὴν τοῦ Ἱπποκράτους τε- λευτὴν περὶ τοῦτον τὸν καιρὸν (Megaclis scil victoriae a C 486) ἀπηντηκέναι, εἰς ὃν καὶ θρῆνον γράφει ὁ Πίνδαρος. Ad ἔν 187* referunt c Boeckhio. 138 (108) d Antiatt Bekk An 199, 2: ἤτοι οὐκ ἄρχον, ἀλλ᾽ ὑποταςςόμενον. Τ7Τίν- δαρος θρήνοις. Thom Mag s v (174/5 R) c Pind N VI 5 contulit Boeckh. 1895» (139^— 187. 188 Boe) RIEN U PINE ΡΤ ΔΕ SPRENBUGUn T SICQUE HN Ea TATIONE URSI ud Ls λυ φῶ οὐχ ον idg QU EL Uii CEU EDOUAT dopo. Ξπ ΡΝ, δι, sU CP NOR Ur este $4 UG VyV IR DUM VICUS PUSNISQRIBENCU T Pais v ry LA ORE ERIS KE B. RENE XSIRCE E 2 RITU PORC S VOIICRC V ETRIRSESUE UL GXIBNEE CNCNGE C TANI MS E adu a LOIN "€vri μὲν χρυςαλακάτου τεκέων Λατοῦς ἀοιδαί ὥριαι παιανίδες᾽ ἐντὶ ζδὲ xai» θάλ- λοντος ἐκ κιςςοῦ «τεφάνων Διονύςου Schol Vat Rhes 895. Accuratiorem lectionis multifariam obseuratae notitiam post Amatium (cum alias tum ap Schneidewinum! Rh Mus ΠΝ, 1833, 110) atque Ambroschium (ibd et in Schneidewini* ed prooem Eust p 31) debemus Wilamowiizio! (Herm. XIV, 1879, 172) denique Wilamo- witzio* et Schwartzio (schol Eurip II 344); punctis suppositis distinxi incerta, lineola | codicis versus significavi. Schol igitur: ἰαλέμῳ (.... τὸν ἰάγλεμον TapuvouácOai. ἐπὶ τιμῇ "laMéuou τοῦ: ᾿Απόλλι" καὶ Καλλιόπης, ὥς qna Πίνδαρος’ [1] ἕντι μὲν χρυςαλὰακάτου τεκέων | λατοῦς ἀοιδαὶ [2] ὥ.ται παιάνιδες᾽ ἕντι!.. θάλλοντες {τέλλοντες Wil!] tp(ei9 | [4]. ..cópgat' [solus agnovit Ambrosch] ἀποφθιμένων [5] à μὲν ἀχέταν λινὸν αἴλινον ὑμνεῖν [6] ἁ δὲ ὑμέναιον ἐργάμοιςει χροιζόμενον | [7]. .cóp πρωΐ λάβεν [3] écxa- τίον) ὕμν(φν) [écx&roic ὕμνοις Amatius - et (ὕμνϑις Ὁ Ambrosch] ἁ δὲ ἰάλεμον ὁμοβόλῳ νούεν ὅτι παῖδα θέντοι εθένος υἱὸν οἴαγρον. Schol Pind P IV 313 (fr 188 Boe): ᾿Απόλλωνος τὸν Ὀρφέα φηεὶν (ὁ Πίνδ.; at Pind ἐξ 'Am. θεόθεν dicit, non πατρόθεν) εἶναι, ὃν καὶ αὐτὸς ὁ Tl(vbapoc ᾿ καὶ ἄλλοι Οἰάγρου λέγουςιν, statim huc rettulit Schneidewin. Denique schol O 256: καὶ Πίνδαρος xpucáóopa τὸν Ὀρφέα qnciv, adiunxit v d (aM) Hall alig Litt Ztg 1840 p 80. Threnum Schneidewin agnovit. Opi Hermann opp V 197 παιανίδες Lobeck proll path 524 — 2/8 évri — PCT τ. THRENI 44'1 «διθύραμβον μδαιόμεναι᾽ τὸ δὲ (κοιμίςεςαντο) τρεῖς e 0555 o... CÓpgar ἀποφθιμένων. 5 à μὲν ἀχέταν Λίνον. αἴλινον ὕμνει, à δ᾽ Ὑμέναιον, (Óv» ἐν γάμοιςι χροϊζόμενον XMoipa» cóumpurov λάβεν, écx&roic Üuvoiciv: ἁ δ᾽ ᾿άλεμον ὠὑμοβόλῳ νού- cj πεδαθέντα «θένο —— | υἱὸν Οἰάγρου ... (χρυςάορα Ὀρφέα) δ᾽ ἐπαντέλλοντος ebxíccou crépavov | ἐκ διθυράμβου μαιόμεναι Hermann, ἔντι δ᾽ αὖ θάλλοντα vapkiccou «τέφανον | ἐκ Διωνύςου μεταμαιόμεναι Schneidewin'??, ἔντι δὲ xal θάλλοντος ἐκ xiccoÓ «ςτέφάνων Aiovócou l διθύραμβον μαιόμεναι Wilamowitz? Me κοιμίςαντῇ agnovit Amatius, cópar post coniecturam a Welckero brosch. Tres Musae ut (quattuor) filios composuisse dici possint, lalemum et Orpheum eiusdem esse matris Calliopae statuere fas erit (sed v infra): τὸ δὲ xouic(c»av(ro» τρεῖς | (οὐράνιαι θεαὶ υἱῶν» «ὠματ᾽ ἀποφθιμένων propono de verbi ge- nere el κοίμιςαί μ᾽ ἐς “Αιδου Eur Tr 588 ἔὄὅ ὑμνεῖν inf ab ἀχέταν sus- pensum esse ratus (cll εὐδρακὴς λεύςςειν, εὐφεγγὴς ἰδεῖν) retin Welcker sententiam irridente Hermanno, ὕμνει Hermann, ὑμνεῖ Christ, contra sew usum; cf Erdmann P us synt 56 6 ἐν γάμοιςει χροϊζόμενον eleker, ζὃν ἐν γάμ. χρονιζόμενον Hermann, in quibus χρον. (tar- datum") explosit Schneidewin*. Quod Hymenaei novi mariti sub ipsas nuptias mortem mali ominis futuram fuisse contendunt: virginitatis po- lius quam matrimonii deum antiquitus fuisse ipso veriloquio (syiman) coarguitur, ἐπεὶ ὑμήν ἐςτιν ὁ ῥηγνύμενος ἐπὶ τῇ τῶν παρθένων biakopfica..., Schol Ven X 493 7? Μοῖρα suppl Bergk ευμπρῶτα Welcker (quod cl append 8 8f ferri posse non nego), cov πρώτοις λάβεν | écyároic θ᾽ Hermann, cóumpurov Hermanni iussu ser Bergk?, cüv πρῶτον λάβ. idem*, illud reeepi cll πάμπρωτον et ὅτε ξύμπρωτ᾽ ἐφύοντο Emped p 116 Krst; iungo xpoiZ. ςύμπρ. 8 ὕμγοιειν Sehneidewin ὁμοβόλῳ retin Welcker, ὠμοβόλῳ Hermann, ὠμοβόρῳ Schneidewin, non displicuit Hermanno (p 196), nunc vulgo.editur; tbuogóAu tueor de conformatione cll ὀξυτόμος ὠκυβόλος, de metaphura A 52, Ω 759, πένθεϊ τ᾽ ἀτλήτῳ βεβολήατο 1 3, qOiváciv. πληγεῖςα vócoic Soph Ant 819: quid si Homeri ἀγανοῖςι βέλεςειν lyricus poeta intercedebat? ὅτι del Hermann meba0évra Schneidewin 9 Οἰάγρου Schneidewin (v supra), Οἰάγρου (Te», χρυςάορ᾽ Ὀρφέα Bergk, Οἰάγρου {δὲν c Wilamowitzio* malim, ut post tres illos trium Musarum filios compositos atque deploratos novo quasi exordio facto in tertiae filio altero ceteris ut natu minore ita dignitate maiore summa carminis consistere videatur. EX AAHAQN EIAQN 140 (104) τί θεός; [ὅτι] τὸ πάν Clem Al str V 726 (Euseb praep ev XIII 6889): Πίνδαρός τε ὁ μελο- ποιὸς olov ἐκβακχεύεται ἀντικρὺς εἰπών τί... πᾶν. ὅ, τι ZH Schneider, ὅτι; (quid sit rogas") Bergk. In tanta fragmenti brevitate et lectio et interpretatio incerta; id dicere ausim ὅτι quoquo modo acce- eris non esse poetae *debacchantis', esse Clementis vel antiquioris unde fusectt iste florilegii. 141 (105) VALLI —U.. — WW U LI. — WII θεὸς ὃ πάντα τεύχων βροτοῖς καὶ χάριν ἀοιδᾷ φυτεύει. Didym Caec: de trin III 1 p 320 ed Bonon: θεὸς... φυτεύει. Pin- dari esse θεὸς... βροτοῖς testatur Clem Al(Euseb)ll τὰ πάντα Clem Did, quod vulgo retinent, τὰ {τερπνὰ πάντα Christ? (quod Gratiis tri- buit Pind ΟἹ 80. XIV 5), τὰ delevi (om casu opinor Euseb) de metro et huius et insequentis fi enti cll O I1 2. 1 c frr 108/9 πάντας T. βροτούς Clem, βροτοῖς om Did φοιτεύει Did, corr Heyne 142 (106) NM aos MA CHR P eund ΕΑ e ue WELL inc acid J MILL WU Ww MB ee QU τὸς Uus dae — M θεῷ δὲ δυνατὸν μελαίνας ἐκ νυκτὸς ἀμίαντον ὄρςαι φάος, INCERTAE SEDIS 449 κελαινεφέϊ δὲ «κότει καλύψαι ςέλας καθαρόν ἁμέρας Clem Al str V 708: ὁ μελοποιὸς δὲ θεῷ... εἐλας, unde Euseb raep ev XIII 674^, Theodoret gr aff cur VI 89, 27. Pindaro tantum non δἰβονίο &dseribit Clemens. Strophicam responsionem inter hoc fragm et hyporehematis fr 108 intercedere perspexit Blass Rhein Mus 55, 1900, 92. E Pindari v 2 suum αἰθέρα ἀμίαντον expressisse Bacchylides videtur III 86. 1 δὲ Clem, om Eus, γὰρ de suo Theod ᾿ ἐκ μελ. libri, transp Blass 2 (pce (ὥρεαι) Clem, ὄρεαι Eus ὃ κελαινεφές (L, -φεῖ vulgo) Clem, -péi Boeckh — cxóru Schneidewin (ad fr 42, 1) 4 καλ, καθ. ἅμ. céAac libri, ςέλας transp Blass. 143 (107) κεῖνοι γάρ τ᾽ ἄνοςοι καὶ ἀγήραοι πόνων. τ᾽ ἄπειροι, βαρυβόαν πορθμὸν πεφευγότες ᾿Αχέροντος Plut de superst c 6 p 167: κεῖνοι (dii) γὰρ... ᾿Αχέροντος, ὁ Tiivbapóc qna, idem sine poetae nomine adv Stoie c 31 p 1075: xal τό᾽ κεῖνοι γάρ τ᾽ κτλ, et Amatorii c 18 p 763: ἐκεῖνοι μὲν γὰρ oi τῶν φιλο- εόφων (scil θεοὶ) ἄνοςοι κτλ. "Threnis adscr Boeckh, recte; similia Simo- nidis (θρήνων) fr 36 οὐ Bacch fr 84 (28 Bl. Quamquam aeolico metro non alterum threni ap Pind exstat exemplum. 144. (108) ^ "EAacígpovra mai Ῥέας Schol Aristoph"»q 621 Ddf: τὸ δὲ éAacifpovra (éAacigpovr' ἀναρρη- γνὺς ἔπη Arist) παρὰ τὰ ἐκ τῆς ἀρχῆς ΤΠινδάρου, quod carminis Pindarici exordium plenius éAacífpovre m. Ῥ. exhibet Suid v ἐλ. ἀν. ἔπη. Ceterum προπαροξυτόνως δὲ ἀναγνωςτέον éAacifpovra schol Arist. 145 (109) ᾿ θεὸς {θεῶν» πλέον τι λαχ(ών) Aristid II 846,7 ΒΚ: (Κέκληται Ζεὺς) πάνθ᾽ ὅςα αὐτὸς εὗρεν μεγάλα. καὶ ἑαυτῷ πρέποντα ὀνόματα᾽ οὗτος ἁπάντων ἀρχὰς καὶ πέρατα καὶ μέτρα καὶ καιροὺς ἔχων, (cov πανταχοῦ πάντων κρατῶν, αὐτὸς ἂν μόνος εἰπὼν ἃ χρὴ περὶ αὑτοῦ, θεὸς ἅτε πλέον τι λαχών τοῦτο γὰρ οὖν TTivbápu κάλλιον ἢ ἄλλ᾽ ὁτιοῦν ὁτῳοῦν εἴρηται περὶ Διός. θεῶν ed Tunt, recep Schneider et Boeckh, θεὸς e codd c Abreschio Dindorf, retim Bergk, θεὸς {θεῶν» Br Keil (cf fr 61, 2) de sententiae forma θεὸς --- λαχὼν de- cerni quidquam posse iure negans, nempe ut ἅτε sit Aristidis. Poetae lyr. graec. L r ed. Schroeder. | 29 450 PINDARI FRAGMENTA 146 (112) ...TTÜp πνέοντος à τε κεραυνοῦ ἄγχιςτα δεξιὰν κατὰ χεῖρα πατρός (ἡμένα) ἘΠ Schol T 9 100 de Minerva: ἐκ δεξιῶν, ὥς qna ΤΤίνδαρος᾽ πῦρ mv. ἄτερ... πατρὸς ἵζεαι. Plut qu conv I 2, 4 p 617 post eundem Iliadis versum: διαρρήδην δ᾽ ὁ Πίνδαρος Aéyev πῦρ mv. ἅ τε x. ἀγχ. ἡμένη. Aristid II 305, 21 ΒΚ: Πίνδαρος δ᾽ αὖ qna δεξιὰν κατὰ χεῖρα τοῦ πατρὸς αὐτὴν καθεζομένην τὰς ἐντολὰς τοῖς θεοῖς ἀποδέχεεςθαι. .. .&em Bergk, ἡμένα e Plutarchi cum Aristide consensu conicias; re- liqua parum certa. 141 (114) ἐν χρόνῳ δ᾽ ἔγεντ᾽ ᾿Απόλλων Clem Al str I 383: εἰκότως ἄρα καὶ ὁ Βοιώτιος Τ]Ιίνδαρος γράφει ? ἐν χρόνῳ δ᾽ éyévev ᾿Απόλλων. Eadem Euseb praep ev X 4994. ἐν " eve | ἔγεντ᾽ ᾿Απ. Boeckh cl fr (hymn theb) 29, 1^«2*. De ἔγεντο e 28. | 148 (115) ὀρχήςτ᾽ ἀγλαΐας . ἀνάςεων εὐρυφάρετρ᾽ "Ἄπολλον Aristox ap Ath I 220: TT(vbapoc τὸν ᾿Απόλλωνα' ὀρχηςτὴν καλεῖ" óp- χηςτὰ (CE)..."AmoAAov. Ex Athenaeo Eustath Od 1602,23; εὐρυφα- pérpav testatur idem Il 52, 18.. ὀρχήςτ᾽ Boeckh. Cum fr 90 coniungebat Hartung. well (116) κατέκρίθη θνατοῖς ἀγανώτατος ἔμμεν Plut de E apud Delphos c 21 p 894: πρὸς ὃν δὲ (Apollinem) ΤΤίν- δαρος εἴρηκεν οὐκ ἀηδῶς: κατεκρίθη beovaroic ἀγονώτατος (&yav.) ἔμ- μεν. Eadem correctiora sine poetae nomine de def oracc c 7 p 413, denique ὁ δ᾽ ᾿Απόλλων κατεκρίθη θνατοῖς κτὰ ὡς ὁ TI(và. qma adv Epicurr c 32 p 1102. Particula bé Plutarchea esse metro coarguitur; κατεκρίθης ἢ (propter πρὸς ὃν Plutarchi p 394) Bergk. 150 (118) μαντεύεο, Moica, προφατεύεω δ᾽ ἐγώ Eustath Il p 9, 40: καὶ TT(vbapoc...Mévev μαντεύεο, Μοῦςα, mp. δ᾽ éru Schol Ven A1(— Matranga Aneedd 374): καὶ Πίνδαρος" μαν- τεύεο, Moüca. Moica Boeckh. INCERTAE SEDIS 451 151 (119) Moic' ἀνέηκέ με Eustath paullo ante: conir& atque Homerum facere Pindarum ἐν τῷ Moóca ávénké pe, ἤγουν ἀνέπειςεν. Eadem iranspositis verbis ibd 179, 14. Moic' Boeckh 152 (266) ... μελιςςοτεύκτων κηρίων ἐμὰ γλυκερώτερος ὀμφά Cram An Ox I 285, 19: ΤΙνδαρος᾽ μελιςςοτεύκτων... TÀuKepu (teste Art Ludwich Arist Π 655) óuq à. EM 577, 19 sine poetae nomine eadem, sed YAÀuxepórepoc ὄμφα Sorb, γλυκύτερος ὄμφα (— Etym Angelic Ritschelii opp I 689) Havn, γλυκερωτέρα (-purrepoc) ὄμφακος vulgo. 153 (195) δενδρέων δὲ νομὸν Awbvucoc πολυγαθὴς αὐξάνοι, ἁγνὸν φέγγος ómuüpac Plut de Is et Osir c 36 p 365: ὅτι δ᾽ οὐ μόνον τοῦ οἴνου. Aióvucov, ἀλλὰ καὶ mácnc ὑγρᾶς φύςεως Ἕλληνες ἡγοῦνται κύριον xal ἀρχηγόν, ἀρκεῖ Tfivbapoc μάρτυς εἶναι λέγων: δενδρέων ... ὀπώρας. Idem? qu conv IX 14, 4 p 745: καὶ γὰρ ὑμῖν ἐςτι Δημήτηρ ἀνηειδιίύρα καὶ Διόνυςος δεν- δρέων v. m. αὐξάνων, ávv. q. ὀπώρας, denique? satis corrupte Amator c 15 p 757 (unà c fr 165): δενδρέων δὲ τρόπον Διόν. πολύ T€ φέγγος αὐξάνει ἅγν. q. ὀπώρας. δένδρον vulgo (δένδρων v l) Plut! νόμον Plut codd, corr Heyne πολυθαλὴς et πολυθῆς v 1 Plut?, Aióv. πολυγ. retin. Hermann et Boeckh, πολυγ. Aióv. Bergk, Διών. πολυγ. Wilamowitz Kydath 225, metro elegantiore; nam Διόν. defenditur Pind T 5 fr 139, 2, aliis locis minus certa res αὐξάνων Plut?, retin Christ, cf ad fr 145. 154 (126) «καὶ» ἐλαφρὰν xurüpiccov {μὲν φιλέειν, ἐᾶν δὲ νομὸν Κρήτας mepiboiov: ἐμοὶ δ᾽ ὀλίγον μὲν γᾶς δέδοται, ὅθεν ἁδρός, πενθέων δ᾽ οὐκ ἔχαχον οὐδὲ cracíuv Plut de exil c 9 p 602: (b δ᾽ ἔξεςτιν εἰς μικρὰν ἀποβάντα νῆςον οὐ μικρῶν ἀπηλλάχθαι κακῶν, οὗτος ἄθλιός ἐςτι μὴ προςλαλῶν ἑαυτῷ τὰ Thv- δαρικὰ μηδ᾽ ἐπάδων πολλάκις ἐλαφρὰν... «ταείων, Ilonicum metrum odorari videbatur Christ, restituere non est ausus. 1 καὶ addidi φιλέειν] de forma ap Pind inaudita ad T V 48, de Bacchylide Io Schóne 29* 459 PINDARI FRAGMENTA Lpz St XIX 293, de ionica dial Otto Hoffmann Diall ΠῚ 46488: (uiv) φιλέειν scripsi de particulae collocatione cl à Neuéa μέν N V 44, nott cr Ó X 99. Sunt autem oppositae non magnificentioribus minutiores ar- bores, sed simplices liberalium hominum deliciae (xumápiccoc ἐλαφρά) divitum quorundam fastidio bonarum rerum numero (kvmapíccuv νομός) - stolide ferocium; unde cl latino vocabulo nemus aliquid lucis fortasse redundabit in ἐπέων πολὺν vouóv Y 249 (Hes opp 403). 2 περιδαίων Plut, corr Hermann opp 1267 . 8 60ev Plut, τόθεν Bergk ἄδρυς Plut, *unde prunum', *unde tenuis victus mihi' (ἄδρυα" μῆλα Hesych gl sicula; cf Ath II 505) Heyne et Boeckh, óbpóc 'unde robustus fio' c Reiskio Schneider, quod recepi cl Horatiano satis beatus wnicis Sabinis c gl Hesych ábpóc: πολύς μέγας πλούςιος παχύς, ut πενθέων δέ κτλ expli- cantis sint potius quam adversantis. Vocabulum ipsum a graviore poesi alienum minus offendit in carmine convivali, de quo primus cogitavit Dissen (1880) Π 656 οὐδὲ om codd Par; οὐ Aáyov conieceris. ;.Ad Synesii locum laud calv p 115: àv μὲν γὰρ ἢ τῆς Πινδάρου τυγχάνειν εὐχῆς kal ζῆν ἔχωμεν ἀπὸ τῶν οἰκείων κτλ, quem huc (vel δὰ P III 110 vel N 1 81) revocabat Boeckh, nunc quidem BacchylI 29 (167 Bl1*) recordari iuvat. 155 (121) ErAUS EU Hr. οὐ NE AP es δ να er d dE viet igicctdg Ὁ ducite | V odes Hh hcc ond 5 Ut ΝΣ VV ὁ ...TÍ Épbuv φίλος coí τε, xaprepófpovta Κρονίδα, φίλος δὲ Moícauc, Εὐθυμίᾳ τε μέλων εἴην, 5 τοῦτ᾽ αἴτημί ce ... (Appollonius apí Ath V 191f: καθήμενοι μὲν γὰρ ἐδείπνουν, τροφῇ τῇ λιτοτάτῃ καὶ ὑγιεινοτάτῃ χριύμενοι xal οἴνῳ τοςούτῳ Ócoc ἱκανὸς àv , YÉévotro πρὸς εὐθυμίαν, ἣν ὁ Τ]Πίνδαρος αἰτεῖται παρὰ τοῦ Διός" τί ἔρδων «ν«αἴτημί ce. Ex Athenaeo Eustath Od 1490, 38. Encomii est frag- mentum sicut 154. 1 τί δ᾽ edebant ap Ath, ὅ τι δ᾽ Schneidewino pro- bante egt 2. 8 coniunxit Bergk c Boeckhio, diremit Hartung coi μέν) Kaibel, (Εὐθυμίᾳ) δὲ (4) restituere maluit H 4 μελῶν Ath AC, corr Casaub μέλων (xev) Kaibel, àv maluit Christ; non dis- plicet, in hoc praesertim carmine et ante ver αἴτημι, potentialis sen- tentiae in optativam quasi transitus, displiceret particulae collocatio B αἴτημι Eustath c bonis Ath libris, αἰτοῦμαι dett. 156 (57) ὃ ζαμενὴς δ᾽ ὃ χοροιτύπος, ὃν Μαλέας ὄρος ἔθρεψε, Ναΐδος ἀκοίτας VERTIT INCERTAE SEDIS 453 Paus III 26, 2: eici δὲ ot Cunvóv ἐκ Μαλέας ἐλθόντα ἐνταῦθα λέ- youav οἰκῆςαι᾽ τραφῆναι μὲν δὴ τὸν (ιληνὸν ἐν τῇ Μαλέᾳ δηλοῖ καὶ τάδε ἐξ ἄςματος Thvódpov: ὁ ζαμενὴς ,.. ἀκοίτας ζιληνός. ὡς δὲ καὶ ΤΙύρριχος ὄνομα fjv αὐτῷ Πινδάρῳ μὲν οὐκ ἔςτιν εἰρημένον, λέγουει δὲ οἱ περὶ τὴν Μαλέαν οἰκοῦντες. Inter dithyrambos rettulit Boeckh. 1 δ᾽, ὁ Boeckh c aliis; cf ad I VIII 10 2 μαλέγορος Paus codd Leid Paris, μελέγορος ÀAngelic, Μαλεάγονος Camerarius (ὁ χοροιτύπος ut esset Bacchus), Μαλέας ὄρος rest Wilamowitz Herm 38, 1898, 516; de re Meineke ad Steph Byz 423,16 Ceunvóc edebant c Boeckhio (cf Kretschmer gr Vasen- inschr 132), glossa videtur esse Christio. 151 (128) .--- ὧν. vyUY— ὦ τάλας ἐφάμερε, νήπια βάζεις χρήματά μοι διακομπέων Schol Arist nubb 223: περιέθηκεν οὖν αὐτῷ (Socrati τί με καλεῖς, ὦ ᾿φήμερε:) τὴν τοῦ παρὰ ΤΙινδάρῳ (ζειληνοῦ φωνήν. ὁ τάρ τοι Πίνδαρος διαλεγόμενον παράγων τὸν ζειληνὸν τῷ Ὀλύμπῳ τοιούτους αὐτῷ περιέθηκε λόγους ὦ τάλας... διακομπέων. Eadem Suid v ὦ 'prjuepe. Dithy- ragmbis adser Hartung. ᾿ἐφήμερε c Aristophane schol, ἐφάμερε Her- mann, émáuepe? Schneidewin; prllII!* —vfymie libri, corr Küster δια- κομπεύων (om xp. μ. 6x. Ven) Ald Suid, διακομπέων Hermann ap Heyn, διακομπέων Boeckh. 158 (129) ταῖς ἱεραῖς! μελίςςαις τέρπεται Schol Pind P IV 104: peMccac: κυρίως μὲν τὰς τῆς Δήμητρος ἱερείας qaci, καταχρηςτικῶς δὲ καὶ τὰς πάςας διὰ τὸ τοῦ ζῴου καθαρόν. ueMccac: τὰς περὶ τὰ θεῖα καὶ μυςτικὰ διατελούςας νύμφας καὶ μελίςςας ἔλεγον. καὶ ἑτέρωθι ὁ αὐτός qna: ταῖς... τέρπεται (ΟΥ̓Χ, brevius E). ἱεραῖς libri, Boeckh. De Melissa 'ocum Lactant inst I 22 adscripsit Schneider; cf vit Ambr in. De Pindari in Proserpinam hymno (fr 37) cogitabat Boeckh, de dithyrambo phrygio (fr 79. 80) (8) ταῖς ... τέρπεαι coniciens Bergk. 159 (132) ἀνδρῶν δικαίων χρόνος curi ópicroc Dion Halic de oratorr antiq c 2: ἀλλὰ γὰρ οὐ μόνον “ἀνδρῶν... ápicroc κατὰ Πίνδαρον, ἀλλὰ καὶ τεχνῶν κτλ. εὐτήρ Dionysium 16- gisse confirmatur iis quae sequuntur. 160 θανόντων δὲ καὶ φίλοι προδόται Stob flor 126, 2 (IV p 139 Mein) ΤΤινδάρου: θανόντων xtA. Lemma om Gaisford, e cod Vind add Meineke. καὶ λόγοι φίλοι Stob, λόγοι e 454 PINDARI FRAGMENTA lectoris alicuius indignabundi glossa AOTO! (— λόγῳ φίλοι) ortum esse arbitratus expunxi e Bergkio. 161 (134) oi μέν κάτω κάρα becuoict bébevrat Schol Ven Arist pac 152: κατωκάρᾳ᾽ (παρ᾽ ᾿Αθηναίοις ἐπίρρημά écri ξύνθετον xal cüv τῷ i γράφεται Herodn I 489, 15 L) ... 'Arrikol οὐ διῃρη-. μένως, ἀλλ᾽ ὑφ᾽ ἕν. TTivbapoc* oí μὲν... δέδενται (becuoiav bébevre cod). Similiter Greg Cor 124, Suid v κατωκάραο. De metaplasmo attico κάρᾳ (velut Aesch Eum 176. fr 180, 3) inter omnes constat, Herodiani prae- eeptum spernunt edd c Hesychio ut videtur (v κάτω κάρα), Pindaro cur iribuant.quod Atticorum esse perhibetur obseurum est. Versus diremit Hermann (cf τοῖςι μὲν | Ὁ XIII 60), δέδενται ὦ. suppleri posse Boeckh statuit, rol μὲν ζῶν»... δεεμοῖς bébevrai? Bernhardy ad Suidam; an bébevro? Cercopum casum recte Schneidewin commemoravit. 162. 163 ? wem oe ben anims er N? M ae Miu. Md CP πιτνάντες θοάν κλίμακ᾽ ἐς αἰπὺν οὐρανόν ὡς | mt ὩΣ M og esi ARBORE venis M) AU EL Sedis ἀλλαλοφόνους ἐπάξαντο λόγχας ἐνὶ ςφίειν αὐτοῖς In his frustulis de meiro statuere arduum est. Sed duo eiusdem carminis fragmenta esse cum Bergkio (Zeitschr Alierthumsw 5, 1836, 547) et Schneidewino (Eust prooem p 36) si sumpseris, aut idem metrum restituere (cum Schneidewino* Ὁ aut nihil decernere (c Hermanno Zeitschr 5, "ra quam data opera (c Bergkio) diversa metra efficere probabilius erit. (162) Cram An Ox I 201, 14: Πίνδαρος ἐπὶ τοῦ "Qrov xal Ἐφιάλτου᾽ πίτνοντες θοὰν κλίμακα οὐρανὸν ἐς αἰπύν, τὴν μεγάλην δηλονότι. θοαῖς ἀφροεύναις, ἀντὶ τοῦ μεγάλαις xal θοὴ ἐπεδέξατο τᾶ (ὑπε- δέξατο γαῖα EM 468, 6 58, ubi ultima duo exempla afferuntur quae Pin- dari fragmentis adiciebat Schneidewin, quorum prius etiam huic de Aloidis carmini Bergk* *; cf Otto Schneider Callimm II p 724). πιτνάντες Hermann tradita verborum collocatio non solum propter metrum displicet, κλίμακ᾽ ἐς aim. obp. Schneidewin*?, xA. ἐσ op. aim. Bergk (v nott metr). (163[187] Apoll synt Bekk An Π 179, 20: τὸ γὰρ “ἀλλήλους τρώ- «nte! οὐ ταὐτόν écri τῷ “ἑαυτοὺς τρώςητε᾽" ὥςπερ xal τὸ Thwbapikóv οἱ περὶ Τρύφωνα ἐεςημειοῦντο ἐπί τε τοῦ Ὥτου καὶ τοῦ Ἐφιάλτου (ἐπιάλτου 4), : εὐγκατατιθέμενοι μὲν τῷ ἀλλαλοφ. ἔπάξ. λόγχας, οὐ μὴν τῷ ἐνὶ εφί- civ αὐτοῖς οὐ γὰρ ἑαυτοῖς τὰ δόρατα ἐνῆκαν, ἀλλ᾽ ἀλλήλοις. De Aloi- darum morte cf Pind P IV 88 c schol (156: κατατοξεύςειν τὴν ἔλαφον Fyarg ehe Apollod I 55 W (ἠκόντιςαν), Hyg fab 28 (iaculis), schol E 888. INCERTAE SEDIS 455 164 (142) φιλόμαχον γένος ἐκ TTepcéoc Ath IV 154f: φιλόμαχον... ἸΤερεέως παρὰ ΠινδάρῳΟ. ΤἸΤερεέος Boeckh. Cf frr 254. 284, 165 (146) icobévbpou τέκμαρ αἰῶνος Aayoica. Schol Ap Rh B 477 (EM 75, 44) post fabulam de Rhoeco narratam (ad fr Pind 252) haec habet: καὶ TTivbapoc δέ φηςὶ περὶ νυμφῶν ποιού- μενος τὸν Aóyov* icobévópou τ. al. λαχοῦςα. .Plut de oracc def c 11 p 415: πλέον δ᾽ (Hesiodus) οὗ TTívbapoc εἴρηκεν εἰπὼν τὰς νύμφας Ζῆν ícob. τ. al, λαχού ςας, διὸ καὶ καλεῖν αὑτὰς ἁμαδρυάδας Cg. Πίνδ. codd vulgo, οὐδὲ TT. edd, tum αὐτὰς vulgo, em Wilamowitz Herm 33, 527). Idem Amator c 15 p 757: ἢ γὰρ οὐ νύμφαι τινὲς αὐτοῖς bpudbec eiclv tcov δένδρου τ. al. λαχοῦςαι, (seq fr 153) κατὰ TT(vbapov. λαχοῖςαι edunt c Heynio; at sing num non solum schol Apoll praestat cod L, verum eliam Etymologici cod .4 sec Reitzenstein Gesch gr Etymm p 18, 26, pluralem Plutarchus ad orationem suam aceommodavit. Quid quod Pin- dari versum exprimere ἡλικιῶτις γὰρ ἔφη εἶναι τοῦ φυτοῦ videtur schol Theocr III 13? 166. 167 (147. 148) EOD PUR er rel quoe uU E Russ -QAE us Drs VONGO FS RP TI UR REDI ΒῪ v En UP UNS — MM Vu MM o MM LI VM IL MLB Ὁ. "9.5.5 ἀνδροδάμαντα δ᾽ ἐπεὶ Φῆρες δάεν ῥιπὰν μελιαδέος οἴνου, ἐςευμένως ἀπὸ μὲν λευκὸν γάλα χερεὶ τραπεζᾶν ὥθεον, αὐτόματοι δ᾽ ἐξ ἀργυρέων κεράτων πί- ς: vovrec ἐπλάζοντο * "A uo o MM LS VJ — (6——— υν... — Mo — ...ὕῳυ---.. ὃ δὲ yAupaic ἐλάταιςει τυπείς ὥχεθ᾽ ὑπὸ χθόνα Καινεὺς εχίςαις ὀρθῷ ποδὶ [Gv Ath XI 476^: καὶ τῶν ποιητῶν δὲ πολλοὶ παράγουςι πίνοντας τοὺς ἀρχαίους képac (cf EM 504, 31, ubi Πίνδαρος ex TTe(cavbpoc Ruhnken; ef ad P IX 88 et fr 519). TTívbapoc μὲν ἐπὶ τῶν Κενταύρων λέγων (ἀν - 6p)obáuav b' .. émAdZovto. Unde (obauav δ᾽ et éccuuévuc omissis) Eustath Il916, 38. Horatianum per qwos cecidere $usta miorte Centauri | hue revocavit, duo fragmenta cl schol P Il $5 ad. nobilissimas irithoi nuptias (ἢ carmine quodam convivali, ut opinabatur) a Pindaro cantatas rettulit Boeckh. 1 «àvbp»obóáuav δ᾽ Casaub, ἀδάμαν δ᾽ Sehweighüuser, ἀνδροδάμαντα δ᾽ Boeckh, ἀδάμαντα δ᾽ Hermann opp III 217, ἀνδροδάμαν δ᾽ ἄρ᾽ Schneidewin; de terminatione prll II*^ μελιηδέος Ath, corr Boeckh ὃ κεράων Meineke; οὗ fr 325. 456 PINDARI FRAGMENTA - Schol Ap Rh A 57 (61): ὁ δὲ ᾿Απολλώνιος παρὰ Πινδάρου εἴληφε λέγοντος" ὁ bé χλωραῖς... γᾶν. Plut Stoic absurd poet dicere c1 p1057: Ὁ Πινδάρου Καινεὺς εὔθυναν ὑπεῖχεν, ἀπιθάνως ἄρρηκτος cibfipu καὶ ἀπαθὴς τὸ εὦμα πλαςςόμενος, εἶτα καταδύς ἄτρωτος ὑπὸ γῆν cxícac ὀρθῷ ποδὶ γᾶν. xAvpaic.L, -ἣς rell οἴχεται L, ὥχετο dett, ὥχετ᾽ εἰς χθόνα reliquis verbis omissis cod Par, unde ὥχεθ᾽ ὑπὸ χθόνα Καιν. Boeckh, prob Bergk*, recte; nam primum χθόνα non redolet interpolationem (Boeckh), deinde praes hist cum a Pind usu alienum (ad fr 139, 6) tum in verbo olyec8at maxime incredibile; id concedo in isto carmine dramatice quasi potuisse e Lapithis unum non tam narrare quae factà essent quam Miu quae essent, usu verbi οἴχεσθαι notissimo (de quo Buttmann ausf Gr? II 282); denique ad d»yero plus uno nomine desideratur supplementum, quod verbis καταδὺς ὑπὸ γῆν circumseribit Plut. 168 (150) "Ma, fercoqih d Xd liia —wVu— Vy - -- οπᾷσυ-.--τυυ-ὐ. χε αν. ον αὐ νπρπν ua LOMA τι LUNES 4117 ὐ ΕΗ ΝΣ Philostr imm II 24: ὀργίζεται τῷ Ἡρακλεῖ Θειοδάμας, ὅτι ἀροῦντι αὐτῷ ἐπιςτὰς ἀποςφάττει τὸν ἕτερον τῶν βοῶν καὶ «εἰτεῖται ςφόδρα ἐθὰς ὧν τοῦ τοιούτου εἰτίου (οὗ βοηλατοῦντος Θειοδ. Apollod II 153, βοηλάτου τινός 118, denique Pherecyd ἐν τῇ τρίτῃ ap schol Apoll Rh A 1212). Ἡρακλεῖ γάρ που παρὰ ἸΤινδάρῳ ἐνέτυχες, ὁπότε elc τὴν ToO Κορων οὔ cré(nv ἀφικό- μενος αἰτεῖται βοῦν ὅλον, ὡς μηδὲ τὰ ὀςτᾶ περιττὰ ἡγεῖςθαι᾽ τῷ δὲ (Θειοδάμαντι δὲ codd οὐ edd; virgula vulgo dist, Boeckhio monente plene Welcker) περὶ. βουλυτὸν ἐπιφοιτήςας καί πῦρ xouicáuevoc— ἀγαθοὶ δὲ ép- πυρεύςαςεθαι καὶ βόλιτοι (? Benndorf, οἱ λίθοι codd) — ἀπανθρακίζει τὸν βοῦν ἀποπειρώμενος τῶν «αρκῶν ei μαλάττονται ἤδη καὶ μόνον οὐχὶ . ἐγκαλῶν ὡς βραδεῖ τῷ πυρί. Quae Philostratum ut in usum imaginis suae tam verbose exposuisse patet, ita e Pindari carmine (cll περὶ βου- Auróv ἐπιφοιτήςας et eic τὴν τοῦ KopuvoO créfnv ágikóuevoco) quam e narratiuncula illa Pherecydea (cll ἀροῦντι vel βοηλατοῦντι Θειοδάμαντι émicrác) sumpsisse veri similius est. Ath X 411^: "luv δ᾽ ἐν Ὀμφάλῃ ἐμφανίςας αὐτοῦ τὴν ἀδηφαγίαν ἐπιφέρει (p 737 N?) “ὑπὸ δὲ τῆς βουλι- μίας (Bentley, εὐφημίας Ath) κατέπινε καὶ τὰ κᾶλα καὶ τοὺς dvOpakac.. παρὰ ΤΙινδάρου δὲ τοῦτ᾽ εἴληφεν εἰπόντος. διαβοῶν θερμὰ δ᾽ εἰς ἀν- θρακιὰν «τέψαν πυρὶ δ᾽ (cic ... πυρὶ δ᾽ bis habent codd) ὑπνόων τε εώὦματα, καὶ τότ᾽ ἐγὼ εαρκῶν τ᾽ ἐνοπὰν ἠδ᾽ ὀςτέων «τεναγμὸν βαρὺν nv ἰδόντα διακρῖναι πολλὸς ἐν καιρῷ χρόνος. Post Casaü- boni, cuius vestigia am partem Hartung legit, οὐ Hermanni operam in emendando fragm írustra collocatam, δοιὰ βοῶν | θέρμ᾽ ἔδέϊ àvOp. «τέψαντα πυρίπνοά τε | «ὠματα᾿ καὶ τ. €. c. τ᾽ évorráv | elbov» ἠδ᾽ ὀςτέων cr. βαρύν’ | ἦν (565 ἰδόντα διακρῖναι ( e vu vov) πολλὸς ἐν k. χρόνος Boeckh, δοιὰ βοῶν κατέπινεν | θέρμ᾽ ἅλις ἀνθρ. (cetera c Boeckhio) Bergk'*?, prob Schneidewin (Ὧθο quae Ion dicit disertis verbis ap P re- periri necesse est? Boeckh), δοιὰ βοῶν | θερμὰν ἐς ἀνθρακιὰν τρέψαις πυρ- πολέων τε | cüuara. καὶ ... ἐνοπάν | (diov» ἠδ᾽ (cetera ὁ Boeckhio) Mei-. neke, ... εΕὐματα κεῖτο τέγει᾽ ςαρκῶν 1^ (vel δ᾽) ἐνοπὰν ἠδ᾽ ὀςτ, cr. βαρύν | ἣν διακρ. ἰδ. πολλὸς ἐν x. χρόνος Bergk? *, δοιὰ βοιὼν | ἀθρό᾽ (?) ἐς ἀνθρ. «τέψαν, πυρὶ δ᾽ (vel πυρί 7) ἔν πόλεον κτλ (versum paenult c Meinekio, ———'-—— má INCERTAE SEDIS | 451 *,.. δοιὰ βοῶν θερμὰ πρὸς ἀνθρακιὰν «τέψεν, πυρὶ δ᾽ ἐκκαπύοντα εὠματα". καὶ τότ᾽ ἐγὼ cop- κῶν τ᾽ ἐνοπὰν (ζἴδον» ἠδ᾽ ὀςτέων «τεναγμὸν βαρύν᾽ ἦν διακρῖναι ἰδόντα παῦρος ἐν καιρῷ xpóvoc* ulümum c Bergkio* *) Christ. 1 unum bovem test Philostr, duo ap P fuisse coarguuntur plur numi οὐματα, id quod vidit Boeckh 2 πρὸς scr cl Aesch sept 50 — créyev scr; videtur Hercules boves recens mactatos (el ἐν θερμῷ xpot Ν᾿ VIII 28) ac tantum non in ignem (cf πυρπόλει τοὺς ἄνθρακας Arist ay 1580) ipsum exspirantes torruisse, vix tostos devorasse, unde pro ómvóuv τε inserere ἐκκαπύοντα ausus sum cll καπύ[ον]τα᾽ πνέοντα Hesych, ἀπὸ δὲ ψυχὴν éxámuccev X 467, de xx N I 60 et n cr XI 19, de mensura 0 Wilh Schulze qu epp 337 ss ϑ ἴδον adieci versus continuans 4 verba transp c Bergkio; an ἰδόντας διακρ. (de metro cl app 8 8f, de mensura &p Pv 68, de plur num I I 43)? οὐ πολλὸς itabat Coraés ad Isocr Il p 155, obloquente Boeckhio, παῦρος ser de loci sententia cl P IV 286. - 169 (151) [o VE VERE UEM d re ὡς; , ΝΡ ΤΕΣ Ὁ, ρον. DIT DL M ec UP Dn. M e yin ect DEC v RUN jM — "An 9 Y wood V oae σέο. Ἶ V A M LL ) bru M LI AI L ΟΝ Schol Pind N IX 35: ὁ δὲ ἰεχυρὸς ἀνὴρ τὸ προὐπάρχον δίκαιον κατα- παύει. ἐν ἄλλοις ὁ TT(vbapoc: νόμος. .. χειρί. Auctius affert, sed et lectione et sententia ad tempus immutata (Callicles) Plat Gorg 484^: δοκεῖ δέ μοι καὶ Πίνδαρος ἅπερ ἐγὼ λέγω (ὅτι δίκαιόν ἐςτι τὸν ἀμείνω τοῦ χείρονος πλέον ἔχειν καὶ τὸν δυνατώτερον τοῦ ἀδυνατωτέρου, et τὸ τῆς φύςεως δίκαιον) ἐνδείκνυςεθαι ἐν τῷ ἄςματι, ἐν ᾧ λέγει ὅτι νόμος ... ἀθανάτων'᾽ οὗτος δὲ δή, gnciv, ἄγει... χειρί" τεκμ. ἔργ. 'Hp., ἐπεὶῖ--- ἀπρίάταε---λέγει οὕτω πως" τὸ γὰρ ᾷεμα οὐκ ἐπίεταμαι᾽ λέγει δ᾽ ὅτι οὔτε πριάμενος οὔτε δόντος τοῦ Γηρυόνου ἠλάςατο τὰς βοῦς, ὡς τούτου ὄντος τοῦ δικαίου φύτει, καὶ βοῦς καὶ τᾶλλα κτήματα εἶναι πάντα τοῦ βελτίονός τε καὶ κρείττονος τὰ τῶν χειρόνων τε καὶ ἡττόνων. Ibid 4880 (Socrates): πῶς φὴς τὸ δίκαιον ἔχειν xal c) καὶ ἸΤίνδαρος τὸ κατὰ φύειν: (non dist "eee “ἄγειν βίᾳ τὸν κρείττω τὰ κτλ; similiter (Hippias) Protag 3374, tum Plat legg ΠῚ 6900, X 8905, (ὑπερτάτῃ χειρὶ βιάζεται τὸ δίκαιον) Liban III p 80 R. Aliter vero καὶ ἔφαμέν mou κατὰ φύειν τὸν ἸΤίνδαρον ᾿ἄγειν δικαιοῦντα τὸ βιαιότατον dic φάναι Plat legg 7149. E Plat Gorg hausit Aristid IT 68, apud quem δικαιῶν (-o0vra in paraphr) τὸ βιαιότατον legitur; cf εἰ τὸ δίκαιον ἡ χεὶρ ὁριεῖ ibd 70, ὕπερτ. xy. τὸ δίκαιον ópiZó- μενος Demetr Cydon ap Boisson an nov 303. Plato quid voluerit non est huius loci exponere; de quo quid docuerit Wilamowitz in primitiis . suis acadd Berol (Sitzgsber 1899, 781) adhuc parum constat. Primi fragm versus multifariam laudati decantati: chorum ducit sententiam loci ceteris rectius assecutus Herodotus: οὕτω μέν vuv ταῦτα νενόμιςται, 458 .PINDARI FRAGMENTA νόμος ὃ πάντων βαειλεύς θνατῶν τε καὶ ἀθανάτων ἄγει δικαιῶν τὸ βιαιότατον εὑπερτάτᾳ χειρί. τεκμαίρομαι & ἔργοιςιν Ἡρακλέος ἐπεὶ Γαρυόνα βόας Κυκλωπίων ἐπὶ προθύρων Εὐρυεθέος ἀναιτήτας τε καὶ ἀπριάτας ἤλαςεν καὶ ὀρθῶς μοι δοκεῖ TT. (cl fr 216) ποιῆται νόμον πάντων βαειλέα φήκας εἶναι III 38; tum v Aleidamas ap Arist rhet III 3 p 1416* 22, Orig c Cels c 40 (II 44 K), Iambl ap Stob fl 46, 77, Plut vit Demetr c 42 p 909, ad princ inerud e 3 p 780, Clem ALI 427. II 438; Dio Prus or 75 init, qurysipp ap Marcian Dig 13,2. . vv 5—8 Boeckh recuperavit e schol ristid III 408 Ddf (cf schol Vat II 710): τὰ λοιπὰ τῆς xpriceuc fjv οὕτως" ἐπεὶ Γηρυόνου... ἤἥλαςεν. ὁ δὲ νοῦς τοιοῦτος᾽ ἐπειδὴ τὰς τοῦ Γηρυόνου βόας οὔτε αἰτήςας οὔτε πριάμενος ἤλαςεν εἰς τὸν οἶκον Εὐρυςθέως κτλ. 1 Platonis facetiis abusus (cf etiam νόμ. ὁ. m. B. κατὰ τὴν φύειν Hesych, kpéricrov φύειν ut Pindaricum laudans Liban III 364 R) frag- mento verba κατὰ φύειν praemisit Boeckh, peius etiam e Protag πολλὰ δὲ παρὰ φύειν" Dissen (1830 II 660) 2 θνητῶν Plut et v 1 passim 8 bikaubpv τὸ βιαιότατον schol Pind, βιαίων (BT ap Schanzium) τὸ δικαιό- τατον Plat Gorg 484, βίαίως T. bw. olim edd 4 χερί v 1 Plat Aristid 5 τηρυόνου libri, -óva Boeckh; prll II? 6 κυκλωπείων libri, corr Boeckh εὔρυκςθέως libri, corr Boeckh, (xeivoc» €0p.? Christ — ? àvai- ρεῖται Ox Vat, *in B. vox oblitterata? Dindf, ἀναιτήτας e paraphr Boeckh ἤλαςεν Ox Vat, éAacev vulgo, recep Christ, jAócaro in paraphr Plato, unde fcaro? Bergk cl Ibyc fr 55 (ex Geryonide aliqua?), de qua forma etiam Sim Am 17 Bgk* obvia v Mucke de diall Stesich cett Lps 1879, 91, Holsten de Siesich et Ib dial Grphsw 1884, 19. 110 (154) πάντα θύειν ἑκατόν Strab ΠῚ 155: καὶ τῷ "Aper τράγον θύουςι (οἱ Avaravot) καὶ τοὺς αἰχμαλώτους καὶ ἵππους: ποιοῦςι δὲ καὶ ἑκατόμβας ἑκάςτου γένους Ἑλληνι- κῶς, ὡς. καὶ TTivbapóc gna: πάντα κτλ. Idem e Strabone Eust A p 49,10. 171 (157) κατὰ μὲν φίλα τέκνα ἔπεφνεν θάλλοντας ἥβᾳ δώδεκ, αὐτὸν δὲ τρίτον Porphyr ap schol B K 252: ὁτὲ δὲ τὸν προκείμενον πεῤιτράφουςι τῷ ἐπιτρέχοντι ἀρκούμενοι, οἷον. κατὰ μὲν ... τρίτον ἀντὶ ToO τρίτον καὶ δέκατον xai (seq fr 135) φηεὶν ὁ Πίνδαρος. De Nelidarum (praeter Nestorem) internécione cogitabat Boeckh; οὐ duodecim (praeter Nestorem) filios fuisse tradit (Asclep Tragil?) schol L Apoll Rh A152, quamquam secus alii; A 692 c seholl BT', À 285, Hes frr 33—835 Rz, Apollod I 93. Π 14? RW. τέκν᾽ ἔπεφνεν edunt c Boeckhio; cf append metr 8 4 nrr 11.25, 8 8f θάλλοντα cod, corr Boeckh δυιώδεκα cod, δυώδεκ᾽ legunt c Boeckhio; prll 1155, INCERTAE SEDIS 459 172 (158) da A e CUM qus a Moaq νυν Ὁ ρλ QA δ πεσθηλοῦι QguwE --".---- -’-οὐν-- υὕὖὐ-- Ὁ uis uf M ὧν UA ecc λον dece du. WU as TNNT rens Cx ea LL LEA. ct ἸΤηλέος ἀντιθέου μόχθοις veórac ἐπέλαμψεν μυρίοις πρῶτον μὲν ᾿Αλκμάνας cov υἱῷ Τρώϊον ἂμ πεδίον, καὶ μετὰ ζωςτῆρας ᾿Αμαζόνος ἦλθεν, καὶ τὸν 'lácovoc εὔδοξον πλόον ἐκτελέςαις ὅ εἷλε Μήδειαν ἐν Κόλχων δόμοις Schol Eurip Androm 796: οἱ μὲν πλείους Τελαμῶνά qaci ευςτρατεῦςαι τῷ Ἡρακλεῖ ἐπὶ τὴν Ἴλιον, ὁ δὲ Τ]ίνδαρος καὶ ἸΤηλέα, παρ᾽ οὗ ἔοικε τὴν ἱςτορίαν Εὐριπίδης λαβεῖν. λέγει δὲ ὁ ΤΤίνδαρος οὕτως" ΤΤηλέος... δόμοις. Cum fr 48 ad hymnum Thebanum revocabat Boeckh obloquente Leutschio Philol XI 179. 1 (TT(vbapoc) οὗ M, οὐ .4, unde Οὐ (Πηλέος... .;) Boeckh, οὕτως" (Πηλ.) Cobet, d? Bergk πηλέως .A (M), corr Boeckh. μόχοι νεωτάτοις M, μόχθοιν νεώτατ᾽ A, tum ἐπέλαμψε μυρίοις MA, μόχθοις νεότας ἐνέλαμψεν Bergk; μυρίοις ad sequ vers traxit Schwartz, eleganter 2 ἀλκμήνης MA, -ac Boeckh; prll Ii*! υἱῶ M, ópiv.A τρώων MA, corr Boeckh 8 ἀμαζόνας 4, 'AuaZóvoc (M) coniectura invenerat Bothe, prob Boeckh, Zwcrfjp' ὅτ᾽ 'AuaZóvoc Hermann opp VII 314, Zwcrfjpac (— Zucrelpac) ᾿Αμαζόνας alii va ran οὗ ἐπὶ τὸν Ἱππολύτης ζωςτῆρα EM 402, 18 58 e Pindaro ἦλθε libri, ἦλθεν Boeckh 4 ἔνδοξον .A, om AM, εὔδοξον dett ἐκτελέςας A, ἐκτελευτήςας M, unde versus sequ initio ἐκτελευτάςαις ἕλεν Boeckh, item ἐκτελέςςαις εἷλε vv 3.4 in unum coniunctis Schneidewin GGA 1847, 3, 1554 et Hermann opp VIII 314, ἐκτελέςαις | (ἐξδεῖλε... ἐκ Κόλχων δόμων (hoc c dett libb) Bergk. 113—116 Cópiov εὐρυαίχμαν διεῖπον crparóv (173 [160]) Strab XII 544 (de Syris vel Leucosyris, de quibus cf Nóldeke Herm V 445): καὶ TT(vbapóc qnav, ὅτι oi 'AuaZzóvec ζύριον... crpaTóv. διεῖπον (coni Casaubonus) DE, διῖπον C, δίϊππον de binis equis interpr Heyne, refut Boeckh. (174 [159]) Paus VII 2, 6/7: Τὸ bé ἱερὸν τὸ ἐν Διδύμοις τοῦ ᾿Απόλ- λώνος xai τὸ μαντεῖόν ἐςτιν ἀρχαιότερον ἢ κατὰ τὴν Ἰώνων écotknav: πολλῷ δὲ πρεςβύτερα ἔτι ἢ κατὰ Ἴωνας τὰ ἐς τὴν "Ἄρτεμιν τὴν Ἐφεείαν écriv. οὐ μὴν πάντα γε τὰ ἐς τὴν θεὸν ἐπύθετο ἐμοὶ δοκεῖν Τίνδαρος, ὃς ᾿Αμαζόνας τὸ ἱερὸν ἔφη τοῦτο ἱδρύςαςθαι ςτρατευομένας ἐπὶ ᾿Αθήνας τε καὶ Oncéa. Cf EM 402, 18 ss. (175 [161]) Paus I 2, 1: Ἐςελθόντων δὲ ἐς τὴν πόλιν ἐςτὶν ᾿Αντιόπης μνῆμα ᾿Αμαζόνος, ταύτην τὴν ᾿Αντιόπην Πίνδαρος μέν qnav ὑπὸ ἸῈΕει- ρίθου καὶ Θηςέως ἁρπαςθῆναι. ; ᾿ 400᾽ PINDARI FRAGMENTA ?(176 [162] Plut vit Thes c 28: τῆς δὲ 'Avriómnc ἀποθανούςης (Theseus) ἔγημε Φαίδραν ἔχων υἱὸν Ἱππόλυτον ἐξ ᾿Αντιόπης, ὡς bé TTiv- δαρός gna Δημοφῶντα. Error videtur subesse. ian ^ egt. quattuor fragmenta ex eodem carmine petita esse coniecit oeckh. 171 (164—168) Ex Heliodoro metrico Priscianus de metris Terentianis (Gramm Latt III 427 K): Pindarus teste Heliodoro àvrécrpewev, hoc est comwertit rythium iambicum hoc modo, (1) πεπρωμέναν ἔθηκε μοῖραν μετατραπεῖν (2) ἀνδροφθόρον, οὐδὲ ειτζᾷ κατερρύη. In secundo enim iambo pyrrichiwum secundum et tertium irochaeum et quartwm spondewm poswit. Idem | | (8) τροχὸν μέλος, roi δὲ Xípuvoc ἐντολαί. | Hic iambus et in tertio trochaeum habet et in quarto spondeun. | Idem (4) αἴνιγμα παρθένου ἐξ ἀγριᾶν γνάθων. Hic quarto loco spondewm. poswit. Idem (5) ἐν backíoiv πατήρ, νηλεεῖ voip δ᾽. In hoc quoque iambo irochaewm im terüio loco poswit et im quarto spon- deum. Idem Mibsedun..i ME (6) δ᾽ οὐδὲν προςαιτέων ἐφθεγξάμαν ἔπι. Hic similiter ὧν quarto loco spondewm habet. Ab Heliodoro temere versus diremptos esse vel ex elisione in ver- suum commissura bis (6. 6) admissa apparet. *'Conversio' ista quid sibi velit satis obscurum. 1 €(OH)KEN libri, ἔθηκε Hermann opp II 260, qua falsa lectione adductus est Heliodorus, ut uera- thesin iambicam solutam esse iuberet; Pindaro θῆκε reddidit Bergk ^. 8 AIA€ libri, ταὶ δὲ Hermann, supplere (et iw secundo hichiwm et in tertio maluit Bergk; tum etiam Hic(quoque» iambus debebat clPrise ad 5 χείρ. Prisc $6 TTATEPNHACECINOOAI! A, CIATHPAIA E, νόῳ δ᾽ vulgo edunt, νόῳ Bergk; v infra 6 ἐπί vulgo, (ἔπι vel) ἔτι Hermann. . Cum duobus igitur trimetris iambicis (1. 6) in priore quidem falsa lectione, in altero falsa mensura usus, quattuor metricus composuit versus irimetros, in tertio παρθένοὔ ἐξ si legere Heliodoro invito nobis fas est, schemate hoc: ., v. -οὖ- - v-—— v, ut trimetri ionici essent medio metro infracti. ; IY Versus 1-]-2. 4. 6 Boeckhius, 1—6 Bergkius ad Pindari quandam Oedipodeam revocabant, 3. 5 ad Achillem apud Chironem educatum Boeckh. Primo versui praemissum olim fuisse οὐδείς, quintum supplen- dum esse {Κιθαιρῶνος δ᾽ ópeciv) ἐν δαςκίοιςιν π. v. νόῳ | CéEéOnke» scil Λάϊος, e quo nomine interpretamenti causa adscripto reliquias Al vel ΔΙΑ servatas esse coni Bergk. 178* (169) νόμων ἀκούοντες θεόδματον κέλαδον ... Heliod ap Priscian Gramm Latt ΠῚ 428K: Idem (Heliodorus) ostendit Pindarwm etiam trisyllabos in fine versus (i e membri iambici quod vide- INCERTAE SEDIS 461 batur esse; cf ad fr 177, 1) poswisse, νόμων ... θεόδμητον κέλαδον. Ad Cadmi nuptias revocabat Boeckh; neque refragantur numeri cll frr 32. 33 ab Heliodoro illi quidem parum perspecti. θεόδματον Boeckh, θεοδμάτων Bergk. 178^ Oxyrh pap II 47 (e tractatu quodam metrico saec I ΓΗ per- scripto, de quo Frdr Leo Gótting Nachrr 1899, 495 ss) col 15: [UU TUS TU — ἢ τὸ TTapeévei[ov καλού- μενον μέτρ[ον᾽ τούτου ΤΙίνδαρος κα[ὶ τὴν 5 xal τὴν πέμπτ[ην ευλλαβὴν [ἐκτείνειν φιλεῖ] quae ita supplere satis Βοραὶ, ut schema apud Pindarum frequentissimum evadere vu... ὦ... Est autem dimetri append metr $ 4 nr 11 re- censiti forma catalectica, cuius exempla Pindarica congessi Berl philol Wochenschr 1900 p 4. De rarioribus ap Pind formis uu vo (—) eb uu. υυ. (.) 84 not ** *5, 5 nr 54* ^. De Parthenei nominis origine opinionem qualemcunque (a TTap6évioc, ΤΤαρθένιο) protuli ibid 5. 179 (170) . .. ὑφαίνω δ᾽ 'AuuGaovíbaiciv. ποικίλον ἄνδημα : . Schol Pind Ν VII 116: ἐπεὶ τὸ ποίημα ὑφάςματι παρέοικεν, ὡς καὶ "αὐτὸς ἐν ἄλλοις: ὑφαίνω δ᾽... ἄνδημα. ὑφαίνων (sine δ) D ἀμυθαωνίδαις BID, corr Boeckh, -δαιςινὴ Christ ποικίλων ἄνθημα D. Quattuor haec fragmenta 179—182 cum cohortationis ad Amphi- lochum frr 42. 48 composuit Boeckh; de metro cf fr 181 οὖ 43, 3 - 4; 182, 1/2. quinque syllabis insertis c» 42, 4/6. 180 (172) μὴ πρὸς ἅπαντας ἀναρρῆξαι τὸν ἀχρεῖον λόγον᾽ ἔςθ᾽ ὅτε πιςτοτάτα εἰγᾶς ὁδός κέν- Tpov δὲ μάχας ὃ κρατιςτεύων λόγος Clem Al str 1345: ἔςτι γοῦν ἀκοῦται καὶ ΤΠινδάρου τοῦ Βοιωτίου γράφοντος: μὴ πρὸς... λόγος. διατείνεται οὖν εὖ μάλα ὁ μακάριος ἀπόετολος παραινῶν ἡμῖν μὴ λογομαχεῖν τε bv οὐδὲν χρήειμον ἐπὶ καταςτροφῇ τῶν ἀκουόντων, unde v 1 repetiit Theodoret gr δ cur I 19, 21. 1 ἀρχαῖον Clem et Theod libri, emend Boeckh 2 ὅτι πιςτοτάταις ctyüc ὁδοῖς libri, em Sylburg, πιςτόταται εἰγᾶς ὁδοί Bergk, quod equidem non intellego. 4602 PINDARI FRAGMENTA (««) 181 (174) ...Ó6 γὰρ ἐξ οἴκου ποτὶ μῶμον ἔπαινος κίρναται Schol Pind N VII 89: οὐδείς ue ψέγει, ὅτι! ἐπαινῶ τοὺς Ai: vfirac* οὐ γὰρ πολίτας ὄντας ἐμαυτοῦ διὰ τοῦτο ἐπαινῶ προςχαρίζεςθαι γὰρ ἂν ἐδόκουν διὰ τὴν οἰκειότητα ἐγκωμιάζων" ὁ γὰρ... κίρναται" νῦν δὲ οὐκ ὧν ἐξ οἴκου ἐπαινῶ αὐτούς κτλ. Pindari esse intellexit Schneider. 182 (175) ὦ πόποι, οἵ᾽ ἀπατᾶται φροντὶς ἐπαμερίων οὐκ ἰδυῖα Aristid II 238K: καὶ πάλιν (Pindarus) ὁρμηθεὶς ἐκ τῶν περὶ τῆς Ἐριφύλης λόγων: ὦ πόποι, qgnciv, ot"... εἰδυῖα. ἐπαμ. ATR», ἐφαμ. DU εἰδυῖα codd, retin Bergk, ἰδυῖα Boeckh 188 (71) - ὃς Δολόπων ἄγαγε O0pacóv ὅμιλον εφενδονᾶςαι ἱπποδάμων Δαναῶν βέλεει πρόεφορον Strab IX 431: ὁ μὲν οὖν ποιητὴς οὐδαμοῦ μέμνηται Δολοπικῆς crpa- τιᾶς κατὰ τοὺς περὶ Ἴλιον ἀγῶνας" οὐδὲ γὰρ αὐτῶν τὸν ἡγεμόνα Φοίνικα πεποίηκεν εἰς τοὺς κινδύνους ἐξιόντα καθάπερ τὸν Nécropa: ἄλλοι δ᾽ εἰρή- xac, καθάπερ καὶ Tfívbapoc. μνηςθεὶς τοῦ Φοίνικος" ὃς Δολόπων ... πρόςφορον, unde θρας. ὅμ. «φενδ. Eustath Π 811, 22. πρὸς φόνον 4α. 184 (119) ὑπερμενὲς ἀκαμαντοχάρμαν Αἷαν Herodian II 659, 26 L: καὶ παρὰ ΤΙνδάρῳ ὦ ἀκαμαντοχάρμαν olov . ὑὕπερμ.... Atav, περὶ οὗ ἔςτιν εἰπεῖν ὅτι κατὰ cuvekbpourv τοῦ Alav ἐγένετο ἀκαμαντοχάρμαν μετὰ τοῦ v, διὰ τὴν ἐπαλληλίαν τῶν φωνηέντων" ἐπεὶ εἰ οὕτω ἐγένετο ὦ ἀκαμαντοχάρμα Alav, ἀλλεπαλληλία ἔμελλεν. εἶναι τῶν φωνηέντων, καὶ ἐκ τούτου κακοφωνία ἐγένετο. Cf Choerob I 131,32. 149,8 Hlg. ἀκαμαντόχαρμαν Bergk c Boeckhio, ἀκαμαντοχάρμαν c Bekkero Lobeck paralipp 172. | 1; 185 (184) A V ANA Tope api ταν Ld σὲ “ἔτι δὲ τειχέων κακίει καπνός᾽ ^. Qram An Par IV 35, 18 85: κίκυς᾽ ἡ δύναμις... ἀπὸ τοῦ ἀνακικύειν (laudatur V 507, ubi ἀνεκήκιεν ἱδριώς vulgo) . . . καὶ παρὰ ἸΤινδάρῳ᾽ ἔςτι INCERTAE SEDIS 463 δὲ ταχέων κακίει καπνός. Idem Etym Gud 821, 64, sed ἔετι δέ τοι χέκων ἀκύει καπνός. ἔτι δὲ τειχέων (Heynio ἔτι praeeunte) Boeckh heroem aliquem vel deum de Troiae moenibus dicentem fingens; tum ἀνακικύει Schneider p 106 (testatur verbum κικύω Herodn II 538, 27 L cl Cram An Ox II 229, 81, κικύω, τὸ Tayóvw, τὸ ἰςχύω interp Zonarae q f lex 1215), xnkíe ('sive ἀνακηκίει malis' Bergk; κακίω ἱδροῦν ἄρχομαι" Λάκωνες Hesych. (*«) 186 (185) “αὐτόν με πρώτιςετα ευνοικιςτῆρα "vaiac ἔςεδεξαι τεμενοῦχον᾽ Apollon synt p 188 Β sine auctoris nomine: αὐτόν με κτλ, sed ἸΠινδάρσυ ἡ xpfjac ἅπ, Metrum aeolicum coarguit v 2. 187 (186) ρα, ἀν Vf diui 5 Me eed AMA UU o UM, ἥρωες aiboíav ἐμίγνυντ᾽ ἀμφὶ τράπεζαν θαμά Plut qu conv II 10, 1 p 643: τὰ δὲ Πινδαρικὰ (ευμπόςια) βελτίω δή- πουθεν, ἐν oic ἥρως αἰδοῖ ἀνεμίγνυτο ἀμφὶ τράπεζάν θ᾽ ἅμα codd, em Steph, ἅμᾶ maluit Hermann ap Heyn; sed cf app metr 8ὶ 8€*. Ad hym- num Thebanum (cf fr 32. 38) revocabat Bergk. 188 (190) φθέγμα μὲν πάγκοινον ἔγνωκας TloAuuvá- «του Κολοφωνίου ἀνδρός" ... Strab XIV 643: λέγει δὲ Τ]ίνδαρος καὶ ἸΤολύμναςτόν τινα τῶν περὶ τὴν μουεικὴν ἐλλογίμων" φθέγμα... ἀνδρός. Ps-Plut de mus c 5 p 1133: τοῦ bé TToAuuvhcrou xai TT(vbapoc καὶ ᾿Αλκμάν (114 B*) oi τῶν μελῶν ποιηταὶ ἐμνημόνευςαν. κολοφανίου F. ^ Encomii fragm esse Boeckh coniecit. 189 (197) — — M — MM Luc υωὕὃων..-- UUUL. πανδαμὶ roi μὲν ὑπὲρ πόντιον Ἕλλας πόρον ἱερόν . . Behol Arist vesp 806 (πόρον Ἕλλας ἱερὸν εἰπεῖν): πόρον Ἕλλας᾽ νῦν πόρον τὸν ποριςμόν φηςιν. ἐπήνεγκε δὲ παρὰ τὸ Πινδαρικὸν τὸ Ἕλλας ἱερόν: πανδείματοι μὲν. .. ἱερόν Ven, ποριςμὸν λέγει παρὰ τὸ Τ]ιν- δαρικὸν ὑπερπόντιον Ἕλ(λγας πόρον Rav, πανδείματι᾽ (lect. Aldina) 'eum ingenti omnium terrore' Boeckh, ζγέφυραν» τὰν δείματο μὲν Her- mann, πανδαμεὶ τοὶ μὲν Bergk, coniectura palmari me quidem iudice, nisi quod metro πανδαμί flagitatur, in quod post Bergkium incidit, Her- werden Pindd 31; de mensura -i cf ad Ὁ IX 92 et Archil 41 Β΄, de forma πανδαμί inser lesb 281 A 8. B 3 Collitz, mavónut ap Rufinum AP V 44, 3, de accentu Herodn 1 505, 9. 536, 26 L. Sed fuerunt qui sper- nerent inventum Bergkianum: τὰν δείματο. τοὶ (schem Pind) scribens Christ, παρὰ τὸ Πινδαρικὸν (verbis τὸ Ἕλλας ἱερόν c Aldo neglectis) παρά- 464 PINDARI FRAGMENTA beryua* Tol xrÀ coniciens de Wilamowitz Isyll 142; de metri primi in- fractione id ibd 198 ss ἱερόν retinere tutius duxi cl prll II**. — Frag- —— ad dithyrambum aliquem Atheniensibus scriptum revocabat oeckh. 190 (198) ἁ Μειδύλου δ᾽ αὐτῷ yeveá Schol Pind P VIII 58: φατρία ἐν Αἰγίνῃ Μιδυλιδῶν ἀπὸ Μιδύλου προγόνου ἐπιδόξου γεγονότος: αὐτὸς δ᾽ ἐν ἄλλοις ἁ Μιδύλου... γέννα. Μειδύλου em Bergk γενεά Hermann. Fragmentum c ἔν 1 ad Clito- machum Midylidam (P VIII 37) referebat fr 4 de Pythea Psalychida mor- iuo procul habendum esse ratus Boeckh 659/60; affinitate iunctas gentes fuisse suspicatus tria ex eodem carmine fragmenta sumpta esse (γενεά sue cl ut videtur metro fr 4, quidni c Boeckhio 1, 5 [7]?) censuit de ilamowitz GGA 1898, 159 n. : (««) 191 (201) Αἰολεὺς ἔβαινε Δωρίαν κέλευθον ὕμνων 'Schol Pind P II 127: AioMbeca ἤγουν Βοιωτίαις" ἐκεῖθεν γὰρ ὁ Πίν- δαρος. (ἢ) ἐπεὶ οἱ Αἰολεῖς κιθαρῳδοί. τὸ δὲ μέλος Αἰολικῷ ῥυθμῷ ευνέταξε. τοιοῦτόν écri καὶ τὸ (ἑτέρωθι λεγόμενον): Αἰολεὺς... ὕμνων. δωρίας οὐ ὑμνῶν CX Rom, corr (e Gotting?) Boeckh; (αὐλὸς AioAeUc? Bergk, ἔβαινον Hartung, ingeniose (cl Paus IX 22, 3) iudice Grafio de Graecorum vett re mus 82. ; 192 (204) Δελφοὶ θεμίετων μάντιες ᾿Απολλωνίδαι Schol Pind P IV 4: Λατοΐδαιςιν] δύναται δὲ καὶ τοὺς Δελφοὺς λέγειν " ἑτέρωθι γὰρ ᾿Απολλωνίδας αὐτοὺς προςηγόρευςε᾽ Δελφοὶ θεμ. ὕμνων μάντ. "Am. ὕμνων deleto θεμίετων (— ΟΥ̓Χ) scr Heyne, θεμιςτῶν vulgo; Ἂπ. μάντιες αὖ paeones evaderent Christ. 198 (205) λει βαρ Me Mofa heec i mevraernpic éoprá βουπομπός, ἐν à πρῶτον εὐ- νάεθην ἀγαπατὸς ὑπὸ crapyrávoic Vit Ambr: καὶ γὰρ ἐν τῇ τῶν ΤΤυθίων ἑορτῇ ἐγεννήθη, ὡς αὐτός qna: πενταετηρις... «παργάνοις. Idem mirum quantum corrupte (ἐβάεθην vel εὐάςθην et ἐν cm.) Eustath prooem c 27, de quo cf Schneide- win p 19 not 7. Pindari de se testimonium commemorat Plut qu conv VIIL1, 1. Fragm 198 et 209 confert Christ, ac prius quidem non inepte. De metro v 2 cf ad fr 187. INCERTAE SEDIS 465 . 194 (206) Wu —— —4—— --ὧοὐυ---τΟἡὐὐ---- πω ERICTT PRSOOUOE" QADECSAT S X8 720 UU UWESRIUT Zu. WU d. H EE Er IP S e MP E end" ancillis ὦ iier mex. Con f aires δος, ΜΈΛΙ κεκρότηται χρυςέα κρηπὶς ἱεραῖειν doibaíc: εἶα τειχίζωμεν ἤδη ποικίλον κόςμον αὐδάεντα λόγων ... καὶ πολυκλείταν περ éoicav ὅμως θή- Bav ἔτι μᾶλλον ἐπαςκήςει θεῶν (6) καὶ κατ᾽ ἀνθρώπων ἀγυιάς Aristid Il 169 BK: οὐ γὰρ δή που καὶ Πίνδαρον φήςεις ὑπ᾽ ἐμοῦ ταῦτα (fr 287) ἀναπειςθέντα ἐμβαλεῖν εἰς τὴν ποίηειν τὴν ἑαυτοῦ ἄκουε δὴ καὶ ἑτέρων. κεκρότηται.... λόγων. Ἡράκλεις, ταυτὶ μὲν οὐδὲ παντάπαςειν ἀναίτια (cóvamra coni Br Keil) τοῖς ῥήμαςειν, ἀλλ᾽ ὅμως καὶ ἐπὶ τούτοις ςεμνύνεται ὡς οὐδὲν ἀτιμοτέροις τοῦ νέκταρος καί φηεῖν ὅτι οὗτος μέντοι ὁ τῶν λόγων κόςμος καὶ πολυκλειτάν περ. ... ἀγυιάς, ὥςπερ οὐκ ἀρκοῦν, εἰ κατὰ ἀνθρώπους μόνον, ἀλλὰ καὶ τοὺς θεοὺς ἔτι μειζόνως τιμήςοντας δι᾽ ἐκεῖνον τὴν τῶν Θηβαίων πόλιν εἰς τὸ λοιπόν — 1 versum aut integrum aut ex parte δή Plut prof virt c 17 p 86, mon democr olig ^ 1 p 826, (xarà Tlívó. Lucian Dem enc c 11 499 ἱερῆειν Aristid. UT 2 ea (ot supr) .A, οἷα Ὁ, εἶα Guil Dindorf (1829), recep Bergk τειχίζωμεν .AS, -ouev QUT, retin Boeckh; an τειχίςτομεν ποικίλων Bergk, quod fuerunt quibus vehementer pro- baretur; Democriti kócuov ἐπέων ἐτεκτήνατο παντοίων (ap Dion Prus or LIII init) ne tum quidem ad Pind emendandum quidquam valeret, si minus trita essent κόςμον ἐπέων (Solon) et παιᾶνα τεκταίνεςθαι (Hermipp ap Ath 6969); sed ef ad N VI 43. 44, I II 8 4 (8c) καὶ Boeckh, ut continuentur fragmenia, Aristidis verba ceuvóverai ὡς οὐδὲν ἀτιμοτέ- poic τοῦ νέκταρος ad θεῶν κατ᾽ ἀγυιάς pertinere ratus ^ πολυκλείταν (accentu vario) consentientes fere libri, primus recep Dindorf, πολύκλειτον edebant ἐοῦςαν Aristid, corr Boeckh. 195 (207) ὡ xus M UJ ads MM redu PNE. Aca AME. M LM LM — Εὐάρματε χρυςοχίτων, ἱερώτατον ἄγαλμα, Θήβα Schol P:nd P IV 25: εἰώθαςει δὲ οὗτοι ευμπλέκειν τὰ τῶν χωρῶν ἢ τῶν (artic om; CX) πόλεων καὶ τὰ τῶν. ἡρωΐδων ὀνόματα διακοινοποιοῦντες, οἷον: εὐάρματε... Θήβα. τὸ μὲν γὰρ εὐάρματε τῆς πόλεως, τὸ δὲ χρυςοχίτων τῆς ἡρωίδος, Schol T Δ 891: ἔνθεν xai εὐάρματον (εὐάρ- Poetae lyr. graec 5 I. σ, ed. Schroeder. 30 466 PINDARI FRAGMENTA uocrov cod, ut schol inser P II C) τὴν Θήβην qmd TTivbapoc. Cf fr 323. ^. (χώρας c» ἱερώτατον. (airtu»? Bergk. 196 (209) ὁ ρων νον λιπαρᾶν τε Θηβᾶν μέγαν «κόπελον Schol inscr Pind P II: καὶ τὰς Θήβας δέ που εἶπε λιπαράς᾽ λιπαρᾶν τε (-ἀν τε θήβ. CEV) κτλ. t 191 (210) ὦ ταλαίπωροι Θῆβαι Vita Thom p 35, 1 Ab (lin 28 Westerm): ἐπεὶ εἶπεν ἐν τοῖς αὐτοῦ ποιήμασιν. ὦ ταλαίπωροι Θῆβαι καὶ μεγαλοπόλιες (P VII 1) ᾿Αθᾶναι. Unde ὦ ταλαίπ. Θῆβ. Pindari fragmentis quamvis "magnopere βαβρθοξατϊη᾽ἢ inseruit Boeckh. Esse officinae Triclinianae apparet; nam vetustiores codd aut ὦ ταὶ λιπαραὶ καὶ μεγαλοπόλιες ΑΘ. exhibent, velut Γ΄ ΄ (Philol 54, 1895, 286), eadem Eustathius p 23, 11 Ab, aut ὦ ταλαίπωροι καὶ μεγαλοπ. 'A6e., velut GQUV et Barocc 62 (Moschop b Abelii) aut priore adiectivo omisso ὦ μεγαλοπόλιες "A0. velut Θ΄ et Θ΄ (Brix A IV 3), Θῆβαι post ταλαίπ. interpolatum exhibent z (Tricl sec Eug Abel Wien Studd IV 246 μ᾽, **198* (1865 Schndwn) MS aueniiinad eus AU CRI — M ———— οὔτοι με ξένον οὐδ᾽ ἀδαήμονα Μοιςᾶν ἐπαΐδευςαν κλυταί Θῆβαι Chrysippus (qui videtur Bergkio kl philol] Schr II 111) περὶ ἀποφα- τικῶν c 2 quater affert sine auctoris nomine, Pindaro tribuit Letronne Journ des Sav 1888, 809.85858 ^ poucav pap ubique, corr Schneidewin. 198» VU ILIIWM LLLA AAS M — — — MM LÁ μελιταθὲς ἀμβρόειον ὕδωρ Τιλφώεςας ἀπὸ καλλικράνου Ath II 415; καὶ TTivbapoc: μελιγαθὲς... καλλικρήνου. κρήνη δ᾽ ἐν Βοιωτίᾳ ἡ Τιλφῶςεςα: ἀφ᾽ ἧς ᾿Αριετοφάνης φηεὶ (Aristophanem Boeotum agnovit Kaibel) Τειρεείαν πιόντα διὰ τῆρας οὐχ ὑπομείναντα τὴν ψυχρό- Tnta ἀποθανεῖν, unde Eust Od 1068, 7. - Strab IX 410/11: καὶ τό γε πα- INCERTAE SEDIS 461 λαιὸν οὐκ ἦν τῆς λίμνης κοινὸν ὄνομα, ἀλλὰ καθ᾽ ἑκάςτην πρὸς αὐτῇ κατοικίαν ἐκείνης ἐπώνυμος ἐλέγετο, Κωπαῖς μὲν τῶν Κωπῶν, Ἁλιαρτὶς (Kramer, ἁλίαρτος codd) δὲ Ἁλιάρτου καὶ οὕτως ἐπὶ τῶν ἄλλων, Ücrepov δ᾽ ἡ πᾶςα Κωπαῖς ἐλέχθη κατ᾽ ἐπικράτειαν" κοιλότατον γὰρ τοῦτο τὸ χω- ρίον. TT(vbapoc δὲ xai Κηφιςςείδα καλεῖ ταύτην (cf P XII 27, fr 745, 8)" παρατίθηςι γοῦν τὴν Tu«püccav κρήνην ὑπὸ τοῦ Τιλφωςείῳ ὄρει péoucav ςίον 'AMáprou καὶ ᾿Αλαλκομενῶν, ἐφ᾽ ἣ τὸ Τειρεείου μνῆμα- αὐτοῦ δὲ καὶ τὸ τοῦ Τιλί(φωςςίου ᾿Απόλλω)νος ἱερόν. E Strabone Steph Byz v Τέλφουςα. De Tiresiae ad Tilphossam morte Apollod III 84 W. Ceterum cf ad fr 44, καλλικράνου rest Boeckh; de cc in Tipuiccac cf Μέλιςεος I III. --- 199 (218) ie 0 Lusia ΤΗΝ ἔνθα βουλαὶ (uév» γερόντων καὶ νέων ἀνδρῶν ἀριςτεύοιειν αἰχμαί, καὶ χοροὶ xoi Μοῖςα xai ᾿Ατλαΐα Plut vit Lyeurg c 21 (de Sparta): ἸΤίνδαρος δέ onav: ἔνθα βου- al..." ᾿Αγλαΐα. uv) &dd Boeckh; cf uév—xat P II 58 ἀριετευόντων (ex γερόντων) Plut 11, ápicrebovav Plut? an seni c 10 p 789 (ubi ἔνθα... αἰχμαί afferuntur, καὶ xopol... 'AyA. ibd p 787), ἀριςτεύοντι ὁ hiatu Coraes, emend Boeckh Μοῦςαι Plut!, MoOca Plut?*, corr Boeckh. 200 (214) e ennÀÀ a mo m AMAA ee UE eem, oí τ᾽ ἀργίλοφον πὰρ Ζεφυρίου κολώναν : Schol Pind O X-(XI Boe) 17: τραχεῖα δὲ εἰκότως λέγοιτο (Locrorum urbs) λοφώδης οὖςα “καὶ ἐπιθαλαςείδιος΄ αὐτὸς γάρ qoncv- οἵ τ᾽... ko- λώναν. ἀργίλοφον BQ*, edebant &nte Boeckhium, ἀργείλοφον ut vid omnes rell, quod quantum valeat docet v 1 vocis ἀργικεραύνου O VIII 3, ubi ἀργεικ. Vatt tantum non omnes πὰρ ζεφυρίω .B, πὰρ Zepupéou C, . παρζεφυρίου GE, πανζεφύριον Q Vrat?, πανζεφυρίου U, πὰρ Ζεφύριον (vel Ζέφυρίοιο) Boeckh κολώνης C, κολώναν vulgo. Fragm om 7). 201 (215) Αἰγυπτίαν Μένδητα, πὰρ κρημνὸν θαλάςεας, ἔεχατον Νείλου κέρας, αἰγιβάται ὅθι τράγοι γυναιξὶ μίςγονται 80} 468 PINDARI FRAGMENTA Strab XVII 802: ... Mévónc, ὅπου τὸν Πᾶνα τιμῶςι καὶ τῶν ζῴων τράγον: ὡς δὲ Τίνδαρός qmav, οἱ τράγοι ἐνταῦθα γυναιξὶ μίγνυνται. Quibus olim ἃ v ἃ adscriptos esse Kramer coniecit versus Pindd (nam EF non habent): Αἰγυπτίαν... μίεγονται: Aristid II 298 BK: αὐτίκα Thwvóápu πεποίηται, ὅςπερ μάλιςτ᾽ ἀληθείας ἀντέχεςθαι δοκεῖ τῶν ποιητῶν. περὶ τὰς ícropíac, καὶ οὐ πόρρωθεν, ἀλλ᾽ ἐξ αὐτῶν τῶν τόπων καὶ οὗτος ὁ ἔλεγχος φηςὶ γάρ’ Αἰγυπτίαν... θαλάεςας. καίτοι οὔτε κρημνός ἐςτιν οὐδεὶς ἐκεῖ οὔτε θάλαττα προςηχεῖ κτλ. "Nempe Pindarus Aegyptum non &ccurate noverat? Boeckh. Aelian nat animm VII 19: καὶ ὁμιλεῖν γυναιξί φαειν αὐτούς (hircos), καὶ ἔοικεν αὐτὸ θαυμάζειν Πίνδαρος. Of Wiedemann Herod IL. Buch Lpz 1890, 217 ss. Fragm hymni Ammoniaci (86) esse coni Hartung. 1. 2 utrum in unum coniungendi an versus hypercatalectus tolerandus sit (cll nott metr N V et fr 1) in medio relin- quo. 1 Μένδης, -roc e Pind laudat Priscian inst grr VI 60 (vol II 244 K), Aiy. Mévà. sine auctoris nomine Choerob I 162, 15 Hlg; quod huc Boeckhio auctore vocant schol Aesch choeph 325: ὁ κρημνός, παρὰ Tlwbápu, rectius adscripseris Ὁ III 22 παρὰ vulgo, corr Boeckh θαλάζεης Strab codd 2 αἰγίβατοι vel atyígorov Strab libri, corr Hermann ap Heyn 8 αἰγίβ. 1601 7p. | yuv.? Bergk. 202 (216) λευκίππων Μυκαναίων προφᾶται Schol Pind P IV 206: εὐεπιφόρως δὲ ὁ Πίνδαρος λευκίππους καλεῖ (εὐεπίφορος.... καλεῖν E, ft praestat) αὐτούς (om C.E ) λευκίππων Μυκη- ναίων (ἀθην. C) προφᾶται. προφάτᾳ (sc Amphiarao)? Bergk. 203 (211) — — — VU.--—— VU. ΣῪ semen, Dr Ὁ DW QUA UU RPGHSPPUMINBT CTS MN ECT M S Δ... Δ ων. τὸ — MM MAIL AUI. ἄνδρες θήν τινες ἀκκιζόμενοι γεκρὸν ἵππον cruyéoici λόγῳ κείμενον ἐν φάει, κρυφᾷ δέ «κολιαῖς γένυςειν ἀνδέροντι. πόδας ἠδὲ κεφαλάν Zenob III 23 (Miller MLG 371; Athoi cod lacunam supplet Atheniensis teste Crusio, Zenob vulg V 59, Ps-Diogenian VII 12, Apostol XIII 7): τὸν ἵππον ὁ (κύθης᾽ ἐπὶ τῶν κρύφα τινὸς ἐφιεμένων, φανερῶς δὲ ἀπωθου- μένων καὶ διαπτυόντων αὐτὸ εἴρηται. μαρτυρεῖ δὲ καὶ TTivbapoc λέγων" 'ávbpec θάν τινὲς ἀγυζόμεναι (ἀγαζόμενοι vulg, ἀτιζ. Diog, ἀτυζ. Àp) (κύθαι νεκρὸν... κεφαλάς. 'Metrum incertum' Boeckh, ionicum metrum agnovit Wilamowitz (Isyll 142) vv 2—3 in unum coniungens; post δέ diremi huic quidem carmini id concedi arbitratus quod ab epini- ciorum gravitate quantum scio alienum est; videtur autem carmen eius- dem generis atque fr 154 ipsum quoque ionico metro conscriptum. 1 θήν emendavi ex Epich Sophr Theocr ἀκκιζόμενοι e vett lexicis (Suid v Cxó0nc ὁ Ῥῶς et ᾿Ακκιζόμενος) recuperavit Boeckh; ἄνδρ. ἀκκ. oxymoron 2 (ümep» (κύθαι Wilamowitz, (Ure? Cx. praeoptarem, nisi (κύθαι delendum esse censerem ἵππιον Áth.— ετυτγέουει Zenob, ςτυγέοιςιν Boeckh, v del Wilamowitz; prll II*" λήγω Ath κτάμενον Zenob, em INCERTAE SEDIS 469 Wilamowitz ^ qací Zenob, em Heyne | xpugábec Ath, κρυφᾶ bé vulgo, corr Bergk 8 «κολιαὶ Ath, «κολιοὺς Zenob vulg, retin Boeckh, cxoMoic Diog Apost, 'exspectes certe cxoMoic Boeckh, quod reponere non dubi- tavi; ckoMàc γένυς interpretor barbarorum hominum vultus in membris equinis deglubendis atque cirecumrodendis prae aviditate distortos Yévuciv Zenob, corr Wilamowitz ἀναδέροντι Áth, àvbépova rell, ἀνδέροιειν Boeckh, ἀνδείροιειν Wilamowitz, sprevi metrorum v... . vv concursum (cl append 8 8*4) in hoc quidem carmine evitans, ἀνδέροντι Scripsi, ne | ovo... metrum iteraretur κεφαλάς Zenob, κεφαλάν ἢ Bergk, recep Wilamowitz. 204 (218). καὶ λιπαρῷ Cuupvatuv dere... Schol inscr Pind P II: καὶ γὰρ καὶ ἄλλας πλείους (urbes) λιπαρὰς καλεῖ, ὥςπερ τὴν Cuópvav* καὶ Aur. Cuupvatu ἄςτει. Cuupvatuv Boeckh, idem crei coni, quod recep Bergk, qui versus frustulum cum origine Homeri (fr 264) non male coniungebat. 205 (224) ᾿Αρχὰ μετάλάς ἀρετᾶς, - 1 » »25 , , üvacc ᾿Αλάθεια, μὴ πταίςῃς ἐμάν εύνθεειν τραχεῖ ποτὶ ψεύδει Stob flor XI 3 Mein (XI 18 Hense): ΤΙινδάρου" ἀρχὰ(ὸὼ ... ψεύδει. [o Philopon mundi creat IV 20 p 203 Rehrd: ἀλλὰ xai TTívbapoc τῆς ἀρετῆς ἀρχὴν εἶναί qa. τὴν ἀλήθειαν οὕτω λέγων" àápxác... ψεύδει. Clem ΑἹ str Vl 781 sine poetae nomine: ἀρχὰ... ἀλάθεια. Respicit Plut vit Mar e 29. ἀρχὰς (-àc) Stob codd Ὁ Philop, corr Stob A, ἀρχὰ (-ὴ) Clem Stob L ἐὰν Stob A', corr A*. De abrupto quasi a maiore metro (( ὦ. ) ad minus ( ὦ. - ν transitu cf P I str 4, N V str 1 et si placet O str 7. TT 206 (222) παρὰ Λύδιον ἅρμα πεζὸς olyvé(uv) Plut vit Nie 1 (de Timaeo): οὐ μὰ Δία παρὰ A. áp. οἰχνεύων, ὥς qna Πίνδαρος, ἀλλ᾽ ὅλως mic ὀψιμαθὴς xal μειρακιώδης φαινόμενος ἐν τούτοις" (scil cum Thucydide et Philisto comparatus) Idem de discr adul et amici c 24 p 65: τὸν bé κρείττονα τρέμει καὶ δέδοικεν, ob μὰ Δία παρὰ... οἰχνεύων, ἀλλὰ (sequ Sim fr 64 B*. Locutio cum in pro- verbium abisset addito verbo θεῖν, sensim aliam vim induit: Ps-Diogenian VI 28. en τῶν πολὺ ἀπολειπομένων ἐν ἀγῶνί τινι), Greg Cypr II 99, Apost XI 1; cf Greg Naz or XX p 331. ἰχνεύων olim edd Plut, οἰχνεύων nunc retinent, oiyvéwuv Bergk. - 410 PINDARI FRAGMENTA 901 (223) Ταρτάρου πυθμὴν πιέζει c ἀφανής ςφυρηλάτοις. . . ἀνάγκαις Plut cons ad Apollon c 6 p 104 (post laudatum Iliad M 327): ἀλλὰ Ταρτάρου... ἀνάγκαις, ὥς ona Τ]ίνδαρος. Threni fragm esse Boeckh coniecit. ^ méce Boeckh; app 8 8*f ἀφανοῦς Plut, ἀφανής Hermann opp VIII 82, áàgavéoc Berg lacunam indicavit Boeckh crv[voic) coniciens, (becuoic) ἀνάγκας Bergk. 208 (224) μανίαι τ᾽ ἀλαλαΐί τ᾽ ὀρινομένων ῥιψαύχενι cüv κλόνῳ Plut qu conv 15, 2: αἵ τε cqobpol περιχάρειαι τῆς ψυχῆς τῶν μὲν ἐλαφροτέρων τῷ ἤθει καὶ τὸ «ὦμα πᾶν ἐπαίρουει... μανίαι τ᾽ ἀλζαδλαί T ὀρινομένων (ῥιψ)αύχενι cüv κχόνῳ κατὰ Πίνδαρον. Eadem fere praebet Theodoret gr aff cur p 374 Gsf. Numerum pluralem μανίαι οὐ - ἀλαλαΐί, tum uy. testatur, sed casus suo Marte varians μανίαις τ᾽ ἀλαλαῖς τ᾽ ὀρινόμενοι Plut qu conv VII 5, 4, praeoptavit Bergk, μανίαι τε ἄλλαι τε (ἄλλα τε Barb spur ὀρινόμεναι (an. ὀρινομένων Μὴ eer oracc c 14 p 417, MP ev V 4 p 185, placuit Christio. hyporchemate esse eckh vidit, 209 (221) ἀτελῆ cogíac καρπὸν δρέπίειν) Stob flor 80, 4 (ecl II p 7, 19 Wchsm): Πινδάῤου- τοὺς φυεσιολογοῦντας ἔφη Πίνδαρος ἀτελῆ copíac καρπὸν δρέπειν. Idem, sed ópémeiv καρπόν Ápophthegm Pind in Boeckhii schol p 10 et Eustath prooem ὁ 88 e 14 (ubi quocogoóvrac legitur); respicit (ἀτελῆ... δρέπει καρπόν) lat reip V 6 p 4575. Cum fragm 292 coniungebat Boeckh. 210 (229) ... ἄγαν φιλοτιμίαν μνώμενοι ἐν πολίεςειν ἄνδρες ἢ cráav, ἄλγος ἐμφανές Plut de cohib ira c 8 p 457: χαλεπώτατοι δὲ d fav... ἐμφανές, Dictionem poeticam agnovit Boeckh, metrum cur non agnoverit cll Soph El 1061. 62 miror. 2 πόλεειν Plut, corr Boeckh 8 ἔςταςαν dAv.? Schneidewin INCERTAE SEDIS 411 211 (230) ν.- .-ὕυν.-. ML M κακόφρονά τ᾽ ἄμφαν(εν) mpamíbuv καρπόν Plut ser num vind c 19 p 562: ἄχρις ἂν ἐκχυθεῖςα (malitia) τοῖς πάθεσιν ἐμφανὴς γένηται, κακόφρονά τ᾽ ἀμφάνῃ (Buhnken, τὸ áugavfi libi vulgo) πραπίδων καρπόν, ὥς qna TTivbapoc. Apud Pindarum verbi ἀμφαίνειν aliud subiectum fuisse mihi quidem persuasum est. 212 (231) φθόνο(ς) keveoppóvuv ἀνδρῶν éraipo(c) Plut inim util c 10 p 91: xoi πᾶςα φύεις ἀνθρώπου φέρει φιλον(ε)ι- κίαν καὶ ζηλοτυπίαν xal φθόνον x. ἀνδρ. ἑταῖρον, ὥς ona Πίνδαρος. ἑταῖραν ἀνδρ. B (Wyttb) retin Dübner, ἑταίρων ἀνδρ. edd ante Reis- FA UB viretony ávbp. c Xylandro, ἀνδρ. ἑταῖρον Hercher et Bernar- s tacite. 213 (233) κε νι V αν CS WU ORE QNI E Mus. QUE Der AA ἐχς V AU ego MAP ausi, V aen Tof indo edis * πότερον δίκᾳ τεῖχος ὕψιον ἢ «κολιαῖς ἀπάταις ἀναβαίνει ᾿ ἐπιχθόνιον γένος ἀνδρῶν, διχα μοι νόος ἀτρέκειαν εἰπεῖν Plat reip II 365^: (ευλλογίςαςθαι) ποῖός Tic ἂν ὧν καὶ πῇ πορευθεὶς τὸν βίον ὡς ἄριετα διέλθοι; λέγοι γὰρ ἄν, ἐκ τῶν εἰκότων, πρὸς αὑτὸν κατὰ Πίνδαρον ἐκεῖνο τὸ πότερον... ἀπάταις ἀναβὰς καὶ (om DK Boeckh) ἐμαυτὸν οὕτω περιφράξας διαβιῶ. Auctius Maxim Tyr XVIII 1: ἹΤότερον.... ἀναβαίνει ἐπιχθόνιον.... εἰπεῖν. Atticus Platonic ap Euseb pr ev XV 1914: εἴγε μὴ μέλλοιμεν ἀγνοεῖν πότερον... ἀνδρῶν. Cie ad Attic XIII 38: nune me iuva, mi Attice, consilio, πότερον δίκᾳ τεῖχος ὕψιον, id est utrum aperte hominem asperner et respuam, ἢ cxo- λιαῖς ἀπάταις (cf etiam ep 41); ut enim Pindaro, sic δίχα μοι νόος ἀτρέ- κειαν εἰπεῖν. — 1/9 δίκᾳ et «κολιαῖς ἀπάταις codicum ope stabilivit Bekker ὑψηλὸν v ] (interpol?) Plat ἀναβαίνῃ Maximo Tyr et Euseb invitis Bergk frustra Platonem et Ciceronem antestatus; nam ὕψιον illis quoque comparativus est, dubitativam vero interrogationem *mortalium genere' sublato suo Marte conformaverunt ^ 3 émiy0óviov Max Tyr, ἐπιχθονίων Euseb, praeoptavit αὖ solet genetivum Bergk 4 sine poetae nomine usurpat Dion Hal comp verb c 21 p 146 R. 412 PINDARI FRAGMENTA 214 (233) γλυκεῖά oi καρδίαν ἀτάλλοιςα γηροτρόφος cuvaopei ἐλπίς, ἃ μάλιςτα θνα- τῶν πολύςετροφον γνώμαν κυβερνᾷ - Plat reip I 3815: τῷ δὲ μηδὲν ἑαυτῷ ἄδικον ξυνειδότι ἡδεῖα ἐλ- Tic ἀεὶ πάρεςτι καὶ ἀγαθὴ γΤηροτρόφος, dc καὶ Πίνδαρος λέγει. χαριέντως γάρ τοι, ὦ (ζώκρατες, τοῦτ᾽ ἐκεῖνος εἶπεν, ὅτι ὃς ἂν δικαίως καὶ ὁείως τὸν βίον διαγάγῃ γλυκεῖά οἱ... κυβερνᾷ. E Platone pendent rell testes: Stob fl 94, 22, Synes de insomniis 1495 Pet (qui kouporpógoc), Niceph schol Synes p 406* Pet (τηροτρόφος testatur) lustin coh gent p 26 Mor, Ps-Aristot oecon II p 654 R, ut alios omittam. Inter threnos referebat Schneider ap ἐπε ἐς p 81, inter paeanes Christ, inter Nemeaea (Philol 54, 1895, 284) Berg ἀτάλλοιςα e codd Bekker, item cuvaopet (ξυν. edebant c Theod Metoch p 350 et vl Plat); cf prll II**, 215 (152) Μμ.ὼτχυνυν... ἄλλα δ᾽ ἄλλοιειν νόμιμα, cperépav δ᾽ αἰνεῖ δικάν &xdtroc " Cram An Par III 154, 18 (cf schol BT B 400): xai Tfivbapoc: ἄλλο δ᾽... ἕκαετος. τὸ γὰρ θεῖον φύςει μὲν ἕν, Oéce bé πολύ. Matranga An 475, Artemid oneir IV 2 p 203 Hrch. Sententiam circumscribit Herod III 38 init; cf fr 169 ἄλλα δὲ ἄλλοις νόμιμα Artem, ἄλλοι δ᾽ ἄλ- Aoi νόμιμα Matr, ἄλλο δ᾽ ἄλλοιειν νόμιομα schol Paris ^ cgérepa bé- δεικται Éxacroc (L, ἑκάςτοις V) Artem, quae ex Anecdotis emendavit (interpolavit Bergkio iudice) Hercher. 216 (285) copol δὲ καὶ τὸ μηδὲν ἄγαν ἔπος αἴνηςαν περιςςῶς Plut consol Apollon c 28 p 116: ὁ δὲ TTivbapoc: cogol δέ, ond, καὶ... περιςςῶς.. Schol Eurip Hippol264. Hephaest p 52,8 W; cf fr 84. ἔπος αἴνηςαν Plut, Heph, ἔπος fjvncav schol Eur M, ἐπήνεκαν ibd N. 211 (297) . γλυκύ τι κλεπτόμενον μέλημα. Κύπριδος j Clem Al Paedag III 295: ὁ Βοιώτιος Tlívbapoc: γλυκύ τι, φηςί, κλεπτ. κτλ. βλεπόμενον cod Par (corr Areth). ; INCERTAE SEDIS 418 218 — 124^ 219 (240) ὃ δ᾽ ἄφνει πέποιθεν, uo — EM 178, 10: παρὰ τὸ ἄφενος γίνεται ἄφνος, ᾧ κέχρηται TT(vbapoc: oí (vulgo, οἱ D, recep Bergk)... πεποίθαειν, — edunt, οἷον δ᾽ ἄφνει E Flor (Miller 55), otov ὅδ᾽ ἄφνει πέποιθεν V; cf fr 221, de metro ad P II. ; ᾿ 290 (241) v-1—— o. τῶν οὔ τι μεμπτόν οὔτ᾽ ὧν μεταλλακτόν, ὅες᾽ ἀγλαὰ χθών πόντου τε ῥιπαὶ φέροιςειν Plut qu conv VII 5, 3 p 705/6 (Musei vel theatri quasdam delicias παντὸς ὀψοποιοῦ καὶ μυρεψοῦ καὶ δριμύτερα καὶ ποικιλώτερα φάρμακὰ τῶν μελῶν καὶ τῶν ῥυθμῶν καταχεομένας capere atque corrumpere ingenia nostra): τῶνδε γὰρ οὔτε τι μεμπτὸν οὔτ᾽ ὧν (Boeckh, οὔτε vul edebant, οὐ τῶν codd) μεταλλακτόν (Heyne, μεταλλάττων codd, unde μεταλλατόν vel -réov? Schneider), ὡς Tl(vbapoc ἔφη, τῶν ἐπὶ ταῖς τραπέζαις, ὅες᾽ ἀγλαὰ χθὼν (corr [ὅς Schneider, ὡς ἀγλαόχθων codd) πόντου T€ ῥιπαὶ φέρσιειν (Boeckh, -oucv codd), ἄρτι παρακειμένων. γάρ Plutarchi esse Boeckh videtur sensisse, idem metro ionico non perspecto ante ócc iambum supplebat, ut evaderet trimeter hypercatalectus, rpomé- ζαιειν, Óócc Pindaro nesgio quo pacto tribuebat Bergk; τῶν οὔ τι scripsi de οὐ---οὔτε cl P V 54, οὐ μεταλλακτόν 'sincerum* interpr, quod quibusvis hominum fallaciis compensari aut permutari non possit. - 991 (242) 1.2 u]pwqiui), ων i9 Ludo caw. at d πὸ UE cui nto ne mrs ἀελλοπόδων μέν τιν᾽ εὐφραίνοιειν ἵππων τιμαί (r€» καὶ crépavot, τοὺς δ᾽ ἐν πολυχρύ- coic θαλάμοις βιοτά" τέρπεται δὲ καί τις ἐπ᾽ οἶδμ᾽ ἅλιον ναὶ θοᾷ cc διαςτείβων ι Sext Emp hyp Pyrrh p 20 Bekk: ὁ μὲν γὰρ Tlivbapóc onav: ἀ ελ- Aomóbuv...biacreiQuv. - 1 εὐφραίνουειν libri, corr Boeckh 2 τιμαὶ libri, τίμια Boeckh, ἄνθεα novavit. Bergk, τε addidi de ré—xaí in synonymis cll N VI 66 aliis ap Ty Mommsen suppl 193, de metro ad - 414 PINDARI FRAGMENTA fr 205 et append 8 5 init. 81, 8 δ᾽ a0? Boeckh, metri causa; ex- spectabo, dum δ᾽ αὖ καί graecum esse coarguatur ἔπι (scil ἐπιτέρπεται) Xopacdv» oibu' (év»áMov scribere Bergk ausus est, ne ἐπ᾽ olbua — δια- creípuv iungerentur. 999 (243) 9 LI —M —WwW Διὸς παῖς ὁ xpucóc: κεῖνον οὐ εὴς οὐδὲ κίς, δάπτει {δὲν βροτέαν φρένα xápricrov (κτεάνων) Schol Pind P IV 407: ἄφθιτον δὲ αὐτὸ εἶπε, καθὸ χρυςοῦν ἦν᾽ ὁ δὲ χρυςὸς ἄφθαρτος" καὶ ἡ ζαπφί... ... (xal αὐτὸς ὁ Πίνδαρός qnav Schneidero auctore add Boeckh) ὅτι Διὸς παῖς ó xp. κεῖνον (τοῦτον E) οὐ εὴς (haec verba om EV) οὐδὲ xic δάπτει Bp. op. κράτ. φρενῶν. Plut ap Proclum ad Hes opp 430 e Pindaro laudat κεῖνον οὐ (κείνου yel κεῖνο codd) cfc, οὐ kic δάμναται, unde δάπτει, δάμναται δὲ Valckenaer ad Ammon p 102, bé addere satis habui breviloquentiam Pindaro non indignam esse ratus de metro cl app $ 595; κάρτιετον κτεά- vwv Boeckh. 223 (944) καὶ φέρονταί Tuc ὑπὸ δούλειον. τύχαν αἰχμάλωτοι, xai xpucéuv βελέων ἐντὶ (— —) τραυματίαι Theod Metoch p 562 (de avaris: καὶ φέρονται... τραυματίαι, Tfívbapóc qna. 1 τύχην Theod, corr Boeckh. 8 ἐν τῷ cod Mon; lacunam post évri indicavit Boeckh i| 224. (246) τὶ pci ey κι Ὁ pics cov (o—) icov μὲν θεὸν ἄνδρα Te φίλον (0e» (ὑποτρέςαὐ Schol A P 98: ὁ γὰρ φωτὶ μαχόμενος Tij ὑπὸ θεῶν τιμωμένῳ ἢ ὑπὸ θεῶν ἀγαπωμένῳ αὐτῷ τῷ θεῷ μάχεται τῷ ἐκεῖνον «τέργοντι. ὁ ΠῚῚν- bapoc (cov μὲν 0. ἄνδρα τε φ. ὑποτρέεαι ἐκέλευςεν, ἐπ᾽ ἴςης τόν τε θεὸν καὶ τὸν φίλον θεῷ ἄνδρα ἤτοι» θεοφιλῆ. θεῷ add Heyne INCERTAE SEDIS 415 225 (247) ὁπόταν θεὸς ἀνδρὶ χάρμα πέμψῃ, πάρος μέλαιναν καρδίαν ἐςτυφέλιξεν... Schol Pind O II 40: πρὸ τῶν ἀγαθῶν τοῖς ἀνθριύποις τὰρ τὰ κακά, ὅπερ καὶ ἐν ἑτέροις (E, -w alii) φηείν: ὁπόταν (GEU, ὁπότε c aliis Boeckh) πρὸς μέλαιναν (προμέλ. CV, corr Nauck ap Bergkium) καρ- bíav (xpabíav U) ἐςτυφέλιξεν. κραδίαν ἐςτυφέλιξε πένθει | ionico metro Bergk, non male. 226 (248) οὔτις ἑκὼν κακὸν εὕρετο. Aristid II 238 BK: ... Πλάτων xai Τνδαρος πολλαχῇ μὲν καὶ ἄλλῃ coqoí, καὶ δὴ καὶ κατὰ τόνδε τὸν λόγον οὐχ. ἥκιετα, ὁ μὲν οὑτωςὶ λέγων᾽ οὔτις... εὕρετο, καὶ πάλιν κτλ, sequ fr 182. 291 (250) eM os. WV MU uuu Lis — MÀ 0 — ML νέων δὲ μέριμναι cóv πόνοις εἷλιςςόμεναι δόξαν εὑρίεκοντι λάμπει δὲ χρόνῳ ἔργα μετ᾽ αἰθέρ᾽ (àep»8évra Clem Al str IV 586: καὶ ὁ Tlivbapoc: νέων δὲ κτλ. &uccópevat Clem, corr Boeckh. «ópickova Clem, corr Schneider αἰθέρα λαμ- πευθέντα Clem, priozum coniecturas λαμπρευθέντα (Schneider), λαμπε- τόωντα (Valckenaer) ἀναμπρευθέντα (Buttmann) ut dittographiae cuidam (ex λάμπει 2) superstructas explosit Boeckh (áep»0évra supplens e Pind N VIII 41, μετ᾽ aióépi(s κατ᾽ αἰθέρα) δαιδαλθέντά ('a poetis celebrata")? Bergk. Encomiis adser Boeckh, poterat etiam epiniciis. 298 (252) | " τιθεμένων ἀγώνων πρόφαεις ... ἀρετὰν ἐς αἰπὺν ἔβαλε «κότον Plut an seni ger resp c 1 p 788: καὶ πιθανῶς ὑπ᾽ αὐτοῦ (τοῦ TTw- δάρου) τιθεμένων xrÀ. Eadem nisi quod εἰς priore loco Plut soll animm c 23 p 975. Lacunam indicavit Bergk, {τὰν suppl Herwerden studd 67. Inter epinicia Harlung rettulit. 416 PINDARI FRAGMENTA 229 (258) ΞΕΎΗΣΥΥ τὸ Pr 0 LU ARTE V BEN UHPENPOHR — M uL M uu Mu Iol νικώμενοι ἄνδρες ἀγρυξίᾳ δέδενται καὶ φίλων ἐναντίον ἐλθεῖν Schol Pind O VIII 92: καὶ ἀλλαχοῦ νικώμενοι... ἐλθεῖν. 16 Pindaro laudant schol Pind P IX 160, Plut inimm util c 4 p 88. (νικώμενοι) γὰρ schol Ol, δὲ schol Pyth, om partic Plut ἀγροικίᾳ schol ΟἹ NW, ἀγρυξίων ibd E; ἀγρυξία᾽ cwmí Hesych 2 καὶ (φίλων) ΝΟΥ͂Σ, οὐ Β12)Ε, καὶ οὐδὲ φίλων ἐναντίον τολμῶντες ἐλθεῖν C, καὶ com- mendavit Ty Mommsen schol Germ p 42/483, edere non est ausus; cf κώ- λυεν μεῖναι P IV 38, écyov πειρᾶςθαι Ν XI 23. 230 (254) ἐπὶ λεπτῷ δενδρέῳ (βαίνειν) Liban epp nr 1044 p 491 W: μηδ᾽ οὕτως οἴου Tà ἡμέτερα κατὰ ΤΙίνδαρον ἐπὶ λεπτῷ δένδρῳ (corr nescio quis ante Boeckhium) βαίνειν, ἀλλά τι καὶ ἀδάμαντος μετέχειν. Ultima quoque verba e Pindaro delibata esse Bergk coniecit. 231 (255) -- ^ m M nans WW esum ede Wu A δ emen M) ὩΣ» VuU.wuV..e. τόλμα TÉ νιν ζαμενὴς xoi cóvecic πρόςκοπος ἐςάωςεν ἜΝ Schol Pind N VII 87: ὅλως ἀποδέχεται ὁ ΤἸΤίνδαρος τὴν μετὰ ευνέ- ceu «τόλμαν: τόλμα τε μὲν (B, τέ μιν Beck, τε [om μὲν] D). . .écáucev. Versus in unum coniung Christ. 232 (256) axe VIMUS τὸ πεπρωμένον οὐ πῦρ, oU cibápeov (εχήςει) τεῖχος Plat vit Marcell c 29: ἀλλὰ γὰρ τὸ πεπρωμένον ... τεῖχος κατὰ Τ]ίνδαρον. ειδηροῦν B.M, cibapoóv rell, corr Boeckh cum cyficei τὸ memp. ederet, οὐδὲ c ópeov ut in glyconeis Hartung; Écye τεῖχος conieceris. 233 (251) — — Áo Mese πιςτὸν δ᾽ dmícroic οὐδέν Clem Al paed III 807: micróv δὲ κτὰ κατὰ Πίνδαρον. Eadem vocabulis traiectis ὅτι x. TT. áàmícroic micróv οὐδέν in anecdoto de oracc ap Bureschium (Klaros Lpz 1889, 122). INCERTAE SEDIS 411 284 (268) —VJe-— M M LM NE abis: ὑφ᾽ ἅρμαειν ἵππος, ἐν δ᾽ ἀρότρῳ βοῦς᾽ παρὰ ναῦν δ᾽ ἰθύει τάχιετα δελφίς, κάπρῳ δὲ βουλεύοντι φόνον κύνα χρὴ τλάθυμον ἐξευρεῖν Plut virt mor c 12 p 461: ὑφ᾽ ἅρμαει γὰρ ἵππος, ὥς ona Πίν- bapoc, ἐν δ᾽ ἀρότρῳ βοῦς, kámpu...éEcupeiv. Plenius idem? de iranq an c 18 p 472: ἐν áppaciv...éEcupeiv. ὁ δ᾽ ἀεχάλλων kal λυ- πούμενος, ὅτι μὴ καὶ λέων écrív 'ópecirpopoc ἀλκὶ πεποιθιύς᾽ ἅμα xol κυνίδιον Μελιταῖον κτλ, ἀπόπληκτός ἐςτι. Indidem de sententiae Pin- daricae capite quod perisse patet coniecturam facere licebit. 1 ὑφ᾽ ef δά ΤΥ ὅ 8 βουλεύοντα Plut! B Ven?, Plut* C, βουλεύοντι re omnes, quae annotare novissimus editor operae pretium non duxit; accusativum edunt inde a Stephano, cum χρή iungentes vulgo, cum κύνα Boeckh, dativum c χρή iungebat Schneidewin, rem perspexisse Reiske solus videtur animadvv II 291; cf Hor c III 22, 1 ἐξευρεῖν {τινα Schneidewin. 2835 (259) DOIoI"gULL- --.......ν..... — M M LL uui ἐρεθίζομαι . . . ... ἁλίου δελφῖνος ὑπόκριειν .. ." τὸν μὲν ἀκύμονος ἐν πόντου πελάγει : αὐλῶν ἐκίνης᾽ ἐρατὸν μέλος... Plut qu conv VII 5, 2 p 704/5: ὁ δὲ iT(vbapóc qna κεκινῆςθαι πρὸς ᾧῳδὴν “ἁλίου δελφ.... μέλος᾽. Idem? soll animm c 36 p 984: .(p (delphini) xoi Tl(vbapoc ἀπεικάζων ἑαυτὸν ἐρεθίζεςθαί qnav (ἁλί) ου δελφῖνος... μέλος. Verbum formamque ἐρεθίζομαι Pindaro vindicavit Boeckh, δ᾽ ἐρεθίζομαι inter ἁλίου et δελφῖνος inculeavit Plutarcho invito metrum pessumdans Bergk. Idem hyporchematis versus esse coniecit; at nullum apud Pindarum exstat hyporchematis fragmentum 'dactyloepi- iritis! compositum. 2 ἁλίου] οὐ Plut*, v supra ἀπόκριειν Plut? 8 ἐν] ὃν aut ἐκ codd Plut?*. 236 (260) φιλάνορα δ᾽ οὐκ ἔλιπον Bioráv Schol x 240: αὐτὰρ νοῦς fjv ἔμπεδος] οὐχ ὁ εὐμπας, ἀλλ᾽ (6 Dinat ex Eust Od 1667,13) κατὰ τὸ φιλάνθρωπον. διὸ καὶ caívovav (velut 418 PINDARI FRAGMENTA x 215. 219), ὥςπερ (xal of) δελφῖνες (ἐξ ἀνθρώπων γενόμενοι Eustath, qui φιλάνορα οὐκ laudat om δ᾽)" φιλάνορα. .. βιοτάν κατὰ τὸν Πίνδαρον. Cf fr (dithyr) 267. 231 (261) M «-.-᾿...« ML —— M ÁR— ν--.ν..- — — A LS ómicOev δὲ κεῖμαι θραςειᾶν ἀλωπέκων ξανθὸς λέων Aristid II 159 K: πάλιν τοίνυν πρός τινα τῶν ἀκροατῶν, ἐπειδὴ νυςτάζοντα ἑώρα καὶ οὐκ εἰδότα ὅτῳ εύνεςτιν, οὑτωςὶ πεποίηκεν ὄπιςθεν ... λέων. ὄπιςεθε edunt c Boeckhio, librorum lectionem reduxit. metrum iambicum (de quo cf O IT) restituens Br Keil. 238 (262) — M — —M——— — M — — ML — ἔνθα ποῖμναι κτιλεύονται κάπρων καὶ λεόντων Schol Pind P II 31: καὶ αὐτὸς γὰρ ὁ Τ]ίνδαρος τὸ τιθαςςεύεεθαι [καὶ om E]| κτιλεύεςθαι λέγει᾽ ἔνθα κτλ. ποιμένες vulgo, αἱ ποῖμναι EG. unde καὶ ποῖμναι ὃ Boeckh, non male, οἱ (Circae!) ποῖμναι scr Bergk λεόντων τε libri, kai λεόντων scripsi, κάπρων ve xal λεόντων Christ. Ad ihrenos (fr 129—130) revocabat Hartung. 239 (265) bale, 2 AT US TE TSTIUYNSSBIETES dia S A oru. Au) «πὸ ὧν . ἰαχεῖ βαρυφθεγκτᾶν ἀγέλαι λεόντων Herodn de fig Rhett gr III 100, 26 Sp: ΤΙιννδαρικὸν δὲ τὰ τοῖς πληθυν- τικοῖς óvópaciv évikà ῥήματα ἔχοντα ἐπιφοράν (cf fr 246), οἷον ἄνδρες κτλ. ᾿ (fr 78) καὶ ἰαχεὶ ... λεόντων. ? 240 (269) Schol Pind O,X 58: τὸ βρέχετο ἀντὶ τοῦ kareaumátó qna: ευνήθως γὰρ τὸ βρέχεςθαι ἐπὶ τοῦ εἰωπᾶςθαι τίθηςι᾽ καὶ ἀλλαχοῦ (4, -xóce Vatt). μηςὶ yàp βρεχέεθω (Vatt, μὴ κεῖται βρέχεςθαι .4), unde καὶ ἀλλαχοῦ κεῖται. μὴ ειἰγᾷ βρεχέσθω fragmentum concinnavit Boeckh; fuit cum μὴ χαμαὶ cà βρέχεςθαι Ν ΙΧ 7 invehere Bergk in animo haberet. Sed ut scholii lectionem recte Boeckh constituerit: duos locos μὴ χαμαὶ crt. καλύψαι et κατάβρεχε cà I V 51 ἃ grammaticis confusos esse conieceris cl fr 820. 241 (280) ποτίκολλον ἅτε ξύλον παρὰ ξύλῳ , Ath VI 2489: τοςαῦτα τοῦ Πλουτάρχου εἰπόντος περὶ παραείτων διαδεξάμενος τὸν λόγον ὁ Δήμόκριτος, ἀλλὰ μὴν καὶ αὐτός, ἔφη, τὸ ποτί- νὰ INCERTAE SEDIS 419 κολλον ... ξύλῳ, ὡς ὁ Θηβαῖος εἴρηκεν ποιητής, περὶ κολάκων ἐρῶ τι. Idem (ὁ Θηβαῖος μελοποιός) Àth 1 340, παρὰ del Boeckh, παρ ser Bergk. 242 . ἁ μὲν πόλις Αἰακιδᾶν Schol Ven Aristoph pac 250: ὅτι πόλιν εἶπε τὴν (ικελίαν νῆςον oücav ... καὶ TT(vbapoc δὲ περὶ τῆς Αἰγίνης à μὲν πόλ. Aiax. Pind N VII 9 confert Guil Dindorf. 243 — .οὐ.- — M — — — — MA o 0 o Mie φὰν δ᾽ ἔμμεναι Ζηνὸς υἱοὶ καὶ κλυτοπώλου Tloceibáuvoc Herodian de fig Rh gr III 100, 13 Sp tanquam syllepseos(6)exemplum affer: koi τὸ παρὰ TTwbápu ἐπί τε τοῦ Πειρίθου καὶ τοῦ Onmcéuc λεγό- μενον᾽ φὰν δ᾽... Tloceibáuvoc. Fragm 258 confert Bérgk, recte; nam conferendus etiam Hellanieus ap schol Α Γ 144: TTewp(6ouc καὶ On- ςεύς, ὁ μὲν Διὸς dv, ὁ bé ἸΤΠοςειδῶνος, cuvéOevro γαμῆςαι Διὸς θυγα- τέρας κτλ. φαμὲν 4 υἱὸς B, υἱὸν 4 καὶ] ἢ CD. 944 (186) χεῖρ᾽ ᾿Ακιδαλίας Etym Flor ap Miller MLG 186: KibaMa: [ἡ γὰρ λίμνη ᾿Ακιδαλία ἐκαλεῖτο] οἷον Κιδαλίης kpnviboc. ἐλπίζω δὲ ὅτι ἐπλανήθη ἐκ τοῦ TTtv- δαρικοῦ" ἄλλως γὰρ διέςτειλε καὶ ἐπλανήθη XCIPAKIAAAIAC, τὸ ἃ ἔδωκε τῇ αἰτιατικῇ [οὐ γὰρ ἔκθλιψιν χεῖρα KibaMc]: ἔνθεν εἶπεν Κιδαλίης. Quae verba uncinis inclusimus partim alieno loco inserta partim cor- rupta esse patet. Gravius etiam corrupta sunt quae EM 513,20 praebet; de quibus οἵ Otto Schneider Callimm II 725. De nympha Orchomenia recte cogitavit BoecKz; cf etiam Acidusa nympha trium Virginum mater Plut qu grr c 41 p 301; de mensura € quam corruperunt poetae Alexandrr cf Herodn II 471, 23 L. 245 uu EUG IM Esa su MM πρόφαςειν βληχροῦ τενέεθαι veikeoc Cram An Ox I 95, 5: ἸΤίνδαρος μὲν βληχρὸν τὸ icyupóv: πρόφαειν... veíkeoc. Doctrina grammatica Herodiani est (II 166 L). Oratio obliqua Pindari videtur esse: γίνεται cod sec Cramer, unde πρόφαεις Bergk; sed γίνεςθαι traditur sec Art Ludwich Aristarch 11 655, unde γενέςθαι edidi. Sententia obscura; nam aut πρόφαεις interpretanda *'exeusatio' (cll fr 228, Plat Crat;l 4214), ut genetivus aliunde pendeat, aut *causa' contentionis lentae (cll βληχροὶ ποταμοί fr 130 et βληχρᾷ τινι vócu) καὶ μῆκος ἐν ποι- . κίλαιε ἐχούςῃ μεταβολαῖς Plut Per38), ut quaenam sit eausa lateat. Sed νεῖκος γὰρ ἀμαιμάκετον βληχρᾶς ἀνέπαλτο καειγνήτοις ἀπ᾿ ἀρχᾶς TTpotru) καὶ ᾿Ακριείῳ habet Baecbyl XI (X) 65, unde πρόφαςειν βληχράν Pindaro nescio quis reddere voluit 480 PINDARI FRAGMENTA ἘΞ. 94θ5» (2869.5) μελιρρόθων δ᾽ ἕπεται (ἐπέων; πλόκοι * * διοίγετο cápxec Lesbon de figg 184 Valck: (Onfaoikóv:) ἔςτι bé καὶ ἄλλο ςχῆμα ἀπὸ Βοιωτίας, ὃ δὴ καὶ Πινδαρικὸν λέγεται, ὅτι πολλάκις αὐτῷ κέχρηται. γίνεται δὲ οὕτως" Λακεδαιμόνιοι πολεμεῖ ᾿Αθηναίοις (exemplum male confictum), μελιρρόθων δ᾽ ἕπεται πλόκαμοι ἀντὶ τοῦ ἕπονται(ἕπεται cod), καὶ διή -. Y€T0 (διήγεται cod) cápkec ἀντὶ τοῦ διήγοντος Ὅμηρος καὶ δὴ δοῦρα ςέεηπε (B 135). E quibus alterum lyrici poetae quod esse possit schem Pind exemplum laudat schol Philostr p 193 (Kayser ed 1844) olov: Aax. T. 'A0., xai "Ounpoc: (locus intercidit), διοίγετο δὲ cápkec ἀντὶ τοῦ &utrovro. (2465) ad μελιρρόθων subst ἀνθέων aut simile suppl Boeckh (ut mittamus epitheton: 'florum cincinni' Pindaro certe indigni, μελιρ- ρόθων δ᾽ ζὕμνωνν ἕπεται mAoka(? Bergk (cll opinor/Pind O VI 86, N IV 94. I VII 66), ἕπεται (éméuv) πλόκοι. scripsi de sonorum lusu cl Pind fr 122, 12, de πλόκοι in πλόκαμοι depravato Ὁ VI 80. I VII 23; ἕπεται scil ei cóv πόνῳ τις εὖ πράςοοι. (246^) διάγετο Pindaro reddebat Boeckh, διοίχετο Bergk, διοίγετο e schol Philostr retinui: *hiabant carnes! ferri videlicet ictu diffissae, tanquam cróua vel γνάθοι. De scriptur& διήγετο cf πολυθύτης (: -ro1c) N 47 D, φύγη (: -τοῦῦ O VI 6 GOPQUV Thom. | . 241 (ef ad fr 85) 248 (124) λύ(ει) — bucpópuv. εχοινίον μεριμνᾶν Plut adul àmic c 27 p 68: εὐδίᾳ γὰρ ἐπάγει νέφος ὁ κινῶν ἐν παι- διᾷ καὶ φιλοφροςύνῃ λόγον ὀφρῦν ἀναςπῶντα καὶ cuvicrávra τὸ πρόσωπον, ὥςπερ ἀντιταττόμενον τῷ Λυαίῳ θεῷ καὶ λύοντι τὸ τῶν δυςφόρων ςχοινίον μεριμνᾶν κατὰ Πίνδαρον. Dithyrambis aut encomiis adscr Boeckh. λυδίῳ codd, Λυςείῳ Xylander, Λυαίῳ Reiske animadvv II 143, recte; nam A$aoc aut liberator (Paus IX 16, 6) aut orgiasmi sedator (Μειλίχιος), Avatoc autem ὁ λυσιμελής (Xopetoc, ux μεριμνῶν — corr Boeckh; δυςφρόνων cxóviov pep. Nauck, Pu: ergk, nisi quo bucpópuv retinendum duxit, ego quae traduntur longe praefero. 249* (153. 180. 131) Schol AB Φ 194: Ἡρακλῆς elc "Aibou κατελθὼν ἐπὶ τὸν Κέρβερον. cuvéruye Μελεάγρῳ τῷ Οἰνέως, οὗ καὶ δεηθέντος γῆμαι τὴν ἀδελφὴν Δῃάνειραν, ἐπανελθὼν εἰς φῶς ἔςπευςεν eic Αἰτωλίαν πρὸς Οἰνέα, κατα- λαβὼν δὲ μνηςτευόμενον τὴν κόρην ᾿Αχελῷον τὸν πληείον ποταμόν, διεπάλαιςεν αὐτῷ ταύρου μορφὴν Éyovri: οὗ καὶ ἀποςπάςας τὸ ἕτερον τῶν κεράτων ἔλαβε τὴν παρθένον. φαεὶ δὲ αὐτὸν ᾿Αχελῷον παρὰ ᾿Αμαλθείας τῆς Ὠκεανοῦ κέρας λαβόντα δοῦναι τῷ Ἡρακλεῖ καὶ τὸ ἴδιον ἀπολαβεῖν. δοκεῖ δὲ τῶν ἐν τῇ Ἑλλάδι ποταμῶν μέγιςτος εἶναι ὁ ᾿Αχελῷος᾽ διὸ καὶ πᾶν ὕδωρ τῇ τούτου προςηγορίᾳ καλεῖται. ἡ ἱςτορία παρὰ Thvbápw. De uliimo commate cf ad fr 3490, Fabulam Meleagream non leviter im- mutavit Bacchyl V 166 88. Duo testimonia huc vocavit Boeckh, alterum schol O 368: Πίνδαρος δὲ ἑκατόν (cf Hor c II 18, 34), Ἡείοδος δὲ (theog 812, INCERTAE SEDIS 481 ubi corrige schol) πεντήκοντα ἔχειν αὐτὸν (Cerberum) κεφαλάς qnav, alterum paullo obscurius Tertull de cor mil c 7: Hercules nunc populum capite praefert, nunc oleastrum, mwunc apiwm. | Habes tragoediam Cerberi (?), habes (Cerberi penes vel apud? Christ) Pindarum atque Callimachuwm, qui et Apollinem memorat interfecto Delphico dracone lauream. indwisse qua. supplicem. 249^ Oxyrh pap II 64: schol (Ammonii) 6 195. Disputatur de authentia v Φ 195 ἃ Zenodoto expuncti, ab Aristarcho retenti, quo versu eiecto πάντες ποταμοὶ xai πᾶςα θάλαςςα Καὶ πᾶςαι κρῆναι καὶ φρείατα μακρά ex Ácheloo derivari videantur (col IX lin 11 58): τοῦτο δὲ ἐμφαί[νει]ν καὶ pore λέγοντα τὸν αὐλητικὸν κ[άλαίμον ᾿Αχελωΐου x[pa]vàv (ἤτοι cl fr 224» τ|ο]0 ὕδατο[ς" | πρόςθα μέν c ᾿Αχελωΐου [r]óv ἀοιδ[ό- ταῖτον εὐρωπία κρανᾶν ἕλ[ικό]ς τε π[οτ]αμοῦ ῥοαὶ τρέφον κά - λαμ[ον. ἑτέρως | γοῦν λέγειν. Ὠκεανοῦ me[5]a xpava[v. πολλούς τε πρὸ Δήμητρος θύειν κτλ. Haec quisnam disputare dicatur (ἐμφαίνειν 11, λέγειν 17, θύειν 18) obscurum; ne multa: Ammonius iste ut versum con- demnet primum (l1) poetam quendam antestatur imitatorem, deinde (3) Megaclidem peripateticum (de quo schol GenevI p 197 Nic), tum (6) Aristarchi mentionem inicit versum defendentis, tum (8) pergit [(έλ]ευκος δ᾽ — iam desunt pauca; nam sequuntur Seleuci versum illum (sicut 290—2 dc Tepiccoóc) eicientis testimonia: (fPanyassis' rectissime Wila- mowiiz GGA 1900, 42; cf KacraAinc 'AxeAuiboc apud eundem Panyassin Paus X 8, 9) ex Heracleae libro V versus quidam, unde ᾿Αχελῷον πᾶν πηγαῖον ὕδωρ (schol T Φ 194, Pind fr 2495) esse appareat, et, Pindari duo fragmenta, alterum de Acheloo tibias Cephisias (schol Pind P XII 45) procreante, alterum vero in contrariam partem de Oceano. Ceterum cf Strab VI 271. Versuum ratio perspicua de v 2 c1 O X 1: xs QU Qu VJ U GUAE ses ων... A SVTEX gieoadpgtctul ὦν Mtas ον M antis AA Acci Nd ops f uico e i ας πρόςθα μέν c ᾿Αχελωΐου τὸν ἀοιδότατον εὐρωπία κρανᾶν᾽ ἕλικός τε ποταμοῦ ῥοαὶ τρέφον κάλαμον 1 notabile πρόςθα et τρέφον legi; prll 115’ C] 1? pàp; an litt ante c deleta? (Gr-H) ᾿Αχελωΐδων malim 2 εὐρωπία subst ut novum adhuc, ità ad fontium quorundam lacus depingendos aptissimum prae- sertim cl ποτ. ῥοαί 9 xpavàv confirmat schol; longe aliter ei rest Wilamowitz. Alterum fr Ὠκεανοῦ παῖδα κρανᾶν interpr Gr-H; παρὰ παγᾶν voluisse mihi grammaticus videtur (fr 30, 2). Novos versus una cum 'prooemio' in Sacadam auletam facto (fr 269) ad paeanes (fr 7^) referendos esse facile conicias. 4250 (135) Paus V 14, 6: μετὰ bé τοὺς κατειλεγμένους (scil βωμούς) ᾿Αλφειῷ καὶ ᾿Αρτέμιδι θύουειν ἐπὶ ἑνὸς βωμοῦ τὸ bé oirtov τούτου παρεδήλωςε μέν που καὶ Τνδαρος ἐν ὠδῇ, γράφομεν δὲ καὶ ἡμεῖς ἐν τοῖς λόγοις τοῖς Λετριναίοις (VI 22, 9). De Artemide Alpheoa schol Pind P II 12. N 18; Nemeaei carminis initium celeberrimum "Ayrmveupa ceuvóv ᾿Αλφεοῦ signi- fieari a Pausania (παρεδήλωςε) persuasum habeo cum Schneidero p 107. Poetae lyr. graec.* I. 1. ed. Schroeder 81 - 489 PINDARI FRAGMENTA 251 (139) Serv Verg Georg I 14: *Aristaeum invocat, id est Apollinis et o renes filium, quem Hesiodus (fr 150 Rz; cf Pind P IX 64ss) dieit Apol- linem pastoralem. Hie, ut etiam Sallustius docet, post làniatum a ca- nibus Actaeonem filium, matris instinctu Thebas reliquit et Ceam in- sulam tenuit... postea ea relicía cum Daedalo ad Sardiniam transitum fecit. Huic opinioni Pindarus refragatur, qui eum ait de Cea im Arca- diam migrasse ibique vitam coluisse. Nam apud Arcades pro Iove colitur, quod primus ostenderit qualiter apes debeant reparari? Haec ex com- mentariis ad P IX 64 (113), deperditis credo, hausta esse Bergk coniecit. 252 (145) Plut ('in libro spurio? Christ) qu natt c 36 (Apes aculeo in moechos saeviunt) ex translatione Gysberti Longolii (Par MDLXIIT) qui e cod quodam Mediolanensi se hausisse confirmat: “ἘΠ Pindarus parvula favorwm fabricatriz quae Rhoecum pupugisti domans illius perfidiam? ...; sie Dübner ed Paris II 1126, aliter paullo, sed non plenius (unde? nescitur) Er Schmid p 161. Schol Theocr III 13: Ῥοῖκός τις Κνίδιος τὸ γένος ἐν Nívu τῇ 'Accupiuv ἰδὼν δένδρον εὐφυὲς κεκλιμένον, ἀπὸ δὲ τοῦ χρόνου πίπτειν μέλλον κάμαξιν ἐνετηρίξας ἐπὶ πλέον μένειν ἐποίηςεν. ἡ. δὲ Νύμφη θεαςαμένη χάριν αὐτῷ ὡμολόγηξεν: ἡλικιῶτις γὰρ ἔφη εἶναι τοῦ φυτοῦ. καὶ ἐκέλευςεν αὐτόν, εἴ τι ἂν ἐθέλῃ, αἰτεῖν. ὁ δὲ τὴν cuvoucíav αὐτῆς ἠτήςατο. ἔφη δὲ αὐτὴ ὅτι τὸν καιρὸν (τῆς uí£ewc) ἀφικνουμένη cor uéMcca ἐρεῖ. Schol Apoll Rh II 477 (EM 75, 25): Χάρων δὲ ὁ Λαμψακηνὸς icropei ὡς ἄρα. Ῥοῖκος θεαςάμενος δρῦν ὅςον οὔπω μέλλουςαν ἐπὶ γῆς καταφέρεςθαι, προςέταξε τοῖς παιεὶν ὑποςτηρίξαι ταύτην. ἡ δὲ μέλλουςα εὐυμφθείρεςθαι τῇ bpui Νύμφη émicróca τῷ Ῥοίκῳ χάριν μὲν ἔφαςκεν εἰδέναι ὑπὲρ τῆς εωτηρίας, ἐπέτρεπεν bé αἰτήςαςθαι ὅ τι βούλοιτο. ὡς δὲ ἐκεῖνος ἠξίου ευγγενέςεθαι αὐτῇ, ὑπέςχετο δοῦναι τοῦτο᾽ φυλάξαςθαι μέντοι γε ἑτέρας γυναικὸς ὁμιλίαν παρήγγειλεν, ἔςεςθαι δὲ μεταξὺ αὐτῶν ἄγγελον μέλιςςαν. καί ποτε πεςςεύοντος αὐτοῦ παρίπτατο ἡ μέλιςςα. πικρότερον δὲ ἀποφθεγξάμενος eic ὀργὴν ἔτρεψε τὴν Νύμφην ὥςτε mmpu-- θῆναι. καὶ Πίνδαρος δέ qna περὶ Νυμφῶν ποιούμενος τὸν Aóyov: ico- δένδρου τέκμαρ αἰῶνος λαχοῦεα (L, -«αι £M). Eundem Charona (immerito; perspexit Müller FHG IV 628) antestatus similia de Arcade εὖ Chrysopelea(hoc quidem Eumelo auctore fr 15 K; cf etiam Apollod III 102 W) narrat Tzetzes schol Lycophr 480. Pindari ipsius solum fr 165 esse Christ arbitratur (λαχοῖςαι wise d ego nullus dubito quin schol Theocr Pindari illum versum ante oculos habuerit, ut fabulam certe non inficetam de Hamadryade moribunda servata, matrimonio quodam cum viro mortali coniuncta, neglecta irata aliquo modo ad Pin- darum pertinere necesse sit. 253 (140) Harpocr p 41 Bekk: Aüróy0ovec: ... ὁ bé Πίνδαρος xol ὁ τὴν Aa- ναΐδα πεποιηκώς qacv Ἐριχθόνιον τὸν '"Hoaícrou ἐκ γῆς φανῆναι (scripsi cl Harpocr v ἸΤαναθήναια, ἐξ Ἡφ. καὶ γῆς Gronov, καὶ Ἥφαιετον ἐκ vulgo); cf EM v Ἐριχθόνιὸς 371, 35, denique supra ad fr 14}. 254 (144) Apollod Π 38 W: αὗται δὲ ai νύμφαι πτηνὰ εἶχον πέδιλα xal τὴν κίβιειν, ἥν φαεῖιν εἶναι πήραν. Quae sequuntur Πίνδαρος δέ [locus INCERTAE SEDIS 483 excidit], xai Ἡείοδος ἐν ᾿Αςπίδι ἐπὶ τοῦ TTepcéuxc [223/4] om Zenob vulg I 41 et ed Commelina. Rem declarat schol Hes (EM 518, 3): égácroZev ἐν δεκτικῷ τινι ἀγγείῳ τὴν κεφαλὴν τῆς Γοργόνος óTTepceóc cll Apollod II 42 W, Pherecyd schol Àp Rh IV 1515. Vocem Cypriam (teste Hesychio) ex eodem Hesiodi loco et e Callimacho (fr 177 Schn) laudans EM 512, 54 ignorat Pindarum. ?955 (149) Schol Pind N VII 103: Εὐξενίδην δὲ εἶπεν ὡς ἀπό τινος Εὐξένου τῆς ὅλης φατρίας ἀφηγουμένου, ὡς Σκοπάδας (kom. libri; corr Heyne) καὶ ᾿Αλευάδας εἴωθε καλεῖν τοὺς Θετταλούς {θεςς, B), καὶ Ἐμμενίδας τοὺς ἐπὶ Σικελίᾳ. De Aleuadis cf P X c schol 8 (Ἀλεύα τε παῖδες" ἤτοι καθόλου οἱ Θετταλοὶ ἀπὸ ᾿Αλεύὰ τοῦ Bacileücavroc αὐτῶν, ὡς καὶ Σιευφίδαι οἱ Κορίνθιοι ἀπὸ Zicóqov), de Emmenidis O III 38, P VI 5; de Scopadis à Pindaro celebratis hoc singulare testimonium, ut aut Simonidis nomen addendum esse (c Bergkio) aut grammatici errorem subesse facile suspicere. 256 (155) Strab III 170: καὶ τὰς Πλαγκτὰς καὶ τὰς Συμπληγάδας ἐνθάδε uera- qépouci τινες ταύτας εἶναι νομίζοντες Στήλας, ἃς Πίνδαρος καλεῖ πύλας Γαδειρίδας (-ρίτας C), εἰς ταύτας ὑετάτας ἀφῖχθαι φάςκων τὸν Ἡρακλέα. Idem 172: καὶ ὁ Πίνδαρος οὕτως ἂν ὀρθῶς λέγοι πύλας Γαδειρίδας, εἰ ἐπὶ τοῦ «τόματος νοοῖντο oí «ςτῆλαι᾽ πύλαις γὰρ ἔοικε τὰ ςτόματα. 1257 (156) Strab XV 711: περὶ δὲ τῶν χιλιετῶν Ὑπερβορέων τὰ αὐτὰ λέγει πο τύνη Rerum Indicarum auctor) Σιμωνίδῃ (fr 56 Schneidewin, 197 B*) xoi Πινδάρῳ xai ἄλλοϊς. μυθολόγοις. Bergk contulit Ioseph Antt 13,9: 'Hcíobóc τε xai Ἑκαταῖος xai Ἑλλάνικος xai ᾿Ακουείλαος καὶ πρὸς τούτοις Ἔφορος καὶ Νικόλαος ἱςτοροῦςι τοὺς ἀρχαίους ζήςαντας ἔτη χίλια. Hunc ipsum annorum numerum Pindaricis Hyperboreis vindicavit Her- mann ap Heyn 1817 p 164, neque cll Pind P X 41 ss ut plane abiceret Hermanni interpretationem à se impetrare potuit Boeckh, abiecit Schneide- win (Sim p 79). - 258 (163) 8081 41, ὅ (Timaleum Megarei filium ad Aphidnam interfici & Theseo non potuisse): Μεγαρέως δὲ TíuoAkov παῖδα τίς μὲν ἐς "Agióvav ἐλθεῖν μετὰ τῶν Διοςκούρων ἔγραψε; πῶς δ᾽ ἂν ἀφικόμενος ἀναιρεθῆναι νομίζοιτο ὑπὸ Θηςέως, ὅπου καὶ ᾿Αλκμὰν (fr 18 B*) ποιήςας ᾷεμα ἐς τοὺς Διοςκούρους ὡς ᾿Αθήνας ἕλοιεν καὶ τὴν Θηςέως ἀγάγοιεν μητέρα αἰχμάλωτον, ὅμως Θηςέα qndv αὐτὸν ἀπεῖναι; ΤΤίνδαρος δὲ τούτοις τε κατὰ ταὐτὰ ἐποίηςε καὶ γαμβρὸν τοῖς Διοςκούροις Oncéa εἶναι βουλό- μενον (...», ἐς ὃ ἀπελθεῖν αὐτὸν TTeipíOu τὸν λεγόμενον γάμον cup- πράξοντα. Οἵ ad fr 243. βουλόμενος codd, βουλόμενον edunt c Cal- derino; lacunam indicavi ápmacO0eicav τὴν Ἑλένην διαφυλάξαι aut similia supplenda esse ratus cll Herod IX 73, Apollod III 128 W ^ cuumpóátavta libri, corr Coraes et Welcker Alem p 20. 259 (116) Schol 7'TT 170 (— Cram An Par III 286, 27): xai Tl(vbapoc πεντή- κοντα ἐρετμούς ona τὰς ναῦς τῶν ᾿Αχαιῶν ἔχειν. εἶναι (pro ἔχειν) cod, 81" 484 PINDARI FRAGMENTA quo retento πεντηκοντηρέτμοῦς qnd corrigere Boeckh maluit, πεντῆκον- ταερέτμους nescio quo pacto Christ; mevrnkóvropov ναῦν P IV 245 à grammatico male adhibitam esse crederes, nisi poeticum vocabulum esse ἐρετμός videretur, quamquam τὰ τρυπήματα τῶν ἐρετμῶν legitur ap schol Arist pac 1288. 260 (118) Aristid II 339 Ddf: καίτοι τίς οὐκ àv φήςειεν οὑτωςὶ πολλὴν εἶναι τὴν ἀλογίαν, ὄντα μὲν αὐτὸν (Palamedem) κυριώτερον τοῦ "Obuccéuc εἰς copíac λόγον, ὡς ἔφη Πίνδαρος, εἶθ᾽ ἡττηθῆναι ὑπὸ τοῦ χείρονος; 6261 (180) Soph Ai hypoth extr: περὶ δὲ τῆς πλευρᾶς, ὅτι μόνην αὐτὴν τρωτὴν εἶχεν (Aiax) icropei καὶ ἸΤίνδαρος, ὅτι τὸ μὲν ς«ὦμα, ὅπερ ἐκάλυψεν ἡ ᾿λεοντῆ (ἐκάλυπτεν ἡ τοῦ Ἡρακλέους Aeovtfj tk ἄτρωτον fjv, τὸ δὲ μὴ καλυφθὲν (ὅπερ fjv ἡ πλευρὰ propter Αἱ 834 add Tricl) τρωτὸν ἔμεινεν. Ad Pind I VI 47 a grammatico male intellectum | dubitanter revocavit Boeckh, qui dubitare desiisset, si quae dissimulato Pindari nomine ex- ponit schol Ven Ψ 821 recordari voluisset; cf etiam Aeschylus in Thressis z 83 N?, quem male intellexit Tzetz schol Lycophr 455 c schol Soph i 888. ! 962 (181) Schol Α K 435: Ῥῆςος γένει μὲν ἦν Θράξ, υἱὸς δὲ Στρυμόνος τοῦ αὐτόθι ποταμοῦ καὶ Εὐτέρπης μιᾶς τῶν Μουςῶν, διάφορος δὲ τῶν καθ᾽ αὑτὸν γενόμενος ἐν πολεμικοῖς ἔργοις ἐπῆλθε τοῖς Ἕλληςειν, ὅπως Τρωςὶ ευὐμμαχήςῃ, καὶ (μίαν ἡμέραν) ευμβαλὼν πολλοὺς τῶν Ἑλλήνων ἀπέκτεινεν" beícaca δὲ Ἥρα περὶ τῶν Ἑλλήνων ᾿Αθηνᾶν ἐπὶ τὴν τούτου διαφθορὰν πέμπει᾽ κατελθοῦςα δ᾽ ἡ θεὸς 'Obuccéa τε καὶ Διομήδη ἐπὶ τὴν καταςκοπὴν ἐποίηςε προελθεῖν" ἐπιςτάντες δὲ ἐκεῖνοι κοιμωμένῳ Ῥήεῳ αὐτόν τε καὶ τοὺς ἑταίρους αὐτοῦ κτείνουςιν, ὡς ἱςτορεῖ ΤΤίνδαρος. Eadem. in brevius contracta schol BT, Eustath Il 817, 28. De Musae nomine cf hypoth Rhes, schol Rhes 346 (Apollod I 18 W). 263 (34) : Paus IX 22, 7: τούτων τε (Aloadarum) δή ἐςτι τῇ ᾿Ανθηδόνι μνή- ματα καὶ ἐπὶ τῇ θαλάςςῃ καλούμενον Γλαύκου πήδημα. εἶναι δὲκάλιέα, καὶ ἐπεὶ τῆς πόας ἔφαγε (Aesch fr 28. 29 N*), δαίμονα ἐν θαλάςεςῃ γενέςεθαι καὶ ἀνθρώποις τὰ ἐςόμενα ἐς τόδε προλέγειν, οἵ τε ἄλλοι πιςτὰ ἥγηνται καὶ οἱ τὴν θάλαςςαν πλέοντες πλεῖςτα ἀνθρώπων ἐς τὴν Γλαύκου μαντικὴν κατὰ ἔτος ἕκαςτον λέγουςι. ΤΙινδάρῳ δὲ καὶ Αἰεχύλῳ πυνθανομένοις παρὰ ᾿Ανθηδονίων, τῷ μὲν οὐκ ἐπὶ πολὺ ἐπῆλθεν ᾷςαι τὰ ἐς Γλαῦκον, AlcyóÀu δὲ καὶ ἐς ποίηςιν δράματος ἐξήρκεςε. Cf ad fr 62. 264 (1895) Ps-Plut vit Hom II 2: Ὅμηρον τοίνυν Tfivbapoc μὲν ἔφη Xióv τε καὶ Σμυρναῖον vevécOo, Σιμωνίδης bé Χῖον κτλ. Vit Hom Westerm biogr p 28: τὸ δὲ γένος xarà μὲν ἸΤίνδαρον Σμυρναῖος (cf ad fr 204), κατὰ bé Σιμωνίδην Χῖος. Vit Hom ibd p 30: ᾿Αναξιμένης xal Δαμάετης : καὶ ΤΤίνδαρος Χῖον τὸν Ὅμηρον ἀποφαίνονται καὶ Θεόκριτος. Utramque patriam Homero, priorem Smyrnam, alteram Chium a Pindaro tribui recte existimavit Boeckh. INCERTAE SEDIS 485 4 265 (189^) Aelian var hist IX 156: λέγεται bé xákeivo..., ὅτι dpa ἀπορῶν éx- δοῦναι τὴν θυγατέρα, ἔδωκεν αὐτῇ προῖκα ἔχειν τὰ ἔπη τὰ Κύπρια. καὶ ὁμολογεῖ τοῦτο TTívbapoc. Mpeg ἀνα esse iudico cl notissimo illo de paeane Apollini pro sacris oblato schol] Boeckhii p 10, vel simili illo de dithyrambo ap Philodem de mus p 89 Kmk. 266 Philodem T. eüceg. p 17 Gomperz col 45*/^: ΤΤίν]} δαρος δὲ... [ὑπὸ Διὸς qo[fn0évroc, | uj. τινί mo[re... ... | ὅπλα κατ[αςκευάςῃ. | 5 τὸν ᾿Αςκλ[ηπιὸν δ᾽ ó|ró Διὸς κεραυνωθῆναι γέγραφεν ἩΪςίοδος (cf 109 παν καὶ Πίνδαρος III 55) κτλ. Supplementa sunt Gomperzii; idem co 45*.114 ὑπὸ Τυφῶνος supplendum esse vidit obloquente. Bergkio, qui de Cyclopibus ἃ Iove vinctis cogitare maluit; cui coniecturae quae obstent ipsum non fugit. Ad Typhonem reverti praestabit; quamquam qui probabiliter suppleat col 45* exspectandus erit. Haec dispicere mihi videor: (4) Αἰγύ[πτιοι vel alio casu, (18) bp(c)rávu et (16) τετραυμα]τίεθαι ell 2E E I 41/42 W. Videtur fragmentum inter prosodia referendum esse c 91 58. 261 .Philod m. εὐςεβ. p 42 col 91 (90 et 91 non cohaerent): ὑπὸ] [1 λῃςτῶν ἁλ[ῶναι | γράφει καὶ Πίνδαρος δὲ biépx[erai | περὶ τῆς An[cret|ac. De echo sermonem esse apparet, unde Διόνυςον δὲ Ὅμηρος ἐν τοῖς ὕμνοις initio recte Bergk praemisit probante Orusio Phil 48, 204. Conf ad fr 86. 1208 (v supra fr 109, 1) Philod π. μους. IV eo! 20 (p 87 K): .. «ἀγώνων ἔτερπεν ὁ Tép[mav]- ὄρος, τοὺς bé Λάκωνας {μὴ add Kemke» ἀπε[ι]θεῖν mpoo[1]poupévouc τῷ μαντείῳ xa[i] λόγῳ δ᾽ ἴεω[ς] προαχθέν[τ]ας ἀποτεθεῖςθαι τὴν crácw. ἀλλὰ μὴν καὶ τὸ μὲν κα[τ]ὰ Στηείχορον οὐκ ἀκρι[β]ῶ[ς] ἱςτο[ρεῖται, τὸ δ]ὲ Τπ]νδάρειον εἰ τῆς on[ov]olac ἔπαυςεν οὐκ οἴδαμεν (επεῖςιν suprascr e, ut επεεῖν pap, corr Hartung). *Pindericum illud? τὸ κοινόν τις ἀςτῶν κτὰ videtur esse cl Philod I 30, 48 (p 18K). 269 (191) Paus IX 30, 2: ὁ δὲ Σακάδα τοῦ ᾿Αργείου τὸν ἀνδριάντα πλάςας, οὐ cuveic (Bekker, cóveci vel cvvoíce libri vulgo, cuvieic E"Vb», vulgo edebant) TTtvbápou τὸ ἐς αὐτὸν προοίμιον, ἐποίηζεν οὐδὲν ἐς τὸ μῆκος τοῦ εὦματος εἶναι τῶν αὐλῶν μείζονα τὸν αὐλητήν ({(τοὺς αὐλούς, ὍΣ εἶναι κτλ Christ) Ps-Plut de mus c 8 p 1188: γέγονε δὲ καὶ Σακάδας ᾿Αργεῖος ποιητὴς μελῶν τε καὶ ἐλεγείων μεμελοποιημένων᾽ ὁ δ᾽ αὐτὸς καὶ αὐλητὴς (Wyttenb, ποιητὴς libri) ἀγαθὸς καὶ τὰ ΤΤύθια τρὶς νενικηκὼς ἀναγέγραπται" τούτου καὶ TT(vbapoc μνημονεύει. Cuius nuperrime fragmentum accepimus paeanis (fr 249") *prooemium a Sacada initium cepisse arbitror. 210 (193) Harpocr v "Afapic: Ἱππόεςτρατος (scil ὁ περὶ Σικελίας γενεαλογῶν, recte retin Bergk, Νικόςτρατος, de quo Artemid onirocr I2 p 9, 15 H, e codd dett recep Bekker, prob Rohde Psyche? II 92) μὲν γὰρ κατὰ τὴν νγ' 486 PINDARI FRAGMENTA (ex Harpocr Suid, γ΄ codd Harp) αὐτὸν ὀλυμπιάδα λέγει παραγενέςθαι, ὁ bé ἸΠΤίνδαρος κατὰ Kpoicov τὸν «Λυδῶν facAéa, ἄλλοι δὲ κατὰ τὴν κα΄. ὀλυμπιάδα. De Abari Hyperboreorum ad Apollinem Pythium Schol. Arist eq 725 Ddf. 271 (194) Origen e Cels c 26 (1 222 Ktsch): καὶ πρῶτόν ye tà περὶ τὸν TTpo- κοννήειον "'Apicréav, περὶ οὗ ταῦτά qna (Celsus): “εἶτ᾽ "Apicréav μὲν τὸν TTpokovvrjaov ágpavicOévra τε οὕτω δαιμονίως ἐξ ἀνθρώπων καὶ αὖθις ἐναργῶς φανέντα καὶ πολλοῖς ὕςτερον χρόνοις πολλαχοῦ τῆς οἰκουμένης ἐπιδημήςαντα καὶ θαυμαςτὰ ἀναγγείλαντα. καὶ τοῦ ᾿Απόλλωνος ἐπιςκήψαντος Μεταποντίνοις ἐν θεῶν μοίρᾳ νέμειν (lect vulg μένειν retin Bergk, eor- rigitur e cap 27) τὸν ᾿Αριςτέαν, τοῦτον οὐδεὶς ἔτι νομίζει θεόν.᾽ ἔοικε δ᾽ εἰληφέναι τὴν ἱετορίαν ἀπὸ Πινδάρου καὶ Ἡροδότου £u 585). Ex Hero- doto cum alii hauserunt tum Theopomp ap Ath 6069. . Absurdae ilius de Aristeae ad Metapontinos adventu narratiunculae Pindarum ex- stitisse auctorem et per se parum probabile (probavit Rohde Psyche?II 93) neque ex Origenis verbis necessario effici videtur. Metapontinorum illum deum Aristaeum (de quo Pind PIX 65. fr 251) fuisse Hect Pais perspexit stor d Sic I (1894) 548; de Herodoti errore Ád Kirchhoff dixit in com- mentatiuneula quadam privatim emissa 1899 (Γενεθλ z Buttmannstage 1 ss) Aristeam vero Proconnesium, Caystrobii filium, fabularum Hyperborearum auctorem ingeniosissimum ἃ Pindaro làudari non est quod mirere. 212 (195) Vit Pind Ambr: ἐπέβαλε δὲ τοῖς χρόνοις Σιμωνίδου, ἣ νεώτερος TpecBurépu: τῶν γοῦν αὐτῶν μέμνηνται. ἀμφότεροι πράξεων. καὶ γὰρ Σιμωνίδης τὴν ἐν Σαλαμῖνι ναυμαχίαν γέγραφε καὶ ἸΤίνδαρος μέμνηται τῆς Κάδμου BacAe(ac. Suid v Σιμωνίδης] καὶ γέγραπται αὐτῷ (Simoni Δωρίδι διαλέκτῳ ἡ Κάδμου (scripsi cl prll p 76, Καμβύςου codd) καὶ. Δαρείου βαειλεία καὶ Ξέρξου ναυμαχία κτλ. Boeckh e Suidae librorum lectione (quamvis *per se absurda") Ambrosianum t restituere maluit, apud quem Aapeíou? Io Gottl Schneider Nicandr ther praef XXI, Ξέρξου Westermann biogrr gr 98. De Cadmi in Siciliam adventu (anno 2 C 494) Aug Lorenz Epich Leb ἃ Schrr 61. 213 (202) Schol Apoll Rh I 411: Aicuvic πόλις τῆς Μαγνηςίας ἀπὸ τοῦ πατρὸς "lécovoc, ὡς xai Πίνδαρός qna xai Φερεκύδης (καὶ ep. om cod Paris). Eadem qui pleniora exhiberet Steph Byz v Aiciv: πόλις OeccaMac, ἀπὸ Aícuvoc τοῦ 'lácovoc πατρός, οὗ τὸ ὄνομα διὰ τοῦ ὦ κλίνεται. τὸ δὲ Aicovíbnc κτὰ (Hes theog 993, λ 259). τὸ ἐθνικὸν Αἰειύνιος: καὶ Φερεκύδης τὴν πόλιν Aicuviav qnci, Pindarum cum omitteret, ap schol Apoll poetae nomen ad solam Aesonis patris mentionem (P IV 118) pertinere icati de fragm dubitabant Boeckh et Bergk, nulla dubitatione delevit igt, paullo festinantius. Aicuvía an Aicuvic Pindaro adscribendum sit dubi- tari licet. De Aicuvía autem cum solius Pherecydis auctoritas laudetur etiam ab Herodiano I 36, 8 L, alterum equidem praeoptaverim. 214 (288) Quintil X P 109 (de Cicerone): non enim píwvias ut ait Pindarus aquas colligit, sed vivo gurgite exundat. Haec si quis ad Pind O XI 2/3 CI Δὰν; μὲ, ὁ T INCERTAE SEDIS * 481 poe dixerit, sequitur αὖ e& locum illum male usurpari et vulgarem atini sermonis usum (aq piu») ignorari & Quintiliano contendat. 275 (289) Plut Pyth oracc c 18 p 408: TT(vbapoc δὲ xal περὶ τρόπου μελῳ- δίας ἀμελουμένου καθ᾽ αὑτὸν ἀπορεῖν ὁμολογεῖ xai θαυμάζειν (Reiske, ^e libri ὅτι * , *. οὐδὲν γάρ ἐςτι δεινὸν οὐδ᾽ ἄτοπον αἰτίας ζητεῖν τῶν τοιούτων μεταβολῶν dvaipétv δὲ τὰς τέχνας καὶ τὰς δυνάμεις, ἄν τι κινηθῇ καὶ παραλλάξῃῃ τῶν κατὰ ταύτας, οὐ δίκαιον. 9916 (264) Pluí ser& num vind c 22 p 567: ἐν ταύταις (scil ταῖς ἐπὶ δευτέραν yéveav τρεπομέναις ψυχαῖς εἴς τε ζῷα παντοδαπὰ καμπτομέναις βίᾳ) φα- νῆναι τὴν Νέρωνος ψυχὴν τά τ᾽ ἄλλα κακῶς ἔχουςάν. ἤδη καὶ διαπεπαρ- μένην ἥλοις διαπύροις. προκεχειριεμένων δὲ καὶ ταύτῃ (Reiske, ταύτην libi) τῶν δημιουργῶν ΤΙνδαρικῆς ἐχίδνης εἶδος, ἐν ὦ κυηθεῖςαν καὶ διαφαγοῦςαν τὴν μητέρα (Her III 109, Eur Or 479) βιώςεςθαι, φῶς Épackev ἐξαίφνης διαλάμψαι μέγα, καὶ φωνὴν ἐκ τοῦ φωτὸς γενέεθαι προςτάττουςαν εἰς ἄλλο γένος ἡμερώτερον μεταβαλεῖν κτλ, Sub Thwvbapikfc viperarum generis nomen latere susp Wytienbach, et 'fortasse P nomen omnino . alienum* Bergk; fuit cum {τῆς TT. Ἐχίδνης conicerem unius e monstris illis quae cum Typhone Echidna procreavit originem a Pindaro descriptam esse opinatus, velut Hydrae (Hes theog:318, de aliis Brückner Ath Mitt XIV, 75; de Typhone frr 91— 93. 266): simias certe aut vulpeculas Pin- daricas apte conferri ne nunc quidem crediderim. 211 (245) Theod Metoch p 282 K: τίνα δὲ τῶν ἐν μακραῖς ευμβιούντων oócíaic oU κατατρέχουει xal crapárrouc δή τινες Κᾶρες ὀλβοθρέμμονες, ond Πίνδαρος, μεριμναμάτων ἀλεγεινῶν. Κῆρες vulgo, Κᾶρες scripsi cll κᾶρα καὶ φόνον Alem 56* Β΄ (ex em Bastii, καραν 4), Káp* θάνατος et καριῶςαι" ἀποκτεῖναι gll Hesych; ἀκήρατος P V 32 movere nolui ὀλβοθρ.] de passiva notione ὑδατοθρέμμονες ἰχθῦς Emped [78 St. 134 Krst] con- tulit Boeckh; epitheton quod parum conveniens visum est Bergk;o sen- lentiarum nexu ap. Theod videtur confirmari. 218 (251) Theod Metoch p 493: xol φέρειν ἀνάγκην (vel bono qui utuntur domino) ἔχοντες xarà Πίνδαρον ἀλλότρια μεριμνάματα καὶ κέαρ ἀλλοτρίας φύειος (? Boeckh, φύςεως Theod). 219 (849) Liban orr I 432R: πρὸς γὰρ τῷ τὰ δεύτερα τῶν προτέρων πεφυκέναι κρατεῖν, ὡς ἔφη Πίνδαρος, τὸ τὸν τετιμηκότα (Tulian Imp) . τοῦ περιυβρικότος (Constantio) εἶναι βελτίω μεγάλην icybv εἰς τὸ λήθην ἐπιθεῖναι τοῖς φαυλοτέροις ἔχει. ; ERIS 1 280 Philo de. carit II 404 Mg (V 212 ed Lps): .. «ἔπειτα δ᾽ ὅτι φρονή- ματος ὑπόπλεως ἀλόγου γενόμενος πᾶς ἀλαζὼν οὔτε ἄνδρα οὔτε ἡμίθεον μᾶλλον ἢ (, μᾶλλον δὲ Bergk) δαίμονα κατὰ τὸν Πίνδαρον ὑπολαμβάνει 488 | ' PINDARI FRAGMENTA ἑαυτὸν ὑπὲρ τοὺς ὅρους τῆς ἀνθρωπίνης φύεεως βαΐνειν ἀξιῶν. Satis libere sententiam P peces Pindaro ut cui maxime adamatam (cf I V 11—14 οὐ interpp O V exír) circumscribere Philo videtur. 4281 Philo de provid Π 120 Auch (VIII 100 ed Lps): Pro honore itaque, ut dixit olim Pindarus, silentiwm laetabundus suscipiam. Quae recte ab Auchero latine reddita esse testatur Conybeare (cf ad fr 107) . Locum Simonideum (αγᾶς ἀκίνδυνον γέρας fr 66 B*) Philoni non ignotum acce- dente fortasse Pindarici (ἔςθ᾽ ὅτε microrára ειτᾶς ὁδός fr 180, 2) memoria perperam Pindaro adscribi patet; primus vidit de Wilamowitz ind Gotting 1889, 22 n. 282 (110) ἑκατοντορόγυι(ον) àvbpiá(vra) Philostr Apollon Tyan VI 26 (p 123 K!) de Nili fontibus: πολλὰ γὰρ καὶ περὶ δαιμόνων dóouctv, oia καὶ Tlwvbápu κατὰ copíav ὕμνηται περὶ τοῦ δαίμονος, ὃν ταῖς πηγαῖς ταύταις ἐφίετηειν ὑπὲρ ξυμμετρίας τοῦ Νείλου. Locum exscripsit Phot bibl p 331^ 1. Quae sit ξυμμετρία τ. N. ((τῆς ávaBáceuc» τ. N.? Bergk) ostendit Philostr imagg I 5 (p 383 Κ᾿): Νεῖλος Αἴγυπτον πλωτὴν épyaciusvoc εὐκάρπῳ τῇ γῇ χρῆςθαι δίδωςειν ὑπὸ τῶν πεδίων ἐκποθείς, ἐν Αἰθιοπίᾳ δέ, ὅθεν ἄρχεται, ταμίας αὐτῷ δαί- μῶν ἐφέετηκεν, ὑφ᾽ οὗ πέμπεται ταῖς ὥραις εὐμμετρος" γέγραπται δὲ οὐρανομήκης ἐπινοῆςαι καὶ τὸν πόδα (ἐπέχει (Iacobs cl Philostr iun imagg nr 10 II 405, ὁ K*. Schol Arat 283 (p 396 M): ὁ Ὑδροχόος δὲ οὗτος δοκεῖ κεκλῆςθαι ἀπὸ τῆς mpáEeuc: ἔχων γὰρ ἕςτηκεν olvoyónv καὶ ἔκχυςιν πολλὴν ποιεῖται ὑγροῦ, ἥτις εἰκάζεται τῷ νέκταρι. Γανυμήδην γὰρ αὐτὸν Égncav: οἱ δὲ τὸν παρὰ Πινδάρῳ ἑκατοντόργυιον (vulgo, corr Bergk) ἀνδριάντα, ἀφ᾽ οὗ τῆς κινήςτεως τῶν ποδῶν τὸν Νεῖλον πλημ- μυρεῖν. Porphyrii libellum περὶ τῶν κατὰ ἸΤίνδαρον τοῦ Νείλου πηγῶν e Suida attulit Boeckh. Hymni (fr 36, in Iovem Ámmonem) fragmentum . esse Hartung coniecit. 283 (111) Boethus ad Plat reip II 3784 ap Phot lex: Ἥρας δὲ δεςμοὺς ὑπὸ υἱέος] οὕτω γραπτέον" παρὰ Ἰπινδάρῳ γὰρ ὑπὸ Ἡφαίετου δεςμεύεται ἐν τῷ ὑπ᾽ αὐτοῦ καταςκευαςθέντι θρόνῳ. ὅ τινες ἀγνοήςαντες γράφουειν “ὑπὸ Διός᾽. καί qaa δεθῆναι αὐτὴν émfouAeócacav Ἡρακλεῖ. Κλήμης. ἡ ᾿ ícropía (Κλήμεντος ἡ ícr. Phot, corrigitur e Suida) καὶ παρ᾽ Ἐπιχάρμῳ ἐν Κωμαςταῖς ἢ ᾿Αφαίετῳ. Aristid II 331, 19 ΒΚ (laudato Pind fr 99): καὶ - μὴν καὶ τὴν Ἥραν Aéyovav ὡς μόνος (Bacchus) θεῶν τῷ υἱεῖ διήλλαξεν κομίςας τὸν Ἥφαιςτον ἄκοντα elc τὸν οὐρανόν, καὶ ταῦτά γε ἀναθεὶς ὄνῳ. Alterum locum adiecit de Wilamowitz Gótting Nachrr 1895, 217. ? 984 (141) Schol Ven Ξ 319: αὐτὴ δὲ (Danae), ὥς qna Tlivbapoc καὶ ἕτεροί τινες, ἐφθάρη ὑπὸ τοῦ πατραδέλφου αὐτῆς Tipoírou, ὅθεν αὐτοῖς καὶ (ἡδ «τάεις ἐκινήθη. Apollod II 34 eadem narrans Pindari nomen non habet (ὡς ἔνιοι Aéfovav), quod nomen ex iis quae olim subsequebantur (ὡς δὲ... qoc, Ζεὺς μεταμ. κτλ) huc delatum esse conicio cll Pind INCERTAE SEDIS 489 P XH 17. NX 11. Rem apud Pindarum fuisse ne Usener quidem mihi persuasit Sintflutss 84. , ? 285 Fulgent Mythologg I 13: In hwius (Apollinis) etiam tutelam corvum volunt, sive quod ..., sive quod in orneoscopicis libris secundum Anazi- mandrwum sive etiam secundum Pindarum solus inter omnes aves sexaginta quattwor significationes habet vocum. Qui primus locum mirae sapientiae plenum enotavit Welcker (Rh Mus II, 1833, 122 — kl Schr V 254) in- geniose contulit Pind O XIII 99: ἑξήκοντα δἠμφοτέρωθεν ἀδύγλωςςος Boà κάρυκος écdo0. At fortasse in commentariis ad P yth III 28 tale quid olim lectum esse siccis oculis addidit Bergk. 286 (117) Schol Aesch Eum 11: χαριζόμενος ᾿Αθηναίοις καταχθῆναί qnav (Aeschylus) αὐτὸν éxeice (Delo Delphos proficiscentem Athenas) ᾿Απόλ- uva, κἀκεῖθεν τὴν παραπομπὴν (Heyne, περιπ. vulgo) αὐτῷ εἶναι, ὁ δὲ Πίνδαρος ἐκ Τανάγρας τῆς Βοιωτίας, ἐκ Τεγύρας Odofr Müller Orch? 141, prob Car Robert gr Myth I 226 not 8, ἐκ Τανάγρας tuitus est, Tópffer Beitrr gr Alterthumsw 123 (— Herm 23, 1888, 326). Cum frrb1*ss con- Ls ity Boeckh, cum 52 88 Christ, quidni cum Deliaci paeanis prosodiaci rr 87. 88? 4287 (120) . Iulian epp XVIII (p 344 Hrch): ΤΙινδάρῳ μὲν ἀργυρέας εἶναι δοκεῖ τὰς Mobcac οἷονεὶ τὸ ἔκδηλον αὐτῶν xai περιφανὲς τῆς τέχνης eic τὸ τῆς ὕλης λαμπρότερον ἀπεικάζοντι. Pindari locos P XI 42. T IL 8 primus recte adscripsit Heyne invito quidem Iuliano; Tzetzae (καθά qna TT. xarà Σιμω- νίδη interpretantis) EP 15 67 Prssl| adiecit Christ. Expunxi fragm "EP e Boeckhio Bergkio aliis velut Sternbachio meletemm gr 1886) 138. 1 288 (121). Liban epp XXXIV (p 16 Wolf): Ὁ μὲν TTivbapóc που qnd μήλων T€ χρυςῶν εἶναι φύλαξ, τὰ δὲ εἶναι Μουςῶν, xal τούτων ἄλλοτε ἄλ- λοις νέμειν. Etiamsi disiecta quasi poetae membra, velut Μοιςᾶν δόειν ---γλυκὺν καρπὸν φρενός O VII 7. 8, xpucéav—Moicav I VIII 5, ἄλλοτ᾽ ἄλλον O VII 11, P X 54, (rpo)véuei I VIII 16, ἃ Libanio male conglutinata esse persuadere mihi possem, restarent certe ypócea μᾶλα - (sic corr Boeckh) in Pindaro nostro non obvia. Per iocum poetam cum dracone quodam óc épeuvfjc xeó0ec γαίης cmeipna μεγάλαις παγχρύςεα μῆλα φυλάςςει sese comparasse crediderim, in encomio aliquo; cf fr 128. 4 289 (234) Stob flor 1*1, 12 (IV 61 Mein): Πινδάρου" Πίνδαρος δὲ εἶπε τὰς ἐλ- Tíbac εἶναι ἐγρηγορότων ἐνύπνια. Idem apophthe (sed bveipouc) Platoni tribuit Aelian var hist XIII 29, Aristoteli iog Laert V $ 18, sine auctoris nomine laudatur Eust opp p 124, 83 T, Boissonad An nov 140. Variavit (ὥς τις εἶπεν, αἱ ποιητικαὶ qavracía) Plut amator c 16 p 759. Fragmenti naturam perspexit Bergk, 490 PINDARI FRAGMENTA 290 (208) Pausan V 922,6: λέγεται δὲ ἐς μὲν Κόρκυραν, ὡς μιχθείη TToceibiov αὐτῇ. τοιαῦτα δὴ (bé v 1) ἕτερα fce TTívbapoc ἐς Θήβην τε καὶ ἐς Δία. Pindari de Aegina et Theba sororibus verba Ζηνί τε ἅδον βαειλέι (I VIII 18) & Pausania ut tangi quodammodo certum est, ita sola respici (id quod volui Rob Unger Thebb parad 66) parum probabile. Hymni Thebani fragm esse (ut in eodem carmine Iovis non solum cum 'Themide, sed etiam cum Thebá nuptiae narratae egse viderentur?) Boeckh arbitratus est. Fuerunt etiam alia carmina Thebana. 291 Prob Verg Eel VII 61: Pindarus initio Alcidem (cf.O VI 68) nomi- natum sodisé. Divelihs dicit ab Hera quam Iunonem dicimus, quod eius imperiis virtutis sit consecutus. Fra imus eno- inionem famamque iavit Bergk. Quo de veriloquio conferendi sunt yw rb ag Philol III 529, Wilamowitz Eur Her*I478ss et quamvis immerito rem irridens Usener Sintflutss 58. 292 (226) Plat Theaet 1739 umorem principes non sine irrisione laudans (e Platone pendent Ia&mbl adhort philos 212 Ksslg, Euseb!.praep ev XII 6021; Theodoret [de quo nunc cf Io Raeder diss Havn 1900 p 104 ss] aff cur. XII 169, 11; Clem Al str V 707, Euseb? praep ev 6739): ἀλλὰ τῷ ὄντι τὸ ς«ὦμα μόνον ἐν τῇ πόλει κεῖται αὐτοῦ xai émibnuei, ἡ bé διάνοια ταῦτα πάντα ἡγηςαμένη «μικρὰ καὶ (κατ᾽ add Madvig adv er 1376» οὐδὲν (ὡς οὐδὲν Theodoret) ἀτιμάςαςα πανταχῇ φέρεται {πέτεται .B*» T9» Iambl, πέταται Clem Eus Theod) κατὰ ἸΤίνδαρον τά τε γᾶς ὑπένερθε καὶ τὰ ἐπίπεδα γεωμετροῦςα, οὐρανοῦ τε ὕπερ ἀςτρονομοῦςα καὶ πᾶςαν πάντῃ φύειν ἐρευνωμένη (διερ. Theod) τῶν ὄντων ἑκάςτου ὅλου εἰς τῶν ἐγτὺς οὐδὲν αὑτὴν ευγκαθιεῖτα. Galen proir 1: τὰ τῆς γῆς νέρθεν καὶ τὰ ὕπερθε τοῦ οὐρανοῦ κατὰ Tlívbapov ἐπιςκοπεῖ. M Antonin Imp com- mentt Π 18: οὐδὲν ἀθλιώτερον τοῦ πάντα κύκλῳ ἐκπεριερχομένου καὶ τὰ νέρθεν γᾶς, φηείν, ἐρευνῶντος. Porphyr de abstin I 8 86: πέτεται κτλ. Macar b: τὰ γῆς ἔνερθεν xai τὰ ἐπὶ πέδον. λείπει oibev: ἐπὶ ᾿ τῶν πολυπραγμόνων. Verba Pindari restitui nequeunt; ἐρευνᾶν Pindari esse posse fateor, τῶν ἐγγύς cll locutionibus πὰρ ποδός, πρὸ ποδός dubi- ianter distinxi Ὧθ re fr 209 contulit Boeckh. ^ ? 293 Schol Pind P XI 5: πυκνῶς bé τίθηςειν ὁ ἸΤίνδαρος κατὰ τὸ dpcevixóv τὸν ἄδυτον (idem in V). Hom hymn Merc 247: τρεῖς ἀδύτους ἀνέψγε. In Pindaro certe praepostera grammatici doctrina. Sprevit fragm Boeckli. 294 (138) EM 69,37 (Herodn II 387,15 L): ᾿Αλέρα καὶ Ἐλάρα΄ 'EAdpac γενεά (Tityus) οὕτως παρὰ Σιμωνίδῃ (fr 234 B5, 'AMépa δὲ παρὰ Thivódpu, oiov 'Axépac υἱόν (Va et Flor ap Miller MLG 22, coniecerat Sylburg, ὡςόν ema, Po Conf Hesychii E àAépov: κόπρον et dAapüvar ῥυπᾶναι, de re 72 88. - Say INCERTAE SEDIS 491 295 (203) Es Byz 104, 13 M (Herdn I 56, 24. II 654, 24 L): 'Amécac ('Ané- caic Pindarice) ὄρος τῆς Νεμέας, dic TTívbapoc xai Καλλίμαχος ἐν γ΄ (r&v Αἰτίων Bentley; fr 29 Schn) Cf Paus Π 15, 3; de veriloquio (ab ἀφίημι 6 velt gramm [et poetis opinor]) Savelsberg Symb ph Bonn 1I 508, (ab ἀφέζω scil mv TTepcéuc λάρνακα) Usener Sintflutes 236. 296 (268) Buid: ᾿Αράχνη θηλυκῶς τὸ ὕφαςμα, ἀράχνης δὲ ἀρεενικῶς τὸ ζωὔΐφιον. Deinde εἴρηται δὲ. ἀράχνης καὶ παρ᾽ Ἡειόδῳ (opp 777; adde ἀράχνου, ἀπ᾽ εὐθείας ὁ ἀράχνης. Αἰεχύλος [121 N?] Λαΐῳ Hesych) καὶ παρὰ ἸΤινδάρῳ (ἀράχνας Pind) καὶ παρὰ Καλλιμάχῳ (καλλίᾳ libri, corr Bergkio praeeunte Otto Schneider ad Callim fr 304). ?291 (210) . Eustath Il 128, 38: ἡγεμονεύς καὶ ἡνιοχεύς καὶ ὁ ἐκ τοῦ ᾿Αλκαῖος ᾿Αλκεύς, ὅθεν καὶ ᾿Αλκείδης Ἡρακλῆς, καὶ ὁ [ἐκ τοῦ] παρὰ ΤΤινδάρῳ διάβολος, κοινῶς διαβολεύς. Idem Od 1406, 14 (ad ἀνεβάλλετο a 155): τὸ διαβάλλειν δὲ οὐ μόνον cukopavrikóy ἔχει νοῦν, ὅθεν Kal ἡ διαβολή, xal ὁ παρὰ TTtv- διάβολος ἄνθρωπος. Eustathium aut Ma NBoris grammatici . sen- lentiam διαβολεύς (pro vulgari διάβολος, ex schol Lucian Peregr 16 δια- βολεῦ enotavit Lobeck) Pindaro adscribentis falso interpretatum esse aut memoria vacillantem haec scripsisse cl P ΠῚ 76 acute divinavit Bergk. .298 (Schneider p 8) ; Schol Arist av 931 (cf frr Pind 105*^ ap schol 927. 942): ἐμὶν reiv: χλευάζει τῶν διθυραμβοποιῶν τὸν cuvexf| ἐν τοῖς τοιούτοις δωριςμὸν καὶ 'μάλιςτα τὸν TTí(vbapov cuveyüc λέγοντα ἐν ταῖς αἰτήςεει τὸ ἐμίν. Pindarum quod dicat, finxisse videtur Bergkio. Conf supra ad P VIII 68. ῳ- 299 (211) Et Gud 198, 9, e cod Flor Miller MLG 326: ἐξεςτηκώς (Pindarice ἐξεςτακώς Boeckh): διχῶς λέγεται παρὰ Θουκυδίδῃ xai παρὰ (om Gud) ἸΠινδάρῳ" ὁτὲ μὲν τὸ μαίνεςθαι καὶ ἔκφρονα εἶναι, ὁτὲ δὲ τὸ (om Flor) ὑπαναχωρεῖν καὶ ὑπεξέρχεςθαι (ἢ ἀφίεταςθαι add Gud) δηλοῖ (om Gud). 800 (212) EM 354, 59: ἐπέτειον" ἐπὶ τοῦ Érouc: ἔπετος (ἔπετος καὶ ἐπέτειος suprascr ov V) γὰρ δεῖ λέγεεθαι τὸν évecrü ra καιρόν΄. οὐχὶ διὰ τοῦ qp. ἀλλὰ διὰ τοῦ π΄’ ὥς qna Πίνδαρος καὶ Δημοςθένης. Ubi ἔπετες γὰρ Boeckh, ἐπ᾿ ἔτος γὰρ καὶ ἐπέτειον Bernhardio praeeunte Bergk διηθπαδρδπέ, 28; nec subsidii quidquam esse video Cram ἀπ Par IV 169, 9, Zonar 809, Suid v ἐπέτειον, Cyrill cod Vind nr 319. Mihi vero ἔτος γὰρ bei λέγειν... καιρόν Bachm An 227, 32 unice verum videtur esse, ut verbis illis quae sunt de psilosi seclusis et Pindaro et Demostheni (c Aristocr $ 92 p 651) adiectivum ἐπέτειος adscribendum esse censeam. 492 PINDARI FRAGMENTA 4301. | Schol ΒΤ Q 277: καὶ Tlivbapoc rà ἅρματα ἔντεά qnav: ἱππείοις ἔντεςει μέτρα, ubi (ex μετραηθεων p: Pind O XIII 20/21) ueraiccuv B, quam lectionem a Boeckhio cl schol Vict explosam (expll 213) nescio quo pacto retinebat Bergk. "is 4 802 Schol Ambr Pind O VII 86. 89: ξανθὰν δὲ κατὰ τὴν Cugaav ἔφη ὁ Títvbapoc νεφέλην τὴν ἔγκυον oücav χρυςοῦ, καθὸ xol τὴν ὕδωρ ἔχουςαν ζοφώδη (xoaÀoüciv Bergk». Et simile verbum supplendum esse docent eiusdem scholii altero loco verba ultima καθάπερ ὅταν ὕδωρ (ἔχῃ ἀὴρ ζοφώδης écciv. 808 Cram An Οχ IV 829, 16: περὶ τῶν παρωνύμων᾽ τὸ Καρβάν mapa- εύὖνθετον, Καριβοος (Καρίβοος Lud Dindorf, Καριβόος Bergk; plura v infra), Kapifóav καὶ Καρβάν. μόνον τὸ Te0av θηλυκὸν παρὰ Πινδάρῳ. Emen- davit εὐνάν Dindorf (Thes III 2187. 2354) cl Choerobosci adnotatione eic ἂν θηλυκὸν οὐκ ἔχομεν᾽ τὸ εὐνάν εὐνᾶνος, ὃ παρατίθενταί τινες ὡς θηλυκόν (e Pindaro nimirum), νομίζοντες τὴν γυναῖκα εημαίνειν, δείκνυςι Λούπερκος ἐν τῷ περὶ γενῶν, ὅτι dpcevixoO γένους ἐςτίν I 315, 27 ss $ Gl Hesych Eóáv: ὁ xiccóc ὑπὸ“ Ἰνδῶν frustra hue vocavit Bergk. Ad duas quaestiones pertinet gl Oxon, alteram de nomm denominativorum accentu, alteram de genere nomm in ἂν desinentium. Atque de accentu prz Med epe 261, 8.58, s^ Kápifoc . et veo - EM 490, 47 edidit Hi B owpdioe bi vachi icm ico propter ingeniosum quod a K et βοά nomm repeteret veriloquium (cf etiam vapbevicd et xapiZew xapikdZetv) fictas esse arbitror. Sed nihil haec quidem ad Pin- darum: de genere ne nimium dubites cf τρῆρωνες πέλειαι Homeri, αἰὼν ἁμέρα Pindari, denique prll II*5. 304 (213) EM 404, 21 c Miller MLG 138): ἐχέτης ὁ πλούειος, ὡς Πίνδαρος (ἐχέτας monente Boeckhio) ἀπὸ τοῦ ἔχω ἐχέτης, «θένω «θενέτης καὶ épi- ςθενέτης. 806 (214) Eustath Il 975, 48: ἔςτι δὲ καὶ γυμναςτικὴ λέξις τὸ ἀλείφειν, ἐπεὶ καὶ οἱ γυμνικοὶ ἀγῶνες εἶχον, ἐξ οὗτινος ἠλαιοῦντο, εἰπεῖν κατὰ Πίνδαρόν. Conf ἐλαιοῦται θρίξ fr Soph 567 N*. ] 806 (143) — | Schol 7' 22 (Eustath 11 1221,35): καὶ TT(vbapoc ἰχθὺν παιδοφάγον ἐπὶ τοῦ κήτους. Idem sine poetae nomine (sed. ἰχθυοφύγα codd) Choerob I 383,6 Hlg. De accentu ἰχθύν (Io Alex Tov. mapayy. 12, 26 Ddf) Lentz ad Herodn I 416, 1. Ad Andromedam fragm revocabat Lobeck parall282, ad Danaam Boeckh. ?301 (113) Ps-Lucianus Imaginum c 8 (Π 466): εὐνεπιλήψεται δὲ τοῦ ἔργου αὐτῷ καὶ ὁ Θηβαῖος ποιητής, ὡς ἰογλέφαρον (Boeckh, dic τὸ BÀ. codd, INCERTAE SEDIS . 493 ὡς 168A. Solanus, ὥςτ᾽ iofA. Bergk) ἐξεργάςαςθαι (Venerem); idem pro i € 26 (IL 505): ἔπερος δέ τις ΡΜ έρον τὴν ᾿Αφροδίτην εἶπε. Venus audit ἑλικογλέφαρος fr Pind 123, 4, ut Alcmena P IV 1122 alio spectant ἰοβλέφαροι᾽ καλλιβλέφαροι οὐ ἰόγληναι᾽ μελαίνας γλήνας ἔχουςαι gll ard ?308 (215) Schol Pind N II 17: ópeiüv γε TTeAeidbuv: ἔνιοι δὲ διὰ τὸ ἐπὶ τῆς οὐρᾶς τοῦ Ταύρου κεῖςεθαι κατὰ ὕφεαινν τοῦ ὕ (λέγεςθαι), ὡς kal τὸ Κλειὸς (κλειὸς V. U, κλειοῦς T, xAeóc B, κλέος D; sed εἴ an € nihil ad rem) ἕκατι ἀντὶ τοῦ Κλειοῦς (κλειούς B, xMéouc D). Unde fluxit gl EM 517, 26 as $26, 3) variis modis corrupta additis verbis Πίνδαρος οὐκ oiba ou et postremo ὀξῦναι δὲ (Lobeck pathol I 303, ὀξῦναί ce vulgo) bei, qua diserta accentus notatione in re pathologica Herodiani ad- moneri se dicit Lentz Herodn II 250 ad fr 227. y; ig q v ut in iunctis cum -xAecec- nominibus legitima (cf ad P 24. N ΥἹ 29), ita et in simplici κλέος et in tertiae declin stirpibus in o desinentibus inaudita. Nam quod Ahrens apud Etymologum mire xAé(c)oc statuens (d d 235) exemplum attulit Aoróc (CIA II 545, d d 174. 238, ipse sibi parum constans 484) explosit Io Baunack ap Colliiz nr 2501 p 646. Quod alierum Wilamowitzio si credis in vasculo quodam rhodio exstat in- scriptum (Φιλτός ἡμι κτλ IGIMA I nr "» per se quidem ad Pindari ser- monem constituendum non multum valet: plura eaque graviora ex- Spectemus testimonia. Fragmentum cl Κλεοῦς ἐθελοίςκας N III 83 (ubi κλεὸς Vc?) expunxit Lobeck 1 1, grammaticis antiquam litteraturam fraudi fuisse ratus KXeoüc ἕκατι ser Bergk. 309 (212) Herodian περὶ παρωνύμων II 875,1 L (Steph Byz v Κρηςτών): Κρηςτώνη πόλις Θράκης... ὁ πολίτης Kpncruvaioc παρὰ Πινδάρῳ. Ῥιανὸς δὲ Κρη- cruvíouc αὐτούς φηειν. Ἑκαταῖος δὲ Κρηςτῶνας αὐτοὺς ἐν Εὐρώπῃ. . Pin- . dari in locum Meineke Pisandri nomen substituebat probante Bergkio. Crestonam Diomedis Marte et Cyrena parentibus sororem esse si memi- neris, manum cohibebis cl fr 316. ἔοικε δὲ εἶναι ἡ Κρηςτὼν παρ᾽ Ἡειόδῳ legitur Herodn I 337, 22 L, corrige παρ᾽ Ἡροδότῳ cl 39, 8, Steph Byz 1 1, Herodot V 3 (Κρηετωναῖοι): VII 124 (Κρηςτωνική). 310 (216) Schol BT O 137: uápyer κυρίως χερεὶ εὐλλήψεται. μάρη γὰρ ἡ χείρ κατὰ Πίνδαρον, ὅθεν καὶ εὐμαρές B, τὸ δὲ μάρψει κυρίως τὸ χερεὶ εὐλλήψεται. μάρη γὰρ ai χεῖρες, ἔνθεν καὶ εὐμαρής T, item omisso Pin- dari nomine μάρη γάρ ἔλεγον τὰς χεῖρας Orion 98,10 St (Eustath 111009,24). Utrum Pindaro μάρα an μάρεα tribuendum sit parum liquet; nam potuit quidem e μάρα fieri εὐμαρής, ut εὐφραδής e φραδά. 311 (278) ξεινοδόκηςέν Te δαίμων Apollon lexie Hom 117,25 B: £ewvobókoc: ...ó δὲ Πίνδαρος" E. τε ὃ. ἀντὶ τοῦ ἐμαρτύρηςε. Eadem (sed E. τε λαβών Zon, E. Τελαμιύν vulgo) Simonidi tribuit, cum Sim fr 84, 7 Pindaro adscribat, Zonar 1415 c Ety- moll: EM 610, 47 (Miller MLG 222), Gud 414, 36, Angelic Ritschl opp I 689. 494 . PINDARI FRAGMENTA . 312 (279) " Schol T' X 51 (ὀνομάκλυτος "AXrno): κατὰ εύνθεειν οὖν ὡς τοξόκλυτος" ἔςτι γοῦν παρὰ Τῆινδάρῳ τὸ θηλυκὸν͵ αὐτοῦ ἐν παρωνύμῳ χαρακτῆρι" óvu- μακλύτα (ὄνομ. cod) γάρ écriv. E quibus A nihil nisi haec ὀνομάκλυτος" tc τοξόκλυτος, B vero corruptius κατὰ cóvOerov οὖν ἐςτίν, ὡς τὸ τοξό- κλυτος παρὰ Thvbápu καὶ περίκλυτος. 313 (261) ὀρεικτίτου cuóc Schol Pind P II 31 (xríAov): &cr1 γὰρ παρὰ τὸ κτίςαι, 6 ᾿ἐςτι θρέψαι" καθάπερ «nci καὶ ἐν ἄλλοις ὁ Tf(vbapoc ópeikTiTou (ὀρικτ. codd; cf Wilh Schulze qu epp 410) cuóc, τοῦ ἐν ópea τεθραμμένου. Schol Eur Phoen 688: τὸ δὲ ἐκτίςαντο ἀντὶ τοῦ dikncav, ὡς τὸ ὀρεικτίτου (ὀρεικτή- TOU et ὀρικτήτου ^todd) cuóc, παρὰ Tfivbápu, ἀντὶ τοῦ ὀρειοίκου. Schol Eur Or 1621 (κτίται): τοιοῦτον δέ écr1 xal τὸ cvóc ὀρεικτίτου (ópir. B) T. TT. ἀντὶ τοῦ ὀρειοίκου. : 314 Cram An Ox IV 309, 20: ἐπὶ τῆς περί Πίνδαρος πέροδον ἔφη ἀντὶ τοῦ περίοδον (N IX 40, Eustath pr c 21) καὶ περιέναι verpáücuM fuc. De mepiévat ap Pind dubitabat Bergk cl περι(ι)δόντι τῷ θέρει Thuc I 30,8 (ubi περιιόντι 7 solus). 1315 Serv Verg Aen V 830: 'fecere pedem, i e πόδα (? Thilo, podiam libri, podium Salmas), hoc est funem quo tenditur velum'. Sed cod Dresd hacc habet: *quem (quod JD, corr Bergk) Graeci πόδα vocant, ut est — Pindarum et Aristophanem'. Grammatieus τὸ πὰρ ποδὶ ναός : Pind N VI 56 perperam interpretatus esse putandus est, ad quem locum ποὺς μὲν νεὼς τὸ πηδάλιον non minus perverse schol De Aristophane cf schol eq 484. 316 Aristoph Byz (fr 42 Nck; cf Miller MLG 430) ap Eustath 11877, 55 (Od 1649, 3) εἶτά qnav ὡς καὶ Tlivbapóc που τὰς Διομήδους ἵππους πρόβατα καλεῖ, τὴν φάτνην αὐτῶν λέγων προβάτων τράπεζαν. Paeanis fragm esse opinor cll Apollod II 96, Steph Byz v "Afbnpao, Philostr imagg II 25, Pind fr 63. ? 311 Id ibd de eodem οὕτω δέ που, qnc, καὶ ἐπὶ τοῦ ἸΤηγάςου ποιεῖ. Quae cum ad πρόβατον potius quam ad τράπεζαν referenda esse videantur, ne ita quidem possunt explicari, ut memoriam fefellisse grammaticorum principem dicamus cl Pind O XIII 92 (φάτναι Ζηνὸς ápyoia). At equos istos voraces eodem quo pecudes nomine nominari credo, alatum equum (de quo etiam I VII 44) non credo. ?318 (281) Herodian I 789, 44 L/ (Choerob II 80, 23 Hlg, Cram An Ox IV 186, 16. 416, 5. Par IV 226, 16): τὸ δὲ ῥερυπωμένα (ζ 69) ἀντὶ éppumwpévo, pepa- INCERTAE SEDIS 495 πιςμένῳ νώτῳ παρὰ ᾿Ανακρέοντι (166 B*) καὶ ῥερῖφθαι ἔπος παρὰ ΤΤιν- δάρῳ κατὰ τὴν ποιητικὴν ἐξουςίαν οὕτω. γέγονε (codd in ipsa voce πο φως mulüfariam corrupti et poe et ῥέριφθαι ῥέριφθα ἐρρίφαι nt) Si quod sentio eloqui fas est: non e Pindaro ipso haec, sed e lico aliquo de augmento (ut Herodn 1141—44 ἐκβάλλεται τὸ tv p) verba faciente hausta esse suspicor cl ἔπος οὐκ ámépuyev P VI 37. ?319 (289) Schol BT Z 24: «κότιον δὲ ὡς λόγιον. τὸ γὰρ κύριον παροξύνεται παρὰ ἸΤινδάρῳ. Fuisse (ὡς Χρομίοςν. T. TT. eonicio cll Herodn I 122, 7 et 125, 20, ut cum in epiniciis Chromius non inveniatur casu nominativo aut accusativo, de frr (hyporch) 105. 106 vel (encom) 126. 126 cogitari posse videatur. ? 320 (283) EM 172,7: καὶ παρὰ τούτων δωρικῶς τουτάκι, dic παρὰ Thv- bápu: τουτάκι πεξαμένης. Fuisse τουτάκι τε Zapevhc τουτάκι παῖς ἀμενής Bergk, ex Αἰήτα τό ποτε ζαμενῆς et τουτάκι δ᾽ olomóAoc P IV 10. 28 mihi videtur confluxisse. 2321 (284) EM 249, 50 (Zonar 466 T): bavAóc: ὁ bacóc. παρὰ τὸ bácoc γίνεται ῥῆμα baci, ὡς τεῖχος τειχῶ, ἀφ᾽ οὗ Πίνδαρος τετείχηται. Εἰ Pind P VI9. ΤΥ͂ 44 fluxisse(rere(yncrot) Tittmann, (τετείχιςται 61] Bast comm palaeogr 716) coni Gaisford, 'contra rentem grammatici, sed potuit ile errare! Bergk. ? 322 (219) Eustath ad Dion Per 467 (de Sicilia Trinacria): διὸ καὶ Λυκόφρων (Al 966) τρίδειρον νῆςον λέγει αὐτὴν καὶ ὁ Πίνδαρος τριγλώχινα. Er- rasse grammaticum (Tzetzam? Philol 56, 1897, 94) Bergk coniecit cl fr Callim 382 Schn (Cliz^rob I 267, 27 Hlg, schol ined Pind O IV 11 CDEH). 4.323 (201) Schol Pind P II inser: καταφέρεςθαι γάρ φηςί πως (Dionysius Pha- selita, scil ut probaret emendationem P II 3) τὸν Πίνδαρον εἰς τὸ τάς μὲν ᾿Αθήνας λιπαρὰς προςαγορεύειν (fr 76), τὰς δὲ Θήβας χρυεαρμάτους (?) καὶ εὐαρμάτους (fr 195) καὶ λευκίππους (P IX 88) καὶ κυανάμπυκας (fr 29, 3), τέλεον. εὐχερής τις ὦν. Voluisse χρυςάςπιδας videtur ex Isthm I 1. 1324 Dioscor ap Galen comm Hippocr praedict I (XVI 763 Lips) defendens commentum ὑποψέφαρος: τὸ γὰρ «κότος εἰρῆεθαι ψέφας xai παρὰ TTtv- δάρῳ- Enotavit Bergk immemor schol (Ambr' Philol 56, 1897, 96) EM 818,33: wegev(v)óc kal ψεφηνὸς ἀνήρ᾽ cxorewóc, οὐκ ἐπιφανής" wégoc γὰρ τὸ «κότος, qnc Πίνδαρος ᾿Αριετοκλεί(δῃ 5. 496 PINDARI FRAGMENTA 395 (285) EM 504, 3 (Gud 315, 12, Zonar 1185, Angelic nr 148 [Ritschl opp I687], Eustath pr 27 p 22, 7 Ab): κέρατα γὰρ καλοῦςει πάντα τὰ ἄκρα, ὥς qna Πίνδαρος" ὑψικέρατα πέτραν. Recte conferunt (Hemsterh ad Arist plut p 311) Arist nubb 596 Δήλιε Κυνθίαν ἔχων ὑψικέρατα πέτραν, unde ad Deliacum carmen referas fragm cl fr 286. Bacchylides πυργο- κέρατα habet fr 51 Β΄ (39 Bl), sed ówiwépav βοῦν XVI 22, καλλικέραν δάμαλιν XIX 24, ut dubitem an ypucoképav ἔλαφον reddendum sit Pindaro O III 29 invitis libris. ? 326 (220) Galen de pulss diff VIII 682 ed Lps: καίτοι γε οὐδ᾽ ἀπὸ τῶν κυρίων tc ἔτυχε μεταφέρειν ἔξεςτιν οὐδὲ τοῖς ποιηταῖς, ἀλλὰ κἂν Tiivbapoc fj τις ῃ (Bergk, εἴη τις ἢ vulgo), Ὠκεανοῦ τὰ πέταλα τὰς κρήνας λέγων οὐκ ἐπαινεῖται (sequitur Pind P I 86). 321 EM 808, 43: xal ὁ Tl(vbapoc χεράδει τὴν δοτικὴν εἶπεν᾽ xépabei ςποδέων (mobéuv cod Flor Miller MLG 309). "Apícrapyoc δέ κτλ. Locum Pind P VI 13/14 aut parum accurate (ut pro τυπτόμενος [V] à gram- matico invehatur cmobéuv) aut libris nostris scholiisque accuratius referri (ut post ἄξοιει Pindarus ad num sing (—cmobéuv redisse videatur) parum credibile. Conferre iuvat ςποδούμενος μὲν πρὸς πέτραις φίλον κάρα θραύων τε «άρκας Eur Hipp 1238 c Pind fr 176. 1328 (129) Herodoteam (VI 125) de Alemaeone Croesi divitiis ridiculum in modum se onerante narratiunculam referunt .scholl Pind (inser P VID, unde cum alia Tzetzam tum haec (Chil I 8) hausisse apparet. Pindaro iribuebat Boeckh cl fr 270, expunxit Bergk. De epigrammate Orchomeni quod ferebant in Hesiodi sepulcro fuisse inscriptum Χαῖρε δὶς ἡβήςας xal bic τάφου ἀντιβολήςας, Ἡείοδ᾽, ἀνθρώποις μέτρον ἔχων ςοφίης quod Pindaro primus Tzetzes videtur tribuisse (vit Hes p XV Rz), ἃ Pin- daro factum esse negare ausus non est Bergk (gr fit Gesch 928 n, Pind* p 479), conferantur Val Rose Aristot ἔν (ed acad) 524, Arist pseudepigr 505 88 et ΤῺ Preger inscrr gr metr p 200. Versus probo poeta indignos neque ad Hesiodi ossa Naupacto Orchomenum translata neque ad poetam 'posito senio in virides annos reversum? (ut ait Sym- machus epp VII 20 — auctt antiquiss VI 1, 182), sed ad insulsam quandam iransportationis illius cum iuvenili Hesiodi senectute confusionem per- linere patet. APPENDIX PRAEFATIO. Spatio hlus vicenario interiecto si per temporum angustias funditus renovare editionem maiorem licuisset, quis non crediderit, quam pa- rato animo obsoleta delendo, festinantius administrata corrigendo, nimis quae monnullis visa sunt contracta exslanando et legentibus et mihi ipse satisfac- turus fuerim! Nunc appendicis forma wsus legentibus formidulosa, mihi ipsi fastidiosa adversariorum quasi farraginem expromere cogor. Sed cum amplioris de Pindaro operis edendi hanc ultimam senescenti occasionem offerri veri simile sit, materiem certe non inutilem sequenti Pin- dàri editori si tradidisse videbor, contentum me esse oportebit. Berolini mense Octobri MCMXXII Q. S. Compendia quaedam obscuriora:; Wil rg04 ..., rgog ... — Wila- mowitz Süzesber Ber! Ak d W 19042...,1909 ... . Maas Resp — PMaas Neue Responsfreih b Pindar u Bakchyl Berlin 191... 1921 Weidmann (Schroeder) comm Pyth — Pindars Pythien erkl v Otto Schroeder 12 1922 De libris manu seriptis Duos interim qui innotuerunt Pindari codices, Athoum Iberon 161 (4281) saec qui fertur XIII, et Ib 150 (4270) saec XV, illum Ol Py, hunc ΟἹ continentes, nostrum in usum in carminibus Oll II contulit Sokr Ku- géns. Et in his quidem carminibus cod 161 Ambrosianae recensionis af- nis videtur esae (Ὁ 1 34 μάρτυροι — D, 60 ἀθανάτων CD, 84 ἄμοιρος DF, 107 κῦδος C Fvt, O IL 11 (10) αἰών τ᾽ AC D N, 85 (32) ἀελίου ACD N, 51 (46) ἔχοντι .AC D N, 62 (56) viv AC N), e suo nonnullis male additis velut O I 49, τάμον' ce κατὰ μέλος 85 co, 97 ἀμφὶς. — Alter cod 150 ex interpolatis esse coarguitur lectionibus παρ᾽ ebáv. O I 24, por. φρένας 38, οὑτοςὶ ἄεθλ. 84; πέφνεν éot O II 46 (42), ἐριπόντι 47 (48), ἀλαθινόν 61 (55), ἔχει 62 (56), νέμονται --- ἀκμᾷ χερῶν (69) (62); idem novas exhibet interpola- tiones velut écrepov O 168, errores non paucos, quos enumerare nil attinet. Oxyrh pap 162^ (vol XIII 1578s) continet O 1 106—116, II 1—44, VI 12—95, VII 6—21. Lectiones notatu dignae: O I 109 γλυκυτέραν τί, ce Σ᾽, κίεν) Vatt, om particula CD N, 110 κλεΐξειν, 112 ἀλκᾷ, 115 ἐμέ τε (δὲ D N), O II 2 τίν᾽ ἥρωα, τίνα δ᾽ ἄνδρα, 4 ἀκρόθινα, 6 óm (c libb), 23 πέμ- πῃ, Ὁ VI 72 ὄλβος (om δὲ — .AC Dro), 56 πρώτοις (— AC D), 18 ἐδώρη- cav (A solus, tum 85), 90 écci, O VII 11 ζωθάλμιος (Ὁ), e quibus maxime memorabilis quamvis incerta O I 109 τί, nec contemnenda &(c)d Ὁ VI 90 Observatiunculae grammaticae Practicum lyricorum praesertim carminum graecorum editoris mu- nus quamquam ab ideali quasi grammaticorum studio atque desiderio probe distinguendum esse nobis quoque (p 11) persuasum est (cf Usener Altgr Versb 10, Wil Textgesch gr Lyr 44. 50), tamen ne editore quidem indignum esse censeo etiam in difficilioribus atque infinitis quaestionibus grammaticis pro virili parte id agere, ne inconsiderate quidquam aut decre- visse aut (velut $56.87.88. 92 cl app nostra infra ad Isth I 26) decernere omisisse videatur. Et fuisse, quibus usui essent observatiunculae nostrae quamvis mediocres, virorum quorundam non indoctorum testimonio constat. Poetae lyr. graec.* I. τ, ed. Schroeder. 32 498 APPENDIX ad p11ss 81—4: Inconcinnitatum antistrophicarum (de qui- bus cf appendicula metrica) magnam partem tolli posse putat P Maas (Resp I 1914. 1I 1921) prosodicis quibusdam licentiis admissis, velut -ov, -tv, oc terminationibus ad libitum ante vocalem productis. Vocales ex- euntes facilius credideris produci posse ante liquida vocabulorum initia, velut (in non-chalcidicis dumtaxat numeris)-o u- P V 42, -i u- fr 104? 50, el Bacch 1Π 64, de quo loco cf infra ad 8 7 adn ad p 14 8 7: Hiatus ante nomina quaedam propria obvii adde nunc exempla Bacchylidea ávOcpóevei Ἕβρω XVI 5 K, ὦ μεγαίνητε Ἱέρων ΠῚ 64, Μοῦςα νιν τρ[έφει]. Ἱέρων 92. Ἕβρος nomen barbarum. Hiero in galea Olympica nomen suum insculpsit hirpuv, ut non a Fiopóc Fiepóc Ειέραξ nominari se (mensura quidem i non refragante cll P 404, Alem 28, Ar eq 1052, Eur Andr 1141), sed ἱερῶν ἐπώνυμον se esse voluisse appa- reat favente Pindaro (fr 105,9). Adde quod Ἱερώνυμος vocatur in indice Oxyrh forma pleniore. De duplici hominum nomenclatura ef ad N Ill inscr adn et Radermacher Rhein Mus 63, 1908, 455, Wil Pind 436? à ad p 15,8: Αγηείλαν N XI 11, quod in ᾿Αρκεείλαν corruptum ex- hibet c dett libris js Schol 13, p. 336, 11 Ab) cod D, e cod B recipien- dum esse cl fr 123,8 evicit Wil 1909, 833. Metrorum syllabas exaequandi causa ᾿Αγεείλαν Pindaro reddebat Maas Respp I 9?.13 solito facilius subscri- bente Wil Pind 430!, quam formam ad dactylum efficiendum suo Marte videtur finxisse Callimachus V 130, abusus fortasse soloecis formis per etymologiam popularem ad ἄγειν potius quam ad ἡγεῖςθαι relatis, ut in epigr nobilissimo Crit 5 Bgk (8 Diels) pro ᾿Αῤκεείλα (Lichae Olympionicae patris nomine) vulgo perperam legebatur 'Ayecudov. Tum 'Hyect- ausus est Nicander Ath XV 684?, item 'Avec- doctus auctor epigr 195,2 Kaib. Αὐ ex Aeschylo (fr 406 N*?), unde sumpserunt omnes illi formidulosum Plutonis cognomen, recte ᾿Αγηςίλας affertur Ath III 99^, non illud quod in antiquiore quidem lingua omni analogia caret, 'Aye- aut ᾿Αγεείλας. ad p. 16 8 15: De Ἐπίιάλτα adde Alc 129; de veriloquio cf. P XII 20 ad p.17 $821: Zavóc ᾿Αλεῖοι Isth II 28 laudat Wil Sapph Sim 221, propter inscr ion ᾿Αθηνᾶ XX 225, Nordion Steine 1909, 53*? an propter Eleorum Zàvac Paus VI 21,2? — si quidem Eleo viro carmen dedicatum esset, ut O XIII Corinthio (cf de nominibus TToreibáv Φίντις Ἱπποκλέας ᾿Αλκμανίδαι Τιμοδαμίδαι, denique p 29 $ 56). ad p 18 8 21: Defiuepoc nunc constat testimonio inscr arc (Münchn Sitzgsb 1899, 566 — Oest Jahresh 1901, 83 nr 15) rác ᾿Αρτάμιτος. .. τᾶς heuépac IG Y 2, 403. Eundem hyperdorismum libri exhibent Aesch Ag 121. ad p 18/19 8 92: Acc "Augióápnv ad nom 'Augiápnc (— -iapeóc) referunt etiam Wackernagel Unters Spr Hom 160, Bechtel Gr Dial 1 364; similiter Wil 1904, 625! ad p 19 8 23: Ἱρήνα aspiratum àliquando fuisse docuit Bechtel Gr Dial I 54/5; ceterüm cf Riüsch Gramm delph Inschr 1914, 53/4. Barbarum vocab fuisse in -ova exiens susp Ed Hermann DLZ 1911, 485, Ph Woch 1922, 394. ad p 19 $ 24: Sicuti in Μήδεια (ex Hes theog 961) etiam in TTm- λεύς O II 86 (at ἸΤάλιον ὄρος passim ap P, παλῷ Sophr fr 32 Kaib), "Oun- poc P IV 277 vocalismum epicum. eonservari statuit Wil Il u Hom 108*. 372. Similiter nunc comparuit παιήων paean VI 121. 127, fr 104^ 63. Non iam in censuram venit προπρήων Bergkii commentum N VII 86. De νή- πῖος cf $ 29, de ἐπηετανός infra ad 8 42. : ad p 20 8$ 27: KUpávav ad fontem (Ἀπόλλωνος κράναν P IV 294) Κύραν probabiliter refert Malten Kyr 69 ad p 28 $ 38: περι-ὠετος, ut ér-i)cioc ex adv éróc, Boisaeq ét gr 1713. 298 ad p 24 8 41: κὰν — καὶ ἐν invitis libris xelv κὴν xev praebentibus GRAMMATICA 499 Isth IV 85. VI 69 more aeolico miscuisse me non paenitet. Nam quod pri- dem docuit Ric Meister Gr D I 99 perspicuitatis causa etiam aeolicis in carminibus librarios κὴν scribere maluisse, velut Sapph 68,3 (xv xev Stob), plura in Theocrito (κἠγώ κὐἠμέ κἠπί), id quadrat etiam in lapici- das (Bechtel Gr D I 46). Boeoti autem in crasi cum Lesbiis fecisse coar- guuntur Corinnae pap Berol (Berl Kl-T II 2, 32. 35. 40): «áccovOt — καὶ Ééccovrai Asop fill 63, κἀμέ 120. νίκη N V 6 (ubi v not), si modo est Pindari, ad νίκημι — (&)vixn, quod Pindaro magis perspicuum visum esse crediderim, quam ad νικάω — (&víikxae referre etiamnunc malo; nam ut ὄρημι Sapphonis confirmatur (αἰολικιῶς schol Theoer VII 40) ópéw verbo Ionum, ita νίκημι Rhodiorum (Agrigentinorum), verbis νικέω miuéw. Exquisitum in verbo quodam singu- lari eligendo aeolismum admittere probabilius esse arbitror, ut αἴτημι fr 155,5 certum, quam vocalium istam contraetionem a Pindari doride mitiore prorsus abhorrentem; sed cf infra ad ἧς Isth I 26. δὰ p 28 8 42: ΑΕ, pro ἀερύῃ O XIII 81 scr ávapón, v ad 8 67 adn. AO, adde Ἰαολκοῦ Isth VIII 40. ΕΑ, adde κτέατα N Υ]] 41. [Ε, adde ἱε- ρόθυτον fr 78,8, Bechtel Gr D 1 56. QA, de yAoapóv P IX 38 cf comm Pyth 82. Orionis, magni amatoris nomen, 'Qapluv (N II 12, ubi v not er, fr 72, Corinnae fr 2,2 Bgk, Asop fill 77, frustra obl Wil Berl KIl-T 2, . 885), Ὡαρίων productione epica Isthm IV 49, 'Opiuv (malam Homeri lec- tionem male interpretati poetae Alexandrini Callim ΠῚ 265, Arat passim), ut ὄαρος óap ὀαρίζω cett, a stirpe (ser» Ó-(c)ap- repetere, non est quod dubitemus (male dubitat àFep- stirpem praeoptans Ern Fraenkel Nom agentis 1I 166/675, unde contracta forma Ὀρίων (nomen hominis Milesii in inser perantiqua nr 93 Bechtel) facilius certe evadere potuit quam ex wa: ne ὦτα quidem utique ex ὥατα (Ale fr 41 et ap Balbillam) profectum esse coarguitur glossa tarent ἄτα" ὦτα, quidni ex óara, ut πρᾶτος ex πρόατος ef οὔατα Hom, ἀκ-ούω, ἀκρ-οάομαι. AO, deleas τετρᾶορ. N VII 93, ser προπράονα N VII 86. ἐπηετανός ex ém-n-Feri- vel -Fero -ravóc ell ἐπέτειος émer/jcioc, perennis, diuturnus, Boisacq ét gr 264, unde émoe- τανός exspectes cll émáfoAoc πολεμαδόκος simm; sed cf ad 8 24 adn ad p 26 8 43/5: De formis 'Aóoc Λατόος (fr paean V 44) ΤΤυθόϊ ἥροας Yepoioc αἰδοῖος γελοῖος πατροῖος ad 'antiquiorem? (sec Ahrens dial dor 238, Bechtel Gr D I 304, 'debiliorem? sec Ὁ Hoffmann Gr D II 365) stirpem in -ο- exeuntem referendis satis videtur constare: de Boeotorum more EM 224,35, ἄξζος" ἐξ ἕω, Ταραντίνοις Hesych; et Homero ἠοόθεν ἠοόθι reddendum censet Wackernagel Unters Spr Hom 106, sicut ἠόα δῖαν. iam pridem Nauck Mél gr-rom ΠῚ 240. Sed dubitari licet in 'Aocpópoc de altero -c- addito (an servato?) In promptu videtur esse *afcoc-, aw- rora; Sed ut dicam quod sentio: si fidem habere fas sit glossis Hesych üec ... αὔριον (an á(oc»* ἐς αὔριον), éacpópoc* ἑωςφόρος, quod in áecpó- poc corrigunt, denique, quod nescio unde laudat Boisaeq ét gr 304, Lo- erorum vocabulo κατάξεος, equidem ad neutr gen nomen *óoc *üecoc re- currere ausim, ut ex ἀεςφόρος per vocalium 'assimilationem regressivam' ab Io Schmidtio identidem observatam profectum esse dicam ἀοςφόρος, non $eeus ae qaocpópoc qucqópoc ex qaecpópoc quod traditur Aesch Ag 489. Hoc utut est, Pindarum quidem pronuntiasse 'Acpópoc pro certo affirmari licebit, αὖ ác ex áoc vel potius ἅως (ráuc* τέως Κρῆτες Hesych) est ap Dorr, Pind O X 51, pae VII» 28(?), ác ap Lesbios; rhapsodi home- riei utrum ᾿Αςφόρος an 'Qc- vel 'Qcgpópoc cecinerint (V 226), diiudicare nequeo. Feminina certe forma αὔα, gen ἄας (Zenod schol Ven A 6 470, Sapph 152) omnino procul habenda. €üZoia nunc teneo P IV 131; inter Zo- et Zw- eandem intercedere rationem quam inter βιο- et βιω-, δο- et δω- me docuit Herm Jacobsohn. 82* 500 APPENDIX ad p 27 848: οἰκουριᾶν P IX 19 non solum propter inconcinni- tatem antistrophicam, sed inauditam etiam metrorum ὦ... ^... -υ- propter commissuram ferri non posse omnes consentiunt; de coniecturis dixi comm Pyth 79, ipse proposui FoikoFopüv, rectius fortasse FoikoFó- pouc?. Jac Wackernagel ad p27 850: De -i- sono ante vocalem alterum in diphth -ot- vel -o- suppresso duobus locis non explorata res est (O XIII 81, P VIII 55), at cf -αι- in fr per coniecturam 1908 recepto 1075 ('AuuxAdjav). Fusius de -i- vocali multifarie hausto Radermacher Epigr d Didius Wien Sitzgsb 170 (1912), Bechtel Gr Dial I passim ad p 28 852: εὐ-(χαλκο-) rapQoc, non -mápqoc scribendum esse iden- tidem monui, item OpacvbQoc (infra ad P XI 13. 44), TTpováa (comm Pyth 59) p 29 11: scr aliqua; ad p 29 855: De 0cóc mensura a nobis 1914 recepta comm Pyth 8 ad p 80 8 56: De participii terminatione in nomine Arethusae cf κρήνας ἀρεθούςας Choeril Sam 2 K. Formam primigeniam - Ἐρχομενὸς Τρεφώνιος assimilatis vocalibus in "'Opxouevóc Τροφώνιος abiisse nemo iam Io Sehmidtio (KZ 32, 821 588) obloqui videtur. Similiter autem iudicandum de Σεκυῶνος vocalismo. Nam cikóa, cucurbis, à qua nomen traxisse urbem apparet, non solum apud Secyonios κεκύα fuisse coarguitur gl Hesych ςεκούα, nomine barbaro, orthographia laconica (teste Hesych s v ςεκουάνα). inde postquam pronuntiari ςεκύα coe- pit, -ε- ad -v- assimilare vulgo placuit — ut in cécugoc: πανοῦργος (Hes): Xicupoc et webupá: ψιθυρός (Hes ex Aesch suppl 1043)? —, denique ne Secyonibus quidem ipsis displicuit; cf Kretschmer Glotta III 1911, 321 obloquente Wil Herm 44, 1909, 475, Pind 427? Σαοκλείδα(ο) N VI 21, de qua forma praeter nomina Boeotis per- vulgata Xau- nune etiam caóqpovoc paean ΙΧ 46, pro XwixA. (1918. 14) reducerem, nisi XuxA. (lect trad) vel ZaoxA. retinendum putarem ad p 90 857: De nominis forma Κλυταιμήστρα cf si opus esse vi- deatur O Kern Inschr Magnesia nr 88*, Kretschmer Glotta III 1909, 331, et quae fusius exposuit Frdr Stolz Innsbr Festgr 50. Philol-Vers Graz 1909, 13, Wien Stud XII 31 ss ad p 32 $63: De Chironis nominis utra forma, Χίρων Theraei la- pidis perantiqui testimonio IG XII 3, 360 et constanti fere vasariorum usu stabilita, an: Χείρων in libris miro consensu pervulgata, nuperrime Alcaei verbis ἐς δόμον Xéppuvoc (pap Oxyrh 1233, fr 8,9 Diehl?) commendata, poetis vindieanda sit, adhuc sub iudice lis est. Nam ex quo Kretschmer Χείρων scribere tutius esse duxit (Glotta X 1919, 60), rursus Bechtel Xép- puv illud grammaticorum quorundam doctrinae deberi coniecit (Gr D I 129) . ad p32 $ 65: Adiectt terminatio -evvóc (ap P) confirmatur paeane (Oxyrh) III: extr. paevvóc, V 46 κελαδεννᾷ ad p88 867: ἀναρύῃ O XIII 81 revocavi 1908, postquam αὐερύῃ et in lemm schol et (inde a Calliergo) in carminis contextum ex loco homerico in scholl laudato furtim irrepsisse cognovi ad p 94 8 71: Advv ἔμπας ἔμπαν ἔμπα neque ἃ rad ma- verbi má- cacacOat (Éumacic) neque ἃ πᾶς πάν παμπήδην segreganda esse censet Boisaeq ét gr 248. 748. Hoc praesertim in πᾶς παμπήδην adiciendis recte si fecit v d, addito πάμπᾶν, quod ex Homero retinuit Eur Med 1091, fr (An- tiop) 196, 2, etiam ἔμπαν trochaice metiri malim quam spondaice. Quod ap Aesch Cho 691 est ἔμπας. Δα adv in -ac desinentia assimilatum esse opinatur Wil Aesch Or I 218, ut nobis quidem ἔμπα Pind N IV 36 ad μάλα simm probabile est ad p 85 8 73: De I decl acc plur terminatione correpta Doisaeq dial dorr 132: elle m'est, pas exclusivement dorienne rectissime antestatus Hesiodum, quem domi -ἂς et -wc dicentes audisse notum est. Quid GRAMMATICA 501 vero, si debilitatas illas formas admittere primigeniae Graecorum lin- ae commune, non unius dialecti proprium fuisse dicamus — hoc qui- em quantum video nullo eorum qui nostra aetate in linguae graecae incrementis enucleandis elaboraverunt dissentiente —, postea vero poetis (Hesiodo Tyrtaeo Stesichoro) metri causa non raro idem ante vocalia vo- eabulorum initia placuisse? Unde non mirum ab Hesiodo iambicarum in- vectivarum in litteris graecis signifero dactylico Archilochum licentiam illam mutuatum esse, cum scriberet καὶ f/jccac ὀρέων δυςπαιπάλος (fr 115, ubi -ouc probatum est οὖ magistris et poetis Alexandrinis; cf Vorarbb gr Versgesch 36). Res magni momenti propterea quod recte si & nobis administrata fuerit, eis vv dd, qui dactylica membra ap Aeoles et lones eretico terminari potuisse perseverant, unicum fere bonae aetatis quo confidunt exemplum Archil 115 ab Hephaestione servatum eripi et dactt sinceri aut *aeolenoplii* versus trin quin senarii (acatall aut velut Sapph 39 catall) in ius suum restitui poterunt. Nihil enim, priusquam de insequen- tibus constet, probatur dim ὀξυτέρω τριβόλων ἀῤυτήμενοί (Ale fr 47) aut periodi exitu δειλαία Eur Suppl 279 (Wil Il u Hom 351!, Versk 351), de quo Eur Cant 48; nec multum valet qui nunc ipsum comparuit loc Iby- ceus (Oxyrh pap 1790, Phil Woch 1922, 578), τὰ μὲν — ἐμβαῖεν Aór[u aut de neglegentia aut de interpolatione suspectus cll sescentis exemplis, pom clausula ./ ὦ pseudo dactylica esse coarguitur ratione periodo- ogica. ad p 8 8 14: φίλαν — πόλεα emersit in frr dithyr Cor (70*, 9), acc heterocl in -ea exemplum adhuc unicum; similiter πόληϊ, -ηα, -ηος cett, de quarum formarum origine magna inter gramm dissensio. Inter acc (πόλ-)ις testimonia deleas inscr 218,3 (nomin!); tum nr 483,157 (Orch), denique πόλις P IV 56 - ad p 85 876: Del fr 79,2 (cl dith Theb 70*6), item 155,2 ad p 96 $77: De τά pron interr forma boeotica (megar cá uáv;) ex kja, lat. quia (quianam?) repetenda Jac Wackernagel Idg F 81, 268 ad p 936 878: roi (— ποὺ) comparuit in lap lesb ap Bechtel Gr D 1102, unde confirmantur et Ahrensii in Alcaeo (fr 9. 66) emendationes et nostrae passim in P lectiones; denique cf sth VI 59 ad p 87 8 82/3: Sicuti advv ὧδε dre iam pridem, ita iam &AA6 ἁμᾶ ἡευχᾶ κρυφᾶ ὁπᾶ παντᾶ (de πᾶ ad O XIII 38) instrumentales pro- cul dubio casus repraesentantia falso -i- adscripti ornamento privare non dubitavi; idem cur in ἰδίᾳ δαιμονίᾳ non fecerim, sponte intellegi puto ad p 38 8 84:-Nova in P aor partie monosyllabi(?) forma (δια-)βαίς comparuit Oxyrh pap 408 (— fr 1405, 39); nam in libris nostris omnino, etiam vocali subs scriptum legitur (ἀνα-, κατα-, παρα-)βάς, male fortasse; nam ζΖάβαις ἀελίου ex Alcaeo praebet pap Oxyrh 1233 (tr 7,3 Diehl?) ad p 89 8 86: Inf in -ev exeuntes ἀναλύεν ευνάγεν paean (Oxyrh) VI 94, IX 36. Et suo iure gramm antiquos, cum transcribere -e possent, -εν edidisse praeter exempla Bacchyl documento est μελίζεν ἀοιδαῖς lectio N XI 18 nune ἃ Paulo Maas confirmata cl xoi ἀοιδά in eadem versus sede 7. De inff themat quoque coniug in -uev exeuntibus, velut ap Hom est ciméuev, ap P θανέμεν δαιδαλωςέμεν, ebpéuev (fr 1075, 5), uei- γνύμεν (107^, 1). Bechtel Gr Dial I 193 (thessal). 289 (boeot) ad p 41 $91: ἑςπέςθαι unius loci propter difficultates (I VI 17) denuo commendant Wil 1909, 818, Maas Resp | 20. Obtemperare nondum ausim, quamquam multum abest, ut esse potuisse (c)ecmécOat simm prae- fracte negem. Nec repugnabo, si infinitivi (ce)cyeiv vestigium quamvis te- nue quispiam deprehendisse sibi videatur in tit arcadici (BCH 89, 53 C 4 — Glotta X 217) verbis μὴ ἐςκεθῆν μηδ᾽ ἀναγκάςαι, neque arcere mec co- ere (aliter quidem — éxcyeOeiv fhteroéantibus Bechtel Gr Dial I 363, ackernagel ibid 396). Pindarus certe cum ceteris Graecis conspirat f $ g Ce ΐ 502 APPENDIX Écyc0c scribens Ὁ X 88, a formis reduplicatis *écye0éuev κτλ (ΟἽ 71, P IV 15. X 62, Isth IV 54, P VI 19) abstinens, O IX 83, ubi aor denuo flagitat Wil Pind 350!, notatu dignum a paraphr (122^) reddi praes temp παρέποιτο ad p 42 8 98: Futuri med. notione passiva novum evasit exemplum paean IV 4 ἑδνώςεται, ν 1 (ἑδνιύ-)ςατο, 8chol óuvno^[cerot vel ὑμνήθη. Utrg lectio vera sit, in tanta versuum ruina difficile erit dictu; tamen ut et tempus et personam si spectas ébvd)coro post xopeócouot quid sibi velit plane obscurum, ita ébvü cero: non solum scholio quamvis miro —- an χαριςθήςεται ἐγγυηθήςεται βεβαιωθήςεται} — confirmatur, sed alterum exemplum iam praebetur O VIII 45, ἄρξεται quod est ἀρχθήςεται, ubi ῥή- ξεταιῦ Bergk. — Aor tempus omuibus in libris (schol et paraphr vacant) iraditur P IV 243: ἔλπετο δ᾽ οὐκέτι οἱ κεῖνόν γε πράξαςεθαι πόνον, ubi pron oi parum eleganter ad Peliam referri recte c Hermanno statuit Wacker- nagel Unters Spr Hom 91*, tempus autem aor commendatur non solum pindaricis locis P I 43/5. IV 223, N VI 27, O VIL 61 all, sed etiam home- ricis [NV 666/68, 27150, ὃ 254/58, inter quos unus (N), πολλάκι γάρ oi ἔειπε — φθίεθαι, ἢ --- δαμῆναι, subiecti sicut P IV 343 mutati exhibet exemplum. Gravius est, quod notionis illius neutropassivae, de qua cll «τεφανώςαςεθαι et. «τεφανωθῆναι obiter quaedam adnotavi comm Pyth 6, in aor temp diutius servatae testis est etiam Simonides famoso illo ἐπέξαθ᾽ ὁ Kpióc (--- ἐπέχθη Ar nub 1356). — Immerito huc trahitur Ἐπά- qoio κόραν ücreuv ῥίζαν φυτεύςεςθαι P IV 15 (Gildersleeve Gr Synt 74; Aliter idem 1890 ad ἢ 1) ad p 45 8100: De elocutionis P colore epico diss Herm Schulz Got- tingae 1905, nonnulla tetigit Fr Dornseiff, Pindars Stil Berl 1921. Accu- ratius vv dd velim animadvertant, quam ingeniose P sententias locutiones epitheta trita quae videbantur ac sensim torpescentia renovare quasi iu- venilique ardore implere studuerit; quam quaestionem passim tetigi in comm Pyth 1922. De Thebaidis versu cum homerico I'179 tantum non "verbo tenus congruente cf etiam Wil 1901, 1285!, Iliadis versum illum '"Thebaide antiquiorem esse idem nunc censet Pind 8105 |t A 24 : AA DITE Á M Appendiecula metrica!) 4": Metris cum poetarum lyricorum tum Pindari interpretandis praeter eos quorum nomina in editione minore 1914 p. XI attülimus non sine fructu operam dederunt P Friedlünder Herm 44, 1909, 821 58, Maas Resp I 1914, 1| 1921, Ed Fraenkel Rh Mus 72, 1918, 1615s 3215s, Wil Versk Berlin 1921. Et constare tandem inter omnes fere videtur, id quod ma- ximi momenti esse ducimus, membrum ἡμιεπές q y dimetri vice fungi posse et in aeolicis iambicisque et in eis numeris, quos dactylepitri- ?iicos nuncupare solent Boeckhiano nomine incredilem in modum absurdo, nos propter Chalcidensium cantilenam popularem (44 Bgk, Wil Eur Her I'72, in lectione ὁμιλεῖν idem non sibi constans Versk 437, Schroeder Herm 38, 1908, 2225) chalcidicos nominare perseveramus. Quae nomen- clatura ethnica parum si cui stabiliri videatur Chalcidensium illa can- tilena, magis fortasse arridebunt numeri *catenoplii', quorum testimonium antiquissimum debetur Aristophani nubb 649ss. Nam subesse enoplios, sive popularem formam paroemiacam (Archilocheam) referentes sive ad severiora dimetra uu —.uu-. eb υὐ- us... (Vorarbb 33) redac- tos, aliquando negaturum neminem esse confido. Sed propter virorum doctorum (Westphalii Rhyth? 237 ss, Blassii Bacch praef *XXX, *XXXVIII, Goodellii Chapters on gr metr 18488, Hardii Res metr 182, Wil Versk 65. 1) cf etiam app ad obs gramm ὃ 1—4. 48. 73 et app ad adn crit passim i '"METRICA 503 316—81) de Aristophanis illo ioco et de Socrate ap Plat reip IlI 400 igno- rantiam suam ostentante sententias mirum quantum inter se discrepantes, id strictius addere iuvat, strenue Damonem musicae et metricae artis magistrum antiquissimum dactylos, sive puros sive heroi "hexametri" ritu spondeis mixtos, pari theseos et arseos pondere utrosque 'duplici' q v generi oppositos, separandos censuisse ab enopliis ex diversis pedibus *eompositis' (unde ἐνόπλιον ξύνθετον Plato), quam compositionem eleganter *periodum? nominare musici consueverant. Nec refragari Aristoxenus vide- tur p 298 85: oi ἀςύνθετοι τῶν cuvOéruv διαφέρουςι τῷ μὴ διαιρεῖςθαι ἐς πόδας (ἁπλοῦς καὶ διαφόρους intellege ell Vorarbb gr Versgesch 14/15*).. Gravior et ad profligandum difficilior est, quaestio, utrum exceptione in his numeris nulla admissa ad dimetra aut vulgaria illa octosyllaba .&ub, siquando excedere syllaba videatur, accelerata revocare liceat, an aliquotiens ap Pind, frequentius ap Dacchylidem nihil nobis relinquatur, nisi αὖ aut *anacrusi? Hermanniana aut *hypercatalexeos! nomine inani ac- quiescamus. Qua de re ad membrorum conspectum in Pind ed 1914 et ad seaenicorum poetarum cantica a me digesta (Lips 1907—16) relegare li- ceat; de chalcidicis membris *hypercatalecticis? quid sentiam fusius paullo exposui progr gymn Naumburgi 1912, 14ss (— Class Philology VII 155 ss). .Nune ego membra quaedam per se stare quae videntur, e gr ὁ τᾶς θεοῦ ὃν Ψαμάθεια N V ep 1, vel οἱ μὲν πάλαι, ὦ OpacógouAe Isth II 1, enoplia esse dimetra catalectica, 5 /.,, -,,, 7. 9 dicere, item exordio bisyllabo, eatalexi in continuatis membris correpta, Aaváou πόλιν ἀγλαοθρό-(νων τε) AN X1, aut dicola bis trinaria ἀμφότερον -- μάν- [τιν τ᾽ ἀγαθὸν - καὶ O VI ep ?**, ἀςτῶν δ᾽ ὑπὲρ - τῶν δ᾽ | ἅπτομαι φέρων N VIII ep 4 agnoscere non dubitarem severioribus metris admixta (cf etiam infra ad metr O VI str 5 et ad frr hymni Theb (34) adn), si prius aut iambica dimetra vel írimetra *hypercatalectica' velut Moicàüv ἀγωνίων τ᾽ ἀέθλων Pind fr 1, 8, etm, ὦ κρατιςτεύων κατ᾽ ὄμμα Soph Trach 102, ΤἸΤυθῶνος αἰπεινᾶς ὁμοκλά- poic ἐπόπταις Pind N IX 5, rite explicatae, aut graviores quaedam in- eoncinnitates antistrophicae in Pindaro et in Bacchylide obviae sublatae essent. Quas licentias cum primo impetu (Pind 1900, 1158, Ὄλυμπ: Οὔ- Auum, Διόνυς: Διώνυς simm), liberalius paullo admisissem, non erat diffi- eile ad minorem numerum reducere. Alias non nullas probabiliore lectio- mis traditae interpretatione aut emendationibus omnino necessariis tolli posse non praefracte negaverim. Restant tamen, quas nune quidem reti- nere in animo sit, 0n solum (1) in singulis metris 1ionicis puris et pseudo- trochaicis, ionicis et choriambicis inter se permutatis: (8) 45... .. Isth VI4; adde Baech V 160, fr. 4, 9^. 17^, Aesch Prom 543. 556 (b 4, .— O XIIL 114, Bacch XIV 13 (c) 15... Isth V 41 » (d) - οὐ 35... 0 TII 86 ΟἿ. e. subs. .,, —( —), VI 28*. 100 (subs. chor. altero), P ΠῚ 6*, IV 118". 184*, N X 75 Isthm. III -- IV 66* vel audacius (sed cf Vorarbb 103/4): (e) z;, — — O XIII 91, P IL 17. (IV 81. 54. 108?) verum etiam, quamvis non sine cautione quadam (II) in dimetris, velut Bacch I ep 3: cao 180 — — , (óccov àv ζώ-) χρόνον τόνδ᾽ ἔλαχεν τι(μᾶν), i e. τὸν ἐνθάδε χρόνον vel τὸν ἐν τᾷδε Διὸς ἀρχᾷ (O II 58) ἐεθλὸν ἀμαλδύ- Bacch XIV 3. Fatendum est frequentius puro ioniceo subici retardatum (velut O VII str 1.6, ep 6^), quam retardato purum. At ae- quo animo tolerant in gravioribus numeris, quod propemodum non mi- n. 804 APPENDIX nus singulare, : metro subici retardatum, Bacch V ep I α΄ et β΄ NJ — γ' : μεν δα UA ) (--,— —), τὼς νῦν xai ἐμοὶ μυρία (παντᾶ κέλευθος), ΄-β΄, et recte tolerant (v infra de Isth I ep 4 disp et Pind fr 193, 2), in duobus vero quae insequuntur, (Y Πλευρῶνα" μίνυνθα δέ μοι (ψυχὰ γλυκεῖα) et (5^ Βοιωτὸς ἀνὴρ τάδε qui-(vrcev γλυκειᾶν), quod papyrus ex- hibet dimetrum purum coniecturis expellunt. Immerito; nam ut τᾷδε pro τάδε inseri impune possit (item 160), quamquam ὧδε exspectaveris (cl fr 29, 1, Pind passim), μίνυθεν μινύνθη uivóOr quae scribenda coniecerunt plus uno nomine displicent, maxime μίνῦθεν, quod non minus quam yt- νύθει Bacch ΠῚ 90 in grammaticam peccat. An tu φθινύθειν aut ἤλυθον graece dici posse putas? Sententia vero sponte suppletur ex .4 410, μί- νυνθα δέ uot — οὔ τι μάλα 67] v — ψυχὰ γλυκεῖα, nur für Augenblicke (war) das süfe Leben noch mein? '*Minui' certe vires sensit cum dolore Meleager (152), vitam (ἀγλαὰν fjgav) finiri (154). Sermonem autem ipsum singul- tantis esse et mortem appropuinquantem persentiscentis non sine diserti poetae admiratione animadverteris. — In tertio exemplo Isth I ep 4 ( (o^ Boo a ? n^ ^s, . d (τεῦ D AERIS ἜΣ -2y-— —, 6Ρ α΄ β΄ οὐ γ΄ δ΄ metrorum discre- pantiam facile tollas α΄ (16) genetivo Ἰολάοι᾽ pro -ou invecto, β΄ (28) -ν paragogico addito. At est in librorum lectionibus (α΄ β΄), quod valde ar- rideat. Nam similiter atque in exemplis Bacchylideis (Πλευρῶνα κτλ, Βοιωτός κτλ) hoe ipso quod respuunt trimetro vetus illud dicolon enco- miologieum - .—,, -,, — ς ποῦ --- —., velut κλείουςτα θεῶν τε γάμους ἀνδρῶν τε δαῖτας Stesich ap Arist pac 777, accuratius referri dixeris quam quà acquiescunt forma (γ΄ δ) minus usitata. lllam igitur formam (α΄ βΎΊ Pindaro bis placuisse dixeris (cf τὸ ΤΠινδαρικὸν καλούμενον fr 34. 216), hanc, αὖ ceteris in locis a nobis allatis, eundem exceptione facta admi- sisse. Sequitur ut utrumque retinendum censeas, sicuti in Bacchylide. — Quartum exemplum Bacch XV 13, —,,,,.— 18... propterea memo- rabile, quod cum choriambis ionici minoris retardati in locum eodem ionico sequente substitutis (supra 1**) si comparaveris, dimetri forma τ -g—(-) eliam omnes per strophas conservata, velut écre- qávucav πάλᾳ Ν XI str 5, dimetri epionici puri, —,,,, — ,,,, — (—), aut adeo vetustioris quae subest tetrapodiae enopliae memoriam non omnino exstingui dicas. Quamquam dimetrorum haec exempla non omnia pari auctoritate esse nemo negabit. De ionicis puris Φιάλαν ὡς (O V1I), Ἐθέλω χαλκ- (P IX), Διὸς €o- κλεί- (Baech I 116), item de contractis, velut πλαγίαιαις δὲ φρένεςειν Isth ΠῚ 5*, μανίαιαι τ᾽ ἀλαλαί τε dith Theb 10, recte si in eo esse auguror, ut plane convenerit inter viros doctos — praeter Wilamowitzium quidem &cephalos quasi trochaeos et tripodias pentapodias dactylicas apud Grae- cos fuisse existimantem Versk 433. 431 —, sperari licet fore ut etiam de acceleratis numeris, quos in *hypercatalecticis? membris deprehendere vi- demur, nulli nisi ionicae mobilitati atque elegantiae imputandis dissen- tiri aliquando desinatur. | Tum iusta evaserint dimetra adhuc nobis satis monstruosa in nulla nisi chaleidica-ioniea poesi obvia, supra quae ex gr laudavimus (Pind frio o ὦ C 8BIRA 2 c d ME meros magis etiam acceleratos, quos ionicorum clausulis ap Corinnam 1,22, p 48 Diehl?, Arist vesp 302, Eur Baccb 536 referri fuit cum opi- narer,,, ,,— — ., postea aliter interpretari placuit: enoplia clausula ad- missa Arisb Cant 18, ch ba Eur Cant 150 ᾿ Chaleidieis vero in numeris 'syllaba excedente' & ceteris numeris enopliis aeoliecis iambicis, utique aliena abuti qui noluerint, qua tandem DE FASTIS 505 ratione, nisi Aristoxeni πεπυκνωμένῃ ῥυθμοποιίᾳ (de qua Herm 88, 1903, 218ss, Vorarbb griech Versgesch 1908, 98 58) freti, quaestionem difficil- limam profligari posse sperent, equidem non video. Reliquum est ut moneantur tirones, ne argutiis istis deterriti id quoque attingere fastidiose recusent, quod exercere magno cunm interpreta- tionis universae emolumento nemini non in promptu est, qui carminum graecorum sublatis quidem numeris semimortuorum animam viva voce quoad per aurium nostrarum barbariem liceat resuscitare voluerint. Ex quo enim Henr Weil (1872; cf etiam Wil Versk 138. 210 58) ex aeolicis numeris famosos illos logaoedos expulit, et Frid Blass (1886, idem in praef ed Bacchyl) dactylieas quae videbantur tripodias ad dimetra legitima re- ducenda esse intellexit, — quo feliciter invento ne ipsum quidem stre- nue uii voluisse magnopere dolendum est —, tandem eo perventum esse arbitror, αὖ membra periodosque accurate metiendi et secundum leges periodologicas respondentia inter se exaequandi, denique varias membro- rum in unaquaque stropha necessitudines pernoscendi munus detrectare metricis non iam liceat. De indagandis illis stropharum legibus periodologicis meditari cum instituissem quo die Blassii commentatiunculam legi de *'dactylepitrito- rum natura nec dactylica neque epitritica (Fleckeisens Jahrbb 133, 1886, 460), cognitis Bacchylidis carminibus fusius quid sentirem exposui 1908 (Herm 38, 2023s, Phil 62, 161s8), 1904 (Phil 63, 521 558), 1905 (Ilbergs NJahrbb 15, 93ss — Vorarbb gr Versg 1908, 136 58. 158 s), deinde brevius in libello q inser Horazens Versm (Lpzg 1911, 2). Interpretationis meae unicum exemplum infra proposui in stropha ut simplicisssima, ita nostris hominibus aditu etiamnune difficiliore Nem XI; plura dedi passim in comm Pyth (1922). Interim et in dramatum canticis a me digestis (1907 —10) et in diagrammatis Pind ed min (1908. 1914) insertis facultas vv dd data est examinandi, utrum artificiis arithmeticis aut magicis nescio quibus an poetarum usui rite observato debeantur illae leges, quibus in omni stropha praevalentes quasi postulentur periodorum bi- gae ('Stolle) variatis plerumque numeris inter se respon- dentes, quidve e legitimo illo responsu periodorum evadat auxilii ad membra quaedam mensurae ambiguae recte interpretanda. Qua in re neque deminuitur legis auctoritas, si quando propter crystallicam quasi metrorum structuram plures digerendi facultates pari elegantia praeberi videantur, velut in Pind Isth VII epodo, et trium- phat illa lex, si vel«t in Pind Olymp IX epodo, Pyth X stropha (item Aesch Pers 9498s) e diversissima membrorum interpretatione ambiguis quae nobis quidem adhuc videntur membris non casu certe a poeta pa- riter utrimque dispositis eadem evaserit periodorum ratio. De fastis panhellenicis p 4655 Iulii Africani Olympionicarum indicem a Mahaffii.(1882) aliorumque nimiis plerumque suspicionibus strenue defendit Aug Brinkmann Rh Mus 70, 1915, 622 55: cf etiam Wil Pind 481 58. — De indice Oxy- rhynchensi (vol I1 85 nr 222) disputaverunt Car Robert Herm 35, 1900, 1415s, Iust Herm Lipsius Leipz Sitzgsb 1900, 18s, Herm Diels Herm 36, 1901, 72 s&. 80. — De feriis Olymp (Das Hochfest d Zeus i Ol) scr Lud Weniger Beitr Alt Gesch 1V 1904, 128 88, V (Klio) 1 58. De universa 'chro- nologia Pindarica? librum composuit post indicem Oxyrh vix cogni- tum, ante paeanes nobis redditos Cam Gaspar Bruxelles 1900 p 54/5 Locum ad hippodromi Olympici mensuras pertinentem denuo tractavit Gaspar Rev d philol 1905, 140 88 (idem brevius ap Daremb- Saglio s Olympia, exempli seorsim expr 6488) eis rationibus usus, ut cur- 410 41 [I 456? 506 APPENDIX suum equestrium longitudines evaserint aliquanto minores: fere III IX XIII kilom, non sieuti apud nos IV XII XVIIL Quibus rationibus sub- scripsit Stengel Gr Kultusaltert? 1920, 207 ] De carminum temporibus p 96 ad Olymp I: ol oc' testatur ind Oxyrh; recte 476 igitur fecimus cum Bergkio solo p$7 111 ab ult: (v infra ad inser O X. XI adn) à p57 ad O Il: ol og ind Oxyrh; recte igitur e duabus quae trade- bantur olympiadibus priorem praeoptavimus cum Boeckhio et Bergkio. Carminum ordinem O I HIL II fuisse putat Wil Pind 232.240 p 58 ad O IV. V: Ψαῦμις quod ap chronogr Oxyrh (pap 222) (άμιος audit, ad barbarum nomen hellenice translatum referb Wil Pind 417 οἱ Ψάπφα : (απφώ. De victoriis mularibus cum nihil esset in anagraphis sollemnibus, grammatici antiqui carmen IV quadrigis victricibus dedica- tum interpretati, excepto uno neque indocto neque imprudenii 4 ad Ol V 19? (p 144, 17 Dr), utrumque carmen ei Olympiadi (πβ΄) adscripserunt quam solam in indiee (— πβ΄ Oxyrh) adnotatam invenerunt. Perperam illi quidem. Nam verbis λοιπαῖς εὐχαῖς IV 13 et μάλα μὲν τροφαῖς éroi- μον ἵππων 14 — nihil ut dieam de vocabulis ὀχέων IV 11, óxyov O VI 924c scholl 39*, ὄχημα fr 106,6 cl Boeckhii expll 143 nunquam ap P τέ- θριππον significantibus — curulem victoriam desiderari potius quam ce- lebrari mihi quidem etiamnunc videtur, sicuti olim Phil 53, 1894, 728, tum in libri Gaspariani censura Woch kl Phil 1901, 595, denique in tem- porum indice ed min (p XI), ubi (p 24) per errorem nescio quem ἅρματι inscripsi (v 1 non addita). Aliter visum est Wilamowitzio (Ar u Ath II 302, Pind 417), Lipsio (Beitr pind Chronol — Ber sáchs Ges Wiss 1900, 2), Ro- berto (Herm 35, 1900, 185), Kórtio (GGA 1901, 662). Nobis igitur, cll prae- sertim IV 11 cum V 3, utrumque carmen ad mularem Psaumidis victo- riam pertinens cadere videtur in olymp octogesima altera (— 452) supe- riorem. Quartum autem carmen hospiti caro dedicatum suavitate quadam insigne longe aliam ac quintum cum omnino, tum maxime verbis admo- dum inepte adiectis ἵπποις ἡμιόνοις τε μοναμπυκίᾳ τε (7), resipit fari- nam, ut immerito Pindaricis inseruisse Didymus videatur. Sed optime accidit, quod additamento illo docemur, quo Pindarus pacto IV 21 de mulari victoria dicere potuerit, ἔλυςεν ἐξ ἀτιμίας. p $9 ad O VI: Ne denuo quidem pensitatis eis, quae circumspecte enarravit Gaspar (125 ss. 137), inveni, cur plerisque vv dd inde a Wi- lamowitzio (Isyll 172, Sitzgsb 1901, 1302, Pind 307), ol 18 praeoptan- [468] tibus assentirer. Nam quibus de causis magis arridere poeta videatur 96/7 Hieronem simpliciter ac sincere salutans ante regis victoriam (ol 78) Bacchylidi ad canendum mandatam, cum ipse non disertis verbis expo- suerim, recte explanavit idem sentiens Kórte GGA 1901, 964; cf etiam infra ad dith 83 tempp adn. Quae si probaveris, iam ἁδύλογοι λύραι μολ- παΐ τε γινιύεκοντι bene memoriam revocant carminum non Pyth I, sed 412? O I IJI, P IL III, verba autem Ζηνὸς Αἰτναίου κράτος (96), ut iam Airvaioc Eévoc (P III 69), leniter praeludunt Aetnaeo carmini Pyth I p59 ad O VII: Diagorae Rhodio quam olympiadem tribuunt libri 464 dett οζ΄ sec ind Oxyrh occupavit Euthymus Epizephyrius; quam meliores 460 Ὁ θ΄ nobis probatam, ea una cum π΄ (Alcimedontis O VIIT) periit in papyro. p 60 ad O VIII: Carmen Aeginae (in Olympico) cantatum esse, *'Olym- piam' eminus invocari etiam Wil arbitratur 1908, 330/9, Pind 403, dis- sentiente Roberto Herm 35, 156/7 p 60/1 ad O IX: Male scholl dare oy (488) omnes fere. perspexe- runt. Quae nune in ind Oxyrh comparuit ol οη΄ (468) ita convenit cum DE CARMINVM TEMPORIBVS 501 pyth X, quam scholl Vatt testantur, ut pythicam (466) victoriam una cum olympica biennio ante parte celebrari carmine dicamus, redeunte fortasse 466/61 olympici memoria, ergo ol o0' (464); cf not metr paean IX p61 ad O XI. X: oc exhibet pap Oxyrh, quam olympiadem (— 476) solo cod .4 oblatam fere sprevimus prae ceterorum in οδ΄ consensu. Nunc ut ex O I26ss ita ex O X 100 Pindarum ipsum ludis Olympicos cele-476.474? berrimis, post bellum Persicum primis, interfuisse apparet p62 ad O XII: οζ΄ pap Oxyrh scholl non refragantibus; quam ad- dere videtur schol A (p 349, 8 Dr) τὴν ἑξῆς οθ΄ e confuso olympiadis nu- mero cum pythiade κθ΄ (849, 19) natam esse suspicor cum Drachmanno, ut de alterius Olympieae Ergotelis victoria (Paus VI 4, 7) nihil constet; sed cf etiam Robert 173. lam propter pythicas victorias a P (18) lau- datas, quarum alteram utram certe pyth.929 adscribunt scholl (le) epi- nicium carmen ol 77,3 cantatum esse probabile est — anno scil ut ita dieam Aetnaeo 470 — Pyth I —, continuo post Himeraeos 'lovis Libera- 4:0 toris' (1) ope liberatos, qua de re audiendi sunt Fracearoli Mus It III 188ss et Gaspar 12 55 p 62 ad O III: de ol οθ΄ (— 464) in papyro deleta ad Ol VII ᾧ 63 ad O XIV: quae in scholl Asopicho tribuitur ol oc' (οζ΄ D) in pap Oxyrh a (Ska)mandro occupatur Mytilenaeo, unde F in [ mutato iu- veni Pindaro puerum Orchomenium cordi fuisse facile conicias (Robert 488: 183, Gaspar 51, Lipsius Beitr 8) p 699 ad P I: de bello Agrigentino idem ac nos sentit Wil 1901, 1380, minus confidenter idem Pind 8005), obloquente Lipsio Bph W 1901,420. 470 De Christii in pythiadum computo sententia mutata Herm 36, 1901, 107 ss p 63/4 de carminum P II III temporibus (475. 474) comm Pyth (1922) 115.4? 83, dissentientibus Gaspario 69, 77 et Wil 1901, 1301. 26, qui nuperrime Pind 286f facili negotio eo pervenit, ut fragmm 105/6 ad gratulatorium carmen (-— Καςτόρειον P 1] 69) pertinere una cum 'epistola' (Pyth II) 470 ultro regi oblatum, Pyth I vero Hieronis iussu anno demum . posteriore compositum esse censeret. Denique Pyth I 'Castoreum' illud fuisse opi- natur Lipsius Beitr pind Chronol 13 . p 65 de Schol inser P ΠῚ 17 etiam Gaspar 75? et Lipsius Beitr 9 4:4? p 66 ad P VI: de Xenocratis auriga (cl Isthm II 18 58) mutavi sen- tentiam comm Pyth 61 490 p67? ad P X: de Pindari naíalibus definiendis (pyth 16 an 17 — 522 an 518?) cl fr ^de pythiis poetae incunabulis) 193, prouti ἀκμάζοντα κατὰ τὴν Ξέρξου διάβαςιν interpretabere (482 an 478), sobrie iudicat 498 Gaspar (15 ss) Pindarum adulescentem Athenas mitti (vit Ambr p 1, 11 Dr) probabilius esse arbitratus ante simultates Thebanis cum Atheniensibus Obortas (anno 506). Epigrammati vero de filiis octogenarii poetae cineres Argis domum reportantibus (plus certe trigenariis? nondum collocatis ? !) quamvis eleganter composito — Τρωτομάχας nomen e Pindari carmini- bus sumptum esse vocalismus documento est — non multum auctoritatis tribuere fas erit. Unde priorem pythiadem (— 522) nune quidem prae- 52?* optaverim e Gaspario; idem nune quamvis dubitanter Wil Pind 60; cf infra ad Nem XI adn p69 ad N I: Nemeaeum carmen (I) post Secyonium (IX) cantatum esse censebat etiam Lipsius (12); mutavi equidem sententiam praeeunte Wil 1901, 1282. De carminis egregii tempore ipso (476) ne Lipsius qui- 416? dem dubitat; aliter propter Himeram praeseriim non commemoratam anno 481 carmen adscribens Gaspar 55 p69 ad N II: carmen ante pugnam Salaminiam factum esse nou sine probabilitate contra Boeckhium, Leop Schmidt, Ern Graf (metri causa! 485? 508 APPENDIX Pind log Str 39) statuit Fracentoli Odi di P 538, item propter Olympicam victoriam (ἐγένετο εὐθέως schol p51,10 Ab) non /commemoratam, Gasparb1 ss 41? p69 ad N III: 475/4? reete cl carminis epilogo cum Pyth II Ga- spar 104 418 p 69 δὰ N IV: 478? idem probabiliter 110 ss p 69 ad N V: de Psalychiadarum victoriis (N V, Isthm VI. V) praeter Gasparium (50. 56. 60) cf Ed Schwartz Herm 39, 1904, 6268s, Wil 1909, 485? 811, Pind 168, 181, P Maas Resp | 2885; v infra ad carm 41ss adn p 69 ad 'N Vi: Carmen sicuti N X ante pugnas boeoticas factum arbitror magnopere dissentiente Gaspario 161ss, non multo post 474 465? iudicat Wil Pind 400 p69 ad N VII: de carminis cum paeane (delphico) VI et cum P VI (anni 490) necessitudine Wil 1901, 1287. 1908, 345, Pind 160", qui ne- meadis numerum (KA") manifesto corruptum probabiliter correxit MA 485? scribens (NA' Hermann, MA' Gaspar 40) — 485 p69 ad N VIII: 491? Gaspar 42, obloqu Lipsio; utique post 418, 459? *aus P's reifster Zeit, Wil 1908, 330. 3421, idem postea Pind 411 usque ad tempora post Aeginam urbem captam descendere maluit, vereor ut recte p*0 ad NIX: carminis Secyonii tempus (474? aut aliquanto se- lius) satis crederes definiri verbis τὰν νεοκτίςταν ἐς Αἴτναν (2); cf etiam 414? Phil 53, 1894, 726 (ubi deleantur verba de N 1 addita), comm Pyth (1922) 4.9, Ed Schwartz Herm 84, 1899, 485. Duobus tamen fere annis iam ante, quarto igitur ante carmen Aetnaeum Pyth I in urbe Aetna ipsa can- tatum esse suspicatur Gaspar 100ss; simihter Lipsius Beitr 12, BphW 1901, 420 70 ad N X: Inter ultima P carmina nunc quidem (olim, etiam 1913 Vortr? 229 inter iuvenilia) Argivum hoc carmen refert Wil Pind 426, probabiliter; οὐ Argis P mortuum esse ferunt p 0 ad N XI: praetoris Tenedei patrem ᾿Αγηείλαν (B — fr 123, 8) fuisse, non ᾿Αρκεείλαν (vulgo et schol etiam B) ingeniose evicit Wil 1909, 888. — Carmen in ultimis poetae fuisse in propatulo est Pindarum *octogenarium? (sec Eustath Abel scholl rec 38, Christ ed mai CIII, vit metr 31) vita decessisse, qui anno 418 natum putant, ol 85, 8 — 488 colligere solent (Wil Ar u Ath II 301?*; sed v supra ad P X), qui 522 natum, ol 84, 8 — 422 (Gaspar 171, Lipsius Beitr 15, ego nunc ad Pyth X) p 10 ad Isth I: propter Lacedaemoniorum laudem data opera cum The- 458? banis coniunctam (16.17.30 55) Herodoti Thebani victoriam Isth 'Doriensium*? armorum contra Athenas (ad Tanagram 458) consociatorum tempori bene adscripsit Christ ed mai 825 praeeunte Disseno expll 481. Nec male Gaspar 152 commonefecit de Asopodoro victoris patre (34) Megarenscs in pugna Plataeensi propulsante (Her IX 69), si quidem Disseno disseniorem se esse noluisset vir optimus non solum 'Geryonis canibus? (13) ipsos Me- garenses perstringi augurans, sed verbis ἁνία τ᾽ ἀλλοτρίαις οὐ χερεὶ νωμάςαντα (15) etiam Persas! p 50 ad Ísth II: tutius videtur esse carmen Agrigentinum anno 470 410? adscribere potius quam continuo post Theronis tyranni egregii obitum anno 472 p:9/1 ad Isth IV. III: cf Gaspar 80. 107 et in contrariam senten- tiam disputantes Bury Isth Odes 167 ss, Wil Her I? 82, Stzgsb 1901, 1292*, 474/13? Pind 335/6 p*1 ad Isth VI (480?) V (478?): cf supra ad N V adn 456 ? p 42/4 ad Isth VII: carmen poetae iuveni imputandum esse perse- verat Gaspar 22, obloquente Lipsio — De veriloquio (ab ἐνιαύω) et no- tione verbi ἐνιαυτός pleni anni circuitum significantis Ad Wilhelm Stzgsb Wien 142, 1899 fasc 4, Boisaeq ét gr 254 OLYMPIA 509 p 5 ad Isth VIII: Κλεάνδρῳ Αἰγ. (raib() Wil *puerorum' aetatem 4178? usque ad vicesimum annum extendi ratus 1909, 809!, aliter propter ἥβαν οὐκ ἄπειρον καλῶν (70) idem Pind 196 Inter paeanum fragmenta nuper reperta trium carminum tempora salis certo videntur definiri posse: paeanis IL 1 TThroniae nymphae nomen, quod à Thronio Locrensium oppido separari vix poterit (cf etiam Wil Sapph Sim 352), carminis in fronte collocari videtur propter Locrenses Opuntios amicitia (φίλαν πόλιν Ὁ IX 21, προξενίᾳ 83) c Pindaro coniunctissimos c ol 78 — 468. Tum non casu videntur verbis εὐβουλία et αἰδώς (paean 50) referri εὐβούλου Θέ- uiroc filiae et αἰδιύς e carmine anni 464 Ὁ XIIL. Denique τελευταῖος πό- 461? Aeuoc (paean 105) desiderari et aliqua cum probabilitate exspectari iure poterat Thaso insula Thraciaeque oppidis Atheniensium ope tandem pa- catis c annum 463 (Thuc I 101) aut non multo ante paean IV cum altero carmine Deliaco fr 87/88 pertinet ad Isth I anno 458 conscriptum ' 458? de paean VI ante annum 490 relegando cf ad N VII adn ante 490 paean IX anno 463 compositum propter solis defectionem, de qua 468 dixi 1900 p 429 ad fr107; cf etiam Frane Boll apud Pauly-Wissowa VI 92358838, Neue Jahrbb 21, 1908, 119; 31, 1913, 118* dith Ath (fr 75.76.83 et 78. 77) c ann 474—72 compositos esse fere consentitur (Gaspar Chronol 99, Wil Pind 2728s, qui nunc quidem 272* dith 78, KA00' ᾿Αλαλά κτλ, ad Ath pertinere negat). lum fr 83, quod est de Syoboeotis cl O VI 90 optime quadrat in carm Olymp aliis de causis anno 472 a nobis adscripti tempora ad p 76: Fastos P corrigas velim ex eis quae ad singula carmina modo adnotavimus, de P natalibus (522?) supra ad Pyth X, de vitae fine (post 446) ad Nem XI; ceterum cf amplior tabula chronologica ap Gaspar chronol P 1900, 177—871 Addenda Corrigenda in carminum contextu et in apparatu critico Stropharum periodos accuratius discretas inveneris in editione mi- nore (1908. 1914), ad cuius diagrammata omnino relegare satis habeo. OAYMTTIA p 81 ad metra Ὁ I: str 10/11 e tribus *dochmiis? ὃ (membris tinariis, si me audis) οὖ metro iamb constare mavult Wil ad Eur Herc II? 219, Versk 415 p 88 ad ΟἹ 84: Non tam absimilis in. assimilandis adi terminatio- nibus quam videtur locus (-ac -ἄς -ac) N III 22/8 85 ad ΟἹ δ7": ἅν oi] oiov quod invenit, inventum abiecit Maur Schmidt, denuo commendavit Maas Resp I 16?; dupl pron defend Gilders- leeve 57^: αὖτις IHHartmann Mnem 40, 1915, 451 60: Tres vel quattuor nec peccatores nec poenas fuisse docui Arch Rel-Wiss 1922, 417 88 p89 ad ΟἹ 28: De φάτις --- μῦθοι idem sentit Wil Pind 235! p85 ad OIG0: De interpr desperat Wil Pind 236* disputatione nostra Arch Rel-W 1922 nondum cognita p 86 ad OI64: Mommseni θέν viv merito commendat Wil Pind 236* pS7 ad OI85: Imp formam δίδοι (— O VI 104. VIT 89. XIII 115, reponas etiam N V 50) ad opt δίδοιτε (sic!) assimilatam esse docuit Wacker- nagel KZ 33, 1895, 25, nova exempla pervetusta affert Bechtel, Gr Dial I 289 91: ser μέμεικται 94/5: ἐν δρόμοις ἸΤέλοπος recte coniungunt (el v 25) Norden Verg Aen VI37* (cl Baech VIII 15 Ken) Alfr Kórte Herm 39, 1904, 227 δ10 APPENDIX p88 ad ΟἹ 104: ἁμᾶ reduxi (1908.1914) praeeunte Wil (1902 Chor Dim, Versk 237,1), εὖντα syllabicam stropharum congruentiam factitans mavult Maas Resp I 24 113: ἄλλοιςι δ᾽ etiam pap Oxyrh, v 5: ζάμφ᾽ν nunc certfum puto p 90 ad O II metr: In str versuum ante dim bacch incisionem Boeckhianam* quae non displicebat Bergkio reduxi, ante δέ viv 29*/^ ad- mittendam esse ratus cl δέ τινος P II 90^". De ep 3*/^ infra ad 57 (63). Epodi nunc abiecta interpretatione priore (Versk 809) ἔς ruente fere cum nostra in ed min proposita tres versus (2.3.5 ; il Pind 245, lrochaicos esse putat (wider die Iamben abfallend), pets dirt clau- sulas trochaicas (2.5) sibi olim monstruosas (y, ut str v 1), nobis per- gratas, maxime in paenult ep v (πῆμα θνάςκει) p91 ad O II 4: τὰν ἀκρόθινα (non τὰ Βακρόθινα) veram lectioneni esse inser Delph (Labyad) D 47 nunc consentiunt periti; cf Rüsch Gramm Delph Insehr I 1914, 216 6: ὄπιν ὃ. ξένων (— ὀπιζόμενον) Wil Pind 244*, displicet vel prepter δίκαιον p 91 ad O II 10 (nunc 11): μόρειμος (ó» πλοῦτ. metri causa (L—,,,,) Hermannum secutus Maas Resp II 7 p91 ad O II 13*(15): ᾿Αλφεοῖ᾽ id ibid; cf supra ad metr adn p 92 ad O II 27 (80): Paenitet quod non obtemperavi Bergkio μάλα φιλεῖ iungenti, cui structurae favet etiam metrum creticum ultinia syllaba (φιλεῖ-ει) producta acephalo membro graviter praemissum p93 ad O II 46 (50): Theronis gentem e Labdaco oriundam illam quidem, sed ab Aegidis alienam esse e Pindari silentio recte collegit Car Robert Oidip I (1915) 572/8 p 98 ad O II 38 (42): Schol A vp xoi ndi scr Drachmann (μόρς. eod) p 78,4, recte; cf etiam p 79, 10.18 $94 ad O i $4 (60): Coniecturam Stadtmtüllerianam ἁβροτέραν (Lit Zentralbl 1902, 104) renovavit Wil (Herm 44, 1909, 446, item mordicus Pind 2465, &po. heller. Unsinn!) addi epitheton illud arbitratus propter πλοῦτον ἁβρόν (PII110) Ego, traditum forte si ἅβρ. defendendum mihi proposuissem, propter κῦδος ἁβρόν mallem (Isth I 50, N VII 31, P VIII 88) desideratum scil et (θεοῦ γε ἐπιτρόπου γενομένου) exspectatum & viro non solum opibus beato, verum etiam, id quod non minoris hercle momenti, virtutibus ornato; unde hoc ipso loco add ἀρεταῖς δεδαιδαλ- μένος, paullo supra πειρώμενον ἀγωνίας, denique huius carm vv exürr qui sunt de Theronis benefactis,, sec illud εὖ τε παθεῖν xai ἀκοῦςαι φίλοις ἐξαρκέων. Quid vero si hoc ipsum vult trad lect ἀγροτέραν per etymo- logiam popularem ad ἄγραν potius quam ad ἀγρόν relata, non secus at- que "Apreuic ᾿Αγροτέρα vel ᾿Αγραία (Ath), quae Μελέαγρον θηρητῆρα δί- δαξεν βαλλέμεν ἄγρια πάντα (1 50). Non male igitur omnia fere admini- straverunt gramm antt τῶν τε kal τῶν exponentes τῶν τε ἀγαθῶν (51[56]) καὶ τῶν κακῶν, tum βαθεῖαν" τὴν ευνετήν, ὑπέχει" ὑποτίθε- ται (m praecipit, animo mentique mandat), àXporépav: ἀγρευτικήν. 0n- ρευτικήν (kaprépav Isth VIII 13). Et θηρεύειν metaph Pind, ut ἀρετά Ari- stoteli θήραμα κάλλιςτον. Ne multa: ófporépav est bene sperare bonoque animo esse iubentis, ἀγροτέραν collaudantis atque (ἐτυμώτατον ἀνδρὶ géryoc) vere beatum, dum in terris erit, praedicantis, ἄλλως τε καὶ “εἴ viv (πλοῦτον ἀρεταῖς δεδαιδαλμένον el P II 56/7. V1.12ss) ἔχων τις οἶδεν τὸ μέλλον᾽, ὅπου γε οὐ πλούτου κρίεις οὐδὲ ἁβρότητος, ἀλλ᾽ ἀρετῆς p94 ad O I 56 (62): De apodosi post εἰ δέ suppressa, post vv 58—67 [641—174] interpositos (BphW 1904, 925; v infra ad 57 [68] adn eleganter mea quidem sententia suppressa, ef si opus esse videatur propter Deub- neri (Herm 43, 1908, 638) dubitationes, ἀλλ᾽ εἰ μὲν δώεουειν 4 185, Wil ad Eur Herc 1074 (Phoen 1560) Berl Sizgsb 1903, 699 OLYMPIA 511 p 94 ad O II 57 (63): Infinitis sane de h 1 disceptationibus finem fa- cere fortasse licebit, si ferri minime posse statuerimus, quod interpretes quidam non contemnendi subaudire etiamnune videntur, coniunctis verbis ἐνθάδε — ἀπάλαμνοι — ἐν τῷ βίῳ ὑβριςταί idque medio inculeato adv αὖ- Tlka, quasi dici possit: poenas solvere animas mortuorum — ante mor- tem continuo post moriem peccatrices! Ac primum quidem ἀπάλαμνοι dubitari nequit quin proludat sequentibus ἄλιτρα 59 (65) ἄδικα 69 (76) opp ἐελοί 63 (69). Sed ut iam e Simonidis ἄγαν ἀπάλαμνος elucet, ali- quanto lenius dictum quam ὑβριςτής (Wil Sapph Sim 1165). Ap Hom qui- dem Εἰ 597 plane idem est atque ἀμήχανος notione activa, quod idem voeab passiva quoque notione occurrere ap Hom constat, πρὸς ὃν unxa- viv οὐκ ἔςετιν εὑρεῖν. Hoc loco utra notio praevaleat — sceleratae animae nullo modo tractabiles, bucyepeic, an varia in vitia labiles 'pravisque artibus? usae, crassius: kaxoufjyavor —, sic qui quaesiverit, recte iam ipse sibi responderit. Procul omnino habendu mortuorum ἀμένηνα κάρηνα vel δειλαὶ ψυχαί, ὃν πότμον γοαοῦςαι, quas δειλοτέρας etiam cogitaverit quispiam propter instans éy0pQ ἀνάγκᾳ iudicium: apage serioris aetatis factorum conscientiam! Tum qfévec per poeticam quandam licentiam sunt χθόνιαι (P V 101), ἀετώματοι illae quidem, non plane ἀνόητοι. Denique, id quod maximi videtur momenti esse, ἐνθάδε verbo θανόντων, otiose quod videbatur additum, rectius intellexerit, si omnem inde a verbis ὅτι 0a- νόντων μέν narrationem terrestri vitae opponi animadverteris, praesertim antecedentibus verbis τὸ μέλλον, quae non ad vitae humanae tempus fu- turum referenda esse continuo ut intellegerent audientes, adiecto illo ἐνθάδε (hac? quidem vita finita) illustrari quasi poeta voluerit. 'Si- mulac mortui sunt hic, s decedunt hinc? Dissen, quod non improbavit Rohde Psyche 1I 2095. Similiter nune etiam Wil Pind 249*: das Sterben gilt mwr für hier, drüben sind wir nicht mehr tot. Denique non inutile erit animadvertere, aoristus gnom éreicav ὅθ (62) cum excipiatur quasi aor ἔτειλαν 70 (17), interim quae praes temp enarrantur, δικάζει — δέκονται — νέμονται, tamquam in parenthesi addi videri (BphW 1904, 926 med). Del igitur crucem olim voci ἐνθάδε appictnm. Sequitur, ut sec lect trad 63 (57) coniunctis membris ep 3*/ *'mesodicum' dimetrum (8") bigarum parti priori continuo semel (κατὰ εὐνάφειαν) adnexum esse statuamus, sicuti Ὁ XII 6^», P II ep 6*/», VIII ep 6*/^c, XI 6} p95 ad OIL 59 (65): vic] Ζεὺς χθόνιος an μέγας Ἅιδης (de quibus infra ad 61 [67], an ᾿Αλάετωρ (Aesch Suppl 461) an Δίκα (sec Hesych s v ckuráAo)) an deniqt^ Φερςεφόνα (fr 133)? quo obscurius eo formidulo- sius; aliter c Ern Maab Ed Norden Verg Aen VI p 36 ss p 95 ad O II (61 (67): ἴςαις — ἴςαις dicta putari non desinuntur aut de aequinoctio — vernali nimirum, quidni etiam autumnali? — aut de nocti- bus diebusque sicuti apud nos, vice quidem versa, inter se alternantibus, quamquam duos soles luculenter testatur fr 133, οὖ verba αἰεὶ ἅλιον ἔχοντες 61 (61) documento sunt τὰν ἐνθάδε νύκτα fr 129 cl 133,2 iam fere esse quod καὶ τὰν κτλ; cf etiam Ar ran 155. 454ss, ubi mystarum vita depingitur coloribus Pindaricis. Neque aliter Ζεὺς ἄλλος (ὡς λόγος Aesch Suppl 230; cf etiam 156, καταχθόνιος I 457) creditur ἐκεῖ δικάζειν ἐν καμοῦειν ócrárac δίκας, cui μέγας "Aibrc substituitur Eum 274. Aliam interpretationem satis obscuram proponere Wil videtur Pind 249: reiectis sano iudicio aequinoctiis vernalibus aut autumnalibus, sed repudiato nescio quo pacto (fr 129) sole nocturno, am ewig gleichem Sonnentagen, ohne Wechsel der Jahreszeiten, quamquam graviter et diserte poeta: icaic δὲ vükrecciv αἰεί — ἅλιον ἔχοντες. Denique quid tandem opus est nocte aut somno animis illis nullo labore fessis neque ulla cura sollicitatis? p96 ad OIL 76(84)s: γᾶς quod est in libb om in scholl Vat lem- mate. Aristarchus et Didymus quid legerint incertum; nam Ar unde ad 512 APPENDIX Iovem aberraverit obscurum, Didymum. ὃν ὁ μέγας (ὀνομάςας 4) legisse non inepte coni Chr Schneider, eundem πατὴρ πάντων e Pind vv 76 οὐ 77 (84—85) quasi corrasisse parum credibile, πατὴρ ἔχει {πατρός certe quod coni Wil Pind 494 neuter videtur legisse. Male credunt Ar scrip- sisse TÓcioc scil mápebpov (mócic* εὐμπότης schol 140") metra non cu- rantem (at cf de κρύφιον κρυφόν schol 170**9) p 98 ad O 1I 85 (93): scr épuavéwv c] rjpuáveuce inser epid Coll 3339, 87, Solmsen Eh Mus 63, 1918, 337. cuvéroiciv cave mystice accipias; nam πολλὰ βέλη (supra) plane eodem spectant ac τόξον (infra), ad profanas res domesticas, nisi forte 'interrumpi' orationem putas c Wil Pind 247 81 (96) : Lectionem γαρυέτων respuit Jebb (Bacch p 27588.271), probavit Wil 1901, 1302 p99 ad O II 96 (106) 58: loc conclam persanavit θέλει scribens Wil Pind 495, tum τιθέμεν c Hermanno 1798, cetera c Aristarcho; aor λαλα- γῆςαι" ὅταν λαλαγῶςει exponens; cf O VIII 59. 60; IX 37 p 100 ad O II 98 (108): Levius interp ante ἐπεί, ut quomodo cohae- reat enuntiatum c verbis οὐ δίκᾳ facilius intellegatur p104 ad O III 38: καί particulae ad totam sent pert exempla sunt etiam P VI 53, N V 43, Isth V 59 p 105 ad O III 45: Opt (— καλοίμην) tuetur etiam Wil Il u Hom 64! cl Καὶ 41, ubi εἴη Ave D, ἔεται vulgo ; pl06 ad O IV ep 4" — 7: Membri —..,,, ..,,,— exempla P X str 3*, pae VI 15, fr 61, 6, Bacch III str 2*3*, XVII (Ken) 11 (δόμον pé- ταρόν τε θεῶν 100), quibus addas O IX 76 p 109 ad O V metr: Condonare poetae (Siculo?) καὶ — ὅν 8 quibus pla- cuerit (velut Wackernagel Unters Spr Hom 108), ad eam periodorum interpretationem redeant, quam in ed min 1908 proposui metrr [VIII] IX- IX- et (V - IV): V [IV] J- IV- 6: πεμπταμέροις ἅμ. tuetur Car Robert Herm 35, 1900, 150. 157, accus c Bergkio praeoptat Lipsius Chronol Beitr 1900, 17; at cf 'eliam Mie Philol 60, 1901, 171, Wil Pind 422* p 110 ad O V 16^: ser ἠῦ cl infr ad N IV 12; Alem 33, 6 addit Wil Pind 402! p !12 ad mtr O' VI: ste 8^ (7 - 7 0» sSoyür eux eril praebet in chalcidicis plane singularem. Symptyxin à nobis "propositam in ed min vv .—-,, V. qui reiecerit, pro tetr nostro trimetrum statuat ia ibyc periodorum bigis VII VII [III] 'V V mesodice interieetum. Quam interpr commendari dixeris aceph metro (cl ^ 10K" ὧ) roÀuTiUn]- | rotc ἕδραις κτλ) alteras bigas (6) inaugurante, cuvotic-r/p τε τᾶν κλει- κτλ. Quid quod in duobus deinceps acephalis alterum altero tecte quasi praeparari voluit P?. Ep 85 per leges periodologicas certe licebit interpretari (cl N VIII ep 4) dicolon e duobus trinariis (adoneis) compositum, bis dipodieum non licet, nisi forte 2*^/^ membra constanti (quinquies) diaeresi separata con- iunxeris ea lege, ut quatern ale generis mediis eiusdem versus metris chal- cid insertum concoqui posse putes. De *spondeo'-uávtiv τ᾽ ἀγαθὸν καὶ κτλ cf 129, 7, Isth III gr 1^, P I3 p 118 ad O VI 15: De *Septem rogis? Robert Oidip I 249. IL 90. Tum scr c libb reAecOévruv cl Wil Aesch Interpr 195.228, quamquam novam crucem voci adser Wil Pind 310? p 116 ad O VI 43: éparà ὠδίς quae nonnullis offensui fuit egregie illustratur verbis τερπνᾶς ὠδῖνος pap Oxyrh 1792, infra paean XII 13; ὑπ᾽ ὠδίνεςς᾽ ἐραταῖς eleganter nunc Wil Pind 308!; cf N I 354, Isth VI 44, fr 88, 2. Non est (ὠδῖνός) τ᾽ in AM neque expr τὲ schol p119/20 ad O VI 9088: Aeneam denuo appellari tribus deinceps praedicatis, tribus metaphoris, iam nune sunt qui credant (c schol A, Sandys 1919), pessime. vvü voi κτὰ jubetur Aeneas (89), nihil nuntiari. Minus interest utrum écci retinendum ducas, scutula ut invocetur et Hie- OLYMPIA | 513 ronem salutare iubeatur (εἶπον 5 εἰπόν — '*age dic") an écm (s eic) scri- bas denuo flagitante Wil Pind 809, quod fuerunt quibus placeret 92: Subiectum inf addere (ἐμὲ μνᾶςθαι Jurenka Wien St 1893) non opus antecedente φεύγομεν (90) 122 ad metr O VII: Periodorum structura certa. 2^". 85, 3 incisionum constanter quinquies observatarum ratio cura, p125 ad O VII 44: Retineo interpr 1900 ἃ me propositam, προμα- θέος generis neut esse iubet Crünert BphW 1913, 1592, χάρματα (subiecti loco) — προμαθέος aibüc satis obscure Wil Pind 366* ὃ p 128 ad O VII 74: in appar cr interciderunt ἔχον 4“ (Byz), ἔχοντα B, ἔχοντι rell p1338 ad O VIII 40: év- (— éc-)ópouce praeeunte dubitanter Christio confidenter Wil Pind 404*; et favere lectioni dett videntur (éc-, ém-) c pa- raphr, dissuadent Α (ὄρ.) B c scholl, denique évópouce, ut ἐςαλλόμενοι πύργον (37), adsilientis potius fuerit, quam (c dat plur velut Τρωςί ὁμίλῳ) intro se immittentis 45: ῥάξεται (verb onomatop — ἀράξεται; cf P IV 226, Bechtel Lexil 292) Wil ibid*; probabilius certe notionem si spectas ῥήξεται Bergk. De fut med-pass supra ad p42 $ 93 71: μέρος — épóóuevov tenet Wil Pind 405?, recte; cl P V 99 88 p134 ad O VIII 46: ser ὡς p 136 ad O VIII 86: cf crovóàv θέμεν P IV 276 et Aesch Sept 485, suppl 402 ss : p187.ad.0 IX' moti:.sir. y uM. 4 VIO 7 ἀντι ς esse mavult Wil Versk 318, vereor ut recte; de membro .... -—,u-—- dixi supra ad 0 IV ep4*. Epodi periodos quidem easdem Wil videtur. efficere quas nos, interpretatione fortasse meliore: 2a, *dim chor! aceph, ia ba (τε metrr V), 'reiz (— V" pherecr?), *dim chor? aceph -- .,.— — — (2 metrr V), tum mesodi loco: ch sp (metrr II), tum: *dim chor^ aceph -- |, —.,.,, Ὁ, *dim chor! aceph -- ,,,, — — — (— metrr VI), denique: ia *dim chor' aceph, *dim chor' aceph, ba (— metrr VI) p141 ad O IX 53: (κείνων) δ᾽ tuetur Wil Pind 353ss de toto loco disertius disputans, ad alteram quandam Τρωτογένειαν (Eleam) me qui- dem arbitro male recurrens. Asyndeton (53) praeoptat metro sec eius ra- liones non cogente Sandys (1915.1919) pl144 ad O IX 109: De ὥρυςαι infra ad Isth VIII 70 et Wil Pind 850?, 519 p146 ad O X^metr: Desideratur emendatio verbi θνατῶν (9) ut agnosci possint iambica metra . vo, ; at cf etiam infra ad N VI adn 0148 ad O X 15: Paenitet quod in ed min 1914 adiectivi Kuxveía terminationem correptam admisi, eum in ed 1908 choriambo semel iamb metr substitui posse putassem p1581 ad O X 583—55: scr *Meineke Flor IV 242" p154 ad O X 105: ἄλεκε Garrod, ἄλκε s ἄλξε Maas Socr III Jahresbb 103 p 157 ad O XI 13: ser *'addit poeta 17: ὕμμιν nunc recepit Wil Pind 2175 μήτε suadens (18), recte p 188 ad metr O Xil ep 3/4: εἰ ad v 4 traxi in ed min p 160 ad metr O XIII: In metrr diagrammate ed min str 6^scr στ. |. | Seps ansit zujuos qe hietioden i i gycime κα ΨῚ 2. ser ἥμερον p161 ad O XIII 7: ser τάμι(α), quod Mommseno dubitanter prae- eunte supplem 160 denuo proposuit Wil Pind 8121 de mensura cl Pin- dari in Τέλλανα O VII 90. XIII 109 licentia. Quid si ad πότνια assimi- latum esse τάμια dixeris? De re praeter Cephisodoti statuam οἵ infra ad fr ?78 adn, denique fr 109, Bacchyl fr 4 16: ἐν καῤδίας libb et ewm invitis mavult Wil Pind 872", similiter idem O VIII 40, N IV 68, sth 1 4, paean VII 624; at ἐς θυμὸν βάλῃς primus dixisse Soph videtur Poetae lyr. gra?c δ I. r. ed. Schroeder. 33 514 | APPENDIX OR 975, ἐν πόντῳ βάλετο Pind P I 74, ἀμφὶ κόμαιει βάλῃ O III 18, idem ἐς κακότατα, ἐς «κότον simm p163 δὰ O XIII 41: Πτοιοδ. recte Wil Pind 369? p161 ad O XIII 44: πόλεειν vel πόλιςιν praeeuntibus Herm? Bergkio? (?) denuo commendat Wil Pind 369?, πολέειν interpr *multis nom singulis, sed universis', ergo *quamvis multis coniunctim', neque enim aut urbes ipsae (i. e. τὰ δημόεια, τὰ κοινά) solito plures reportasse aut civium suorum. sicuti gentes gentilium, familiae familiarium vel propinquorum conpu- tasse publice videntur victorias; aliter certe πόλις P IV 56 *urbium fu- turarum cives? ] p 166 ad O XIII 81: scr ἀναρύῃ cl supra ad p 38 $67 adn 88: De magica quadam freni (φάρμακον πραῦ — φίλτρον 68) natura 164 miracu- losas antiquissimorum tempp fabellas resipiente Bernh Schweitzer, Heracles 151. 229. 231 p 168 ad O XIII 108: 'Apxàc ἄνακ-τος p. X. B. ἅπαξ (in summa) Wil Pind 371* 114: scr ἀλλὰ x. (5,, —.—) c codd, ἄγε κούφοιςιν ἐκνεύεω vel ékveucov Maas Resp I 24, Sokr VII 1919 Jahresbb 4 p170 ad metr O XIV : koipavéotciv χορούς (9) et ἐλθέ, ᾿Αχοῖ (21) ut legi possint c Boeckhio (Gildersl), salva periodorum aequabilitate antagonistas quoque 10 — 22: pro dimetris accipere necesse erit thesi ultima in alterius pentametri exitu hausta, -icuti 6^ — 18^" in bigarum commissura μει- λαντειχέα (20, οὐ ἔειθ᾽ (21) metra exaequandi causa commendat Maas Sokr IV 1916 Jahresbb 103 p 171 ad O XIV 9: Altero quoque loco οὐδέ c Hermanno Wil Versk 314, male; neque enim respondent inter se οὐδὲ θεοί — οὐδὲ δαῖτας uf οὐδ᾽ ἀνέμους — οὐδὲ τὸν εὐρυφάρετραν pae VI 111, sed (οὔτε negatione subaudita) χοροὺς οὔτε δαῖτας, sicuti qu óEevov μήτ᾽ ἀπείρατον Wil Versk O XI 16 p1?2 ad O XIV 22 58: Virgulam inter εἴπῃς ὅτι deleas. Sed quis coronavit puerum victorem? "Thalia (Wil ap Horn de Aristarchi studd P diss Gryph 1883, 42*, Stzgsb 1901, 1309. Pind 152)? quam deam v 20 va- lere iussam in gravissima Echus invocatione retro quasi respici prorsus incredibile. Nec magis Charis illa decrevit coronam victori, quam ex gr Castor P V in vel Θεία Isth V in, ubi diserte κρίνεται δ᾽ ἀλκὰ διὰ δαί- μονος ἀνδρῶν. Immo: écrepávucev ὁ ἐπὶ τούτῳ τεταγμένος, ἤτοι ὃ ἀτρεκὴς Ἑλλανοδίκας (O III 12, Vorarbb gr Versg 1908, 116", comm Pyth p43 ad P IV 164) TTY OIA p 175 ad P I metr: Periodorum chalcidicarum incessus magnificen- tia et nitore adeo insignis, ut quamqu:rzm multa sunt quae addamus inter- pretationi Herm 38, 1903, 232 ss propositae, siccis tamen verbis plane illum reddi posse non videamur; idem tam certus et perspieuus, αὖ non esse arbitrer, cur de strophae ratione persentiscenda desperemus cum Wil Versk 450. Non male e vv 95/98 carmen à puerorum choro cantatum e-se collegit Westphal Gr Metr? II (1868) 633; cf ἐν ἀοιδᾷ νέων P V 103, ὀπὶ νέων N 111 66, ὦ νεοί Isth VIII 2, inser Att passim pl?5 ad Pl1ss: Interpretat.onem vostram comm Pyth 4. 116 8 Waltero Kranz Sokr VII 1919, 252 optime illustratam propter Musas voce *communi? ἀοιδοί nostra sententia denotatas aut comprehensas respuit Wil Pind 298*, Mihi quidem otfensioni et erat et est καί 5, vulgo quod interpr *etiam", ut ab hominum choro lyrae signis oboediente monstruoso quodam saltu transeatur ad deos ipsos magica quadam arte permulsos. At quanto aptius ad alterum καί 12 (— 'etiam") subaudias hominum aut ceterorum animantium genera lovi cara Apollinis Musarumque sonis cae- lestibus delenita prius illud καί interpretatus *et continuo 8: ser PYTHIA — b15 κλάϊθρον suadente Jacobo Wackernagel Hellenist 26 10: 6 medio neutropassivo' practer comm Pyth p 5/6 cf supra ad proll II 8 93 adn p178 ad Ῥ Ι 40"; Interpr nostram (εὔανδρον praedie) prave refert Wil Pind 2995 renovans Hermannianam lectionem εὐανδροῦν per se qui- dem non malam, quamquam vocab ἅπαξ λεγόμενον, non secus atque εὐο- δοῦν Soph Οὐ 1435 confirmatum illud quidem Polynicis ἐμοὶ μὲν ἥδ᾽ ὁδὸς μέλουςα 1432 47: ef ἐν μάχαις πολέμου Ὁ II 48; dat μάχαις sine praep posito alia ratio ac Διὸς ἀγῶνι N II 24 (ἐν ἀγ. IV *7) aut ἁμίλ- ho: ἰδ! VII 50 (ἐν ἁμ. V 6), facillime vero aberrabant librarii ad ἐν πολέμοιςει p!79 ad PI66: θεός scripsi ed min 1908. 14; cf comm Pyth p 8 pl180 ad PI67: De structura acc c inf nude quasi (cl I' 351) dei invocationi adiecti (λόγον subi sive fung) cf B 418, p 354 (non P ut scr comm Pyth) 70: scr ἥμερον pl81ad PIT6 st 71: De 'syntaxi archaica' ἀρέομαι — ἐρέω — παρά τε (? δὲ codd) — τελέςαις Sokr VII (1919) 341, comm Pyth p 11; non obtemperat Wil coniecturam debilem denuo proponens Pind 302 p182 ad P192: scr évrpámAoic (oic ἄν τις ἐντραπείῃ schol P IV 186") suadente Alfredo Kórte GGA 1901, 169 p185 ad P IL 8: Νίκας coni Wil 1901, 1310, κείνας retineo comm Pyth 16 14: Diserte tuetur quae de cognomine facAeóc docuerat Wil Pind 230 p !86 ad P II 30: ἕλε edidi 1908. 14 c Mosch p187 ad P II 36: De loco conclamato comm Pyth 17; ποτὶ τὸν καὶ (— ad quemcunque) ἵκοντο praeeunte TMommsen 1865 Wil Pind 288* p 188 ad P Ii 45: ser ἐμείγνυτ᾽ p 189 ad P II69; De 'Castorco comm Pyth 2.20 et supra ad carmm tempp adn 72: Ὑένοι᾽ οἷος κτλ] Doleo quod non contigit mihi om- nino αὖ persuaderem Wil (Find 290) non denuo pensitanti opinor quae diserlius exposui comm Pyth 123. Quid vero quod nunc μαθών, καλός TOi KTÀ coniungere non dubitat vir praeter ceteros graece doctus? p190 ad P 11 74: Ante οὐδὲ virgula per errorem typoth intercidit 1914 76: διαβολιᾶν retinendum c Brugmanno (Ber Sáchs Ges Wiss IV 103) el διητανές διάκονος (formatis ad analogiam vocalis legitime pro- ductae in διηνεκής ποδηνεκής διήνεμος simm); etiam Theogn 324 διαβολίῃ est in libris p 191 ad P 11 80: guOoi coni Wil 1901, 1313, Pind 291?, εἶμι idem ibid praeeunte Schnitzero progr gymn Ellwangen 1867, 32, quod recepi simul iungens ὑπὲρ ἕρκος ἅλμας comm Pyth 23 82: ἄταν Heynii re- duxi 1908, Willl | ik p192 ad PII 90: Fugit Britannos (Class rev 29, 1904, 77. 280 ss, Sandys 1915) interpretatio Phil 61, 1909, 565. 636 comm Pyth p 28 pro- posita, quam probavit Wil Pind 292", «τάθμη τὰ cra0uó cra9uóc (Ar ran 1865, inscr paterae Arcesil) et περιςςᾶς ἑτερορρεποῦς (schol rec) p 194 ad P III 6: ser ἥμερον 14: scr ἀκερςεκόμᾳ cl pae IX 45 p 195 ad P III 16: vuugíav reposui c Mosch; ct de adii -ixoc Wacker- nagecl Philol-Vers Strafüburg 1901, 65 33: De veriloq ἀμαιμάκετος (μαϊμαξ) v nune Boisaeq 600 | p 198 ad P III 86: scr μέγ. Tlóruoc p 200 ad P III 12: ἀνθρώπων φάτις (τινώςκει καὶ ἡμεῖς) γινώεκομεν pro anacolutho accipit Wil Pind 235! p 202 ad P IV 5: scr τυχόντος. De φυτεύςεςθαι supra ad proll II 8 93 adn p 208 ad P IV 26: De temp φέρομεν comm Pyth 37 30: scr ἅ τε p 204 ad P IV 41: De act λυςιπόνοις notione v Pind fr 131,1, ct Q 134, Eur fr 1019 N? p205 ad P IV 50: μάν reduxi 1914 57: ἢ ῥὰ ὁ scholl ἔφη 88" 516 APPENDIX (schem Pind) recte Wil Pind 387!; fj (ἄγρα parum apte def Gildersleeve 611 TT 750, μ 280 65: τούτοις tueor 1908. 14, comm Pyth 38; cf etiam ἐν τούτῳ λόγῳ 59 ad 6ss spectantia p 207 ad P IV 98: cf Anaereontis πολιοὶ κρόταφοι p 208 ad P IV 105: scr évrp. cl P I 92 p 209 ad P IV 126: Μέλαμπος (paroxyt) comparuit (Oxyrh) paean IV 28 p 210 ad P IV 131: εὐζοίας tueor comm Pyth 42; (v supra ad proll II 8 46 adn) p 211 ad P 145: De Chaeridis lectione dqícratvro, εἰ — πέλοι ibid 42 p 212 ad P IV 164: De subi ὁ θεός om ibid 43 ! p217 ad P IV 243: De medio neutropass cf supra ad proll II $ 93 adn 246: scr τέλεςεν cl P X 71 p218 ad P IV 250: ser qovóv cl comm Pyth 45 253: ἐπεδεί- ξαντο ἵν᾽ Kayseri commentum denuo commendat Maas Resp I (1914) 19. ἄμφις formam cur elegerit P obscurum p 219 ad P IV 258: scr ἤθεειν ἔν ποτε ὁ Chaer et Bergkio 264: ser αἰεχύνοι c Moschop — 268: ἀμφέπει indie nescio an praeoptaverit P propter Damophilum; sed cf omnino Ed Hermann Griech Forsch I (1912) 142 p 220 ad P IV 273: Post é£amívac c Hartungo dist Wil Pind 885", idem olim quod voluerat TMommsen retr in ed min probantibus plerisque, *sinnlos? arbitro Wil, quamquam subito aut uno quasi istu restitui rem ne deo quidem opitulante posse ipsum non fugit. At strenue laboranti- bus ἁγεμόνεςοι fluctibusque paene submersis deus 'gubernator? quo mi- nus exspectatus (cf O XII 7—12), eo exoptatior. De veriloquio satis ob- scuro οἵ sodes Bechtel Lexil s v ἐξαίφνης (*oipvóc αἴφνα; ἐξ αἴφνας, aus der Plótzlichkeit, « ἐξ ἀπροςδοκήτου). Denique synonymice usurpare ἐξ- emívnc et αἶψα videntur Sol 13, 17/18, Theogn 663/4 p 222 ad metr P V: In ed min membra str ;7*/ uno versu rursus coniunxi praeeunte Boeckhio 18: Iam paenitet quod factitans inaequa- bilitatem antistr respui emend Schmidianam aiboiécrarov. Decepit opinor gramm antiquos intempestiva Ὁ III 42 memoria. 42: De lectione xa- 0éccavro uovóbp. comm Pyth 58 dissentiente Wil Pind 380?, qui idem εὐναλέγειν in voce composita Isth VIII 46 tolerandum censet ib 199! in Hermanni lectione ξυνὰ ἀλέγειν mensuram -U- audiri posse nescio quo pacto negans; idem Versk 490 (cra0-uà u»oAeiv paean I troch esse voluit : p 224 ad P V 19: scr μειγνύμενον 24: Permire Kvpáva (tum ἀει- óouéva?) pro vocativo accipi vult propter Theotimi verba xoi τὴν ἑαυτοῦ πατρίδα écrepávuce (schol 176, 4) — τὸ Κυρηναίων δημόειον (!) ἀνεκήρυξε Wil Pind 52? 377!. 381?, videlicet ut gratiis deo actis Carrhotum ἔξοχ᾽ ἑταίρων (Carrhoti, non regis) amare Cyrana iubeatur, non Arcesilas; at cf etiam P IV 66. V 20 ss, 124, O VIII 20, P II 6, denique Paus X 15, 6. Carrho- tum ipsum aurigae vice functum esse propter scholl lect turbatam (p 175, 17; 176, 1688) negat Wil Pind 376!; idem vulgarem interpr (üxnpácotc — ἁνίαις — κατέκλαςε) sequi videtur ibid 381. Quid quod Herodotus Isthmionica Thebanus (Isth I 15) homo certe non ignobilis currum suum ipse regere non infra se positum esse duxit? Neque aut Nicomachus Agrigentinus (Isth II 19—26, * Vertreter Therons? Wil Pind 215!) aut Alemeonidae au- riga cum honore nominatus (inser boeot Herm 57, 1922, 478) Cnopio Cno- pionis f aut denique Polyzali auriga Delph videntur de plebe fuisse. p 225 ad P V 27/8: Del in comm Pyth 52 Ἐπιμ. ΤΙρόφ. iuxta compos e Tou. αἰδώς O VII44 88: Spretam variis de causis ab Hermanno Bergkio all Thierschii et Boeckhii (expll 268, ed 1825) emendationem ποδαρκέων δώδεκ᾽ ἂν δρόμων τέμενος reponas monente Wil Pind 381*; de adi πο- δαρκής cf O XIII 38, de praep ἀνά N VI 41, Isth VIII 63. Denique del virgulam post κόμαις 89: τοῦ (— 160)? Wil Pind 382! 42: ef supra ad metr PYTHIA 511 p 226 ad P V 52: Ad Moschop emend ἀγλαῶν illustrandam comm Pyth 52 parum recte attuli N III 69, ubi ἀγλααὶ μέριμναι non ad futuram vietoriam pertinent, sed ad partam; ibid corrige N XI 69 pro IX 69 p 227 ad P V 76: scr Moipá τις E p229 ad P V 103: De re (ἐν ἀοιδᾷ νέων) cf supra ad metr P I adn p 231 ad metr P VI: Redeo nunc ad interpr vv 7. 8, trinarium catal ut sequatur paroem, ἃ qua discessi in ed min p 282 ad P VI app crit 1 2: scr λάϊνον, v 14: De structura (0ncavu- póc subi, mpócumov a&cc gr) comm Pyth 60, dissentit Wil Pind 139/40 p 233 ad P VI 19: De structura (ςχεθιίύν viv χειρὸς ἐπὶ δέξια — év- δεξιωςάμενος πατέρα propter sententiarum nexum 2688) comm Pyth 61/2 ; addas etiam ξύμφωνα δεξιώματα Soph OC 619, χερὸς φίλημα Eur Ion 519. viv - νίκην cl P V 27 (de Carrhoto auriga v supra ad P V 24) mavult Wil Pind 1885. 376! continuo addens, 'dazw hat er in. Wahrheit keine Hand gereg? ! p 234 ad P VI 40: De structura comm Pyth 63 44: καί — pariter (atque inter heroas Antilochus); similiter antecipatur comparationis signi- fieatio Bacch XVII (K) 39 585, εἰ καί ce —, ἀλλὰ κἀμέ, item offensui nostra- tibus; at cognata omnino anaphorica comparationis forma καί — καί, tcov — Ícov, aliud — aliud p235 ad P VI 50: pro ὀργαῖς πάςαις cl schol óc εὗρες proposuit dimágàc óc Wil Pind 137! p236 ad metr P VII: De Wilamowitzii denuo bisyll form γενεᾷ comprobantis exemplo hellenistico (Pind 154) lectionibus comm Pyth 68. Ibidem 67 del verba m. d. Scholien. In epodo non est cur membra 2*.^ coniungamus: ignota Boeckhio erant acephala p 237 ad P VII 10: '€pey0éoc ἀςτῶν, ot cave determinative accipias, eorum qui; de tecta dicendi ratione comm Pyth 66/9 p?42 ad P VIII 65: scr ἀρπαλέαν. Adiectiva ἔπαλπνος (P VIII 84), ἄλπνιςτος (Isth V 12) cum iam GOCurtius ad stirp FeXn- volup-, rettulisset cl ἀλπαλέον (cod -oiov): ἀγαπητόν Hesych (Gr Etym? 264), rem absolvit Wackernagel etiam ἀρπαλέος (f 250, 9 164, ξ 110, Pind P X 62) vulgo ad ἁρπάζω relatum huc revocans ut ex ἀλπαλέος dissimilatum KZ 48, 1910, 811 68: γλέπειν 1908. 141. Ceterum tueor lect trad spreta quam olim proposui emendatione comm Pyth 73; cf etiam Wil Reden a d Kriegsz (Harmonie der Sphüren) 3, 12 — Kriegsred 136 p 243 ad P VIII 77/8: ὑπὸ χειρῶν μέτρῳ καταβαίνει (factitive c scholl) comm Pyth 74, ὑπὸ x. scil βάλλων, μέτρῳ καταβαίνει scil δαίμων Wil Pind 442* nescio quo pacto el μόχθος --- καιρῷ καταβαίνων, an in certamen ipse "descendit! daemon, χεῖρες ut sint daemonis, non luctatoris, velut Aristo- menis? De participii ad verb fin transitu non est quod moneam peritos p 244 ad P VIII 89: ἐπὶ yer. p 248 ad P VIII 97: Reduxi trad verbb collocationem (1914) ut Pin- daro digniorem. De structura ἔπεςτιν --- ἀνδρῶν comm Pyth 76 p 247 ad P IX 19: Tueor FotkoFopáv (FoixoFopoóc?) comm Pyth 79, vocab oikoupóc (opp ἀγρότερος 5, ἀταρβής 31, ἄλκιμος 35) ceteris longe praeoptans cl Soph OC 848 simm comm Pyth 79 p248 ad P IX 24/5: De interpr ἐπὶ γλεφ. ῥέπ. cf Hes fr 188,4 et comm Pyth 80 25: Retinebo ὕπνον ἀνᾶλ., donec aut de compositi verbi syllabis contractis áà(v)uÀ- ex óá(v)aFoA- (non contrahuntur αὐερύω — ge (ap Hom), καυάξαις (ap Hes), cuFowía ap Arcades Bechtel Gr D I 847) aut adeo de simplici(!) verbo ἄλ- Wil (Pind 496) nescio quo pacto pro- bato dubitare desierim ; cf infra ad N I 61, VIII 40 adn. p 249 ad P IX 41: ἀμφανδόν non opus (. ------); cf supra app metr 518 APPENDIX p2850 ad P IX 625); θαηςάμεναί — αὐγαῖς (Bergkii aliorum) com- mendavi comm Pyth 83, item, sed retento αὐταῖς Wil Pind 268* p251 ud P IX 68: 6fjcovrav τιθηνεύςουςιν comm Pyth 84, item Wil Pind 268*; idem rursus ἀθάνατον Ζῆνα coniungit (ut Z. ἀθανάτων βαει- λεύς N V 35?) 64: Ad ἄγχιςτον ὀπάονα (scholl, Er Schmid, Welcker, Heimsoeth) reverti, postquam Ὀπάονα (Malten Kyr 7.10) falsum esse co- gnovi, comm Pyth 85 18: Commentum suum ἀκόνα (et βαιά — τὰ περὶ ᾿Απόλλωνος καὶ Κυρήνης) mordicus tenet Wil Pind 263 interpretatio- nem nostram (βαιὰ ἐν μακροῖςι — ἐν πολλοῖςιν ἠβαιὰ καὶ παῦρα) parum accurate referens (— in Breite), proinde quasi ad rerum potius copiam quam ad orationis longitudinem pertinere τὰ μακρά ne cogitari quidem liceat, denique *intellegentibus? (ἐν coqoic πολίταις Ρ IV 295) canere Pind nescio quo pacto negans. De totius loci consilio (etiam ὁ δὲ καιρὸς κτλ) conferre iuvabit καιρὸν εἰ φθέγξαιο, πολλῶν πείρατα cuvravóücaic ἐν βραχεῖ κτὰ ΡῚ 8158, ut ab ἀςτῶν ἀκοά (84) ἀκοὰ ςοφοῖς non aliter differre in- tellegatur atque a plebe maligne aut inerter audiente sollerter auscul- tantes homines Moucüv ταμίας ςοφοὺς καὶ μὴ ἀπειράτους καλῶν. Nec te- mere poni dativus videtur cogoic, αὖ praegnanter dici ἀκοά᾽ ἀκρόαμα ap- pareat p 282 ad P IX 92: Hermanni lectionem εὐκλέϊξας contra Wil (nunc etiam Pind 265/60) retineo comm Pyth 86/7 p253 ad P IX 105: Virgula del 104 παλαιὰ δόξα (Er Schmidii) re- duxi comm Pyth 87/8 dissentiente Wil Pind 267 p255 ad P IX 125: Locutionis πτερὰ νικᾶν (vel νίκας, at cf κυδί- μὼν καὶ εὐδόξων ἤτοι νικηφόρων ἀέθλων τουτέςτι νικῶν πτερά O XIV 24) novam proposui interpr ibid 90, cui addere nunc iuvat filicem propter foliorum quasi πτέρωμα Graecis (Theocr) audisse πτέριν, nec casu videri factum esse, ut Apollinis templo antiquissimo Delphis etiam antiquior et πτέρινος ναός (Hyperboreorum, de quo infra paean XI — ἔν ὅ8) et δά- qvivoc fuisse erederatur sec Paus X 5,9, si quidem δάφνινος crépavoc sicuti ἐλάϊνος O XIV, πτέρινος. Aliter paullo Wil el ὅρμον crepávuv N IV 17 Pind 267?. 400?, ubi πληθὺν καὶ ópua0óv exponit paraphr p 256 ad metr P X: De periodorum interpretatione ambigua cf supra obs metr 505 et comm Pyth 99/10 (ubi p 100 12 sub II legas: 4 pro 3, sub finem comm: str 3 pro ep 3) p257 ad P X 16: Speciosam coniecturam πάτραν — Φρικία multis probatam reieci coniunctis ὑπὸ Kíppac — merpüv comm Pyth 93/4 p260 ad P X 60: Emendationem traditi vocabuli φρένας versum pessumdantis desiderabat Wil Versk 411!, nunc meam (ἐλπίδας) non im- probat Pind 470 61/2: scr ὀρούῃ τυχών (Wil) 62: ἀρπαλέαν] cf supra ad P VIII 65 adn p 261 ad P X 69: ἐπαινήςομεν suum tenet Wil Pind 471, quamquam καί postpositum ipse non omnino perhorrescit Textg gr Lyr 91* idem tamen 'unerhórt? Pind 176*; ἔτ᾽ aiv. quod Stadtmüller Lit Zentr 1902, 104 reposuit Sandys 1915. 19 11: κεῖται (D et v1 schol, quamquam xeiv- ται est in melioribus, monente Jac Wackernagel (Unters Spr Hom 40) c scholl reponas cl P IV 246, κῆται (— xéara: plur) Wil Pind 471) p 262 ad metr P XI: Str v 1*/" si quis trim enopl (sec Wil Versk 262) quam tetram aeol esse maluerit, non solum O X 20 et 21, Eur Phoen 163 et 164 conferat, sed dé totius str ratione etiam quae exposui comm Pyth 109, ubi 18 'Hebungen! facile restituas ex 18 *'Metrem. Strv 3 (———.))vu,.,— quam ,,,,, ,, — interpretari praestabit p 9608 ad P XI 4: De ἄδυτος (masc) ad paean VII^ 2 5: περίαλλα exhibet paean IX 48 9): θέμιν scripsi comm Pyth 103 probante Wil Pind 260s:s: deus nunquam ἱερός 13 et 44: an OpacubQoc? cf Θραευδήιϊιος ap Herod, μενεδήιϊιος M 247, Aao(F)t-, An(F)- in heroum nominibus NEMEA 519 p 265 ad P XI 41: τὸ δ᾽ ἐτεόν (vel τὺ δ᾽ éreóv?), tum ταραςςέμεν epexegetice ad παρέχειν, apodosis ut incipiat 43 (ἢ πατρὶ TT.) subaudito μιςθοῖο cuvéüeu Wil 1901, 1318, idem rursus τὸ δὲ τεόν, ad ἢ πατρί κτλ subaudito ropaccéuev Pind 2615; mihi secus videtur comm Pyth 105/6 42: ser ἀλλᾶ p266 ad P XI 47: Ὀλυμπίαθ(ε) scribendum non male coni Maas Resp I 16 54: ser ξυναῖςι δ᾽ c Vatt p267 ad P XI 556: De interpretationibus in eadem lectione (τίς --- ἀπέφυγεν:) plane diversis comm Pyth 107/8; nunc omnino mecum facit Wil Pind 262! p 269 ad P XII 11: De locutione τρίτον μέρος cf P IX 8, áucev — μέρος --- μοῖραν ἄγειν (virgula post μέρος del c Kaibelio) nimis acute tue- tur Wil Pind 146; idem (350*) tacite interpretationi nostrae ευλαθείς᾽ ἐξελιίύν 16 subscribit cl O IX 89 23: De nomo polycephalo a Mida ipso libiis cantato Wil Pind 144 me dissentiente Herm 39, 1904, 315 ss NEMEA p 275 ad N 34: λέλογχα cl N VII 11.61 Gildersleerp Am Journ Phi- lol 30, 1909, 233 p276 ad N I 37: scr ὡς οὐ e Boeckhio* monente Wil Pind 495 p278 ad N I 61: scr δέ oi 66: qàc (an gà F'?) ἀϊετώςειν nunc satis certum puto; Wil Pind 496 unde ἅλώςειν (prim syll long) comper- tum-habeat nescio; cf ad P IX 25. φᾶ νιν ᾳετώςειν scribi posset, nisi se- veriorem paullo P. in contrahendis syll (velut ἀοιδά N XI 18, átccu .N VIII 40) esse didicissemus; ἄραντο Isth XI 60, ἐξάρατο O IX 10 ad dpvv- μαι pertinere documento sunt ἐξήρατο μιςθούς, ἐξήρατ᾽ Ὀδυςςεύς ap Hom, denique ἅλιος "A15ac ἄτα (ükoucav δὲ βίῃ με hy Dem 414) praeierat *Hom" p28U ad metr N II: Str 5 utrum choriambo subici dixeris pherecr aceph (co 85) an Eleorum cantilenae ephymnio (ἄξιε ταῦρε) duplicari adoneum vel dodr aeol catal, est quod dubites. Atticis quidem (velut Timodemi) auribus e scolii strophula resonavisse quodammodo icovóuouc (δ᾽ Α-)θή-νας émon(cá)rmv suspicari licet. De thesi finali in membris con- tinuatis correpta (20) cf O XIV 13 et ad paean VI metr adn. Aliud qui- dem sonant Sapphonis metra da sp quater repetita fr27. At dicola bis trinaria omnino haud rara: novissimum evasit *Ibyceum" (Oxyrh pap 1790) xpucoé0eipav «διὰ Κυπρίδα, ubi de aceph membro cf scol att v 8" (Arist cant 90), Pind P VI 4*, Anacr 47. 48, Aesch Sept 904/5, Choeph 345, Soph Ant 609, Trach 678, Phil 687, Eur Ba 536, denique Pind N VII str 5* p281 ad N 1i 14: ἄκουςεν (pro ἄειςεν) reduxi 1914 p 283 ad metr N III: Exitus ἀγοράν (14) in pherecrateo inauditus, quoniam idem fere bis comparuit in paeane Oxyrh (VI 131. 176, bis ápe- τάν vel -rác), explicatione potius indiget quam emendatione. Quid igitur relinqui putas, nisi ut pherecrateo substitui dicamus lecythium, .. 7. (7 —., Sed ef infra ad paean VI adn Epodi periodos aliter paullo digessi 1914 ac 1918; aliter rursus interpr Wil Versk 308 p 284 ad N III 10: Dat πολυνεφέλᾳ (κρέοντι) et gramm et poett de causis, tueor contradixit Wil 276? p290 ad N III 77: ser μεμειγμένον. p 299 ad N IV 12: ἠύπυργον reduxi 1914 cl Bacch XVII 80 21: scr μείγνυον 40: kuMvbei(v» scil δόξει Wil Pind 402? Ρ 298 ad N IV 29: scr ἥροας 80: ser Tócouc, 39 γλέπων 42 ser Tlóruoc p 294 ad N IV 51/2: ἀπείρῳ διαπρ. c Bergkio recte Wil Pind 4013 59: Del crucem cl CRobert Gr Heldens I 71, Preller-Robert I* 1837, despe- rat Wil Pind 175/6 Iv : v 520 APPENDIX p 295 ad N IV 61: ser ὁ Herwerdeno et Wil Pind 402, 2 τὰν — ἐφε- ζόμενοι (τραπέζαις subaud cl p 433) 68: ép γένος Wil Pind 4025; et scholl lectionem exhibent leviter corruptam ἐγγενές, in qua interpretanda desudant, libri (ἐς vevedc) interpretamentum exhibent p 296 ad N IV 87: κελαδῆτιν, 'Opcorp. tva — θάληςεν (ἵνα pron f cas instr, notione loc temp causali, ὅπου γε schol Soph El 854) interpretor, ut ἀείδων ἔμολον, οὕνεκ᾽ Ὀλυμπιόνικος O XIV 18. Aliter Bury κελαδῆτιν — ἵνα, hie in terra, ubi opp ἀμφ᾽ "Axépovri, novo exordio facto 'Opcorp ἃ μέν (s quidem opp ἄλλοι δέ) parum probabiliter Wil Pind 400? p297 ad N IV 93: crpéqoi reduxi 1914 monente Wil 1909, 828"; adde Pind 397! p 298 ad metr N V: De ep 1* supra app 3**^ dispescere non debe- bam in ed min 2. In ep v ult si dim dact cat in disyll (— νυκτὶ μεγά- vopoc ἔξοχα πλούτου) esse malueris, huius membri in chalc numm sta- tuas necesse est unicum, idque 'epodicae' periodi venustate (metrr IIT III- -Ε H) deleta p299 ad N V 6: Verissimae schol observationi (p 152,18 Ab) et Pauwii Hartungi lectioni subscribit Wil Pind 171,1, recte, nisi quod dis- plicet τέρεινα μάτηρ. Immo ómpa ipsa répewa vocatur vocabulo eroticó (Aesch suppl 998 cll παρθένος καλή τε καὶ τέρεινα, παρὰ παιδὶ τερείνῃ simm), Procreat autem primae adulescentium lanuginis flos quasi viteus duleissimam aetatis maturitatem, ᾿Αφροδίτας uvácreipav ἁδίεταν ὀπώραν (Isth II 5) non aliter ac primi flores campestres ver adducere quasi viden- lur sec Wil acutam interpr fr 75,15. Ergo: τερείνας ματέρ᾽ οἰνάνθαν ὀπώρας. p900/1 ad N V 24ss: De loci interpretatione Reitzenstein Herm 35, 1900, 82, Maas Resp I 28, Sokr IV 1916, Jahresb 104 p301ss ad Ν 80: scr dic ἦρα 40: scr TTóruoc — 4188s: Pytheae gentisque victoriarum indicem magis quam nobis hodie olim aequalibus perspicuum fuisse consentaneum est. Accedit quod de lectionibus non prorsus constat. Felicissime quidem (41) Αἰγίναθε δίς ab Eduardo Schwarz restitutum esse consentitur et ad Isthmiacam victoriam tendere oratio- nem iam 37 ne schol quidem fugit (p 162,9 Ab): Aiyíva0e quod additur ne offensui sit, animadvertas usque ad 47 (máca πόλις) victoriarum indi- cem, ut totum carmen, versari in Aeginetarum laudibus celebrandis. Nulli dubitationi obnoxium esse iudico á μὲν Neuéa (44) spectare ad hanc ip- sam Pytheae victoriam, nec minus ad Pytheam quae sequuntur de Aegi- neticis Megarensibusque ludis. Sequitur ut quae antecedunt, quibuscum & Neuéa 'concinere' dicatur, item in Pytheae honorem dici concedatur. Et quadrat huc fere quod in omnibus libris est μεταΐξαντα (scil cé) ad- dito quod in quibusdam fuisse testis est schol (164, 5 Abb) TTu6éa (voc), quibus receptis ἐκράτεις (45) scribi necesse erat. At duriuscule duplicem accusativum a verbo ἀγάλλει pendere fatendum est. Denique recte si μετὰ τὰ mpoeipyacuéva (libri προειρημένα) schol 164, 9 Abel corrigitur a Sehnitzero (progr gymn Ellwang 1867), antiqua lectio fuit etiam μεταΐξας,͵ recepta a Byzantinis (€. 2); tum μεταΐξας τε scr iam Benedictus (1650) et Mingarelli (1773), de τὲ pron (-— cé, Euthymenem) cogitabat iam Christ (1896; cf prolegg nostra 11 8 76), rem absolvit Wil (1909, 815, Pind 169), μάτρωα Pytheam, fere cum Tychone Mommsen (Pind 1845, 48*, schol Germ p X) obloquente P Maas Resp I 28n, sicut avunculum quoque Eu- ihymenem Isth VI 62, *consobrinum', et κατὰ μητέρα εὐγγενής exponit schol 164, 2; cf πατέρες: márpuec P V 76 et notiones late patentes vo- cabb γαμβρός mevOepóc Vetter (Kluge Deutsch etym Wb s v Νε 7 δ). Iam imperativo ic€ 48 vocativo non addito (sim Bacch XVII 29) quisnam ap- pelletur nihil habet difficultatis omnium oculis iam inde ἃ vv 43/44 ad Pytheam conversis. NEMEA 521 - p 9302 ad Ν 42: Nescio an praestet καί vuv liberiore part καί (scil Trv6éac) collocatione p903 ad N V 44^": gí(Anc() non male Maas Resp I 26*; cf αἴτημι fr 155 — 50^: scr δίδοι cl supra app ad O 187 δά: scr φέρε c Wil 1909, 818, Pind 170! p 904 ad metr N VI: De ultimis str vv P Maas Resp I 19, Wil Versk 48758 (neglecta hic quidem ed mea min altera. Paenultimum str v (mo- nom íroch) ter admisi 1914 ultima thesi soluta (28. 50. 57) cl Aesch Pers 636*, ubi subs alter monom "troch hiatu intercedente 645*/», Ultimum str v nunc repono ia^ ch (a, ςτρ α΄ (7) &cr ἅντιν᾽ Éf-pawye (de Her- manni οἵαν τιν᾽ Ééyp. relegas quaeso adn crit 1900 et memineris quam raro vocales ante -Yp- corripiat P [8 : 16 sec Heimeri st P 94], ἀντ a' (14) ser οὐκ ἄμόρὸς, crp β΄ (29) εὐκλέά παροιχομένων (non mortuo- rum, sed praeteriti aevi hominum), ἀντ β΄ (36) χρυςοπλόκάμου, Latonae cognomen hy Ap 205, pro quo multo illud frequentius χρυςαλακάτου (Artemidis Nereidum [N V 36] all, semel ap P etiam Latonae fr 139) irrepere facile potuit (cf etiam schol 187, 6 Ab; in idem inciderat P Maas), crp τ΄ (50/1) iam 1914 edidi c Hermanno νεῖκος 'AjiAeóc | Éumecé xa- uat, item ἀντ γ΄ (57/8) ἄγγελοζ ἔβαν | πεμπτὸν ἐπὶ κτλ ie mutatione praeter ἀντ β΄ fere nulla. Epodi v 8 dim anap -]- chor 1 glyc 8 cum antea pro trim chalcidico acceperim, nunc dim anap praeopto; unde periodi evadunt eleganter variatae thesium VIII (II IV II) X (IV IV II) X (V V) [V] VII (IV 1V) p905 ad N VI 6*: μετὰ νύκτας, plur docte tuetur Kurt Sethe Gótt Nachr 1920, 124 dimidiata more babylonio nocte cl praeter form epp (νύκτὰς τε kai ἦμαρ β 345, ὦ 63, ἐκ νυκτῶν μ 286) μέςαι νύκτες *Sa 52 θ᾽: scr ἸΤότμος p906 δὰ N VI 16: Teneo emendationem ὁμαιμίοις p9307 ad N VI 21: reponas Σωκλ. cl infra ad 64 88. adn p908 ad N VI 43: scr νικῶντ᾽ ἤρ. c Hermanno cl 64 p 909 ad N VI 48: In appar crit adde οὐκ àv ἀπ. vetusti, corr Tricl 53: item ταύταν libri, corr Pauw p910 ad N VI 60: Emend meam (1900) érapxécat longius provexit ᾿Αλκιμίδα, τέ γ᾽ ἐπαρκέςαι scr Maas Resp I 15 applaudente Wil Pind 397? 6488: Lectione nostra (e paraphr) καί pro xé probata ἴσον φαμί (icov c Mommseno!) Maas Resp I 19 (7? Cu. 21, νικῶντ᾽ 34), item καί (— auch) recepto ícov (κ᾽ εἴποιμι Wil Pind 397?, optativum nude positum in 1. praesertim pers uterque bene redarguens. Dimetro ep iam pridem re- ducto nunc c Hermanno Mommseno! Maasio glyconeum repono 64 qayí ser p911 ad metr..N VII: Strophae aeolicae structura non minus per- spiecua quam elegans. Epodi ut solet simplicior; sed notatu dignum bi- syll membr intercalare (20) a pherecr anteced consulto quod videtur in- eisione constanti seiunctum, ex quo integrum efficias metr iamb pausa ut in periodorum commissura trium morarum admissa. De pausa trisema cf O XIV 6^, Aesch Sept 904. 5, Choeph 345, Soph OC 1073. Insolitis quibusdam lic antistrr numeri insignes. Minus quidem habebit admirationis dim iamb substitutus glyconeo (93) apud eos, qui choriambicam glyconei naturam agnoverint. Sed laborabit interpretatio 78, nisi prius κολ-λᾷ xpcóv ἔν τε Aeu-(kóv), metiri animum induxeris con- gruente 70 Εὐ-ξένιδα marp. C. (Maas Resp 1 105, Wil Versk 314", Pind 160!) 61: ξεῖνός εἰμι - ckore(vóv), in dodr tr-ch (velut O XIV 85) choriambo substitui troch metr posse non improbabile, 'iambicum* (.-,,4 —. —., .) parum credibile. Acquiescendum igitur in pronuntiando (Οκοτεινόν. 88: p cl Aesch Prom 134 lectio cod I) al Wil recepta (1908, 341!, Versk 407?); et diserte testatur inconcinnitatem huius epodi schol metr ἡ μία (τετάρτη Drachmann) ἀπόδοεις ἀντὶ τῆς ἰαμβικῆς ευζυγίας (glyconei 522 APPENDIX 8011 quem subesse putabat) τὴν χοριαμβικὴν Céxei» dic ευγγενῆ. Sed faten- dum est pseudanapaestos trinarii (dochmii, hypodochmii) vice fungentes Euripidis usui magis convenire quam Pindaro: δὲ πλέον ἔλπομαι duri isse rr ΤΌΣ (ya-)puéuev θεμερᾷ ROSE mud ci Al severius paullo observata ap P quadrisyllabae bas aeol congruentia licentiae illius anapaestodochmiacae radix quasi ostendi videtur. p 3912 ad N VII 12: Kai μεγάλαι γάρ optime Wil 1908, 329, recepi 1914 17: De loco difficillimo fusius disputavi Sokr I 1913, 532 ss. copoí h 1 non sunt poetae, nedum P ipse in paeane illo (VI) componendo parum hercle 'venti futuri providus'. De sententia (οὐδ᾽ ὑπὸ κέρδει βλά- Bev) cf P 1 92—94 20: cüua νεῦνται tuetur Wil 1908, 331! p913 ad N VII 2258: Impugnatur Homerus, ut O I 30 Bacchylides (fr 42), idem fortasse etiam in Meleagro (fr 249*: Bacch V) 25: ἕ or- thot, ut € καί υἱόν O IX 14. Aiacis vindex exstitit P 'vera/ dicens (25) Mvapocóvac ἕκατι (15); cf infra 68, Ὁ X 4 31: Praeopto interpreta- tionem *'occupat inopinantem!, ut δοκέοντες sint oí copoi τὸν μέλλοντα ἄνε- Mov μανθάνοντες, ἀδόκητοι autem Neoptolemi; similiter iam schol 212, 12 Ab 81: Poetis quidem velut Homero aut Bacchylidi Pindaro su- spectis lubeat interdum ficliciis uti fabellis, deum (32) οὐ θεμιτὸν ψεύδει θιγεῖν (P IX 42) 33: Sensim ad id quod certis quibusdam homini- bus (goa0óuv, τοὶ πὰρ μέγ. óuq. — μόλον) evenerit transit P. Nam quo obscurior mortuorum gloria auxiliatrix' τεθνακότων λόγος βοαθόος, ab Hermanno propositus, Wil (etiam nunc Pind 1627?) probatus βοαθόον, τῷ (ideo, hoc quidem c Fraccarolio) . . . μόλον (— éuoAov — quis exspec- taret? — τὸν παιᾶνα διδάςκων — quis crederet? —) scribenti, eo minus praebent difficultatis βοαθόοι non ut Aiax propter ignominiam acceptam ili quidem mortem sibi consciscentes, sed post mortem divina quadam gloria (48 88) pietatis ergo aucti, inter quos Neoptolemus in Delphis ipsis honorificentissimo sepulero (34) ornatus ἔνδον ἄλεει παλαιτάτῳ κεῖται, ἡροῖαις δὲ πομπαῖς θεμιςκόπος. p314 δὰ N VII 35: Νεοπόλεμος scr metrorum syllabas exaequans Christio praeeunte Maas Resp II 18 89: φέρεν B, écyev scholl, φέρει ID, hoc c libro non malo, sed in Nemm et Isthm neglegentius scripto prae- optat Wil 1908, 336?, Pind 167!; at cf O IX 56 p915 ad N VII 49: Sunt qui post ἐπιςτατεῖ plenius distinguant ἔργ- ματα interpr ἡρωϊκὰς illas πομπάς (46), gen ἐκγόνων suspendentes ex ἀρεταῖς (51). Quid obstat, quominus in 'egregie Aeacidarum factis? etiam Ἰλίου πέρειν (35/6, paean VI 104) numerandam esse recte P hic signi- ficare dicamus? 50: 0pacó μοι τόδ᾽, εἰπεῖν κτὰ Ed Schwarz Herm 39, 1904, 633; contra quem, einen Weg sagt man nicht, tum τόδ᾽ εἰπεῖν " (nam) q. ἀρ. ὁδὸς κυρία xrÀ Wil 1905, 336/7. Recte Schwartz interpr εἰπεῖν οἶμον ἀοιδῆς ἀληθῆ, praesertim si subaudiveris ἐν Moicáv δίφρῳ simm, item recte Wil τόδε — quod modo dixi (minus recte nunc Pind 162/3: ὁ μάρτυς 49 — poeta); mutandum nihil: de pronominis genere ad subst praedicative additum non exaequato cf praeter pron rel quasdam licentias ex Homero diu pervulgatas (oia O I 16, P I 73. II 74. III 18 cett, ὅςτις Ὁ IH 10, P ΠΙ 21, !sth Π 4, item xpéccov οἰκτιρμοῦ φθόνος P I 85 exemplo homerico οὐκ ἀγαθὸν πολυκοιρανίη), ἀρετὰν οὐκ aícyvov φυᾶς Isth VII 22 e scholl, aut duritias non evitatas, velut ἄταν, ἃν --- λίθον O I 58, νεφέ- λαν, ἅν τε — δόλον P II 39, imprimis ταῦτα — ὁδὸν ἀμάξιτον etiam metro confirmatum N VI 53, ἄγνωτα — νίκαν IL II 14, hoc quidem el γνωτά N X 31 54: Post λαχόντες virgulam delevi in ed min 61: (Okoretvóv v supra. ad. metr ; cxorevvóv (a sub&t τὸ «κότος fr 42, 5) P cecinisse conicias p916 ad N VII 68: àvepei recepi ed min 71: scr χαλκοπαρᾷον NEMEA 523 12: ἐξέπεμψας B. intercidit in appar ed min 13: ábíavroc parum recte &d verbum aívetv: πτίςςειν ἃ Cobeto Mnem X 60, Fickio KZ 42, 146 re- euperatum referebat Wil 1908, 339 cll Sim Dan 3, Bacch XVII K 122 p3917 ad N VII 74: πεδέρχομαι coni Wil (1908, 340) πεδέρχεται omisso τὶς (a nullo adhac quod sciam propositum) diserte improbans; at ἔρχεται τὸ τερπνόν sec vulg interpr non malam, sicut αἴγλα ἐελόν κῦδος ap P, πόνον μετέρχεται, ut μεθ᾽ ἡμιόνους καὶ ἅμαξαν Ulixes Z 260, deni- que πλέον interpretor εἰ fjv πόνος 77: εἴρειν creqávouc eum con- temptu dictum de prolixis vulgarium laudatorum cantiilenis (cyoivoréveta ἀοιδά) opp veris proborum artisque peritorum poetarum ὕμνους πλεκόν- τῶν ὑφαινόντων ποικιλλόντων δαιδαλλόντων artificis ἷ p319 ad N VII 105: μαψυλάκαις recepi 1900 Schneidero Sax prae- eunte μαψιλάκαις (Pind fr p 68, ut μαψι-λάκας Er Schmid, μαψίφωνος" ua- ψιλόγος Hesych) cl paraphr ὥςπερ παρὰ νηπίοις τέκνοις, reduxi (1908) trad lect, quam qui retinent varie interpretantur: virgula post pow. posita, tum ἀμπολεῖν ταὐτά animo subauditis A. K. plerique c Boeckhio n cr 546; μαψυλάκας — Διὸς Κόρινθος Fennell 1883, μαψυλάκας acc plur coordin with the wunexpr subi of ἀμπολεῖν Bury 1890. Miror neminem adhuc (spre- tis c Wil 1908, 343 scholl fabellis) scripsisse sec linguae gr usum (cl eomm Pyth ad P VI 36, Wil Pind 389*) Διὸς Κόρινθον p320 ad metr N VIII: De dim ion 1 cf fr 221, 3, Bacch XIII 3 K, propter eret αὔξεται (40) parum accurate respondentem alii praeoptent pher me non probante; v infra. De ep 4 (dicolo bis trinario an trim ul- iimis metris symptycto?) cf supra ad O VI 5^ et ep 3* adn N VIII 8: Ser ἡμέροις p321 ad N VIII 10: ἀναξίᾳ mavult Wil Pind 407* invito paraphr p322 ad N VIII 25: αἰόλῳ ψεύδι Wil 1901, 1314, idem satis impa- lienter instans Pind 405!', quod recipere contextu acute inventum non maturavimus (item Sandys) levi quadam inconcinnitate delectati magis quam deterriti οἱ Pind ipso paullo sufra 28—34; accedit quod praeclare versutus homo audit αἰόλον ψεῦδος, ut alii ἅται (Soph), ἐλέγχεα (Hom), 823 ὄλεθρος (etiam in prosa); cf Dornseiff Ps Stil 90 40: Non αὔξε- ται solum metro laborat, nisi forte pherecr admittis carminis initio, sed (cce etiam duab syll non legitur ante tragg (velut Soph OH 208): nam lbyc fr 1, cuius str (metrr II [IV] VIII: VIIL ID) inscius ut solet egregie rest& Wil Sapph Sim 122, díccuv, ut semel iam Hom Φ 126. Non male igitur Fel Vogt (probante Wil Pind 408!) àícce: trp in loc verbi αὔξεται, vocabuli satis usita^ neque a Pind alieni, facile ut interpretamenti gr ad- scribi potuerit. Tum, id quod rarum, explere non sine probabilitate la- eunam licebit, scr δενδρέου (épvoc». Nam epicae formulae ἀνέδραμεν ἔρνεϊ icoc (non δενδρέῳ) memoriam subesse patet, Horatii cresci? occulto velut arbor aevo fama Marcelli comparare si licet. Corruptela peranti- qua, scholl mirum quantum confusa 46: ἐλαφρόν (scil ἐςτι) Bergkii renovat Sandys; idem iamb mensurae λᾶβρος testimonia affert Eur Or 697, Herc 861, similia e Pind Heimer st P 94, spreta a Wil Pind 408, λάβρον * εὔτονον scholl, cpobpóv Hesych, quidni ἀμφιλαφῆ ὃ de re cl cre- pre metaphora, velu& ςοφῶν ἐπέων P IV 138, ἀοιδᾶν VII 3, ἀοιδαῖς r 194 : p 328 ad metr N IX: De trim iamb hybrida cf supra append: metr 504 et comm Pyth 118 p 39326 ad N IX 12: ἄμφαινε kubaívuv* ἐπιφανεςτάτην καὶ ἀοίδιμον ἐποίει paraphr; et tueare impf cl N V 5—8 νίκη — ἐγέραιρε, at commen- datur cum sententia omni, tum addito κυδαίνων aor, quem reponas cl etiam P IX 73 à; p929 ad N IX 41: Ῥέας πόρον crux interprr, neque expedivit lo- 524 APPENDIX cum Wil Aesch Interpr 154*, Pind 269" 48: φάςομεν (: ópcouev 8) Maas Sokr IV 1916 Jahresbb 103 44: scr ἡμέρα p981 ad metr N X: Str 1 mensura ambigua, chalcidica an enoplia quaternaria? praetulerim chalcidicam, recepta etiam 15 c Buryo et Wil Versk 433! lectione évapóvm 0i ,,, — !5, el Aesch Prom 544s8, Eur Androm 1024, Aristot hymn 'Aperó, | πολύμοχθε γε-, Aristonoi in Hestiam hymno priscum ritum referente Ἱερὰν ἱε-ρῶν dvaccav; cf supra ad metr N VIII et 40 adn. De correpta membrorum in commissura thesi 1. 73 infra ad paean VI p339 ad N X 5: καταοίκιςεν scil "Apyoc cl 10.12.13 recte Maas Resp 1115, Wil Aesch Interpr 18 p39333 ad N X 15: scr évapóvri oí (v supra ad metr) p 934 ad N X 31: θεῶ qui retinent, velut Friederichs Pind Stud 87, eurare non videntur post lovem invocatum sententiam prudenter inter- iectam de laboribus periculisque (a rite precante non detrectandis) a Theaeo precante non detrectatis; sic recte iam Hermann ap Heynium. Id qui- dem tenendum παραιϊιτεῖςθαι (velut Aesch Suppl 521, Choeph 784) non esse lemere aut incassum precari. "Deum" vero et luctatores summae gloriae appetentes in uno quasi ordine collocare Pindaro vix dignum existimo 87: éméga scr Wil Pind 425*; de notione cf O VIII 12 ἄλλα δ᾽ ἐπ᾽ ἄλλον ἔβαν | ἀγαθῶν, de structura (c Wil) Soph Ai 137; ἔφεπεν quod conicias el O II 11, c arc P I 50 longius abest a litt trad 41/2: Àcquiescendum erii in emendatione Boeckhiana TTpoí-roto Tó(5'» ἱπποτρόφον | ἄςτυ 8 paraphr (αὕτη ἡ πόλις) quae videtur confirmari p 938 ad N X 48: Loci difficultati non male succurrit Wil Pind 427* participium flagitans νικῶςι. At remanet scrupulus haud ita levis de dat forma, pro qua vixdvreca expectes sec O VII 10; nam màcav P IX 102 non satisfacit p997 ad N X 75: θερμὰ δή correctio Schmidiana arridet Maasio, mihi subdulce resipit; cf etiam Wil Versk 438? p939 ad metr N XI: Stropharum vel simplicissimarum ratio qu fiat, ut metricis vel acutioribus obscura videatur, in huius carm periodis ut in quibus maxime manifestum; similiter in Pyth XII, fr (scol) 124*, Baech V, de quibus rite enucleandis desperat Wil Versk 450. Ac pri- mum quidem animadvertas ex tetrametris aut in stropha aut in epodo ne duos quidem plane consentire: adeo variare placuit poetae quae ἐξ ὁμοίων facta persentisci metra voluit. Deinde in stropha ultimos tetra- metros duos consulto disiungi apparebit trimetro mere pseudotrochaico, Scil ut alterius tetrametri strophae periodos concinnantis erigatur exspec- latio. Eodem clausulae praenuntiandae munere in epodo fungi singulare metrum ultimo trimetro praefixum clarius etiam fit forma metri contracta - --ΖΞ-, &mpocü-kruv δ᾽ ἐρώτων ὀξύτεραι μανίαι). Cuius rei rationem promptis ac propositis stropharum graecarum exemplis passim invenies confirmatam (cf comm Pyth p 125 s v Klauselvorklang) : p940 ad N XI 11: In appar crit interciderunt lectt ᾿Αγηείλαν B, ᾿Αρκεείλαν .D c scholl, unde ᾿Αγηςίλαν recepi 1914 c Wil 1909, 833, bis (11.27) admisso retardato metro .,, : de Maasii commento ᾿Αγεείλαν supra app gramm ad 8 8: recepit nunc ᾿Αγεείλαν (per errorem?) scr Wil Pind 430! p341 ad N XI 18: μελίζεν ἀοιδαῖς (c ἀοιδά 7)? Maas Sokr IV 1916 Jahresb 103, in quod idem ipse quoque incideram 1900 p 139 p 942 ad N ΧΙ 41: πλούτῳ icov recte iam (instr dat) videtur ad καρ- πόν (89) rettulisse paraphr (xai émikepbf)), item opinor interpr plerique, scil ut opp οὐ πάκαις — ícov ad ἀλλ᾽ ἐν ἀμείβοντι subaudiantur ἄνθος τοτὲ μὲν εὐκαρπότερον, τοτὲ bé ἄκαρπον, sententia satis trita (N VI 10), locutione ut passim consulto inconcinna; πλούτῳ ut dative dativum cum ISTHMIA 525 ícov coniungit Wil (1909, 834) sententiam efficiens non ineptam — quid quod nunquam fere frugum auctumnalium numerum ingenti florum co- piae vernali parem esse constat inter hortulanos? — At frugum numero non omnibus deinceps annis florum copiam, sed alternis dumtaxat parem, alternis ut subaudiatur vel maiorem, apte dici quis crederet nisi in Py- thico quodam oraculo? In re tam plana certe πλοῦτον exspectamus ἄνθει ἴεον, potius quam ἄνθος tcov πλούτῳ ICOMIA p945 ad metr Isth I: De inconcinnitate antistrophica ep 4 facile tollenda, ea quidem lege, ut alteram bigarum partem (VIII metrr) ter- minari dicas dicolo bis trinario praefixo metro pseudiambico cf supra app metr 504 4 ἐν ὃν Herwerdeni commendat Wil 1911, 512^, Pind 831'; ef supra ad O XIII 16 adn. At ἐν c dat refert paraphr et exhibet P ipse P IV 48 p 946 ad Isth I 7: ser ákepcexóuav cl pae IX 45 16: Novam interpr proponit Wil Pind 832,8 ὃ p348 ad Isth 184: De Asopodoro victoris patre cf supra p 508 ad carm temp adn 89: scr Tlóruoc p 949 ad Isth I 45 (app cr): Chrysippum *stoicum' explosit Alfr Kórte Rh Mus 55, 18 p947 ad Isth 126: ἧς hoc uno loco trad (ἦε B, ἧς D) formam nonionicam fic coniecerit quispiam, ut in carmine Thebano (cl λεξοῦντι fr 122, 10 Co- rinth, νίκη N V 5 Aeginet) aut a poeta ipso victorum gratia affectatam esse aut furtim invectas a primis librariis. Consentiunt libri in forma ἣν O XIII 67, N VII 24, fr 83 (schol Pind, Strab, Galen) p 9350 ad metr Isth II: De ambigua v 1 interpr cf N V ep 1. X 1 et app meir 503 14: Admisi in uno eodemque carmine τὰν Zevokpá-ret (14) οὐ Ξεινδκράτης (36) p 958 ad Ieth I[ 19: scr καὶ τόθι (Delphis) xAewoic {τ c Bergkio el comm Pyth 61, Wil Pind 136! p 9854 ad Isth II 41: θέρειος coni Wil Herm 14, 1879, 161 p 956 ad Isth III 3: ser μεμεῖχθαι p957 ad Isth IV 11/12: del virgulam 12/18 vv cave coniungas suadente Wil Pind 338, videl ut ἅπτονθ᾽ sit imperf ςπεύδειν inf inde pen- dente; de praegnanti quadam part καί notione comm Pyth 5 p959 ad Isth IV 36: μομφὰν ἔχει, passiva interpr excluditur temp praes: et privaverant Graeci universi (N VII 2388) Aiacem honore, quem restituit Hom p 961 ad Isth IV 57: scr ἡμερώςαις p 963 ad metr Isth V 6*/^; Hexam restitui, 27 prius δέ reduxi 1908. 14. Ep 4: Dim mensura in priore membro 16 ('£ro") certa, 27.58 ('tro' an chor) anceps, in altero 16 ambigua, 27.58 certa: iunctim interpretor dim membra :i4 22:5, πολ δ), 9 0o gs (21.68) p 808 ad Isth V 1: Θεία alio sensu πολυώνυμος atque Κιλίκιον ἄν- 1pov P I 17; nota iam Solis Lunae Aurorae mater €ópugáecca hym hom 81, 4—7, eadem Αἴθρα audit Hyg fab p 11, 15 MS cod F (unde αἰθήρ Homero Pindaro tragg praeter Aeschylum gen fem); Oceani filia Θεία sec Tzetz Lyc 91 p 51,6 Sch, Zenob V 10, item Αἴθρα teste Timaeo schol B Σ 486 p109,23 Dof; addere denique licebit fortesse cum ex Heliadum numero nonnullas, tum Θοῶςαν Phorcynis filiam « 71 cl gll Hesych θοός --- λαμπρός, θοῶςαν᾽ — λαμπρῦναι, unde Θοῶςαν (θοάουςαν) elicias λάμπουςαν, cuius nomen voci θεός videtur propinquius esse quam verbis θέω θοάζω. Procul omnino habenda θάομαι θαέομαι θεάομαι. Ceterum conferre iuvat Aristaei polyonymiam P IX 64 526 APPENDIX p 964 ad Isth V 6/7: virgula distingue 12^: ἄλπιςτου Wacker- nagel; cf ad P VIII 65 18: Φυλακίδ᾽ ἄγκειται mavult c schol P Maas Resp I 15 29: De subi III pers non expresso cf Hes opp 291, Pind N IV 93, comm Pyth ad P IV 164 : 18/19: De locutione ἀμφοῖν TTu6éa τε Cf etiam πάτρᾳ Χαριάδαις τε N VIII 46 et E Sittig KZ 50, 1922, 56 p965 ad Isth V 27. 37; cf ad metr adn p 966 ad Isth V 41: τίς ἄρ᾽ non solum metri exaequandi causa re- poni iubet P Maas Resp I19!; longe equidem praefero quod trad τίς γάρ, nisi forte attenuari ultimo loco (ironice?) quam augeri aut amplificari orationem mavis. 48: mpógepe IH Hartmann Mnem 46, 1918, 451 48": κελαδέςαι optime Br Keil p litt 1905, item Ern Fraenkel KZ 42, 1909, 258; at non ὡς ποθέςαι dici existimo, sed ὡς τελέςαι cl keAabevvóc pas- sim ap P (a subst τὸ kéAaboc, ut τὸ «κότος est fr 42, b iuxta ὁ «κότος p967 ad Isth V 54: τοιαίδε τιμαί c scholl 2. 3 reduxi monente Wil 1909, 824*. Item 58 ἐλπίδ᾽ ἔκνιξαν ὄπιν (— ἔξοπιν), nisi quod ékvicav olim (825!) Wil, sed idem nunc ἔκνιξαν Pind 204* p 968 ad metr Isth VI: De dim iamb hybrida str 9 supra app metr 504/56 et comm Pyth 118 p 969 ad Isth VI 5: De hiatu in αὖτε 'lcOuo0 admittendo app gramm ad 81 17: In emendatione Pauwiana mpocevvémUüó (é»cmécO0ai propter mensuram certe neminem sanum offendisse puto, de inf aor redupl ra- tione per se quidem non reicienda, usu tamen parum stabilito app gramm ad 8 91 p 971 ad Isth VI 36: (Aadiv» scil δαινυμένων Stadtmüller L Zentralbl 1902, 105; in idem incidit Br Keil (p litt 1904) 46: Del virgulam cl proll Il $ 98; de adi poipíbioc interpr οἵ P I55 (c comm Pyth p 8) et schol (ἐκ τῶν μεγάλων Ἠοιῶν) p 452, 7 Ab p9372 ad Isth VI 59: ltevertor (fere c Heynio et Wil 1909, 820*) ad libb (et scholl) lectionem ποὺ xev (i e κὴν, malim ut Heyne κἄν, proll II 8 41), non quo πόλλ᾽ ἐν Bpoxícroic olim quod placuit nunc *prorsus in- eptum? duxerim: movit me πάςας ἀναγήςαςεθαι ἀρετάς (56) cl παύρῳ ἔπει — ἀνθρόα O XIII 98, permovit post Musam abrupte invocatam ποὺ mo- deste additum οἱ Moica δ᾽ οὕτω ποι παρέςτα μοι O III 4, denique sae- pius monui γάρ (infra 60, 4é ἄρα) non eadem. esse vi qua lat mam aut germ demnm - Ρ 818 ad Isth VI 61: Post τρεῖς dist c Bergkio P Maas Resp I 80 12: Mommsenianum Μένανδρον rursus sunt qui probent, item ἀνδράειν ἀθλ. Heynianum (1817). Prius (1797) Heynii commentum τὸν ἄνδρ᾽ re- suscitabat Maas ibid 295, Phil 72, 1918, 456, paraphr? interpr secutus, viv ἄνδρα tuetur paraphr! c schol inseq (οὕτως icyupóv p 459, 15 Ab). De vocis ἀνήρ usu quodam peculiari cf O 1I 103 et ad O 1 104 adn, Dornseiff Ps Stil 25 p974 ad metr Isth VII: Notatu digna clausula dact in P carmm singularis ep 2^ (ex gr Βελλερο-φόνταν 46); nam O VI ep 3, P X ep 2, fr 75,8; 104^ 2*5; 106,5 alia ratio. Dicolon autem interpretari versum illum bis trin, prosod-adon, in tanta acephalorum dimm copia (st 2*. 4*. ὅν cett) atque vicinitate (ep 3. 5"), parum sani futurum esse dixeris p975 ad Isth VII 22: αἴεχιον 'adverbialiter' dictum merito respuit Wil Pind 411!; de adiectivi 'praedicati! loco positi gen neutr (— 2) cf supra ad N VII 50 adn p978 ad metr Isth VIII: Boeckhii 1 et 2 in unum coniunxi 1908. 14 c Hermanno et Bergkio ^*^, a correctionibus fere abstinui (cf ad 42). Re- tineo c Wil Versk 237 antisp duobus dimm interiectum (21) ult syll se- mel (52 in nom propr) soluta. Quid vero quod cett in str ad unam om- nibus syllaba illa expletur diphthongo (cu ot et, hoc quidem Xeíp. si le- gimus 42)? Post str 5 per diaeresin constanter observatam respirare i ae — αν μι λ μι δ υ υυδνυυδουν .: ISTHMIA 591 canentibus licebat, nec male habet in altera bigarum parte periodorum ratio metrr [IT] - II! III : ΠῚ HI p979 ad Isth VIII 5: ser τῶ 10 λίθον γε Tavr. optime trp Wil 1909, 8095; de κ΄ lecyth aceph cf ed min *851 — 12: ἀλλ᾽ ἐμοί et παροιχο- μένων reposui 1914 13: {νοεῖν Shackle Class rev 84, 1920, 87 p 980 ad Isth III 21/2: Novam emendationem proposuit Maas Resp II 16* évewev, (Αἴγιναν), crudeliter deleto verbo κοιμᾶτο, de quo egregie Payer εἶπε᾽ schol 46 p 492, 9 Ab. Vocativum omissum bene defendit ist p981 ad Isth VIII 31: scr εἶπε δ᾽ εὔβ. 88": marépoc ἄν. γόν, transposui e Ahlwardto 1914 monente P Maas p 982 ad Isth VIII42: scribi licet. εὐθύ: utramque formam eadem primitus vi fuisse consentaneum (ut nostrum síracks), εὐθύς autem — recta via praeoptari ante vocales et metri causa ante simpl eonson documento sunt τάχα δ᾽ εὐθὺς ἰών P IV 83, τὴν εὐθὺς "Apyoic — ὁδόν Eur Hipp 1197 all. Similis ratio intercesserit inter χῶρις et χῶρι, ἄμφις et ἄμφι cett; cf supra ad P IV 253 4688: cuvaAé[etv (cl Alecaei dcuvérqui — dávax- τας) — (γε νεάν (— γόνον, υἱόν) eleganter omnia, sed vereor ut feli- citer Wil Pind 199 p 983 ad Isth VIII 56: Hiatus tollendi causa ἀοιδαί (^y ἔλιπον Her- mann pondus carminibus male afferens antecedentibus praesertim οὐδὲ θανόντα, (λδέλιπον Maas Resp li171. Non iam placet quod recepimus 1900. 1908 ἀοιδαί τι λίπον, magis nunc arridet κάλιπον, quod inventum olim spreveram nescio an falso quodam prae pudore, ne ex paraphr poe- tae sermonem depravarem. Neque offensui erit aut verbi notio cll κατα- λείπειν ᾿Αχαιούς Hom, γεραούς Tyrt, aut cl gloss cypr κάλεχες (rectius καλέχεο Meineke): κατάκειςο Hesych, {πρόνλιπον mavult Wil Pind 199 p 984 ad Isth VIII 65: ἀφύκτε DD unici h ] cod) est ἀφύκτᾳ, quod spernere solemus cll μάρψαις ἀφύκτοις xepciv N I 45, ἐν δ᾽ ἀφύκτοιει γυ- νοπέδαις P II 41; at cf etiam ἀθάνατος Isth II 28, fr 121 et tr 10 70: Fateor me ipsum quoque esse in iis, qui locum famosum intellegere sibi videantur. Nam sententia inde a poett eleg satis trita, tum ὑπὸ xe metaph 'im Mauseloch', ἐν «κότῳ, παρὰ ματρὶ φίλᾳ simm; ὑπὸ y. egregie dictum, ut ὑπ᾽ αἰθούςῃ, ὑπὸ fóccoic, sub antro; denique ad δά- μαςε subaud ἀναλκείῃςι, ut ὕπνῳ, οἴνῳ simm ap Hom; syll tw, quae non est in Tricll, metro refragante unde irrepserit obscurum. Vocabb collo- catio nihil habet difficultatis, dummodo ὑπὸ x. coniungas eum ἄπειρον. Tu vero si offenderi. ap Pind in vocabulo satis vulgari yei&, memineris quaeso similia, velut χαῦνος μαψυλάκας πίθων ἀλωπέκες ὠρύεεθαι (in epiniciis) p9387: In Suidae indice ἐπιγράμματα ἐπικῶς coni E Harrison Stud in Theogn (1902) 308 p 987 ad (Isth) fr 1, 4: scr c Hermanno ἐκτίςςατο᾽ τῶν μέν p 990 ad (Isth) fr2.3: Trophonii Agamedisque templum Delph, quod Pausanias aéneo Hephaesti posterius fuisse tradit, si non ad unam ean- demque aedem referendum est crepidomate ligneo (hy Ap 296), parieti- bus columnisque ligneis sere obductis, aureis illis cantricibus ornatam (paean III 118, XI 34 88), illo autem de cuius forma e Delphorum memoria antistites edocere Pindarum quamvis superstitiose, nulla tamen fraude poterant, antiquius fuisse censendum est. p991 ad fr4: Μειδίᾳ Aiy.? Wil GGA 1898, 169", Stzgsb 1909, 812", Pind 169? p992 ad fr 11: cf ἔριξε paean VI 87 fr15: épi[cpápavov coni paean VIII 20 Robert Herm 49, 316 fr nostrum (— Boe 263) nescio quo pacto desiderans 528 APPENDIX YMNOI! p394—96 ad (hymn Theb) fr 29—35: Stropha si integra (metrr III HIIL[IH-] II III ID), fragmm quaedam à Boeckhio rectissime ad gran- dem illam theogoniam relata ad epodum pertinere necesse est, velut 84 (de Athena), 147 (de Apolline, ubi Boeckhius quidem ἐν δὲ χρόνῳ ser elstr1-L2). Frg 32 (de Cadmo) verba iradita bene congruunt c str 4 (mesodico), item fr 35 (de Titanibus solutis) c str 1. Frg 34 metrum (Pindaricum compositum" sec Mar Plot VI 545 K, Serv Centim IV 462, 8.15, unde pendet monstruosum illud TTwó. ἀμφιλειπές schol N XI str 1), plane singulare esset, nisi praeter alterum exemplum ap Heph, Plut, schol Eur Hipp allatum (fr 216) exstaret Isth I ep 4, ubi crp α΄ β΄ eundem tetr (vulgo & criticis repudiatum) congruere voluisse P vide- tur (crp' γ᾽ δΎΊ c dim graviore ....,,— -- - ὦ subseq dim accelerato (—ep5) ...—.,- -,,— —. De puris et retardatis metris promiscue positis (crp γ΄ δΎ cf supra app metr (Baech V ep 1) 503/4 : p 995 ad fr 31: καταςκευὴν [xara ]kocuficouctv seribendum esse patet ; plura infra ad 145 p996 ad fr 85: scr λυθέντες c melior libb fr 36: Pausaniam de lapide triquetro in Libya (eic éué!) collocato fumum vendere merito con- tendit Wil Pind 379! p 997 ad ἔν 88: Parum recte de sacrali P in Tycham carmine Boeckhium cogitasse arbitratur etiam Wil Pind 306. De re cf Robert Münch Stzgsb 1916, 2 p 16 p 998 ad fr42: ἀτλάτα kaxórac quod Boeckh effinxit ex trad ἀτλη- xnkórac (v 1 ἄτη) recepi non immemor quam prope aecedat notione ἄτλη- τος 84 δύετλητος (ἄτλατα τλᾶςα Aesch Ag 407/8), ἄμορος ad δύεμ., ἄτροπος (N III 103) δὰ παράτρ. (P II 35). Quod quibus displieuerit, magis fortasse arridebit ἀτρύτα κακότας cll ἄτρυτος πόνος P IV 178, ἄτρυτα κακά Soph Ai 788 48. De re Bethe Theb Heldenl 56!9, Robert Oidip I 220, II 81!!* p 999 ad fr 46: Adde Phot p 24,15 Reitzenst 48: cf infra ad 249* p 400/1 ad fr 51*: Non displicet Meinekii (dxpaic»; quod qui spatii VI litt cod .A ratione accuratius habita receperint (Wil Versk 4825), aut tetrametri chaleid formam efficient semel ap P obviam P III str 4*/^, aut trim dact catal specie Aeschylea (αἴλινον αἴλινον εἶπέ xTÀ) nullo ap P exemplo confirmata. Eiusdem Meinekii supplem (1) δι]νηθείς, eireumactus, denuo obloquente Wil Piud 188? tueri non reformido cl frequenti usu epico, etiam aoristi, velut .X 165, item ἐπ᾽ ἄςτεα δινηθῆναι m 063, ubi addito primum πλαζόμενος evadit notio ambulationis a proposito aber- rantis: ne in 'errando' quidem latine loquentibus necessario inest notio aberrandi. TTAIANEC (fr 52*) 1 (OHBAIOIC) *) πρὶν ὀδυναρὰ γήραος c(xebóv μ)ολεῖν, ^ir lecyth 3 πρίν τις εὐθυμίᾳ ckiaZéru) er leey 8 νόημ᾽ ἄκοτον ἐπὶ μέτρα, * deeyth ΓΆΡ Oxyrh pap 841 (vol V ed Grenfell et Hunt) 1 ὀδυνηρὰ pap Et sententia et verba inde a Mimm 1,5 trita, a Pindaro leviter variata; dro0ud μ]ολεῖν Wil Gr Versk 489; de ἃ inseq liqu producto supra ad PV42 39/4 aliter divisi, ut evadant (3)'- lecyth, (4) a^ ch *) uncis rotundis supplementa significantur principe statim editione recepta. Ed vol XV solus curabat Hunt opitulante imprimis Buryo. PAEAN I. II 529 ἰδὼν δύναμιν οἰκόθετον. ΓΝ Ὁ ch 2 ἐπ 5 (δὴ i, νῦν ὁ παντελὴς Ἐνιαυ- a ^- ir ch Η τὸς Ὧρα(() τε Θεμίγονοι [- lecy ] πλάξ]ιππον ücru Θήβας ἐπῆλθον Alecy ir 3 ( ᾿Ἀπόλ)λωνι δαῖτα φιλη- t4 ch 3 εἰςτέφανον ἄγοντες ᾿᾽ ith 3 (rà)v δὲ λαῶν γενεάν er ch 2 9^ δαρὸν ἐρέπτοι adon [14] 10 (c)gppovoc ἄνθεειν εὐνομίας. 3 aicm 2 $ Epodi initium statuit Wil '€viauróc, dei imago et temporum ratio (παντελήο) solito more confusae; fjv δὲ ἐνιαυτὸς τότε ὀκτὼ ἔτη, Apollod III 24 extr 7? suppl Housman class rev 1908, 8 «ὦ O VI 85 9^ ἐρέπτοι, cf comm Pyth p 45 ad P IV 240 adn II (ABAHPITAIC) (52^) Α΄ (Nató)oc Opovíac "A- gónpe χαλκοθώραξ 2 (TToc)eibávóc τε παῖ, (céO)ev Ἰάονι τόνδε λα- ᾧ (παὐᾶνα (διώξω ὅ (Δή)ραινον ᾿Απίό)λ- λωνα πάρ τ᾽ ᾿Αφρο(δίταν) [μολών ες (desunt str 6—11 cum antistropho) δον» den c uii ptr τυ δὰ [Ar ch ()« τινα (τάνδε) ναίω "ch ba 25 Θ(ρ)ηϊκίαν | ch . ^. v(oi)av àpumeAó(ec)cav τε καί dodr Cru 16 26 εὔκαρπον " μή μοι μέγας ἕρπων NESBIS. trin 5 xápót é£omicu χρόνος ἔμπεδος. Payer ei trin 5 νεόπολίς εἶμι" μα- dines τρὸς δὲ ματέρ᾽ ἐμᾶς &mib)ov ἔμπαν dodr ir 80 πολεμίῳ πυρὶ πλα- Most γεῖςαν. εἰ bé τις ἀρκέων φίλοις dodr er 16 éy0poici τραχὺς ὑπαντιάζει, ἄρ) ch δα μόχθος ἡευχίαν φέρει glyc καιρῷ καταραίνων. trin 85 inie παιάν, irin | inie παιὰν trin (δὲ μήποτε Aetm)oi. λα [23] $ (δήγρηνον (Δηραίνου ᾿Απόλλωνος schol Lycophr ΑἹ 440); cf fr 63 et Wil Sapph Sim 255/6 5^ μολών (Sitzler, Jurenka) ultro se offert 93 schol 0appoücav w[ 9 θ(ρ)αϊκίαν 29 ἔτεκον pap, ad ἔπιδον cf εἶδον ἑκὰς ἐών P 1I 54 80 àpx. φίλ., sicut. Athenienses ap Salamina 82 ὑπαντιάξει suprascr ien Et strophae et epodi periodi acephalorum (str 3. 5. 8. 10, ep 1. 10) et trinariorum (str 5*.^. 6. 10. 11 [κήρυγμα], ep 1. 35. 4^ [παιανίεματα] 11^ — 14) membrorum frequentia insignes. — De thesi ultima (sir 1, cyé- 73) in continuatis membris correpta infra ad pae VI metr 86). — Ep 4 et 5 conglutinavit Wil Sapph Sim 247, Versk 417 periodorum rationem non eurans. — De quinario membro str 5^* vel versu ep 5 (— Sapph γλυκύ- Tikpov κτλ) cf paean IV 1. ep 6, similia ed min* 346. — De particula καί Poetae lyr. graec.5 I. r. ed. Schroeder. 34 580 FRAGMENTA B'3T (5. 9.) a pher ; καὶ δὲ τεῖχος ἀνδρῶν ; tthy (ὕψιετον ἵςτατ)αι Alecy (uo u,— Jpa* μάρναμαι ; glyc 40 μὰν (— — , ,) δάοις" ΒΕ 30 — — δόξεις Adodr δάνιο(ν Y)évoc (ἵππων) (,, —) | dodr er τῶν γὰρ dvrouévuv dodr [11] (ὦ — ὦ φέρεεθαι ^" pher ( ir pd [coo CU ΠΝ ςέλας Aglyc 45 (L— ,, — πο)τικύρεῃ p — Ly y gavle Adodr οἵ C oc--B RC D trin 20 (— ἡὡλαὸν ἀετῶν αν ΣΤΟΝ, ΧΆ 87 αλκᾶι pap, et δύναται τῶν ἀνδρῶν ὠφέλεια κτλ schol, ἀλκᾷ cl fr 213 Theon (Gr-H) 988 Üwyicrov e paeane ipso in fr 2318, 1 invehere Theon videtur $9 ποτὶ τὰ καρτε]ρά Arnim Wiener Eranos 1909, 13 40 [θαρεξων φρένα] ὃ. idem, melius certe quam quod alii requirunt epi- theton ad δάοις 1 ἕρκος δὲ TToc]eibávio[v γ]ένος [trmuv μέγα satis apte Bury 49/4 ἐν oic διαφέρειν δοκοῦειν οἱ ἀντίπαλοι κατὰ πόλεμον, ταῦτα ἐκπονεῖν ἀγαθὰς ὑποτίθεται νίκης ἐλπίδας schol a, unde 7. Y. ἀντ. τὰ δο- κέοντα (— 'verisimilia el Soph OR 485? an abusus N VII 81 — *gloriosa'?) φέρεεθαι obscure Arnim, tum [νίκας émopev] céAac idem non male, nisi quod nimiam quandam prae Pindari pudore émopev spirare videtur fidu- ciam. Fortius etiam alter schol τρεψόμεθα αὐτοὺς τῷ ἱππικῷ. Magis pin- darice dictum fuerit [icórraAóv τι] φέρεεθαψ, νίκας πέλαςεν] céhac — 45 vei- xoc εἰ πο]τικύρεῃ ὃ 46/47 δαίμων δὲ κακύῦ]}ι. μανίει (φθονεῖ schol): / 1à φύγοιμι πάμπαν Jurenka Phil 71, 1912, 199 48—50 Et optativum et negationem testantur Scholl, uti recte {μὴ Arnim 33/84 (23/24. 27*/^?) in periodi exitu collocata propter 43/44 cf ad O V adn p109, etiam in app. — Ep membra quattuor ultima si quis pro dimm pherecr aceph accipere maluerit, per periodorum leges certe lice- bit. Paeanicas vero voces ephymnii legitimi quasi loco additas dimetris iransponi parum veri simile. Totum per carmen verba facere Abderitarum chorum retractata opinione priore nunc mihi persuasi. Nam quod offensioni erant Ἰάων λαός (8) et crparóc ἱπποχάρμας (104), oppositi illi quasi Ionicorum (29) et commilitantium (39) virorum choro, id nunc ita explicandum duco, ut post Locrenses, antiquiores fortasse Abderorum incolas, Throniae nym- phae nomine (1) tamquam tenui spiritu perstrictos praecipuae Teiorum populo (59—79) laudes reservari, postremo a civibus paeanizantibus equi- tatum (104) salutari dieamus tunc ipsum ad bellum si dis placuerit ulti- mum profectis. Valde dolendum est quod strophae A' versus ultimi cum integra antistropho perierunt. Nam si P, id quod paene necessarium duco, de Abdero bellatore (χαλκοθώραξ 1) fabulam a vulgari forma non leviter ni- mirum discrepantem Teiorum laudibus praemisit, — et tetigisse omnino anthropophagos Diomedis equos poeta coarguitur fr 316, cuius verba tra- dita. προβάτων τράπεζαν non casu fortasse congruunt cum stropharum versiculo ultimo (βαθύδοξον oicav) —, antiquissimum gravissimumque non solum de Abdero Herculis comite, sed etiam de Abderis ante Teios dorica colonia aliquamdiu occupatis ereptum nobis est; cf Car Robert Gr Heldens II 459. 461. 529. 566. PAEAN II 531 50 u—., Jov TÓ b' ον βουλίᾳ τε kai a(ib)oi 52 ἐγκείμενοίν) αἰ- εἰ θάλλει μαλακαῖς ε(ὐ)δίαι(ς ") 58 καὶ τὸ μὲν διδότω θεός (ὁ 5") ἐχθ(ρ)ὰ νοήςαις ὅδ ἤδη φθόνος οἴχεται τῶν πάλαι προθανόντων " χρὴ δ᾽ ἄνδρα cokeOci(v) φέρειν βαθύδοξον aicav. τοὶ civ πολέμῳ κτηςάμίενοι) 60 χθόνα πολύδωρον, ὄλ(βον) ἐγκατέθη- xav πέραν 'A[0óu] ΤΤαιόνων 62 αἰχματᾶν [λαοὺς ἐλάςαντεϊ]ς ζαθέας τροφοῦ ἄλλα [δὲ μωμένα] ἐπέπεςε Μοῖρα" τλάν- τί(ω)ν δ᾽ ἔπειτα θεοὶ cuveréAecca(v.) ὁ δὲ καλόν τι πονή- (Ccaic εὐαγορίαιςειν φλέγει * 68 κείνοις δ᾽ ὑ- πέρτατον ἦλθε φέγγος ἄντα δυςμενέων Μελαμ- 70 φύλλου προπάροιθεν. iie παιάν, inie παιὰν 72 * δὲ μήποτε λείποι. (os F “(ἀλλά viv ποταμῷ cxe- δὸν μολόντα φύρεει 14 βαιοῖς cóv évreav 76 ποτὶ πολὺν crpaTÓv " ἐν δὲ μη- νὸς πρῶτον τύχεν ἅμαρ᾽ 11 ἄττγελλε δὲ φοι- νικόπεζα λόγον παρθένος 78 εὐμενὴς Ἑκάτα τὸν ἐθέλοντα γενέεθαι. 80. ν]ὸν δ᾽ αὖ γ(λ)γυκυμαχάνων - (desunt str 9—11, cum antistropho) (Je, καλέοντι μολπαί 61 ἐνκατέθηκαν, corr Aristarchus 61/2 suppl Arnim e scholl recte 69/4 adscriptis, ὑπὲρ τὸν ἼΑθω ἐκβληθέντες (62) οἱ ἐνοικοῦντες (Θρᾷκες scil, poetico nomine TToióvec (61) ἐπῆλθον (64) ἀμυνούμενοι τοὺς ἐκβαλόν - τας καὶ ἐνίκηςαν, Teios scil, Clazomeniis (de quibus Her I 167) aut silen- iio praeteritis (69 58) aut quod praetulerim propter φθόνον oiyóuevov τῶν πάλαι προθανόντων (55) parentum nomine (57) ευλληπτικις comprehensis, hoc quidem negante Wil Sapph Sim 249/50 698 suppl Wil Za80. τροφ. proleptice dictum cl 60 79 uv pap φύρςει᾽ ἀποκτενεῖ schol ἀλλά ex oraculorum sermone (Her I 556 VI 77, Ar av 967, eq 197) ... retinuit P, item in viv (hostem), ποταμῷ (*Nesto'), subi omisso orationis ambigui- iatem scite affertat; oraculum referri primus persp Blass 74 βαιός (Scil crparóc) Wil, ὁ ἡμέτερος crparóc nullo add paucitatis signo schol 35 ἐν (suprascr ἀν) pap, ἕν marg, ἐν Aristoph 77 ἄγτελλε pap, προέ- λεγεν &chol, ἄγγειλε Leo prob Wil 8195 80 v]óv Arnim 95/6 '€xa- 1086]e Bury E 532 FRAGMENTA Δᾶλο]ν ἀν᾽ εὔ- : obuov ἀμφί τε Tlap(vacc)íaic πέίτρ)γαις ὑψηλαῖς θαμὰ Δ(ελφ)ῶν (ἑλυ)κώπι(δε)ς ἱςτάμεναι χορόν 100 (ταχύ)ποδα πίαρ)θένοι χαλ(κέ- ᾳ) κελαδί(έξον)τι γλυκὺν αὐδᾷ (νόμ)ον * ἐμο(ὶ δὲ ἑκιὼ)ν ᾿ ἐε(λῶν εὐὐκλέα (κραίνω)ν χάριν, Ο(ἼἌβδγηρε, καὶ cr(paróv) ἱπποχάρμαν 105 cQ β]ίᾳ πολέ(μγῳ τελευ- (rat)u προβι(β)άζοις. (ijie παιάν, Ünie παιὰν (δὲ μήποτε λεί)ποι.. 3 97 suppl Housmann οἱ γον 22, 1908, 8 108 πράξο]ν mavult Arnim 105 suppl Bury III €C TTYO() (fr 52*) [X litt] . v ἀγλαο- ἐλαύν(ε)ις ἀν᾽ ἄμβροτον [X litt]voi Χάριτες qaevvóc αἰθήρ ἶ [0 Σ 18—92 perierunt 5 ἀγλαῖᾶν τί illustrari ac confirmari videntur fr 5 uaép[ Ἵν εθένος ἱερὰν ναὸν οἱ χαλκ]έοπ᾽ αὐλῶν ὀμφὰν καὶ 6vóe[vra 95 7λος βωμὸν [ Ἰθυόντων 10 ὀκτὼ κί 1. ὑψόθεν [ 7ὶ ἀοιδαῖς ἐν εὐπλεί Ἰολατί γάρυι, τ(ὺν δέ, Xpuco[ 100 ]v. τ[]᾿ ὥριον ποτὶ χρόνον [ 1δο[.]Ἰεχορὸν 15 θεᾶς θ᾽ ἑλικάμπυκ[ος | ] Ad 95/6 scholl adser: [[ἄου μόρια ὑπεργανάει τῷ πυρὶ... λάμπει, ἐξ οὗ τὰ ἀγαϑὰ σημ[αίνεται ἡ ἀνάδοσις τοῦ καπνοῦ. Paeanis in papyro olim 102 versus exhibentis col X — XIV perierunt, exstant frustula quaedam vv 1.2 ultimis, 4—17 primis syllabis servatis. Quae attento animo si perlustraveris, oculis obversabitur (13 —16) Apollinis imago “δὰ statum tempus? *caelesti via? (κέλευθον suppl Gr-H) invehentis — lucente luna (0càc 0" ἑλικάμπυκ[ος CeAávac suppl Gr-H. Iam cui non in mentem venerit dei curru cygneo ex Hyperboreis anno magno peracto Delphos redeuntis (cl Ale fr 1—4), fr Pind 122 Boe — Sapph 147 ex Hi- merii or XIII)? unde, Himerio si fides habenda, hoc ipso loco Apollo xpu- coxóuac (18) audiverit ap Pind 10 ὀκτὼ x[tovac suppleas vel x[ópo1 (κηλη- bóvec) cl paean X 9 11 55 illustrari quamquam eiusdem fragm vv 88 s8 videntur nunc rectius traditis, quomodo supplendi sint difficile erit dictu - Numeros quos quidem persentiscere videmur simplicissimos αὖ illu- stremus: (12) ἀοιδαῖς ἐν εὐπλε(κέειν) | κφωνᾷ μελυγάρυϊ), | τὶν δέ, Xpuco- [κόμα, χάριν], | (piov ποτὶ χρόνον | [κἄςτρων ὁπότ᾽ ἐν φάει] | ,θεᾶς θ᾽ ἕλι- κἀμπυκίος | (ζελάνας) [ἐπερχόμενος] ἐλαύνεις ἀν᾽ ἄμβροτίον | ,κέλευθον, ἀμφὶ δὲ λάμ-πει) φαεννὸς αἰθήρ : ; C -— PAEAN II. III. IV 533 IV KEIOIC (fr 522, 154) Α΄ E urb Ue aate PIN (Ξ yàvxinuxgov... Sapph) 5 em mel co ὙΟΘΕΙΟΣΟΜΜΙ ía dodr (δ) ὅν πε ie -- wee QU. ia 74 4 6áv:[us ,, — — ve γυν)αι- [7s "a | 4 xüv ἑδνιύςεται * dodr (5) $E 5 Ee [ ia 2 p^ — 1δ᾽ ἐπέων δυνατώτερον" [———y trini143441, 6 ...— — ,, ,Ja xarà mücav óbóv ρει WM X vdd am TLICUXMEY "da ch 4 KSO T S goes τον μος "^" alem 4 pauioc SORTED NE eh da l 10 (— τ Ὁ — ,,] dXMerat ibyc 4 ἐμὲ δ᾽ ἐς Zá0co]v χρόνον ὀρνύει — - ς, --ΤΙΙΑὥΔᾶλον ἀγακλέᾳ — κῶς τὸς Cv) Xápa:* Káp- 14 θαι[ὰ μὲν ἀραιᾶς ἐλα]χύνω- τον CTépvov χθονός, 15 (ὅμως γε μὰν οὔτοι) νιν Βαβυλῶνος ἀμείψομαι. — — y y— gXKxev Tebiuv ' wu u -— —uJet' θεῶν τα s / wu. -- Jen[uw 356. πον aono 21 ἤτοι καὶ ἐγὼ c(kóm)eAov ᾿ prosod 3, ναίων διαγι-νώςκομαι [- δὶς ΤΑ «Me [ 4 μὲν ἀρεταῖς ἀέθλων ΡΝ 4 11 28 “Ελλανίειν, γινιυώςκ(ο)μαί(ι) δέ alc enneas ET Ὁ καὶ uoicav παρέχων ἅλις" . glyc 4v 25 «]i καί τι Aw(vóc)ou ἄρο(υρ)α φέρει 5 - διὰ hemiep 3:14 10 Bióbupov ἀμαχανίας ἄκος, γλυκύπικρ δ, Ὁ ἄνιππός εἰμι 7. penthem ia 3- καὶ Bovvouíac ábaécrepoc * enopl (ibyc) n ἀλλ᾽ 6 γε Μέλαμπος 8 "penth (ia) 8- 10 οὐκ ἤθελεν λιπὼν marp()ba uo(va)pye(iv) ἐα ia" ba $2 8 80 "Apre θέμενξε οἰζ(ω)γνοπόλον γέρας. 10 ἀοαν (δ) dodr 818 ; ἰὴ ih, ὦ ἰεπαίιάν.) ia adon $- n Versus aliter paullo disceripsi str 7/8, tum vv 28. 27—29 secutus magnam partem (non item str v ult, aegre ferens 'dactylum" claudentem — .,c) Wil Pind 4171 55. Notatu dignum praeter cetera dim Alem forma aeolenoplia str 7/8 (λίαν μοι δέος ἔμπεδον et- 49), quam fuerunt qui agno- scere nollent Soph Ai 231. De dim ep 7^ cf enoplia pleniora a me congesta ed min* 344/5, de dodr forma dochm 30* cf Λοκρῶν Ζεφυρίων O X ep 1" . 1/2 τὸν ᾿Ακειρεκόμαν τε xol] Αρτεμιν, | [ὦ Δᾶλε, Λατώ τε χορε]ύςομαι Blass ap Gr-H, obloq Wil ὃ óuev]oc Gr-H, φθεγγόμε- v]oc Sitzler Woch ΚΙ Phil 1911, 398 4 ἑδνώςατο v 1l ἀντὶ τοῦ ὑμνήθη (θή[ςεται Gr-H) schol — 6/7 ὁδόν [ςοφίας] Sitzler — 10 β]άλλεται Gr-H, ἀγ]άλλεται Sitzler — 11 suppl Sitzler 14 Adi ad χθονός (insulae) ne- cessarium, unde ἀραιϊᾶς exempli gr inserui 15... αἷς... μὴ τίθεεθαι | — εἰ πεδίων ἐπὶ τῶν vhcuv... schol 16 meb]éxew Gr-H 95 ᾽} pap, fi Gr-H, ei Wil Pind 473 29,80... "Ἄργους schol. De pap Oxyrh 426 (Baechyl?) ubi ἐξ Ἄργους Μέλαμπος infra in calce fragmm | 90 θέμε- νος ἀποθέμενος οὗ comm Pyth 30. 76 u. ὅ. 534 FRAGMENTA B' τὸ bé οἴκοθε(ν) ἄςτυ͵ κα[ὶ éccía] καὶ ευγγένει᾽ ἀνδρὶ φίερέγγυα] ςτέρξαι μάτίαι)ον δ᾽ ἔρον ἐπι- 85 cxyüv] ἑκὰς éóvruv* Aóyo(v áv)a- xroc Εὐξανίτίου) ἐπαίνεςα, [Κρητ]ῶν μαιο- μένων ὃς ἀναίίνετο) 81 αὐταρχεῖν, πολίων δ᾽ ἑκατὸν πεδέχει(ν) μέρος ἕβδομον ΤΤαειφί(ά)ας (ἐὺν»» υἱ[οἵ]ει " τέρας δ᾽ éóv ci- 40 πέν CQi* "rpéu τοι πολέμον Διὸς "€vvocíóa τε βαρ(ύ)κτυπον. χθόνα τοί ποτε καὶ crparóv ἀθρόον πέμψαν κεραυνῷ τριόδοντί τε ἐς τὸν βαθὺν Τάρταρον ἐμὰν 4ὅ ματέρα λιπόντες καὶ ὅλον οἷ- Kov εὐερκέα᾽ 46 ἔπειτα πλούτου πειρῶν μα- κάρων τ᾽ ἐπιχώριον τεθμὸν πίάγμπαν ἐρῆμον ἀπωςάμενος 48 μέγαν ἄλλοθι κλᾶρον ἔχω ; λίαν μοι [δέο]ς ἔμπεδον εἴ- 50 ἡ kev* ἔα, φρήν, κυπάρις- cov, ἔα δὲ νομὸν ἹΤεριδάϊον. “ἐμοὶ δ᾽ ὀλίγον δέδοται γαίας, ὅθεν ἁδρός, πόνων δ᾽ ἔλαχον οὔτε νεικέων. (perierunt in pap 52—57; 52—53 servati paraphr Plut, v infra) 82 κα|ὶ ἅλικες Gr-H, κ[αὶ écría Wil — 88 φίλ᾽ ὥςτε καί Gr-H, φ[ερέγγυα Wil 38/34 uac(at)uv Gr-H, δ᾽ ἔζπλετ᾽ ἔρως τῶν] ἑκὰς Housman optime cl P III 21 class rev 1908, 11, μά(ίται)ον δ᾽ ἔρον émicyuv] ἑκὰς Wil, quod valde arridet cl ψόγον ἀπέχων N VII 61 c scholl Didymi; nam ut ab humili male- dictione 'abstinet? poeta egregius, ita 'suppresso' stulto desiderio Eu- xantii auctoritatem sequuntur cives Cei; de articulo non add cf θεόθεν καλῶν P XI 50 86 suppl Housman 87 ἀπάρχειν Wil; cl N IV 46 (ubi dàmapxei?, — dmapxóc écr); at "Cretensium" opinor minus intererat procul à patria Cea habitantem illum regnare, quam ipsis imperare tam- quam αὔταρχον, — μοναρχεῖν 29 39 (cov» Housman cl Soph ΕἸ 1168, (ἕξ) Wil pro tribus vel quattuor Pasiphaae filiis sex P dixisse ratus; et καὶι- νῶς add schol. $[éc]a ed. 1908. 14. Tum πέρας" Wil 41 ἐννοςίδαν τε βαρύκτυπον pap, -ba Wil; tum scr βαρυκτύπουρ 46 -r- post μακάρων 8 sec man add aegre desideratur 49 suppl Housman 51 περι-δάϊον Wil, ut sit Feinde ringswm; al cll περιμήκης περιδέξιος et περίεκεπτος, denique ἀμφίβροτος ἀμφιβώμιος vix. dubitaveris quin Graecis περὶ-δήϊος fuerit *infestissimus'. De mensura Ἴδας nominis barbari cf Ἰδαῖον (poet Sieui O V) Kpica (Hom) Kpíca Cépipoc Αἴγινα, denique Küikoc Isth V 49, Κἄικος Aesch fr143.44. Post vocem Tepibóiov magma in pap la- cuna 52s8 E paraphr Plut (de exil 9 p 602 — fr Pind 154), ἐλαφρὰν xumápiccov φιλέειν, ἐᾶν δὲ νομὸν Κρῆτας περιδαῖον (?)* ἐμοὶ θ᾽ ὀλίγον μὲν γᾶς δέδοται, ὅθεν ἄδρυς, πενθέων δ᾽ οὐκ ἔλαχον οὐδὲ cracíiu v, satis certo elicuisse videor quae edidi recepto Reiskiano ἁδρός, τουτέςτιν εἰ μὴ μέτας πλούειος παχύς (Hesych), ἀλλ᾽ εὔπορος καὶ icyupóc καὶ εὔανδρος. PAEAN IV. V. VI 535 DIAC, στη ΑΕ, ΚΕ SENI NA Ἢ ὙΠ ΜΝ PEE ΠΤ yr , A re de “Ἢ Ὁ Ὁ νι πεῖσον σεν δ υόντιο ν, 51 Ἵ t EP QAM C) ὑπ HAV. uL. uM "M 58^ / V. ΎΜΥΣΝ Tépt MEO E — Anas v mie οὐ P) rore LS WIS Mo Nd WitveeTN — MM MN TE Se oW Uu — (Ὀὴ i, (ὦ ἰὲ παιάν). X Ad 88: schol Zn(vóboroc) xebvov ἡρῳ (quadrant in ὅ8) ^ Ad 59: τινὲς τῶν Εὐξαντίου παίδων τὴν Kéov kordk()cav, tum: (ἀ)ν(τὶ τοῦ ὃ) οἴχομαι, unde cl P V 86 οἰχνέω Pind? κέαρι[.. .] vio(c) Τηλ[έφ ἢ 3] τοῦ Ὀνείτου, nam Tel et On, ut Herc filii, fratres. Κυπάριςςος conicias Telephi f sec Serv V A III 64.680, V G I 21, Steph Byz 395,6 ωπ- Υ͂ (Εἰς ΔΗΛΟΝ) (.---ο uw Εὔ- 36 βοιαν ἕλον καὶ Évaccav * Ζ΄ ἰήϊε Δάλι᾽ "AnoMov: 2- xai cropóbac φερεμήλους 2y 4 ἔκτιςαν vácouc ἐρικυδέα τ᾽ ἔεχον NOR 40 Δᾶλον, ἐπεί civ. ᾿Απόλλων 3 [5] δῶκεν ὁ χρυςοκόμας m 'Acrepíac δέμας οἰκεῖν * 3 4 H' iie Δάλι᾽ ΓΑπολλον * Λατόος ἔνθα με παῖδες, 45 εὐμενεῖ δέξαεθε νόῳ θεράποντα ὑμέτερον κελαδεννᾷ εὺν μελιγάρυϊ παι- voc ἀγακλέος ὀμφᾷ. δέ Strophula chaleidica membrorum 4:142 2:4 ducente versuum quasi chorum paroemiaco membro perantiquo enoplio omnes per strophas VIII eodem ifie Δάλι᾽ "Ἄπολλον. Exstat e strophis A'—4A' nihil fere praeter XIII versuum litteras initiales 1 ife ΔΙ, 16 am[, 17 Δαλί, 18 cov δί ; 15 a scriba omissus, 21 ...]s, schol ἐρίπνας δῦ €ó-, schol ἀπὸ ᾿Αθη- ναίων, ft leg ἀπ᾿ ᾿Αθηνὼν 88 schol πολυμάλους suprascr πολυμήλουςἩ 45 μὲ δέξαςθε θεράποντα e Pindari persona dici praefracte negat Wil 1908, 352*, idem (ibid 345) μὲ δέξαι ἸΤιερίδων προφάταν paean VÍ 5 ad poetam ipsum pertinere non negat. At cf non solum *Musarum ministri oetae Archil 1 et Theogn 769, (mpómoAoc) in epitaph Pind 'Plat' epigr 6 gk, sed in deis etiam colendis velut fr 117, P V 80, Pind chori se fin- gens participem. (45) schol ἸΤάνδωρον (-pou pap, corr Wil) Ἐρεχθέως et Abdav; Md Euboeae colonos (86) pertinere cl Ps Scymn 572 docuit 1908, 352! Wi VI ΔΕΛΦοις ες TTYO() (ἐν θεῶν ξενίᾳ 61) (paeanis VI et VII frustula prodierunt in pap Hermupolit [H] pap gr e lat II Firenze p 75 58) A' TTpóc Ὀλυμπίου Διός ce, xpu(cé)a κλυτόμαντι TTuOoí, δ86 FRAGMENTA Mccouai Χαρίτες- εἶν τε xai civ 'Agpobírq, 5 ἐν ζαθέῳ με δέξαι χρόνῳ ἀοίδιμον ΤΤιερίδων προφάταν * ὕδατι γὰρ ἐπὶ χαλκοπύλῳ ψόφον ἀΐων Καεταλίας ὀρφανὸν ἀνδρῶν χορεύειος ἦλθον 10 ἔταις ἀμαχανίαν ἀ(λ)έξων τε- 11 oicv ἐμαῖς τε τιμ(α)ῖς " 12 ἤτορι δὲ φίλῳ παῖς ἅτε ματέρι κεδνᾷ 18 πειθόμενος κατέβαν «τεφανῶν καὶ θαλιᾶν τροφὸν ἄλεος ᾿Απόλ- 15 λωνος, / 1601 Λατοῖδαν 16 θαμινὰ Δελφῶν κόραι χθονὸς ὀμφαλὸν {παρὰ 11 «κιάεντα μελπί(ό)μεναι 18 ποδὶ kporéo(vri γᾶν θοῷ) (desunt 19—49 — str 19---21, antistr, ep 1— 7) Numeros enopll aeoll margini adscriptos invenies 88 88. 1048s. No- tatu digna trium membrr exquisita quaedam varietas; paeanicam vocem quod videtur referre (ep 17^ Gr-H, ex gr παρ᾽ ὀμφαλὸν εὐρύν 120") ne pessumdetur ultimae dimm VIII periodi elegantia, pro pherecr aceph ac- cipere praestabit. De 'lecythio? (str 9^ Gr-H) τὰν θεμίξενον ἀρετάν (1315) respondente (91^) pherecrateo cf supra ad N III (14) adn. Quid vero quod (ep 12^ Gr-H) eodem vocabulo 176 altera efficitur inconcinnitas non mi- nus gravis? Nam ithyphallico 54 respondere, sana 81 lectio trad, 115 phe- recr, tum 176 -ew ἀπείρονας ἀρετάς rursus videtur lecythium. Ac 115 — quidem facile corrigitur eiecto ἐς, ut evadat (— 54) ithyphallicum; ithy- phallici autem lecythio substituti exemplum in promptu est ap Soph Phil 686: 701. Tum ithyphallicis 54. 115 respondebit lecyth 176 ea lege, ut ultima ith syllaba trisema fiat, non aliter ac bacchei in epigr Tralliano (Siceli, de quo nunc Rud Wagner Phil 77, 1921, 2748s. 286 ss. Ergo: &d 4D infi SANA παν αν με. 179. | Unde suspicio movetur eadem fere ratione, qua ithyph (54. 115) c lecyth, etiam lecyth (181, N 1IL 14) exaequari posse c pherecr, —.— —,, SL... 1—6 Aristid Il 160 BK (Pind fr 90 Bgk* 6 ἀοίδιμον corr (a sec man?) in -uv, quod recep Gr-H, -ov etiam codd Aristid 72. χαλκοπύλῳ, de fontis *"leontochasmate' (schol) Diels Arch Jahrb 1909, 419 8 ἀϊὼν (aor) Wil 1908, 354* 10 a.c£uv pap, suprascr p]n, schol ἀέξων 14 κλυτὸν dAcoc (v 1?) schol 17 caóevra (forma epiea in dactt neces- saria, ap Pind etiam in chalcidd PIX 34, «κιοειδέα ap Ar av 6.86 in anapp) pap, correxi c Housmano; nam etsi baseos aeol (antisp) formae sunt ,,,, —,, (velut ἐλέφαντι O I ep 5*) et ,, . —.,, (passim), antistrophice congruentes non inveni Denique ckidáetc ut quváeic forma antiquior, «κιόεις ad. δακρυόεις assimilata. De membri syll ult in synaphea catalexeos in modum correpta 56. 116. 117. 178 cf paean 73 et Arist can p49 adn, quibus add Bacch III str 3/4, Soph Tra 886,7, Eur 5583/4 : 563/4. PAEAN VI 53'1 (ἐπ.) 50 καὶ πόθεν ἀθαν(άτων ἔρις ἄγρξατο. ταῦτα θεοῖει (μ)έν πιθεῖν coqpob(c) δυνατόν, 8poroiciv δ᾽ ἀμάχανοίν εὑ)ρέμεν " ἀλλὰ παρθέ- vot γὰρ ἴε[ςτε] Mo(i)ca() πάντα, Ke(Aat)vepei civ πατρὶ Μναμος(ύν)ᾳ τε τοῦτον ἔςχετίε veO)uóv. κλῦτε νῦν. ἔραί(ται) δέ μοίι) γλῶςςα μέλιτος ἄωτον γλυκὺν [καταλείβειν ?] ἀγῶνα Λοξία καταβάντ᾽ εὐρὺν ἐν θεῶν ξενίᾳ. M “μὰ t0 M oC oco 54 55 M m RA RA “1 oc Co» c 60 € - ec o0 θύεται γὰρ ἀγλαᾶς ὑπὲρ TTaveA- λάδος, ἅντε Δελφῶν ἔθ(ν)ος εὔξατο λι- 65 “ὦ σὺ C o» có τὸ μὰ E o - e e | C | C | d —Á 10 xenc(on(p: ENTE YS PAD) Ὁ 11 ϑωνόθέν Eon i2 καί mote, | — 13 πανθοῦί. ,,, OU 15 14 bec Tpoía ες" δον Ἦν 15 verkev / (., 16 δεα πάϊς ἹΠηλέοεϊ - 18 ΕΟ ΩΣ yrO0V 6e 17 βαλὼν ióv ἔεχε udyac) 18 TTóp()oc ἑ(καβόλος βροτη-) 80 19 ciu δέμαϊ 0cóc: 20 Ἰλίου bé θῆκεν ἄφαρ 2 óytrépav ἅλωειν, S wx E e & P ae | ἯΙ ee lc | ΠΟΛ M νὰ παρε Β΄ (ἀντὶ 1 κυανοπλόκοιο παῖδα ποντίας ἐγὼν ia (: 3 Θέτιος βιατάν, irin s 85 s πιςτὸν ἕρκος "Ayai- . [dodr | 4 ὧν, 6pacei φόνῳ Tebóácaic ἐγ dr [4] 5 Ócca τ᾽ ἔριξε λευκωλένῳ dodr er 5 530 6 ἄκαμπτον Ἥρᾳ μένος ἀν(τ)ερείδων ia οὗ ba 6 1 ὅκα τε ἸΤολιάδι πρὸ πόνων ^ir c0 4 90 s δέ κε μεγάλων Δαρδανίαν "ch — ch 4 9 ἔπραθον, ei μὴ φύλαςςεν ᾿Από(λ)λ(ωὴν * ch pher (οἴ181)6 30 50 ἀθαν[άτων ἔρις prem Bury, non male cl 87, ἀθάνατον γέρας &]p£. Sitzler (Woch cl Phil 1911, 1017) Pindarum e Pind N VII 44/5 per- peram corrigens . 59 suppl Wil 60 Λοξία Gr-H, -ἰαῖ pap 6 εκδ΄ H(ermup) 467 que[ ccrte φιλεῖ O(xyrh) 608 "kpóv[te βαρύοπα cre- pomüv] Tosi At e Roma 1908, 201 74 suppl Sitzler 62—78 refingens Woch cl Phil 1911, 1016 $1 Aun suprascr ou pap Ὁ 88 üxv. pap, ab cf P IV 72 C, Isth IV 53 89 ócca (— 87) Aristoph, at bene confe- runtur in uno eodemque versu ócca — ὅςα τε O Ill 107 91 énpa6ev: Bury 538 FRAGMENTA 10 végeca δὲ ypucéoic ᾿ αἷν ch 4 Ὀλύμποιο | antisp T 11 καὶ xopuga(ic)v tZuv . pher 4[10] 94 1? μόρειμ᾽ ἀνα(λ)ύεν / dodr Ζεὺς, ὁ θεῶν ckomóc οὐ τόλ- Aparoem be 95 13 μα΄ περὶ δ᾽ ὑψικόμῳ͵ (ξ)λένᾳ alem 14 χρῆν ἄρα TTépyauov εὐρὺ[ν] di- | 1367"? alem 8 15 ς«τῶςαι / céAac αἰθομένου ON 16 πυρός ἐπεὶ δ᾽ ἄλκιμον "er er 8 23 νέκυν ἐν τάφῳ / t0Àv- [26 1T «τόνῳ θέντο ΤΤ]ηλεΐδα, uides. ΘΑ, T 100 18 ἁλὸς ἐπὶ κῦμα | βάντες (ἢ)λ- ^7eh ia 19 θον ἄγγελο(ι) ómíicu m 8 20 (κυρόθεν Νί(ε)οπτόλεμ(ον) ir ch $1 εὐρυβίαν ἄγοντες, ch ba 8 38 Β΄ (ἐπὴ 1 ὃς biémepcev Ἰλίου πόλ(ιν “) dodr ia 5 105 2 ἀλλ᾽ οὔτε ματέρ᾽ ἔπειτα (k)ebváv ἴα irin 57 10 3 ἔϊδεν οὔτε πατρω- | D ἴαις ἐν ἀρο(ύραιο) irin (iw m.) 8 107 4 ἵππους Μυρμιδόνων dodr 3 ὅ χαλκοκορυ(ςτ)ᾶν pes (adon) { (ὁ)μίλει ἐγείρων. rin (Ἰῆϊιε m.) 8- 109 6 cyebóv δ(ὲ To)udpou liri M $- Μολοςείδα va(i)av trin * [ 110 τ ἐξίκετ᾽, οὐ(δ᾽ d)véuouc &[quy]ev am, 4 8 οὐδὲ τὸν εὐρυφάρετραν ékapóAov : . Í ila da it 9 doce [yàp] θεός" | dodr 3 32 113 10 γείραιὸ)ν ὃς TTpiaguov AÜür ch 4, [4] i1 Tóc épxetov ἤναρε βωμὸν é(m- antisp da 4 115 12 εν)θορόντα, [ ir [s μή νιν εὔφρον᾽ [ἐς oi[x]ov ἐν (cf δ4. 116) ἰ 4 10 116 13 μήτ᾽ ἐπὶ γῆρας ἱξέ- . ch ba, 47 14 uev βίου ἀμφιπόλοις δὲ | "66 pher,, li- 15 (μ)οιρ(ιᾶν) περὶ τιμᾶν pher (47 16 (δηρι)αζόμενον κτάνεν σίψν 4 120 1 (ἐν τεμέ)νεϊ φίλῳ γᾶς | ch^ δὰ E παρ᾽ ὀμφαλὸν εὐρύν. Apher i 191 1$ [ἰὴ inre] νῦν, μέτρα παι- [2 Rr p 4 ir ch t 83 19 nó(v)uv ἴητε, νέοι). )— 95 τολμὰ pap, τολμᾷ ut in sententia generali Wil 1908, 347?, Pind 132* 96/7 eupu[.]ícrucoi: εὐρὺ (δ)γιᾳετῶςαι (bigicr. debebant) Gr-H εὐρὺν scripsi, ut ἐς βαθὺν Τάρταρον paean VI 44, contra ἐν oivQ Tapr. PI165 97 αἰθομενος 99 πηλεῖδα!. .] 106 (rarpui-)uc pap H, τοῖς Ὁ 108 (ἐγείργων .H, εγεί. . . O, antea Ἱμιλον Gr-H, unde corr wil Pind 132* 110 suppl Wil (? "Tosi) (ἔλαθεν Gr-H) 112 Housman 115 suppl Housmann cl Luer III 894, éc delevi 118/9 schol Nem VII 94 affert (fr 52 B9: ἀμφιπόλοιει μαρνάμενον μυριᾶν περὶ τιμᾶν ἀπολωλέ- ναι, item (μ)υρ(ιᾶν) pap, ΤἸΤυθιᾶν Zenod, μοιριᾶν (e paraphr τῶν νομιζο- μένων τιμῶν) Boeckh; μ- igitur et laudatis verbis et paraphrasi testatur schol Pind, the interchange. cef v and o is too common to require illustra- tion Gr-H, de Boetorum litteratura recentiore admonet Wil; κυριᾶν (im- merito Dem 36,32 antestatus praeoptat Housman 119/20 'kraveiv pap, Zí(nvóboroc) krá(v)ev ἐν, vp (krav)év 121/23 utrobique pap simplieiter (à, schol vp ifj ἰῆ τε: est ἰῆναι ab i$, ut oláZew ab αἰαὶ simm PAEAN VI 539 4 ὀνομακλύτα γ᾽ ἔνεςει Δωριεῖ μ(ε)δέοιςα (πόντῳ νᾶςος, (ὦ) Διὸς Ἑλ- λανίου φαεννὸν ἄεςτρον. οὕνεκεν οὔ ce παιηόνων ἄδορπον εὐνάξομεν, ἀλλ᾽ ἀοιδᾶν ῥόθια δεκομένα κατερεῖς, πόθεν ἔλαβες ναυπρύτανιν δαίμονα καὶ τὰν θεμίξενον ἀρετίάν). ch lecy ὁ πάντα τοι τά T€ καὶ : τὰ τεύχων cÓv 11 ἐγγυάλιξεν ὄλβον 15 εὐρύο(πα) Κρόνου παῖς, ὑδάτῴεςςλι δ᾽ (ἐ)π᾽ ᾿Ας(ω-) 18556ϑ 18 ποῦ πίοτ᾽ ἀγπὸ προθύρων βαθύκολ- 14 . Tov ἀ(να)ρέψατο παρθένον At- 45 γιναν * / τότε xpóceat ἀ- 16 époc ἔκρυψαν κόμ(αλ)ι ἐπιχώριον κατά- 1τ cktov νῶτον ὑμέτερον, 140 1:18 ἵνα λεχέων ἐπ᾽ ἀμβρότων deest v 141, exstant initia fere monosyllaba vv 142—855, 148 uv: Μυίρμι- bóvec Wil Pind 134, denique, hausta columna integra) Tum ex ep Y' post (172*) frustula xo[....]evoc σι οἱ ὦ ὁ» 180 m e c o - 1T6 id go ED. de ve bes 12 — y ev ἀπείρονας ἀρετάς ir lecy [: Eas) o] esrb sod 14 [— .] πόλιν Tpoítav* φι- 1$. ον — ,]a Aaóv 180 1e [. ]rov [—] (crepá)vota. πάν 1; [εὐ]θαλέος ὑγιείας «κιάζετε Μοιςᾶν 18 [ἐ]παβολί..--. .] πολλάκι" παι- 188 19 àv δέ. ,. 1] ε[--Ἰᾶν. 129 δεκ. H, bey. Ὁ 184 ὕδατι, suppl Gr-H, vboriber (^^ N III 3) corrup- tum putat Maas Res, 126 18 n[...]ro O, γίὰρ ἀϊπὸ Maas 26 186 o[.] .- péyaro pap, &(vi)péwaro Gr-H ; et ἀναρέψαντο scr Aug Fick Y 234, a 241, ν ΤΊ, ubi alii ἀνηρέψ. cl ἀνερεψάμενοι Bekk Anecd 401. "ἀρέπομαι colli- itur e forma APETYIA (in patera Aeginetica perantiqua Berl 1682 Fw, M 138,21), ut a- sit protheticum, dissentiunt G Meyer? 160, Boisacq ét gr 81/2. 976. Iam Maas legi posse in papyro O ó[.|epéw. certior factus βαθυκόλπων (προθύρων) ἀνερέψατο proponit 188 εκρυψαταν 0: corr Gr-H 1795 χο[λούμ]ενος tum schol (v 1?) ποινὰ (?) 175 ve suprascr -τ' O 1476 -εἰν ἀπ- servavit H, schol προςτακτικῶς ad inf pertinere videtur 178 πόλιν 10. H [ἀμφὶ T. Sitzler W cl Phil 1919, 343 180 cregá- voict viv (v 1?) schol O ft recte 181 ..]0oAéoc ὑγιείας cx. servavit H, Aristoph schol O κί ow[ 182 dragon, H 188 ἐννόμων H (— Ze- nod) τῶν ἀπὸ τῶν ἐ(νδίγκων schol 540 FRAGMENTA VII* OHBAIOC €(IC TITGOION? cf ad 11/12 Wil Pind 187/8 ]upoc[ add Hermup crp Α΄ μαντευμάτων τε Oecreciuv δοτῆρα 10 Xapírecci μοι ἀγχιθ[ καὶ TeAeccie[mfj] θεοῦ γλυκὺν κατ᾽ αὖλον αἰθέριόν ἄδυτον ἀγλαάν τ᾽ ἐς αὐλάν τε τηλαυγέ᾽ ἀὴῇ κορυφάν 'Qxeavotio (XI litt) Μελίας ἀντ Α΄ ἥρωα Τήνερον λέγομεν, .---.-. 5 ᾿Απόλλωνί γ᾽ [ 1ὰ ταύρων e[ óp(e»ibpónov [ ]v προβωμ cv ümopy[. . . 1οιτί.} τ[ Ἱμοί. . ..] rapo[ vOv. εἰν τοί... Lpe πῆς αὐδάν" χέων ῥαθάμιγγα εὐ]αντέςι χρηςτήριον In pap Oxyrh (p ὅ: Gr-H) exstant: 1 ]v τε 6ecrectuv δοτί — 2 schol ἔπες[ι (v infra ὃ. Jov ἀ[γλ]αάν τ᾽ ἐς αὐλάν 7 Je φιλί $8 ]v &€..[ 9 Ἰμιγγαί (ura Gr-H) 10 ]ery:e[ 11 τ᾽ αὐλὸν αἰθερ 12 ]e àv κορυφὰν [ 18 ἼἽνερον λεγομεν, denique 14--18 Reliqua (1—18) de- bentur pap Hermup (Pap gr elat Firenze 1918 II 147, 77); adde quae in pap Hermup subseq πρὶν (τυγὸς ὅρκιον ἐξευ cl fr Oxyrh 129,4 p 75 Gr-H Ad 2 frustra conferunt reAecciepóv παιᾶνα Hesych; τελεςειε[πῆ ex schol] (et fr 293) Wil Pind 188! 4 cf Τήνερον 18 11/12 ai6ep[, tum ἰόντι Gr-H, αἰθέριόν τε τηλ᾽ à. «op. (Ptoon scil) Wil 18 εὐ]αντέει Gr-H. Perobscura omnia VII» (— 59h) Recte si inde ἃ verbis ἥρωα Τήνερον (VII* 13) antistrophum inci- pere statuimus, sequi videtur, ut pap Oxyrh 841 fragm certe 16 et 19 non iam pertineant ad paeanem 'lhebanum VII^. (fr 16,10) (ἐπεύχομαι) δ᾽ Οὐρανοῦ τ᾽ ia er εὐπέπλῳ θυγατρί ἐν, Μναμί(ο)εύ(ν)ᾳ κόρα(υ)εί τ᾽, εὐ- ch ia μαχανίαν διδόμεν. | prosod 15 (r)ugAa(i yà)p ἀνδρῶν φρένες, ia ΟΥ̓͂Ν (6)cric ἄνευθ᾽ ἱΕλικωνιάδων i alem 16 βαθεῖαν ἐλθί. .]ruv épev- | ia ia v(à c)opíac ὁδόν" | dod, 15 (ETT?) ἐμοὶ δὲ voOTo(v δ)ιέδω- "" ch xav ἀθάνατον πόνον Aglyc 15 De ἐλθ.. τῶν suppl desperandum; per -A- litteram si licuerit, εὐθρόνων coniecerim cl Ν ΠῚ 83 16 ςοφίαις pap, copíac? (cl paean IX 4) Gr-H Fr 17,1 Ὁμήρου, indicare videtur P in enarranda fabula ab Homeri raiione ut saepius abhorrere. Fr 18 (-oic-) nullius momenti. Ex fr 19, 1—19 laciniis vid quidquam elucet praeterquam quod (10 schol et 12) de puerperio aliquo (Latonae?) et.de Apolline sermonem fuisse. 19 - 20,4: servatum éÉccoro (fr 19, 20) (εὐὐνᾶς " τί melcoua(t . . .) ἢ Διὸς οὐκ ἐθέλο(ιεα. . . Κοίου θυγάτηρ πί.. .. -. ἣς ἄπιςτά μίο)ι δέδο(ι)κα κα ... δέ νιν ἐν πέλ(α)γοί(ς. .. 25. ῥιφθεῖςαν εὐαγέα πέτραν φανῆναι᾽ "4a -"iaba 6 καλ(ἔ)δοντί viv Ὀρτυγίαν ναῦ-ται πάλαι. paroem — cr 6 PAEAN VII*. VII». VIII 541 πεφόρητο δ᾽ ἐπ᾽ Αἰγαῖον θαμά, - an . "da 4 ἃς ὁ kápricroc ΟΥ̓ Sp, 4 épáccaro μειχθείς Apherecr 4 80 τοξοφόρον τελέςαι γόνον * ibyc 4 Fr 19,290 v 1 πείθομαι 20—22 Asteriam loqui apparet, Latonae sororem a love propter amorem spretum in mare coniectam (Hyg fab 58, suavius ἥλατο Callim IV 37, similiter Ap I21, schol Lycophr 401 91 fj interrogantis videtur esse — 298—255 Veretur P narrare parum credi- bilia (cf O 1 31.62) de poena dei irati et de Titanide aspera in cotur- nicem aut in insulae saxum mutata. Insulam vero olim mobilem flucti- busque obvolutum continuo post Latonae accessum quattuor columnis &tabilitam esse P etiam in (prosodii) fr 88 tradidisse constat 29/4 [φά- τις δέ νιν Wil Pind 328 94 ἐν (suprascr .aà.) πελία)γε pap, verum vidit Wil 328* 95 vl εὐαυγέα cf Aesch Pers 466, Eur suppl 652, Ba 662: 28 τᾶς pap, ἃς (Gr-H) necessarium, nisi forte ex Asteria Apol- linem procreare olim Iovem in animo habuisse putas; de re Robert Arch Jahrb V 1891,915 . xápricroc (pap. marg) praefero formae κράτ., ut dim er sp evadat respondente dim 29 (pherecr aceph); aliter Wil VIII (— fr 52!) (OHBAIOIC ?) Ex scholl col anteced servata: [τῷ δὲ Ἐργίνῳ ὁ θεὸς] (Éxp)ncev μαν- τευομένῳ ["€pyive, Κλυμένοιο mái, TTpecpuvidóao,] ὄψ᾽ ἦλθες v(evenv διζήμενος ἄλλ᾽ ἔτι καὶ vüv/ícroBofjii γέροντι νέην περίβαλλε κορώνην" ὁ δὲ Πίνδα(ρος λέγει, ὅτι ἔχρηςε ταῦτα αὐτῷ ἡνίκ(α) ...; tum ἀ)πήτει (Erginus) ἀναιρε(θέντος . .. τίο)υ πατρὸς Κλυμένου ὑπὸ Περιήῤους ud Theb)?, καὶ ó xpncuóc... προύτρεψε ςτρατεύεςθαι ἐπὶ Θήβας. Ad aus IX 37, 2, Apollod II 6758, schol Pind O XIV 2 provoe Gr-H, oraculi verba e Paus inseruit (ὄψ᾽ ἦλθες, é]EfjA0ec pap) Robert Herm 49, 1914, 819. Idem etiam Trophonii Agamedisque Ergini fill P in hoc paeane mentionem fecisse coni (de quibus fr Isth 2.3); veri non minus simile (una eum Herculis in Orchomeniorum legatos iniuria?) etiam Thebano- rum rebellionem et libertatem fuisse celebratam cl τὸ πάντολμον ςθένος Ἡρακλέος fr Pind 29, 4. Quae quomodo cohaeserint cum Cassandrae (vel Heleni) in Paridem vaticinio vv 20 58, ne suspicari quidem licet, de quo ex Cypriis Procl chrest p 234, 95s Westph (Bethe Hom II 152), procul ha- bendi Apd III 148/9- Lycophr 224 ss. a (fr 82, 20) «πεύδοντ᾽ ἔκλαγξεν θ᾽ ἱερ[ᾶς κόρας τα dodr 6 δαιμόνιον κέαρ ὀλοαῖ- ch "ch E ει crovaxoic ἄφαρ, dodr $ 12 καὶ τοιᾷδε κορυφᾷ mol er 4 ςάμαινε λόγων " : Adodr 3 95 ὦ πανάπίειρον) (εὐ)ρ(ύγοπα Κρονίων, dodr an 5 12 τελεῖς c(U νῦν τὰν πάλαι) τὰ cr 4 26 πεπρωμέναν πάθαν, Alecy 4 Numerorum quam posuimus interpretationem ut nonnullis locis ne- cessario incertam, ita qua videntur esse simplicitate Pindaro non indignam esse putaverim (cll paean I—V. VII*.»). 20 ἔκλαγξεν pap ἱερ[ὠτατα- τον Gr-H, íep[àc κόρας Robert; antistrophice congruere coni Gr-H fr 87, 9.4 πάντων ἔργον (supraser -uv) ἱερώτατον et τ᾽ á[vi?]évrec (ev ὀλοαῖςι), unde eum ἔργων praeoptandum videatur, ἔκλαγξεν restituere non dubito, quamquam in promptu sunt etiam formae ,,,,,...,, — exempla ed min* p 350 94 De aceph membro ibid 542 FRAGMENTA : ἁνίκα Aapbavíbaic "€xág(a φράςεν ὄψιν), ch paroem 87 [14] dr -— (ἅν) ποτ᾽ εἶδεν ὑπὸ «πλάγχνί(οις) dodr sp 5 qépoica τόνδ᾽ ἀνέρ᾽, ἔδοξ(ε δέ) ia dodr 5 10 30 τεκεῖν πυρφόρον ἐρι[βρεμέταν ba "dodr 5 ἱΕκατόγχειρα, ς«κληρᾷ (bé βίᾳ) ua,--dodr 5, 10 Ἴλιον πᾶςάν viv ἐπὶ πίέδον) er sp "cr 6 καταρεῖψαι " ἔειπε δὲ [μάντις paroem 47 10 (. . .ᾳ τέρας ὑπνα(λέον) ""alem 4 85 (...)Ae προμάθεια ia(?) er sp. 67 19 62 simm 985 ἐτωςία] δὲ (Ae pap) ex gr propono b (fr C 88,10) 10 uev[. ..... T]àv δ᾽ ἔπος SE: er κλιθεὶ(ς) ἐκο(ινάςατο) coí- [4 ^ dr ctv μάλα πρᾶξον (bt)katuc : ch (tr?) t "kAurol uávm(ec) ᾿Απόλ- ᾿ ba "er λωνος, (ἔγγὼ μὲν ὑπὲρ χθονός ibyc 15 (ὑγπέρ τ᾽ ὠκεα(νο)ῦ ""dodr 10 schol ἀντ màca(v τὴν ἀλήθειαν" Gr-H 11 an κλιθεῖς(α), scil Θέμις κλιςομῷ ἢ τρίποδι Δελφικῷ κεκλιμένη dc χρηςμῳδοῦςα xol τοῖς ᾿Απολλωνίδαις (18 cl fr Pind 192) τὰς χρηςμοῦ θέμιςτας παραδιδοῦςαϑ 14 ἐγώ Χρυσ schol, tum μήποθ᾽ ὁ λόγος ἐκ τίοῦ χοροῦ 18 schol ὠκεα- νοῦ θέμιδος, ἐπεὶ καί. quae nescio an pertineant ad fr 80, 1 58 simm; tum πάντας κατείρηκε τοὺς [rómouc? Obseura omnia, nec tamen desunt ma- gnae poeseos signa i IX (OHBAIOIC) (ef 107 Bgk, 74 Boe) Interpretationi nostrae novam opposuerunt Ed Fraenkel Rh Mus 72, 1918, 176. 328, Wil Versk 490 in eo potissimum a nobis dissentientes, quod pro quinariis senariis nostris aeolenopliis (plura exempla ed min consp metr 846, ubi corrigas O IX ep 2) dactylica *tetrametra' *penta- «A autumant Alexandrina (Heph 23, 15. 18) doctrina metrica nimis freti. Α΄ ᾿Ακτὶς ἀε- antisp 2 Mou, τί πολύςεκοπ᾽ ἐμήςαο, enopl 4 ὦ μᾶτερ ὀμμάτων, | dodr (c O XIII 8. 4) (3 ἄςτρον ὑπέρτατον dodr $ 13 ἐν ἁμέρᾳ ia 2 κλεπτόμενον; {τί 5^» ἔθηκας ἀμάχανον | da da | 4 4 ἰεχύν τ᾽ ἀνδράειν dodr 3 καὶ copíac ὁδόν, dodr $ 12 Praeter scholiorum quasdam lacinias (velut TTiv]bopoc 2, plura ali- quanto 17. 18) papyri Oxyrh 841 frr 127/6 continentur vv 8—11. 13— 18 frustula. Debentur autem primae triadis (1—21) reliquiae Dion Halic Demosth c 7 (I 142 U-R; codd B.PM) accedente Philone de providentia (versione armenia) Non repeto quae copiosius dedi (1900) ad Pind fr 107 1/2 ἐμηςθεῶ μ᾽ ἅτερ: μήςεαι Boissonade (μᾶτερ) et Blass, éuficao (ἐμήςω) Bamberger ap Schneidewin, quod nune praefero, ut κλεπτόμενον sit partie imperf 98 post κλεπτόμενον interrog signum posui (1900) invito Bergkio; displicent duo participia; tum {τύ q'?» Gr-H, {τί δ᾽ Diehl, {μάλ᾽ Wil Pind 394! 4 icxév mravóv àvbp. B, icxybv m. à. vulgo: Blass PAEAN VIII. IX 543 5 émíckorov ἀτραπὸν éccuyuéva; enopl ἐλαύνεις τι νεώτερον ἢ πάρος; antisp prosod 9 ἀλλά ce πρὸς Διός, ἱπποςόα θοάς, ch prosod ἱκετεύω, ἀπήμονα ""glyc 9 eic ὄλβον τινὰ τράποιο Θήβαις, mol "ithy 10 ὦ πότνια, πάγκοινον τέρας - AMA [10] (—»a(— .) (v — ,u — uu — o 72 HESSE HA aae 20 error V Tu 7r) (υ)ῶνὸς (—) (—), πολέμοιο δὲ «ἅμα φέρεις τινός, 14 ἢ καρποῦ φθίειν, ἢ νιφετοῦ ςθένος 16 ὑπέρφατον, ἢ cráciv οὐλομέναν ἢ πόντου κενέωςειν (ἄρ᾽) ἂμ πέδον, ἢ παγετὸν χθονός, ἢ νότιον θέρος ὕδατι ζακότῳ ῥέον, ἢ γαῖαν κατακλύςαιςα Of|ceic 20 ἀνδρῶν νέον ἐξ ἀρχᾶς γένος ; “ὀλοφύ(ρομαι οὐ)δέν, ὅ τι παν- |" dodr Y τῶν μέτα πείςομαι |. dodr (desunt vv 22—23 — ep 2—10, str B' 1—3, reliqua papyro debentur) Β΄ 83^ , 22. (μένει) ἐκράνθην ὕπο δαιμονίῳ τινί ᾿ 86 λέχει πέλας ἀμβροείῳ Μελίας ἀγαυὸν καλάμῳ εὐυνάγεν θρόον μήδεςί τε φρενὸς ὑμ(ε)τέραν χάριν. λιτανεύω, ἑκαβόλε, Moicataic. ἀν(α)τιθεὶς Téxva(tc)tv 40 χρηςτήριον, (ὥπολ)λον, c(eÓ)v. ἐν d Τήνε- pov εὐρυβίαν θεμίτίων ποτέ) ἐξαίρετον προφά- ταν Érek(ev λέχει) κόρα μ(υὐγεῖς᾽ ᾽Ωκεανοῦ Μελία céo, Ἰπύθι(ε). 44 (τῷ, Καδμοῦ crparóv καὶ Ζεάθου Tó(Mv), 45 ἀκερεεκόμα πάτερ, ἀνορέας 5 ἐπίεκοτον M* Arm, ἐπίεκοπον M, -πτον B, -πτεν ἄτροπον écca- μένα: Io Gott] Schneider 6 ἐλαύνειν P, -ve B, -vec M (Scaliger, Sehneider) 7 ἵπποςθαθοὰς: ἱπποςόα Bergk?, θοάς Blass egregie, Ooác equi nomen schol O VI 22* Dr — 9 ἐς Dion, εἰς Gr-H. τροπ.: Sylburg 18 πολεμοῦ bicáua: Scaliger (cópa) et Gr-H 11—138 exempli causa propono: fjp' ἀταςθαλίαιςι κοτεςςαμένα βροτῶν | πάμπαν μὲν οὐ θέλεις éE- ελέμεν φάος [αἰῶνος ἁγνόν, πολέμοιο δὲ κτλ. 16 κενέωςειν ἀλλὰ πέδον: ἀνὰ v. Scaliger, ἂμ Hermann, (ἄρ᾽) ἂμ Blass (cf P XI 22), àvai? Wil Gr Versk 491 18 ἱερόν Dion, διερόν Scaliger, διερόν Radermacher Epigr d Didius Wien Stzgsber 117 (1912) 9. Abt p 11, ῥέον scripsi 19 6nce: Barnes 21 suppl Hermann 33^" (uéve» conieci 87 ὑμετέραν x. vestra gratia, more Aeschyleo 89 cf Μοίςαιει (ἀπο)δώςεω P IV 67 (N X 26, Isth VIII 60) 40 dubitanter suppl Gr-H 4 Ζεάθου, Ζεξάθου, *Gerstmann?', cf etym popul ἐζήτηςε γάρ Eur fr 181 544 FRAGMENTA ἐπέτρεψας ἕκατι caóqpovoc. καὶ γὰρ ó πόντιος Ὀρκς(οτ)ρίαινά νιν περίαλλα βροτῶν τίεν, Εὐρίπου τε ευνέτεινε χῶρον lO (Latus. us Lsinpali a 49 cuvérewe, scil ποδὸς ópuáv Epod Β΄ periit. Quae sequuntur pap fr 129—831 coll.II a paeane IX aliena esse metri causa recte statuunt Gr-H X (fr 52*) Fr129/31 coll. Versuum XXII initia fere exstant. In scholl (ad 2 88) daphnephoria Theb commemoratur. Propter Crvyóc (4 in) provocatur ad B 161—55 9ss Iovis Apollinis Athenae numina dici videntur 14 £evo- κάδ[ 15/16 paragrapho dist 19 Dativi ἐμίν exemplum emersit in P nunc primum, non illud quidem *in precibus? (fr 298) 21 υἱόν, Te- nerum? cl paean VII 13. IX 41 16 ecro[ ] 20 Zeux0cica, m(p)opuu(ioc) . . . ἐμὸν [ | υἱὸν ἔτι Té£(e)* τὸν a .[ «ἐμὶν δὲ πὰ(ρ) keivoi(c) . . . Ex scholl fr 184 laciniis duorum heroum nomina Καςτάλιος Εἰκάδιος Tiv μὲ(ν πά)ρ μιν iu(ep?) . . . | κλυτομάντιες τῷ δ elucent, de quibus Wil Pind 87 p402 fr 52 — paean VI 117/18 XI (fr 53) Paeanis fragmm nunc ampliora exstant in pap Oxyrh 1791 (vol XV p 84): ναόν, τὸν μὲν Ὑπερβορ[έαις - alem 3 αὔραις ζαμενὴς ἔμειξεν, paroem s ὦ Moicat, τοῦ δὲ παντέχ[νοιςειν mol ithy s ᾿Αφαίετου παλάμαις καὶ 'Ae(á- [{- alem (2 5 vac) τίς ὁ ῥυθμὸς ἐφαίνετο; Libye ly. χάλκεοίϊ μὲν τοῖχοι, χάλ- mol mol 2 κεαι θ᾽ ὕπο κίονες écrac(av [ἄγ i χρύςεαι δ᾽ ἔξυπερ αἰετοῦ glyc 2u ἄειδον Κηληδόνες * ba τὰ ἂν 1 Tou legi posse H(unt) 2 λυρ H, primo loco etiam a vel ὃ legi posse testans, dein quarto loco e vel 4- (1 e 1 lin transv deletum) quinto e H, ergo αὔραις satis certum esse existimo; tum juz[. Res magis perspicua erit cll eis quae de *templo pennato' traduntur in Hyperboreorum regio- nes caelestes sublato (Arch f Rel-Wiss VIII 1904, 81) 9 De Musis abrupte invocatis cf Isth VI 57 τον: τοῦ H, cf 1 — 5—46 exhibet etiam pap 841 fr 90, quae verba perperam omnes rettulimus ad Delum insulam columnis aéneis suffuliam 7. ουτω leg H, rectius θ᾽ ὕπο Kórte Arch Papyrusf VII 137 cll ómocrácavrec εὐτειχεῖ προθύρῳ O VI1; non ambigua lectio in pap 841; ὀκτιὺ κί habet paean lII 10, idem coni Wil 507 8 χρύκαι αἱ οξυνπεραι αἷτον ex Hippocr? cod Laur 47, 7 f 8555) col 1/2 rogatu meo eno- tavit Heiberg, ὑπὲρ αἰετοῦ e Galeno recuperaverat Cobet, ἕξ coni Schneide- win, melius ἐξύπερθ᾽ Bergk. Iam si quaesiveris, qua tandem ratione in Lempli aetomate collocatas Sirenes illas fuisse dicamus: Furtwüngleri opi- nioni per se quidem non absonae acroteria fuisse censentis (Arch Ztg 40, 1882, 343*) obstare videtur, quod xpucüc ἴυγγας ἀνάψαι Apollo dicitur (Theophr vit Apollon Thyan VI 11), item in Persarum regia (id ibid I 25) PAEAN X. XI. XII 545 10 ἀλλά νιν npoverm . [ alem (?) 3 κεραυνῷ χθόν᾽ ἀνοίίξαις pherecr ΓΝ Ζεὺς] ἔκρ(υ)ψ(εὴν (&m)ávruc. pherecr E γλυκεῖαι Διος aT οτι ξενο. p . vvov[ 15 ἄτερθεν τε . . av| .Ào. .. τεμενοί uevava . knuvav[ Auciugpocov πί (&)knpáruv δαιδα[λ M V ru ] vef χρύςεαι ἴυγγες ἀποκρέμανται τοῦ ὀρόφου τέτταρες, nec contemnenda esse arbitror contiouo quae adduntur verba, τὴν ᾿Αδράςτειαν αὐτῷ παρ- εὐγυῶςαι καὶ τὸ μὴ ὑπὲρ τοὺς dvOpurmouc αἴρεςθαι. làm bene accidit, quod in Atheniensium templi hecatompedi ruinis inter aétomatis frag- menta avium figurae inventae sunt supra Herculis Tritonisque corpora tecto subter variis coloribus appictae (Wiegand Archaische Porosarchit d Akrop Ath, 1904, 64, Taf IIT, Heberdey Altatt Porosskulpt 1919,68). At quae avium (ciconiarum, aquilarum) figurae Athenis ornamenti dumtaxat causa adhibitae erant, in Delphico templo ipso quoque perantiquo (saec VII— VI) virgines illas superne formosas, ceteroquin Sirenum ritu avium in similitudinem corruptas, aureis laminis caelatis supra tympanum sub tecto prominente suspensas (ἔξυπερ αἰετοῦ) novare ausim cl ὑψόθεν paean III 11), Adrastearum quasi vel Nemeseon vice functas esse Per- sarum regiae exemplo doceri videmur. Cf supra ad frr 2. 8 adn ΕΣ XII [VIT litt] ue[ [IV] otav ev ve[ [. .] oa δ᾽ "Apréuio [V ]ovac[ λέχος ἀμφεπόϊλει. .]a. rota[ur 5 [.Ἰυμνήςιος 5pen[. .], ἅμα δὲ q[épev? Ná£o0ev λιπαροτρόφων Gucí(ac) pherecr(?) ch ὁ (μήγλων Χαρίτεςει μίγδαν paroem | (Κύγνθιον παρὰ κρημνόν, ἔνθα “ὐφμαΐ (alc) 4 κελαινεφέ᾽ ἀργιβρέν-ταν λέγοϊντι A glyc ir d 10 Ζῆνα καθεζόμενον, κορυφαῖ- . [(alem 4 ctv ὕπερθε φυλάξί(αι xp)óvov, pe er L. 12 ἁνίκ᾽ ἀγανόφρων ^ pherecr 4- 32 Oxyrh pap 1792 (vol XV 86 ss) 5 s8 Sacrificium quis paraverit (Xa- ρίτεςει μίγδαν — cóv, ut utra κωκυτῷ γυναικῶν P IV 113) vel parare iubea- tur obscurum. luppiter vero in Cynthio monte sedens Latoidarumque natales exspectans, dein gemini divini non tam in lucem (ἐς φάος) editi quam lucem ipsam splendidissimam (ἀελίου δέμας, Raffaelici bambini in- star) praebentium amplificata imagine homerica (Z 401), tum Eleithyia et Lachesis partui laeto (cf ad O VT 43 adn) grato animo assistentes, de- nique nymphae Deliacae acclamantes, — quid ex his Pindari ingenio non dignum? 9 501 λέγοντι Poetae lyr. graec.* 1.1, ed Schroeder 35 546 FRAGMENTA Κοίου θυγάτηρ Aóero τερπνᾷᾶς o4. 5:42 γον ἃ ὠδῖνος: ἔλαμψαν ie παιάν $^ δ᾽ ἀελίου δέμας ómu[c ch Fer o νὰ 15 ἀγλαὸν ἐς φάος ἰόντες δίδυμοι ch er οὐ 4:5 παῖ-δες, πολὺν ῥόθ(ο)ν ἵ- Amos 4 ecav ἀπὸ crou(ávuv) " dodr k 17 (ὨἘθλείθυιά τε kal Λάχεεις : "alem 4 τέλε(ι)αι δ᾽ ὁλ[ IUE E A ME 18 κατελάμβανον. [... [. .JepOév£avro δ᾽ ἐγχῴριᾶι 20 (ἄγ)λαὸς ἃς ἀν᾽ épxe.] .. . [ [VIII] τὸ γὰρ àv .. v . ατοι [XIV] .. p . γονατί [XIII]npac op . [ ΓΤ Ὁ 7 18 De dact inverso Ν VI 6, Soph Ai 230, Phil 1216 14 ómó[ pap, coniunctio quinto loco pos id habet excusationis, quod ἔλαμψαν δέμας artius coniuncta sunt; ómw[c legendum vidit PMaas. De notione temporali cf M 208, Υ 378, Aesch Prom 228, Pers 198; ὅπως (ut glossam ad δέμας adscer) legebat etiam Wil 519? propter asyndeton tum evasurum (16) ipse sibi non satisfaciens. fr (Oxyrh) 16 |'Acumo[ . ]ewaro τί cf pap 841 paean VI 1384/6 fr 41 ἐν Tiviu 51 àu]puwroAei Ἰποςόα θυ[γάτηρ p 403 ad fr 57: Verba (3) a P aliena delevi in ed min p 404 δα fr 61: scr àv icye (illud ὁ cod P*?», hoc c ἢ) cl Isth II 35, N VI 4, Aesch Pers 709. De membris digerendis cf ed min p 405 ad fr 63: cf paean I[ 5 64: Post 'inseruità adde Volkmann; "Avrigov (ex Ho- mero! B 864) quam "AvOvrmov malunt Weil-Reinach 66: scr Aíb. ἐν ὑπομνήματι τοῦ πρώτου T. παιάνων c Wil Pind 1856 p 406 ad fr 69/70 cf paeanes Thebani, tum propter tibias paean III 94. IX 36; denique fr 249^. 269 AIOYPAMBOI (fr 705) Θρᾳς.. Ἡρακλῆς ἢ Κέρβερος Θηβαίοις crp α΄ i TTpiv μὲν ἕρπε ςχοινοτένειά τ᾽ ἀοιδά ; 142 2 διθυράμβων | 1 8 καὶ τὸ càv κίβδηλον ἀνθρώ- { ποιςιῖιν ἀπὸ «τομάτων, Mh 4 διαπέπ(τ)αίνται δὲ νῦν ípoic?) πύλᾳα(ι κύ-) | 142 5 κλοιςι véat: [,,,, L1 efibórec 2 41 6 otav Βρομίου (τελε)τάν : 3 8 5 1 xai παρὰ ckü(rr)ov Διὸς Οὐρανίδα 1:5. 8, 19 8 ἐν μεγάροις ἵ(ςτα)ντι. ςεμνᾷ μὲν κατάρχει 142 δ, 9 ματέρι πὰρ μεγάλᾳ ῥόμβοι τυπάνων, 511 Oxyrh pap 1604 (vol XIII 1919) fr 1 col I1 1—2 — fr 79* (Strab Ath), 6—8 — fr 79^ (Strab), 10—11 — fr 208 (Plut) Stropha chalcidica. Periodi propter vocalium hiatus 2/8. 5/6. 11/12 sponte digeruntur. De numeris acceleratis 8^ cf supra obs metr... et comm Pyth 118/19 In inser Opacóc ed Gr-H, obloqu Wil Pind 345* — 5 Lacuna V litt, Oedipodis sapientiam desiderant, δονέοντ᾽ ego olim, ἰαχεῖτ᾽ PMaas, cogol oí Sandys PAEAN XII — DITHYRAMBI 541 10 ἐν δὲ xéyAab[ev] κρόταλ᾽ αἰθομένα τε vx 1 δαῖς ὑπὸ ξανθαῖςι πεύκαις " *. us 1? ἐν δὲ Ναΐδων ἐρίγδουποι «τοναχαί 311 10 13 μανίαι τ᾽ ἀλαλαί τ᾽ ὀ- * ρίνεται ῥιψαύχενι | $e 14 Cv κλόνῳ. 1 8 19 15 ἐν δ᾽ ὁ παγκραί(τὴ)ς κεραυνὸς ἀμπνέων 8 16 πῦρ κεκίνηίται τό T) Ἐξενυαλίου 142 6 11 ἔγχος, ἀλκάεςςά (τὴ: ΤΤαλλάδοί(ς) αἰτίς 142 15 18 μυρίων φθογγάζεται κλαγγαῖς δρακόντων. 8 6 [19] ἀντίςτρ 1: ῥίμφα δ᾽ etciv ἼἌρτεμις οἰοπόλος Zeó- 2 Eoic' ἐν ὀργαῖς 8 Βακχίαις φῦλον λεόντων ἀ(γρότερον Bpouíu)* 4 ὁ δὲ κηλεῖται χορευοίςαιςι κα(ὶ θη)- 5 ρῶν ἀγέλαις. ἐμὲ δ᾽ é£aípero(v) 6 κάρυκα ςοφῶν ἐπέων 1 Μοῖς᾽ ἀνέετας᾽ Ἑλλάδι κα(λ)λ(ιχόρῳ) 8 εὐχόμενον βριςαρμάτοις οἱ... Θήβαιρ, 9 ἔνθα ποθ᾽ 'Apuoviav (φ)άμα γαίμετάν) 10 Κάδμον ὑψηί(λαῖ)ὴς πραπίδες(ει λαχεῖν κεδ-) 11 váv * Δί(ιὸ)ς δ᾽ ἄκίουςεν ὀ)μφάν, 13 καὶ τέκ᾽ εὔδοξοίν map") ἀνθρώποίις γενεάν). .926 18 Διόνυς᾽... 14 ματέίρος ?) 15 πει. 8 neta cf6.10.13 18 uy.pap. 17 ἀ[γρότερον sueta adi ad subst regens assimi 21 o ante lacunam valde incertum, non magis certum 4$, unde O[fjgaic γεγάκειν proponere vix audet Wil; ó[AQia Θήβαις coni- cerem de acc cl formula ep ὄλβια δοῦναι, de dat H 9298, nisi licentias antisír per se quidem non improbabiles iuxta compositis enopll numeris y € fr 123, 8 et pseudiambb fr 122, 8, ergo |... v5 v, -ς per eoiec- turam invehere nimis arduum esse videretur 33 Harmoniae epithe- ton magno intervallo in fine sententiae adicitur more pindarico, ne di- cam necessario, quo elegantius pergi possit Διὸς δ᾽ ἄκουςεν (Harmonia); ποι]νὰν quod coni "Wil c gen P coniungit velut ἀρετᾶς, καμάτων 409/10 Nimis diu inde ab Hermanno usque ad Crusium fr adesp 84 Bgk* in versus redigere conati sumus invita Minerva. Nunc cf CRobert Gr Myth I 1894, 857, Wil Herm 37, 1902, 331, Reitzenstein Poimandres (1904) 83. 101 20 *"10^ CApyetoic» Ἰάπὸ Aava[ Κυ)γκλώπων * πτόλις üp[á οἱ ]v λεγόντων ]v ἐν "Apre μεγάλῳ τ΄.[ ]iov. ἄνακταί Ἴποι ζυγέντες ἐρατᾷ δόμον Ἰλειβόμενον ὃ .[ Ἰντ᾽ "Agavroc 5 ]uce πατέρα Γοργόνί(ων 10 ]eev. Oxyrh pap 1604 (vol XIII 1919 p 33); in papyro hoc fragm (1 col ἢ Thebano dith 70* (Cerbero) praemittitur; vv 1—19 initia (litt fere XII) perierunt, 20 58 ultimae fere syllabae si quando servatae ea lege, ut exi- ius 19—22 accurate congruant cum 383—36 3 'Axpíc]ov Gr- 6 πρό- γονόν T€ POM Bury. De oi et οἱ verba facere schol videntur, unde ἄρ[ἀ oi Gr- schol, quae quo pertineant obscurum ? φόρμιγγι δ᾽ ὕμ]νοι Bury, TO! pàp : 85 548 FRAGMENTA ςτρ. εὐ)δαιμόνων βρομιάδι θοίνᾳ πρέπει Ι Ἰκορυφάν Ἰθέμεν - εὐάμπυκες ἀέξ)ξετ᾽ ἔτι, Μοῖςαι, θάλος ἀοιδᾶν 16 ὄμμι) γὰρ εὔχομαι. λέγοντι δὲ βροτοί 71α φυγόντα viv καὶ μέλαν ἕρκος ἅλμας. ] Φόρκοιο, εὐγγονον πατέρων ]v TOV τ᾽ ÉuoAov 20 7. τὰν ἐάν 11 ἀλλ᾽ ἀνδρῶν εὐ]δαιμόνων Bury 14 TTepcei νυν ἀέξετε Bury, Βρομίῳ parum recte Gr-H ; cf 18 15 uui] Gr-H 16 Λιβύας πεδί]α ὃ Bury ἕρκος supra lin 17 κορᾶν schol Phorei Gorgonum patris, Cyclopum (per Thoosam scil Polyphemi matrem) proavi mentione interiecta adumbratur fabula de Cyclopibus arce Argea aedificata hospitalitate exceptis non sine hymnorum lyra- rumque sonitu (6—10). Tum novo exordio facto ad Persei cum Gorgone vel Gorgonibus certamen exponendum aggredi poeta videtur, unde fr quamvis incertum 254 huc revocaveris, quod fuerit de cibisi, item propter Cyclopes commemoratos galeam illam Plutoniam a Cyclopibus fabrica- tam (Apollod I 7). Numeri iamb (cr ba) aeoll dim admixtis. 70* (Κορινθίοις) Ἰναλί 1ς τε χάρμας ]n[....]vroc αὐχὴν ῥύοιτο παί Ἴιτὸ μὲν cráac 15 ]wv πέλοι Ἰπόδα Ἶλαν πόνοι χορῶν [ 5 ]kave[.....]ov κυανοχίτων ]eec τ᾽ ἀοιδαί, ]reàv τε(λε)τὰν μελίζοι. : ]oto φῦλον w[ Ἰπλόκον cr(epá)vuv xiccivuv 19 ]e πετάλοις ἠρί(ίνοιο) Ἰκρόταφον 22 Ἴμιον ἴη[ ]ewv ἐλθὲ φίλαν δὴ πόλεα ]v' ταμίας [ 10 ]tóv τε ckórreAov γείτονα rpóraviv[ Ἵν οτοὰλ. Γ΄ Ἰαμᾳ καὶ crpamiá 25 ]Ιλθε τ᾽ ἀκαμπτεὶ κρέμαςον 70[ Oxyrh pap 1604 fr 2 (vol XIII p 37). Versuum initia sieuti in fr 1 hausta (litt fere XII. ὃ παύςα]ιτοῦ — 7 áv(ri τοῦ) πλ(εκτῶν Ὁ) schol 9 ἐλθὲ φίλαν e corr De acc heterocl πόλεα append ad 8 35 874 12 àxv. pap, ἄκαμπτος Pind P IV 72 (ubi libri vulgo óàxv.), Isth IV 53 18 τὰς émiboparíbac schol; cf schol O IX 129 . Dionysus invocatur (τεὰν τελετάν 6, ἐλθέ 9, κρέμαςον 12); dissensionum bellorumque tumul- tus (3. 11 58) silere iubentur inter feriarum Baechicarum studia iucun- diora. Cetera satis obscura, At ςκόπελον (10) Acrocorinthum, αὐχένα (ἅλιος δ᾽ dixi ica roe αὐχὴν ῥύοιτο παν(άγυριν Bury) Isthmum, cró]utiov ἵπ]πειον (el O XIII 65. 85) frenum interpretantur Britanni, non male. Nu- meri iamb cr ch. DITHYRAMBI 549 p411 fr 76 (AOHNAIOIC Β΄ cl v 8) Astrophus an antistrophicus fuerit dith P nobilissimus (75) certo diiudieari nequit. Horatii quidem stropharum iam choricae poeseos artem et magnificentiam suo iure declinantis de numeris P 'lege solutis! iudi- cium non in magno discrimine pono. Favet autem antistrophicae rationi dith Thebanus nuper repertus (105), ut frr 76 et 88 si modo ampliori fragmento adicere placuerit, aut in deperditam strophae partem aut in epo- dum relegare liceat. Et fr 88 quod est de 'Syoboeotorum" fama antiqua et numeros et rem si spectas bene convenit. Quid vero quod Ὦ ταὶ λι- παραί krÀ optime quadrare in novi dithyrambi initium videntur? Unde non male plerique Σεμέλαν alterum dith Ath fuisse suspicati sunt cl δεύτερον 8. Numeri iambici (ceret) aeolici (3. 6. 7. 9. 11. 12. 14* ^, 18 le- cyth 13^?) enoplii (65. 15, etiam in 'iambis' 8/4, 165"). Repudiatis clau- aulis dactylicis ἃ P quae videntur alienis (cf supra δὰ metr Isth VIT) et coniunctis membris 3—4 pentametrum effeci praeeunte Wil Versk 312 Δεῦτ᾽ ἐν χορόν, Ὀλύμπιοι, 44 ow 3 ἐπί τε κλυτὰν πέμπετε χάριν, θεοί, "da er^ er 8 πολύβατον oi τ᾽ ácreoc ὀμ- LE ch 2 φαλὸν θυόεντ᾽ ἐν ταῖς ἱεραῖς ᾿Αθάναις 44 u4* paroem ls 5 οἰχνεῖτε πανδαίδαλόν τ᾽ εὐκλέ᾽ ἀγοράν, ἴα er "ia 8 lobéruv λαχεῖν crepávuv τᾶν τ᾽ éapi- Lir ch οἷ (8 16 δρόπων ἀοιδᾶν" ; - κήρυγμα [trin] Διόθεν τέ με civ ἀγλαΐᾳ ""antisp" οἷι 3 ἴδετε πορευθέντ᾽ ἀοιδᾶν δεύτερον "da er ^ia 8 ἐπὶ κιςςοάραν θεόν, "* glycon 3 10 Βρόμιον ὅν τ᾽ Ἐριβόαν "OC s. 6t 3 τε βροτοὶ καλέομεν, et. 0 2 γόνον ὑπάτων μὲν πατέρων μελπόμενοι πα ch οὗ 38 γυναικῶν τε Καδμεῖᾶν [CeuéAav]. "ir ch Y 16 ἐναργέα δὲ cáuaca ' lecy 2 13^ μάντιν οὐ λανθάνει, ΟΥ̓ ΟΥ̓ 2 φοινικοεάνων ὁπότ᾽ oi- | «Uu ch n y0évroc 'Qpàv θαλάμου er ch 3 16 εὔοδμον ἐπάγοιειν ἔαρ φυτὰ νεκτάρεα. "da^ alem 8 (15 [45)] Dion Halic comp verb c22 (p 9988 et 180 U-R) Fragmenti (75) lectiones duobus potissimum codd F (Laur) et P (Paris) nituntur non malis utroque. 1 Inter δεῦτε (F) et ἴδετε (D) optione nobis data illud praetuli 1908. 14 ut ad carminis initium accom- modatius cll Sapphonis Δεῦρο δηῦτε Moicoi, Hesiodi Μοῦςαι TTiepinOev — δεῦτε, Philodami Scearph (c Weilii supplem) Δεῦρ᾽ dva Δ7]Ίιθύραμβε Báxy', Homeri Δεῦτε, φίλοι simm. Aptissime ἴδετε mopeuOévra legitur 8 6 λαχεῖν (λαχει PF) c Usenero recepi 1908. 14 asyndeton evitans paullo durius 8 δεύτερον teneo; nam δεῦρο (Sauppii) iuxta ἐπὶ θεόν satis molestum. De dith Ath 'altero' supra dixi 9 De xiccoápav? 1900 11 μελπόμενοι (μέλπομεν 1) scr c Hermanno 12 ἔμολον (P) nimio plus moles:um aut e glossa CeuéAav neglegenter expressum aut audacter interpolatum frustra tuetur Wil 18*-" évapyéa (P) τε νεμεῶι τε (F) μάντιν (FP), unde δὲ «ἀμαίτα) praeeunte Usenero (1868, Kl Sehr 1184), retento μάντιν reposui, metaphora att poett pervulgata; sed cf mes ΩΣ (fr 104* 5) μάντις ὧς 1 ἐπάγοιειν (1, ἐπαΐωςιν rell), acute e 550 | FRAGMENTA τότε βάλλεται, τότ᾽ ἐπ᾿ ἀμβρόταν χθόν᾽ ἐραταί "^ δ ΤΕ Adv φόβαι, ῥόδα τε κόμαιει μείγνυται, τὰ "$a “8. ἀχεῖ τ᾽ ὀμφαὶ μελέων civ αὐλοῖς, mol ch bas olxvei τε CeuéAav ἑλικάμπυκα χοροί. ia^ ch "er s 33 —— 16 x0óv' (pessumdatum in xépcov) reicere 1908.14 non debebam 19 οἰχνεῖ 7€ — χοροί reduxit Wil p 414 fr 76 'AOHNAIOIC A'?) , ^ /, ^ /, ^ VAZ VJ VAJ ΓΕ l4 b! , ^ / ^ --- — — — 9 — LU nre — —— [τῶ τ ^Q ταὶ λιπαραὶ καὶ ἰοετέφανοι καὶ ἀοίδιμοι, Ἑλλάδος ἔρει- cua, κλειναὶ ᾿Αθᾶναι, δαιμόνιον πτολίεθρον. Ῥ414 ad fr 77: Ad tr 76 pertinere Wil quoque arbitratur Pind 272, ego (1908.14) cum fr 78 coniungebam. Res propter fragmentorum brevi- tatem incerta. p 415 fr 79*^ (Oxyrh pap 1604) — 705 supra p 416 ad fr 81: Metra in ultimos str versus fr 70* (dith Theb) qua- drare observavi comm Pyth 118 p417 ad fr88: Cum ἔν Τῦ coniungebam 1908. 14, membra dige- rendi ratio ut in fragm brevissimo incerta: ἴα ia «e er an duobus versibus "ia ^ia / "ia? artic τό delevi 1914 ἔν 85.86 cf (dithyrr libri primi) fr 71 TIPOCOAIA p 418/19 ad fr 87.88: Hymnum fuisse arbitratur Wil Pind 328/9. De periodorum ratione ed min 88,1* {τ᾽ teneo cll P IV 195. IX 48, fr adesp 133, 2 Bgk, obloq Wil Sapph Sim 131! p 419 ad fr 89: Seiunxi (1908.14) a fr 89^ Pausaniae de Aphaea lestimonio (895); οἵ Furtwüngler, Aigina, d Heiligt d Aphaia 1906, 1 ff, 410 ff. 500, Rh Mus 57, 1902, 252 fr 90 (-- 62) — paean Oxyrh VI 1 ss. 118/19 . p 420 ad fr 91—93: scr in appar crit (92) hue pro hunc, 93, 2 apo- stropha pro anastr. Omnino cf Wil comm metr I 1895, 6 — Gr Versk 154, 1, Mess Rh Mus 56, 1901, 170, Holland Phil 59, 1900, 841 ΠΆΡΘΕΝΕΙΑ ᾿ p 422 ad fr 97: De pron refl forma Bechtel Gr Dial I 278 (inser boeot); τὸ c(óv» αὐτοῦ μέλι γλάζεις, propter μελίπνουν εύριγγα Theocr I 128, sponte corrigi arbitratus (γλάζεις — lactas, sugis, quasi μελίκρατον quod- dam credo [N IIT 77]) Wil Pind 271'. Quid si reiecta, quam propter ord alphab Maur Schmidt invehebat, correctione recte habet Hesych gl γλάζει" πτερύςςεται κέκραγε quam longius exponere licebit ἤτοι qppuáccerai καὶ φριμάςςεται (Theocr V 141) καὶ “ἀπὸ τοῦ ἤχου βρέμει, αὖ λύρα βρέμεται ap P, λωτὸς βρέμει in hymn delph. Nec contemnendus hercle schol Theoer I2 dativum testans non gen, μέλος (propter Theocr μελίςδεται), non μέλι, denique ἄδειν, non γλαγᾶν vel sim p423 ad fr 104^": Notatu digna mensura vocis Ubup si non in ly- ricis, at in Pindaro singularis &Mvuev (ἐν δόμοις at cf etiam le- cyth aceph O IV extr p 424 quod numerabam fr 1045 Anacreonti reddendum: οὕτ(ω) καὶ (r)a(p)' 'Ava(kpéovri) ἐν παρθενείοις (5) PROSODIA ; PARTHENIA 551 "104: (XII litt) oc (IV) θείαις ἐρ- (X litt), δίᾳ 5 (Gr-H) μάντις dic TeAécco ἱεραπόλος " τιμαὶ trin δὲ Bporoici kexpiuévau.* trin 3 παντὶ δ᾽ ἐπὶ φθόνος ἀνδρὶ κεῖται quat (alc) 3 ἀρετᾶς, ὁ δὲ μηδὲν ἔχων ὑπὸ ci- [an an 2 10 γᾷ μελαίνᾳ κάρα κέκρυπται. p ithy 3 φιλέων δ᾽ ἂν εὐχοίμαν Κρονίδαις ἐπ᾽ Αἰολάδᾳ καὶ γένει εὐτυχίαν τετάχθαι ὁμαλὸν χρόνον " ἀθάναται δὲ βροτοῖς 16 |. ἅἁμέραι, ςὧμα δ᾽ écri θνατόν. ἐπ ἀλλ᾽ ὦτινι μὴ λιπότε- (s an 3 11 κνος ςφαλῇ ΟΥ̓ [1] πάμπαν οἶκος βιαί- p er 3 18 ᾳ δαμεὶς ἀνάγκᾳ, ΓΝ | 85 póv: τὸ γὰρ πρὶν γενέ- er er (Ay IP οἰ ut cO) ithy Oxyrh pap 659 col I (vol IV 1904, 53) Carmen in partheniis numeratum esse propter Aeoladae laudem c fr 104? communes recte Wil GGA 1904, 673 11 Poetam ipsum loqui eiiam nunc persuasum habeo: fragmenti ne verbum quidem non dictum e P ipsius sententia 13 εὐτυχίᾳ Wil GGA 1904, 672?, retr Pind 438!; ef εὐτυχίαν xpatvew O VI 81 de dupl acc proll II 98 Cer κάματον προφυγιὼν ἀνια- [o an [ 3 2- *1044 Α΄ ΣΌΣ aiuapeeamee- (σῖνο TÀ— —y—) |. τὰ 3 (-. δωμί.-.-- ,)Aécc τί, —) |. glyc T CN 3 6 ue(— ,, —») ἴα 28 (fe) γὰρ ὁ (Λοξ)ίας Aglye (aceph) 2 (Gr-H) *(m)p(ó)ppu(v) ἀθανάταν χάριν glyc 2 25 θῆβαις ἐπιμείξων. Apher (aceph) 5- 6 26 ἀλλὰ Zucauéva τε mé- TÀov ὠκέως xepciv τ᾽ ἐν μαλακαῖςειν ὅρ- Tak ἀγλαόν 28 δάφνας óxéoica πάν- δοξον Αἰολάδα «ταθμόν 80 υἱοῦ τε ΤΤαγώνδα ὑμνήςω crepávoici θάλ- ^ glyc 3 Aoica παρθένιον κάρα, [ [ ςειρῆνα δὲ κόμπον αὐλίεκων ὑπὸ λωτίνων τ glyc | 3 35 μιμήςομ᾽ ἀοιδαῖς Apher 2 )— Oxyrh pap 659 col II—V (vol IV 1904 c tabb) , 22 Xecnc suprascr i: an [re]Aécaic? e. gr. [Xoip' (ὦ Tfiepi] xpucóme[mAé μοι κόρα, }[αὐ]δῶμζαι, τε]λέςαις τ᾽ [ἐμὸν] ué[Anu' é07?] 84 Aaickuv: Gr-H 552 Β΄ κεῖνον, óc Ζεφύρου τε ci- .. γάζει πνοάς αἰψηράς, ὁπόταν τε χει- μῶνος εθένει 88 φρίεςων Βορέας ἐπι- ςπέρχῃς᾽, ὠκύαλον Νότου 40 d T€ τάραξῃ, 40" καὶ. (desunt vv "dt VIII [antistr V, ep 1Π] aut [eidem c triade Γ΄ XXIII) a (— — je ous) (—)acp( )Zwvvo[ Γ΄ (Δ) (πολ)λὰ μὲν τ(ὰ) πάροιθ[ε μέ- μναμαι καλά") (δ)αιδάλλοις᾽ ἔπεςειν, τὰ δ᾽ ἄ[λλ᾽ ὁ παγκρατής 45 Ζεὺς οἶδ᾽, ἐμὲ δὲ πρέπει παρθενήϊα μὲν φρονεῖν 41 Ὑλώςςᾳ τε λέγεεθαι. ἀνδρὸς δ᾽ οὔτε γυναικός, ὧν θάλεςειν ἔν κεῖμαι χρή μί(ε) λαθεῖν ἀοι- δὰν πρόςφορον. 50 πιςτὰ δ᾽ 'ArvacixAét μάρτυς ἤλυθον ἐς χορόν 562 ἐελοῖς τε γονεῦειν 53 ἀμφὶ προξενίαιςει " τί- μαθεν γὰρ τὰ πάλαι τὰ νῦν τ᾽ δῦ ἀμφικτιόνεςειν ἵππων τ᾽ ὠκυπόδων ποί(λυ-} γνώτοις ἐπὶ νίκαις, )—— FRAGMENTA A'(€) 58 oic ἐν dióvecciv. "'Or- χη(ςτοῦ κλυ)τᾶς, ταῖς δὲ ναὸν Ἰτωνίας ἀ(μφ᾽ εὐκλέ)α 60 χαίταν ςτεφάνοις ἐκό- cuneev ἔν τε Τίεᾳ περι πί (desunt vv aut VIII [str I, antistr V, ep 11] aut [eidem c triade ΕἼ XXIII 62 ῥίζα 1€ δὲ 9) (ce)uvàv av(., ec J [05- 64 βαις! ἑπταπύλοιειν. €' (Z^) 65 ἐγῆκεν καὶ ἔπειί(τα buc- μενὴς xó)Àoc τῶνδ᾽ ἀνδρῶν Éve(ke)v μερί- μνας εὠφρονος ἐχθρὰ(ν ἔ)ριν οὐ παλίγ- 68 YÀuccoc, ἀλλὰ δίκας (δ)ιδούς πίιςτ)ὰς (Ὁ) ἐφίλη(ςε)ν. 10 Δαμαίνας ma(i), (évaiciu)u νῦν μοι ποδί cretyuv ἅγεο᾽ (τὴν γὰρ εὔ- qQpuv ἕψεται πρώτα θυγάτηρ (δ)δοῦ 18 δάφνας εὐπετάλου oye . Batvoica. πεδίλοις, 15 ᾿Ανδαιειετρότα ἃν émá- cknce μήδες[ι ποικί]λο[ις] * ἁ δ᾽ ép[. .]aci[ μυρίων ἐχάρη xoAa Jic Ceo£a[tc& viv otuuv]. ἀν. 89 emicmepync ukuaAov τεποντοῦυ . trav εταραξε καὶ pap, ἐπιςπέρχης᾽ (ser -1C), cetera ut supra deleto καί Maas Resp I 27, ἐτάραξε cetera cum Maasio Wil Pind 436*; de sententia cf65ss 48,4 ex grsuppl Wil 48/9 ἔγκειμαι pap, cf ad Isth III 18* à nobis adn 1900 p 355. 50 ᾿Αγαεικλέϊ μ., cf P V 42 et Maas Resp II 19, -xAée (Gr-H) admittit Wil Pind 8805, formam ap Iones Atticosque non inauditam, a Pind (utique -κλέος, -κλέϊ, -κλέὰ ex- hibente) alienam; Musae nominis KAeoüc (N Ill 83 *KAeFecóoc) alia ratio; sed cf etiam sodes fr 308 — 58 τιμαθενγας (-θεντας sec GrH): Wil GGA 1904, 672 59 vaor pap 65 évfjkev, dat ex antecedd suppl, ut Eur Bacch 851 67 ἐχθράν κτλ, sinnreich allen einzelnen Spuren entlockt, recte Wil ibid 68 παλίγγλωςςον pap, corr Wil Versk 316*, per se non inelegauter; vocabb collocatio, δυςμενὴς χόλος ἀνδρῶν ἕνεκεν μερίμνας cuippovoc ἐχθρὰν (ΞΞ καίπερ ἐχθρὰν) ἔριν οὐ παλίγγλωςςος satis contorta illa qui- dem, sed Pindaro ft non indigna 69 πίιςτ)άς non male confirmari ar- bitror Aeschyleo εὐξυμβόλους δίκας (suppl 703) et Thucydideo δίκας τε διδόναι ὑμᾶς τε ἡμῖν ἡμᾶς τε ὑμῖν κατὰ τὰ πάτρια ἀμφίλογα δίκῃ διαλύοντας ἄνευ πολέμου (IV 118, 8); πίικρ]άς mavult Wil ib 315! ἐφί- An(ce)v changed. to friendship optime Gr-H 70 évoiiuu? Gr.H 78 De Andaesistratae nomine v infra 76...]Xa scr Gr-H 21 ep[. .]aca pap, ἐρ[γ]αείαιει quod. conieci in ἔ(ργ)μαει ve é(py)uactoia librarium aberrasse suspicatus una cum ceteris 76—79 supplementis ne nune quidem displicet PARTHENIA. HYPORCHEMATA 553 F(H) 80 μὴ νῦν véxra(p ἰδόντ᾽ ἀπὸ κράγνας ἐμᾶς διψῶντ᾽ ἀϊλλότριον ῥόον] παρ᾽ ἁλμυρόν 82 οἴχεςθον᾽" &(L— ,, —) desunt vv aut, XXII aut XXII -- XV, exstant, praeter ep [Z' aut [Α΄] frustula quaedam obscura, str H' aut |B' v 1... -voc τί᾽ éccíav, 2... ἀγλαΐζεται) 81 buyuvre suprascr i: versum supplevi Daphnephoriae (28. 78) personarum stemma hoc ferre esse existimo: Aeoladas (29) Damaena (70) | P —— Pagondas (30 48 88) Anonyma (48s58 ^ Anonymus (70) Andaesistrota (75) ὃ --.-. —— ὃ | | Agasicles (50) Anonyma (72) Agasicles igitur παῖς δαφνηφόρος (ἀμφιθαλής), ut *Damaenae filius? 8it ὁ μάλιςτα (praeter patrem scil) αὐτῷ οἰκεῖος, ὁ τὴν κωπιὼ βαςτάζων sec Procl chrestom p 821. Cuius pueri Pagondas et Aeoladas si non id quod veri simillimum pater et avus, at tamen choragi; item *'Damaenae fili? filiolae (72) Andaesistrota (militaris nominis forma fem) si non mater, &t certe patrona quaedam ac magistra: an Sappho quaedam Thebana? Cf etiam Wil Pind 435. - 104* Pind vit Ambr p 3,8 Dr: γήμας δὲ Μεγάκλειαν, τὴν Λυειθέου καὶ Καλλίνης, écyev υἱὸν Δαΐφαντον, ὦ καὶ δαφνηφορικὸν ᾷεμα éppa- wev* καὶ θυγατέρας δύο ΤΤρωτομάχην καὶ Εὔμητιν, omnes illo ipso carmine immortales facti, unde etiam ἸΤρωτομάχα in epigr ibid 11. YTIOPXHMATA p 425/6 ad fr 105/6: De *'Castoreo' Wil Textg gr Lyr 42, Stzgsber 1901, 1311, Pind 293 ff, me dissentiente comm Pyth 1. 2. 20. De Castore fr 114* ^ fr 105, 2: scr ἐπώνυμε monente Wil fr 106: Str si integra, v 1 est proodici instar, sin minus, desideratur trimeter versui 1 respon- dens; bigarum com-issura utique inter 4 et 6 ὄν: Del articulus (τῆς schol V Arist pac 73, Ath 1 28*), αὖ metrum evadat 5* versu 4'** re- spondens; de trinario (adoneo) ἀγλαοκάρ-που supra ad metr Isth VII p 427 fr107 — paean IX *107* (— Sim 29—30 Bgk*) (29) TTeAacyóv ἵππον ἢ κύνα ia (ch?) — ia 2 ᾿Αμυκλάιαν ἀγωνίῳ ia ja 2 ἐλελιζόμενος ποδὶ μίμεο καμ- an an TUÀov μέλος διώκων, p —— ba 4 Plut quaest symp IX 15, 748*'"*, Cf Schneider Saxo Pind fragm p 28, Boeckh expll 597, Schneidewin Sim p δὅ 55, Theod Reinach Mél Weil 418 88 (favet Baccehylidi), Wil Textg gr Lyr 49, Pind 502, Schroeder Bph W 1901, 1194 (29) 1 &mnéAacrov (v 1 θεςςαλὸν recep Schneider): Meineke 'Argivum* interpretatur ad Euph p 72 2 de diphth correpto cf infra ad fr 204 8* De hyphaeresi in verbo μίμεο cf nunc ἅγεο Pind fr 1042, 71 554 FRAGMENTA (80) oi' ἀνὰ Δώτιον ἀνθεμόεν πεδί-΄ [da da ov πέτεται θάνατον kepóécco da da 4 5 εὑρέμεν uareic. ἐλάφῳ" ἐγ ch 2 τὰν δ᾽ ἐπ᾽ αὐχένι crpégqoi- lecyth 3 cav κάρα πάντ᾽ ἐπ᾿ οἶμον... er B. [2 (80) 4 οἷος ; Th Reinach κεράςαςα: Wyttenb — 5 μανύων: (ματεύων Sehneidewin) correxi 6 crpépoi(c»av ἕτερον κάρα πάντα ἕτοιμον ἕτερον delevi, πάντ᾽ ἐπ᾽ οἶμον rest Schneidewin p 480 fr *107^ (— Sim 81 Bgk*) ἐλαφρὸν ópxnu' doi- | ef er δᾷ ποδῶν μειγνύμεν᾽ ler er Κρῆτα μὲν καλέοντι τρόπον, ΟΥ̓ ch τὸ δ᾽ ὄργανον MoXoccóv. ia ba Plut ibid omisso v 2^, quem add Ath IV 181^ (Kpfirav) ἃ xoAéova p430 fri08* (75). 108^ — 149 Bg* (106) θεοῦ bé δείξαντος ἀρχάν ἕκαςτον ἐν πρᾶτγος, εὐθεῖα δή κέλευθος ἀρετὰν λαβεῖν, τελευταί T€ καλλίονες. Epist Socr I p 610 H θεῷ δὲ δυνατὸν μελαίνας ia^ 4...dr 2 ἐκ νυκτὸς ἀμίαντον ópcoi φάος, 10 τὰς eruv ΘΕ Ἀ κελαινεφέϊ δὲ «κότει ἀν ἢ καλύψαι ςέλας καθαρόν antisp ch [Ὁ 56 ἁμέρας Er. Clem Al str V 108 1/2 ἐκ μέλ. et 4/ó καθ. áp. «ἐλ. : trp Blass, qui fragmm primus coniunxit 4 an coniunctis versibus antisp er^? — - p430 109, 110 (228. 76) 109 τὸ κοινόν τις ἀςτῶν ἐν εὐδίᾳ ba s ia ὃ τιθεὶς épeuvacáru) ia 3 μεγαλάνορος Ἡευχίας τὸ φαιδρὸν φάος, quat (enapl er ὃ «τάειν ἀπὸ πραπίδος ἐπίκοτον ἀνελών, "er X "lecyth 8 ὅ πενίας δότειραν, ἐχθρὰν quat 4" κουροτρόφον "4a De carminis consilio Wil Stzgsber 1909, 808, Pind 193. Periodos ce- leris rectius digessit Wil Versk 318 ὃ Ad. ἐχθρ. κουροτρ. immerito attrectata, etiam a Br Keil (Εἰρήνη, Abh sáchs Ges Wiss 1916, 47), οἵ ἐχθρὰ copia O IX 38 (110) γλυκὺ δὲ πόλεμος ἀπειρά- ""4a^ ba τοιςιν, ἐμπείρων δέ Tic er ia TOpBei mpocióvra viv pe (aceph) καρδίᾳ περιςςῶς 10 πεπειραμένων (Eustathii) explosit Wil Versk in receptis ἀπεί- poictv, ἐμπείρων δέ ric nec sermonis proprietati nec metro tam bene con- sulens quam antea. p 432 ad fr 116. 117: Ad prosod fr 89 pertinere coni Wil 1901, 1310! HYPORCHEMATA, ENCOMIA. THRENI 555 €FKOMIA p433 ad fr 118/19: De 'Theronis stemmate schol O II 824 tradito CRobert Oidipus I 572 p 435 fr 122: 9 scr ἀφνείῳ propter ἐρατείναις 7 5 Redeo ad lectionem πρὸς 'Aop. (Wil 1889); de interpolationis Corinth suspicione ef λεξοῦντι 10 et supra ad Isth I 26 adn p 437 ad fr123: Str ultima metra VII diremi 1914 irimetro acce- lerato et tetrametro (II - IT) 2 De sigmatismi cacophonia cf cum alia tum καὶ cóvecic πρόςκοπος écáucev fr 231, Harre de verbb ap P conl (1867) 65s, ut nasalismi proll II 187 p438;: In app crit corrige θράςει ap Bergkium. De 'muliebri im- pudentia' nullam esse posse crederes dubitationem; cf etiam Wil 1909, 832, Plat I 45. Mihi etiamnunc probatum θράςει βληχράν oxymoron, *frech und feige', non absimile Pindarico ψυχρᾶ φλογί (5), πᾶςαν ὁδ. θε- pom. interpr πανουργῶν 8 Reposui τᾶς ἕκατι 1914, item 10 παίδων 489/40 ad fr 124/25: ςτρ β΄ ica véouev Maas Resp II 19, ícav v. Wil Pind 1403 ctp Υ΄ per typoth errorem in ed min legitur οὐ pro αὖ. Philod de mus IV 12 p 76 K verbis (Pindaricis) xoi Ὑλυκὺ τρωγά- Mov! αὐτὴν (τὴν μουςικὴν) εἶναι λεγόντων παρὰ τὰ δεῖπνα (fr 124^) ante- cedunt τὼν τι Bapfi[. .]ται θυμὸν ἀμβλύ- / vovra καὶ φωνὴν ἐν οἴνῳ, quae fuisse ratus παρακαλούντων τι βαρβιτίξαι (βαρβιτίςαι Bergk) cl Plut symp qu III 6 p 653* ad Pindari encomium Agrigentinum (fr 124) sive Syracu- sanum revocat Wil Pind 142 de metro at 125, 2/8 fr 127: Quattuor paroemiaci, alter et quartus leniter variati p441 ad fr128: Wilamowitzio monente Herm 40, 1905, 129 recepi (1908. 14) Χειμάρῳ μεθύων ᾿Αγαθωνίδᾳ βάλω. Et Agathonidae nomen la- tere videtur schol O IX 74 p 285,5 Dr. Evadunt tres pentapodiae suaviter variati OPHNOI p 442 ad ífr129—33: Recte fecisse Bergkium, quod verbis ap Plut (occult viv) μικρὸν προελθών et ἐν ἄλλῳ θρήνῳ separatis καὶ μικρὸν προελ- 8Uv* cia μέν κτλ scriberet, οὖ arbitrabar et arbitror. Neque vero mihi persuasit, Wil (Pind 498) fr 131, 2—85 nulla animarum apud inferos for- tunae ratione habita ad disputationem pertinere mere psychologicam. Difficilior est quaestio de tribus ap Plut viis, quas vereor ut confundere liceat cum tribus (ap Pind O II et fr 133) stationibus deinceps animis quibus quidem contigerit obeundis: quam quaestionem longius persequi non est huius loct- 129,1: Correctione c0évoc ft non opus. De τὰν év- θάδε νύκτα supra ad O II 61 3: reponas χρυςοκάρποις βέβριθε c libb, itum suppl c Wil $evópéoic 4: ἵπποις γυμναείοιςί {τε γυίων» exempli gr Wil 7: Dubitationem motam de 05a: ἀρώματα sustulit Wil ad inscr cantt Miles 81.88 Stzgsber 1904, 680: unde crucem olim appictam delevi 1908; tum scr μειῦν. 131: Bergkii suspicionem (de qua supra) propagans Wil ap Plut scribi vult, xoi μικρὸν προελθών " “ὄλβ. --- τελ᾽, «xai» ἐν ἄλλῳ θρήνῳ, εὦμα μέν κτλ. Tum: ὄλβιοι δ᾽ ἅπαντες αἴςᾳ Auci- πόνων τελετᾶν proponit Wil recordatus procul dubio fr quod est de myst Eleus 137, scil ut varia illa beatorum oblectamenta postremo (im abschlie- Bender Erklürung, ὄλβιος 5€?) complexus initiatis dumtaxat permitti poeta dicat; res admodum dubia. Lectionem óAgía 5pomóvrec etiamnunc tueor p445/6: De frr 137*^ ad Hippocratem Megaclis Pythionicae (486, Pyth VII) patrem mortuum (schol P VII 18*) fortasse referendis Wil Pind 155 p 446/7 ad fr 139,658: Vocem nuptialem ὑμήν ἃ subst ὑμήν, -évoc strenue separandam esse censet PMaas Phil 66, 1907, 690 58 prob Boisac- quio. Testimonium vocis cóumpurov Emped fr 95 D eripuit nobis Diels cov — ἐφύοντο recte interpr, unde Pindaro fort redd (Moipa» cip πρῶϊ Aá- Bev (er "er) cl o 28 fj τ᾽ ἄρα xai coi πρῶϊ παραςτήςεεθαι ἔμελλεν Moip' ὀλοή. 556 . FRAGMENTA ΕΞ AAHAQN εἰδῶν ἶ *140* Exstant laciniae vv 1—22 «καί coi mpoib(U)v otcav o[ Coi τότ᾽ ἄμφι. ουτατ. [ 26 ἫἩρακλέης᾽ ἁλία. .]... vai μολόντας [.]u[. .]nd -] - [:] - coev θονοι φύγον ov[VI 1100]. [.] . . .? πάντων γὰρ Om(Opfioc αν... ςεφαί ψυχὰν κενεω. 7εμε[.]... py . a . . .? 80 λαῶν ξενοδα(ῦκτα Bac [Ὁ - ^an ^an oc ἀταςθαλίᾳ xoréu(v) θαμά, | an “ἴα ἀρχαγέτᾳ Te (Δ)άλου "4a ba Tí0ero παυςενί.. .] . pu[. . ]tabec ον €.] γάρ ce, λ(ὑγυςζφαράγων (2) ba an 85 ..vur.vau τα, '€xoBóAe, φορμίγγων. (?) an an μνάςθηθ᾽ ὅτι τοι ζαθέας Tlápou ἐν dem an γυάλοις Éccaro ἄϊ ν]ακτι an " ba βω-μὸν πατρί τε Kpoviu Sp an τιμάεντι πέραν icOuóv διαβαίς, "an "an 40 ὅτε Aoouébovm πεπρωμένοι᾽ an. . 48 ἤρχετο μόροιο küput. "a ba 43. fi(v5 γὰρ τὸ παλαίφατον. .... ον ike ευτγόνους 46 τρεῖς π|. .] . εὠ[ .Ἱνκεφαλαν . . p . . ταῦ emb[... ... ο]αιμα tte Ico (deesse sec Gr-H, si modo aliqui versus, duo aut tres videntur; ex- stant denique carminis ultimorum versuum VIII initia haec: oa — τε- μᾳχα — puuva— λαχον κ — νον ἐγὼ — ὀργίοις α — αὐξουη --- 010) —) Oxyrh pap 4085, col 115 (vol III 18 ss Gr-H) 24 ᾿Αμφιτρυωνιάδας Diehl 28 áv[ra]ce pa[veic? Diehl 88,4 τίεν γάρ ce? 965ss De re Apollod II 99/100, CRobert, GrHeldens 2, 565, Wil Pind 184 89 τι- μιεαντι: Gr-H.. De forma διαβαίς supra ad proll I1 884 44 εἶκε 140^ 55 "luwv[ ia an? 2 ἀοιδίάν. «Te» κ)αὶ ἁρμονίαν ""quat alem 3 αὐϊλοῖς ἐπεφράςατο palimb οἷ sv [τῶ(ν). ἢ (Λο)κρῶν τις, (οἵ τ᾽ ἀργίλοφον) 1a ch 2 πίὰρ Ζεφρυρί)ου κολιθ(ναν) 46 ba FN 60 ν[αίονθ᾽] (ὑπὲ)ρ Αὐςονία(ς &xpac) an τ da 3 M(mapáà πόλ)ις. ἀνθ: ὠῦξε béi, an "da fà oiov ()χημα λιγ.] ῃ 2i , 2? «ec, ó|.]óv παιήονα ba ia E Oxyrh pap 408^ colll^ (vol III p 15 Gr-H) 585 exempli gr 'lu- ν[ίδος ἀντίπαλον Moícac]? cl Telest 2, 3; Ionicum poetam nominari aut significari susp Wil Pind 501, infra (58) scribens τῶν τε], quae eicienda censeo cl Callim (de Xenocr) fr 541 ὃς (1) Ἰταλὴν ἐφράςαθ᾽ (e Pind?) ἁρμο- vinv 56 τὲ inserui propter xai correptum δὲ aü[Aoic ἐϊπεφρ. quod conieci legi posse agnoscunt Gr-H Oxyrh V 818 58/9 οἵ — κολώναν schol Pind O X 17 (— fr 200 Bgk*) 60 valouc' Gr-H, tum ὁλός mavult Wil 61 ἀνθ᾿ ὠῦξε δέ legi pos:e censent Gr-H ibid. De Xemnocrate (Xe- nocrito) Locrensi Ps-Plut mus 8 101/2, Wil Timoth 1035 62 [ἄϊχημα cl Eur IA 1045 Sitzler BphW 1911, 1085 INCERTAE SEDIS σι οι -1 ᾿Απόλλωνί τε καὶ |. Xápiciv ba an (?) 3. 65 ἄρμενον. ἐγὼ μίὰν κλύων) "4a er 3 παῦρα μέλ(υ)ζομένίου, τέχναν) ibyc 3 (γλώ)γεςαργον ἀμφέπων, Alecyth 3 (ἐρεθίζγομαι πρὸς ἀοιδάν paroem 3 69 (ἁλίογυ δελφῖνος Om(óxpictv), an "4a 3 τὸν ἀκύμονος ἐν πόντου πελάγει an an 4 αὐλῶν ἐκίνης᾽ ἐρατόν da ch 3 μέλος. 7 (dim) 3? 64 supplevi cll O XIV 3. 11, Ps Plut mus 8 136, Paus IX 35,8 65 u[év mavult, Wil 66/7 Saltantium chor loqui videtur ὀΟΒ 88 Plut soll animm 36 p 984 (ἐρεθίζεςθαί φηςιν), quaest conv VII 5,2 p 704/5: xe- κινῆεθαι πρὸς δὴν ἁλίου δελφῖνος ὑποκρ., τὸν μὲν ἀκύμ. — μέλος (— fr 9235 Bgk*, ubi μέν delevi 68 mpocaura [pap, πρὸς &oibáv Gr-H, πρὸς αὐτά, [&á- (scil πρὸς παῦρα 66) Wil 69 terminatur pap *140* (fr adesp 133 Bgk*) émepyóuevóv τε uaAáccovrec βίαιον πόντον ὠκείας τ᾽ ἀνέμων ῥιπάς Plut def oracc 30 p 426" (βίᾳ τὸν), adv Epice 28 p 1108. (μαλάξον- ταὸ; ef ad fr 1047, 40, ubi ῥιπὰν ἐμάλαξε Gr-H p448 ad fr 1408 (104): De sententia cf Aesch fr (Heliad) 70 Pindari vocem amplificantis p448: ad fr 142 (106) vide 108^ p449 ad fr 1145 Wil Il u Hom 469*, melius Pind 190 p450 ad fr 147: cf supra ad fr 29 p 451 fr 154 — paean IV 50—53 (fr 52?) p452 ad fr 155, 2: scr τίν τε el proll IL 8 76 fr 156: [ὁ] ζαμενὴς [δ᾽] ὁ xopotr. ser mon Wil (1898) p 454 ad fr 161,1: coniunge oi μὲν κάτω (metr iamb) p457 ad fr 168, 4: {οὐδ πολλός reposui 1908, 14 c Coraé p 458 ad fr 169: De interpretatione Phil 74, 1918, 195ss, Wil Plat 95 p461 ad fr 179: De pap Oxyrh 426 *confidenter' hue vocata a Wil Pind 327.425 v infra in calce fragmm — Ad fr 180/1 cf fr 42 Ρ 468 ad fr 186: Callimachi esse ratus ex Hecale ουνοικιςτῆρα Kpa- vainc (claus dact) P Maas Herm 46, 1911, 610; cf Steph Byz Κραναίη. fr 189: πανδείματοι reduxi 1914 c Wil 1911, 490* p464 ad fr 191: Reponas Bergkii (a0Aóc» Aio. p467 fr200 — fr 110^ (Oxyrh), 58 p 469 ad fr 204: Verba recte si trad, Cuupvaiw(v» facit cret; cf 'Auv- κλαίων fr 107*9 — p470 fr208 — fr 70^ 10 — p 472 ad fr 214,3: ser Ἐλπίς p478 ad fr291,2: Reduxi τιμαὶ καί de molosso cl N VIII 1 4: Sexto Emp 186 sec Mutschmannum non testante ὡς (BphW 1918, 935) (x065v' ἀμείβων coni IM Stahl Rh Mus 68, 1913, 631, διαμείβων praeierat P Maas p474 ad fr223: Verb xai — αἰχμάλωτοι ἃ P recte abiudicat Wil Herm 40. 1905, 130 Ad τραυματίας notatu dignum in bonis libris esse τρώμαν P IV 271; de sententia infra ad frr 217/78 Ρ 4171 fr 235 — fr 140^ 68 p479 ad fr 244: De fonte cf Wil Pind 154! p480 ad ἔν 349": scholl Genev (1 197, add 4 Nic) praebent μνη- «τευομένην — τὴν κόρην ᾿Αχελῴω T. πλ. ποτάμῳ. De fabula Meleagrea continuo post Bacchylidem redivivum disp C Robert Herm 33, 1898, 151 ss. 558 FRAGMENTA Nune detecto 'Cerberi' dith Theb prooemio splendidissimo (70*) quid in deperdita carminis parte de Herculis cum Meleagro commercio P tradi- derit sciscitandi magnopere aucta est cupiditas. De duabus fabulae Me- leagreae formis, Phrynicho-Bacchylidea (magica) et Pindariea (quantum suspicari licet magis heroica), Sokr X 1922,49 ff. p 481 ad fr 249^(9: πρόςθα μὲν ic ᾿Αχελωΐ-ου τὸν ἀοιδότατον / Εὐ- ρωπίᾳ — xpáva (Μ)έλ(αν)ος τε [ποτάμου ῥοαὶ τρέφον κάλαμοι, recte qui- dem Εὐρ. cl Hes theog 357 et egregie Μέλανος, confirmatum posterius papyro Wil GGA 1900, 42, retento nescio quo pacto (etiam Pind 51) ic "Ax., quamquam in Ammonii testimonio 'Ay. κράναν {ζτρέφειν» τὸν κάλα- μον ipse quoque agnoscit. De calamo per apostropham invocato cf Xpucéa φόρῤμιγξ, ad gen ᾿Αχελωΐου ὁ adi Εὐρωπίᾳ attributi loco con- iunctum Kpóvie Tai Ῥέας O II 13. Denique non displicent cll $ 196/97 iuxta positae xpáva et ποτάμου poat, quibus receptis excluduntur numeri chalcidici, item Acheloi 'vi* repudiata, qua non opus ad glottides illas breuitate insignes procreandas. p 485 ad fr 266: Philod m εὐς col 45^ [τοὺς Κύκλωπας qna Tlitv]oa- poc δε[θῆναι ὑ]πὸ Διὸς φο[βηθέντος] μή τινί πο[τε θεῶν] ὅπλα xar[ackeud- cucv R Philippson Herm ὅδ, 1920, 268 (cf ib 249) praeeunte Bergkio p486 ad fr270: De Abari Arch f Rel-Wiss VIII 1904, 75. 81 p 487 fr 276 del recepta Wellmanni (p litt) lectione περκνῆς ἐχίδνας cll Ar hist an 9, 32, Ps-Ar mir ausc 165, Nic Ther 130 frr 277/18 co- haerere inter se Bergkius vidit; quibus nune addendum, quod Aristides laudat II 91 K κατὰ xpucoképu λιβανωτοῦ, perperam usque adhuc comi- cis insertum (III p 546 nr784 K). Nam testatur schol a Br Keil e cod Par 2995 f 198* protractus (Herm 48, 1918, 319), ὁ Πίνδαρος διαεύρων τινὰ TÀoUciov dic ἄγαν τρυφῶντα τοῦτο εἶπεν, ἐντεῦθεν δεικνὺς αὐτόν, ὅτι καὶ ἐν ταῖς πρὸς θεοὺς εὐχαῖς βλακείᾳ ἐχρῆτο. Quae ad Thessalum quendam spectare ἀγὰν τρυφῶντα καὶ κατὰ χρυςοκέρω λιβανωτοῦ (cmév- δοντα opinor) Keil docuit cl Porph de abst Il 15 ἔν 218: κῆρας (κᾶρας scr ut 277 cl kapi)coi: ἀποκτεῖναι Hesych) ἀλλοτρίας Wil Herm 40, 1905, 130, recte huc praeter fr 223 revocans etiam fr adesp (Bergk 4) 89*, καὶ ποιηταὶ δέ gacv ὦ γλυκεῖ᾽ εἰρήνα, πλουτοδότειρα βροτοῖς, item 89", νύττει Υ᾽ ὅμως εφᾶς θέλγητρ᾽ ἁδονᾶς, φηςεὶν ἡ ποίηεις. fr 279 (Lib II p 95, 20 ΕἾ delevit R Foerster Bph W 19065, 6 p 488,9 ad fr284: Idem sentit Wil Pind 149?, 345* p 490 ad fr 293: cf ad paean VII* 2/3 adn 491 ad fr298: ἐμίν comparuit in sermone dei alicuius paean X (fr Oxyrh 131, 19 Gr-H) p494 fr 312 — paean VI 123 fr 316: cf ad paean IL add. De latiore προβάτων notione cf ócc' ἐπὶ γαῖαν / ἑρπετὰ γίγνονται ὃ 418 * Papyri fragmm Paris, quae post Eggerum ed Fr Blass Rh Mus 32, 1877,450 (— fr adesp 85 Bgk; cf Wil Textg gr Lyr 48, Pind 153), carmi- nis sunt Echecrati cuidam Orchomenio dedicati, quod carmen Pind cor- pori inserere ft licebit, si prius lectiones quaedam admodum incertae denuo recognitae erunt. Neque enim quantum adhuc iudicare licet aut poeseos habitus aut, praeter gen in -w exeuntes Τυθαγγέλω Ὀρῤχομενῶ, sermonis proprietas quidquam praebent quod a Pind arte alienum dicas. Denique ne numeri quidem obstabunt, in quibus notatu digna dimetra ἀτὰρ ἀνδρῶν Ἐχεκράτει vel «τεφάνωμα δαιτὶ κλυτάν De novo fragm κατὰ xpucóxepu λιβανωτοῦ v fr 278 Hygin Astr II 37 p 74 B: '(Argo) factam esse P ait in Magnesiae op- pido cui Demetrias est nomen?, ad Iloleum spectare manifestum (P IV 188) INCERTA 559 Fragm ἃ Xylandro Pindaro, a Schneidewino et Bergkio Simonidi adser (28 Bgk*), λευκᾶς καθύπερθε γαλάνας κτλ multifariam emendatum a Wil (Sapph 8im 129) et a Sitzlero (Woch cl Phil 1915, 448) dithyram- bieo poeta dignum iudico Po Berol 13411 quam Wil 1918, 728 commemorat, tam misere la- cerata, ut vix duo aut tria vocabula cohaereant. Multorum sunt versuum m numeris aeolicis enopliis responsu nullo perspicuo. Nomm pr occurrunt Rbeae Kroni Acheloi Achilli. Tragicum vel dithyr spirant laxá (iaxàv ὑμεναίων Pind P III 17) ὀλολυγαί εὐάμπυξ (hoc quidem nunc etiam fr 70^ 18), denique verbo ἀνύτοις coarguitur carmen atticum fuisse. Pap Oxyrh 426 fragmm, quae sunt de Melampode Amythaonida Argis aram condente Apollini Pythaeo, a Pind abiudicanda docui Bph W 1903, 1447 monente dialecto, ῥίψας (8) qacív (9), quibus add τανίφυλλος (1, voc Baechyl), denique πολεμαίνετος (4, forma novicia, μεγαίνητος hab Bacchyl) Numeri chalcidici, poesis quantum iudicari libet exilis monetae. a:c 22 α : ἢ 17ss 498. 512 qc 40 «o simm 25. 499 *Avecihac?? 524 ἄγνωτος 'obscurus! 352 ἄγνωτος, ἄγνωςτος 117 ἀγρότερος 510 ἄγυια 818 ἀδίαντος 523 ábpóc 462. 534 ἁδεῖν (spir) 15 ἄδυτος (ὁ) 490. 540 ἀελπεία 270 ἀερύω 38. 499 aiév 305 αἰέναος 27 -αἷς, τοῖς accus aeol? 186 -üic (διαβαίς) 501 ἀίεςω — üccu?? 523 ἀϊοτόωϑ 519. 538 &xepcexóuac 515.525.545 ἀκροθίς 91. 510 ἅλιος, ἀέλιος 15 ᾿Αλκαΐῖδας 118 ἀλλᾶ 501 ᾿ἈΑλφεός 26 ἁλωκότα 197 (οὗ οἰκώς 860) (-8) ἅμᾷ 37. 501 ἄμπαλος *nova sortitio? ? 127 ἀμπιπλάντες 336; cf 423 'Augiapei, -ρῆ 18 àv- (ἀμ-) ἃ librariis pro ἀνα- invectum 337 ἀναβωλάκιος 216 àvai? 543 &vaMcku, ἀαλίεκω 517. 519 &vapéyaro? 539 é&vepei 522 ἄνεται λιταῖς 181 ἀνέχειν᾽ ἀνέχεεθαι 318 ἀνέχειν δῶρα θεοῖς 438 ἀνθιύυξεῦ 556 INDEX I ἀνΐα 211 ἄνυςεν 'confecit? 269 ἀοιδοί (gen commun) 514 'Aocpópoc 26. 499 ἀπάλαμνος 511 ἀπαρχεῖν 294. 534 ἀπατᾶν τι 88 ἀπείρατος 554 ἀπείριτος 116 "Anéco()c (veriloq) 491 &ámicrov θαυμάςαι 259 ἀπτωτΐ 143 ápacOat, ἀρέεθαι 378 ἀράχνας (ὁ) 491 ἀργιβρέντας 545 ἀργεννόεις 202 ᾿Αρέθοιςα 197 ἀρπαλέος 517 ἀρχαία subst?? 208 üc* ἕως 151. 541 -Gcku, -ἤεκω 28 ἀτρεκῆς 287 αὖτεν 87. 526 ᾿Αφαρητίδαι 887 βαθυπέδιος 285 βαρβιτίξαι 555 βαείλεα 276 βυθοῖ 515 γαρύειν c inf 810 γὲ δέ τὲ interpoll 9 vé (synt) 257. 369 γενύων 29 γλάζω 550 γλέπειν, yAépapov 213. 242. 481 -büoc? 518 -báuac, -δᾶμος 38 ΔΕ: T€ 9. 121. 145. 221. 259 δέ tertio loco 154. (?) 447 Δί 168 διά (synt) 859. 364 διζάςατο 401 Διθύραμβα 417 δοκέοντα 522. 530 Ε:ΑΙ 8 Εἰ : €IN 221. 257 ΕΙ : Y 827 ἐαρίδρεπτος (ἐαρίδρο- TOC??) 412 ἔγνον 209. 251 ἑδνιύςατο * ὑμνήθη 535 -έει 366. 451 τεῖος, -coc, -ioc 27 εἶπον (imper) 41 ἑκκαίδεκα Ὁ) 341 ἑλίςςω 16 ἔλπετο 41 ἐλπίδας" τὰς φρένας 260 ἔλυθονϑ᾽ 172 ἐμίν 37. 491. 558 ἔμμεναι 201 ἔμπα ἔμπαᾶν ἔμπας 500 ἔμφρων, ἔκφρων 142 ἐν ἐς εὖν interpoll 10 -εν, -εἰν 89. 501. 524 év(c) 513 (bis). 525. 529 ἐν(ν)άλιος, Év(v)emov 82 ἐνιαυτός ('€vi-) 508 ἐνεγκ-, évew- 40 ἐξαπίνας 516 ἔξορκος᾽ μέγας ὅρκος 168 ἔξυπερ 545 ἐόλει 217 € (orthot) 522 éóc 253 (518) 8317 (ceFóc 984) ἐπακοεῖν 171 ἐπάμερος 16 ἔπειτεν 87 ἐπέτειος 491 ἐπηετανόν 26. 806. 499 Ἐπιάλτα 16. 498 ἔπλεν 809 ἔραται (coniunctiv) 207 épeíbecOat* ἀποτίθεςθαι ?? 321 j ἐρέπτω 217 ἔριξε 527 ἐριπέντι 93 ἑρμανεύς 512 '€pxouevóc 80. 500 ἐςλός 16 ἑςπέεθαι 5001 -éruv (imper)? 98 εὐζοία εὐςοία 210. 499. 516 εὐνάν fem gen 492 ἔχειν τινὶ μομφάν (active) 359. 525 ἔχθιςτος᾽ αἴεχιετος 264 F 8 14. (καὶ Fóv? 512) 109. 115. 248. 381 (F'?) 519 Zéa8oc 543 Coóc 499. 516 n:a 1758s ij — ἤ 265 ἤει 401 ἤλ[ζα]ςατο " 458 ἥμερος 498. 535 ἢ ῥα — ἔφη (in schem Pind) 515/16 ἦρα (ἢ ἄρα) 23. 520 Ἡρακλῆς (veriloq) 490 fipoac, ἡρόϊος 26 ἧς (iv)? 347. 525 ficav?? 141. 326 τῇσιν (coniunctiv) 552 ἤτοι 90 . ἤτοι---ἀλλά 270 ἠύ(κομος) 110. 512. 519 θάγω 148 θαέομαι 518 θαμά 34 Θεαῖος 28 Θεία 5325 θέλω 23 θεμιςκρέων 225 θέν 509 θενών 124 θεός θεός 29. 179. 515 θέεεαεθαι 299 Θηβαιγενής 405 θήλεον γάλα 428 θὴν 468 θῆςεθαι 251. 518 Opacírovoi?? 88 05a 555 θυίειν 195. 419 "s. 1 27. 242. 500. 5583 A, τ-ἰδι, -6 85 | : ΕἸ 32. 114. 204. 467 Ἰαολκός 14. 286 INDEX Ἴδας 534 ἰδυῖα ἢ 462 ἱέρεα 202 ἵν 204 ἵνα 296. 520 *avc: -ic 35 'Icuqvóc 17 icoc — ícoc δέ 95 ἰχνξύων 241 Κάβιρος 410 Καδμεῖδν 418 Κἄδμος 241 ; καί (synt) 104. 234. 261. 295. 810. 514. 517; cf τὲ (καί) Καΐκου 866 κακίειν 463 κάλιπον ὃ 527 κἀν (καὶ ἐν) 24 Κᾶρες (Kfjpec) 487. 558 xap8évrec 206 καρταίπους 166 καταοίκιςεν 41. 524 κάτω κάρα 454 κελαδεννός 500 κελαδέςαι 5026 keveFóc, κεν(ν)ός 33 κεχείμανται 249 κίβδηλος 416 KiMktov 176 κιςςοάρας 413 κλαΐδες: κλαΐδες 414 κλάϊθρον 515 -kAéFac 251 KAeóc?? 493. 552 ᾿Κλυταιμήςτρα 30 - κνίζω 32. 526 | Κνώειος 81 κοιμᾶςθαι 527 kpárecke 288 k«pauvérac? 290 κρίμναμι 203 κτέατα 314 λάβρος 523 λάα 28 Aá0a: ἀγνοία x. ἀδοξία 8017. 822, 442 λάχος ἐνδεικνύναι 126 λέλογχε (impers) 275. 519 Ae£oüvmi?? 436 λυείπονος 515 uápn: oi xeipec? 493 μαρμαρύζειν 437 Poetae lyr. graec.* I. r. ed. Schroeder. 561 μαψυλάκας 319. 523 μεθομάρεος 399 ueudórac 87 μεμνᾷτο 420 μέν — καί 467 ueraAAGv 117.212.(?7) 473 μήτε — μηδέ 354 Míbac nomen barbarum 891 νέμεειν θέμεν (O VIII 86) 513 -v paragog 14 vóioc, Τρονάα 231 νίκη, νίκημι 299. 499 νικῶςει Ὁ) 524 viv 37 vicouat 31 νύκτες 521 ξύν : cov 32 "Oapíwv 80. 281.406. 499 οἰκούριος 27. 248. 500. 517 οἴχομαι (synt) 456 ὁμοῖα, ὁμοῦ (tachygr) 280, δῦ ὅμως: ὁμῶς 35 -ON : -A 260, 439 -ovri: oic (v) 39 ὅπως temp 546 ὁρᾶν: βλέπειν 145 ὀρέγυια ὃ 216 τος: -ouc 35. 500/1 οὐ: μή 426. [476] οὐ — οὔτε 478 Οὔλυμπος 12 οὕνεκα 17 οὔτε (μήτε) priore loc subaud 514. 534 οὗτος (synt) 230. 328 ὀφρῦς 168 " πακτίς 440 πάν 84 παρᾳά 28 παραμεύςαςθαι ὁ gen?? 840 παρθενήϊος 820 Tlapvaccóc 81 πατρὥος 26 πεντηκόντερον 217 περ()- 28 περίαλλα 518 περϊδάιος 535 πετ- : πες- 42 80 562 πέταλα τὰς κρήνας ὃ᾽ 496. πέταλει 486 πέτομαι 28 πίτνειν 344. 350 πλόκοι : πλόκαμοι 480 ποὶ : ποὺ 36. 501 πόλεα 501 πόλι 8 πόλις 205. 514 πολύμαλος9 82; cf fr 288 ΤΤοτειδάν 29. 34. 161 προμαθεύς 125 προπράονα 318. 499 προνάα 500 Tpógpacic 479 πρῷρα 28 πτερὰ νικᾶν 518 (αοκλ. 500 ς«αυτῷ 2) 422 Cexuu)v 30..500 Cépipoc 269 ΄ «κιάεις 536 ckoMóc 469 ckorevvóc? 522 (διεπέεθαι 41. 601 cmobéuv 496 -«τὰῃ 211 «τάθμα᾽ craO0uóc 515 ευλᾶν τινός Ti(va) 143 cóv (synt) 840 Achelous 481 INDEX cpérepoc 142 i ςχεθών 238 τά; 36. 87. 501 τὰ kai τά 226 ταί τεῦ 111. 436 τάμια (fem) 513 ταξιοῦςθαι 143 ταράςςειν φωνάν 205 T€ : A€ 9. 121. 145.2921. 259. 515(?) T€ : KAI 260. 261. 418. τὲ (καί) 124. 157. 211. 418; 180. 364 τὲ quarto loco? 552 τὲ — bé 2577 τὲ — cé 86. 497. 520. 521 τειχέω ?? 495 τελετά : τελευτά 444 τερπνόν 134 τέρτατος 184 τοϊαῦτα 242 Τρεφώνιος 30. 500 Tpiccai νῖκαι 244 Τροΐα 26 τύ Tiv τοὶ Té 35. 87. (τὲ ἢ 89.) 219, 260. 838 τῷ 31 , -u- 91 ὕδωρ 423. 550 II ὑμήν 555 Üuutv? 436 ὑπάργυρος 265 ὑπό (synt) 118. 243 "ὅύς, ὑέων 307 φαμί synt 262 Φελλάνα ᾽ 410 φθίνω 182 φίληςι 521 φονός 516 φίλον ἔργον (active) 185 φράδαςε 285 χειά 527 Χείρων Χίρων 500 χλοαρὸν γελᾶν 249 xpóvoc' τὰ χρονιςθέντα 280 χρῦςός 521 χρυςοκέραν 496 ψάγιον 816 ψεῦδις 315; cf ad P II 76 wégac?? 495 wegevvóc 287 ὠδίς 116 ὠμοβόλος 447 ὧν (fj οὖν) 24 d)c ὅτε 119 (re 81 Antimachus? 407 adieetivorum attractio s traiectio 9230. 299. 306. 308. 321. 349. 361. 401. 460/1. 470. 471; 3384; 88. 181. 332. 3606. 436 adiectt fem gen not abstr 45 adiectt formatio 285 adiectt geminata 308. 361 adiectivorum motio 203. 9215. 398 adiectt praedicativa 179. 913. 9926. 351. 359. 465 μετ od (Meropa) Oenopionis uxor rione compressa 407 Alera Tityi mater 490 anacoluthon 94. 510. 181. 276. 848. 9360 *anacrusis? 505 Antippus musicus 405 antiptosis 96 aor med neutropass 502 aphaeresis in P nulla 23. 206. 218. Apollo Δήραινος 405. 529 Tanagraeus 489, ebpucOévnc 353, xpucokóuac 116 Aristeas Proconn 486 articuli usus 92. 99 (512). 260. 894, 8217. 819. 436. 438. 453 augmentum 40. 209 belli sacri tempp 50 bigae metr (Stollem) 505 Bothysius mensis Olymp? 47 INDEX 563 Cadmus (Messanensium ?) rex 76. 486 Callias comieus Σχοινίων 416 Cambysa Opuntis f 141 carminum Pindd ordo 6. 54. 387 carminum Pindd tempora 506 88 Castoreum 507 Chromius? 495 Chrysopelea 482 casus geminati 44 ss Comarchus περὶ Ἠλείων 47 erasis 23. 986. 499. 526 Daedalus? 294 Damasias arch Ath 49 Damophon-Hippolytus?? 460 Danaa & Proeto temerata?? 488 Diomedis equi 494; cf fr 309 dithyrambus βοηλάτας᾽ 169? dualis numerus 382 Echidna? 487 elisio 161. 266; 134. 182 Erichthonius 482 formulae epp 45. 142. 229. 319; 382 fut med neutropass 502. 513 genetivus qualit 119 generis nomm congruentia 83 (426). 105. 114. 182. 233. 267. 3175/6 genus verbi 42. 187. 198. 226. 237. 8192. 327. 349. 441 Hamadryas 465. 482 Helena a Theseo rapta 483 Herculis lavacra? 401 hiatus 14. 104. 171. 333. 498 hippodromus 54. 505/6 Homerus Smyrnaeus Chius 484 Hymenaeus virginitatis deus 447 *hyperbole crescens! 400 Hyperborei 483. 486 (bis) hyperdorismus 17 *"hypercatalexis' 505 infinitivus: subiectum om 217. 341, nominis attractio 370 iotacismus 32 isthmiadum tempp 52 iterata vocabula 31 Iuno ἃ Vuleano vincta 488 Leuce (Macaron) insula 96 Lysaeus, Lysius 480 memoriae vitia 369 metrica primi syst licentia 11. 202, 241. 855 metrica productio 12. 194. 498; cf 516. 537. 552 metr chaleid (dactylepitr) 516/17 metrum Partheneum 461 metrum variatum in aeoll 142. 225/6, 513, in chalcidd 503/4 modorum usus 105. 512. 516 nasalismus librorum 30 Nelidarum internecio 458 nemeadum tempp 53 Nili incrementa 488 nominativus pro voc 121. 262 nominum propr forma variata 69 nomm propr licentia metr, 111. 170. 835 nomm propr vocalismus 29 Oenophytensis pugnae temp 74 olympiadum tempp 46 ss optativus concedentis 105. 258 opt futt?? 120 opt in sent sec 156. 291. 452 opt volentis 310 Orion dithyrambus 406 88 oxymoron 116. 468 Pan Apollinis et Penelopae f 422 *Pater Magnus' 96/7 patronymica 308 persona prima admonentis 267 Pindari natales 76. 507, mors 508 Pindarus νουμηνιαςτής 293 praepositionum anastropha 83. 244. 263. 313. 314 praeposs corruptae 10. 229, 237. 294. 3807. 881 praeposs iteratae 116 prolepsis 338 pythiadum tempp 48. 6388 Rhesus 484 *schema Pind' 348. 367. 418. 4165. 418. 480. 516. 518 Scopadae? 483 ͵ septem duces adv Theb 118 Sicilia τριγλώχιν 9 495 sing num vi collect 232. 245. 285/6. 480 sortitionis rationes 1926. 310 subi omiss 348. 514. 516 synt arch 515 86" ὅθ4 ᾿ INDEX Tanagraeae p LA aw temp 74 templa (Ap) delph 518. 597. 544 temporum usus 157. 178. 186. 198. Thebae χρυςάρματοι 495 *tmesis' 355 Typhonis cum Iove certamen 48 210. 216. 259. 264. 267. 340/41. cf 487 488. 4471. 456. 515. 523. 531 IH Aesch choeph 344 308 | Inscrr: CIA I n 122. 123 | 691 34 I n 433 Aristot reip Ath c 18 49 CIA II n 181 Bacchylides passim II n 545 4: Gemini isag VIII 33 Man 48 IGA 116, 11; 119, 2 ἶ Herodian I 337, 22 L 493 | Metroll ed Hultsch I 184 add ! Her IV 13 ss 486 | Paus X 7 . ! Hes opp 412 373 | Pisander 401. 456. 4 Hom A 109 (ἑκκαιδ.) ες 9841 | Schol Hes theog 312 4f M 335 (Αἴαντε) 864 Hom 4A P 98 4' Y 249 (νομόν) 452 Pind passi 0220400395 πο | τὸν Ee Y TXCXENUE que re Ξ' Ere LI jt vies T i EURTE VAT bet ΠΝ DUM ΔΝ » ἢ ern LH Vir h i. Od Win SOLIDE det j LAE id As 2er: RAT ἮΝ ue TUE: Le PUE ive rr ; AA H i nts RUM Mw τ ἘΝ ἮΝ aS Ἢ ATUS : AE bel Ps Xd » » Mee τὸ ii ino PEU SES ἘΣΞ ΣΕ ΣΕΣ